Nem szoktam bevezetõt írni, de úgy érzem, most meg kell tennem.
Ha visszatérõ látogató vagy a honlapomon, akkor tudod, ha meg elõször látogatsz ide, úgy tudd meg, hogy a naplóimban sok mindenrõl filozofálgatok. Rendszeresen, egy-egy behajózás alkalmával elkap egy téma, és abba belemélyedek, és akkor az azzal kapcsolatos gondolataimat meg szoktam osztani olvasóimmal. Amiért ezt az új aloldalt létrehoztam, egy régit feláldozva, amit nem nagyon sajnálok, az, hogy évek óta foglalkoztat a magyar történelem, és most buggyant ki belõlem. Sok fejtörést okozott, hogy mit is tegyek azokkal a bejegyzésekkel, azokkal az eszmefuttatásaimmal, amik nem kapcsolódnak szorosan a hajózáshoz?
Ahogy egyre jobban belemélyedtem a témába, annál inkább kialakult az a meggyõzõdésem, hogy olyan mint történelem nem létezik. Helyette van viszont a múltnak az értelmezése, és ez ahány ember, ahány szándék, ahány cél, annyiféle lehet. És egyiks se igaz. Akkor nincs igaz történelem? Dehogynem. Az, amit én kialakítok saját magam számára az ismereteim alapján. Csak ez az egy igaz történelem létezik, mert ez az én világom történelme. És természetesen a te világod történelme is igaz, számodra. És mindenkinek a saját történelme igaz. Persze az a jó világ, ahol ez a sok-sok történelem többé kevésbé egybeesik, és a hivatalos szemlélet is ezt hirdeti, ezt tanítják az iskolákban. Van ilyen ország egyáltalán? Nem tudom. Nem hiszem... Egy biztos: a mi hazánk nem efféle, és esély sincs rá, hogy belátható idõn belül ilyen legyen. Egyelõre a politika közelében nincs olyan erõ, amelyiket igazán érdekelné, hogy mi történt a múltban. Úgy néz ki, hogy minden hatalomközeli politikai formációnak, pártnak nagyon megfelel az a magyar ember, aki nem ismeri a múltját, akinek be lehet adni a: "Merjünk kicsik lenni" szöveget. Mert egy dicsõ múltú ország öntudatos állampolgárait nehezebb betörni. És most minket betörnek...
Jó fogyasztót, engedelmes európait, a pénz seszínû alattvalóját faragja belõlünk a bankárvilág.
Tudom, minden naplómban van hasonló, több-kevesebb eszmefuttatás, de azt hiszem a mostaniban (Johanne 2) kissé túllõttem a célon. Ezért kiirtottam mindent, ami az én történelmem címet viselte a Naplómban, és áthoztam ide. Itt tehát azt a történelmet olvashatod, amit én kialakítottam magamnak. Ez távolról sem a hivatalos, és nem teljes. Csak olyasmivel foglalkozom, ahol a véleményem és tudásom alapjaiban eltér a hivatalostól.
Ma már mindenkinek lehet önálló véleménye, és annak hangot is adhat. Most én ezt teszem. És bevallom, nem vagyok elfogulatlan. Nagyon haragszom a finnugrász östörténetre.
Amióta egyértelmûen kiderült (sajnos számomra csak nemrégen), hogy tarthatatlan, mert a genetika megdöntötte, egyre inkább hajlottam arra, hogy amit tudok, azt mások számára is elérhetõvé tegyem. Nem akarok elfogulatlannak látszani, mert csak egy dilettáns vagyok a tanult, kimûvelt történészeinkkel szemben.
Szóval:
Nem akarok én vitatkozni egyetlen hivatalos, vagy annak mondott állásponttal sem. Én a hozzá nem értõ, a nem szakmai szemüveggel a tárgyat nézõ magánember véleményét írom le. Illetve, hogy pontos legyek, azt adom közzé, amit morzsánként felszedegettem.
A finnugor õshazát, a Szent Korona két részbõl és Dukásztól való eredeteztetését valamint a honfoglaló magyarok abszolút pogány voltát valló kedves olvasó nyugodtan elküldhet ahova akar. (De ez nem változtatja meg a véleményem!)
Nagyon remélem, hogy a leírtakkal senkit nem sértek meg, ez a lehetõ legtávolabb áll tõlem.
Mindenkinek jó olvasást kívánok!
Az elõszó utószava
Bevallom, bajban vagyok. Mert ahogy az ember olvas, búvárkodik, keres, nem hivatásszerûen, és nem szakmai tudással, mindig talál újabb és újabb adatokat, miket bele kellene szõni az anyagba. De ez egy végeérhetetlen folyamat. Persze idõrõl-idõre majd alakítom, mert a magam hite is alakul.
Azt hiszem, éppen ezért is szerencsés volt, hogy mindezt az ÉN TÖRTÉNELMEM cím alatt gyûjtöttem össze, mert ez valóban az, amit éppen most gondolok. De kételyeim persze vannak, hogy ami mellett egyelõre letettem a voksot, az vajon mennyire igazolható?
Az Én történelmem oldalakat 2008-ban hoztam létre. A témával 2010 óta nemigen foglalkozom.
Az oldal frissítve: 2009.09.28.
Itt az internetes blogom. Természetesen Hajóka konyhája a címe, és fõ témája a fõzés, de van egyéb is, ami a blogba való és a blogot bloggá teszi...
Ez a másik blogom. Ennek Tengeri saláta a címe, és mindenfélérõl szól...
Honlapverzió
