A hajón írott naplómat idézem:

Október 18. hétfõ, úton. Szép idõben hajózunk, egyelõre... Északon és délen be van durranva minden. Reménykedem, hogy Ushantig elmúlik az igazi rossz idõ a portugál partoknál...
    Továbbra is olvasok. Ma elolvastam:

Lukács Béla: Utazások térben, idõben és téridõben

    címû, nem is tudom, minek hívjam, tanulmányát, kötetét? Mindenesetre kiadói elõszó van benne, hát biztosan valahol megjelent. Hallatlanul érdekes volt, megpróbál magyarázatot adni bizonyos dolgokra, én teljes egészében elfogadom amit mond, azon kevesek egyike, akik a tudományos gõgöt levetve tudnak írni a nép egyszerû nyelvén is. Úgy, hogy én is megértsem.
    Amikrõl többek között ír, az sokakat érdekel: a marsi csatornák (konklúzió: nincsenek, de igazán érdekes a levezetése, hogy meddig tekinthetõ tudományosnak, és melyik az az idõpont, ahonnan kezdve tudománytalan hinni bennük), Atlantisz létezése vagy nemléte (nem volt, de bemutatja, hogy 1960-ig tudományos - néprajzi, etnográfiai - érveket lehetett felhozni a létezése mellett, és addig, amíg ki nem mutatták az Atlanti-hátság létezését, érvek voltak mellette, mégpedig milyen érdekes: az amerikai nyelvek és a baszk nyelv jelentõsen hasonló szerkezete, tehát az atlantisziak Európába jöttek és a maradványnép a baszkok, meg Amerikába is átmentek, a maradvány népek a fehér amerikai bennszülött törzsek - ez jó kis érv lehet a baszkok atlantiszi eredetére, amit aztán nacionalista módon ki lehet(ne?) használni, mint 15 000 éves múlt és jelenlét az Ibériai félszigeten, amire nálunk is van példa [a magyarság Szíriuszi eredete, ne röhögj, hanem sírj, mert vannak akik ezt a marhaságot komolyan veszik] - meg fehér bennszülött törzsek Afrikában és Amerikában), idõutazás lehetõsége a téridõn keresztül, és ezek csak kiragadott témák.
    Visszaolvastam az elõzõ bekezdést, jó kis mondat, nem?
    Ezeket - lehetne-e másképp? - letöltöttem az internetrõl, mert efféle olvasmányokra volt szükségem a készülõ könyvemhez. Meglehetõsen vegyes irományokat hoztam magammal, leírom hát, hogyan jutottam hozzájuk: a következõ keresõszavakat "gugliztam és mekeztem" meg: reinkarnáció, újjászületés, hipnózis, téridõ, húrelmélet, dimenziók... (Ezek után érdekelne, hogy mirõl szól majd a könyv?) Ezek aztán hoztak találatokat ezrével, persze otthon nem gyõztem volna átnézni se, hát letöltöttem egy jó adagot, és most olvasom õket.
    Lukács Béla könyvébõl szerzett tudás végül is nem lesz benne a könyvemben, de bizonyos átalakításoknak biztosan az oka lesz!

Október 29. péntek, úton. Továbbra is viharban hajózunk, már tele van a hócipõm de nagyon, és nem lehet a végét látni, mert újabb és újabb depressziók jönnek, s dühöng a 8-as, 9-es idõ... Õrület! Nem volt õsz, szeptembertõl dühöng a tél! Napok óta tökölõdöm, hogy amit el akarok mondani, azt itt tegyem-e, vagy lapozzak vissza, s szúrjam-e be? A végeredmény az, hogy itt következik. Ugyanis egy pöttyet

Vitatkoznék Lukács Bélával

    az Utazások térben, idõben és téridõben címû munkája kapcsán. Azaz ez így nem korrekt, mert nem akarok én vitatkozni az akadémikus fizikussal, csak bizonyos egyet nem értésemet fejezném ki egy dologgal, amivel õ viszont szimpatizál... Errõl jóval elõbb írtam már, és érdekes, hogy amirõl itt szó lesz, azt ott meg se említettem. Nem is tudom, mi az oka? Talán az, hogy amirõl írtam, az mind-mind olyan, amivel teljesen egyetértek, elfogadom a tudós magyarázatait az úgynevezett "rejtélyekre".
    Nos, õ felveti a dogon problémát is. Ha valaki nem tudná, mirõl van szó, megpróbálom pár mondatban összefoglalni: A dogonok egy szudáni eredetû törzs, ma körülbelül negyedmillióan lehetnek, és Csádban Timbuktu városától délre, a Bandiagara fennsíkon élnek. Arthur M. Young az afrikai népek mitológiájával foglalkozott, õ hívta fel egy amerikai orientalista, Robert K. G. Temple figyelmét egy afrikai törzsre.
    Temple kutatásairól "A Sirius-rejtély" címû, 1976-ban megjelent könyvében számolt be. A dogonok a világegyetem keletkezésérõl a következõképpen vélekednek – írja Temple: "A teremtés kiinduló pontja a Sirius Digitariának nevezett kísérõje, amely a Sirius körül kering. A dogonok szerint a Digitaria a legkisebb és legnehezebb csillag. Benne van minden dolgok csírája. Saját tengelye és a Sirius körüli mozgása biztosítja a világmindenség teremtõ erõinek továbbélését..."
    A dogonok még további meglepõ dolgokat is elárultak: A Digitaria a létezõ "legkisebb dolog", ám egyszersmind a legnehezebb csillag. Anyaga fém, a neve "szagala", fényesebb, mint a vas, és olyan nehéz, hogy "földi lény" nem tudja felemelni. Akkora, mint egy ökör kiterített bõre, de 480 szamárrakományt nyom, ami közel 35.000 kg tömegnek felel meg. A Siriusnak a Digitarián kívül még egy kísérõje van, az úgynevezett "emme ya". Ez a csillag nagyobb, de négyszerte könnyebb a Digitariánál. Ugyanolyan irányban és ugyanannyi idõ alatt kerüli meg a Siriust, mint a Digitaria, de pályája hoszabb, vagyis jóval távolabb van tõle.
    Két francia tudós, Marcel Griaule és Germaine Dieterlen 1950-ben közzétették "Egy Szudáni Sirius-rendszer" címû tanulmányukat, miután 1946 és 1950 között évekig éltek a dogonok között. A két francia tudós az anyaggyûjtés után joggal jelentette ki: "Mindeddig tisztázatlan, mi több, fel sem merült a kérdés, hogy csillagászati eszközökkel nem rendelkezõ emberek hogyan ismerhetik szemmel aligha látható égitestek mozgását és tulajdonságait." Nagyjából ennyit elég is tudni.
    Szóval Lukács Béla a "dogon esetet" is felemlíti munkájában tudomány kontra áltudomány címû fejezetében és igyekszik - hogy mondjam? - cáfolni? Nem, ez nem jó szó, igyekszik mindenképpen tudományos magyarázatot találni. Szóval L. B. ezt írja, amikor a kötet végén választ próbál adni a dogon csillagászati tudásra:
    "Na most vissza a dogonok ügyéhez. Azon egyetlen adatból, hogy a dogonoknak a tõlünk elvárhatónál több a csillagászati ismeretük, egyetlen további következtetésre sem juthatunk ezen ismeretek okára nézve. (Ezzel természetesen egyetértek. - én.) E többletet ugyanis több ok is magyarázhatja. Herrmann véleménye (mellyel magam is szimpatizálok - Lukács) az, hogy a dogonok ismereteiket tõlünk szerezték. Nevezetesen, adatok vannak csillagászati tárgyú kíváncsiságukra; tudunk egy Dogonföld táján járt 1893-as csillagászati expedícióról, melyet bennszülöttek alaposan kikérdeztek. Ez már minden fentebb említett ismeretet megmagyaráz, a Szíriusz B sûrûségét kivéve, mely 1915-ben vált nálunk ismertté. Vagyis a magyarázathoz már csak azt kell feltennünk, hogy a Francia Nyugat-Afrika részét képezõ Dogonföldet 1915 és 1935 közt egyetlen csillagászatilag kompetens utazó megjárta; ilyenrõl én nem tudok, de ki mondhatná, hogy ilyen nem volt?"
    És még egy idézet errõl a bizonyos Herrmannról: „Herrmann mást tart szükségesnek hangsúlyozni: Temple könyvének elutasítását. "A Temple féle hipotézisek és a hozzá hasonló agyszülemények pontosan azért veszélyesek mert a tudomány köntösében tetszelegnek..."
    Itt nyilván arról van szó, amit én nem tudhatok, hogy Temple a munkájában nyilván levonhat bizonyos (túlzó, és nem bizonyított) következtetéseket, amire Herrmann reagál, és áltudósnak nevezi. De számomra Temple csak annyiban érdekes, hogy leírja, mit tudnak a dogonok.
    Szóval itt van, amivel nem tudok egyetérteni: egy 1893-as csillagászati expedíció kikérdezése nem magyarázza a tudásnak európai eredetét, hiába fogadja ezt el Lukács Béla. Véleményem szerint ugyanis az azóta eltelt idõ túlságosan rövid ahhoz, hogy mítosszá váljon. Fõleg ahhoz, hogy a teremtéstörténetet leváltsa, mert azt ugye senki se feltételezi, hogy van olyan törzs, népcsoport, amelyiknek ne lenne teremtéstörténete! És egy expedíció kikérdezése semmi esetre se olyan megrendítõ találkozás, hogy elegendõ lenne arra, hogy a mítoszaikban alapvetõ változást okozzon. Az, hogy csillagászati irányú érdeklõdésük volt 1893-ban, pont arra mutat rá, hogy "valami okuk volt erre". Magyarán, én nem tudok ezzel a Herrmannal ily módon egyetérteni. Ha valaki bizonyítani tudná, hogy korábban kapták Európától az ismereteket, az hihetõbb lenne, csak a baj az, hogy jóval korábban Európának se álltak ezek az adatok a rendelkezésére.
    És L. B. így folytatja: "Fentiek miatt a dogonok említett csillagászati ismeretei magukban nem bizonyítják a földönkívüliek látogatását, sõt nem is valószínûsítik. (Egyetértek.) Ehhez ugyanis a másik, épp most elmondott lehetõséget ki kell elõbb zárni, vagy legalábbis valószínûtlenné kell tenni. (Szerintem eléggé valószerûtlen, és megkockáztatom, hogy teljességgel kizárható.) Hogy ezt meg lehet-e tenni, az rám nem tartozik. Talán meg lehetne ezt tenni mítoszkutatók és francia levéltárosok együttmûködésével; nem tudom. De ilyen érvek nélkül tudományos módszerrel nem lehet a földönkívüli eredetet igazolni."
     Ezzel természetesen megint egyetértek.