Az alábbi verset kaptam az 59-ik születésnapomra.
Takács Tibor
HATVAN CSOMÓVALIstván fiam születésnapján
Hány csomóval fut az élet-hajód?
Elmaradtak a legszebb kikötők?
Vagy éppen azok jönnek, majd a jók,
a nyugalmasak, most, hatvan előtt?
Aki folyton a tengerekre vágyott,
de onnan újabban immár haza,
szívében hordja a látott világot
s már videón ragyog csillaga!
Mostantól már a gyors hajó is lassan
viszi hátán a megélt napokat
vagy épp fordítva: ott, fent a magasban
keresheted a te csillagodat?
Aki számon tart minden földi létet
az vezéreljen éveiden át,
és legyen kikötőd sok földi lélek,
hogy átadhasd örök harmóniád.
Hatvan csomóval hatvan évedig,
mostantól ez viszi hajód, fiam!
S naplód olvassuk, míg be nem telik,
s veled hajózunk mindannyian!
2007. augusztus
|