Megjelenik a tengerész szleng szótár: Szavak a hullámok hátán címmel! Tájékoztató és elõjegyzés itt adható le!
A könyv bolti forgalomba nem kerül, tehát ha érdekel, így juthatsz hozzá!
Néhány szót az oldalról:
Nem tudom, ki hogyan van a fõzéssel, én nagyon szeretek egy-egy délelõtött eltölteni a konyhában. Kísérletezek, és a családom a nyuszika (a kísérleti...). Az egészben az a szép, hogy már várják, mi lészen a kaja, mert ha apa fõz, akkor a legtöbbször valami olyan várható, ami addig sose... Nem csoda, hogy kiötlök ételeket.
Ez nem receptgyûjtemény, nem azért hoztam létre, hogy recepteket közöljek, vagy versengjek más oldalakkal a receptek mennyiségében. Itt csak olyan ételeket találsz, amiket elkészítettünk. tehát egyszerûen "megmutatom" mit és hogyan fõzünk, és ha kedvet kaptál, a receptekbõl te is elkészítheted. Vannak jó, jobb és nagyon jó kaják. Mert nyilván nem teszem azt ki, amit elrontottam... Amit itt olvasol, azt mind jó szívvel ajánlom elkészítésre. Van közte a feleségem alkotása, saját recept, de már a két fiam is beállt a sorba, a nagyobbik elsõ saját receptjét már ki is tettem.
A fotókról: Amikor az ember kinyit egy receptkönyvet, és színes fényképek indítják be az emésztõnedveket, az igen kellemes a szemnek. Az én felvételeim nem ilyenek. Én a konyhában, az ebédlõasztalon, sõt, uram bocsá' a hokkedlire téve fényképezem le a fõztömet. Te is tudod, hogy 100%-ban biztos lehetsz abban, hogy képtelenség olyan "szép", mutatós ételt készíteni, amit a drága szakácskönyvekben látsz. De amit én kiteszek a honlapra, azt minden háziasszony képes ugyanúgy, ha nem szebben elkészíteni! A képtárban hajószakácsokat örökítek meg, és hajóról hozott ételekkel kapcsolatos képeket találhatsz. Néhány, természetesen általam hasznos linket is közzéteszek.
GÜNÜN YEMEGI
Egy török recept, az 1996-97-ben írott naplómból.
1996. június 18. Kedd. Fogyózom. 110,6 kg. Vagyok. Reggelire két szelet parizer, fél paradicsom. Tízóraira a kávéhoz két ropi. Ebédre egy tányér tojásleves. Másodiknak slt hús tört burgonyával (a többieknek, én csak nézem). Vacsorára már nem is néztem, hogy milyen jóízûen esznek. Hajjaj! Ha én most menõ TV riporter, mûsorvezetõ, bemondó lennék, azt mondanám, hogy: - Jut eszembe! - de nem vagyok, tehát: - Errõl egy török TV mûsor jutott az eszembe. Még Ege Gübrében láttam. Egy szép termetes asszonyság adta elõ, a következõt: Készítünk egy só-víz-liszt tésztát, platnin hat lepényt sütünk belõle. Elkészítjük a tölteléket: 60 dkg. darált marhahúst vajra felteszünk, átforrósítjuk. Hozzáadunk két fej karikára vágott vöröshagymát. Sózzuk, borsozzuk, majoránnával hintjük, és durvára vágott 4-6 gerezd fokhagymát adunk hozzá. Egy kanál pirospaprikával megszórjuk, végül sok petrezselyemzöldet adunk hozzá. Tovább pároljuk, és amikor majdnem kész, két kanál paradicsompürét keverünk bele. Az elsõ lepényt egy tálra tesszük, megkenjük a töltelékkel, majd a következõt, és így tovább. Ha elkészült négyfelé vágjuk, tányérra helyezzük, és bõven megtejfölözzük, amibe elõzõleg fokhagymát kevertünk. Azért ez nem semmi! Günün yemeginek hívják, és a mûsorvezetõ jól befalta a szemünk elõtt
Szereted a Bajai halászlét? Vagy a Mohácsit? Mert én nagyon... Az életem egy részét Kisnyárádon töltöttem. Ez egy pirinyó falu Baranyában, ahonnan Mohácsra jártunk mindenért, s ekkor átmentünk a legszebb nevû magyar falun. Ez LÁNYCSÓK, szép név, nem? Na, de halászlé az, amirõl most beszélek, azaz nem... Hanem a gyufatészta! Ugyanis ezen a környéken, akárcsak a szemközti Baján tésztával eszik a halászlevet. És ez milyen finom! Elõször a tányérba halmozzák a tésztát, és arra szedik a levet. És másodszor is, és csak utána kezdik eszegetni a tálban maradt halat. Ennek az az oka, hogy a halászlé elkészítése igen egyszerû, finom is, de hát energiát a munkához bizony nem sokat ad... Így kitalálták, hogy tésztát tesznek bele. Ez persze más, mint bármely levestészta. A napokban gyúrtam a halászléhez, s hogy tudd, hogy hogyan, készítettem több, fotót is.
Azért kezdtem el gyûjteni, mert receptet kerestem, és rátaláltam olyan oldalakra, amelyek egyértelmûen bizonyítják: a chili megelõzi a rákot. És egyéb, egészségkímélõ hatása is van, jó lenne eloszlatni azt az elavult tévhitet, hogy ártalmas a gyomornak (persze egészséges gyomorról beszélünk!), a beleknek. Az igazság épp az ellenkezõje! Nézd meg!
Tovább "javul" a honlapom. Most a Fõzõcske oldalon végzek lényegi, struktúrális változtatást. A nyitó oldalról lekerülnek a receptek, azokat most már, mivel annyian vannak, hogy nem lehet igazából áttekinteni, menürendszerbõl lehet meghívni. Remélem, így hamarabb megtalálod, amit keresel.
Lesznek bizonyos átfedések, mert például a chiliket megtalálod a leveseknél, de a marhahúsból képszült ételeknél is.
S mivel kevesebb lesz itt a kép, ezért gyorsabban is töltõdik le az oldal.
Augusztus 24-én nagy elhatározást tettem: le fogok fogyni! A nyáron - amikor a legsúlyosabb voltam -, 124,5 kilót mutatott az a fránya mérleg! Azt hiszem, itt volt az utolsó pillanat. Még aznap rákerestem különbözõ diétákra a neten, és találtam is megfelelõnek látszót: a 90 napos diéta névre hallgatót. A lényege, hogy a különbözõ táplálék fajtákat szét kell választani. Elkezdtem, és voltak nagyon sikeres napjaim, de voltak olyanok is, amit kudarcnak éltem meg. A lényeg: fogytam 18 kg-ot!, mert a fogyókúra kezdetén a mérleg 119,8-on állt meg. Kicsit késõn kaptam észbe, és nagyjából a felénél elkezdtem írni a "Fogyi-blogom", hogy maiul mondjam a naplót.
vajalunk
- Na, gyere ide, édes fiam -, hívott a papa. A hangja szokás szerint titokzatos volt, így aztán nem tudtam megfejteni, hogy vajh, miért vagyok fontos most a számára. A hangsúlya már rég nem volt fenyegetõ, mint hajdanán gimnazista koromban. Mostanában a felfedezõk ujjongását, és az újra-felfedezõk homlokra csapását vélem felfedezni eme jól ismert mondatokban. Kíváncsi voltam, most vajon mit "újra fedezett fel...". Ezért félretoltam egyetemi jegyzeteimet, és okosan néztem rá, mert tudtam, ettõl hamarosan igen közlékeny lesz a papa. - Mondd, tudod te egyáltalán, hogyan készül a vaj? Mivel a jogi egyetemen nem volt igazán kérdés a felvételi során, valahogy nem fektettem rá megfelelõ hangsúlyt a felkészülésem során, és az egész éves tanulmányaimban se jelentkezett a vajkészítés a római jog ágaiban és bogaiban, így most nem tudtam válaszolni a papának, úgy, ahogyan a témát alaposan ismerõ másodéves jogászhallgatótól elvárható lett volna. - Hát, valami téglanyomó ketyere fóliába nyomja, aztán elvesszük a szupermarket megfelelõ polcáról -, mondtam, mert nem akartam teljesen tudatlannak tûnni, mert a papa mindig elvárta, hogy autodidakta módon ismerjük mindazt, amit õ hosszú élete folyamán itt-ott felcsipegetett... Reakciója az elvárásaimnak megfelelõ volt. Ajka lebiggyedt, és csak annyit mondott: - jellemzõ! Bár, honnan is tudhatnád... - folytatta meglepõ engedékenységgel, és tudtam, ennek valahol a közeli jövõben meglesz a bõjtje. Nem is kellett sokáig várnom. A papa fátyolos tekintettel meredt a múltba, ami valahol a jobb fülem mellett 62,37 fokos szögben volt, ahol általában a Miss Februárt tartom a Playboyból a falra kiszögezve. IGAZ, HOGY FOLYTATÁST ÍGÉREK, DE ELÕLRÕL KEZDHETED OLVASNI... FOLYTATÁS
EGY MEGSZÍVLELENDÕ TANÁCS, MIELÕTT FÕZNI KEZDENÉL
Idézet Lénárd Sándor: A római konyha címû könyvébõl. Magvetõ Könyvkiadó, Budapest, 1986. 9. oldal.
A parasztasszony a kastélyban
A szegény paraszt feleségét mindig felhívatták a kastélyba, ha nagy vendégség ígérkezett. Segített akkor ott a szakácsnak, aki maga is igen nagy úr volt. A parasztasszony fát aprított, krumplit hámozott, baromfit tisztított, tortakrémet kevert - aztán odahaza mindenrõl beszámolt hites urának. - Micsoda dínomdánom volt megint! Micsoda lakoma! Befejezésül eperkrémes torta! Bizony, a gróf urak mind a tíz ujjukat megnyalták utána! A paraszt hallgatja csak, hallgatja megannyiszor ezt a történetet; egy szép napon aztán vége szakad a türelmének, és az asztalra csap, és így kiált: - Nohát, egyszer már én is kérek eperkrémes tortát! - De édes uram - így a parasztasszony -, nincs hozzá eprünk! - Van aszalt körténk épp elég! Csináld körtével! - Jó, de vajunk sincs a krémhez!! - Akkor csináld zsírral! - Honnét vegyem a szép fehér lisztet? Csak az a fél zsák rozslisztünk maradt!... - Megteszi. Csináld hát rozsliszttel! - No és a tojás? Tizenkét tojás! - A mindenségit neki, hát veletek asszonynéppel sehogy se boldogul az ember? Mondtam asszony, nekem torta kell, eriggy a konyhába, de egy-kettõ! A parasztasszony nekiáll, szitál, kever, süt, vár... aztán szó nélkül visszatér a tortával. Az urának sincs kedve a szónoklatokhoz. Csak levág egy szeletet, beleharap, majszolgatja, majd leszögezi: - Látod, elkészült! - És lassan hozzáteszi még: - Csak azt nem tudom, mit kell ettõl a gróf uraknak az ujjukat nyalogatni!
Honlapverzió
Nézzed meg a szakácskönyveket a Librinél és válassz kedvedre valót!
Ennek az az oka, hogy a halászlé elkészítése igen egyszerû, finom is, de hát energiát a munkához bizony nem sokat ad... Így kitalálták, hogy tésztát tesznek bele. Ez persze más, mint bármely levestészta. A napokban gyúrtam a halászléhez, s hogy tudd, hogy hogyan, készítettem több, fotót is.
