Akadálymentesített oldal
Üdvözöllek a humor oldalamon.
Itt vicceket találsz és tengerész anekdotákat. Ha az oldalt frissítem, a vicceket mindig ide fogom tenni, a nyitó oldalra, hogy a visszatérő látogatónak ne kelljen keresgélni.
A viccek után következnek az anekdoták. Ha valaki tud hasonló témájú viccet, anekdotát, örömmel venném, ha elküldené...
A viccek oldalát most írom át, és meg kell, hogy találjam a megfelelő formátumot, így egyelőre csak azok vannak, amiket itt találsz.
Jó szórakozást!

A viccek között találhatsz ismétléseket. Ennek két oka lehet:

1., Az én figyelmetlenségem, de ez ki van zárva.
2., A beküldő nem olvasta át az összes viccet a honlapon, de ez is ki van zárva.
3., A vicceknek vannak variációik, ami az evolúció kétségtelen bizonyítéka!
Ezeket megpróbálom jelezni...

4., Jó mulatást mindenkinek! Ne feledjétek: Egy újszülöttnek minden vicc új

Most mutatóba pár vicc:
Miért nem lehet a tengervizet palackozni?
- Mert dagálykor kilöki a dugót.

Mennek hajóval a roma matrózok. Hajótörést szenvednek, egy túlélő van. Meglát a roma egy szigetet, ahogy hánykolódik a vizen. Kiúszik hát a szigetre, ahogy kiér, körülnéz.
- Hát ez a sziget idáig lakatlan volt. Eztán Lákátos lesz.

A luxushajó kapitánya bejelenti az utasoknak:
- Hölgyeim és Uraim, van egy rossz és egy jó hírem. A jó az, hogy 11 Oscart nyerünk...

Egy matróz hajótörést szenved, és tíz éve egy lakatlan szigeten él.
Egyik reggel meglát egy hajót, a sziget mellett. Gyorsan meggyújtja a jelzőtüzet, a hajón észre is veszik. Lehorgonyoznak, és egy csónak elindul a partra. Amikor kiköt, a hajótörött örömmel szalad hozzájuk. A csónakban ülő elsőtiszt átnyújt neki egy újságot, a következő szöveggel:
- A kapitány úr azt javasolja, hogy olvassa el, mik történnek manapság a világban, aztán döntse el, hogy megmentsük-e?

TENGERÉSZ ANEKDOTÁK

Háborús anekdota

Szeptember 8-án a japánok is letették a fegyvert, ezzel beköszöntött a világbéke. A nyílt tengeren már a béke első napján aknára futott két hajó és elsüllyedt. A hajókról egy-egy tengerész megmenekült, de csak egyetlen mentőcsónak maradt épen. Erre mind a ketten felkapaszkodtak. Amikor kifújták magukat ismerkedni kezdtek. Először a szovjet tengerész kérdezte meg: Ön angolszász?
Igen amerikai.
És Ön?
Én pedig orosz.
Erre barátságosan kezet ráztak, majd egymásnak hátat fordítva a vízbe ugrottak és ellenkező irányba elúsztak.
Beküldte: Pálhegyi Zoltán (Szeged)


Horgonyt le... - 2
Trabzonnál, vagy Orán előtt, vagy a fene tudja már hol, horgonyzáshoz készülődött a hajó és legénysége. A manőver során túl közel sodródott a hajó a parthoz a sekély vízben. Végül megérkezett az utasítás:
   - Horgonyt le!
A horgony nagy csörömpöléssel rántja maga után a láncot, de szinte azonnal meg is áll. Azon nyomban érdeklődik a captain, mi történt. A chief lenéz, majd nyugodtan közli:
    - Most dől el - majd hozzáteszi, - a parton!

Üdv a tengerésztársaknak!
Beküldte: Horváth Csaba


Egy ritka tünemény
Ezt a történetet Marseille-ben kapta a hajó egy ship's chandlertől, nem sokkal később az 1999 augusztusi teljes napfogyatkozás után, ő egy norvég parancsnoktól, aki a kieli-csatában szerezte. Most közreadom:

A hadihajó parancsnoka az elsőtisztnek: Holnap délelőtt 09:00-kor teljes napfogyatkozás lesz! Ez olyasmi, amit nem lehet minden nap látni, tehát sorakoztassa fel a legénységet kimenőruhában a fedélzeten, hogy láthassák ezt a jelenséget. Hogy megértsék, magam magyarázom el az okát. Eső esetén sajnos nem lehet tisztán észlelni. Ebben az esetben a legénység gyülekezzen a szalonban.
Az elsőtiszt a másodiknak: A parancsnok utasítására holnap délelőtt kilenckor teljes napfogyatkozás lesz! Ha esni fog, nem láthatjuk tisztán a fedélzetről, még a kimenő ruhánkban se. Ebben az esetben a nap eltűnését a szalonban észleljük. Ez olyasmi, ami nem minden nap történik meg...
A második tiszt a harmadiknak: A parancsnok utasítására kimenűben végignézzük, ahogy a nap eltűnik a szalonban, holnap délelűtt kilenckor. A captain megmondja, hogy esni fog-e vagy se? Ez egy nem mindennapos esemény lesz.
A harmadik tiszt a fedélzetmesternek: Ha holnap délelőtt esni fog a szalonban, ami egy igen ritka esemény, a parancsnok kimenőruhájában reggel kilenckor eltűnik.
A fedélzetmester a legénységnek: Holnap kilenckor a parancsnok eltűnik. Ez sajnos nem minden nap történik meg...

Hajótúrákon kérdezték a jól képzett utasok:
- A lift elvisz engem a hajó orrába?
- A hajó miért csak akkor himbálózik, ha a tengeren vagyunk?
- A hajó saját maga termeli meg a szükséges áramot?
- Ha búvárkodni megyek, vizes leszek?
- A személyzet is a hajón alszik?
- A sziget körül tényleg víz van?
- Honnan fogjuk felismerni a saját fényképünket?
- Mit csinálnak a jégszobrokkal, miután azok elolvadtak?
Beküldte: Sanyi


Állítólag igaz történet
(Pálhegyi Zoltán szerint, de az anyósom mint II. Világháborús viccet mesélte...

A második világháborúban Magyarország hadat üzen az USA-nak. Hazánk nagykövete bemegy a washingtoni külügyminisztériumba, átadja a hadüzenetet, majd a következő párbeszéd zajlik le:
Külügyminiszter: Mi az Önök államformája?
Nagykövet: Királyság.
K: És ki a királyuk?
N: Nincs királyunk, hanem kormányzónk van.
K: Ki a kormányzó?
N: Vitéz Horthy Miklóstengernagy.
K: És van Önöknek tengerük?
N: Az nincs.
K: Értem. Van az USA-val szemben területi követelésük?
N: Nincs.
K: Van valamilyen országgal szemben területi követelésük?
N: Igen. Ausztriával, Csehszlovákiával, Romániával...
K: Értem. És azokkal szemben is hadat viselnek?
N: Nem, ők a szövetségeseink.
Beküldte: Pálhegyi Zoltán (Szeged)


Az egyik szereplő Donát Gyula, a szobrász. Hogy a füllentő festő ki volt, azt nem tudni.
A képzőművészek törzsasztalánál mindenki jól ismerte a füllentő festőt, aki fantasztikus történetekkel szórakoztatta kollegáit. Egyszer épp amerikai utazásáról beszélt.
- Amikor Hamburgból elindult a gőzős, egy ember a tengerbe ugrott. Mentőövet dobtak utána, de nem fogadta el, hanem csak úszott a hajó mellett. Másnapra már el is feledkeztünk róla, hát reggel, amikor kinézünk, látjuk ám, hogy még mindig ott úszik a hajó nyomában. Mit cifrázzam a dolgot, hét napig úszott a hajó mellett, végülis velünk egyszerre érkezett Amerikába.
Donát Gyula kicsit elmosolyodott.
- Mit mosolyogsz? - kérdezte az elbeszélő. - Talán nem hiszed?
- Hogyne hinném, - felelte Donát. - Azt nevetem, hogy milyen csodálatos véletlen. Az az úszó ember én voltam.
Beküldte: Pálhegyi Zoltán (Szeged)


HORGONYT LE - 3
Velem történt meg, 1996 augusztusában horgonyon álltunk Karacsi előtt.

Figyelek a hídon. Érkezik egy hajó, onnan tudom, hogy bejelentkezik a karacsi hatóságoknak:
- Manora Pilot Control, this is x.y. (nem értettem a nevét)! 20 mérföldre vagyunk, van-e valamilyen információja a számomra?
- Nincs, dobjon horgonyt, utána jelentkezzen újra.
Eltelik vagy másfél óra, hallom a rádióból:
- Karacsi, hét mérföldre vagyunk, most sincs semmi információ a kikötésről?
- Nincs.
Negyedóra múlván:
- Karacsi, három mérföldre vagyok, most se tud semmi újat?
- Nem.
Tíz perc múlva:
- Karacsi, most érkeztem a horgonyzóhelyre, most se tud semmit mondani?
- De tudok!
- Mit?
- Let go port anchor! (Dobja le a bal horgonyt!)

Égből a tehén...
A Reuter tette közzé, hogy Japán partjainál kimentették egy halászhajó legénységét, akik hajójuk roncsaiba kapaszkodtak, majd rögtön azután, hogy a hatóságok a baleset okait vizsgálva kihallgatták őket, börtönbe is kerültek, és pszichológust rendeltek ki hozzájuk. Mind azt vallották ugyanis, hogy a tiszta, kék égből lezuhant egy tehén, beszakította a fedélzetet, és perceken belül elsüllyesztette a hajójukat. Több hétig tartották őket lakat alatt, míg végül a Szovjet Légierő vonakodva beismerő "vallomást tett" a japán hatóságoknak: egyik teherszállító gépük személyzete ellopott egy tehenet egy szibériai reptérről, bekényszerítették az állatot a csomagtérbe, és gyorsan hazaindultak a zsákmánnyal. Nem voltak azonban felkészülve az élő áru szállítására, fogalmuk sem volt, mit tegyenek a rémült tehénnel, amely vadul randalírozott a gép gyomrában, és már-már életveszélybe sodorta őket. Csak úgy kerülhették el a katasztrófát, hogy kilökték a gépből a tenger felett, mintegy 30 ezer láb magasból...
Beküldte: Zsuzsi


Sajátjaim:
TAKARÍTÁS 1
A pincér, nem ismerem, a neve is kiesett az emlékezetemből szép darab ember volt. 203 centi magas, és 160 kiló, rövid hajjal, és borzalmas bozontos, kusza hatalmas szakállal. A géptisztek kabinját takarította. A következő felszerelést hordta magával:
Két veder, partvis, lapát, tollseprő, felmosófa és rongy és egy hatalmas vekker. Kérdezték is sokan, minek az óra, de ő csak rejtélyesen mosolygott. Aztán fény derült a rejtélyre. Bemegy a takarítandó kabinba, elhelyezi az eszközeit, beállítja vekkert, és lefekszik szundítani egy kicsit az ágyba. Szól a csörgőóra, felcihelődik, átköltözik a másik kabinba, óra beállítva, lefekszik, csörög, felkel, át, beállít... és ez így megy, míg nem végzett minden kabinnal!

Egy sztori a burmai legénységgel:
Megérkeztem a Wittsand nevű hűtűhajóra. A parancsnok német, a legénység burmai. A német harapós volt, hát a matrózok tartottak az új  elsőtiszttől.
    Megérkezett a kamion az anyagutánpótlással, ki kellett raknodni.
   - Ezt a festéket vigye a raktár bal oldalához... - mondtam Tun Hlangnak, az egyik matróznak. Persze a jobb oldalra viszi.
    - Tudja, melyik a bal oldal? - kérdeztem.
    Tun Hlang ijedt arccal néz rám, és zavartan mondja:
    - Amelyiket akarja, uram.!

Áttételesen tengerészes
Ha hosszú útról térsz haza, verd meg a feleséged. Te nem, de ő biztosan tudja, miért kapja! (arab közmondás)

TAKARÍTÁS 2
Ugyanez a pincér:
Takarítja a folyosót. Komótosan húzogatja a felmosórongyot. A hajón ugye feleségek vannak szám szerint öten, és persze mindegyiknek ekkor akad arra dolga. Az első átlépi, elmegy. Második átlépi, továbbsétál. A harmadik is ellibeg előtte, rá a frissen mosott linóleumra. Az utolsó megkérdi:
- Ugye nem baj Józsi, hogy összemászkáljuk a folyosót?
- Ugyan dehogy, kezét csókolom! Sőt! Az én kurva nénikémet!

Tengerész angol:
Mi ez: IFGOODSUNHORSEOUTTRAIN?
Hajónaplókivonat...

A szakács, ki sajnos jellemzően nem beszéli az angolt, a következő szavakkal tette le a német parancsnok elé a reggelit:
- Kepten, plíz, mirror egg...

Állítólag megtörtént hajón, de ebben nem vagyok biztos, mert mintha pincéres sztoriként hallottam volna, és németül:
- Szakács milyen leves ez? - kérdi a parancsnok.
A pasi izzad, beszalad a kabinba, kiszótározza, és mutatja a papíron: Green wine salt. (Azaz zöld bor só)

Szótár:
if - ha, good - jó, sun - nap, horse - ló, out - ki, train - vonat
mirror - tükör, egg - tojás
green - zöld, wine - bor, salt - só.

S.O.S.
Egy hajó SOS jelzést vett, amint a Csendes-óceánon navigált. Odamentek, és egy vitorlást találtak, az adta a vészjeleket. Amikor a fedélzetre vették a férfit, töprengeni kezdett, hogy csak szerszámokat, vizet, meg élelmet kérjen-e? A hajó parancsnoka ekkor elmondott egy anekdotát:
    - Egyszer nagy árvíz volt valahol. Egy ház földszintjét elöntötte a víz. Odament egy evezős csónak, és felajánlotta a segítségét.
   - Nem, köszönöm, a Jóisten vigyáz rám, majd csökken az ár - mondta a bajbajutott. De a víz nőtt. A férfi felmászott a tetőre. Egy motorcsónakos segítséget kínált.
   - Nem, köszönöm -, mondta az emberünk - bízom az isteni gondviselésben, hogy lehúzódik az ár. De a víz tovább nőtt. A férfi felmászott a kéményre. Egy helikopter megjelent, és felajánlotta, hogy elviszi.
   - Bízom a Jóistenben, elvonul az ár -, mondta. A víz újra nőtt, és az emberünk megfulladt. A mennybe érve felelősségre vonta a Jóistent.
   - Hát hiába bíztam benned?
   - De jóember, én küldtem érted egy csónakot, egy motorcsónakot, végül egy helikoptert. Mit tehettem volna még?
A vitorlázó elgondolkodott, és a hajón maradt.

Ali...
Alexandriában voltunk a Humberrel 1997 januárjában. A történet a kikötés után játszódik. Ehhez tudni kell, hogy amíg horgonyon álltunk, minden nap hívta a hajót egy bizonyos Ali az ügynökségtől.
Mr. Ali, a Memphis embere, aki többször hívott minket, sok hasznos instrukcióval ellátott amíg horgonyon voltunk. De kikötéskor ide nem dugta volna, azt a mocskos képét... Kikötöttünk, én szépen elszortíroztam a bejövőket: az utazási ügynököt Zsoltra bíztam, mert ő is el akar menni Kairóba, tehát szervezze ő. Azt a gyönyörű, tarka nyakkendős "úriembert", aki a Memphistől jött, és Ali néven mutatkozott be, felvittem a barbához.
A parancsnok kedvesen fogadta, és megérdeklődte, hogy mi van a manifeszttel (rakománybevallás a vám felé)? Ali csak nézett, mint a lőtt medve. Látszott, hogy fogalma sincs arról, mi az a manifeszt. Utána mondta neki a barba, hogy a raktárak nyitásához kell ő (mint a Memphis embere), a P&I képviselője, és a tulajdonos ügynöke. Erre ennek az Alinak igen kikerekedett a szeme a csodálkozástól.
- Miért kellek én ehhez captain? - kérdezte.
- Mert a hajótulajdonos így rendelkezett - közölte a barba, ellentmondást nem tűrő hangon. Ali megvonta a vállát, és beleegyezett.
- És addig semmi papírt nem írok alá, amíg maga nem egyezik bele, mint ahogy a VHF-en keresztül említette - volt a következő kijelentés a parancsnok részéről. Ali még jobban csodálkozott.
Amikor elment, megállapítottuk, hogy ez egy különlegesen barom, és buta ügynök, akinek abszolúte semmi fogalma sincs a dolgokról.
Este egy újabb jóember a Memphistől.
- Minek jött? - kérdezte a parancsnok -, hiszen a kollégájának mindent elmondtam - és megmutatta a névjegyet, amit Első Ali itt hagyott.
- De parancsnok, ez az ember nem tőlünk jött, ez egy ship's chandler...!
Hoppá!
Most már értettük, miért nézett mindenre olyan hülyén!

      websas.hu


Látogatóim száma: