Honlapverzió
v11.00
A honlapon található minden anyag szerzői jogvédelem alatt áll. Ezek felhasználása csak a szerző előzetes engedélyével történhet.
© Székely István 1997-2016
Az őstörténetünkről

Programajánló:

AZ ÉN TÖRTÉNELMEM

Esziszkü ben volaj szava,
iszia szava volaj theosz velé
iszia theosz volaj szava

Őstörténetünkről

Már jó ideje - ez éveket jelent - olvasok, előadásokat hallgatok a magyar történelemről. És egyre inkább kezd kialakulni bennem az én történelmem, aminek nem sok köze van ahhoz, amit tanítanak, ami a "hivatalos", bár a Duna TV egyik adásában Zsoldos Attila történész, az MTA osztályvezetője - ha jól emlékszem a beosztására -, azt mondta, hogy ma már nincs "hivatalos" és nem hivatalos történetírás, mindenki azt vall és mond, amit akar. Ez persze csak részben igaz, de jól hangzik. Mert ugye aminek a kutatására adnak pénzt, ami nyilvánosságot kap, és amit tanítanak, azt nyugodtan nevezhetjük "hivatalos" történetírásnak. A többiek meg mondjanak, publikáljanak amit akarnak, ha van rá pénzük...

Kezdjük a lehető legelején. Az őstörténetünkkel.

A finnugrista őstörténet számomra nem fogadható el.

A mai napig a finnugor őstörténet, a gyűjtögető, halászó ősmagyarok valahol az Ural lábánál...

Elsőként utalok Lukács Bélára. Művében, az Utazások térben, időben és téridőben igen érdekes fejtegetést találunk a tudomány -> áltudomány kérdéséről. Amikről többek között ír, az sokakat érdekel: a marsi csatornák (konklúzió: nincsenek, de igazán érdekes a levezetése, hogy meddig tekinthető tudományosnak, és melyik az az időpont, ahonnan kezdve tudománytalan hinni bennük), Atlantisz létezése vagy nemléte (nem volt, de bemutatja, hogy 1960-ig tudományos - néprajzi, etnográfiai - érveket lehetett felhozni a létezése mellett, és addig, amíg ki nem mutatták az Atlanti-hátság létezését, érvek voltak mellette, mégpedig milyen érdekes: az amerikai nyelvek és a baszk nyelv jelentősen hasonló szerkezete, tehát az atlantisziak Európába jöttek és a maradványnép a baszkok, meg Amerikába is átmentek, a maradvány népek a fehér amerikai bennszülött törzsek - ez jó kis érv lehet a baszkok atlantiszi eredetére, amit aztán nacionalista módon ki lehet(ne?) használni, mint 15 000 éves múlt és jelenlét az Ibériai félszigeten, amire nálunk is van példa [a magyarság Szíriuszi eredete, ne röhögj, hanem sírj, mert vannak akik ezt a marhaságot komolyan veszik] - meg fehér bennszülött törzsek Afrikában és Amerikában), időutazás lehetősége a téridőn keresztül, és ezek csak kiragadott témák.

Ami ebben az érdekes: az, ami tegnap tudományos volt, az mára áltudományossá válhat, ha nem veszi figyelembe a tudomány, a társtudományok haladását.

Dr. Kiszely István professzor egy előadásában elmondja, hogy "... találtak Isfahánban egy ötödik századi hun-örmény szótárt és nyelvkönyvet. Ennek van egy hatodik századi másolata, a szerzetesek lemásolták Jerevánban és van egy kilencedik századi török fordítása. Egy barátom, Detre Csaba húsz évig dolgozott Iszfahánban ami hajdan Irán, azaz Perzsia fővárosa volt. Csaba ... beült a pravoszláv könyvtárba és kiírta a hun-örmény szótárt. Benne van a teljes magyar nyelvtan, és benne van 2500 alapvető szavunk. Ebből két évvel ezelőtt Csomakőrösön megjelentettek néhány oldalt az őstörténeti napok keretében."

A finnugor nyelvelmélet tudományos lehet-e, ha 1861óta ismerjük az Iszfaháni kódexet?

Ezen a linken megtalálod a az Iszfaháni kódex hun nyelvi anyagát! (angolul) --- Itt magyarul Győződj meg magad is róla! A linken Dr. Detre Csaba által gyűjtött anyagot találod, hogy kinek a megfogalmazásában, az nem derül ki.

Amikor a kódex után kutattam, nem sok mindent találtam, de érdekes G. Bogár Edit: Nyelvrokonság és kontrasztív nyelvészet című cikkében hogyan ír erről a Nyelv, nemzet, identitás - A VI. Nemzetközi Hungarológiai Kongresszus (Debrecen, 2006. augusztus 22-26.) nyelvészeti előadásai II. kötetben:
"Csak érdekességképpen említendő, hogy egyes délibábos nyelvészek még hun nyelvemlékekre (!) is hivatkoznak: a www.varga.hu honlapon tulajdonosa, Varga Csaba filmes részletesen ismerteti a hun nyelvtant a Kr.u. 500 körül keletkezett, örmény nyelvű Iszfaháni kódex és a Kr.u. 700 körül keletkezett görög nyelvű Krétai kódex alapján, ugyanitt hun szövegeket is közöl. A nyelvtanban egyébként – várakozásunknak megfelelően – gyakorlatilag egyetlen helyesen használt terminus technicus sincs, így például fonetika címszó alatt az ábécét ismerteti, a birtokos személyragokról szóló rész címe "birtokos helyzetű főnév ragozása"; beszél egy d gyakorító képzőről, amely azonban főnévhez járul és elvont főnevet hoz létre, stb."
Felhívnám szíves figyelmedet, hogy G. Bogár Edit nem tesz mást, mint Varga Csabát "támadja és cikizi" (azt hiszem teljes joggal), de az, hogy Varga - illetve aki összefoglalta a kódex anyagát - nincs tisztában a modern és tudományos nyelvészettel, az nem az Iszfaháni kódex hibája. A cikk szerzője semmi, de semmi érvvel nem rendelkezik a kódex tartalmi része ellen, csakis a közzététel tudományos voltát tudja kifogásolni. Éppen ezért nem értem, miért írja: "délibábos nyelvészek még hun nyelvemlékekre (!) is hivatkoznak", hiszen a nyelvemlék létét egy szóval se tagadhatja. Nem értem, egyáltalán nem értem... ha erre hivatkozik valaki, miért délibábos? Talán G. Bogár Edit megtehetné, hogy nyelvészetileg helyre tehetné, ha Varga Csaba már nem tudta.

Ha el akarod olvasni G. Bogár Edit cikkét, akkor a gugliban keress így rá: hunkong2006_2.pdf vagy VI. Nemzetközi Hungarológiai Kongresszus. Meg fogod találni a MEK letölthető anyagai között.

Azt mondhatod, hogy álljunk meg egy szóra! Nem nyelvészkedünk, hanem őshazát keresünk.

Igaz, de a nyelvészek vindikálják maguknak a jogot, hogy ők állapítsák meg az őshazánk helyét. De ha a kiindulópont hibás, azaz a finnugor nyelvcsalád alapján feltételezik a közös eredetet (mert ez kölcsönösen feltételezi egymást), akkor hibás alapokon nem lehet biztos felépítmény, így aztán bizonyítható őshazát sem találhatnak, csak bolyonganak Szibéria erdeiben, a tajgán, és vizsgálják a pollent, és feltételeznek, feltételeznek, feltételeznek... de abból még nem lesz őshaza.

A finnugor őstörténeti kutatásnak is gátat szabott Hideo Matsumoto japán tudós. Az ő eredményei alapján kétséget kizárólag bebizonyosodott, hogy a magyaroknak genetikailag semmi közük a finnekhez, az ugorokhoz...

De mielőtt erre sort kerítek, idézem Csúcs László "magvas" érvelését a Viszonyunk az alternatív nyelvrokonításhoz című cikkében, hogy lássuk, hogyan viszonyul a nyelvész a társtudományokhoz: "Gyakran hivatkoznak az alternatív elméletek hívei a génkutatás eredményeire. A génkutatás természetesen nem bizonyította be, hogy nem vagyunk finnugor nép. Azért nem, mert a génkutatás eredményei csak azt mutatják meg, hogy egy-egy népességben bizonyos gének milyen arányban vannak meg. Ezek az eredmények különbözőképpen interpretálhatók. Azt azonban még senki sem tudta megmondani, hogy pontosan melyek lennének a "finnugor gének", és hogy ezeknek milyen arányban kellene meglenniük a magyarok között, hogy genetikailag finnugoroknak tarthassuk magunkat."
Itt szeretném felhívni a figyelmet arra a tényre, hogy az áltudós az, aki nem vesz tudomást a tudomány fejlődéséről és a haladásról, hanem csökönyösen ragaszkodik az elavult teóriához, illetve az eredményekből tudománytalan következtetéseket von le, illetve képzettség hiányában nem képes helyesen értelmezni.

De azt hiszem az lesz a legegyszerűbb, ha megézzük, hogyan ír dr. Kiszely István antropológus professzor a honlapján, hiszen ebben a kérdésben ő a szakember, és nem Csúcs László: "Az alaki embertani vizsgálatokkal párhuzamosan egyre inkább előtérbe kerülnek olyan etnikai meghatározásra is alkalmas fehérje, főleg immunológiai (ellenanyag-) vizsgálatok, amelyek objektív módon alkalmasak arra, hogy az összetartozó embercsoportokat kimutassák és a különbözőket egymástól elválasszák. Egyik legjobb módszert Hideo Matsumoto osakai orvosprofesszor dolgozta ki az elmúlt évtizedben...

A jugorok (jugarok vagy sara-yükuk) szállásterülete
Kína mai Kanszu tartományában

... Magyarország is bekapcsolódott a nagy japán kutatás-hálóba, amelynek hozadékául Hideo Matsumoto és munkatársai arra a megállapításra jutottak - ezt nemzetközileg kötetekben és térképen is publikálták, - hogy az a marker-jelleg, amelynek legnyugatibb elterjedési területe a Kárpát-medencében a magyaroknál van, legkeletebbre Kelet-Turkesztánban a mai ujgurok és jugarok-lakta területen fordul elő, de megtalálható Mongólia egyes délnyugati területein is. E két népesség között élettani, immunológiai rokonság áll fenn. Nem fordulnak elő ezek a markerek a finneknél és az ugoroknál, de megtaláljuk a mai finnugor népeknél, ezzel a biológia kizárja a magyaroknak a finnekkel és az ugorokkal való közös ősiségét (bármiféle ősi kapcsolatát), ugyanakkor bizonyosságot nyer az a tény, hogy a magyarság átvonult, de csak átvonult azon a területen, ahol a mai finnugor népek élnek."

Számomra ez egyúttal azt is jelenti, hogy igazam van, amikor László Gyula professzornak hiszek, aki az Őstörténetünk című kötetében egy írást szentel ennek a kérdésnek, és hihető magyarázatot is ad!

A finnugrista őshazaelmélet tudományos lehet-e ha tudjuk: genetikailag semmi közünk egymáshoz?

Most rajtad a sor, hogy eldöntsed, kinek hiszel, én Matsumo professzornak, és nem Csúcs Lászlónak.
Magyarán semmi közünk nincs genetikailag a finnekhez és ugorokhoz, ami két dolgot jelent:

1., Nem igaz a finnugor őstörténet
2. Egyszerűen, én a laikus, képtelen vagyok elhinni a finnugor nyelvcsaládhoz való tartozásunk se!

Azt is tudom, hogy akik a török "ágat" vallják, nem dolgoztak ki egy tudományosan elfogadható nyelvcsalád elméletet, amit szembe lehetne állítani a finnugorral. Ezt tudom, és éppen ezért fogalmaztam úgy, hogy "képtelen vagyok elhinni", és nem úgy, hogy "nem igaz".

(És egy zárójeles megjegyzés: minden tudomány el tudja magyarázni magát a laikus számára érthető módón, csak a finnuor nyelvcsaládot vallók nem. Ha valaki tud ajánlani érthető, népszerű tudományos művet, kérem értesítsen, mert eddig hiába kerestem nem találtam.)
Hál' Istennek a finnek 2003-ban átírták tankönyveiket. Az új finn történelem tankönyvek így kezdődnek: 'eddig az volt a nézet, hogy a magyarokkal rokonok vagyunk. Mára kiderült: barátság van, de genetika nincs.' Ennyi. Őszinték. Akkor került sor a nagy genetikai vizsgálat végére. Ez tiszta ügy, teljesen normális hozzáállás. Nyilván a fent említett tudományos vizsgálat hatására változtatták meg álláspontjukat, ahogyan az egy tudósok vezette közintézménytől elvárható.

Kiszely szerint (Erdélyi Napló-esték - interneten olvasható) "... kétféle történelem van. Az egyik történelmet a történész írja. De hát a történésznek mindig szüksége van a vajas kenyerére egy kis szalámira, a történész mindig kiszolgálja az adott hatalmat. A másik oldalon van a nép, mi, akik az igaz történelmet írjuk, mert egymásnak adjuk át az ismereteket, a kódolt ismereteket a vasárnapi ebédeknél, a kukoricafosztásnál, a beszélgetéseknél. Mit tartottak a székelyek magukról? Csaba királyfi népe! Most végeztük el a nagy mitokondriális DNS vizsgálatot egymillió négyszázezer emberen. Kiderült: a székelyek Attila hunjainak az utódai. Rajta van a világhálón, el lehet olvasni! Csak amíg a finnek átírták a tankönyveiket, nekünk a Science és a Nature, azaz a világ legjelentősebb tudományos folyóiratait leszedték a könyvtárpolcokról, nehogy megtudjunk belőle egyet, s mást. Nem én tettem a világhálóra a mitokondriális eredményeket, hogy a magyarságnak genetikailag semmi köze a finnugorokhoz, hogy genetikailag legközelebbi rokonaink a belső-ázsiai török népek. Nem én tettem a világhálóra, mert ha én teszem, akkor azt mondják, hogy Kiszelyi István soviniszta, nacionalista, újabban meg azt mondják, hogy fasiszta vagy antiszemita vagyok. Ez a szlogen, ha az ember magyar akar lenni saját hazájában. A genetikai eredményeket az utrechti, a varsói rektor és a német akadémia elnöke tette a világhálóra tudatosan. Őrájuk nem lehet ráfogni, hogy fasiszták és antiszemiták."

Nézzük mit ír a Magyarország a XX. században című mű V. kötetében (Felvilágosító tevékenység - Harc a tudománytalannak tartott nézetek ellen című fejezetben):

"A magyar nyelv finnugor rokonságának elméletét szinte kezdettől fogva támadták. A mozgatórugó kezdetben a magyarsághoz méltatlan "halzsíros atyafiság" elvetése, s egy előkelő rokonság iránti igény volt. Ez a törekvés szinte kezdettől fogva, s mindmáig hatóan ideológiai töltetet is kapott: a finnugor nyelvrokonság ellenzői a finnugor rokonításban a magyar nemzeti tudat megtörésének eszközét vélték látni."

Ugyanezt fogalmazza meg, csak más szavakkal Keresztes László - Csúcs Sándor: A magyar nyelv eredete című értekezésében, valamint Csúcs Sándor: Viszonyunk az alternatív nyelvrokonításhoz című cikkében (VI. Hungarológiai Kongresszus)

No, most az a kérdés, hogy kinek higgyek? Aki védi a mundér becsületét, és ezért beszél mellé, vagy Kiszely professzornak? Engedtessék meg, hogy Kiszelyt magasabb polcra helyezzem, mint azt, aki nem ismeri a vonatkozó történelmet, és azt hiszi, hogy a nemzet megtörését "vélik látni".

Tudnia kellene a szerzőknek hogy ez a Habsburgtól ered, hiszen Kiszely István professzor megtalálta és publikálta a Kriegsarchivumban (Katonai levéltárban) az 1821-es kancellária leiratát, amiben kérik az osztrák történészeket, hogy írjanak olyan történelmet a rebellis magyaroknak, amire nem lehetnek büszkék. Ez pedig annyit jelent, hogy tudjuk a megtörés szándékát, és nem "véljük látni"

Aztán itt van ez a jó kis tudományos meghatározás, mint a "halzsíros atyafiság"
Jó lenne ám ismerni Trefort Ágoston kijelentését, miszerint a finnugor rokonság kívánatosabb, mint az ázsiai, és a jövőben csak az kaphat állami támogatást, aki ezt vallja.

Hundorfer-Hunfalvy
Hundorfer-Hunfalvy Ezek szerint a "halzsíros atyafiságot" a politika erőltette a nemzetre, és nem a tudományos érvek súlya kényszerítette ki...

Hundorfer-Hunfalvi Pál szepességi német
, aki úgy nyelvészkedik, hogy közben töri a magyart, harcot indít Vámbéry Ármin ellen, aki azt vallotta, hogy a magyarok Ázsiából jöttek, és ezzel a helyes irányba vitték volna a történelemkutatást, ha a hatalom hagyta volna. Ennek ellenére Vámbéry 1860-ban megvásárolta Isztambulban a Tarih-i Üngürüszt ezt a török nyelvre lefordított krónikát, amiben sok fontos kérdésünkre választ kapunk. A kódexet 1861-ben az Akadémia könyvtárának ajándékozta, és Budenz azonnal megtiltotta a kötet kölcsönzését, ez volt a finnugrászok válasza Vámbéry önzetlen gesztusára.


Josef Budenz
Budenz, aki kiszolgálta a Habsburgokat...
A lefordítására és teljes közlésére csak 1982-ben kerülhetett sor Blaskovich József prágai turkológusnak köszönhetően. E tilalom következtében Blaskovich Józsefnek és társainak szabályszerűen ki kellett lopniuk a kéziratról készített másolatokat az Akadémia könyvtárából.

A finnugrista őstörténet jó lehetett a szovjet politikusoknak is, mert hiszen e szerint mi is onnan származunk és a nagy, testvéri népek között vannak a rokonaink. De elmúlt a monarchia, elmúlt a szocialista diktatúra, hát mi tartja vissza a becsületes történészeket, hogy kimondják: amit tanítottunk nem állta ki az idők próbáját, itt az ideje átírni az egész magyar őstörténelmet. Ehelyett kérem, megjelenik 2009-ben, az új történész generáció tollából ugyanaz a finnugrászkodó őstörténelem... érthetetlen!


Hallgassuk, mit mond Kiszely professzor az Erdélyi Napló-esték sorozat árpilisi meghívottjajént:

"Én huszonhét évet szolgáltam a 'Magyar' 'Tudományos' Akadémiát és 2000-ben otthagytam. Azt mondtam: nem óhajtok egy olyan testületben lenni, amely hazudik, reggel, éjjel, este. Nem óhajtok őstörténetben irányelveket és a Petőfi-ügyben hazugságokat mondani. Én olyat akarok tanítani, ami igaz. Az avarok után, ugyanabból a második türk törzsszövetségből bejön Árpád népe. Kiszakadunk a második türk törzsszövetségből a negyedik század legelején. Onnan bemegyünk Közép-Ázsiába, arra a területre, amelynek a nevét sem volt szabad kiejteni: Turán. Aki a turáni magyarságról beszélt, az már megint mindenféle -ista volt. Ugyanis Turánban a szobdok, a bahtriaiak, a horejzmiek, délről a perzsák megírták a kultúránkat, leírták öntözéses gazdálkodásunkat, leírták a kereskedelmünket, leírták a hangszereinket. Ezzel szemben a Monarchia történészeinek felfogásában nekünk űzött, hajtott, gyűjtögető, halászó népnek kellett lenni!
Tolsztov szovjet akadémikus írt egy könyvet 1973-ban, "Az ősi Chorezm" címmel. Leírta a magyarok öntözéses gazdálkodását. Megjelent magyarul, de hamar betiltották, bezúzták, indexre tették (az én példányomat persze nem). Leírta, amit nem volt szabad, mert nekünk gyűjtögető, halászó népnek kellett lennünk..."

A finnugrász őstörténelemnek van egy érdekes hozadéka. Senkinek nem kell cáfolnia, hogy egy-egy szobatudós hova tette az őshazát helyileg, mert ezt megteszik ők maguk. Ahány elmélet, annyi cáfolata a korábbinak, és ha más nem, legalább ez megalapozott.
Ha lett volna őshazánk, ahonnan finnugor népekkel együtt származunk, akkor be kell tudniuk mutatni a következőket, mert ellenkező esetben nevetséges az egész:

  • a nyelv lehet, hogy nagy változáson megy át, de akkor vegyék elő a zenét. A teljes népzenei kultúra nagyfokú hasonlóságát be kellene mutatniuk, márpedig eddig ez a legteljesebb kudarc.
  • a monda- és mesevilág nagyfokú azonossága is ismérve közös tőről származó népeknek. Ebben az esetben ugyanott vagyunk, ahol a népzenével. Nincs egy - még csak halvány vonalakban se - közös mese, mondai alakunk, mesetípus, semmi. Ugye senki se gondolja komolyan a finnugrászokon kívül, hogy Vejnemöjnen és Fehérlófia ugyanazon gyökerekre vezethetők vissza?
  • ki kell tudni mutatni a népi emlékezetben a mély gyökereket. Még nagyobb kudarc. Mert semmire nem emlékszik a magyar, ami finn lenne, vagy finnugor, de a hun eredre igen.

  • Hadd legyek gonosz, és adok néhány érvet a finnugor és a belső-ázsiai őshaza elmélet érveiből.
    Finnugor őshaza Belső-ázsiai őshaza
    Az utóbbi években Veres Péter többször is foglalkozott az uráli őshaza kérdésével. A nyugat-szibériai, Urál-környéki őshaza határait a régészeti és a legújabb palynológiai leletek alapján déli irányba, a ligetes sztyeppig bezárólag tágította ki. Az újabb palynológiai adatok tanúsága szerint a szil nem csak az Urálig terjedt, hanem a középholocén elejére eső klimaoptimum idején mélyen behatolt Nyugat-Szibériába. Ennek ismeretében az Urál mindkét oldalának interzonális fekvésű, viszonylag homogén, mezolitikus és újkőkori régészeti műveltségét egykori uráliak hagyatékának lehet tulajdonítani. Ezt megerősítik az uráli nyelvek kapcsolatai a paleoázsiai (paleoszibériai) és nosztratikus nyelvekkel. Az uráli fanév-etimológiáknak (szibériai fák) vannak altaji megfelelői, s Veres szerint e fanevek az uráli nyelvekben altaji szubsztrátumot képeznek. Ebből azt a következtetést vonta le, hogy az uráliak elődei valószínűleg nem voltak őshonosak Észak-Eurázsiában, hanem a mezolitikum időszakában esetleg délebbi vidékekről vándorolhattak oda.

    Ez tök tudományos, mert normális ember egy kukkot alig ért belőle...


    Szemacsien /(Sza-ma-Kien Kr.e. 145-90) a szerzője a /Si-ki /(Történeti Feljegyzések) című munkának, amely mű a kínaiakkal kapcsolatban álló népekről szól. Munkája 110. fejezetében írja le a hsziungnúkat (hunokat) és a nála jüecsi néven szereplő onogurokat. Tőle megtudjuk, hogy a hsziungnúk "főleg lovat, tehenet és juhot tartanak... földeik területekre vannak felosztva, s ezek különböző vezetőik ellenőrzése alatt állnak… Hosszú távú fegyvernek az íjat és a nyilat, közelharcra a kardot és a dárdát használják". Szemacsientől megtudjuk, hogy a hunok bőrövvel összefogott kabátfélében (kazakban) járnak, lovagláshoz nadrágot és csizmát viselnek.


    A zenetudománynak nagy hagyományai vannak az uralisztikában. Kodály Zoltán kutatta és dolgozta fel főleg a cseremisz népzenét, annak az ősi magyar népzenével azonos(?) vonásai miatt, majd nyomában a már említett gyűjtőutakon Vikár László és Bereczki Gábor jegyeztek le ezerszám a különböző finnugor népektől népdalokat. Az elméleti irodalomból Szomjas-Schiffert György monográfiája, A finnugor zene vitája. 1-2. kötet (1976) említhető.

    Kevesebb a hagyománya a néptánckutatásnak, de az utóbbi évtizedekben itt is történt - Felföldi László érdeméből - előrelépés.

    Így írnak, ilyen "komoly" érveket hoznak fel a Magyarország a XX században című történelmi munkában.

    A magyar zene kialakulásának útja sem lehetett más, mint a nyelvé, a népé. Amerre járt, amint nőtt a nép, zenéje velejárt, ami hatott a nyelvre, hatott a zenéjére is... Egyedül finn a nép rendelkezik gazdag zenei gyűjteményekkel zenéje azonban annyira távol áll a magyartól, hogy eddig lényeges egyezéseket kimutatni nem sikerült... A magyar népzene minden jelenségét, aminek sem az európai, sem a körülálló népek zenéjével kapcsolata nincs, keleti eredetűnek kell tartanunk... letörölhette az idő a magyarság arcáról a keleti vonásokat, lelke mélyén, ahol a zene forrása fakad, ott él még egy darab őskelet... A magyarság ma legszélső idehajló ága a nagy ázsiai zenekultúra évezredes fájának, mely Kínától Közép-Ázsián át a Fekete-tengerig lakó különböző népek lelkében gyökerezik" (Kodály Zoltán).




    Akkor Kodály valahol hazudott, de vajh, hol? Tudod mit, én azt mondom, hogy a finnugrász az, aki jelen esetben szemérmetlenül átveri az olvasót, nem Kodály.



    Egy magyar és egy ujgur népdal. Van hasonlóság? Ne higgy neki, mert ez áltudományos, sarlatán, délibábos, álmodozó látásmód.


    Az uráli népekre vonatkozó embertani kutatások elsősorban Lipták Pál nevéhez kötődnek. A külföldön egyre erőteljesebben fejlődő tudomány az uráli népek kialakulásának kérdéséhez szolgáltathat fontos adatokat. A génkutatás még ennél is hátrányosabb helyzetben van a hazai kutatásban.


    Lásd a bekezdést: A finnugor őstörténeti kutatásnak is gátat szabott Hideo Matsumoto japán tudós. Az ő eredményei alapján kétséget kizárólag bebizonyosodott, hogy a magyaroknak genetikailag semmi közük a finnekhez, az ugorokhoz...

    És ugye utolsónak hagytam a nyelvet.

    Amit senki se tagad, hogy őseink, a nagyállattartó lovas nép, valamikor áthaladt olyan területen, ahol finnugor népek éltek. Innen van közös nyelvi, sőt genetikai emlék, mert kimutatható némi keveredés is, de közös eredet teljesen ki van zárva.

    Most nézzük, valójában honnan jöttünk, kik vagyunk?

    Az antropológia megmutatta a területet: Belső Ázsia. Jelesül a terület, ahogyan azt a katolikus lexikonban olvashatjuk az interneten (a rövidítéseket kiírtam, mást nem változtattam, pl. m.-ok = magyarok):
    "Az őshaza és a magyarok átmeneti szálláshelyei a honfoglalás előtt. a) A magyarok őshazája, ahol a magyarokhoz hasonló alaktani (morfológiai) és élettani jellegű, nyelvű és kultúrájú emberek éltek vagy élnek, a mai Kelet-Turkesztán, "Ázsia Szíve" (Innermost Asia), pontosabban a Góbi sivatag É-i és Ny-i peremvidéke, a Dzsungár-medence és a Takla-makán peremvidéke. A Kr. e. 9-8. sz.: 16, 19 v. 24 törzsből megalakult a hun (hsziungnú) törzsszövetség, melynek tagjai között voltak török, altáji és iráni népek; s az a népcsoport is, melynek tagjai később onogur néven a magyarok őseinek magját alkották. A hun törzsszövetség tagjai nagyállattartó lovas népek voltak; a kínai évkönyvek úgy emlékeztek meg róluk, mint akiktől ínségük idején selyemért, porcelánért, aranyért, ezüstért, tusért és puskaporért lovakat, szarvasmarhát, birkát, búzát, árpát és rozsot vásároltak, és akik a megállapodásokat "saját betűikkel" falapokra vésték v. kutyabőrökre rótták. Ez a hun törzsszövetség Kr. u. 91: fölbomlott. Ekkor váltak ki belőlük a Ny-i hunok, akik előbb a közép-ázsiai Csu folyó mentén éltek, majd a rómaiak Kr. u. 361 k. behívták őket a Magyar Alföldre, hogy a szarmatákat és a gepidákat féken tartsák. ->Attila nagykirály (az első évezred egyik legnagyobb európai uralkodója) 453-i halála után a hunok a Csigle mezőre (Mezőség) vonultak és Erdélyt népesítették be; ők a ->székelyek elődei. Ezután Belső-Ázsiában megalakult az első türk törzsszövetség, amelyből kivált a zsuan-zsuan nép, és a közép-ázsiai uar ("tarka lovú") néppel Kr. u. 568: egyesülve és utána 2 újabb hullámban, mint avarok elfoglalták a Kárpát-medencét. A magyarok őseinek Belső-Ázsiából való vándorlása a II. türk törzsszövetségből (->kabarok) kivált és Ny felé indult (a későbbi onogur) néppel kezdődik és 895/899-ig, Pannónia visszafoglalásáig tartott."
    Nézzük, mi a helyzet a zenei rokonsággal, ahogyan azt Kiszely professzor honlapján olvashatjuk: "A XX. században Szabolcsi Bence már egyértelműen hirdeti, hogy "nem lehet véletlen, hogy ötfokú hangrendszerünk és a vele kapcsolatos szerkezeti elv végigvonul a török-mongol zenekultúra egész családján és Kína belsejéig nyomon követhető... Ázsia ugyanúgy siratja el halottait, mint a somogyi és gyergyói szegénylegény. Itt nem lehet szó véletlen egyezésről, sem közös külső hatásról, hanem csak közös, azonos emlékekről, melyek az utolsó másfélezer év folyamán alig változtak, alig homályosultak el. Ezek a másfélezer éve egymástól eltévedt dallamok nem különböznek egymástól jobban, mint valamely népdal változata. A magyarság egy ősrégi ázsiai műveltség nyugatra vetett határtagja".

    A magyar népzene gyűjtésével egy időben a finnek is kezdik népdalaikat gyűjteni. Ilmari Krohn 1893-1933 között adja ki a finn népdalok gyűjteményét, amelyben megállapítja, hogy "a magyar és finn népzene közt párhuzam nem vonható, mert a finn zene diatonikus, s régi dallamaik közt is csak pentachordot találni". Yrjö Wichmann finn néprajzkutató és felesége 1906-ban hegyi cseremisz dalokat gyűjt, Robert Lach osztrák kutató a cseremisz, a mordvin, a csuvas és a tatár dallamokat dolgozza fel, V.M. Vasziljev pedig 311 cseremisz népdalt ad ki. Ez volt az a kor, amikor kutatóinkra ráerőltették a finnugrizmus tanát, így népzene-kutatóink is e népeknél keresgélték a magyar zene eredetét - eredmény nélkül. Zenekutatóink ebben a korban vergődtek a megélhetésük miatt rájuk erőltetett "kötelező ideológia" és a megismert valóság között, ezért többnyire nem foglaltak állást a magyar népzene eredete mellett.

    A Magyarországon Zeneakadémiát végző és magyar népzene-stúdiumot Kodály Zoltánnál hallgatott kínai Zhang Rei a Kína területén élő török nyelvű nemzetiségek között dolgozott és a kínai Zenetudomány 1985/2-es számában a következőket írta: "Amennyiben a jogur népdalokat összevetjük a magyar népdalokkal, hasonlóságokat fedezünk fel hangnemben, szerkezetben és ritmusban. Az ottani és a velük összehasonlított magyar népdalok egy és ugyanazon dallamúak; olyan egyformák, hogy alig fedezhetünk fel különbséget köztük, még akkor sem, ha az egyes dallamszerkezetet felcserélnénk... Végtelen zenei értékek rejlenek még az elszórt jugar tanyavilágban és a hegyi legelőkön, de aligha lesz ember, akinek lesz ereje oda kijutni dacolva a természeti és emberi körülmények, a munkát nem egyszer lehetetlenné tevő fordulataival". Az ő útmutatásai nyomán indult ki a jugarok lakta Katanszuba Kiszely István és Cey-Bert Gyula, akik több ízben a '80-as években jelentős zenei anyagot gyűjtöttek, majd Kodály Sarolta és Kovács Imre költségén Magyarországra hozták az utolsó jugar énekesnőt, Yinxindzsíszt, akinek énekeit az MTA Zenetudományi Intézetben rögzítették. Az általa énekelt 73 jugar népdal, majd a 32 ballada szinte az egész magyar népzenevilágot "lefedi". Az anyagot tudományosan Csajághy György dolgozta fel. Az "ordoszi mongolok" zenéjét Lü Hongjiu összegezte, írván, hogy az ordoszi népzene sajátos hun gyökerekkel rendelkezik. A mongolok pentaton zenéje "törökös irányba" mutat, dallamaik ereszkedő dallamvonalúak és gyakran parlando ritmusúak.

    A mese és mondavilággal azonos a helyzet:

    A magyar népmese olyan kincs a kutatók számára, melyet a mai napig nem aknáztunk ki. Gazdagsága, sokfélesége a világon egyedülálló, s teljes tisztaságában tükrözi az ősi tudás áthagyományozott egyetemességét. A nép sokkal igazabban tudta a történelmet, mint a krónikaírók. Hősmeséink, tündérmeséink és varázsmeséink belső-ázsiai török eredetűek, amint ezt a legújabban kiadott török mesegyűjtemény is igazolja. Népmeséink hősei, alakjai az európai mesék egyikéhez sem tartoznak, európai gondolkozással nem érthetők meg. Sajátos szerepe volt őseinknél a ->turulnak (a magyar uralkodók jelképe) és a ->griffnek, melyek mondavilága belső-ázsiai mítoszokból táplálkozott. Nem valószínű, hogy egy keletről jött nép a belső-ázsiai hitvilágot "nyugaton" ismerte meg, ahol az ismeretlen volt.

    És a nyelv a katolikus lexikon szerint:

    A nyelvészet sokat foglalkozott a magyar nyelv jövevényszavaival, alapszavainkkal és nyelvtanunkkal annál kevesebbet. Áttörést jelentett 1994: Sára Péter (1926-) A magyar nyelv eredetéről másképpen, magyar-török rokon szavak, szókapcsolatok. (2. bőv. kiad. Bp., 2001) c. kötete, és 2000: Marácz László munkái. Döntő jelentőségű az 1860: előkerült, 5. sz. Iszfaháni kódex (s annak 10. sz. tör. átírása), mely hun-örmény szótár és nyelvtan, szinte az egész magyar alapszókinccsel. ->Hunfalvy Pál és ->Vámbéry Ármin, a "finnugristák" és a "törökösök" vitája a mai napig tart; de a tények a "török tábor" tagjait igazolják.


    Ami "ellenem szól"

    Amit alább találsz, azt nem tudom (még?) beilleszteni az "Én történelmembe", de egy biztos, utánajárok!

    Mivel én nem vagyok történész, felhívom a figyelmet az alábbi előadásra, ami szöges ellentétben áll azzal, amit én most gondolok az őstörténetünkkel kapcsolatban. És persze a hivatalos felfogással is merőben új, meglepően merész, érdekes, és nem tudom, hova tegyem, egyelőre...
    Szabó István Mihály (Budapest): Vezérfonal a magyar és az uráli népek őstörténetének áttekintésére - (A szakirodalom kritikai összefoglalása)
    Elhangzott a Tizenhetedik Magyar Őstörténeti Találkozón 2003-ban, Budapesten.
    A szerző a Magyar Tudományos Akadémia tagja, mikrobiológus. Tehát nem történész, hanem természettudós, és kimondja azt, ami egy tudóstól elvárható, és nem mérlegeli, hogy hova illik, hova nem, mit fognak gondolni a történész kollégák, és azok akik a pénzt adják a kutatásokra, ami ugye egyes mai történészeink legfőbb vezérfonala az őstörténetünket illetően.

    A találkozó anyaga letölthető a MEK-ről, 05943.pdf
    Ez az előadás szintén genetikai kutatásokra támaszkodik, és eszerint a legközelebbi rokonaink az ukránok, lengyelek és részben a horvátok, és az ugorokkal valamikor a Kárpát medencéből rajzottunk ki, majd visszatértünk... de olvasd inkább el...

    De azt már meg nem állom, hogy ne idézzek egy lábjegyzetet, amiben vitatkozik Róna Tas Andrással:

    "*Róna-Tas András már többször, így a magyar rádióban is, nehezményezte, hogy mikrobiológus létemre a felső paleolitikum magyar őstörténeti problémáiba szólok. Mentségemre legyen mondva, hogy az őskőkori tömeges emlősállat pusztulásokkal – amelyek az akkori vadász társadalmak súlyos válságát és akár interkontinentális népvándorlásait idézték elő – ma számos mikrobiológiai laboratóriumban foglalkoznak. Mamuttetemekből, állati csontokból stb. kísérlik meg azokat a bakteriális vagy virális kórokozókat izolálni, melyek a felső paleolitikum idején számtalan emlősfaj teljes és végleges kipusztulását idézhették elő. Párhuzamosan azonban felmerült a kipusztulást elősegítő, vagy esetleg mégis ténylegesen előidézhető "túlvadászás" kihatása vizsgálatának szükségessége is. Számomra ekkor derült fény arra, hogy a pleisztocénvégi Kelet-Európában élt vadászok, a nyelvész szakemberek tanúsága szerint uráli népek voltak, akiket a magyarok őseinek is tekinthetünk. Szoros összefüggés látszott felismerhetőnek ezen uráli népeknek Északkelet-Európából Északnyugat-Szibériába történt kivándorlása és az európai mamutállomány járványszerű kipusztulása között. Róna-Tas András rosszallásával kapcsolatban még csak annyit szükséges megjegyeznem, hogy valószínűtlen, miszerint egy turkológusnak több szakmai vonzata lenne az európai őskőkorhoz, mint egy mikrobiológusnak, különösen ha azt is számításba vesszük, hogy ebben az időszakban, biztosan állítható, törökök aligha éltek Európában. Nélkülük pedig mit lehet ott egy turkológusnak kezdeni? Az őstörténetkutatás vitathatatlanul sokoldalú szakmai megközelítést igényel. Amikor nincsenek írott dokumentumok a vezető szerepet a természettudományok veszik át. Ennek ellenére komoly igyekezet tapasztalható a kutatás egyes szakterületeinek – akár még akcióképtelenség esetén is – egyoldalú kisajátítására. Ez érthető is, minthogy más szakterületek képviselői gyakran (legalábbis úgy állítják be) csak kellemetlenkedhetnek. Ha például a felső paleolitikum törökmentes Európáját csakis turkológusok tanulmányozhatják, úgy számukra a nyugodt, hosszúlejáratú kutatási feltételek maximális lehetőségei biztosítottak. Amint azonban megjelenik valaki, aki más szakterületet képvisel és elfogadhatatlan "áltudományos" állításaival odáig merészkedik, hogy kijelenti, miszerint ez esetben itt nemcsak (vagy egyáltalán nem) a turkológusoké a világ, az akár még egzisztenciális veszélyt is jelenthet. Valljuk be, kinek kell ez?"

    Úgy gondolom, ez megfelelő kedvcsináló a letöltéshez.

          websas.hu
    Honnan érkeznek a látogatóim? Mérés kezdete: 2007. január 29.
    Locations of visitors to this page



    Az oldal frissítve: 2009.09.28.
    Itt az internetes blogom. Természetesen Hajóka konyhája a címe, és fő témája a főzés, de van egyéb is, ami a blogba való és a blogot bloggá teszi...

    Ez a másik blogom. Ennek Tengeri saláta a címe, és mindenféléről szól...

    Óra Katolikus és ősmagyar hónapnevek



    Egy barátom angol fordítást vállal. Ő fordítja a MATE honlapjának angol nyelvű részét. Itt a szakmai önéletrajza (pardon: CV)
    AJÁNLOTT OLDALAK
    Székely Szabolcs haikui (a Haiku.hu honlapon)
    Olcsó honlapok készítése!
    Linkajánló:  Limba.com  Navigare Magazin  Viribus Unitis, az Osztrák-Magyar monarchia hadihajója  Hajó.lap.hu  Mexikóikonyhal.lap.hu

    Ha szeretnél te is csatlakozni, kattints az ikonra