Honlapverzió
v11.00
A honlapon található minden anyag szerzői jogvédelem alatt áll. Ezek felhasználása csak a szerző előzetes engedélyével történhet.
© Székely István 1997-2016
Az őstörténetünkről

Programajánló:

AZ ÉN TÖRTÉNELMEM

Esziszkü ben volaj szava,
iszia szava volaj theosz velé
iszia theosz volaj szava

Utalások a történelmünkből a honfoglaló magyarok kereszténységére, illetve más típusú vallására, mint a római katolikus

Milyen utalások vannak írott történelmünkben, illetve vallásunkban arra nézve, hogy a kereszténységet nem Szent István térítése által kaptuk?

A kérdésre a válasz: sok, és súlyos, meggyőző adattal lehet bizonyítani.

Ha már Szent István, akkor illő vele kezdeni a sort.
Ismered ugye Szent István parancsolatjait Imre herceghez (nem intelmek, parancsolatok!)?
Szent királyunknak azonban fennmaradtak Dekrétomai is, ha érdekel, akkor a Corpus Iuris Hungariciben magad is elolvashatod, a MEK-ről ingyenesen letölthető.

De István királyunkhoz más forráson keresztül közeledünk.
Előbb idézzük Galeott Marziót, aki egy könyvecsét írt Corvin János, Mátyás király törvénytelen fia számára, amiben az apja, azaz nagy királyunk tetteit meséli el, igen élvezetes formában, ez is letölthető a MEK-ről.

Nézzük, hogyan is írja:
"A magyarokra bőjt van szabva Venus napján, - a napokat ugyanis régóta a bolygókról nevezik el, mert a nap első órájában az a bolygó az uralkodó, a melyről a napot elnevezik. Egyházi szokás szerint pedig hatodik ünnepnapnak (sexta feria) nevezik a pénteket, pedig az ünnep után való hatodik napnak kellene nevezni, mert vasárnaptól, az ünnepként megűlt naptól számítva a hatodik. Ezt a terhes böjtöt pedig azért szabták a magyarokra, mert valamikor régen eltértek a keresztény vallástól. Ezen a napon oly szigorú böjtöt tartanak, mint nagybőjtben, mert nem csak húst, hanem sajtot, tejet és tojást sem esznek."

Tehát a magyarok furcsa módon, pénteken is böjtölnek, ugyanúgy, mint a nagyböjtben, hogy nem esznek se tojást, se vajat se tejet. Igen ám, de ahogyan dr. Varga Tibor jogtörténész internetről letölthető előadásaiban nem egyszer hallottam, Rómában még nagyböjt idején is ették ezeket a katolikus főpapok, és a pénteki böjt egyáltalán nem dívik a Szentszék által vezetett katolikus világban! És ugye az is kiviláglik Galeotto beszédéből, hogy a magyarok más vallást követtek egykoron, tehát ez Mátyás udvarában köztudott volt.

Nézzük, mit ír könyvében erről dr. Varga Tibor jogtörténész: "Galeotto Marzionak tehát tudomása volt arról, hogy a magyarok nem egészen a judeokrisztiánus vallás útján haladtak. Miként a pápaság "adókönyveiben" is egészen Mátyás koráig, mint "terra gentium"- "pogányok földje" illetve másik fordítási lehetőség alapján "barbár, nem rómaiak földje" megjelöléssel szerepelt a magyarok földje. Úgy látszik keresztény voltunk ellenére a judeokeresztény közösség megkülönböztette magát tőlünk, miközben a bizánci fennhatóság alá sem tartozott a magyar egyházközösség."
Varga Tibor azt is elmondja, a pénteki böjt igenis dívott, de Krisztus után 100-ban, a korai keresztények ünnepelték a pénteket, szombatot és a vasárnapot, más ünnepük nem is volt. Ez egészen addig tartott, amíg az első évközi ünnepet meg nem határozzák 325-ben, a Feltámadás ünnepét. De ez a fajta böjt el se került a páli római egyházba! És tudod mi a legelképesztőbb? Hogy a honfoglalók által hozott keresztény szokás megmaradt még a szocializmusban is, olyan mélyen gyökerezik a magyar lélekben, hogy ehhez nem mertek Kádárék se hozzányúlni, és péntek volt a tésztás nap a közétkeztetésben, a seregben, sőt, a tengerészeknél egészen addig, amíg volt magyar hajózás!

És ki vezeti be ezt a böjtöt? Idézem:

Szent István a Képes
Krónika iniciáléjában

"10. FEJEZET. Pénteken hust enni tilos. Valaki pénteki napon, melyet az egész keresztyénségben megtartanak, hust eszik, egy hétig böjtöljön bezárva."

Ismerős a formátum? Nos, igen. Szent István királyunk a dekrétumaiban úgy tudja, hogy az egész keresztény világban dívik e böjti forma. Nem-e azért gondolja így, mert ahonnan mi jövünk, ott mindenki így böjtölt? Nem furcsa-e az, hogy harmadik század előtti szokást tud az első ezredforduló magyar szent királya? Ettől Róma és Bizánc már eltért! És az eltérten nagy hangsúly van ám!

Akkor ki tanította a magyarságot keresztényül gondolkodni, és viselkedni? Róma? Netalán Bizánc?

Nézzük tovább a közvetett bizonyítékokat:

A szőlő és dinnye ábrázolás
A szőlő és dinnye ábrázolásaSzóval a kérdés az, mennyire maradt meg népünk emlékezetében a másfajta vallás, a más kereszténység. Ennek vannak kézzel fogható bizonyítékai, és ezeket a példákat megint Pap Gábor művészettörténész internetről letölthető előadásai nyomán adom közre, mint például a veleméri templom. Ott a manicheista fényoszlopot, az andriászt láthatjuk, amint a kereszten levő Krisztusból indul ki, és az égbe tart. (Mani tanításának lényege a fény "felszabadítása".) Vagy a csengersimai református templom kazettás mennyezetének ábrázolásai 1761-ből(!): a nap, a hold és a szélkerék, valamint a manicheizmus alapjelképe, a fénykerék.Nap, Hold A gyügyei templom mennyezetén a manicheista Béma ünnepet ábrázolják, amikor szőlőt és dinnyét fogyasztanak, ezen kívül a gyengébbek kedvéért egy külön kazettában ábrázolják is a két növényt, ami a legtöbb fényt gyűjti magába fejlődése folyamán, és oda is írják az évszámot: 1767. De hasonló templomi ábrázolásokat találhatunk Noszvajon, Kalotadánoson. Ilyen és efféle templomi (zömmel református) ábrázolást sokat ismerünk.

A Béma ünnep
A Béma ünnep ábrázolása

Azt tudjuk, hogy 1054-ben volt a szkizma, az egyházszakadás. Ennek okairól tudósít, 1053 szeptemberében Leó ochridai érsek Ióannésnak, Trani püspökének írt levelében. Leó, a Hagia Szophia egykor volt klerikusa levelében a "frankok" szokásai közül elsősorban a cölibátust, a szombati böjtöt és a kovásztalan kenyér használatát kifogásolta.

Ugyanakkor nálunk, mintegy 30 évvel később, Szent László királyunk törvényei között olvashatjuk a Corpus Iurisban:

"1. FEJEZET. A másodnős papokról és diakonusokról.

Parancsoljuk, hogy a másodnős papok és diakonusok és a kik özvegygyel vagy urahagyott asszonynyal keltek egybe, bocsássák el azt magoktól, és bünbánat után térjenek vissza az ő papságok rendjébe.
1. §. A kik pedig a tiltott házasságtól elállani nem akarnának, azok a kánoni törvény szerint alacsonyabb rendre lépjenek alá.
2. §. És parancsoljuk, hogy az elbocsátott asszonyokat adják vissza az ő rokonságuknak; és mivel nem valának törvényes társak, legyen szabad házasságra menniök."
De azt nem hallgathatom el, hogy az alábbi passzus is a törvények között van:

"3. FEJEZET. A papoknak ideiglen adott engedelemről, hogy feleségökkel maradhassanak.

Az olyan papoknak pedig a kik első és törvényes házasságban élnek, minthogy a szeretet kötötte és a szent lélek birta egybe őket, ideiglen való engedelmet adtunk, mig az apostoli szent atya adna tanácsot rólok nekünk."

Emlékezzünk, a Kellési csatában a kun a legenda szerint a váradi püspök (a valóságban a bihari, mert a váradi püspökséget Szent László alapítja 1093-ban, oda helyezve a bihari püspökséget) leányát rabolja el, és ekkor veszi őt üldözőbe László herceg. Amikor utoléri, a leány elvágja a kun horgas inát, és miután az már nem tud menekülni, a hajába markol, és László levágja a fejét. És nem vagdalkozó "baltás gyilkos", ahogyan azt a Nemeskürti szakértette Sacra Corona című filmben láthatjuk.

E törvények mellett, bármit is tanácsolt a szent atya Lászlónak, azt is tudjuk, hogy nálunk a katolikus papok a 16. század közepéig nősültek, ahogyan ezt dr. Varga Tibor jogtörténész állítja. Hiszen számos oklevél maradt fenn, amiben a főpap végrendelkezik gyermeke javára.

De érdemes megnézni, hogy László után Könyves Kálmán idejében mi volt a helyzet? "Különös fontossságu a papi házasságokra vonatkozó rendelkezés. Láttuk, hogy László törvényhozása a papi coelibatust illetőleg nem követte a pápaság szigoru felfogását. Azóta ez mind határozottabban diadalmaskodott: az 1089-iki melfii és az 1107-iki troyesi zsinatok már érvénytelennek tekintik a papnak felszentelése után kötött házasságát. Nálunk e pontban csak nagyon lassan történik a közeledés a nyugat-európai gyakorlathoz. Láttuk, hogy még egész természetesnek tartják, ha a püspöknek családja van. De azt már kikötik, hogy a házas pap püspökké csak úgy lehessen, ha neje beleegyezik. (11.) Valószinüleg azért, mert ilyen esetben mindkét féltől megtartóztatást követeltek. Ennek megkönnyitése végett a püspök nejének nem is engedték meg, hogy püspöki jószágon lakjék. (33.) De a pap megtarthatta nejét, tekintve az emberi gyöngeséget. (31.) Csak azt kötötték ki, hogy aki mint nőtlen szenteltetett föl papnak vagy diaconusnak, azután ne házasodhassék. (32.) Aki pap létére másodszor házasodik meg, vagy özvegyet vagy elváltat vesz nőül, letétetik. (53. 67.) A második házasságban élő papok, ha vissza akarnak lépni rendjökbe, nejök beleegyezésével visszafogadtatnak. (54.) Ebben a pontban tehát a reform diadala alig érezteti hatását. A zsinat törvénye nem szigorubb Lászlóénál." (Szilágyi: Magyar nemzet története)

A bezdédi tarsolylemez, középen a kereszttel
Azt tanítják, hogy a honfoglaló elődeink pogányok(?) voltak. De milyen az a pogány, aki ereklyetartó mellkeresztet viselve temetkezik? És ez nem István korára vonatkozik ám, hanem a honfoglaló magyarokra. A Nemzeti Múzeumban több honfoglaláskori mellkeresztet őriznek, mint tarsolylemezt! Kérdezem, milyen hitű, aki keresztet viselve temetkezik? A világ bármely történésze azt mondaná, hogy keresztény. Itthon pedig körömszakadtáig a pogány mellett érvelnek, és a kereszteket illetően magyarázkodnak, ugye Kristó szerint ezek nem lehetnek mások csak geometriai ábrák! Mondjuk, ebben tökéletesen igaza van, annyira, amennyire egy elkötelezett, pártos, hithű történésznek igaza lehet, de csak akkor, ha hozzátesszük, hogy vallási mondanivalót hordozó geometriai ábrák. Vannak bizonyos dolgok, amiket tudomásul kell venni, nincs helye semmiféle mellébeszélésnek. Az első ezredforduló emberének a halál komoly dolog volt. A temetkezés minden korban a legfontosabb, utolsó hitvallás. A sírba vitt tárgyaknak kultikus jelentősége van, a gazdagság fitogtatásának is, és a vallási jelképek viselésének is. Olyan nincs, hogy valaki nem keresztény, és mégis kereszttel a mellén temetkezik. És ami nagyon fontos: a keresztek anyaga bronz. Tehát általánosan használt, olcsó fém. Ez azt mutatja, nem a földi gazdagságot volt hivatva mutatni, hanem a kereszt üzenetét, ami az egyetlen fontos túlvilági útmutató.

Persze vannak magyar kutatók és történészek, akik foglalkoztak a kérdéssel, miklént az olvashatjuk a "Magyarország a XX században" c. munka "A népvándorlás és honfoglalás korának (1-10. század) régészete" fejezetében:

"Az avarok kereszténységének kérdésével legkorábban és legrészletesebben László Gyula foglalkozott (1935, 1940, 1968). Újabban Vékony Gábor tárgyalta (1997) ezt a kérdést, kiegészítve a magyarság korai (8-9. század fordulója) megtérítésének lehetőségével." Mi egy vallásban a legalapvetőbb? Természetesen az élet és a halál kérdése. Keresztényül mondva az advent (születés) és a húsvét (halál) ünnepei. Ha a kereszténységet Rómából kapjuk kizárólagosan, akkor az hogyan lehetséges, hogy mi másképp ünnepeljük ezt a két - a két legfontosabb - keresztény ünnepet? A katolikus nagyböjt első vasárnapját Csonka Vasárnapnak nevezik, azért, mert a böjt első napja a hamvazószerda, tehát az első böjti hét csonka. De nem nálunk! Szent László királyunk elmondja, hogy nálunk a hétfő és a kedd is böjtös nap volt. Onnan tudjuk, hogy a szent király megfeddi az udvarában élő olaszokat. Lássuk az eredeti fogalmazást, László 31. törvényét (a latin szöveget dr. Varga Tibor könyvéből idézem):

"31. FEJEZET. A hushagyatról.
Az olaszok, kik a magyarság törvényes szokását követni nem akarják, (qui ungarorum consuetudini legitimae consentire noluerit) tudniillik hogy ők, mikor a magyarok már elhagyták a husnak ételét, még azután hétfőn és kedden is hust esznek, ha azt mondják, hogy a mi jobb szokásunk nekik nem kellemetes: menjenek, a hová akarnak.
1. §. De pénzöket, mit itt kerestek, hagyják itten; hacsak eszökre nem térnek és velünk együtt nem kezdenek a böjthöz"

(Ezt az általam kiemelt mondatot is jó lenne ám idézni, amikor a Szent István parancsolatait citálják, az idegenek befogadásának szükségességéről!) Ugyanígy, az adventet mi nem szent Andrástól, hanem szent Mártontól (november 11.) indítottuk, és így ugyanolyan 42 napos időszakot jelent, mint a nagyböjti.
Hogyan lehet, hogy nem a római rendet követjük, ha ők tanították meg a magyarokat a kereszténységre? De itt el kell azt is mondani, hogy böjti szokásaink alapjaiban különböznek Bizánctól is, tehát fel lehet tenni a kérdést: bizánci-e a hitünk? Mert ugye mi is tartjuk a szombati böjtöt, és Bizánc az egyházszakadáskor ezt is Róma szemére veti!

Marczali Henrik a millenniumra kiadott Magyar nemzet történetében idézi II. Orbán pápa levelét Kálmán királyhoz:
"Birodalmad az ördögi üldözésnek ezen viharai közt már rég elszakadt az apostoli szék engedelmességétől, és átengedve magát e tévelygés fejedelmeinek, a szélesebb uton eltántorodott. Azt hiszszük, hogy az isteni kegyelem téged azért magasztalt fel, hogy elvedd ama népről a takarót..."
Ugye érthető a feddés lényege?
További idézet a könyvből:
"Világos ezekből, hogy Orbán pápa László királynak egyházi irányát, melyet az utolsó éveiben, mint IV. Henrik szövetségese, követett, schismaticusnak itélte. Kálmántól várja, hogy Magyarországot ismét beléviszi a római egyház közösségébe...
Ha valami kétségtelenné teszi, hogy csakugyan igy állott a dolog és nem másként, úgy ez a pápának igen beszédes hallgatása Kálmánnak nagy elődje felől. Lászlóról, ki a "haeresiarchát" követte, nincs szó: István az egyedül követendö minta. De még ezt az annyira vallásos, a szentszék iránt annyi tisztelettel viseltetö királyt sem nevezi a pápa szentnek."
Ami minket érdekel: László a haeresiarchát követte. Márpedig a katolikus egyház csak egy személyt nevezett így: Manit, a manicheizmus megalapítóját!

Megint Varga Tibor fejtegetését ismertetem: Kézai Simon a Krónikáját Kun László királyunk számára készíti. Azt is tudjuk róla, ő volt a király udvari papja. És ennek ellenére, Kézai a Krónikában olyat ír le, ami szöges ellentétben áll a Bibliával! Arról ír, hogy Nimród, a világ első királya és a magyarok ősatyja, Tana fia és Jáfettől ered. Holott a Bibliában Hám fia Kús, és Kús fia Nimród.

A pozitivista történettudomány minden különösebb vizsgálat nélkül 'szép mesének' (egy vezető finnugrász nyelvészünk egyszerűen kitalációnak) nyilvánította a magyar Nimród-mondát, Kézait pedig azzal vádolta meg, hogy Nimródot egyszerűen csak kölcsönvette az Ószövetségből, hogy a magyarságnak elfogadható bibliai őst szerezzen.

A feltett kölcsönzésnek azonban sok akadálya van. Nimród ugyanis, mint Kám leszármazottja szerepel a Bibliában, viszont a keresztény egyházatyák, kiket Kézai jól ismert, a magyarokat és a hunokat egyöntetűen Noé másik fiától, Jáfettől származtatták. Ha tehát Kézai egyszerűen a Bibliából szedte volna Nimródot, az egyház tanítása ellen járt volna el, Kám nemzetségében keresve őst nemzetének. Ezt pedig, mint katolikus pap, főként, mint a király saját lelkésze, nem tehette meg. Tehát a keresztény gondolkodásunk más, mint a római egyházé. Ugyan honnan való, ha nem magunkkal hozott tudás?

Egy Pap Gábor előadásban hallottam: vegyük elő az 1970-es évek közepén, a Szépirodalmi Kiadó gondozásában, a Magyar Levelestár sorozatban megjelent "Mátyás király levelei" című kötetet, amit V. Kovács Sándor szerkesztett.
IV Szixtusz pápával a püspökök kinevezésének jogán megy a vita, és a levélváltás. Ezt írja a nagy királyunk:
"Nem gondoltuk volna Szentséges Atyám, hogy régtől fogva háborítatlan és elfogadott királyi jogainkat, amelyeket összes elődünk élvezett, s melyekkel szabadon éltek, s élünk mi magunk is, épp Szentséged hagyja majd megcsorbítani. Ez a legkevésbé sem tetszik nekünk. Hiszen tudhatja szentséged, vagy ha nem győződött is meg róla, másoktól azért hallhatta, milyen magyar népünk szokása és gondolkodásmódja. Készebbek a katolikus hitből inkább elpártolni, és a hitetlenek oldalára egykönnyen átállni, mintsem megengedni, hogy a királyi választás és bemutatás mellőzésével az ország javadalmát a Szentszék adományozza szét."
Nyilvánvaló, hogyha ismerjük Mátyás kori Magyarországnak töröktől fenyegetett helyzetét, könnyen rávághatjuk, hogy az iszlám hit felvételével fenyeget a király. De hát ez azért nevetséges, mert egy merőben más hitre áttéríteni az országot, nem könnyű, és természetesen fel sem merült. Csak tudni kell, hogy a mindenkori katolikus szóhasználat és vélemény szerint minden pogány, és hitetlen, ami más, ami eltér Róma hitétől és irányításától. A kötet utószavában V. Kovács idézi is azt a levelet, amit Mátyás a tárgyban a bíborosi karhoz írt, nyilván azért, hogy egyértelművé tegye, mivel is fenyegette a magyarok királya IV. Szixtusz pápát. Az idézet:
"Őszentsége biztos lehet afelől, hogy a magyar nemzet készebb az ország címere gyanánt szolgáló kettős keresztet hármas keresztté változtatni, mintsem megengedni, hogy a korona jogköréhez tartozó javadalmak és főpapi méltóságok a Szentszék által kerüljenek adományozásra."
Vajon mire gondolt Mátyás? Milyen valláshoz térhetünk vissza? Nyilván könnyen megtehető, ha van élő, a honfoglaláskor magunkkal hozott korábbi hit, mint bármilyen másra átkeresztelkedni.
Haladjunk még tovább a történelemben, egészen a Mohácsig, amikor is nemzetünk színe virága holtan marad a csatatéren. Ha hadba kellett vonulni, akkor addig is ment mindenki, akinek kellett: a nemesség, a papság, mindenki, akire a király a haza fegyveres védelmében számíthatott. És meghaltak a hazáért, a Krisztusért.
Mit ír a Szilágyi féle történelemkönyv?
"Augusztus 4-ikén Pakson értesült Lajos Pétervárad elestéről. Ezen megdöbbentő hirre az ország és a melléktartományok minden részébe futárok küldettek szét, kik a véres kardot hordozzák körül és a rendeket hivják föl, hogy immár a végső veszedelem esete bekövetkezvén, jobbágyaikat fejenként fegyverezték föl. Most végre gyülekezni kezdtek Tolnán a főpapok és urak: köztük Zápolyai György, az egri és váradi püspökök. Ellenben a vármegyék ezután is feltűnő hanyagságot tanusitottak."
Ezt persze nem kell különösebben bizonygatnom, mert ez köztudott széles e hazában a főpapok hadkötelezettsége. Az viszont kevésbé, hogy az 1112. március 8-án megnyitott Lateráni zsinatban a pápa úr eltiltja a papságot a fegyverviseléstől és arról, hogy lóra üljenek!

Na, most mond meg nekem, mi az igazság: az, hogy a magyar főpapok nem tudnak írni-olvasni, és ezért nem volt módjukban értesülni a több száz éves pápai rendeletről, vagy esetleg a mi kereszténységünk még 1526-ban is merőben más, mint amit Rómából kaphattunk volna?

Újra idézem Varga Tibort: "Archaikus népi hagyományainkat vizsgálva számos sajátosságról lehetne még számot adni. Egy azonban a tárgyalt vallási sajátosságok alapján is bizonyos, Szent István egyháza önálló, "igaz Krisztusvallással" rendelkezett. Ezt a szkíta-hun-magyar hitet a nyugati egyház hosszas és küzdelmes átkereszteléssel próbálta saját képére formálni. Pogányságunk mítosza innét eredeztethető, melynek teljes fogalomrendszerét a XVI. század második felétől, sajnos, sikerrel teremtették meg. A mi népünk kezdettől fogva várta a Megváltó földre születését, és az Istenfiú testesülése után pedig, hiszi annak második eljövetelét. Nem a magyar egyház csatlakozott valamelyik vallási központhoz, hanem a római és a bizánci egyház tért el az "igaz Krisztus hittől". A mi vallásunk az ősi kereszténységben nyugodott, amelynek őrzése Szent István küldetése volt."

És a végére maradt a nyelvi bizonyíték:

Ha a kereszténységgel Rómán keresztül ismerkedünk meg, akkor a "terminus technicus" is onnan kell, hogy származzon. De kérdem én, az áld, áldás, áldoz, bűn, bűnbocsánat, bűnbánat, húsvét, egyház, Boldogasszony, isten, úristen, gyónás... vajon mely német szavakból erednek? Mert ugye német hittérítők is jöttek. Vagy netán korabeli olasz, esetleg latin eredetűek? Bizony, ezeket a szavakat a honfoglalóink hozták magukkal és mind török (hun) eredetű szavunk.
És akkor itt szeretném bemutatni, hogy az újabb történész generáció hogyan csúsztat, és vezeti félre (bár igazat mond) a kedves olvasót. Idézek az Encyclopaedia Humana Hungarica (1996) című történelmi munka Emese álma néven írott, őstörténetünket bemutató első részből. Szentpéteri József írja a következőket:
"A kereszténység elterjesztésében fontos szerepet játszottak a keleti egyházhoz tartozó s a magyar nyelvet ismerő szláv papok, akik saját nyelvükből közvetítették a magyarok számára a keresztény terminológia jelentős részét (karácsony, kereszt, érsek, pap, szent, zarándok stb.)."
Ezzel a kereszténység kérdése letudva.
Azt, hogy a másodlagos, a nyugati típusú kereszténység szavai ezek az átvett szavak, azt senki se tagadja. De Szentpteri úr azt sugallja ezzel, hogy minden rendben, a kereszténység szókincse mind szláv eredetű, és ezáltal minden rendben van, holott a "baj" nem ez!
Hanem az, hogy a nyelvünk szavai kétrétegűek, és erről Szentpéteri úr bölcsen és csúsztatva, és nem hazudva hallgat. Vagy esetleg ha valaki elhallgat valamit az is hazugság? Ebben én most nem ítélkezem, tedd meg te ezt...
Aztán a még nagyobb baj, hogy hamisítja a történelmet, gőzerővel, hiszen már nem is német térítőket ad nekünk, hanem egyenesen szlávokat!!!

De nemcsak az új generáció, hanem az is, akik a mesterek voltak. Röviden idézem Kristó Gyula (Szeged): Vallási türelem az Árpád-kori Magyarországon című cikkét:
„A magyar nyelv legrégibb, kereszténységre utaló szavai bolgár-szláv eredetűek. E "szókincs (kereszt, pap, szombat, panasz, vádol, diák, karácsony) a bizánci egyház térítő tevékenységéről tanúskodik"." A fenti idézet pedig azt tanúsítja, hogy Kristónak dunsztja nincs a magyar nyelv legrégibb kereszténységre utaló szavairól (áld, áldoz, gyón, bűn, isten, gyónás).

Mit mond László Gyula? A honfoglalás kori magyar nyelv szavaival le lehet írni az egész Bibliát. De ez nyilván csak úgy lehet, hogy közben Róma adja a kereszténységet, vagy tévedek!?

Vagy talán nem is Róma hozta nekünk Jézus tanításait?

Nem bogozom tovább a szálakat. Számomra elégséges adat van arra nézve, hogy a nem római típusú kereszténység, amit a honfoglalók magukkal hoztak sokáig élt, és ez azt is valószínűsíti, hogy számuk jelentős volt a "pogányokkal" szemben, vagy mellettük. Végül is nincs szükség rá, hogy megnevezzem a vallásukat, mert ebben a források nem egyértelműek, de a lényeg: keresztény vallás, ami nem római, nem bizánci, és adjunk hitelt Gellért püspöknek is, nem manicheista.
De ha hitelt adunk Gellértnek, akkor nézzük, van-e olyan adat, ami azt bizonyítja, hogy eleink nem voltak manicheisták. Van bizony! Mégpedig az egyházszakadás. Ugye láttuk, mi nem tartjuk a cölibátust. Viszont mit írt Photios pátriárka a 860-as években? Hogy a rómaiak a cölibátussal a manicheista eretnekség bűnébe estek! Tehát ha nálunk nincs cölibátus, akkor manicheizmus sem volt, és ez Gellért püspököt igazolja. Azt gondolom, hogy mivel Gellért úgy fogalmaz, hogy nem manicheizmus, de nagyon hasonlít hozzá a kereszténység, amit őseink követtek, ezért nem vethető sok "felületes" egyházi és egyéb krónikás szemére, ha összekeverik, és nem fedezik fel a különbséget.

Tehát van honfoglaló eleinknek vallása, ami KERESZTÉNY, de hadd ne én döntsem el, miféle!




      websas.hu
Honnan érkeznek a látogatóim? Mérés kezdete: 2007. január 29.
Locations of visitors to this page



Az oldal frissítve: 2009.09.28.
Itt az internetes blogom. Természetesen Hajóka konyhája a címe, és fő témája a főzés, de van egyéb is, ami a blogba való és a blogot bloggá teszi...

Ez a másik blogom. Ennek Tengeri saláta a címe, és mindenféléről szól...

Óra Katolikus és ősmagyar hónapnevek



Egy barátom angol fordítást vállal. Ő fordítja a MATE honlapjának angol nyelvű részét. Itt a szakmai önéletrajza (pardon: CV)
AJÁNLOTT OLDALAK
Székely Szabolcs haikui (a Haiku.hu honlapon)
Olcsó honlapok készítése!
Linkajánló:  Limba.com  Navigare Magazin  Viribus Unitis, az Osztrák-Magyar monarchia hadihajója  Hajó.lap.hu  Mexikóikonyhal.lap.hu

Ha szeretnél te is csatlakozni, kattints az ikonra