 Honlapverzióv11.00 |
||
© Székely István 1997-2022 |
||
| Gyengénlátóknak | Nyitó oldal | Gondolatok... | Irodalomkodásom | Naplóim | Történelmem | Tengerészkedésem | Aka, a falum | Szakácskodásom | Rádióm | Humor | Kapcsolat |
HAJÓABLAK A NAGYVILÁGRAM/V PADUA1998. július 27 - 1999. február 3.Indulás...Gyorsan befejeztem otthon a csomagolást, a taxi a megadott idõben várt. Nimród elkísért, Szabolcs sokáig integetett, még az erkélyre is kijött...A reptéren kiderült, hogy egy szlovákiai matróz is jön, sajnos õt nem Istvánnak, hanem Stefannak hívják... Amikor az útlevelemet kezelték, még egy utolsót integettem Encsinek, már csak jövõre látom, ha minden igaz. Kellemes utam volt Budapest - London - Larnaca között. Az érkezés fantasztikus volt. Ahogy egyre közelebb értünk Londonhoz, mintha egy makett város terült volna el alattunk. A klasszikus angol építkezés: utca, elõkert, házsor, mögötte kert, másik kert, házak, elõkertek, utca. Szabályosan, ahogy az meg van írva minden angol regényben. A Temze fentrõl mocskosnak látszott. Lehet, hogy csak iszapos, de élesen elütött a kristálytiszta tavak vizének színétõl. A Heathrow óriási. Az 1-es terminálra érkeztünk, és onnan is indult a gép Larnakába. Négy órát kellett várakoznom. Sajnos csak angol fonttal lehetett fizetni, így a vécébe kellett mennem, ha szomjas voltam. Húsz dollárt nem érdemes beváltani, mert négybe kerül a jutalék... Július 28. Kedd. Vassilikos. Isten éltesse a kisebbik nagyfiamat, Szabolcsot a neve napján. Kényelmetlen volt az út, már elgémberedett minden tagom, mire leszálltunk fél órás késéssel a ciprusi repülõtéren. A rendõrséggel ugyanúgy meggyûlt a bajunk, mint 1994-ben Athénban, amikor az MV Pancon-3-ra szálltam be. Lekapcsoltak, és megkeresték a taxisofõrt, aki a hajóra visz. Ugyanis nála volt a tengerész vízumunk. Három óra elmúlott, amikor mehettünk a csomagokért. Mindkettõnket itt ért a kellemetlen meglepetés. Elveszett csomagokNem találtam a bõröndömet.Pista matrózzsákja félig volt, Vagy kilopták a cuccot belõle, vagy kibomlott, és elveszett. Nem maradt egy ruhája se. Nagyon be volt gazolva. Én nem különösebben, fõleg akkor amikor sorra kerültünk az elveszett csomagok pultjánál. Jó fél órát kellett várakozni, mert öten voltak elõttünk. Megnyugtató volt, hogy tudtak rólam, már értesítették Ciprust, hogy nem jön a bõröndöm, tehát biztosnak látszott, hogy utánam küldik. Pista ott szerencsétlenkedett, hogy vele most mi lesz? Látszott, hogy nem tudja, mi a teendõ, ha egyedül utazik, akkor simán kiment volna, és senkinek nem szól... A taxis megnyugodva várt, mert tudta, hogy itt vagyunk, csak azt nem értette, hogy miért késünk olyan sokat. Amikor elmondtam, hogy mi történt, bosszúsan legyintett. - Uram, a múlt héten száz utas reklamálta az elveszett csomagját a British Airways ugyanezen járatánál... Nem a régi már a társaság! Ötre értünk a hajóra. Ugyanaz a típus, mint a MV Clavigo volt, de elsõ látásra sokkal jobb állapotban van. Béla, a matróz nyitott ajtót, mert kulcsra volt zárva a hajó, mindenki aludt. Ledõltem, fél hétkor keltem. Érdekesség: napra pontosan három éve szálltam be Konstancán az elsõ Marlow hajóra, a MV Presidentre. Azaz akkor 27-én érkeztem, most akkor indultam. Elsõ napReggeli. Hamar lejött az új parancsnok a szalonba. Szép ember. Ugyanis a szép ember 100 kiló fölött kezdõdik Karcsi sógor szerint (amióta õ is veri a 100-at). Így a barba nagyon szép, mert legalább 160! A szakács se sovány.Elmondtam, hogyan jártunk a csomagokkal, megígérte, hogy intézkedik. Egész nap ezt tette. Ki kellett állítanom egy listát, hogy mi volt a bõröndben, mert ha nem lesz meg, akkor fizetnek. De a komputert nem! Ettõl rosszul lettem. Minden attól függ, hogy mikor megyünk el. A fedélzeten van négy súlyos hídelem, 35-35 tonna darabja. Ha azt ki tudják rakni, akkor elmehetünk még ma. De szerencsére egész nap tökölõdtek, nagy nehezen kiraktak egy elemet, hoztak két autódarut, és a legszélsõt sikerült három óra alatt partra varázsolni. Délutánra hoztak egy hetvenöttonnás darut, de az is kicsi volt, mert túl messze kellett benyúlni a hajó fölé, és nem bírta el a rakományt. Így most várjuk, hogy mit találnak ki. Mögöttünk egy óriás bulk carrier szenet rak ki. Ha végzett, akkor hátramehetünk, és ki lehet pakolni a fedélzetrõl. Utána a raktárból a ládákat és a vasat, majd Bejrutba megyünk. Ott tengervíztõl károsodott cukrot rakunk ki, Antwerpenbõl hozta a hajó. Hm, csak nem a Humberé??? Tizenegy óra felé jött meg a hír, hogy megvan a bõrönd. Ha nem megyünk el, akkor holnap este behozzák, ha elmegyünk, akkor a Marlow elhozza a reptérrõl, és Bejrutból jövet megállunk Ciprus elõtt, s csónakkal kimegyek érte. Milyen szép kilátások: tíz napig ugyanabban a ruhában, fogkefe és váltó fehérnemû nélkül! Ilyen szép hajón még nem voltam. Soha nem láttam hajószalonban virágot, itt a plafon majdnem teljesen be van futtatva... A folyosón kis ládában egy díszcserje... A hidat fával burkolták, és tévé is van, a radar mellett... Minden szépen lefestve, a híd alatti fedélzet egy része üvegezett, és grillsütésre alakították ki. A parancsnokságot a régi chief vette át, német. úgy néz ki, hogy ki lehet jönni vele, neki is van komputere, és akkor már rossz ember nem lehet. Délután Pista bement ruhákat vásárolni, mert kapott vagy 1500 márkát az elveszett holmijáért. Este szólt a barba, hogy éjjel kettõkor bemegyek a reptérre, mert ugyanaz a járat hozza a bõröndöt... Korán lefeküdtem. Július 29. szerda. 182 nap. Vassilikos. Fél kettõkor ébredtem, a taxi pontos volt, és két óra múlva már cipeltem a dög nehéz bõröndöt. Kipakoltam, és megírtam a Naplómat, mert ez a legfontosabb... Már nem feküdtem le. Délután manõver volt, új rakparthoz álltunk, és két óra alatt megszabadultunk a nehéz hídelemektõl, amit a helyi hõerõmû rekonstrukciójához hoztunk. A kikötõ kicsi, és semmi sincs a közelben, csak egy cementgyár, így tök olyan, mintha Novorosszijszkban lennénk. Minden szürke és koszos. Limassol és Larnaca között van félúton, Vagy öt kilométerre van három étterem és strand, kultúrált hely, a srácok ki is mentek, de nekem túl messze van. Illetve csak a lábamnak. Így nem tudok telefonálni. Nincs a közelben készülék. Reggeli: virsli, de én kukoricapelyhet ettem tejjel. Ebéd: Francia hagymaleves, sült oldalas mártással, sült burgonya és bimbóskel. Vacsora: milánói makaróni, szõlõ. Vacsorakor nemcsak a meleget esszük, hanem mindenféle hideg is terítékre kerül: hajszálvékony, vörös sonka (nem gép-, hanem füstölt-), szalámi, kenõmájas, párizsiszerûség, Philadelphia dobozos sajt (nagyon szeretem), háromszögletû is van, de nem olyan apró, mint az otthoni Medve, legalább háromszor akkora. Aztán van kvarglihoz hasonló, éktelenül büdös, tehát nagyon finom. Hozzá tószt-, fekete- és barna kenyér. Július 30. Csütörtök. 181 nap. Reggeli: mexikói rántotta, (paprikával, paradicsommal, hagymával). Mindig terülj-terülj asztalkám van. Filteres Lipton-, menta-, kamilla- és csipketeát készíthet aki akar. Az édesszájúak málna, szamóca és baracklekvárt ehetnek korlátlanul, de a Nutella se hiányzik. Van kukoricapehely és müzli is. A barba most megy elõször Bejrútba, be van sózva a három négyzetméternyi popsija, állandóan érdeklõdik, hogy mi a helyzet, mert 1996-ban voltam, ismerem a helyzetet. Eddig jó a véleményem róla. Vidám fickónak tûnik, de egyelõre nem akarom elkiabálni, mert lehet, hogy késõbb bizonyítani akarja, hogy jó parancsnok, és akkor rajtaütésszerûen meghülyülhet. Most elõször barba, ha azt a két hetet nem számítjuk, amíg egyszer kommandírozta a hajót. Két éve van a MV Paduán. Ebéd: libaleves, rántott csirke spárgával és hagymás-paprikás tört burgonyával, paradicsomsaláta, õszibarack. A délutáni kávéhoz képviselõfánkot kapunk tejszínhabbal. HOGYAN TUDOK LEFOGYNI??? Egy biztos, a szakáccsal jól kijövök - és mindenkivel -, ezt az ember hamar megérzi, és a beszélgetésekbõl kiderül, hogy jó a hangulat, szeretik egymást, mint kollégát. Július 31. Péntek. 180 nap. Beirút. Hajnali kettõkor érkeztünk. Ledobtam a horgonyt, de volt egy kis probléma: a libanoni haditengerészet ad engedélyt a horgonyzásra, és mivel a kikötõ elõtt mély a víz, közel kell állni a hullámtörõhöz. Közben beszélni kell velük, nem tudtam kétfelé koncentrálni, meg kellett állnom, és kitárgyaltuk magunkat, majd megkaptam az engedélyt a horgonydobásra. Elindultunk Bejrutból. Nyolckor már hullafáradt voltam, a barba elküldött aludni, mert éjfélkor a hídon a helyem. Semmi panasz rá, délután a kabinjában együtt videóztunk, egy kedves horror végére ültem be, még jó, hogy nem elõbb hívott, és nem kellett megmondanom, hogy irtózom az ilyen emelt szintû kultúrától... AUGUSZTUSA délutáni szolgálat alatt a hajózási kézikönyveket javítottam. Meleg az idõ, és párás, nincs a hídon légkondi, és ez eléggé elviselhetetlenné teszi a szolgálatot. Jó lenne már olasz partok közelében lenni, mert akkor legalább tévézhetnék a szolgálatban. Augusztus 2. Vasárnap. Gyenge szelünk van, de szembe kapjuk, és az üres hajó a legkisebb hullámot is megérzi. Ilyen hajón még nem voltam - és ez jó! -, hogy az ital teljesen tilos menetben. Így viszont a holnapi születésnapomat "szárazon" töltöm. Még sört se ad ki a parancsnok. Délután háromkor megérkeztünk Kréta szigetéhez, a végére begorombult az idõ. Most horgonyon várakozunk, amíg meg nem jön, hogy hova megyünk. Ebédre csirkeleves, a bélszínhez burgonya krokett és párolt hagyma gombával. A délutáni kávéhoz torta volt tejszínhabbal. Augusztus 3. Hétfõ. úton. Ötvenéves vagyok. Fél évszázad úgy elszaladt, mint a pinty! Az ember észre se veszi, és volt-nincs. Azért még szeretnék "lenni"! Bízom benne, hogy a kétharmada még nem telt le. Délután háromkor megjött, hogy Selaatába megyünk ömlesztett rakományért. Augusztus 4. Kedd. úton. Dög meleg van. Délután négykor árnyékban 36 fok volt, ehhez jön még a magas páratartalom. A Ciprusi TV szerint a Peloponészoszi-félszigeten 40 fok várható! Rendezgettem a dolgaimat hídon, de nem volt semmihez se erõm igazán, mert patakokban folyt a víz rólam, a légkondi valójában semmit se ér. Augusztus 5. szerda. úton, Selaata. Éjfélkor visszavettünk a fordulatból, hogy reggel hét után érkezzünk. Ez nem rossz, horgonyon volt a vizsgálat, s mire kelnem kellett, addigra Selaata elé értünk. A hídon nem lehet dolgozni. Tíz percet voltam bent, és abba kellett hagynom, mert mindenem csurom víz lett, a térképekre csöpögött az izzadtság. Árnyékban 39 fok volt, a hídon a hõmérõ 42-õt mutatott, mert fém, és a tetejére tûz a nap. Két szünetet kellett tartanom, mire végeztem, de armadszorra csak úgy tudtam befejezni, hogy törülközõt terítettem a térképekre, hogy arra csöpögjek. Azért csak megcsináltam. Mennyivel könnyebb most egy útvonalat megtervezni és megcsinálni, hogy van egy tökéletes GPS. Az egyik legjobb típus, a MV Presidenten is ilyennel dolgoztam. A komputerben (mert az a javából!) benne van az összes, eddig használt ún. "waypoint", azaz egy kijelölt pont, amit a térképre berajzolnak, és a komputer kiírja a követendõ útvonalat és a távolságot a hajó helyétõl. Nincs más dolgom, mint ezeket a pontokat sorba bevinni egy útvonaltervbe, és azzal kész. Az adott földrajzi pozíciótól megadja a követendõ útvonalat. Csak követni kell. Ha egy ilyen pontot elértünk, akkor automatikusan átvált a készülék a következõre, és megadja, hogy milyen irányba kell fordulnunk. Szóval tökéletes. És a parancsnok nem ragaszkodik hozzá, hogy az útvonalat felrajzoljam a térképre - hja, már a nem a hagyományos módon navigálunk! - így egy 3500 mérföldes út megtervezése és elkészítése jó bõ fél órába telik, míg régen napokat vett igénybe! Az oldal HTML kódját javítom 2006 áprilisában, és bõszen mosolygok az akkori magamon, hogy tudtam lelkesedni a GPS-nek! Ha az akkori énem feljönne most egy közepesen modern hajóra, nem gyõzne csodálkozni! Batroun
A városka Tripoli és Bejrut között fekszik. Õrült meleg volt. Felvettem az új pólómat, amit Encsitõl kaptam szülinapomra, három perc alatt átizzadtam, a hátamon folyt a víz, ronda volt. A kikötõkapu után megállt mellettünk egy Mercedes, 1971-es típus volt. Az ajtaja majdnem kiesett, körbe volt rohadva. Merõ rozsda minden karosszériaeleme, két ablaka hiányzott, szóval elsõosztályú kocsi volt. A vezetõ megállt mellettünk - négyen mentünk ki, Karcsi, Pista, Árpi és én -, és felajánlotta, hogy két dollárért bevisz a városba. Nem volt apró dollárunk, és a kocsi se volt szimpatikus, hogy a vezetõrõl ne is beszéljünk, visszautasítottuk. Megelõzött, de száz méter után megállt. Azt hittük, hogy az árat akarja lejjebb adni, de kiderült, hogy lerobbant, felforrt a hûtõvize...Vagy jó húsz percet gyalogoltunk, azt hittem, sose érünk be, majd hõgutát kaptam. A fõutca, ahol a boltok vannak, majdnem ötszáz méter hosszú. A telefon után söröztünk egy légkondicionált cukrászdában. Jártunk még egyet, találtunk egy kerthelyiséget, megittunk még két sört, aztán taxival be a kikötõbe. A kapunál volt egy bolt, ott is beültünk egy sörre. Amikor eljöttünk, akkor láttam, hogy onnan is tudtam volna telefonálni. Püff neki. Igaz, így láttam ezt a kisvárost, remélem utoljára az életemben. Fél tizenegykor értünk vissza. Nem a várossal van bajom, hanem a "kikötõvel". Ugyanis csak egy rövid rakpartja van, az is csupa kosz, igaz, itt csak ömlesztett rakományt raknak ki, ezért nem is lehet igazán tisztán tartani, egyébként a hajó mellett felsöpörték... A 88 méteres hajónak az eleje és a hátulja is kilóg a rakpartról, ráadásul teljesen nyitott a tenger felé, nincs hullámtörõ, ha egy kis rossz idõ jönne, akkor horgonyra kellene állnunk, amíg elmúlik. Augusztus 7. Péntek. Selaata. Lassan megy a rakodás, reggel még csak 2200 tonna mûtrágya volt bennünk, legkorábban holnap reggel mehetünk el. Szeretem ezt a kikötõt, mert az érkezés óta nem találkoztam írni-olvasni tudóval, így nem is lehet velük kommunikálni. A rakodásvezetõ sehol, legjobb esetben a kocsmában hûsöl, és zabálja a fejfájós söröket, a darus, és a buldózer vezetõje, valamint az egy szem magasan kvalifikált lapátnyik igen jól tud idevalósiul. Így aztán a következõképpen beszélek velük: - Hé, eszma, hír befejezed, and gó elõre! Oké, frend? Bát nó ezt az oldalt rakd onli, mûtrágya áder szájd is, gúd? És az eszma úr megérti, hevesen bólogat, mert közben kézzel lábbal magyarázok, sõt megismétli arabul, hogy lássam, minõ okos õkelme. Mert az úgy van, ha az ember olyannal beszél, aki nem tud egy nyelvet, akkor én is elkezdem "törni", hátha többet ért belõle... Maci - a barba - nem túlozza el a munkát. Leginkább a kabinjában hûsöl, és nézi a videókat. Van neki vagy háromszázmillió akcióscifikalandkazettája. Mindenhol bevásárol, aztán leviszi a szalonba. Egy hajón se láttam ennyi jó minõségû (magyarul: nem másolt), és ilyen temérdek mûsoros kazettát. Tegnap este megnéztem a kabinomban a Sárkányszív címû mesefilmet. Csak füldugó kellett hozzá, mert a tévékészülék elromlott (ez is a Macié), s a hangot nem lehet levenni, teljes erõvel harsog. Szóval a barba nemigen dugja ki az orrát a deckre, lévén ma is 36 fok árnyákban, minden izzik, a hátamon folyt a víz, amíg elõre mentem merülést nézni. Más parancsnokok legalább a telexeket maguk írják, õ rámhárítja ezt is, de szívesen csinálom, mert új munka, máshol még nem foglalkoztam ezzel. Augusztus 8. Szombat. Selaata, úton. Reggel fél hatra végeztünk a berakással. Éjjel fél tizenkettõkor keltem, addig Maci rakodott, s azt mondta, hogy 20 cm a fartrimmünk. Éjfélkor kimentem megnézni, orra voltunk bukva 20-at! Alig tudtam helyrehozni. Hétkor elindultunk, most egy-, kéthetes menet lesz, ezt szeretem. Az eintopfot is, mert az volt ebédre (most babgulyást kaptunk, vacsorára lasagnát nem ettem). Kicsit hülye meleg van, a hídon 36 fok volt délután, borzasztó. Augusztus 9. Vasárnap. 171 nap. úton. Eddig minden rendben. Délelõtt Karcsi légkondit szerelt, de nem ébredtem fel, hogy meleg lenne. Igaz, csak másfél órát bíbelõdött vele. Ebédre csirkelevest kaptunk, sajttal és sonkával töltött rántott sertéscombot burgonya krokettel, hozzá fejes salátát. Utána tejszínhabos fagyi volt. A délutáni kávé elõtt a srácok elõrementek a próvára, és nagyot fürödtek, a tûzoltóvízzel locsolták egymást. Késõbb már nem lett volna rá szükség, mert a víz erõsen feljárt. Videót is csináltam róluk. A kávénál megnéztük - csokoládés, narancsos süteményt kaptunk mellé -, hát mégiscsak én tudok a legjobban videót készíteni. Estére bedurrant a tenger, olyan 7-es erõsségû É-ÉNY-i szelünk van, teljesen szembõl jön, erõsen visszafog. Augusztus 12. szerda. 168 nap. úton. Huszonkét éve esküdtünk meg Encsikével. Családi közhely, de még mindig õt venném el! Jó, hogy van nekem! Remélem, õ se cserélne el. Ilyen szép darab ember nem minden bokorban terem ám! Bárkinek, aki érdemes a szép házasságra, ilyen feleséget kívánok... Jó lett volna közösen ünnepelni, meg az összes augusztusi családi ünnepet. Majd ha hazamegyek, csapunk egy nagy bulit... Meleg van, és megyünk. Jó az idõ, a fiúk dolgoznak, én meg olvasok a hídon. Elõre veszem a krimiket, késõbbre a jobb könyveket. Ez persze jellemzõ: még nem is néztem meg a címet, de mivel kemény a kötésük, ezért a jobb könyvek közé soroltam õket. Augusztus 14. Péntek. 166 nap. úton. A szolgálat alatt a Sat 1 programjában gyönyörködtem. Borzasztó, mert ha az ember nem tudja a nyelvet, akkor tömény unalom - akárcsak az otthoni kereskedelmi tévék -, de mit lehet csinálni? Egész délután izgultam, vajon hogyan szerepelt Szabolcs Gödöllõn, a Petõfi szavalóverseny országos elõdöntõjében? Jó lenne, ha továbbjutott volna...! Természetesen mindenki szorított neki, mert hajóvá kürtöltem. MaciÕrület, hogy a Maci mit halmozott fel a hajón. Azt hiszem valahol már írtam, de mindehhez hozzájön: egy kézi szerszámkészlet, néhány Black and Decker elemes gép, egy szalagírógép, kiderült, hogy három mobilja van, ma adott Karcsinak egy kartondoboznyi saját videókazetták (csak nézésre). Saját távcsöve is van, most abban töri a fejét, hogy egy tévére lenne igazán szükségünk a hídon (lehet, hogy sztereón nézhetem az éjszakai mûsort?)Maci mindemellett Werder Bremen drukker, és õsi szocdemes. A nagypapája és az apja is az, hát miért ne lenne õ is az, nem igaz? Augusztus 15. Szombat. úton. Éjjel Bejaja elõtt haladtunk. 1982 nyarán Encsivel voltam itt... Délután tûzoltási gyakorlatot tartottunk. Jól felszerelt a hajó mindenféle eszközzel, de a személyzet gyakorlatlan. Úgy egyeztünk meg a Macival, hogy alaposan be kell gyakoroltatni mindent. M. Jancsit öltöztettük be az azbesztruhába, igen fess volt, le is videóztam. Augusztus 20. Csütörtök. úton. Rendes volt a Maci. Az ünnep tiszteletére beállította a Duna televíziót. Megnéztem az Aranyembert és a Veri az ördög a feleségét címû filmeket. Felüdülés a sok amerikai baromság után. Kivettem egy karton alkoholmentes sört - momentán más nincs -, és névnapi ünneplés gyanánt úgy tettünk, mintha sört innánk. A barba csak csodálkozott, mert a fritzeknél nem szokás a névnapot ünnepelni. A sört azonban jóízûen elropogtatta. Elmeséltem neki milyen ünnep a mai, Szent Istvánról, egy kicsit a honfoglalásról. Azt ígérte, hogy hagyja a Dunát a tûzijáték végéig, de tovább nem, mert a Rex felügyelõ lesz este a Sat 1-en. Augusztus 22. Szombat. 158 nap. úton, Great Yarmouth, horgonyon. Este hétkor érkeztünk, éjfél után lesz a dagály, akkor megyünk part mellé... Augusztus 23. Vasárnap. 157 nap. Great Yarmouth. Ahogyan az várható volt, kikötöttünk. Itt tengerésznépek vannak, 23:30-ra ígérte magát a pilot, és pontosan akkor is jött. Feljöttünk a folyón, és egyre már ki is kötöttünk. Maci fél kilencre rendelte a reggelit, ilyet se láttam még, hogy az éjszakai manõver miatt aludni hagyják az embert...! Tengerészes hülyeség is van. Este nyolcra jön a draft surveyor, ami azt jelenti, hogy alacsony víznél kell megcsinálni. Ezen kívül mérlegelik is a rakományt, akkor meg minek kétszer mérni a súlyt? Ráadásul délben kényelmesen leolvasható a merülés, este meg... Great Yarmouth, az üdülõváros...Mert az, és tömve van turistával, igaz, csak angolokkal, akik megunva a randa idõjárást a sziget belsejében ide jönnek ázni... Kellemes kisváros, csendes, nyugalmat áraszt, az a rész, amit a hajóról látni lehet. Mert ami mögötte van - a folyó és a tengerpart között -, az üzlet a javából, drágaság és tömeg...Felhívtam Encsikét. Levelet kaptam Bíró Andrástól, befejezte a trilóga második kötetének a kéziratát, most már sort kerít a Bonzsúr... elolvasására is. Biró Endre elvitt 10 könyvet, mert árusítani akarja azokat a könyveket, amelyek nála jelentek meg. Juba Feri bácsitól is kaptam levelet.  Mire befejeztem a telefont, már szépen esett az esõ. Nálam volt a kamera, és milyen okos voltam, hogy a táskáját is magammal vittem, így nem ázott szét! Vettem képeslapokat. Meg kell majd írnom a címzetteknek, nehogy higgyenek a fotóknak. Itt száz évenként sincs ilyen verõfényes idõ, szerintem mûtermi felvételek. Most már értem, hogy az angoloknak miért témájuk az idõjárás. Nem szeretnek bizonytalan dolgokról beszélgetni. Itt vagy esik, vagy zuhog. Télen is, nyáron is, õsszel sincs másként és fõleg tavasszal. Nem kell tökölõdni, hogy holnap süt-e a nap, vagy esik? Esik és slussz... Fel se veszik. Bármilyen öltözékben ki lehet menni ázni: láttam téli kabátban nénikét, kötött kesztyûvel védekezett a veszett hideg ellen, és sál volt a fején. Láttam papucsban, shortban és trikóban õgyelgõ férfit, jó negyvenes lehetett, nem holmi suhanc. Esõkabátos, anorákos, fiatalok rövid ujjú ingben sétáltak. A konflisokat nemigen vették igénybe, illetve aki felszállt rá, hogy körbecsodálkozza a ködös albion e picinyke darabját, az semmit se látott, mert nájlonzacskó volt a kocsira húzva, és köztudott, ha vizes, nem nagyon lehet rajta kilátni...Beültem egy kocsmába, nem hagyományos, hanem a modern, diszkózenés fajtából. Megittam egy sört, kimondottan rosszul esett. Pedig alapjában véve jó, ausztrál sör volt. Foster. De az ára 2 font húsz penny, és ez mindenképpen megrendítõen hatott rám. A hajón megnyugtattak, hogy nem drága, mert általában 1,80 és 2,20 között van mindenütt. Azannyukat! Azért se ízlett, mert nem a legjobb orvosság a hasmenésemre. Encsinek nem panaszkodtam, de irtó rossz a gyomrom, valami nem jót ehettem. Éjfélkor, amikor a manõverhez keltem, húsz perc alatt háromszor voltam vécén. Érdekes, hogy nem a hasam csikar, hanem a gyomromat érzem rossznak. Nem is vacsoráztam, csak kamillateát csináltam magamnak, nagyon jól esett. (Sokkal jobban, mint a sör...) Óriásit sétáltam (az én mértékemmel), el is fáradtam, de nem sajnálom. Egy órát pihentem, rám is fért. Hét óra után már itt volt Mr. Dave McDowell, a surveyor. Elkezdtük a munkát. Minden ment rendben, egészen addig, amíg a szondázásra nem került sor. (Megmérni, hogy mennyi víz van a tankokban.) Itt kezdõdött a hülyeség. A matrózokat kiengedtem, így egyedül voltam a hajón a parancsnokkal. De a munka az enyém. Nem tudtam, hol tartják a célszerszámot, amivel a szondacsövek dugóit ki lehet nyitni. Próbálkoztam én mindennel. Csavarhúzóval, hegesztõ kalapáccsal, raskétával - el is görbítettem -, de három tankot nem tudtunk lemérni. Közben esett az esõ, teljesen eláztam. Egyszer kicsúszott a kezembõl a csavarhúzó, majdnem összetörtem a vállam, mert nekizúgtam egy csõnek. Kilenc is elmúlt, amire végeztem. Remegett a kezem, megfájdult a lábam, szóval kellemesen éreztem magam. Amikor megvolt a draft-survey, ittunk egy-egy alkoholmentes sört, és Mr. McDowell elment. Én meg éjjel háromkor arra ébredtem, hogy megy a hasam... Lehet, hogy a sör miatt? Augusztus 24. Hétfõ. 156 nap. Great Yarmouth. Reggel kinyitottuk a raktárakat, és azonnal be is csuktuk, mert elkezdett esni. Aztán elkezdték a kirakást. Több lesz ez, mint másfél nap! Összeállt a mûtrágya, hogy a markoló nem tudja kiszedni. Kanalas bulldózert hoztak, az nagy nehezen ki tudja bányászni a rakományt. Lehet, hogy holnap nem is tudunk elmenni. Megkezdõdött a találgatás, hogy hova is megyünk? A következõ variációk voltak eddig: - Bragge (Németország) - Spanyolország vagy Portugália, vasat vinnénk. - Kings Lynn (Anglia, 100 mérföldre innen északra) - Bari, háromféle gabona. - Tillbury (London mellett) - Thesszaloniki, gabonával. Érdeklõdéssel várom, hogy melyik jön be? Utána sétáltam, most egészen másfelé mentem, a városka északi részébe, ahol a lakónegyed van, oda nem járnak turisták. Ahogy sejtettem, kellemes nyugodt kisváros, a házak pontosan olyanok, ahogy az ember elképzeli a könyvekbõl, és persze ahogyan a filmekben látja. Megpillantottam egy panziót, az ablakon beláttam, idõs hölgyek és öregurak ücsörögtek a fotelekben, és teáztak... Augusztus 25. Kedd. Great Yarmouth. A mai legújabb variáció: Antwerpen - Marokkó. A következõ: Barking (Temze, Londontól 10 mérföldre) - Pasajes (Spanyolország). Ez a végleges, de csak az indulás elõtt fél órával derült ki. Egyik helyen se voltam még, és ócskavasat se szállítottam még. Hiába, mindent el kell egyszer kezdeni. Õrült nagy hajtás volt, de a végén csak el tudtunk jönni. A pilot azt üzente, hogy nyolc elõtt tíz perccel jön, ha nyolckor el tudunk indulni, akkor kiviszi a hajót. Elindultunk. Ilyet még nem értem meg!Hátramenetben jöttünk ki a folyón, mert olyan keskeny, hogy nem lehet megfordulni! Ha nincs az orrsugárkormány, akkor nem lehet megcsinálni! Egy norvég típussal, mint a MV Hévíz volt, nem lehetne így manõverezni.Vagy igen! (Beszúrás 2006-ból) Több mint negyven percen keresztül "rükverceltünk". Holnap már a következõ angol városban leszünk. Egy kicsit tartok a Temzén való menettõl. Magyar hajón szó se lehetne róla, hogy egyedül navigáljak ilyen helyen. Augusztus 26. szerda. úton, Barking. A matrózok tegnap este nyolctól éjjel háromig mosták a raktárt, és tízkor folytatták, délig. Nagy hajtás volt... Utálom a német térképeket. Nagyon hülyén jelölik a bójákat, és majdnem kimentem a sekély vízbe. De szerencsére idejében észrevettem, és nem lett baj. A Temze torkolatában ledobtam a horgonyt, egészen délután egyig álltunk. A pilot háromnegyed kettõre ígérte, hogy beszáll. Hajszálpontosan érkezett a kijelölt pontra. Majdnem a kikötõig vittem a hajót, a barba csak az érkezés elõtt jött fel. Az elsõ pilottal sokat beszélgettem, jó fej volt. Kikérdeztem, hogy mi is történik a világban, mert a német híreket nem értem, és olvastam valamit egy bizonyos bin Laden nevû terroristáról. Ez az õrült kémiai fegyverekkel riasztja a nyugati civilizációt, jelesül New Yorkot és Londont. Ugyanis egy terrorista támadásban mintegy kétszáznegyven amerikai állampolgár vesztette életét Kenyában és Tanzániában, amikor megtámadták a két USA nagykövetséget. Válaszul Bill Clinton elrendelte egy afganisztáni terrorista kiképzõtábor és egy szudáni vegyi üzem megtámadását. Ez utóbbi lehet, hogy melléfogás volt - nyolc vagy tíz ember halt meg -, és állítólag egyszerû gyógyszergyár volt... Ennek a két támadásnak a megtorlására rendel el bin Laden szent iszlám háborút... Õrült mindenképpen... Jó kis helyre álltunk! Apálynál csak az iszap volt alattunk, a víz vette a kalapját, és elvonult, vagy hat méternyire volt a hajótól... Érkezéskor azonnal elkezdték a berakást. Holnap este 17:00 órára be kell fejezniük, ha el akarunk indulni a magas vízzel. Árpi, a szakács most olvassa a Bonzsúr...-t. Nagyon jónak tartja. Így mondta: - Tök szuper... Na, azért! Megcsúsztunk
Ehhez azt is tudni kell, hogy Béla házassági
évfordulója van, a szakáccsal és H.
Pistával kimentek megünnepelni. M. Karcsi is kiment,
így csak a Maci, M. Jani a watchman, és én
voltunk a hajón.Este kilenc körül - a barbával beszélgettem a raktár mellett, amikor megmozdult a hajó... Recsegést hallottunk, mint amikor egy hegedûhúr elpattan, és hatalmas csattanás a pupa irányából. Aztán a hajó megindult, és elkezdtünk siklani hátra. A Maci és én is, csak néztünk, aztán észbekaptunk:  A rakpart mellett
a fenék nem egyenes. Az orrnál egy pukli van, arra
ültünk fel. A víz kiment alólunk, és
a hajó elkezdett csúszni. A kötelek nem tartották
meg, mögöttünk pedig egy cölöpsor volt,
hajdanán rakodó-berendezés volt rajta. Ha annak
nekicsattanunk, akkor oda kormánylapát és a
csiga.A parancsnok elküldött, hogy dobjam le a horgonyt, hátha megfogja a hajót, addig õ és Jani hátul csinálnak valamit a kötelekkel. Kioldottam a féket, és a horgony megmozdult, majd úgy maradt, mert nem készítették elõ dobásra, a biztosító ék megfogta a láncot. Persze én is megnézhettem volna, de remegtem az idegességtõl, és nem volt rá figyelmem. Addigra már megállt a csúszás...Ahhoz, hogy ledobhassam, vissza kell húzni a láncot. Hogy be tudjam indítani a horgonygépet, be kell kapcsolni a szivattyút. A fedélzeti ház ajtaja kulcsra zárva. Hátrarohantam a kulcsért. Vissza a picóhoz. Idegességemben alig találtam a lyukba. Aztán beletörtem a kulcsot, mert nem akart nyílni. Hogy mi a fenének bezárni ilyen helyen, ahol a kutya se jön a hajó mellé, ráadásul éjjel õrszolgálatot is tartottunk! Mivel a hajó nem csúszott tovább, hátramentem, és segítettem köteleket kiadni a partra. Még egy farkötelet, két elõre tartó kötelet (spring), és egy keresztkötelet adtunk ki. Aztán gyerünk elõre! Kiderült, hogy vagy húsz métert szánkáztunk a síkos iszapon. Az a kötél, amit az orrból kiadtunk, és hátra tartott, most vagy tizenöt méterre elõttünk volt, és a másik orrkötéllel együtt feszes volt, mint a hegedûhúr. Ki lehetett volna sétálni rajta... Elöl is kiadtunk köteleket, de hogyan húzzuk meg õket? A hajó az iszapban, a segédgépeknek nincs hûtõvize, mert nincs honnan szívni... A barba megkockáztatta, hogy egy szivattyúval beinduljunk, és végül sikerült megkötni a hajót. Augusztus 27. Csütörtök. Barking. Egy hónapja vagyok a hajón! Éjjel hasmenésem volt, márt ötödik napja egyfolytában. Így el is aludtam, fél hét helyett csak nyolckor ébredtem. Hajnali négykor úsztunk fel, az egész személyzet felébredt, csak én nem. A Maci elõrement, hogy ellenõrizze a köteleket, hát H. Pista édesdeden aludt a raktár elejénél egy halom deszkán. Nem ébredt fel még arra se, hogy a barba háromszor is rákiáltott. Azért kellett szolgálatban lennie, hogy a köteleket figyelje... Reggel a parancsnok benaplózta. Nem tudom, a németeknél ez mit jelent... Délután kivittek orvoshoz. Nos, mit mondjak? A váró olyan mocskos volt, hogy ihaj! A dokit se skatulyából húzták ki... Elmondtam, hogy megy a hasam, azonnal írt gyógyszert, és már ki is ment... Otthon legalább úgy tesznek, mintha érdekelné õket a páciens, és kikérdezik. Remélem, a gyógyszer ennek ellenére használ. Elindultunk...
Kaptunk friss élelmiszert is, azt mire visszajöttem
már behordták a srácok. Ötre befejezték
a berakást. A hajó balra dõlt, vagy három
fokot, mert újra alacsony víz volt, és ültünk
az iszapban. Vártuk a hogy a dagály felúsztasson.
Elõl már öt méter volt a víz, de
meg se mozdult a hajó. Az orrban gépre tettük
a hátra tartó köteleket, hátul a farköteleket,
és megpróbáltuk lehúzni magunkat az
iszapdombról, ami hajó orrát tartotta. Meg
se mozdultunk! Mi lesz, ha nem úszunk fel? Tíz napot
kellene várnunk, amíg újra "spring tide" lesz
(olyan dagály, amikor a Hold és a Nap hatása
összeadódik, ilyenkor a legmagasabb a vízszint).A barba megpróbált géppel hátraveretni, de semmi! Ez azt jelentette, hogy elég magas az iszapdomb az orrnál, és mélyen beleágyazódott a hajó... Már kezdtünk arról humorizálni, hogy háton horjuk majd az ócskavasat Spanyolba, amikor egyszer csak megmozdultunk, az orr felvágódott, és elkezdünk a part felé dõlni. Azt hittem, hogy felborulunk! Úgy rakták meg a raktárt, hogy a jobb (a part felõli oldalra) jóval több rakomány került, és vagy nyolc foknyira dõlve maradtunk! A markoló elkezdte a jobb oldalról az ócskavasat balra átrakni, ez segített egy kicsit, majd menetben ballasztvízzel kiegyenesítettük magunkat. Hát ez történt nem egészen huszonhat óra alatt! Halál egy német hajón...
Ki tudta, hogy az ócskavas veszélyes rakomány?
És ha igen, akkor miért? Életveszélyes
lemenni a raktárba, ha már 24 órát benne
volt a vas!A megoldás egyszerû: a vas tovább rozsdásodik, s ez ugyebár égés. Ehhez pedig oxigén kell. Egy nap alatt kivonja a lezárt raktárban levõ levegõbõl az oxigént, és marad a tiszta nitrogén és némi szénmonoxid. Nincs szaga, csak ha valaki lemegy, akkor megfullad! Maci elmondása szerint ilyen eset fordult elõ az ötvenes években egy német hajón. Egy matróz lement valami szerszámért, mert a fedélzeti raktárba a rakodótérbõl kellett bemenni. Nem volt oxigén, összeesett és meghalt. A másik meglátta, lement, hogy segítsen, az is ott pusztult. Ezután már ketten mentek le segíteni, õk is ott maradtak. Hatan haltak meg, mire valakinek leesett a tantusz, hogy mi lehet az oka. Gyertyát engedtek le, és már fent, a búvónyílás szájában elaludt...! Hogy teljes legyen a napom, manõver közben eltörtem a szemüvegem, és nem találom a tartalékot. M. Karcsi ideiglenesen megdrótozta... És ráadásul nem találom a kabinkulcsomat. Egyébként minden nagyon szép, minden nagyon jó, mindennel meg vagyok elégedve... Augusztus 28. Péntek. úton. Semmi se történt. Megyünk, gyönyörû az idõ, ez szokatlan az Angol-csatornában. Augusztus 30. Vasárnap. Pasajes. Kettõkor érkeztünk, így nem láthattam a Belga Nagydíj startját, ahol a kocsik majd mindegyike karambolozott az elsõ kanyar után. Randa, esõs idõben rajtoltak. A megismételt rajt után a kedvencem, Mikka Hakkinen kiesett. Így aztán azért drukkoltam, hogy Michael Schumacher ne nyerjen. Hál' Istennek, õ is kiesett. David Coulthard kocsijának hátulról nekiment, és a jobb elsõ kereke valósággal elröpült. Három kerékkel gurult be a box utcába, és nagyon mérges volt. Jelzem én nem... Délután háromkor kötöttünk ki ebben az északi spanyol kisvárosban. San Sebastiannal majdnem összeépült, gyönyörû a fekvése, fõleg ahogy a kikötõbe jövünk be, az valami fantasztikus! Kétoldalt hatalmas, meredek sziklák emelkednek, és egy viszonylag keskeny, kacskaringós szoroson kell bejönni. Sajnos a város nem különösebben érdekes, így nem is videóztam. Persze kimentem, fõleg azért, hogy felderítsem a terepet, szerezzek pénzt, és megnézzem, hogy holnap hol vehetek olvasószemüveget. Két órát sétáltam, kivettem 2000 pesetát a forint számlánkról, többet nem adott, mert az automata szerint csak ennyi volt rajta... SZEPTEMBEROda a Naplóm...?Délután azt hittem, hogy megbolondulok: elszállt a Naplóm a szövegszerkesztõben. Azt írta ki, hogy nem lehet megnyitni, és akármit csináltam, nem sikerült. Elveszett a július hónap elsõ tizenhat napja! Egyelõre fogalmam se volt, hogy mit csináljak. úgy éreztem, mintha ellopták volna az életembõl ezt a 16 napot! Hogyan pótolom? Azt hiszem, erre nem lett volna mód semmiképpen! Majdnem elsírtam magam. Már annyira hozzátartozik az életemhez, hogy el se tudom képzelni a napjaimat nélküle! Kár, hogy nem kezdtem bele sokkalta elõbb.Persze erre mondják, hogy a hír igaz, de nem ebben a formában. Dombóváron - gimnazistaként - írtam naplót! Bizony! Nekiültem, vettem egy füzetet, ráírtam: Napló, talán aláhúztam, vagy bekereteztem, ez most nem fontos, a lényeg, hogy elkezdtem. Semmi lényegtelent nem írtam bele, gondolok itt olyanokra, hogy mi történt az iskolában, a kollégiumban, egyáltalán nem ÉN voltam fontos, hanem leírtam, hogy mi volt reggelire, ebédre és vacsorára. Pár napig csináltam, aztán ráéreztem, hogy ez azért nem az igazi... Talán ha akkor kezembe kerül egy valódi napló, akkor talán másként lett volna... Ha nem lettem volna olyan borzasztóan gátlásos, Talán Gömöry tanár úrtól kérhettem volna segítséget... De hát nem volt merszem hozzá... Délután stabilitást számoltam. Kukoricát viszünk, és ezt általában nem kezdik el berakni, amíg a számítást le nem adja a hajó. Valami van ezzel - és a MV Clavigóval -, mert sehogyan se akar kijönni a jó eredmény. Próbálkozhatunk, ahogyan csak akarunk, egy kritériumnak nem tesz eleget az eredmény (12 foknál jobban nem szabad megdöntenie a hajót a rakománynak). Csak a kézikönyvben lehet a hiba, az aktuális oldalt utólag tették bele, ez látszik, mert az összes többi komputer nyomtatta oldal, ez pedig írógépen írt, stencilezett lap. Ezen van rajta a maximálisan megengedhetõ dõlési nyomaték... (Ez mindig kisebb, mint az aktuális.) A kikötõ mellett van egy kocsma, de nem váltják a márkát. Ez csak azért érdekes, mert így nem tudtam frankhoz jutni, és így nem is telefonálhattam az asszonynak. Szeptember 2. szerda. Bordeaux, úton. Nem is kellett a stabilitási számítás (azért nem hagy nyugodni az eredmény!) Reggel hatkor kezdték el a rakodást, és fél ötkor végeztek. Közben másfél óra esõszünet is volt. Hosszú volt a nap, mert szemmel kellett tartani õket, fõleg a végén. Ugyanis azt akartam, hogy minél jobban feltöltsék a raktárt (hogy az az átkozott dõlési nyomaték minél kisebb lehessen), és ezért sokat talpaltam. Szeptember 3. Csütörtök. úton. Szép, napos idõnk van. Elég sok adminisztrációval elmaradt a Maci, amíg elsõ tiszt volt, ma délután behoztam a szemétkiadási naplóban az elmaradást, Antwerpen óta nem vezette. Nem kell ezen mosolyogni, mert ez mára igen sarkalatos kérdéssé nõtte ki magát. A MARPOL - a tengerek szennyezésérõl szóló nemzetközi egyezmény - megköveteli a napló vezetését, és a kikötõkben pedig, ahol szemetet adunk ki, hatósági bizonyítványt kapunk, hogy valóban elvitték a hulladékot - tehát nem dobtuk a tengerbe. Ebben az is szerepel, hogy milyen szemetet adtunk át: nylont, olajos rongyot, mûanyagot egyáltalán nem szabad kidobni, sehol se a világtengereken. Egy kicsit állatkert vagyok: megnéztem videón a Batman címû iszonyatos borzadályt, amit az a Spielberg "alkotott", aki a Csillagok háborúját olyan kiválóan megrendezte. Hogy a fenébe van egyáltalán nézõje ennek az állatságnak...? úgy döntöttem, hogy nem hagyom annyiban a Naplóm elvesztését. A Scandisk programmal végigvizsgáltam a hard diszket, és megtaláltam a hibát. Így nem veszett el semmi! Hurrá! Azért egy kicsit néha már túl okos is vagyok, ezt magamnak is bevallom (újra és újra), minden dicsekvés nélkül...! Szeptember 4. Péntek. úton. Pótoltam a Naplóban a kimaradt három-négy napot, most teljes... Easy Rider disznó!
Hírek a rádióból: Lezuhant egy svájci
repülõgép Kanada partjainál, Halifax környékén.Nagy az Isten állatkertje: a Sat 1-en láttam egy tetovált disznót! De nem is akárhogyan, mert "easy rider" módra csinálták szépre a coca bõrét. Hearly Davidson embléma és egyéb ilyen marhaságok díszítik a rózsaszín bõröcskéjét a szerencsétlen jószágnak... Szeptember 5. Szombat. úton. Semmi különös, megyünk, viszonylag jó idõben. Délután H. Pista kimosta a kormányállást, közben beszélgettünk. Fõleg a szlovákiai helyzetrõl, és a magyar nyelvrõl. Miután az édesanyja szlovák, nem akartam szóba hozni a helyzetet, de ma õ fakadt ki Meciar, és a politikája ellen. Miután elmondta, hogy õ mindig azt írja a hivatalos okmányokra, hogy nemzetisége magyar, megkérdeztem, hogy miért nem veszi fel az István nevet. Azt válaszolta, hogy eddig fel se merült benne. Õ mindig is Stefan volt... Egyébként a törzshelye Komáromban a Fekete Lyuk, ami Fekete Istváné, Feri öccséé. Írom tovább a Gudrun-t
Eddig átolvastam, javítottam: beleírtam,
kihúztam. Azt hiszem, egy jó ötlet jutott az
eszembe: mivel a gyerek, Bobby, Gudrunnal kommandóst játszik,
lövöldöz, harcol, és élvezi a pusztítást,
a részek közé beszúrom a karácsony
esti történéseket, ez éles kontrasztot
ad.Az a baj, hogy amikor gyorsan írok, akkor a cselekményekre koncentrálok, és késõbb kell "kifejtenem" az eseményeket. Nem hiszem, hogy túl hosszú lesz, most a 76. oldalnál tartok, és azt hiszem, több mint a felét megírtam. Szeptember 6. Vasárnap. 143 nap. úton, Hamburg. Éjjel kettõkor kezdtem csak, mert Maci vitte végig a hajót az Elbán Hamburgig. Hamburg, tengerészklub
Délután ötkor kötöttünk ki.
Kimentünk a tengerészklubba. Nagyon csinos hely. Kultúráltan
lehet lerészegedni, mint ahogyan azt tette egy burmai tengerész,
aki a vécében elõbb egy piszoárra esett,
majd átkarolta, és megköszönte M. Karcsi
által felajánlott segítséget, de nem
kért belõle. Miután visszajött, beesett
az asztal alá, és békésen elaludt. Egy
órai alvás után eltántorgott a buszig,
amelyik bevitte a hajóra.Egyébként valóban kultúrált hely. Vettem egy sötétkék pólót amin a tengerészklub emblémája van. Mi is söröztünk, és telefonáltunk. Encsike nagyon megörült, hogy újra jelentkeztem. Megjelent az Ezredvég és benne a "Na, gyere ide, édes fiam..." címû leendõ kötetem elsõ két fejezete. Fél éjfél volt, amikor bejöttünk. Árpiék még danoltak egy kicsit (kettõig). Igen szép video felvétel készült róluk, nem én, hanem M. Karcsi vette fel. Szeptember 7. Hétfõ. Hamburg. Enyhén fogalmazva, igen sûrû napunk volt. Kezdjük azon, hogy "dolphin"-ra kötöttünk ki. Ez a vízben álló oszlopokat jelenti, amihez a partról benyúlik a rakodó-berendezés. Így ahhoz, hogy a partra menjünk, fel kell mászni vagy öt méter magasra, majd végigmenni a daru hídján, amin a hajóig tudunk jönni, majd arról le kell menni a partra. Egy nehéz nap
Nos, ilyen körülmények között senki
se csodálkozik, ha azt mondom, hogy nem örültünk,
amikor megjelent a teherautó, és hozta az élelmiszert,
és minden egyéb anyagot, amit rendeltünk. Szerencsére
a daruval be tudtuk emelni, de így is 1200 kg. árut
kellett elhordani, s helyre tenni.Utána a hajót elõre kellett húzni húsz métert. Közben a matrózok a raktárt takarították, fokozatosan, ahogy ürült a kukoricától. Közben megjött egy újabb kamion, hogy elvigye azokat a kötözõláncokat, amit Antwerpenben hoztak be, és a Vassilikosba szóló rakományt kötözték meg. Az alsó fedélzeti raktárból fel kellett hordani a fedélzetre. Onnan a daru hídjára. Onnan elhordani a rakparton várakozó teherautóba. Húsz darab konténerlánc, és tizenhét feszítõvasat kellett elcipelni. Utána shiftelés elõre öt métert. Tíz óra húszkor kész a kirakás, tizenegy órakor manõver. Átálltunk a berakó rakpartra, a Kalikaira. (Itt többször is rakodtam mûtrágyát a MV Csokonaival, akkor Brazíliába mentünk, mennyivel jobb volt!) Aki azt hiszi, hogy a tengerész most már nyugodt szívvel lefeküdhet, akkor téved. Most kezdõdött a raktármosás. Holnap reggel hétkor kezdik a berakást - mûtrágya Livornóba -, addigra a raktárnak tisztának, és a lehetõségekhez képest száraznak is kell lennie. Na, most lehet menni feküdni! Igaz, már holnap reggel fél hét is elmúlt... Szeptember 8. Kedd, Hamburg. Pontosan kezdtek, hétkor megjött az uszály. Természetesen én nyitottam raktárt, mert a matrózok elmentek aludni, csak egykor kezdenek. Markolóval kezdték a hajóba rakni a mûtrágyát, majd egy szállítószalag is mellénk állt, és az is elkezdett dolgozni. Azt mondták este hétkor végzünk. Lassan megy a berakás
Ám a rakomány (az uszályban) kemény,
mint a kõ nem haladtak úgy ahogy akartak. Csak éjfél
körül leszünk kész, mondták.Ám a szállítószalagra is uszályból vitték a rakományt, és az is kõkemény, így bevallották, hogy csak hajnali négykor tudják befejezni a berakást. Ám a daru behorpasztotta az uszályunk raktárát, ezért meg kellett állniuk, és sajnálkozva közölték, hogy holnap reggel kilenc elõtt nem tudunk elindulni. A tudomány mai állása szerint ez a helyzet. Családi uszályokból rakjuk a rakományt a hajóba. Elõl a matróz lakás, hátul a tulajdonos, vagy ha nem saját a bárka, akkor a kormányosé. Benéztem az ablakon, mintha egy normál lakás lenne, kényelmes bõrgarnitúra az ablaknál. A lakótér tetején egy autó volt, mellette motorcsónak, és két bringa. Mûholdas antenna és normál földi vevõ. A raktártetõket elektromos, önjáró szerkezettel lehet nyitni. Ezeket két személy könnyen eligazgatja, sokszor egy teljes család van rajta. Mint most is: a tulaj egy sajtfejû, nyüzüge, negyven körüli holland pasas. A felesége viszont tanulmány! Az asszony a matróz, úgy kezeli a köteleket, hogy egy tengerész se jobban. Legalább olyan kövér volt, mint a Maci. Õ is hívta fel a figyelmünket a csajra. A nõnek borzalmas iksz lába volt, faklumpát viselt, és hozzá zokni volt TETOVÁLVA a bokájára. És kiválóan beszélt angolul, ami már csak azért is érdekes, mert a férje, a hollandokkal ellentétben - nem tudott. Szeptember 9. szerda. Hamburg. Éjféltõl a berakás lelassult. Reggel hatig nem tudtak 500 tonnát berakni. Túlrakták a hajót
Azt hiszem, ez egy kicsit szerencse volt számomra. Ugyanis
a parancsnok fejezte be a rakodást. Amikor ebédre
felkeltem azzal fogadtak, hogy túl vagyunk rakva vagy száz
tonnával.Maci ideges volt az indulásnál, és aggódott, nehogy a vízirendõrség kiszúrja. De amikor kifordultunk a kikötõ öbölbõl az Elbára, a sarkon ott állt egy rendõrségi csónak, és távcsõvel figyeltek. Schulaunál, ahol egyébként minden hajónak eljátsszák a nemzeti himnuszt, egy másik motoros utánunk jött, és közölték: be kell mennünk Cuxhavenbe, és a túlsúlyt ki kell raknunk! Ajjaj! Eddig a mese, amivel az ebédnél traktáltak. Az igazság:
Õrségváltáskor a barba már
nevetve mesélte, hogy amikor meglátta a rendõrségi
motorost, majdnem szívrohamot kapott. Amikor a konténerkikötõnél
észrevette, hogy távcsõvel figyelik a hajót,
akkor is alig fért volna be a zabszem! Hát még
amikor felhívták a hajót! S miért? Mert
a farunknál egy kikötõkötél lelógott
a vízbe.- Parancsnok, húzzák be, mert még elkapja a hajócsavar! Azért Cuxhavenig nem raktuk el a köteleket... Brunsbütteltõl egyedül vittem ki a hajót a tengerre. Este nyolcig voltam szolgálatban, viszont csak éjjel kettõkor kell majd felmennem. Szeptember 10. Csütörtök. úton. Hülye vihar van, de azért 6-8 csomós sebességgel megyünk. Jó lenne, ha a hétvégét Livornóban tölthetnénk, de ehhez fel kell gyorsulni. Amíg el nem hagyjuk a Vizcayát nem lehet számolni, mert hol az áramlás ellen, hol vele hajózunk. Szeptember 13. Vasárnap. úton. Eszeveszetten rollázunk (billegünk), mindenemet le kellett pakolnom az asztalról a földre... Szerencsém volt, hogy megtettem, így a komputer nem zuhant le... Este megnéztem egy "mûvész western" filmet videóról, a Dead mant, borzalmas volt... Szeptember 14. Hétfõ. úton. A hajnali õrségben, úgy negyed egy tájban hallom, hogy a VHF rádión magyarul beszélnek. Konferencia beszélgetés a 70-es csatornán
Kovács Kornél és Kruppa Gellért voltak,
közbeszóltam én is, és így aztán
a 70-es csatornán konferenciát tartottunk. Kornél
a MV Pandora tisztje, Kruppa Gellért egy görög
hajón van, Zsubori a parancsnok, ukrán tisztek vannak,
filippínók a matrózok és van egy arab
is. Most váltják le az ukránokat magyar tisztekre,
mert csempészésen megbuktak.Jól kidumáltuk magunkat. Nem értem, hogy a Mahart mivel tartja meg a tiszteket. Ugyanis valahányszor találkozunk mahartos személyzetû hajóval, az elsõ kérdés mindig a fizetésünk. Pedig tudhatnák. Miért nem jön el? Érthetetlen... Kovács Kornél a lengyelországi tanfolyamokról érdeklõdött, most jár le a másodosztályú papírja, és inkább az elsõ osztályút csinálná meg. Igaza van, csak a Master Mariner papírt nem adják ki, ha nem volt elsõ tiszt 3600 GRT-nél nagyobb hajón legalább egy évet! Jó másfél órát dumáltunk, aztán elhagytuk egymást, és elhalkult a rádió. Mindez Finsterre közelében volt, a spanyol partok közelében. A MV Pandora Dodrechtbe visz márványt Malagából, Kruppa Gellérték Antwerpenbe tartanak, egyébként Mauritiusba járnak állandóan. Nem irigylem õket érte... Ma van a parancsnok születésnapja, egy karton sört bedobott. Felköszöntöttem, láthatólag jól esett neki, és csodálkozott, hogy honnan tudom. - A sörrõl... - mondtam. Szeptember 15. Kedd. úton. Isten éltessen Encsike névnapodon! Egyéb említésre való nem is történt. Szeptember 16. szerda. úton. Éjjel gõzerõvel írtam a Gudrunt. Szép csendes volt a tenger reggel, amikor Macinak átadtam az õrséget, délben, amikor újra rám került a sor, nyolcas erõsségû vihar tombolt Gibraltártól nyugatra. A szoros másik oldalán szép csendes, napsütéses idõ volt. Az idõjárás szerint a Genovai-öbölben 7-9-es vihar van, püff neki... Táviratot kaptunk az ügynöktõl, hogy siessünk, mert "versenyben" vagyunk egy másik hajóval a rakpartért. Szeptember 17. Csütörtök. úton. Jókora adagot megírtam a Gudrunból. Azt hiszem, más cím kellene. Egy kicsit befaragtam, mert hajnalban is és délután is írtam, és annyira a hatása alá kerültem, hogy este nem tudtam aludni, egész idõ a témán járt az agyam. Szeptember 18. Péntek. úton. Olyan vizeken hajózom, ahol még nem jártam. A Baleári-szigetekhez érkeztünk hajnali kettõkor. Sajnos az idõjárásjelentés továbbra is rossz idõt ad a Genovai-öbölre. A menetnapok eseménytelenül telnek... Szorgalmasan nézem - jobb híján - a német kereskedelmi adókat. Egy érdekesség: nem vagyok teljesen süket a német nyelvre, de nem beszélem, nem is értem igazán. Egy-egy szót elkapok, slussz. De ma volt a hírekben egy riport, amit Ausztriában készítettek. Még én is éreztem, hogy más németet beszélt az osztrák paraszt, mint amit nap-nap óta hallok. Két hónapja vagyok a hajón, de Magyarország neve kétszer hangzott el: az Atlétikai Európa Bajnokság és a Forma 1 Magyar Nagydíj kapcsán. Hát ennyire vagyunk szem elõtt a nagyvilágban. Illetve nincs teljesen igazam: Két reklám is van, az egyik a "Balaton" vörös, a másik a "Károly" (ejtsd: Karoli) fehér bort reklámozza, "aus Ungarn". Szeptember 19. Szombat. úton. Szép, csendes idõben hajózunk, délután Korzika partjainál voltunk. Bõszen írom a Gudrun, a katonát. Már a végén járok. Szeptember 20. Vasárnap. Livorno. Fél kettõre kötöttünk ki. Ráfáztam, mert megszoktam az éjféltõl hatig tartó õrséget, hiába feküdtem le kettõkor, négykor még az órámat nézegettem, és vártam, hogy elálmosodjak. Egy személyhajó kötött mögénk reggel. Kimentem telefonálni, a hajó mellett van a telefonfülke. Mire kivártam a sorom, majd beleõszültem. A személyhajó személyzete is erre a két fülkére "jár rá", és sorba kellett állnom. Csak mentem, mentem...
Délután aludtam egy sort, s fél háromkor
kimentem a városba. Csak mentem-mentem, és újra
csak mentem. Három és fél órát
gyalogoltam (az én rossz lábammal!), de nem tudtam
pénzt váltani. Így se egy sört, de egy
kávét se tudtam meginni, csak mentem és mentem...Vasárnap délután lévén természetes, hogy minden üzlet (a pénzváltó is) zárva volt, de hogy egy bárt, vagy éttermet se találtam nyitva, az már szinte hihetetlen. Pedig még tart a turistaszezon, három személyhajó is van a kikötõben. A város kihalt, alig van forgalom. Több csatorna szeli keresztül-kasul Livornót, több hídon is átmentem. Ezek a csatornák mind a tengeri jachtok és motorcsónakoknak szolgálnak kikötõül. Életemben ennyi motorcsónakot és kishajót, a luxus kiviteltõl a legegyszerûbbig, nem láttam És csak mentem, mentem, nem tudtam sehova se le- vagy beülni. (Háromezer líra volt nálam, még a Pancon 3-ról maradt meg.) Egyetlen egy hely volt nyitva, egy tabaccaio (dohánybolt, de bárként is mûködött), de nem volt egy szék se, tehát mentem-mentem... Most, amikor írom a Naplóm, fáj a lábam, és fáj... Kulcsmizéria
Az úgy van, hogy az elmúlt tíz napban éjféltõl
reggel hatig adtam az õrséget, tehát hozzászoktam,
hogyha mondjuk éjfél elõtt alszom másfél
órát, utána hat órát ébren
vagyok. Tegnap a manõver szúrt ki velem, mert negyed
egykor keltettek.Ma, hogy a sétában nemcsak elfáradtam, hanem ki is készültem, elhatároztam, hogy tízkor lefekszem, és alszom fél hétig. De csak a Macival voltunk bent a hajón. A többiek a városban. Ilyenkor az a rend, hogy egy kulcs van a pupán (hajófar), a tûzoltóládában, egy az ajtó mellett belül. Aki megjön kinyitja, visszateszi a tûzoltódobozba, és belül bezárja. Tíz körül motozást hallottam. Valaki megjöhetett. Tizenegykor kopognak az ablakomon. H. Pista és M. Jani jöttek meg, és szabadkoztak, hogy nem volt a kulcs a helyén. Igen, mert Sz. Béla megjött, kissé albán szamárnyira berúgva, és eltette a kulcsot. Na, most mi lesz? El tudok aludni, vagy nem? Dühöngtem vagy háromnegyed órát, de sikerült elaludnom. Éjfélkor kopognak. Megjött M. Karcsi és a szakács. Utána már nem is voltam álmos, egészen fél kettõig. Õrület, ha ez így megy a jövõben! Nem vagyok házmester! Vagy ha annak néznek, akkor tíz márkás kapupénzt szedek fejenként a kuncsaftoktól! Szeptember 21. Hétfõ. Livorno. Nagy nap volt a mai. Maci, amióta a hajón van, elõször kiment a városba. Minden nyavalyát vásárolt, a hajónak is, magának is. Délután én is kimentem. Még menetben elhatároztam, hogy veszek egy nadrágot, egy inget, és egy cipõt. Beváltottam 200 márkát (186.000 líra). De Pasajes óta nem tudok videózni, mert kimerültek az elemeim. A nyomtatóhoz is kellett kazetta. Elõbb az elemet vettem meg, aztán a festékkazettát, így aztán nem maradt arra, amit elhatároztam. Azért egy sörre, kapucsinóra futotta. A fõgépen a hûtõszivattyú bedöglött, még a hamburgi indulás után. Ma megcsináltuk, és a Maci annyira megelégedett a munkával, hogy egy karton sört bedobott. Így ma este mindenki vidám... Szeptember 22. Kedd. Livorno. úgy számítottam, hogy egy kényelmes napom lesz. A kirakás lassan megy, néha kinézek, javítgatom a hajózási kiadványokat, csendben eltelik a nap. Ehelyett: Délben szólt a Maci, hogy menjek ki a szakáccsal a Standába, mert kellene venni vagy harminc liter tejet, és egy-két apróságot. Vissza persze taxival jövünk. Ezen ne múljon, gondoltam, bár az áruház csak délután négykor nyit, mondtam. - Az nem létezik! Szupermarket egész nap nyitva van - ellenkezett a barba. Azt azért nem bántam, hogy legalább kipróbálom az új elemet a kamerában. Csináltam is öt percnyi felvételt. De mivel én vagyok az olasz szakos, ezért naná, hogy úgy volt, ahogy mondtam: az áruház 16:00-kor nyit. Hát tegnap is, tegnapelõtt is térdig jártam a lábam, ma mi lesz? Három és fél órát ténferegni nem valami kellemes! Ha visszamegyünk, akkor most taxi nuku, vissza is gyalog kellene jönni, inkább beültünk egy bárba, megittam egy kampariszódát, és még maradt is 600 lírám, a kutyapisilés ellen. Két órán keresztül ücsörögtünk Árpival, jól is esett, rám is fért. Negyvennyolc liter tejet vettünk, betettük egy zsákba, a szakács majd összecsinálta alatta magát. Nem is a súly, hanem mert nem volt jó fogása. Szeptember 23. szerda. Livorno. Egész nap fájtak a lábszárizmaim. Na, végre a mai nap olyan volt, amit a tegnapira terveztem. Az utunk: Genova - Barcelona - Sagunto. Csak az olasz kikötõben nem voltam még. Hengerelt vasat veszünk fel. Szeptember 24. Csütörtök. úton, Genova. Reggel nyolckor dobtunk horgonyt. Éjjel lassított menetben jöttünk, de nem volt túl sok értelme, nem kötöttünk ki, csak holnap estére van rakpart. Szeretek Olaszországba járni. Élvezem a tévét, a városokat, szeretem az embereket. Szeptember 25. Péntek. Genova, horgonyon. Még nem kötöttünk ki. A magam részérõl ellennék egy hetet is, de valószínû, hogy holnap reggel kikötünk... A szexrõl...
Na, csak elméletben! Ugyanis mint már említettem,
nézem a tévét. Az egyik helyi adón éjfél
és hajnali kettõ között a "Woman's collection"
(Nõgyûjtemény) címû adás
megy. (Egy kis kárpótlás a német kereskedelmi
adók mûsorának elviselésért...)
Semmi más nem történik benne, mint hogy hiányos
öltözetû hölgyek táncolnak benne, s
abszolút hiányosra levetkõznek. Természetesen
szívesen nézem. Szépek, kellemes látvány,
ahogy mozognak a pódiumon.Ugyanakkor délután a TG1-ben (RAI 1 híradója) transzvesztita klubból volt egy riport. Férfiak nõnek öltözve. Ha enyhe kifejezéssel akarok élni, akkor nagyon taszító volt. Ahogy vonaglottak, dobták a csókot a kamerának, az félelmetesen riasztó, nevetséges és abszolút természetellenes volt. Egyszerûen elképzelhetetlennek tartom, hogy ezek az emberek bárkinek is tetszenének, mint saját maguknak. (Persze gyanítom, hogy nem is bennünk akarnak vágyat kelteni, hanem sorstársaikban, minket pedig megbotránkoztatnak: jó buli...!) Ezeknél akkor már a homoszexuálisok is jobbak. Ugyanis azok egymás között, saját kedvükre csinálják. Azt se tudom elfogadni, ha nyilvánosan teszik, s ez számomra visszataszító. A természetben a szexualitás az utód létrehozásának az eszköze, és a homokos kapcsolat erre a célra alkalmatlan. Ezért mindenképpen visszatetszést kelt a heteroszexuális emberben, még akkor is, ha õk azért küzdenek, hogy teljesen elfogadottá tegyék, és magam is hajlok arra, hogy támogassam ebbéli törekvéseiket, hiszen õk is emberek, megvannak az alapvetõ jogaik. (És ez akkor is így van, ha vannak akik állítják, hogy az állatvilágban is elõfordul a homoszexualitás, ám ha ezt az érvet is felhozzák azt mondom: az állatoknál se ez a normális!). Bár, azt hiszem - és tudom, hogy igazam van -, hogy a homoszexuális párok látványa a másik nemre legalábbis nem hat taszítólag. Amit biztosan állíthatok, hogy két meztelen nõ együttléte a férfiakat izgatja, tehát nyilván ez a helyzet ellenkezõ elõjellel is. Ebbõl viszont következik, és ez így is van, hogy nem tudok taszítóbbat elképzelni, mint egy szeretkezõ férfi párt... Ez is természetes, hogy mindkét nemet taszítja a sajátjának a természetellenes kapcsolata, míg a másikat elfogadja. És nemcsak a természetellenes kapcsolatokra vonatkozik ez. Ugyanis a férfiak által sugallt szexis magatartás számomra nevetséges. Ha egy férfi a szexualitását hangsúlyozza, az taszít. A nõket nyilván vonzza. Ha a tévében látok egy majdnem meztelen pasit, amint nõk elõtt vonaglik, az zavarba hoz, és nem szívesen nézem. Ebbe a kategóriába tartozik a Mr. Hungary választás is, mert akármit is mondanak, ezek számomra csak és kizárólag azt sugallják, hogy eldöntessen, ki a legszebb fiú? (És nem azt, hogy ki a legférfiasabb pasi.) A hölgyek biztosan élvezik, és ez abszolút természetes. Így van jól. (Bár errõl megkérdezném õket is...) Ugyanez a helyzet, amikor izompacsirták versenyeznek. Nekem aztán mondhatják, hogy így testépítés, meg úgy sport... Arra megy ki a játék, hogy ki a legszebb kakas a baromfiudvarban. Ez is csak a nõknek szóló látványosság, ezért nem is tiltakozom ellene, mert adjuk meg a nõknek ami a nõké, a fiúknak, ami a fiúké... És ezért nem szeretem azt se, ha nõk bodyznak. Ugyanis ez férfiassá teszi az alkatukat, izompacsirta nõ egy egészséges férfi számára minimum nem szép. És a fiúk, férfiak a szép lányokat (és itt és most csak az szép, ami nõies) szeretik. Az izompacsirta hölgyek így élik ki - a férfias szerepû -, rejtett leszbikusságukat, és azt sugallják a férfiaknak (nekem), hogy nincs férfire szükségük. Ez süt belõlük, tehát nem lehet izgató a harminc centis nõi bicepsz, és az élõ virslihalomként ugráló hátizmaik... (Ezek a lányok nem néznek tükörbe meztelenül? Nem látják, hogy a súlyzózás közben a mellük teljesen eltûnik, visszafejlõdik? Akkor hogyan láthatják magukat vonzónak? Mert maguknak tetszenek, másként nem bodyznának. És azért, mert férfiasnak hatnak, és ez pontosan megfelel a férfi szerepû leszbikus hajlamnak...) Egy érdekes tapasztalat, ami azt támasztja alá, hogy ami természetellenes, az az egészséges embert - minimum - zavarja: volt egy nõ az esti mûsorban, aki megszólalásig hasonlított a kishúgomra, Babóra, azaz a keresztlányomra. Ettõl már zavarba jöttem, pedig szó sincs róla, hogy õ lett volna. Csak a hasonlóság, már a feltételezés is taszítást váltott ki belõlem. Az egészséges embernél a családtagok nem képzelhetõk el szexuális alanynak. Márpedig mindenfajta elõadás, fotó, film, ami a szexen alapul, azt sugallja: ez lehet a partnered. Egy unokahúg már nem jöhet szóba. Szeptember 26. Szombat. Genova. Éjjel még horgonyon voltunk. Mint az arabok, úgy intézték a kikötést. Ötkor szóltak, hogy húzzuk a horgonyt, parthoz állunk. Fél nyolcra kötöttünk ki az Italsider gyári rakpartnál... No comment! Jó messze van a város, nem lesz kimenetel, de sajnos telefon se. Két órát dolgoztak, és eleredt az esõ. Finomacél árut viszünk, nem szabad megáznia, Így aztán egész nap nem raktak. Estére elállt, de addigra a tenger berobbant, és nagyon stigós a rakpart, ezért nem lehetett rakodni. Le-fel járt a hajó, életveszélyes lett volna beemelni egy húsz tonnás acéllemez hengert. Szeptember 27. Vasárnap. Genova. Ha lassan is, de rakodunk. Jó lett volna kimenni, de most tengerizünk, ami azt jelenti, hogy a kétszer hat órát adjuk a Macival. Nem sok parancsnok teszi meg - Karel ilyen volt -, hogy kikötõben ledolgozza a tizenkét óráját. A MV Norsteinre azért nem mentem el áprilisban - korai is lett volna - mert a parancsnok, és rá erõsen panaszkodott Lukács Gyula - soha, egy percre se nézett ki a fedélzetre, ha kikötõben voltak. Ha három napot rakodtak, akkor 72 órán volt szolgálatban. Hát ezért is jó a Macival... Szeptember 28. Hétfõ. Genova. Borús, szeles az idõ, csakúgy, mint a Maci. Nem tudom, mi lehet vele, amikor délben felkeltem, búval bélelt volt. Lehet, hogy a délelõtt folyamán jól letolták valamiért? Korzika körül 8-as erõsségû vihar van. Remélem, a mi útvonalunkat elkerüli. A Riviera elõtt megyünk majd. Szeptember 29. Kedd. Genova, úton. Hajnalban írtam a Gudrunt. Nagyon megy az írás, és kimondottan élvezem. Megírtam nyolc oldalt, és akkor elszállt az egész. Visszaállíthatatlanul. Majdnem sírtam. Aztán megírtam, csak jobban... Abba azért nem mennék bele, hogy mindig elszálljon, hogy "jobban" megírhassam. Eddig 142 oldal. Azt hiszem, egy váratlan, meglepõ fordulatot találtam a végére. Lehûlt a levegõ. Délután elmentünk, szerencsére nincs rossz idõ. Szeptember 30. szerda. úton. Nemhiába utálom a vasrakományt, most is megtette a magáét. úgy lityegtünk, hogy majdnem kirázta az agyamat. A lengésidõ kicsi (alacsony a hajó súlypontja), rángatott a hajó, mint az eszeveszett. Szerencsére este tíz körül takarásba értünk, annyira lecsendesedett, hogy még a mûholdas adást is néztem (forduló volt a Bajnokok Ligájában...) OKTÓBERMegbeszéltük, és az ügynökséget is úgy értesítettük, hogy reggel hatkor érkezünk. Erre belehúztunk, és fél háromkor már a kikötõ elõtt voltunk. Fölkelt mindenki, aztán négykor, kikötés után lehetett aludni még fél hétig. A parancsnok elrendelte - mert vett valahol a hajó egy drótvágót -, hogy a srácok engedjék el a rakományt. Persze nem lehetett használni, mert a vágóél nem volt elég széles a rakománykötözéshez használt acélszalagok elvágásához. A rakodás megkezdése elõtt jöttek a melósok, hogy elengedjék a rakományt... A srácok nem láttak a pipától. Hatkor keltem, fél hétre valahogy magamhoz tértem, és kimentem telefonálni, mert ki tudja, hogy mikor jutok hozzá legközelebb. Neudl Erika, a 2zsiráf szerkesztõje, felhívta Szabolcsot, hogy elolvasta a "Na, gyere ide, édes fiam..." kéziratát, és nagyon tetszik. úgy nevetett rajta, hogy majdnem leesett a székrõl... Este ötre kiraktak, és hatkor indultunk. Ezt már csak félálomban hallottam, mert vacsora elõtt elmentem csicsikálni. Október 2. Péntek. úton, Sagunto. Megrökönyödve ébredtem. Azt hittem, hogy horgonyon állunk, mert csend volt, de kiderült, hogy kikötöttünk. Maci szólt, de mivel nem keltem fel - nem hallottam - ezért a szakács manõverezett hátul. Este már el is mentünk. Feldobódtam Szabolcs hírétõl, és folytatom a "Na, gyere ide édes fiam..."-at. Megírtam egy újabb részt, és a fejemben összeállt már a következõ is. Október 3. Szombat. úton. Hajnalban folytattam az írást. Már kilencven oldalt megírtam. Csudára élvezem! Bánáti Oszkár, alias Zümzümbogár, a fõhõs, most szerelmes. Ebbõl két részt is kihozok. Egyszer, amikor a leányzónál tanulnak biológiát, és egyszer, amikor a Bazsonyi Kerka, mert így hívják a kis hölgyet, megy fel a fiúhoz "tanulni". Kíváncsi lennék, hogy Bazsonyi Gyuszinak, a volt dombóvári osztálytársamnak van-e Kerka nevû lánya? Október 4. Vasárnap. úton, Fos sur Mer. Hajnali érkezés, és egész nap várakozunk. Sõt holnap délelõtt is. Igaz, holnap így is elmegyünk, mert egy mûszak röhögve berakja a hajót az irdatlan méretû vasgurigákkal. Szabolcs megrendítõ hírrel várt: bekerült az iskolai énekkarba. Bariton. A repedtfazék... Röhej! A karvezetõ vessen magára, mert az õ választása volt. Ebben az a legszebb, hogy tavasszal Barcelonába mennek. És még egy helyre, de nem az énekkarral: Írországba. Hogy a francba van ez manapság a gimikben? Október 5. Hétfõ. Fos sur Mer. Délután kezdték a berakást, éjfélre végeztek. Ezek a franciák azért jóval fafejûbbek, mint az olaszok vagy spanyolok. Nem beszélnek angolul. Képtelenség szót érteni velük. A Maci azt mondja, hogy a digók és a spanyolok is ilyenek... Eddig nem vettem észre, mert velük minden nehézség nélkül tudok beszélni... Igaz, a saját nyelvükön. Sose legyen nagyobb gondom...Az a baj az írással, hogy olyankor azzal a témával van tele a fejem, mással, és így a Naplómmal se tudok igazándiból foglalkozni. Most pótolom például az elmúlt két napot. Nem tudom, más is így van-e ezzel, de néha elakadok, mint tegnap és ma is a Zümzümbogárral. (Ez a "Na, gyere ide édes fiam...). Az ötletek kergetik egymást, és ezért akadok el. Nagyon sok egy újabb fejezet lehetne, másokat nem tudok összefûzni. Azt hiszem, ez legyen a legnagyobb baj. Végül is nem hajt a tatár, nem határidõre dolgozom. A másik bökkenõ: megírtam három részt. Elolvastam, nagyon tetszett. újra elolvastam, már nem annyira... De valójában azt hiszem, igazán jót írtam. Ugyanis jókora kihagyás után folytatom (most a Gudrun pihen, ott is az a bajom, hogy az ötletek interferenciában vannak, és kioltják egymást), és amikor az egészet elolvastam, egybefüggõen, sok résznél én is jót vigyorogtam (röhögni csak Zümzümbogárnak szabad a haverjaival...)Ma kinyomtattam az utolsó részeket, hazaküldöm, mert igen kíváncsi vagyok rá, hogy Encsiék mit szólnak hozzá? Október 6. Kedd. úton. Aradi vértanúk. Én emlékszem rájuk, a többieknek fogalmuk sincs róla, hogy milyen nap van ma... A szakács
Mint említettem már, jó fej. Kiváló
szakács. Az elsõ, aki a hajón saját
kreációt tálal fel. Volt egy rakott nokedlije:
túróval, fûszeres tejföllel és csíkokra
vágott, pirított pulykacombbal. Reszelt sajt a tetejére,
és mehet a sütõbe. Ma estére darált
húsos, gombás, sajtos töltelékkel tölti
meg a vékony kelt tésztát, és olajban
süti ki. Szabad idejében állandóan a Magyar
Konyhát olvassa. Hozott vagy ötven példányt...Otthon ki kéne menni Pilisvörösvárra, és benézni a Wieszt bácsi kocsmájába. Ugyanis a szakács minden kikötõben, amikor visszatért a kocsmalátogatásból, elmondja, hogy milyen szuper hely. Az öreg egy kicsit alacsonyabb mint én, és százötven kiló. Pirospozsgás sváb. Sokféle búzasört árul, füstölt libamellet és combot ad ropogósra sült csülökkel a vendégeknek, és finom házi bora van. Még Németországból is járnak hozzá a disznósajtjáért, és a hurkáit is meg lehet kóstolni. Árpi, valami eltartási szerzõdésbõl adódóan, kiköltözik Vörösvárra, és egyáltalán nem sajnálja Óbudát, pedig lelkes lokálpatrióta. Azt hiszem, lesz mit mesélnie az unokáinak. Az eddigi élete nem nevezhetõ unalmasnak. Tizennyolc évesen kilógott Ausztriába, hogy meglépjen a katonaság elõl. Másfél évig várta, hogy Kanadába mehessen, közben õ volt a junior a lágerben. Dolgozott kicsit Bécsben is, üzlet elõtti "gyerebe magyar" ajtónálló volt. Amikor hazajött, két hét múlva a seregben találta magát. Dolgozott mindenféle munkahelyen. Szakácskodott, volt rulett- és black jack krupié. Éjszakai portás volt egy diszkóban, ahova albán és szerb nehéz fiúk jártak. Késõbb gondolt egyet, és kiment Dél-Afrikába. Persze legálisan, útlevéllel. úgy gondolta, ha bejön valami jó munka, akkor kint marad. Egy haverja hívta, aki közben lelépett Dél Afrikából, és mire Árpi megérkezett, csak hûlt helye volt. Meló után nézett, és beállt röntgengép szerelõnek egy magyar fiatalember mellé. Adogatta a szerszámokat, elment szendvicsért, kóláért. Akkor rúgták ki, amikor a fõnök vitte el magával, és mondta, hogy állítsa be az egyik kórház készülékét. A légiót még nem próbálta, de nem is akarja. Most Kubába akar menni, vagy Ausztráliába, ott veri el a mostani keresetét. Egyedülálló, teheti. Mulatni nagyon szeret, bírja is a piát. Genovában kiment a matrózokkal, amikor visszajöttek a hajóra egyáltalán nem volt szomjas senki. Háromig még ittak, a többiek kifeküdtek, Árpi pedig reggelig beszélgetett velünk - szolgálatban voltam reggel hatig -, és után a teljes napot lezavarta úgy, hogy meg se látszott rajta az éjszakázás, és az ital. Persze egy kicsit "fáradt volt". Este a srácok kimentek, én meg alig mertem elaludni, mert féltem, hogy felkeltenek majd érkezéskor... Ráadásul még azt is álmodtam, hogy Karcsi bejött hozzám a kulcsot keresni. Szerencsére csak álom volt. Október 7. szerda. Barcelona. úton. Tizenegykor kezdték a kirakást, négykor már befejezték. Hát ezzel a vasrakománnyal nem idõzünk napokat a kikötõkben... Randa idõnk volt, este kilenc körül nagyon mozogtunk, ráadásul úgy, ahogyan nagyon nem szeretem: a hajó csavarta magát, és a fara közben hol lezuhant, hol felrántotta... Éjfélre jobb lett az idõ. Kikötõben most a Training Manualt csinálom. Ez egy kézikönyv, amiben benne van minden biztonsági felszerelés, és a használatuk leírása. Jól megszerkesztették. Kinyomtattak egy általános részt, a hajón pedig bele kell vezetni a speciális dolgokat: milyen típusú mentõcsónak van, hol helyezték el, hogyan kell kezelni. A tûzoltó rendszer, a kézifáklyák és minden benne van. Ha másra nem, arra mindenképpen jó, hogy alaposan megismerem, hol mi van a hajón, mert az mégis más, ha az ember kézbe vesz mindent, leellenõriz, mintha csak benéz a raktárba, és megállapítja: itt vannak a kézifáklyák... Már harmadszor csinálom. A Mahartnál a MV Kõrösön az egészet magam írtam, és rajzoltam! Az dög nagy munka volt. A barbát meg is dicsérték érte...! Október 8. Csütörtök. úton. Szép idõben haladunk, ide még tegnap viharjelzést adtak. Távirat jött a sevillai ügynöktõl, hogy kedden reggel kezdik a kirakást, hétfõ ünnep. Mi meg holnap éjfél körül érkezünk, lehet, hogy horgonyon állunk három napot? Azt se nagyon bánnám, de jobb lenne Sevillában idõzni! (Az viszont pénzbe kerülne...) Október 9. Péntek. úton. Ma is jó idõben hajóztunk, legalább is a hajnali õrségem alatt. Tegnapelõtt este valami nyavalya tört rám, lehet, hogy egy csípõideg rakoncátlankodik, ha belenyilall, akkor jobb combcsont forgójából indul ki és belenyilall körben a derekamba. Ilyenkor pár percig úgy tudok csak állni, mint egy kérdõjel, de oldalirányban meggörbülve... Délután folytattam a Zümzümbogár kalandjait, és megint úgy jártam, hogy éjfél elõtt nem tudtam pihenni, mert állandóan azon járt az agyam. A szolgálatban meg dög fáradt voltam. Az Alborán tengeren hajóztunk (Gibraltár után van egy tölcsérszerû szakasz, a spanyol partok és Afrika között, egészen Orán és a spanyol csücsökig tart), Trafalgar alatt adtam át az õrséget. Végig gyönyörû idõnk volt, ez most lényeges kérdés, mer ebben az évszakban szokatlan, így a Lion-öbölre (a spanyol-francia partoknál a kanyar) 8-9-es vihart jelez a meteorológia. Október 10. Szombat. Guadalquivir torkolat, horgonyon. Már 110 oldalt megírtam a kötetbõl, nem hiszem, hogy sok van hátra. Most - remélem csak idõlegesen - úgy érzem, hogy kifogytam az ötletekbõl. Csak azt tudom, hogy mi lesz a két utolsó rész tartalma. Délben azzal fogadott a Maci, hogy négykor indulunk, és felmegyünk Sevillába. Hurrá. Két nap rakodás nélkül, ráadásul ilyen klassz helyen. Ki kéne menni az és megnézni, hogy hol volt a Sevillai Expo. Érdekelne a Makovecz ház, és a hullámvasút. Hogy miért éppen az? Mert annak idején a MV Padua szállította a spanyol városba. (100 márkát fel kell vennem, de nincs szándékomban elkölteni, hanem tartalékolok a jövõbeni spanyol kikötõkre, lásd az indoklást Fos sur Mernél) A barba azzal köszönt el ebédnél, hogy viszlát hatkor. Ezt hallaná egy magyar parancsnok! A hajó indul, ráadásul folyón navigál, és a captain nincs a hídon! Mindezek ellenére el tudtunk indulni, sõt meg is érkeztünk. Jó messzire állunk a várostól. A folyón videóztam, de nem estem olyan hibába, mint a Dunán, amikor fél órás felvételt csináltam. Este meglepett a Maci: holnap reggeli kilenckor, szabadnapot kaptunk, mindenki oda megy, ahova akar. Október 11. Vasárnap. Sevilla. Délelõtt írtam (most természetesen a Zümzümbogár kalandjait), de nem tudom, hogy mi lesz ezzel a résszel a továbbiakban? Feldolgozom a dombóvári élményeimet, és ez legalább duplája lesz terjedelemben, mint az eddigi részek. A másik gondom ezzel, hogy egyáltalán beillesszem-e a többi közé? SevillaEbéd után kimentem. Jó messze van a kikötõ a várostól. Természetesen gyalogoltam. Ahogy a parkon keresztülvágtam, sok új épületet láttam, amit a volt EXPO területérõl hoztak át, és most a Sevillai Egyetem különbözõ intézményeit helyezték el benne. Így Guatemala, Mexikó, Uruguay pavilonjai most a várost díszítik.Santa Maria de la Sede katedrális
Az óvárosban a Miasszonyunk katedrálist
kerestem, és milyen szerencsém volt: 700 pezetát
megspóroltam, lévén ingyenes a belépés
(nem tudom, hogy a vasárnap miatt, vagy a három napos
ünnep tiszteletére?). Ilyen belsõ szerkezetû
katolikus templomot még nem láttam. A szokásos
forma, a tengelyesen szimmetrikus, fõhajós és
kettõ vagy négy oldalhajós megoldás.
Ez öt hajóból áll, de a középsõt
öt egyforma részre kell képzeletben osztani.
Az elsõben a hívek számára van hely,
a fõoltár mögött. A második ötödben
van a fõoltár. A következõ, azaz a középsõ
ötöd a fõrangú híveké lehetett,
akik az oltárral szemben ülhettek vagy állhattak,
mert padot nem láttam a katedrálisban. Mögöttük
a negyedik ötödben, a fõoltár felé
nyitva a barátok kórusa. A fõoltár jobbról
és balról vasrácsokkal védett, akik
közel álltak hozzá, azok láthatták
a ceremóniát. A kórus három oldalról
zárt, csak az oltár irányában nyitott.
A kórust két oldalt egy-egy hatalmas orgona választja
el a két mellette levõ hajótól, és
a fõoltárral ellentétesen egy mellékoltár
határolja. Az utolsó ötödben szintén
a hívek tolonghattak, innen nyílt a fõbejárat.
Lenyûgözõ, monumentális építmény,
és sajnos nagyon málladozik. Megnéztem a kincstárat
is, és jót pihentem, mert a turisták számára
rengeteg mûanyag széket helyeztek el.Az építését nem kapkodták el: 1401 -ben fogtak hozzá, és 118 év múlva már kész is volt, azaz 1519-ben. Utána elindultam, hogy kimegyek a volt EXPO területére. Közben találkoztam a szakáccsal, és a matrózokkal. Elmentek sörözni, de nem tudtam lépést tartani velük, lemaradtam, és egymagam ültem be egy bárba. Egy órát pihentem, majd jókora gyaloglás után a 6-os buszra szálltam, s irány az EXPO... A bejáratánál van a Hajózási Pavilon, már csak ezért érdemes volt kijönnöm. Láttam Thor Heyerdal balsafából épült hajójának mását, amivel Peruból a Húsvét-szigetekre hajózott, és Magellán Naô Victoria nevû picinyke - lélekvesztõnek is kicsi - hajóját, amivel megkerülte a Földet. Tökös manus lehetett, ha ezzel az alkotmánnyal útra kelt... Itt is megittam egy sört, sajnos a magyar pavilont nem találtam. Talán rossz helyen kerestem, mert azt mondják, megvan. Busszal visszamentem a központba, beültem egy helyre kis étterembe, és megvacsoráztam. Gazpacho Andaluzt ettem, hideg zöldséglevest, és calamares fritost, azaz kalamárit salátával. Hozzá vino tinto: vörösbor. Utána beszéltem Encsivel. Nagyon hiányoztak... Október 12. Hétfõ. Sevilla. Ma van a spanyol nemzet világnapja, ezen a napon érkezett meg Kolombusz - anno dacumal -, Amerikába. Minden spanyol nyelvû országban ünnepet tartanak. Tegnap láttam egy plakátot, bikaviadal volt Sevillában. Nem mentem el, mert 7000 pezeta a jegy, ami kilencven márka... Egész nap a Training Manualt csináltam. Este írtam... Nem tudtam elaludni, annyira foglalkoztatott az írás, a téma. Éjjel kettõ után sikerült elszenderednem. Október 13. Kedd. Sevilla, úton. Estére kiraktak, elmentünk. Nem tudjuk, hogy hova. San Vincente-nél álljunk meg, ez az order (az Ibériai félsziget délnyugati csücske). Ma este se tudtam elaludni, teljesen felborult az alvási rendszerem... Október 14. szerda. úton. Éjjel dög álmos voltam a szolgálatban... Szerencsére este már tudtam aludni. Árpinak odaadtam amit megírtam a "Na, gyere ide, édes fiam..."-ból. Tetszett neki, azt mondta, hogy aranyos... Nyilván mindenkit más és más fog meg egy írásból. Érdekes, õ azt kérdezte, hogy a pedagógusok valóban ennyire sóherek...? Attól tartottam, hogy az a rész, aminek az a címe, hogy "Mesél a papa" kilóg majd a sorból. Hiszen a dombóvári emlékeimet dolgoztam fel benne. Azért is adtam oda, mert semmit nem tud arról, hogy ott jártam, és a valóságot írtam meg, tehát amit mond, az ül. Azt mondja, hogy egyáltalán nem lóg ki a sorból, pedig attól féltem, hogy egy kívülállónak unalmas lesz. Az igazság az, hogy valójában a volt osztálytársaimnak írtam... Árpi szerint jól kitaláltam az önkéntes tûzoltó dolgot. Pedig nem kitaláció, csak a színezése olyan, amilyen... úgy gondolom, hogy jó ötlet volt így megírni. A papa mesél, a gyerek kommentál. Amit mond, azt a tizenöt és fél éves kölyök mondja, a gondolatai kalandoznak, és senkire nézve nem lehet sértõ... Egyébként se írtam semmi olyasmit. Október 15. Csütörtök. úton. Befejeztem egy újabb fejezetet, már 121 flekk van a gépben. Most azt írtam meg, amint Zümzümbogár átesik a csókolózás tûzkeresztségén. Most olyanom van, hogy tetszik, amit írtam. A délutáni õrség alatt folytatni akartam az írást, de teljesen leblokkoltam. Egy épkézláb gondolat nem jutott az eszembe. Október 16. Péntek. úton. Ezt eddig jól kifogtuk. Nem is akarjuk elhinni, hogy ezen a széljárta helyen, mint a portugál partok és a Vizcaya ilyen csendes lehet a tenger... A köd nem zavar, addig se fúj a szél... Továbbra se megy az írás. Lehet, hogy a tudatalattim várja az otthoni híreket, a leveleket, és ezért nem foglalkoztatnak olyan intenzíven Zümzümbogár csodálatos kalandjai. Biztos, hogy Hollandiába megyünk, és olajpogácsát (kisajtolt olajos magvakból készült granulátum) viszünk Casablancába. Ha minden igaz, ide jönnek a váltók is. Október 17. Szombat. úton. Árpi be vagyon sózva, és már készülõdik haza. Egy kicsit Nagyika jut eszembe róla, aki harminc hónappal elõbb kezdett Munkácsra készülõdni, és hónapokig alig lehetett közlekedni a lakásban az elõkészített, és már becsomagolt holmiktól... Az idõ elromlott, rendesen mozgunk, jó a rosszban, hogy félhátulról jön, legalább nem fog vissza. Október 20. Kedd. Moerdijk, úton. A raktárt nyitottam, amikor megjöttek a váltók. Sz. Attila, és O. Jenõ, aki állítólag nagyon jó szakács... Ebédnél mondták az otthoni híreket: megtudtam, hogy tegnap voltak a helyhatósági választások. Sajnos azt nem tudta Attila, hogy Csintalan, vagy Tarlós nyert-e Óbudán. Remélem Tarlós marad. Torgyán szolgáltat bõséges anyagot a kabarékhoz. Princzet lapátra tették, Lupist leültették... Esõs október volt... Mindenki mondta a magáét, ahogyan az már lenni szokott váltáskor. A hajót egyre berakták, fél háromkor indultunk. Október 21. szerda. úton. Borzalmas idõben hajózunk. Alig vánszorgunk öt mérföldes sebességgel, Az európai vizekre - a Földközin kívül - mindenütt viharjelzést adtak. Déli, délnyugati, 8-as szél várható, ez hajnal négyre be is jött... Még Doverig se értem el hajnalban. Focihírek otthonról... O. Jenõ (50 éves), civilben játékvezetõ volt, még az idén is vezetett elõkészületi meccset (Siófok - Haladás). A fia most volt próbajátékon a Hertha BSC-nél. Tõle a focivilág híreirõl is értesültünk: sajnos magyar foci továbbra sincs. És ami ezzel párhuzamosan jár: nézõ se! A Magyarország-Románia olimpiai selejtezõn nem szedtek belépõt, és mindössze 800-an voltak. A csapat kapusa - siófoki, akárcsak Jenõ -, szerint a TV a háromezer nézõt hazudta... Ennyire talán még egy focista is szavahihetõ. Fõleg, ha a médiával kell szembeállítani... Otthon kikaptunk egy közepes portugál válogatottól 3-1-re, a románok ellen 1-1 (õk Lisszabonban verték a portugálokat!), s hiába a bravúros gyõzelem Azerbajdzsán ellen 4-0, ez az EB már elúszott. Igaz, így nem kell késõbb izgulni. A Fradi csúfosan leszerepelt, a 90. percben 4-0-ra vezettek a görögök ellen, és két gólt kaptak a 3 percnyi hosszabbításban. Az újpestet kiverte a Bajnokok Ligájából az Ausztria Wien, s utána az UEFA kupában is a magyar hagyományoknak megfelelõen szerepelt, itthon kapta a katasztrofális pofont, 0-5, míg Bruegge-ben (az elsõ mérkõzésen) 0-0-t játszott... El tudom képzelni, hogy a 0-0 után milyen "továbbjutunk, itthon esélyesek vagyunk" nyilatkozatok láttak napvilágot. A mötökát egy újonc osztrák csapat tanította focizni. Nem baj. A fõ, hogy Liszkait 12 millióért visszavásárolta a Fradi, ("pedig szart se ér", idézet O.J.-tõl). Erre van pénz... Vacsorára megenyhült a vihar, de azért még lityegünk rendesen... Október 22. Csütörtök. úton. Elkiabáltam... Éjfélre újra megjött a rossz idõ. Írországtól nyugatra két alacsonynyomású ciklon kergeti egymást, ott 11-es "violent storm" van, nem is tudom, hogyan fordítsam, de az kurva rossz idõt jelent, úgy tíz méteres hullámokkal, és a levegõ tele van a tengerbõl felkapott vízcseppekkel... Nekünk csak kilences idõ jutott, de ez is elég. MV Clavigo
Délután megszólalt a VHF rádió:
- Egy, kettõ, három..., van a közelben magyar?- Hogy a fenébe ne lenne... - válaszoltam. Balogh Zsolt volt, aki a Clavigón parancsnok. (Emlékeztetõül: helyette voltam az év elején a Clavigón). Jót dumáltunk, amíg ki nem kerültünk a hallótávolságból. Október 23. Péntek. úton. Még ünnepi kaja se volt... A vihar nem akar szûnni, csak kicsit alábbhagyott, de a mozgásban nem nagyon lehet észrevenni. Nagyon unom már, és még el se értük a portugál partokat, ahol majd pontosan keresztbe kapjuk a hullámokat, és úgy dülöngélünk majd, hogy a cipõnkbõl is kiesünk. Most még szembõl jön a rossz idõ, a hajó üt, belebukik a hullámokba, rezeg, remeg, tekeri magát, egyszerûen nem lehet normálisan megállni, állandóan fogózkodni kell. A lábam már remeg, tántorogva járok, és állandóan álmos vagyok. Semmi mást nem csinálok, mint ülök, vagy fekszem, ha meg fel kell állnom, az külön fizikai megerõltetés, mert a mozdulatokra vigyázni kell, ráadásul most érzem a derekamat, tehát sokkal fokozottabban ügyelek, hogy mikor mit csinálok. Még az ülés is kényelmetlen, mert állandóan tekeregnem kell, hogy a mozgást kiegyensúlyozzam... Már a Vizcaya közepén járunk, és a BBC szerint megint csak erõsödik a vihar. Jelentem, a radar kicsit elhagyta magát. Magyarul úgy elromlott, ahogy egy radartól ez elvárható. Nincs kép, helyette hercig, vastag köröket rajzol a képernyõre, és jajong, hogy nem találja az északi irányt... A folyami radart használjuk. Most egy picinyt meg tudom érteni azt a háromszáz millió amerikait, aki nem képes felfogni a metrikus mértékrendszert, és csak sápítoznak, ha azt hallják, hogy egy kiló, meg kg/cm2, és miért nem azt használja a hülye világ, hogy gallon, meg font/négyzethüvelyk? (Az igazság az, persze, hogy Kanadában gond nélkül beleverték a fejekbe.) Ugyanis a folyami radar metrikus, azaz kilométerben adja a távolságot. A mérföldhöz szokott agyam, elõször csak tanácstalanul állt, hogy mi a francot kezdjek ezzel a 36-tal (36 kilométeres hatósugár, ami ugye mindössze 19,44 mérföld, és nem olyan hülye kerek szám, mint a 24, a tengerin a távolságok: 0,5 - 0,75 - 1,5 - 3 - 6 - 12 - 24 - 48 mérföldes körök szerint változtathatóak). Október 24. Szombat. úton. Hú, de tele van a hócipõm a tengerrel...! Ennyire állandó rossz idõben még nem volt részem. Minden nap újabb alacsonynyomású ciklon jön, egyre rosszabb az idõ. Két vihar között van egy kicsit csendesebb szakasz, akkor csak 6-os erõsségû a szél. A délutáni õrség alatt befejeztem a "Na, gyere ide, édes fiam...!"-at. Most éppen tetszik mind a 135 flekk. Ugyanis ekkorára sikeredett. De attól tartok, hogy hiába nyilvánítom késznek, mindig be-beszúrok egy-két sort, esetleg bekezdést, mindaddig, amíg nyomdába nem kerül. Tegnap például azt, amikor Zümzümbogár azon problémázik, hogy a Celesztina nyanya az idegeire megy az állandó kérdezõsködéssel, hogy: "udvarolsz már, Oszika...?" Ettõl függetlenül az idõ semmit se javult. Ennek persze van egy hatalmas elõnye: amíg rossz, addig csak jó jöhet, de ha megjavul, akkor elromolhat... Október 25. Vasárnap. úton. Éjjel már egy kicsit jobb volt. Közeledünk Lisszabon magasságához, ez a megváltó vonal. Itt van a Dél-Amerikától Egyiptomig húzódó magasnyomású terület határa, e vonal alatt jó idõ van, meleg, és csendes, és nem igaz, hogy hamarosan elérjük. A MV Pandora most jött arról, és igazolták, amit az idõjárás elõrejelzésben is olvasunk nap, mint nap. Éjjel már csak kicsit írtam hozzá a "Na, gyere ide, édes fiam..."-hoz. Már sokkal jobb az idõ, csak most irtó párás. A szél is lecsendesedett, s a tenger se különösebben hullámos, a nyugatról érkezõ döghullámok az év minden szakában jelen vannak, az ellen nem lehet mit tenni (igaz, bármilyen ellen se...). Nagyon itt volt az ideje, hogy megjavuljon az idõ, mert viharban nem szabad a mosógépet használni, és az utolsó pár tiszta zoknimat fogyasztom ma el... Már látjuk az érkezést, kedden hajnalban Casablancán lehetünk. Már kezd izgatni, hogy mi lesz a következõ út... Október 26. Hétfõ. úton. Éjjel dolgoztam: megcsináltam a rádióelszámolást, ami nem egy nagy "wasistdas", mert csak ki kellett nyomtatnom, valamint a Zümzümbogár utolsó két fejezetét is, ami majd hazamegy. Délután befejeztem egy félbehagyott novellát (én groteszknek hívom) a Kis Mba Mbáról, és kinyomtattam a Szétrúgok Mindenkit 6 címû fejezettel együtt a Zümzümbogárból. Most végre valóban kitört a jó idõ. Nem mozgunk, a tenger elviselhetõ, 3-4-es erõsségû... Délután megírtam egy novellát, "Mama" a címe. Az ötletet még otthon jegyeztem fel, kínlódtam is vele pár napot, ma pedig két óra alatt kiömlött belõlem. Már forog az agyam, mert van egy másik témám, is, azt hiszem éjszaka, ha ledobtam a horgonyt Casablanca elõtt, akkor kerítek sort rá. Október 27. Kedd. 92 nap. úton, Casablanca. Nos, nem írtam, mert érkezéskor kikötöttünk. Csomó hajó állt horgonyon, olyan volt, mintha a MV Clavigóval jönnénk, mert azzal jártunk így, menetbõl kötöttünk ki majdnem mindig. Ezek aztán megfogják a munka végét! Az ügynök megtelexezte, hogy mintát vesznek, és ha minden jól megy, akkor délután háromkor el is kezdik a kirakást. Jó brigádot kapunk, és akár három nap alatt ki is rakhatnak! (Te jó ég, ez aztán a dögös csapat! Máshol ezzel elszöszmötölnének akár nyolc órát is, de itt a szupercsapatnak csak három napra van szüksége. Hiába, no, Marokkóban az arabok, már csak ilyen szorgos népek...) Kimenni nem lehet, mert nincs vízumunk (a magyaroknak, csak Maci kapott partralépési engedélyt, mert õ ugye német...). Szívjanak gázt... Marokkó az Marokkó...
Ship's chandler is jött, mivel a légkondi bedöglött,
és nincs megfelelõ biztosíték, húsz
darabot akartunk rendelni.- Parancsnok, mi dolgozunk a legalacsonyabb árakkal Marokkóban - biztosított maximális jóindulatáról a shipi. Mi másra lenne szükségünk? Késõbb az ügynök a fejéhez kapott, amikor a barba megmutatta a kártyáját. - Captain, ez a cég tíz éve megszûnt! Nehogy vásároljanak ettõl a gengsztertõl. Ennek a kártyának (nagyméretû, cégkártyáról van szó) a fejlécét lefénymásolják, és az a "cégjelzéses számlájuk". (Hiába, Marokkó az Marokkó...) Késõn szólt, mert a pasas érkezésre (03:00) jött, az ügynök csak reggel nyolckor méltóztatott befáradni, holott az elfogadott eljárás az, hogy a hatósági vizsgálattal (kikötõkapitányság, vám, rendõrség, stb...) együtt érkezik, hogy ha szükséges, akkor segíthessen. (Hiába, Marokkó az Marokkó...) - Délután háromkor kezdünk - nyugtatta meg a parancsnokot. A biztosítékokkal délelõtt bejött a "shipi". Hozott egy éttermi számolócédulát, amire girbe-gurba betûkkel írták rá,: 10 db. 30A, 10 db. 50A. 2500 dirham. A parancsnok elõször nem értette, hogy mirõl van szó. Biztosan nagy volt az infláció az elmúlt években. - Márkával fizetek -, mondta. - Nem gond, egy márka most öt dirham... Szóval a húsz darab frincfranc 500 márkát kóstál. Maci szerényen kiröhögte. Aztán úgy kirúgta, hogy a lába se érte a földet. - Meglátom, hogy mit tehetek. Magának, captain, megpróbálom elintézni... - mondta a komoly kereskedõ. Ebéd után Maci lefeküdt, adott harminc márkát, hogy ha jön a pasas, akkor adjam oda a 20 biztosítékért. Németországban 50 pfenning darabja, itt mondjuk egy márka, ötven fityfiritty a haszna darabonként, és mindenki jól járt. Fél óra múlva visszajött a hapsi. Hozta a számlát, a szép, fénymásolt cégkártya fejléccel. Azért így mindjárt más! Most csak 1500 dirhamról szólt, mert õ egy gentleman (amúgy arabosan) és elintézte. Szóval csak 300 márka, kettõszázat sikerült lealkudnia saját magától. Hiába, Marokkó az Marokkó... - Oké, akkor itt van 30, hogy haszna is legyen rajta, és kvittek vagyunk, igaz? - kérdeztem, mire a kuncsaft elszontyolodott. - Nem jól van ez így - mondta, és ebben tökéletesen igaza volt... - Lehet, hogy máshol olyan olcsó, de itt ennyi. Maroc is Maroc! -, mondta szomorúan, mert valószínûleg felfogta hogy ilyen állati olcsón se vesszük meg, egyelõre. - Csak az a baj, hogy a vámnál már deklaráltam, így nem tudom visszavinni, mindenképpen át kell venniük. - A parancsnok kint van a lányoknál - mondtam, hogy hadd csodálkozzon -, majd reggel jön be... - Akkor holnap visszajövök -, mondta búsan, és a tök hivatalos számlát a szemétbe dobta. Amikor a barba "visszajött a lányoktól", mert biztosan velük álmodott, akkor mérgesen felhívta az ügynököt. Az vacsora elõtt bejött. Hozott magával egy "szakértõt", aki úgy ismeri a marokkói olvadóbiztosíték piacot, mint a tenyerét. Hát mit mondjak? Szerinte 5 dirham egy darab, tessék megnézni a váltási kurzust, pontosan egy márka... Most szeretettel várjuk a "shipit". Minden rosszul ment, és délután háromkor nem kezdték el a kirakást. Viszont volt egy nyugodt napunk. Éjfélig beszélgettünk a szalonban. El nem tudtam volna képzelni, hogy az otthonról érkezettekben ekkora gyûlölet van a Postabank volt elnöke, Princz úr iránt. Szemét és aljas gazembernek, mondták, ami érthetõ, még akkor is, ha minden bizonnyal túlzás. Hányszor is húzták ki a szarból, az adófizetõk pénzén? Október 28. szerda. 91 nap. Casablanca. Esténként jól beködöl, csak úgy gomolyog a pára, s délelõtt tízig tart. Még mindig rosszul mennek a dolgok. Csak egy darut kaptunk, és tízkor érkezett meg az elsõ teherautó... Baromi lassan raknak. Mert engem mindenütt szeretnek!
Nagyon szerencsés vagyok, mert akit szeretnek, annak jó,
és engem még itt is! Szóval bejött a "shipi",
és ma már csak 32,5 dirhamba kerül egy biztosíték,
ami ugye 650 összesen, alig 130 márka. Mert Marokkó
az Marokkó, és itt így tudnak az árak
zuhanni.- A parancsnok hol van? - kérdezte a pasi. - Kint a városban - válaszoltam, mert a Maci marhára rühell az arabokkal tárgyalni, és inkább én... - Megint? - csodálkozott. - Hát persze, imádja Casablancát és az arabokat, minden délután kimegy! - mondtam, csak meg ne tudja a fõnök, mert még beperel hitelrontásért. Ám akár szereti õket, akár nem, ennek ellenére se akartunk többet adni, mint 30 márkát az árukészletért. Ifjú barátunk nem gyõzött csodálkozni ezen. Aztán elmagyaráztam, hogy amikor 500 márkát kért érte, az egy kész krimi volt, és menjen a francba, ha szépen megkérhetem, vagy hívjuk a rendõrséget, vagy menjen panaszra az ügynökségünkhöz. Ezt semmi esetre se akarta, mert szerintem körözés alatt állhat... Így amikor elment, azzal búcsúzott, hogy: - Chief, csak azért nem csinálok problémát az ügybõl a hajónak, mert te a barátom vagy... Na? Ez azért nem semmi! Így aztán azt javaslom, hogy engem is inkább a tollamról, mint a barátomról ítéljenek meg ezután (akár a Kléber atyát)... Milyen jó a Macinak, hogy itt vagyok, és a shipinek, hogy a Maci nem volt itt, mert aludt. Korrigálni kell Hofi szövegét
Ugyanis az egyik kabaréjában, jó régen,
még szegény Gulyás Gyuláról mondott
élcet, miszerint úgy bakizott, hogy: a bíró
összeguggolta magát.Nem áll a dolog. Nem a bíró, hanem a watchman, és nem otthon, hanem itt Casablancán. A kikötõ ad egy watchmant (watchman - õr) - kötelezõ -, és az öreg, van vagy hetven éves, annyit guggol, hogy megfájdul a térdem és a bokám, ha sokáig nézem... Ma a következõ út: Algeciras (gibraltári-öböl) - La Spezia. Október 29. Csütörtök. 90 nap. Casablanca. Tegnap ezer tonnát raktak ki. Reggel az ügynök azt mondta, hogy estére száz százalék, hogy kész leszünk. Így aztán maradtunk, mert csak 700-at sikerült ma teljesíteniük. Este megírtam a novellát, amire már napok óta készültem, A semmi közepén címmel. Mindössze 5 flekk. Azt hiszem, hogy jó, sõt... Persze egészen más lett, mint amilyennek elterveztem, de így van jól. Ma a következõ utunk lesz: Gijón (észak Spanyolország) - Salerno (Nápoly mellett). Október 30. Péntek. 89 nap. Casablanca. Éjszaka, M. Jani kibányászott a raktárból három potyautast. Egyszerûen érthetetlen, hogyan képzelik ezek, hogy el tudnak bújni egy ilyen kis hajón, ahol minden kulcsra van zárva, csak a raktárba lehet lemenni, ott pedig három helyre bújhatnak, és mindig ott is találják meg õket. A múltkor (júniusban) is onnan szedték ki az önjelölt, ingyen turistákat... Bolondok ezek... Este nyolcra kirakták a 2300 tonna lópúdert. Egész nap szép, ködös idõ volt. Kilenckor jött a pilot. A folyami radar is bedöglött. Szépen összemaszatolta a képernyõt, és kiírta: SHF failure. Aki tudja, hogy mit jelent, az okosabb mint mi, mert nyomát se találtuk se a használati utasításban, se a szervízkönyvben. Ennek egyenes következménye, hogy nem indultunk el sehova se. Éjjel kijött a radarszervíz. Október 31. Szombat. 88 nap. Casablanca, úton. Két órára megcsinálták a tengeri radart, a Maci összeszörnyülködte magát, hogy 600 márkát kellett fizetnie, az ékszíj volt elszakadva, ami a motorról átviszi a hajtást a forgó antennára. Így már volt radarunk, csak pilot nem. Hála Istennek, csak reggel hétkor jött. Így elindultunk, sehova se. Ugyanis megint a szokott tészta: induljanak el Finisterre felé (az Ibériai-félsziget északnyugati csücske), hétfõn (délután lehetünk ott) talán tudunk rakományt szerezni. Majd akkor telexezek az asszonynak, mert most csak annyit tudnék, hogy: Valahova megyünk, amikor ott leszünk, akkor felhívlak onnan... Franc a szakácsba, olyan lekváros buktát csinált, hogy ha arabul nem is, de 1000-1 nyelven beszélt! Sajnos õ is jól fõz, nemcsak az elõzõ. Otthon is dolgozik, a vár egyik éttermében, kivett hat hónap szabit, és eljött egy behajózásra. Jenõ szeret olvasni. Megvan az összes Wilbur Smith könyve, és apától a Klapka katonái is...! Tetszett neki az Ezredvégben megjelent írásom, csakúgy mint H. P.-nek. Pista megkérdezte, hogy ez milyen könyv (?), mármint az Ezredvég. Életében nem hallott még irodalmi folyóiratról. NOVEMBERNovember 1. Vasárnap. úton sehova... Egyelõre tart a jó idõ, csak a levegõ hûl erõsen... Soha ilyen jól nem jött a portugál tévé, mint ma. Végignéztem az utolsó Forma-1-es futamot. Hál' Istennek, M. Schumacher (a kis pökhendi, beképzelt, agresszív német) a 31. körben kiállt, mert defektet kapott. Így a kedvencem, M. Hakkinen nyerte az idei VB-t. November 2. Hétfõ. úton. Éjszaka hallgattam a Szülõföldünket. Tolnai Klári emlékmûsor volt, ezek szerint meghalt... Nyolcvanöt éves volt. Szegény. Szerettem, nagy színésznõnek tartom, õ is kiváló - kivétel és egyben - példa arra, amit apa szokott mondani, hogy nem az iskola teszi a mestert, jelen esetben a színészt. November 3. Kedd. úton. Hülye, dülöngélõs idõ van, tele a hócipõm a hajóval. Letelt a három hónap, és megint szûknek érzem, nem találom a helyem, mennék haza. Ideges vagyok, három héten belül harmadszor járunk a Vizcayán, ez nem fehér embernek való hajózás. Nem hiszem, hogy még egyszer rá tudnak venni, hogy ilyen kis hajóra jöjjek. Még jó, hogy a személyzettel és a parancsnokkal jól kijövök, mert egyébként kibírhatatlan lenne... Lehet, hogy már megyünk valahova. Az RMS azt mondta, hogy a Pandora rakományát elvihetjük Rouenbõl Tunéziába. Szépen nézünk ki, megint arabokhoz megyünk. Még ez is... Délután irányt változtattunk, most kreuzolunk egy kicsit. Este hatig cikkben megyünk, utána 90 fokot fordulunk cakkba. A Maci se bírta már az eszeveszett dülöngélést. A kabinom romokban hever, minden a földön van, alig tudok bemenni, de nincs értelme összeszedni, mert minden újra lezúg a földre. November 5. Csütörtök. úton, Rouen. Éjszaka jöttünk végig a Szajnán, videóztam, mert nappali felvételeim vannak, így össze lehet hasonlítani, hogy milyen sötétben (és idõnként fene nagy ködben) hajózni a folyón... Francia panasznap...
Két pilot hozott fel, mindkettõvel jót beszélgettem.
Panaszkodtak a közbiztonságra, borzasztóan sok
az arab és a néger (elnézést, nem afro-franciák
mert itt így mondják), és hallatlanul agresszívak,
rabolnak, fosztogatnak, lehetetlen visszafogni õket. Párizs
Európa legveszélyesebb városa, a metrón
egyedül utazni nem életbiztosítás. Az
egyedüli megoldás az lenne, ha kirúghatnák
õket. Afrikában nincs velük baj, mert ott a rendõrség
rettentõ szigorú, majdhogynem kegyetlen, mondta a
párizsi születésû révkalauz. Franciaországban
nem tudnak velük mit csinálni, nem lehet kordában
tartani õket. (Nesze neked liberalizmus, esélyegyenlõség,
meg demokrácia...) Valahogy nem tudom sajnálni a frankokat...
sõt magamban vigyorogtam: ti tettétek õket
franciákká, most mi a fityfenét hõbörögtök?
Semmi, de semmi alapja nincs a panasznapnak!Ma nem raktak. Biztosan azért, mert sütött a nap, és holnapra esõt mondanak. Telefon haza...
Délután rendeltünk klub buszt, de nem gyõztem
kivárni, ezért elindultam gyalog. A kikötõbõl
felhívtam a családot hét óra körül.
Szabolcs volt otthon, az asszonyka fogadóórán
volt a gimiben. Lesz majd "Na, gyere ide, édes fiam...!", ha
hazajön!Írogatja a verseket, a kötete valószínûleg csak a költészet napjára jelenik meg, és nem karácsonyra. Lesz egy felolvasóestje a gimiben (a végén még emléktáblát kap...), és összekobozza az aulát valami ünnepélyen. A beszélgetés után bementem a városba. Sokkal messzebb van, mint ahogyan emlékeztem... Negyed kilenckor újból telefonáltam. Még mindig "fogadott" az asszony. Kérdeztem a fiamat, hogy mi a helyzet a 2zsiráfnál. Encsi beszélt velük, és a karácsonyi számban benne leszek. Amit hazaküldtem írásokat (Zümzümbogár) Szabolcs szerint nagyon jók, jobbak, mint az elsõ részek... (Na, ja..., mert itt rajtam is vigyoroghat...!) Szabolcs két verse benne volt az októberi számban. újabb séta, már nyomta a sarkamat a lúdtalpbetét, megnéztem a Luna Parkot a rakparton (két híd között teljes hosszában), majd begyalogoltam a kikötõbe. Érdekes, most sokkal rövidebb volt, mint kimenetkor. November 7. Szombat. úton. Az idõjárásjelentés megint viharjelzést ad... Nem értem, vagy 2-es erõsségû a szél, vagy kilences. Ezek nem ismerik a közbülsõ számokat?! Olvastam a Szagos Ervin könyvtárban (klotyó) a Nõk lapját, és láttam Lázár Ervin új könyvét (a Hitel prózai szerkesztõje), kicsiknek, gyerekeknek szól. Az Ozirisz kiadó adta ki. Lehet, hogy vevõk lennének a Zümzümbogárra? Szülõföldünk: súlyos az árvízveszély otthon. Holnapután tetõzik a Tisza Tokajnál. Több helyen gátszivárgás van... Ukrajnában már árad... Romániában is súlyos a helyzet. Eltemették Tolnai Klárit. Délután már tisztességesen lityegtünk. Nem is lehetne másképp, szembõl jön a szél, mert mindig ezt csinálja velünk. Amikor Casába mentünk, akkor is szembõl kaptuk. Egy hét alatt volt ideje megfordulni a dögnek, így Rouenba menet újból a pofánkba fújt. Most, hogy megint délre megyünk, újra megfordult, és szembõl kapjuk. Concorde
Délután találkoztunk a Concorde-dal. Na,
nem a tengeren. De õrségátadáskor, azaz
tizenkettõkor két irtózatos dörrenés
volt. Néztem jobbra-balra, a Maci meg csak vigyorgott. Felmutatott
az égre. "Concorde", mondta. Kimentem, s valóban.
Irtózatos sebességgel húzta a csíkot,
ment Dél-Amerikába. A csõrös gépmadarat
nem láthattam, csak egy parányi, csillogó pont
volt az égen, s mögötte a fehér csík
mutatta, hogy merre, s milyen irtózatos sebességgel
száguld. A két durranás az lehetett, amikor
átlépi a hangsebességet. úgy emlékszem,
hogy azt olvastam valahol, hogy csak az óceán felett
száguldozhat kedvére, ezért is járja
a Párizs-Dél-Amerika útvonalat, mert így
lakott hely felett nem kell pukkogtatnia... Este hatkor hallottam
újra, kiszaladtam, s valóban, a csík ott volt
az égen, már visszajött az óceán
túlpartjáról! Erre a pesti ember azt mondja:
azért ez nem semmi!November 8. Vasárnap. úton. A jó nyavalya essen bele, aki az ilyen idõjárást kitalálta. Tegnap délelõtt berobbant az Angol-csatorna, és azóta "robbangat". Nyolcas idõnk van, mert mint említettem, ez egy menõ szám mostanában. November 9. Hétfõ. úton. Megváltozott az idõ! Hála istennek, az eddigi szarhoz betársult az esõ, és a köd is. Éjjel egy méterre nem láttam, olyan tejfehér volt minden. Persze a szél alább hagyott. Akkor örültem. Aztán jött az esõ, és a szél feltámadt, nehogy a hullámok lecsillapodjanak... Ha még nem említettem volna, van egy teli hócipõm... Éjfélkor, szolgálatba jövet akkorát pereceltem, mint egy ólajtó. Kicsúszott alólam a lábam, és vízszintesen zuhantam a fedélzetre. Beütöttem a könyököm, és a hátam. Remélem, semmi komolyabb következménye nem lesz, mert minden mozog, forog, és nem fáj (nagyon). Délre elmúlt a szél, és az idõjárásjelentés is csupa kettes-hármas idõt ad. Csak az öt-hat méter magas döghullámok vannak meg továbbra is, és amíg azokra felmászunk, s a túloldalon lecsúszunk, olyan érzése van a tengerésznek, hogy semmi se változott, mert a hajó továbbra is dülöngél, lityeg, rollázik, aztán ha kicsit félpofáról jön a dögje, akkor belevágja az orrát a hullámokba, ilyenkor egy pillanatra lecövekel a hajó, persze a lendülettõl minden haladna tovább: a híd, a tányérok, és a székek, de nem tudnak, mert a hülye hullám visszatartja testet, s ami tárgy csak teheti felugrik, pattog, szánkázik, és a hajón csörög, rözög, döcög, römög mindön... De leginkább a nyugalomra vágyó agyunk... Még jó, hogy van egy nagyszerû találmány: egy gumiháló, ezzel takarjuk le az asztalt a szalonban, és így amit ráhelyezünk, az nem csúszkál. Csak ami benne van. Ilyenkor lehet megtudni, hogy a leves mily fürge tud lenni, és a krumplikrokett öt méteren hármat rá tud verni a vadasmarhára... A tengerész meg kapkod, hol a kanala után, hol a villáért, hol a sárgarépáért, csak az marha forró. Azzal az a leghelyesebb eljárás, ha hagyjuk átugrani a szemközt ülõ poharába, mert akkor lehûl, és a pohárból már sokkal nehezebb kiugrania. Na, azért nem kell elkeseredni, mert amint látható, már a komputert is elõ mertem venni, és bepótoltam az elmúlt két napi kihagyást. November 10. Kedd. úton. Éjfélkor kellemesen csalódtam, mert a forduló után nem nagyon billegtünk, mozogtunk. Bekapcsoltam a rádiót, most nem felejtettem el, s Hallgattam a Szülõföldünket
Tovább tart az árvízveszély. Harmadfokú
készültség van a Bodrogon és a Tiszán.
450 km-es szakaszon van vészhelyzet. Ukrajnában katasztrófa
sújtotta övezetnek nyilvánították
Técsõ, Csap környékét. Orbán
szerint minden összeget meg kell adni az árvízvédelemre.
Ezek az összegek nem tervezhetõek, tehát máshonnan
kell elvonni a pénzeket. Meg is teszik.Az Agrobank vezetõjét Göncz Árpád kegyelemben részesítette. Öt éve szûnt meg a SZER. Az egyedüli rádió, amelyik azért dolgozott, hogy megszûnhessen. Jól dolgozott. Irodalmi blokk volt a hírek után. A színészmúzeumban Szörényi Évára emlékeztek. "Itt születtem én, ezen a tájon..." szavalta - sok más szép vers között -, s elszorult a torkom. Elképzeltem azokat a magyarokat, akik valahol messze, a világ másik felén ülnek a rádió mellett, s szerencsésnek érzem magam, hogy nem vagyok gazdag "amerikás magyar". Délre teljesen elcsendesedett a tenger. Most mocskosszürke vízsivatagban hajózunk. A piszkosszürke égbolt összeolvad a közeli horizonttal, a láthatóság nem a legjobb, alig pár mérföld. Hol tejfehér köd vesz körül, hol hirtelen felszakad körülöttünk, s csak a lassan hullámzó, méltóságteljes, alig fodrozódó hullámokat látjuk. Mintha szél által lekoptatott homokdûnék lennének. Csak ebben a sivatagban a szél munkája szemmel látható. A lapos vízdombok lassan közelednek. A hajó nem billeg, hanem felemelkedik a lüktetõ hullámhegyre, majd óvatosan lesiklik az oldalán. A szürkeséget idõnként csillogás töri meg. A nap erõlködik, hogy átsüssön a vastag párarétegen, de sikertelen a próbálkozása. Egy tenyérnyi helyen azért eléri a vízfelszínt, és felragyog a szürke, érdekes, hogy ez a semleges szín is milyen szép tud lenni. Nemsokára vékony, füstszerû csík jelenik meg a jobb oldalunkon, s észre se vesszük, máris újra nedves, nyúlós köd veszi körül a hajót. Most nincs tenger, nincs égbolt, lebegünk az Atlanti-óceánban, valahol a két közeg, a víz és a nedves levegõ határán. Nem tudjuk szabad szemmel megállapítani, hogy merre van elõre, hátra, jobbra vagy balra, csak annyit lehet érezni, merre van a fent: ott, ahol a tejszerû, híg masszán kis fényes folt látszik. Ott erõlködik a nap, hasztalan. Még át se tudja szúrni a hajónkat beborító búrát. Ebben a semmiben úgy érzem, mintha teljesen egyedül lennénk. Életnek nyoma sincs. Nem látni sirályokat, nem ugrálnak delfinek, nem habzik a víz az apró halak körül, ahogyan a ragadozó elõl menekülnek. Hiába van a radaron hat mérföldre egy kis sárga pont, jelezve hogy egy kolléga halad nem messze tõlünk, Olyan, mintha ott se lenne. A köd, a szürke vízpára elszakít a környezettõl, és magára hagyja a tengerészt. Nem csoda, hogy hajdanán rettegtek ködben hajózni. Bármelyik pillanatban elõbukkanhat a semmibõl a valami, csakhogy amikor meglátták, akkor már a halálos veszélyt jelentette az alig száz méterre levõ másik hajó... Ma már ködjelzést se adunk. A radaron mindent látni, a kijelölt hajózási út biztosítja, hogy nem cirkálnak össze-vissza a hajók, csak a halászokra kell ügyelni. Nekik meg állítólag fejlett életösztönük van, s elkotródnak az útból, pontosan tudják, hogy nem ajánlott helyen halásznak... Vacsorára nagyon finom spagettit készített Jenõ. Sissi módra zagyikolta össze (a vendéglõjük specialitása). Tejszínes, gombás, sonkás, erõsen fokhagymás mártást - sajnos a libamáj átalakult csirkemájjá útközben... - tett a tésztára. November 11. szerda. úton. Még nem szakadtak át a gátak a Tiszán. A Bodrog nem tud apadni, a tiszai magas vízszint miatt. úgy néz ki, hogy befejeztem a Gudrunt. Százhatvan oldal lett. Azt hiszem, a vége most jól sikerült, mert azzal szokott a legtöbb baj lenni. Egész nap szép idõnk volt. Olyan, amilyenre minden tengerész vágyik. Napsütéses, kellemes hõmérséklet (25 fok), és síma víz. Lehet, hogy Bizetrébe (Tunézia) megyünk. November 12. Csütörtök. úton. Nagyon jól jön a Szülõföldünk. Legalább van valami kapocs az otthonnal. A mûsor nagy része az árvízhelyzettel foglalkozott. Éjjel elértük Gibraltárt. Itt a hajóknak be kell jelentkezniük, bemondani, hogy honnan-hova mennek, mi a poziciójuk (radaron beazonosítják õket, s szemmel tartják, amíg áthaladnak a szoroson), van-e veszélyes rakományuk. Bemondtam a hívójelünket - P3SL4 - és nevünkön köszöntöttek, benne vagyunk a komputerben. Ez a hajózás biztonságát szolgálja. Bejelntkezett egy bulk carrier. Perth-bõl - Ausztrália - indultak és Port Arturba, Kanadába visznek mûtrágyát. Azt hiszem ez a Guiness útvonal, a két kikötõ közötti legnagyobb távolság tekintetében. Megjött, hogy valóban Bizerte a kirakó kikötõ. Érkezéskor kikötünk, és 48 óra alatt vállalták a kirakást. Ha nyolc órás mûszakot jelent, akkor az hat nap lenne, de ilyet nem adnak meg, két nap múlva elmehetünk.! Ez azt jelenti, hogy 17-18-án már beszélhetek Encsikével telefonon... Vége a magyar tengerhajózásnak...?
Olvasom a Népszabadság október 13-i számában,
hogy a MAHART eladja a tengeri hajóparkot. Ez egy igen népes
flotta! A legnagyobb hajó az eladásra szántak
közül a MV Vörösmarty. A legkisebb az MV Vörösmarty.
A második a sorban az MV Vörösmarty, és
utoljára az MV Vörösmartyt adják el. Magyarán,
már csak ez a szerencsétlen ócskavashalmaz
hajózik magyar lobogó alatt.Szomorú... Fáy úrnak sikerült szétvernie a nagy hagyományokkal rendelkezõ magyar tengerhajózást. Amikor uralkodni kezdett, mindenki azt mondta, hogy ez a szándéka, de nem hittük el a rosszindulatú híreszteléseket. Hát, most mit mondjak? Szétverik, elherdálják az értékeket. Illetve dehogyis herdálják el! Hiszen pontosan az a cél, hogy maguknak mentsék meg! Azt hallottam, hogy a Bodrog, amit harmincezer dollárért adtak el, az egy mahartos csúcsvezetõ tulajdonába került - persze a külföldön alapított cége vette meg. Nem kell találgatni, görög a cég, és görögök a partnerek. Állítólag azok alapították, akik éveken keresztül abból éltek, hogy hamis javítási számlákkal fejték a Mahartot. November 13. Péntek. úton. Nem jött be éjfélkor a Szülõföldünk. Azt hiszem, kikerültünk a Dél-Amerikának sugárzott adás vételi sávjából... Jin és Jang
Éjjel elkezdtem írni. Az eleje és a vége
kész... A címe Jin és Jang lesz, és természetesen
egy tengerészrõl szól, mi másról
is...? Azt mindenki tudja, hogy a két szó mit jelent?
A Jin a nõ: a fekete, és Jang a férfi: fehér,
és a két egymásba fonódó csepp
egy kört alkot, benne csak hullámvonal választja
el õket. A férfi és a nõ, és
az élet ellentétpárjait jelképezõ,
ellentétes ám egységbe fonódó
tulajdonságoknak õsi kínai szimbóluma.Eszembe jutott a MV Budapest egyik tisztjének az esete, 1977-ben hajóztunk együtt, Istenem, de régen volt! Talán az elsõ olyan kötet lesz, aminek úgy ülök neki, hogy nagyjából tudom a teljes történetet, az egyes részek sorrendiségét, az események miértjét, a mozgatórugókat... Nagyon élvezem, kilenc flekket megírtam a mai nap. A történetnek az a kerete, hogy Kollányi Géza nagyon boldog. úgy érzi, hogy ezt feltétlenül meg kell írnia egy könyvben, s kiderül, hogy a bevezetõ sorokon kívül semmit se tud a papírra vetni. Így indul a cselekmény, s Kollányi úr behajózik. Aztán hat hónap után, amikor hazajön, õrjöngve és kétségbeesetten, akkor nekiül, és kirázza a kisujjából a történetet... November 14. Szombat. 74 nap. úton. Hajnalban is, és délután is írtam, Huszonkét flekk van már a gépben. Este megérkeztünk Bizerte elé. Még nem voltam ebben a tunéziai kikötõben. Kíváncsi vagyok, most is olyan szigorú lesz-e a vám, mint régebben. Abban bízunk, hogy a korábbi rosszindulat a hatóságok részérõl a kommunista országnak szólt, és mára már nem szúrnak ki velünk, magyarokkal. Egyébként is, ciprusi lobogó alatt hajózunk... November 15. Vasárnap. Horgonyon, Bizerte. Rosszul jön a Szülõföldünk, valami mérgezõ gázkitörés van Zalában. Nem igen értettem, hogy mi történt. Reggel hatkor kikötöttünk, a Maci elküldött aludni, így hozzám nem jött be a "black gang", a vámosok kutakodó csapata. Hétfõn lehetünk készen. Nem teljesen értem, hogyan is mûködik az írás... Sokat nyûglõdök, mert amikor van egy kis szabad idõm, és nem ülök a szövegszerkesztõ elé, akkor kissé furdal a lelkiismeret... De mit tegyek, ha nincs mirõl írni? Most meg két nap alatt 36 flekket megírtam. Harminckettõ oldalt a Jin és Jangból, s a délutáni kávé alatt bekattant egy ötlet, és muszáj volt egy két és fél oldalas groteszket írnom, Alternatív állatkert címmel... November 16. Hétfõ. Bizerte. Hála Istennek, éjszaka nem dolgoztak, így fél tízkor már aludtam. A mai változat a következõ útra: Bizerte, innen egy szajnai kikötõ, nem messze Rouentõl. Hideghengerelt acélt vinnénk Délután négyre befejezték a kirakást, s megjött a harmadik változat, igaz, nincs sok változás az elõzõ variációhoz képest: Bizerte - Saint Wandrille (a szajnai kikötõbe 2100 tonnát) - Antwerpenbe 900 tonnát viszünk. Három napra vállalták. Nyolc óra alatt berakják egy normális kikötõben... A kirakásra összesen tíz óra van a fuvarlevélen megadva. A Jin és Jangról...
Este írtam pár oldalt a Jin és Jangból.
Egyelõre úgy tûnik, hogy jó (vázlat
lesz belõle?). Vannak (elnagyolt?) részek, amiket
késõbb kibõvíthetek. Azt hiszem, ilyen
stílusban még nem írtam. Most úgy látom,
ha így folytatom, akkor mintegy hatvan, hetven oldal lenne,
de pergõ a cselekmény, igen kevés leíró
résszel. |
Most már
leírhatom: szerencsések voltunk az úttal: végig
jó idõben jöttünk! Este fél tízre
kikötöttünk. A Szajna utolsó nagy kanyarjában
van a rakpart, csak egy vasáruraktár van a parton,
semmi más. Mintegy három kilométerre van egy
kis városka, holnap kimegyek.
Szabolcs megvette a 2zsiráfot. Jól megöregítettek.
Negyvenhét évesen kezdtem írni, és 1977-ben
jelent meg az elsõ könyvem a lap szerint, tehát
ma hatvannyolc éves vagyok. És még hajózom!
Ilyen barom is csak én lehetek...
Ebéd után
felhívtam apáékat, ahogyan számítottam,
Andrásék is ott voltak. A Casanova korrektúráját
már megkapta apa, tehát úgy néz ki,
sínen van a könyv. Megjelent egy verseskötete is.
Soha rosszabb karácsonyi ajándékot.| Gyengénlátóknak | Nyitó oldal | Gondolatok... | Irodalomkodásom | Naplóim | Történelmem | Tengerészkedésem | Aka, a falum | Szakácskodásom | Rádióm | Humor | Kapcsolat |
