Honlapverzió v11.00
A honlapon található minden anyag szerzõi jogvédelem alatt áll. Ezek felhasználása csak a szerzõ elõzetes engedélyével történhet. © Székely István 1997-2022

HAJÓABLAK A NAGYVILÁGRA

LYS CARRIER

2002. JANUÁR 23.- MÁJUS 14.

Január 23. szerda. Hajnali kelés, majd nyomás a reptérre. Elõször fordul elõ, hogy egyedül kell kimennem, szegény fejemnek, családi kíséret nélkül. Nos, elárulom mindenkinek, fel tudtam szállni a gépre.
Istenem, hol vannak a régi szép idõk, amikor élveztem a repülést. Mára csak a kényelmetlenség, a "székhezkötöttség" érzése maradt, meg azon szitkozódni, hogy az utóbbi években miért lettek olyan szûkek az ülések, a fene a sok profithajhász légitársaságba.
Amszterdamban dög meleg volt a tranzitban, majdnem rosszul lettem, Stockholmban meg jó mínuszok vártak, meg egy vámos, aki jól szétkapta a csomagjaimat, de rendes volt, mert közben jól eldumáltunk, és semmi más nem érdekelte, mit a gyógyszereim, amit pár éve már hordani kell a hajóra, sajnos nem úri passzióból, hanem szükségbõl. Még azt is elmagyarázta (vagy jobb szó az elangolozta?) hogy hova kell mennem, ha a Halmstadba induló gépre akarok felszállni. Szerintem Stockholm körbe van építve az Arlanda repülõtérrel, annyit kellett gyalogolnom. Direkt elfáradtam, így a 3-as terminál egy nyugodalmas sarkában letelepedtem, miután kifigyeltem, honnan indul a gépem 15.50-kor. Még két óra se volt, összetoltam két fotelt, lerúgtam a cipõmet, kényelmesen elhelyezkedtem, és nekiálltam olvasni, és egyszer csak azt vettem észre, hogy felébredtem. 15.35 volt. Pont idõben tértem magamhoz.
Csak a gépen kezdett a frász kiveregtni, mert amikor a beszállópulthoz értem, akkor láttam kiírva, hogy: utolsó hívás, leadtam a csomagjaimat, és amint beszálltam, a busz elindult géphez. Három perc híján lekéstem...
Az ügynök várt, hipp-hopp a hajón voltam.
Haza a német parancsnok utazott, a régi elsõtiszt lett az új barba. A germán elég utálatos volt vele, vacsora után beszélgettünk, és párszor jól elküldte a fenébe...
Jó, hogy Viktorral leszek elsõtiszt.
Ami nagyon nem tetszett, hogy ugyanaz a helyzet, mint a Priwallon, a tanfolyamon levõ elsõtiszt helyébe kellett jönnöm, és az április elején akar behajózni. Mondom, hogy jönne, mert én nem engedek a szerzõdésbõl. Hat hónapot írtam alá, akkor annyit is leszek!
Papírt rakodunk, 650 kg-os tekercseket, esõben nincs rakodás, és ma esõs nap volt.

Január 24. csütörtök, Halmstad. Elég alaposan átnéztem a hajót, csak apró különbségek vannak a Priwallhoz képest. Ezt szeretem a hajózásban, lehet, hogy azonos típus két hajó, de nincs két egyforma! Nem véletlen, hogy az angolban nõnemû a "ship", a hajó fõnév.
Rakodás közben szóba elegyedtem a munkásokkal. Megkérdeztem, hogy mit tudnak arról, hogy húsz éve volt itt egy hajógyár?
Már nem mûködik, mondták.
- A feleségem unokatestvére volt a tulajdonosa, õ alapította - mondtam.
- A Béla? - kérdezte az egyik. - A bátyám nála dolgozott. Jó ember, mi van vele?
Hát nem felejtették el, pedig már több, mint húsz éve elment ebbõl a svéd kisvárosból.

Pascal kapitány...

Pascal az egyik matróz. Szép darab legény, azt nem lehet rá mondani, hogy a sok napozástól sült le. Zöldfoki szigetekrõl való, akárcsak a másik, Manu, azaz Emanuel. Ami meglepett, hogy milyen jól beszélnek angolul.

- Chief, ha dolgozni akarok, meg kellett tanulnom. Otthon nincs sok munka... - mondta.
Este shiftelni kellett a hajót. Hatvan métert hátrahúzni, saját kötéllel. Nem egy nagy "was ist das", csak meg kell fogni a dolog vége helyett a köteleket.
Nos, én elõl manõverezek Pascallal. A srác elemében volt. Mondtam, hogy mondja el, hogyan kezelik a köteleket, mert mindig jobb, ha az új alkalmazkodik a megszokott eljárásokhoz, mintha többeknek kellene hozzám, az én módszereimhez idomulni.
Ezt valószínûleg úgy értelmezte, hogy át van adva a parancsnokság neki, mert ettõl kezdve pattogott, mint kecskedrazsé a deszkán, intézkedett, utasított:
- Chief, ezt ide, azt a kötelet oda, húzzuk, toljuk, szakítsuk... fussunk, szaladjunk, igyekezzünk...
Ez engem különösebben nem zavart - sõt, direkt élveztem! -, de el tudom képzelni, hogy más elsõtiszt ezt rossz néven vette volna, "önérzetében megsértve" kikérik maguknak, én meg jókat vigyorogtam magamban a buzgólkodásán. Jó dolgos marinaio (matróz - olasz) mind a két matróz.

Január 25. péntek. Én nem tudom, mit zabálnak a svédek ezen a zord északon? Utálatos egy idõjárás van. Reggel kijövök, hogy elvégezzem a házmesteri teendõket: - kinyitni a fedélzeti ajtót, a fedélzeti raktárt, beírni a naplót a hídon -, hát alig lehetett a decken közlekedni, olyan jeges volt minden. Mínusz három, és süvöltõ szél fogadott.
Délelõtt esett egy kis esõ is, de a melósok nem álltak le a berakással, sõt, egy óra múlva se, amikor jó húsz perces hóvihar kerekedett, vízszintesen hordta a szél a havat.
Délre befejeztük a rakodást, és egykor indultunk Kumportba. Ez török kikötõ a Márvány tengeren, de lehet, hogy bemegyünk Antwerpenbe felvenni vagy 1100 tonna acélárut.
Ha így lesz, akkor vagy 4 órát is eltölthetünk a belga kikötõben
Amikor elbúcsúztam a vikk.net levelezõlistájától, akkor kértem, hogy imádkozzanak egy kicsit értem, hogy menjünk le a Földközi-tengerre. Nos jól kérték az égi hatóságokat.
Ez a hajó évek óta ezt járja: török és görög kikötõkbe visz papírt, és vissza acéllal jön. Északon svéd és norvég (fõleg Oslo) kikötõkben veszi a rakományt. Nem rossz vonal. Szeretem a hosszú meneteket, és a kikötõkben is állunk két-három napot.

Január 26. szombat, úton. Egész éjszaka tépelõdtem, mit tegyek, ha jönne vissza a lengyel elsõtiszt? Ha a német parancsnok hozzá ragaszkodik, és én erõszakkal itt maradok, még azt is elérheti, hogy saját költségen menjek haza, csak rosszindulat kérdése. Nem tudom, mi lenne a jó magatartás, de már nagyon kellene egy rendes behajózásra járó pénz.

Az idõ jól bedurrant, mindenütt délnyugati 7-8-ast mondanak, az Angol csatornára pedig tízes idõt. Ezt jól kifogtuk. Felfelé jövet, a szakács elmondása szerint, jó idõ volt végig. Ha már szóba került, akkor eldicsekszem, hogy olyat ettem vacsorára, mint még soha: sült kolbászt paradicsommártással és rizzsel. Hozzá savanyú uborkát kaptunk. Felséges lehet annak, aki szereti. A mártást és a rizst meghagytam, pedig a matrózoknak épp most panaszkodtam, hogy az a legnagyobb bajom, hogy mindent szeretek.
Tegnap például olyan volt vacsorára, amit még nem ettem. Hajában fõtt krumpli és ecetes, füstölt hering. Valami isteni volt!

Január 27. vasárnap, úton. Az idõ teljesen begorombult, 8-9-es idõben mentünk éjszaka. Délutánra lecsendesedett, de a naplóba mi továbbra is 9-est írunk. Úgy látszik, Viktor csak ezt a számot ismeri, ha fúj a szél. Nem baj, õ a fõnök, ha úgy akarja, írok én 28-as szelet is.
Elmarad Antwerpen, egyenesen a tütyõkhöz megyünk. Jobb is, nem kell olyan sûrûn manõverezni.

Január 28. hétfõ, úton. Mára már emeltük a számokat, és 10-es idõt írunk. Nem is lenne semmi baj, ha nem a valóság lenne. Benne vagyunk a totális viharban, csak az vígasztal, hogy ahonnan jöttünk, a dán vizeken most 11-es orkán tombol. Jókor szálltam én is hajóra. Már alig várom, hogy a Földközi-tengeren legyünk, bár életem legnagyobb viharát ott éltem meg.

Wojciech

Õ a szakács. Hasonló típusú lengyellel már hajóztam, õ az, aki ismeri a magyarokat már legalább is azokat, akik hírünket viszik a világban. Tehát: a focistákat, nagyjából Albertig bezárólag. Utána is rémlik neki valami Nyilasi, meg talán Törõcsik, de ezzel kész a magyar labdarúgás.
Jönnek a zenészek:
Omega, LGT, Skorpió...
Énekesek: Koncz Zsuzsa, Kovács Kati, Katona Klári...
Õk híresek voltak a polyákoknál a szocializmus alatt, sokszor látta is õket, mivel gdyniai, és ezek a hírességek sokszor felléptek a lengyel tengerparton.
Nem fõz különösebben jól, se rosszul. Azt hiszem, ha a tulaj engedné, akkor jobb lenne a kaja, de fõ a gazdaságosság, így nincs herdálás. Tegnap este, azaz éjfél elõtt - ekkor kezdõdik a szolgálatom - a hûtõben volt két, megfelelõen behûtött üres kenyereskosár, más semmi.
Hát ettõl senki se fog elhízni...

Január 29. kedd, úton. Este megtanultam, hogyan kell kitölteni az antiguai rádiós jelentést. Nem tudom, hogyan van ez, de valahol hallottam a "kis ország, kis csõcselék" rosszindulatú kifejezést, ennek analógiájára megkockáztatom a "kis ország, nagy marhaság" megállapítást.
Amióta bekeményítettek - november 1. -, azóta mindenféle plusz adminisztrációval látnak el. Helyre kis kimutatást kell készíteni minden adatforgalomról, nem is egy formában, csak tudnám, hogy minek?

Január 30. szerda, úton. Tombol a szél, háborog a tenger, és tele a hócipellõm. Ennyi elég is mára.

Január 31. csütörtök, úton. Megkezdtem áldásos tevékenységem a hó vége kapcsán. Számolok, szorzok, osztok, és persze rájöttem, hogy továbbra is utálok kézzel írni, tehát elõ a komputert, és elkészítettem a megfelelõ táblázatokat.
Nem is lenne baj, ha nem húsz évvel ezelõtti módszerekkel dolgozna hajó. Ez nyilván Capt. Bambasz találmánya (természetesen nem így hívják, de mivel jobb, ha nem írom ki a nevét, nevezzük ezen a becenéven, amit a legénysége akasztott rá). Úgy sikerült összekomplikálnia a rádió nyilvántartást, és az elszámolást, hogy az csuhaj! Még jó, hogy mindez nem teljesen ismeretlen elõttem, mert részleteiben itt-ott már csináltam. A forgalom elszámolást a Paduán, a szétválogatást címzett szerint a Petrán, csak összeállt a kép, ha nem is túl gyorsan.
Ami rossz, hogy január van, és minden nyilvántartás már szépen irattárban van, így nem tudom megnézni, mit hol tárolnak, hol tartanak, hova mit kell lefûznöm, és órák mennek el azzal, hogy kitotózom, kitalálom, megálmodom.
Ráadásul ehhez jön még Viktor.

Viktor, a parancsnok

Nem rossz ember, sõt, kifejezetten kellemes vele a hajón, mint általában az orosz emberekkel. Barátságos, jó dumapartner, de él benne az oroszok túlzott bürökratizmusa.
Természetesen mindent komputerre viszek, az összes kimutatást, az összes jelentést. Mutatom neki, a mai alkotásaim egyikét.
- Nagyon jó, István... -, mondja lelkesen, és közben összeráncolja szemöldökét, mint aki valami félelmetes hanyagságot fedezett fel a részemrõl. - Ott egy pont van -, mutat a képernyõre.
- Igen - felelem teljesen ártatlanul.
- De nézd meg a táblázatot, ott nincs pont.
Viktorral a külso hídon

Megnéztem, valóban, nincs pont.
-
The document is document... - jelenti ki határozottan, és
éreztem, most belemásztam a lelke legmélyebb
zugaiba, ahol a felelõsség, a kötelességtudás, a pontosság, és a hazaszeretet fészkel.
Mostan, hogy mindenki lássa, milyen hanyag is vagyok, elmagyarázom, ennek a pontnak a jelentõségét.
A táblázat elsõ oszlopa az, hogy "No.", azaz sorszám. És a kézzel írott "dokumentumban" a sorszám után nincsen pont! Én meg odamerészkedtem egyet! Na, ki hallott még ilyet? Ugyanis, ha pontot teszek a szám után, akkor, aki ismeri az Excelt, az tudja, hogy egy húzással kitöltöm az összes sort, és megkapom növekvõ sorrendben a sorszámokat.
Nos, Viktor nem egy csökönyös, bikkfafejû fõnök. Egy éjszaki töprengés után közölte:
- Maradhat a pont, István, kinyomtathatod a táblázatot...
Most mit mondjak, hallatlanul megkönnyebbültem.
Ilyen nehéz döntést meghozni nem könnyû, így amikor lementem a hídról, észben tartva, amit még a halmstadi indulás után mondott, elrendeztem a térképasztalt. A naplót úgy helyeztem el a térképasztalon, hogy a szélével pí fél szöget zárjon be (szavahihetõ, komoly emberek szerint ez 90 fok, s ezért azt gondolom, sokkal alkalmasabb kifejezés a helyzet drámaiságát megvilágítandó). Az iratlyukasztót pontosan az asztali lámpa mellé tettem, úgy hogy kissé betoltam a polc alá, mintegy fél centit. Azt nem tudom valójában, hogy miért kell ennyire bedugni, de így kell, tehát azt gondolom, ha egy villám belecsap a térképasztalba, éppen a polc széle mellett, akkor az iratlyukasztó nyomókarja nem görbül el, s mi, a diadalmas emberiség adtunk egy kezet a természet erõinek. A vonalzótartó vájatába belehelyeztem mindkettõt, egymás mellé, hogyjól szoruljon, nehogy slendrián módon billeghessen rossz idõ esetén.
Csak ezután kívántam jó éjszakát és jó õrséget.

FEBRUÁR

Február 1. péntek, úton. Ez az a nap, amikor kész a hó vége, már csak nyomtatni kell. Nos, a hajó komputere egy igen helyre szerkezet, 286-os processzora van, hozzá egy Noé idejébõl való mátrixnyomtató. Leszek (ejtsd: Lesek), a gépész használja, nagy buzgalommal, de én ránézni is utálok.
Amikor elkezdtem a hó végét, Viktor nagy örömmel nézte a nyomtatványokat, és elõhozakodott a kéréssel, hogy "nem-e lehetne-e" az õ munkáját is rávinni. Természetesen beleegyeztem, mert miért ne?
Csak akkor még nem tudtam, hogy mit zúdítok a fejemre!
Mert Viktor, ha megjelent azzal a szöveggel, hogy: "István, possible...", akkor már tudtam, hogy elõ a nyomtatót, mert valahol felfedezett egy vesszõhibát, egy rosszul írt szót, és most az egészet lehet újra nyomtatni, mert a lelke nem viseli el, ha csak úgy, barbár módon belejavítunk, vagy esetleg, ne adj Isten, úgy hagyjuk. Ebbõl aztán egyenesen következik, hogy az árjegyzéket, amit alkotott a kantin számára, meghagytam "Prise List"-nek, és nem javítottam ki "price"-re.
Egyébként jól elvagyunk egymással. Miután a laptopot a hídon tartom, elõszeretettel használja, csak azt kifogásolja, hogy magyar nyelvû. Ez bizony alapos slendriánság a részemrõl, meg a magyarok részérõl általában, de mit lehet tenni, ez van. Ráadásul nincs olyan pasziánszom, amit ismer, és szeret, de ez azért nincs rossz hatással a kapcsolatunkra.

Február 2. szombat, úton. Hajnalban, amikor Lisszabon elõtt haladtunk, fél hat táján felhívtam a családot. Az asszony nagyon örült, én is a családi híreknek, mindkét srác túl van a vizsgaidõszakon, és sikeresen.
Kész a hó vége, leadtam minden papírt.
Most újabb feladatok jönnek, elkészítem az útjelentés komputeres változatát, remélem, elnyeri a barba tetszését.
Nem igazán szeretem ezt a céget. Azt hiszem, túlzottan pitiáner. Azok, akik a legénységen spórolnak, nem komoly hajózási társaság. De lehet, hogy rossz helyre küldöm a rosszallásomat, mert az is lehet, hogy a cég nem is tudja, milyen állapotok uralkodnak a hajón. Lehet, hogy kiadnak mindent, ami a normális üzemeléshez kell, akkor meg a német parancsnok az, aki elspórol mindent.
Az manapság nem elfogadható, hogy a hajó eljön Észak Európából, s a harmadik nap már nincs tej, a szakács megvonja a vállát:
- Sajnos a szalvéta elfogyott, a fogpiszkáló már egy hónapja.
A német meg állandóan siránkozott, hogy milyen drága minden.
Nem adnak a legénységnek munkaruhát, pedig északra járnak, ott pedig kell a meleg ruha. (Az igaz, a Marlow sehol nem ad a fehér legénységnek, csak a filippínóknak.) Még munkakesztyût se, pedig ezt még a legágrólszakadtabb vállalat is megadja.
Persze nem illõ dolog szidnom Capt. Bambaszt, mert nem ismerem.
Azt viszont tudom róla, hogy mindenki szidja, mint a bokrot.
Valószínû, hogy ez sokat nyom majd a latban, amikor el kell döntenem, mit csinálok, ha a lengyel elsõtiszt jönne vissza a tanfolyam végeztével.

Batory

Arról nem is beszélve, hogy Wojciechnek, a szakácsnak egyik kedvenc témája a német. Csepüli állandóan, szidja, mint a bokrot.
A másik, amirõl szívesen beszél, az Sztefan Batory.
Nem a nagy lengyel király, hanem a róla elnevezett személyhajó. Hét évig dolgozott rajta, és állandóan "nosztalog". Szívesen hallgatom, mert a személyhajók világa ismeretlen elõttem, és érdekes dolgokat mesél, még akkor is, ha osztom kettõvel a sztorijait.
Azt nem is tudtam, hogy amelyiket a hatvanas évek végén láttam, az már a második személyhajó volt ezen a néven. Az elsõt leállították, és szállodaként üzemelt Gdyniában, majd vettek a polyákok egy holland kimustrált II. Világháborús csapatszállítót, átalakították, és ez lett a második hajó, amelyik a magyar-lengyel király nevét viselte.
Wojciech nagyon jól beszél angolul. Nem a legjobb angolsággal (amennyire az enyémmel meg tudom állapítani), de a szókincse meglepõen jó. Egy kicsit hasonlít Achimra, a német barátomra, mert egy picit dadog, amikor angolul beszél.
A másik lengyel, Leszek, szintén jól beszéli a közös nyelvet. Ugyanolyan cipõben jár, mint Zbigniew, a Kambo gépésze. Sokáig volt gépápoló, aztán megszerezte a negyedik gépészi képesítést, de ég és föld a két pasas. Ez ismeri a szakmáját, ért mindenhez, a tulajdonos meg van vele elégedve. Ha Zbigniew is ilyen lett volna, talán még most is a Kambón hajóznánk együtt (lásd a 2000. nyarán írott naplómat).

Február 3. vasárnap, úton. Nem is említettem tegnap, de mivel a mai napról nincs sok mondanivalóm, hát ide teszem: nagy míting volt délután. Meghallottam, amint a M/V Helen elsõtisztje valakivel angolul beszél, és mivel tudom, hogy magyarok vannak rajta, alig vártam, hogy befejezzék a beszélgetést, és közbeszólhassak:
Helen, itt a Lys Carrier!
Azonnal jött a válasz: - Itt Egry László a Helénrõl.
Lacival a Csokonain hajóztunk együtt, még a múlt évezredben, 1992-ben, és akárhogyan is számolom, annak bizony már tíz éve! Jól eldumáltunk, mindenkit ismerek, aki a hajón van. Késõbb megjött a M/V Niklas is. A Helen Törökországból megy Leerbe, Németországba, a Niklas északról Spanyolországba. A Niklason is voltak ismerõsök.
Laci sokat panaszkodott, én is neki, mindkettõnknek a korunkkal van bajunk. Kezdünk (õ sokkal inkább, mint én) kiöregedni a szakmából, egyre nehezebb hajót kapni.
Máról azért annyit csak elmondok, hogy gyönyörû, tavaszi napunk volt, húsz fokos hõmérséklet, és sima tengert kaptunk ajándékba vasárnapra.

Február 4. hétfõ, úton. Újabb ajándék napnak értünk a végére. Ebben az évszakban minden csendesen eltöltött napot meg kell becsülnünk, és meg is tesszük. Az azért bíztató, hogy az idõjárás az egész mediterrán medencére hasonló idõt mond.

Február 5. kedd, úton. Még egy kellemes nap, huszonegy fok, napsütés, meg minden, ami kell.
Hiába, no, Viktor a hajózást a szocializmusban tanulta, és benne van az, amit mi, magyar tengerészek állandóan emlegettünk, ha szóba kerültek a birodalmi tengerészek.
Ehhez egy kis magyarázat:
A hajózást veszélyeztetõ egyik nép a volt szovjetek voltak. Úgy érezhették, a világ az övék, nekik mindent szabad, tehát bele mindenbe...
Ma délután a tunéziai szeparációs zónához én érkeztem. (A szeparációban kötelezõ haladási irányt írnak elõ.) Azt mondja Viktor:
- István, itt fordulj be, rövidítsük le az utat - és mutatja, hogy vagy négy mérfölddel a kijelölt vízi úttól délre haladjak.
Pedig tudja, hogy a tuniszi parti õrség figyeli a hajókat, de ez nem érdekes neki.
Én azért bementem a szeparációba.
Egyébként jó tengerész. De az idõjárással gondjai vannak.
Mint írtam, ragyogó idõben hajózunk, de ennek ellenére, viharos idõt írunk a naplóba. Nem tudom, miért teszi? Hiszen ha gond van, és "magyarázkodni" kell, akkor, aki a naplót olvassa, az volt tengerész, szakember, nem tudom, hogyan akarja megmagyarázni egy ilyennek, hogy viharos ellenszélben, és hullámokban 12,5 csomós sebességet tudtunk elérni? Ezt egy kezdõ harmadik tiszt is kiszúrja, nemhogy egy biztosító, vagy a P&I szakembere. Nos, ebben nem vitatkozom vele, mert õ tartja a hátát ezért.

A babó

Elolvastam Tolkien könyvét A babót. Angolul The Hobbit a címe.
Hallatlanul érdekes volt.
Persze mondhatnám, a történet maga elég bugyutácska, hiszen egy egyszerû, de kalandos utazás története: Smaug a sárkány elrabolja a törpék kincsét, és Gandalf a varázsló megszervezi, hogy Mr. Baggins Bilbo (õ a babó, vagy hobbit) vezetésével visszaszerezhessék. Sok kalandon keresztül eljutnak a célhoz, Smaug elpusztul, és a törpék visszakapják a kincset.
Tulajdonképpen egy mese.
S mint a mesékben itt is a jó gyõzedelmeskedik.
Ám az egészet az teszi naggyá, ahogyan leírja Tolkien. Ahogy a történet végén kiderül, hogy a pénz és a vagyon rontást és pusztulást hoz maga után, de segíthet is a rászorulókon, attól függõen, hogy kinek a kezébe kerül. Természetesen anélkül, hogy szájba rágná a mondanivalót. Csak éppen sikerül az ifjú olvasó számára vonzóvá tenni Bilbo alakját, aki többre értékel egy jó reggelit, a teáskanna duruzsolását és a szépen megterített asztalt a temérdek kincsnél.
Most már érdeklõdéssel várom a Gyûrûk ura címû könyvet is.

Február 6. szerda, úton. Hideg van. Más egyéb nem történt, hacsak azt nem nézem, hogy megtettünk 268 mérföldet, ami ezzel a hajóval hallatlanul jó teljesítmény.
Viktor beszélt Vasoullával, és ebbõl egyértelmûen kiderült, hogy azért küldött hat hónapos szerzõdéssel, mert tudta, hogy itt váltóparancsnok kell (elsõtisztként a némettel, parancsnokként, amikor otthon van szabin), s azt akarta, hogy én legyek, tehát benne megvolt a maximális jóindulat velem szemben. Na, majd meglátjuk, mi lesz?
Leszek, a gépész megy haza február huszadikán (vagy utána), és ez nagyon kellemetlenül érinti. Ugyanis valami francos új rendelkezés szerint az õ képesítése nem elég erre a hajóra. Már említettem, hogy negyedik gépész. Már kijelölték a fiatal második gépészt, aki leutazik.
Ez a tendencia a hajózásban, és meg lehet érteni a hatóságot (IMO). Ezek modern, elektronikusan vezérelt gépek, nem elég, ha a gépész ért a szivattyúkhoz (most csak mondtam egy rossz példát, bár nekem mindig Zbigniew van a szemem elõtt), nem elég a hosszú szakmai gyakorlat, hanem megfelelõ képesítés is kell. A magyarokat ez nem nagyon érinti, mert akik külföldön dolgoznak, azoknak mind megvan (azt hiszem) a megfelelõ papírja.
Talán említettem, hogy a zöldfokiak is mennek haza február végén. Azért a bûvös dátum, mert akkor lép életbe több nemzetközi rendelkezés. Nos náluk az a bibi, hogy a zöldfoki kormány nem fizet az IMO-nak (vagy valami hasonló, mert ez ugye nem hivatalos információ, csak a "sütõrádió" szintjén van), és ezért nem alkalmazhatóak az állampolgáraik. (A sütõrádió kifejezés még a MAHART-os idõkbõl való. A szakácsok jólértesültségére utal, akik a híreket begyûjtötték, és sokszor a maguk sajátos módján adták tovább.)
Nos erre, hogy Leszek is hazamegy, meg Manuék is, a szakács bepánikolt, és attól retteg, hogy õt is leváltják. Hiába mondtam, hogy nyugi, nyugi, láttam, hogy nem hatott rá. Õ tudja.

Február 7. csütörtök, úton.Ma a szakács kapott egy "kezet". Beosztás szerint OSSC, ami azt jelenti, hogy matróz-szakács. A mai távirat szerint, ha nincs fedélzeti képesítése (matróz), akkor leváltják, amilyen hamar csak lehet. Nos, nincs meg a papírja, így õ is megy haza!
Remélem, tõlem nem kérnek szakács képesítést, ahhoz, hogy maradhassak...
Az idõ szép, megyünk, mint az olajozott mennykõ, Gibraltár óta a sebességünk napi átlaga 11,9 csomó.

Február 8. péntek, úton. Valójában eseménytelen nap, és menetben ezek a jók. Nem véletlen a mondás, a jó hír, ha nincs hír.
Azt azért el kell mondanom, hogy készülünk a GL-re.
Ez nem egy varázslat, hanem a Germanischer Lloyd helyi képviselõjének a vizitje, aki azért jön, hogy megújítsa a hajó lejárt papírjait. Ezért most az a program, hogy csiszolunk, suvickolunk, rendezünk, hogy mindent rendben találjon. Délután jön Viktor:
- István gondolkozz, hova lehetne valami rendelkezést még kitenni?
Törtem az agyam, de nem tudtam rájönni, hogy mit, miért, és minek? Ezt valószínûleg láthatta rajtam, mert megmagyarázta:
- Az a jó, ha nyilvános helyeken minél több rendelkezés, order, felhívás, ukáz van kifüggesztve, hogy eligazítsa az embereket...
Mint a régi szép idõkben...
Gondoltam, azt azért mégse mondom, hogy írjuk ki a híd ajtajára: éljen a párt.

Február 9. szombat, úton, Kumport. Hajnalban már nem feküdtem le, mert egy órára nem érdemes. Érkezéskor bevittek, mire a manõverrõl hátramentem, Viktor négy pasassal tárgyalt az irodában. Egyik az ügynök volt, a másik három a Germanischer Lloyd képviselõje.
- Ne aggódjon, parancsnok - mondta az egyik, három óra alatt végzünk az inspekcióval.
Én a rádió surveyorral mentem a hídra. Nem is volt semmi gond, kivéve azt, hogy a rádióállomást 24 V árammal ellátó akkumulátorok túl magas feszültséget adtak le. Ahogy mondta, 32 V a felsõ határ, ezért kénytelen elfogadni, de valami hiba van, szervizt kell kérnünk. A másik gondja az volt, hogy az ITU kiadványok nem a legújabbak a hajón. Jelzem ebben van valami, mert mindegyik 92-es kiadás, tehát amikor a hajó épült (1994-ben), akkor se lehettek a legfrissebbek.
Részemrõl ezzel a GL elintézettnek tekinthetõ, de természetesen "bele kell folyni" a többi inspektor munkájába is.
Aki a Load Line és a Ships Safety Construction bizonyítványokat újította meg, elrendelte, hogy tegyük le a rescue boatot (erre nincs megfelelõ magyar szó, mert ez a gumicsónak nem mentõcsónak, de az egyszerûség kedvéért hívjuk annak, rescue=keresõ).
A gubanc természetesen mindig akkor történik, amikor a legrosszabb. A csónak egy ponton van felfüggesztve a daru önkioldó teheremelõ kampójára.
Elkezdtük a vízrebocsátást, és amikor a csónak még csak fél méter magasan volt a fedélzettõl, az önkioldó, mint aki tudja a dolgát, szépen önkioldott. A csónak visszaesett a tartóbakokra. Nem is lett volna nagy baj, ha ezután a kötelet le tudjuk húzni. De a fék megfogta, és az Istennek se tudtuk egy centit se lerángatni, hogy újra beakasszuk. Rácsimpaszkodtunk a horogra hárman, ketten megpróbálták a kötéldobot forgatni, de nem mozdult a dob egy fikarcnyit se. Végül azt találtam ki, hogy láncos emelõvel, magyarul: flaschenzuggal, lehúztunk annyit, amennyi kell, de ez vagy másfél órai munkába telt.
Amikor a vízen volt, kiderült, hogy a csónak hátuljában levõ két vízelvezetõ lyukba nem tette be Pascal a dugót, így szépen kezdett megtelni vízzel. Húzd fel, dugd be. Na, ja, de az egyik dugó hiányzott! Bedugtuk rongyokkal, letettük a csónakot. A két matróz beszállt, és Manu még a víz felett kioldotta az önkioldót. Mikor rászóltam, hogy hogyan akarja majd beakasztani, amikor fel kell húzni, már késõ volt. Mentek egy kört, és természetesen, amikor visszajöttek, akkor vagy másfél órába tellett, amíg be tudták akasztani a teheremelõ kötél horgát.
Hát ez nem volt valami fényes...
Végül este hat volt, amikor a GL emberei elmentek. Négy bizonyítványt meghosszabbítottak, egyre pedig egy hónapi meghosszabbítást adtak, így majd északon kell újabb inspektort hívni. Amit a jelentésükre írtak, nem vészes, mert a 14 pontos listából csak kettõhöz kell szerviz, a rádió akkumulátoraihoz, és raktár füstjelzõ rendszerhez, a többi mind olyan hiba, amit a személyzet kijavít (különbözõ feliratok készítése, vészvilágítás piros színének újrafestése, és hasonlók...).
Miután éjfél elég régen volt, ezért, lefeküdtem fél nyolckor, és reggel negyed nyolckor keltem.

Február 10. vasárnap, Kumport. Leszek megjavította a mentõcsónak fékrendszerét, egyébként nem rakodtak, így volt egy nyugis napunk.
Este téli olimpiát néztünk a tévében.
Otthonról semmi hírem, már ami a politikát illeti.
Errõl a családot se kérdezem, minek pénzt vesztegetni rá?

Február 11. hétfõ, Kumport. A kirakást csak délután kezdték. A török kikötõk 24 órás munkarendben dolgoznak, de velünk rendesek voltak, mert 23-kor elmentek (hajóidõ 22.00).
Dolgozunk a rendelések összeállításán, ha felmegyünk északra, megkapjuk a negyedéves ellátmányt.
Este dolgoztam a hídon, amikor a komputernek elsötétült a képernyõje. Újraindítottam, két perc múlva nincs kép. Megint, semmi...
Majd szívszélhûdést kaptam! Most mi lesz? Minden a komputerben van, ami napi munkámhoz kell, és nem tudom a naplót se írni, se mást...
Viktor se volt boldog, mert már nagyon belejött, hogy minden nyomtatványt el tudok készíteni a laptopon, és úgy, ahogy õ kívánja, mindenféle díszítõsorral, frinc-franccal, a kedve szerint.

Este téli olimpia.

Jobb híján a lengyeleknek drukkoltam. Wojciech és én ültünk a szalonban, amikor bejön Leszek, rettentõ gyászos képpel, és mondott valamit a szakácsnak, az elsápadt, és hitetlenül nézett a gépészre.
Malysz, a legnagyobb lengyel favorit ezen a téli olimpián, síugrásban csak harmadik lett! A szakács majdnem elsírta magát. Még az se vidította fel, hogy Siudekék a párosban a kötelezõ után a 8. helyen álltak (mert õket is jobb helyre - éremre) várták. Siudek tanyázott egy hatalmasat, nem csoda, ha lepontozták õket.

Február 12. kedd, Kumport. Rakodás, holnap befejezhetik a kirakást.

Wojciech, a hazudós

Tegnap délután a szakács megkérdezte, nem hívhatná-e fel Mrs. Vasoullát, a ciprusi ügynökségtõl a telefonomon. Mivel Westel Dominócsomagom van - ez nem a reklám helye, de ez van - mindig meg tudom nézni, mennyi pénz van a kártyán, ezért egyszerûnek tûnt az akció. A beszéd elõtt és után leolvassuk a számla állását, és a szakács kifizeti a beszélgetést euróban, nem verem át, neki pedig nagyon sürgõs volt, hogy beszéljen a váltásával kapcsolatban.
Felhívtam a számot, beszélt vagy két percet, kifizette, passz. Ezzel a dolog elintézve, de volt utójáték:
Ma Leszek szintén beszélni akart Vasoullával, és hiába hívta a számot, nem válaszolt. Illetve nem kapcsolt. Ehhez tudni kell, hogy tegnap az ügynökségrõl a parancsnok faxot akart küldeni Ciprusra, azt se tudta leadni, nem volt vonal.
Ugyanis ez a telefonvonal-kérdés a nagypolitika területére tartozik.
Ciprus törökök lakta részét megszállta Törökország, valamikor a 70-es évek végén, és kikiáltották a Ciprusi Török Köztársaságot, amit egy állam se ismer el, kivéve Ankarát. Így aztán, gondolom válaszul, a török kormány nem ismeri el Ciprus létezését, ebbõl logikusan adódik, hogy Törökországban hiába tárcsázom a 357-es országkódot, ha egyszer Ciprus nem létezik, akkor oda nem is lehet telefonálni. Azért ez még a politikusok esetében is túlzott (politikai) sötétség.
Nos, ezek után Leszek majdhogynem összeveszett a szakáccsal, hogy hazug disznó, mesélje másnak, hogy beszélt Vasoullával, de ne neki. Hatvanötmillió ember nem hívhatja Törökországból Ciprust, kivéve Wojciech urat! A gépész teljesen begurult, a szakács szintén, csak úgy visszhangzott a felépítmény. Végül a szakács értem jött a raktárhoz, hogy igazoljam Leszek elõtt. A pasas remegett, a bajusza billegett, sápadt volt, teljes "ideget" kapott...
Így nem volt mit tenni, megmutattam Leszeknek, hogyha én egy számot tárcsázok, akkor a kapcsolat mindig Magyarországon jön létre, mert a Dominó csomag elõször ellenõrzi, hogy van-e a számlámon elég pénz a hívásra, így a törökök nem szólhatnak bele a ciprusi hívásba, de ennek az az ára, hogy a török-magyar és a magyar-ciprusi tarifát is ki kell fizetni. Így a végén Leszek és a szakács kibékültek, de a gépész azóta mindig megjegyzi a haverjának, hogy õ egy kivételezett a 65 millió ember között (utalás Törökország lakóinak számára).

Február 13. szerda, Kumport. A kirakást fél háromkor befejezték. Az ügynök azt ígérte, hogy ezután fél órával hozza a papírokat, és indulhatunk.
Csak nincs hova.
Igaz, hogy jött egy telefon a Lys Line-tól, a hajóbérlõtõl, hogy valószínûleg Eregli-Antwerpen lesz az út, de máig nem erõsítették meg. Ezután az volt az utasítás, hogy álljunk horgonyra.
Este fél nyolckor Viktor elküldött aludni, mert horgonyon tiszti õrség van. Ugyanis addig még nem telt le a török fél óra a kirakás befejezése után.

Február 14. csütörtök, Kumport. Tegnap felhívtam Nimródot, hogy kérdezze meg a barátait a szerviznél, ahol a laptopot vettem, hogy mi lehet a hiba oka, miért nincs kép a komputeremen? Azt mondták, hogy érintkezési hibának kell lenni, így kapott a masinka két pofont, azóta (tegnap este) tudom használni, miként a naplóm is mutatja.
Most pótolom a "képtelen" napok kimaradását. Miután tegnap este fél nyolckor lefeküdtem, és tíz perc múlva már húztam a lóbõrt, nem csoda, hogy ma hajnalban négykor frissen és kipihenten ébredtem. Ötkor jött Viktor, hogy beindítsa a keringetõszivattyút (indulás elõtt három órával), hát majd hanyatt esett, hogy a hídon talált.
Szerintem túlzott az optimizmusa, hogy nyolckor indulhatunk...
Nem is indultunk, de délután kijöttünk horgonyra. A Lys Line elintézte, megadta az érkezési kikötõt, mert helyi rendelkezés szerint, addig a hajó el nem hagyhatja a kikötõt, amíg nincs meg, hova megy.
Bár még semmi se dõlt el, csak az, hogy Gemlik - Antwerpen törölve...

Február 15. péntek, Kumport. A hajnali õrség eltelt, a délutáni még gyorsabban. Ugyanis Viktor volt a hídon, én meg mentem a raktárba festeni.
Manu és Pascal reggel kezdték, én fél egykor csatlakoztam, a szakács egykor jött, és este fél hatra az egész raktárt kifestettük. Mind a négy oldalfalat, aljától a tetejéig, pedig nincs guruló állvány, a két matróz négy és hatméteres nyelet használt a gurihoz, míg mi ketten, mûkedvelõk a raktár alját, a padlót festettük.
Annak örülök, hogy nem maradtam "szégyenben", bírtam az iramot, bár ennek két vízhólyag az ára, mert a tulajdonos nem ad semmi munkaruhát, még kesztyût se, így a nélkül kellett dolgoznom.
Mire feljöttem a raktárból, már elindultunk.
A berakó Ordu, a Fekete-tengeren egy török kikötõ, innen bentonitot viszünk ömlesztve Rotterdamba. Március eleje, mire felérünk.

Február 16. szombat, úton. Semmi különös, csak irtó hideg van. Hajnalban 7 fok volt, napközben is csak 12-ig ment fel a hõmérõ.

Február 17. vasárnap, úton, Ordu. Hajnalban Viktor arra utasított, ne is próbáljam hívni a kikötõt, mert nincs semmi rádiójuk, csak telefon. El tudom képzelni, mekkora nagy világvárosba igyekszünk...
Az igaz, hogy érkezéskor kiderült: a kikötõ pici, egy rakpart a móló végében, de városka viszonylag nagy, körülöleli az öblöt, távolban kéklenek a hófödte hegyek, ez már Anatólia. Hideg is van, alig éri el napközben a 10 fokot, s ezt fokozza a szárazföldrõl érkezõ hideg szél.
Ordu - rakodás

A rakparton egy picike, lánctalpas, de új daru ált. Mondtam is nyolckor, miközben manõvereztünk Pascalnak, hogy ezzel minimum két nap lesz a berakás. Az ügynök a parton várt, azonnal megnézte a raktárt, nagyon elégedett volt, hiszen frissen volt festve. Szóba került, hogy milyen nemzetiségû vagyok? Amikor megmondtam, hogy "ben macar" (macar, ejtsd: madzsar), azaz magyar vagyok, felderült a képe, kezet nyújtott, s közölte, hogy Atilla és hun. Õk még mindig hunnak tartanak minket... Amikor elmondtam, hogy a második keresztnevem Attila, akkor elismerõen bólogatott.
A vizsgálat végeztével, amikor elment, elmondta, hogy ha kimegyek, akivel csak beszélek, annak mondjam meg, hogy magyar vagyok, és legyek rá nagyon büszke, mert itt nagyra tartanak minket, tartják a "történelmi barátságot".
Sajnos nem volt módomban, hogy megtapasztaljam szavainak igazságát, mert a berakást azonnal elkezdték, s hiába feküdtem reggel negyed hétkor, s keltem háromnegyed nyolckor, a rakodást nekem kell irányítanom.
Meg kell, hogy mondjam, az a picike daru, olyan gyorsan pörög, emel, forog, hogy az ember alig gyõzi követni a szemével. S hiába van fél köbméteres kanala, hihetetlen gyorsasággal kirakta a teherautókat, amiben a vizes bentonitot hozták. Azért vizes, mert száraz állapotban úgy folyik, mint a cement, s veszélyes lenne a szállítása. Ifjú koromban, amikor bohó voltam és borász, akkor bor derítésére használtuk, valószínû, hogy most Rotterdamból elviszik finomítóba, s megy a híres borvidékekre Nyugat-Európában.

Február 18. hétfõ, Ordu, úton. Nos, igaza volt a szívélyes ügynöknek, nem reggelre, de hajnali háromra végeztek a berakással, még 24 óra se kellett nekik. Természetesen végig én rakodtam, sikerült beállítani az egy lábas fartrimmet, minden gond nélkül, a darus nagyon készséges volt, mindent úgy csinált, ahogyan kértem, csak egyszer kellett velük üvöltöznöm, akkor egy picit megijedtek, és azután mindent megtettek elsõ szóra, pedig nem is tudják, hogy én vagyok Atilla, a hun... (a törökök így írják a nagy hun király nevét, ami nagyon népszerû keresztnév Törökországban).
Az indulás után Viktor elküldött aludni. Nem volt szükségem altatódalra, ahhoz, hogy álomba merüljek. Tizenegyig húztam a lóbõrt...

Február 19. kedd, úton, Isztambul, úton. Ez az Isztambul csak afféle nagyzolás, mert mindössze horgonyra álltunk, hogy olajat vételezzünk, meg némi friss élelmiszert: zöldséget, tojást, szalámikat, és végre lesz Nescafé, így ihatok normális kávét, mert azt meg kell mondani, hogy a sok "vékony", német típusú kávéból ezen a hajón van a leggyengébb.
A két Boszporusz átkelést úgy "megúsztam", hogy semmit se láttam a szultánok gyönyörû városból, mindkét alkalommal az esti pihenõidõmre esett, s jót aludtam, míg a hajó átment a szorosan, s most, amikor felvettük az olajat, most se ébredtem fel, nem keltettek.

Február 20. szerda, úton. Viktor mit se törõdve Bambasszal, bevásárolt.

Bambasz

Azt hiszem, nem sokban különbözhet a többi német parancsnoktól, már azoktól, akiket úgy ismertem meg, hogy jobb örökre elfelejteni, és sajnos többen vannak, mint azok, akikre jó szívvel emlékezem. Nos, erre csak az ad okot egyelõre, amit a többiektõl hallgattam.
Wojciech szerint csak néhány szót tud angolul: expensive, very expensive, too expensive, cost much many, cost too much, give less meal to crew, you are not economic cook, és hasonlókat, ami arra vonatkozik, hogy a szakács mennyire herdálja a vállalat kínkeservesen megszerzett profitját. Ebbõl egyenesen következik, hogy amikor megrendeli az élelmiszert, legkevésbé a szakács véleménye érdekli, és így lehet most a hajón 12 üveg Sambal Oelek (Erõs Pistához hasonló chillikrém). Oké, a chillikrémbõl eddig elfogyasztottunk két üveggel - hárman esszük -, de van még bõven. Miután Bambasznak ez fontos, van a hajón, de cukorból is sóherül álltunk, mert õ cukorbajos, tehát az nagyon very expensive. És természetesen mindent a legénységen akar megspórolni.

Most jön Viktor

Amikor átvette a parancsnokságot, nekem kifejtette, hogy semmit nem változtat a bevett szokásokon. Minden marad, hiszen õ úgyis megy, nem jön vissza. Nem érdeke, hogy bármiben is változtasson.
Úgy látszik szavatartó ember. Kumportból elküldte a háromhavi élelmiszerrendelést. A szakácstól kérdezte, mit kér, ebben eltért az eddigi gyakorlattól. De abban már nem, hogy gátlástalanul átírta. Egy csomó marhahúst hozzávett, rendelt egy halastavnyi halat, 30 kilót, a káposztát megduplázta, a céklát a felére vette. Na, ja, õ nem szereti a barszczot úgy, ahogy lengyelek készítik, viszont káposztát, kétszer annyit enne, mint a polyákok, pedig azok se kezdõk a szakmában. Eddig valójában nem is érdekes. De most Isztambulnál rendelt egy rahedli kaját, pedig a szakács csak tojást és némi zöldséget, gyümölcsöt kért.
Erre a mi Viktorunk vett egy rekesz mindenféle felvágottat - nálam ez jó pont -, harminc kiló halat, a szakács nem akart hinni a szemének, amikor átvette. Tõlem kérdezte a parancsnok, hogy szeretem-e a twargot? Hát persze, mondtam, pedig fogalmam sincs, hogy õ mit értett ez alatt, ugyanis a szláv nyelvek sokszor azonos szavakon mást értenek, és ebbe kissé becsavarodik a nyelveket szeretõ agyam. A szmetana a lengyelnek tejszín, a csehnek és orosznak tejfel, ami az orosznak szmetana, az a lengyelnek bialy twarg, és így tovább. Ezen márt túltettem magam, és annak eszem, aminek adják a dolgokat.
Nos, Wojciech csak nézett, hogy mit csináljon ezzel az izével, mert ez a twarg a legfinomabb túró, és a lengyel agya nem tud vele mit kezdeni. Felajánlottam, hogy készítek körözöttet, de hogy milyen lesz, nem tudom. Ugyanis nincs a hajón pirospaprika, helyette kecsöpöt teszek bele, meg Sambal Oeleket. Hagyma, mustár van, az oké. De nincs köménymag, és ami a legfontosabb, nincs só. Illetve van: két hétre fél kiló (hat embernek). Lehet, hogy meg kellene cukrozni? Aki nem tudja, hogy milyennek kell lenni, az legfeljebb azt mondja, milyen eredeti az íze!
Azért Viktor megkérdezhette volna a szakácsot, hogy mi kell, mert lehet, hogy sótlan diétára leszünk fogva az utolsó héten.
Most, amikor írom a naplót, nagyon jól érzem magam: elõször iszom kávét. Rendeltem két 200 grammos Nescafét.

Február 21. csütörtök, úton. Eddig megúsztuk, mert állandóan viharjelzést kapunk, de gyönyörû szép az idõnk.
Láttam Sebestyén Juli kûrjét, azt hiszem a kötelezõ program volt, ezzel a hetedik helyen állt, amikor elmentem feküdni. Még korábban láttam, szerintem a világ eddigi legnagyobb "malac" olimpiai aranyérmét: azt hiszem férfi 500 méteres gyorskorcsolya volt, s öten futották a döntõt. A favoritok, és ez a négy másik versenyzõt jelentette, a cél elõtt 30 méterrel buktak, és a teljesen esélytelen, jókora hátrányt összeszedõ ausztrál kényelmesen bekorcsolyázott, cseppet se sietve, és felemelt karral ünnepelte magát. Szerintem a mai napig nem hiszi, hogy õ az olimpiai bajnok...

Február 22. péntek, úton. Megyünk. Még van só a fõzéshez...
Mindenféle botrányok vannak a téli olimpián (ha minden igaz), dopping miatt. Ez a lengyel favoritnak, Malysznak jól jött, két arannyal mehet haza, még akkor is, ha más a szája íze, mintha a pályán nyerte volna. Kizárták a nõi sífutásból az orosz gyõztest, neki már ez a negyedik olimpiája. Az edzõ szerint nem doppingolt, csak menstruál, és ettõl ment fel neki az izéje, amit a buta amik doppingnak gondoltak.

Február 23. szombat, úton. Éjszaka átjöttem a Messinai szoroson. Nappal szebb lett volna, bár éjjel egykor a komphajókon kívül nem volt csónak, kishajó, bárka, amelyik zavarta volna a navigációt.
Estére bedurrant az idõ, 8-as, 9-es nyugati szél fúj, legalább 6-8 méteres hullámok görögnek pontosan szembe, s megfogják a hajót, alig megyünk öt és fél, hat csomós sebességgel.

Február 24. vasárnap, úton. Egész nap viharos tengeren jöttünk, szembõl kaptuk, így csak a sebességünk csökkent le.

Február 25. hétfõ, úton. Viktor egy picinkét lebukott. Már úgy szakmailag, a tûzoltó rendszerek kapcsán. Ez úgy jött elõ, hogy havonta egy jelentést kell írni a tûzoltó gyakorlatról. Ebben a hónapban azt találtam ki, hogy kigyulladt a festékraktár. Leírtam, hogy mi a feltételezett tûzoltási eljárás.
Viktor belekötött, hogy ez nem jó, mert, a festékraktárban nincs vízzel mûködõ, beépített tûzoltó rendszer.
Pedig minden hajóra ez az elõírás. Itt a víznek nem csak oltási szerepe van, hanem hûtési is, hogy nehogy felrobbanjon a keletkezett hõtõl a többi festék.
Amikor elõrement, hogy megnézze, és megtalálta a vízpermet rendszert, akkor jött a dumával, és majdhogynem kimagyarázta, hogy milyen igaza volt neki, mert pontosan erre gondolt.

Február 26. kedd, úton. Kitört rajtam valami bõrnyavalya... Már másodszor jön elõ, a Paduán volt régebben. Majd kimegyek orvoshoz, úgy is nagy bolondokháza lesz Rotterdamban.

Február 27. szerda, úton. Elkészültem a hóvégi adminisztrációmmal. Nagyon utálom, ha értelmetlenséget kell csinálnom.

Építjük a szocializmust

Elõírás, hogy a túlóra nem lehet több, mint havi 93 óra, mert ez benne van mindenkinek a fizetésében, mint átalány. Viszont kevesebb se lehet elszámolni, ugyanazon oknál fogva. Tehát minden hónapban írok egy munkalapot 93 órányi túlórával. Minek? Mindenki tudja, hogy nem igaz, amit leírok.
Antiguai elõírás, hogy mindenkinek meg kell adni a megfelelõ pihenõidõt. Tehát nekem rajzolnom kell egy gyönyörû grafikont, hogy ki mikor volt szolgálatban, de tudjuk, hogy nem igaz. Szorgalmasan írom, hogy kikötõben a parancsnok reggel 6-12 között és 18-24 között van szolgálatban, hogy nekem meglegyen a pihenõidõm, de a valóság az, hogy reggel nyolctól másnap hajnali négyig voltam egyhuzamban, pihenés nélkül szolgálatban. Viktor meg a délutáni alvás után azon sóhajtozott, hogy "jaj, ez hosszú nap lesz"...
Na, ja.
Nekem.
Tisztára úgy megy, mint a régi "szép", szocialista idõkben. Adminisztrálunk a fõnökök érdekében, aki meg dolgozik, dögöljön meg.

Február 28. csütörtök, úton. Szép csendes idõben megyünk, elhagytuk Cabo Sao Vincentet, a portugál délnyugati csücsköt, és befordultunk északra.

Kiborult a bili

Megyek ebédelni, a szakács azzal fogad, hogy voltam-e már idiótával a hajón?
Fogós, ravasz kérdés, ilyenkor, kora délben.
- Hát persze, nem elõször vagyok hajón... - mondtam.
Mutatóujjával felbökött a hídra.
- Ez az! - mondta, és én valahogy a parancsnokra gondoltam
Õ is volt Wojciech begyében.
Természetesen a hó végi leltár kapcsán.
- Azt mondja, pazarolok, meg nem tudok gazdaságosan fõzni. Ez a kretén meg 70 kiló halat rendelt a Boszporuszban!
- Tizenhetet... - javítottam ki, mert az angolban a két számot könnyû összekeverni, ha nem tiszta a kiejtése valakinek, és én egyébként is harmincról tudtam, pedig az is rengeteg.
- Nem, hét-nulla, hetven kiló, gyere, nézd meg! - és mutatja a mélyhûtõ ládát, amiben két 20-20 kilós doboz volt, meg egy rahedli hal, nájlonacskóban. Kezdtem magamban igazat adni neki. Hat embernek ez másfél évi halszükséglete, még akkor is, ha tudjuk, sok foszfort tartalmaz, és az agymûködésre kiváló hatással van, ám biztos forrásból tudom, hogy a tengerészeket nem tanársegédként alkalmazzák a hajón, hogy ennyire fontos lenne az agymunka raktármosás közben...
Fél egykor, megjelent a hídon, azzal, hogy adjam oda a telefonomat, mert a beszélni akar Mr. Eckhoffal, a tulajdonossal. Vissza kellett utasítanom, és meg is mondtam, hogy nem tehetem, hogy a parancsnok háta mögött ilyet tegyek (még akkor is, ha privát ügyrõl van szó), mert nekem most nagy szükségem van a jóindulatára és a jó véleményére, ha meg akarok ragadni a cégnél.
Ezt el is fogadta, azzal, hogy Leszek majd odaadja.
Közben megjelent Viktor, és megint jól egymásnak estek.
Én meg jól elhúztam a csíkot, mondván, kazettát kell cserélnem a nyomtatóban - ami igaz is volt -, õk meg marják egymást.
Marták is, már lent jártam a kémény mellett, de ott is hallottam, hogy zeng a híd, ahogy társalognak.
Viktor a szakács fejéhez vágta, hogy rendelt húsz Sambal Oeleket (Erõs Pista, de négyszeres mennyiségû, mint otthon), a szakács meg lehülyézte, hogy nem igaz, Viktor leidiótázta, a szakács üvöltött, a barba viszont, szóval jól elvoltak...
Amikor visszajöttem, akkor Viktor nekem panaszkodott, és nyilván volt abban is igazság, amit elmondott.
Most mindketten durcásak, és alszanak, én meg jól vagyok a hídon.
Ezzel vége a hónapnak.

MÁRCIUS

Március 1. péntek, úton. Szép csendesen billegünk a 10-12 méteres hullámokon. A portugál partok elõtt megyünk északra, remélem, ha befordulunk a Vizcayára, akkor nem állunk fejre.
Viktor egy kicsit elszámolta magát. Valójában nem értem, hogy mi alapján adta meg az érkezést. A hajóbérlõ azt reméli, hogy hétfõ este megérkezünk, és kedd reggelre ki tudja rakatni a hajót. Ma kaptunk táviratot, hogy 5-én kirakunk, 6-án berakunk 3000 tonna szenet Muruviknak (norvég kikötõ a Trondheim fjordban), innen Mo i Rana (szintén norvég) - Greenore ír kikötõ Dublintól északra. De az 5-i kirakás nem megy, mert jó, ha kedd délben megérkezünk. Én, amikor parancsnok voltam, akkor mindig pár órát rátettem az érkezésre, s akkor meg tudtam érkezni, elõbb, mint az elõre megadott idõ. Viktor kicentizte, mikor érkezhetünk, és abból még le is vett, mondván, biztosan gyorsabbak leszünk.
Hát nem lettünk gyorsabbak, az induláskor 4-én delet adott meg, ahhoz képest már 24 órás késésben vagyunk.
Rotterdamban lesz váltás, és ha minden igaz, akkor megjönnek az antiguai bizonyítványaim is.

Március 2. szombat, úton. Jól elkaptuk a rossz idõt megint. Most éppen fõ a feje a parancsnoknak, hogy is lesz, mert késében vagyunk, és amit megadott érkezésnek, az nem áll, semmiképpen nem tudjuk teljesíteni, és az uszályokat megrendelték hétfõ éjszakára.
Hiába mondtam, hogy ne centizze ki az érkezést, fõleg amikor hét elejére esik, és nem tudja értesíteni a késérõl az ügynökséget.

Március 3. vasárnap, úton. Délben az õrségváltásnál Viktor megkért, hogy nyomtassam ki a személyzeti listát.
Belementem a csõbe...
Amit "alkotott", az úgy volt randa, ahogy lehet attól, aki csak ugatja a számítógépet. Kicsit helyreráztam, egy oldalba sûrítettem, mert õ két oldalasra hozta össze, az útlevélszámok a második oldalra kerültek. Kinyomtattam, Viktor el, boldogan.
Öt perc múlva komor arccal megjelenik a hídon:
- István ez a nyomtatvány kisebb, mint az eredeti.
Nézem, hát valóban. Mondjuk az eredeti 98%-a.
- Ezt nem lehet a hatóság kezébe adni! - mondta, és rögtön tudtam, hogy ezért minimum ezer év Gulág járt, ha valaki ilyen trehány odahaza náluk.
Varázsoltam egy csöppet, s kinyomtattam, de szerinte még ez se volt az igazi, mert két sor magassága között felfedezett legalább másfél tizedmilliméter eltérést.
- Sto gyelaty? (Mi a teendõ?) - kérdeztem Lenin híres mûvének címét idézve, hogy lássa, szocialista mûveltségem nem elhanyagolható.
- Azt hiszem, én változtattam meg a sormagasságot, amikor készítettem - mondta bûnbánó pofával, és eltette az iratot, de attól tartok, hogy ez szegény fejének még álmatlan éjszakákat fog okozni, mert hogy magyarázza majd meg az immigration officernek, hogyan került oda az a hatalmas hiba?
Nyilván a dolgok karakírozva vannak, de azért jellemzõ a viselkedésére: az orosz ember kedves, szeretetreméltó, jó barát, jó ivócimbora, miként õ is, csak Isten õrizzen attól, hogy hivatalnokká legyen, mert akkor elveszti a fejét, megittasul a piti hatalomtól, ami a kezébe adatott, és szabadjára ereszti magát, s észre se veszi, hogy mindenki menekül elõle, és a háta mögött (jó ha csak) megmosolyogják.
Ám sose legyen rosszabb parancsnokom.
A nyomtatókazettát meg ezért hoztam bõven a hajóra, hogy ne legyen gond a sok nyomtatás. Amit otthon tettem be a printerbe, két napja ürült ki, s nyomtatok vele bõszen. (Igaz, nem pazarlom, mert csak "draft qualiy" üzemmódban használom, ami halványabb, de a célnak a hajón igazán megfelel.)

Március 4. hétfõ, úton, Angol csatorna. Holnap érkezünk. Valószínûleg a Mo I Rana - Greenore út törölve, helyette Oslóba megyünk papírért, és vissza a Földközi-tengerre.
Meg kell mondjam, hogy Wojciech inkább haver, mint szakács. Amit tegnap alkotott, az valami borzalom volt. Ebédre fõtt hal volt, valami randa szósszal és fõtt zöldbab. Vacsorára pizzát varázsolt, jó keményre sikeredett...
Remélem az új (régi, mert az jön vissza, akit váltott) szakács jobban fõz.

Március 5. kedd, úton, Rotterdam. Hát nem tudom, volt-e ilyen napom, mint a mai, ebben az életben?
Igazi bolondokháza!
Kezdem azzal, hogy tegnap este nem tudtam elaludni az éjféli õrség elõtt. Nyolckor feküdtem, mint szoktam, máskor tíz percen belül alszom, de most nem ment. Kilenckor elkezdtem idegeskedni, hogy nekem aludnom kell, mert hosszú nap virrad rám, hát persze, hogy nem ment.
A hajnali szolgálat rendben lement.
Fél hétkor lefeküdtem, mert Viktornak most volt valami sürgõs elmondani valója, s nem tudtam szabadulni hatkor a hídról. Kilenckor keltett, akkor már ki voltunk kötve, és elkezdték a kirakást.
Bambasz már a parton várta a hajót, késõbb Viktor elmondta, hogy kérdõre vonta, miért nem keltett fel, mert "a chiefnek muszáj felkelni manõverre". Viktor azt mondta, mert neki ez a stílusa. Bambasz erre jól befogta a száját.
Álmosan kóválygok a fedélzeten, amikor látom, hogy a német cipel egy baromi nagy ládát, tele szalámival, meg több nájlonacskót. Segítek neki, mert ugye, ha a hajónak hoz kaját, akkor illik. Lecipeltük a konyhába, hát azt mondja a szakácsnak, ez privát, az övé. Azannyát, ezt mind fel akarja falni? (Késõbb mondták, hogy mindig ezt teszi: szabadságról lejön a hajóra, kocsival hoz egy vagon maszek kaját, meg mindenféle technikai ócskaságot, amit a bolhapiacon vett, és dupla áron elszámolja a cég felé...)
Közben megjött Mr. Eckhoff, a tulaj a feleségével és a tízéves kisfiával. Hamarosan megjelent egy pasas, aki a mentõtutajt akarta elvinni éves szervizre. Viktor azt mondja:
- István, intézd el, hogy a daru partra tegye.
Aranyos!
Itt a hollandoknál nincs ezer ember, aki a hajón dolgozna, egy darus dolgozik, kész. Késõbb jön még valaki, aki a mini bulldózert vezeti, és összeszedi a rakományt a markolónak.
Azért felhajtottam valakit, akinél láttam walkie-talkie-t, és elintéztem egy üveg whiskyért, hogy kiteszik. Közben jött egy kamionsofõr, hogy meghozta a fedélzeti és gépész anyagokat, amit három hónapra rendeltünk.
Na, már most: nem part mellé voltunk kötve, hanem egy úszódarura, az állt a part mellett. A négy raklapnyi anyagot vagy ötven méterre kellett elcipelni, hogy az úszódaru mellé vigyük. Ehhez Pascal, Manu és én voltunk mindössze. Itt le kellett engedni kötélen a daru fedélzetére, átcipelni a másik oldalra, majd kötéllel felhúzni.
Megcsináltuk.
Utána gyerünk, ellenõrizni, hogy minden megérkezett-e?
Egykor bezuhantam a szalonba, és ettem valamit, majd rohanás, mert a tulaj indult, pár dolgot ki kellett vinni a partra.
Délután fél négyre befejeztem a rendelt anyagok ellenõrzését.
Négykor vége a kirakásnak, mehettem a raktárba, mert mosni kellett, és ötre jött a révkalauz, és mentünk a berakó rakpartra. A raktármosás könnyen ment, Manu volt a fõcsõvezetõ, én csak a slagot cipeltem utána. Viszont a víz frankó hideg volt, nekem meg nincs gumikesztyûm, hát úgy átfázott a kezem, mint soha. Az ujjaim izületein éreztem igazán mit jelent: csontig hatol a hideg. Vagy tíz percig melengettem a vízcsap alatt a kezem, míg életet varázsoltam bele.
Ötkor manõver, hogy a frász törje ki...
Az orrkötelek a parton voltak, vagy hatvan méter hosszú mindegyik. Viktor int, dobd el a köteleket.
Eldobtuk, és beszedtük: kézzel. Istentelenül elfáradtam, de az enyém is akkor ért a fedélzetre, amikor Pascalé, pedig õ huszonöt évvel fiatalabb, és állandóan fizikai munkát végez. Utána a springet, ehhez tudni kell, hogy valamilyen úri passzióból kifolyólag ez kétszer olyan vastag, mint az orrkötél, hát ketten alig bírtuk beráncigálni. Utána húsz percet ültem a hídon, és remegett kezem-lábam...
Fél hétkor érkeztünk a berakó rakparthoz, alig vánszorogtam...

Életben maradtam...

Negyed nyolckor megjött a draft surveyor, megcsináltuk a számítást, nyolckor kinyitottam a raktárakat, és elkezdték a szén berakását. Közben Manu és Pascal kimentek a városba, mert bejött Pascal öccse, aki itt él, és Viktor erre való tekintettel elengedte õket.
Utána pihenésképpen a hídon elkészítettem az útvonalat, bevittem a két GPS-be, megírtam a voyage reportot (útjelentést), és levittem Viktornak. Addigra a Germanischer Lloyd két inspektora elment, és kiállították az összes hajóokmányt, így Viktor boldog volt, és reméljük, a tulaj is az lesz.
- Gyere, István, igyunk meg egy sört - invitált ennek örömére a parancsnok, Leszekkel együtt.
Hát, mit mondjak, bizony jól esett.
Beszélgettünk, rihegtünk-röhögtünk, amikor jön Heniu, az új szakács, aki alig pötyög angolul, hogy a járó billeg.
- Na, akkor megyek - mondom, mert ugye én vagyok a házmester, nekem kell utánanéznem a dolgoknak.
- Hagyd, István - állított meg Viktor. - Majd késõbb -, mondta, és kinyitott egy másik sört. Tovább dumáltunk, amikor jó fél óra múlva a parton veszett autóduda hallatszik.
- Valakit hívnak... - mondta Leszek.
- Nyilván engem - álltam fel, s kimentem, amúgy papucsban.
Egy hollandus mutatja a hajólépcsõt, hát majd szívszélhûdést kaptam. A járó félrecsúszva, majdnem párhuzamosan a hajóval, felfekszik a rakpart szélén, és a vége jó másfél méter magasan, amelyiknek a földön kellene lenni.
Közben ment a berakás, a merülésünk megnõtt, apály is van, hát gyorsan lesüllyedtünk a rakpart szintje alá. Ha most eltörik, vagy elgörbül a járó, akkor a tulaj leharap mindet, ami kilóg a testünkbõl...
Bekiáltottam Leszeknek, az rohant, mint az õrült, lehet, hogy érezte a hangomon: baj van. Néztük egy darabig, mit lehet tenni? Az tûnt az egyedüli járható útnak, ha daruval felemeljük, és a helyére tesszük. Igen ám, de ehhez a felfüggesztõ köteleket be kellett akasztani a megfelelõ lyukakba, tehát nincs más hátra, amint a lengyel leengedte a teheremelõ kampót, én kimentem a járóra, és beakasztottam két kötelet. Éppen a harmadikat akartam a félszembe tenni, amikor valahogy könnyûnek éreztem magam, és valami furcsa történt.
Zuhantam le, a járóval együtt...
A holland, aki a parton bámészkodott, elfordult, és elengedett egy: "oh, my God!";-ot.
Leszek kikandikált a korlát felett, és amint meglátott a víz közelében a meredeken lógó járóra omolva, a kötelek közé csavarodott lábbal kapaszkodni, elkezdett óbégatni:
- Czifu (ejtsd: csifu), czifu, co robisz? (Chief, chief, mit csinálsz?)
- Mit, mit - gondoltam -, halat nézek reggelire, úgyis kevés van a hajón...
A marhája... hát nem látja?
Legalább fél perc telt el, amire felfogtam, hogy mi történt: én most le vagyok esve a járóval, az egyik tenyerem felhorzsolva, mert a kötél lehozta a bõrt, a bal lábam a járó kötelei közé gabalyodva, az egyik talpam fázik, mert a papucsom a vízbe esett, és alattam, vagy tíz centire hömpölyög a Maas. A járó szerencsére nem szakadt le, csak bezuhant a hajó és a rakpart közé, s a beakasztott kötelek megtartották, de akkor is, a vége a vízben, és kb. 80 fokos szögben állt. Nagy nehezen kigubancoltam magam, s felkecmeregtem, és dühömben a másik papucsot is bedobtam a vízbe, pedig nagyon szerettem, mert kényelmes volt. Amikor felmásztam, akkor rájöttem, hogy milyen szerencsés vagyok: élek, nem estem a vízbe, nem törött csontom, még meg se ütöttem magam, még a derekam se rándult meg, csak a tenyerem horzsolódott meg.
Köszönettel tartozom a Jó Istennek, és az õrangyalomnak, mert hány olyan halálesetrõl tudunk, hogy valaki beesett a hajó és a rakpart, vagy uszály közé...
Ez valamivel éjfél elõtt történt, így holnap folytatom.

Március 6. szerda, Rotterdam, úton. Akkor folytatom, mert van mit mondanom. A "balesetem" után jól elküldtem a darust, hogy rakjon elõl is, ne csak hátra, s felmentem a hídra, és lejátszottam vagy négy pasziánszt, de az utolsónál majd elaludtam, így inkább kimentem a deckre fázni.
A berakás sikerült. Amikor számításaim szerint megvolt a 3000 tonna szén, leállítottam a rakodást. Közben persze történt egy kis malõr:
A felépítmény elõtt van egy lejtõs, mintegy három méter hosszú fedélzetszakasz. Gondolom, "teccik" tudni, mi történt? A kirakáskor a deck tele volt bentonittal. Ez, ha vizes, márpedig az volt, úgy csúszik, mint a radai rosseb. Erre jött még a szén, ami fél centisre volt zúzva, jó apró, gurulós fajta...
Amikor ráléptem erre a részre, azt vettem észre, hogy a talpam eltakarja az árboclámpát, Viktor meg a hátam mögött bozsemojozik.
Szóval akkorát pereceltem, hogy az már mesébe illõ. Szép vízszintesen érkeztem le a szénre, és azon, no meg a hátamon leszánkáztam kikötõbakig.
Említettem, hogy ma karonfogva járok az õrangyalommal: se meg nem ütöttem magam, nem rándult meg a derekam, nem tört ki a lábam, stb. stb...
A draft surveyorral elkészítettük a végsõ számítást: 3000,641 tonna volt bennünk. Ezt szeretem a munkámban, amikor a számításaim engem igazolnak, és minden úgy megy, ahogy azt elvárják. A hollandus meg is jegyezte, hogy ritka az olyan hajó, amelyiknél ilyen pontosan sikerül a berakás. Utána már mehettem is aludni, igaz, reggel hat óra volt.
Kilenckor Viktor kirúgott az ágyból, hogy sok a dolog, ne aludjak már annyit. Visszahozták a tûzoltó készülékeket, a mentõtutajokat, várjuk az élelmiszert, a cigit, az italokat...
Meg kell, hogy mondjam, nem voltam valami vidám. Durcásan széthordtam hat poroltót, az utolsót ráejtettem a gyûrûs ujjamra, persze nem olyan kezdõ módon, hanem az ujjam felfeküdt a készülék dobozának a szélére, s a poroltó alján levõ perem esett rá az ujjpercemre (az õrangyal biztosan pisilni, vagy kávézni ment, pedig még nem volt itt az ideje). Az ujjam most szép kék, de a szélén zöld. Aztán megjött a kaja (a cepekedéskor rám esett a lépcsõs szakasz a láncban, nyilván azért, mert én vagyok a legfiatalabb, a legfrissebb és a legerõsebb), késõbb a sör, a cigi és a tömény ital is, meg a pilot, és az esõ széllel kísérve, mert így igazi a manõver.
A manõvernek fél egykor volt vége.
Utána fel a hídra, mert a szolgálat nem szívesség, és déltõl hatig én vagyok szolgálatban.
Viktor kettõkor feljött, és megkérdezte, hogy nem ebédelek-e?
Jé, kiszúrták...
Mondtam, hogy nyugodtan menjen le, mert nekem ahhoz sincs erõm, hogy a kanalat tartsam, majd iszom egy teát...
És így is lett, mert most éppen iszom!
Most jól érzem magam, vége a bolondokházának, az idõ kellemes: nyugati szél fúj, a tenger viharos, én meg ülök a szófán, puszilgatom a fájós ujjamat (a talpamat és a bokámat nem érem e...) és abban bízom, hogy ilyen másfél napom nem lesz túl sok már ezen a hajón...

Március 7. csütörtök, úton. Hajnalban csak ültem, és próbáltam regenerálódni. Olyan izomlázam van, hogy ezer nyelven beszél.
Rotterdamban beszéltem az asszonnyal, és mondta, hogy az "Aranka piros autója" megjelent a Vakok Lapjában. Úgy látszik Lak István szavatartó ember.
Hajnali ötkor bedurrant az idõ. Jó 9-es, 10-es szél fúj, 8-10 méteres hullámok jönnek nyugatról, mi meg pontosan északra megyünk. Ötig se volt kismiska, de innen kezdve úgy rollázunk, hogy néha nem lehet megmaradni egy helyben. Pedig a rakomány jó, a raktár színültig van szénnel, csak az elejében van egy kis szabad hely. A súlypontunk magasan van, nem rángat a hajó. A kabinom egy csatatér volt, amikor lementem. Aludni egyfolytában lehetetlen, rövid részletekben pihentem, egyébként arra ügyeltem, hogy ki ne essem az ágyból. Fáradtan ébredtem. Fizikai nehézséget jelent az is, hogy az ember egy helyben megálljon.

A Császármadár

Elolvastam apa könyvét, a délutáni õrség alatt fejeztem be. Két dolog miatt vártam nagyon, hogy mit ír? Az elsõhöz egy kis magyarázat:
Valahol, valamikor már leírtam, hogy számomra a történelem, ahogyan oktatták - és ez nem a tanárom, hanem az oktatási rendszer a tananyag hibája, de az is lehet, hogy az enyém -, nem események sora, egymásba ágyazódó, egymásból következõ, egymásra épülõ események sorozata, hanem különálló, megtanulandó egységek, amik között alig van kapcsolat. (Az is lehet, hogy valóban csak az én hibám, hogy képtelen vagyok sok logikus esemény között kapcsolatot találni, és úgymond a sorok között olvasni, de ezen nem lehet változtatni, még azzal se, hogy ráförmednek az emberre... Jellemzõ: számomra a meglepetés erejével hatott, hogy Szapolyai János, az utolsó, akit magyar királyként ismerünk, azonos a Dózsaverõ és elítélõ Szapolyaival.)
A lényeg: 1526. augusztus 29-e és az 1555-ös egri várvívás közötti magyar történelemrõl semmit, de semmit nem tudok (tudtam). Ha lehet így mondani, már csak ezért is fontos és tanulságos olvasmány lehet mindenki számára, mert errõl az idõszakról szól. Kötelezõvé tenném a könyvet azok számára, akik olvasták az Egri csillagokat. Ami számomra ott kérdés volt, arra itt kaptam válasz. Nagyon csodálkoztam a brazíliai Recifében levõ Arany Kápolna festménye elõtt: Isabella reina de Húngria volt egy kép aláírása, s nem tudtam, kirõl van szó. Most már tudom.
A másik, amiért vártam, az utolsó fejezetek egyike, mert ugyanannak a jelenetnek benne kell lenni, aminek Gárdonyi híres könyvében. A látogatás a szultáni sátorban. Természetesen, egészen más a két jelenet. Ha igaz a négyszáz fogoly lefejezése, akkor vajon Gárdonyinál miért nem szerepel?
A könyv stílusa is meglepõ volt, de azt hiszem, telitalálat: mert nem egy összefüggõ eseményt mesél el, hanem olyan, mint a börtönben sínylõdõ rab visszaemlékezése az életre, sok, de nagyon rövid fejezetre oszlik. Mint az emlékek... Mindegyik egy-egy villanás az életbõl. Tõmondatok, nincs mit cifrázni rajtuk, mert megtörténtek, így már nem lehet rajtuk változtatni, bármennyire is ott a kulcsa annak, amiért enyingi Török Bálint úr a padisah börtönébe került. Nincsenek hosszú párbeszédek, hosszú mondatok. Olyanok, valóban, mint az emlékképek: vannak, és nincs mit rajta magyarázni. De el lehet gondolkodni rajtuk.
Az igazság az, hogy számomra nem derült ki, miért is került Isztambulba Török Bálint, és azt hiszem, a szultáni akaraton kívül nincs is valós oka, mert Ibrahim pasa magyarázata is csak a saját vélekedése: Kászon basa, a szultán egyik kedvencének elveszejtése. Mert hogy Török Bálint hol a Habsburg Ferdinánd (a teniszpartit bámuló királyt Várkonyi alakította, ez élénken él az emlékezetemben az Egri csillagok filmbõl) pártján volt, aztán János király híve lett, nem lehet valós ok. Hiszen akkor ez volt az általános.
Szeretni való, jó könyv...

Kultúrest

Este videóztunk. Bambasz hozott pár (25) kazettát, és vacsora után elkezdtük "feldolgozni" a kultúrát.
Egy Csillaghajós kommandó címû mûalkotás volt mûsoron, de nem is ez a lényeg. Volt egy jelenet, amikor az ûrcsótányok felszúrták a szarvukra az alfõhõs-kommandós-kislányt. Ezt Pascal igen zokon vette. És kommentálta az eseményeket:
- Ne ácsorogjatok, meghal... Miért nem siettek a kórházba vele, ez jó lány...
És amikor meghalt, s "kitemették" az ûrbe, a könnyeit törölgette, és a fejét ingatta:
- Bullshit, bullshit, no good... no good... why not welding? (Khm... bivalyszar, bivalyszar, nem jó, nem jó..., miért nem hegesztették meg? - és ehhez egy kis magyarázat: a fõhõst, egy sebesülése után összevarrta egy gépezet, és mi úgy kommentáltuk, hogy "meghegesztették").
Pascal mélyen átélte a mesét...
Már többször írtam Pascalról, de a másik matrózról Manuról még nem.
Õ a fedélzetmester, bár tíz évvel fiatalabb, mint Pascal. Ez persze csak azt jelenti, hogy õ kapja a munkát, és õ osztja be magukat. Vezetõ típus, míg Pascal beosztottként érzi jól magát, azonnal elfogadta, hogy Manu a fõnök kettejük közül.
Manu vidám fickó. Jól beszél angolul, és barátságos. Amikor megláttam, azt hittem, hogy török. Nem fekete, bár annak tartja magát, olajbarna a bõre, és nagyon erõs, fekete a szakálla. Vékony csíkot hagy csak meg az arcán, de a végén, az álla közepén vagy húsz szál két centi hosszú, és azt állandóan pödri.

Március 8. péntek, úton. Éljenek a nemzetközi nõk... Viktor nagy készülõdésben volt, mert este felhívja majd az asszonyt, mondta, s elmesélte, hogy ez az egyik legnagyobb ünnepük: reggel felköszöntik a nõket egy csokréta virággal, és utána a férfiak elmennek jól berúgni...
Tombol a vihar körülöttünk.

Március 9. szombat, úton. Az is kretén, aki télen hajóval megy Norvégiába! Jaj de nagyon tele van a hócipõm, ennek a "szép, északi" országnak a tengerével!

Erik boldog...

Hideg van, tombol a vihar, jeges szél fúj, összekeveri a levegõt a tenger hullámaival, felkapja, apró jégdarabokkal kocogtatja meg a kormányállás ablakát, mint géppuskasorozat pattognak a felsõhídon. Jó tízméteres hullámok billegtetik a hajót, és fogalmam sincs, honnan tudja ez a dög idõ, hogy mikor kell fordulnia, de amikor irányt változtattam, és vártam, hogy megszûnik a vad dülöngélés, a szél is fordult, s továbbra is kilencven fokból kapjuk oldalba. A fedélzet csúszik, a szemüveg pillanatok alatt vizes, nem látok, csak a rutin találja meg a lépcsõt, s visz fel a hídra. Ott a két radiátor már kevés, hogy legyõzze a kinti hideget, pedig még plusz van, három-négy fokot mutat a hõmérõ, de mindenféle lyukakon befütyül a szél. Már kell az anorák is, azzal kibírhatós a hideg.
A legnagyobb baj nem is ez, hanem az, hogy semmihez nincs erõm: se az álláshoz, se az üléshez, se a fekvéshez. Ugyanis mindezen tevékenységek jelentõs fizikai igénybevételt jelentenek, ha a padló, a szék, az ágy mindenáron el akar menni az ember alól. Persze nem hagyom, hogy a tárgyak túljárjanak az eszemen, s ülés közben kicsámpítom a lábam, jobbról a szekrénynek, balról a biztosítékpultnak, a könyököm a felsõtestnek adnak támasztékot, és ha csak két ujjal is, de tudom írni a Naplót. Az állás a bokát és a térdet készíti ki, a fekvésben meg a sok csúszkálást kell kivédeni, de közben, muszáj aludni, mert jön a szolgálat. Nálam ez már többé-kevésbé megy.
És gondolom, e közben a parton ott áll félmeztelenül Erik, a viking, és majd eldurran a gyönyörûségtõl, hogy de csuda szép idõ is van ma, s milyen pompás helyen lakik...
Este végre megérkeztünk a megváltó Grip pilotállomáshoz. Két révkalauz is jött, az út tíz óra kikötõig, a Trondheim fjord igencsak hosszú, és a gyár a végében van. Mert azt senkinek se tessék gondolni, hogy valami faluba, ne adj Isten, kisvárosba megyünk. Egy gyár van a prérin, azaz a fjord partján, passz... Az idõ továbbra is Eriknek lehet kedvére való, mert én valahogy nem szeretem, ha esik a hó, süvít a szél, és életveszélyes a fedélzeten mászkálni. De azért nem vészes, mert az esõ elmosta a havat éjfélre.
Encsike este negyed tízkor felébresztett, arra elég volt a térerõ, hogy a mobil kicsengjen, de arra már nem, hogy beszélhessünk. Szegény nem gondolt arra, hogy ebben az idõszakban készülök az éjféli szolgálatra, azaz alszom. Így fél tíz után felkeltem, de legalább volt idõm rendbe hozni a kabinom, mindent felszedtem a földrõl, mert ami oda leesett a veszett billegés közben, onnan már nem tud még jobban leesni.
Így megint hosszú napnak nézek elébe - minimális alvás után -, azonnal kezdik a kirakást, nem számít, hogy vasárnap van, ez egy alumíniumgyár, ahova a rakomány szól, és õk szünnap nélkül dolgoznak.

Március 10. vasárnap, úton, Muruvik. Hétkor érkeztünk.
A MAHART szólás azt tartja, hogy mit se ér a manõver esõ nélkül, az esõ meg szél nélkül. Ám itt - Erik hazájában - ez nem áll. Mert nem esett az esõ, de a hó annál inkább. Mit esett? Zuhogott! Húsz perc alatt legalább hat centis, fehér, hópaplan került a fedélzetre, meg rám. Közben Erik valószínûleg a jó meleg kandalló mellett házi pálinkát falt, és ökörszarvat fabrikált a baseball sityakjára.

Nap közben nyugi, csak mindig akadt egy-két "nézd ezt meg, István, intézd el azt chief...", így alvásról szó se lehetett.
Viszont valami télisport-összeruccanás van valahol a közelben, mert egész nap síugrás, sífutás, síváltó, biatlon volt mûsoron, majd összefoglaló a síugrásról, a sífutásról, a síváltóról, a biatlonról, majd ismételték a sífutást, a síugrást...
Nõi biatlonban kiszurkoltuk, hogy a svéd Magda Förester(?) megverte a két francia csajt, akik elõtte voltak, így volt valami jó is. Se magyar, se lengyel nem indult, hát nem volt kinek drukkolni, de mindig van francia, akik ellen lehet...

A hely kiválóan alkalmas a horgászásra, így aki szeretett, nekiállt pecázni, mert még nincs elég hal a hajón, és fogtak is bõven, elég volt vacsorára. Öt lepényhal is horogra került, ezek olyan lapos izék, és a hátukon van a szemük. Viszont nagyon finom a húsa.
Tizenegykor kerültem ágyba.
Szeretem az ilyen napokat, amikor nem hosszabb a szolgálat, mint 24 óra...
A képek: fent: Muruvik reggel
Középen: Muruvik délben
Lent: Muruvik este

Március 11. hétfõ, Muruvik, úton.Azt azért senki ne gondolja, hogy azért, mert alumínium gyár rakpartján állunk, nem szép a vidék. A fjordot alacsony hegyek ölelik körül, a fenyvesek ezüstös ruhába öltöztek, a csupasz sziklák is fehér fátyolt borítottak magukra. A hóesésben szürke volt minden, de délutánra kisütött a nap, és csillogott villogott a vidék. A nap megvilágította az öböl vizét, szélcsend volt, összefüggõ aranyhíd kötötte össze a hajót a szemközti parttal. Este pedig megláthattuk, ami nappal nemigen vehetõ észre, hogy nem kihalt a vidék, mindenfelé fényfüzérek mutatták, hol van lakott település, és nem is egy van húsz kilométeres körzetben. A hegyoldalakban pislákoló magányos lámpák a farmok helyérõl adtak útbaigazítást. Csak embert nem látni, mintha kihalt lenne az a hatalmas ország, csak két "Erikkel" találkoztunk, az egyik a darus, a másik valami õrzõ-védõ viking lehetett, de nem viselt ökörszarvat a mûanyag sisakján.
Fél hatkor keltem, elintéztem a "házmesteri" teendõket: villanyoltás, napló beírása, raktárnyitás, stb. A kirakással negyedtizenegykor végeztek. Azonnal indultunk, mert egy hajó várt a rakpartunkra. Indulás után egy kicsit rendbe hoztam magam, mert jól eláztam.
Egész éjszaka vizet vettünk. A vételezõ tömlõt a partról kaptuk. Amikor visszatettem a helyére, és a vízaknát lefedtem, egy jópofa Erik belerúgott a csap nyitórúdjába, a víz megindult, és sikerült totálisan eláznom. Mire végeztem, menni kellett a raktárt csukni, majd manõver, de most amikor hajnali õrségben írom a naplót nem érzem, hogy megfáztam volna...
Délután ötkor majdnem elaludtam az õrségben...

Március 12. kedd, úton, Mo i Rana. Valami furfang lehet a dologban, mert nem hajnali hatkor érkeztünk, hanem fél tizenkettõkor, s így kialudtam magam a rakodás kezdete elõtt. Ha Bambasz meglátja a naplóban, lehet, hogy feljelenti Viktort a Hágai Nemzetközi Bíróságon.
Ehhez tudni kell a következõket: Amikor Rotterdamba érkeztünk, a barba nem keltett manõverhez (reggel kilenckor érkeztünk), hanem csak a rakodás kezdetekor, negyed tíz körül. Bambasz a parton volt, és ezt látván, protestált Viktornál, mondván: "chief must wake up for maneouvre!", azaz a chiefnek fel kell kelni a manõverre. Viktor nemes egyszerûséggel elküldte a fenébe, azzal, hogy az õ stílusa ilyen, az elsõtisztnek lesz dolga úgy is elég, mire elmegyünk, passz. Erre a barom német a tulajnál mószerolt be, de nem Viktort, hogy nem keltett fel, hanem engem. És ezzel a szaralak, jellemtelen "übermensch"-el kell lennem a fél szerzõdésem alatt!
Na, mindegy.
A rakodás megy, holnap délutánra ígérték a befejezést. Erre Viktor elrendelte, hogy éjszaka watchman szolgálat lesz, mert a berakás egyszerûnek ígérkezik, s így majd alhatok valamelyest. Erre fél éjfélkor kerül sor.

Március 13. szerda, Mo i Rana, úton. Reggel fél hatkor keltem, kimentem megnézni a merülést, mire bejöttem a hajóra, összetört a bajszom. Mínusz tizenhét fok van, Erikék (a vikingék) ezt módfelett csípik, mert már érezni a tavasz leheletét... Számomra ez igen fagyos lehelet. Ugyanis felvettem minden ruhámat, és így csak kevéssé vacogok, nekik meg ad a gyár finom, meleg védõruhát, nem számít, mennyire van tavasz, vagy akár tél is.
Délre kitört a hõség, felment mínusz két fokig, így, amikor a rakományt le kellett fedni nylonfóliával jól kiizzadtam. Annak ellenére, hogy fél kettõre berakták a hajót (betonvasat viszünk tekercsben és kötegekben) három elõtt indultunk csak el, mert jött egy surveyor, aki a raktártetõk vízzáróságát ellenõrizte. Három olyan pontot talált, ahol beázhat a raktár, oda tett egy kis habot, majd kiállította a bizonyítványt, és elment.
Két pilot vitte ki a hajót, az egyik tanuló volt.
Annak ellenére (vagy talán azért), hogy tél van, csodaszép volt a táj. Mindent hó borított, még egy rövidke szakaszon jég is volt. Összetörtük a fjord vízén keletkezett fehér mezõt, majd havazni kezdett, percek alatt teljesen fehér lett a hajó. Készítettem pár fotót. Nagyon festõi (vagy giccses) volt, amikor a szemközt levõ hegy fölött megnyíltak a felhõk, és a lemenõ nap narancs, vörös, és bíborfényt csurgatott a lejtõkre, és megragyogtatta a hegycsúcsok jeges szikláit.

Március 14. csütörtök, úton. Végre egy olyan nap, amikor leírhatom: semmi különös, megyünk. Mint egy mormota úgy aludtam, minden percet kihasználva, amit nem õrségben töltöttem.

Március 15. Nemzeti ünnep, péntek, úton. Igazából most le kellene írnom valamit, de nem akarom, mert még elkiabálom... Én nem vagyok babonás, de mit lehessen ugye tudni?
Most olyan útvonalunk megyünk Írországba, amelyik számomra teljesen ismeretlen. Még nem hajóztam Skócia északi részén, se az Ír-tengeren.
Délután "otthon jártam", legalább is gondolatban.
Meg kell, hogy mondjam, a hal finom, tápláló, egészséges étel. Van benne foszfor, meg van benne C-vitamin, meg sok növényi rost van benne a halban, és a hal koleszterinszegény. Én meg hülyeszegény vagyok, hogy immár hetek óta minden második-harmadik nap halat eszem... Nem mondom, amit Muruvikban fogtak, a lepényhal, igazán ízletes kaja volt. De amit itt mostanában ebéd és vacsora gyanánt kapunk... Törpemakréla, de annyira törpe, mint egy satnya keszeg, és abból is csak két darab jut. Nem mintha húsz esetében jól lehetne lakni vele, ami megtölti a hasat, az a finom, vízben fõtt krumpli, meg sárgarépa saláta, amit kapunk hozzája, mert a polyák és az orosz így szereti.
Az ünnepre való tekintettel kitakarítottam a kormányállást.

Március 16. szombat, úton. Most már nem kiabálom el, de kaptunk két teljes napot ajándékba az idõjárás felelõstõl. Egészen tegnap este hatig csodálatos, szép idõben, ebben az évszakban hitetlenül csendes tengeren jöttünk. Mostanra elmúlt, és minden megy a normális kerékvágásban, lityegünk mint a veszet mennykõ...
Délben felhívott az asszony.

Március 17. vasárnap, úton. Holnap hajnalban érkezünk. Mostanában Viktor jókat vigyorog, amikor megjelenek a hídon a kis "túlélõ felszerelésemmel". Olyan lehetek, mint nagymama hajdanán, amikor lement a ligetbe sétálni, szatyorkában vitte a váltóruhát, a vécépapírt, a gyógyszereket, stb... Én a papucsomat, a cipõkanalamat, és a Nescafét hordom a nájlonacskóban a hídra. Mert ugye a Scholl papucsom elveszett Rotterdamban, hát a másikat, a kabinba valót viszem fel, de ahhoz, hogy a cipõmet felvehessem, kell a cipõkanál, és a Nescafé pedig sokkal lassabban fogy, hogy nem hagyom fent a hídon az egész üveggel...

Március 18. hétfõ, úton, Greenore. A hajnali õrségre elromlott az idõ, most megmutatja az ír tenger, hogy milyen tud lenni valójában.
De nem sokáig mutogatta a tudományát. Négykor megérkeztem, kószáltam egy kicsit hatig, mert senki nem válaszolt a hívásomra, majd Viktor fél hétkor horgonyt dobott.
Délután kikötöttünk.
Mindig is mondtam, hogy az írek európai népség, sokkal inkább, mint a hollandok, vagy Erikék. Holnap reggel nyolckor kezdik a kirakást, és mivel túlórát fizetnek, ezért este nyolcig dolgoznak. Nem egész éjjel, meg minden, ahogy a többi túlcivilizált országban...
Négykor kimentem, egy kicsit körülnézni. Körbejártam Greenore-t. Mind a tizenvalahány házat. Nem lehet több lakosa, mint száz. Ehhez képest van két kocsmája... Meg egy szatócsbolt, ami postahivatal is egyben, meg minden. Szép rendezett kis falu, amint azt megszoktuk az angoloknál. Összeszámoltam hány utcája van, de egynél tovább nem jutottam.
Mivel a kikötõkapu nem volt nyitva, lévén nagy ünnep - Szent Patrik napja, s ha valaki nem tudja, akkor õ Írország védõszentje -, nagyot kellett kerülnöm, a tengerparton ki tudtam menni, egyenest a sétányra. Nos ott volt a fél falu, sétáltak, beszélgettek, a gyerekek lementek a vízpartra köveket hajigálni, egyesek kutyát sétáltattak, azaz dühöngött a jókedv, kirúgtak a hámból, amúgy angolosan...
Mire visszajöttem, jól el is fáradtam, nem véletlen, hisz két hónap óta elõször tettem, huzamosabb idõre, partra a lábam.
Az ügynök szerdára intézi el, hogy orvoshoz mehessünk, tele vagyok viszketõ pörsenésekkel, csakúgy, mint Pascal és Manu.

Március 19. kedd, Greenore. Szépen, komótosan dolgoznak. Kilenctõl-kilencig, ez persze hajóidõ, mert õk egy órával kevesebbet számolnak. Feltaláltam a spanyolviaszt: mivel a rotterdami ügynök szemét volt, és nem adta fel a leveleimet, ezért kinyomtattam újra, és feladtam, most sk., remélem, a repülõt nem eszik meg a cápák.
Vettem ezt-azt, szappant és Nescafét.
Azt hiszem, a legnagyobb hasznát az euro bevezetésének mi, tengerészek látjuk. Nem kell pénzt váltanunk, mindenütt fizethetünk vele. Megkérdeztem a tallymant (õ az, aki a banánt számolja a dalban, a kikötõben meg a vasat...), hogy nehéz volt-e az átállás az új pénzre? Azt mondta, hogy meglepõen könnyen ment, csak a formát kellett megszokni. Ehhez csak annyit, hogy az árak mind a mai napig ki vannak írva ír fontban is.
Nyilván, ezeknek a népeknek csak az új árakat kellett megtanulniuk, hogy egy levél Európába most 83 cent, és nem 60, az árak "nominál értéke" alig változott. Azt hiszem, azok a népek vannak szívóágon, ahol nagyságrendekkel térnek az árak a megszokottól, mint az olaszok, ahol - nem tudom pontosan -, de legalább 1718-cal kell az árakat elosztani, hogy az új pénzben megkapják.
Délután megjött az esõ, de a vasnak nem árt, így dolgoztak tovább, kárt nem tett, legfeljebb a havat mosta ki a vas közül.

Március 20. szerda, Greenore, úton. A taxi tizenegyre jött, négyen mentünk orvoshoz, kiderült, hogy Viktornak is van bõrnyavalyája, nemcsak nekünk (Manu és Pascal, meg én).

Rash

Ilyenkor, amikor két hónap is eltelik, hogy utoljára rajtam volt a "kimenõruhám", mindig aggódom egy picinykét, nem-e fogytam-e ki belõle túlságosan. Megnyugtatok mindenkit, hogy nem. Viszont nem is feszült túlságosan, nagyjából úgy áll rajtam, mint amikor eljöttem otthonról.
A szomszéd falu, Carlingford rendelõjébe mentünk. Csudára szeretem ezt az országot. Igaz, nem Anglia, de nagy a hasonlóság, ami nem véletlen. Az épületek, a települések valami "tradicionális nyugalmat" árasztanak, kedvelem ezt a környezetet. A rendelõ várójában mindenki köszönt, mi is, meg a helybéliek is, szóba elegyedtek velünk, kikérdeztek, ki fia-borja vagyunk, és látszott, fogalmuk se nincsen, hogy a Zöldfoki szigetek miféle leves?
Kaptunk szép fehér kenõcsöt, meg rózsaszín tablettát. Az orvost rábeszéltem, hogy ez allergia, és nem valami "büdösbogár" fertõzés. El is fogadta, rá is írta a jelentésre, hogy allergical rash.
Viktor nem értette, hiába mondtam, hogy mi az a "rash" (piros folt, közepén egy pici pöttyel = kiütés), megkérdezte az asszisztensnõt. Az persze nem tudta elolvasni, mert az orvosok itt is arról híresek, hogy lógtak az isiben a szépírás órákon. Kérdezem:
- Talán rash?
A csaj képe felderült, bólint, és megjegyezte, hogy nahát, ilyeneket tudok angolul?
Hát persze, miért ne?
A doki is megjegyezte, hogy jól beszélek angolul, és ilyenkor, mintha a hátamat kenegetnék olyan izével, ami a szólásban van (háj). Persze az is az igazsághoz tartozik, hogy ha orvoshoz (vagy bármilyen "specialistához") megyek, akkor az elõfordulható "szakszavakat" kiszótározom, így jutottam tegnap olyan szavakhoz, mint a rash - kiütés, bladder - hólyag, itch - viszket, scratch oneself - vakaródzni. Úgy látszik, Viktor nem folytat elõtanulmányokat, megelégszik azzal, hogy eltáncolja, amit mondani akar...

Az ír talány már nem talány...

Mára megoldódott egy, számomra, nehéz talány. A kérdést úgy lehet megfogalmazni: hogyan tudnak az írek annyit inni, amennyit tudnak? Nos, a taxisofõr oldotta meg a rejtélyt, amikor elmagyarázta, hogy egyáltalán nem marhaság, amit tegnap láttam a kocsma falán Greenore-ban, hanem maga az ír valóság. Ugyanis egy tábla volt a homlokzaton, hogy aszondja: ISKOLA. Amíg a nebulókat nem hordta iskolabusz a szomszéd faluba, addig délelõtt oskola mûködött a teremben, este meg kocsma. Nyilván azért, hogy tudja a kis ír, hova kell menni este, nem tévedhet el, mert nappal megtanulja az utat. Aztán ha kimarad a suliból, továbbra is oda jár, mert a szívében nosztalog a tantónéni iránt, de csak este engedik be, s a tanítónéni akkor már kocsmárosné aranyvirág, ide a legjobb Guinessét...
Praktikus.
Este nyolckor jöttünk el. Lezuhanyoztam, és kipróbáltam a kenõcsöt.

Március 21. úton. Ma van a tavasz elsõ napja, nekünk meg elegünk van a jó idõbõl, és megyünk vissza Erikékhez, kitanulni, hogy milyen a viking kikelet, amikor jegesmedvék fütyörésznek a zsendülõ hóbuckák között.
Hogyishívjákba és izébe megyünk, még nem tudtam megtanulni a két norvég kikötõ nevét, de hamarosan megtudom, mert be kell írni a hajónaplóba, és valahol utána nézek (hogy norvég várost kellene írnom, azt költõi túlzásnak tartanám). Alumínium rudakat rakunk be, és elvisszük Lisszabonba, hogy meglássuk, ott hogy viszonyulnak az euróhoz? Onnan vissza északra, és ha az Isten is úgy akarja, hogy sikerüljön, akkor papírt rakunk be, s irány a Földközi-tenger.
Bambasz szívóágon lesz, mert nem tud visszajönni április végén. Ha az út így sikerül, akkor május második felében érhetünk vissza Észak-Európába.

Március 22. péntek, úton. Husnes az egyik, Karmøy a másik norvég hely, ahova megyünk. Husnes állítólag lakott hely, a másik csak egy gyár.
Utálom a halat. A tengerit. Illetve a "lómakrélát" (horse macrela?), ráadásul négyszer egy héten. Délben a három darabból csak kettõt tudtam nehezen legyûrni, a harmadiktól egyszerûen megundorodtam. Ilyen még nem fordult elõ velem, mert tudvalevõ, hogy mindenevõ vagyok, és minden kaját szeretek. De a tengeri halból egyelõre elegem van, bár ha Leszek, mondjuk Norvégiában, megint fogna olyan félszegúszókat, és azt párizsiasan elkészítené Henryk, akkor azt megenném.
A kenõcs nagyjából elmulasztotta a piros foltjaimat, és teljesen megszüntette a viszketést.

Március 23. szombat, úton, Husnes. Már tavasz van, itt is, Erikéknél, ma mínusz négy fokkal köszöntött ránk, amint beértünk a Kors fjordba (Korsfjorden). De aztán nyolckor, érkezéskor verõfényes napsütésben manõvereztünk, és egész nap kellemes volt az idõ, mindössze a téli ruhám, rajta az overallom, és a meleg dzsekim meg a kötött sapkám kellett ahhoz, hogy ne fázzak. Napközben felment 10-11 fokig a hõmérséklet.
Akár hiszitek, akár nem, azért ez a Norvégia szép ország. Mindenestre a fjordok, ha szép az idõ, akkor valami csodálatos látványt nyújtanak. A hóhatár mára felkúszott olyan 80-100 méterre, a parton már látni a serkenõ füvet, a hegyoldalakban egyre kevesebb a hó, a fenyves veszít fehérségébõl, egyre inkább a zöld szín kezdi uralni a környéket. A magasban persze hófödte csúcsok övezik az öblöt, de ez számomra már csak holmi dekoráció, nem jelent fogvacogtató hideget. És ezek a csúcsok nincsenek is túlságosan messze. A parton van vagy két-háromszáz méternyi viszonylag sík terep, ahol az emberek élnek, s mögötte a magas hegyek. Persze az is túlzás, hogy "emberek élnek", mert bizony alig látni valakit. A part mentén kanyarodó úton jó, ha egy-két autót látni, persze ma szombat van, nem dolgozik a kikötõ, nincs nyüzsgés, még norvég mértékkel se. Amit hiányolok, az a madarak (vagy jegesmedvék) csicsergése, de lehet, hogy hamarosan az is megérkezik...
Estére dög fáradt lettem, mert egész nap a hajóoldalt festették a matrózok, a barba és én kiszolgáltuk õket.
Kíváncsi vagyok, hogy Viktorra mennyi büntetést sóznak rá, amiért összecsepegtettük festékkel a kikötõ vizét? Persze, ha szerencséje lesz, akkor megússza. Engem biztosan tíz perc után elkaptak volna. (Késõbb megtudtam, hogy a skandináv országok nem veszik túl rossz néven, ha hajót festenek a kikötõikben.)

Március 24. vasárnap, Husnes. Tegnap este fél nyolckor beájultam az ágyba, így aztán nem csoda, ha hajnali fél négykor már zuhanyoztam. Úgy látszik, a korral jár, már nem tudok tizenórákat aludni, még akkor se, ha hagynak, bár ez sose volt rám jellemzõ.
Feljöttem a hídra, Naplót írok, adminisztrálok, van egy kis restanciám a rádiónaplóban, elkezdem a hó végi túlóraelszámolást, meg teszek-veszek, reggel folytatjuk a festést...

Tengerész vagyok, nem hülye...

Ez a mondat, vagy inkább szólás, sokszor elhangzott a magyar hajókon. Most, Viktor esetében talán fordítsuk meg, mert rá nézve úgy igaz, legalább is ma...
Mint írtam, reggel folytattuk a hajóoldal festését. Ez az úgynevezett száraz-nedves rész, amit azért hívnak így, mert amikor a hajó üres, akkor víz felett van, amikor le vagyunk rakva, akkor víz alatt. Tény, hogy fontos a megfelelõ karbantartása, a megfelelõ festékkel való lefestése. Amikor Greenore-ból eljöttünk, Viktor beszélt a tulajdonossal, és hallottam, hogy csak úgy igenel, és persze, lefestjük, amint lehet, mondta. Ez erre a részre vonatkozott, mert a tulaj az õszi javításkor elspórolta a festést, majd a személyzet, mondta, és milyen igaza volt.
Szóval Viktor teljesen lázba jött, hogy szombaton reggel érkeztünk, az idõ is szép, és van két napunk, hát akkor hajrá, gyerünk, festés. Minden ballaszttankot kiürítettünk, hogy minél nagyobb részt le lehessen kezelni. Ettõl aztán olyan a hajó viselkedése, mint a vitorlásé. Hatalmas szabadoldal, amibe vígan belekap a szél...
Nem is volt baj, egészen ma délutánig.
A part felõli oldalon kezdték tegnap, így aztán mire Leszek ma reggel végzett a kiballasztolással, a part melletti hajóoldal még jobban kiemelkedett, mint tegnap, és volt vagy egy méteres szakasz, ami most kilátszott a vízbõl, úgyhogy azt is le kell festeni, volt a parancsnok utasítása. Mivel a tutaj, amirõl Manu és Pascal festett, az orrnál volt, Viktor nagy sebbel-lobbal elengedte az orrköteleket és springet (hátratartó kötél), majd rohant hátra, hogy behúzza a hajó farát, ezáltal az orr eltávolodik a parttól, s a tutaj mehet a hajó és a rakpart közé.
- Nem lesz jó, Viktor - mondtam, mert láttam, hogy feltámadt a szél, s a hajó orra kezdett lassan visszacsúszni a part mellé.
- No problem - volt a válasz - le kell festeni, muszáj... -, és rohant, futott, intézkedett, látszott, hogy elemében van, irányított mindenkit, ide fuss, oda menj, ezt húzd meg, azt ereszd meg...
Manu és Pascal a tutajjal bement a résbe, és festettek. Már jól a közepe felé járhattak, amikor látom, hogy a szél egyre jobban a parthoz tolja a hajót.
- Viktor, látod? - kérdeztem. Nem felel, de arra nézett, amerre én álltam. - Beszorulnak, nem látod? - Viktor nem felel. Szerencsére a hajó megállt, erre hátraszaladt, és a farkötelet megfeszítette, aminek következtében a hajó orra megint kifordult. Visszajött, hogy kezelje a tutaj kötelét. - Minden rendben? -, kérdezem, de õ csak furcsán néz. Megint szólok, hangosabban, nem felel, csak bámul elõre. Hátrafordulok, és látom, hogy a hajóorr szinte vágódik a partnak. Hát persze, a szél kénye-kedve szerint játszott az ezertonnás hajótesttel, mi az az egy farkötél, a nylon, megnyúlik, és nem tartja meg a hajót. Na meg a csörlõ dobja is egészen kicsi, azon könnyen megcsúszik a kötél... Már elérte a hajóoldal a tutajt, Viktor meg csak bámul...
Rákiáltottam a két matrózra:
- Menjetek fel a rakpartra! - kétszer se kellett mondanom, mint a nyúl, úgy iszkoltak fel, bár a nyúl nemigen szokott felmászni sehova, de most vegyünk egy ilyen különlegest (viking nyulat...). Manu és Pascal, no meg jómagam is, eléggé betojtunk, mert a tutaj már feltámaszkodott a rakparton, és elkezdett recsegni-ropogni. Szerencsére megfogta a hajót. Viktor meg csak bámul elõre, mint aki nincs magánál.
Odamentem hozzá, és szinte kiabálva mondtam: - menj hátra, húzd be a hajó farát, én addig kirángatom a tutajt. - Erre valami színt kapott az arca, ész nélkül rohant hátra, és csinálta, amit mondtam. Én, mint az eszelõs kirángattam a tutajt, elõre egészen az orrig, ahol már nem lehetett baj.
Utána már nem érdekes.
A tutaj úgy nézett ki, mint az a könyvelõ, aki Tysonnal vívott három menet. Nyeklett erre, lógott arra, lyuk itt, amott meg felhasadt, és az egész úgy összegörbült, mint a könyvelõ.
Azt hiszem, Viktor totálisan elvesztette a cselekvõképességét, agyilag elmerevedett, amikor látta, hogy baj lesz, cselekvõképtelen lett.

Március 25. hétfõ, Husnes, úton, Karmøy. Mára Viktor teljesen rendbe jött. Amikor két óra alatt beraktuk a 450 tonna alumínium rudat egészen jó kedve kerekedett. Csak egyszer szólta el magát:
- Lehet, hogy az én hibám volt, István, tegnap a tutaj. De addig nem volt semmi baj.
Még jó, hogy nem akarta rám kenni. És nem is volt baj, mert addig nem csináltunk hülyeséget!
A viking tavasz frankó tud lenni, ha akar. Ma reggel, amikor hét óra tájban kikecmeregtem a deckre, úgy havazott, mint a radai jó nyavalya!
Késõbb csak az esõ esett.
De a viking istenek könyörületesek velünk, mert manõver elõtt alábbhagyott, majd elállt. Karmøybe hamari utunk volt, mindössze negyven mérföld, végig révkalauzzal. Menet közben nagyon sajnáltam, hogy nincs szép idõ, mert valami fantasztikus tájakon jöttünk keresztül. Néhol alig volt 150 méter a két part között, sok-sok apró sziget, és viszonylag sûrûn lakott terület. Elmentünk egy sziget mellett, ahol egy õsi templom állt. A pilot elmondta, hogy ez volt a székhelye az elsõ norvég királyságnak. Szívesen készítettem volna egy fotót, de hát "viking tavasz" van, és az istenek berágtak valamiért, s ekkor már zuhogott az esõ, alig lehetett ellátni egy kilométerre.
Érkezéskor totálisan eláztunk, igazi manõver volt, mert a szél is fújt. Utána raktárnyitás, és azonnal elkezdték a berakást. A gyár rakpartján állunk. Éjjel tizenegyig dolgoznak, s holnap be akarják fejezni. Nem is lenne baj, csak ne lenne annyi esõ az égben, és az mind ide zuhog. A fülem és az orrom lefagyott, a nadrágom szára csupa víz, és nincs váltani, mert mindkét rend melós ruha rajtam van. Áldom az eszemet, hogy megvettem otthon a kínai boltban a legolcsóbb "suhogós" dzsekit, most mindenki irigyli, hogy milyen klassz munkáskabátom van, jó meleg, és viszonylag vízálló. Meg a kesztyûm is megfelelõ. Egy ezresért vettem a diszkontban, síkesztyû, és ha nem is vízálló, még akkor se fázik benne a kezem, ha csurom víz, mint most is, mert a testmeleget csodásan megtartja.
Ennyit a viking tavaszról.

Március 26. kedd, Karmøy. Nem tudom, említettem-e, hogy milyen szép tud lenni itt a tavasz? Ragyogó napsütésre ébredtünk, az ég kék, csak apró felhõpamacsok látszanak a környezõ dombok felett. Körülöttünk legalább tíz apró szigetecskét számoltam meg, a farmok házainak piros cserépteteje messzire látszik. A távolban magasabb hegyek kéklenek, némelyik hósapkát visel. Ha megerõltetem a szemem, ki tudom venni azt a templomtornyot is, amelyik mellett tegnap eljöttünk, ahogy a hajózási idõjárás-jelentésben mondják: jó a láthatóság. A hajó körül madarak repdesnek, csak nem csiripelnek, hanem rondán rikácsolnak, mert sirályok. Hideg sincs, már nem kell a dzseki, elég rajtam a két rend melósgönc.
Fantasztikus a fjord

És ehhez az eldugott, Isten háta mögötti helyhez képest, óriási hajóforgalom. óránként mennek el mellettünk, mi meg stigózunk (elõre-hátra csúszkálunk) rendesen. A mûszakvezetõ szerint évi ezer hajót szolgálnak ki, erre mondják pestiesen, hogy: nem semmi! Hiszen ez "csak" egy gyári rakpart, a helyi alumíniumkombináté. Kirakják a nyers alumíniumot, s elvisszük a finomítottat, vagy a készárut. Mi 6-7 méter hosszú, 20-35 cm. széles rudakat és hatalmas dróttekercseket rakunk be. A melósok nagyon szépen dolgoznak, így aztán nyugi van.
Délelõtt három nagy doboz érkezett, kaptunk egy új számítógépet. A régi technikai dinoszaurusz, 286-as processzorral, s ezer éves Olivetti mátrixnyomtatóval.
Ahogy az ilyenkor célszerû a korszerû technika esetében, Viktor bepakoltatta az irodába az asztal alá, gondosan visszaragasztva a fedelét, s aki akar, ott gyönyörködhet benne.
Az eszem megáll!
Viktor magába mélyedt, és úgy döntött, hogy õ a hunyó a tutajt illetõen, és ezért mindent megmozgatott, hogy - lévén alumíniumgyár -, szerezzen valakit, aki meghegeszti a tutajt (az is alumínium). De közeleg a Húsvét, senki se hajlandó idetolni a viking felét... Pedig készpénzfizetést is felajánlott a barba (saját zsebbõl). Most aggódhat tovább, hogyan adja be az esetet a tulajnak és Bambasznak, bár ez utóbbi nem nagyon számít.

Március 27. szerda, úton. Nem történt semmi feljegyzésre méltó, s ha más nem, akkor ez a jó hír.

Március 28. csütörtök, úton. Készítem a hóvégi adminisztrációt. Este elértük Dovert, így fel tudtam hívni az asszonyt.
Utóbbi beszélgetéseink alkalmával mindig megkérdem: - megjött a levelem?
Nos ma nevetve mondta, hogy mindkettõt megkapta egy nap eltéréssel. Egyszerûen fel nem foghatom, hogy miért késett ennyit a rotterdami?

Március 29. Nagypéntek, úton. A mai nap szenzációja egy telex volt. A M/V Skagenrõl (a cég egyik hajója) érkezett Leszeknek címezve. Andrzej von Mallek küldte, a hajó parancsnoka, és azt írja, hogy készül vissza a Lys Carrierre, csak a papírjait intézi el elõbb.
Kérdem Leszektõl, hogy a von Mallek csak vicc, ugye? Nos, nem: azért kell az összes hajózási papírját újra kiállítatnia, mert visszavette a nagyapja nevét, ami von Mallek volt, ezt ugye a szocializmusban nem engedélyezték, a papa egyszerûen a Mallek nevet adhatta tovább.
Ha április elseje lenne, akkor Leszek tréfának vélné, így viszont nagy a találgatás, hogy mit jelent? Talán Bambasz nem jön vissza? Na, majd meglátjuk.

Március 30. szombat, úton. A hajózási kiadványokat javítottam, nagyon "nemszeretem" munka, de meg kell csinálni.

Március 31. Húsvét vasárnap, úton. Ez nem igazság: se a gépész, se a matrózok nem dolgoznak szombat déltõl vasárnap estig. (Ez nem a húsvét miatt van, hanem általában.)

Húsvét, a la Lys Carrier

Nagyon szép idõben hajóztunk végig, Norvégiától a portugál partokig. Azt hiszem, számunkra ez volt a nyuszika ajándéka, mert a mi Viktorunk kissé megfeledkezett rólunk. Azt hiszem, el lehet róla mondani, hogy mint parancsnok, sült paraszt az emberi kapcsolatokhoz. Meg nem kínálna egy révkalauzt vagy hivatalos személyt, ügynököt egy kávéval vagy teával, netán sörrel. (Kénytelen vagyok mindig a saját Nescafémat feláldozni a pilotoknak") Ilyenkor ünnepek táján illene mondani valamit a személyzetnek, meg valami ünnepi kaját elrendelni... Nekem mondjuk annyit mondott, hogy ma nem lett volna szabad kitakarítani a hidat, mert Húsvét van. Amikor elmondtam, hogy túl sok volt a haj a földön, mert Leszek "megfodrászolt", akkor bólintott, hogy: az más.
Ha Heniu, a szakács, nem tett volna ki egy cukorka bárányt az asztalokra (saját pénzbõl...), nem jöttünk volna rá, hogy ünnep van. Meg a vacsorát megpróbálta Húsvétivá tenni: kétféle sonkát is szelt a hidegtálra, meg fõzött kemény tojást. Ez Húsvéti vacsora lenne, ha az a fránya "ha" nem volna:
- ha a tojásra nem öntött volna fokhagymaszószt, ami amúgy elég ízetlen, német vegyészeti bravúr,
- ha a szemre tetszetõs sonka nem emlékeztetett volna kísértetiesen a nedves fûrészporra,
- ha a másik sonkáról nem derült volna ki, hogy rakott, és legjobb esetben pikánsan hal ízû.
Borzalmas, amit a korszerû német és holland élelmiszeripar és -technológia az emberek asztalára képes tetetni. (Azért beszélek róluk, mert innen származó kajánk van.) Se íze, se bûze ételek, csak a külcsín számít, semmi más. Szép a csomagolás, szemre hússzíne van a virslinek, csak épp nincs benne hús, tetszetõs a sonka, csak éppen olyan ízetlen, mint egy falat hungarocell, gyönyörû a kaliforniai paprika, csak éppen növényi rosttal dúsított, gyorsan romló zöld víz, és a paradicsom hiába szép piros, ha meg lenne cukrozva, akkor bambinak is elmenne, annyi köze van a paradicsom ízéhez. Szegény jövõ nemzedék, amelyik majd ezek után nosztalgiázik, és szidja a saját kemikáliáit!
Holnap délben érkezünk Lisszabonba, este ötkor kezdik a kirakást, még nem tudni, hogy hova mehetünk, két variáció volt indulás után: Brake német, vagy Montrose skót kikötõ.

ÁPRILIS

Április 1. Húsvét Hétfõ, úton, Lisszabon. Megint kegyes volt hozzám a sors: kialhattam magam, csak fél egykor érkeztünk. Majdnem kettõ volt, amikor kikötöttünk.
Mivel a kirakást csak ötkor kezdték, ezért kimehettem a városba. Pascal említette, hogy kijönne velem, ha vásárolni akarok. Oké, mondtam. Kávékor szólok Viktornak, hogy akkor kimennénk.
- Rendben, István, de kivel? - Pascal jelentkezik. - Csak a chief mondta, hogy ki akar menni, te még nem kértél engedélyt... - néz a barba a matrózra.
Pascal értetlenül néz a parancsnokra: - Tízkor mondtam, hogy kimennék!
- Igen, de még nem kértél hivatalosan engedélyt.
Hát, mit mondjak, ez nem az én stílusom.
Szóval kimentünk. Az Expo 98 nevû bevásárlóközpontba vitt a 28-as busz. Feladtam négy levelet, ez mintegy 40 perc várakozás után sikerült is. Késõbb jól lejártam a lábam, de Scholl márkájú papucsot nem kaptam, pedig mást nemigen tudok hordani, így kénytelen kelletlen vettem egy 44-es Adidast. Azt viszont nem vettem figyelembe, hogy Portugáliában vagyunk, és úgy jártam, mint a Brazíliában vásárolt cipõimmel: egy számmal kisebbek, mint ami európai számozásként rá van írva. Van Szabolcsnak vásárfia, ha rámegy a lábára. Csak látnám most az asszony arcát, amikor e sorokat olvassa.
Taxival kellett visszamenni a hajóra, mert a 28-as fél óránként jár, s az orrunk elõtt ment el. Ha visszamegyünk a hajóra, majd Manu megy ki, ezért Pascalnak, nekem meg a rakodás miatt kellett igyekeznem.
A kirakás már ment, amikor visszaérkeztem.

Nõ a hajón?

Valami dolgom támadt a matrózokkal, megyek Manu kabinjához, az ajtó tárva-nyitva, nagyban bagóznak, a füstöt vágni lehet, s a széken egy bájos kis hölgy ücsörgött és sört ropogtatott.
- Boa tarde, senhorita - köszöntöttem, bár fogalmam se volt, ki fia-borja.
- Az elsõtiszt - mutatott be Manu, erre a hölgyike felugrott, odajött hozzám, puszi jobbról, puszi balról, és bemutatkozott, hogy õ Manu húga. Itt tanul, Coimbrában, az orvosegyetem negyedéves hallgatója, még három éve van hátra.
A dolog, az dolog, a két fiatalembernek ki kellett jönni a deckre, így a kislány is kikísérte õket. Amíg a bátyja dolgozott, elmondta, hogy a Zöldfoki-szigetek kormány-ösztöndíjasa, mert egyébként nem tudná a család megfizetni az egyetemi költségeket. A papa vagyonára jelzálogot tettek, és ha nem térne haza Santiagóba, a fõvárosba dolgozni, akkor elárvereznek mindent, hogy a pénzt visszafizessék. Egyébként tíz év alatt kell a keresetébõl törleszteni, húsz százalékos kamattal. (Azért az otthoni rendszer jobb, már ami a visszafizetési feltételeket illeti.)
Amikor elment a bátyjával, megint kaptam két puszit, de nemcsak én, hanem mindenki.
Kedves, bájos teremtés.

Április 2. kedd, Lisszabon, úton. Ötkor fejezték be a munkát, fél hatkor indultunk. La Coruñába (Spanyolország északnyugati csücske, focibarátoknak: Deportivo la Coruña) megyünk, és ömlesztett kvarcot viszünk Thamshavnbe, Erikékhez. Nincs messze Muruviktól, mindkettõ a Trondheimfjorban van.
Amint kiértünk a lisszaboni fok takarásából elkezdtünk veszettül lityegni. Az üres hajó alá vágnak hullámok, s ilyenkor az egész beremeg, de úgy, hogy a híd majd kiszakad a helyébõl. A sebességet vissza kell venni, ez valamelyest segít, de nem túl sokat.
Szóval megyünk.

Április 3. szerda, úton. Nem lehet semmit csinálni, hat órát ül az ember a hídon, aztán hat órát az ágyban próbál pihenni, de ez nem megy, mert rollázunk, s néha akkorát üt a hajó, hogy majd kiesek az ágyból. Volt olyan, hogy fél méterre feldobott az ágy... Ilyen idõben az alvás is megerõltetõ fizikai elfoglaltság...

Április 4. csütörtök, úton, La Coruña. Éjfélkor befordultunk kelet felé, s a mozgás, ha nem is szûnt meg, de elviselhetõ lett. Így a számítógépet felvittem a hídra, és pótoltam a mulasztásaimat. Elkezdtem az áprilisi rádió-elszámolást, elkészítettem az útjelentést az elõzõ útról, írom a Naplót. Jó hosszú napnak nézek elébe, mert fél hétkor érkezünk, s a berakást azonnal kezdik, s az elõjelek szerint nyolc óra alatt be is raknak.

Berakás orosz módra

Így is lett: negyed kilenckor elkezdték belénk zúdítani a követ (kvarcot viszünk), de olyan sebesen, hogy Leszek nem tudott ilyen ütemben kiballasztolni. Kettõre a rakodásvezetõ közölte, hogy kész az ömlesztett áru, már csak a 240 tonna zsák (szén) van hátra. Nem tudtam leellenõrizni a merülés szerint, hogy mennyit raktak be, mert még nem fejeztük be a ballasztolást, nem tudtam, mennyi víz van a tankokban. A zsákokat a raktár elejében helyezték el. Ennek fenntartottak mintegy tízméternyi helyet - amit természetesen nem használtak ki teljesen -, minek következtében több mint két méteres trimmünk (az elsõ és hátsó merülés különbsége) lett. A normális úszáshelyzet induláskor általában egy láb, vagy harminc centi. A hátsó merülési skálát nem is lehetett látni. Mire berakták a szenet, elõl öt méter, hátul kb. 6 méter tíz centi volt a merülés. A középsõ merülési mérce szerint negyven tonnával túlraktak.
Mondom Viktornak.
- Nem baj, István, úgyis fel akarok venni még vagy száz tonnát.
- De hogyan, hiszen már így se látszik a hátsó mérce, elõl a zsákok miatt nincs hely, csak középre tudjuk felvenni.
- Nem baj - volt a válasz, és egyszerûen nem értettem, hogy miért teszi? Amikor fél hat körül befejezték a rakodást, mondja Leszek, hogy baj van: a kormányszektorba jön be a víz a kormánylapát tengelye mellett, már vagy négy vödörnyi összegyûlt, mindig így szokott lenni, ha túl van rakva a hajó, de ennyire még sose folyt, mindig csak csöpögött.
Megtöltöttük a forepeak (orrtank) ballaszttankot, minek következtében a merülésünk 5,64 méter elõl, és 5,91 méter hátul. Ez egy picit segített, most nem folyik be a víz folyamatosan, de azért két óra alatt összegyûlt vagy két vödörrel. Így viszont hozzájön még 88 tonna víz a rakományhoz.
Ehhez nincs mit hozzáfûzni.
Az ember (ha parancsnok), megteszi, hogy felvesz húsz-negyven tonnával többet, bár ennyiért egy nyugat európai (német, holland) kikötõben 5-10.000 dollár büntetést is kiszabhatnak a hajóra.
Ja, reggel elintézte, hogy meghegesszék a munkatutajt. Öt körül hozták vissza. Nem tudom, hogy pontosan mennyibe került, csak annyi ütötte meg a fülem, hogy az ügynök mondja: hatszáz dollárnál kevesebb semmiképpen se lehet. Ezt Viktorunk a saját zsebébõl fizeti.
Ja, délután összeállítottam a számítógépet. Leszek készített egy szép kis dobozt neki, ahova pontosan beleillik, és nem árthat, ha a hajó mozog. Bekapcsoltam, szépen csillog, meg villog, csak éppen egy hibaüzenettel kiakadt: hard disk check failure, azaz a winchestert nem tudta "beolvasni";. Ha túlléptem a hibaüzeneten, akkor kérte a rendszer a system disket. Ez persze nincs, mert felhasználói szinten nem adnak a géphez. Erre jön az okostojás:
- István nézd meg, hogy ezek között nincs-e system disk, mert nálunk már minden program CD-n van - és mutat Viktorom három, orosz nyelvû CD-t, mindenféle programmal.
Nehezen ment bele az agyába az a tény, hogy ez egy "annyira elavult komputer", hogy mágneslemez után ácsingózik.

Április 5. péntek, úton. Éjfélkor azzal fogad Viktor, hogy van számomra egy kis feladat. Kétóránként menjek le a kormányszektorba és szedjek össze egy-két vödör vizet.

Mennyi az egy-két vödör?

Ezen ne múljon, gondoltam.
Fél kettõkor lemegyek, hát minden úszik. Összeszedtem vagy hat vödörrel, a padlóról és a kormánygép körül levõ tálcából, egy nagy szivaccsal. Közben a hajó dülöngélt, úgy kellett vadászni a vizet, kivárni, amíg odajött a lábamhoz, gyorsan körbetapicskolni, kifacsarni, közben arra is ügyelni, hogy ne essek el, mert a vizes rongyok - amivel körberakták a helyiséget -, az olajos vízben eléggé mozgékonyak. Persze a víz jó olajos, szépen összefogdostam a lakótér összes kilincsét meg ajtaját, mert a WC-be kellett hordani a vizet. Jó háromnegyed órába telt, mire végeztem. Ha közben halászok jönnek, talán vigyáznak ránk, mert az ügyeletes tiszt úr takarít...
Legközelebb háromkor mentem le, akkor, ha lehet, még több volt, most már nem számoltam hány vödörrel szedtem össze, de négy elõtt értem fel a hídra.
A következõ forduló ötkor következett, hat elõtt tíz perccel végeztem.
Jól elfáradtam õrségváltásra.
Ez így megy majd egész úton? Ez az ember így képzeli el az utat Norvégiába?
Ebéd elõtt megnéztem a kormányszektort. Száraz, a matrózok a lakóteret cicomázzák. Manu mondta, hogy vagy egy húszkilós hordónyi zsírt belenyomtak a kormánygépbe, most megszûnt a folyás, csurgás, csöpögés.
Ezek szerint Leszek a hunyó! A karbantartás az õ dolga lenne.
Ebédre már megint hal volt! Nagypénteken is, de ez normális, és ráadásul tõkehal, ami valóban finom. De kedden már lómakréla, meg ma is. Ez már sok a jóból.

Április 6. szombat, úton. Viszonylag elfogadható az idõ, kicsit billegünk, de nem vészes. Ebédre már vészesebb lett, de elfogadható. Jó 7-es szelünk van, pont szembõl, ez csak a sebességet csökkenti, amúgy kibírható. A délutáni õrség alatt 38 mérföldet tettem meg, Viktor éjfélig viszont csak 24-et. Akkor már 8-9-es szél volt.

A Gyûrûk Ura

Olvasom a Gyûrûk Urát. Valami fantasztikusan jó könyv! Ehhez csak annyit, hogy harmadszor kezdtem el, de míg korábban unalmas volt, nehéz, alig emészthetõ olvasmány, most alig tudom letenni.
Attól tartok, hogy az a kétkötetes könyv, ami régebben a kezembe került, egy "rövidített" kiadás volt, s ha igen, aki meghúzta a másfélezer oldalas mûvet, szakmájának barbár kontárja volt, pedig az a kiadás még a szocializmusban jelent meg, a 80-as évek elején. És abban az idõben még a szükséges szakemberek ott dolgoztak a kiadóknál (szerkesztõk, lektorok, stb.).
Ugyanis ahogy olvasom az Európa kiadó gondozásában megjelent három vaskos kötetet, semmi se emlékeztet az elõzõ olvasmányaimra. Nem tudom felfedezni azokat a részeket, amiket már egyszer elolvastam, a 80-as évek végén. Na, mindegy, az a lényeg, hogy igazat adok azoknak az internetes "könyvlistásoknak", akik arra bíztattak, hogy olvassam el, és ne mondjak úgy ítéletet, hogy nem ismerem a teljes mûvet.
Már ismerem, mivel másodszor olvasom a hajón - és így bizonyos részek, fejtegetések sokkal jobban érthetõek -, egy-két dolgot már elmondhatok róla.
Számomra az egyik legfontosabb a nyelvezet: ilyen szép magyar nyelvû szöveggel nem is tudom, mikor találkoztam. Ezért a mûfordítót, Göncz Árpádot illeti a dicséret. Olyan a szóhasználata, hogy néha csak ámulok. Nem tudom elképzelni, hogy az eredeti is ilyen igényes irodalmi szöveg lenne, ugyanis a másik Tolkien könyv, a Babó (A hobbit), fordítása sokkal szegényesebbnek tûnik (Szobotka Tibor). Ugyanattól az írótól származik az eredeti, de a két fordítás között ég és föld, már ami a magyar nyelvezetet illeti. Göncz fordítói hozzáállása sokkal "ésszerûbb", mint Szobotkáé. Göncz - szerintem nagyon is okosan - lefordítja a neveket magyarra, nála Zsákos Bilbóról van szó, míg a másikban Mr. Bagginsnak hagyta meg a fordító. A történethez jobban illenek a megmagyarított nevek, mint az eredeti angol helyesírással írottak. Gollam, vagy Szméagol pösze beszéde is Göncznél sokkal élvezetesebb, mint a Babóban leírt.
A történet fantasztikus - nem sci-fi értelemben -, ilyen mesét, mert valóban tündérmese, ahogyan Göncz írja az utószóban, csak egyet lehet írni az irodalomban. Utánozhatatlan, felülmúlhatatlan. Az író elmondhatja, amit Bólyai: a semmibõl egy új, más világot teremtettem. Mert a történet egy más világban játszódik, bár az a Föld, de valamikor az oly távoli múltban, hogy a helyszín ma már nem "azonosítható"; amikor még mindenféle népek éltek egymás mellett: törpök, tündék, emberek, hobbitok, orkok, manók, trollok, entek és a jó ég tudja, hogy mifélék. De az a világ "tökéletes", úgy, ahogyan és amilyennek Tolkien megteremtette, történelmet alkotott Középföldének, népekkel telepítette be, nyelveket adott nekik, s mindnek elmondja a szokásait.

Április 7. vasárnap, úton. Lehet, hogy szerencsém lesz, és Doverhez este vagy éjjel telefon közelbe úgy érünk, hogy megkérdezhetem a választás elsõ fordulójának eredményét. Számomra hallatlanul izgalmas és fontos, hogy megtudjam. Mindezt a reményt az élteti bennem, hogy dühöng a vihar, és "lépésben" megyünk, alig 4-5 csomós sebességgel, mivel most az áramlat "visz" minket.
Estére megjavult az idõ, tíz után elült a viharos szél, kitakarítottam a kabinom, mostam, aztán éjfélig dumáltunk Leszekkel és Heniuval, a szakáccsal.
Nem rossz szakács Henryk, de túlságosan spórolós. A tejet és a sûrített tejet vizezi. Van egy típuslevese, ebbe belerak minden zöldséget, aztán ha a zöldbab van túlsúlyban, akkor annak, ha káposzta, akkor káposztalevesnek esszük. Õ is ott tanult fõzni, ahol a rántott húst kevés olajban sütik, és nem veszik ki a serpenyõbõl, így aztán csöpög az olajtól.
Angolul nem beszél, illetve igencsak pidginül. Szótöveket mond, keveri a lengyellel, de azért mindent eltáncol.
Tegnap este kitett az asztalra egy új felvágottat. Kinézetre olyan, mint a májas-húsos hurka, és tessék: legnagyobb meglepetésemre az íze is olyan volt. Meghökkentõ, hogy mire képes holland-német élelmiszeripar! (Lehet, hogy elrontották.)

Április 8. hétfõ, úton. Reggel legnagyobb meglepetésemre bejött a Kossuth rádió. Hat után "rálépett" az a holland adó, ami miatt eddig úgy gondoltam, hogy nem jön be a környéken. Nagy izgalommal vártam a választási eredményeket.
Miközben írom a Naplómat, András öcsém az atkákkal van elfoglalva a Falurádióban, ami legalább olyan fontos, mint a választás...

Április 9. kedd, úton. Az elmúlt viharos napoknak se híre, se hamva. Szép csendes tengeren hajózunk, napsütésben, a levegõ meglehetõsen "friss", mindössze 8-10 fok van, de ahogy tegnap hallottam, otthon is mínusz egy és plusz tíz közötti a hõmérséklet.
Délután távirat érkezett Ciprusról: adjuk meg a közeli napok menetrendjét, hogy intézkedni tudjanak a váltásom ügyében. Úgy látszik, Bambasz keveri a szart. Én nem tudok tenni ellene semmit, de Viktor azt mondta, hogy addig nem válaszol a telexre, amíg nem beszélt telefonon Vasoullával. Ugyanis hat hónapos a szerzõdésem, és meg akarja kérdezni, hogy mi lesz velem, áthajóznak-e, vagy hogyan akarják elrendezni a hat hónapot?
Ez rendes tõle. Persze, nemcsak miattam telefonál, õ is attól tart, hogy hamarosan haza kell mennie - esetleg velem -, és nem akaródzik. Tehát maga érdekében is telefonál.

Április 10. szerda, úton. Hallgatom a Kossuth rádiót - bár eléggé "el van nyomva" egy skandináv adó által.
Délben Viktor azzal fogadott, hogy beszélt Ciprussal. Vasoulla nem tudott semmit mondani, csak annyit, hogy kérdezze Kremerst, a személyzeti fõnököt. Azt tudom, hogy Bambasz ismeri, tehát így tudta elintézni a váltásomat. Nem hiszem, hogy értelme lenne pattogni, ha még hajót akarok a Marlowtól az életben. Sose lehet tudni... Különben is, Bambasszal nem szívesen hajóznék, csak a kereset miatt tûrném el, mert a pénz nagyon kellene. Így nem marad más hátra, mint békességben kihajózni, és örülni a családnak.
Holnap érkezünk, lehet, hogy az elkövetkezõ két napot megemlegetem, ha összejön a hajóbérlõ terve, és péntek este el akar küldeni berakva.

Április 11. csütörtök, úton, Thamshavn. Kezdem a szakácsunkat nem szeretni. Történt ugyanis, hogy esténként, a szolgálat leteltével a szalonban megnézünk egy videót. Két-három napja azonban a matrózok nem jönnek. Nem értettem, hogy miért? Tegnap délután Manu elmesélte, hogy Lisszabon utáni reggel (amikor õ kint töltötte az éjszakát) a reggel terítéskor a tányérja mellett bûzlött a teli hamutartó. Ezt szóvá tette, s erre a szakács felhúzta az orrát. Azóta se õ, se Leszek nem beszél velük, a zöldfokiak meg visszavonulnak a kabinjukba vacsora után. Nem jellemes viselkedés. Én nagyon jól kijövök velük, szeretem a "fekete" képes felüket. Leszekre is panaszkodott Manu, hogy kétszínû, mást mond az ember szemébe, és mást a háta mögött. Nem tudom, õ többet hajózott vele, én ilyen szempontból nem ismertem meg a két és fél hónap alatt. Most "sülve-fõve" együtt van Viktorral, de amikor csak elsõ tiszt volt, akkor Bambasznak állandóan "mószerolta". Most azért van minden rendben, mert ketten nagyban "üzletelnek", s ebben a lengyelek nagyon otthon vannak.
Na, mindegy. Ezek csak szóbeszédek, azt hiszem, jobb is lesz, ha hazamegyek Viktorral.
Megvan a következõ utunk: kirakás után Sunndalsöra, Husnes, Karmöy, Lisszabon, La Coruna, Thamshavn, azaz megtesszük még egyszer ezt az utat. És nem lesz hajrá, bolondokháza, mert csak hétfõn végzünk a berakással, de hogy most igazam van-e, azt majd le lehet ellenõrizni... Remélem, csak az út végén jön vissza a régi elsõtiszt. Az pedig május elsõ hete lehet.
Egyébként szép csendes esõ van, olyan, ami manõverhez illik. A fjord két oldala ködbe burkolózik, nem sokat lehet látni belõle. Ami meg dereng, picinykét havas. Mi a fityfenét csináltak Erikék, amíg oda voltam?
Encsike felhívott, természetesen rosszkor, kikötés elõtt negyedórával. Megegyeztünk az asszonnyal, hogy beszélek Kremersszel, hogy valamiképp igényt tartok "kompenzálásra", vagy hajózzon át egy másik hajóra, vagy záros határidõn belül adjon másik hajót, mert a szerzõdés nemcsak rám nézve kötelezõ.
Hétfõn, indulás után hívom fel a hollandust.
A raktárt még ki se nyitottam, már elkezdték a kirakást. Éjfélig dolgoznak, holnap reggel kezdik a zsákokat.

Pecázás

A révkalauz jól beetette Viktort: közel a kikötõhöz van egy hallatlanul jó, halban gazdag horgászhely. A parancsnok azonnal pusmogni kezdett Leszekkel, és kimondták a verdiktet: délután elmennek horgászni. Manu az ilyenbõl nem maradhat ki, így õ is ment. Fél ötkor indultak, az esõ szép csendesen jelen volt. Azt nem mondhatom, hogy esett, mert akkor az azt jelentené, hogy a cseppek között át lehet látni. Ez valami hallatlanul különleges, helyi specialitás lehet, mert egy nagy, gomolygó, hömpölygõ vizes nyavalyában voltunk, és folyamatosan nedvesedtünk.
Ez nem jelenthet különösebb akadályt, mert mindenki felvette az összes ruháját, ami a kabinjában található, és a három gömbölyded nyári Mikulás bemászott a csónakba. Jól felszerelkeztek: vittek horgony gyanánt egy szelepházat, három pecabotot, kaját a halaknak, és maguknak egy karton sört.
Nos, elmentek.
A csónak sebessége jó, ha 6-7 csomó körül van, ilyen leterhelt állapotban, nagyjából másfél óra alatt értek ki, egy óra hosszat áztatták a damilt, aztán másfél óra vissza, a hülye, vizes hidegben.
Mint az ázott ürgék jöttek vissza, átfázva, vacogva, dideregve, és minden mondatukba beleszõtték a pilot összes közeli és távoli rokonát, nem kimondottan dicsérve. Ja, halat nem is láttak, nemhogy fogtak volna. Egy haszna van az egésznek: beírom a naplóba, hogy mentõcsónak gyakorlatot tartottunk, a csónakot vízre bocsátottuk, és két órás manõvergyakorlat volt a fjordban.

Válogatott jégkorongozó

Ma van a kisebbik fiam nagy napja. Azért hívott Encsike korán, mert este van a program, amit Szabolcs szervezett. Meghívták Jiri Menzelt, a neves cseh írót, aki el is fogadta, s eljött Budapestre. Azt mondja az asszony, hogy a fiam nagyon furcsán érezte magát, amikor Ferihegyrõl jöttek be a városba, s együtt voltak a világhírességgel.
Ilyenkor persze nem vagyok otthon, hogy büszke lehessek a fiamra.
Ehhez még csak annyit, hogy megkérdeztem a hajón, ki ismeri a nevét J.M.-nek? Ketten is voltak, akik hallottak róla, a szakács szerint cseh válogatott jégkorongozó.

Április 12. Thamshavn, úton, Sunndalsøra. Reggel nem esett az esõ, de a felhõk alja elérte a fõárboc csúcsát. Látványnak érdekes, aki akarja szépnek is mondhatja, csak ne kezdjen megint ömleni belõle a víz, mint tegnap.
Ám délelõtt kisütött a nap, és szép, csendes volt a víz, amikor elindultunk a következõ, az elsõ berakó norvég kikötõbe. Ugyanaz a pilot vitt ki, aki behozott. Sokat dumáltunk, hiszen az õrségem alatt végig õ volt, késõbb váltottak, Kristiansunndnál kiszállt, egy másik hozott Sunndalsørába.

Mesél a révkalauz

Nagyon érdekelte Magyarország, hiszen még nem találkozott magyarral, és semmit se tudott rólunk. Fõleg a közép-európai helyzetrõl, az "új országokról" és határokról kérdezett.
Aztán mesélt magáról, a családjáról. Azért került szóba, mert nagyon tetszett neki, hogy Nimród fiam beszél norvégul, és kétszer is volt Ballestrandban, egy farmon dolgozni, ahol olyan tájszólást beszélnek, amit alig értett. Északabbról, az ország derekáról származik, a svéd határtól nem messze született, bent a hatalmas hegyek között. Arrafelé is olyan dialektust használnak, amit alig értenek az ország más vidékein. Õ már egy kis faluban látta meg a napvilágot, de az apja még egy tanyán, a legközelebbi "szomszéd" húsz kilométerre, a bolt, ahol bevásárolhattak, ötvenre volt. Azon a vidéken minden talpalatnyi földet kihasználnak, ami megélhetést nyújt. A nagyapja háza egy hegyoldalban volt, meglehetõs magasan. Az apjának volt gyermekkori élménye a póráz: mivel az udvar (volt vagy tíz méter hosszú) egy szakadékban végzõdött, a gyerekeket "láncon" tartották az ajtóhoz lakatolva, ha szülõk dolgoztak, hogy el ne kószáljanak, és le ne zuhanjanak a szédítõ mélységbe. A nagyapja havonta egyszer ment vásárolni, akkor egy napig tartott az út gyalogosan a boltba, vissza valamivel több, mert hetven-kilencven kilós hátizsákkal tért vissza minden alkalommal. Mint a bivaly, olyan erõs és szívós arrafelé a nép...
Elmesélte, egy olvasmányélményét. Ritka manapság, aki szeret olvasni. Egy postásról szólt, aki azon a vidéken lakott, ahonnan õ is származik. Minden másodnap meg kellett tennie jó negyven kilométert a postáig, és visszafelé széthordani a küldeményeket a tanyákra, amelyek hazafelé útba estek. Kemény vidék, kemény élet!
Egy másik sztorija egy tizenkilenc éves lányról szólt:
A lány mindenáron szülésznõ akart lenni. De száz éve - mert ez még az elsõ Világháború elõtt történt, azon a vidéken, ahonnan származik -, arra, hogy tanuljon, nem volt lehetõség a hatalmas ország azon vidékén. Így a lány legyalogolta a hatszáz kilométeres távolságot Oslóig, két évig tanult, majd hazagyalogolt, hogy segítse a hatalmas terület fiatal anyáit.
Elmondta, hogy két napja volt a megemlékezés a norvég halászok legnagyobb tragédiájáról, ami pontosan száz éve történt:
Szép csendes idõ volt a Griptõl északra levõ szigetek körül. Errõl az alig párszáz négyzetkilométeres területrõl tudni kell, hogy több mint ezer sziget található, a mi angol térképeink nem is jelölik. Nos azon az emlékezetes napon jelezték, hogy halrajok érkeztek és a halászok kimentek a tengerre. A vihar hirtelen tört rájuk, minden fokozat nélkül. Az angol azt mondja: violent storm, ennél magasabb fokozata a viharnak nincs a tengerész szóhasználatban. Egy halászhajó se tért vissza. Több mint száz család maradt férfi nélkül ezen az Isten háta mögötti vidéken. Akkoriban kezdték a gépesítést, alig pár hajó rendelkezett motorral, a többi vitorlás volt. Természetesen a motorosok is elpusztultak.
Õ maga (a révkalauz) is e környék lakója. Egy kis szigeten él, van vagy hatszáz lakosa. Egy kb. négyezer fõt számláló körzet központja. Nyugodt, szép hely, mondja.
- Chief, itt élek tizennyolc éve, de még egyszer se zártam be a lakásom ajtaját! Akkor se, ha elmegyünk, és nincs senki itthon. Itt soha el nem tûnik semmi, itt mindenki mindent szemmel tart. Ha idegen érkezik a szigetre, még el se hagyja a kikötõt, már mindenki tud róla. Ha rendõr jön, nem tud megfogni senkit jogosítvány nélküli vezetés miatt, mert mire kiérnek, minden gyerek leteszi a kismotort. Többnyire jogsi nélkül használják, teszi hozzá nevetve. Bûnözés nincs, persze apróbbak elõfordulnak, mint például a gyerekek bagóznak (ez aztán a bûntény, mondom én!), de drog semmi! - emeli fel a mutatóujját. - Az öregek sincsenek magukra hagyva - folytatja -, a szomszédok, az ismerõsök látogatják õket, vagy ha nem érnek rá, akkor naponta egyszer biztosan telefonálnak. Persze ennek a nyugodt életnek megvan a hátulütõje: mindenki mindent tud a másikról. Nincsenek titkok...
Kérdezem az orvosi ellátásról.
- Négy doktor dolgozik a körzetben. Ez elég. Van egy mentõhelikopterünk, ez privát szolgálat, de fizet bele a társadalombiztosítás is. Személyenként és évenként háromszáz koronába kerül egy embernek, de megéri. Az apámnak négy éve kilyukadt az aortája, ha nincs ez a szolgálat, ma halott lenne. A hívás után 12 perccel már a gépen, orvosok keze között volt az öreg, és megmentették. Azt mondták, ha öt perccel késõbb jönnek, akkor ma nem él. Ez az eset jelentõsen hozzájárult, hogy majd mindenki fizeti az éves hozzájárulást.
- Úgy tudom, Norvégia Magyarországról több száz orvost vár, kiadtak munkavállalási engedélyeket. - mondtam, és érdeklõdve vártam a válaszát.
- Itt délen, nem hinném, hogy szükség lenne rájuk, bár nem tudok a gondról, magától hallom elõször. Valószínûleg északra várják õket, ott tanult szakemberekben nagy hiány van. Mert az Isten háta mögötti vidék, senki nem akar oda költözni. Kemény az élet, még a modern technika mellett is.
Este tizenegykor kötöttünk ki.

Április 13. szombat, Sunndalsøra, úton. Hatkor keltem, kinyitottam a raktárakat, aztán nem gyõztem gyönyörködni a tájban. Ilyen helyen még nem voltam Norvégiában, legfeljebb Svelgen hasonlítható hozzá, de ez fantasztikusabb.

Egy fantasztikus fjord

Az alumíniumgyár a hegyek lábánál fekszik, persze minden talpalatnyi helyet kihasználtak, mert az alig párszor tízméteres kihasználható partszakasz mögött hatalmas hegyek meredeznek. Lehet, hogy valójában nem túl magasak, (6-700 méter magasnak saccolom) de az ember törpének érzi magát a tövükben, ha a csúcsot akarom szemügyre venni, szinte magam fölé kell néznem. A hegyeket meredek falú völgyek, vagy inkább szorosok szabdalják, közöttük kora reggel köd hömpölyög. A gyártól balra szinte függõleges a sziklafal, de ahol egy morzsányi talaj található a kövek között, ott fenyõk nõnek. Az épületek mögött, két keskeny völgy közé ékelve egy kissé alacsonyabb hegy, mintha az istenek a gibraltári sziklát másolták volna le. A tetejét nem lehet látni, mert felhõkorona övezi, s ahogy a felhõ a hegyek között kitüremkedik a fjord fölé, hol többet, hol kevesebbet mutat a szikla csúcsából.
Délelõttre megváltozott a helyzet, kisütött a nap, most más képet mutatott a környék. A keskeny, "V" alakú szorosok mögött kirajzolódott egy távolabbi hegy hófödte csúcsa, ilyennek ismerem japán képeslapokról a Fudzsijama örökké fehér süvegét.
Fantasztikus a táj a sundalsorai kiköto mögött

Fantasztikus a táj a sundalsorai kiköto mögött

A gyártól mintegy öt kilométerre, jobbra van a kis település, persze idõnk nincs, hogy kimenjünk, vásárolni nincs mit, különösebb látnivaló meg nincs, nyilván van egy szupermarket, egy nyilvános könyvtár, és egy posta, meg hotel, ahol a pilot megszáll éjszaka. Na és a templom, fehér tornya ide látszik, magasabbra épült, mint a házak. A hegyek lábánál körbe fut az országút, éjszaka, érkezéskor végig követhettük egy autó reflektorát.
Indulásra jól elfáradtam, mert Viktor kitalálta, hogy gyorsan javítsuk ki a hajó oldalának a sérüléseit, így én egy ronggyal törültem tisztára, mert kirakáskor a vizes kvarc végigfolyt, és rajta maradt a rászáradt homok. Nem nehéz munka, csak nagy a felület, és gyorsan kellett végezni.
A rakodást nem kellett felügyelni, mert jobban tudták a gyáriak, hogyan rakják be a hajót, mint mi. Van már gyakorlatuk, és szépen dolgoznak.
Délelõtt jött egy szimpatikus fiatalember, akit Viktor kérésére az ügynök szerzett, és megnézte a számítógépet. A winchester csatlakozásával volt hiba, kihúzta, bedugta, és kész. A gépen van frankó német nyelvû Windows 95, német nyelvû Office, aki tud németül, az dolgozzon vele. Kapott egy üveg vodkát, nagyon örült neki, nekünk meg van komputerünk, aminek Viktor nagyon örül.
A sundalsorai hegyek alatt állunk

Az én örömömet csak a hal árnyékolta be, amit ebédre alkotott Heniu.
Háromkor már el is jöttünk.
Másfél nap az út Husnessbe, és szerencsére csak hétfõ
reggel kezdenek berakni, de akkor hamar végezhetnek a 275 tonna alumíniummal.

Április 14. vasárnap, úton, Husness. Valami történhetett, mert Viktor búval bélelt képpel jár-kel.
Kaptam egy SMS-t a fiamtól, hogy FIDESZ nagygyûlés volt a Kossuth téren. Haragszom a Kossuth rádióra, hogy megszüntette a rövidhullámú adását, így nem hallottam a híreket, mert hatkor ráülnek a hullámhosszára, és elnyomják a skandináv adók.
Jól jöttünk, megint 12 csomó körüli volt a sebességünk, este fél nyolcra már ki is kötöttünk.

Április 15. hétfõ, Husnes, úton, Karmøy. Szép ködös, vizenyõs reggel köszöntöt ránk. Tíz körül felhívtam Mr. Kremerst. Hímzett, meg hámzott, de semmi érdemlegeset nem tudott mondani. A berakás simán ment, mire befejezték, és becsuktam a raktárt, már a révkalauz is a hajón volt. Indulás után a hídon Viktor azzal fogad: - Lehet, hogy Karmøyben beraknak éjfélre.
- Akkor jó hosszú napnak nézek elé - mondtam, mert ugye akkor reggel hatig egyfolytában...
- Menj most aludni, leszek az érkezésig - mondta, és nem kellett kétszer mondania, mentem le aludni. Két órát sikerült is, így manõverre friss voltam. Közben a nap is kisütött, hát fényképeztem a környéket.

Pilotmesék...

Most tudtam felvételt készíteni a réges-régi templomról, az elsõ norvég királyi székhelyen. Ez a pilot nem tudta, hogy miféle templom, de elmondta, hogy ez a környék volt az egyik legjelentõsebb viking központ. Innen indultak hadba Anglia ellen, és mindenfelé, ahol megfordultak.
- A viking királyok nem voltak hosszú életûek! - magyarázta. - Három-ötévnyi uralkodás után elvágták a nyakukat - és mutatta is a mozdulatot. - Amelyik tíz évig volt hatalmon, az már hosszú idõnek számított. Persze megvan a magyarázat. Sokan elestek a hódító harcokban, sokan az egymás közötti torzsalkodásnak estek áldozatul, és nem egyet a testvérei gyilkoltak meg a hatalomért. Túl sok volt a "királyfi", és mindegyik a hatalmat akarta. Nem véletlen, hiszen ahol megfordult egy viking király, ott többnyire kilenc hónap múlva született egy fia. Sokfelé volt "barátnõjük" - magyarázta a révkalauz, bár én ezt a "király" és "barátnõ" kifejezéseket nem éppen viking törzsfõnökhöz illõnek tartom -, s ahol fiúgyermeket hagytak emlékül, az mind jogos utósnak tartotta magát a királyi méltóságra. S nem is egy karddal szerzett érvényt akaratának.
Amikor a "girlfriend", azaz barátnõ kifejezést használta a pilot, nekem eszembe jutott egy Móra írás. Az alföldi pásztorokról írt, akik az év nagy részét a pusztán töltötték. Móra megkérdezte az egyiket:
- Asszony dolgában hogyan áll?
- Van nõstíny, ha köll... - válaszolta, és azt hiszem, itt is valami ilyesmire kell gondolni, ha "viking girlfriendrõl" van szó.)
Érdekes volt, amit elmesélt a révkalauz, de arra is kíváncsi lennék, hogy mit írnak errõl a korról történelemkönyvek?

Orvosnál megint, de minek?

Fél háromkor már part mellett álltunk. Nyitom a raktárakat, amikor Viktor rohan:
- Menj és öltözz át, az ügynök vár, mész orvoshoz, háromra oda kell érned.
Azt hittem, hogy Viktorom tévedésben vagyon, de aztán beugrott, hogy három napja mondtam, újra kezdek viszketni, és lám, azonnal küld orvoshoz, milyen rendes, kár, hogy nem azt mondtam, hogy nincs pénzem, hátha fizetésemelést adott volna ugyanilyen lóhalálában. Mikor elkészültem, a lelkemre kötötte, hogy ne csak magamnak kérjek tablettát, meg kenõcsöt, hanem még két adagot írassak a doktorral, hogy legyen késõbb is. Ez szokatlan gondoskodás a részérõl, de ha így akarja, ám legyen. Pedig közben elmúlt a viszketés, ám sose lehet tudni, mikor jön elõ.
Egy õrült nagy rohanás volt az egész, mert háromra oda kellett érni, hogy a bankot és a patikát nyitva találjuk még a doki után.
Doki nem, de egy kedves asszisztensnõ felírta a tablettát és a kenõcsöt, amit Greenore-ban kaptam, de ahhoz nem járult hozzá, hogy plusz adagot írjon. Viszont kitalálta, hogy a bogyóból nem 14 darabot, hanem egy 30-as dobozzal ír fel.
Utána bankba mentünk, ahol az ügynöknek pénzt kellett felvenni, majd rohanás a patikába, kiváltottuk a gyógyszert, de 100 grammos kenõcs nem volt, így kaptam két darab ötvenest. Kocsiba ültünk, és vissza a hajóra. Ha másra nem, hát arra jó volt ez a kis kiruccanás, hogy kies fekvésû gyárakon kívül láthattam egy kedves, és valóban szép kisvárost, Koperviket, ami Karmøy szigetnek a központja. Érdekes: nem az van kiírva a városházra, hogy Kopervik, hanem Stådhus og Karmøy. Mint skandináv országban az elvárható, rendezett, tiszta, csendes és nyugodt. Sok, apró fjord közötti dombra épült, számtalan híd köti össze a szigeteket és nyúlványokat. A vízparton ezerszámra pihennek a már elõkészített csónakok, vitorlások, jachtok, várják a német horgászokat, csakúgy, mint a part menti nyaralók.
Amikor visszaértünk, Viktor izgatottan kérdezi:
- István, megvan a plusz gyógyszer is? Tudod, az a helyzet, hogy a legkisebb lányomnak súlyos allergiás kiütései vannak, és olvastam a kenõcs használati utasításában, hogy az õ bajára is jó, neki vinném a másik két adagot.
- Hát a tablettából megvan két adag, a kenõcsbõl is kettõt kaptam, vidd haza a lányodnak, nekem nem kell, úgyis megyek haza hamarosan, és ha viszketnék, van még krémem - mondtam. Viktor hallatlanul boldog volt.
- Köszönöm, igazán, nagyon köszönöm... - hajtogatta. Remélem, nem adja úgy a "last daugthernek", hogy nem mutatja meg elõtte orvosnak. Bár ez az õ dolga.
Jópofa ez a "last daughter" is. Viktor valószínûleg nem tudja (vagy nem tudom, mit tud...;) az "eldest, younger, youngest - legidõsebb, fiatalabb, legfiatalabb" kifejezéseket angolul, mert a legidõsebb lányát mindig chief lányomként emlegeti, a legkisebbet meg last-ként (legutolsó). Persze ahogyan mi a hajón beszélünk, elmegy. Nyilván nekem is vannak megmosolyogtató kifejezéseim, ha nagyon nem tudom a szót, amit meg akarok magyarázni.

Leszek elemében van

Ugyanis állandóan horgászik. Rakodás közben õ is, meg Viktor is ráér, így mindketten bõszen áztatják a damilt. Itt legalább fognak is valamit, nem úgy, mint Thamshavnben. Igaz, Leszek egyik szép halát ellopta egy sirály, hát elõször hallottam ékes lengyel nyelven káromkodni.
Van neki mindenféle eszcájgja, amivel a halak ellen hadba indul. Ma kis mûanyag frincfrancokat rakott a horogra, amelyek úgy ficánkolnak, mint egy kis hal, és szorgalmasan sétálnak a fedélzeten, maguk után húzva a horgot. Fogtak is szépen halat. A gépész megtisztította, ezt át nem engedné másnak, mert ehhez õ ért a legjobban, ahogy mondja.
Ezeket a jószágokat legalább meg lehet enni, nem olyan ócskák, mint amibõl van még 18 kiló a fagyasztószekrényben. Vacsorára ettünk is belõle.

Április 16. kedd, Karmøy, úton. Hiába nyitottam ki a raktárakat hétre, csak nyolcra jöttek dolgozni. Vesztettem egy óra alvást.
Feladtam egy táviratot Mr. Kremersnek, hogy nem akarok vitát, ha úgy döntenek, akkor kiszállok, de csak akkor, ha áthajóznak, vagy rövid otthonlét után adnak másik hajót a szerzõdés hátralevõ idejére.
Kettõkor indultunk, hatnapos menet elõtt állunk, már rám is fér a négy kikötõ után.

Április 17. szerda, úton. Szépen megyünk. Kellemes napsütésben hajózunk, bár még nem lehet levenni a pulóvert, ahhoz ez túl északi rész. Hal volt ebédre, ocsmány "lómakréla".

Április 18. csütörtök, úton. Csendes nap. Délre elértük Dovert, friss szellõ borzolja a tengert, kicsit hûvös van.

A következõ hajóm: Lys Chris

Délelõtt távirat jött a Marlowtól. Amikor felértünk Norvégiába, áthajóznak a cég egy másik hajójára, a Lys Chrisre. A hajóbérlõ is ugyanaz, ugyanezeket az utakat járja a hajó. Április végén érkeznek Eleusziszba, és onnan átmennek Derincébe, Törökországba. A legnagyobb valószínûsége annak van, hogy oda megyek leváltani a jelenlegi lengyel elsõtisztet, akinek lejárt a hat hónapja. Számomra ez az optimális megoldás, letöltöm a hat hónapomat, vagy talán kicsit többet, nem kell megszakítanom, és a Marlow felé is jó pont, hogy nem "kekeckedtem". Azt hiszem, jó húzás volt felhívni Mr. Kremerst, és megkérdezni, hogy miért váltanak le. A hajó a Lys Carrier testvérhajója, szintén a Szlovák Komáromi Hajógyárban készült, és két évvel fiatalabb. Ja, és együtt szállok ki Viktorral, ami azért jó, mert nem leszek Bambasszal egy percet se. (2006. áprilisában javítom a HTML kódot, és magamban mosolygok, hogy honnan szedtem össze ezt a sok "badarságot" a Lys Christ illetõen! Az igazi információk az ott írott Naplóban találhatóak.)
Este Dover után felhívtam az asszonyt. Jó is, meg rossz is, mondta, mert már kezdte beleélni magát a hazamenetelembe, de jó is, mert a nyár utolsó hónapja így a miénk.
Nem én leszek az elsõ, aki kiszáll: Pascal most, Lisszabonból hazamegy, mert a Marlowtól kapott értesítés szerint valamelyik papírja nem az STCW 98 szerinti, és haza kell mennie megújítani. Egy bizonyos Johnny (nyilván Joao) száll vissza, aki akkor ment haza, amikor Manu jött.

Április 19. péntek, úton, Angol csatorna. Szép holdvilágos éjjel van. Délben szépen sütött a nap. Halat ettünk ebédre, de finomat, amit Karmøyben fogtak Viktorék.

Alakulnak a dolgok

Viktor azzal fogadott a hídon, hogy délelõtt beszélt Kremersszel, és elképzelhetõ, hogy együtt megyünk a Lys Chrisre, mert a német parancsnok szerzõdése is lejár májusban, õ pedig "szabad" június 8.-ig, akkor kell legkésõbb otthon lennie; június 9-én van a lánya születésnapja. Így most nagy számolásban van, már órára kiszámolta, hogy mikor érünk Thamshavnbe, ami kissé elhamarkodott, mert messze van, mint Makó Jeruzsálemtõl.

Április 20. szombat, úton. Egész nap a hidat csinosították, a mennyezetet lemosták hígítóval, az alumínium ablakkereteket lefestették.
Ennyi történt ma.
A Kossuth már nem jön be, mert rajta ül már Kuvait és a spanyol adó is.
Manunak adtam magyar pénzeket. Egy 200 forintos bankót és 100, 50 és egy 20 forintos érmét. Délután kaptam tõle zöldfoki pénzeket. Ezeket Pascaltól kunyerálta, mert neki nem volt. Illetve egy darab: egy 100 escudós, amit a pápalátogatás alkalmával vertek. Ezen II. János Pál látható, és ezt az érmét nagy becsben tartják a szigetországban. Akinek van belõle, lyukat fúrat bele, s ezüstláncon viseli. Manu lusta volt elkészíttetni, így most az enyém lett. Nagyra értékelem az ajándékát, majd a vitrinben tartom a mutogatásra érdemes emléktárgyaim között, mert õ is becsben tartotta.

Április 21. vasárnap, úton. Ködös, párás az Atlanti-óceán a spanyol partok elõtt. Holnap már Lisszabon.
Az esti õrség után Manut és Pascalt a szalonban találtam, mert várták a nagy derbit: a Sporting és a Benfica játszott. A portugál tévében több mint egy órás felvezetõ mûsor volt, Joao Pinto feleségétõl kezdve a 9 éves kölykökig mindenki nyilatkozott a mérkõzés esélyeit illetõen. A stadion már négy órakor zsúfolva volt, nem látszott más, mint zöld-fehér szín, ez a Sporting szurkolóinak túlsúlyát jelenti. Fél kilenckor - hajóidõ szerint - a stúdióból a mûsorvezetõ közölte, hogy akkor most kapcsolják a stadiont, és elment a kép, átváltottak a portugál kettesre, Manu meg Pascal ott dühöngtek a szalonban. Hogy meddig, nem tudom, mert elmentem aludni... (Holnap tudtam meg a révkalauztól, hogy a közvetítés a fizetõs mûholdas csatornán ment. Utálom a kereskedelmi tévéket, akik tíz fillérért az anyjukat is eladnák, és a szemüvegükben üveg helyett is dollár van.)

Április 22. hétfõ, úton, Lisszabon. Éjfélkor bekapcsoltam a rádiót, nem jött a Kossuth, és akkor jöttem rá, hogy tegnap volt a választás második fordulója. Otthon biztosan okosabb mindenki, mint én.
Hajnalban jobb híján a BBC-t hallgattam. Szerintük a szocialisták 10-zel több parlamenti helyet szereztek, mint a jelenlegi kormánypárt. A tudósító így kommentálta a választást: csakúgy, mint 1990, 1994 és 1998-ban, most is a kormány ellen szavaztak a magyarok.
Ha van pozitívuma a kormányváltásnak, akkor az, hogy az angol nyelvterületen megizzadnak, amíg kimondják az új miniszterelnök nevét. Valahogy így hangzott a bemondó szájából: Medd gjesz szi...

Pilotmesék Lisszabonban

Délben szállt be a révkalauz. Kezdenénk dumálni, amikor valaki hívja a URH rádión. Beszélnek, aztán fejét fogva fordul hozzám:
- Látja, chief, azt a hadihajót?
Persze, hogy látom. Jó egy mérfölddel elõttünk, a folyón átívelõ híd mögött közeledett.
- Felhívtak, és megkérdezték, hogy mi a szándékom? Átmegyek a híd alatt, és kikötünk, mondtam... "Jó, de hogyan megyünk el egymás mellett?", kérdezték.
Jellemzõ...
Mi a folyó közepén, õk is. Jobbra-balra egy-egy kilométernyi szabad víz, a mélysége 30-40 méter, ezek meg azon problémáznak, hogyan megyünk el egymás mellett. Tipikus haditengerész hozzáállás! Fel se merült bennük, hogy a kitérési szabályzatot kellene alkalmazniuk, kicsit jobbra húzódni, és akkor mi is azt tesszük.
Az a helyzet, magyarázta a pilot, hogy ezek a fafejûek mindent sarkosan, szabályosan akarnak végrehajtani. Meghúzzák az útvonalat a térképen, és attól aztán fõvesztés terhe mellett lehet csak eltérni. Az ügyeletes tisztnek nyilván hatalmas gondot okoztunk, hogy ott mentünk az õ, saját, kivehetõ ajtós, NDK típusú útvonalukon, mi, a nyomorult civil bagázs.
Eszükbe se jut, hogy a kormányt kitegyék, aztán ha passzáltuk egymást, visszajönnek. Ezt "le kell tárgyalni" hivatalosan, naplózni, anyja neve három példányban, stb. stb. Ha legalább lett volna rá ok, de ilyen egyszerû alaphelyzeteket oktatnak az iskolában, amikor nem lehet gond, hogy mit tegyen az ügyeletes tiszt.
- Tudom, mert a sorkatonai szolgálatot a haditengerészetnél töltöttem - mondta a pilot, és amíg beszélt, állandóan a halántékát böködte a mutató ujjával. Amikor elmentünk egymás mellett, nevetve mutatta, hogy milyen gyorsan visszaálltak az eredeti útvonalukra, bár semmi nem indokolta, sehol egy hajó, amelyik zavarta volna a navigálást.
A végén még én keltem védelmükre, mondván, hogy nem különleges portugál szokásnak voltunk tanúi, ilyenek mindenütt a világon az egyenruhások.
Hú, de meleg van! Huszonkilenc fok, árnyékban, este hétkor! Még jó, hogy a kirakást csak hatkor kezdték, s éjjel egyig dolgoznak (ez hajóidõ, itt egy órával kevesebb van).
A napnak egy nagy sörözés vetett véget. A barba és Leszek kint voltak a piacon, és bevásároltak. Hoztak sört, pörkölt mogyorót, tonhalat olajban, sózott halat, camembert, csipegettünk, ittunk, jót dumáltunk, fél kettõkor feküdtem le. Na, ja, de azért, mert egykor mentek el a melósok, és még be kellett a raktárt csuknom.

Április 23. kedd, Lisszabon, úton. Jelentem, letelt a szerzõdésem fele. Ma három hónapja érkeztem Halmstadba.
Leszekkel egy lisszaboni bárban

Viktor megtáltosodott, és négyszer fordult a hajó és a piac között. Vagy másfél kilométerre van, az elmúlt úton felfedezték, ma meg kimentek Leszekkel és bevásároltak. Két forduló alatt csak sört hoztak, a harmadik és negyedikre pedig gyümölcsöt, zöldséget, szalámikat, kenyeret. Hogy el tudják hozni, kikölcsönözték a bevásárlókocsit (Viktor a mobilját hagyta letétben), és buzgón tolták be a kikötõbe. Az utolsó párszáz méter kissé kemény lehetett, mert a kis kerék a macskaköveken nem az ideális. Az eredménye is meglett, mert éjfélkor láttam csak igazán, a lámpafényben, hogy a parancsnok karja, nyaka, feje búbja szép pecsenye pirosra sült. Na, ja, harminc fok a napon!
Négykor én is kimehettem Leszekkel, kivittem egy tekercs filmet elõhívatni. Elég jól sikerültek a képek, egy, amit Mo i Ranából jövet készítettem, kimondottan jó. Mindenkinek nagyon tetszett. Szemben egy hegy, az alkony halvány vörösre festi, két oldalt a másik kissé sötétebb, és fehér a hótól, a víz sima, mint a tükör, és benne minden szépen tükrözõdik.
Több képre lecsapott Viktor, kettõre Leszek, de a negatív végül is nekem maradt.
Leszek Lisszabonban egy kocsmában

Kiszállt Pascal, beszállt Johnny Soares.

Vele nem fogok versenyezni kötélhúzásban, a manõverkor rámvert egy "fél" orrkötélnyit, azaz kézzel beszedte az övét, aztán az enyém felét. Hagytam.
Este kilenckor indultunk La Corunába.

Április 24. szerda, úton. Csinosítjuk a hidat. Azt meg kell adni, Viktor érti a módját a karbantartásnak, mindenre odafigyel, meghajtja a matrózokat, de a hajó csillog-villog, olyan, mintha új lenne.

Április 25. csütörtök, úton, La Coruna, úton. Hajnalban érkeztünk, fél ötkor part mellett voltunk.

Átírom "a Nagy Fecót"

Éjfélkor Viktor azzal adta át az õrséget, hogy érkezésre kiballasztolunk mindent. Legyen, ha õ így akarja.
Reggeliig leszondáztam, nehogy tétlenül ücsörögjek.
Fél nyolckor jött a draft surveyor, naná, hogy nem tudtuk az elsõ merülési mércét leolvasni - kevesebb volt a merülés elõl, mint negyven centi, hatvannál kezdõdik a jelölés -, vissza kellett tölteni az orrtankot. Fél órát késett a berakás, a stivador (rakodásvezetõ) morcos volt, de késõbb befogta a száját, amikor a rakodó ketyerén, amivel a kavicsot zúdítják belénk, leégett villanymotor, s álltunk jó három órát, amíg motort cseréltek.
Délután jön egy pasas, cigit akart venni. Nem kapott, mert ez a trafik Norvégiában üzemel, itt árufeltöltés van csak. Meglátja Manut a folyosón:
Manuval...

- Ez török? - kérdezi legnagyobb megelégedésemre. Felvilágosítottam, hogy zöldfoki.
- Az arca, mint egy török harcosé a szultán seregébõl - mondja az öreg spanyol, s nekem eszembe jutott, hogy én is janicsárnak gondoltam a matrózunkat, amikor elõször megpillantottam.
Most nem volt baj a merüléssel, rakodás végére szépen kihoztuk a harminc centis trimmet, de ennek az volt az ára, hogy a raktár közepén tornyosult a rakomány kétharmada, hátra alig jutott (a közepéhez képest), elõl pedig megint szenet raktak "big bag"-ben. Egy zsák egy tonna, ez elég big bag, azaz nagy zsák.
A zsákrakodókkal volt bajom elég, senki nem volt szomjas közöttük, valamit ünnepelhettek, mert tömény piaszag lengte körül mindegyiket, és állandóan estek-keltek a zsákok között. Amíg az elsõ sor zsákot le nem rakták, lent voltam, hogy saját kezûleg tegyem eléjük a pozdorja lemezeket, amivel elkülönítjük a zsákokat az ömlesztett kõtõl.
A draft survey este hétre ért véget, fél nyolckor pilot. A manõverben nem vettem tevõlegesen részt, mert mire elõre vánszorogtam Johnny már beszedett minden kötelet. Az biztos, hogy ha észt jönnek rabolni a hajóra, a nyakunkon marad, de ha meg kell fogni a kötél végét, akkor elemében van. Láttam, hogy itt rám nincs szükség, vissza a kabinba, háromnegyedkor zuhany, s nyolckor bezuhantam az ágyikómba.
A Nagy Fecó azt írta: "Nyolc óra munka, nyolc óra pihenés, nyolc óra szórakozás...", nos, ezt így írtam át: Húsz óra munka, négy óra pihenés, a többi szórakozás...
Lehet, hogy a szótagszám nálam nem jön ki, de a szórakozás se, így kvittek vagyunk.
Illetve volt némi szórakozás: lefekvés után nem jött össze az elalvás a szokott "sebességgel", egyébként (hál' Istennek) nálam ez igen gyorsan "be tud következni". Mindenki ismeri azt az állapotot, amikor olyan fáradt, hogy nem tud elaludni. Jó félórányit szórakoztattam magam azzal, hogy dühöngtem: nekem most aludni kell, nekem most aludni kell, aztán azt vettem észre, hogy a mobilom veszettül csörög háromnegyed éjfélkor, mert azt használom ébresztõórának.

Április 26. péntek, úton. Éjfélkor megyek a hídra, hát a mi Viktor bátyánk veszettül hortyog. Ül a szófán, minden villany lekapcsolva, és húzza a lóbõrt. Az vesse rá az elsõ követ, akivel ez még nem esett meg, egy olyan nap után, mint a tegnapi.
Köszöntem egy harsány "gúd mónyingot", jól becsaptam az ajtót, azonnal talpra ugrott, és közölte, hogy éppen azon gondolkodott, hogy mikor érkezünk Thamshavnba.
Azt bizony ki kell gondolni...
Így rá nem érvényes a "húsz óra munka, négy óra pihenés...", mert a négyhez hozzárakott az õrségben pár(?) percet.

Április 27. szombat, úton, Vizcaya. A tulajdonoskabinban aludtam, mert az enyémnek a falát állandóan kopogtatták az elszabadult sörösdobozok a túloldalon. Ott van a sörraktárnak használt ambulancia.
A Vizcaya most nem viselkedik rendesen, oldalról kapjuk a hullámokat, és lityegünk szépen.
Hatkor alig tudtam elaludni, mert valami éktelenül püfölt valamit, minden egyes billegésre hangos zakatolás volt a válasz. Délben Manu megtalálta a bûnöst: a CO₂palack szállítókocsijának a karja szabadult el, volt vagy húsz centi szabad játéka, és ez zakatolt.

Április 28. vasárnap, úton, Angol csatorna. Megyünk. Viktor csúcsot javított, 18:00-24:00 óra között 78 mérföldet tett meg. Ezek szerint én kapom szembõl az áramlást. Ritkán fordul elõ velünk, hogy a vihar nem szembõl jön, most ilyen különleges nap van, délnyugati vihar nem hátráltat.

Április 29. hétfõ, úton, Északi-tenger. Itt már jött a Kossuth adó hajnalban. Várakozással telt el az õrség, de hiába: nem érkezett telex Ciprusról a váltásokkal kapcsolatban. Pedig bíztunk benne, hogy a mai nappal okosabbak leszünk.
Az idõ csendesedett, de le is hûlt, már csak 7 fok van napközben.

Április 30. kedd, úton. Elkészültem a hó végével. Ma se jött semmi Ciprusról.
Viktor beszélt egy bizonyos Ruszlán nevû barátjával (rádión keresztül). Utána nevetve mondja, hogy a barátja együtt hajózott a szakácsunkkal, de a német barba kirúgta, ugyanis karácsony estére makarónit készített fasírttal.
Mit mondjak? Elhiszem, mert pontosan ilyen "típus";. Rettentõ spórolós, ez ennél a cégnél elsõrendû, és rettentõen nem szeret pepecselni a kajával, Már ami megjelenést, a tálalást, a külalakot illeti. Mert egyébként elszöszmötöl, van neki egy igen fontos fegyvere: egy baromi éles kés. Ezzel képes egy bélyeget élére állítva felszeletelni. Erre is használja: egy paradicsomból vág minimum 12-14 szeletet, van, hogy többet is, és kitesz az asztalra öt embernek egy paradicsomot, és egy negyed uborkát, azt is hajszálvékonyra vágva. El lehet képzelni, hogy a két szelet parizer, sajt, vagy szalámi (amit egy fõre kiad) olyan vastag, hogy át lehet rajta látni.
Amúgy semmi baj vele.
Itt az április vége, fuss el véle...

MÁJUS

Május 1. szerda, úton, horgonyon. Viktorunk kijelentette, hogy ma ünnep van, mert ez a nemzetközi munkásosztály ünnepe, ami a kajából nem látszott (az ünnepiség), hanem csak a túlóralapon: ma minden óra duplán számít.
Érkezéskor Grip pilotállomás közölte: azt az értesítést kapta az ügynöktõl, hogy horgonyra állunk, és csak vasárnap este megyünk part mellé.
Híd Karmoynél

Ez hatalmas alkalom a pecázásra.
Az biztos: jobb itt bent a fjordok között "lébecolni", mint kint a nyílt tengeren esetleg lityegni. Bár az utolsó napon elcsendesedett a Norvég-tenger, s szép napsütésben jöttünk.
Tipikus "skandináv" égbolt volt, ezzel a látvánnyal sose tudok betelni: a felhõk viszonylag alacsonyan, úgy 4-600 méter magasan úsznak az égi tengeren, és követik a vízfelszín, a Föld domborulatát. A szem messzi mérföldekre ellát, némelyik felhõ fölé is belátni, az alja sötét, de a teteje verõfényben izzik.
Freifjordban dobtunk horgonyt, Frei szigete Kristiansund alatt van. Van egy másik hajó, egy tanker is horgonyon. A viking tavasz is kezd beleadni mindent: zöldellnek a szigetek, a gyep harsány zöld, a fák is erõre kaptak, új levelek borítják az elmentünkkor még csupasz ágakat. A hõmérséklet is tûrhetõ, este hatkor 12 fok volt, bár ez messze van a lisszaboni 29-tõl, de itt az ilyen meleg "rémálom" számba megy amúgy is.
A váltásunkról az a hír, hogy semmi hír

Május 2. csütörtök, horgonyon. Leszek éjfélkor szomorúan mutatta az árva halacskát, ami a horgára akadt. Nem az igazi horgászó hely, de majd reggel!, mondta, mert õ ilyen, bizakodik.
Egész nap teljes csönd, ami azt jelenti, hogy mindenki: a hajóbérlõ, a tulajdonos és a Marlow hallgatnak.
Szép, napos idõ, csak gyenge szél kerekedett délutánra, de estére az is elmúlt.
Este a hídon Leszekkel és Viktorral boroztunk, beszélgettünk.

Május 3. péntek, horgonyon. Éjfélkor még nem volt teljesen sötét, tegnap pedig fél háromkor kezdett megtörni az éjszaka feketesége. Ez mutatja, hogy meglehetõsen északon vagyunk, ha feljebb mennénk még egynapi hajóútnyira, akkor már a sötét nélküli féléves nappal birodalmában lennénk.
Fél egy táján feljön Viktor a hídra, és meginvitált a kabinjába. Leszek már ott volt, sör, mogyoró, csoki elõkészítve.
- István, bort vagy sört? - kérdezte Viktor, és a bor mellett döntöttem. Erre a barba lement a konyhába, hozott sajtot is, és kinyitotta az egyik üveget. Finom, száraz, spanyol vörösbor volt, egy dobozban két palack, elegáns meg minden.
Töltött.
Kaptam egy söröspoharat, csurig borral. Leszek sörözött, Viktor borozott, késõbb sörözött.
Beszélgettünk, s Leszek felhozta, hogy a szovjet Vörös Hadsereg miért állt meg Varsó elõtt amikor a felkelés volt, és tétlenül nézte, hogy a németek leverik?
Ebbõl aztán nagy duma támadt a II. Világháborúról, Sztálinról, a szovjet vezetõkrõl... Vita nem volt, Viktor volt az úriember, Leszek már ihatott elõbb is, mert kissé kekec volt. A parancsnok csak úgy ontotta magából a neveket és a dátumokat, látszott, jól megtanulta az iskolában oktatott történelmet. Azon csak ámult, hogy volt lengyel emigráns kormány Angliában, errõl nem is hallott. És ami számomra furcsa, de nem meglepõ, volt, hogy Viktor a sokmillió gyilkosság mellett úgy beszélt a rendszerrõl, hogy az "nice time", azaz szép idõk voltak. Pedig a nagyapja is áldozatul esett Sztálinnak, de errõl a családban nem beszélnek. Struccpolitika.
Szó szót követett, s Viktor elsütött egy rigmust lengyelül. Magyarul a szószerinti fordítást adom, nem tudom "rigmusítani":

Wojska polska Berlin bral,
Wojska ruska pomogal.

A lengyel hadsereg bevette Berlint
Az orosz hadsereg segített.

Ettõl Leszek barátunk teljesen magába roskadt, bár ez túl sokáig nem tartott, mert van vagy 162 centi magas. Kényszeredetten nevetett, és mondta, hogy erre a polyákok harapnak, nem szeretik ezt hallani. Nem tudom, hogy mi az eredete, és az oka, de nem is akartam rákérdezni. (Orosz "költemény", a lengyelek cukkolására, amint késõbb megtudtam.)
Késõbb elkezdtem egy kicsit borászkodni, hogy eltereljem a szót az egyre "kényesebbnek" ígérkezõ témáról.
Háromkor szedelõzködtünk fel, én a hídra, õk aludni.
Délben semmi hír nem volt semmirõl.

Május 4. szombat, horgonyon. Délben távirat várt a tulajtól: május 13.-a körül érkezik Bambasz Haugesundba. Nagy valószínûséggel eddig szól a mandátumom ezen a hajón.
Délután valami szörnyûség történt: a komputerem feldobta a talpát. Egy grafikus program futott, és utána "elszállt" minden, csak csökkentett üzemmódban lehetett indítani, és egy program se mûködött rendesen. Most a hajó komputerén írom a naplóm, de ez randa, német karakterkészlettel rendelkezik, borzalom így írni.
Délután felhívtam Nimród fiam, hogy hívja fel a barátját, akitõl vettem a komputert, és kérdezze ki, mi lehet a baj, de attól tartok, hogy csak egy "format C:" segíthet. Azt viszont nem tudom megcsinálni, mert nem tudok partícionálni.
Ezért csak a legszükségesebbeket írom le.

Május 5. Vasárnap, horgonyon, úton. Reggel, azaz délben arra ébredtem, hogy egyedül vagyok a hajón, illetve itt van a szakács és Johnny, a mentõcsónak hiányzik, tehát elmentek valahova. Két eset lehet: pecázni, vagy a közeli városba, Kristiansunndba. Este okosabb leszek.
A komputerrel egész éjjel próbáltam varázsolni, de nem ment.
Nimród az én fiam: megbeszéltük, hogy déltõl hívhat, pontosan 12-kor csengett a mobilom. Sajnos jól éreztem, csak formázni lehet a gépet. Remélem, hogy hamarosan hazamegyek, és akkor otthon, vagy ha átszállok egy másik hajóra, lesz pár napom valahol, szerviz közelben, ahol helyrepofozzák a komputert.
Délután megjöttek a pecások. Fogtak két termetesebb halat, és hetvenegy darab kisebbet, kicsit. Este indultunk Thamshavnbe.

Május 6. hétfõ, úton, Thamshavn. Reggel érkeztünk, jó hírrel fogadtak, nem raknak este, csak ötig, holnap folytatják.
Így nyugi van, csak a hideg kissé kellemetlen, mert ugye mar benne vagyunk a norvég tavaszban, s itt még elmegy a síkesztyû.
Viktor felhívta Ciprust, de csak egy ukrán pasival beszélt, aki új, és ezért õ tartja a húsvét hétfõi ügyeletet, merthogy ma az van a görögkeletieknél. Azért annyi a tudomásunkra jutott, hogy a hajó megint megcsinálja a lisszaboni utat, Bambasz Karmøybe jön 13-án. A Lys Chris 20-22 körül érkezik Moerdijkba, Hollandiába, így halvány elképzelésem sincs, mi a tervük velem?

Május 7. kedd, Thamshavn, úton, horgonyon. Délben eljöttünk, és este már Kristansunnd egyik öblében dobtunk horgonyt. Nincs szabad rakpart Sunndalsørában, és ezért várni kell holnap reggelig.
A város mintegy 100 méterre van a hajótól, de kimenni nincs mód. Szívesen megnézném magamnak...
A horgonyõrségben elõkészítettem a számítógépet a formázásra, és az elõzetes adatmentésre. Tömörítettem, töröltem, a végén lett másfél gigabájtnyi szabad terület. Töredezés-mentesítettem a merevlemezt, szóval eltelt az õrség.

Május 8. szerda, Sunndalsøra. Délben kiderült, hogy nem reggel, hanem délután ötkor indulunk.
Elkezdtem a hidat takarítani, és ezért, ha félve is, de kikapcsoltam a komputert.
Fél háromkor felhívtam Kremerst a Marlownál, mert megjött, hogy innen ki vagyok rúgva, mert Bambasz visszajön a lengyel elsõtiszttel, de nem mondtak semmit arról, hogy mi lesz a további sorsom.
Kremers éppen hosszú hétvégére készült, ezért gyorsan elmondta, hogy semmi biztosat nem tud mondani. A Lys Chris úton van Moerdijkba, 20-a körül ér fel, de a Priwall jön Norvégiába, lehet, hogy oda szállok át, de ha haza is kell mennem, hamarosan kapok egy másik hajót. Ennyi elég volt, remélem, tartja a szavát.
Utána bekapcsoltam a komputert, s csodák csodája, rendben mûködik. Van halvány elképzelésem róla, hogy mi történhetett, de mivel nem vagyok jártas a számítógéprendszerekben, megtartom magamnak a véleményem. (Bár azt hiszem, nem járok messze az igazságtól, ha azt hiszem, az segített, hogy felszabadítottam egy csomó lemezterületet.) Majd holnap kikérdezem a gyári számítástechnikust, aki megígérte, hogy bejön, és megnézi, hogy mi a baj?

Aki nemcsak a tengert szereti

Sundalsora: a hajó a hegy alatt a kikötoben

Ötkor húztuk fel a horgonyt. Kilenc körül felmentem a hídra, egy kicsit bámészkodni érkezés elõtt, mert gyönyörû a környék. Legutoljára úgy gondoltam, és le írtam a naplómban, hogy 600 méter magasak a körülvevõ hegyek. Itt volt a jó alkalom, megkérdeztem a révkalauzt, hátha tudja.
- A kikötõ melletti hegy a legmagasabb, pontosan 1206 méter magas - kaptam a precíz választ. Aztán elkezdte mutogatni a csúcsokat. - Ez, amelyik mellet most megyünk 980 méter, ezt éppen egy hete másztam meg.
Kiderült, a pasas imádja a hegyeket, és ha csak teheti, akkor felmegy a tetejükre, és gyönyörködik a kilátásban.
- Szeret hegyet mászni? - kérdeztem, pedig nyilvánvaló. Ehhez azt azért hozzáteszem, hogy a "mountain climbing" kifejezést használtam, ami a profi hegymászást jelenti.
Elnevette magát.
- Nem vagyok hegymászó, csak kirándulok (only hiking)
Ez azt jelenti, hogy nem használ kötelet, meg felszerelést, és nem a függõleges falon megy fel, hanem a 80%-os lejtésû hegyoldalakon.
Este tízkor kötöttünk ki a gyári rakparton.
Hogy a nap teljes legyen, este tizenegykor jött egy pasas, hogy ugyan, menjünk már hátrébb tizenöt métert, mert elõttünk dolgozik egy kotró, és pontosan ennyi hely kell nekik az éjszaka. Nem volt mit tenni, kirúgtam a matrózokat az ágyból, és hátrahúztuk a hajót.
Sundalsora, érkezés. A fjord bejárata felé...

Sundalsora, érkezés. A fjord bejárata felé...

Utána már lehetett aludni.

Május 9. csütörtök, Sunndalsøra. Úgy gondoltam, hogy takarítom a kabinomat, elõkészítem a dolgaimat a váltáshoz, teszek-veszek...
Isten tervez, Viktor végez, és ezzel nem azt akarom mondani, hogy én vagyok az Isten...
Reggelinél azt mondja:
- István, nagy feladat van mára! Ketten kifestjük a raktár alját.
Hát ha ketten, akkor legyen
Azt hiszem, Viktort orvoshoz kéne küldeni, mert kitört rajta a sztahanovista munkaláz. Az rendben van, hogy dolgoztatja az embert, de összekever a matrózokkal. Igaz, délelõtt segített, 10-12-ig, délután meg a szakács, kávéra kész volt a raktár, de én is. Husnessre raktártetõ festést tervez, de mielõtt szabadjára engedné a fantáziáját, eligazítom.

Rabszolgaság orosz módra

Délután egy kicsit el volt kettyenve, kérdeztem mi a baj?
- A feleségem telefonált. Baj van otthon. A húgom sírva felhívta, és száz dollárt kért kölcsön. Ez persze nem gond, csak nem tudjuk, hogyan juttassuk el? Ukrajnában lakik, és postán nem lehet küldeni.
Az történt, hogy Vologya, a sógorom, elutazott Moszkvába. Ukrajnában nincs munka, hát a brigádjával elindultak szerencsét próbálni. Kõmûves a sógorom, a hét fõs csapat több mint tizenhat éve együtt dolgozik. Megváltották a jegyet, mesélte a húgom, és utána nem látta Vologyát, és nem is hallott róla 25 napig. Akkor hazajött, és dühösen mondta, hogy a brigádot a Moszkvai állomáson elkapta a maffia, elvitték egy ismeretlen helyre, elvették az útlevelet, és napi tizenhat órát dolgoztatták õket, aztán fizetség nélkül felrakták egy Kijevbe induló vonatra õket. A vonaton úgy koldultak kaját. Így most a húgomék anyagilag bajban vannak, mert a pár krivnya, ami tartalékban volt, elfogyott, és a férje nem hozott haza keresetet.

Május 10. péntek, Sunndalsøra, úton. Hajnali négykor már kukorékoltam, nem tudtam visszaaludni, hát felkeltem.
Normál nap, reggel elkezdték a berakást, kettõre kész volt.
A komputeres srác nem jött, de már nincs is rá szükségem.
Délelõtt Viktor felhívta a Marlow-t.
Még nem tud semmit, közölte Vlagyiszlav, az ukrán új fiú, egy óra múlva telefonáljunk, utánanéz a dolgoknak.
Egy óra múlva megtudtuk, hogy 13-án jön Bambasz és a lengyel elsõtiszt, másnap megyünk haza. Haugesunndból Oslo, majd Koppenhága, itt szétválnak útjaink, én Pestre, Viktorom Vilniusba megy, ott vonatra száll, és másnap este megérkezik Kalinyingrádba. Nem irigylem.

Május 11. szombat, úton, Husnes. Nyolc lépcsõ és tizenkét lépés: ennyit kell megtenni ahhoz, hogy a hídra jussak a szabad ég alatt. Ezalatt bõrig áztam, amikor délben Viktort váltottam. Hogy így tudjon az esõ zuhogni, az egyszerûen elképzelhetetlen. Még este nyolckor is, a kikötés alatt tartott az égi áldás.
Husnes

Délután kettõkor, szokásához híven, Manu meglátogatott a hídon. Mindig beszélgetünk 10-15 percet.
Most sikerült a frászt hoznom rá.
Elmondtam, hogy amikor kifestettük a raktár alját (a matrózok addig a bal hajóoldalt, kívülrõl), este Viktor nagy szomorúan mondja:
- Nem tudtunk mindent elvégezni, amit mára terveztem. Na, majd Husnesben, lefestjük a raktártetõket...
Amikor ezt Manu meghallotta, kiakadt, és majdhogynem kiabált, mit képzel a barba, elveszi az összes vasárnapot, akkor õk szabadok, amióta Bambasz elment, alig pihentek, mert Viktor kitalál mindig valami "fontos munkát".
- Csak próbáljon festeni küldeni, úgy eligazítom, hogy megemlegeti! - mondta a matróz mérgesen.
Jelzem én is attól tartok, hogy engem is be akar fogni, és akkor már ketten leszünk, akik eligazítjuk a sztahanovista agyát.
De a mai esõ nem sok jót ígér holnapra, legalább is, ami Viktort illeti.

Május 12. vasárnap, Husnes. Reggel borult volt, délelõtt kisütött a nap, de minden vizes volt, így nincs más hátra, mint készülõdni haza.
Csomagolok, takarítok, de arra is idõt szakítottam, hogy a gyár területén sétáljak vagy másfél órát.
Leszeknek tanítottam kicsit az Excelt, nagyon hálás volt. Tisztelem érte, mert vén fejjel (negyvenhét éves) nagy kedvvel kérdezett és jegyzetelt. És érzéke is van hozzá, mert minden ment elsõre, amint ráérzett egy-egy funkcióra.

Május 13. hétfõ, Husnes, úton, Karmøy. Húzós napra sikeredett ez is: berakás, indulás, enyém a teljes út a két kikötõ között, majd kikötés, és végül az átadás átvétel. Ehhez még annyit, hogy reggeli fél négykor már kukorékoltam, annak ellenére, hogy éjfélig beszélgettünk a parancsnok kabinjában.
A lengyel elsõtiszt már a parton várt, amikor megérkeztünk az utolsó kikötõbe. Bambaszt nem várta meg, elõbbi géppel is jöhetett, ugyanis tízkor már a norvég fõváros repülõterén volt.
Gyors átadás-átvétel, este nyolcra végeztünk.

Május 14. kedd, Karmøy, Budapest. Szép nap: a hajnali fél öt már a hídon ért, korábban keltem, mint ahogyan beállítottam a mobilt. A taxi idõben érkezett, fél hatkor Leszek is kikecmergett az ágyikóból, hogy elbúcsúzzon tõlünk.
Nem tudtam elképzelni, hogy a környéken lenne akkora sík terep, ahol egy valamirevaló felszállópályát meg lehetne építeni. Hát nincs is! A repteret félig úgy robbantották ki a sziklás domb tetején, félig meg feltöltötték a hajlatokat a kõvel.
Oslóban volt egy óránk, kényelmesen átszálltunk a koppenhágai gépre, de onnan Viktor már rohant, hogy húsz perc alatt elérje a vilniusi járatot.
Nekem volt bõven idõm: öt órám volt, bejártam a hatalmas légikikötõt.
Ötkor érkeztünk haza, fél órás késéssel.
Szép volt megérkezni, mint mindig.

Linkaj�nl�: A Magyar Husz�r honlapja Viribus Unitis, az Osztr�k-Magyar monarchia hadihaj�ja Haj�.lap.hu Mexik�ikonyhal.lap.hu