Honlapverzió v11.00
A honlapon található minden anyag szerzõi jogvédelem alatt áll. Ezek felhasználása csak a szerzõ elõzetes engedélyével történhet. © Székely István 1997-2022

HAJÓABLAK A NAGYVILÁGRA:

Kambo

2000. július 6.- 2000. augusztus 31.

Július 10. hétfõ, úton. Piotr, az elsõtiszt, reggel fél négykor keltett.

Az elsõ "esemény..."

- Mi az ördög történt? - morgolódtam, amíg öltöztem. A hídon kiderült. Eltört a fõgép hûtõrendszerének egy csöve. A gépész szerint fél óra a megjavítása. Döcögött a dolog. Negyed nyolckor jött Piotr, hogy a gépész nem tudja elindítani a fõgépet. Egy pillanatra megállt bennem az ütõ. Az idõ egyre rosszabb lett, kezdtünk veszedelmesen billegni. Itt töltjük a napot? Mentést kell kérnem?
- Hívjuk fel Goscickit, az elõzõ fõgépészt - ajánlotta az elsõ tiszt. Felhívtam, amikor beszélni kezdtünk, akkor hallom, hogy indul a gép.
Hál' Istennek!
Feljött Gas, és beszélt Goscickivel. Nem értettem, csak a hangsúlyból, hogy alaposan lebaltázta. Piotr mondta is késõbb, hogy egy csomó marhaságot csinált, és megkapta a beosztását. Nem szeretek kiszúrni emberekkel, de már kezdem mérlegelni a gondolatot, hogy megválok tõle!
Egyre rosszabb lett az idõ. A sebességünk mindössze 5,5 csomó. Így nem tudom, mikor érjük el a pilotállomást!
Svelgenbe megyünk, egy kis ipari kikötõ FRÖYSJÖEN fjordban, a legközelebbi ismert norvég város Bergen, ettõl északra 80 mérföldnyire van. A pilotot a Fensfjord elõtt vesszük fel, és 90 mérföldet megyünk vele. Ha jó az idõ, akkor 10-12 óra alatt megérkezünk.
Szerencsére délutánra lecsendesedett az idõ, de egyúttal északira is fordult, s ki tudja, minek nézünk elébe? Az idõjárás-jelentés a mellettünk levõ idõjárási zónára viharjelzést adott, 7-8-as északi széllel.
Mára teljesen kipihentem magam.
Nem tudom, apa milyen kapcsolatban van a Jóistennel? Vagy rossz a viszonyuk, vagy egyszerûen nem tudja, hogyan kell kérni. Amikor eljöttem így búcsúzott:
- Rossz szakácsot kívánok neked...
Az Isten nem hallotta meg, vagy nem hallgat rá...

Július 11. kedd, úton. Irtó lassan megyünk. Soha nem gondoltam, hogy ki lehet bírni, ha egy hajó 5,5-6,0 csomós sebességgel halad állandóan. Most vagyunk igazi tengerészek, bár régen, a vitorlások korszakában ennek a sebességnek örültek.
Délelõtt felhívtam a hajóbérlõt. Mr. Lekven foglalkozik a hajóval, de sose lehet megtalálni. Így üzenetet hagytam, ma délután négykor vagyunk a pilotállomásnál, és holnap reggel érkezem. Beszéltem az ügynökkel is, biztosított, hogy elintézi a pilotot.
Õrség alatt és ebéd után a papírokat tettem rendbe, illetve rendbe voltak azok az elõzõ barba szerint, de mindenki a saját rendszerét szereti. Ehhez elég sokat kell programozni, illetve átírni a meglévõket. A hajó bizonyítványaival, a pénztárral végeztem, csak a rendelés és az élelmiszertár maradt hátra. Számítógép: Windows 2000 van rajta, és minden (Office 2000), ami hozzá kell...
Ezek után fél egy körül hívott a hajóbérlõ (éppen lefeküdtem aludni), hogy sajnos nincs révkalauz. Megadta a pilotok számát.
Felhívtam õket.
- Sajnos captain, csak holnap estére tudunk révkalauzt biztosítani...
Ha várok, szétrúgják a fenekem. Mit lehetett mondani?
- Rendben, beviszem egyedül a hajót.
Ezért délután átvariáltam az õrséget. Piotr helyett felmentem hétig, és fél nyolckor lefeküdtem, mert éjféltõl én leszek, hogy õ egész nap lóthasson-futhasson.
Szép hosszú éjszakám lesz, és izgalmas reggel.

Július 12. szerda, úton, Svelgen. Érkezés Svelgenbe Fél négyre értünk be a Fröjsyöenbe. Ez is egy fjord, ebbõl nyílik az, amelyiknek a végén Svelgen van. Jó fene nagy köd volt. Ideális, ha az ember valahol elõször jár. És még nem is bambulhatom a környezõ hegyeket.
Nem mondom, hogy nem voltam ideges. Amíg befordultam a kis leágazásba a fõfjordból, remegett mindenem. Aztán felbukkant az öböl vége, és megnyugodtam. Egy ködpamacs volt elõttünk. Felhívtam a gyár ügyeletét, hogy jövünk, mondják meg, hova kell kikötnöm?
- Ahova akar, captain! - volt a meglepõ válasz.
A térképet alaposan megvizsgálva, kiderült, hogy az öbölbe csak két bója között lehet bemenni. A távolságuk 45-50 méter. És a ködben se a vezetõfényeket, se a bójákat nem lehetett látni. Irtó ideges lettem.
Már mindenki elõre ment, egyedül voltam a hídon. Amíg Piotr fent volt, némileg megnyugtatóan hatott, hogy van valaki, aki nem elõször van Norvégiában, bár Svelgenben még nem járt.

Azt is megbeszéltük, hogy az öböl közepén lévõ zátonyt délrõl kerülöm ki.
De hamarosan megláttam a vezetõfényeket, és a két bója is elõtûnt a füstös ködbõl. A kikötõben csak egy hajó volt, de nem láttam egy hajóhossznyi szabad helyet se. Persze az elsõ gond az volt, hogy kikerüljem a zátonyt, és becsorogjunk az öbölbe. Piotr kérdezte is:
- István, nem délrõl kerülsz?
Átmentem a két bója között, és kitaláltam, hogy az öböl déli oldalán derékszögben megfordulok, és akkor szép, 40 fokos szögben tudom megközelíteni a rakpartot. A manõver közben elmúlt minden idegesség, lámpaláz, és szépen part mellé tettem a hajót. Piotr mondta is, hogy Mariusszal sokkal tovább tartottak a kikötések.
Érkezés után ügynök, majd telefon Bergenbe a hajóbérlõhöz. Valószínûleg Saudába megyünk (délnorvég kisváros - Stavanger a Bokna fjord déli részén van, ennek az északkeleti csücskében van a kikötõ -, s innen Angliába mennénk. A kikötõ nevét nem értettem.
Telefon után ágyba zuhantam. Fél kettõkor keltem.

Július 13. Csütörtök. Svelgen Reggel nyolckor beálltunk a megfelelõ rakpartra. Utána felhívtam Bergent, és megkaptam az elsõ beosztásomat. Miért nem álltunk át elõzõ este? Így lekéssük a saudai berakást, pénteken este nem tudjuk befejezni a hajót.
A kérdés jogos, bár a szokásos eljárás, hogy jön a hivatalos személy, utasítja a hajót, és akkor lehet manõverezni. Úgy látszik, itt mások a szokások. Legközelebb odafigyelek erre...
Délután újabb telefon, s megegyeztünk Mr. Lekvennel, hogy a gond az volt, hogy mindenki tette a dolgát a szokásoknak megfelelõen. Én vártam a hivatalos értesítést, és a helyiek, mivel gyári rakpart, azt mondták, azt teszek, amit akarok...
Na, majd legközelebb.
A kirakással leálltak háromkor, mert akkor vége a hivatalos munkaidõnek, és a túlórát keményen adóztatják, senki nem vállalja.
Volt egy kellemes, szabad esténk.

Délutánra a nap is kisütött, és videóztam egy cseppet. Amit eddig készítettem, visszanéztem meg kell mondjam, nagyon tetszik! Csuda szép hely ez a Svelgen, csak lakni lehet itt hót unalom. Csodálkozom, miért nincsenek többen a norvégok, mint négy és fél millió, mert a tévén kívül nincs nagyon más szórakozási lehetõség...
Kimentem, vásároltam apróságot a hajónak. Találtam egy hotelt, egy postát, egy közkönyvtárat, három üzletet, kettõ közülük hatalmas szupermarket. Ezzel együtt szép, és unalmas a kisváros.

Július 14. Péntek, Svelgen - úton. Hétkor kezdtek, és kilenc elõtt pár perccel már befejezték a kirakást. És ezért kellett egy éjszakát vesztenünk!
Az indulási manõver alatt elég ideges voltam, mert elég szûk helyen kellett kifordulni, de minden baj nélkül sikerült. Fantasztikus volt az út a tengerre. Viszonylag magas hegyek az egyik oldalon, lankásabb dombok a másikon. A hegyek csúcsa esõfelhõbe veszett, itt-ott hófoltokat is lehet látni.
Éjfélre már a nyílt vízen voltunk, így nem kellett ráhúznom. (A fjordból kijövet - és bemenet is persze - végig én vagyok a hídon.)

Július 15. Szombat, úton - Sauda. Úgy intéztem, hogy reggel hatkor vettük fel a pilotot. Egyszerûen nincsen rá szó, hogy milyen szép helyeken jöttünk!

Volt egy négy mérföld hosszú szakasz, ahol sokszor csak kétszáz méter széles volt a szoros. Sokat videóztam, remélem nem galoppíroztam el magam, mert ha ilyen gyönyörû helyeken jár az ember, hajlamos rá, hogy még ezt is felvegye, azt is, na még amazt, mert ki tudja, mikor jutok megint ide...
A révkalauzzal jót beszélgettem, õ is amolyan számítógép õrült, mint én, kis palmtop volt nála, csekélység: 3000 dolláros...
Háromtól szabad a hétvégém...

Délután sétáltam egyet. Kedves kisváros, takaros házakkal, ahogyan Hollandiában is megfigyeltem, itt se tesznek függönyt az utcafronti ablakra. Azt hiszem, az élet elég nyugis... Sõt, túl nyugis. A baj csak az volt, hogy egy kilométer oda, ugyanannyi vissza, s teljesen elfáradtam. Igaz, nem volt ebéd utáni szunyóka, de akkor is...

Hát, a hajó nem egy kimondott óriás. A kabinom pici, de legalább elfoglalja a teljes homlokfalat, így el lehet képzelni, mekkora a felépítmény. Ha a hídról a kabinomba megyek, akkor nyolc lépés, lépcsõkkel együtt. Ha a szalonba, akkor tizenhat. Ennyi a mozgástér.

Július 18. kedd, Sauda - úton. Olyan csendes napnak indult...

Black gang

Este az ügynök megérkezett a papírokkal, és beállított két egyenruhás fazon. Õk voltak a black gang, ahogyan mindenütt a világon hívják a vámosokat, amikor kutatni jönnek. A "bonded store", azaz a cigaretta és az ital iránt érdeklõdtek.
Megmutattam, hol tartom.
Nekiestek.
Kis idõ múlva hívnak:
- Captain, tizenegy kartonnal több a cigaretta, mint a (deklaráción) bevalláson.
Megállt bennem az ütõ! Hogy a fenébe lehet?
Elõ a leltárt.
Én marha!
A két tétel cigaretta közül (35 karton LM és 11 karton Marlboro) csak az egyiket írtam be. Kezdtem érezni, hogy ennek rossz vége lesz.
Nem részletezem. Fenemód ideges voltam, annyit azért megmutattam nekik, hogy tévedés történt, és minden cigaretta megvan, ami a leltárban szerepel. Felvették a jegyzõkönyvet.
- Parancsnok, most elmegyünk a rendõrségre, de késõbb visszajövünk.
Vártam õket. Eltelt egy óra, másfél. Már az indulás miatt kezdtem aggódni. Hallatlanul fontos, hogy pénteken kirakják a hajót.
Közben meg járt az agyam, mekkora büntetésre számíthatok? Úgy számoltam, hogy egy karton cigi itt 500 korona (15 000 FT!!!), ha jól láttam a szupermarketban az árjegyzéket: 50 korona minden fajta cigaretta doboza, akkor a büntetés kartononként minimum a duplája lesz, olyan ezer korona körül kartononként.

Egészen megkönnyebbültem, amikor háromnegyed tizenegykor visszajöttek egy rendõrrel. Az elém tárta a papírokat:
- Captain, a büntetés 4000 korona (120 ezer forint), vagy nyolc nap elzárás... (mi lenne, ha leülném? :o))) ). Az ügynökség kifizeti, maga meg elintézi a hajótulajdonossal. Figyelembe vettük, hogy elõször van Norvégiában, és valóban úgy látszik, hogy csak tévedés történt a deklarációban.
Tizenegykor már manõvereztünk...

Július 19. szerda úton. Fél ötkor ment el a révkalauz, hatig voltam fent. Meglehetõsen fáradt voltam. Azonnal ágyba zuhantam és elaludtam, bár veszettül billegtünk. Tízkor felkeltem, hogy telefonáljak a hajóbérlõnek, és az angliai ügynöküknek. Nem hittem, hogy el tudok aludni, de fél háromig húztam a lóbõrt.
Délutánra megjavult az idõ.
Õrségben a Lyukasóra tavaly decemberi számát olvasgattam. Nagyon tanulságos volt.
Az elsõ oldalon Gutai Magdolna költõ versei. Nehezen emészthetõ, mondhatni (számomra) érthetetlenek. Belekezdtem, de kényszeríteni se tudtam magam, hogy végigolvassam õket.
Aztán a lap végén Tüskés Tibor elemezte a költõ legutolsó verseskötetét. Utána elolvasva a verseket, egészen mások lettek. Érzelemgazdag, kicsit szorongó asszony vallomása az életérõl, úgy, hogy valójában semmit se tudunk meg róla, csak érzéseirõl. És a szabad versek töredezett sorai lüktetni kezdtek, rímelni a gondolatokra.
Azt hiszem, életem egyik legjobb novelláját olvastam Dékány Kálmántól.
Röviden: A szerzõ az idény eleji Velencében sétálgat, eljut a Szent Márk térre. Galambok, paloták, egyébként a tér üres. A zenekar játszik. A prímás kotta nélkül. Odafordul a sétálgatóhoz, és annak az az érzése, hogy most neki játszanak. A zene felidézi ifjúkori osztálykirándulását a lagúnák városába. És közben felismerni véli a prímást. Osztálytárs lehetett...
A zenész is megismerhette, mintha hunyorítana is.
A sétálóban feltolulnak az érzelmek, már-már odamenne, de tudja: a régen elszakadt kapcsolatokat nem lehet újra toldozni. Meg kell tartani az emlékeket, nem szabad a sárba tiporni a jelen csalódásával.
Így hallgatja a muzsikát, és egyre mélyebb a meggyõzõdése, hogy volt osztálytársa neki játszik, belehallja a melódiákba a régi élményeket, a közösen eltöltött gyermekkor megannyi szépségét, kalandját.
Nem megy oda, hogy elköszönjön, csak bólint, és megfordul. A prímás mintha visszabólintana. Az árkádok alól hõsünk még egyszer visszafordul, hogy utoljára pillantást vessen a prímásra.
És akkor meglátja, hogy a zenész fehér vonóval játszott.
Ugyanis vak volt...
Csak egyetlen írás volt a lapban, amit nem értettem: Balázs Sándor: Metafora-burok. Becsülettel végigolvastam, és egy kukkot se fogtam fel belõle. Pedig a cím magáért beszél (ha érti valaki). Illetve ilyen szavakat: Weöres, Nemes Nagy Ágnes, Comte, Kosztolányi... felfogtam. De az ilyen beszéd:
"Ebben az értelemben említi meg Wittgenstein, hogy minden filozófia nyelvkritika, és nem metafizika", vagy "... a lét-tapasztalatra rávillantó nagy versek a fizikain túli ismeretlen igézetében állnak..." számomra héber ábécével írt kínai nyelvû atomreaktor-alkatrész leltár közérthetõségével vetekszik...
"Nem-e lehetne-e" magyarul, érthetõen fogalmazni?

Július 21. péntek, Humber - Neap House Wharf - úton.
Ez valahogyan nem teljesen lesz jó... Eléggé fárasztó így a hajózás.
Fél hatkor indultunk, tízkor kötöttünk ki. Ugye a folyón való hajózás az én feladatom. Megérkeztünk, elkezdték a kirakást. A por száll, a felépítményben meleg van és büdös, ajtót ablakot zárni kell... Aludni nem lehet. Hol a telefon szól hol az ügynök jön, vagy a elsõ tisztnek van jelenteni valója.

Július 23. Vasárnap. Hajnali hatra idõzítettem az érkezést. Arra gondoltam, hogy egy reggeli manõver után miénk a vasárnap, kimehetek a városba...
Hát a vasárnap a miénk volt, csak horgonyon. A rakpartunk foglalt.

Július 25. kedd, Boulogne, úton. Délelõtt tíz negyvenkor megjött a pilot. Elkezdtük a horgonyt húzni. Nem akarta elhinni, amikor az elsõ tiszt jelentette, hogy óriási követ húztunk fel.
- De captain, itt homokos a talaj... lehetetlen!

Pedig igaz volt. Elõre mentem megnézni. A horgony szára, és a kapái közé szorult.
Megpróbáltunk megszabadulni tõle, hogy többször ledobtuk, majd felhúztuk. Az eredménye meg is lett. Találtunk még egy jókora darab kötelet is, amit felszedtünk a fenékrõl...
Így mentünk be a kikötõbe negyed egyre part mellett voltunk. Fél háromkor kezdték a rakodást.
Mindenféle trükköt kitaláltunk, hogy megszabaduljunk a kövünktõl. A leghasználhatóbbnak az látszott, hogy a horgony fejére egy drótkötelet szerkesztünk, és annál fogva felhúzzuk az alját, s a kõ, hipp-hopp, kifordul. Ha nem is hipp-hopp, de eredményesek voltunk.

Délután négyre sikerült legyõznünk, és a fenékre küldenünk...
A berakás fél óra múlva befejezve. Fél hatkor már mentünk is. Utána ugye még hat óra szolgálat, illetve hét, mert órát is állítottunk.

Július 26. szerda, úton, horgonyon. Reggel olajtengeren hajóztunk... Este beszélgettem az elsõ tiszttel. A téma a gépészünk volt.

Zbigniew

Papíron õ a chief engineer, azaz fõgépész, még akkor is, ha egyedül van a gépházban, és a maga fõnöke csak. Az elvárások vele szemben ugyanazok, mint egy bármekkora hajó fõgépészével.
És itt a baj.
Mert Zbigniew nagyon jó szerelõ, de semmi több. Februárban szerzett 3. gépészi bizonyítványt, egy hajón volt negyedik gépész, és most õ az "elsõ" ember a gépházban. Tudnia kell mindent, ami ezzel a munkakörrel összefügg. De sajnos fogalma sincs a dolgokról. Ha valaki - és jelen esetben ez a valaki Goscicki, a cég technikai felügyelõje - megmondja, hogy mit nézzen meg, mit csináljon, megteszi, de maga magától mindenre azt mondja:
- Nem, tudom... Nincs... Fogalmam sincs róla...
Ez baj, nagy baj. Mi lesz, ha nem tudunk kapcsolatba lépni Goscickivel?
Egy büdös kukkot nem beszél angolul.
Ez nem azért baj, mert én nem beszélek úgy lengyelül, hogy a gépészeti gondokról eszmét cserélhessünk, hanem azért, mert képtelen elolvasni bármilyen iratot, kézikönyvet, hogyan vezeti a gépnaplót, mert azt angolul kell!
Nehéz elhatározás volt, de úgy döntöttem, hogy haza kell küldeni.

Július 27. Úton, Neap House. Hajnalban érkeztünk, lefeküdtem, két órát aludtam, és jött egy bahamai ellenõr, ellenõrizni a tûzjelzõ rendszer érzékelõ detektorait.
"Szerencsére" nem kezdték el a kirakást, mert a két daru másik hajóknál dolgozott, ennek persze a hajóbérlõ egyáltalán nem örült, csak mi.
Volt egy nyugodt éjszakánk.
Igazából nem érzem jól magam, hogy elhatároztam: Zbigniew hazamegy Duisburgból. Mint embert sajnálom. Talán nem kellene szó nélkül kirúgni, mindenki megérdemli, hogy kapjon egy lehetõséget...

Július 28. Neap House, úton. Reggel beszéltem a chieffel. Megbeszéltük, hogy beszélek a gépész fejével, és adok legalább egy hónapot. Ha akar, akkor belejöhet a dolgába.
Elkértem a gépnaplót. Egy borzadály...
Szegény feje, összevissza írta, tele volt marhasággal, a fontos dolgokban (fõgép-menetórák, fogyasztás, elvégzett munkák) egy nagy kuszaság az egész. Nem beszélve arról, hogy leírt néhány dolgot "angolul", amin halálra röhögtem magam, de egy szóval nem tudtam megbirkózni: "ciesc". Ezen meg Piotr röhögte hülyére magát. Hogy mit jelent lengyelül elfelejtettem, de ez az angol "change" kicserélni szó lengyel helyesírással...
No comment...
Felhívtam az irodámba. Eléggé sápadt volt.
Nagyjából a következõket mondtam:
- Nézze, chief... Három hete vagyunk a hajón. Emberileg semmi gondom magával. Mindent elvégez, amit Goscicki mond. Bizonyára jó gépmester. De mint fõgépész, eddig csak gondot jelentett. Az alapvetõ baj, hogy nincs gyakorlati ideje. Nem volt harmadik, se második gépész, nem járta végig a ranglétrát. Nem is tudhatja, hogy mi mindenre kell odafigyelnie... És sajnos, ha valami gond adódik, akkor az okokat nem képes meglátni.
A másik baj az angol. Nem tudja elolvasni a fontos iratokat, a kezelési utasításokat. A gépnapló egyenesen siralmas.
Adok egy hónap türelmi idõt, és segíteni fogok magának az adminisztrációban. Késõbb meglátjuk, mit tehetünk. Most nézzük a gépnaplót.
Minden napot átnéztünk.
Kiderült, fogalma sincs, mit kell tenni, amikor órát állítunk, akár 23, akár 25 órás volt a nap, 24 órát írt. A fogyasztás kiszámítással gondjai vannak... Nem tudja, hogy mit hova kell írni. Szorgalmasan vezette a nehézolaj kimutatást, holott diesel olajjal járunk...
Holnap reggeltõl, nyolckor feljön a hídra, megnézzük, mit kell bevezetni a naplóba.
Láttam rajta, hogy megkönnyebbült.
Aztán délután megcsinálta a következõ hülyeségét, ami valójában nem gond, csak nem értem, miért tette?
Júniusban megrendeltünk egy alkatrészt. Cipruson (a cég anyagbeszerzõ ügynöksége ott van). Délelõtt megkértek (telefonon), hogy adjuk meg az alkatrész méreteit, mert olyan régi a hajó, hogy a norvég hajógyárban már nincs. Telefon Goscickinek, Zbigniew beszélt vele. Utána elkezdte méricskélni a különbözõ csöveket, amihez az alkatrésznek (egy speciális szelep) illeszkednie kell. Délután bejön az ügynök. Még nem kaptam meg a fõgépésztõl a méretet. Kérdem, mikor adja, mert át kell adnom a faxot az ügynöknek.
Zbigniew akkor kinyögte Piotrnak, az elsõ tisztnek, hogy Goscicki azt mondta, még délelõtt, hogy hagyjuk az egészet, majd ha hajógyárban leszünk megjavítják.
Akkor meg mi a fenének nem mondta nekem, és mi a jó büdös francot méricskélt egész délután?
Szerencsétlen, gyámoltalan, önállótlan egy pasas.
A baj csak az, hogy sajnálom szegény fejét...

Négykor indultunk. Még sose volt dolgom ilyen révkalauzzal. Korombeli, és fantasztikusan jó fej. Az elsõ pillanatban megtaláltuk a közös nevezõt, és végig dumáltuk az utat. Tengerész-sztorikat meséltünk, hamar eltelt a négy óra. Elmeséltem a Pancon-3 kalandos útját Pireusztól Szingapúrig, a Humber rémtörténeteit. Cserébe meghallgathattam az övéit.
De a lényeg az volt, ami még nem fordult velem elõ, hogy 99.9%-ban értettem, amit mondott. Olyan pompás kiejtéssel beszélt, mintha az lenne a célja, hogy mindenki megértse. Az elsõ angol anyanyelvû pasas, aki valóban angolul beszélt, minden dialektus nélkül, tökéletesen érthetõ kiejtéssel, nagyjából ugyanúgy volt érthetõ, mint egy otthoni angol tanár, akihez a tanuló már hozzászokott, és érti minden szavát.

Július 29. szombat, úton. Fantasztikusan szép idõben hajózunk...

Augusztus 1. kedd, úton, Mo i Rana. Ez egy érdekes név. Mo a város neve, egyébként ötven évvel ezelõtt csak tanyák voltak elszórtan a fjord körüli keskeny, lapos partszakaszon. Késõbb ipart telepítettek, s mára mintegy tizenötezres nagyváros lett. Rana a környezõ terület (megye, járás?) neve, az "i" pedig -ban, -ben. Tehát a Ranabeli Mo-nak lehetne "magyarítani" a település nevét.

A sereg mindenütt "csak" sereg...

Olyan "birodalmi" a stílusuk. Lehetne akár "szovjet" típusú szervezésnek is mondani, vagy összehasonlítani a "korarákosi" magyar gondolkozásmóddal is... A pilot mondta, hogy sokszor õ szégyenkezik miattuk a parancsnokok elõtt.
Az eljárás: "Légy éber!"
Ha egy hajó megközelíti a norvég parti vizeket, akkor be kell jelentkezni telefonon a határõrségnél. Kikérdezik, hova megy, és miért... Ez rendben.
Amikor keresztezi az északi szélesség 68. fokát, be kell jelentkezni megint, most az északi határõrségnél. (Vagy a délinél, ha északról jövök). Mielõtt megérkezem a kikötõbe, újra kell jelentkeznem. Amikor elhagyom a kikötõt, akkor is. (Pedig ezek az információk megkaphatók a norvég szervezetektõl is - pilot állomás, ügynökség, stb...)
Bejelentkezem. A pasi kikérdez.
Aztán kiderül, hogy "van big problem...".
Megmondtam, hogy Finnsnessbe megyünk. Ki az ügynök, jött a kérdés.
- Finnfjord Smelteverk SA. - adtam meg a választ az igazságnak megfelelõen.
- Captain, maga félrevezeti a hatóságot. Maguk nem is Finnsneesbe mennek, hanem Finnfjord Smelteverk-be...

Csak néztem, mint a hülye, a pilotra.
Az kivette a kezembõl a telefont, és elküldte õket a fenébe.
Ezzel minden "el lett inztézve".
Az alapvetõ "problémájuk" az volt, hogy a gyárnak (Smelteverk) saját rakpartja van, úgymond privát kikötõ. Hát egy külföldi egyén, akinek csak a fia beszél norvégul (azaz tanulja a bokmalt), honnan a jó francból tudja kideríteni az ügynökség nevébõl, hogy hova megy?
Bokmal, Nynorsk, és az adó
Ha már a nyelvnél tartunk, ki tudja (Nimródon kívül), hogy Norvégia "kétnyelvû" ország, és mind a két nyelv norvég? Az egyiket az ország nyugati, délnyugati partján beszélik, ez a nynorsk, a másikat Oslo környékén, és az ország többi részén beszélik, valamint ez a TV és a rádió, az írott sajtó nyelve. Persze csak szavakban különbözik, nyelvtanban nem.
És hogy itt is mûködjön a "szovjet típusú" éberség, a nynorsk = újnorvég az õsi, régi nyelv, a bokmal az újabb keletû (ezen a nyelven írt Ibsen is, tehát nem dánul ahogyan eddig tudtam), a dánnal erõsen kevert nyelv.
Most azon vitázik a parlament, hogy a letelepült külföldieknek meg kelljen-e tanulniok mindkettõt, mert a helyieknek kötelezõ beszélni, tanulják is a suliban.
Minden pilotnak, és gondolom nemcsak nekik, mindenkinek alapvetõ gondjuk az adórendszer, igen magas a jövedelemadó, 42% (de jó nekik, otthon 43% a legmagasabb kulcs).
Ebben egyetértek velük, de magamban elgondolkoztam, hogy négymillió embernek fenn kell tartani egy ilyen barom hosszú országot! Mennyi utat kell építeniük, aminek a vége egy-egy eldugott településen van, kerülgetni a hegyeket, fjordokat... A világ leghosszabb tengerpartja az övék, több mint 32 ezer kilométer hosszú, ezen fenn kell tartani a hajózást segítõ létesítményeket, világítótornyokat, kibójázni a veszélyes területeket, megszervezni a közlekedést a legeldugottabb településekre is, eljuttatni az élelmiszert, postát arra a tanyára is, amelyik közelében nincs egy lélek se rajtuk kívül.
Persze könnyen beszélek, mert kívülálló vagyok...
Hatkor érkeztünk, fél hétkor kezdtek, két óra alatt berakták az 500 tonnát, s tízkor indultunk.

Augusztus 2. szerda, úton. Mo i Ranába a bemenet nem volt az a világot rengetõ nagy élmény. De ma délután fantasztikus tájakon járunk. Holdbéli hegyek mindkét oldalon, csupa fekete szikla, fantasztikus kontúrok, elszórva egy-egy ház, tanya a parton, mert az ember a legigénytelenebb állat, mindenütt megél, ahol egy kis lehetõsge van rá. Jó példa rá Vörös Erik, aki jól beetette az izlandiakat, amikor az általa felfedezett szigetnek a Grönland nevet adta, s jöttek a telepesek az új "zöld földre", aztán csak néztek ki a fejükbõl, hogy milyen zöld erre minden... De csak ott maradtak.

Még magasan járt a nap, amikor beszállt a révkalauz. Ez persze este tíz órát jelent. Számomra érdekes ez is: éjszaka nincs sötét, csak szürkület. S alig tûnik el a horizonton (észak-északnyugaton) a lemenõ nap vöröses sárga fénye, két óra múlva északkeleten megjelenik az elsõ éles napsugár.

Augusztus 3. csütörtök, úton, Finnsness. úton.Hatkor érkeztünk. Reggel nyolckor jött Zbigniew, hogy ki akarja cserélni a fõgép hûtõvíz szivattyút. Mindössze pár óra, mondta, délre kész. Reméltem is, mert egy körül ígérték a berakás befejezését.
Fél négyre berakták a hajót, a gépész még mindig "szerelte" a szivattyút.
Hatkor pilot a hajón, Gas még mindig "szerelt".
Nyolckor tudtunk indulni.
Ezen teljesen kiakadtam.

Indulás után jön a chief, tépi a haját.
- István, most szondáztam. A gépész azt mondta, hogy kiszivattyúzott minden ballaszttankot, amiket kértem. Lemértem, és az egyes bal oldali tele van...
A hajóra "full", azaz teljes rakományt kötöttek. Szerencsémre negyven tonnával kevesebb lett, nem készült el a gyárban, így most nincs baj a merüléssel.
Ha berakjuk az egészet, akkor a hajó túl lett volna rakva a marha gépész miatt. És ki se tudjuk üríteni a tankot, mert akkor oldalra dõlnénk.
Tele van a hócipõm vele...
Egyébként Isten éltessen az 52. születésnapomon.

Augusztus 4. péntek, úton. Reggel felhítvam a gdyniai ügynökséget, és kértem a gépészünk váltását. Nehéz szívvel tettem, mert nem szeretek senkivel kiszúrni, de itt másról van szó. Nem lehet a végtelenségig "jószívûsködni". Vagy én, vagy a hajó látja a kárát.

Zbigniew hazamegy

Nem akartam megmondani neki, de Cyrson akart vele beszélni, és megmondta, hogy Rotterdamból saját költségére hazamegy.
Láttam rajta, hogy nem nagyon örült a hírnek.
Egy ilyennek egyébként senki se örül...
Szilárd meggyõzõdésem, hogy neki is jobb lesz. Látom rajta, hogy fél a munkakörtõl.
Tegnap elküldtem a hóvégét. Másodikán este kérdeztem, hogy hol van, amit neki kell elkészíteni?
- Nem, captain, nekem nincs semmi leadni való anyagom... - mondja.
Felhívtam Goscickit. Naná, hogy el kell készíteni a fõgép és segédgép üzemóra kimutatást, és a havi fogyasztásjelentést.
Teljesen elképedt, hogy milyen dolgai adódnak, egy hajón.
Becsületére legyen mondva, este hatkor nekiállt, hogy kiszámolja (összeadja az órákat és a napi menetidõre kiszámítsa a fogyasztást).
Közben felvettük a pilotot. Éjjel, negyedtizenegykor megyek le, hogy kávét készítsek, Gas ül a kabinban, és veri a számológépet.
Éjfél körül lementem újabb kávéért, még mindig számolt.
Háromkor is az asztalnál ült, a kabinban mindenütt papírok szétteregetve (az ajtaját mindig nyitva tartja, akkor is, ha alszik - ablakot nem lehet nyitni, mert akkor kiviszi a cúg, más szellõzése meg nincs a kabinjának.
Negyed ötkor már aludt.
Tegnap délután kérdem, hogy talán nem tudta elkészíteni, mert le kell zárnom a postát.
Boldogan mondja: - Kész van, captain, nincs probléma.
- És hol van?
- A kabinomban, miért kinek kell?
Édes jó Istenem!

Augusztus 6. vasárnap, úton. Lityegünk, mint a rosseb...

Augusztus 8. kedd, úton. Zbigniew próbálkozott, hogy ne küldjem haza. Már nem lehet visszakozni, mert minden sínen van. Szegény feje nem érti, hogy nem az a fõ baj, hogy nem beszél angolul, hanem az, hogy nem fõgépész...
Goscickivel és a lengyel ügynökséggel úgy beszéltem meg, hogy a tulajdonos elõtt csak ezt mondjuk, mert ha szakmailag marasztalom el, akkor az az ügynökségre rossz fényt vet.

Augusztus 9. szerda, úton. Megjavult az idõ. Eddig nem sokat beszéltem Zdislawról, a szakácsunkról. Lehet, hogy vonzom a jó szakácsokat?
Azt nem részletezem, hogy milyen kajákat fõz, mert a repertoárja ugyanolyan lengyel, mint Heniué, vagy Paczinskié volt. Ámbár levesek tekintetében mindenkit ûberol! Sokkal ízletesebben készíti, mert egy kicsit sûríti, igaz nem rántással, hanem valamivel... Idõnként tejszínes habarásnak nézem. A paradicsomleves sokkal finomabb így!
Azt hiszem, ha meg akarom állapítani, hogy milyen egy szakács, akkor fagylaltot kell kérni tõle, vagy kivárni, amíg vasárnap elém teszi.
Riszard, a Petrán, kivájta a dobozból kanállal, és úgy adta.
Zdislaw a fagyi tetejére kompótot tesz, arra tejszínhabot, megszórja durvára vágott mandulával és dióval, s leönti csokoládé öntettel. Lehet így is. Amelyik szakács ennyit babrál vele, az szereti a szakmáját. Meg kell nézni, hogyan tálal.
Este pisztráng volt. Mindegyikre hajszálvékony citromkarikát tett, a burgonyapürét fagylaltkanállal tette a tányérra, hogy szabályos gömb legyen, megszórta petrezselyemzölddel, és parányi céklát is hozzátett dísznek.
A kínai ételeket fantasztikus jól készíti. Ugyanúgy sûríti mint a kínaiak, az a nem tudom hogyan készülõ kicsit zselés, kicsit kocsonyás állagú szaft nagyon finom.
Kár, hogy hazamegy szeptemberben.

Augusztus 10. csütörtök, úton, Moerdijk (Hollandia). Még jó, hogy reggel fél tízkor, amikor már a pilot a hajón volt, Heirin kisasszony - most õ helyettesíti Mr. Lekvent a hajóbérlõ cégnél - elárulta, hogy nem Rotterdamba megyünk, hanem Moerdijkba.
Kettõre kötöttünk ki. A parton vagy három autó várakozott. Találgattuk, kik lehetnek.
Megkezdõdött az ilyenkor szokásos bolondokháza.
A dokkmunkások elkezdték a kirakást. Az elsõ embe,r aki a hajóra jött természetesen az ügynök volt. Vele volt az idõközben ránk kötött bárka kapitánya is, és sürgették a rakománypapírokat. Még nem végeztünk, amikor kopogtatott a shipchandler. Megjött az élelmiszer, a fedélzeti és a gépházi anyag. Öt perc múlva egy alacsony pasas jött.
- Radio Holland -, mutatkozott be, mintha egymaga lenne az egész cég, pedig csak a folyami radart jött megjavítani. Öt perc múlva két úriember jött a kabinomba. Õk a rádió surveyorok voltak, mert meg kell hosszabbítani a rádió bizonyítványát a hajónak. Még le se ültek, újabb pasas jött, szállítólevelet lobogtatva, hogy meghozta a kenõolajat. Utolsónak a Det Norske Veritas képviselõje érkezett, a hajó fõtengely idõszaki ellenõrzése és a rádiópapírok meghosszabbítása végett érkezett.
Ötre mindenki eltûnt.
Három hülye órám volt, ezerfelé koncentrálni, százfelé válaszolni, ide jönni, oda menni, közben persze telefonok is jöttek, én is hívtam a lengyel ügynökséget, hogy mikor indítsák a váltókat.
Mikor minden lecsendesedett, Piotrral leültünk, magunkhoz vettünk egy vodkát Fantával, és azon csodálkozgattunk, hogy minden ment mint a karikacsapás, nem "felejtõdött" el semmi, mindent elintéztünk.

Augusztus 11. péntek, Moerdijk, úton. Kettõkor indultunk. A folyami kormányosunk egy "piperkõc" hobó. Tele van tetoválva, olyan 55-57 évesnek nézem. Bozontos mellkasán már õsz a szõr, de a haja koromfekete, csak a tövénél fehér.

A tábori, összecsukható, hordozható (rejtett) fabudi...

Ez egy valamilyen különleges szerkezet lehet, ami a pasas zsebében - vagy másutt - lehet elhelyezve (felszerelve), mert egyszerûen hihetetlen, amit véghezvisz.
Délután kettõtõl - és most ugorjunk az idõben egy kicsit, pontosan holnap reggel kilencig - amíg ki nem szállt megivott: két kólát, három Fantát, vagy hat teát és egy kávét. S eközben egy ültõ helyében végigkormányozta a Rajnát, Moerdijktól Duisburgig, és el se mozdult az ablak elõl. Én legalább hatszor elmentem volna pisilni ennyi folyadék után...
Embertelen meló (tengerész szemmel nézve) egy ültõ helyben "letekerni" 19 órát.
Dordrecht, a Rajna parti holland város

Amikor mondtam neki, csak nevetett.
- Captain, amikor bárkám volt, márpedig tizenkét évig azzal dolgoztam, sokkal többet kormányoztunk egy ültõ helyünkben.
Tiszteltetem az ülõgumóit... Amikor matrózként két órát kellett letekernem a Székesfehérváron, vagy a Cegléden, a második óra végén minden bajom volt. Igaz, nekünk tiltották - szocialista hozzáállásból kifolyólag -, hogy leüljünk. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy ez a hozzáállás mindig parancsnokfüggõ volt.

Augusztus 12. szombat, Rajna - Duisburg. Szóval tizenegyre érkeztünk. Szépen komótosan elintéztem mindent az ügynökkel, és vártuk, hogy megjöjjön az új fõgépész. Este hétig minden normálisan ment:

Kellemetlenül érzem magam

Megérkezett Andrzej Goscicki és Waldemar Kaminski az új gépész. Elõször természetesen Andrzej feljött hozzám, a kabinba, és megbeszéltük a folyó ügyeket, ezekre nem érdemes szót vesztegetni. Illetve csak annyit, hogy megígérte, hogy visszajöhetek, azaz számítanak rám a jövõben is, mint parancsnokra. Ezután szóba hozta Zbigniewet, hogy valójában miért küldtem haza? Láttam rajta, hogy nagyon kétkedve fogadja a dolgot, és nem biztos benne, hogy igazam van.
Elmondtam neki mindent.
- Oké, István -, válaszolta -, természetesen elfogadom, de az azért tény, hogy a hajó megy, a fõgép mûködik, itt vagytok, minden baj nélkül. Talán mégse olyan rossz, hiszen harminc éves gépszerelõ múltja van -, s éreztem, hogy nem hisz nekem száz százalékban. Nagyon kellemetlen érzés volt. Mintha én lettem volna a harapós, vad, magyar parancsnok, aki lengyel gépészeket vacsorázik...
Azért átadtam egy levelet neki, amiben leírtam, hogy miket mûvelt a hajón Zbigniew, és mi a véleményem róla. Az utolsó mondta ez volt:
"Haza kellett küldenem, mert vészhelyzetben kimondott veszélyt jelentene a hajónak, és normál körülmények között pedig túl sok problémát okoz."
- István, ne haragudj, ezt a levelet nem adom oda az ügynökségnek, mert ezzel kettétörjük egy életre Zbigniew hajózási karrierjét.
- Akkor tartsd meg magadnak, nem akarok neki semmi bajt okozni. Felejtsd el... -, mondtam, és valóban így is éreztem, mert már elõbb is írtam, hogy sajnálom ezt a marhát belülrõl...
Késõbb Piotr is elmondta, hogy mindenben igazam volt, aztán lengyelül kezdtek vitázni, késõbb Andrzej mondta el, hogy természetesen leváltották Zbigniewet a kérésemre, de se õ, se az ügynökség nincs meggyõzõdve, hogy mindenben igazam lenne, és ezen vitáztak az elsõ tiszttel.
Szóval vacsora után, fél nyolckor felszedelõzködtek. Hétkor átadtam a papírjait a hazamenõ gépésznek, búcsúzóul mondott valamit, amit persze nem értettem, gondolom elküldött melegebb éghajlat alá...
Már a csomagokat cipelték, amikor a Goscicki kérdezett valamit Zbigniewtõl. Az válaszolt, mire Andrzej leejtette a csomagját, és hitetlenkedve nézett a gépészre. Visszajött.
- Elnézést, István, le kell mennem a gépházba, s valamit ellenõriznem.
Öt perc múlva visszajött.
- Nem megyünk -, mondta vészjósló tekintettel. - A fõgép totálisan oda van... - ennyit értettem az egészbõl, amit regulátorról, és a fordulatszabályozóról mondott.
Felhívta a feleségét, hogy késni fognak, mert éjfél elõtt nem tudnak indulni.
Este kilenckor talpig mocskosan feljött.
- Nagy a baj... - mondta. - Az egyik hengerfej megrepedt, ki kell cserélni... Ez a vadbarom nem vette észre, hogy folyik a gép oldalán a hûtõvíz... Elállította fordulatszabályozót, hogy levegye a terhelést, és ezzel "megoldott" mindent. Nagyon elbarmolta a fõgépet. Csoda, hogy el tudtatok eddig jönni...
Telefon Lengyelországba, a sofõr nem tud tovább várni, vasárnap délben szolgálatba kell állnia a taxivállaltnál, majd hétfõ délutánra érkezik újabb kocsi. Andrzej újra hívta az asszonyt, elõbb a két éves kisfiával beszélt, majdnem elsírta magát, mert a gyerek nem értette meg, miért nem jön haza a papa, hisz megígérte, hogy vasárnap Luna Parkba mennek. A felesége se volt boldog, mondanom se kell.
Éjfélkor lefeküdtem, még nem fejezték be a javítást. Természetes Wadek, az új gépész, és Zbigniew dolgozott, bár ez utóbbi totálkárosra itta magát közben.

Augusztus 13. vasárnap, Duisburg. Egész nap dolgoznak a gépházban. Amikor Andrzej egy kis lélegzethez jutott, feljött.
- István, én most nagyon mérges vagyok -, mondta, és kristálytisztán látszott is rajta. - Most már elhiszek neked mindent. Ez a f...kalap nem csinált semmit a gépházban. A leveledet odaadom Mr. Cyrsonnak is, és a tulajnak is.
Közben Zbigniew persze berúgott, akár az albán szamár. Sajnos társa is akadt, mert az öreg matróz, Wojciech jó cimbora az ivásban. Õt ma még hagyom, de ha holnap reggel hatkor nem lesz üzemképes, akkor kitekerem a nyakát neki is.
Délután két órát járt a fõgép, úgy néz ki, minden rendben van.

Augusztus 14. hétfõ. Duisburg - Rajna. Ma délelõtt még egyszer átnéztek mindent, a biztonság kedvéért.
A kirakás lassan haladt, csak egyre végeztek.
Ebéd után ment el Andrzej és a régi gépész. Kimentek a közeli benzinkúthoz, hogy várjájk a taxit Lengyelországból.
Fél kettõkor indultunk.

Fura dolgok történnek indulás után

A fõgép hangja nem nagyon tetszett, lementem, megkérdezni Waldekot, mi a helyzet? A 7-es henger üzemanyag-szivattyújával van gond, de emiatt le tudunk menni Rotterdamba, nyugtatott meg. Amíg olajat vételezünk, megcsinálom...
Oké!
Fél háromkor leesett az olajnyomás. Szaladok le a gépházba, a gépész nyakig olajos, és kiabálja, hogy álljunk meg. Rohantam fel, mondom a pilotnak, de a helyzet olyan volt, hogy pár száz métert még menni kellett.
Már keresztben álltunk a Rajnán, amikor a fõgép leállt.
Mi pedig egyenesen egy uszály közepének tartottunk. Rohanás ki, üvöltök Piotrnak: "dobd le a jobb horgonyt'". Ilyenkor persze nem mgy simán, beragadt a fék, ketten alig tudták kiszabadítani, de végül sikerült, s az uszály mellett nyolc méterre megálltunk, s beálltunk a folyás irányába.
Tíz perc múlva jön a fõgépész.
- Captain, a fõgép olajvezetéke szét volt szerelve. Nem, nem eltörve, szétszerelve -, bizonygatta, amikor hitetlenkedve néztem rá. De indulhatunk... A fõgép jár...
Megrökönyödve nézek a fordulatszámmérõre: mindössze 300 a fordulat, az ötszáz helyett. Ráadom a fordulatot, semmi. Teljesen elõre tolom a kart, semmi...
- Gyere, Waldek, nézd meg mi a baj...
A gépész csodálkozik, aztán lemegy a gépházba. Öt perc múlva magából kikelve jött fel.
- A telegráf összekötõ rudazatból a csapszeg hiányzik... - mondta mérgesen. - Ez nem olyan dolog, ami magától kiesik -, dühöngött.
- Mehetünk? - kérdeztem.
Bólint. Ráteszem teljes fordulatra, pörög a gép rendesen. Felhúzzuk a horgonyt, a gép hangja nem az igazi, de azért megyünk.
Négy elõtt tíz perccel látom, hogy újra leesett az olajnyomás. Rohanok le a gépházba. Waldek valamit dolgozik, hatalmas a füst, nem értem a hangját, de a mozdulatokból kiveszem, hogy meg kell állni, le kell dobni a horgonyt megint.
Fel a hídra, három másodperc az egész. Mondom a pilotnak. Az élénken tiltakozik:
- Parancsnok, szembe is jön két bárka, mögöttünk három követ, lehetetlen, amit kér.
Na, ilyenkor mit lehet tenni? A fõgép segített ki a dilemmából: hatalmas durrogások, és utána süket csönd.
Leállt...
A rajnai kormányos pánikban, a hajót keresztbefordítjuk, és üvöltök az elsõ tisztnek: "Dobd le a bal horgonyt'".
Horgony le...
Az orrunk elõtt kevesebb, mint öt méterre elment az elsõ bárka. Gyorsan fordultunk az áramlattal, és ez volt a szerencse, mert a hajózó út szûk volt, az utánunk jövõ, épp, hogy nem súrolta a farunkat. A kormányosa meg csak vigyorgott, miközben engem a frász tört ki...
Amikor beálltunk a folyásirányba, rohanok le a gépházba. Waldekkal a lépcsõnél "futottam össze".
- Mi történt?
- Master, nincs fõgép... eltört a fõtengely, a fõgépbõl kirepült egy törött alkatrész, a motorblokkból kitörött egy nagy darab, és egyenest a lábfejemre...
Veti le a cipõjét, a zokniját, a lábközép csontja csupa lila és alaposan megdagadt.
- Eltört... -, mondtam lakonikusan.
- Attól tartok, igen... -, válaszolta, és közben sziszegett, s vicsorított fájdalmában.
Mozgalmas délután Elõ a mobilt: elsõ hívás Andrzejnek.
- Hol vagy? - kérdeztem.
Amikor megtudtam, hogy még várják a taxit, elmondtam, mi történt. Lelki szememmel láttam, ahogyan sápad, és kiveri a víz.
- Kaptájn (ilyen furcsán ejti az captain-t), intézd el, hogy visszamehessek a hajóra, nincs nálam pénz...
Hát ez aranyos, itt a folyón, mit tehetek?
A kormányosunk kézbe vette a dolgot. Felhívta a vízirendõrséget, mert mondtam, hogy a gépészt sürgõsen kórházba kell vinni. Fél óra múlva megjelent két szimpatikus rendõr. Elvitték Kaminskit.
Megígérték, hogy Mr. Goscickit is behozzák a hajóra, lévén szükséghelyzet, egyébként õk nem vízitaxivállalat...
A következõ telefon a tulajnak. Bíztam benne, hogy Andrzej már felhívta, ahogyan ígérte. Pár szóban elmondtam, mi történt. Hát nem volt valami harsány hangulatban... Azonnal indulok a hajóra, mondta.
Fél kilenckor meghozták Andrzejt és Waldekot. Az intendáns elsõ útja a gépházba vezetett.
- István, nem lehet megjavítani. Hajógyárba kell mennünk...
Na, ezt már Waldek is mondotta volt, tehát nem lepett meg különösen.
Mivel már hivatalosan tudtam, amit amúgy is, felhívtam Heirin kisasszonyt a hajóbérlõtõl - õ helyettesíti Mr. Lekvent, amíg szabin van -, hogy a Kambo betlizett, nincs fuvar, keressenek másik hajót...
Az "off hire" (bérleten kívüli idõ) ma, 15:50-kor kezdõdik.
Õ se volt kimondott boldog.
Ilyen nap volt a mai: senkinek se tudtam örömet szerezni... Hát érdemes ezeknek dolgozni?

Augusztus 15. kedd, Rajna - Duisburg, hajógyár. Reggel kilenckor telefon a tulajtól: Duisburgban van, csónakot keres, amivel a hajóra jöhet. Öt perc múlva újabb telefon, õ a biztosító szakértõje, Duisburgban van, csónakot keres, amivel a hajóra jöhet.
Megadtam Sörensen telefonszámát, keressenek csónakot ketten, akkor hátha gyorsabban találnak...
Tízkor a hajón voltak a hajógyár emberével.
Elsõ útjuk a gépházba vezetett.
Jön fel a tulaj: - Captain, sajnos hajógyárba kell mennünk...
Utána a biztosító embere jött: - Master, hajógyárba kell menniük...
Amikor a hajógyár embere jött, megelõztem: - Csak nem hajógyárba kell mennünk?
Õ csak bólintott. Kicsit szomorúnak láttam, hogy nem tudott újat mondani.
Sörensen egyébként mindennek kinéz, csak "komoly" hajótulajdonosnak nem. Olyan "Jó fej" tanár fazon, a narancssárga polójában és a térd fölött levágott, és kirojtozott farmerjében. Egyébként szimpatikus hapsi. Tipikus skandináv, magas szõke, és minden itteni (angol, német) nyelvet jól beszél. Még dánul is, bár ez nem túlzott csoda.
Kettõkor már megjött két vontató, az egyik oldalt kötötte meg a hajót, a másik kötélre vett minket, és két óra alatt bevittek a hajógyárba. Gyorsabban mentünk vissza, mint lefelé...
Hja, kérem, most egyszer 3500 és egyszer 1500 KW-os gép hajtott...
Sörensen szerint 3-4 hét alatt kijatvítják a gépet.
Goscicki szerint 4-5 hét kell a javításra.
A hajógyár szerint, jó, ha hat hét múlva elmehetünk, ha a tulaj vesz egy új gépet, s nem kell a javítással bíbelõdni.
Szerintem tök mindegy, dög unalmas lesz az elkövetkezõ másfél hónap.
Viszont lesz idõm az adminisztrációra.
A tulaj délelõtt felhívta az ügynökséget, hogy kell két gépszerelõ (fitter) és egy elektrikus. Délután jött a telefon, hogy holnap hajnalban már a hajón is lesznek.
Megjegyzés: Mr. Sörensen nem talált megfelelõ fõgépet, és a Kambót eladták ócskavasnak... Én meg szívóágon vagyok, amíg nem találok egy másik hajót :-(((((

Linkaj�nl�: A Magyar Husz�r honlapja Viribus Unitis, az Osztr�k-Magyar monarchia hadihaj�ja Haj�.lap.hu Mexik�ikonyhal.lap.hu