Honlapverzió
v11.00
A honlapon található minden anyag szerzői jogvédelem alatt áll. Ezek felhasználása csak a szerző előzetes engedélyével történhet.
© Székely István 1997-2016
Napló a Johannéről - negyedik behajózás

HAJÓABLAK A NAGYVILÁGRA:


M/V JOHANNE (negyedik behajózás)


2009. május 25. - szeptember 28.



TENGERÉSZ-MAGYAR SZÓTÁR

OLYAN KIFEJEZÉSEKKEL, AMIRŐL GONDOLOM, MAGYARÁZNI KELL
barba, kaftán, kaftány, captain - parancsnok
bulkhead - mozgatható válaszfal a raktárban, olyankor állítjuk be, ha két különböző fajta rakományt kell felvenni, ami nem keveredhet
bulk carrier - ömlesztettárú-szállító hajó
deckboy - kezdő matróz, tanulómatróz
draft survey - az eljárás, ahogyan megállapítom a rakomány súlyát a merülés alapján
draft surveyor - az az ellenőr, aki a rakomány súlyát megállapítja a merülés (draft) alapján
forman (foreman) - a dokkmunkások vezetője a hajón
kambúza - a hajó élelmiszer raktára (spájz... :-)
kuki - szakács
lónyál - üdítőital
lópúder - por alakú, vagy őrölt rakomány, amit állati takarmányozásra használnak fel
picó - a hajó orrában levő, fedélzet alatti raktár
pilot - révkalauz
pupa - hajófar, amit a laikus tatnak nevez, de egy tengerész soha
shiftelés - a hajó kötelek általi mozgatása a rakpart mentén
shipi - hajóellátó, vámmentes cég képviselője
stellung - függőállvány, amit kitesznek a hajón kívülre, és azon dolgoznak
stivador (stevedore) - a dokkmunkások vezetője, irodai beosztás
stopa - gépápoló, olajozó, gépházi beosztott
surveyor - ellenőr (van: raktár-, rakomány-, draft-,)
sztór (store) - ellátmány, raktári, hajókészletbe tartozó anyagok, élelmiszerek
teker - kormányoz
VHF rádió - URH rádió
watchman (vacsman) - szolgálatos matróz

Május 25. hétfő, Budapest - Lisszabon.

Úgy tűnik, mintha némi kihagyás lenne a naplómban. Pedig lett volna mit írnom, ha mást nem, akkor a felújítás kapcsán. Na, mindegy.
A mobilt 4.30-ra állítottam csörgőre, jól el is aludtunk, 05.12-kor riadtam meg, tehát valójában nem is aludtam el. A gép 8.55-kor indul Münchenbe, hát nincs semmi baj. Novák úr, a taxis, időben ott volt. Tegnap szóltam neki még Akáról. Jaj, ott nagyon jó volt. Szombaton falunap, mindkét srác lejött. Volt főzőverseny, a versenyzők megfőztek egy szarvast, egy vaddisznót, a vadászok ajándéka volt, és volt sok lángos és palacsinta sütés, persze minden ingyen! A tésztákat a bolt adta ajándékba. Ez is a kis falu előnye. Este tábortűz, tűzijáték és diszkó, ezt csak a fiaim élvezték, egészen éjjel egyig mulattak.
készül a lángos a Falunapona későbbi nyertes főzi a versenykajátVolt aki sörözéssel múlatta az időt
Na, én meg időben kint voltam a reptéren, becsekkeltem, majd beültünk az asszonnyal egy kávéra. A madaras Teszkóban olcsóbb egy nagy bevásárlás ám! Jövünk ki a kávézóból fél nyolckor, és látom, a bejáratnál jönnek visszafelé a népek... Mi a jó fityfene történt?
A reptéri kávézóban Nem derült ki igazán, hogy mi történt, de egy reptéri kisasszonka úgy tájékoztatott, hogy valaki nem ott volt, ahol lennie kellett volna. Vajh, tenoristára bukkantak? Reméltem, hogy nem. Írtam egy esemest a Marlownak és Lisszabonba, hogy momentán nem tudom Pestet elhagyni, de ne aggódjanak. Nem is aggódtak, hanem azonnal hívott a Marlowtól J. P. Elmondtam mi hír, s megígértem, hogy még ma Lisszabonban leszek. Remélem, nem kiabáltam el. Fél tizenegykor mehettünk befelé, addig azt tájékoztatták, hogy "biztonsági okok miatt a jegykiadás szünetel." Ezt persze, azt hiszem, mindenki észre tudta venni, így ez nesze semmi, fogd meg jól tájékoztatás volt. Később kibővítették azzal az okossággal, hogy "minden gép indul, senki nem marad le.", ami persze igaz lehet, de hogy a torontói gép nem fog a budapestire várni az hót ziher (a mondás német eredetű, hát itt most aktuális az eredeti verziót használni: tot zicher).A tranzitban a tömeg Bementem, eléggé a tömeg elejével, és hamarost az a tömeg, ami kint volt a tágas előtérben, bent szorongott a tranzitban. Nem volt egy leányálom, mert hely egy szál se, csak mászkálni lehetett a bizonytalanságban. Az én gépem a stuttgarti és a zürichi járat után volt indulásra kiírva, de amikor mi becsekkeltünk, a stuttgarti még három utasra várt. Dél körül indultunk. A gépen kaptunk némi falnivalót, oszt egykor megérkeztünk.
A jegyem át volt íratva a fél hármas gépre. A 16-os kapunál megkaptam, és lerogytam egy székre. Aztán befaltam három kávéz, mert a gépen nem kaptam, de itt a Lufthansa gépek utasai önkiszolgálhatják magukat.
Encsike felhívott, és elmondta, hogy egy észlény nyitva hagyott egy ajtót a reptéren, így a schengeni és a többi utas összekeveredett, ezért volt a kiürítés.
A gép adatait megesemestem Ciprusra és a portugál ügynöknek, ez utóbbi hamarosan nyugtázta, hogy várni fog. A TAP légitársaság, most meg fog gazdagodni, mert kitanálták, hogy a négyórás repülőúton kiéheztetik az utasokat, és a második "karizeles szemlics" (ahogyan a politkai tisztünk hívta a seregben a parizeres szendvicset) árából kacsalábon forgó válságirodát nyithatnak. Valóban, alig adtak enni, és a vörösbort is sajnálják...A tranzitban is nagy volt a tömeg Miklós épp akkor küldte az esesmesét, miszerint tíz perc múlva pilot a hajón, amikor ki akartam kapcsolni, még gyorsan megírtam, hogy ne aggódjék, megyek, már a lisszaboni gépen ülök. Mert reggel megírtam neki, hogy gubanc van a Ferihegyen.
Ezt a naplót a gépen írom, már éppen öt óra, hát fél órán belül leszállunk.
És aztán leszálltunk. Ezután megtaláltam a taxisofőrömet, aki elvitt a kikötői rendőrségre, és mehettünk a hajóra.

Életem egyik legkellemetlenebb élménye

A Praca do Comercio előtti útszakasz le van zárva, ezért a közlekedés a teret megkerülő keskeny, óvárosi utcákba szorult. Ott ahol a villamos jár (Rua do Sao Paolo?) az ellenkező sávban egy fekete Audi állt, és borzalom kimondani is, a vezetője haldoklott. És senki nem segített neki, lehet, nem vették észre, amíg a taxisom ki nem szállt, odament, és segítséget hívott. Erre többen is jöttek, volt segítség, nekünk muszáj volt továbbmenni, a forgalmat nem lehet feltartani.
Az alumínium rakodónál állunk.- Attaque - mondta a sofőr, a szívrohamot diagnosztizálva. - Orvos mondta... - magyarázta. - Kaput - tette még hozzá nemzetköziül. A végeláthatatlan sor vagy két kilométer hosszan húzódott, a taxisom az ellenkező sorban várakozó és türelmetlenkedő kollégáinak elmondta, hogy mi történt, és mindenkit megfordulásra bíztatott. Aztán kiértünk a tengerpart mellett haladó osztott pályás útra, és hamar beértünk a hajóra. Természetesen a szokott helyen, az alumínium rakodónál állt a hajó
A járónál Jurij Taraszov várt, akivel az előző szerződésem alkalmával is együtt voltunk. A többiek ismeretlenek.
Valerij már bent volt, ment az átadás átvétel. Miklóssal mi is hamar, fél óra alatt végeztünk, csak az aktualitásokat kellett megbeszélni. A hajó létszáma egy fővel gyarapodott, mert a Safe Manning bizonyítvány megfogalmazása nem egyértelmű, és ezért a Kieli-csatornában a német hatóság elrendelt egy második gépész behajózását is.
A taxit este tízre ígérték nekik, hajóidő szerint. Mivel addig volt időnk, megittuk a szilvapálinkámat a főgépésszel együtt, aki viszonylag keveset beszél angolul, de ennek ellentételezésére, sokat tud inni.
A taxi helyi idő szerint tízkor (nálunk tizenegy) megjött, és elment Miklós, a barba, és a két Anatolij, a wiper és az OS.
Még megvártam a rakodás végét, és fél egykor mentem aludni.


Május 26. kedd, Lisszabon, úton.

Megy a kirakás, délután indulhatunkSok a dolog ilyenkor, befejezni az adminisztrációt, csónak és tűzoltó gyakorlat, mivel több, mint 25%-a a legénységnek kicserélődött (most majd 50%). Aztán élelmiszert kaptunk, meg fedélzeti és gépészeti anyagokat. És persze beszélgettünk Valerijjal. A felesége eltörte a kezét, egy gyenge kis ütés az asztal élébe a konyhában, és letört egy darabka csont, pici törés, de nagyon fájt. A fia egy barom nagy konténeres hajón dolgozik Antwerpen és Nyugat Afrika között.
Miklós rémtörténeteket mesélt a szakácsról, Szergej, az előző barba is azt mondta, hogy ennél a szakácsnál nem lesz nehéz fogyni (pedig a rossz szakácsnál a nehezebb). Állítólag csak a káposzta és a krumplilevest ismeri, valamint a sült oldalast és sült csirke szárnyat. Nos, ma krumplileves volt húsgombóccal, a második sült oldalas spagettivel és zöld salátával.
Dél körül megjött az utunk. Nem lett igaza Miklósnak, aki Casablankával vagy Nadorral rémisztgetett (mindkettő Marokkó). Ballasztban felmegyünk Sunndalsörába, majd Karmöy és ki találja ki, hova? Persze, hogy Lisszabonba, de ez még nem minden, mert 1800 tonna rakományunk lesz Gaetának is (Róma és Nápoly között). Nem mondom, hogy búslakodtam volna az út miatt. Szeretem ezt a vonalat. Az útvonalat gyorsan megcsináltam, alig negyed óra alatt összeollóztam az eddigi utakból. De ehhez az is kell, hogy az ember alaposan ismerje a programot és az adatállományt.
Este fél hétkor indultunk, Fent voltam a hídon, amíg összeszedtük emlékeinket a hajózással kapcsolatban. Feltűnően gyorsan ment. Fél nyolckor mindketten úgy éreztünk, itthon vagyunk a hajón (olyankor mondjuk, amikor minden rendben van a fejben, magabiztosan mozogsz a hajón, nem lehet zavarba hozni).


Május 27. szerda, úton, a portugál partok előtt.

Hajnal a tengerenA hajnali őrség vége nehéz volt, négytől csak kókadoztam, alig álltam a lábamon. És ehhez jön még, hogy szembe jön az idő, nem is kell, hogy erős legyen, mert üresek vagyunk, a legkisebb szembe szellő is alaposan feltart, nem lehet teljes sebességgel mennünk. Reggel azonnal zuhantam az ágyba.
Ebéd: krumplileves, de most húsgombóc nélkül, mert fő a változatosság. Utána marhatokány volt (finom, először ettem ukrán szakáccsal efféle ételt), hozzá burizs, de nagyon finom ám! És vacsorára is remekelt a kuksi, mert hamisítatlan töltött káposztát adott, bár annyiban különbözik, hogy nem lében főzi aprókáposztával, hanem tepsiben süti, de az íze kiváló volt! Ja, és még valami: ez a szakács tudja, hogyan kell az ételt melegen tálalni! Ezt sok "szorgalmas" szakács elfelejti ám!A szorgalmas azt jelenti, hogy korán kész az ebéd, és tíz órától, már csak hűl.
A hídon nem igen lehetett dolgozni, az állandó mozgás miatt, így inkább csak nézegettem a fájljaimat, mi maradt meg, mit töröltek, de mindenem megvolt, nem úgy, mint Valerijnak, akinek sok mindent kitörölt Szergej. Este a laptopomon rendezgettem a millió letöltött videót (Jutyub, meg a társai). Közben hallgatom a régi munkásmozgalmi dalokat. Most éppen azt dübörgi, hogy Hej, te bunkócska, te drága... és így tovább. Van egy számomra teljességgel ismeretlen nóta is, ami a "Rákosi elvtárs" sokat sejtető címet viseli. Gondolom, azért nem ismerem, mert amikor iskolába jártam, már nem volt aktuális a bőrgolyó suvikszolása dalban, szóban, papíron...


Május 28. csütörtök, úton, spanyol partok előtt, Vizcaya.

Viszonylag rossz időben haladunkÉjfélkor Valerij mutat egy táviratot, és láttam, hogy eléggé meg van viselve, szívére vette. A Marlowtól jött, és jól ledorongolják benne, mely szerint a behajózásával kapcsolatban az ukrán Marlow embereivel karöltve valamit manipulált volna... nem igazán értem, mert a megfogalmazás nem világos. Amikor lement, azt kérte, hogy próbáljam megválaszolni.
Ez aranyos.
Én, aki igazán nem vagyok hajlamos arra, hogy diplomatikus legyek. Na, mindegy, összekaptam a gondolataimat, és megírtam egy választ, amit reggel elolvasott, és igazán meg volt elégedve vele. Most még nem tudom a délelőtti fejleményeket, igazán kíváncsi vagyok, hogy mi lesz ebből? Most megyek ebédelni, és vajon, milyen leves lesz?
Na, már vissza is jöttem. Most krumplileves volt, de halszeletek voltak benne. A második sült karaj, penne tészta és káposztasaláta. Finom volt. És a vacsora is: én még ukrán szakácstól nem kaptam hagymás tört krumplit! És hozzá valamiféle hideg hússaláta, vagy nem is tudom, minek nevezzem? Azt hiszem, ez az Aleksz jobb szakács lesz, mint Szása volt. Mondjuk nála nem nehéz jobbnak lenni.
Délután hiába kérdeztem Valerijt, hogy válaszoltak-e a válaszára, de válaszra se méltatták. Nagyon nem értem a helyzetet. Ilyenkor kezdenek el az emberek fűnyírózni, aztán ki tudja, mi lesz a végeredmény? Remélem a barba nem kapja fel a vizet, és ha beszélnek majd telefonon, akkor higgadt marad, s nem olvas be nekik.
Az idő nemhogy javulna, inkább begorombult. Már oldalról jön, és rollázunk is, szó se lehet róla, hogy valamit is dolgozzak. Pedig Miklós hagyott munkát a térképekkel és kiadványokkal.


Május 29. péntek, Vizcaya.

 Friss szellő borzolja a felszíntHajnalra elcsendesedett a tenger, és már hat előtt meghasadt az ég, és hajnalpírban adtam át az őrséget. Lisszabonban ugye csak reggel hétkor kezdett világosodni, de ahogy jövünk északra, egyre korábban lesz a napfelkelte, és végül Norvégiában éjfélkor még nem megy le a nap, ha igaz! No, meglátjuk!
A délelőtti alvások nagyon jól tudnak esni. Tegnap negyed délben keltem, ma egy órával előbb. Azt hiszem, ez a szakács igen jó lesz! Brizoj valna (ez omlettbe göngyölt fűszerezett darált hús, azt hiszem Oleg is ezt készítette, csak ő tett bele még sült krumplit is) volt ebédre és a leves jó kis ukrán borscs. Vacsorára kijevi jércemell főtt rizzsel és reszelt sárgarépával. Ez utóbbi kissé szokatlan nekünk, de finom.
Az idő annyira megjavult, hogy már lehetett kicsit dolgozni is a hídon. A hajóbérlő azt kéri, hogy spóroljunk neki egy kis üzemanyagot, mert csak 3-án vagy 4-én állhatunk part mellé, addig menjünk gazdaságos sebességgel. Megtesszük.
Egyelőre semmit se csinálok az őrségben, hanem járatom az agyam. Legtöbbször Akán vagyok, aztán kicsit meditálok, meg gondolkodom. Meg azon jár az agyam, hogy kéne valamit írnom... Pete Laci kért tőlem írást, azon gondolkodom, meg kell találnom azt a pontot, ahonnan elindíthatom az egészet. Ez sokszor nem is könnyű. Nagyjából régóta bennem él a történet, jó lenne most megírni.


Május 30. szombat, Angol-csatorna.

Egy Hyundai konténeres hajóVégre elmúlt minden lityegés és billegés. Megyünk. Éjfélkor a barba úgy adta át a hajót, hogy benne vagyunk egy vitorlás regatta kellős közepében. Mutatott a radaron vagy hat jachtot, szabad szemmel is látszott egynek a lámpája. De hiába meresztgettem a szemem, nekem nem jött egy se. Hála istennek.
Az őrségváltás világosban volt, és naplóírás közben látom, hogy felkelt a nap 06:20-kor. Holnap őrségváltáskor lesz napocska...
Csináljuk a hó végét, és beszélgetünk Valerijjel.
Na, ma bejött, amit Miklós mondott a szakácsot illetően, mert ebédre oldalas leves volt (utána rántott hús spagettivel, és paprika, paradicsom, meg uborkasalátával). Vacsorára meg sült csirke szárny. De nagyon finom ám. Omlós, jól átsült, szaftos, ízletes. Örülök, hogy Szergej lesz végig a szakács a szerződésem alatt. És ez a pasi olyan rendet tart a konyhában, hogy az elképesztő! Nincs kitéve szárító, mindent azonnal elmos, eltöröl és helyére rak. Ilyen egyszerűen nincs!
Elolvastam

Pete László: Babilon

A parancsnoki hídoncímű három felvonásos tragédiáját. A komputerben hoztam le, most nincs velem nyomtatott könyv, mert mindenképpen egy bőrönddel akartam jönni, és a könyvek áldozatul estek a radikális súlycsökkentésnek.
Nos, a Babilon.
Mivel tegnap kezdtem, és ma már el is olvastam, ez azt is jelenti, hogy jó, olvasható, érdekes. De mit is ír a címlapon:

Tragédia három felvonásban, előjátékkal, versben és prózában. Szereplők: 37 férfi, 9 nő, kisegítő és néma személyek.

Hát ez az! Ahogyan valahol olvastam nála, nem is gondol arra, hogy valamelyik színház műsorára tűzi a rettentő sok szereplő miatt. Azt hiszem, ez inkább mozi, mint színház. És ez nem elég, ott vannak a nevek! Ezeknek a neveknek van valami képzési módja, mert sok bennük a hasonló elem (uszur, Marduk, ez az istenségre utal, és a papjai nevének része, Szín, aki egy másik istenség, és a papjai stb. stb.) Viszont akinek a füle még nem állt rá ezekre a furcsa, szinte kimondhatatlan és elég hosszú nevekre, az nehezen tud tájékozódni köztük. Hiszen a nevekből - számomra - még az se derül ki, hogy az illető férfi vagy nő-e? Igaz, ahogyan azt kell, a szereplők felsorolásánál ezeket a tudnivalókat megkapjuk, de aki annyira nehezen jegyez meg neveket, mint én, az ötödik név után elveszti a fonalat... Viszont a szöveg megértéséhez nem is nagyon kellett néznem a szereplők neveit, természetesen sokszor adja magát.
A történet Babilonban játszódik, hogy jobban el lehessen helyezni a történelem színpadán, ebben az időszakban élték meg a zsidók a babiloni fogságukat, Nabukodonozor már meghalt és Jeremiásra is csak hivatkoznak, tehát a zsidók babiloni fogságának a viszonylag nyugalmas évei már elmúltak.
Nem tudom miért volt, hogy amikor olvastam, sokszor a napi politika szereplői, a magyar közelmúlt (50 év) történelme köszönt vissza a történetből? Azt hiszem, ez a nagy történelmi tragédiák nagy előnye. A múltról írok, de a jelenre gondolok. Vagy a nézőknek eszébe juttatom.
Marduk papjainak volt egy ötven évük, amikor ők uralkodtak. Majd jön Nabú-Naid király, aki visszahelyezi az őt megillető helyre Szín istenséget, akit azelőtt tiszteltek. És Marduk papjai áskálódnak, suttogó propagandával elégedetlenséget szítanak a nép között, végül, amikor a hódító az árulásnak köszönhetően bevonul Babilonba, saját kezűleg ölik meg a királyt, és lihegve várják, hogy az új diktátor megvakarja a fejüket, és megjutalmazza őket az árulásért. És persze nem érdekli őket semmi, a maguk hasznán kívül, Babilon majd kiheveri az újabb pusztítást, a nép buta, nem tud gondolkodni, őket könnyű irányítani...
Tudod mit? Olvasd el, érdemes, én nem húzom fel magam...


Május 31. vasárnap, Északi-tenger.

Hajnalban az Északi-tengerenNa, ma hajnalban már háromnegyed hatkor felkelt a nap. Azt hiszem, elkezdek írni. Ha megy, akkor az, biztosan meglátszik majd a naplómon, mert olyankor tudom ám hanyagolni! Dovernél alig volt forgalom. Mindössze egy komphajó jött, a Seafrance Rodin, és persze nekem kellett utat adni, így visszavettem a sebességből. Beszéltem Encsikével is. Nagy igyekezettel követi a hajót az interneten, a www.marinetraffic.com/ais/ oldalon, és "fel volt háborodva", hogy miért nem mondtam, hogy Rotterdamba megyünk, ő látja a világhálón, és én nem mondtam, csak mikor keltünk át Doveren? Aztán a beszélgetés után jött az sms, hogy egy másik hajót követett, de most már megvagyunk. Otthon hideg van, ezért Pesten "telel", én meg közben Akára képzeltem. Egyébként eseménytelen őrség.


Június 1. hétfő, Északi-tenger.

Éjfélkor még nem volt sötét teljesen, és már ötkor felkelt a nap. Szóval rövidülnek erősen az éjszakák. Ma biztosan ünnep van otthon, mert Pünkösd hétfő van. Ez itt semmiből se látszik. Már az ünnep volta. Csendes a tenger, más nem igazán történt a hajnali őrségben. Illetve nem igaz. Denis, a kadét fent volt hajnali kettőig. Befejezte a főiskolát, ez most a második hajója, készül a harmadik tiszti vizsgára. Beszélgettünk, és mutattam videókat és fényképeket az előző behajózásomról. Elkérte őket, persze szívesen adom.
Kotlett brigantyina. Csuda finom kaja ám!Délután a hó végét fejeztem be, és felöltöztem, hosszúnadrágot vettem fel, mert azért mégiscsak északra megyünk, nem a melegebb éghajlat alá!
Vacsora: ebédről leves, ez valami jópofaság volt, hirtelen felindulásomban felvágott levesnek neveztem el, de ahogyan jobban belekóstoltam, azt hiszem, az okroska leves családba tartozik. A felvágott inkább apróra vágott sonka, aztán ugyanolyan apró savanyú uborka, valamiféle bőrös, füstölt hús, kevés zöldség, fekete olajbogyó és citromkarikák voltak valami módon egybefőzve. Finom volt. Vacsorára pedig kotlett brigantyina volt, le is fényképeztem. Darált halhúsból készül, közepébe vajat tett Szergej, és a külsején olajban sült kenyérkockák voltak. Csuda ízletes volt, és mutatós is, le is fényképeztem. Hozzá az elmaradhatatlan zöldsaláta. A brigantyina egy vitorlás hajótípus, négyárbocos, két hagyományos vitorlázattal, kettőn pedig latin típusúak voltak.
Ja, ma beszéltem a második gépésszel. Jövök le a hídról, ő meg tolat kifelé a tulajdonos kabinból.
- Hello! - köszöntem rá, mert ez nagyjából mindenki számára érthető a civilizáció bizonyos fokán.
- No! - volt a meghökkentő válasz, és hogy kétség ne férjen hozzá, még intett is nemet a kezével, és visszament a kabinjába.
Ha nem, hát nem. Én nem erőltetem a beszélgetést. Drugája civilizácija.


Június 2. kedd, Norvég-tenger.

A hídon ülökIsten éltesse a nagyfiamat 32. születésnapján! Küldtem neki egy esemest, hajnali kettőkor már megjött a mobil hálózat. Denis újólag fent volt a hídon, kettő előtt ment le. Ekkor már erős szürkület volt, de utána nem következett be az éjjeli sötétség, hanem jött a pirkadat, majd fél ötkor felkelt a nap is. Holnap még ennyi félhomály se lesz. Sunndalsörában legalább a hegyek adnak majd némi árnyékot.
Valami gubanc van a mobilommal: nem hallom az ébresztést. Lehet, hogyha gumira teszem, elnyeli a hangot? Az asztalon ugyanis elefántbőr van, ez rugalmas csúszásmentes anyag, és ez csinálhat efféle rossz tréfát. Csak az asztalra nem akarom tenni, nehogy letumbázzon róla.
Délutánra partközelbe értünk. Mivel jó hálózat volt, küldtem esemest Encsikének. Kaptam is tőle, holnap megy le Akára (nélkülem!). Aztán beszéltünk is, sajnos vissza kellett magunkat fogni, mert itt nincs Voda, nincs passzport, nincs olcsó beszélgetés.
Indul egy kevéske

Szarkeverés

Az a helyzet, hogy nyár a dologidő a hajón is, mint ha csak parasztok lennénk. Télen feljár a víz, hideg van, így aztán sokszor csak ülnek a matrózok a szalonban munka híján. Nem nagyon lehet felróni nekik, hogy most is ezt szeretnék. Ugye télen örülünk, ha szombat, vagy vasárnap van, akkor nem kellett dolgozni. És ebbe nagyon bele tudnak ám szokni! Morgolódnak, zsörtölődnek, beszóltak Valerijnak, hogy vasárnap miért dolgozzanak? Az nem jut a kis eszükbe, hogy a Marlow 103 túlórát fizet nekik minden hónapban (átalányt kapnak), de azt illene is ledolgozni. Szájalnak, hogy többet is dolgoznak.
Na, most kaptak egy üres túlóralapot, és mindenki írhatja magának, mennyit dolgozott, hogy lássák is, mennyi a ledolgozott órájuk!
Kíváncsi leszek a végkifejletre!

Június 3. szerda, úton, Norvég-tenger. Frei-sziget horgonyhely.

Frei horgonyhelyen állunk. Holnap reggel kötünk kiA hajnali őrség eseménytelen, csak annyi történt, hogy végig küzdöttem az idővel. Ugyanis csak tízkor lesz révkalauz, és nem akart Valerij előbb érkezni. Jelzem, ez így helyes. Ezért aztán mentem cikk-cakkban, meg cakk-cikkben, annyit sikerült elérnem, hogy az érkezést 9 óra húszra sikerült kitolnom. Jön Valerij, erre mit tesz? Lelassít, még jobban. A jópofa csak az, hogy éjfélkor azt mondta, hogy ennél jobban, ahogyan megyünk nem szabad lelassítani a főgép miatt. No, nem dűl össze a világ.
A hülye billegés tízre el is múlt, beértünk a szigetek közé, és fél tizenkettőig tudtam aludni egy keveset. Mire felmentem a hídra, a horgony le volt dobva. Nyugis őrség jön, ha minden igaz.
És az is volt. Beszéltem Encsikével, m a érkezett Akára, minden szép, evett saját ribizlit (amit nem Nimród kapált), már pirosodó meggyet is. Jaj, de nagyon hiányzik most az otthonlét! Na, de ami késik, nem múlik. Például ma már letelt 1/12-ed része a szerződésemnek (10 nap)! (Ez a szerződésemnek legalább olyan nehéz szó, mint az útelágazás, vagy negyedszerre sikerült csak kijavítanom, ami hibát ejtettem benne.)
Délután és este beolvastam a külső meghajtóra az előző szerződés végén készült videókat valamint az Akán készülteket, és el is készítettem az utolsó előtti filmet, még hátra van, amikor kint voltam Lisszabonban és elmentem az Old Town Hostelbe.


Június 4. Frei horgonyzóhely, úton, Sunndalsöra.

Sunndalsörában. Alacsonyak a felhők, esős időnk van.Azzal ment el a barba, hogy pilot előtt tíz perccel ébresszem. Nem igazán értettem, mi szükség van rá, hiszen mindent el tudok végezni az ügyes kis kezemmel, számmal, meg eszemmel. De aztán kiderült: amikor a horgonyt felhúztuk, elküldött aludni, mert ugye én kezdem a rakodást.
Hat után érkeztünk, fél hétkor ébresztett a barba. Érkezés után megjött a rakodásvezető. Kissé csodálkozott, hogy a gaetai rakományt rakjuk be először, mert múltkor a a lisszaboni volt az első, hát most is azt készítették elő. Igen, de olyan rufkós a helyzet, hogy előző úton Lisszabon volt a második kikötő, most meg az első lesz. Azért megértette a pasas hamar, hogy nem a portugál főváros a világ vége, vannak távolabbi kikötők is.
Hülye hideg tél van. Januárban melegebb volt. Most visszanéztem a januári naplót, hát nem írtam a hőmérsékletet, csak akkor, amikor hideg volt...
Kifestettük a raktárt

Készítettem csecse fényképet a raktárakról, a matrózok menet közben kifestették az egészet, meg a lejáratot is. Ezt Jürgen rendelte el. Most nagyon szépek vagyunk.
Pilmenyi volt a vacsora A rakodás megyeget szépen. Azt akarom kivárni, amíg a gaetai rakomány fölé berakják 5 magasan a 3-as és 4-es blokkot, és akkor majd elhúzok kicsinyt aludni. De ez nem ma lesz, akárki meglássa!
Nem kell megszakadnom a munkában, csak időnként rájuk nézek. Viszont ez azt is jelenti, hogy majd éccaka is ezt fogom csinálni. No, majd kiderül...
Jaj, ma nagyon finom vacsora volt: pilmenyi. Ezt a hússal töltött derelyét (a lengyel piroszki), nagyon szeretem, csak a baj az, hogy a kilóim nem ettől fognak meredeken lefelé konvergálni...


Június 5. péntek, Sunndalsöra, úton.

Megy a rakodásHát éjfélkor még nem dőltem el a szófán, de remélhetőleg egy és fél kettő között sort keríthetek rá.
Tegnap beszélgettünk Valerijjel, nincs nagyon elragadtatva a Gyenyisz gyerektől (ő lenne a matróz, aki akadémiát végzett). Úgy nagyjából semmiről sincs halvány dunsztja sem, kérdezett némi elméletet tőle, Merkátor vetület meg effélék, hogyan kell a távolságot mérni rajta, hát a gyerek még kérdezni se tudott, nemhogy válaszolni. Az hogy a fedélzeti dolgokat illetően sem bír alapvető ismeretekkel, azon sincs mit csodálkozni. Azon én ámultam, hogy az ukrán képzésben nincs a tanulmányok előtti behajózás. Hát honnan a jó fityfenéből tudja majd a gyerek, hogy bírja-é a gyűrődést a tengeren, vagy se?
Úgy utasítottam a két öreg matrózt, hogy Gyenyiszt állandóan cipeljék magukkal, és tanítsák. Főleg raktárt nyitni meg csukni.
A berakás kész, indulhatunkAztán délután Valerij összehívta a fedélzetieket, és tartott egy letolást Gyenyisznek. Értettem belőle sok mindent, hogy nulla, amit eddig tett a hajón, nincs benne érdeklődés, sem a fedélzeti sem a tiszti dolgok iránt. Eddig csak biológiai gyárként van jelen a hajón, amelyik a kajából szart csinál. Elvárja a gyerektől az érdeklődést, és azt, hogy szedje össze magát.
Érdekes volt figyelni közben a két öregmatrózt. Rezzenéstelen arc, senkire se néztek, azt hiszem belül azt "élvezték", hogy nem ők a szenvedő alanyai az összejövetelnek.
Végre, éjfélkor elállt az egész napos eső, de ahogyan a felhőket elnézem, ezekből nem nagy kunszt egy kis víznek lezuhogni, ide a nyakunkba. Megkaptam Miklóstól Szergej barba Marlow anorákját, igen jó viselet, a hideg ellen véd, az eső ellen nem, viszont szép narancssárga.
Amint kiderült, hogy le tudjuk tenni az 5-ös pontont azonnal elmentem aludni. Ez volt háromkor. Egészen hatig aludtam, mert akkor jött a váltás, és kérdezték, hova mehet a rakomány. Megmutattam nekik, és azóta csípi a szemem az álmosság...
Szivárvány volt délelőttEl nem tudtam képzelni, hogy mit akarnak ezek délig tökölni a berakással. Nyilván tegnap még dunsztjuk se volt, mennyi áru van készen, ezért aztán ma reggel azzal kezdtek, hogy:
- Chief, még másfél sornyi alumínium van.
Aztán amikor ebből egy sort beraktak, megnyugtattak, hogy mindössze kétsornyi rakomány van már csak hátra. Később a kétsornyi félre lefogyott, akkor közölte a foreman, hogy már csak másfél van hátra. Ekkor elmentem az irodába, megtudakolni a főnökségtől, hogy ugyan mondanák meg, mennyit kell még beraknunk. Nos, ezután csak két és fél sor maradt, és ez már nem növekedett. Így aztán tizenkettőre be is rakták a cuccot.
Viszont a révkalauz menetrend szerinti busszal jön Kristiansundból, ezért csak fél négykor érkezik, manőver legkorábban négykor lehet. Legalább ki tudom pihenni egy kicsit magam, meg talán le is fogok zuhanyozni, mert tegnap reggeltől vagyok az overallban.
Délelőtt bejött Szerjózsa, a főgépész, hogy:
- István, gyere, fényképezd le, szivárvány van a domboldalon!
Megtettem, lefényképeztem.
Elindultunk Karmöybe.Kettőkor leléptem, mert beraktam a hajót. Utána zuhany, hát ez bizony kicsit újraszületés volt. A révkalauzt háromnegyed négyre várjuk, és négykor indulunk. Aztán nagyon le fogok feküdni!
A pilot azt mondja:
- Ugye maga magyar?
- Igen.
- Emlékszem, járt már erre.
Felsoroltam neki, hány hajóval voltam itt. Az Isartalnál bólintott.
- És fogorvosnál járt Sunndalsörában.
Nahát, hogy erre is emlékezett. Később megemlítette, hogy négy gyermeke van.
- De az egyik közülük még kisbaba, ugye? Mert én háromra emlékszem.
- Karácsonykor született a lányom, öt hónapos - büszkélkedett.
Ilyen az, amikor öreg bútordarabok tanálkoznak.


Június 6. szombat, úton, Norvég-tenger.

Vitorlás a Norvég-tengerenCsuda finomat aludtam, teljesen kipihenten mentem fel váltásra. Valerijnek nagyon tetszik, hogy nincs éjszaka.
- Érdekes, Sunndalsörában sötét volt éjféltájt.
- Igen, de ott magas hegyek között voltunk, és sűrű vastag felhő volt fölöttünk, esett az eső. Ezen elgondolkodott, és nyilván elfogadta a magyarázatomat.
Délután neki kell már állnom a térképek javításához, annál is inkább, mert kaptam egy újabbat az előző kikötőben.
De úgy hozta a sors, hogy nem álltam neki. Sms-t váltottam csak az asszonykámmal, megy fel Pestre, szavazni(?) Ja, de minek? Amikor jöttem ki a reptérre, látom az óriásplakátokat:
Azt üzeni egy bájos, szemüveges csecsejocó: "Én nem szavazok a jobboldalra, mert nincs programja". Ennyi az MSZP programja az elkövetkező öt évre az EU parlamentben végzendő munkára.
Vontatmány halad északraFidesz: "Elég, szavazz". Ez meg Orbánék programja.
Emberek, leszünk mi képviselve Brüsszelben, mint a rosseb...
Mert úgy gondolom, hogy a nemzetközi repülőtérre vezető úton a legütősebb, leginkább jellemző plakátokat teszik ki a pártok, amiből kiderül, hogy ők milyen fasza legények-lányok. Hát ilyenek, a rohadt életbe!
A bárkaszállító.Ha otthon lennék, lehet, hogy az LMP-re szavaznék, de náluk meg az aggasztó az, hogy a nevükben ott a "humanista" jelző, és a tököm tele van már mindenkivel, aki a nép, a munkásosztály és az emberiség érdekében harácsol, lop, és gyilkol lelket.
Délután találkoztam egy vitorlással és egy vontatóval, amelyik egy bárkaszállítót vontatott. Ilyen mozgalmas őrségem volt!
Az esti őrségváltás előtt jött az ímél az ügynöktől: nincs rakpart reggel nyolc előtt. Ehhez igazítsuk az érkezésünket. Valerij nagyon nem örült a hírnek (oda az éjszakai nyugodalmunk, de csak kettőnknek, mert a legénység örül: ők átaludhatják az éjszakát). Kitaláltuk, hogy kimegyek az NTW-ből (Norwegian Territorial Water), a norvég felségvizekről, és leállítjuk a gépet. Nos, fél hét körül a barba le is állt. És éjfélkor még nem indult el.

Június 7. úton, Norvég-tenger, Karmöy.

Karmöyben kikötveÉn is sodródtam még vagy másfél órát, fél egykor indult Szergej a főgéppel, de amint felvettük a teljes erőt, kiderült, gyorsak vagyunk, mint Schumacher a célegyenesben. Ezért előbb csináltam két cikket és két cakkot, ezzel nyertem negyed órát, majd öt körül nem fordultam be, mert Kvisöytől azt kaptam, hogy fél kilenc előtt nincs révkalauz. Megnyújtottam az utat pár mérfölddel, végül hatkor úgy adtam át, hogy a jelenlegi sebességgel a 08:30-kor érkezünk Karmsundethez, ahol beszáll a pilot. Elmentem aludni.
A hídon élvezem a jó időtTizenegykor keltem, fel az irodába.
- Kilenc után jött a révkalauz - mesélte Valerij, és elmondta az ő "kalandjait", hogy milyen infókat kapott, mire a pilot beszállt. Holnap reggel hétkor kezdik a berakást, gondolom délben elmehetünk (ha addigra megkapjuk a megrendelt üzemanyagot).
Így a napunk szabad volt. Persze nálam a laptop állandóan be van kapcsolva, és látom ám, hogy a szokásos hálózat mellett (van egy helyi hálózatunk, a hídi számítógép és a fedélzeti videokamera között, ám ez sajna nem csatlakozik az internethez) feltűnt három másik. Kettőre csak kulccsal lehetett volna belépni, de a harmadik az nyilvános, bár a jele igencsak bágyadt, a legjobb jelerősség, amit mutatott a "nagyon gyenge" volt. Azt hittem, hogy a mellettünk álló hajónak van helyi hálózata, mert a hálózat neve "tsunami". És ez a neve a mi elektronikus térképünknek is. De holnap majd kiderül, hogy nem a hajóé volt. Most még azt hiszem. A lényeg, hogy rá tudtam menni, le tudtam tölteni 430 levelet (ez két hét termése, a zöme Blogteres ímél volt, értesítés új bejegyzésekről). Aztán sms az asszonynak, hogy cseteljünk a gmailen keresztül. Ez hamar összejött. Megtudtam, hogy az egész család otthon van, a gyerekek is, sőt Szabolcs barátnője is. Később a messengert használva, a webkamerám is bekapcsoltam, így legalább otthon láthattak, hallhattak. Vacsorakor lementem, jót vigyorogtam, mert akinek laptopja van, az kint ücsörgött a kanizsella alatt, és serényen interneteztek.
A Helene, amelyik hajóról azt hittem, hogy tőlük 'lopjuk' az internetetKésőbb, amikor már az asszonykámnak megfájdult a háta a számítógép előtt üléstől (és gondolom, volt egyéb dolga is), akkor írtam egy bejegyzést a tengeri saláta nevű blogomba (http://tengerisalat.blogter.hu), és kitettem az első heti naplómat a Seafalcon mesél című (http://meselek.blogter.hu) blogomba. Aztán még barangoltam a világhálón kicsinyt, figyeltem a választási eredményeket, ami olyan lett, amit mindenki tud: tarolt a Fidesz, az MSZP-t befogta a Jobbik, és ami meglepetés, hogy az MDF is nyert egy szavazatot, az SZDSZ most az őt megillető helyre került.
A Fidesz győzelme nem meglepetés. Az MSZP szereplése a politikájának a tükre. A Jobbik térnyerése az ország válasza az MSZP-SZDSZ koalíció 7 éves tevékenységére. Ha valaki emiatt szégyenkezhet (mert az egyik blogteres bejegyzés címe az volt, hogy "Ez szégyen"), az mindenképpen a kormánypártok, hiszen az ő tevékenységük hozta az országot olyan kétségbeejtő helyzetbe (hangulatba), hogy ez volt a válasz.
De hogy a szavazóknak van humora, azt az MDF egy EU-s parlamenti helye jelzi, mert szerintem csak azért kapott ez az újbaloldali-royalista párt annyi szavazatot, hogy Bokrost kipenderíthessék itthonról. Legalább éjfélig interneteztem, aztán mentem csicsikálni, mert holnap azért van dolog is.


Június 8. hétfő, Karmöy, úton.

Nyitjuk a raktárt a berakáshozKorán keltem, ez hat órát jelent. Délelőtt egyszer megpróbáltam rámenni a netre, de tumultus és zsúfoltság miatt nagyon rossz volt a jel, így nem is erőlködtem. Encsikével beszéltem, mondta, hogy olvasta a blogteres bejegyzéseket a hozzászólásokat, kommenteket, és hogy igazából a bloggerek egy aranyos közösség. Ebben sok igazság van ám!
A hajót sikerült némi - ötpercnyi agybaj után - beraknom. Az agybaj ott jelentkezett, hogy a raktárnyitásnál összevissza utasítottam Jurijt, hogy a pontonokat hova tegye, a végén már mindketten röhögtünk, és csak sikerült megtalálni a megoldást. Most is jól alakult, mert fél egykor fejezték be, hamarabb, mint mondták, a pilot kettőre lett rendelve, hát volt időm, hogy tisztába tegyem magam, zuhany, stb....
Ilyen sima vízen szeretünk hajózniAz őrségben beszkenneltem Valerij egyik könyvét, a Banyi i szauni címűt. Főleg az ábrákat. Szaunák házi kivitelezését írják le benne. Érdekes a banya szó, mert az ugye fürdőt jelent, ahogyan eddig tudtam, de ez jelen esetben a nedves szaunára vonatkozik, ahol 70 fokos gőz van, a szauna pedig száraz, 100-110 fokos levegőjű.
Aztán már csak az alvás maradt, mert lejöttem, és zuhantam az ágyba. Igaz, fél tizenegykor megriadtam, és már nem is aludtam vissza.


Telehold az égenJúnius 9. kedd, úton, Északi-tenger.
Még fent volt Valerij a hídon, amikor valami furcsa, feltűnő vörösséget láttunk a horizonton. A felkelő Hold volt, de valami fantasztikus! Telehold van, és óriási gömbként kúszott fel az égre! Csudálatos látvány volt. A baj, hogy csak későn kapcsoltam, és szaladtam le a fényképezőgépért, amikor már fent járt az égen.
A hídon, jó időben Délutánra kissé elromlott az idő, a hőmérséklet is csökkent, ez azért őrület, nem? Jövünk Norvégiából, és erre hidegebb van. Apropó időjárás, amikor elmondtam Karmöyben a melósoknak, hogy milyen randa az idő Sunndalsörában: eső, napsütés, szél, havazás, eső, szél, hideg, napsütés, és így tovább... akkor ez egyik pasas megjegyezte:
- Nálunk minden nap négy évszak van...
Jópofa mondás, és persze sokszor igaz.
Ebédre szoljanka leves volt, ez az, amit okroskának gondoltam. Vacsorára meg töltött káposzta, persze sütve. Nagyon finom volt.


Június 10. szerda, úton, Északi-tenger, Angol Csatorna.

Komphajó közelít az Angol CsatornábanKödös, párás az idő, tipikus északi-tengeri időjárás. Nincs viharjelzés, illetve ami volt, törölték, ez jó jel. Majd a Vizcayán meglátjuk mi lesz. Beszéltem az asszonnyal is, nem is egyszer, jólesett, hiszen olyan régen volt, amikor utoljára hívott (Karmöy, indulás után), és legközelebb csak Lisszabonban lesz alkalmunk. Aka dolga jól áll, bár áll. Majd egy hét múlva kezdik a hátsó szoba szétverését, ha minden igaz.
Egész nap a Presidenttel versenyeztünk, és bár sok bajom volt vele, mára csak a szépre emlékezem. President az első Marlow hajóm adatai az AIS képernyőjénValerijnak is úgy mutattam be, hogy: az első Marlow hajóm volt, a komáromi hajógyártól mi vettük át 1995 júliusában. Incselkedett velem a kisördög, hogy hívjam fel, de hát mit tudtam volna mondani egy vadidegennek? Végül letettem róla.

Június 11. csütörtök, úton, Angol Csatorna, Vizcaya.

Párás az idő, de délre kiderült, több hajót lefényképeztem, amelyek megelőztek. Ennyi történt ma. Meg hogy javítom a térképeket, nem nagy kedvvel, muszájból, utálkozva.
Ja, a délelőtt jött egy ímél, amit Valerij nem tudott mire vélni. A délutáni őrség alatt csináltam belőle html fájlt, kiderült, hogy a Siemens egy óriásfájl letöltését ajánlja fel. Megküldtük Jürgennek, nézze meg mi a lótüdő ez? Aztán egész délután küzdött a készülék az érkező imélekkel, és az őrségem végére levett egy tömörített fájlt, amiben egy program volt. Kérdés a tulajhoz: mi legyen ezzel a programmal? A válasz: nem maguknak szól egy másik hajónkon összeomlott a ballasztrendszer, annak a programját lehet ezzel újratelepíteni.
Hát ez aranyos. Ezért nem jött délután más ímél, hogy ezt levegyük. A mi rendszerünk sokkal jobb, mint a komputervezényelt: szólok Szergejnek, aki kiszívja a tankot, és senki sem omlik össze, ha van elég kaja...
Na, még annyi történt, hogy Szergej megy haza, és Vlagyimir jön vissza a gépbe. Ja, nem az olajozó Szergej, hanem a kápó Szergej.
Szergej ma megint meglepett. A sertésbordához spagettit adott és franciasalátát. Persze ez a Szergej nem az olajozó, vagy a kápó, hanem a szakács. Az a jó ezen a hajón, hogy ha szólok, hogy:
- Szergej! - akkor a második gépésztől kezdve a szakácsig bezárólag négyen is rohannak, hogy mi történt? És ugye tudvalevő, hogy Valerij a Szergej nevű barbát váltotta... Ez öt, igaz?

Június 12. péntek, úton, Vizcaya.

Most azt kéne írnom, hogy semmi különös, ami igaz, de azért nem teljesen. Mert ugye, mint az látszik, most éppen történelemből kifolyólag vagyok elfoglalva, rendezem a letöltött honlapokat, olvasnivalókat, és közben rábukkantam egy hallatlanul érdekes kiadványra. Valószínűleg az Országos Széchenyi Könyvtár anyagából töltöttem le, nevezetesen az alábbi hangzatos címre hallgat:
A harmadik (londoni) Magyar Őstörténeti Találkozó előadásai, és iratai, LONDON, 1988 és a szervezője a Zürichi Magyar Történelmi Egyesület. Az egész kötet pont azzal foglalkozik, ami most foglalkoztat (többek között). Ami hallatlanul értékessé teszi, az, hogy nincs prekoncepciója. Nem jelenti ki egy benyújtott előadás tervezetről sem, hogy az tudománytalan, majd döntsenek a hallgatók, a kollégát, az olvasók.
Nos, az előadások között - természetesen az én laikus szemüvegemen keresztül nézve - a legkülönbözőbb színvonalúak voltak. Mivel nem értem még a végére, ezért csak előrebocsájtom, hogy a legszínvonalasabb (és legszakszerűbbnek tűnő) két előadás eddig Csomor Lajos: A magyar koronázási jelvények eredete - kutatási vázlat, és dr. Érdy Mikós: A koronázási palást szegélye daruval híd a hagyományhoz és a korai magyar történelemhez. Ez utóbbi volt különösen érdekes, hiszen megdöntött egy tévhitet is, miszerint mi a tulipánt a 17. században ismertük volna meg (ahogyan a néprajzosaink állítják), valamint felhívja a figyelmet Szent István királyunk balkezének hat ujjára, ami köztudottan a táltos ismérve. És ha ez így volt, és tudjuk, hogy a magyarok miként vélekedtek a táltosokról, akkor sokkal jobban megérthetjük a király működését, és főleg működésének hatékonyságának magyarázatához kapunk segítséget. Aztán volt ezen a találkozón minden, ami szem szájnak ingere. Több előadás a sumerok tárgyában (csak halkan jegyzem meg, hogy ha mérlegre teszem a fiunnugrászok elméletével, akkor a sumer tudományosabb, mert hatékonyabbnak tűnnek az érveik, és a bizonyítékaik). Azt én már tudtam, hogy a racka juh a lehető legmagyarabb állat, mert csak és kizárólag nálunk tenyésztik, a történelemből nem ismernek semmi mást, sehol sem említik. Illetve egyet kivéve. Egy sumér ábrázolást. Csak úgy említem, mint érdekességet. Mit nem adna ezért egy finnugrász, ha az rénszarvaslapockára karcolva került volna elő, valahol az Ural mellet...
Aztán voltak előadások Tamana ügyben is. Én ezzel az irányzattal itt ismerkedtem meg, és nem ezen a néven, persze a napisajtó útján hallottam már róluk, de a sajtó csak arra jó, hogy romboljon, tehát nem mérvadó). Ennek ellenére érdekes agymenés! Alkalmas arra, hogy keblünket öregbítse, és szűnket dagassza, mintegy 50 000 évesnek tekintve népünket és nyelvünket. Sajnálom, de nem tudok mosolygás és negatív előítélet nélkül írni erről, pedig nyilván akik művelik a legjobb szándékú és hallatlan szorgalmú kutatók.
Ha valaminek nincs természettudományokkal bizonyítható alapja, akkor azt nekem nehéz beadni, és fordítva. Ha van valami ellen tudományos bizonyíték, akkor jöhet nekem akármilyen dr. prof. akadémikus a történelmi hülyeségével, az attól bizony még hülyeség marad.
Szóval: az atlantiszi agylágymenések kezdenek alábbhagyni, mert a geológia bebizonyította, hogy az Atlanti-óceánban nem süllyedhetett el semmiféle földrész, óriás sziget, meg ilyesmi. Ilyenkor mi a teendő? Hát arrébb kell egy cseppet húzni a szigetünket, jelesül a Csendes-óceánba, és adni néki a MU nevet, és onnan ehet származtatni a magyarokat. Akik kirajzottak, civilizációkat hoztak létre. A Tamanáról többek között ezt "illik tudni", amint írva vagyon Egyed Attila előadásában:
"A Tamana egy olyan területet világít meg az őstörténelmi témakörben, amely eddig elkerülte a kutatók figyelmét, vagy csak egyszerűen nem akadt vállalkozó, aki ezzel az igen fontos kérdéssel foglalkozott volna, mint azt dr. Vámos-Tóth Bátor tette.
Ha kezünkbe veszünk egy nagyobb világtérképet (főleg 1914 előttit), azt tapasztaljuk, hogy a világ minden táján olyan azonos földrajzi elnevezésekkel találkozunk, amelyek a magyar fülnek igen ismerősen csengenek, sőt bizonyítottan ómagyar nevekkel többségükben teljesen azonosak. Előfordulnak olyan nevek is, amelyek a minden nyelvre törvényszerűen vonatkozó nyelvfejlődés következtében valamit itt-ott változtak, de könnyen visszavezethetők az ómagyar alaphoz. A különös ebben az, hogy ezek a földrajzi elnevezések a világ olyan tájain találhatók nagy többségükben, amelyek magas hegyek vagy magas hegyek és nehezen járható mocsarak által jól védett területek, aminek következtében oda az idegen ráhatás nem tudott beférkőzni, és így a több tízezer éves eredeti nevek - jóformán változatlanul - megmaradhattak. (Itt meg kell jegyeznünk, hogy az előbb már említett Baráth Tibor, aki az 1932-39 és 1945-50 között Franciaországban élt, 4500 francophon földrajzi névnek mutatta ki a magyar-ómagyar eredetét!
) Ilyen jól védett területek, ha a világ hegy- és vízrajzi térképére tekintünk - csak néhányat említünk meg -, pl. a csádi hegyekkel körülvett Csád-tó partjai, az Etyiópiai-fennsík, az Új-Guineában alig 50 éve, repülőről felfedezett, de teljesen még fel nem tárt Guyanai-felföld (bár ez szerintam inkább Guayanában kell, hogy legyen, de biztosan én tévedek, mert nekem ez egy kicsit magas, mint a Gayanai-felföld az alföldi parasztnak), a dél-amerikai Andokban található kisebb-nagyobb jól védett völgykatlan. Utolsónak említünk meg, amelyek mindenhol gyakran előfordulnak, és betű szerint megegyeznek a kárpát-medencei földrajzi nevekkel: Arad, Balaton, Galga-Mácsa, Halimba, Kalonda, Mária-Maros, Per-Káta, Sajó, Szo-Váta, Telki és így tovább.
Kihagyás...
... Erre ad logikus feleletet dr. Vámos-Tóth Bátor, amikor az előtte fekvő bizonyítékok alapján azt állítja, hogy ez a jelenség a hozzánk időben legközelebbi ősműveltségből, "gyökérműveltségből" adódik, amely kb. 15-20 000 évvel ezelőtt töredezett széjjel, valami nagy katasztrófa következtében, minek okából kifolyólag Földünk lakosságának hatalmas hányada elpusztult, és csak a védett területeken maradtak meg kisebb-nagyobb emberi közösségek, akik következetesen megtartották a pusztulás előtti népi szokásaikat. Csak az lehet a magyarázat, mert ezen a területen lakók azonosak:
1., földrajzi elnevezéseikben (mint ezt bemutattuk),
2., ragozó nyelvükben (a ragozó nyelv a legősibb),
3., írásmódjukban (rovásírás, ékírás),
4., jellegzetes (Mándi) díszítő elemeikben,
5., építkezési formáikban,
6., rokon hangzású, ötfokú népi zenéjükben.
Ezek a területek tehát mind-mind a magyarság nem "őshazáinak", de őstelephelyeinek tekintendők.
Mivel, mint már említettük, a Kárpát-medence a legnagyobb ilyen őstelepe...".
Nézem a fenti listát, és arra gondolok, hogy egy finnugrász egy hasonló "bizonyító erejű" listáért kibújna a bőréből. Na, jó, ne legyek rosszmájú. Ami számomra különösen érdekessé teszi ezt a találkozót, hogy az alelnöke prof. dr. Erdélyi István, akadémikus volt, aki szintén benevezett egy előadással. És sajnos egy lapos értekezést tartott, a mongóliai ásatásairól, pedig a szakterülete a finnugrász őstörténet.


Június 13. szombat, úton, spanyol, portugál partok.

Dolgoznak a fiúk, újjávarázsolják a raktártetőt.Mondanom sem kell, hogy olvasok tovább. És valami rohadtul nem fér abba deformált agyamba. Éspedig: ha vannak tudományos eredmények, akkor miféle tudós az, aki nem vesz róla tudomást. A DNS kutatás egyértelműen megdöntötte a finnugrász őshaza elméletet. Akko minek időt, pénzt, fáradságot vesztegetni rá? Mert ha tudományosnak lehetne mondani a kutatási módszerét, de hát, mint tudjuk, ők pozitivista módon dolgoznak.
Néhány szóban a pozitivizmusról:
"A finnugrizmus ellen szólt a kezdetektől az antropológia, a néprajz, a népzenekutatás, a magyar írott krónikás hagyomány, és azt kiegészítő Bizánci kútfők.", írja Csomor Lajos a tanulmányában. "A társadalomtudományok ellenkező eredményeit kikapcsolta az a szemlélet, hogy a történettudomány mindent felülbírálhat, mert a fentiek csak kiszolgáló segédtudományok. A pozitivizmusból pedig az következett, hogy csak olyan adatot volt kötelező komolyan venni, amely írásos volt és a vizsgált korból származott. Ezzel a szemlélettel eleve utólagos kitalálmánynak lehetett minősíteni a magyar krónikás hagyomány őstörténeti részeit. Az ezeket kiegészítő és részben igazoló külföldi krónikák és a magyar krónikák elemzésére pedig kialakították a "magyarázzuk meg, hogy miért nem lehet igaz" szempontú forráskritikát. Ez alkalmas volt arra, hogy hiteltelenné tegye az írásos magyar őstörténeti hagyomány egészét. Csak a legutóbbi idők antropológiai felfedezései lesznek olyan hatással, hogy ezek következtében az antropológiai, zenei, népművészeti és régészeti "származásunk" is elnyerje méltó értékelését.
Ebben az új megvilágításban az ugor-magyar nyelvrokonság tényére más magyarázatot kell majd adni.", fejezi be Csomor a gondolatát.
Ezzel a fejtegetéssel csak azonosulni tudok, azt kivéve, hogy szerintem a "nyelvrokonság ténye" rossz kifejezés, mert nincs, nem lehet nyelvrokonság, csak valamiféle nyelvi kapcsolat, amit persze szintén ki kell deríteni, miért és mitől van, bár erre László Gyula megadta ez egyetlen értelmes magyarázatot, amire a nyelvészek képtelenek voltak rájönni. Mert miféle nyelvrokonság az, ahol az alapszókincs 7%-os egyezéséről van mindössze szó?


Június 14. vasárnap, portugál partok, Lisszabon.

A krisztus szobor a riói mása, a karján ki lehet sétálni a tenyerébe... jujjj!Azért ez sokkal emberibb hőmérséklet, ami errefelé van, mint odafenn Norvégiában. Most éppen az a bajom, hogy túl jó. Légkondi alig van, meleg meg bőviben. Akkor mi a teendő? Ki kell nyitni az ablakot. De akkor meg jön benek felé a pára, szóval tipikus esete a magyar nótának: így sem volt jó, úgy sem volt jó, sehogyan sem volt az jó...
A krisztus szobor képe kinagyítható, egy kissé.
Megjöttünk, viszonylag emberi időpontban, mert négyre kikötöttünk. A barba az ügynökkel kivitette magát a városba, én majd mehetek, ha bejöttek, ez már ilyen szomorú sorsa az első tiszteknek...
Fél nyolc felé bejött Szergejjel a hazamenő kápóval. (Csak úgy beszúrom, hogy közben Illést hallgatok: Kégli dal, Kugli, Légy jó kicsit hozzám, Little Richard meg a többiek, fergeteges jó számok!) Utána kimentem a Vasco da Gamába, a nagy elektronikai bót nyitva volt, vettem egy hajnyírót, meg egy fürdőszoba mérleget. Nos, nem mondom meg, mennyi a súlyom. A barba azonnal lecsapott rá, és felment a tetejére, és lelombozódva kászálódott le.
- István, ez biztosan jól mutatja a súlyt? - kérdezte, mert ahhoz képest, hogy egy fejjel alacsonyabb nálam, 95 kilót mutatott neki. Én is megmértem magam. - Biztosan rossz, mert nekem is öt kilóval többet mutat, mint a normális! - válaszoltam, de láttam, nem voltam túlságosan meggyőző. - Majd a fogyás mértékét jól fogja mutatni - vigasztaltam, és láttam, ez kissé megnyugtatja zaklatott lelkét.
Nem kell aggódni, folytatom a történelmi ismeretbővüléseim ismertetését.
Érdy Miklós egy másik előadásának szövegével. Ez pedig két ujgur nyelvű történelmi munka ismertetése a sztyeppe hun-türk népeiről és a magyarokról. Mert az úgy van, kérem, hogy ahol "rokonaink" vannak, ott "emlékeznek" ránk, ahol meg nincsenek, ott nem. A szerző elmondja személyes élményeit: "Turfánban, az egykori selyem-úti oázis városban egy alkalommal, amikor az angolul beszélő ujgur idegenvezetőnk az igazgatóval volt és mások nem voltak a közelben, odaléptem hozzá, és mondtam, hogy magyar vagyok, "vingir", bár Amerikában lakom. Nagyon szívesen kezet rázott velem, és azt mondta, hogy "ó, akkor te az ősi földeteket jöttél meglátogatni". Igen - mondtam -, én valójában nem Kínát jöttem megnézni, hanem kifejezetten azért, hogy Sikiangot láthassam. Azt mondta erre: "Én tudom a történelmet. Ti innen, Sinkiangból mentetek el, de az embernek előbb-utóbb honvágya lesz, és újra akarja látni az ősi földet. Te, most haza jöttél." Képzeljék el legnagyobb fokú meglepődésemet ezeket hallván" mesélte Érdy a kongresszuson. És ezek a személyes találkozások sokszor nagyobb súllyal esnek a latba, mint a tudományos érvek. És ha nem is komoly bizonyíték, a minimum az, hogy ez irányú kutatásra késztet. Legalább is azt, akinek magyar szív dobog odabent.
És folytatta a személyes élményeit Érdy:
"A dunhuangi barlangtemplomoknál az idegenvezető kínai lány nagyon felvillanyozódott, amikor megtudta, hogy magyar vagyok.
Azt mondta: "... te vagy az első xiong-yali (ejtsd: sjung-jali = magyar) AKIVELK TALÁLKOZTAM (kiemelés Érdytől)". Majd később ezt mondta: "... ezen a vidéken itt laktak a te őseid, a xiong-nu-k" (ejtsd: sjung-nuk) - a hunok. Ennyit arról, hogy a hunokkal való rokonságunk csak holmi délibáb. (Genetikailag meg tény.) Most ne várd, hogy a finnugrászokat minősítsem, mert csúnyákat mondanék, inkább beszélünk a méhecskék nemi életéről.


Június 15. hétfő, Lisszabon, úton.



Azért írtam, hogy úton, mert jó lenne elkiabálni, és itt maradni. Bár nem tudom, ez így működik-e? Tudományosan! Majd meglátjuk.
A szokott időben jöttek dolgozni, de sajnos két daruval, így este elmegyünk, hiába akartam elkiabálni. Igen népszerű lettem! Mindenki, akinek gubanca van a súlyával, az látogatóm lett:
- Chief, egy mérésre...
És én persze engedem, mert nagylelkű vagyok.
A Szergejek száma megint csökkent, elment a kápó, viszont megjött Vlagyimir. Hogy rohan az idő! Én leszek a következő hazamenő. A június nem számít, július, augusztus két hónap, és szeptemberben már megyek is, tehát két hónapom van!
Fél ötre kirakták az ide szóló alumíniumot. Becsuktuk a raktárt, és leszakadt az ég. Ezt lehetett egész délután érezni, mert hallatlanul párás és fülledt volt a levegő.
Indulás este fél hétkor, ha minden jól megy, akkor Gaetában lehetünk szombat délután. De nehogy meglepetés érje a hajót, ezért estét adott meg Valerij, és ezt is akarja tartani, mert akkor reményeink szerint miénk a vasárnap.
- Akkor vasárnap lehet csinálni gyakorlatokat és este barbeque-t - mondtam neki az écát.
- Ez jó ötlet, István!
Ebben maradtunk.


Június 16. kedd, úton, Atlanti-óceán.

A hajnali őrségemben hoztam az elvárást, azaz a tizenegy csomó feletti sebességet. Az idő szép, megyünk, és természetesen olvasom tovább a találkozó anyagát.
Elsőként említem Magyar Kálmán kaposvári történész három hozzászólását, ami azért érdekes, mert megmutatja, hogy a történész munkája nemcsak nagy horderejű kérdések megválaszolására terjed ki (őshaza, honfoglalás), de vannak apróságok, semmiségek, morzsák, mint például A Magyarság és Bizánc kapcsolata a 10-11. században, az alcím pedig a dolgozat igazi témája: A 10-11. századi bizánci kapcsolataink a somogyi forrásokról. És a lényeg az, hogy források alig vannak, illetve szinte nincsenek, és a régész, a kutató mégis - hallatlan türelemmel - megkísérli a lehetetlent, és földrajzi nevekből, oklevelek szavaiból derít ki sok mindent, és netán egy fél mondatra bukkan, annak örül, és szárnyakat kap.
Nem tudom, hogy akik összeállítják, milyen módszert alkalmaznak a sorrendre, de ma megint két olyat olvastam, aminek a tárgya olyan messze van tőlem, mint Makó Jeruzsálemtől. Isten bocsássa meg nekem, de én ezeket a fejtegetéseket nem tudom igazán komolyan venni. És az is kitűnik ám az irodalomjegyzékekből, hogy az efféle "történészkedés" külföldön dívik. Ott van anyag bőven, meg "irodalom".
Szóval a következő igazán érdekes, és említésre méltó tanulmányt Radványi Iréne-Henriette vezette a nagyérdemű színe elé, az alábbi címmel: A hikszoszok turáni eredetéről. Már csak azért is érdemes elolvasni, mert kiderül, az eleddig számunkra teljesen érdektelen hikszoszok Indiában Kr.e. kb. 2500 évvel hatalmas birodalmat hoztak létre... de nem akarom én ezt most részletesen elővezetni, túlságosan fárasztó lenne, csak a lényeget: elfoglalják Mezopotámiát, észak Egyiptomot, (eddig oké minden). A hikszoszokat kúsoknak is hítták, és egyszer csak, mit ad isten, kiderül, hogy a keletről jöttek sötét arcú kús-magyarok, a Nílus deltájában lakók meg fehér magyarok voltak.... Kihagyás... és: A régi Keleten új világpolitikai helyzet volt kialakulóban: a magyar-turáni népek egymás közti békéjének megteremtése... (ez történt pedig Kr. e. a 13. században... aztán, hogy megkoronázzuk: Az eddigi kutatások során kimutatható, hogy a Kaukázus-Irán vidéki magyar országok létszáma az őshazában a Kr. e. 13. század derekán mintegy harmincmillió lelket számláló magyar-turáni törzset éltetett. Mivel nem akarok megsérteni senkit, ezért nincs megjegyzésem hozzá. Illetve annyit, hogy a szerző a szerény művéhez 131 tételes irodalomjegyzéket fűzött.

A következő, nem is tudom micsoda, mondjuk előadásban Rojkóné Bakos Ibolya Bernből az alábbi témát hozta: Korai rokonaink lábnyomain Németországban és Frízországban (Ura Linda). Egy bizonyos könyvről számol be: Franz J. Los nevű írótól: Die Ura Linda Hanschriften als Geschichtsquelle, azaz Ura Linda kéziratok, mint történelmi forrásanyag c. könyve, amelyben többek között ír az ősrégi hollandiai Texel-szigeti eseményekről, az ottani vár Freya nevű várúrnőjéről, Magy hercegről, a finnekről, magyarokról, valamint a hunokról. Nem akarok erről beszélni, de egy mondatot idézek.
A texeli vár alaprajza"Frya országát?megtámadták a keletről jövő finnek és magyarok(?), akiknek főnökét Magy néven említik. Magy meghódította Schonland keleti részét, de "a hegyeken és tengeren túlra" nem mert átmenni.
Azért ez nem semmi! Nosza, rajta finnugrászok, itt az írásos bizonyíték...
De azt ne tessék elfeledni, hogy az előadó ezt, mint érdekességet és legendát hozta, bár az is igaz, hogy a leírtakkal kapcsolatban kutatásokat is folytatott.
Hajózás:
Sajnos nem lesz vasárnapunk Gaetában, mert a Lys Line kérte, hogy gazdaságos sebességgel menjünk, mert csak hétfőn kezdenek dolgozni. Mit lehet erre mondani: csúnyák, de nagyon!
Lefekvés előtt megnyírtam magam. Most olyan hosszú a hajam, mint a gyufaszál. Csak nem hosszában, hanem vastagmentén... Mire haza kell menni, pont jó lesz a hossza.

A képen a Texel szigeti vár alaprajza látható.


Június 17. szerda, úton, Alborán-tenger (Földközi).

Éjfélkor megyek váltani, tök álmosan, a főnök meg ott virgonckodik.
Vitorlással találkoztunk.

Troublemaker - zavarkeltő

Mutatja, a naplókivonatot, hogy megrója a matrózokat, mert tegnap délután kiadta, hogy túlórában fejezzék be a raktártetők festését (két szelvény maradt öt óra utánra, ez hármójuknak legfeljebb 45 perces munka lett volna), és Szása vezérletével beintettek neki. Így megy a jelentés a Marlow-nak, azzal, hogy a két öreget váltsák le, Gyenyisznek meg ez lesz az első figyelmeztetése. (A kölyköt sajnálom, mert azt teszi, amit a két öreg parancsol, nem is tehet mást, ezt mi is tudjuk a barbával, ezért kap csak figyelmeztetést.) Idióták. Tudhatná a két vén fasz, hogy 103 túlórára kapnak átalányt, a felét se dolgozzák le, és még ők pattognak. Nem szeretem az ilyet. Nincs igazuk, csak hőbörögnek. Na, mindegy, meglátjuk, hogyan dönt a cég.
Az őrséget pont a szoros előtt vettem át, közben telefonvonal is lett, Encsike felhívott, de gyorsan be kellett fejezni, mert egy kretén kínai majdnem elgázolt. Jött a baromja a dög nagy hajójával, ezerrel, pont nekem, hátulról. Alig tudtam kimenekülni az útjából. Üvölthetett neki a Tarifa Forgalomellenőrzés, meg én is, hogy mi a frászt csinál, biztosan nem beszél az ökre angolul. A kínai személyzet között van egy valaki, aki tud, a többi nem. Így mondják. A tolmács meg, gondolom, addigra lefeküdt. A szomorú, hogy ezek kitúrják az európaiakat a mérhetetlen olcsóságukkal.
A másik barom meg egy arab halász lehetett, szerencsére az ellenkező sávban halászott, és az se beszélt angolul, csak annyit hallottam fél óránként, hogy: - Kepten, plíííz! Kepetn, plíííz! - üvöltötte, mint akinek a seggét varrják, aztán ha a hajó elkerülte: - Tenkjú, kepten, tenkjú kepten... - meglehetősen egyoldalú kommunikáció volt, viszont barom éles hangon rikoltozott bele az éjszakába.
Tegnap meg ma nézem a Tüskevár című sorozatot...
Délben mutatja Valerij, hogy milyen jelentést küldött a Marlow-nak. Szása, a nagypofájú matróz váltását kérte. Ugyanis reggel még rátett egy lapáttal, mert kioktatta a kaftánt, hogy nekik csak nyolc órát kell dolgozniuk, és a túlóra átalány az munka nélkül jár. Ha ez így van - mármint a kioktatás -, akkor teljesen egyetértek a hazaküldésével, mert az ilyen emberre nincs szükség a hajón, az angol ezt troblemakernek hívja, és aki ilyen minősítést kapott valaha a tengerészkönyvébe és a személyi lapjára (zavarkeltő), az megnézhette, minor kapott hajót.
Így aztán este öt után "örömmel" láttam, hogy az urak fél hatkor folytatták a melót a fedélzeten.
Lementem vacsorázni.

A pörgettyűs tájoló nem hajlandó túlórázni

Vacsora közben szól a szakács:
- Chief, ha végzett, menjen fel a hídra, kéri a parancsnok.
Vacsora után fel. Ott éppen áll a bál. Vologya, Jurij, a barba rohangálnak, mint pók a falon.
- István, elromlott a gyro. Nincs automata kormány, nézz utána a kézikönyvben, mit jelent a "Con" hibaüzenet a leánytájoló kijelzőjén.
Hát ehhez előbb meg kell keresni a manuált, aztán megbarátkozni vele kicsinység, és csak ezután lehet érdemben nekilátni a keresésnek. És közben két percenként a barba:
- István, megvan már?
- Még nincs... - mondom, és nem mutatom, hogy ideges vagyok én is, mint a rosseb. Aztán lassan-lassan letisztul minden, megvan a "Con" hibaüzenet is: a leánytájoló nem kap jelet. Ez annyit tesz, hogy az irányítópulton levő tájoló romlott el, amihez az összes többi szerkentyű kapcsolódik: a robotkormány, és a két radar.
A hiba megvan, közben megyünk persze, de kézi kormányzással, az irányt a mágnesen tájolóra (iránytű) tartva. Jurij áll a kormánynál, Vlagyimir a lába között kúszik a pult alá, hogy a tájolóhoz férjen. A radar automatikusan átállt "Head up" üzemmódra, azaz úgy mutatja, hogy az útvonalunk (a hajó orra) mutat a képernyőn északra (ez a klasszikus, ősrégi üzemmód, amikor hajózni kezdtem, a Székesfehérváron csak ilyen radarunk volt, mert ott nem volt pörgettyűs tájoló). Kiderítettem, hogy nincs mit tenni, nem is igazán értettem, hogy a főnök mit akart kikapcsoltatni, mert a radar mutatja, hogy a gyro útirány: ***,*. Nyolc körül lejöhettem aludni.
Jóccakát mindenkinek.


Június 18. csütörtök, úton, Földközi-tenger.

Éjfélkor felfelé menet találkoztam Szásával:
- Chief, jó a robot! - mondja vigyorogva.
Na, ez derék, gondoltam, és belépek a hídra. Ott a feje tején áll minden, Jurij is, a barba és Vova is. Hát nem tudom, mire gondolt Szása.
- István, leállunk - mondta Valerij. - A matrózok képtelenek kormányozni, Gyenyisz esetében nem is vártam mást, ez a vén bolond (ez Szása) se tud. Hatvan fokokat kaszálunk, a szembejövő hajók mind pánikba esve kiabálnak, hogy hova megyünk, milyen irányt tartunk? Reggelig sodródunk, ha hasad a hajnal keltsd fel Jurijt, és indulj el.
Megnyiratkoztam, a fodrász én voltam...- Oké... - nyugtáztam a parancsot. De Valerij persze még maradt a hídon. Vova leállt a főgéppel, felkapcsoltuk a "nem kormányzó" jelzést (két vörös lámpa egymás alatt), le a navigációs lámpákat, fel a fedélzeti világítást. Visszajött Vova, és persze nem nyugodtunk, tovább kerestük, mi a hiba, mit lehet tenni? És akkor belém csapott, nem a menykő, hanem a "felvilágosodás".
- Valerij, az Isartalon ugyanilyen robotkormányunk volt. Amikor Jürgen volt a barba, mutatta, hogy át lehet kapcsolni a mágnesen tájolóra, valahol itt... - mondtam. - Persze sose használtuk, de azért meg lehetne próbálni.
- Biztos? - hitetlenkedett Valerij.
- Ha mondom...
Vova jobban hitt nekem, mert azonnal elkezdte nyomogatni a gombokat, és végül kiderítettük, hogy valóban, van automata kormányunk a mágneses tájolóról.
- Főgép indul... - adta az ukázt a főnök. Hamarosan megindultunk. És mit ad a jóisten (meg az Anschütz GmbH.), szépen tartja a robotpilot az útirányt. Kettőkor ment le Valerij, de a lelkemre kötötte, hogy le ne vegyem a szemem a műszerfalról.
Nem vettem, és minden gond nélkül haladunk.
Délután jöttek az ímélek. Megvan a következő út: Garrucha - Kjopsvik. Ebben az a jó, hogy 2008-ban, az Isartallal megtettem ezt az utat, és ezért minden információm megvan hozzá, mert a hajózási könyveinkben a kirakó kikötő nincs benne. Fönt, nagyon északon egy cementgyár. Gaeta - Kjopsvik 13 menetnap. Aztán, fél hat után megjött, hogy egy bizonyos Jerzy Kowalksy váltja Szását, aki 1951-ben született, tehát szemtelenül fiatal, de Valerijnak nem tetszik, mert azt mondta, mit kezdjen a decken egy aggastyánnal. Így aztán hosszas vívódás után visszamondta a váltást. Most én kezdek aggódni, mert így aztán többet nem kérheti, illetve nem tudom, csak feltételezem, és mi lesz, ha Szása megint elkezd okostojáskodni?
Na, mindegy. Én írom a szolgálati lapot, Valerij meg küzd velük oroszul.
Tudod mi a röhej? Az elmúlt 24 óra tapasztalata az, hogy jobban tartja a hajó az útirányt, ha a mágneses tájolóra kormányzunk.


Június 19. péntek, úton, Földközi-tenger.

Az idő kezd kellemetlen lenni, mert a meleghez most hozzáadódik a magas páratartalom.
Lefestették a matrózok a raktártetőket!Megint itthon érzem magam, mert tele van az éter a Földközire jellemző idiótákkal. Megy a távol-keleti járatok unatkozó második tisztjeinek az ökörködése, az idétlen szövegelésük. A hangzavart csak erősítik az algériai partok arab állomásai, akik csak és kizárólag üvöltözve képesek beszélni, és mindent a 16-os csatornán dumálnak meg. És ami a hab a tortán, már idehallik az olasz halászok vonyítása is és Cagliari rádió idétlen géphangja.

Az én történelmem (nemtom hányadik folytatás)

Még mindig a londoni találkozó jegyzőkönyvét olvasom.
És meghatódom.
Mert olyan, de olyan hozzászólást olvastam, ami a legínyencebbek ízlését is kielégítheti.
Tomerle János Budapestről hozta a hallatlan okosságot: A magyar őstörténet kutatása és a mitikus Etelköz rejtélye címmel.
De jó, hogy elolvastam! Most aztán tudom a tutit, kérem szépen, így aztán közzé adom, hogy senki ne haljon meg hülyén.
A kutya ott van elásva, hogy senki nem tudja, hol van Etelköz. Ami a fő gubanc, hogy nekünk - most fogózz meg, barétom! - tősgyökeres finnugor nép lévén az Etelköz név nem megfejthető. Az Etel küzü török néveredeteztetés nem állja meg a helyét, mert mi indokolja egy török név átvételét egy tősgyökeres finnugor nép esetében. Ezzel csak egyet tudok érteni! Egy finnugor nép tényleg minek venne át török nevet? Ezt nagyon szépen megaszondta Tomerle úr.
Akkor viszont hol keressük a tutit? Mert Etelköz volt, csak mi nem tudjuk, merre keressük. Tessék mondani, Tomerle úr, hol lehetett?
U LUMIL CUTZ YETEL CEH, ahogyan a művelt maja az ő országát a Yucatán félszigetet nevezte volt. És ez a "yetel ceh" mi más lenne, ha nem a mi titokzatos Etelközünk?
Tényleg! Hát nem egyszerű? De! Megvan! Hurrá! Most mehet mindenki csicsikálni, de akkor elmulasztod a többit...
Mert a mi finnugor törzsökünk kap némi maja alapokat, nyelvileg is, Tomerléből kibeszéltileg, hogy láthassuk, mennyire azonos nyelvet beszélünk a Yucatán félszigeten lakott indiánokkal. Most némi nyelvészkedés jön ősmagyar-majául. Mert mit jelent a yetel ceh ország névben a ceh (keh) szó? Szarvast. No, ez semmiképpen nem bizonyítja a közös nyelvi gyökereket. De tudnunk kell, hogy az ősmagyaroknál a totemállat nevét nem volt szabad kiejteni, ezért azt népünk elfelejtette, megmaradt a helyettesítő szó, a szarvas, ami ugyanazt jelentette, mint az elfeledett, csak az nem szarvas volt, bár szarvast jelentett. Remélem eddig érthető. (Úgy kell nekünk, mondom én. Ebből is látszik a tősgyökerű magyarságom, mert én is erősen feledékeny vagyok.) Viszont megmaradt a totemszarvas neve melléknévként, a kehes szavunkban, tehát ilyen ravasz ez a magyar szarvas, hogy fenntartotta nekünk a totemnevét, csak azért, hogy bizonyíthassuk a maja-magyar nyelvrokonságot, ami olyan tuti, mint a finnugor.
Aztán ott van Pettend. Én nem teljesen tudom, hol van, de ott van valahol, mint egy helységnév, ez tuti. Megtudhatjuk az előadásból, hogy a névben a "d" hang valójában kicsinyítő képző, ezáltal máris megkaptuk a maja petén szót, ami szigetet jelent, és ugye a sziget a környezetéhez képest kicsi, ezért kapta a"d" kicsinyítőt, tehát egyértelmű...
És kapunk még szószedetet is, amiben olyan evidenciák vannak, mint: kas (maja) - kosár, kas (magyar), in - én, u - ő, övé, sot - sok, szuu - sűrű, és így tovább, ezen felül még legalább hét-nyolc rettentő erejű bizonyítékot kapunk. Ami között azért olyan evidencia is van ám, hogy te - fa, ki - golyó, kör, így aztán a magyar teke nyilván maja eredetű, mert ők ezt fagolyóként értelmeznék, ha volnának, de mivel nincsenek, így aztán csak a mi hatalmas nagyon rettentő eszünkre vagyunk hagyatkozva a kiderítést illetően.
De egyet meghagytam utolsónak, mert most jön jelen kis értekezésem tudományos magva, kvinteszenciája, most kérem én is hozzájárulok a tudományok rögös útjának kisimításához: a maja haa-la magyarul hal. De én tudom, hogy a haa-la finnül meg kala, tehát ímé, kimutattam a maja-finn közös nyelvi gyökereket, lehet összeborulni a finneknek is a majákkal, de csakis általam!
Most itt ülök a hídon, és megelégedetten lógázgatom a maja-finnugor-magyar gyökereimet.

HajnalHajózunk tovább, közeledünk Szardínia szigetéhez.
A déli váltásnál több mindenre fény derült. Érkezéskor horgonyt dobunk, hétfő reggel visznek be. Ez nagyjából várható is volt.
Aztán, a Marlow nem fogadta el Valerij visszakozását, mert Szása az előző hajóján ugyanezt eljátszotta, kioktatta a barbát a munkaidőről, és a többi matrózt is igyekezett szembefordítani a parancsnokkal. Így aztán nincs visszakozás. Ami az aranyos, Valerij rákérdezett Szásánál:
- Az előző hajóján is baja volt a munkaidővel?
- Á, nem volt, csak a parancsnok volt hülye... - válaszolta a matróz.
Ez persze nyilvánvaló. Mindig a parancsnok és a chief az idióta. Jobb, ha hazamegy. Ja, és persze fizeti a teljes váltás költségét, amint az ilyenkor szokásos. Kíváncsi lennék, kap-e a Marlow-tól még hajót? Mert ha nem, megnézheti magát, ugyanis a cégváltáskor, az előzőtől kérnek jellemzést...
Most bajban vagyok. Mert itt ülök a kabinban, (Illést hallgatok), és nem tudom a naplót írni, mert ha folytatom, mindenki kiütést kap már a londoni találkozó anyagától... De mit tehetek, ha egyszer engem most nagyon foglalkoztat. És hallatlan érdekes előadások következnek...
Tudod mit, most megnézek egy mozit, lefekszem, és holnap folytatom. Ez a naplómban két sort jelent csak, de akkor is...
Így most mindenkinek pá kedvest kívánok, megyek mozizni


Június 20. szombat, úton, Tirrén-tenger.

Érkezünk hamarosan.Na, kérem. Moziztam, megnéztem a Gyűrűk ura első részének kétharmadát, többet nem, mert baromi hosszú. Aztán éjfélkor feljöttem volt a hídra, beszélgettünk kicsit a barbával, megint Gyenyisz került szóba.
- Nem szokott feljönni az őrségedben? - kérdeztem, mert ugye abban egyeztünk meg, hogy érdeklődni fog a gyerek a szakma iránt, és mivel engem le se tojik, arra tippeltem, hogy Valerijt boldogítja este hattól éjfélig.
- Dehogynem, feljön az - mondta a barba vigyorogva. - Tegnap jött cigarettát kérni, három napja meg egy karton sört. Amikor a kézi kormányzás volt, őrségbe rendeltem, de tízkor eltűnt. Másnap kérdem, mi történt? Tudod mit válaszolt? Hogy lement aludni, mert fáradt volt!
Ez igen aranyos. Őrséges matróz lemegy aludni, mert fáradt... azt hiszem ez a Gyenyisz még mindig gyerek. Nem nőtt be a feje lágya, de nehezen is fog, egyszerűen nem érzékeli, hogy megváltozott körülötte a világ, felnőttként kellene viselkednie.
Na, most jött el az ideje, hogy visszatérjünk a londoni találkozó előadásaihoz. Elsőként a

Tamanáról

Kell szólnom, ugyanis elolvastam dr. Vámos-Tóth Bátor előadását e tárgyban, és mondhatom, eléggé más a leányzó fekvése, mint amit először gondoltam. Nos, amit a Tamana, a földrajzi névkutatás módszere című előadásában elmond, bizonyos dolgokat más megvilágításba helyez.
Fogalmazzunk egyszerűen, és az érdeklődést felkeltően: ő Däniken nyelvész utóda. Ő is azokat az érveket sorolja fel, amit Däniken, vagy A gaetai erődNemere István könyvében felsorol (A jövő emlékei, ha jól emlékszem a címre).
Tudjuk, hogy vannak az emberiség történelmében megmagyarázhatatlan tárgyi leletek, és bizonyos folyamatok, de ezeket a tudomány teljesen figyelmen kívül hagyja. A teljesség igénye nélkül: Az emberiséget mintegy félmillió évesnek feltételezve (az őskőkortól számítva) volt az ősember, aki pattintott szerszámokat, lebunkózott állatokat, gyűjtögetett és passz. Ezt 490 000 évig folyamatosan végezte, aztán mit ad Isten, 10 000 évvel ezelőtt, minden előzmény nélkül megjelennek az ősi kultúrák, mint az egyiptomi, mezopotámiai kultúra, ahol egy hosszú nemesítési folyamatot nélkülözve gabonát kezd termelni az imént még ősember, Építészeti előzmények nélküli templomokat emel, stb.
És ehhez jönnek a megmagyarázhatatlan régészeti leletek:
Közép-Ázsiában 30 000 éves, dinoszauruszokat is ábrázoló, kavicsra égetett festményeket találnak.
Szibériából előkerült 20 ezer éves bivalykoponyán minden kétséget kizárva lőtt seb van.
Mezopotámiában több mint 12 ezer éves galvánelemet találtak a régészek.
A Földközi-tengerben elsüllyedt ókori görög hajóroncsban több tízezer éves bronz fogaskerék került elő (fogaskereket csak gépsoron lehet gyártani).
Az ötven éve felfedezett Guayanai felföldön több mint tízezer éves öntözőberendezést találtak...
Szóval ezek azok az indítékok, ami egy ősrégi civilizációra enged következtetni.
Váradi-Tóth Bátor nem mond semmi mást, mint azt, hogy ez a civilizáció nyomot hagyott, és ez kideríthető a földrajzi nevek vizsgálatával. Ebben szerintem is lehet valami...
Számítógépes adatbázist hozott létre mintegy tíz éve Hawaii-on, és azóta is gyűjti a neveket.
Fogalmazzunk úgy (ahogyan ő nem, persze), hogy pechünkre a nevek jól illeszkednek nyelvünkhöz, sőt, magyar neveknek tűnnek. A Tamana nevek mind előfordulnak a Kárpát-medencében, a világ többi részén pedig - és ez lényeges ám - nem elszórtan, hanem mindig csoportosan.
A találkozóra elhozta azokat a kutatási eredményeket, amit a Magyar Nyelvtudományi Intézet által kiadott: Pápai járás földrajzi neveinek tára című kiadványa kapcsán végzett.
Gaetában, rakodás közben...A lényeg, hogy a 400 oldalas könyvben a járás 61 településének a neve közül 54%-ra nem tudtak magyarázatot adni a magyar nyelvészek. Viszont a Tamana módszerrel Vámos-Tóth mindet megmagyarázza (illetve nem magyaráz, hanem azt bizonyítja, hogy Tamana nevek). Egy ilyen a nyelvészeink által megmagyarázhatatlan eredetű név a Bakony. Nézzük, erről mit mond Vámos-Tóth a Tamana módszerrel.
A Bakony-Bakon nevet megtalálta a Fülöp-szigeteki Luzon szigetén. Az ottani Bakontól délre, 5 kilométerre van a Balaton nevű falu. Ennek a Balaton falunak a szomszédjai: Jágónak és Titiszán falvak és a Karingó sziget.
Nálunk Dombóvár alatt van Jágónak falu (én csak Nakként ismerem és láttam, de ez nem jelenti azt, hogy nem lehetett valamikor Jágónak, vagy egy másikat hívnak így). A Székelyföldi Barcaságban pedig a hun-avar árkok - más néven Karingók - mentén éppen a Tyityiszán kútnál ivott áldomást Attila király (Orbán Balázs szerint).
Vegyünk még egy példát, a pápai járási Szalókot.
A Fülöp szigeteki mindanaoi hegyekben van a SZALOK falu, nem messze tőle fekszik MAGYAR falu. A környéken a következő Szigetköz-Kisalföld azonos nevek találhatók: Balabuda (Bala + BUDA), Balambán (BALAM + Bán) folyó, Mátébér (Máté + BÉR) falu, Koppándun (KOPPÁND + Un) falu, KALOBI patak, LAM-BAJÁN, BODAK, SZAVA falvak, és a GALÁNTAI hegy. Nos, a BUDA és BALMBÉR hun személynevek, magyar név a KOPPÁND és a LAM, végül a BAJÁN avar név. A BODAK, SZAVA, GAKÁNTAI, KALOBI nevek pedig mind Szigetközi földrajzi nevek.
Ha most befejezem a felsorolást, annak a helyhiány és a türelemmel való vissza nem élés az oka. Akit érdekel, töltse le a világhálóról, és olvassa el.
Végül is azt mondom erről, hogy nem tudom, mit mondjak... Talán azt, hogy Vámos-Tóth Bátor folytassa tovább a kutakodást, és hozza nyilvánosságra. Aztán majd meglátjuk, mi történik.
De azért azt is vedd a fenti elmélethez, hogy mindenütt, ahol Tamana neveket talált, ott mindenütt: rovásírással írnak, ragozó nyelven beszélnek, pentaton a zenéjük, a Mándi díszítőelem mindenütt megtalálható.
És nem utolsó sorban ezek a területek mind többé-kevésbé a világtól elzárt területek és valóban alig van kapcsolatuk a civilizációnkkal.

Érdekes előadást hozott Vida Dénes Bécsből.
Ami eleve rokonszenvessé teszi, hogy kiosztja Sajnovicsot és Hundorfer-Hunfalvyt, és velük együtt az egész Akadémiát.
A szerző szakterülete az óind vagy védikus civilizáció. Érdekes és logikus a megjegyzése: ha mi Nyugat-Kína, a Dél-Szovjetunió és Kelet-Afganisztán mai területéről származunk (1988-as előadás), akkor logikus, hogy kapcsolatban voltunk a védikus műveltséggel is, és írásos nyomunkat kell találni a védikus civilizáció irataiban is. (Nemcsak a görög-bizánci és kínaiban, mondom én.)
A védikus irodalom hol svéta huna, hol sitta huna néven emlegetik a hunokat (szittya hunok?) A Rámánajában írnak a csodaszarvasról és a két királyfiról.
Hanem a szanszkrit és a magyar nyelv párhuzamba állítása rendkívül érdekes!
Idézi Kőrösi Csoma tibeti szótárának bevezetőjét:
"Saját nemzetének pedig a szerző büszkeséggel jelentheti, hogy a szanszkrit tanulmányozása sokkal hasznosabb a magyarokra, mint bármely más?európai nemzetre nézve. A magyarok dús forrást fognak találni tanulmányozásában, szem előtt tartván nemzeti eredetük, szokásaik, viseletük és nyelvük· szempontjait, mégpedig azért, mivel a szanszkrit nyelv alkotása (más indiai nyelvekkel egyetemben) nagyon párhuzamos a magyaréval, mely különben eltér a nyugati Európa nyelveitől. E párhuzamosságnak feltűnő bizonyosságául álljon a következő példa. A magyarban előragok helyett utóragokat találunk, kivétel nélkül, kivéve a személyes névmások esetét; és az igegyökből segédige nélkül, s csupán?egy szótag egyszerű hozzáadásával többféle igealakokat formálhatunk: tudniillik cselekvő, szenvedő, óhajtó, visszaható formákat. Így van ez úgy a magyarban, mint a szanszkritban, s nincs szükség sem itt, sem ott a segítő igékre az összetett múlt vagy jövő idők formálásában, ahogy az okvetlen megkívántatik az európai nyelvekben."
Így szól Kőrösi Csoma a szanszkrit és?magyar nyelv hasonlóságairól. Én még megemlíteném - mondja az előadó -, a szanszkrit és magyar kicsinyítőképzők teljes azonosságát. A szanszkrit nyelv a "ka" és a "dzsi" kicsinyítőképzőt használja, míg a népies változata a "ko", ezek megfelelője mind megtalálható a magyar nyelvben is. Pl.: napocska, fiúcska, leányka stb., illetve Fercsi, Karcsi, bácsi, öcsi etc., valamint Lackó, Ferkó, pejkó stb.
Az úttörő Kőrösi után több magyar kutató foglalkozott a szanszkrit és a magyar nyelv összehasonlításával. Dr. Tóth Jenő indiai tanulmányai ideje alatt például kb. 1300 olyan szót gyűjtött, amelyek a magyar nyelv törzsi, családi, földrajzi stb. vonatkozású szókészletével mutatnak szoros kapcsolatot. A Duka Tivadar által kiadott Kőrösi Csoma-életrajz függeléke, mint Csoma Sándor eredeti gyűjtését közli azt a kb. 250 szanszkrit szót, amelyeket a magyarral egyeztethetőknek tartott. Az ehhez írt jegyzetekben olvashatunk a Kőrösi által kiemelt, Indiában szereplő, magyarral egyező családnevekről: Bala, Buda, Bodola, Barta, Bálya, Bod, Bede, Binde, Vajna, Beder, Vida, Bardócz, Bihar, Hari, Csorja, Sánta, Buja, Székely stb.
Mind a mai napig használunk olyan jó pogány magyar keresztneveket, amelyek Indiában is népszerűek: Atilla, Béla, Buda, Réka stb.
A magyarral rokon hangzó szanszkrit szavakat most nem sorolom fel, de néhányat érdemes megemlíteni, azokat, amelyek a legfontosabb jelentőségűek egy civilizált, vallásos kultúrájú nép életében: ista, isan - isten; balavan - bálvány (!); agni - éni; átá - atya; hirany - arany; kú - kút; brikha - bika; arthak - érték; dvára - udvar; kalasha - kulacs, és így tovább.
Halálos ágyán Kőrösi nyomatékot adott annak a meggyőződésének, hogy hazánk ősi helységnevei, illetve a folyók és hegységek nevei szanszkrit eredetűek: Déva, Temesvár, Mucsi, Kartal, Buda, Baja, Tisza (Indiában Tiszta folyó) és Bihar. Ez utóbbi India egyik államának neve is, amelyet az Encyclopedia Britannica szerint a fehér hunok alapítottak.

És akkor ráadásnak és utoljára megint idézek, nevezetesen W. Vityi Zoltán előadásából:
"Az Úr 1016. esztendejének tavaszán a dánok 19 éves ifjú királya, Knut, vagy ahogyan az utókor nevezi: Nagy Kanut, partra szállt az angol szigeten. A rövidesen már Londont ostromló serege ellen egy másik ifjú uralkodó, az éppen királlyá kiáltott angolszász Vasbordájú Edmund vette fel a harcot, de végül is kényszerű egyezségre lépett Kanuttal. Egyezségük szerint Edmundnak csak a Temzétől délre eső tartományai maradtak meg, míg északon a dán király lett az úr. Nem sokkal később, október 30-án, Vasbordájú Edmund váratlanul elhunyt. Az angol krónikák szerint Kanut orgyilkosai végeztek vele. Apró árváinak, Edward és Edmund hercegnek a sorsa pedig a kényszerű száműzetés lett, amelynek jó részét a magyar királyi udvarban töltötték el.
És az utókor azt feltételezi, hogy feleséget találtak Szent István lányai között. Ez csak feltételezés, de akit érdekelnek Őfelsége II. Erzsébet angol királynő magyar ősei, az olvassa el a cikket. Sok érdekességet találhat benne!
Este megérkeztünk Gaeta elé, horgonyt dobtunk, és kész. Hétfőn bemegyünk, kiraknak, és elmegyünk. Valószínűleg Karmöyben fogunk olajat venni, ez azért is jó, mert lesz internet.


Június 21. vasárnap, Gaeta, horgonyon.

Megjöttünk, itt vagyunk. Az idő kellemes, nincs nagy meleg, éjszaka az igazi, 21-22 fok. Az éjjel összeállítottam a leveleimet, kinyomtattam, és rendezgettem az olvasnivalóimat. Mindenki pechére találtam egy pdf könyvet, ez az alábbi címre hallgat:

MAGYAR TÖRTÉNELEM
Tízezer év - ezer oldalról

Ez kérem, egy Oktatási segédkönyv, melynek lektorai az alábbi tudós férfiak: Csámpai Ottó (Pozsony) kandidátus, habilitált egyetemi docens; Darai Lajos Mihály (Székesfehérvár) kandidátus, főiskolai tanár, MTA munkabizottsági tag, a továbbképzés felelőse; Lukács László (Székesfehérvár) kandidátus, egyetemi tanár; Rókusfalvy Pál (Budapest) az MTA doktora; Zachar József (Budapest) az MTA doktora, egyetemi tanár a ZMTE Tudományos Tanácsa elnöke.
Megtudjuk a következőket: A kötetet ingyen kapja 300 magyarországi könyvtár, további 70 ország 156 könyvtára, valamint a Zürichi Magyar Történelmi Egyesület és a Kodolányi János Főiskola által szervezett, "A MAGYAR TÖRTÉNELEM TANÍTÁSÁNAK TARTALMI ÉS MÓDSZERTANI MEGÚJÍTÁSA" c. továbbképzés résztvevői.
Most gatyába rázom, és ha elkezdtem olvasni, jaj lesz nektek! Már két íráson túl vagyok, ezek pedig:
1. Kálnási Árpád (Debrecen): A finnugor elmélet érvrendszere. a nyelvtudomány és a magyar őstörténet, nyelvünk finnugorsága
2. Götz László (St. Pölten): Az uráli-finnugor nyelvek genetikus nyelvcsaládi elméletének ellentmondásairól.
De szerencsétek van, nem részletezem. (hát... ez azért így nem teljesen igaz... beszúrás utólag). Csak az eredményt adom meg: Kálnási - Götz 0-6. Magyarán Götz fejtegetéséből kiviláglik, mennyire áltudományos módszerekkel dolgozik a finnurgász nyelvész társaság. Rendszeresen felrúgják a nyelvészeti szabályokat. Jó, mondok (idézek) egy példát, hogy ne legyen senkinek hiányérzete. Az alábbi nyelvészeti fejtegetés minden erőfeszítés nélkül mindenki számára érthető, és világosan mutatja a finnugrászok abszurd és tudománytalan módszereit: "A finnugrisztika következő módszertani ellentmondása a feltételezett uráli, finnugor és ugor alapnyelvi fokozatok egykori hangalakjainak nyelvészeti visszakövetkeztetése terén jelentkezik, amelynél nyelvészeink - saját állításuk szerint - az egész nemzetközi nyelvtudományban egyedül tudományosnak tekintett és általánosan használatos ún. "hangtörvényes", "szabályos hangváltozásos" rekonstrukciós módszert alkalmazzák. Tudnivaló, hogy ez a rekonstrukciós módszer abban áll, hogy a vizsgált nyelvcsalád különböző nyelveiből összegyűjtik a nyelvemlékekben található azonos jelentésű szavak hangalakjait és ezen hangalakok legrégebbről adatolt változataiból rekonstruálják az illető szó feltehető alapnyelvi hangalakját. (Kiemelés tőlem.) No már most, nézzük meg kissé közelebbről, hogyan alkalmazza a finnugrisztika a gyakorlatban ezt a "szabályos hangváltozásos" rekonstrukciós módszert az uráli, a finnugor és az ugor alapnyelvi fokozatok szavainak visszakövetkeztetésénél, hiszen már tudjuk, hogy az egész módszer alapvető előfeltétele, azaz A NYELVEMLÉKEKBEN ADATOLT RÉGI HANGALAKOKBÓL VALÓ KIINDULÁS KÖVETELMÉNYE A FINNUGOR NYELVEK ESETÉBEN MEGVALÓSÍTHATATLAN IGYEKEZET, MERT E NYELVEK SEMMIFÉLE OLYAN NYELVEMLÉKKEL SEM RENDELKEZNEK, AHOL AKÁR CSAK EGYETLEN MÁSSALHANGZÓ-ELTOLÓDÁS IS ADATOLHATÓ LENNE. Mit tesz tehát a finnugrisztika ebben a kínos kényszerhelyzetben? Nem mást, mint hogy egyszerűen összeszámlálja a különböző finnugor nyelvek azonos jelentésű szavainak mai hangalakjait, és azt a hangalakot tekinti ősi, uráli, finn-ugor vagy ugor alapnyelvi hangalaknak, amelyik a legtöbb mai finnugor nyelvben előfordul. Így pl. mivel a magyar "fej" szó az összes többi finnugor nyelvben "p" hanggal kezdődik, eleve ezt a "p"-t teszik meg ősnyelvi alaphangnak. Holott ezzel a gyakorlattal valósággal fejtetőre állítják a "szabályos hangváltozásos" ősnyelvi rekonstrukciós módszer azon előbb vázolt alapvető módszertani elvét, hogy mindig a lehető legrégibb nyelvemlékekben adatolható hangalakok tekintendők az illető szó alapnyelvi hangalakjának. A nyelvemlékbeli helyzet ugyanis a magyar "fej" szó esetében az, hogy az "f"-es magyar hangalakok tekintendők az illető szó alapnyelvi hangalakjának. Az "f"-es magyar hangalak már 1055-ben adatolt (a tihanyi apátság alapítólevelében), míg a többi finnugor nyelv "fej" jelentésű szavainak "p" hanggal kezdődő változatait csak a 16. vagy a 18-19. századból ismerjük. Ennek ellenére azonban a finnugrisztika mintegy magától értetődően az északi finnugor nyelvek "p" kezdőhangjait nevezi ki a "fej" szó ősi alapnyelvi hanglakjának, s a fél évezreddel korábbról adatolt magyar "f" kezdőhangra ügyet sem vet. Így van ez számos más esetben is, nem csak a "p" és az "f" hangok viszonyánál, hanem ugyanúgy a "k" és a "h" hang vonatkozásában is. Ennek a gyakorlatnak keletkezésénél egészen nyilvánvalóan az indogermanisztika legparádésabb hangfejlődési szabálya, a latin és a germán nyelvekben gyakran előforduló ún. "piscis-Fisch viszony" bábáskodott, ami azt jelenti, hogy a régebbről adatolható latin "p" kezdőhangú szavaknak a germán nyelvekben sokszor "f" kezdőhang felel meg. Az a vélekedés, hogy a "p" hangalakok a régebbiek az "f" kezdőhangoknál, e "piscis-Fisch viszony" következtében már a 19. század közepe óta az egyik legalapvetőbb "hangtörténeti" szabályszerűségnek számit a nemzetközi nyelvhasonlításban. Kétségkívül emiatt nem tűnt fel a kívülálló külföldi nyelvészeknek a finnugrisztika turpissága (milyen szerényen fogalmaz - én), amikor az "f" kezdőhangú magyar szavakat sorozatosan a "p" kezdőhangú északi finnugor szavak későbbi fejleményeinek értékelte. De ettől függetlenül is, ezen eljárás képtelenségét teljesen ad abszurdum viszi az a mintegy "melléktermék"-ként jelentkező, de az alkalmazott módszerből szükségszerűen következő lehetetlen állapot, hogy az ily módon rekonstruált uráli, finnugor és ugor alapnyelvi szavak mássalhangzói gyakorlatilag minden esetben megegyeznek az északi finnugor nyelvek megfelelő mai szavainak mássalhangzóival, azaz magyarán mondva a finnugor nyelvészet ősnyelvi rekonstrukcióinak értelmében gyakorlatilag egyetlen egy északi finnugor nyelvben sem lettek volna hangeltolódások, vagyis ún. "hangfejlődés", hanem mindegyikben még 4000 (ugor alapnyelv feltételezett kora), 6000 (a finnugor alapnyelv kora), sőt 8000 (az uráli alapnyelv kora) év múltán is ugyanazok a mássalhangzók lennének használatában, mint az említett alapnyelvek korszakaiban hosszú évezredekkel ezelőtt. Holott mindenféle "hangtörvényes", "szabályos hangváltozásos" nyelvhasonlítási módszer alapvető axiómája éppenséggel az a szilárd meggyőződés, hogy a szavak mássalhangzói az idők folyamán kérlelhetetlen szükségszerűséggel szabályosan megváltoznak (kiemelés tőlem). Ehhez járul még, hogy a nyelvemlékek fent vázolt megoszlásán kívül az ún. finn-ugor nyelvcsalád demográfiai adatai is amellett szólnak, hogy a magyar nyelv a finn-ugor nyelvcsaládba sorolt egyéb nyelvekhez viszonyítva megkülönböztetett helyzetet foglal el. A magyarul beszélők száma ugyanis kb. 15-16 millióra tehető, amely mennyiség az uráli-finnugor népek összlétszámának mintegy 2/3-át jelenti, és ráadásul - Európában szinte egyedülálló módon - gyakorlatilag nyelvjárások nélküli egységes nyelvi tömböt képez, míg az összesen kb. 8 milliónyi többi finnugor népecske 16 önálló nyelvre és ezeken belül több mint 50 - legnagyobbrészt egymástól igen erősen eltérő - nyelvjárásra oszlik. Így pl. a kb. 6000-nyi vogul négy, egymástól annyira különböző dialektust használ, hogy alig-alig értik meg egymást. A kb. 20.000 ember által beszélt osztják pedig három fő nyelvjáráson kívül összesen 7-8 kisebb dialektusra oszlik, amelyek szintén az érthetetlenségig elütnek egymástól (lásd Antal-Csongor-Fodor, 1970, 120 old.)."
És egy érv arra, hogy miért értelmetlenség ez az egész finnugrisztika, idézem tovább Götz Lászlót:
"Végül pedig - de nem utolsó sorban - feltétlenül meg kell említenünk az uráli- finnugor genetikus nyelvcsaládi hipotézis azon - talán legfontosabb - belső ellentmondását, amely tulajdonképpen nem is annyira ellentmondás, hanem sokkal inkább egyenesen AZ EGÉSZ KONCEPCIÓT KIZÁRÓ TÉNY. Ez pedig abban áll, hogy a finnugor nyelvészet az uráli ősnép és alapnyelv kialakulását Kr.e. 6000 tájára keltezi és a Káma-Urál vidékére lokalizálja, holott abban a térségben a régészet megállapítása szerint Kr.e. 4000 előtt még nem éltek emberek (lásd László, 1964). AHOL PEDIG NINCS EMBER, OTT KÉZENFEKVŐ MÓDON ŐSHAZA SEM LEHET. De nem sokkal jobb a helyzet az ún. "finnugor" ősnép és alapnyelv esetében sem. A finnugor együttélés és nyelvközösség idejét ugyanis - amint már említettük - a finnugrisztika kb. Kr.e. 4000 és 2000 közé keltezi és helyét szintén a Káma-Urál vidékére teszi. Nos, ebben az időszakban éltek ugyan már emberek a Káma-Urál térségében, de ezek még csak halász-vadász-gyűjtögető fokon álltak, s ennek a gazdasági szintnek megfelelően a népesség száma rendkívül alacsony volt: ismeretes, hogy halász-vadász viszonyok között a népsűrűség csak 0,01-0,09/km2 között mozoghat, az adott terület ökológiai adottságaitól függően. Szemléltető példát véve ez azt jelenti, hogy a mai Magyarország kb. 93.000 km2- es területének megfelelő térségben csak mintegy 930-8370 halász-vadász talál magának megélhetés."
Remélem érthető volt, és ígérem, nem idézek többet nyelvészeti munkákból (azért ez a megjegyzés még mindig nem fedi a teljes valóságot, későbbi beszúrás), most is csak azért tettem, mert nagyon él a köztudatban az a tévhit, hogy a finnugrászok tudományos módszerekkel dolgoznak, és az állításaik megalapozottak.
A finnugrász őshaza kérdésében nézzük hogyan is - hogy is mondjam -, verik át a népet az úgynevezett tudósok. Mit kell tenni? Egyszerűen úgy, hogy abszolút tudományos módon, és mindenki előtt logikus, sőt elvárható módon kezdjék az értekezést. Ezt az alábbi módon teszi meg Kálnási az Uráli őshazáról című részében az írásának:
"Itt az őstörténetről kell röviden elmondani, hogy az, mint komplex tudomány, írásos emlékekre alig támaszkodhat és így különböző más tudományoknak az eredményeit hívja segítségül az ilyen kérdések tisztázásában. Az uráli őshazával kapcsolatban a 19. század közepétől fogva vannak hipotézisek."
Ez az. Ez gyönyörű, hiszen ez a tudomány valóságos munkamódszere. Csakhogy a baj az, hogy itt meg is állnak, és nem vesznek tudomást más tudományágak eredményeiről. Mondjuk a genetikáéról, amelyik kétséget kizáróan, 100%-os biztonsággal megmondja, hogy honnan ered a magyarság, és miért nem lehetett finnugor őshaza. És ugye, még ebben az elfogadhatónak ítélt egyetlen mondatban is csúsztatás van - ha enyhén fogalmazok -, mert ez a mondatrész: "... írásos emlékekre alig támaszkodhat..." ez igaz az őstörténetre általában, de azt sejteti, hogy a finnugrászoknak is vannak némi írásos adataik, de ez sajnos nem igaz. Ugyanis a régi korok emberei nem tudtak a finnugrász agymenésről, és nem foglaltak semmit írásba arról, ami nem volt (bár hazudni akkor is sokat hazudtak, de a maguk érdekében, és nem a távoli jövő történelemhamisítóinak megfelelően). Azt persze egy pillanatig se tagadom, hogy lehetnek írásos emlékek, de azok nyilván nem a finnugor elméletet alapozzák meg, csak belemagyarázzák, mert az semmibe se kerül.
Tehát mit lehet erre mondani? Hogy folytatják tovább a népbutítást, továbbra se hajlandók együttműködni a magyarság őstörténelmének feltárásában, hogy legalább részben jóvátegyék azt a sok-sok bűnt, amit elkövettek a népük ellen.
Mert ne tessék hinni, hogy csak arról van szó, hogy: pardon tévedtünk... Mert ha nincs finnugrsztika, akkor nincs együgyű honfoglaló magyarság, aki beszélni is alig tud, és a szókészletének 30%-át a földművelést nem ismerő szlávoktól (akik alig voltak jelen az országban) veszik át. Akkor nincs az, hogy szókészletünk túlnyomó többsége "ismeretlen" eredetű szó. Akkor nincs, hogy a kultúrához kapcsolódó szavaink átvett szavak, mert ugye a szókincsünket a legelmaradottabb finnugor nép szókészletéhez hasonlították, és ami ott nincs meg, azt mi sem tudhattuk. Egyszerűen őrület!
Bocs, elkapott a hév. Több szó ne essék róla (pedig fog, de már közel a vége, utólagos beszúrás).
Egy szóval se akarom én azt mondani, hogy aki a finnugrizmussal foglalkozik, ne lenne rendes ember, ne lenne tudós. De be kell látni, hogy ha van egy "tudománynak" 200 éve, akkor a benne hívő tudós férfiak minden bizonnyal ki tudnak munkálni, ha lassan haladva is, de kimunkálnak egy rendszert egy ragozó és más ragozó nyelvek között. Mert az állításaik annyira "tudományosak", hogy a közember számára teljességgel érthetetlenek, amíg mondjuk a hun szókészlet és nyelvtan semmi magyarázatára nincs szükség, mert üvölt az olyan szintű nyelvrokonság, mint amilyen a spanyol és mondjuk, a portugál között van. Értik egymást gond nélkül. Mondjak rá példákat?
Na, jó, ha ennyire akarod, itt van egy kis hun nyelvtan és szókészlet, de csak azért, hogy lásd, ez a mi nyelvcsaládunk, és nem finnugrista agymenés. Mielőtt kiröhögnél, és azt mondanád, hogy ez sarlatánság, nem tudjuk a hun nyelvet rekonstruálni, akkor erre azt mondom, hogy csak a finnugrász képtelen erre. Mi azért tudjuk, mert 1860 óta ismerjük az Iszfaháni Kódexből (és persze a finnugrászok is, csak úgy félnek ettől, mint az ördög a bibliától, legszívesebben a tűzre vetnék):
Tehát a forrásokról:

Iszfaháni kódex, Kr.u. 500 körül:
Az anyag a kódex eredeti kigyűjtött egyes szavait, nyelvtani alakzatait mutatja be, nem tartalmazza a szövegeket. Valószínűsíthető, hogy az eredeti nyelvtani válogatás nem öleli fel a szövegekben rejlő ez irányú lehetőségeit. A teljes hun fonetikus jelrendszer és örmény átírására sincs itt technikai mód.

Krétai kódex, Kr.u. 700 körül:
Elsősorban görög feljegyzések a valószínűleg a Kárpát-medencében és környékén élő "szküthák"-ról. A szöveg idéz néhány szkütha szót, lásd:(K) jelölést, amelyek megegyezést vagy nagy hasonlóságot mutatnak az iszfaháni kódex idevonatkozó szavaival. Az egyetlen bilinguis szöveg lásd a szó és nyelvtani alakgyűjtemény végén: "Kezdetben vala az ige..."

Az a nagy harci helyzet, hogy mivel interneten olvasod, ezért nem kerül semmibe, hogy az eredeti honlapon csodálkozz, mint tettem én is. Tehát itt a link hozzá Dr. Detre Csaba dolgozta ki

Ennyi. Ha nem elég, lapozd fel a kódexet, és csodálkozz. Többszörösen aláhúzom: ez a kódex 1860 óta ismert hazánkban. Te tudtál róla? Nem? Miért?
Megmondom:
Azért, mert ennyire hihetsz a "hivatalos" történészeinknek. A finnugrászat hozadéka, hogy nem beszélhetünk a hun gyökereinkről, de elgondolkodtató, és nem-e lehet-e az, hogy: 1. A hunok magyarul beszéltek (legalább is akkor, amikor Kr.u. 500-ban lejegyezték a krónikát. 2. Esetleg mi most hun nyelven beszélünk. Lehet, egy harmadik eset is, hogy a hunok finnugorok voltak, de nem hiszem, hogy erre oly sok írásos bizonyítékot találnának, hogy külföldnek is be tudják adni (mert itthon a média segítségével simán menne...).
Ezek után, ha akarod, minősíts délibábosnak, de nekem a hunok őseim, szerintem a népünknek hun gyökerei vannak, és nem finnugor. Amelyik történész a hun gyökerek és eredet ellen van, azt én semmire nem becsülöm, az én világomben se helye, se szavazata nincs.
Vámbéry Árminnak igaza volt, amikor a türk eredetkutatás felé indult, ugyanis abban senki sem kételkedik, hogy a hunok türkök voltak.
Ha hiszed, ha nem most már valóban befejezem.


Panorámakép a rakpart felőli oldalon

Június 21. hétfő, Gaeta, úton.

Hajózzunk:
Fél délben keltem, a kirakás szépen ment, én meg aludtam, hát ez is csak Valerijjal eshet ám meg! Már Jeryz volt a járónál őrségben, valóban jó öreg, sokkal öregebb, mint én, és úgy néz ki, hogy esetében az lesz, ami a természetes, hogy a kor hozza magával a szakma teljes ismeretét.
Ja, mondtam már, hogy naplóírás közben Mackó Mónikát hallgatok? Otthon letöltöttem mindent, ami tőle elérhető, sajna csak 11 zeneszám és két vers. Nagyon tetszenek, ami abból is látszik, hogy most állandóan ez megy a Winampon. Az a fajta énekes, aki lazán nekitámaszkodik a mosogatónak, és két tányér között könnyedén kiénekli a legfurfangosabb magas cét is. Ezzel csak azt akarom érzékeltetni, hogy nekem úgy tűnik, teljesen lazán, természetesen énekel, nem visít és erőlködik, mint akinek a popsiját varrják, ha egy igazán magas hang kerül elé. Én sajnos nagy-nagy zenei analfabéta vagyok, csak egyszerűen szeretem a zenét, és sokat is hallgatok, és azokat az énekeseket szeretem, akikből természetesen jön a hang. Számomra ők a legjobbak, és ilyen Mackó Mónika is. Az egyik számban - előre elnézést kérek a fogalmazásért - elbődül mellette egy hím is. Nos, neki is pont efféle hangja van, csak férfiban. Erőteljes, mély, és hallatlanul kellemes, férfias. Nem az a tévéből ismert "detökösmacsóférfivagyokakurvamélyhangommal" típus. Van egy-két furcsa szám is, amit szokni kell, és ha megszoktad, akkor minden OKÉ. Sajnos nem tudok közelebbről megnevezni egyet sem, mert ilyen hangzatos címekre hallgatnak, hogy: Audio Track 01, aztán nem hiszed el, de Audio Track 02 és így tovább.
Panorámakép a hajóorr felé
Legfeljebb most azt mondhatom, hogy franciául énekel, és állati szépen... király... vagy ebben az esetben azt kéne mondanom, hogy királynő?
Ezt csak úgy közbevetettem. Meg kell guglizni a Mackó Mónikát, és akkor megtalálod a honlapot (Odeon, ha jól emlékszem), ahonnan letöltheted a zenéket. Az ügynök azzal jött, hogy holnap délben indulhatunk, hát ez igazán kellemes hír volt. Aztán elment Szása. Egykor visszajöttek a melósok. Kikérdeztem a darust, hogy mikorra rakják ki a hajót.
- Hát ötre, primo... - mondta a legnagyobb megrökönyödésemre.
Mondom Valerijnek, nem kezdett repesni az örömtől. Ennek az lett az eredménye, hogy aki kimehetett, az négyig kapott kimenőt.
Öt előtt tíz perccel valóban kirakták a hajót. Mondjuk ez volt a normális munka, mert erre is számítottam. És hétkor el is indultunk, ahogyan az elő volt írva.
Hét után hívtam apát, kétszer is kicsengett, hallottam is Sárikát, de ő nem hallott engem. Így azt se tudom, hogy apa otthon volt-e? Többet hétfőn nem próbálkozom a hívással.


Június 23. kedd, úton, Tirrén-tenger.

Délután elértük Szardínia szigetét, úgy aztán tudtam beszélni Encsikével is. Apa őt kereste a sikertelen hívások után, azt hitte ő hívja.
Valerij jó akart lenni Jurijhoz, és kért némi havi rendszeres bónuszt a számára, de Marlow elutasította azzal, hogy kifizetnek mindent, amit a tulajdonostól kapnak, így nincs tartalékjuk. Szegények. És hiszi a piszi, azt a kifizetést.
Hát kérem, olvasok ám tovább, és idézek is belőle, de szerencsére rövid lesz, mert "csudálkozom, és csudálkozásomat elhagyni nem tudván" csak nézek, hogy mennyire olvasmányos még ma is, és érdekes Galotto Marzio stílusa, ahogyan Mátyás királyunkról ír, így aztán délután teljesen elolvastam, és van néhány kedves, és valóban jópofa történet, amit beszúrok, mindenki okulására és mulatságára.
Nos, ízelítőül:

XVI. FEJEZET. Egy találó mondás.

Mátyás királynak szavajárása volt, hogy egyebek között három dolog nem tetszik neki: a melegített leves, a megengesztelődött barát és a szakállas asszony. Nyilvánvaló dolog ugyanis, hogy a melegített levesben mindig van valami kellemetlen, a megengesztelődött barátban mindig marad valami a régi ellenségből, a szakállas asszonyban pedig van valami a férfiasságból. Már pedig ez ellenkezik a természettel és azt a gyanút kelti, hogy az ilyen asszony a vétekre is férfias bátorsággal bir.

Én valahogy így vagyok, a bodybildinges, ökölvívó, birkózó, súlyemelő hölgyekkel. Nem tom, miért, de a nőies nő a szép, a férfias pedig taszító. Nekem. Elnézést a bunyós hölgyektől, remélem, nem kapok egy csapott balhorgot ezért a véleményért...
Azt is igen élvezem, hogy milyen találékony ez a reneszánsz Galeotto mester, milyen kirafinírt ötletgazdagságot mutat, már ami műve fejezetcímeinek változatosságát illeti. A tartalomjegyzék az alábbi módon néz ki:

III. FEJEZET. Egy tréfás mondás.
IV. FEJEZET. Egy találó mondás.
V. FEJEZET. Egy tréfás mondás.
VI. FEJEZET. Egy bölcs cselekedet.
VII. FEJEZET. Egy elmés cselekedet. (Ezt azért megcifrázta, nem?)
VIII. FEJEZET. Egy tréfás mondás.
IX. FEJEZET. Egy bölcs mondás.
X. FEJEZET. Egy bölcs mondás.
XI. FEJEZET. Egy tréfás mondás.
XII. FEJEZET. Egy bölcs cselekedet.
XIII. FEJEZET. Egy bölcs cselekedet.
XIV. FEJEZET. Egy derék cselekedet.(Ezt is variálja...)


Erre mondta a latin: a változatosság gyönyörködtet. Abban már nem vagyok biztos, hogy helyesen emlékszem latinul, ezért azt elhagyom.
Attól tartok, hogy ezt nem lehet tennem a naplóm olvasóival, ezért ki fogom szedni a történelmi eszmefuttatásaimat, és a világhálón majd elolvashatóvá teszem, a megfelelő naplórésznél egy linkkel el lehet majd érni őket. A napló mégiscsak napló, és nem a Magyar nemzet történelme egy kötetben. Csak utalásokat hagyok benne. Persze a magam számára írottban benne hagyom, mert mégiscsak ez tölti ki a napjaimat, a gondolataimat, ezzel foglalkozom mostanában.


Június 24. szerda, úton, Földközi-tenger.

Úton, valahol a Földközi-tengerenNem tudom, mi a jó büdös fityfenét csináljak? Az internetes naplóm elejére kitettem egy bevezetőt, amit egyébként nem szoktam, mert mégse húzom ki, amit írtam a történelmi agymenéseimből. Most a Kodolányi Főiskola oktatási segédkönyvét olvasom, és dühöngök, és szidom a finnugrászokat magamban.
Olvastam egy nagyon korrekt történeti áttekintést Dr. Csihák György tollából, a Magyar nemzet múltja címmel. Mondom mindezt annak ellenére, hogy bizonyos nyelvészeti megállapításaival nem értek egyet, azzal, hogy a magyar nyelvet az összes agglutináló nyelvvel rokonítja (és ezzel mintegy gesztust tesz a finnugrászok, de a sumerológusok felé is) ám mit keresnek nyelvrokonaink között a dél-amerikai indiánok, nem tudom (azannyát... mégis lehet maja gyökérzetem?).
Az alábbi megállapítása számomra különösen szívmelengető (az utolsó állítást kivéve, hacsak nem úgy érti, hogy a szlovákiai magyarság, a kárpátaljai magyarság, az erdélyi magyarság, a vajdasági magyarság és a burgerlandi magyarság): "A MAI MAGYAR NÉPANYAGUNK SZÁMOS EMBERTANI CSOPORTTAL HOZHATÓKAPCSOLATBA, DE A LEGNAGYOBB CSOPORT (54,9%) KÖZÉP-ÁZSIAI ÉS KAUKÁZUSI, A FINNUGOR TÍPUSOK ARÁNYA 4,6%. ERŐSEN JELLEMZŐ RÁNK A "B", ILLETVE AZ "AB" VÉRCSOPORT, ami elüt a többi, mai európai népétől, akik főleg "A", illetve "AB" vércsoportúak. A mai magyarországi kutatók véleménye szerint, a velünk közvetlenül szomszédos népek genetikája a mienkétől nem tér el."
Azért, mert ezek a számok is természettudományoktól származnak, és ezek számomra elsőrendű fontossággal bírnak a történészi agymenésekkel (feltételezésekkel) szemben. És ezek a számok nagyon "csúnya" dolgokat mondanak a mai ember számára. Jaj, de nagyon megkérdezném Kiszely professzort ezekről a vércsoport vizsgálatokról! Mert mintha a genetikai eredményeknek ellentmondanának. Amíg nem kapok választ, addig Kiszely állítását fogadom el.
Aztán ott van Dudás Rudolf sumerológus tanulmánya, ami persze - az újságok és a hatalom által terjesztett minősítéssel ellentétben - sok és komoly érvet tartalmaz a nyelvrokonságra nézve, de a nyelvrokonság tekintetében Cser Ferenccel értek egyet, aki A gondolatok a magyar nép és nyelv Kárpát-medencei eredetéről című tanulmányában az alábbiakat mondja:
"A rokonítási elméletek elsődleges alapját a szókészlet képezi. Collinder szerint a magyarnak 504 finnugorra visszavezetett szótöve ismert. Ezeken felül még néhány százról fölteszik, hogy esetleg finnugor alapú, ahogy Budenz ill. Lakó etimológiai szótárában sokkal több szót sorolnak fel, de csak "potenciálisan egyeztethető" megjegyzéssel kísérve. A szóeredetek levezetése gyakran ellentmondásos, megengedhetetlen módon kaotikusan változó mássalhangzókkal és értelmezéssel operálnak.
...A nyelvrokonítási vizsgálatokhoz használható a Swadesh és Lees által kidolgozott ún. glottokronológiai vizsgálat. Ebben kiválasztunk egy olyan alapfogalom készletet, ami lehetőleg nem hangutánzó szavakból áll és nem a műveltséget jellemzi, majd meghatározzuk, hogy az összehasonlítandó nyelvekben az ezeket megjelölő szavak mekkora hányada vonatkoztatható ugyanarra a hangalakra. Minél több az azonos hangalakra visszavezethető szó, annál közelebbi a rokonság, annál kisebb idő telt el, amióta a két nyelv nem érintkezik egymással. Az elgondolás alapja az, hogy a nyelvekből hasonló sebességgel kopnak ki a szavak.
A finnugor eredetűnek tekintett szókészletből 56 tartozik a Swadesh és Lees által meghatározott 100 alapfogalomhoz. Ezek zöme egytagú szó. Az etimológiai szótárak szerint ezek szinte kizárólag uráli eredetűek, azaz régebbiek, mint 7 évezred. Az egyenletes kikopás tétele szerint ekkor a magyar nyelv stabilitása sokkal nagyobb, mint az egyébként vizsgált nyelveké, mert évezredenként a száz magyar alapszóból csak 9 kopott ki, miközben a hivatkozott nyelvekből 14. A rokon nyelvek közül a finnek mintegy 50 alapszava finnugor eredetű, de ebből csak 14 vezethető le a magyaréval azonos hangalakból.
A glottokronológia szerint a finn és a magyar távolsága így legalább 12 évezred. Ez azt jelenti, ha el is fogadjuk a nyelvi családfát, a két nyelvnek még a jégkorszak fölmelegedése idején el kellett válnia egymástól. Ámbár ha figyelembe vesszük azt is, hogy mindkét nyelv változási sebessége kisebb, mint a tétel fölállításához használt nyelveké, akkor ez a távolság ennél az időtartamnál is sokkal nagyobb.A magyar és az ugor nyelvek között 23 szó vonatkoztatható egymásra, így az ezek közötti távolság is legalább 5-6 évezredes, ami ugyancsak sokkal nagyobb, mint amit az elméletek állítanak (2-2.5 évezred).
A glottokronológia tehát aztmutatja, hogy a finnugor nyelvek
. Sokkal kisebb, mint pl. az ún. indoeurópai nyelvek legkisebb rokonsági foka (kelta/örmény) és messze kisebb, mint pl. a török (türk) nyelveké, amik ugyan 2-3 évezrede váltak el egymástól, de még mindig kölcsönösen megértik egymást. A magyar és a legközelebbi rokonai azonban már nem.
Érdemes megvizsgálni a magyar-sumér rokonsági fokot is. Ezt is elvégeztem Halloran szótárából merítve a sumér szavakat és kitűnt, hogy a megegyező hangalakú szavak száma itt is csekély, ezért a magyar-sumér távolság is nagyon nagy. Messze nagyobb, mint amit akármilyen sumér-magyar származtatási modell megkívánna.
... A műveltségeket kifejező szavakat is érdemes vizsgálat alá venni, mert ezek alapján végigkísérhetjük, hogy az adott nyelvet beszélők milyen környezetben éltek, egy-egy műveltségi elem felvételekor kikkel álltak kapcsolatban? A magyar és a finnugor nyelvek ebben a vonatkozásban még nagyobb távolságra vannak egymástól, mint az alapszókészletüket tekintve. Ugyanakkor itt már több a sumérral rezonáló szó, ami esetleges egy újkőkorszaki kulturális hatást már tükrözhet...
Én ebből azt vonom le magamnak, hogy nincs se finnugor, se sumér-magyar nyelvrokonság.

Aztán Csihák egy másik tanulmányában olvasható:
"A TUDOMÁNY TIPIKUSAN olyan dolog, amelyet csak alulról fölfelé lehet építeni. Megtévesztő lehet az a tény, hogy gyakran megfigyelhető a tudományos életben ennek a fordítottja: először valamiféle elmélet születik és ezt követi az adatok kiválogatása aszerint, hogy alátámasztják-e az elméletet, vagy a kutatást csak abba az irányba viszik, ahonnan az elméletet alátámasztó adatot remélik. Ha az adat nem támasztja alá az elméletet, akkor igyekeznek az adatot agyonhallgatni, megsemmisíteni, az adat ismerőjét nevetségessé tenni, esetleg szintén eltüntetni, mondjuk csak az adott szakmából. AKI A TUDOMÁNYBAN ÍGY VISELKEDIK, AZT NEVEZHETJÜK ÁLMODOZÓNAK, DILETTÁNSNAK. Ebből a szempontból tárgytalan az illető neve, tudományos vagy más egyéb rangja, foglalkozása. MI ÁLLAPODJUNK MEG ABBAN, HOGY CSAK AZ A TUDOMÁNY, AMI AZ ISMERT ÉS VALÓSÁGOS ADATOK ÖSSZESSÉGÉN ALAPUL."
Egyértelmű, hogy ezek a szavak a finnugrászok módszerét mutatják be.
És végül a mai elmélkedés végére egy sumér himnuszt, imát, fohászt, vagy mit tudom én, hogyan hívjam, másolok be:

"Emelkedj már Themmuz (Napisten)!
Teremts világosságot Themmuz!
Teremts világosságot hatalomfényes pompája!
Üsd, verd a titkos ellenséget!"

Ez pedig sumérül így hangzik:
AN-TA-AN Themmuz, SZÚR-AKA Themmuz SZÚR-AKA-DI-GI-DA-KA AL-A BAL-A BAR-BUZUR.
Természetesen ezt csak úgy, mondom... mint érdekességet mutattam meg, ne tessék semmit se levonni belőle.


Június 25. csütörtök, úton, Garrucha.

Rakodásra GarruchábanNa, a mai nap már elkezdett fúni a szél, de szerencsére megmaradt a "fresh breeze", azaz friss szellő fokozatnál és ez még nem fogta vissza a hajót. Az előre kiszámított időben érkeztünk, ami délután négy órát jelent. Sajnos kikötni nem tudtunk, így az őrségem horgonyon fejeztem be, de hétkor már hívott Valerij kormányozni, és háromnegyed nyolcra part mellett voltunk.
Bejött az ügynök, hozott notiszokat, és megnyugtatott, hogy a draft surveyor elfogadja majd a hajó által adott adatokat, így ha késne, akkor nyugodtan kezdjük el a berakást.
Kimenetelről szó sem volt, mert a berakást nem szakítják félbe a ballasztolás miatt, tehát két tank híján mindent kinyomtunk.


Június 26, péntek, Garrucha, úton.

A bulldózerek hordják a követReggel gyorsan megcsináltam a draft surveyt, aztán amikor megjöttek a melósok, rákérdeztem, mikor jön a draft surveyor.
- Ha berakták a hajót! - mondta a stivadorok főnöke. Na, ez aranyos. Viszont teljesen jó nekem, szépen elintéztem mindent, és nyolckor megkezdtük a berakást.
Kilenckor megjött az olasz szerelő, akit nagyon várunk, mert meg kell javítania a pörgettyűs tájoló disztributorát. Ezt nem tudom szebben mondani, de ez az egység osztja szét az adatokat a különböző készülékek felé.
Fél egyre berakták a hajót. Úgy dolgoznak, mint a barmok... Négy és fél óra alatt 4459 tonna volt a teljesítmény, ez ezer óránként. És ezt két bulldózerrel hozták össze, azok kanalazták a követ a szállítószalagra.
Beszéltem apával, végre sikerült, dolgozik, ír, és ez jó. Encsivel is sikerült, így most megint feltöltődtem, mert ezek nélkül a beszélgetések nélkül már nagyon nehéz lenne a hajózás.
Holnap délelőtt Ceuta.

Június 27. szombat, úton, Alborán-tenger, Ceuta, úton, Gibraltári-szoros, Trafalgar-öböl.

BunkerolunkÉjfélkor azzal fogad Valerij:
- István, kaptam egy sms-t Szásától, könyörög, hogy írjak a Marlow-nak, mert különben kirúgják, és nem kap hajót.
Ugye arról a Szásáról van szó, akit hazaküldött. Nem értem a helyzetet. Ha emlékszel, akkor amikor történt, azon elmélkedtem, hogy kap-e hajót még, mert ilyen esetben a logikus, hogy lapátra kerül. Ez senkinek nem jutott az eszébe? Valeríjnek se, és Szásának se? Nem értem. A főnök írt valami ímélt a Marlow-nak, kérte, hogy olvassam át. Megtettem. Valójában semmi olyat nem írt, amire Szása kérte, mert nem áradozott arról, hogy milyen jó matróz (pedig valójában az), csak leírta, hogy könyörgött azért, hogy segítsen. Hát ennek se füle, se farka, véleményem szerint.
Hajnalban meg is mondtam, hogy ezt teljesen felesleges elküldenie.
Még alszunk rá párat, hiszen ma és holnap senki se olvassa a beérkező leveleket Cipruson.
Az érkezést tízre lőtte be Valerij. Ő még nem volt itt, én meg, amilyen disznó vagyok, nem tájékoztattam, hogy ebben az esetben, délben őrkezünk, mert erős szembeáramlással fogunk menni az utolsó hat órában. Ez be is jött, mert fél délben hívott a hídra kormányozni és tizenkettőre befejeztetett a manőver. A lehető legjobb helyre álltunk: a járóval szemközt volt a free shop bejárata. Nem sok mindent vettem: egy üveg eredeti Nemiroff vodkát, ami a második gépész szerint a választékból a legjobb, mert eredeti ukrán. Volt Stolicsnaja is, de mutatta, nem érdemes megvenni, nem orosz, hanem litván gyártmány. Mindenben hiszek neki, mert ő aki ismeri ezeket a pityorkákat. A Fundadort viszont én ismerem és szeretem is, abból is vettem egy üveggel. Még futotta a pénzből egy üvegcse erős mártásra is, mert a szakács az utolsót adta ide tegnap, és legközelebb csak Lisszabonban lesz friss kaja. Az ukrán vodkát hazaviszem, a Fundadort bekebelezem majd reggelenként a szolgálat után egy-egy stuca erejéig megvendégelem magam.
Éjszaka befejeztem az én történelmem, azt, amit haza fogok küldeni az édesapámnak, mert ez egy tartozásom felé. Tizennyolc oldal lett, és az őstörténelmünket, a honfoglalók kereszténységét, és a szent korona körüli káoszt foglalja magába. Az egészet azért írtam, mert amikor hazamentem az előző alkalommal, nagyon mérgesen fogadott:
A Gibraltári szikla a Ceutai kikötőből nézve- Honnan szeded azt, hogy a honfoglalók keresztények voltak?
Visszakérdeztem:
- Te honnan tudod, hogy nem?
A válasza elgondolkoztató, és azt mutatja, milyen katasztrofális helyzetben van az ország a történelmi ismereteink tekintetében. Mert azt tudni illik, hogy édesapám szekérderéknyi történelmi regényt írt, amelyek a 16.-19. században játszódnak, sőt egy regénye a tatárjárás idején. Ha valaki, akkor ő aztán ismeri a magyar történelmet a török hódoltságtól kezdve a 48-as szabadságharcig. A regényeit csak úgy tudta megírni, hogy az adott kort megismerte a könyvtárakban búvárkodva, tehát saját kutatásai alapján.
- Az ember nem ismerheti a teljes történelmet - válaszolta. - Arra vannak a történészeink, hogy megadják nekünk a szükséges tudnivalót, és az ember hisz nekik.
Ebben azt hiszem, teljesen igaza lenne, ha nem Magyarországon lennénk. Mert ez nálunk teljesen másképp működik. Amit leírtam nem én találtam ki. Mindent idézek, és nem is mai forrásokból. A honfoglaló kereszténységére nézve adataink vannak a 11-ik századtól kezdve, és egyes történészeink egyre másra ismételgetik, de ezt tudatosan vagy se, nem tudom, de elhallgatják előlünk. Hiszen az édesapám is, aki a történészeinkre hagyatkozott, érthetetlenül, és meglehetősen ingerülten reagált arra, amikor erről beszéltünk. Hát megírtam, úgy, hogy ha akar, akkor mindennek utána nézhet.
Most ő következik. Illetve majd megbeszéljük ezeket, ha hazamentem.


Június 28. vasárnap, úton, portugál partok előtt.

Írnám a naplóm, de hát nem megy. Még mindig a történelemmel vagyok elfoglalva, pedig be kellene már fejeznem. Lenne más fontos dolgom is. De amikor azt hiszem, hogy kész, akkor megint találok fontos adatot. Most például Győrffy Györgytől olvastam, pedig ő vörös posztó a történelmet reformálni akarók szemében. Ha cáfolni kell a valóságot, akkor még ma is ő folyik a csapból, mint szaktekintély, pedig csak kerékkötője a haladásnak...


Június 29. hétfő, úton, portugál-spanyol partok.

A hídon, hajnyírás utánTeszek-veszek, ezt-azt csinálok, most például elkezdtem feldolgozni a videóimat. Már hárommal készen is vagyok, nagyon élvezem. Amióta Gyuritól megkaptam a Pinnacle videó szerkesztő programot, azóta nagyon élvezem vágni és szerkeszteni a filmjeimet. És miután az internetre is felpakolom őket, hát legálisan is megvettem, most a 11-es verziót használom, nagyon elégedett vagyok vele.
Nézegettem a letöltött könyveimet, és megtaláltam (nem kell megijedni, nem történelem!) egy tengerész kollégám könyvét, ami a sokatmondó Macska címre hallgat. Elkezdtem, és egyszerűen nem lehetett megállni az olvasással, a hajnalt végigolvastam, pedig meglesz a böjtje, mert térképet is kellene javítani.
Nem azt mondom, hogy a fennkölt irodalom csúcsa, de nem is akar az lenni. Egy állatira olvasmányos lektűr, magán viselve az első könyv minden gyermekbetegségét. De a történet egyenesen fantasztikus, és hallatlanul jó krimi.
Bár a befejezése nem az igazi. Ez az első részre vonatkozik, a második később készült, mintegy folytatásként. Érdemes elolvasni. Az ötlet igazán jó. A netes naplómban megadom a linkjét, hogy akit érdekel, rákattinthasson.
Este tovább olvasgattam, és belenéztem a letöltött hanganyagaimba is, és örömmel fedeztem fel a Thuróczy János: A Magyarok Krónikája című könyvét. Ezt a Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetsége olvastatta fel, és hangos könyvként letölthető a MEK-ről. Már látom, hogy holnap mivel fogok foglalkozni!


Június 30. kedd, úton, Vizcaya.

Ködben hajózunkNos, amint mondtam, megmondtam, hallgatom a Magyarok Krónikáját. Van program, mert összesen 687 percnyi a felvétel. Az első könyvet már meghallgattam, ami Attila életéről szól. Drági Tamásnak ajánlja a művét, Mátyás király kancellárjának. Érdekes ám a szóhasználat: Attiláról másképp se beszél, mint a nagy királyról, vagy: Attila és az utána következő magyar királyok, vagy: a hunok, vagyis a magyarok története...
Szóval hallgatom, hallgatom, és egyre inkább az a meggyőződésem, hogy most már kellene jönni egy történész gárdának, amelyik helyre teszi a történelmünket. Addig is, amíg megjön, én inkább hiszek Thuróczi Jánosnak, mint annak a történésznek, aki tagadja a magyar-hun azonosságot. Mert a történész csak történész. Ő legfeljebb a nemzetéből csinál bohócot, űz csúfot, de ezek a krónikások, amikor megírták a királyuknak szóló történetet, teljesen más helyzetben voltak: nekik igazat kellett szólni, Egyrészt ők azért kapták a javadalmazásukat, másrészt akkor még voltak erkölcsök, míg ugyanakkor a történészt azért fizették, fizetik, hogy "írjanak a rebellis magyaroknak olyan történelmet, amire nem lehetnek büszkék".
Hogyan vezethetné félre a krónikás a királyt a származását illetően? Mert tudni kell, hogy Thuróczy csak másol és kiegészít, de Kálti Márk és Képes Krónika köszön vissza az írásából. Hogyan írhatna mást Kézai Kun László királynak, mint az igazat, amikor felsorolja a Turul dinasztia felmenőit Attiláig bezárólag? Most itt megállok, mert inkább a méhecskék nemi életéről kellene beszélni, mert az nem indítja be a pumpát.
Este elkészítettem a következő videót, és gondoltam egy merészet és nagyot, és a zenét Mackó Mónika felvételeiből válogattam hozzá. Remélem, nem fog haragudni érte...


Július 1. úton, Angol-csatorna, Kelta-tenger.

A kelta tengeren - olaj tengerenNa, hajnalban semmi mást nem tettem, mint a Thúróczy krónikát hallgattam. Hallatlan élvezettel tettem, és időnként jót derültem a nyelvezeten és a megfogalmazáson. Valami ilyesmit mond: "mivel ifjak és bohók voltak ezért hadat gyűjtöttek..." aranyos megfogalmazás, nem? És miközben hallgatom, van egy érzésem, ami nem egészen normális... ugyanis nagyon sokszor azt érzem, hogy bár először hallgatom, de én ezt az egészet tudom. De hogy honnan van ez az érzés, dunsztom sincs. Ma délután aztán leesett a tantusz. Zsigmond korát hallgattam, és akkor elkezdi mondani Herbolya történetét.
Hát ez az! Megvan! Hiszen Thúróczy mester krónikáját szinte szó szerint idézi előadásaiban dr. Varga Tibor jogtörténész, és az internetről letölthető 42 részes előadássorozatát legalább harmincszor meghallgattam... Jó túlzás. De huszonkilencszer biztosan! Herbolya egy becstelen disznó, spalatói herceg, aki szembefordul a magyar királlyal, és aki szeretné tudni a sztorit, annak talán egyszer elmesélem... de minek, hiszen benne van Thúróczy krónikájában. Irány a MEK, töltsd le, hallgasd meg, hiszen csak van szabad tizenegy órád... hogy legyen fogódzód, a második könyv ötödik részében hallgathatod. A művet Pregh Balázs olvassa fel, mit mondjak, ülőgumókat és szájat próbáló teljesítmény! Viszont a hangja kellemes, érthetően olvas, még akkor is, ha időnként felpörgeti magát, és hadar... szeretem hallgatni.
Ez a rész egyébként is meglehetősen mozgalmas szakasza történelmünknek: Erzsébet királyné, Nagy Lajos király özvegye, a lányával együtt tervet szőnek és meggyilkoltatják Kis-Károly királyunkat. Kis Károlyt Forgách Balázs támadta meg, egy csapással átvágta a fejét, a bal szeme is kifolyt, de nem halt bele a sebbe. Még elutazott Visegrádra, mert ott jobb volt a levegő fejfájásra, mint mondta, és ott az orvosai megmérgezték. Aztán Horváti János bán, aki Károly híve volt, megbosszulja, úgy, hogy Forgách Balázst és Garai nádorispánt harcban legyőzik, és ott a csata hevében a fejöket veszik, a királynőket elfogják, és az anyát másnap, kötelet vetvén a nyakába a Bosut folyó mély vizébe fojtják, az udvarhölgyeket pedig a gyalázat ágyába hurcolták, és ahogyan a krónikás megjegyzi, ennek ő teljes mértékben hitelt ad.
A meggyilkolt három főúr fejét, Garai Miklósét, Forgách Balázsét és Garai Jánosét, Pál zágrábi püspök Nápolyba szállította. A fejeket szamaras kárén körülhordották Nápoly utcáin, aztán szemlére kitették Nápoly piacán. ( 1386 szeptember 16.).
Dolgoznak a matrózok a fedélzeten Érdekes, hogy a Szilágyi féle Magyarország történetébe azt olvashatjuk, hogy Horváti pribékjei a szerencsétlen Erzsébetet 1387 január első felében tulajdon leánya szemei előtt megfojtották, tehát nem azt, hogy folyóba vesztették másnap.
Kis-Károly volt az a királyunk, akiről senki nem tud semmit, csak aki valamely ok folytán elmélyed a korban. Közben Lengyelországban Erzsébet másik lánya, Hedvig lengyel királynő lesz, kedvéért megkeresztelkedik Litvánia a pogány fejedelem Jagelló vezetésével, aki hamarost elveszi a tizennégy éves Hedviget (akinek közben szerelmi kalandja van Vilmos herceggel...) és lengyel király lesz! Hű, de izgalmas kor!
Állj!
Mert ha nem... akkor elmesélem az egész művet, arra pedig se hely, se az azt elviselő idegrendszer nem találtatik.
Délután itt volt a világvége!
Fél hatkor fordultam be Land's Endnél (Világvége). Jó közel a part, hát volt mobilhálózat, gyorsan bekapcsoltam a telefont.
Jött is sms az asszonykámtól. Sajnos igen rossz hírrel, mert kórházban van, vasárnap este lett rosszul, bevitte Nimród az ügyeletre, és onnan az amerikai úti idegsebészetre, mint ügyeletes illetékes kórházba. Azóta ott van, kivizsgálták, szervi elváltozás nem indokolja a rettentő magas vérnyomását.
Nem mondom, hogy megnyugtatott az sms, de legalább nem őrültem meg az idegességtől, hanem célirányosan hívtam a fiúkat, aztán Encsikém is hívott, mert Szabolccsal üzentem, hogy van vonal. Remélem, hamarosan kiengedik, bár erről semmit nem mondtak neki Most nagyon jó volt, hogy megírta, mi van vele, mert nagyon meg tudok ijedni érte, ha nem érem el.
Aka épülődik. Már megvan a szerelőbeton a hátsó szobában és a nappaliban. Így, hogy az asszonyka nem tud lemenni, a meggytermés valószínűleg oda lesz, remélhetőleg a szomszédok fel tudják használni.


Július 2. csütörtök, úton, Ír-tenger.

A Hebridákban olajtengerenKödös, párás az idő, és természetesen hűl a levegő, és egyre korábban világosodik. Kész vagyok a hó végével. Akkor lehet olvasni...
Most a Szilágyi féle történelmet böngészem, és meglepve veszem tudomásul, hogy az alapja a Thúróczy féle krónika. Sok esetben legfeljebb annyit mondanak, amit a krónikás leírt a korról.
Jópofa dolog ez a történelem. Mert ugye ahhoz, hogy tudjuk, hogy mi történt, ahhoz leírások kellenek. És mint például ez is, jó forrás, szép forrás, fel is használjuk. Akkor most tessék megmondani: a magyar krónikás szavahihető, vagy se? Mert ugye azt tanultuk, és ezt alaposan belesulykolták abba a konok fejünkbe: nem adhatunk hitelt nekik, mert összevissza beszélnek.
Osztán miért, kérdem én. Ha például a krónikás megírja, hogy Sváb Péter királyt Zámolyon fogták el, és ez igaz, akkor miért nem igaz más állítás? (Én jobb szeretem a második királyt úgy nevezni, ahogyan Révay Péter hívja. A történészeink előkelően nevezik velencei Orseolo Péternek, de ez a Sváb Péter sokkal jobban kifejezi a lényeget, egy német bitang gazember aki hűbérbe ajánlotta a királyságot...)
Magyarán, a történész kénye kedve szerint válogat az adatokban, úgy csoportosítja, hogyan neki tetszik, a szerint, hogy milyen koncepció alapján ír történelmet. És egyszerűbb a magyar krónikás becsületébe gázolni, mintsem elgondolkodni azon, hogy vajon miért ír mást, mint a kortársai? Lehetett-e vajon oka? Nem a nyugatiak tévednek-e, akik amúgy is az ellenségről írnak?
Olvastam egy érdekes tanulmányt, amiben hallatlanul precízen levezetik, hogy a magyar krónikák időrendje abszolút pontos (csak a történész lusta és a prekoncepciója nem engedi, hogy utánajárjon, mondom én). Mert mindig ezt szajkózzák, a krónikásaink időrendje légből kapott, amikor Árpádot Attila leszármazottjának mondják, és öt generációt tesznek közéjük. És e szerint az értekezés szerint pedig minden smakkol, minden klappol, csak ezt a történész sose fogadhatja el, mert a koncepciózus történelembe nem fér bele. Ugyanis a kulcs a honfoglaló magyarok manicheizmusa! És ezt nem én mondom!
"De ebből ennyi elég!", mondom Anonymus után, aki az egyes fejezeteit ezzel a formulával zárja. Kedves, nem? Este nem ittam Fundadort, na, nem azért, mintha megutáltam volna, hanem ma van Jurij születésnapja, és vacsora előtt kaptam szto gramm vodkát. És ugyibár ezzel megvan a mai adagom (esti, mert reggel is bedobok ám egy stucával). Azt hiszem, hogy még két napra való programom van, ahogy elnézem az üveget.
Délután térképet javítottam, és közben járt az agyam, mindenfélén, de főleg ezeken a történelemmel kapcsolatos dolgokon.

Július 3. péntek, úton, Ír-tenger, Hebridák.

A külső hídon

Az angol tengerésznép. Ahol a tengerészeknek a mai napig respektjük van. Én még hozzáteszem: főleg, hogy olyan városokból indultak ki a hajók, mint Liverpool, meg a többi környező kikötő, mert ez is olyan vidéke a Jóisten teremtette földnek, ahol a hajók állandó veszélyben voltak az állandó és kegyetlen viharok miatt. Rohadt embertelen időjárás tud errefelé lenni. Azért is jutott eszembe, mert tegnap egész nap tükörsima, olajtengeren hajóztunk, nem hinném, hogy túlságosan gyakori lenne errefelé az ilyesmi. Már világosban mentem fel éjfélkor a hídra, pedig még csak 56-57 szélesség között hajózunk. Tegnap délután egykor voltunk az út felénél, 1205 mérföld volt vissza, és eddig annyit is tettünk meg, amióta Ceutából elindultunk.



Július 4. szombat, Hebridák, Északi-tenger.

Van abban valami furcsa, ha "ismeretlen vizekre" tévedsz. A megszokott útvonal az, hogy kijövünk a Minch-ből, és a skót partok mentén keletre fordulunk. Most nem ezt tettük, arra megyünk, amerre még soha, tartjuk az északi irányt, egészen a 62 É - 4 Ny-i koordinátáig, és ott fordulunk Norvégiának. Ennek gazdasági okai vannak, mert ez az a pozíció, ahonnan délre és keletre alacsony kéntartalmú olajat kell használni a főgépbe.

A módszer

Szóval sose látott vizeken megyünk... és ez furcsa. Azaz nem teljesen igaz, mert 2004 februárjában erre hajóztam Izlandra menet és jövet, de jóformán már azt is elhagytuk.
Aztán kérem, most elárulok egy titkot. Eddig nem akartam, de már nem tudom visszatartani, akárcsak a Besenyő Pista bácsi... :-)
Hát a titok egy módszer!
Nos, az ember lefekszik aludni, hogy ha felébred, kialudtan mehessen szolgálatba. Ébredés után ránézek a faliórára, és azt látom, hogy negyed tizenkettő van. Namármost, kérem. Ha azt látom, hogy látom az órát, akkor délelőtt van és mehetek ebédelni, ha pedig azt látom, hogy nem látom a sötétség miatt, akkor este van, és még aludhatok fél órát.
Mától kezdve baszhatom ezt a módszert, mert az imént felkeltem, lementem félálmosan ebédelni, és kiderült, mindenki alszik, lévén éjfélhez közeli időpont, csak hétágra süt a nap.
Így viszont írom a naplóm. És mit találok közben? Idemásolom:

54. FEJEZET.

Azokról, a kik a király udvarló népe között koholnak hazugságokat.

Ha valaki két ispánt hazug hirhordozással áltat és hallgatásra birja őket, hogy ördögi ravaszsággal meghasonlást szerezzen közöttök, fizesse meg kétszer hamis nyelve váltságát a hazugságért.

1. §. Ha csak egynek susárlott, messék ki a nyelvét.

Ugyanis írom az én történelmem, és közben Szent István dekrétomait olvasom, hogy ősi keresztény vonásokat találjak. És közben megtaláltam a susárlott kifejezést, ez csak azért érdekes, mert az előző behajózásomkor Bibliaolvasási kényszerem volt, és azzal foglalkoztam, és ezt a szót kigyűjtöttem, mint eleddig számomra ismeretlen, de igencsak tetsző, szép magyar szót.
És közben azon gondolkodom, nem kéne-e ezt a rendelkezést visszahozni, a hazug hírhozókra?
Délben lementem, és kiderült, hogy dél van, annak ellenére, hogy megint világos van.
Ilyenkor, ebéd közben szerzem be a napi médiaszükségletemet. Kétféle jóságban részesülök. Vagy kabarét nézhetek, ami igazán nagy élmény! Ugyanis humoristát nézni úgy, hogy egy kukkot se értesz abból, amit mond, az igen lehangoló. Sokkal vidámabb nézni azokat, akik már negyvenharmadszor nézik, és ezt teszik úgy, mintha egy rohadt unalmas tudományos előadást hallgatnának.
A másik pedig a mjuzik. A mjuzik pedig modern ricsaj, amiben vegyesen vannak az orosz sztárok és az amerikaiak, és meg kell mondanom, különbség csak a nyelvben van. Mindkettő meglehetősen csillogó-villogó és színvonaltalan.
Ja, valaki a napokban azt mondta, hogy meghalt Jacko, azaz Michael Jackson. Ha a hír igaz, akkor rá lehet írni a sírjára: itt nyugszik a legfehérebb néger. És tegyük hozzá a legidiótább. Meg kéne szavazni neki azt a hülyedíjat, amit azok kapnak, akik a halálukat saját hülyeségükkel okozzák. (Amit a mi göndör csecsejocónk kapott, a neve már be se ugrik. Aki kakasszóra lőtte főbe magát.) Mert ugye ez a lüke a milliárdjait arra költötte, hogy elrohassza az arcát.


ViharbanJúlius 5. vasárnap, úton, Norvég-tenger.

Lelassultunk. Szél alig van, de a holthullámzás szemből jön és visszafogja a hajót.
A két ifjú tengerészt Valerij felküldte kormányozni. Az ifjú Jeryz (már a hajón "fiatal") gyakorlott kormányos. Az ifjú Gyenyisz, akinek ma ráadásul születésnapja van tehetségesen kormányzott. Két órán keresztül gyakorlottak, majd elmentek.
Ennyi történt ma.
Hát nem sok.


Július 6. hétfő, úton, Norvég-tenger.

Viharos tengeren, éjfél után fél órával
Reggel óta megy a fűtés. Mindössze tizenegy fok van odakünn. Remélem Kjopsvikben jobb lesz az idő.
Ezen kívül az történt, hogy hetes szembeszéllel megyünk, mindössze 8-8,5 csomós sebességgel. Megnéztem a tengerészeti kalendáriumot, és látom ám, hogy a 68-ik északi szélesség fölött már nincs naplemente, oszt nekem meg tele van az ég mindenféle szemét felhővel. Be fogok írni...


Július 7. kedd, úton, Norvég-tenger.

Nem írok be. Fél kettőkor felkelt a nap, és attól kezdve a szemembe sütött. Egy dög. Mert itt alacsonyan megy, csak hatra ért olyan magasra, hogy a barbaszékben már lehetett volna ülni... és persze bukdácsolunk rendesen. Most már lehetne jobb idő is.
VesterfjordenA hajnali őrségben hallgattam Benedek Elek: Székely Tündérország című hangos meséskönyvét (felolvasó: Barna Emese). Csuda aranyos mesék. Hallatlanul élvezem.
Reggel kilenckor valamiért megálltunk egy órácskára (a főgépnek volt némi pihennivalója). Ez elég volt ahhoz, hogy a kabinom romba dőljön. Miközben csúszkáltam, hogy elkapjam a székem, nekivágódtam az asztalnak, jól beütöttem a combcsont forgóját. Fájt, fájt, de azt hiszem, semmi komoly. Hagytam, majd ha megszűnik a hullámzás, akkor rendet teszek. Remélhetőleg ez már a délutáni őrségem után bekövetkezhet. És be is következett.
Délután felgyorsultunk, ahogy a Vestenfjorden takarásába kerültünk a hullámok kisebbedtek, és erejüket vesztették. Jurijék előrementek kora délután, és kimerték a vizet a picóból (forecastle). Nagyjából 15 cm-es víz volt bent. A lánckamrák színültig tele. Kipumpáltál, és kész.
Megérkeztünk a Vestenfjordenbe, ez az általam többször megcsodált holdbéli táj, ahol meredek hegyek vannak körös-körül, de a vegetáció majdnem teljes hiányával.
Nagyjából éjfél után kötünk ki, és maradok szolgálatban, addig, amíg kirakják a hajót, erre az ügynök azt mondta, hogy 48 óra. Este tízig sikerült aludnom, majd tizenegy után felmentem a hídra.


Július 8, szerda, úton, Kjopsvik.

Na, milyen halat húztam ki?
(Amit Szása fogott)

Két hal leesett, így is maradt három halam...
Egykor érkeztünk, kikötés, raktárnyitás, 01:40-kor már elkezdték a kirakást. Ugyanaz az ipari műemlék daru rak ki, amelyik három éve is.
Valerij a manőver után lelkendezve jött fel a hídra:
- István, horgásznak, egy csomó halat fognak!
Nyomás le, hát, valóban. A srácok a manőver után elkezdtek pecázni, és fantasztikus horgászfesztivál vette kezdetét. Percenként rántottak ki 4-5 halat egy zsinóron. Legalább háromig, fél négyig pecáztak, közben Jeryz elkezdte tisztítani a halat, mert túl sok gyűlt össze igen hamar.
Mindenki meg van indulva, mert a nap nem ment le, nem lehet tudni, hogy mi van: este, reggel, éjjel, nappal? Azért ezt nem sokáig lehet bírni annak, aki nem idevalósi.
Megjött a következő út, most már hivatalos: Sunndalsöra - Karmöy - Lisszabon. És ami a különlegesen jó, hogy Sunndalban csak 16-án kezdik a berakást, Karmöyben 20-án, így aztán 25-26-án Lisszabon. Na, most: Szabolcs 25-én érkezik a portugál fővárosba, 26-án este mennek ki a színházi fesztivál színhelyére! Ha a Jó Isten most megadná, hogy találkozhassunk... de szép is lenne! Már szóltam Valerijnek, hogy Lisszabonban kell pénz. Ezt jó időben megmondani, több okból is. Azért, hogy tartalékolhasson, vagy ha kifogy, akkor megrendelhesse, nehogy hoppon maradjak. Izgulok, mint egy elsőbálos kislány... (Jé, van-e még manapság ilyen?)
Valerij és Vova meg vannak indulva, hogy kimennek a városba és vesznek valami horgászó készséget, amivel nagyobb halakra lehet menni, mert délelőtt minden kis horgunkat megették a nagy halak. Ki is mentek, vettek is méghozzá készletet, ami kimondottan hajóról való horgászásra való. Vett jó bazi vastag és erős horgot is, meg - ha jól mondom a nevét - villantókat. Ezek afféle halat formázó izék, amik csillognak a vízben és a végén hármas horog van. Jól átverik a ragadozó halakat. Hja kérem olyan országban vagyunk, ahol nem kell sokat menni, hogy tengerbe és kiváló horgászhelybe ne botlanál. Itt talán még én is hódolnék ennek a nemes szenvedélynek!
Kicsit késve tudtak indulni, mert az egészségügyi officér, aki kiadja a patkánymentességi bizonyítványt öt helyett háromnegyed hatra jött, és őt illet megvárnia Valerijnak. De ez is bekövetkezett, és elmentek. Valójában nem tudom, hogy értelmes-e itt "késéről" beszélni, hiszen most nem kell attól tartaniuk, hogy rájuk esteledik. Kíváncsi vagyok, meddig lesznek oda. Kipróbáltuk a GMDSS VHF rádiókat, vitt magával egyet, és azt izente, hogy egy vagy két tonna hallal térnek vissza a hajóra.
Kjopsvik

Valerij, Vova és Szása ahhoz a kis szigethez mentek pecázni a hajó csónakjával

Vova hozza a csónakot
Nosza, a hal finom és egészséges. Szergej tegnap, vagyis ma, hát tudja a fene ebben a nagy időösszefolyásban, mi mikor történt, a sok apróhalat besózta, és kitette a levegőre. Azt hiszem a helyes kifejezés ebben az esetben, hogy rohadni, vagy inkább fermentálódni? Mindenestre azt mondják a hozzáértők, és rajtam kívül mindenki offé tengeri halból kifolyólag, hogy 3-4 nap és ehetővé érik. Maradjunk az érik kifejezésnél.
A két tonna hal nem igazán jött be, viszont hoztak vagy négy-ötkilónyi nagyobbacska halat. Neveket ne tessék kérdezni, mert eme halakat csak oroszul hívják, magyarul nem (tudom, hogyan) hívják őket.
Mielőtt elmentem volna aludni, eligazítottam az őrséget, mi a teendő, ha teendő akad, lezuhanytam, és lefeküdtem negyed egykor, de előtte gondosan befirhangoltam az ablakomat, hogy ne süssön a nap a szemembe.
Még mindig nem tudok napirendre térni a napocska égi útjának ilyetén alakulása felett.


Július 9. csütörtök, Kjopsvik, úton.

Panorámakép a hajó körüli öbölről

A hajó melletti öbölről készült panorámakép kicsit csalóka...

Jól kialudtam magam, fél hatkor ébredtem. Kinéztem, jól orra voltunk bukva, amire számítottam is, és szerencsére a hátsó merülés 3,2 méter körül volt, ami még elég a hűtővíz felszívásához. Magyarán a Kingston még víz alatt volt. Háromnegyed hatkor szólt Jurij, hogy shiftelés. Ketten hátrahúztuk a hajót vagy húsz métert. Emlékezz vissza, mit mondott a barom Koleda hajdanán Bassens-ben:
A hajó és a matuzsálem korú daru- István, kértem parti kötélkezelőket a shifteléshez, elvégre csak nyolcan vagyunk a hajón!
Ez volt a tipikus hozzáállás a szocializmus alatt. Minden kötélnek megvolt a "gazdája", és a másikéhoz hogyan nyúlhatott volna hozzája írásbeli pártfőtitkári engedély nélkül?
Azt gondolom, hogy este hét-nyolc körül lehetünk készen.
Isten bizony meg fogom mondani, a kérdés nem marad örökre nyitva.

Sámánizmus

Na, kérem, elolvastam egy tudományos dolgozatot, mégpedig Diószegi Vilmos: Samanizmus című munkáját. Ha érdekel a téma, akkor érdekes olvasmány. Bizonyos mondatoknak nem kell jelentőséget tulajdonítani, és akkor nagyjából minden rendben.
Amit most elmondok erről a dolgozatról, ez nem a valóság, csak annak égi mássa, ez fontos, mert önkényesen kiragadok mondatokat, nem a szövegkörnyezetben olvasod őket, hát ott nyilván másként (is) értelmezhetők.
Megtudhatod belőle, hogy a sámánok - a szibériai környezet, időjárás, klíma okozta - idegbeteg, pszichopata, és rendkívül részeges emberek voltak. A sámánkodásra elsősorban a neurotikus eredetű homoszexualitásra és szexuális aberrációkra hajlamos férfiak jelentkeznek, illetve látszanak alkalmasnak. Éltek a tömegszuggesztió módszerével (persze nem tudatosan, ez csak a kiművelt kutató számára nyilvánvaló). Ennek illusztrálására ilyen szép mondatokat tudott kiírni a fejéből:
Furcsán kikötve, csak a hajó eleje van rakpart mellett"A tömegszuggesztió külsőséges eszközeiért egyébként nem kell Szibériába vagy Afrikába menni: a római egyház tömjénfüstje, miseruhája, színes templomablaka és csengettyűje pontosan azt a célt szolgálja, amit a sámán komor öltözéke, agancsa, dobja és fémcsörgői." (Most vagy tudomány, vagy ideológiai nyalakodás... Miért nem a munkásmozgalmi indulókról, a vörös drapériáról, a díszmenetet vágó csizmák csattogásáról ír? Hiszen az is pont erre szolgál!)
De azért Diószegi úr tudott valamit, amit ha nem is igen vert nagydobra, de belecsempészte az írásába (a cenzor meg úgy is hülye):
"Az emberi kultúra megszakítatlan folyama ez. A mi kultúránk folyamának nem egy forrása van: ha be akarjuk járni ezeket a forrásokat, el kell mennünk az ősi sumér városok romjaihoz, Athénbe, Rómába vagy a végtelen szláv síkságokra. (Nocsak, nocsak, csak nem Badinyi-Jós Ferencnél járt tanfolyamra?)"
És hát vannak mondatai, amit nem kell komolyan venni:
"S el kell mennünk Szibériába is. (Csak minek?)
Igen, el kellett mennünk és fel kellett jegyeznünk ezeket az ősi rokon-énekeket (vajh, mitől rokon? Mert erre nem tér ki Diószegi, de többször tesz erőtlen kísérletet arra, hogy rámutasson), mert már nem sokáig él az emlékük. Szibéria sok évezredes éjszakáját is beragyogja most már a természet és a társadalmi rabság nyűgeitől egyaránt felszabadult ember napja: a világosság és az értelem." (Hogy ez milyen gyönyörűséges látomás tovaris Brezsnyev irányába!)
Tiszta a víz, a vízalatti világ szépen látszik"... Szovjet-Szibéria, a szocialista Szibéria az építkezések földje. Aki ma Szibériában jár, mindenfelé hatalmas gépeket és lelkes embercsoportokat lát a tajga rengetegeiben: gépkocsivezetők magától értődő természetességgel mutogatják, hol lesznek a jövendő városok. Ezek a "jósok" nem sámánok. Ők nem a "szellemeket" kérdezték meg, mi lesz holnap, hanem maguk tervezik és terveiket maguk is hajtják végre." (De csak a rendszerváltásig, mert utána rohantak vissza az ősi hithez, és ott folytatták, ahol a kommunisták megállították őket, erről film is készült.)
Az olvasásnak volt egy érdekes velejárója. Állandóan ír egy népről, a szojotokról, és ezt következetesen szovjeteknek olvastam...
Egyébként biztosan komoly tudományos munka, ami a sámánizmust illeti. Az, hogy nem tudok magyar vonatkozást felfedezni, arról Diószegi nem tehet. Ettől még komoly, alapos, mindenre kiterjedő munka, büszke lehet rá minden magyar, hogy ennyivel is hozzájárult a szerző a Szibériát kutató szovjet-orosz tudomány fejlődéséhez.
Csak úgy elgondolom, hogy ez az elme mit tudott volna letenni az asztalra, ha a magyar gyökerekkel foglalkozott volna (külföldön, mert itthon azt tette, feldolgozta a hitvilágunkat, de sajnos abban is a sámánokat kereste, azt pedig nem találhatta).
JómagamA bevezetőjében ezt írja a táltosokról: "Mert csak lelkiismeretes, pontos, szakszerű kutatás kellett hozzá, hogy kiderüljön: nem papok voltak ezek az egykori táltosok, hanem sámánok, olyanok, amilyenek még harminc-negyven évvel ezelőtt is nagy számban tevékenykedtek Ázsia s még közelebbről Szibéria füves pusztáinak úgyszólván valamennyi nomád vagy félnomád állattenyésztő népénél."
Ezt be kell látni, hogy így, ahogyan írja csacsiság. Ha elolvasod a dolgozatot, magad is csodálkozni fogsz, amikor párhuzamot von bizonyos sámánkodás és a magyar hitvilág között. Totális kudarc, amit bizonygat. Igazán kedves megállapítás ez a sámán-táltos párhuzam, mármint kedves az elvtársaknak. És tessék mondani, a mi táltosaink hol lettek szexuálisan aberráltak, részegesek, és idegbeteg pszichopaták?
Ha most humorizálni akarnék, azt mondanám, hogy kár, hogy nem hallgatta Szántai Lajos előadásait az adott témában...
Kár, hogy egész életében, ahogy látom az életrajzából, tévúton járt, amikor a magyarság és a sámánizmus kapcsolata izgatta, a finnugrizmus csalta szegényt csapdába, és ebből az adott korban nem is szabadulhatott volna. (1972-ben halt meg 49 évesen.) Ha ismerte volna Hideo Matsumoto kutatási eredményeit, mennyivel másfelé orientálódhatott volna! Pedig az élet felkínálta neki a helyes utat, mert a Belső-ázsiai, a Török Filológiai-, és a Magyar Őstörténeti Intézet hallgatója volt elsősorban. Sajnos nincsenek ismereteim, és találgatni nem akarok, de attól tartok, hogy az Őstörténeti Intézet lehetett a finnugristák harcálláspontja már abban az időben is... de mondom, ez csak találgatás.

Hajózzunk:

Kis öböl a hajó előtt, de már a gyáron kívülVova teljesen be van indulva. Látott kint a városban egy GPS navigátort, és az neki kell. Így aztán Valerijjal kimentek, és megvette. Most nagyon boldog, és tudja, hogy hol állunk a hajóval, lépten-nyomon ezt mutogatja. Van nekije orosz menüje is. De kocsiban nem lehet használni, hát kellene a fenének...
- Horgászathoz kell, István! - magyarázta. - Bejelölöm a jó horgászhelyet, és kész.
Egyetértek. Be van jelölve és kész. De én nem horgászom, és ha horgásznék, akkor azt a helyet nem lehetne eltéveszteni, mert a madaras teszkóban levő nagymedencében, ami tele van hallal. Máshol nem érdemes. No, miután bejöttek, kimentem egy kis "fotótúrára". Majdnem megindultam, mert elmentem a gyártelep végére, és kísértetiesen hasonlított Glomfjordhoz, ahol egy kis vízesést találtam valamikor az Isartallal. De kiderült, hogy keverem a dolgokat, csak hasonlóság van, nem azonosság.
Este nyolckor pilot, ha minden igaz, akkor addigra bőven készen leszünk.


Július 10. péntek, úton, Norvég-tenger.

Isten éltesse az én kis asszonykámat abból az alkalomból, hogy ma van a születésnapja, hogy hanyadik? Hát, húsz múlt...

Olvastam

Ébredezés közben beugrott egy novella, amit a napokban olvastam. Szeretnék kedvet csinálni hozzá.
Tehát most az figyeljen, aki valamikor, hajdanán volt gyerek. Nos, erre megközelítőleg 99,98%-ban igen feleletet várok. Aztán az jelentkezzen, aki gyermekkorában olvasott magyar népmesét. Attól tartok, hogy ez már nem olyan egyértelmű a 100-hoz közeli százalékarány. Pedig ebben az esetben hogyan lehet valaki magyar?
Mert a magyar lelket onnan tanuljuk. A kisgyermek onnan tudja meg, hogy csak a jó ér célba. Onnan tudja meg, hogy ha célt akar érni, csak akkor tudja megvalósítani, ha tud lemondani, még a saját kárára is megsegíti a rászorulót. (A legkisebb fiú az utolsó pogácsáját adja az éhes kisegérnek... ha nem tudnád, miről beszélek.) Jó, nem kell félni, most nem azt akarom taglalni, hogy a magyarok hozták Európába a sztyeppei - az íjfeszítő népek - erkölcsét, és ez előtt a "győztes tudatú" népek teljesen értetlenül állnak, nem is értik a népmeséinket... szóval nem erről akarok mesélni.

Jeles pillanat: naplemente és
napkelte egy időben: most
van a Nap a pályája legalacsonyabb pontján!

Naplemente és napkelte, a Nap pontosan északi irányban látszik.De ismerős a jelenet: a szegény vándorok bekopognak a faluszéli házba, és éjszakai szállást kérnek. A szegény ember ad nekik szállást, és szegényes vacsoráját is megosztja velük. Ismerős a motívum?
Akkor tedd át ezt a napjainkba! Mi lenne ha...? Ha két vándor bekopog... Mondjuk egy lakótelepi lakásba... Ráadásul, hogy szállást és vacsorát kérjen! Elképesztő, nem? Hogyan folytatnád?
Ha nekem jött volna az ötlet, akkor én a népmesére alapoznám. De nem én írtam belőle novellát, hanem L. N. Peters, és ő azt a címet adta: Hogy hajlékunkba jöjj...? A címből kiviláglik, mire alapozza... de vajon arra-e, amire te gondolsz? Végül nem is igen derül ki... szóval, hogyan folytatnád?
Ahogyan L.N. Peters teszi, az valami fergeteges! Nem mondom el, mert akkor minek olvasnád el? Azonban egy biztos, és ezt jól meg kell jegyezni:
"S ah, szabadság nem virúl
A holtnak véréből..."
Le kell tölteni a Solaria.hu oldalról, vagy csak el kell menni, és ott helyben elolvasni, mert csak öt oldal terjedelem, nem él vissza a türelmeddel. (Remélem, jól emlékszem, hogy onnan töltöttem le. Ha nem, akkor meg kell guglizni.)

Július 11. szombat, úton, horgonyon Frei szigeténél.

Freinél állunk horgonyon
Hajnali érkezés volt, egy kis gubanccal, ugyanis a pilotállomás jól behúzott a csőbe, és bejöttünk a szűk helyre, és nem jött a kalauz, csak jó egy órás késéssel. De amilyen rettentő ügyes ez a Valerij, meg tudtunk jönni, és horgonyra álltunk. Ködös, párás az idő, szomorú, nem nyári egyáltalán. A szolgálatban térképjavítás.


Július 12. vasárnap, Frei horgonyhely.

Éjszaka az ember lazára veszi a szolgálatot, és mozizik közben. Meg olvas. Na, most Stephen Hawking: Az idő története című tudományt népszerűsítő könyvét.
Hallatlanul érdekes. Az idő története nem szakítható el a világegyetem történetétől, és ezzel együtt a matematika és a fizika fejlődésétől.
A szerző maga is hallatlanul érdekes - és talán még inkább tiszteletre méltóbb - férfiú.
Az életrajzában leírja, hogy "Betegségemtől - a mozgatóidegek sorvadása - eltekintve, szinte minden szempontból szerencsésnek mondhatom magam.
Egy panzió a partonFeleségem, Jane és három gyermekem, Robert, Lucy és Timmy segítsége és támogatása lehetővé tette, hogy alapvetően normális életet éljek és sikerrel haladhassak pályámon. Szakterületemet is szerencsésen választottam; az elméleti fizikához csak gondolkodásra van szükség. Rokkantságom ezért nem jelentett különösebb hátrányt. Kollégáim kivétel nélkül igen segítőkészek voltak...
... E könyv megírásához hatalmas segítséget nyújtott egyik tanítványom, Brian Whitt. 1985-ben, az első változat megírása után tüdőgyulladást kaptam. Gégemetszésre került sor, s ezzel elvesztettem beszédképességemet; a kommunikáció csaknem teljesen lehetetlenné vált számomra. Attól tartottam, nem is fejezhetem be a könyvet. Brian azonban nem csupán közreműködött a kézirat átdolgozásában, hanem rábírt a Living Center elnevezésű kommunikációs program használatára is. A programot Walt Woltosz, a kaliforniai Sunnyvale-ben működő Words Plus Inc. munkatársa adományozta. Ennek segítségével könyveket és cikkeket is írhatok, sőt az ugyancsak Sunnyvale-ben székelő Speech Plus által adományozott beszédszintetizátor révén előadásokat is tarthatok. David Mason egy kisméretű személyi számítógéppel együtt a szintetizátort is tolószékemre rögzítette. Ez a rendszer teljesen megváltoztatta a helyzetet; ma már tulajdonképpen könnyebben érintkezem embertársaimmal, mint a hangom elvesztése előtt."
És ez a pasi másodéves egyetemista korában tudta meg a betegségét, és a diplomát már tolószékben védte meg! Mindezek mellett mindenféle doktor, meg akadémia, meg tudós társaság tagja, elnöke, könyvek, előadások, tudományos elméletek... szóval csuda okos fej. És érthetően ír a száraz tudományról. Fantasztikus, hogy a civil társadalom mennyire le van maradva a tudomány napi ismeretitől! Legalább 40-50 év, de csak akkor, ha érdekel a tudomány. A nem érdeklődő legalább 100 éves hátrányban van.
Egyszerűen hihetetlen, amikor levezeti, hogy a Világmindenség modellek közül valójában az antropikus modellek visznek csak közelebb a megoldáshoz. "A gyenge antropikus elv használatának esete az a "magyarázat", amely szerint a Nagy Bumm azért éppen tízmilliárd évvel ezelőtt történt, mert ennyi időre van szükség az értelmes élet kialakulásához. Mint már láttuk, előbb a csillagok első generációjának kellett létrejönnie. Ezek az eredetileg keletkező hidrogén és hélium egy részét nehezebb elemekké, például szénné és oxigénné alakították, ezekből épül fel a testünk. Ezt követően a csillagok szupernóvákként felrobbantak, és roncsaikból keletkezett a többi csillag és bolygó, köztük a Naprendszer is, mintegy ötmilliárd évvel ezelőtt. A Föld létezésének első egy-két milliárd éve túl forró volt ahhoz, hogy bármi összetettebb kifejlődjék. A következő hárommilliárd év a biológiai evolúció lassú folyamatának jegyében telt el, ez vezetett a legegyszerűbb organizmusoktól az olyan lények kifejlődéséig, akik képesek rá, hogy a Nagy Bummig visszamenőleg megmérjék az időt...
... A tágulás kezdeti sebességét is nagyon pontosan kellett volna megválasztani, hogy olyannyira közel legyen az újbóli zsugorodás megindulását lehetővé tevő kritikus sebességhez, de mégis meghaladja. Ez annyit jelent, hogy a világegyetem kezdeti sebességét igen nagy gonddal kellett megválasztani, ha a "forró ősrobbanás"-modell egészen az idő kezdetéig teljesen helytálló. Hallatlanul nehéz lenne a világmindenség születésének ilyen módját másként megmagyarázni, mint Isten cselekedeteként, amivel célja a hozzánk hasonló lények teremtése volt."
Ne félj, többet nem idézek. Érdekes nem?
Még akkor is, ha egy hozzáértő fizikus megmosolyogna, hogyan szedtem össze az idézett mondatokat. Sajnos nekem ennyire érthető és világos, valójában az idézeteket úgy állítottam össze, ahogyan értelmezem. Szóval a PhD dolgozatodban ne tőlem vedd a tutit...

Július 13. hétfő, Frei horgonyhely.

A honlapomat farigcsálom. Mégis azt tettem, hogy kitöröltem a történelmi fejtegetéseimet, és a honlapomon létrehoztam egy aloldalt, ahova kiteszem mindet.
Így most van mivel játszanom...
De olvasok is ám, mégpedig a "Magyarország a XX században" című történelmi munkának az V. részét, szerkesztette: Kollega Tarsoly István, és írta sok-sok okos ember...
Azért olvasom, mert ez a kötet taglalja a társadalomtudományok, és ezen belül a nyelvtudomány, uralisztika, és altajisztika tudományok helyzetét. Sok-sok okosságot meg lehet innen tudni, és hallatlan bárgyúságokon csodálkozhatsz, ha egy picikét is józan ésszel olvasol.
Az okossággal nem foglalkozunk, mert az természetes. Viszont hallatlanul jókat derültem, mit kell a nyomorult szerzőnek összekínlódnia, amikor a finnugrisztika eredményeit kellene felsorolni, vagy mondjuk, az uralisztika nem nyelvészeti stúdiumai hozadékát kellene lajstromba venni. Mert az ember azt várná, hogy néprajz tekintetében ilyen-olyan-.amolyan rokoni szálakat kutattunk ki, néptáncban efféle motívumaink közösek, az irodalomban a közös gyökerek ezek, a népköltészetben, a mondavilágban... Mert csak azt lehet eredménynek elkönyvelni, ami a közös gyökereket, a közös multat igazolná! Ehelyett ilyen borzasztóan fontos eredményeket tudunk felmutatni:
A pontonok végeit festik a matrózokA finnugor népek népköltészete felé elsősorban a Kalevala jóvoltából, illetve a hiányzó magyar őseposz miatt fordult a figyelem. (És azóta is forognak, és azóta is hiányzik, hiszen ott, ahol nincs, hiába keresnek...)
...a magyar irodalom jeles alakjai rendszeresen foglalkoztak nyelvrokonaink népköltészetével. Kiemelkedő szerepet játszott közülük is Képes Géza, aki tanulmányokat írt a finnugor népköltészetről, és pompás antológiákat állított össze belőle, saját, lenyűgöző fordításában. - (de hol van ennek köze hozzánk? Az, hogy foglalkoznak, nem azt jelenti, hogy egy szótagnyi hasonlóságot, netán rokon vonást tudtak volna kimutatni!)
...A néprajz területén folytatódnak a 19. századi hagyományok, főként a korábbi gyűjtések anyagának feldolgozásával... (csak teljes kudarc, mert semmi kötődés a magyarokhoz, semmi rokon vonás...)
Na, most egy gyöngyszem jön: "A mitológia-kutatás elsősorban a sámánizmus és a medvekultusz kérdéseire terjed ki (Diószegi Vilmos, Schmidt Éva, Voigt Vilmos, Hoppál Mihály és mások munkásságában). Fontos kézikönyv Vértes Edit Szibériai nyelvrokonaink hitvilága (1990) című munkája, amely az elemzésen túl szövegmutatványokat is tartalmaz." (csak ebből a mutatványból semmi nem vonatkozik ránk, semmi nem rokonítható velünk, hiába a "szövegmutatvány", a" szövegbűvész trükk"...)
Aztán efféle eredményeket mutatnak fel: "A történelem a legújabb, sok új eredménnyel kecsegtető uralisztikai diszciplína, főként a volt Szovjetunióban élő kis uráli népekre vonatkozóan. Elsősorban az észt történelem kérdéseivel foglalkozik Bereczki Urmas és Bereczki András, Árpás Károly, míg a kis népek történelmét Bartha Antal kutatja, aki korábban elsősorban a magyar őstörténettel foglalkozott." (Bartha úr a finnugrász őstörténeti sikertelenség miatt nyergelt át nyilván...)
És végül: Az uráli népekre vonatkozó embertani kutatások elsősorban Lipták Pál nevéhez kötődnek. A külföldön egyre erőteljesebben fejlődő tudomány az uráli népek kialakulásának kérdéséhez szolgáltathat fontos adatokat. A génkutatás még ennél is hátrányosabb helyzetben van a hazai kutatásban. (Nem igaz ma, 2009-ben. Mára megoldódott a rejtély, semmi közünk genetikailag ezekhez a népekhez.)
Aztán aszondja, hogy a "Felvilágosító tevékenység - Harc a tudománytalannak tartott nézetek ellen" című részben:
"A finnugor nyelvrokonságot számos antológia is bemutatja. Nyelvrokonaink népköltészete, főként a 20. század utolsó harmadában, számos sorozatban és antológiában válhatott magyar nyelven közkinccsé. A finn és az észt eposz mellett megjelent magyarul a mordvinok eposza, a Szijazsar (Bede Anna fordításában)."
Tessék csak mondani, hogyan lehet a nyelvrokonságot bemutatni egy antológiában? (Valaminő, általunk nem ismert trükk van rá?) Az hogy kiadnak egy kötetet, benne finn, észt költeményekkel legfeljebb annyit bizonyít, hogy a műfordító ügyes, vagy se. De aki így akar bemutatni nyelvrokonságot egy "tudományos" munkában, azt jobb nem is minősíteni...
Az őshazakérdés című fejezet így kezdődik: A hazai finnugrisztika utolsó fél évszázadának egyik sarkalatos kutatási témája volt a finnugor (uráli) őshaza helyének megállapítása. Őshazának azt a területet nevezzük, ahol az a népesség élt, amely a nyelvcsalád alapjául, kiindulópontjául szolgáló ún. alapnyelvet beszélte. (Milyen kár, hogy az alapnyelv teljesen hiányzik, arra semmilyen bizonyíték nincs, az semmiképpen nem vezethető le a finnugor népek írásos emlékeiből, mert a nyelvfejlődés kimutatásához írásos emlékek kellenek, amik pedig nincsenek. Ha nem tudjuk bemutatni a hangfejlődést írott emlékek alapján, akkor nincs jogunk visszafelé következtetni. Nincs alapnyelv, nincs finnugor őshaza, ilyen egyszerű. Engedtessék meg, hogy értelmes ember ne fogadja el érvnek azt, hogy kicsoda, mit és hova feltételez!)
Azért ne tessék gondolni, hogy ez valami ősrégi kiadvány! Megjelent Szekszárdon, a Babits Kiadó gondozásában, ©1996-2000!
Hát nem szomorú?

Most megyek alukálni, addig lakkozd lilára a körmeidet a finnugor gyökereiden.


Július 15. szerda, Frei horgonyhely, úton, Sunndalsöra.

Hajnal Frei szigeténélTegnap jött a hír, hogy ma este kikötünk, és holnap késő este végzünk a berakással. Ez azt is jelentheti, hogy már szombaton délelőtt megérkezhetünk Karmöybe. Haha! Lesz internet!
Akkor már, ha tegnap leírtam dzs betű megtalálását, leírom, hogy miért kellett nekem valamikor, de akkor sajnos nem találtam meg. És ezért nem tudtam cáfolni Pap Gábort. De ma már tudom, és ezért átmásolom, amit ezzel kapcsolatban jegyeztem le. Íme:

Pap Gábor

Pap Gábor művészettörténész észrevette a magyar nyelv egy igen érdekes, hasznos, különleges, nem tudom, minek nevezzem tulajdonságát, éspedig azt, hogy a magyar ábécé szoros kapcsolatban van az évkörrel!
Ez valóban nagyon hasznos felismerés volt, és miután tudjuk, hogy a művészettörténész mindent az évkör, vagy napút, vagy állatöv szemüvegén keresztül néz, nem csoda, hogy pont ő az, aki erre rájött.
Miről is van szó?
Most egy kicsit bajban vagyok, mert ilyenkor helyre kis hivatkozásokat kellene a megállapítások mellé biggyeszteni, de sajnos én ezzel az elmélettel egy interneten minden nehézség nélkül elérhető videó előadásból értesültem, mégpedig a "Nyelvében él a nemzet" első részében. Itt ismerteti azt a módszert, amit bevezettek abban az iskolában az olvasástanításhoz, ahol kísérletezik a gyerekekkel (és saját bevallása szerint igen jó eredményeket ér el).
Egészen biztos, hogy nem tudom olyan jól elmondani a teóriát, mint ahogyan ő tenné, ez az én hiányosságom.
Arról van szó, hogy a mássalhangzóink ráhelyezhetők az évkörre, pontosan kétszer, és ebből nagyon sok minden okosságot le lehet vonni. Kidolgozta a rendszerét, és az jól működik. Ahogyan mondja.
Csak ezzel a rendszerrel van egy súlyos gond! Az, hogy hamis.
Frei horgonyhelynél a külső hídon könyöklökPap ugyanazzal a módszerrel dolgozik, mint a finnugristák, hogy kitalál valamit, és hozzáfaragja az adatokat. Nem illeszti, hanem faragja. Miről van szó? Végezz egy gyors fejszámolást, és kiderül, hogy 26 mássalhangzónk van és nem huszonnégy. Tehát az a helyes módszer, hogy az ábécénk mássalhangzóit lefaragjuk huszonnégyre. És milyen furmányosan teszi!
Kihagyja a dz és a dzs betűket, illetve legyünk pontosabbak: hangokat, mert a betűk csak megállapodás alapján a nyelv hangjainak önkényes ábrázolása. (Biztos nem tudományos megfogalmazás, de nem vagyok nyelvész, miként Pap Gábor sem az.)
Mi alapján teszi ezt?
Azt mondja: "Ez még a dz és a dzs utólagos, mesterséges beiktatása előtti állapot. Tudni való, hogy a dz-t és a dzs-t teljesen oktondi módon erőltették bele a magyar ábécébe, hogy miért, miért nem, azzal most nem foglalkozunk."
Én úgy érzem, hogy most azért nem foglalkozunk, mert akkor kiderülne, hogy a dz és a dzs teljes jogú tagja a magyar hangkészletnek! Viszont nagyon gyorsan kiderül, hogy mi ennek a két fránya hangunk bűne! Ugyanis nincs velük kezdődő szavunk! Márpedig az évkörre illesztett rendszere ezen áll, vagy bukik, ugyanis szavakat kell találni, amelyek az adott mássalhangzóval kezdődnek!
Tehát itt az egyedüli és üdvös módszer, ha a tekintélyre hagyatkozik Pap Gábor, és egy kicsit meghamisítja a történelmet, hiszen úgyse néz utána senki.
De én megtettem.
Nos, nézzük, mikor került ez a két bűnös hang, nagy oktondi módon az ábécénkbe?
Itt nem idézem megint helyszűke miatt, tessék elolvasni a tegnapi bejegyzésben amit Tsétsi Jánosról írtam.
Tehát azt látjuk, hogy ez a két betű a magyar nyelvtani rendszer kezdetekor - a nyelvújítás előtt - már bekerült a magyar ábécébe, és nem erőltették, mert szerves része a magyar hangkészletnek.
Pap Gábor azon érve pedig, hogy milyen mássalhangzó az, amivel nem kezdődik magyar szó, nevetséges. Honnan vesz ilyen badarságot, hogy ha egy betűvel nem kezdődik szó, az nem "magyar" hangzó? Őrület!
Akkor az ótörök nyelvből ki kell húzni a"1", "r" és "v" hangokat, mert ezekkel nem kezdődhetett török szó?
Úgy látom, hogy itt arról van szó, hogyha az elméletben nem passzol bele valami, akkor arról "illik" valami rosszat mondani, hogy ki lehessen hagyni a világrengető nagy okosságunk folyományából.
Ha most humorizálnék, akkor azt kérdezném, hogy: ha nem lenne lyuk a tyúk seggén akkor a ly és ty is kiszórásra kerülhetne? Lévén, mindegyik mássalhangzónk ebben az egy esetben szókezdő hang.
Pap elméletében a következő lépés, hogy minden betűpárhoz kell találni egy olyan szót, ami a két mássalhangzóval alkotható, és meg kell vizsgálni, azaz dehogy, ki kell mutatni, hogy igenis, jelentésében is kapcsolódik az égövhöz.
Nos, már az első szóval is baj van: a két mássalhangzónk a b+m. Ehhez Pap Gábor a bumm szót találta. És a kezdet kezdetén már magyarázkodnia kell. A két "m" csak írásban dupla "m", mert az egy hang, csak hosszú. Akkor viszont külön hang. Ez tuti. Hogyan van ez a rendszer?
Van másik magyarázat is: a magyar rovásírásban nem jelölték a hosszú mássalhangzókat. De most a latin ábécéről beszélünk, vagy mi a fityfenéről? Aztán eljutunk a d+p hangpárhoz. Na, Géza, mondjál vele magyar szót, tessék! Nem megy? Akkor nem működ a rendszer? Dehogynem! Pap Gábor azonnal alkotja a következő nyelvi szabályt, hogy hiszen ezekből a mássalhangzókból lehet kettőzni... tehát a déd szavunk az itt most jó lesz. A déd, az igazán jó magyar szó, nemcsak itt, hanem általában is, csak ez a rendszer nem jó, úgy egyáltalán. De nézzük, hallgassuk, hogyan nyelvészkedik... Mindenféle szókapcsolatokkal megmutatja, hogy bizony, bizony mondom néktek, ez így működik, a két betű kiad egy szót, csak a baj a végével van, az ly+zs-vel, mert mint mondottam, csak a lyuk szavunk van ly-el. No, de nem baj, csak kicsit faragunk az adatokon, és megvan a zsálya szavunk, azzal az új nyelvi szabállyal indokolva, hogy az utolsó szót csakis visszafelé kell olvasni!
A következő bizonyító körben a mássalhangzók második körét visszafelé írjuk az évkörre, azaz az első hangpár a b+zs lesz. Na, most kell szót találni ezzel... a magyarban... a Bözsi nem jó, mondja Pap Gábor, és ezután nagyon meg leszünk róva, mi, a műveletlen, a nyelvét nem tudó hallgatóság, mert már nem ismerjük a magyar szavainkat, ilyenek vagyunk, elrontottak minket, jaj nekünk, jaj szegény fejünknek! Mert itt van ez az egyszerű szó, a bozsó. Ezt ugye te se ismered, hát milyen magyar vagy te? Mi? Hát nem tudod mit jelent a bozsog? A nyugalmat? Dehogy, épp az ellenkezőjét, a nyüzsgést! És a bozsog a melléknévi igeneve a bozsónak. Na! Tessék, kérem magyarnak lenni! És ismerni a nyelvet!
Ezt értem. Ígérem, ezentúl magyar leszek, de ettől én bizony nem fogom tudni, hogy mit is jelent a bozsó. Még eme érthető magyarázat és feddés után se. Na, mindegy, úgy látszik, én nem tudok megfelelni ennek a gyönyörű nyelvtani rendszernek, vagy izének, amit Pap Gábor kinyilatkozott az évkörből kifolyólag.
Persze úgy kell nekem, miért nézek és hallgatok olyan előadásokat, amik nem nekem szólnak, mert kérem ez azoknak a tanároknak lett elővezetve, akik ezt a rendszert fogják az iskolában tanítani!
És tudod, mi a röhej? Az, hogy elhiszem neki, azzal a módszerrel, amit kifejlesztett ebből az elméletből jobban lehet oktatni a gyerekeket az írásra, olvasásra, mint azzal az elavulttal, ami a suliban van, és sokkal, de sokkal jobban, mint az idióta amerikaival, amit ránk akarnak erőltetni.
Ez van. Egy elfuserált, ki nem dolgozott, nem bizonyítható rendszer, ami viszont jól működik a gyakorlatban... ha igazak az eredmények.
Annyit biztosan ér, mint a finnugor nyelvcsalád és őshazaelmélet.
Végül egy táblázat, hogy értsd a rendszert: 

Évköri jegy 1. kör 2. kör példa 1. kör 3. kör példa
Kos B M Bumm B Zs Bozsó
Bika C N Cin V Z Ciciz
Ikrek Cs Ny Csíny Cs V Cséve
Rák D P Déd D Ty Atya
Oroszlán F R Forró F T Fut, fűt
Szűz G S Égés G Sz Egész
Mérleg Gy Sz Gyász Gy S Ügyes
Skorpió H T Hit H R Hír
Nyilas J Ty Jó atya J P Jó apa
Bak K V Kő + öv K Ny Kény
Vízöntő L Z Láz L N Lenn
Halak Ly Zs Zsálya Ly M Mély


Elkezdtük a berakást a szokott helyen és módon...
Vastagon jelöltem azokat az eseteket, amik nem stimmelnek, amikhez új szabályokat kellett rögtönözni.
Este hétre jött a révkalauz, de mire elindultunk, én már aludtam. Tizenegykor ébredtem, pontosan, amire végeztek a kikötéssel. Rögtön elkezdték a berakást, holnap késő délután indulhatunk. Jó lenne, ha Karmöybe csak valamikor dél körül érkeznénk.

Július 16. csütörtök, Sunndalsöra, úton.

A rakodás elkezdése után hosszan beszélgettünk Gyenyisszel és Jeryzvel. Illetve ők meséltettek engem, a főiskoláról, a Mahartról, a kezdetekről, hogyan lettem tiszt, meg a feleségek hogyan járhattak kikötőire meg útra a hajdani "szép időkben"! És ugye, ahogy az ember visszaemlékezik, minden szép lesz, pedig szinte hallom, ahogyan morgolódtunk, ahogy szidtuk a vállalatot, semmi nem tetszett... és mégis. Jó visszaemlékezni. Azt hiszem, ez az élet rendje.
i nem tetszett... és mégis. Jó visszaemlékezni. Azt hiszem, ez az élet rendje.
Egészen ötig kísértem figyelemmel a rakodást, akkor ledőltem, hétkor hívott az asszonykám, beszélgettünk, aztán visszafeküdtem, de elaludni nem tudtam, hát kimentem a deckre.
Persze nem úgy raktak, ahogyan megbeszéltük. Jól lecsesztem őket, akkor helyrehozták a hibát. Aztán délben telefonált Erik, a Lys Line-tól, hogy gondja van a gyárnak a rakodással, mert nem a rakodási tervnek megfelelően mennek a dolgok. Megkerestem a főstivadort és egyeztettem. Mutatja a rakodási tervet, amit úgymond a hajótól kapott.
- Szó sincs róla, ezt valami idióta készíthette, nézze meg, ha így rakjuk meg a hajót, úgy orra leszünk bukva, hogy a csavarunk kilátszik a vízből!
A főnök belátta, megbeszéltük, hogy mit lehet tenni, hogy a mi stabilitásunk se, és az ő balesetelhárítási előírásaikat be lehessen tartani. Megegyeztünk, ennek megfelelően beraktuk a hajót, de a rakodási tervet elkértem, hogy legyen dokumentumom, hogy valaki a hajóbérlőnél milyen hatökör.
Fél hétre mindennel végeztünk.
Valerij beszélt a karmöyi ügynökkel, érkezéskor kikötés, és miénk a szombat és a vasárnap! Haj, de jó lesz!
Ez a kishajó hordja viszi a népeket, amíg az út le van zárvaEgész nap figyeltem, hogy mi történt itt, mert nagy forgalmat bonyolított le egy kishajó, állandóan jött-ment, mint fing a fürdőben... Kérdem az egyik helyi színest, mi történt. (A színes ebben az esetben gyári munkást jelent, mert harsány, színes, narancs-kék-sárga munkásszerelésben feszítenek.)
- Vagy másfél hónapja három helyen is hatalmas sziklatömbök szakadtak le, és az országút betonját teljesen összetörték. Azóta ez a kishajó hordja, viszi a népeket, mert közúti közlekedés nincs a közeli településekbe.
Ehhez csak annyit, hogy az a másfél hónap pont akkor volt, amikor az előző úton itt rakodtunk. Délután láttuk,hogy lezárták az utat, hatalmas munkagépek jöttek, valamit ügyködtek, de fogalmunk se volt, hogy mi is történik! Hát ez!
Jóccakát, megyek aludni, elvégre este hét óra van.


Július 17. péntek, úton, Norvég-tenger.

Kicsit "szomorú" vagyok. Muszáj idézőjelbe tennem, mert muszáj... Nos, az a helyzet, hogy egy kicsit bevezetlek hamarost egy másik történelmi rejtélybe, aminek tárgya a királyi koronázó városunk, amit a korabeli források úgy neveznek, hogy:
A parancsnoki hídon

Fejérvár

A jeles kérdés úgy szól, hogy hol található ez a Fejérvár? Székesfehérvár, vagy netalán egy másik várost hívtak így? Ugyanis rettentő sok, történelmileg hiteles, (vagy annak látszó) adat van arra nézve, hogy Fejérvár valahol Visegrád és Buda között, a Pilisben, vagy annak lábánál keresendő. Csak kapásból, a teljesség igénye nélkül, néhány kérdés, amit meg kell válaszolni:
- Teljességgel logikátlan, hogy Székesfehérvár legyen a koronázó város, ha egyszer Budán székel a király, a koronát Visegrádban őrzik, az esztergomi érsek koronáz, és mindenkinek el kell menni Székesfehérvárba, a francba, messzire egy koronázásra.
- II. András királyunkról tudjuk, hogy egy nap alatt megtette a Buda, Fejérvár, Visegrád, Esztergom utat, oda vissza, lovagolva. Ha Fejérvár a Pilisben van, akkor ez 80 km, nagyjából. Ha Székesfehérvár, akkor 240 km, amit lóval megtenni lehetetlen.
- Középkori német és olasz metszetábrázolásaink vannak, ahol Fejérvár mellett a Duna folyik.
- Ugyanilyen a török Fejérvár "térkép" is.
- A Tihanyi apátság alapítólevelében megkapják Kesztölcöt és Lupa szigetet Fejérvártól, ezek pedig nem Székesfehérvárhoz tartozók.
Sorolhatnám, de nem teszem.
Állítólag nyár lenne...Sok-sok kutató foglalkozott és foglalkozik a kérdéssel. Pap Gábor hallatlanul érdekes előadást kanyarít a témában, de Szántai Lajos sem marad el mögötte. Aztán dr. Lánszky a saját kutatásaira alapoz, és még sok kutató van a témában.
Azonban e kérdésben, annak ellenére, hogy sokáig hittem Pap Gábornak, most Bakay Kornél véleményét fogadom el, mi szerint Székesfehérvár biztosan az ősi koronázó város. De volt, kellett legyen egy Fejérvár a Pilisben is. És ez így már sokkal logikusabb. Érdekes, hogy egy szakember, mit észre nem vesz! (Nyilván ezért ő a tudós, és én a dilettáns.) Mert Bakay megmutatja, hogy a magyar királyok szándékában állt új helyre költözni Székesfehérvárról. Honnan tudjuk? Hát az Aranybullából. Mert úgy kezdődik az Első cikkely, ami Szent István király ünnepéről rendelkezik, hogy: "Rendeljük, hogy a szent király ünnepét minden esztendőnként, ha csak valami nagy nehéz ügyek gondja vagy betegségünk meg nem tilt minket, Fehérvárat tartozzunk megülni."
De be kell látni, hogy nincs értelme ilyen rendelkezést hozni, ha nem volt szándékában a királyi székhelyt áthelyezni, és Fehérvárról elköltözni. Erre kell a szakember, hogy ilyesmit észrevegyen.
És most jön a mai "szomorúságom" oka:
Itt is nyár van...Újra hallgatom a Thúróczy krónikát, és kétszer is említ Fehérvárt. Egyszer oly módon, hogy Gellért püspökről és társairól írja: "Fehérvárról mentek András és Béla fogadására (kik a Pestnek nevezett révnél keltek át a Dunán. (A magyarok kérésre jöttek haza, hogy átvegyék a koronát a gyűlöletes némettől - én) és Diósdon megálltak". Ez ugye csak akkor lehetséges, ha Székesfehérvárról indulnak.
Másodszor pedig Sváb (Orseolo) Péter király menekülne az országból, és Fehérvárra menet megáll Zámolyon, és kemény küzdelem után ott fogják el. Ez a királyunk egy nagy büdös ártány volt, aki ki akarta árusítani az országot a németnek, de életének vége férfias küzdelem volt, mert három napig tartja magát Zámolyban, és miután minden katonáját leölték maga is fogságba esett. Ekkor megvakítják és Fehérvárra viszik (és ez ugyebár megint Székesfehérvár), ahol fájdalmaiba belehal. Pécsett temették el.
Sajnos, a titkokért lelkesedő énemet most le kell állítanom. Mert nem a szenzáció, és a hivatalossal való ellenkezés a hajtóerőm, hanem az, hogy a lehetőségekhez mérten megtudjam, kinek van igaza. Itt "sajnos" nem lehet Székesfehérvártól elvitatni a koronázó város címet, azt, hogy István alapítja a Boldogasszony bazilikát, de azért jó lenne megtudni a választ is a sok nyitott kérdésre ám (miért nincs nyoma a hajdani tűzvésznek, amikor az ólomtető úgy folyt, mint a víz, ennek nyoma kellett volna, hogy maradjon legalább a falakon... és sok-sok más nyitott kérdés van.) Szép időben hajózunk, de most álmos vagyok, megyek és lefekszem, majd délután folytatom a naplóírást.
A délutáni őrség nyugi, persze most is a Thúróczy féle krónikát hallgatom, és nem állom meg, hogy egy-két aranyos részt ne meséljek el. Elsőként a "hunok, azaz a magyarok" viselt dolgairól szóló részt hallgattam, és ott írja le, minek képzelték a világot az akkori (szoba) tudósok, mert ugye ezek egymást idézgették, de el nem mentek volna sehova... (és mégis több igazságuk vagyon, mint a finnugrászoknak, őshaza kérdésében).

Szóval:

"Szkítia országtól keletre van a juliánok földje, utána Tarszia, végül Mongólia, itt végződik Európa." (Ha ezt a mongolok tudnák!)

Más (földrajz, plusz selyemkészítés):

"Ptolemaiosz, Sztrabón és Plinius pedig azt mondja, hogy az ázsiai szkíták földje kelet felől a Rá folyó nyugat felől a Tanaisz között van. Szerintük ettől keletre a szer népek laknak, akikről Julius Sorinus azt mondja, hogy a Tanaisztól keletre lakó szer népek a fák leveleit vízzel megpermetezik, ennek következtében a falevelek között finom szálak keletkeznek, a szerek kifésülik ezeket és ebből készítik azt a híres kínai selymet, amely már az emberek átkos hiúsága folytán mindenfelé elterjedt. A selyemből készült ruha ma nem elfedi az emberi testet, hanem még jobban felhívja rá a figyelmet!"
Aranyos, nem? Dödög a vén erkölcscsősz...

Akkor nézzük a második könyvet, amiben a "magyarokról van szó, akik visszajöttek":

Tudod-e, ki a gyászvitéz? (Én rögtön a gyászhuszárra gondoltam...)
"Taksony idejében Galliába indultak zsákmányszerzésre. Visszafelé tértükben a Rajnán átkelve három részre oszlottak. Két rész dicstelenül, egy meg dicsőségesen vonult Magyarország felé.
Ezt az egyet Eisenachnál Szászország fejedelme megtámadta és egytől egyig felkoncoltatta. Kivéve hét magyart, akiket életben hagyott, de levágatta egyik fülüket, és Pannóniába küldte.
- Menjetek, és mondjátok el ilyen képpel, hogy többé ne jöjjetek a gyötrelmeknek erre a földjére.
A hét fületlen magyarra pedig, mivel élve tértek haza, s nem választották társaikhoz hasonlóan a halált, a közösség állítólag ilyen ítéletet hozott: mindenöket, amijük csak volt, ingó és ingatlan vagyont elvesztették, feleségüktől és gyermekeiktől elválasztották őket, semmiféle javaikkal nem rendelkezhettek, sőt, mindezek felett, saru nélkül, együtt kellett járniuk koldulva, sátorról sátorra, amíg csak éltek. Ezt a hetet aztán gyalázatuk miatt magyarkáknak és gyászvitézeknek vagy Lázároknak nevezték!


Július 18. szombat, úton, Karmöy.

Érkezés Karmöybe, még alig virrad
Érkezés Karmöybe, még alig virrad...Kora hajnalban érkeztünk. Hallatlan jó volt, hogy nem kellett várni a bejövetelre, azonnal kikötöttünk, ötkor már elfelejtettük a manővert. Azt mondja a révkalauz:
- Captain, ma egész nem esni fog, de vasárnap már jó idő lesz!
És mit ad isten, hatkor már csendesen csepergett, de ez engem nem különösen érdekelt, mert letöltöttem az íméljeimet, elküldtem a magaméit, és nyolckor elmentem feküdni.
Délután hosszan beszélgettünk Encsivel a messenger programmal. Utána Vlagyimir teljesen beindult, hogy neki is kell efféle beszélgetős program... Mondtam, hogy van a gépében, csak be kell indítani.
Ja, olajoztunk is, azt már zuhogó esőben. A beszélgetés után bejelentkeztem a Blogtérre, és ott mindenki arról szörnyülködött, hogy milyen vihar várható... Aztán képes beszámolók is jöttek... Én nem fényképeztem az esőt.
A vacsorát Valerijnél ettük meg, ittunk hozzá jó kis Metaxát, utána segített Vlagyimirnak beüzemelni a Live messengert, hát mit mondjak... csak úgy szórta magából a jelszavakat, amikre egy másodperc múlva már nem emlékezett, így bejelentkezni elég nehéz. Amikor elment aludni, a második Metaxa megbontása után (az első egyharmadig volt), akkor beüzemeltem Vlagyimirnak a beszélgetős programot, csak az okozott némi ürömöt az örömbe, hogy senki ismerőse, nemhogy a felesége elérhető lett volna. Hát igen. Ha valamit nem ismerünk, akkor az se valószínű, hogy használjuk. Azt hiszem beindítottam Kalinyingrád környékén a win messenger használatát.
Éjfél körül kerültem ágyba.


Július 19. vasárnap, Karmöy.

Karmöyben kikötve
Karmöyben kikötve a JohaqnneHát itt vagyunk, és élvezzük az internet nyújtotta örömöket, csak szegény Valerij járkál búsan, mert nem tud csatlakozni. Otthon, mivel nem volt szüksége a wi-fi kapcsolatra, ezért "kiiktatta". Most persze nem tudta visszaállítani, és én se tudtam neki segíteni, mert a gépe orosz, meg az XP felépítése is kicsit más. Ilyen szempontból kissé kelekótya, mert többször csinál ilyet. Azonnal kitörli az elolvasott íméleket, aztán ha rákérdeznek, akkor meg idiótáz mindenkit... Na, mindegy az ő baja. Amúgy rendes ember.
Sok beszélgetés az asszonykámmal, mára beállítottam a web kamerát is, így láthatott. Jót beszélgettünk. Aztán blogtér, feltettem videókat a viharos menetről, a kjopsviki horgászatról.
És persze töltök le vadul a MEK-ről. Rácuppantam a hangos könyvekre, mert azt jól lehet hallgatni őrségben. Jó pár órás anyag összegyűlik!


Július 20. hétfő, Karmöy.

A rakpart végénél egy bitán ülök
A rakpart végénél egy bitán ülök

A berakást nyolckor kezdték. Előbb 9,5 mm-es alumínium "drótot" raktunk be. Egy köteg két tonna. Ezek az elektromos távvezetékekhez használatos kábelek. És a szokásos, hét méteres alu gerendák, kötegelve. Ezzel, mindössze hetven tonna, elszórakoztak vagy három órát, így aztán biztosra látszott, hogy ma nem megyünk el. Ez akkor lett biztos, amikor mondta a főnök, hogy nincs embere a délutáni műszakra, így indulás csak holnap. Este újabb internetes duma Encsivel.


Július 21. kedd, Karmöy, úton.

Egy markolókanál előtt állok,
hogy érzékelni lehessen a méretét
Egy markolókanál előtt állok, hogy érzékelni lehessen a méretét.Hasonló, mint tegnap. Berakás, internet, beszélgetés az asszonykámmal. És délután teljesen váratlanul beütött a "mennykő". Jött egy úr, aki PSC officerként mutatkozott be. Megmondom őszintén, hogy örültünk, mert ez azt jelenti, hogy a Port State Control inspektor nem fog szórakozni velünk, mert ahhoz, hogy egy teljes és szigorú vizsgálatot lefolytathasson, ahhoz legalább hat óra kell, ahogyan a dög franciák csinálták Bassensben vagy másfél éve. Nem is volt semmi gond.
Valami kalandvágyból kifolyólag ma minden naplót 22-re dátumoztam, minden iratot, bejegyzést. Már túl sokat, ahhoz, hogy javítsam. Így nálunk most az a helyzet, hogy 22-e kétszer van júliusban, de a 21-e hiányzik. Remélem, nem tűnik fel Valerijnak.
Arra nem volt esély, hogy kihúzzuk holnapig az indulást, sőt, kettőre berakták a hajót. Tíz centit orra vagyunk bukva, mert az volt a kérdés, hogy vagy kicsit orra, vagy majd egy méteres fartrimm. Valerij ezt választotta.
Indulás előtt már nem tudtunk beszélni az asszonykámmal, mert ő orvosnál, én meg bolondokháza indulás előtt.
Még indulás előtt kihasználtuk az internet adta ímélezési lehetőséget, mert elküldtük a laptopomról a PSC jelentést a tulajnak (ilyen nagy csatolmányt nem tudunk küldeni a Globe Wireless-szel)...


Július 22. szerda, úton, Északi-tenger.

Kikötőkötelet visznek
a matrózok a picóba

Kikötőkötelet visznek a matrózok a picóbaOlvasok. Illetve ezt hallgatva teszem, mert egy csomó hangoskönyvet letöltöttem a MRK-ről. Ma hajnalban - mivel ábécé sorrendben kezdtem -, Benedek Elek: A honszerző Árpád volt az első a sorban. Hááát... mit mondjak? Nagyon nem való mai fülnek, illetve szemnek. A maga korában nyilván megvolt a pozitív szerepe, meg minden. De azért végighallgattam. Ugyanaz, mint amit a történelemkönyvek fél oldalon intéznek el. A monda és valóság keveredik benne, alaposan megfűszerezve az író fantáziájával, hiszen ez, azt hiszem történelmi regény, vagy mi a szösz. Pátoszos. Ami a mai fülnek már nagyon furcsa. Kezdődik Álmossal és Árpáddal, szerepel benne Farkas kán, és a gyönyörűséges lánya akibe Árpád fia Levente szerelmes lesz, de ah, minő balszerencse, a lány jelleme sok kívánni valót hagy maga után, és Levente kiábrándul... és nem hiszed el, de Levente halálát végül is ez a nőszemély okozza, mert Simeon cár elleni csatában elesik... mondhatni ajkán a "sersé lá fámm" felkiáltással.
Azért találtam két érdekes szót is: az első azt bizonyítja, hogy Benedek Elek korában még senki nem adott elő semmit, mert az előad helyett több helyütt is az elémond, előmond alakot használja. És a másik, hogy a felkelt a csillag helyett azt írja: az esthajnalcsillag felpettyedt az égre. Ez olyan szép, és kifejező, hogy én is fogom használni.
Délután már Camus: Közöny volt a soros.
És megyünk, sajnos a sebességünk nem jobb, mint az előző alkalomkor, így érkezés csak hétfő este nyolc körül, (aminek a barba örül, én most nem, mert Szabolcs hétfő délelőtt ki tudott volna jönni a kikötőbe.)
Viszont megjött a következő út: La Coruna - Thamshaven, pontosan az, amit Valerijnak említettem, mint egy lehetőséget.


Július 23. csütörtök, úton, Északi-tenger, Dover.

A picó eleje, ahol a
kikötőköteleket tároljuk

A picó eleje, ahol a köteleket tároljukTegnap délután elkezdtem hallgatni, és ma hajnalban be is fejeztem Diderot: Az apáca című könyvét. Félelmetesen jó...
A délutáni őrségben sajnos nem tehettem, mert ahogyan közeledünk Doverhez nő a forgalom, ilyenkor kell a figyelem, a koncentrálóképesség, nem szabad, hogy a figyelmet tartósan más vonja el. Hát zenét hallgattam.
És persze alig vártam, hogy megjöjjön a mobil hálózat, és pittyegjen a telefon: sms érkezett! Fél öt után jött az első, persze Encsikétől. Akán van, hajnali háromkor küldte, neki persze éjjel három. Ez ügyben párszor már kifejtettük homlokegyenest különböző álláspontunk: ami nekem hajnali három, az neki éjjel van. A nyilvánvaló különállás abból adódik, hogy én éjfélre kialszom magam, és nekem új nap kezdődik, s ez számomra hajnali óra, de neki meg még tart az előző, ezért éjjelről beszél.
Szóval Akán van, és befőzi a rengeteg sok sárgabarackot és talán a szilvát is. Istenem, mennyi gyönyörűséges szép cefrének való megy kárba! Haj, haj... és azt is mondta, hogy hétfőn jönnek vakolni, és augusztusban talán megcsináltatja a külső vakolást is.
Más.
Írok, mégpedig egy vagy hat éve elkezdett sztorit, és ha ez eléri a "halhatatlanságot", akkor Aka, Súr és Csatka neve is mindörökre ismert lesz világszerte. Ugyanis egy kitalált birodalomban...
Szóval úgy kezdődött, hogy olvastam a törökkori Magyarországról az Encyclopaediában. És a gazdasági életet taglalva a katonák fizetéséről beszéltek. Ki hány akcsát kapott egy hónapra. És amikor azon gondolkodtam, hogy a Megaron királyságban milyen pénz legyen érvényben, akkor beugrott: az akcsa nyilván az aka pénznek a kicsinyítős alakja. tehát Megaronban egy aka tizenhat súrt ér, és 32 csatka ad ki egy súrt. Csak annyit még hozzá, ha Súrban vettünk volna házat, akkor egy súr lenne egyenlő tizenhat akával, ily véletleneken múlnak bizonyos rangsorbéli dolgok, amiért nyilvánosan megkövetem Súrt, Csatkát és az összes súri és csatkai állampolgárt, remélem, nem tiltanak ki a falunapjaikról.
Este Szabolcs hívott. Megbeszéltük, hogy elküldi ímélben a portugáliai elérhetőségét. Elküldtem esemesben a hajó elérhetőségét, és elhúztam aludni.


Július 24. péntek, úton, Angol-csatorna.

A picó, a festékraktár előtti rész
A picó, a festékraktár előtti rész

Éjfélkor Valerij mutat egy hosszú ímélt, ami sűrűn teleírva. Hű azannyát, ezt Szabolcs küldte. Elfelejtettem mondani, hogy csak és kizárólag szöveget küldhet, semmi térképet benne. Így aztán megkaptam szépen szövegbe kódolva azt hiszem két térképet is, vagy mi a túró lehet... Szerencsére szövegesen is közölte a Lisszabon Oeirasban levő szálloda címét, így azt bepötyögtem az illetőbe, tudom, hova kell menni.
Flaubert: Bovaryné a hallgatás tárgya. Azt hiszem, ma már nehezen olvasható. A tizenoldalakra terjedő, hömpölygő tájleírások nem a ma pörgő emberének való.


Július 25. szombat, úton, Vizcaya.

Lejárat az orrsugárkormány-
térbe és a vészszivattyúhoz.
Ez is a picóból nyílik.

Lejárat az orrsugárkormány térbe és a vészszivattyúhoz. Ez is a picóból nyílik.Kérem szépen, a mai egy jelentős dátum, mert a szerződésem felénél vagyok!
Írom a fantasymat, és hallgatom a Bovaryné őnaccságát. Időnként élvezem, időnként unom. Sokszor az teszi érdekessé, hogy Rouen környékén játszódik, ahol voltam hajóval, tehát ha más nem is, de a táj ismerős. Na és a város.
A szakácsra sikerült a frászt hoznom. Tegnap elmondattam vele, hogyan készíti a hallevest. Ma ebédelek, ott somfordál körülöttem. Végül kibökte:
- Chief, miért kérdezte tegnap, hogyan készítem a hallevest?
- Mert ízlik, és mi otthon nem főzünk tengeri halból levest. El akarom készíteni a családnak.
Erre sóhajt egyet, és vigyorogva el. Most nekem van feladva a lecke, hogy vajh, mi a túrót gondolt ez rólam, mire kellhet a receptje? Besmúzolom a KGB-nél?
Ha már elmondta, én is elmondom: apróra vágott hagymát (most látom az apám, hogy tolja félre a receptet is, nemcsak a hallevest...) és reszelt sárgarépát, valamint apró kockára vágott burgonyát felteszel főni. Ha minden megfőtt, akkor bele a haldarabokat, és elzárod. Sózni ízlés szerint, adj hozzá kaprot, apróra vágott petrezselymet.
Kész. Csak egészen halkan jegyzem meg, ha a hal helyett gombát teszel bele, akkor gombaleves. Ha sárgaborsót, akkor borsóleves, ha oldalast főzöl bele és még rizsát, akkor nem tom milyen leves.


Július 26. vasárnap, úton, Vizcaya, spanyol partok.

A picó. Szemben a
festékraktár, elég üres

A picó. Szemben a festékraktár, elég üres...Hajnalban Bovaryné fárasztott, afféle hullámzó sikerrel. Néha bágyasztóan unalmas, néha hallatlan érdekes. De tökéletes korrajz, és azt hiszem ez a legfontosabb.
Nem megy a hajó. A sebességünk csak gyenge tíz csomó, néha tíz alatt. Ez azt jelenti, hogy az érkezésünk tolódik, most már hétfő késő este lehetünk ott.
Öt után Gyenyisz jött fel némi fejtágításra. Megmutattam, hogyan kell az útvonalat elkészíteni a Tsunami program segítségével. Cserébe ő megmutatta, hogy milyen tengerészesen mossa az overallját, egy dobó végére kötötte, és kidobta a vízbe, hogy húzzuk magunk után. Én meg gyorsan levideóztam.




Július 27. hétfő, úton, portugál partok mentén, Lisszabon.

Lisszabon
LisszabonHajnalban befejeztem a Bovarynét. Továbbra is fenntartom az álláspontomat, hogy ma már részben olvashatatlan. Gondold el, a család az egyik faluból átköltözik a másikba, és a tájat 45 percen keresztül írja le! (Ez nem morbid egy kicsit? Időben mérem a szöveg hosszúságát!). A végére utószó van biggyesztve, ahol a kritikus megmagyarázza, miért van szükség az újabb magyar kiadásra (1980-as években). Akkor lehet, hogy még megmagyarázható, de ma 2009-et írunk. Na, mindegy. Legalább ismerem, mert valahogy kimaradt ez a könyv az életemből. Persze letölteni csak olyan könyvet töltöttem le, amit nem olvastam, egy kivételével, Camus: A közöny. Ezt már olvastam, de ez nagyon jó. Valóban.
Aludni mostanában reggelenként nem sokáig tudok, mert a felépítmény körül dolgoznak, és a flexet használják a rozsda lecsiszolására a lépcsőkön, a fedélzeten, és ez olyan zajjal jár, hogy tízkor felébredek, és féltizenegykor felkelek. Mint például most is.
Tegnap, ahogy befordultunk Finisterre-nél a sebességünk 11 csomó fölé emelkedett, így van remény, hogy még elviselhető időben érkezzünk. Ez olyan nyolc, fél kilenc körüli időpont. Majd meglátjuk.
Vajon hogyan sikerül Szabolccsal találkoznom? Én felkészültem, mert felvettem 300 €-t. Ha sikerül, kap egy kis hálapénzt, persze ezt még nem tudja.
Utálom ezt az időt. Nincs hőség, ez jó. De párás az idő, amikor minden rátapad az emberre, és nem lehet ilyen izzadtan lefeküdni, hát napjában kétszer zuhanyozom. De az alvásban kiizzadok, és nem lehet úgy felmenni a hídra, hogy büdös legyek, hát ébredés után is zuhanyozom. Ez napi négy alkalom. El fogok kopni, mire haza kell menni... és azt is mondják, hogy ez túlzás, nem igazán egészséges. Ehhez nem tudok hozzászólni.
A GSM hálózat fél ötre lett annyira erős, hogy csatlakozni tudtunk. Azonnal sms az asszonynak és Szabolcsnak. Aztán beszéltem Encsikével, és nagyon jó hírekkel szolgált, ami a felújítást illeti. Van sok paprika és paradicsom, barack (de nem obama fajtájú) és szilva. És lesz vakolat, meg padló, és minden, mire hazamegyek.
Aztán, mivel nem jött sms a fiamtól felhívtam. Valami fejtágításról jött ki. Sajnos oda, ahol ez a fesztivál van, nem tudok kimenni, mert semmi közlekedés nincs, este tizenegykor hozzák őket busszal a szállodába, (ez nekünk éjfél), aztán nyomás le a tengerpartra egy fogadó buli lesz a nemzetközi bandának. Ott nekem nincs helyem, tehát marad a holnap. Megbeszéltük, hogy valószínűleg, ha minden jól megy, és nem jön közbe semmi, akkor találkozunk fél tízkor a Cais de Sodrénél. Ezt a helyet nekem találták ki, mert a 28-as busznak van ott megállója, no és a fiam a HÉV-vel fog jönni, aminek meg a végállomása. Meg metró is van, szóval egy kiköpött Batthyányi típusú közlekedési csomópont csak egészen másképp néz ki. Kikötés este nyolcra. Mire felmentem, mert szolgálat után egy pöttyet ledőltem, már megérkeztünk. A parton volt Mr. Akárki Németországból, a GL szakembere, aki meg fogja varázslani a főgépet, és ettől 700 kW-ot levesz a teljesítményből, az eddig 2200-ból 1700 kW lesz. Aztán a második gépész ki lesz rúgva, úgy, hogy a lába se éri a földet, de az igazsághoz hozzá tartozik, hogy nem azért jött, hogy itt öregedjen meg. Két hónapos szerződése volt, az rég letelt, tehát már nagyon nem itt van a helye. Nos, a mai és a holnapi akcióból kifolyólag hamarosan mehet. Még az is elképzelhető, hogy innen, de legkésőbb La Corunából.
Kilenckor bejött Valerij az ólamba, azzal, hogy tegyek meg neki egy nagy szívességet.
- Készséggel! - mondtam.
- István, menj a Lidlbe, és vegyél... - és elsorolta, hogy mi mindent vegyek neki. Ugrottam, mentem, bevásároltam. Magamnak is vettem Pirri-pirrit, porban és cseppekben. Ez egész egyszerűen erős paprika, még Brazíliából ismerem. Aztán egy kiló ringlószilvát, egy nagy uborkát, egy brié sajtot, két kalamári konzervet, no és egy üveg Gordon gint meg négy lime-ot.
Behoztam, és megbontottunk egy üveg gint (Valerijét), és dumáltunk egy jót. Kérdezte, mivel tartozik. Kiszámoltam.
- Holnap adom csak meg.
- Rendben, de ha nincs apród, tudok visszaadni.
- Nem erről van szó. Csakhogy orosz ember naplemente után nem ad ki a kezéből pénzt!
- Az más! - mondtam, és örültem, hogy megint találtam valami népi okosságot, amit a brazil constipacaonak nevez (babona).
Volt este egy kis pánikom is: nem találtam a mesterkulcsom, így nem tudtam a hidat bezárni. Kérdeztem a kaftánt is.
- Majd holnap meglesz - mondta.
Akkor maradjunk ebben.

Július 28. kedd. Lisszabon.

A lisszaboni turistavillamos, a 28-as vonalát
teszi meg, csak 10-szeres áron

A lisszaboni turistavillamos, a 28-as vonalát teszi meg, csak 10-szeres áron...Reggel hétkor ébredtem. Vécébe menet ráesik a pillantásom az overallomra, benyúlok a zsebében, ott van a mesterkulcs. Milyen igaza volt Valerijnek!
Most meg van indulva a főnök, mert kell hazautalnia pénzt a Wetsern Union nevű rablóbandán keresztül, és ugye most nekem némi prioritásom van a fiamból kifolyólag. Azt találta ki, hogy kimegy reggel, feladja a pénzt, én meg mehetek tízkor (helyi 9), akkor is, ha nem érkezett vissza.
Akkor ebben maradunk.
Összekészítettem a fényképezőgépem, a kamerát, no meg egy kis "csúszópénzt" a fiamnak, mondjuk neve napjára, hiszen ma van!
Izgulok ám!
Milyen jópofa ez a napló, mert én most fáradt vagyok, hiszen nemrég értem vissza a városból, meg örülök a találkozásnak, neked meg mindössze a következő sor.
Szóval a tízes vonattal megjött Szabolcs, örültünk egymásnak, aztán elmentünk reggelizni, ert azt kihagyta a fiatalúr, mivel hajnali négy körül mentek haza a szállodába.
Pasteleriában sütikét választ a fiam
Pasteleriában sütikét választ a fiam Egy pasteleriában bikát ittunk, meg sütikét ettünk, és a legportugálabb portugál süteményt, a nevét nem tudom, a fiam mondta, de elfelejtettem. Szabolcs kapott egy kis apanázst, az anyanázst még otthon megkapta. Ja, a bika valójában bica, és a lórúgás erősségű presszókávét jelenti. Közben kitárgyaltuk, hogy a rohadék EU megöli mindenütt a nemzeti kultúrát, és tűzzel-vassal irt mindent, ami szép, és jó, és ami a bukéját adja egy országnak. Konkrétan a legrégibb típusú kocsmákról van szó. Mivel nem felelnek meg a szemét, globalizált, rohadék előírásoknak, ezért bezáratták ezeknek a kocsmáknak a 98 százalékát. Most ha egy szegény portugál paraszt megpakolja a szekerét Intel processzorral, és viszi a szomszéd faluba, az internetes kótyavetyére, nem tudnak félúton megállni, és egy felest bedobni, negyedórácskát beszélgetni, mert a szemét EU bezáratta. Na, a kérdés, hogy szidjam-e még az EU-t, vagy mondjam tovább. Inkább mondom.

A Sében. A Sé=székesegyház
A Sében. A Sé=székesegyház

Reggeli után felsétáltunk a Séhez (székesegyház), be is mentünk, de ez is csak egy halom kő, szobor, meg műemlék, és ki tudja, ki szoborta, ki falazta, egyébként is, kit érdekel, ha egyszer érdektelen számunkra. Azért bementük, két perc alatt átvettük a hangulatát, közben szidtuk az elgépiesedett, hülye nyugat európai mentalitást, mert ha gyertyát akarsz gyújtani valakinek az emlékére, nincs más dolgod, minthogy bedobsz egy eurót, és egy órára kigyullad az elektromos gyertya. Hát nem őrület? De! Odamentünk, nem villanygyertya volt, hanem hagyományos. Akkor is, a nyugati, elgépiesedett mentalitás... folytasd!
Városnézés közben a fiammal
Városnézés közben a fiammal Aztán felmentünk egészen a dombtetőre, megnéztük a háztetőket, a Tejot, és nagyon jól éreztük magunkat. Leültünk sörözni. Kérek egy xxxt mondta Szabolcs, ami csapolt sör, és a férfias adag két és fél deci.
Nosza rajta! Megrendelte, és láss csudát. A csokifiú olyan korsó sört hozott, amilyet otthon csak a veretes kocsmákban kapsz már csak, mert a EUrópaisodott sznob helyeken a korsó ma már csak négy deci. Most nem fogom az otthoni kocsmákat szidni. Szidja, aki oda jár.
Beszélgettünk, fényképeztem, és rettentő jól éreztük magunk.

Sörölünk. Ez Lisszabonban
elképesztően nagy sör!

Sörölünk. Ez Lisszabonban elképesztően nagy sör!

Miután visszament a szállodába, elmentem a Vasco da Gamába, hogy bevásároljak, mert ahogyan Valerijjal megbeszéltük, a születésnapomon én szolgáltatom a "cafrangot", a hajó a kaját. Kerti parti lesz, ehhez vettem egy csoki tortát, a süteményhez édes ital dukál, az a portói lesz, és koccintani pezsgővel fogunk, még akkor is, ha csak spumante, azaz habzóbor, de hát az is csak pezsgő, és így a kör elején vagyunk, de eleget tettünk a nagypofájú franciáknak, akik a champagne-t levédték, így ezekben az országokban, ahol nem tudtak saját szót alkotni rá, nem úgy mint mi, nem használhatják! Amikor a tortát vettem, és kértem rá gyertyát, kérdezték, hány évesnek lesz? Mondtam, hogy tizenhat...
- Milyen nagy unokája van! - mondta az eladó, én meg jól elküldtem magamban, hogy mit gondol ez rólam! Szóval megfordítom a számok sorrendjét és jó rám...
A lisszaboni HÉV végállomás
A lisszaboni HÉV végállomás A bótban éppen fizettem, amikor cseng a telefon. Még jó hogy nem nyomtam ki automatikusan, mint a hajón szoktam a nem családtagok hívását (a csengőhangról tudom, ki hív), mert Valerij keresett, hogy hol vagyok, mert a rádió surveyor látni akarja a bizonyítványaimat.
- Fél óra, most fizetek.
Nos, így nem busszal mentem, hanem taxiba ültem.
- Do you speak English? - ez a kötelező kérdés, ugyebár.
- No, csak portugálul. - mondja a hölgy, mert női sofőröset kaptam.
- A kikötőbe megyünk a Beatóba - váltottam portugálra.
- Hova? Mit mond?
Nocsak, ez a spiné portugálul se beszél valami jól...
- Barco, hajó, érted?
Bólint, és indul. És akkor jött a nagy ötlet, elővettem az illetőmet, és megmutattam a térképen a hajónk helyét. Na, ezt már teljesen értette. Akkor meg ő kezdett el magyarázni, ezt meg én nem értettem, hát meg vagyok áldva ezekkel a népekkel, ami a kiejtésüket illeti.
Várj egy kicsit, megnézem még egyszer a fényképeket, mert olyan jó nézni, és újra átélni!
A kikötőbe vezető út
Lisszaboni utcaFelhívott az asszonykám, megy vissza Akára, és mesélte, hogy volt édesapámnál, felköszönteni a 82. születésnapján. Apa most nagyon örül, mert Komáromban, a színházban hamarosan ősbemutatója lesz a Klapka katonái című musicalnek (rendezi Koltai Gábor), és a darabot az ő regényéből írták. Hát ez mindenképpen jó hír, holnap, ha felhívom apát, mindenképpen gratulálnom kell!
Aztán:
Hallgatom Harsányi Zsolt: Magyar rapszódia című regényét. Nagyon érdekes, egyszerűen nem tudom otthagyni, mert azt mégsem írhatom, hogy nem lehet letenni. De más oka van, hogy szóba hozom. Ugyanis a regényben a kis Liszt Ferenc a családról kérdezgeti az apját, és a papa azt meséli el, hogy valamikor nemesi család voltak, és Liszthyeknek hívták őket. Liszt dédapja huszárfőhadnagy volt, és be akarta bizonyítani a báróságát. Volt egy báró Listius László, aki igen híres és gazdag volt és verseket írt. Liszt dédapja meg volt győződve, hogy ezzel a családdal rokonok. Erre a kis Liszt Ferenc csillogó szemmel kérdezi:
- Akkor lehet, hogy mi is bárók vagyunk?
- Semmi sem lehetetlen - válaszolja az apja. - De ezzel nincs nagyon mit dicsekedni, mert arról a nevezetes báró Listiusról kitűnt, hogy gyilkolt, rabolt és pénzt hamisított, és ezért kerékbe is törték. Jobb, ha ezt nem firtatjuk.
Nos, én bizony firtatom, mert erről a báró Listiusról, azaz Liszti Lászlóról édesapám írt egy szép regényt, és abból úgy tudom, hogy a vádak valótlanok voltak, csak a rokoni irigység és acsarkodás jutatta a szegény költő bárót a vérpadra, és nem kerékbe törték, hanem Bécsben, az udvari népek gyönyörűségére és szórakoztatására, egy székbe ültették, lekötözték, és fejét a hóhér lecsapta. Na, mostan annyi szabadsága vagyon (legyen) az írónak, hogy a kivégzés módját megválaszthassa egy, a mű szempontjából lényegtelen mellékmondatban, ha nem nézett utána, ezért ne állítsuk pellengérre Harsányi Zsoltot. Természetesen édesapám változata az igaz, mert ő foglalkozott Lisztivel, ő olvasott utána, hát az igazság nem odaát van, hanem nála.
Tizenegykor elment a német, megbuherálta a főgépet, levette a teljesítményt, így Mihajlicsenko, a második gépész akár La Corunából mehet haza a tulaj bukszájának legnagyobb örömére. (Ez a hír is olyan ám, mint a hírek zöme: nem igaz, csak jól hangzik, mert előbb, holnap kell kapnunk egy új regiszteri bizonyítványt a hajó főgépéről, és ennek alapján állítja ki Málta az új Safe Manning Certificate-et (bizonyítvány a minimális személyzet létszámáról, ami a hajót biztonságosan tudja üzemeltetni), és ki tudja, milyen lassan őröl az ottani bürokrácia malma? Az is lehet, hogy egyszerre hajózunk ki.) Apropó, kihajózás. Most úgy számolom, hogy megtesszük ezt az utat, aztán még egy ilyet, és a következő végén megyek haza. Magyarán a következő utáni Lisszabonból!


Július 29. szerda, Lisszabon, úton.

Negyed egykor elmentek a melósok, így én is hamarost ágyba kerültem. Reggel a házmesteri teendők után felhívtam édesapám, felköszöntöttem a 82. születésnapján, aztán gratuláltam a Klapkához, beszámoltam a Szabolccsal töltött két óráról.
Délelőtt az útvonalakat ráztam gatyába. Annak ellenére, hogy nem először megyünk, mindig van valami apró biz-basz, amit javítani kell, módosítani, szóval van dolog vele. Amíg a hídon dolgoztam, megjelent egy nagyon randa, közepesen fekete ember a GL "bukósisakját" viselte, így kiderült róla, hogy a regiszteri társaság helyi megbízottja. Mindent megszemlélt, amit kellett, és megcsinálta az új papírokat. Ezzel, remélhetőleg, a szerződésünk végéig nyugi lesz, senki hivatalos perszóna nem fog abajgatni. Ez a fekete bácsi, legnagyobb meglepetésemre, úgy beszélt oroszul, mint akármelyik kolléga a hajón. Hát persze, hiszen harminc éve Leningrádban végzett, feleséget is onnan szerzett magának, akivel azóta is nagy egyetértésben élnek Havannában. Merthogy kubai a lelkem.
Valerij büszkén hívta a tulajt, és jelentette, megvan a csökkentett teljesítményről szóló regiszteri bizonyítvány, most már csak 1500 kW-os a hajó főgépe. Ettől a tulaj teljesen kiakadt.
- De hát Máltáról csak akkor kapunk új Safe Manninget, ha 1500 alatt van a teljesítmény!
A barba gyorsan utána telefonált a kubainak, és az készségesen visszajött, kiállította újra a bizonyítványt, és most már minden a legnagyobb rendben, már 1499 kW-os a gépünk.
Ez a kubai itt szerződéssel van, gondolom, hányan irigylik otthon. Ja, mi lehet Fidel barátunkkal? Dunsztom nincs róla.

Lisztről

Hallgatom Liszt Ferenc életét. És a könyvben vannak olyan részletek, amiket többször is meghallgatok, a legutóbbit azért mert... Hadd mondjam el: A tizenkettedik évében járó Liszt a francia királyi család előtt játszik. Jelen vannak: XVIII. Lajos király, Artois grófja, aki őt fogja a trónon követni, meg egy hercegnő, a nápolyi király özvegye, és annak két fia, 4-5 éves kis golyhók, akik közül az egyik egy akkora pojácát tart a kezében, hogy kétszer akkora, mint ő maga. Liszt előad, fergeteges siker, azaz bágyadt taps a vén, és nagyon beteg király részéről, de a hercegnő valóban szívből ünnepli, és a gyerekei is utánozzák anyjukat, és ha bumfordi módon is, de megtapsolják az addig nagyon unt zenét játszó Lisztet. Artois grófja odahívja, és azt mondja neki:
Liszt Ferenc - Olyan csodálatosan játszottál, mint eddig senki, pedig én korunk minden nagy zongoristáját ismerem. Most kérhetsz bármit, amit nagyon szeretnél, azt megkapod.
Erre Liszt, Párizs zenei életének sztárja, hőse, rásandít a pojácára.
- Szeretném azt a... azt a...
- Azt a policinellit? - Artois grófja és a hercegnő szívből nevettek, a beteg király is kegyeskedett egy bágyadt mosolyt megereszteni, de Bordeaux hercege és Chambourg grófja rémülten szorította magához a bábut, és anyja szoknyájába bújt...
Mivel azt a rémült királyi sarjtól megszerezni nem lehetett, a trónörökös este küldött két ugyanakkora pojácát Liszt Ferenc zongoraművész úrnak.
Hát nem aranyos?

Két DVD

Délután kérdem Gyenyiszt, hozott-e filmeket a szomszéd hajóról, mert tegnap este engedélyt kért, hogy átmehessen, és DVD-t cseréljen. Ez bejáratott szokás a hajók között. A már megunt filmeket kicserélik egymás között.
- Nem, chief - mondta a matróz - összesen két DVD-jük van, mert mindenkinek van laptopja, nem néznek filmeket a szalonban.
Ez lenne a jövő, azaz a jelen? Mindenki ül a kabinkájában és bambulja a laptopját? Vagy ha lelkes a banda, akkor kialakítanak egy helyi hálózatot, és játszanak valami, mit tudom én milyen játékot. Kíváncsi lennék, hányan használják értelmes dologra? Mert én úgy gondolom, hogy a naplóírás értelmes dolog. Amikor írok, az is annak vehető, de a honlap farigcsálás is. És amikor a videóimból kis rövidfilmeket készítek azt is annak tartom. Magyarán, hányan használják alkotó módon a számítógépüket? Amit én látok az Vlagyimir, ő éjjel nappal a Miner című játékot játssza, a legnagyobb méretű táblán. Aztán vannak a gépén fényképei, meg zenéi. No meg biztosan az adminisztrációját is azon csinálja.
Vajon tíz év múlva mire fogják a hajón a szalonokat használni, étkezésen kívül? Mert ezen a hajón vannak még könyvek az eredeti felszerelésből, vannak társasjátékok, van sakk és dominó, meg vagy 5 darab 1500-as puzzle (kirakós játék). Ezeket nemrég egy nagytakarítás alkalmával fedeztük fel, de meg se próbált senki se kártyázni, se társasozni - pedig milyen jó a "kurd ki!", azaz a ki nevet a végén. Azt hiszem, az a fajta közösségi élet egyszer s mindenkorra eltűnt a hajókról, aminek még én is aktív részese voltam. Legfeljebb nagyobb duma partik vannak, az is inkább a szabadban, a muráda mellett.
Az élet rohamosan változik, és ki tudja, hova vezet?
A rakodás végén egy kicsit megijedtem, hogy ki tudja, meddig strázsálhatok, mert a daru belógatta a raktárba a rakodókeretet, amivel a drótot rakják ki, és elromlott. Nosza, pánik tört ki, de sikerült egy másik darut hozni, az előbb kirakta a dögrováson lévő hatalmas blokkját, aztán befejezte a rakodást. Immár üresek voltunk, és nyolc húszkor elmehettem alukálni. Kíváncsi vagyok a sebességünkre!


Július 30. csütörtök, úton, portugál-spanyol partok.

Hát a sebesség valóban visszaesett, az eddigi 11-11,2 csomós sebesség leesett 10,2-re. Ez ügye az üres menetre vonatkozik, kíváncsi leszek, amikor tele leszünk kaviccsal. Sajnos az érkezés reggel nyolc körül, és ráadásul pénteken, ezért félek az egész művelettől, mert csak akkor lesz idő a kiballasztolásra, ha csak délután kettőkor kezdenek berakni. De ezt délben remélem, megtudom, mert a corunai ügynökség nagyon készséges, aktív, és tájékoztató típusú, nem úgy, mint a norvég. Ők másképp rendesek...
Persze jött ímél, de okosabbak semmiképp se lettünk. Azt mindenképpen elhatároztuk, hogy holnap hajnalban két ballaszttankot kiürítünk még menetben.
Most két könyvet is olvasok füllel (ez így jobban kézre áll, mint az, hogy hangoskönyvet hallgatok.) Az egyik Liszt élete, azt a kabinban, a másik pedig báró Eötvös József: Magyarország 1514-ben. Hát kérem, ez valami csuda! Elkezdtem, aztán úgy döntöttem, ezt nem lehet még hallgatni se, nemhogy olvasni. Mert a nyelvezete régies, de nem archaikus. Érdekes, hogy most megpróbálom felidézni a nyelvtani formulákat, de nem megy. Az a ragozás, amit tökéletesen értünk, de már nem használunk. De aztán mégis újra kezdtem, és már az ötödik fejezetnél tartok. Nagyon érdekes a kor, amiről ír! És érdekes a könyv szerkesztése is.
Például van egy párbeszéd benne, ahol a budai polgárok az árakra panaszkodnak. A párbeszéd végén pedig figyelmezteti az olvasót, hogy az akkori árakról maga is tájékozódhat, és megadja a forrását. És ez minden esetben így van, mert ahol tudja, azonnal közli, honnan van az adat. Aztán hallatlanul érdekes, ahogyan bemutat mindent, aprólékos leírását adja a budai királyi palotának, aztán Dobzse László királyunkról (II. Ulászló) is olvashatunk benne pár keresetlen szót. Mit mondjak, ő sem az a király volt, akiért rajongtak az alattvalói.

És egy talány:

Azt tudjuk, hogy ebben az időben Bakócz Tamás volt az esztergomi érsek, sőt bíboros. Igen ám, de Bakóczról egy szó nincs a könyvben, a prímást Bakácsnak hívja következetesen. Na, most hány óra vagyon? Ha valaki tudja, megmondaná hogyan hívták valójában a jobbágyfiúból lett főpapot? Este nem tudtam aludni, csak negyed tizenkettő felé szundítottam csak el. Kábán mentem fel a hídra.


Július 31. péntek, úton, La Coruna, úton.

Rakodás A Corunában a szokott
módon, szállítgószalaggal

Rakodás A Corunában a szokott módon, szállítgószalaggalAzért minden különösebb megpróbáltatás nélkül kihúztam hatig. Utána zuhany, és zuhanás az ágyba.
Kilenckor dudált ki Valerij. A szokásos rakodók, de új surveyor. A "haverom" elment nyugdíjba.
A barba kiment egy sétára, hozattam vele Fastum gélt, mert Lisszabon óta nagyon fáj a bokám, jó bunkóra dagadt, és nem hoztam otthonról magammal az ilyenkor segítő kenőcsöt. De most van, és csak mosolygok a lábamon, amikor megint kezd rohadtul fájni. Az a baj, hogy kényelmi okokból a hajón papucsot hordok, de rakodáskor szandált vagy a melóscipőm, ezek meg jól megnyomorítják a lábam - annyira, hogy a bokaízületem be is gyullad -, egészen addig, amíg be nem törik, és megszokja az új viseletet. De addig sose jutok el (csak otthon), mert itt mire megszokná, újra jön a soknapos papucsos időszak.

Egy vörös bója, a horgonylánca majdnem
olyan vastag, mint a miénk!

Egy vörös bója, a horgonylánca majdnem olyan vastag, mint a miénk!

A hajó orránál van három partra vetett bója. Több fényképet is készítettem, mert az ember, ha a vízben nézi, afféle apróságnak, semmiségnek tűnik, de így! Majdnem olyan vastag a horgonyláncuk, mint a hajóé!
Most, hogy rakodás közben nem nagyon lehet olvasni, még füllel sem, azért hallgatom, hogy stílusos legyek Liszt: Les preludes és a Magyar rapszódiákat, most a harmadik tétel megy.

Zöld bója
Ez egy zöld bójaLiszt Ferenc A címe aszondja, hogy: 3 in D major a következő meg 4 in D minor. Hát az agyam logikus fele azt mondja, hogy a D majornak D dúrnak kellene lenni, a D minornak meg D mollnak. Na, majd ki kell szótáraznom. A Les preludest meg úgy gondolom, hogy a pre az elő-, elé, a ludes meg valahol a ludens, luderéből ered (játékos, játszik) hát annak játéknak kell lenni, akkor a címe Az előjátékok?

Kikötőbója, a tetején levő hatalmas
szembe akasztják a hajók kötelét

Kikötőbója

Nekem jobban tetszenék egyszerűen a nyitány. Na, majd otthon! Vagy Karmöyben, ha gugliközelben leszek. Jaj, csak el nem felejtsem letölteni "Jómagam angol szótárát", mert valahogy a legújabb telepítés óta nincs meg. (Jómagam nem én vagyok, hanem van egy ürge a világhálón, aki így nevezi magát... és nagyon jó kis programokat ad ingyenesen! www.jomagam.hu).


AUGUSZTUS

Augusztus 1. szombat, úton, Vizcaya.

Viszonylag rosszul aludtam, de azért kipihentem magam. Továbbra is nagy élvezettel hallgatom Eötvös könyvét. És kijegyzetelem magamnak a nyelvtani érdekességeket. Ilyeneket: amikor írta a művét, még hiányzott a nyelvünkből a birtokos j toldalék. Példa: kín; kínja = kína; kínjai = kínai. Hát manapság ez mást jelent. Amikor Dózsa seregében a keresztesek táborát írja le, akkor így szól a katonákat kísérő családtagokról: becstelen bútoraikkal vonultak táborba. Azaz ezek a bútorok nem voltak becsesek. Most már hallatlanul élvezem a stílusát, bár eleinte nagyon idegenkedtem tőle.
Lisszabonban vettem egy üveg gint (hogy miért nem cachasát - cukornádpálinkát -, az máig rejtély magamnak is...) és most koktéltam magamnak egy caipirinhát.
Olyan történt ma, ami eddig sose. Valerij garden partit rendezett éjfél után magának. Amikor lejártam a kabinba, mindig hallottam a tévét üvöltözni nála. Aztán ébreszteni alig tudtam, és amikor lejöttem, a kabinja ajtaja nyitva volt, és parti maradványai romokban, pohár a földön, hamutartó kiömölve a földre, meg hasonlók. De legalább hatkor józan volt, hát nem számít.
Este... őrség után...
A franc aki megeszi, jól felhúztam magam! Úgy kell nekem! Miért töltöttem le a netről a hungarológiai kongresszusok anyagát, és miért kezdtem el olvasni!
Ami alant következik, az minden az alábbi kiadványra vonatkozik: Nyelv, nemzet, identitás, Az VI. Nemzetközi Hungarológiai Kongresszus (Debrecen, 2006. augusztus 22-26.) nyelvészeti előadásai, II. kötet, Szerkesztette: Maticsák Sándor.
Tehát ebben a kötetben van egy tanulmány: Keresztes László (Debrecen) - Csúcs Sándor (Budapest-Piliscsaba) - A magyar nyelv eredete.
Hát ez az, amin felhúztam magam. Ugyanis, az ember úgy van, hogy most kapok egy hiteles finnugrista levezetést, ami tudományos meg minden. És sírni szeretnék, mert tökéletesen igazolva látom, amit a finnugrizmus ellenzői a művelői szemére vetnek.
Mert miről van szó?
Idézem: "A tudományos összehasonlító nyelvészet magyar úttörőinek, Sajnovicsnak (Demonstratio 1770) és Gyarmathinak (Affinitas 1799) munkássága közismert. A finnugor/uráli nyelvrokonságot már ők bizonyították."
Holott Sajnosvics semmit sem bizonyított. Ő magyarul törve, lappul pedig semmit nem beszélt, akkor mit tudott volna bizonyítani? Semmit! Neki voltak "sejtései", és ezeket megfogalmazta a Demonstatioban, valóban. De próbálj utánajárni, hogy mit is fogalmazott meg, és meg fogsz lepődni! Mert az ember azt hinné, hogy egy ilyen komoly, finnugrász alapmű nyilvánvalóan elérhető mindenki számára, hiszen ezt lobogtatni lehet, hogy lám... Hát csak próbálj meg hozzájutni. Nem fogod megkapni... mert kiderülhetne, hogy mit is mondott Sajnovics, ami köszönő viszonyban sincs azzal, amit neki tulajdonítanak! És ugyanígy semmit se bizonyított Budenz, minden egyéb híreszteléssel ellentétben, ő csak feltételezett, de bizonyítékot nem talált, s ezt neked úgy tálalják, hogy "bizonyította", s tehetik, mert kevesen járnak utána, s aki utánajár, azt könnyű elhallgattatni...
Aztán tovább olvasom:
"A hun nép nyelvét nem ismerjük, nincsenek írott emlékei, csak néhány személynév ismeretes, így minden eddigi próbálkozás nyelvi hovatartozásuk megállapítására hiábavalónak bizonyult. A hun minden bizonnyal vegyes nyelvű sztyeppei nép lehetett, s nem lehetetlen, hogy közöttük voltak magyar csoportok is. Ez azonban nem bizonyítható. Más kérdés, hogy a honfoglaló magyarságnak lehetett nem történeti tényeken alapuló hun származástudata (Berta Árpád szíves közlése)."
A Keresztes - Csúcs páros összehord hetet-havat. Az iszfaháni kódex 1861-től ismeretes, és benne 2500 hun szó plusz a teljes nyelvtan rekonstruálható. Ehhez nincs mit hozzátenni.
Az értekezés 6. pontja annyira érdekes, hogy teljesen bemásolom, teszem ezt azért, hogy kideríthessem, hogy én vajon hol állok, vajon hova sorolhatnak?

"6. A finnugor nyelvrokonság ellenzői és ellenérzésük okai

Kik azok, akik leginkább kétségbe vonják a finnugor rokonságot? Mindenekelőtt azok, akik nem tudják, vagy nem akarják tudomásul venni a két fogalom, a nyelvrokonság és a néprokonság közti alapvető különbséget (én ezt belátom, tehát nem vonatkozhat rám e megállapítás); azok, akik nem látják be, hogy a nyelv (is) változik (ezt is tudom, és vallom); továbbá azok, akik nem hiszik, hogy a nyelvészet is tanulandó szakma (ez se rám vonatkozik, hiszen több helyen is hangsúlyozom dilettáns voltomat), így elhiszik magukról, hogy kompetensek a kérdésben azon az alapon, hogy tudnak egy vagy több nyelvet (nem hiszem ezt magamról, mert nem tudok egy nyelvet sem, angolul legfeljebb annyira, mint Sajnovics magyarul, tehát kevés a nyelvészkedéshez.).
- Ilyenek a sok idegen nyelvet ismerők, álszakmai indítással (a madár szépen tud énekelni, de ettől még nem ornitológus - a szerző); (ez egy nagyon jópofa, és nagyon tudományos nagyon megállapítás, ez ellen hasonlóan megalapozott tudományos érvet lehet felhozni: nem szükséges tudni tojást tojni ahhoz, hogy megmondjuk melyik a záp!)
- a külföldön, főleg a tengerentúl élő értelmiségi magyarok és hatásukra már a hazaiak is (mérnökök, orvosok, fizikusok), politikai indíttatással (ezt értelmezni sem tudom, zömmel otthon élek, nem politizálok...);
- a fantáziáló, álmodozó művészek (szobrászok, építészek, művészettörténészek), érzelmi indíttatással (nem teljesen vonatkozik rám, bár az érzelmi indittatást elvállalom - de hangsúlyozom, én nem nyelvészkedem);
- a megélhetési politikusok, szenzációhajhászás céljából (vö. a finnugor elmélet Habsburg-propaganda vagy a Szovjetunióból jött be a szocialista brigádmozgalommal) (nem vagyok politikus, de a szerzők itt csúsztatnak, hogy finom legyek, hiszen ismerniük kell a Kriegsarchivban található kancelláriai leiratot, miszerint a rebellis magyaroknak írjanak olyan történelmet, amire nem lehetnek büszkék; a másik, ez a szocialista brigádmozgalom hallatlanul aranyos megállapítás, ezt valahogy így kell tálalni: Az Operettszínház Kálmán Imre Szocialista Brigádja állást foglalt a finnugrizmussal kapcsolatban...);
- és sajnos újabban már a fentiek ösztönzésére történelem, sőt magyar szakos tanárok is, és horribile dictu már képzett nyelvészek is! (Azt hiszem, ez a legfájóbb, és egyúttal bíztató jel, hogy vannak már képzett nyelvészek is, akiket nem lehet etetni!) A kétkedésnek vagy tagadásnak lehetnek emocionális okai, közrejátszhat politikai hovatartozás, feltűnési viszketegség, a szaknyelvészeti képzettség részleges vagy teljes hiánya, de sokaknál egyszerűen mások befolyása és/vagy saját korlátoltságuk játszik szerepet (azt hiszem, rám a korlátolt jelző illik).
Érdemes felhívni a figyelmet arra, hogy a finnugor nyelvrokonság ellenreakciói azokban a korszakokban erősödtek és erősödnek föl, amikor a magyarság identitástudata meggyengül vagy válságba jut (legalább annyit elismernek, hogy most identitási válság van). Az erdélyi magyar értelmiség nyilvánvalóan a dáko-román hipotézis ellensúlyozására menekül a tagadásba és az irrealitásba. Erre a kérdésre történészek adhatnak választ.".
Nagyon nem tudom ám, hogy valójában mit higgyek. Mert két alapvető szempont van, ami szerepet játszik a véleményem kialakításánál. Az első, hogy mit mond a tudomány, a másik, hogy azoknak nem tudok hinni, akik átvágták a fejem, márpedig a nyelvészek a finnugor őshazával bizony ezt tették. De ugyanakkor szívem szerint elfogadnám én a nyelvi rokonítást, mert ennek semmi jelentősége nincs, ha ez nem hozná egyúttal magával az őshazaelméletet is. És ez ugye egy ellentmondás a cikkben, mert azt mondja, hogy a dilettáns nem tud különbséget tenni a nyelvrokon és néprokonság között, holott a finnugrász az, aki összekapcsolja.
Mert ha nekem összehoznak egy finnugor nyelvrokonságot, és emellé egy belső-ázsiai őshazát és eredetet, akkor minden rendben van. Mert mi belső-ázsiaiak vagyunk. Nem tudom, hogy török népek-e, de hogy hun, az biztos. (Iszfaháni kódex!)
Aztán lehet, hogy ezzel a kódexszel nagyon beletrafáltam valamibe, és a finnugrászok már régen "bebizonyították", hogy nincs is ilyen kódex, vagy ha van, akkor az hamisítvány, vagy ha nem, akkor hazudnak, vagy ha nem, akkor nem is hun nyelv... mindegy, hogy mit mondanak, csak a lényeg, hogy a valóságot tagadják. De azt hiszem, most nincsenek nyerő pozícióban, mint a szocializmusban, mert prof. Kiszely a kódex néhány lapját fakszimilében már kiadta, és készülnek a teljes megjelentetésre, és akkor nem lehet mellébeszélni.
No, beszéljünk másról, mert...


Augusztus 2. vasárnap, úton, Angol-csatorna.

A parancsnoki hídon
A parancsnoki hídonMegyünk, az idő nem rossz, de annyira nem jó, hogy holnap igazi kerti partit lehessen rendezni ökörsütéssel. Most az a szlogen, hogy az én születésnapom, de ez is úgy lesz, hogy én majd egyedül, 11-kor eszem, és persze nem iszom, a többiek pedig majd csinálják a tűzijátékot, meg a mindent, főleg, hogy kapnak egy üveg whiskyt, a tortához egy üveg portóit. Az bizony finom nyali-fali, már nagyon szeretem ám, már nem ér váratlanul, hogy vörösbor és édes. Amit vettem az 12 € volt egy üveg, azt hiszem, ez az alsó kategória teteje közelében lehet. Mert van 30-40 €-ért is, meg láttam 800-ért is. Ott, azt hiszem a sznobizmust kell megfizetni.
Remélem, majd nem felejtek el fényképet készíteni!
Istenem, milyen vén lüke vagyok!
Tudom, amikor érettségiztem, valamelyikünk felvetette, hogy mi lesz, majd ha hatvan évesek leszünk? Akkor azt gondoltam, hogy olyan messze van, hogy sose fog eljönni. Oszt most mi van? Holnap hajnali egykor elmondhatom, hogy elmúltam 61! (Hajnali háromnegyed egykor születtem). Na, most még nem méltatom magam, azt majd holnap kell tennem.
Most pá mindenkinek, megyek alunni, lévén hajnali hét óra.
Délután leadtam a hó végét, Jobourg előtt volt mobilhálózat, így küldtem smst az asszonykámnak.


Augusztus 3. hétfő, úton, Angol-csatorna, Északi-tenger.

Hát Isten éltessen engem a hatvanegyedik születésnapomon! Előbb számmal írtam le, de azt nem jó nézni... bötüvel nem feltűnő! Hajnali negyed kettőkor leszek ám csak!

Kép, szöveg nélkül, tanáld ki, mi ez!


Jerzy süti a saslikot
Jerzy süti a saslikotÉjfélkor és reggel hatkor Valerij meggratulált.
Mára ökörsütés lesz, de minő lehangoló: csak a szalonban, nem a fedélzeten, pedig ahogyan kinézek, szép, napsütéses az idő, sima tenger, minden engem ünnepel, ahogyan az jól nevelt időjáráshoz illik. Csak a hőmérséklet nem felel meg a látszatnak, mert olyan 26 foknak tűnik, de csak 16!
Így aztán a saslik (kebab, rablóhús) a szabadban, a grillsütőben készült, de a szalonban ettünk. Ez a mai nap meglehetős sűrű, ami a születésnapokat illeti. Ugyanis Gyenyis anyja és a nagynénje is ma ünnepli, de ez azért nincs túl nagy hatással a hajó mindennapjaira...
Koccintottam egy whiskyvel, és megittam egy sört is, és elmondtam, honnan ered a sörrel való nemkoccintás a magyar hagyományokban. Az orosz köszöntések között kaptam egy újmódit is:

Szergej, a szakács
Szergej, a szakács

- Száz évig vezess, hogy közben ne kelljen javítani a kocsid!
Ez egy nagyon hasznos jókívánság, ha a kocsim megszíveli.
És utána ugyebár szolgálat. Tehát nem lehet dajdajni. Felmentem, őrségtem, kávékor lementem, azt hittem, a népeket úgy kell összetrombitálni, de nem, mindenki a szalonban volt, és még ittak az egészségemre. Végül is kaptak a hajótól egy karton sört és egy vodkát, tőlem egy karton sört és egy whiskyt, ez kitartott háromig, utána hoztam a tortát, amibe két gyertya volt szúrva, és rajta a 61... Ez nem olyan, mint az otthoni számgyertya, hanem szép karcsú viaszalkotmány, aminek a derekára rá vagyonnak írva a számok. Felvágtam a tortát, nagyon jó volt, csoki torta, de nem gejl vastag vajkrémmel, hanem szép vékony mogyorókrém, és a tészta finom, kesernyés, kakaós tészta volt. Hozzá, mint említém volt, portóit adám. Azt hivém, hogy mikoron lejövék a hídról, én is ihaték belőle, de oly népszerű vala a portói, hogy nem hagyának hív társim egy cseppet sem az én vidulásomra.

A születésnapi kompánia
A születésnapi kompániaFigyeled, hogy megy az Eötvös József féle stílus? Nem csoda, hiszen befejeztem az őrségben a Magyarország 1514-ben című regény hallgatását. A végén rettenetesen élvezém a stílusát, oly annyira, hogy nem is szükségeltetik a próbálkozás, felidéznem nem esik nagy nehézségbe. Na, mostan elárulandom a titkot: harmincnégy, és még egy fertályóra szükségeltetik a teljes mű meghallgatására.
Valerij nem egy feledékeny ukrány. Amikor feljöve a hídra, közlé, hogy na, most vala az ideje a pezsgőnek, amit az officereknek tartám fenn. Felhozám, két poharat is, és mivel Vlagyimir kissé totálkáros lőn és alva találám az óljában, ezért csak ketten ivánk a pezsgőből. Társalogván egy sort látám, hogy az idő erősen előre halada, ezért úgy határozám, hogy ideje leend az estvéli táplálkozásnak.
Hiába hivém, hogy vacsorázni senki nem jöve, de alaposan tévedék. Már mindenki eve, igaz, jóval előttem. Így egymagamban ülék az asztalhoz, és várám, hogy Szergej szolgálná fel az estebédet. Meghozá, s miután megkóstolám, nem állám meg, hogy ne dicsérjem keresetlen szavakkal a főztét. Valamiféle tengeri barom vala a tányéron, de oly ízlésesen elkészítve, hogy mind a tíz ujjamat megnyalám midőn bevégeztem volt a táplálkozást. (Magyarán, qurva jó volt.)

A torta gyertya nélkül, de felszelve
A torta gyertya nélkül, de felszelveA második gépész közben a zenét szolgáltatá. Jó kis orosz muzsika szóla az ő laptopjából, de azt hivén, hogy számomra nem oly élvezetes, mint az ő honfitársi szívének, ezért felcserélé hülye amerikai ricsajra. És közben megígéré, hogy adand nékem egy pendrájvnyi melódiát, mert az ő laptopja telve vagyon muzsikával. És az üzletet megpecsétlendő, hoza pár üveg seritalt. És hiába leend már taj-picsa részeg, az üvegeket úgy egyensúlyozá, hogy az nemes ital egy cseppje sem mene kárba, hiába esék maga az asztalnak lábai közé, az üvgeket nem engedé át az enyészetnek. Ezek után felmenék a hídra, és bevégezénk a barbával az üveg pezsgőt (illetve spumantét).
Utána lejöttem a kabinkámba, megettem vagy tíz deka olajbogyót, bevettem a gyógyszereimet vörösborral, megmértem a vérnyomásom, és egyáltalán nem csodálkoztam...
Most akkor mindenkinek jóéccakát.


Augusztus 4. úton, Északi-tenger.

Tegnap délután Jerzy feljött a hídra. Nem volt egyáltalán szomjas, lehet, hogy éppen emiatt ment viszonylagosan az angol. Beszélgettünk, illetve ő beszélt. Elmesélte, hogy hét évig volt második tiszt egy görög társaságnál, nagyon szerette a görög parancsnokokat, de a baj az volt, hogy nem tud angolul. (Szabad zárójelben megjegyezni, ha az első behajózásakor látta, hogy mekkora gond, akkor miért nem kezdett el tanulni?)
A bója a tengerben
A bója a tengerbenAztán elkezdett Valerijra panaszkodni, be nem állt a szája... jelzem, erre én már rég óta gondolok, hogy amennyire nekem jó parancsnok, a legénységgel meglehetősen kemény, kurtán, furcsán beszél velük. Meg aztán én is tapasztalom, ha néha becsúszik egy gikszer, és ki nem hibázik, akkor engem is elég nyersen tud elküldeni a francba. Viszont az is igaz, hogy a panasz nem egyoldalú, mert a barba is panaszkodik a matrózokra, hogy meg se közelítik a Makszim, Ruszlán, vagy Vaszilij matrózokat. Na, mindegy. Úgy látszik, én vagyok a lelki szemetesládája mindenkinek. Ez egyébként alkat kérdése, és én effélére igen kapható vagyok. Úgy gondolom, hogy addig jó, amíg más panaszkodik nekem, és nem kell valakit keresnem, hogy rázúdítsam minden bánatom.
Más: tudod, hogyan kell oroszul enni a levest? Nem? Ennek én vagyok az oka, mert régen el akarom mondani - evés közben eszembe jut mindig -, de aztán jól elfelejtem. Szóval veszel egy fél hagymát, megsózod, és szépen harapod a leveshez. Már teljesen rászoktam. Még jó, hogy nincs gyümölcsleves szokásban. Viszont van zöld borscs, ami eszméletlen finom. A zöldségét a spenót adja. Vettem Lisszabonban pirri-pirrit, ez erős paprika szósz lenne, de csak valami limonádé... nincs, vagy csak alig van ereje. Ugyanazt vettem porban is, na, annak még annyi sincs, igaz, nincs is ráírva, hogy picante.
Visszatérve az Eötvös regényre, még mindig a hatása alatt vagyok ám! Nem az irodalmi érték, meg művészi akármi, hanem a nyelv hatása az, ami feldob. Visszautalok a július 30-i bejegyzésre, mert akkor hiába akartam használni azokat a nyelvi formulákat, azt a nyelvtant, amiben Eötvös megírta a regényt, nem ment. Aztán a 33 órányi hallgatás kihozta belőlem, lásd a tegnapi naplóbejegyzés. És nem kellett ám gondolkodnom, hogyan kell használnom. És azt hiszem, mindenki értette, amit mondani akartam. Talán egy nyelvtani alak volt, ami nehézséget okozhatott: "elárulandom". Tudod, pontosan mit jelent? Gondolkozz el rajta, lejjebb "megadandom". Megismétlem, amit akkor is írtam, csak most már bizonyítva látom: az akkori nyelvtan bennünk "él", tudjuk, és értjük, még akkor is, ha nem használjuk. Ha elég sokat vagy abban a "nyelvi környezetben", akkor előjön, mint történt velem is. És ennek az oka, azt hiszem, a különleges, a "füllel való olvasás", azaz a hallgatása. Ha csak szemmel követem, nem hinném, hogy előhozta volna, bár nem tudom.. lehet. Ha tudjuk, hogy a regényt 1845-49 között írta, akkor ez az a nyelv, amin Petőfiék beszéltek. És akkor illik tudni, hogy volt a tótoknak egy költője (sajnos a nevét nem tudom, de akkor is volt), aki ekkor alkotott, és a szlovákok őt ma csak szótárral tudják "olvasni". Amikor kérdeztem Valerijt, hogy mennyire érti az 1830-40-es évek orosz szövegeit, azt kérdezte:
- Az ó-oroszt? Nem értjük.
Akkor most elárulom, hogy a fent kérdezett igealak jövő idő. Tehát az értelme: elárulom, majd elárulom, illetve megadom, majd megadom. Most egy kis dilettáns nyelvészkedés jön: nem lehetséges, hogy azért használjuk az ige jelen idejű alakját a jövő idő kifejezésére, mert ebből az alakból egyszerűen elhagytuk az "-and-" toldalékot? Ennek egyszer utána kellene nézni; vagy kérdezni.
Délután mindenképpen utána akartam nézni báró Eötvösnek, ki volt, pontosan mikor élt, főleg pontosan mikor írta a művét. És megtaláltam a Magyar Életrajzi Lexikonban, Szintén a MEK-ről letöltve, a Hungarológiai Alapkönyvtár részeként van fent. Nagyon hasznos. Most bajban vagyok, mert böngészés közben találtam egy nagyon érdekes adatot, de akkor nem jegyeztem meg, és mostanra kiment a fejemből... De "megtalálandom", ha a fene fenét eszik is!
Liszt Ferenc Most fel kell vinnem Harsányi Zsolt Magyar rapszódiáját is, a hídra, mert nem győzöm a kabinban hallgatni. Összesen 54 óra, hát ez elég húzós. Elképzelem, hogy valamikor a művelődni vágyó látássérült elment a könyvtárba, és aszondja:
- Kérem szépen, Harsányi Magyar rapszódiáját szeretném kikölcsönözni.
- Bőröndöt hozott? - kérdezi a könyvtáros, hiszen ez a mennyiségű szöveg 54 hangkazettára fér csak el! Ezt onnan tudom, hogy az egyik részben benne maradt, amint a felolvasó, a kellemes hangú Bodor Tibor mondja: "tizenhatodik kazetta, első oldal".


Augusztus 5. szerda, úton, Norvég-tenger.

Napkelte a Norvég-tengeren. A borús égbolt
és a tenger között csak keskeny csík maradt,
ahol a nap megmutatta magát

Napkelte a Norvég-tengerenHallgatom Liszt életét. És nem találtam meg az életrajzi lexikonban, amit elfelejtettem. Legalább ezt alaposan tetten, mármint az elfelejtést.
Aztán letöltöttem valami mást is a Hungarológiai alapkönyvtárból, a címe Magyar Levelestár, nahát, ez aztán a kincsesbányája a régi magyar nyelvnek! Ezek valóban régi levelek. Csodálkoznék, ha apa nem vett volna belőle adatokat, ismereteket. Például a 6. számú levél, amit Izabella királyné servitora (szolgálója) Verancsics Antalnak írt 1541. szeptember 5. után, leírja, hogy a törökök hogyan foglalták el Budát cselvetéssel, szerepel benne Thörök Bálint, ő pedig ugyanaz az Enyingi Török Bálint, akinek életregényét apa megírta. Aztán két levél is van közöttük, amit protestáns papok írtak, akiket gályarabnak adtak el, és sok érdekesség.
Ja, megvan, amit meg akartam osztani veletek! A kérdés, hogy hány üveges volt Kassán 1560-ban?

Mert Kassa város tanácsának írta volt Verancsics Antal:
"Mivelhogy házainkban néhány ép üvegablak hiányzik, s ehhez értő emberek városunkban nem találtatnak (szegény Eger!), kérjük tehát Kegyelmeteket, küldjenek egy mestert, aki jobb a többi kézművesnél. Hozzon magával üveget, ólmot és minden mást, amire szükség lehet. Gondoskodni fogunk a fizetségéről, amellyel meg lesz elégedve. Kegyelmetek küldjék őt csak Heczéig [Hejcéig], onnan a bíró hozza majd szerszámaival együtt Egerbe. Kérjük, hogy ne halogassák Kegyelmetek ezt a dolgot, hanem amint lehet, gondoskodjanak róla. Isten óvja Kegyelmeteket.
Egerben, az Úr 1560. esztendejében, november 10-én
Verancsics Antal egri püspök,
Heves és Borsod örökös ispánja".

Nos, Kassa város tanácsa nem küldött a püspök úrnak egyet sem (s miért nem, annak ezer oka lehetett), mert, miként írják:
"... Semmi sem lehetne számunkra kedvesebb, mint hogy Tisztelendő Urunk kérésének eleget tegyünk, hacsak nem akadályozna ebben az, hogy mi is nélkülözzük az ilyen mestereket. Volt ugyan két ilyesfajta mesterünk, de egyiküket ezen a nyáron útjából hazatérőben a rablók meggyilkolták, a másik pedig három nappal ezelőtt meghalt. Így van, hogy Tisztelendő Urunk kérésének a legkevésbé sem tudunk eleget tenni. Más és nagyobb szolgálatunkban mindig készen vagyunk készségünket és buzgóságunkat kinyilvánítani."
Viszont a készségtől és buzgóságtól Verancsics püspöknek nem lett ablaka...
Más, de ez is olvasás. Olvasom a Nemzetközi Magyar Filológiai Társaság - Scriptum Rt. Budapest-Szeged 1998, kiadványát, ami A magyar művelődés és a kereszténység címmel érhető el a MEK anyagában, és ebben az alábbi magvas kijelentést találtam: "A Szentanya, II. János Pál 1995 júniusában Kassán kijelentette, hogy "a két szent remete, Zoerard és Benedek azért jöttek Lengyelországból Magyarországra, hogy ott terjesszék a kereszténységet, ezért a szlovákok és magyarok szentjei egyaránt". Ehhez csak annyit teszek hozzá, hogy ha II. János Pál Szentanya volt, akkor bizony nincs mese, szentanyáról van szó, mert a történész, mint tudjuk legalább annyira tévedhetetlen, mint maga a Szentatya, oppardon, Szentanya...
Olvasok, és dühöngök. Mert Kristó Gyula (Szeged): Vallási türelem az Árpád-kori Magyarországon című cikkében így ír:
"A magyar nyelv legrégibb, kereszténységre utaló szavai bolgár-szláv eredetűek. E "szókincs (kereszt, pap, szombat, panasz, vádol, diák, karácsony) a bizánci egyház térítő tevékenységéről tanúskodik"." A fenti idézet pedig azt tanúsítja, hogy Kristónak dunsztja nincs a magyar nyelv keresztény terminológiájának kétrétegűségéről, és legrégibb kereszténységre utaló szavairól (áld, áldoz, gyón, bűn, isten, egyház). Természetesen a második, a fiatalabb szavainkról beszél, ami viszont két dolgot bizonyít, 1., hogy kereszténységünk sokkal régebbi, mint szeretnék velünk elhitetni, 2., hogy Kristó kijelentéseit nem szabad fenntartás nélkül elfogadni...
Holnap érkezünk, és még nincs meg a következő utunk (hivatalosan). De remélem, csak egy lehet erről a vidékről. És azt is, hogy pár nap horgony kinéz. A lehető legoptimálisabb az, ha szerdán hajnalban kötünk ki a gyárban. Jó lenne, ha délben Valerij azzal fogadna, hogy megjött a berakási utasítás.
Hát nem várt ezzel a hírrel. Viszont Encsikével beszéltem vacsora előtt, és ez mindenképpen jó. Már vártam nagyon, mert olyan régen beszéltünk. Szabolcs kalandos utazás után érkezett haza, eltűnt a csomagja, de meglett, a többi kalandot nem részletezte az asszony. Hamarosan lesz cserépkályha is Akán, aztán készülnek az ablakok a hátsó szobára és a konyhára, és azután már csak a külső tatarozás van hátra.


Augusztus 6. szerda, úton, Thamshavn.

Egész hajnalban hallgattam Liszt életét. Jó húzós "hallgatmány" (Eötvös az érzelem helyett az "érzemény" szót használja...), még csak 1849-ben vagyunk, nagyjából Liszt életének felénél, a harmadik kötet hatodik fejezete... Az a baj ezzel, hogy közben nem lehet mást csinálni, vagy hallgatok, vagy mással foglalkozom. Pedig lenne dolgom elég, kéne írnom a fantasymat, mert azt is hanyagoltam az utóbbi napokban, aztán van sok izgalmasnak látszó nyelvi tanulmány, amit el kellene olvasni, meg történelmi olvasmány is van... majd lassan sorban...
Most a legfontosabb, hogy pilot 11-kor, este Thamshaven. Jó lenne tudni a következő út menetrendjét.
Délben megtudtam.
Természetesen Sunndalsöra - Karmöy - Lisszabon, de Sunndalban csak 13-án kezdik a berakást, és Karmöyben csak 20-án, tehát a következő két hét itt lesz megint, és igencsak szép nyugiban... és ha még ehhez az is hozzájönne, hogy Karmöyben rögtön kikötnénk, az lenne csak a csuda!
És a délutáni őrségben megjött, hogy Szergej, a második gépész megy haza. Holnap hajnali négykor jön érte a taxi. Utána már csak én jövök, mert ha nem, nem...
Lehet, hogy pár napig itt fogunk állni, az hétfőt jelenthet, és az milyen jó lenne, mert nincs őrség, de van alukálás rendesen, hát ilyen csak a mesében van, meg otthon!
Beszéltem az asszonykámmal is. Szegény nagyon be van fogva, gondold el, mennyi a dolga, ha még a levelem második részét nem volt ideje elolvasni. Viszont készül a szilvabefőtt, a szilvalekvár.
Érkezés fél hétkor, raktárnyitás és azonnal elkezdték a kirakást.
Még menetben megjött, hogy Szergej megy haza holnap, így a hajó teljesen "elszergejtelenedett". Milyen szép magyar szót alkottam! No, ebből kifolyólag akadt némi adminisztrációm, meg utána kellett járnom, hogyan tud holnap négykor kijutni innen, mert be vagyunk zárva erősen, csak mágneskártyával tudunk belépni az üzem területére. Végül kaptunk egy kártyát, és megadták a szemeteskonténer lakatjának a kódját is, mert itt a szemetet is lakat alatt tartják, mert fő a biztonság, még valaki el találja rablani, és akkor mi lesz?

Augusztus 7. péntek, Thamshaven

Panorámakép a hídról

Panorámakép - Thamshaven - a hídról készítettem
Ötkor ébredtem, és nem éreztem értelmét, hogy visszafeküdjek, felkeltem, házmesterség, naplóírás, és fél kilencre kirakták a hajót. Akkor elnyúltam a szofán, és miközben Bodor Tibor olvasta fel nekem Liszt életét, szépen elszunyókáltam. Az utolsó emlékem az volt, hogy nagyon megróttam magamban Bodor urat, hogy miért olyan igénytelen, hogyha egyszer nem beszél olaszul, miért nem érdeklődi meg az olasz szavak kiejtését? Mert egyértelműen kiderült, hiszen olyan hibákat vétett, ami szépen mutatja a nyelvbéli hiányosságait (a templomot - chiesa - csiézának ejtette kiéza helyett, aztán "Geruszalemmének" mondta "Dzseruzalemme" helyett, meg néhány névnél is sikerült elborzasztania, meg szépen kimondta a "gli" betűkapcsolatot ("lji" helyett). Nem sorolom tovább, mert mint mondtam, belealudtam.
A maradék Szergej dögrováson van. Ő a szakács, és ki kell mennie orvoshoz. Valerij megkért, hogy ha kimennék vele, talán nem lenne rossz. Kimentem, mert egy kis mozgás...

A thamshaveni rakpartnál, a távolban Orkanger
A thamshaveni rakpartnál, a távolban OrkangerNem értem az ügynökséget. Hogyan intézik itt a mindent? Mert a taxit megrendelték, ez oké. De hogyan lehet, hogy a taxis várta, hogy fizessek? Ilyen esetben mindent az ügynökség fizet! Aztán a dokinál is, miután megállapította, hogy a hasfájása reflux című betegségre hallgat (ami nekem is volt, és úgy néz ki, hogy amióta kezelték - 2 vagy három éve -, nem jött elő.
- Kinek adjam a számlát? - kérdezte a doki. Hát hogyan intézte az ügynökség?
- Orkla Shipping az ügynökségünk.
Rendben, a doki a sínre téve, de gyógyszert is írt fel, amit ki kell váltani. Nos, ilyenkor mi a teendő?
- Jó napot kívánok - köszöntöttem az arab klepetusba öltözött kislánykát, aki meglepetésemre nem vevő volt, hanem beállt a pénztárgép mögé. - Gyógyszer kellene, de nincs pénzünk - kezdtem, és láttam, hogy kikerekedik a szeme -, de az ügynökségünk ki fogja fizetni - nyugtattam meg.
Ez oly komplikált eset volt, hogy odahívott egy másik hölgyet, aki minden további nélkül - amikor megmutattuk az ügynökségi aláírást az orvosi "beutalón" megnyugodott, és kiadta a medicinákat.
Sikerült Szergej életét megmenteni, ennek örömére begyalogoltunk a hajóra, mert az idő szép, és ő akart venni telefonkártyát, amit viszont nem kaptunk a nagy szupermarketekben, más alkalmas üzletet viszont nem találtunk.

A hajótest festése csónakból
A hajótest festése csónakbólMikor a kikötőkapunál jártunk, cseng a mobilom. Na, ki az aki ilyenkor hív? Nézem, hát a hajó.
- Mi van István? - kérdi Valerij.
- Itt vagyunk a kapunál, mindjárt beérünk. Sok hal van?
- Egy se... - nevetett a főnök. - Nem sokára mi is a hajón leszünk.
Ugyanis, ők meg kimentek pecázni a csónakkal.
Bejövetel után lefeküdtem, mert elfáradtam. Egyszerűen rettenetes, hogy mennyire elszokik az ember a mozgástól, ez a kis séta is teljesen kimerített.
Valerij megjött, elújságolta, hogy az ügynök értesítette, hogy hétfőn tízig állhatunk itt. Aztán én is beszámoltam mindenről.
- Milyen jó volt, hogy kimentél vele, a szakács semmit se tudott volna intézni!
Este kabintakarítás, és tizenegyig hallgattam Liszt életét.


Augusztus 8. szombat, Thamshavn

Ötkor megriadtam, aztán visszaaludtam. Nyolckor megint, és befordultam a fal felé, tovább húzni a lóbőrt. Fél tízkor úgy éreztem, hogy tudnék még aludni, de nem illik, ezért felkeltem.
Valerij csak megdicsért, hogy ki kell ilyenkor az alkalmat használni a pihenésre.
Ma térképjavítások lesznek vízkúrával egybekötve. Szóltam a szakácsnak, hogy nem eszem, csak a gyümölcsöt teszem el.
- Chief, a joghurtot se?
- Ez kemikália... - mondtam.
- Ez jó, ez francia! - tiltakozott. Ekkor megmutattam: aroma ízesítésű. - Meg tele van cukorral, egészségtelen... nem kell, add oda annak, aki szereti. - és kijöttem. - Különben is a Danone bojkott alatt van... - de ezt már magamnak mondtam, mert úgyse értené.
Így aztán iszom a teákat. Valerij ajánlotta, hogy a kamillát a mentával együtt igyam, így kétszeres a gyógyhatás, és az íze is nagyon jó.
Kipróbáltam, igazsága vagyon!

Éppen magasvíz van, a szabadoldal igen magas
Éppen magasvíz van, a szabadoldal igen magas

Gyenyisz szívóágon van

Magyarul ez azt jelenti, hogy most valószínűleg rá fog fázni. Valerij a szokásos havi ellenőrzést ma tartotta, és megnézte a fiatalúr kabinját, hát tragédia! Mindenfelé szétdobálva a szennyes, meglehetősen büdös is volt, és kosz mindenütt. Nem tudom, hogy véletlen-e vagy se, de Jerzy is ma ment a gyerekre panaszkodni, hogy nem hajlandó a zuhanyzót és a vécét takarítani (kettőjüknek közös a fürdő), utána is ő kell, hogy takarítson, és ugye ez akkor kellemetlen, ha Jeryz keféli le a kagylóból a gyerek maradékát. Gondolom érthető voltam. (Ha nem érted, küldj egy ímélt, és megírom majd, hogy a szart pucolja a gyerek után).
Aztán a két öreg állandóan panaszkodik, hogy a minimális érdeklődés híján van, semmit nem lehet rábízni. Jurij vagy húszszor megmutatta, hogyan kell a lobogókötés megcsinálni, de nem képes még mindig szabályosan megkötni. Amikor a lejöttünk, megmondtam neki, hogy tanulja meg a raktártetők mozgatását. Még mindig nem képes rá. És ilyenkor az őrségében a két öreg jön helyette. Mutathatnak neki bármit, nem érdekli. Nem tudom, hogyan gondolja a jövőjét... legalább is a hajózásban.
Nem beszélve arról, hogy már van egy figyelmeztetése, most kapja a másodikat és harmadikat egybe, és Valerij haza akarja küldeni Lisszabonból. Meglátjuk.
A szakács és Szása, az olajozó, kimentek valami telefonkártya ügyében, mert nem tudnak még smst se küldeni haza, és elkezdtek SIM kártyákat vásárolni. Nem ez a lényeg, hanem olyan felhőszakadás mosta el őket, hogy az csuda! Ennek örömére két bringával jöttek vissza. No, nem új, erre ne is tessék gondolni, a szegény ember Luxus áruházában találták, azaz kukában turkálták. A kuka azért inkább hatalmas szemetes konténer, amibe csak a használt műszaki cikkeket dobálják a helyiek. Gondolom a láncolat a következő: amikor 4-5 éves, akkor a norvég kidobja, ekkor kikukázza a frissen érkezett emigráns, fehér, fekete, mindegy. Amikor ő már teljesen lestrapálta, a akkor kidobja, és ekkor jön az ukrán-orosz tengerész. Most van négy darab bringa a hajón, abból az, amit Józsi úr megreparált még mindig szalad, van egy tessék-lássék működő, és két friss roncs, amiből az egyik megy, csak a lámpája van kibelezve, de minden más működik.

Augusztus 9. vasárnap, Thamshavn.

Megjött a Mikulás (Gyed Maroz)


Ma már nyolckor felkeltem, bár álmos voltam nagyon. Nem reggeliztem, még nem voltam igazán éhes, mert tegnap folyadéknapot tartottam, csak teát, vizet és két kávét ittam. Javítom a térképeimet, közben pihenésként meghallgatok egy-egy fejezetet Liszt életéből. Már a negyedik kötet negyedik fejezetét hallgatom, amikor pap lett belőle. Aztán a hídról látom ám, hogy Valerij megirigyelte a tegnapiak dicsőségét, és egy műanyag ülőkével tért vissza a sétájáról. Nagyon praktikus, van neki négy lába, van neki ülőkéje, és még irodai pecsét is van rajta. Úgy dolgoztam, hogy kijavítottam egy adag térképet, majd meghallgattam egy fejezetet Liszt Franzi életéből.
Amikor a mai térképadag végénél jártam, látom ám, hogy jönnek az urak, és Jurij egy piros gurulós széken tol egy rohadt nagy tévét, Gyenyisz hoz egy kartondoboz kacatot, két kempingszéket, az öreg Jerzy meg egy mikulást, egy horgászbotot, amin semmi szerelvény nincs, de egy árva zsinórvezető luk se, meg egy másik széket.
Na, kérem, a dobozban volt egy csomó egyujjas kesztyű, sapka, két faklumpás baba, egy zöld műanyag fenyőkoszorú, egy originált csomag mikróba való doboz, tetővel, nájlonba csomagolva, egy villanyvezeték kapcsolóval, egy plüss maci, egy szalmából készített ló, egy rugós mikulássor, aminek a tetején Welkommen felirat van, és ahogy egymás alatt lógnak a szélben rugóznak. Így most már nyugodtan indulhatunk holnap, mert megvan minden, amire nincs szüksége úgy általában a normális tengerésznek. Viszont az ősembertől visszamaradt gyűjtögető szenvedély ki vagyon elégítve.
Este lementem a deckre körülnézni, a tévé irányítópanelja nyitva, és látszik, hogy kibelezett... ezt nem-e lehetett-e volna-e ott helyben meg-e nézni-e? Indulás után átadják Neptunnak, hadd nézze ő rajta a vikingeket. Viszont a babák a kabinajtókat díszítik, meg a szalont. A mikródobozok kinyitva a celofánból és a fele már szemét... A két bringa a műhelyben elkezdett szétszedődni.


Augusztus 10. hétfő, Thamshavn, úton, Freiforden, horgonyon.

Hétig aludtam. Nagyon finom alvás volt, tegnap már tizenegykor elmentem aludni, és beállítottam a csörgőt, arra is ébredtem. Ez a három nap nagyon kellemes volt, éjszakázás nélkül, bolondokháza nélkül, és mindenféle kötelezettség nélkül. A térképeimmel is nagyot haladtam.

A gyár, ahova a rakományunk szólt
A gyár, ahova a rakományunk szólt Aztán ahogyan azt megbeszéltük, tízre jött a révkalauz, és elindultunk. Nem megyünk ki a tengerre, végig a fjordok között haladunk, a horgonyhely 96 mérföldnyire van innen, azt jelenti, hogy este hat körül érkezünk, de ez 12 csomóval számoltatott. Tekintettel az árapályra, ami tizenhárom óráig ellenünk jön (emelkedő víz) így a sebességünk kisebb lesz. De kit érdekel ez rajtam kívül?
Liszt Ferenc

Tántoríthatatlanul

Hallgattam Liszt életét, egy sztorit mondok most el: Liszt nagyjából mindent töretlen akarattal, szívósan valósított meg, semmi elől nem hátrált meg. Amikor 1873 februárjában az országgyűlés megszavazza a Zeneakadémia felállítását, aminek a vezetését természetesen rábízzák, Pestre költözik. Életében többször volt alkalma maga előtt szégyenkezni azon, hogy nem beszélt magyarul. Elhatározta, hogy itt az ideje, hogy öreg fejjel megtanuljon. És most rosszul választott! Nem nyelvtanárt fogadott, hanem egy franciául igen jól beszélő jogászt kért meg. A botcsinálta nyelvtanár el is kezdte az órákat. Az ötödik órán előkerült a következő szó: tántoríthatatlanul. Liszt megpróbálta kimondani, nem ment, próbálkozott, erőlködött, képtelen volt a száját rávenni, hogy kiejtse. És a végén belátta, hogy ez az Európában egyedülálló keleti nyelv (a szerző megfogalmazása)kifogott rajta. Búsan nézte a szót, "tántoríthatatlanul", és maga előtt szégyenkezett, hogy ez a szó nem az ő magyar nyelv tanulásának a jelzője, feladta. Van egy kérdésem: a két legutóbbi olvasmányomat valami összekapcsolja. Vajon mi? Ugye az előző báró Eötvös József: Magyarország 1514-ben című regénye volt.
Nem akarom az idegeket túlfeszíteni, ezért rögtön elárulom, hogy amikor a parlament elfogadja a Zeneakadémia tervét, és Liszt nekifog a megvalósításnak, báró Eötvös József volt a vallás- és közoktatásügyi miniszter, tehát ez az ő minisztériumához tartozott.


Augusztus 11. kedd, Freifjorden, horgonyon.

A Nordkapp Bergentől az orosz határig jár
A Nordkapp Bergentől az orosz határig járMeghallgattam hajnalban Liszt életregényének utolsó részeit is. Azt gondoltam, hogy akkor most lehet kezdeni a következő könyvet, el is kezdtem Jókai Annától a Ne féljetek című regényt (?). Azért a kérdőjel, mert 10 perc után okafogyottá vált a további hallgatás, így aztán nem tudom igazából a műfajt. Nem tudta a figyelmet felkelteni, és Jókai Annát hallgatva unatkozni nincs időm. Nemcsak untam, hanem idegesített is, mert ki nem állhatom az olyan szöveget, ahol a narrátor egyes szám harmadik személy, jelen időben meséli a történetet a múlt idő helyett.
Délelőtt kilenckor süvít a duda. - István, fel tudnál jönni a hídra?
Most mit feleljek erre, miközben rohadt álmosan kiugrottam az ágyból? Az első gondolat: valami baj van? A második: valamit elrontottam? A harmadik: milyen hülyeséget talált ki a hajóbérlő? Persze azt válaszoltam, hogy megyek. Mentem. Valójában semmi baj, semmi gond, csak egy lüke kérdés a tulaj irodájától: valóban kell-e minden térkép, amit megrendeltünk, és csak részben kaptunk meg?
Na, most hány az óra? Valójában nekem egy térkép se kell igazán azokon kívül, ami a rutin járathoz szükséges. Ez jó közelítéssel, 150 térképpel megoldható. De nekünk 550 térképünk van! És ugye az ISM-ben le vagyon írva, hogy a tulajdonos minden új kiadású térképet megrendel a hajóra. Szóval visszaírta Valerij, hogy addig nem szükséges, amíg arrafelé nem visz az utunk, akkor úgyis megrendeljük. Ebben maradtunk.
Mutattam is a barbának, hogy most éppen azt csinálom, hogy van egy csomó térképünk, ami totálisan kiesik a kereskedelmi útból, azokat szépen kiveszem, elrakom valahová, és ha kell majd, akkor előveszem (mondtam neki, de mivel nem javítom, ezért majd újat rendelek belőle).

Közeledünk Griphez
Közeledünk Griphez

Hangoskönyv

Visszatérve a hangoskönyvekre, rettentő érdekes ezeket hallgatni. Lehet, hogy csak ez a kettő volt rám ilyen hatással (ez a két utóbbi), mert ezek rettentő hosszúak voltak. Az Eötvös könyv harminchárom órányi hallgatást (33:10:27), a Liszt ötvenórányit (pontosan 49:58:50) igényel. Ez nyolcvanhárom óra tisztán. Szóval heteket vett igénybe, amíg "átrágtam magam" rajtuk. És ezáltal napirendi ponttá váltak, az életem részévé, hogy naponta több órát töltök azzal, hogy hallgatom Bodor Tibor kellemes hangját. Befejeztem a két könyvet, és, és most hiányzik...
Lehet, hogy ezért is nem jött be Jókai Anna könyve, mert a felolvasó (Korompai(?) Vali) olvasási stílusa (természetesen) más mint Bodoré. Azt hiszem, még is hozzákezdek még egyszer.
Kaptam smst az asszonykától, azt írja, hogy a tegnapi napja nagyon produktív volt, jó lenne erről többet tudni, mert tegnap kellett, hogy elkezdje a kályhás a cserépkályha rakását.

Gyenyisz: bűnös vagy áldozat?

Erre a kérdésre kellene magamnak felelnem, és hajlok arra, hogy a második meghatározást fogadjam el.
Délután a fiú megkapta a második és egyben utolsó figyelmeztetést, és megy Ciprusra a kérelem, hogy rúgják ki a hajóról, zavarják haza, természetesen saját költségén.
Valerij felhívta a fedélzeti személyzetet, hogy írják alá az iratot. Figyeltem Gyenyiszt, zavarban volt, ami természetes. De nem látszott rajta semmi különös. Azt hiszem, nem is igazán érti, hogy most mi történik, és a mai délutánnak súlyos, nagyon súlyos következményei lehetnek a jövőjére nézve.
Menetben Thamshaven és Freifjord közöttA fiú nemrég töltötte be a huszadik évét. Éppen kijött az iskolapadból. És azt hiszem, nem képes felfogni, hogy mi a különbség az iskola és az úgy nevezett élet között. Nem érti, hogy itt most ő dolgozik, nem tanul, bár valamiféle tanulói státusza is van. Nem képes felfogni, hogy vége az iskolának, ahol az átalakított liberális rendszer álságos védőhálót terített fölé. Ahol az amerikai rendszer értelmében neki azt sulykolták, hogy ő ember, neki jogai vannak, neki alapvető emberi jogai vannak, senki nem kényszerítheti akarata ellenére, hogy tanuljon, ha nincs kedve tanulni, a tanárnak ezért nincs joga egyest adni másnap, ha nem tud a feleléskor. Nem érti, hogy hova tűntek a jogai, és milyen dolog az, hogy itt a főnökének vannak a jogai, pedig eddig a tanárainak csak kötelességei voltak vele szemben, akit minden szir-szar dologért fel lehet jelenteni, akit pellengérre lehet állítani, és ha a diák belerúg az idős tanárába, akkor majd őt magát vonják felelősségre, hogy miért van az osztályban olyan hangulat, ahol mindez megtörténhet.
Gyenyisz áll és néz, és nem érti, hogyan lehetséges mindez?
Hiszen neki senki se mondta, hogy vannak kötelességei. Hiszen senkinek nem volt joga őt rászorítani valamire, ami eddig nem tetszett. Kivettek minden fegyelmezési eszközt a tanárai kezéből, és ha társadalmi beilleszkedési gondjai támadtak, akkor is a tanárnak estek neki, aki nem tanította meg neki... azt, amit a szüleinek kellett volna.
Nem érti, hogy miért kell dolgoznia? Nem érti. Mi az, hogy segíteni a másiknak a munkában. Nem érti, miért baj az, ha elnézi, hogy az ötvennyolc éves matróz cipeli a festéket, ő meg bagózva ücsörög. Érthetetlen, hogy ezért valaki szól neki. Tanácstalanul áll az előtt, hogy a chief megmondta, hogy minél előbb tanulja meg a raktárnyitást, és többé nem rágta érte a fülét, nem könyörgött neki, hogy: na, kedves Gyenyisz, légyszi, talán ha volna egy kis időd... Nem, nincs könyörgés, hanem felelősségre vonás van.
De miért? Hiszen ő ugyanúgy viselkedik, mint az iskolában!
Ott nem mondta senki, vagy ha igen, akkor jól kiröhögték, hogy majd lesznek kötelességei, és senki nem fogja figyelembe venni, hogy neki mi a hasfájása az üggyel kapcsolatban, és mindene lesz, csak éppen joga nem, hogy bármit is visszautasítson!
Áll és ártatlan szemmel bámul, nem látja be, hogy miért baj az, ha az öreg matróz takarítja a vécéjét, és ha ő nem teszi, az miért baj? Hiszen a vécét a mama takarítja, vagy a takarítónő, neki azt tisztán se kell tartani, nemhogy pucolni.

Grip környékén egy elhagyott falu,
ma üdülőnek használják a házakat

Grip környékén egy elhagyott falu, ma üdülőnek használják a házakatKikerekedett szemmel néz, mint a ma született bárány és nem látja be, hogy mi köze másnak ahhoz, ha két hónapig nem mos ágyneműt! De ez a mama dolga, hogyan jön bárki is, hogy ezt számon kérje. Nem érti, hogy neki kötelessége vigyázni a hajótulajdonos dolgaira, márpedig a hajón minden a tulajé, ő nem okozhat benne kárt azzal se, hogy idő előtt elrohad a kosztól.
Nem érti, hogy mi történik most vele, és miért nincs senki, aki a jogait hangoztatná, hiszen itt azt vetik a szemére, hogy nem tanul, ahhoz pedig neki joga van, alapvető iskolás jog a nem tanulás. Most meg ezt a szemére hányják? Rendben van, benne van a Marlow kadét programjában, még kap némi pénzt is tanulásért, de hogy jön a barba vagy a chief ahhoz, hogy számon kérjék az előmenetelét, és ne írják alá teljesítést igazoló havi jelentést. Hát a tanulás eddig olyan volt, hogy lehetett puskázni, lehetett bliccelni, és majd csak lesz valahogy.
Néz a meleg barna szemével, zavarban van, hiszen most találkozik először azzal, hogy felelősségre vonják azért, amit nem tett meg. Nem tanulja a szakmát, nincs ambíciója, nincs lelkesedése, de ez miért baj? Kinek mi köze hozzá? Kinek mi köze hozzá, ha esetleg belőle rossz tengerész lesz? Miért baj az? És fel se merül benne, hogy azért, mert akkor a munkáját, az ő munkáját másnak kell elvégezni, másra többlet hárul, és ezt senki nem fogadja el.
Gyenyisz áll, és nem érti, hogy mi történik. És azt se tudja, hogy azok az igazi bűnösök, akik szétverték az eddig jól működő iskolát, és bevezettek egy eleve rossz amerikai rendszert. Hogy olyan dolgokat hangoztatnak fennhangon előtte, ami nem igaz. Nem tudja, hogy bűn egy gyermek előtt a jogairól beszélni, mert az csak rossz irányba viheti el, hiszen azért gyermek, mert nem képes felfogni dolgokat, nem képes felfogni, hogy ami kellemetlen - a kötelesség - azt is meg kell tenni. A gyermek mindig a legkisebb ellenállás irányába halad, és meg is találja az utat, ha hagyják. A felnőttnek kell irányítani. A felnőttnek van valamije, amivel a gyermek nem rendelkezik: felelősségtudata. Amit a felnőttnek kell a gyerekben kiépíteni, de csak akkor, ha a felnőttnek is vannak jogai az iskolában, vannak eszközei a fegyelmezésre, és nem őt állítják pellengérre, ha a gyerektől elveszi a mobilt, amivel az órát zavarja.
Gyenyisz most lehet, hogy nagy árat fizet azért, mert hagyta magát sodortatni az árral, és úgy viselkedett, ahogy hagyták, és nem láthatta, hogy eljön az idő - ez ma jött el -, amikor majd magára hagyják.
Lehet, hogy nem lesz belőle tiszt, vagy ha igen, azt kell tennie majd, amihez eddig nem szokott: keményen megdolgozni érte.
A jegyzőkönyv aláírásánál azt mondta a barbának, amikor kérdezte, hogy mi a hozzáfűzni valója, hogy semmi, de már nagyon elfáradt az öregekkel való küzdelemben. Ez aranyos.
A jegyzőkönyv megy Ciprusra azzal, hogy váltsák le. Persze ő is saját költségére fog menni, ha kirúgják. Most várjuk, hogyan határoz a Marlow.
Nem tudom, mi az igazság. Lehet, hogy nincs igazam. Lehet, hogy az ukrán iskolarendszer még nem romlott le annyira, hogy a liberális értékek előbbre valók legyenek, mint az ifjúság maga. De ha a fiú magyar lenne, akkor, tudom, igazam lenne mindenben.


Augusztus 12. szerda, Freifjorden, horgonyon, úton, Sunndalsöra.

A hajónk a partól nézve
A Johanne, a partról fényképezveMa harminchárom éve volt az esküvőnk Encsikémmel. És elmondhatom, hogy ma is őt venném el. Milyen szép volt ez az együtt töltött idő! Mit kívánjak magunknak? Még harminchárom évet, meg egy kis ráadást, amennyit a Jóisten jónak lát.
Nem hinném, hogy teljesen normális vagyok. Ma újra kezdtem hallgatni a Magyar rapszódiát. Ja, van egy kérdésem megint. Ha tudjuk, hogy Liszt ugye a Zeneakadémia tanára volt, doktor volt, meg pap (kanonokságig vitte), akkor azt kérdezem, hogy mi volt a legmagasabb iskolai végzettsége, és azt hány éves korára érte el?
Ne gondolkozz, mert a kérdés beugrató jellegű. Liszt már születésekor rendelkezett a legmagasabb iskolai végzettséggel. Ugyanis tíz percet se járt semmiféle iskolába. A betűvetést a doborjáni plébánostól tanulta meg, meg némi falusi latint is, és kész. Amikor iskolába kellett volna mennie, az apja úgy döntött, hogy egy évet halasztanak, s alárendelik zenei fejlődésének. S ahogy ez már lenni szokott, ott is maradt. A doktorátusát egy nagyhercegi színházigazgatói kinevezéssel kapta, és azért lehetett csak alsóbb rendű pap, mivel a teológiára iskolai végzettség hiányában gondolni se lehetett. Viszont az olasz egyházi rendelkezések szerint a kisebb papi rendek tagjai legfeljebb a kanonoki címet érhetik el, barátja Hohenlohe bíboros kinevezte a legmagasabb méltóságra.

A lezárt országút
A lezárt országút, most én járok rajta egyedül...Tegnap elfelejtettem mondani, hogy itt már nem nyár van, hanem beköszöntött az ősz. Mert ugye nyáron nem esik a hó. Na, itt is csak havas eső volt, és az is csak néhány percig, de akkor is... Randa, borús, esős az idő három napja, tipikus őszi.
A déli váltáskor a barba azzal várt, hogy Gyenyiszt Lisszabonban váltják. Ötkor jött a révkalauz, és nyolcra kikötöttünk. A barba leváltott horgonyon indulás előtt, így tudtam szundikálni két órát. Érkezéskor Valerij kirohant a szakáccsal a szupermarketbe vásárolni zöldségeket. Mivel tízkor kezdik a berakást, ezért én is kimentem a gyár elé bámészkodni, fényképezgetni. Készítettem néhány szép képet, és amikor jöttem be, megszólított valaki, aki a gyárba jött dolgozni. Az útlezárásról beszélgettünk, mondja, még egy hónap, amíg megint megnyitják. Ugye emlékszünk, hogy amikor az első út végén itt voltunk, akkor sziklák zuhantak az útra, és ezért lezárták. Most azt is megtudtam, hogy a sziklák ledöntöttek két villamos távvezeték oszlopot, amik a hegyoldalban álltak, ezért aztán nagy áramkimaradások voltak, és tűz is, de nem nagy területen, merthogy nem sok minden van, ami égjen. Azt is elmondta az emberem, hogy nagyon várják már, hogy mikor adják át az alagutat, amit már több mint tíz éve kezdtek el építeni, és tizenegy kilométer hosszú lesz, és hogy legyen benne érdekesség, a hegyet hosszirányban fúrják meg, hogy a két települést összekössék, és a távolsági utat biztonságosabbá tegyék.

A környék térképe
A környék térképe

Az éjszakai műszak dolgozik (22.00-06.00) aztán a reggeli nem, és a délutáni folytatja (14.00-22.00) és addig dolgoznak, amíg be nem rakják a hajót.
Most megyek egy kicsit hányni, mert akartam egy szendvicset készíteni, de a főtt nyelv olyan büdös volt, mint a fene, és még mindig az orromban van a bűze.
Mivel dolgoznak, ezért fennmaradtam, hogy szemmel tartsam a dolgokat. A barba se ment aludni, hanem Vlagyimirral beszélgettek a gépész kabinjában.


Augusztus 13. csütörtök, Sunndalsöra.

Fél egyig figyeltem a rakodást, akkor elmentem aludni, csak overallban ledőltem a szófára. Fél négykor felkeltem, körülnéztem, tettem-vettem, kijártam ellenőrizni, egészen fél hatig, amikor befejezték a berakást, és elment a műszak. Majd kettőkor jönnek, ahogyan megmondták érkezéskor.

Az országút, ahova a sziklák zuhantak
Az országút, ahova a sziklák zuhantakAkkor találkoztam Valerijjel aki éppen kijött Vlagyimirtól, és szerzett maguknak még egy üveg gint. Ha eddig nem tudtam, akkor most már tudom, milyen a "csont részeg" ember. Fél hattól háromnegyedig, többszöri nekirugaszkodással próbálta elmagyarázni, hogy jó reggelt kíván, de lévén a feladat túl bonyolult, ezért szomorúan feladta, hóna alá vette gint és visszament a gépészhez, de az ajtóból visszafordult, és vigyorogva közölte: dze lájf iz nájsz! Én meg lefeküdtem.
Hajnali fél tízkor cseng a mobil. Felvettem, csak úgy szemüveg nélkül, nem láttam, hogy ki hív. Hát Józsi volt, az asztalos, aki a gyönyörűséges akai ajtókat, ablakokat csinálta. Az asszony számát megadtam, álmosan, de hamar felébredtem, mert rájöttem, hogy totál marhaságot mondtam, és elküldtem sms-ben a jót. Ennek ellenére, hamar hívott megint, akkor megmondtam, hogy sms-t küldtem.
Kimentem a kabinból, és éppen a barbába botlottam. Úgy látszik a második gin jót tett, mert sokkal józanabb volt, mint előtte. Azt hogy aludt volna, nem hiszem. Adott egy faxot, hogy próbáljam elküldeni a karmöyi ügynöknek.
Átmentem a gyári irodába, hát olyan csuda izéjük van, amit nem is tudom, minek nevezzem? Tud fénymásolni, küld faxot, ímélt, i-faxot (hogy ez mi a lótüdő?), meg mit tudom én mit? És mindent boszorkányos gyorsasággal. De csak addig boszorkányos, amíg magában ténykedik, mert amint beleütközik az internetes hálózatba, lelassul, és mivel láttuk, hogy csak próbálja elküldeni az ímélt, megismételtük faxban, és az már rég elment, de az ímélt még mindig csak próbálta küldözgetni. Ilyen kalandom volt ám ma az irodában!
Aztán a főnök csak úgy félvállról, megjegyzi:

A háztetőt gyep borítja, nem sűrűn láttam ilyet!
A háztetőt gyep borítja- Chief, hajnalban baleset volt a hajón. Ez egyik munkás elesett munka közben, és eltörte a lábát. Taxiba tették, elvitték megröntgenezni, akkor derült ki, hogy nemcsak dagadt, hanem törött is a bokája.
-.De a hajót nem hibáztatják? - kérdeztem, miközben a hátamon futkosott a hideg, mert most először fordult elő a hajózásom alatt, hogy baleset történt a hajón, rakodás közben (legalább is így emlékszem).
- Nem, csak szólok, ha a kivizsgáláskor esetleg megkérdezik magukat, tudjanak róla.
- Köszönöm - mondtam, és megkönnyebbültem.
Visszajőve a hajóra némi orosz népdaltöredékkel lettem gazdagabb, ami hol a hídról hangzott fel, hol a kaftán kabinjából, vagy Vlagyimréból, attól függően, merre téblábolt...
Délután, miután beindítottam a berakást, én is kimentem. Vagy három éve voltam itt, de mennyi változás! Majdnem minden üzlethelyiségben újabb cégek. Bementem a szupermarketbe és vettem magamnak kávé fehérítőt, meg Sambal Oeleket, ez kiváló indonéz csípős paprikakrém, meg egy üveg csípős taco szószt.
A berakás végét hajnali kettőre ígérték, így aztán tizenegykor eldőltem a szófán, egy kis pihenésre.


Augusztus 14. péntek, Sunndalsöra, úton.

A fjordok között hajózunk
A fjordok között hajózunkDélelőtt érkezett egy dög nagy hajó, hongkongi, meg vörös kínai lobogó leng a rúdon. Valerij nagyon fente rá a fogát, hogy festéket szerez tőlük, de a pilot beszemolója alapján, nem érdemes átmenni, mert azoknak nem sok festékjük lehet, és különben is, érthetetlen angolt beszél a barba a többi tiszt meg nem beszéli a kötelező nyelvet.
Negyed egykor lett kész a berakás, felzavartak, mert meghozták a rakománypapírokat. Aztán fél egykor megjött a révkalauz is, indulás. Ki tudtam bírni az őrséget, most megírtam a naplót, és megyek csicsikálni. De azt még megmondom, hogy mindössze tíz fok van, hát minő nyár ez, kérdem én!
Sajnos az idő oldalról jön, ez jól meglityegtet minket, más nem történik.


Augusztus 15. szombat, úton, Karmöy.

A sunndalsorai öböl mindig más arcát mutatja
A sunndalsorai öböl mindig más arcát mutatjaSajnos nem úgy megyünk, ahogyan szeretnénk. Tegnap a félpofára jövő idő fogott vissza és a norvég áramlás, ma meg nem tudom mi, így a kiszámított tízórai érkezésből délután fél négy lett.

Kinek elvették a játékát...

Emlékszel még, milyen volt, amikor kicsi voltál, és vártál valamit, de nem kaptad meg? Emlékszel arra, amikor a legjobb játékodat valami gonosz akárki elvette? De úgy, hogy remény nem volt a visszaszerzésére?
Nos, ma velünk pontosan ez történt!
Alig vártam, hogy megszabaduljak a manőver után a hídról, gyerünk rá a világhálóra, de óh, minő borzalom! Nincs internet! Mi történhetett? Mert wifi kapcsolat van, a jel erőssége nagyon jó, de nem lehet a nethez kapcsolódni. Valamilyen fő gonosz kihúzta az internetkábelt a hálózati számítógépből! Hát ember az ilyen? Most mi a lótüdő lesz, nem tudok az asszonykámmal beszélni, nem tudom elküldeni az előre megírt íméleket, nem tudom a Blogtérre feltölteni a megírt anyagot, nem tudok letölteni a netről, a MEK-ről, sehonnan... De tényleg! Mit lehet ilyenkor tenni? Oké, tíz perc múlva megvacsorázom, de aztán? Itt ülök, és azon töröm az agyam, hogy bosszúból majd kilenckor jól lefekszem, hogy nézze meg az ember! Na, most mit tetszel szólni ehhez?
Én megmondom az őszintét, ez egy skandináv skandalum!
Hülye, zuhogós nap, tizenöt fok.


Augusztus 16. vasárnap, Karmöy.

A gyárral szemközti oldal házai
A gyárral szemközti oldal házaiVégül csak fél egykor feküdtem, de legalább kilencig egyfolytában tudtam aludni. Aztán szöszmötölés, dolgozás a hídon, meg ilyesmi. Délután kaptam két filmet a főnök úrtól, mivel azt mondta, hogy az angol szöveg érthető (tudod, orosz nyelvű alábeszélős, amit a legjobban utálok a szinkronok közül). Most vagy Valerij emlékszik rosszul, vagy az amerikai színészek időközben megtanultak oroszul, de egy nyikk se volt angolul. Azért megnéztem, mindent értettem, csak a cselekményt nem...
Kretén időjárás, egész nap zuhog, hát nyár az ilyen? Otthon meg gyönyörűséges nyár van, ahogy Vitézem is informált aki megérdeklődte, hogyan vagyok itt a távolba rekedt MATE tag.
Reggel nyilván az volt az első, hogy ellenőriztem van-e világháló, de miért lenne?
Ja, vettünk 120 tonna HFO-t. Gondolom ettől te most nagyon feldobódtál... mert ez is történt még ma. (Heavy Fuel Oil, azaz nehézolaj a főgép számára).


Augusztus 17. hétfő, Karmöy.

A matróz a nevet festi át
A matróz a nevet festi átReggel is első az internet állapattyának kivizsgálása, lásd, mint tegnap. Aztán nem tudom, hogy ma elmegyünk-e, mert eddig senki nem érdemesített szóra se. És ha megint azt mondják, hogy nincs három után ember, akkor talán holnapig maradunk.
Olvasom a Honosított idegen című nyelvészeti tanulmányt, ami roppant érdekes, és a nyelvünkbe beépülő idegen szavakról szól. Ha azt mondom, hogy a vigéc a drink bárban rámol, akkor e mondatban melyik az idegen szó, és honnan ered? Nyilván azt mondanád, hogy a vigéc német eredetű, a drink bár angol eredetű, és a rámol magyar. De, a németben nincs olyan szó, hogy vigéc! Ez magyar szó, amit német szavakból eszkábáltunk magunknak, mégpedig a "wie geht’s?", hogy vagy? hogy van? kifejezésből! A drink bár szóösszetételt pedig nem találod egyetlen angol szótárban sem, ez a két angol szó összehozása a magyar gondolkodásnak megfelelő, tehát angol szavakból álló magyar kifejezés. Ezért az egyetlen igazi jövevényszó a rámol, ami a német räumen "kiürít" szóból jött, és felvette a magyar ’l’ honosító toldalékot. A honosító toldalékra példa: latinból: vegetál, szlovákból: henyél, olaszból: kapiskál, és még: überol, becsekkol, keccsöl (az überel, keccsel és becsekkel alakok hibásak!).
Ennyi, hát nem érdekes?
És ha még azt is tudod, hogy délután háromkor elmentek a melósok, és holnap reggel folytatják, akkor az már mindennek a teteje!
Így aztán maradt időnk, hogy a hajónevet átfessék a fiúk feketére, így sokkal jobban olvasható, mint a fehér a világosszürke alapon. Közben elmentem egy "kis" kerékpározásra. Hát ez volt vagy egy kilométer, azaz semmi, igaz, százötven méter erős emelkedőn volt. Jó izomlázat kaptam.

Augusztus 18. kedd, Karmöy, úton.

Szép időben jöttünk el Karmöyből
Szép időben jöttünk el KarmöybőlKét napja Encsike küldött egy sms-t, amiben ijedezik, mert a Vizcayán volt támadás egy hajó ellen. Ma reggel mondom Valerijnek, nagyon hitetlenkedett. Aztán tízkor jött a kabinba:
- István, igazad volt. Egy hajó Finisterre után eltűnt. Az orosz lapok tele vannak a hírrel, mert a hajó orosz személyzettel ment. Semmit nem lehet róla tudni.
No, még az kell, hogy az európai vizek is veszélyessé váljanak. Persze nagyon egyszerűen lehet a dolgokon segíteni, ha semmibe vesszük ezeknek a rablóknak az emberi jogait, és belelövik őket a vízbe, akkor rend lesz. Csak érdeke-e ez a hatalmasságoknak?
Indulás előtt szomorúan láttam, hogy Szása az olajozó letöltötte az íméljeit, de hiába rohantam a kabinomba, nem sikerült rákapcsolódni a netre. El nem tudom képzelni, hogy mi lehet a helyzet!
Gyenyisz, úgy látom, most megpróbál a viselkedésén javítani, de sajnos már késő. Ezt az első figyelmeztetés után kellett volna tennie. Már megvan a váltója. A barba akkor közli hivatalosan, hogy hazamegy, ha megkapjuk az utazási részleteket, azaz megvan a jegye.
Lesz új ship’s chandlerünk is, mert Valerij panaszkodott a Casa Angolára, és a rostocki SVR cég, akik az élelmezéssel foglalkoznak lecserélték őket. Azzal nem áltatom magam, hogy ezek olcsóbbak lesznek, mert ahogyan elnézem a cigaretta és ital árakat, drágák. Gondold el, egy karton LM 8,7 euró körül van! Hát milyen rohadt drága, ha az ember mérgezni akarja magát! Hiszen így egy doboz ára olyan 220 forint körül mozog! De jó, hogy nem cigizem! És azt is gyanítom, hogy az otthoni cigi árak még ennél is magasabbak lehetnek, mert mióta nem szívom, nem is érdekel az ára.
Annak, hogy Liszt életét olvasom, van egy nagyon jó eredménye: egyre több klasszikus zenét hallgatok. Ugyanis óhatatlanul is vannak benne utalások más zenéjére is, arra, hogy miért szép, meg miben nyújtott újat az egyetemes zenében. Csak az a picike gondom van, hogy tök hülye vagyok a komoly zenéhez. És ez egyre jobban fáj. Nagyon szeretném érteni! Mély meggyőződésem, hogy érteni a zenét az tudja, aki megtanult valamilyen hangszeren játszani, játszik is rajta, és foglalkozott vele elméleti szinten is. Én egyiket se mondhatom el magamról. És ezért hihetetlenek azok a részletek a könyvben, amik arról szólnak, hogy a nézők izgalmukban az előttük levő szék támláját szorongatják, és úgy élvezik az újszerű zenei megoldásokat, meg értik a zenei mondanivalót, meg minden. Most éppen Mendelsson E-moll hegedűversenyét hallgatom. Van még hozzá olyan beszéd is, hogy Op. 64, de nem tudom, ez mit jelent. Jó azt tudom, hogy opus 64, de így is micsoda? Persze ki fogom ám kutatni, mert én olyan vagyok.
És azt csinálom, hogy hallgatás közben összeállítok magamnak egy lejátszólistát, és később majd azt hallgatom.


Augusztus 19. szerda, úton, Északi-tenger.

A South Falls névre hallgató bója
A South Falls névre hallgató bójaÉjszakai őrség: Liszt Ferenc élete. És megint berágtam Bodor Tibor idegen szavainak kiejtése miatt. Most a spanyollal sikerült megmérgesítenie, mert a palota - palacio szót palaccsiónak ejtette, és Aliszanténak Alicante városát. Az őrség után megnéztem egy részt a Tüskevárból... de nem végig, mert elálmosodtam, lefeküdtem, és igazán finomat aludtam egészen fél tizenegyig. Utána zuhany, és hogy ne maradjanak a dolgaim félbe, megnéztem a Tüskevár epizód végét. Félkor ebéd.
Így telt az öreg tengerész fél napja.
A második felében a kuki megkért, hogy másoljam le neki a videóimat, amit a behajózás óta készítettem, mert Lisszabonból megy haza Gyenyisszel. Ezek szerint megjött a Marlow-tól a váltás, és igaza volt annak, aki azt mondta, hogy a szakács is megy haza, bár még jó három hét kell a szerződése lejártához.
Az őrségben Liszt, hajózási könyvek javítása, adminisztráció, nem unatkoztam.
Este meg a naplóírás után még elkészítem a hátralévő videót.


Augusztus 20. csütörtök, úton, Északi-tenger, Dover.

Szent István a Képes Krónikában
Szent István a Képes Krónikában

Akkor Isten éltessen a nevem napján. Egyszer azt hallottam, hogy augusztus 20-a a katolikus, karácsonykor meg a református István nap van. Azt hiszem, ez így nem teljesen igaz. Ebből legfeljebb annyi lehet való, hogy mivel nálunk augusztus 20-a nagy katolikus ünnep, ezért némely törzsökös kálomisták, akik nem akarták, hogy pápista ünnepre essen a névnapjuk, ezért karácsonyra tették. Az ugye keresztény ünnep, és nem csak katolikus.
Tudod ki volt az a Szent István, akinek a napja karácsonykor van? Ő Protomártír Szent István, az első vértanú, aki, amikor a zsidók ítélkezni akartak felette, vádlottból vádló lesz, és a fejükre olvassa a bűneiket:
"Mindig ellenálltatok a Szentléleknek, ti is, akárcsak atyáitok! Melyik prófétát nem üldözték atyáitok? Leöldösték azokat, akik az Igaz eljöveteléről jövendöltek. Ti pedig árulói és gyilkosai lettetek Neki, ti, akik az angyalok közvetítésével átvettétek ugyan a törvényt, de meg nem tartottátok." (Apcsel. 7,52-53)
Ezért megkövezik. És István megkövezése közben azért imádkozik, hogy az a fiú, aki a zsidók ruháit őrzi, megtérjen. Ez a fiú pedig, aki a ruhákat őrizte, és mélységesen egyetértett a megkövezéssel, nem más, mint a későbbi vámszedő Saulus, akiből, mint tudjuk Paulus lett.
Ő az, akinek oratóriumát Attila érintetlenül hagyja, amikor 451 húsvétjára virradó éjjel földig rombolta a Mosel völgybéli Mettensis városát (ma Metz?). A város semmivé lett, csak Protomártír Szent István kápolnáját pillanthatta meg a felkelő nap.
És természetesen ő az, aki megjelenik István királyunk édesanyjának álmában, és azt mondja neki, hogy róla nevezze el a születendő fiát.
Tehát mindegy, melyik napon ünnepled a névnapodat kedves István, mindenképpen kapcsolatban van az első vértanúval.
Beszéltem az asszonykámmal, de gyorsan be kellett fejezni, mert egy segélyhívás érkezett, egy vitorlás került bajba valahol a belga partoknál. Egy órán keresztül minden csörgött, zörgött visongott a hídon, ahány készülék vette a vészhívást, azt állandóan csitítatni kellett. De nem kellett menteni, partközelben volt a bajbajutott, kéznél volt a segítség.
Mivel Encsike nem köszöntött, már, már arra gondoltam, hogy küldök egy sms-t, hogy "tán akartál valamit mondani?". De aztán négykor újra beszéltünk, és az volt az első, hogy elmondta, egész nap a fejében volt, hogy el nem felejteni, de aztán csak kiment belőle, amikor meghallotta a hangom.
Ez egy szoba-konyhás típusú hajó

Ez egy szoba-konyhás típusú hajó


Megelőztünk két hajót, muszáj annak mondani, akármilyen ocsmányak is. Ezeket hívja a tengerész szoba-konyhásnak. Ezek a förmedvények ötfőnyi legénységgel mennek: parancsnok, első tiszt, gépüzemvezető, főszakács, matróz. Mindenki a maga kategóriájában főnök... ha rosszmájú akarok lenni. Itt az első tiszt némi matrózi teendőket is ellát, hát tudod, ki menne ilyen undormányra. És Dibowski egy ilyen hajón volt Tirpákkal, és teljesen oda volt érte, hogy milyen jó. Persze, mert ő nem vett részt a fizikai munkában.
Ez is hasonló nagyságú, csak a felépítménye más

Ez is hasonló nagyságú, csak a felépítménye más


A szakács mégse megy haza egyelőre, mert aki váltani jön, az eddig csak második szakács volt (kukta), azaz mindig volt főnöke, önállóan nem látta még el a dolgát. Ez azért nem csak abból áll, hogy odaégetem a rántást, oszt passz, hanem ki is kell gazdálkodni a havi kaját a készletből, meg tudni kell rendelni, szóval vannak járulékos ismeretek, aminek meg kell felelni. Valerij már ódzkodik tőle.


Augusztus 21. péntek, úton, Angol-csatorna.

Vizcayán
Vizcayán

Az a helyzet, hogy semmi esetre se akarjuk, hogy hétfőn elkezdjék a kirakást, így aztán majd valamikor este érkezünk meg. A tervünket segíti a szembe jövő döghullámzás, mert az kissé lefogja a sebességet, és néha úgy tűnik, hogy nagy a vihar, amikor belebólintunk egy-egy holthullámba.

Sárg spinakker, magányos katamarán
Sárg spinakker, magányos katamarán Ma több ímél jött, lekötve a következő út, Corunából a szokott ömlesztett kvarc mellett viszünk 165 tonna szén elektródot. Ne kérdezd, hogy ez miféle déligyümölcs, majd megmondom, ha megláttam.
Találkoztunk egy katamaránnal. Szép sárga vitorlája volt. Azt hiszem, ezt nevezik spinakkernek, ha nem, akkor tévedtem.
Próbálkoztam a heti teszthívásokkal, de semmi nem jött össze. Végül lefuttattam a belső tesztet, és kiderült, hogy az adó is, a vevő is dögrováson van. Gyorsan írok róla jelentést, és kérünk szervizt. Az ilyesmi irtó drága tud lenni.
Hallgatom Handel Messiás című operáját, csak úgy aláfestésként a naplóíráshoz, meg mindenhez.


Augusztus 22. szombat, úton, Vizcaya.

Viszonylag jó az idő. Nem tudom, más tengerésznek is az-e a véleménye, mint a miénk, de attól tartok, és ebben Valerij partner, hogy valami történt itt a Vizcayán, ami az áramlásokat, vízviszonyokat illeti. Kijövünk, és olyan veszett kacsázásba kezd a hajó, hogy állandóan ott kell lenni a robotkormány mellett, és percről percre korrigálni az irányt, mert nagyon gyorsan elbóklászik a hajó a kijelölt útvonaltól, nem képes tartani normálisan.
Délben azzal fogadott Valerij, hogy Vova megpucolta az antennacsatlakozásokat, de nem segített. Lement ebédelni, én meg lefutattam a tesztet, és minden rendben volt. Most várunk egy olyan helyzetet, ahol állomás közelben leszünk és megpróbálhatjuk az újabb tesztet.
Jó.


Augusztus 23. vasárnap, úton, Vizcaya, spanyol partok.

Isten éltesse a húgomat, Janit a születése napján. Hogy miért Jani? Tudod, ez még pici korából jön. Emőkét anya állandóan csillagomnak hívta. Ezt megcifrázta, és lett arany csillagom. Aztán csak aranyom. Én meg kitaláltam, hogy Arany Jánosom, ez megbecéződött aranyjanivá és végül elkopott belőle az arany, maradt Jani.
Megyünk, és szerintem túl gyorsan, ebből hétfő estei kirakás lesz.
Befejeztem Liszt életét, másodszor. Kettő egy javamra, mert ő csak egyszer élte meg, de én már kétszer!
Sokat töröm az agyamat a magyarságán. Mert ugye az életrajzi regényben a gondolatok az íróé, és nem Franczié. Tehát ahogyan a magyarságáról gondolkodik, azt valójában Harsányi gondolja. Mert az tény, hogy nem tudott magyarul, de az is, hogy a zenéiben előszeretettel használt magyar motívumokat. Még akkor is, ha a magyar zenét nem ismerte. Felcsípett némi-nemű cigányzenét (talán azt jól is ismerte), de a Magyar Rapszódiában olyan motívumok (is) vannak, amik nem népiek, hanem műdalok, amiből majdnem plágium gondja is adódott. Akiket ismert, az arisztokrácia volt. A belpolitikáról nem sok dunsztja volt, egy tanítványa meg is haragudott rá, mert Bach bárót kedves barátjának tartotta, és dunsztja nem volt, hogy itthon egy negatív korszakot jelez a neve (hogy enyhén fogalmazzak).
A regényben sokat hangoztatja, sőt büszkén vállalja magyarságát, és ha másért nem, ezért mindenképpen pozitív a könyv. És attól tartok, hogy pont e miatt "nemszeretem" író Harsányi. Mert az életrajzi lexikon fanyalogva ír róla.


Augusztus 24. hétfő, úton, Lisszabon.

Lisszabon, alumínium rakodó
Lisszabon, alumínium rakodóÉrkezéskor egy kis gubanc volt, mert a helyünket egy másik hajó foglalta, de végül is nem kellett kint várakozni, be tudtunk jönni azonnal. Kaptam egy sms-t Emőke húgomtól, felköszöntött születés- és névnapomon, aláírás: ölel szerető húgod, János.
Mindenféle varázslás megy a rádióval, mert mindent meg kell kísérelni, mielőtt szervizt hívunk. Ennek kapcsán Valerij belelépett a lelkivilágomba. Kiadta, hogy alaposan meg kell karbantartani az antennákat, meg a kábeleket, mert: "István, te vagy a rádiós tiszt". Nos, ezt nagyon rühellem. Nem vagyok rádiós. Nem értek hozzá, nem is érdekel, sőt, hányingerem van mindenféle frekvenciától, meg ampertől és hullámhossztól, meg ellenállástól. Én GOC bizonyítvánnyal rendelkezem, ami GMDSS Operator Certificate, ami nem rádiós bizonyítvány. Én csak felhasználói szinten ismerem a ketyeréket, lefuttatom a tesztet, meg megnézem a csatlakozásokat, de a nagyujjam nem csavarhúzó.
Irgum-burgum!
De azért nincs ám semmi baj, mert ilyenkor azt mondom, hogy rendben, de holnap úgyis szól Vlagyimirnak vagy Jurijnak, és azok megcsinálják a dolog fizikai részét. Elvégre Jurij határőr őrmester volt a CCCP alatt, hát neki érteni kell hozzá, nem igaz?
Encsikével beszéltem, és nagyon fájdította a szívem, mert minden kész, amit bevállaltunk, az új ablakok nagyon szépek, mutatósak lettek, a cserépkályha is, most már csak a külső vakolás maradt, lehet, hogy azt is elkezdi Encsike, illetve a kőműves, és a festés marad tavaszra. Ez így jó is lenne, mert tavasszal megint hajón leszek!
Bejöttünk, fél hétre kikötve, elkezdték a kirakást, nem is volt nagy baj, csak egy picike: a középső raktártető úgy beszorult, hogy nem tudtuk kivenni a helyéről. Remélem, ha éjfélkor elmennek, akkor már nem lesz gond.
Valerij és Vlagyimir kint voltak, este tíz után jöttek be, felmálházva kajával. Utána bezárkóztak a barbakabinba és zártkörű estélyt rendeztek. Nyilván miattam zárták be az ajtót, hogyha meglátnak a hídra menvén, ne kelljen meghívni. No, ez legyen életemben a legnagyobb baj.


Augusztus 25, kedd, Lisszabon, úton

Negyed egykor elmentek, két perc múlva Jerzy jön, hogy nem tudja kivenni az 5-ös pontont. Na, majd Jurij, elvégre ő határőr őrmester volt a CCCP idején.
Ma is jelentős nap van: letelt a harmadik hónap. Mától kezdve elkezdődnek (amit oly jó mondogatni) az utolsók ebben a szerződésben: az utolsó hónap ma.
Fél nyolckor nehezen felkeltem a mobil csörgésre, ami meg sajnos döglődik. Ha kikapcsolom, utána indításkor mindig kéri a dátumot. Remélem csak szoftveres hiba, otthon majd letöltöm a legújabbat.
Közben jól megvésedtünk.
Ugyanis volt Valerijünk, Vlagyimirunk, most lett egy Valentinunk is, aki másodszakács és egy Vladiszlávunk is, aki az új matróz.
Na, kérem, reggel fél nyolckor alig tudtam felkelni, de azért sikerült, mert én egy ilyen ügyes ember vagyok, ha nagyon akarom. És kimentem Jurijhoz, mondom, hogy át kéne helyezni az ötös pontont. Fél óráig varázsolt, és sikerült. Hát nem aranyat ér egy határőr őrmester a CCCP-ből? Aztán, ha erősen belegondolok, akkor "én nem hiszem, hogy normális vagyok", ahogyan ezt Kibédy éneklette volt hajdanán. Ugyanis ki olyan ütődött, hogy az egyszer használatos cérnakesztyűjét kimossa, amit a normális emberek el szoktak dobni munka után. Mert én tegnap három párat is kimostam, hiszen még nem szakadtak el, és alig merem bevallani, hogy már harmadszor mosom őket... így... azt hiszem, ha ezt a Világ Fogyasztónevelő Csendőrsége megtudná, azonnal köteleznének kétheti ellenőrzött költekezésre!
De azért költekeztem is. Kimentem a Vasco da Gamába, és vettem magamnak négy darab, isteni cuki, csíkos alsógatyát (XXXXXXXL). Patyolatfehérek, egy kék, egy fekete, egy piros-fekete és egy kék-fekete csíkos! Aztán lett zoknim is, meg pirri-pirri is, de most három flakonkával, meg vettem egy üveg fehérbort és egy kerek kecskesajtot, meg ringlót két kilót, őszibarackot, meg szőlőt és kasászát (cachaça). Ez utóbbi brazil cukornádpálinka, és finom caipirinhának.

Estacio Oriente, a pályaudvar a
Vasco da Gama bevásárlóközpontnál

Estacio Oriente, a pályaudvar a Vasco da Gama bevásárlóközpontnálHazafelé a buszon (milyen relatív a hazafelé kifejezés!), velem szemben egy nagyon kellemes, csinos, fiatal nő ült. Kimondottan szép, és ami feltűnő, hogy az égvilágon semmi kencefice, semmi színezék, semmi műcsín és külcsínjavító adalék nem volt rajta. Gusztusos, kellemes látvány. Olyan huszonhárom-huszonöt éves lehetett. És belegabalyodva egy harminc körüli hím karjába, és beszélgettek. És beszéd közben látom, hogy nocsak, a szépségnek fémfoga van, mert időnként villant. Pedig természetes fognak látszott... nem vakító műfehér. És megint csak villan a fém... Aztán egyszer nevet, és akkor látom: valami csillogó fogékszert hord! Eldobom az agyam! Picurka izé ráragasztva, amiben csillogó kő van. És ha lenyeli, akkor két napig a klotyóban bányász? Hogyan lehet ezt még ragozni? Mondjuk gyomorfaltetkó. Vagy hasnyálmirigyfestés. Csak kinek "mutogassa"? Amíg oda voltam vásárolni megkaptuk az új élelmiszert. Azt ugye mondtam, hogy a legutóbbi alkalommal borzalmas minőséget kaptunk, és sok minden hiányzott. Most pedig betű szerint minden megjött, de egy tétel se volt rövidebb, vagy helyettesített, sőt még kaptunk ajándékba egy karton erős és egy karton édes chilit. Valerij úgy örült, mint az a bizonyos főemlős a bizonyos testrészének.
Kérem szépen, most megmondom az igazat, hogy áldozatul estem az éberségnek! Van itten egy Nicole C hajó, a régi hajóbérlő hajója (Carisbrooke), és át akartam menni, hogy kikérdezzem a kollégát a rádióval kapcsolatos tapasztalatairól. Bringára kaptam, mert ők a gabonasilónál raknak ki (mi is ott álltunk mindig). No, kérem, a kapunál olyan szigorú őrség esete forog fenn, hogy nem tudtam kijátszani az éberséget, fennakadtam a Mr. Bush és bandája által létrehozott csapdában. És kérem, a kapus engedélyt kért a főnökétől, hogy bemehessek, de az megtagadta. Így aztán visszakerekeztem. És azt gondoltam, hogy meg kellett volna mondanom neki, hogy: "Ti jefe es idioto como sono os americanos". Ezt ne keresd a szótárban, mert ez mediterránul van, Spanyol, olasz és portugál keverék. (A főnököd hülye, mint az amerikaiak, akik kitalálták a rendszert.)
Aztán Gyenyisz úgy elment, mintha itt se lett volna. Most van helyette egy huszonhat éves fiatalember, aki egészen tengerészül mozog a fedélzeten. Kiraktak a szemetek este nyolcra, pedig számítottunk arra, hogy holnap is itt leszünk még. De ebbéli szándékunkat megtorpedózták egy második daruval. Így persze könnyű. Mostan nekem aludnom kellene, lévén kilenc óra, és a pilot fél tízre jön, de még nem tudok, mert azt a teát kell innom, amit Valerij rám tukmált, menta és zöldtea keveréke.
- István ez nagyon jó elalvás előtt, mert megnyugtat - bíztatott, és most azért idegeskedem, hogy nem tudom inni, olyan forró, és akkor meddig kell várni még, mire meg is nyugtat?
Azon tökölődöm, hogy az őrségben majd mit hallgassak? Tegnap a Kurázsi mamát olvastam-el-hallgattam-meg, és most lenne az Üvöltő szelek, vagy a Liszt Franci barátom élete, amiből választanom kellene. Most hogy leírtam a "Franci"-t, azt mondja a szóellenőrző program, hogy obszcén vagy durva szót nem illik leírni. Hűha, ezt mostan hogyan értsem? És közben Beethoventől hallgatom az István király című zeneizét (merthogy annyira tök vagyok a komolyzenéhez, hogy nem tudom megmondani, legfeljebb sejtem csak a műfajt: szimfónia, vagy valami ehhez hasonló).


Augusztus 26. szerda, úton, portugál partok.

Úton Lisszabonból La Corunába
Úton Lisszabonból La CorunábaÜvöltő szelek voltak, de nem igazán tudott lekötni. Lehet, hogy ebben fő szerepe van a felolvasónak...
Ez volt az első alkalom, hogy egy kikötőben nem kattant a fényképezőgép, egy árva képet nem készítettem! Hű, de mennék már haza!
Na, hogy ne legyen teljesen nyugi, megint döglődik a Globe Wireless, ami azt jelenti, hogy nem megy az imélezés kifelé. Venni tudunk. Azért fontos, mert a rakodási tervet kellett volna elküldeni, de nem sikerült.
Vacsorára grecska volt a resztelt májhoz.
- István, látod, ugye lehet kapni Portugáliában grecskát - lelkendezett Valerij.
- Ez az, amit a lengyel biala kaszának hív, ugye (fehér kása)?
- Az, persze, és most jött először máj is, pedig minden alkalommal rendeltünk. Áldom az eszem, hogy panaszkodtam az előző cégre és az SVR lecserélte őket.
Még én is örömmel ettem mindkettőt, főleg hogy van chili mártás hozzá.


Augusztus 27. csütörtök, úton, La Coruna, úton.

Hajnalban érkeztünk az őrült spanyolokhoz, mert itt mindig bolondokháza van. Ötkor jött Valerij és leváltott, ezt senki más barba nem tette meg! Így jó másfél órát kumhattam érkezés előtt. Akkor ébresztett, amikor megjött a draft surveyor. Aztán berakunk 41 köteg, azaz 82 darab grafit elektródát, csekélység, két tonna darabja, nem hinném, hogy elemlámpa elembe használnák fel. Utána kezdték a kvarcot, úgy tíz óra tájban. Valerij és Vova kimentek egy sétára, én meg a hajóoldal mentén róttam a kilométereket, majd jól elfáradok, és akkor nézhetek! De hát havonta egy ilyen kikötő van, amikor jól elfáradok, míg a kis hajókon sokkal sűrűbben fordult elő!

La Coruna, rakodás
La Coruna, rakodásBeszéltem az asszonnyal is, meg a fiammal is. Encsike Szabolcs nevében elkérte a kocsit, hogy azzal mehessenek le Akára a fiam és Miha, a barátnője. A fenébe, ebből is kimaradok. Jó lett volna lent lenni, amikor lehozza a kislányt. "This is the seamen’s life", azaz ilyen a tengerészélet.
Ötkor indultunk. Hatkor alig tudtam a kabinkámba levánszorogni. De még levacsorázni is kellett, enni-menni. Varennyiki volt, ez olyan varázslás, mint a pilmenyi, csak nem darált hússal van töltve, hanem burgonyával összekevert májjal. Csilivel és tejföllel csuda finom volt. Mostan, hogy utána vagyok, a számítógépem előtt rogyadozom, mert le kellene zuhanyoznom, de ahhoz meg fel kellene állnom. Inkább meghallgatom, hogy mit csinálna Bródi, ha zászló, meg kapu és ablak volna. Ha hiszed, ha nem, még mindig ők a legjobbak, az 1996-os Koncert megy a virtuális lemezjátszón.
Amikor Encsivel beszéltem, mondta, hogy a fiam azért holnap megy Akára, mert ma Cseh Tamás temetésére mennek. Hát ez igazán megrázott. Nagyon szerettem, de nem jó így, mert szeretem most is, a zenéiben tovább él, és tovább pukkasztja azokat, akik ugranak a Széna tér, meg a Metró című számaira.
Amíg te ezt itten elolvastad én mégiscsak lezuhanyoztam és, jaj de finom volt! Csak most még ki kell ülnöm azt az időt, amíg lehűlök, mert izzadok, mint egy ló.


Augusztus 28. péntek, úton, Vizcaya.

Billegünk az oldalról jövő hullámzásban
Billegünk az oldalról jövő hullámzásbanCsúnya, de nem erős nyugati szél fú, de igazándiból a holthullámzás az, ami a hajót billegteti. Hát milyen dolog ez, így hazautazás előttfelé? És azt írja az újság (Navtex), hogy az Angol-csatorna végig be van durranva. Ez még inkább skanndallum.
Éjjel adminisztráltam.
Tizenegyre kialudtam magam, mert annak ellenére, hogy tegnap már este hétkor aludtam, éjfélig nem pihentem ki magam, hajnal négykor már kókadoztam.
Délben hírek voltak.
Megadták a következő utat. Sőt, utakat:
Thamshavenből elmegyünk Hestvikába, de még nem igazán tudom, hogy hova, mert nem egyértelmű, a földrajzi koordinátán nincs semmi, hát fújhatom... ott, a semmiben berakunk kálciumkarbonátot, és elvisszük Köpingbe. Ez a Stockholmfjord legvégében van. Oda öt nap az út.
Onnan meg lehet, hogy átmegyünk Kalinyingrádba, ez Oroszország, az a kis terület, ami Lengyelországba van beágyazva. Régen Königsberg volt, ha így jobban ismerős. Ott acélt rakunk be Aveiro (Portugália) részére. Ha a leggyorsabb menetet számolom, akkor is szeptember 23-a, és akkor már lehet hazamenni, ami nagyon rám fér már.


Augusztus 29. szombat, úton, Vizcaya, Angol-csatorna.

Nem is tudom, milyen érzés van bennem a következő út kapcsán. Mivel látom a végét, ez jó. De sokat kell dolgozni az útvonal megírásán, ez részben nem jó (csak az a jó, hogy szeretem csinálni), nem jó, mert lenne térképjavítás is, és azt pont erre a menetre terveztem be. Aztán jó, hogy három olyan kikötő lesz, ahol még nem voltam, ha ez nem lenne, először fordulna elő, hogy egy szerződés alatt nem lettem volna olyan kikötőben, ahol elsőször vagyok. Aztán már fáradok. Most azt látom, hogy rohanás az egész, de reméljük, nem teljesen az lesz. Aztán ódzkodom az orosz kikötőtől, mert nem Európa, ami a mentalitást illeti. Egyrészt még mindig a Szajúz, az istentelen bürökráciával, és ázsiai a borzalmas korrupció, és szégyentelenség, ahogyan lejmolnak (Kalinyingrádra vonatkozó forrás: Valerij, aki még nem volt ott, de ismeri az orosz viszonyokat.) Egyelőre készen vannak az utak az elektronikus térképen, most ki kell keresnem, és meg kell rajzolnom az utakat. Ez lesz ma délután. És azt hiszem, lejavítom az útra a térképeket.
Vacsorára zsarko volt. Ha lefordítod, akkor ez pörkölt. De nem az, mert inkább paprikás krumpli, paprika nélkül, viszont sok hússal. Új szakács, új kaják... ebédre borscsot főzött Valentin, kicsit más, mint Szergejé volt. Most volt benne bab is, ez sűrűbbé, laktatóbbá tette. A sült oldalas makarónival nem különbözött, hasonló. Mostanában gyakran eszembe jut Mikola, az Isartal ukrán szakácsa, aki szegény, a legjobb ukrán kajákat tette elénk, és nem értette, miért morgolódunk, hiszen a szívét is kitette volna. Csak arra nem gondolt, hogy különböző népek, más ízlés. És amit ő szupernek gondol, a magyar és a lengyel fanyalgott: hogyan lehet sült húshoz főtt tésztát adni. És már látom, hogy lehet, és nem is rossz, csak megszokás kérdése.


Augusztus 30. vasárnap, úton, Angol-csatorna, Dover, Északi-tenger.

A világ leghosszabb hajója

A világ leghosszabb hajója

Az AIS képernyőjén olvasható adat
Az AIS képernyőjén olvasható adatMegint nagy csörgés zörgés éjszaka, mert hajnalban, negyed egykor (ez ugye az őrségváltás utáni időszak, amikor a másodtiszt még álmos, és éppen kávét főz magának) két hajó összeütközött az 52-04,6 É; 003-25,9 K pozícióban. Az M/V Nirit Pride és az MSC Nikita. Az elsőn 25 ember volt, és elhagyják a hajót, tehát annak annyi. Az utóbbin 17 tengerész van, és kigyulladt. Azonnali segítséget kért a holland Den Helder Mentésirányító Központ. Többet nem tudok, remélem nincs emberáldozat. A technika meg vesszen, az nem érdekes.
Érdekes hajót láttam délután. Ez lehet a világ legnagyobb, azaz a leghosszabb hajója! Ha nem hiszed, akkor megmutatom az AIS képernyőjén megjelenő adatokat! Ott olvashatod: Cargo ship, 719 * 29, azaz 719 méter hosszú, és 29 méter széles... Mint egy fogpiszkáló... Talán csak annyit tennék hozzá kiegészítésül, hogyha megszámolod a fedélzeten a konténereket, akkor láthatod, hogy tíz "öböl" van, és ha egy konténer hossza durván 12 méter, akkor... De persze az ember sose a szemének, az érzékszerveinek hisz, hanem az írott bötünek. Láthatod, az írott szó hiteles, legalább annyira, mintha a bulvársajtó híre lenne...

Augusztus 31. hétfő, úton, Északi-tenger.

Egy francia boroscimke, mondjuk ezzel koccintok
virtuálisan Nimród fiammal...

Egy francia boroscimke, mondjuk ezzel koccintok virtuálisan Nimród fiammal...Isten éltesse a nagyfiamat Nimród napon!

Hajnali őrségben Karinthy Frigyes: Görbe tükör című kötetét hallgattam. Nagyon jó! Még ma is mosolyt tud az ember arcára varázsolni.
Meg Valerij is, annyit tökölődik azon, hogy hova megyünk Thamshaven után? A probléma lényege:
Az utasítás így szól: menjenek Hestvikába (64-52 É, 11-42 K), és ott...
Viszont az adott koordinátán semmi lakott település nincs, az elektronikus térkép egy mólót se mutat. Viszont van egy Hestvika 30 mérföldnyire Thamshaventől.
Nu, hova menjünk?
Ha kiderült, megmondom.
Most nézem a Dűne trilógiát.
Már régen el akartam mondani Vlagyimirről, hogy ő a két lábon járó TV nézőke. Illetve ez nem is igazán jó, mert...
Szóval, amikor beszállt, elhűlve vette tudomásul, hogy a DVD lejátszója ebek harmincadjára került, és még azon melegiben kirohant Lisszabonba, és megvette az újat, mert hogyan lehet DVD lejátszó nélkül élni, nem igaz? És ettől kezdve állandóan be van kapcsolva. Ha azt hallom, hogy a kabinjában üvöltöznek, akkor csak azt tudom, hogy be van kapcsolva, mert, hogy Vlagyimir bent lenne, az korántsem biztos. Vagy az nem biztos, hogy nézi. Ugyanis hallatlan finomat tud aludni a géppisztolyropogásra, a gépkocsis üldözés éktelen zajára. De nehogy azt gondold, hogy ezzel kész a DVD őrület. Bejön ebédelni, akkor előbb betesz egy filmet, amire aztán rá se pillant. Csak az kell, hogy menjen.
Részben meg tudom ám érteni. Ugyanis otthon a délutáni szunyókáláshoz én is bekapcsolom a TV-t, és arra alszom el. Aztán ha Encsi lekapcsolja, megkérdem:
- Miért ébresztettél fel?
Csak ha nagyon mélyen elalszom, akkor nem riadok meg a TV-tlenségre.
Délután üzenet jött a hajóbérlőtől, hogy az egyikük benéz a hajóra, mert üzemlátogatásra érkezik a gyárba. Jöhet. Az biztos, hogy én nem fogok vele bájologni, erre való a barba. Mert amilyen meggondolatlan vagyok, még hülyeséget szólnék, amiért a tulaj a fejemet venné.
Mondtam már, hogy mennék haza? Még huszonöt napom van a szerződésem végéig. De azt hiszem, pár nappal előbb leválthatnak.


Szeptember

Szeptember 1. kedd, úton, Norvég-tenger.

Pörköltféle grecskával, azaz kásával
Pörköltféle grecskával, azaz kásávalSzerencsénk van. A la corunai indulás óta hátulról jönnek a hullámok, (kivéve a Vizcayát), és ez nem azért jó, mert tol, hanem mert nincs lityegés. Javítom a térképkéimet.
Az új szakács jól főz. Természetesen mást, és másként, mint Szergej. Tegnap vacsorára bigosz volt, azaz székelykáposzta, ma meg zöldséges ragu főtt gerslivel, tejfölös salátával. Estére meg sült hal grecskával, azaz kásával, salátával.
Készülünk a következő útra. Én elkészítettem az útvonalat, meg kiírtam a forgalomellenőrző pontokat, ahol be kell jelentkeznünk. Most már a Soundban is van, egyelőre önkéntes, de gondolom később az IMO kötelezővé teszi, mint a portugált is.
Délután volt vonal, elküldtem a szokásos sms-t, és beszéltünk is Encsikével. Mihának nagyon tetszett Aka.
Na, azért!


Szeptember 2. szerda, úton, Norvég-tenger, Thamshaven.

Tegnap és ma hajnalban meghallgattam Kosztolányi: A rossz orvos című regényét. Félelmetes! Fantasztikus! Teljesen a hatása alá kerültem. És ilyenkor nagyon nincs kedvem leülni és írni.
Aztán a Pacsirtát is elkezdtem. Hasonló, mint az előző. Bár filmről ismerem.

Személyhajó a fjordok között
Személyhajó a fjordok közöttDélután minden letisztult, kiderült, valóban két Hestvika van egymástól alig kétszáz kilométerre. Aztán a kalauz, aki kihoz minket Thamshavenből átvisz Hestvikába, a hajón alszik, és kihoz onnan is. Aztán azt is megtudtuk, hogy a rakpart 25 méter hosszú, és a hajót majd kötélen kell a szállítószalag alá húzni, tehát többszöri shiftelés lesz. Aztán, nem lesz draft survey, hanem megadják a súlyt. Aztán... nincs több aztán egyelőre.
Az őrséget végigdolgoztam, lévén a pilot, aki figyelt. Elkészítettem az utat a svéd kikötőbe, és onnan Kalinyingrádba, valamint lejavítottam a térképeket 1500-ig. A legutolsó az 5500-as számú.
És érkezés este fél nyolckor, és utána indult a kirakodás.
Délután Jurij és Jerzy nem fért a bőrébe.
- Chief, mikor érkezünk? - kérdezte az egyik.
Megmondtam.
- Chief, a kapu nyitva lesz? - kérdezte a másik.
Hirtelen nem értettem, melyik kapu, de kiderült, ami a hajót elzárja a vegyi gyártól.
- Mit tudom, én?
- És lesz mágneskártya?
- Nem tudom. Ha az ügynök hoz, lesz.
- De ha nem hoz, nem tudunk kimenni?

Felszállt a reggeli köd
Felszállt a reggeli köd- Nem. De ki a fene akar ilyenkor kimenni? - nem értettem az öreg matrózaimat.
Aztán kiderült a turpisság. Amikor minden munkával végeztek, a két öreg elemlámpát ragadott, és kisomfordált. Vagy egy óra múlva érkeztek vissza. Mindegyik hozott egy-egy fekete-fehér csíkos kempingszéket, egy-egy kerékpár külsőt, és később Jurij kabátzsebéből előkerült egy telefon is. Most van telefonja a vacsmannak, de a dugóját csak a seggébe dughatja, mert sehol egy árva csatlakozó ezen a hajón, de ha lenne is, nincs bekötve egy nemzetközi telefonhálózatba se, így aztán azt se tudják, jó-é avagy sem?
Azt hiszem, tegnap itt egy nagy-nagy hajó lehetett telis-tele orosz-ukrán személyzettel, hogy ilyen rettenetesen üres volt a kuka.
Aztán, az egyik viking, a hajóbérlőtől megígérte, hogy itt találkozunk, mert jön gyárlátogatásra. Azt hiszem, a Hans jön, de ez nem igazán kedélyborzoló pontatlanság, ha esetleg mégis az Erik lenne. De ugye, azt nem írta, hogy melyik napon teszi tiszteletét. Ez csak annyiban érdekes, hogy Valerij úgy negyedóránként jött és fejtegette, hogyha szoba van foglalva a számára, de még nem érkezett meg, akkor ugye nem várható, hogy idejön még ma? Meg, ha meg is érkezne, akkor csak nem jön be a hajóra? Meg, ha itt lenne, akkor már be kellett volna jönnie...
Nem értettem igazán, hogy mi ütött belé? Aztán leesett a tantusz, amikor láttam, hogy a kabinjában ott a két személyre szóló teríték, és aztán tíz körül be is zárkóztak Vlagyimirral, hogy megtartsák esedékes, érkezési zártkörű kerti partijukat.
Még huszonhárom nap, és mehetek haza (elméletice)


Szeptember 3. csütörtök, úton.

Panorámakép - Orkanger
Panorámakép - Orkanger
Fél egyig rakták a hajót, aztán elmentek, én meg lecsicsikáltam magam az ágyikóba.
Hétkor alig tudott a mobil vekkere kirobbantani. Még most is álmos vagyok, pedig már házmesterkedtem, kávét is elkészítettem (még van belőle), de csak itt kókadozom a képernyőm előtt.
Tíz óra után megjelent Mr. Hans, egy szimpatikus negyvenes férfi. Persze nem engem keresett, hanem a barbát. Annyi kekecség volt bennem, hogy mondtam Hansnak, hogy mindjárt felébresztem.
Felébresztettem.
Valerij jó álmosan jött ki, és az első félóra azzal telt, hogy győztük kivárni, amíg összeszerkesztett egy mondatot. Még nem ébredte ki magából a tegnap estét.
Hans körülnézett, dumáltak, időnként én is megjelentem, de láttam, hogy semmi lényegesről nincs szó, inkább térképet javítottam.
Amikor elment, Valerij szerint se mondott semmit. Azaz semmi információ értékű bejelentése nem volt. Valójában azért jött, hogy a Lys Line és a gyár között lejárt hároméves szerződést megújítsa, amit sikerült is, megtennie, ezzel biztos a La Coruna - Thamshaven út a jövőben is. Annyit megtudtunk, hogy mindenütt elégedettek a hajóval, ez nem rossz! Sikerült kihallgatnom, hogy merre vannak üzleti kapcsolataik, és utána már e szerint selejteztem le vagy harminc térképet.
Kiraktak, és én fél ötkor elhúztam a csíkot, Valerij olyan ügyes, hogy el tudott indulni egyedül is, de ez nála nem szokatlan.


Szeptember 4. péntek, úton, Hestvika, úton.

Ez a rakpart huszonöt, mi pedig kilencven méter hosszúak vagyunk
Ez a rakpart huszonöt, mi pedig kilencven méter hosszúak vagyunkNa, kérem szépen, nekem most úgy tele van a tököm, hogy az csuda! De csak fáradt vagyok, más nem, így aztán elmúlik.
Éjféltől a hídon, ötkor keltettem a révkalauzt, aki kihozott Thamshavenből, mert ez a Hestvika egy isten háta megetti hely, de annyira, hogy attól is távol van, persze elfele irányban. Nagyon mögötti hely. Ottan kérem nincsen semmi, csak dolog. Nincs ügynök, mert 200 kilométerre székel. Nincs stivador, így aztán én voltam az a marha, aki külön díjazás nélkül beraktam a hajót. Nincs szállítólevél, valamit persze csinálnak, de hát az olyan is... ez nagyon haveri üzlet lehet, mert mindenki teljesen hisz a másikban. Nincs szemétkiadás, nincs ivóvíz, itt nem vehetsz. És itt még a melósok is gyengék angolból kifolyólag! Hát milyen viking az, aki töri az angolt, illetve alig beszéli?
Szóval nincsen révkalauz állomás sem, ezért jött a pilot velünk. Persze ahogyan kiértünk a tengerre, elment lefeküdni. Szóval ötkor ébresztettem, Valerijt is ekkor, és negyed hatkor elmentem aludni. Nyolckor keltett a főnök, ki voltunk kötve a hatalmas-nagy-óriási-mérhetetlen rakparthoz, ami teljes huszonöt méter hosszan húzódik a hajó mentén. Így aztán mindenünk kilógott, az elejünk, a hátuljunk, meg minden. A szállítószalag sínen rögzített, de a hajóra merőleges sínen fut, ezért aztán nekünk kellett állandóan húzogatni a hajót előre-hátra. Az önjáró szállítószalag másik végébe önti a három rakodó bulldózer a kálciumkarbonátot. Ez a bekerített telep közepén van felhalmozva, irdatlan nagy fehér hegy. Ez úgy kerül ide, hogy idehozzák a követ, és itt szorgos kis kőevők megtörik, összezúzzák, és felhalmozzák.
És ugye én raktam a hajót, a kezembe nyomtak egy távirányítót, hogy azzal tudom a szállítószalagot keresztirányban irányítani, tehát a hajóraktár jobb és baloldala között. De olyan gyorsan raktak, hogy minden másra alig maradt időm. Mert ugye rohanni merülést nézni, le a hídról, előre, hátra, közben ügyelni a hajó dőlésére... hát kész lettem izomilag, meg lábcsontilag. Közben, hogy legyen némi hab is a tortán, az eső esik, totálisan eláztam a rohangálás közben.

A hajót ezzel rakjuk, én irányítom a hídról
A hajót ezzel rakjuk, én irányítom a hídról - István, vegyél fel száraz ruhát! - mondta Valerij.
- Majd a rakodás végén... - válaszoltam, mert minek, az is hamar vizes lesz.
- Na, azonnal mész és átöltözöl! - horkant fel, és nem mertem ellenkezni, mert ad egy kokit, oszt leég a hajam. Mondtam, hogy ifi válogatott bunyós volt, és ez a mai napig meglátszik rajta. Most jó, hogy van két overallom. A narancsszínűt ledobtam magamról, meg a vizes pólót is, aztán bebújtam a szárazba. Nagyon finom volt. Ennek örömére felvettem az esőkabátot, amikor kimentem a fedélzetre. Így aztán ez nem ázott meg az esőben. Az izzadságtól lett csupa lucsok, mert a sárga kotonkabát nem szellőzik...
Közben a merülést úgy kell nézni, hogy az ember kihajol derékig hátul a murádán, annyira, hogy éppen ne bukjon ki a vízbe, és leolvassa a hátsó merülést. Aztán átmászok a korláton, ki a partra, és megszemlélem a középsőt, aztán kimegyek egy dolfinra leolvasni az elsőt. De nem látom a partról, így gyerünk visszamászni a hajóra, fel az orrba, kihajolni annyira, hogy le tudjam olvasni. Közben beírom a kis zsebszámítógépbe az adatokat - ezt nagyon, nagyon szeretem, mert azonnal látom, hány tonna van bennünk -, de vigyázva, mert a sisakról halványszürke kulimász csöpög a képernyőre, ami esőben oldott koszos márványpor.

A hestvikai telep
A hestvikai telepKettőre kész a berakás, most írom a naplóm, éppen megebédeltem, és majd jön még a szolgálat a hídon.
Este hatra a hócipőm is tele lesz, nemcsak a tőkém.
És mily nagyszerű jós vagyok, mert ímé: tele van. A bokám jól bedagadt, és fáj, de most már van mivel bekenni, ezért bedörzsöltem Fastum géllel, és most így, bedörzsölve fáj tovább. A hídon már alig tudtam csoszogni, annyira kínzott. Persze tudom, az MBT cipő miatt van, az gyötör meg ilyenkor, mert elszokik tőle a lábam a menetben. Most még szandált se hordhattam a sok hülye víz miatt, ami az égből jött lefelé.
Ja, eső... van egy költői kérdésem: mi a jó büdös fenének kellett a matrózoknak tegnap este nyolc és éjfél között az idejüket azzal tölteni, hogy kiszárítsák a raktárt? Mert többször megismételt szigorú utasításba kaptuk, hogy a raktárnak száraznak kell lenni, jön majd szörvejor és ellenőrzi. Jött ám, tudod ki? Egy traktorista belenézett, azt mondta jó, és elkezdték hordani bele a vizes márványcsipszet. Merthogy az a rakomány. A szabad ég alatt tárolják, és most, hogy itt az esős évszak, csak úgy ömlött a víz a szállítószalagról. De nekünk száraz raktárral kellett idejönni. Hogy milyen idióták ülnek a nekik megfelelő helyen! Ez is jó ebben a bizniszben, hogy mindenki másképp hívja a halat. Mert amikor megadták az utat, akkor kálciumkarbonátról volt szó, amiről a becsületes tengerész azt gondolja, hogy gyárban készítik, és ahhoz akkor bizony száraz és tiszta raktár kell. De ha valaki megmondja, hogy ez a kálciumkarbonát mindössze kőzúzalék, még akkor is az, ha márványt törnek össze, hogy kész legyen a "marble chips", akkor az ember nem izgul a raktár miatt. Na, mindegy.

A telep
A telepAz asszonykámmal nem tudtam beszélni, mert látogatóban volt Doktorkatinál, és ő valami nagykutya lehet, mert az oroszok még mindig zavarják, mint valaha a Szabad Európát. Amikor hívott az asszony, teljesen elnyomta az ismeretlen adó, csak sípolás, kettegés, nyeszegés, csiszákolás, nyervákolás hallatszott, és valahol egészen távol Encsi beszélt valakivel...
Az őrség alatt jöttek ímélek is. Az egyiknek igazán nem tudtunk örvendeni. A tulaj aggódik miattunk, hogy Kalinyingrádban ránk fognak szállni, Port State Control jön, meg minden, mert a Janeten nagy rakománykár történt, és meghalt egy ember. A Janet akkor került a céghez a Carisbrooke-tól, amikor a mi hajónk. Pont ilyen építésű, és azt is a Lys Line bérli. Azt már csak találgatjuk, hogy ki halhatott meg, valószínűleg egy orosz tengerész, hogy Kalinyingrádtól félti a tulaj a Johannét. Egyelőre semmi hír a részletekről.
Valaki van bennem, aki néha elmarja a gerincoszlop melletti két izmot, és istenesen megszorítja, ilyenkor megmerevedek, és nem tudok mozdulni, viszont szép szövétnekeket látok magam előtt. Tegnap aktivizálta magát, és ma is többször megtette a disznó. Be fogok írni...
De az a baj, hogy az ágyban is csinálja, nem tudok elaludni, már kilenc óra van, inkább felkeltem, mint az ágyban szenvedve forgolódni. Ez a felkeltem kissé erős kifejezés, mert úgy kellett kikúszni az ágyból. Hogyan fogok létezni én a következő napokban, ha így fog fájni?
Pedig lenne okom aludni, mert dög fáradt vagyok, és a két overall is itt büdösödik a kabinban, jó penetráns, savanya bűz áraszt, hát az is kábítóan hat. Most egy picit jobb, hogy kivittem a fürdőbe.
Na, megpróbálok aludni, még lehet két órát, ha sikerül elszenderednem.


Szeptember 5. szombat, úton, Norvég-tenger.

Brinzoli, ahogyan Valentin készíti
Brinzoli, ahogyan Valentin készíti

Én tettem rá tejfölt és csípős csilimártást
Én tettem rá tejfölt és csípős csilimártást

Hát sikerült fél tizenegy körül elszunnyadnom. Közben kiderült, hogy akkor nem fáj a hátam, ha függőlegesben vagyok, csak akkor, ha a hátizmaim igénybe vannak véve. Tehát ha rágörnyedek a térképasztalra, akkor már fáj. De talán javult is.
Az őrségben kimostam az overalljaimat és a büdös göncöket. Már finom a kabin levegője.

Valentin az új főzőember
Valentin az új főzőemberMár bevettem a reggeli természetgyógyász készítményeimet, megmértem a vérnyomást, most megyek aludni, ha nem haragszotok.
Délelőttre a hátfájásom már átment derékba, és egyértelmű lett, hogy onnan ered, ahol a lumbágómat viselem immár negyvenhét éve. És persze csökkent, már a mosdó fölé tudok hajolni, meg minden.
Délben jót ettünk, rántott hús volt kásával. Valentin jobban főz, mint Szergej, és ez nem semmi. Látszik, hogy gyakorlatot szerzett a Held jachton, ahol német turistáknak főzött. Európai a főztje, és vegyítve ukrán kajákkal, igazán finom, és változatos. Már csak az kellene, hogy a heti étrend ne pontosan ugyanaz legyen minden héten, miként több ukrán szakácsnál volt.
Nem tudom, meséltem-e, hogy van a tulajnak egy negyvenöt méter hosszú jachtja, és azzal turista utakat szervez Grönlandra, meg más, hasonlóan érdekes vidékekre. Nos, ezen a jachton volt Valentin kukta, azaz másodszakács. Arra jó volt a gyakorlat, hogy megtanuljon európai ételeket. És mint kiderült, tanult is.
Délután kevésbé fájt a hátam.
Elkezdtem a PSC csekkliszten végigmenni, és kiderült, hogy bár két éve a hajón vagyok, és több ellenőrzés is volt, a figyelmünk elkerülte, hogy a mentőmellényeken nincs rajta a hajó neve és a lajstromozási kikötő.


Készül a húsgombócból a lepény
Készül a húsgombócból a lepényNa, készítettem sablont Jurijnak, és holnap ráfesti az összes mentőmellényre. Mert ilyen hasznos, ha van a hajón egy határőr őrmester a CCCP-ből.
Vacsorára meg kimondott ínyencség volt. Azt mondja Valentin, hogy brinzoli a neve és francia kaja. Na, majd megguglizom otthon. A következőképpen készül:

Egy kész lepény a tálcán,
egy sütés előtt a tányéron

Egy kész lepény a tálcán, egy sütés előtt a tányéron

Darált húst be kell ízesíteni, apróra vágott hagymával, sóval, fűszerekkel, és gombócokat kell formázni. Serpenyőben olajat hevítesz, a húsgombócot megforgatod lisztben, ellapogatod lepény alakúra, és egy tányérba egy darab felvert tojásra szépen ráteszed. Ezután a tojásban levő húslepényt belecsúsztatod a serpenyőbe, az összes tojást kiöntöd persze, és szépen megsütöd. De csak az egyik, a tojásos oldalát. Amikor jó, kiveszed a serpenyőből, ha kicsit kihűlt, feltekered, és tepsibe teszed. Amikor az összes tekercs elkészült, akkor sütőbe teszed, és átsütöd. Pirított burgonyát adott mellé, kis gombával és paradicsomból és uborkából salátát. Ezt én úgy turbóztam meg, hogy a tekercsre tettem kis tejfelt és erős csilimártást. Hallatlanul, rettentően finom volt! Ha otthon elkészítem, az biztos, hogy a sütőbe úgy teszem, hogy sajtot reszelek a tetejére, és meglocsolom tejfellel. És akkor máris á lá én.

Szeptember 6. vasárnap, Északi-tenger.

Valentin pirogot süt
Valentin pirogot süt

Encsike az éjszaka folyamán megesemeste, hogy kikaptunk a svédektől. Disznóság. Ezért is beírok...

Elvtársias sztori

Hajnalban olvasgattam a bejövő íméljeinket. És kiderült valami! Jelesül, hogy a Lys Line irodájában néhányaknak a fejében szocializmus van, az ő sötét kreténségével, ami nem viseli el a felelősség vállalását. Egy ímélben olvasom, hogy a helyi ügynök kéri, hogy a hajó tiszta, rozsdamentes raktárral álljon ki. Ezt az ímélt továbbították nekünk, de a helyi hülye megfejelte avval, hogy száraz raktárral. A vadbaromja! Ez hasonló ahhoz az esethez, amit régen hallottam, és a szocialista helyzetet mutatta be:
Valami Főelvtárs utazik vonattal a vidéki városba.

Finom csirkeleves, majdnem olyan, mint otthon
Finom csirkeleves, majdnem olyan, mint otthon - Miniszter elvtárs intézkedjék a kormányvonat szabad útjáról!
A miniszter elrendeli, hogy a sorompókat a szerelvény érkezése előtt fél órával zárják le, mondjuk délután kettőkor. Az utasítást tovább adja a helyettese megyei pártitkároknak, de előbb hozzátesz fél órát, nehogy rajta múljon valami váratlan incidens. Azok, biztos, ami biztos megfejelik újabb félórával. Továbbadják a járásnak. A helyi kiskirályok, biztos, ami biztos, ezt is kibővítik egy fél órával. A városi Pártbizottságon is félórás biztonsági határral toldják meg, aztán a helyi vasutas is rátesz még ugyanannyit... és a vonat érkezését reggel hat óta váró autóskonvojban előbb szentségelnek az emberek, aztán kitérnek a hitükből, végül kedélyessé válik a dolog, amikor már mindenki mindent lekésett, piknikezni kezdenek, végül délután kettőkor, amikor elrobog a vonat, szinte sajnálják, hogy tovább lehet menni...
Csak annyi az eltérés, hogy a mi srácaink nem piknikeztek közben, hanem keményen dolgoztak a kretén miatt, feláldozva az éjszakai alvást.

A pirog, szép is és jó is
A pirog, szép is és jó is Aztán megint a kajáról, mert nagyon finomságot kaptunk ma is! Vacsorára igazi csirkeleves volt, és utána az orosz piroski, azaz pirog. Igaz, a csirkelevesben kevesebb volt a zöldség, mint otthon (vajon a fehérrépa az magyar zöldség, mert sehol nem látom használni), és cérnametélt híján egy főtt tojást kapott bele mindenki. (Ha mostan cikizni akarnám Valentint - de isten ments! - azt mondanám, hogy a lusta szakács tojáskocsonyája a főtt tojás a húslevesben.) És aztán kérem a pirog, az is csuda finom volt! A legjobb, amit eddig ettem. Mert Nyikolajevben vettem az utcai árusnál, és úgy választottam, hogy a legdrágább lehet a legjobb, de meg se közelítette Valentinét. Kérdeztem, hogyan készíti a tölteléket.
Belsőségeket megfőz, májat, szívet, meg egy kis színhúst is ad hozzá, ledarálja, aztán hagyma, bors, só a fűszere, meg valami kence. Ezt tölti a szépen megkelt tésztába, s olajban kisüti. Gyönyörű, és csilimártással kevert tejföllel hallatlanul finom volt. A kulimájszom nélkül délután kóstoltam meg, amikor a fotókat készítettem.


Szeptember 7. hétfő, úton, Északi-tenger, Skagerrak.

A tengerész reggelije
Húsos palacsinta a térképasztalon: a tengerész reggelijeTegnap este beszéltem az asszonnyal. Ez alkalommal egy kisebb rejtély megoldódott. Ugyanis amikor megesemeste, hogy lesz a svéd meccs, azt is megírta, hogy Karcsi Bakonysárkányban nézi a kocsmában. A kérdés az volt, hogy ugyan miért olyan fontos, hogy Karcsi, az alsó szomszéd, hol nézi a meccset. Ha Bakonysárkányban, akkor biztosan elromlott a tévéje, de azért ez nem igazán szokott a családban hír értékkel bírni, hogy Karcsi hol és mit tévézik. Tehát ezért kissé rejtélyes volt az asszony.
Aztán amikor beszéltünk, kiderült, hogy Hajni és Karcsi, a sógorék Zánkáról Bükkszenterzsébetre menet eljöttek Akára, és ugye amit az asszony tud, azt nekem is illik, vagyis illene tudni. Mivel nekünk ott nincs tévénk, ezért ment a sógor a szomszéd faluba megnézni a meccset.
Hajnalra elértük Dániát, már van Vodás hálózat, így tudunk kedvezményesen beszélni.
Ebédre fasírt makarónival. És ezután Valentin hozta a reggelit. Két darab palacsinta. Megkóstoltam. Azzal a húskrémmel volt töltve, mint a tegnap esti pirog. Így kistányérra az egész, tettem rá csípős csilimártást, és viszem magammal. Valentin meglátja.

Szolgálatban a hídon
A hídon, a barbaszékban - No chief, no apricot jam, this is mjászo! - magyarán: ne sárgabarack dzsemmel egye, ebben hús van!
Megnyugtattam, hogy az erős mártást nézte lekvárnak, de gondolom, miért ne lehetne kipróbálni gyümölcsízzel. Ők nem tudják, hogy minket, magyarokat milyen megrázkódtatások érnek az ukrán konyha megismerése során. Teljességgel beleférne egy lekváros, húsos palacsinta.
Egyébként is, ittál már lekváros teát? Nem? Én igen. Ugyanis Valerij nem cukrozza, hanem lekvárt tesz bele. Kamillatea eperlekvárral. Mentatea meggylekvárral. Én eleinte csak odáig mentem, hogy kamilla-menta vegyesen plusz méz. De aztán megkóstoltam a Liptont vegyes gyümölcsízzel, és semmi különbség nincs a gyümölcsteával összehasonlítva, csak itt "valódi" lekvár van benne, ott meg gondosan, csak neked válogatott aroma. Sóval a délutáni kávéhoz lesz másfél palacsinta.
Jó lenne, ha Helsingör előtt világosban én mehetnék, de sajna erre kevés az esély.
Délután befejeztem a rendelést, összeírtam, leadtam, mit rendeljünk a fedélzetre, szeptember végére.

Vacsorára haltál volt
Vacsorára haltál volt Kijavítottam az utolsó szakkönyvet is, így most mindennel naprakész vagyok.
És akkor a mai nap végére, megint a szakács, illetve a vacsora. Ha őszinte akarok lenni, nem volt valami nagy "vaszisztdasz". Csak annyi kellett hozzá, hogy elkészítse, és az asztalra tegye, és mindenki nagyon odavolt érte! Haltálat adott, hajában főtt (illetve sült) burgonyával. Két szelet halat sütött mindenkinek, tett a tányérra egy halat az olajos hal konzervből, egyet paradicsomosan, szintén konzerv, és végül pár napja bepácolt lazacot, abból kapott mindenki két szeletet. Készített káposzta és hagymasalátát, fekete olajbogyóval díszítette, és kész. Ennyi elég a boldogsághoz! Amit én tudtam ezért adni, az: "etot bül ócseny kusztnoje" (nagyon finom volt) köszönet. És Valentin vigyorgott. Egyébként mosolygós, derűs képű fiatalember.


Szeptember 8. hétfő, Balti-tenger.

Jókai Mór
Jókai Mór

Hát kérem, megmondom az őszintét, nem térek magamhoz a meglepetéstől, sőt, csudálkozom, és csudálkozásomat elhagyni nem tudván azon álmélkodom, hogy Jókai mit ír a Jövő század regénye című regényében.
Írt hozzá egy előszót, amiben kifejti, hogy nem pályázik afféle babérokra, mint elődei, akik megrajzoltak egy nem létező társadalmat (Utópia, Gulliver). Persze ő nem így nevezi, de a regény sci-fi. És újra igazolva látom azt a tételt, hogy a fantasztikus könyv írója keze kötve van, az adott kor társadalmi, technikai színvonala meghatározza, hogy miként festi meg a jövőt. Valójában jó lenne egy olyan sci-fit olvasni, ahol valóban tud az író mutatni olyan fejlődést, ami nem vezethető le a mából.
Egy példa: A Dűne trilógia nem születhetett meg azelőtt, mielőtt a fizikusok fel nem vetették, hogy a tér görbületét kihasználva lehet esetleg nagy távolságú űrutazást tenni. Ekkor már kitalálhatta az író a "fűszert", ami képessé teszi a galaxis egy lényét, hogy úgy "vezesse" az űrhajót, hogy az egyhelyben áll, és a "pilóta" meggörbíti a teret, a célállomást hozza az űrhajóhoz és nem az űrhajó megy oda. A hegy megy Mohamedhez megvalósulása.
Tehát Jókai:
A regény 1952-ben kezdődik. Nyilván nem a Rákosi korszak dühöng. Sokkal kirafinírtabb a helyzet! Jókai nem tud még kilépni a királyság intézményéből, hát Magyarország királyság.
Tehát a király: II. (Habsburg) Árpád! (Talán jobb lett volna, mint III. (Róth) Mátyás.) És készül az ország a király névnapjára, július 15-re, a Szent Árpád napra, mert időközben megtalálták Fejéregyházán Árpád sírját, és a sisakon ott volt a hármas kereszt, tehát Árpád már keresztény volt, ezért XI. Piusz pápa 1925-ben szentté avatja! (Nem érdekes a gondolat? Ez azt bizonyítja, hogy Jókai korában is élt a gondolat a magyar honfoglalók keresztény hitéről!) A pápa egyébként az ötvenes évekre átköltözik a Magyar királyságba, Pozsonyban székel. És Európa minden országa királyság, kivéve a Francia Köztársaságot.
Az ünnepség alkalmából Budapest felett kétszáz feldíszített hadiléggömb van, a város fölött kombinált lobogók, amelyiknek fele piros, fehér zöld a másik fele sárga fekete, lengedez. A város körül körvasút van. (Jelzem, jellemző elmaradottságunkra, hogy meg kell kérdeznem: hol van? Hiszen kéne lenni, annyira magától értetődő!) És a nép a Kelenföldi Népkertben készülődik az ünnepségre, ami negyvenezer ember befogadására alkalmas...
A kor nagy problémája az államadósság. És amiben előre látott, nem 52-be, hanem a mába: addigra megszűntek a pártok, csak kettő maradt...
Hát most teljesen fel vagyok lelkesülve, és érdeklődéssel várom a folytatást!
Jópofa, nem?
Tegnap ímél jött a hajóbérlőtől, hogy siessünk, mert egy hajó (M/V Northern Hav) is Köpingbe megy, és azon a rakparton fog kirakni, ahova mi is állunk. Igyekezzünk megelőzni. Azóta várom, hogy megjelenjen az AIS képernyőjén, és akkor udvariasan utat adok neki. Kárpótlás a "száraz raktárért".
Ebédre gulyás volt gerslivel. Természetesen a gulyás az a magyar étel, amit minden nemzet és szakács a maga képére formál, de többé-kevésbé megfelel a mi pörköltünknek, illetve a paprikásnak, ha tesznek bele paprikát, mert sok helyen a pirosságát paradicsommal adják meg. A mai ebéd magyarul tejfölös (módosult) sertéspaprikás, mert a szaftban nemcsak hagymát, hanem reszelt sárgarépát is felfedezhettem. Be volt habarva, és volt a habarékban petrezselyemzöld is. De finom volt. A gersli, vagy árpagyöngy általános köret, otthon is ki lehet próbálni, változatossá teszi az étlapot, és egészséges. Szaftos húsokhoz nyugodtan adható, amihez mi nokedlit, spagettit, makarónit adunk, azok mind finomak árpagyöngy körettel is. Nagyon egyszerű az elkészítése. Valentin úgy mondta, hogy felteszed lassú tűzön, és két órát főzöd. A gersli és a víz aránya egy-egy. Persze sózod, és amikor már majdnem elpárolgott a víz, vajat keverj bele, hogy ne legyen (annyira) ragadós. Ha kihűlt, és összeáll, akkor labdázni lehet vele...


Szeptember 9. szerda, Balti-tenger, Köping.

Jókai Mór
Jókai Mór

Révkalauz kislányka
Révkalauz kislányka Kérem, ma van a nevezetes dátum napja: 09.09.09. És az őrségben tovább élvezkedtem a Jövő század regényén. Gondold el, egy olyan világban kellett volna az ötvenes években élni, amikor nincs rádió, telefon, nincs autó, nincs villamos! És minő rettenet, nincs foci, nincs aranycsapat, nincs olimpia... És nincs villany csak gázvilágítás, igaz, a Dunán motoros hadihajók szelik a hullámokat, amit nem gőzgép hajt, hanem "kalor" motor. Akkor mi teszi a jövőt érdekessé, hogy a 19. századi olvasó csettintsen, mondva:
- Ez igen, ez valami fantasztikus jövő!

A kritikus híd, 26 méter magas csak
A kritikus híd, 26 méter magas csak

Nos, ennek érdekében Jókai benépesíti hazánkat egzotikus növényekkel és állatokkal. Elhozza a dingót Ausztráliából, és összevissza keresztezi, hogy különleges vadászeb lehessen belőle, és - az Afrikából betelepített és különösképpen elszaporodott - gnúra lehessen vadászni. Mert az ötvenes évek arisztokráciájának kedvelt szórakozása a gnúvadászat. (Csak a kérdés, hogy pártgyűlés előtt vagy után?)
De van benne gonosz multi is, és arra jól ráérzett, hogy ha nem is akkor, de később Európa "összefog", és közösen hoznak törvényt a multik érdekében. De ez a multi azért nem a jó helyről érkezik, mert orosz. Sabina a neve, és nemzetközi házasságközvetítéssel foglalkozik, és gonosz, de nagyon!

Érkezés a södertäljei zsiliphez
Érkezés a södertäljei zsiliphezAztán a Lipótmezőn három bolond van, akik rögeszméje, most fogózz meg barátom: lehet repülni gépezet által hajtott szerkezettel! Hát ez eszement ötlet, nem? Még hogy 1952-ben! Hallatlan merész technikai előjelzés! De azért látszik Jókai realitás érzéke, hogy bolondokházába száműzi a merész álmodozókat!
Hajózunk:
Beállítottam a vekkert fél tízre, mert úgy számoltam, hogy akkor érünk olyan helyre, ahol érdemes fényképezni, videózni, ahol érdekes bámészkodni. Jól döntöttem. Zuhany, borotválkozás, és fel a hídra. Érkeztünk Södertälje elé. A csatorna nem igazán széles, a révkalauz kormányzott, és mily érdekes, a pilot hölgy volt. Első tiszt volt egy konténeres hajón, átjártak Amerikába, aztán egy évig iskolapad, majd vizsga, és most a csatornában kormányozhat mindenféle hajót.

A "zsilipigazgatóság!"
"A zsilipigazgatóság!"

Elsőként egy 41 méter magas híd alatt mentünk el, aztán megérkeztünk oda, ahol vége van a vizeknek, legalább is így látszik. De egy kanyar, és bejöttünk az ásott csatornába, átjöttünk a kritikus híd alatt, ami csak 26 méter magas, de nekünk most nem ellenfél, mert amikor Valerij kiadta ukázba, hogy hajlítsák le az antennát, a rugalmas szerkezet első kísérletre derékba tört, majd kis öböl következett, tele jachtokkal, és Södertälje belvárosa, meg egy zsilip. Ez nem túl vészes, az egyik oldalon legalább kétméternyi hely volt, meg se közelíti a Saimaa csatorna zsilipjeit, ahol 20-20 centi mindkét oldalon!
A zsilipben pilotcsere, majd egy újabb híd, de ez eleve fel volt nyitva. Ez úgy megy, hogy az úton lezárják a sorompót, mert jön a Johanne. Valerij jó hírrel fogadott. Mivel magán rakpartra megyünk, és a cég hajója a Nordenhav, ami utánunk jön, előbb azt rakják ki, így döntött a rakpart tulajdonosa. Ez azt jelenti, hogy ma este érkezés, holnap nagy-nagy nyugi, és holnapután kirakás.

A nyitható híd
A nyitható híd Ez egy nappal kitolja az aveirói érkezést, ami azért érdekes, mert minden nap pénzt jelent, és jó lenne kitölteni teljesen a szerződést. No, de az még messze van!
A zsilip után kiértünk a "nyílt vízre".
Ez is afféle tórendszer, mint Finnországban a Saimaa tó, azaz, ahogy otthon jobban ismerjük: az ezer tó országa.

A Mälaren, a svéd Ezer Tó Országa
A Mälaren, a svéd Ezer Tó Országa

Megszólalásig hasonló. Sík vidék, a szigetek is alig emelkednek ki a vízből, de ami kint van, az húsz centi földdel fedett szikla. A földréteg elég ahhoz, hogy a szigeteket dús vegetáció borítsa, zöldellő fák, és bozót. És köztük hétvégi házak, de olyanok, hogy csodájára járhat mindenki. Pedig a révkalauz szerint nagyon egyszerű a felépítésük. Semmi más nem kell hozzá, csak pénz, de az sok.

Egy hétvégi ház a tóparton, és nem is a legnagyobb
Egy hétvégi ház a tóparton, és nem is a legnagyobb És ha megvan, akkor minden megy, mint a karikacsapás. Nekem tetszik az efféle vidék. A svéd égbolt valami fantasztikus. Nem tudom, miért van, de csak itt ilyen: tele bárányfelhőkkel, és azok a végtelenig húzódnak, az aljuk alkotta felületen látod a Föld görbületét.
Viszonylag sok hidat kereszteztünk. Volt negyven méteres, ami magasan fölöttünk húzódott, volt huszonhat méter magas, ez a kritikus magasságú, mert van hajó, aminek az "air draftja" nagyobb. (Air draft = legmagasabb pontja). Volt, amelyiket eleve felemelték a jöttünkre, volt, amelyiket elforgatták.

A forgatható híd
A forgatható híd

Háromnegyed hétre kötöttünk ki, a draft surveyor a parton várt. Megcsináltuk, azt hiszem, hogy nagyon jó eredményt hoztunk ki. És este nyolcra minden elcsendesedett, a népek tévéznek, én házmesterkedtem, kaput csuktam, mert nem tartunk őrséget éjszaka.

Érkezünk Köpingbe, a gabonasiló
után van a rakpartunk

Érkezünk Köpingbe, a gabonasiló után van a rakpartunk



Valerij kabinjában már minden készen állt az érkezési welcome drinkre, megterítve, és a whisky az asztalon. Egy koktélra behívott, ezt elfogadtam, de tíz perc múltával magukra hagytam őket Vlagyimirral. Bezárkóztak, és gondolom, ekkor kezdték komolyra venni a partit (de ez csak gonoszkodás, persze).
Én is visszavonultam a kabinkámba, kibontottam az utolsó palack boromat, amit Lisszabonban vettem, és annak örömére ittam belőle, hogy ha minden igaz, akkor a következő kikötőben megkezdem az utolsó utamat.
Naplóírás előtt befejeztem a Gyűrűk ura második részét. Nagyon szeretem ezt a mesét. És aki a mesét nem szereti, az nem komoly ember.


Szeptember 10. csütörtök, Köping.

Speciális reggeli fényviszonyok
Speciális reggeli fényviszonyokHétkor ébredtem, és mivel fél tizenegykor feküdtem, nagyon finomat és jól aludtam, nyolc és fél órát. Csuda szép reggel virradt ránk, afféle otthoni október végi, napsütéses reggel, amikor a korai órákban már csíp egy kissé a levegő (nyolc fok van mindössze), de süt a nap, és tudni lehet, meleg nap lesz.
A víz se rezdült körülöttünk! Sétáltam egy rövidet, a harmatban jól lemostam a munkáscipőm.
Délelőtt kis dolog, ellenőriztem a fedélzeten bizonyos dolgokat, a matrózok megcsinálták a törött antennát, felpróbálták a helyére, de majd csak a "kritikus" híd után teszik vissza.

A folyó túlpartja,
a hajóval szemben

A folyó túlpartja, a hajóval szemben

Volt az ügynök, elmondta, hogy nagyjából 30-36 óra alatt raknak ki. Ez azért sokkal hihetőbb, mint a húsz óra, tekintettel a matuzsálemi korú darura, és a rakományunk állagára. Azt hiszem, jól összeállt a raktárban egy nagy kemény masszává, amibe a daru kanala alig tud majd belemarni. De az, hogy volt az ügynök, annyit jelent, hogy megjelent autóval a kerítésen kívül, és kihívta Valerijt, lévén a lába eltörve. Viszont a leveleimet elvitte, és ez - részemről - a legfontosabb dolga.

Ennek a folyónak a partján vagyunk kikötve!
Ennek a folyónak a partján vagyunk kikötve! Aztán ímél jött Ciprusról, és kéri Alina az aláírt szerződésem. Ebben két jó dolog van: Alina visszajött a szülési szabadságról, és ügyködik az anyagom körül, mert a szerződésemből már csak 15 nap van hátra, (ha 24-én megyek haza), de mivel előbb érkezünk Aveiróba, hát kevesebb, jaj de jó!
Ebéd után Valerij kikerekezett Vlagyimirral. Én majd utánuk megyek. Amíg kint voltak, jött pár ímél. Köztük az is, amiben Alina írta, hogy megyek haza, váltás Aveiróból! Na, milyen szép az élet, nem?
Bejött a két kerékpárbiciglitúrázó.
- István, menj ki! Nagyon szép kisváros. Van egy nagy kastély, nyitva van, ingyen be lehet menni. Nagyon szép belülről. - És Valerij előhozta a fényképezőgépét, és mutatott egy képet, ahol Vlagyimir lekapta. Egy szépen faragott oszlopsor alatt állt.

A városháza
A városháza

Gondolod, hogy noszogatni kellett? Nem! A kastélyt majd megtalálom, az nem lehet gond. Felpattantam az erősebbik drótszamárra, és gyerünk. Vittem a fényképezőgépet és a videót is. Jócskán használtam mindkettőt. Megtaláltam a belvárost, a sétálós utcát, a városházát, a hatalmas templomot, ami előtt ott a temető. Teljesen más, mint nálunk, ilyesmit láthatsz az amerikai filmekben. Persze ez csak egy kisváros. Tíz perc alatt körbe lehet biciklizni azt, ami érdekes. Semmi különleges, de mégiscsak különleges, mert más, mint egy otthoni kisváros. Üzletek, cégek, kicsik, és multik. És egy gyönyörűséges punkféle házaspár, a "férfi" húsz, az anya tizennyolc lehetett, és tolták a gyerekkocsit, a lila-zöld hajú, kakastarajas gyermekkel, aki már orrkarikát viselt... És pont akkor nem volt kéznél se a kamera, se a fényképezőgép. Dühös voltam, mert ezért mégse mehettem oda, hogy: "várnátok egy pöttyet, amíg beindítom a felvevőmet?". Mert ha nem punkok voltak, akkor kannibálok, és helyben megettek volna.

A katolikus templom
A katolikus templom Bringáztam még egy sort, de kastély nincs. Viszont láttam irányjelző táblát, ami a múzeumhoz kalauzolja a kíváncsi turistát. Követtem, megtaláltam. Nem ez a kastély, már azért sem, mert egy régi kereskedőház, valami iparosé lehetett, és a két termében kézműves emlékek voltak, meg egy viking csaj, aki tyúkokat etetett, annak ellenére, hogy viaszból volt ő is és a barmai is.
Lefényképeszkedtem magam a múzeumi viking házban, csak nem nagyon látszom, mert nem mertem beljebb húzódni, és egy oszlop kicsit takar...
A legjobb lesz, ha megkérdem a múzeumi portán a kastélyt.
- Nem, uram, nekünk nincs kastélyunk. Valamivel összekeverhette, aki mondta.
- Pedig fényképet is láttam róla.
A hölgy odavezetett egy falhoz, ahol festmények voltak. Rámutatott az egyikre:
- Talán ez?
Megráztam a fejem.

A városi múzeum(ka)
A városi múzeum(ka)

- Igazából a fénykép belső kép volt, egy faragott oszlopsort mutattak egy teremben...
A hölgy a fejét rázta.
- Nekünk nincs kastélyunk...
Bejöttem.
- Nem találtam meg a kastélyt... - panaszkodtam Valerijnak. - Lehetetlen, hiszen ide látszik a tornya! - mondta, és előhozta a fényképezőgépét. - Látod, ez az! - mondja és mutatja a fotót.
Ott volt a templom.
Teljesen elhűltem. Még most is magamban motyorékolok. Ezektől annyira elvették az Istent, hogy egy templomot nem ismernek fel? Hát ekkora agymosásra volt képes a kommunista gőzhenger?
És elérkezett a pillanat, amikor én szégyelltem megmondani - mert akkor esetleg ő jön zavarba -, hogy persze, voltam bent, de ez egy templom...

A viking házban, a múzeumban
A viking házban, a múzeumban Majd a videón meglátja, hogy mi is az a kastély!
És este még mindig jönnek az ímélek. Nem Miklós jön váltani, pedig ide készül, mint mondta.
Alinának más terve van vele. Remélem, valahova parancsnoknak küldik.
Jurij megy haza Kalinyingrádból, ez nyilván azért van, mert június óta írom, hogy a következő én leszek, aki hazamegy, és még mindig van előttem! Na, nem baj! És jön vissza Makszim, akinek én is örülök, mert jó melós, mindent megcsinál, értelmes, és angolul is tudja, hogy a nem az nem nyet, de hogy mi, azt no tudja. És ugye új első tiszt jön Aveiróba, Valerij már mondogatja, hogy írjam össze a hajóra vonatkozó tudnivalókat.
Fél négykor átálltunk a kirakó rakpartra, és ötkor elkezdték a kirakást. Kis falatka markoló kanál, az ilyen a jó, holnap este lehetünk csak kész.
Vacsora után aludtam egy kicsinyt, mert ugye elvileg most én vagyok egészen addig, amíg ki nem rakják a hajót, de az elv az elv, a gyakorlat meg az alvás, és a vacsman szól, ha valami gond van. Elkészítettem a videókat, csak a mai napról készültet kell megszerkesztenem!


A ma reggeli fényképek akkor az igaziak, ha megfordítod őket, mert 180 fokra vannak tükrözve! Tudod, mit, ide teszem őket, egymás mellé!



És még egy, ráadásnak:

A JohanneA Johanne

Szeptember 11. péntek, Köping, úton.

Hajnal a folyón
Hajnal a folyónFél hatkor keltem, minden a legnagyobb rendben volt, ahogyan éjfélkor elterveztem. Éjfélre két méteres merülés különbséget csináltam (az első és hátsó között, de mennyivel egyszerűbb az, hogy trimm, viszont ezt kevesen értik az internetes olvasók között), és hajnalra lecsökkent nullára, azaz evenkeelre. Készítettem néhány fényképet a hajnali folyóról. Nagyon szeretem ilyenkor, amikor pára gomolyog a víz felett, a hőmérséklet kezd harapós lenni, ma reggel hét fok volt.
A tulaj, hogy egyszerűen fejezzem ki magam, be van szarva.
Egyre azon töri a fejét, hogy a vízkároktól megóvja a rakományt, és egyre másra jönnek az ímélek. Kalinyingrádban ultrasonic tesztet csinálnak.

Virágtartó Köpingben
Virágtartó Köpingben

Ezt úgy végzik, hogy egy ultrahang gerjesztőt betesznek a raktárba, a vevővel körbejárják a raktártetőt. A fém az ultrahangot leszigeteli, de ahol rés van, ott ki tud jönni az ultrahang, és ahol az kijön, ott a víz be tud menni a raktárba. Tehát jön egy pasi, aki megcsinálja berakás előtt, és kiad egy bizonyítványt, ami pár hónapig megnyugtatja a kedélyeket.
De azért jött még egy ímél, hogy a ballasztmenet alatt csináljunk mi is egy vízmentességi próbát. Magyarán, a lezárt raktártetőket körbe kell mosni vízsugárral, és lent a raktárban figyelni, csöpög-e, folyik-e valahol.
Aztán jött még egy ímél, hogy van-e elegendő profilgumink, ha javítani szükséges, mert ereszt valahol? (Van.)
Kíváncsian várom, hogy mit talál ki még, aggódásaiból kifolyólag?
Mondtam már, hogy mennék haza?
Még két hét van hátra a szerződésből, de előzetesen 21-re van a váltás belőve! És az csak 10 nap! Akkor már erősen ketyegnek az "utolsók". Ugye ez volt az utolsó hónap. Ez volt az utolsó kirakó, amit én csináltam végig. Jön Kalinyingrád, az utolsó berakó, aztán az utolsó hét, az utolsó kikötő, és a repülő, Budapest, és másnap Aka! Nagyon ott lennék már! A Bakonyban az ősz gyönyörű. Meg a tél is. Hogy a tavaszról ne is beszéljünk. És persze a nyarat is ott a legjobb tölteni. Gyí! Menjünk már!

A köpingi "kastély", azaz a templom
A köpingi 'kastély', azaz a katolikus templom belseje Aszondja Valerij, hogy a váltóm neve, Basztrikin, angolra fordítva bastard, azaz fattyú. Tehát Arkagyij Fattyú jön váltani, ha minden igaz. És ukrán, ennyit lehet róla tudni.
Reggelinél utasított a főnök, hogy napközben pihenjek, amennyit csak tudok, mert estétől lesz a neheze, befejezik, draft survey és indulás, és hamar éjfél, az én szolgálatom.
Azt hiszem, majd kora délután menek egy cseppet aludni.
Vagy most...
Most volt. Fél tíztől délig aludtam a szófán, mint akit fejbe vertek.
Tegnap beszéltem Mikivel, most csinálja az SSO tanfolyamot. Neki azt mondták, hogy ide jön vissza, ezért küldtem neki egy sms-t kínaiul (neki kínai telefonja van, az enyém portugál, hát lehet, hogy a kódok így egyenlítik ki egymást, hogy az sms-eim Miklóshoz kínaira kódolva érkeznek), mire felhívott. Mondtam, hogy valami nem kóser a váltás körül, mert nem biztos, hogy ő jön váltani.

Egy kastélyszerű épület közel a múzeumhoz
Egy kastélyszerű épület közel a múzeumhoz

Mondtam, hogy érdeklődjön a HMS-nél, és ha megtud valamit, hívjon vissza. És fél óra múlva kaptuk az ímélt Alinától, hogy Miki más hajóra van tervezve. Eddig rendben, de azért küldhetne sms-t, hogy mi lesz vele? És az asszony se küld, itt ülök, és nem kapok egy darab hírt se senkitől.
Délután Valerij utasított, hogy vacsora után feküdjek le, mert kilencre jön a draft surveyor, tizenegykor pilot, utána meg szolgálat reggel hatig.
Szót fogadtam. Megesemestem az asszonynak, hogy ne telefonáljon, csak tíz után, aztán elmentem aludni, pedig nem is voltam álmos. Az ágyban azon morgolódtam, hogy nem tudok elaludni, egészen addig, amíg a barba fel nem keltett háromnegyed kilenckor.

Éjszakai kirakás
Éjszakai kirakásMegcsináltuk a draft surveyt, 5 tonna hiánnyal megvolt a rakomány, azaz hiánytalanul, senki nem vett magához több tonnányi márványcsipiszt.
A kalauz már fél tizenegykor itt volt. Míg írtam a naplót beszélgettünk.
- A feleségem észt, ezért tudok a parancsnokkal oroszul beszélni. - mondta.
Én meg az ilyen dumáktól tudok kiakadni. Ha a felesége észt, akkor észtül tanul meg tőle, ha felesége orosz, akkor oroszul, ilyen egyszerű. Nem az állampolgárság adja a hovatartozást, hanem a nyelv. Az észt észtül beszél, az orosz oroszul. (Az más kérdés, hogy sok orosz észtnek vallja magát, és teheti is az anyaföld jogán, csak a szüleik buta kommunista gőgje miatt nem tudják az otthon nyelvét, mert azt hitték, hogy amíg világ a világ elég lesz oroszul tudni.) No, mindegy. Lezuhanyoztam, kiganajoztam a fürdőt, és még nézek egy kis Gyűrűk urát, aztán szolgálat.


Szeptember 12. szombat, úton, Balti-tenger.

Nem voltam fáradt éjfélkor, de azért az őrség alatt pihentettem a szemem vagy egy órát. Addig a révkalauz elvolt magában.
Nos, nem teljesen úgy van, ahogyan tegnap mondtam, mert a révkalauz a feleségétől nemcsak oroszul tenult meg, hanem észtül is, tehát valóban észt a felesége, nem ér amit tegnap mondtam (rá, de másra igen, aki nem tanult meg észtül a szovjet diktatúra idejében, betelepült orosz).
Így aztán inkább beszéltünk a nyelvekről. Aztán turistáskodtunk a Balatonnál, aztán Görögországban, meg mindenféléről beszélgettünk, hogy jobban teljen az idő.
Délelőtt korábban keltem, mert megbeszéltük Valerijjal, hogy víztesztet csinálunk a raktártetőkön. Meg is történt, víz nem jött be, csak egy ponton láttam ki a raktárból, ez azt mutatja, hogy a víztesztet nem elég jól csinálta a két öreg matróz, mert ahol a fény bejön, ott a víz is. De lehet, hogy olyan szögben volt, hogy a gyatra slagvíz nem fért hozzá, de egy hullám, ha ráborul, az megtalálja az utat.
Mindenesetre betömjük a likat habbal, és úgy állunk majd az ultrasonic teszt elé.
Jellemző, hogy Valerij azon tökölődött, hogy vajon jelentse-e a tulajnak ezt a pici lyukat, vagy ne? Nos, ha én vagyok a barba, akkor az első dolgom. Én csak úgy tudok dolgozni, ha nem kell sumákolnom, mert ha az ember sokat beszél mellé, a végén elfelejti, hogy mivel etette a másikat az elején, és lebukhat. Ha az igazat mondja, nincs mitől aggódnia. Ha nem jelenti, és ha felmegyek, ezt meg is mondom neki, annak az lehet az oka, hogy esetleg a következő raktárcsukásnál a tetők jobban fognak illeszkedni, és eltűnik a lyuk. Mert ez fennállhat, hogy nem teljesen a helyére ereszkedett csukásnál.
Holnap délután Kalinyingrád, és utána…
Végül nem jelentette, Jurij becsinálta, mert mire nem jó egy volt határőr őrmester a CCCP-ből! Megyünk, mint az olajozott golyó, és érkezéskor horgonyt dobunk. Annyira nem lehet lassan menni, hogy akkor érkezzünk, amikor pilot van számunkra. Az mondják, Kalinyingrádba naponta kétszer lehet bemenni, és kijönni. Egy csatornán kell végigmenni, hogy a folyóra érj, és ott a kikötő.
Délután folytattam A jövő század regénye hallgatását. Továbbra is jópofa. És azon gondolkozom, hogy miért nem találkoztam korábban a könyvvel? Hiszen Jókait faltam gyermekkoromban. Amit csak tudtam, elolvastam tőle. Vajon, miért kerülte el a figyelmem? Most éppen taglalja a parlamenti életet, de gondolj bele, nem a jelenlegi, gyönyörűséges épületben székelnek persze… Van egy négyemeletes modern palotájuk, ahol… de nem mesélem, nem az a feladatom. Olvasd el, hallgasd meg, bár irtó sok óra kellene hozzá. Érdekes, és van egy megszívelendő ötlete, be kellene vezetni a mai parlamenti életben is: a hiányzó képviselők jövedelmét szét kell osztani a jelenlevők között. Biztosítva lenne, hogy állandóan tömött legyen a képviselői karéj.

A cipőim száradnak
A cipőim száradnakÉrdekes is a könyv, de kicsit untat is, mert természetesen csak ragozni tudja saját korát, nincs benne semmi, ami előre mutatna, de hát ez a sci-fi írók sorsa. Utólag mindig kiderül, hogy a fantázia szegényes, az élet sokkal vadabb dolgokat hoz. Mert ugye Jókai azt merészeli álmodozni, hogy a parlamentben van egy női képviselő is! És azért csak egy, mert ha ketten lennének, azonnal hajba kapnának. Jelzem, két, migrénes, úrhatnám "I+I" a mostani közkuplerájban csak igazolja Jókait. De ez nem azt jelenti, hogy az "urak" jobbak lennének. Rájuk inkább illik a rendőrtiszti "úriember" megnevezés, amikor a megfélemlített rendőr nem meri a disznó bűnözőt nevén nevezni, hanem azt mondja rá, hogy úriember. Irgum-burgum. Felment a pumpa, abbahagyom.
Délután kitakarítottam a kabinom. Öt perc fent a hídon, öt perc a kabinban... a vidék kihalt, nem volt egy hajó sem az AIS képernyőjén, azaz jó ötvenmérföldes környezetben. Kitisztítottam a melós cipőm, lemostam a szandálom, szóval elkezdtem a készülődést hazafelére! Az adminisztrációmat is naprakészen tartom, hogy érkezéskor minden rendben legyen.
Jött Miklóstól sms, decemberben megy az Anne Scan hajóra. Akkor ide bizony más jön!


Szeptember 13, vasárnap, úton, Balti-tenger, Kalinyingrád.

Azt mondja Valerij, hogy az Anne Scan nehézárut szállít és world wide tramp, azaz oda megy, ahol rakományt kap, nincsenek szerződései, nincs megszokott útvonala. Én valójában szerettem az efféle hajózást, talán el is mennék, ha módomban lenne, de tudom, Encsike nem örülne, jóval nehezebb (és hatványozottan drágább) a kapcsolattartás. Itt jól el vagyok, akár a befőtt a polcon. Most majd (reggel fél hétkor írom) horgonyra állunk, és délután bemegyünk. Aztán kiderül, hogy mi lesz? És holnap késő este elmegyünk.

Az őrségben Jókait hallgattam. És a hajnali lefekvés közben "megvilágosodtam"! Azt hiszem, ez a regénye indexen lehetett, mert ha valami, akkor ez nagyon bökhette az elvtársak szemét. Ugyanis ahogyan ír Oroszországról, azt a buta bolsevik nem engedhette a betörendő népnek olvasmányul. Mint említettem, a regénybeli Oroszországban a nihilizmus kerekedett felül, és mi volt valójában a szocializmus, ha nem ez? Ki is mondja Jókai, hogy népuralom, és egyúttal buta zsarnokság, ahol maga a zsarnok is fél a néptől. És kiszolgálják a nemzetközi finánctőkét, ahogyan Lenint is az küldte Oroszországba. Azt hiszem, nem az én figyelmem kerülte el ez a regény, hanem a bolsevik cenzúráét nem kerülte el, ezért nem találkozhattam vele gyermekkoromban. De ismétlem, ezt csak gondolom.
Gondold el, hogy a fejezet címe is az "Orosz rém". Aztán Magyarország készül arra, hogy Oroszország megtámadja, ez ugye nem adható annak a kezébe, aki fenébe kívánja az ideiglenesen hazánkban állomásozókat. Európát jobban fenyegeti az orosz, mint valaha. Napóleon idejében az volt a kérdés, hogy Európa vagy köztársasággá lesz ötven év alatt, vagy kozákká. Most (1953) az fenyeget, hogy köztársasággá is, és kozákká is! Leírja, hogy ez a hatalmas nép, ha megérzi a szabadságot, hogyan él vele. Ha egyszer szabad, akkor szabad a föld a dézsma alól, szabad a jobbágy a robot alól, szabad a nő a családi kötelékből, lehet ki-ki ami akar, papra, templomra semmi szükség, szabad nem hinni semmit, nincs többé ördög, nem vétek, amit az ember magának megbocsát. Szabad a pénz is. A kormány elveszi az egyházaktól, a volt főnemesektől, a letétemények pénztáraiból, kinek nyugtát ad róla (államosít - én), kit meg felakasztat nyugta nélkül. Kölcsönt vesz a bankalapból kamat nélkül, és úgy nyomtatja a papiros rubeleket, ahogyan a gőzgép győzi. És aztán vannak ez óriás népnek hozzá méltó óriás vezetői. Akik nem számítanak a rongyos milliókkal, akik nem aggodalmaskodnak nyomorúságos európai diplomácia kérdések miatt. Ők merészebb eszmék után indulnak, mint amit az európai udvarok iskoláiban tanítanak. Akiknél hatalom a zűrzavar. Akik rendszert látnak az uratlan, fejetlen, korlátlan népmozgalomban, és készen vannak hatalmas ellenfeleikkel nem küzdeni, de játszani. A nihil országának a népakarat által fölemelt elnökei, túltették magukat azon, hogy országának más jó barátságára kell számítani. Ők legelőször is leszámolnak ellenségeikkel. Egy része ellenségeiknek saját országában van (Sztálin... - én). A főtisztek, a lengyelek és egyéb ellenségeik mind összeszedik, de nem Szibériába küldik, hanem az afganisztáni határszélre. Ott Angliát tartják sakkban, míg itthon bizton tehetnek ellenükre bármit. Van azonban egy ezeknél is hatalmasabb ellenfél, a hitelező. Eddig azt tartották, őt agyonverni nem lehet. A nihil országában megmutatták, azt is lehet...
És így tovább. Azt hiszem, ezt egy derék, bolsevik cenzor nem adhatta a szocializmus dicső ideje alatt az olvasó nép kezébe, amikor azt kellett beetetni, hogy mindez szép és jó. Azért hogy beletrafált Jókai, nem? Tudod ez csak annyit jelent, hogy mindez le volt vezethető abból a tudásanyagból, információból, amivel Jókai rendelkezett Oroszországot és bizonyos lélektani folyamatokat illetően.
Szóval most már nem csodálkozom.
És te?
Hajózzunk:

Erzsébet cárnő szobra
Erzsébet cárnő szobraKettőre megjött a révkalauz, olyan jó kis békebeli pilotcsónakkal, amik 1973-ban is elavultak voltak, amikor hajózni kezdtem, hát alig győztük kivárni, amíg a hajóhoz ért. Most jövünk befelé, de marha lassan, majd csak öt körül kötünk ki. Valerij leküldött, mert ő úgyis fent van, és tépi a száját a révkalauzzal.

A fiatalok fényképeszkednek
A fiatalok fényképeszkednek

De ezért én is maradtam videózni, meg fotózni. Van a csatorna kezdetén a hajózási térkép szerint egy erőd, szép ötszög alakú, vizesárok is körülveszi, élő vízzel.

A balti flotta nehány hajója
A balti flotta nehány hajója Nagyon fentem a fogam rá, de a szovjet éberség körbefázta és így nem látni az erdőtől a - bizonyára - orosz laktanyát. E helyett egy emlékművet fényképeztem le, Erzsébet cárnő szobrát, aminek a tövében ifjú házaspár fényképeszkedett. Ezzel a szokással már máshol is találkoztam, csak mindig Leninnek mutatott be áldozatot az ifjú pár. Most Leninnek leáldozott?
Aztán láttuk a balti flotta néhány szép és alaposan elavult darabját. Itt még használják, de egy civilizált országban ócskavas lenne mind. Persze levideóztam, és ezért lehet, hogy rám aggatják a nemzetközi kém titulust. Aztán láttam egy erőművet. Négy-öt éve zárták be, de az érdekessége az, hogy ezt még akkor nyitották meg, amikor Kalinyingrád ősi orosz városának Königsberg volt a neve, a cár meg a Hitlerre hallgatott.

A német időből megmaradt erőmű

A német időből megmaradt erőmű Mondom a főnöknek, hogy a kátyer (csónak) benne van a tengerész szlengszótáramban. Igen ám, de a főnök azt mondja, hogy ez a szó az oroszban angol eredetű, a "cut (kat) - hasít, vág" szóból jön, és olyan hajótípust jelent, aminek az orra éles, és hasítja a vizet. Ezt feltétlenül beveszem a szótárba!
Valerij szerint sajnos jó az idő, és ez azért sajnos, mert esőben nem lehet rakni a hajót a drága acéláruval. Azt hiszem, meglehetősen húzós huszonnégy órának nézek elejbe: kikötés, este kilenckor elkezdik a berakást, és folyamatosan megy. Sajnos szemmel kell tartanom, mert listát kell készítenem a sérült rakományról.
Sms-t küldött az asszony, hogy a fiúk ma köszöntötték a neve napján. Igaz, csak holnapután lesz, de vasárnap ma van, amikor mindenki el tud jönni. És a kisebbik fiam főzött, valami csuda finom hétvezér tokányt, kikereste a honlapomon a receptek között, és elkészítette. Apaj fia. Mások ilyenkor azt mondják, hogy jó lesz a feleségének.

A Kruzenshtern iskolahajó.
Ezt is örökölték a németektől.

A iskolahajó. Ezt is örökölték a németektől. Igaz.
Érdekes ám, hogyan vettük rá a bátyjával együtt, hogy szeressen főzni! Nem kellett semmi más, minthogy azt látták életük első húsz évében, hogy apa sokszor főz, és finomat. Ennyi. Mint fiúgyermekek rólam veszik a férfias viselkedési mintát, és ezek szerint a főzés beletartozik a férfias megjelenésbe. Kész. Mert csak szóval senkit nem lehet nevelni, de példát kell adni, amit a gyerek utánozzon. És mint kiderült, utánozzák is. A nagyobbik fiam a halételek császára itthon, azt csak ő készít (a halászlét még én). A kisebbik nagyon kreatív a főzésben. Hallatlanul élvezem a helyzetet ám! Ha hazamegyek, akkor Szabolcsnak kell főzni, és Nimród összeáll majd vele, és valami finom, rafinált bort fog beszerezni hozzá, mert ez is az ő reszortja.

Hétvezér tokány (klikk)
Hétvezér tokány

Fél hatra érkeztünk. Most várjuk a komissziót, akit a magyar tengerész vizsgálatnak hív. A tiszti szalonban meg van terítve, igaz, az innivaló ásványvíz, meg van Nescafé és tea, ha valaki azt inna, meg egy doboz dán vajas sütemény. Hajdanában, amikor a magyar hajók még Rénibe jártak ott más volt. Egy óra vizsgálat, majd három óra szürcs, két üveg whisky, borok, sörök fogytak, és az elvtársak négykézláb távoztak. Persze a mi tengerészeink is - a parancsnok, első tiszt, rádiós, tán a kápó is -, csak sokkal rövidebb volt a négykézláb útjuk. Hát most nem lesz dajdaj...
De itt még rettentő szigorúak, mert tartják a regulát, hogy amíg nem volt vizsgálat, senki fel nem jöhet a hajóra! Így egyelőre nyugi van.

Lerobbant halászhajók
Lerobbant halászhajókNa, kérem, valami történt itten. Jött az ügynök, egy rendőr, két vámos és slussz! És nem falni jöttek, hanem tenni a dolgukat. Csak dolguk az van bőven. Például: nyolc óra alatt berakják a hajót, azaz holnap reggel hatkor kész, és mehetünk. Mi következik ebből? Senki nem fog kimenni, talán Vlagyimir, aki itthon van. De neki nem kell partra lépési engedély. Mindenki másnak igen. És ehhez az egész személyzetet összecsődítik, vagy másfél órát ácsorogtak az iroda ajtóban, hogy megkapják a fontos iratot, amivel úgysem tudnak élni.
A vám a régi, nagy bőrönddel jönnek, és telekoldulják cigivel, itallal, üdítővel. Semmi önérzet nincs bennük. Illetve lehet, hogy van, de fogalmuk sincs, hogy a koldulás nem az ország dicsőségét öregbíti.
Ezek a legrosszabb percek, amikor csak várakozik az ember, és nem tudja, meddig.

A rakpartunk, ahol berakunk
Rakpartunk, ahol berakunk.

Az ügynök elmondta, hogy mi történt a Janeten. Raktárnyitás közben a pontondaru eltört, a ponton beesett a raktárba, ekkor a daru összeomlott, utána zuhant, és a szerencsétlen matróz, aki a legtetején volt, és dolgozott vele, leesett és meghalt. Kezdem nagyon utálni a ezeket a fos, holland építésű hajókat.
Eddig nincs Makszim, így Jurij se tud elmenni. Lehet, hogy eljön ő is Aveiróig? Azt mondja a kaftán, hogy ötször próbálta hívni, mindig kicsengett, de sose vette fel. Aztán van olyan hír is, hogy ha kalinyingrádi iroda adta el a jegyét, akkor legfeljebb gyalog jöhet, mert az iroda tegnapelőtt csődbe ment, és a jegyeit nem fogadják el. Kérdés, a Marlow hogyan intézte. Jurij már azon töri az agyát, hogy esetleg a Kieli-csatornából leválthatnák, de az se megy, mert Makszimot elő kell keríteni, és újra feladni csomagban, hát ez nem intézhető. Majd jön ő is Aveiróba.

Úszódokk és kikötő
Úszódokk és kikötő Egy hét még addig. Aztán közben kiderült, hogy Makszimot nem ette meg semmiféle vadnyúl, csak a Marlow nem foglalta le a megrendelt jegyet. Ez jó! Az ilyet szeretem!
Állítólag holnap jön, és még az is előfordulhat, hogy megvárjuk. Persze attól függ, hogy mit mond a hajóbérlő, a tulaj, meg mindenki, akinek pénze fekszik a hajó állásidejében.
Valerijnek van humora. Naplót írtam, odajön, azt mondja:
- Hestvika jobb volt, ott legalább senki nem jött a hajóra.
Nos, ebben tökéletesen igaza van, még azt hozzátenném, hogy ott ráadásul hamarabb végeztek, nekem meg még van, vagy hat órám… De legalább az áru jó állapotú, nem kell állandóan ott rostokolnom, és jegyezgetnem a hibás gurigákat.
Időközben bejött Vlagyimir családja, a felesége és a fia, kedves hölgy, tipikus orosz. A fia meg kiköpött apja, csak véknyabb.


Szeptember 14. hétfő, Kalinyingrád, úton.

Akagyemik Szergej Vavilov kutató(kém?)hajó
Akagyemik Szergej Vavilov kutató(kém?)hajóHajnal egy körül elvonult a Moszkovityin család, hazamennek, hogy Vova legyen otthon is, ha már itthon van, ritkán esik meg egy tengerész életében, hogy abba a városba szóljon a hajó útja, ahol lakik.
Éjféltől egyig ebédszünet volt, de különben úgy raknak, mint az ördögök. Jó, két daruval könnyű. Ember van dögivel... Még arra is tellik, hogy három tallymanka is legyen, akik összeírják azt a sok mindent, ami a gurigákra írva vagyon. Jön a guriga, leolvas az első csaj és feljegyzi, leolvas a második, de az ír is rá egy számot, aztán jön a harmadik, és leolvas és kipipál. Kíváncsi lennék, hogy mi minden van ott, amit egy nő nem tud egymaga elintézni...
Be kell látnom, hogy azért ezeknél is van haladás, ha a fejekben nem is, de az ipar területén igen. Olyan szép a rakomány, mint az a Szajuz idejében elképzelhetetlen volt. Több mint a felét berakták a hideghengerelt és felcsévélt acéllemeznek, és mindössze egy darab volt, aminek a csomagolása sérült.

A háttérben a magtárház
A háttérben a magtárház

Rakodás közben bóklásztam is egy kicsit a kikötőben, elsétáltam az Akagyemik Szergej Vavilov nevű kémhajóig. Igaz, hogy az ilyenre azt mondják szalonképesül, hogy tudományos kutatóhajó, de nekünk van gyakorlatunk, és le tudjuk fordítani, hogy mit kutatnak tudományosan és anélkül is.
A berakást pontban hatkor fejezték be. Így én eljöttem csicsikálni, a főnök meg felkel, amikor majd akar. Mindent kikészítettem neki az irodában.
Tízkor jön Jurij:
- Chief, elnézést, de a deklarációk, alá kell írni…
Olyan álmos voltam, mint egy nem tudom micsoda, nem láttam csipától, a szemem sütötte a kialvatlanság. Odadugta az orrom alá, aláírtam. Vissza aludni.
Negyed tizenegykor felébreszt Jurij megint:

Hajnal a kikötőben
Hajnal a kikötőben - Chief, elnézést, de a rendőrség... pofavizit...
- Menjenek a kurva anyjukba!
- De chief, az irodába... - mondja a matróz, akinek még mindig nem jött meg a váltója. Felöltöztem, felvánszorogtam.
- Maradj a kabinodban, István - mondta Valerij, mennek kabinkontrolra.
Hú, a kurva demokrata istenüket, gondoltam, de más szavakkal, amit most nem írok le, mert megró a szövegszerkesztő. Lefeküdtem. Kopognak. Oroszul dumálnak. Naná, hogy nem válaszoltam, inkább behunytam a szemem. Valaki odakint:
- Vele angolul lehet beszélni. És jön a hülye hatóság:
- Chief, van-e magánál drog, kábítószer, orvosság?
- Nincs.

A kikötő ahol rakodtunk
A kikötő ahol rakodtunk

Nyissa ki a fiókot. Kinyitom. Naná, ott vannak a gyógyszereim.
- De azt mondta, nincs gyógyszere...
- Nincs nálam drog, nincs nálam kábítószer és álmos vagyok, meg öreg, és megyek haza... kinek nincs gyógyszere?
Nézi a marhája, kutatja a fiókot, megtalálja a természetgyógyász készítményt.
- Ez mi?
Na, most mit mondjak, okostojás?
- Ez nem gyógyszer, csak be kell szedni...
Elmentek. A vadmarhák. Felébresztik az embert ilyen idiótaságok miatt. Nem normálisak. Persze nem tudtam visszaaludni már, inkább megírtam ezt a naplóbejegyzést.

A csatornában
A csatornábanAztán indulás. Valerij küldött még aludni, de nem megy, inkább felmentem a hídra. Azt mondja, hogy beszélt Alinával, és ha kedvem lenne, akkor maradhatok még. Hát kedvem nincs, de a pénz kell, most hogy Aka nyeli derekasan. Küldtem az asszonykámnak sms-t, és amilyen szemét vagyok rá hárítottam a döntést. Felhívni nem tudtam, mert kiderült, innen nem tudok hívást kezdeményezni egyik hálózatról se, hát milyen Európa ez az irtózatos méretű gittegylet? Azt is mondta Valerij, hogy most már mindent tud a Janet balesetével kapcsolatban, majd elmondja. És a mai nap betetőzése, illetve csak hab az orosz krémtortán, a pilot is egy birodalmi barom. Valerij aszondja:
- István, hívd fel Jurijt gyorsan.

Az Akagyemik nappal
Az Akagyemik nappal

- Mi történt? - kérdeztem.
- Kormányozni kell!
- Te jó ég, elromlott a robot? - szörnyülködtem, mert másra igazán nem gondolhattam.
- Nem, szűk hajózó útban vagyunk, kézi kormányzással megyünk.
Ja, csak a pilot hülye, az más... az idiótája azt gondolja, hogy még mindig a Szajúz van, és ezer matróz ődöng a fedélzeten. Érdekes, aki behozott, az le tudott ülni a kormányhoz. Ez biztos a másik párttitkára. Jurij az ebédet kivéve végig kormányzott, enni én váltottam. Nem hinném, hogy túl barátságosan nézhettem, mert nem igen utasítgatott.
Na, kérem, most ha egy mód van rá, senki ne dicsérje az oroszokat nekem, mert attól kiborulok. Majd később... pár évezred múlva... mire civilizálódnak. Ha most azt mondod, hogy de azért ők mégiscsak... akkor azt válaszolom, hogy mindenkinek a saját világában az ő tapasztalatai a mérvadóak. Az enyémben ezek, és ezt nem írja felül semmi.

Befordultunk a csatornába a kikötőmedencéből
Befordultunk a csatornába a kikötőmedencébőlIrgum-burgum!
Amint elértük a csatorna kezdetét, érdekes volt látni, hogyan hosszabbítják meg, építik a gátat. Le is videóztam azt a gyárat, ahol ezeket a négyágú betonkoloncokat készítik, és aztán beledobják a tengerbe, ezek, ha egymásba vannak gabalyodva, nem viszi el a hullámverés sem! Egy uszály kiviszi, és egy úszódaru szépen leszedegeti, és a vízbe hányja. A kötele végén nem kampó van, hanem olyan készség, amit a disznóöléskor használnak a szegény coca lábának megfogásához. Minél jobban ki akar szabadulni, annál jobban szorul. Ilyen fogja a koloncot, amint leteszik, az magától elengedi. Ügyes.
Beszéltem is Encsikével, és nagyon gyorsan megegyeztünk, hogy megyek haza. Azt még nem is mondtam, hogy alig állok a lábamon, pedig tíz évvel ezelőtt az efféle rakodások után nem voltam ennyire kikészülve.

Gátépítés a csatorna végében
Gátépítés a csatorna végében

Persze elmondom ezredszer, hogy az MBT cipő a bűnös, de ha nem hordom, akkor kétórai fennlét után sírva veszek le minden másfajtát, ebben pedig ugye este hattól reggel hatig csak talpon voltam.
Este halvacsora, majd ájulás az ágyba, és tízig szunya.
Akkor arra ébredtem, hogy elkezdtünk lityegni, és ez ilyenkor hülye rakomány, nem azért mert orosz, hanem mert acél (bár az acél oroszul meg sztálin, azaz sztál, a sztálin acélos). Leviszi a hajó súlypontját, de rettenetesen, és a billegéskor az igen rövid lengési idő miatt rángat. Nem magyarázom, mert a végén képzett tengerész leszel, és kitúrsz az állásomból.
Apropó, képzett tengerész. Azt ígértem, hogy Janet. Nos, a nagyjából hiteles sztori az, hogy itt rakodott a helyünkön. Ők még úgy járnak, mint mi, amikor cementet hordtunk, azaz két mozgatható válaszfal felállítva, ezáltal a raktár három részre van osztva. És a rakományuk nagyon vegyes volt, kicsi és óriás gurigák vegyesen. Valószínűleg a chief elcseszte a rakodást, mert középre túl sok rakományt tetetett, és mivel a válaszfalak és a raktár oldala közé nem volt betéve a távtartó vaslemez, a raktár oldalfalai behajlottak. Ezáltal, amikor a matróz elindult a raktártető daruval, ahol az oldalfal behajlott, ott a kerék kiugrott a vezetősínből, a daru elbicsaklott, a tető lezuhant a raktárba, a daru borult, és matróz bele a sok vasguriga közé. Szegény alaposan összetörte magát. Vasárnap lévén nem volt ügyeletes rohammentő, és mire odajött valahonnan a városból egy, már sok vért vesztett, és a kórházban tíz óra múlva belehalt a sérüléseibe.
A hibás kétség kívül a német parancsnok és az ukrán első tiszt.

Ez a szerkeszet a raktártető daru. A tető az alsó keresztrúdhoz van erősítve (rá van akasztva), és a függöleges oszlop mentén felemeli.

Ez a szerkeszet a raktártető daru. A tető az alsó keresztrúdhoz van erősítve (rá van akasztva), és a függöleges oszlop mentén felemeli, és végiggördül a raktárszáj tetején a megfelelő helyzetig, ahol helyére teszik a pontont.


Szeptember 15. kedd, úton, Balti-tenger.

Letelt a hat menetnapból az első. Túl vagyok az utolsó berakó kikötőmön, elkezdtem az utolsó utam. Csak azért írom le ezeket, mert olyan jó látni!
Nem tudom, te hogy vagy vele, de én mindig így viselkedem, amikor hazajövetel előtt állok! Ez a tengerész élete. Ez nem panasz, mert mindenkinek az élete egy végtelenített várakozás. Mindig valamire várunk, és sokan közben elfelejtenek örülni a mának, a mostnak, és ezzel valójában elszalasztják az életet. A legrohadtabb azoknak az élete, akié azzal telik el, hogy másokra irigykednek, és állandóan a neki miért, és nekem miért nem búban élik ki magukat. Azt hiszem, ez alkat kérdése, de én nem vagyok ilyen. Amit elértem, azzal elégedett vagyok, és sosem vágytam elérhetetlen célok után.
Jókai... még mindig hallgatom, és előre láthatólag nem is tudom befejezni a hazamenetelig. Akkor majd a következő behajózás alkalmával. Továbbra is érdekes.
Valójában nem a jövőben vagyunk, hanem Jókai korában, zajlik az ipari forradalom, egy magyar, illetve székely zseni, Tatrangi Dávid feltalálja a repülőgépet (csapkodó szárnyú). És romantikus a végtelenségig, idealizált elképzelésekkel, amik mára totálisan megbuktak, mivel többszörösen kipróbálta az emberiség, és a legteljesebb csőd.
Játszottál-e már a gondolattal, hogy mi lenne, ha... mi lenne, ha te lennél... mondjuk te lennél a király... te lennél a világ ura? Biztos vagyok benne, hogy igen. Mint ahogyan én is, nyilván te is. És Jókai is. És ezek a világok mind-mind olyanok, amelyekben minden rendben van, mert én, te ő, mi ti ők rendet teszünk ebben a nagyon ocsmány, elkurvult világban. Csakhogy Jókai ebben a regényben le is írja, hogy milyen lenne, ha rajta függne. Gyönyörű! Csodálatos! Igazságos! Becsületes! Háborúmentes! Szeszmentes! Börtönök nélküli! Adók nélküli! Szenvedések nélküli!

Valentin buktája
Valentin buktája Szóval olyan, amilyen soha nem lehet. Nemhogy minden megvalósuljon, de olyan se lesz, amiben a felsoroltak közül egyet is megoldanának! Az első kettő szubjektív, tehát nyilván vannak, akik a mai világot is ilyennek látják. De a többi csak vágy. Hiú, elérhetetlen lázálom, és aki bármelyikért is harcba száll, annak nem szabad hinni, mert az a saját zsebére dolgozik, hiszen olyasmit ígér, ami sohanapján valósítható meg! A lényeg az, hogy neked majd nagyon jó lesz a távoli jövőben, de politikusnak most kell, hogy jó legyen, ezért te fogadj neki szépen szót. A kommunisták millió halállal, vérfürdővel, gyilkolással bizonyították, hogy nincs ideális állam, csak olyan, ahol az egyéni érdek a mérvadó. Azért őket említem, mert ők voltak azok az "idealisták", akik bőszen etették a népet ezzel a maszlaggal! Az hogy a náci rendszer méltó párja, az igaz, de ők nem etettek humanista jelszavakkal, tehát becsületesebbek voltak ilyen téren. Nekik élettér kellett, és megcsinálták. Persze a maszlag szép. A maszlag jó. A maszlag gyönyörű, és csak addig alkalmazzuk, amíg a zsebünk tele nincs, akkor már mindenki mehet a fenébe... és amit a kommunisták megtettek, azt szándékoznak a liberálisok is, megkajáltatni a sok hülye, hiszékeny nyomorulttal, akik nem látják, hogy csak játékszerek a hatalmi harcokban.
El tudsz te képzelni egy olyan államot, amelyik belátja a fegyverkezés értelmetlenségét? A háború értelmetlenségét? Mert én nem. Jókai ilyen Európát ír le 1960-ra...
Hajózzunk, illetve együnk. Mert Valentin csinált gyönyörű buktát, és amilyen szemét, egy tányérral felhozott a hídra a kávéidő előtt.


Szeptember 16. szerda, úton, Kieli-csatorna, Elba, Északi-tenger.

Éjféli ébresztéskor érkeztünk a zsilipbe. Jobban ki se jöhetett volna. És kérem megjött Jürgen, és meghozta az összes megrendelt anyagot. Mindent megkaptunk, csak némi hiánnyal, nem jó méretű a szemétlapát, és a gumicsizma nem biztonsági, azaz vasalt orrú. És utána persze ment a szájtépés. Jürgen teljesen elfelejtette, hogy milyen parancsnoknak lenni, és most, fél háromkor, amikor írom a naplót, még tépi a száját, Valerij meg kókadozik, és azon aggódik, hogyan fog szolgálatba jönni hatkor, illetve hogyan bírja ki délig, ha nem alszik. Persze felajánlottam Valerijnek, hogy maradok a zsilipig, de ő egy órával előtte keltette magát. Nem értem, hogy miért? Jürgen miatt? Lehet.
Beszélgettem Jürgennel.
Azt mondja, ő is ott volt Kalinyingrádban a Janeten, amikor a baleset történt. Mindenki ott volt a raktárcsukásnál, két matróz a daru egyik oldalán, a barba és ő a másikon, tehát nincs hibás, a baleset véletlen. Persze még mindig azt mondom, hogy alakilag lehet, hogy nincs hibás, de ha a rossz rakodás miatt történt, akkor igenis van. De vizsgálat nem volt, illetve ami volt, az nem derített ki semmit, tehát lehet, hogy nem volt rossz rakodás, ebben az esetben nem hibásak a tisztek. Ja, a barba Dibowski, aki az én parancsnokom is volt, és szerettem vele hajózni az Isartalon (ő és Jürgen a két német, akikkel szívesen hajóznék, ha német főnököt kellene elviselnem. A többi, akit ismerek nagy hülye übermencs: buta és nagyképű).

Konténeres hajó az Északi-tengeren
Konténeres hajó az Északi-tengeren Kérdeztem, hogy milyen az iroda, hányan vannak?
- Kevesen. Már azok, akik értenek a hajózáshoz. Anika az öregek közé tartozik, ő huszonkét éves.
Mondjuk, ez látszik a cég íméljein. De majd belejönnek.
Megjöttek a notice-jaim, kaptam térképet és 4 új navigációs kiadványt. Ezeket gyorsan kijavítottam a notice-okig. Lehet, hogy hülyén hangzik, de úgy van, hogy amikor nyomdába kerül egy kiadvány, akkor az előzőt érvénytelenítik, de azért javítások jönnek hetente. Ezeket most gyűjteni kell, és ha megkapom az új kötetet, akkor ezeket be kell vezetni.
Barom sok javítani való van ám! Például a világítótornyok és lámpák jegyzéke. Mondjuk, egy toronyban kiég a lámpa, és nincs százas izzó csak hatvanas, akkor jön a javítás, hogy módosítsam a lámpa láthatóságát 12 mérföldről 8 mérföldre. (Ez persze csak humor, de sok efféle módosítás jön...). Letettek egy új bóját, eltűnt egy bója, a móló végén új lámpa van, a móló végéről ellopták, most nincs, és efféle, teljes Európát, Észak-Afrikát sorra veszi minden notice és lépésről-lépésre megadja a változást hetente. És ugyanígy az összes többi navigációs kiadvány. Szóval van dolog, de ez egy soha véget nem érő munka. Most, hogy bevezették az AIS készüléket, egyre másra jönnek a javítások, hogy egy tornyon, egy bóján megszűnt a racon (speciális radar jeleket sugárzó bója) és helyette AIS-t tettek (ez megadja a földrajzi pozícióját, hol is van, és a hajótól milyen irányban és távolságban...).
Hál' istennek, vége a napnak. Számomra ez egy teljesen normális tengeri munkanap volt, de mindenki más számára bolondokháza. Egyszer számomra is kijöhetnek jól a dolgok, nem igaz?
Délután sok térképet kijavítottam, de azt már elhatároztam, hogy nem fogom az összest. Maradjon munka Arkagyijnak is. Feltéve, hogy ő jön.
Valamikor a szalonban összeakadtam Jurijjal meg Jerzyvel. A kapott anyagokat rendezgették, sok mindent a szalonokban levő szófákban, illetve alattuk tartunk. Na, Jurij elkezdett panaszkodni:
- Chief, Kalinyingrádban az orosz vámosok mindent "capcara"... - és mutatják, mi mindent vittek el: légfrissítőt, gumiragasztót flexhez való korongokat, kefét, ecsetet, festőhengert, mosogatószert… valójában mindent vittek, amihez hozzáfértek. Egy büszke ország büszke képviselői! Édes jó Istenem, de szánalmasak! Az emberi méltóság szikrája sincs bennük! Persze nincs mit csodálkozni, a szocializmusban, kommunista ideológiában nőttek fel, ott tanulták az erkölcsöt, az emberi viselkedést, onnan való a méltóságuk, ebbe az utódgittegyletbe, ami náluk van, csak áthozták a tapasztalataikat és a módszereket. Még az a jó, hogy egy dolgot nem tanultak meg: szégyenkezni, mert akkor állandó pofaégéssel járhatnának orvoshoz, akit megvennének két drótkefével és egy WC dezodorral, hogy írja ki őket táppénzre...


Szeptember 17. csütörtök, úton, Északi-tenger, Dover, Angol-csatorna.

A Stena Line személyhajója
A Stena Line személyhajójaEste nem aludtam, legfeljebb háromnegyed órát, így aztán ha megírtam a hajnali Naplót, megyek aludni. Azt ugye tudod, hogy az oroszok (nyelvűek) milyen nagy teások? Valerij is csak azt issza, kávét hetente egyszer, azt se mindig. Nagyon ismeri a teát. De azt hiszem, csak azt, amit az elődök ráhagytak. A boltban csak a régit, a megszokottat keresi. Lisszabonban vettem egy doboz Earl Grey teát, Ahmed márkájút. Nézegette, forgatta, aztán amikor kibontottam és megszagoltattam, majdnem megveszett érte, azóta ügyesen sikerült megennie az egész dobozzal, én jó, ha ötször főztem belőle. Azzal, hogy elmondtam ezt, csak azt akartam mutatni, hogy nagy teaivók, de az igazán jó teákat nem ismerik. Persze nem akarom azt állítani, hogy amit otthon isznak az nem finom, hiszen a világháború előtt nagy márka volt itthon az orosz tea, csak annyit, hogy nem ismerik a teapiaci felhozatalt. Mentségére legyen mondva, rendelt ugyanilyent, és megígérte, hogyha megjön, megadja. Nem bánom, mert akkor hazaviszem, mert ezt kimondottan szeretem.
Elkészítettem az utolsó előtti videómat, ez Kalinyingrádról, és a zene két orosz dal. Remélem a szövegük nincs a filmmel éles ellentétben, mert sokat válogattam, és találtam egyet, amiben egy kis folyóról, a másikban a kék tengerről énekel az énekes. Előzsűriztetni kell Valerijjal.
Megmutattam, azt mondta, hogy a zene abszolút passzol a filmhez, és ez a videóm az eddigi legjobb. Nyilván, mindig kell jönnie egy újabb "legjobb" videónak, mert ha nem, akkor nincs fejlődés…
A délutáni őrségben térképeket javítottam, hogy Arkagyij nyakába ne szakadjon rögtön annyi minden.


Szeptember 18. péntek, úton, Angol-csatorna.

Hajnalban világítótornyok jegyzékét javítottam, meg festékleltárt vittem a gépbe.
És meghallgattam a Jókai regényt. Nem hiába hívják a Nagy Mesemondónak, ez is egy gördülékeny és érdekes, feltéve, hogy vevő vagy a stílusára. És ez igaz akkor is, ha nem szereted a science fictiont. Mert az azért hallatlanul érdekes, hogy egy író, aki érzelmileg közel áll hozzád, de történelmileg elég távol az időben, hogyan képzeli el azt a világot, hazád, városod, amiben te élsz. Mert a regény végén az 1999-es üstökössel való "találkozás" is kapott vagy négy fejezetet.
Persze, ha gondolkozol is, nemcsak olvasod, akkor egyértelmű, hogy Jókai korának Monarchiájáról beszél. A társadalomról, a hadseregről, az akkori politikusokról… Egy nagy karikatúra az egész. És szomorú, hogyha mint jóslatot tekintem, hogy pontosan olyanok a politikusaink, amilyennek Jókai megfesti őket. Ami sajnos azt is jelenti, hogy az égvilágon semmi jót nem várhatsz tőlük, amíg van zsebük. Mert teli politikusi zseb nincs. Minden nagyobb vonzerővel bír, mint a haza - ma ilyet nem illik a parlamentben mondani, tehát ország - érdeke. Mindenkit a csoportérdek irányít, tehát a széthúzás Jókai szerint sem szűnik meg századunk végén sem, sajnos, be kell látnom, bár sokáig hadakoztam ellene, a mi népünk, nemzetünk széthúzó.
Megrajzolja saját korát, az ipari forradalom zajlik még ma is. És a társadalmi feszültségekre, gondokra nincs megoldás. Semmi társadalmi jó nem vezethető le a jövőre nézve Jókai korából, korának erkölcseiből, filozófiájából, ezért kénytelen egy hihetetlen találmányhoz fordulni (ez bizony a repülő) és ismeretlen anyagot kitalálni (ichor, ez a rugalmas üveg, amiből megépíthető a repülő), aminek segítségével a "fehéren jó" megváltja a világot. Ma sincs más lehetőség. A mai társadalmakból és emberi viszonyokból szintén nem vezethető le semmi pozitív fejlődés, nincs kilátásban egy békés társadalom, a világbéke mindig ábránd volt, és az is marad. Nem akarok én senkit megrettenteni, de amikor kitalálták a "szabadság, egyenlőség, testvériség" hármas (álságos) jelszavát, az az emberiség vesztének a kezdete. Mert három olyan ideát adtak a kezébe, amelyikből egyik se valósítható meg. De lehet érte "harcolni", vért ontani, kizsákmányolni, népeket irtani, elnyomni a másikat, csak persze sokkal kulturáltabban, mint korábban. Amíg két ember él a Földön addig a nagy eszme csak eszme marad, mert ellenkezik az ösztönökkel, amik az evolúciót hajtják. És tetszik, nem tetszik, mi is az evolúció alá tartozunk a mai napig! Ez a hatalmas információrobbanás kikényszeríti az agy fejlődését, az idegrendszer átalakulását, ha nem akarja a természet, hogy mindenki megbolonduljon! Másképp elviselni nem lehet az óriási stresszt, ami mindenkire hat, csak a kérdés az, felismeri-e vagy sem.
Csak egyet mondok: kérdezd meg az idegorvosokat, korunk "civilizált" ember mennyivel egészségesebb, mint akár ötven éve! Meg fogsz lepődni, mennyivel korcsabbak, betegesebbek vagyunk, köszönhetően az áldásos fejlődésnek!
Szeretem Jókait. Most, mint emberről beszélek róla, amilyennek megismerjük őt regényeiből. Az álmodozót, a naiv bolondot, aki képes jót feltételezni a társadalomról, az emberiségről, hogy a jövőben megjön az esze… aki szereti a hazáját, aki büszke a magyarságára, aki hisz abban, hogy van jövője nemzetünknek, akit nem lehetne megetetni azzal, hogy Magyarországot hétmillió emberre "találták ki", ahogyan azt az ellenségeink bedobják a köztudatba. Mert hidd el, aki ilyesmit terjeszt, az a te, az én, a mi ellenségünk, mert ellenünk dolgozik, bármilyen álca mögé bújik.
Most beszéljünk inkább a méhecskék nemi életéről.

Na, látod, ez kell nekem!
Ilyen kell nekem, am ivel haza tudok repülni! Vagy tudok még jobbat. Elmondom, hogy megyek haza! A következő a menetrend:
Hétfő reggel megérkezünk háromnegyed nyolckor. Ez azért ilyen biztos, mert indulás óta lassítva megyünk, hogy ekkor érkezzünk (ez nem sumákolás, Aveiróban nincs pilot hétvégén, és sötétben. És teljes sebességgel vasárnap délelőtt érkeztünk volna. És akkor vasalhatunk, mert itt minden van bőven, csak biztonságos horgonyzóhely nincs!).
Kikötünk, bejön Arkagyij és Makszim, akik vasárnap este érkeznek. Azonnal elkezdik a kirakást, én meg az átadás és átvételt. Aztán Jurij elmegy, délután négykor indul a frankfurti gépe. Három körül indulunk. Kedden dél körül La Coruna. Szerda reggel 8-kor kezdik a berakást. Én meg valószínűleg repülök haza. Az én jegyem még nincs meg, az ráér a jövő hét elején.
Hát nem jobb ez, mint idegesíteni magam? Mindjárt megmondom, hánykor van gép Madridból Pestre.
Mégse mondom meg, mert a 2007-es Naplómban nem írtam meg az indulást… De remélem szép időnk lesz, és megint látom majd a Balcsit, a Velencei tavat, meg mindent, még a házunkat is!
Ugye, amikor megjön, hogy mikor, ki érkezik, megadják az összes adatot a hajónak a behajózóról. Így kiderült, hogy Arkagyij egy vén szivar, aki 53-as születésű, ellentétben velem, aki egy 48-as fiatalember vagyok. Na, most, Valerij azonnal elkezdett intenzíven aggódni, hogy ilyen vén, hogyan tud majd dolgozni, ha nem ért a számítógéphez? Hiába mondom neki, hogy tíz éve 46 éves volt, és azóta számítógépes az adminisztráció, ha eddig eljutott, akkor csak érti, tudja, amennyi a hajón kell. Aztán attól is fél, hogy egy "Brezsnyev vitéz", azaz valami protekciós, aki évek óta nem hajózik, és már nem ért semmihez… Ebben azért nagyon különbözünk egymástól! Én csak akkor kezdek morgolódni, ha van okom, de nem feltételezem eleve a rosszat a másikról.


Szeptember 19. szombat, úton, Angol-csatorna, Vizcaya.

Köd a Vizcayán
Köd a VizcayánHajnali őrségben adminisztráltam a váltással kapcsolatban. Az picit böki a csőröm, hogy nem jelezte Alina, hogy La Corunából megyek haza. Remélem, nem akar felküldeni Thamshavenbe! Mert Valerij pedzegeti, hogy két nap átfedés első tisztek között semmi. Nálunk legalább egy hét kellene. Persze, ha megtörténne, mi lenne? Az, hogy részt vennék egy, La Coruna - Thamshaven turistaúton, csak van egy rettenetes baj ebben az esetben: elérik a málna Akán! Így aztán, mindenki beláthatja, efféle kirándulás szóba se jöhet! És magunk közt legyen mondva: az a két és fél nap, ami lesz, elég. Mert ha nem, akkor Arkagyij nem tengerész, márpedig az!
Most már nagyon unom magam, nincs semmihez kedvem, azt hiszem, az alapjáratom már kicsit ideges. Ezen csak egy szép, piroscsíkos repülőjegy segíthet. A piros csík persze feltételes kellék.
Tegnap elkészítettem egy DVD-t Jerzynek, ma Szásának másolom hordozható adattárolóra a videóimat, amit a hajón készítettem. Összesen 18 publikus film lett, a behajózás nem az, mert abban benne van a család is. Majd megpróbálok belőle a netre is kitenni, és aztán belinkelni a naplóba is, talán...

A videóim kezdőképe
A videóim kezdőképe Persze a betűtípus néha más, de a színösszeállítás mindig ugyanez.
Délután megnéztem a hídon, hát majdnem két és félórányi anyag lett! Egyet újra kellett szerkeszteni és kiírni, mert benne maradt a szélzaj, és rettentő zavaró!
Ebédre otbüvnüje - rántott hús volt. Ez nem igazán fontos, csak valahova le akarom jegyezni, hogy mit jelent oroszul. Itt, a Naplómban mindig megtalálom!
Valerij holnapra kerti parti akar a pupán, vagy valahol szélárnyékban, amivel lezárnánk az idei szezont, mert később már nem nagyon lesz alkalom rá. Most se nagyon van, és nem is igazán volt szezon, de jól hangzik, nem? Viszont van holnap a fiának születésnapja, és a videóra akar mondani üdvözletet a számára, és otthon majd bémutatja a srácnak. A fiú most valahol Trinidadból tart Nolába (New Orleans) a Karib-tengeren.
Most a nap zárásaként szeretnélek egy kissé meglepni. Olyat mondok, hogy csak úgy nézel majd! Az őrségben most klasszikus műveltségem gyarapítandó Homérosz Illiászát olvasom hallgatva. Na, most figyelj: az Iliászt még gimiben olvastam utoljára, latinul! Na, erre fűzzél gyöngyöt! Azért ez nem semmi! Viszont:
A hír igaz, csak nem el, hanem bele. Azaz nem elolvastam, hanem bele olvastam latinul, és a Gömöry tanár úr hathatós segítségével. És akkor egy gimis sztori:
Negyedikben, (ez a minap volt, 1965-ben) a téli szünet előtt Gömöry feladott egy pár oldalt a szünetre fordítani, azt hiszem az Odisszeából. Ezt aztán januárban be kellet adni osztályzásra. Amikor megkaptuk, Korányi barátunknak így adta át:
- Két jegyet adtam rá, egy ötöst és egy elégtelent.
Korányi teli szájjal vigyorog. Ő tudta, hogy miért, csak mi nem. Gömöry folytatta:
- Az ötöst Devecseri kapja a műfordításért, az egyest te, mert kimásoltad.


Szeptember 20. vasárnap, úton, Vizcaya, spanyol partok.

Ilyen volt a terített asztal
lyen lett két óra múlva
A terített asztal az ebéd előtt és után
Ebéd közben, Jeryz és én
Ebéd közbenEz az a nevezetes nap, amikor délután Arkagyij Bastrykin felkerekedik, repülőre kap, és elrohan Aveiróba! Ez azért már valami! Nem? Hajnalban netesítettem a videóimat. Arra nincs nagyon erőm és energiám, hogy lerövidítsem mindegyiket 3-4 percre, de azt megtettem, hogy átírtam őket kisebb fájlra. És lemondtam a latinos műveltségem kiterebélyesítéséről, mert nem tudom követni a szöveget. Inkább áttértem egy Thomas Mann regényre, a Kiválasztott van műsoron. Majd írok róla egy-két sort, de most megyek aludni, ha nem haragszol.
Ha igen, akkor is.

Tömik a fejüket
Tömik a fejüket

Aludtam. Valerij 11-kor kidudált az ágyból. Felmentem a hídra, és kérésének megfelelően készítettem egy rövidke felvételt, amiben a fiát, a feleségét köszönti, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy ha hazamegy, akkor kimennek a dácsájába, tüzet raknak a kandallóban, kibont egy sört, leülnek a kanapéra, átöleli a felesége vállát, és megnézik a videómat. Azt mondja, a felesége nagyon szereti, amiket készítettem eddig. Ah, egy nemzetközi rajongója filmművészetemnek! Virágot az öltözőmbe kérem! Egyébként nagyon aranyos volt, kicsípte magát, felvette erre a pár percre a szép inget, nadrágot, és a közös bulira visszavedlett a hétköznapi pólóba.
Kiderült, hogy bár Valentin nagyon jó szakács, a saslik nem kimondott erőssége. Hallatlanul száraz és kemény volt. Hát nem karajból kell grillezni, hanem tarjából, vagy combból. De csinált finom pácolt hagymát és sárgarépa salátát, kalamárit, franciasalátát, meg mindent. Finomak voltak. Videóztam, fotóztam, és megszerkesztettem még este. A partin nyolcan voltunk, és jelen volt még Mr. Smirnoff és Mr. Sagres, de ők a végére elfogytak.


Szeptember 21. úton, Aveiro.

A hajnali őrségben meghallgattam a Kiválasztottat, elkészítettem az utakat Aveiróból Corunába és tovább Thamshavenbe. Ezzel, azt hiszem minden adminisztrációmat befejeztem, most már csak be kell vezetnem az új chiefet a munkába, és mehetek haza!

Egy MSC óriáskonténeres hajó
Egy MSC konténeres hajóPersze, ha ez ilyen egyszerű lenne. Valerijre rátört a hiszti, azt hiszem, ez a fajta viselkedés annak egy fajtája, amikor addig megy az aggódó önsajnálatban, hogy szinte kiabál, ha nem adom át rendesen, akkor maradok. Pedig még nem is ismeri az új első tisztet. Fél kilenc körül ébresztett, azzal, hogy itt egy surveyor, és a váltóm.
Naná, ugrottam ki az ágyból. Persze kóvályog ilyenkor az ember, nem találja a helyét, és a barba most valamiért kekec, nem segítene az istennek se (a surveyornak ki kellett tölteni egy lapot, aminek minden adatát tudta).
Aztán elkezdték a kirakást, de rohadt gyorsan. Én meg elkezdtem bevezetni Arkagyijt a hajó rejtelmeibe. Egész indulásig, megállás nélkül, mert ha felbukkant Vlagyimir, akkor intenzíven sóhajtozott, hogy nincs elég idő az átadás-átvételre. Négykor indultunk, hatig őrség, éjjelre maradt a komputeres dolgok közül egynéhány megmutatni, aztán slussz, részemről befejezve a dolog.

A Ventura személyhajó ellenfényben
A Ventura személyhajó ellenfényben Az a legrohadtabb, hogy nem tudok mit mondani az asszonykámnak. Mert Encsinek csak az a kézzelfogható hazamenetel, ha megmondom, hogy ekkor indulok és ekkor érkezem. Most ő pánikban van, én megnyugtatgatom, de hisz itt van a váltóm! És az is rossz, hogy nem tudok vele rendesen beszélni, mert most szegényke mindig "rosszkor" hívott, délelőtt, amikor az átadás átvételt kezdtük, délután meg indulási manőver alatt.
A kijáratnál én kormányoztam, nagyon rohadt hely, erős az áramlás a két hullámtörő végénél.
Még őrség végén megörvendeztetett azzal, hogy hat után folytassuk az átadás-átvételt, mert ha nem adom át a dolgaimat, mehetek fel Thamshavenbe. Ma tele van a hócipőm vele. Akármennyire is tudom, hogy én egy nélkülözhetetlen ember vagyok, azért van egy afféle sejtésem, hogy létezhet olyan hajó, amelyik nélkülem is elmegy. Akkor legyen most ez a Johanne, oké? És mivel most rohadt álmos vagyok, megyek aludni. Arkagyij meg szórakoztassa a főnököt.
Egyébként, ahogyan látom, semmi ok az aggodalomra, mert a fiú egy teljesen normális tengerész, bár az is igaz, hogy volt Valerijnak is részben igaza. Eredetileg ő is halászhajós volt, hosszú ideig parancsnok, aztán átnyergelt kerekedelmi hajózásra, de ott csak első tisztnek alkalmazták. Később megunta, és beült parti állásba (ezt mondogatta Valerij, hogy ilyesmi ne legyen). De pár éve visszajött hajózni - ezért nem kell aggódni! - volt konténereseken, ömlesztett áru szállítókon. Legutóbb az Anne Scanon volt, csak másfél hónapot, mert ott az első tiszt valamilyen tanfolyamra ment.
Ez megint olyan kikötő volt, ahol eszembe se jutott a kezembe venni a fényképezőgépet, pedig ha nincs itt a váltóm, lehetett volna készíteni egy két érdekes felvételt!


Szeptember 22. kedd, úton, La Coruna.

A hajnali őrségben egész idő alatt tanítgattam Arkagyijt, hiszen a pihenőidő nyilvántartás program és az elektronikus térkép teljesen új neki. Meg mindig az ember eszébe jutnak dolgok, amiket fontosnak tart, pedig… mindenki tudja, hogy fontos dolgok nincsenek ilyenkor. Amikor ez ember körbejár a hajón, megmutatja az adminisztrációt a váltó kollégának ez alapján már tudnia kell a hajó dolgait vinni. Legfeljebb lassan, kissé döcögve, de mennie kell. Később mindent megtalál, kitalál, rájön, és a hajó megy, pedig olyan nélkülözhetetlen és fontos személy nincs már itt, mint én.
Azt azért jó lenne tudni, hogy mikor mondja Valerij, hogy az új chief fejében elég minden van ahhoz, hogy hazamehessek. Biztos vagyok benne, hogy jó chief lesz, okosnak, értelmesnek tűnik. Tud kérdezni, és többnyire érti a dolgokat. Elvégre parancsnok volt, még ha halászhajón is. Délelőtt tízkor felkeltem, fürdés, és egyben kimostam a fürdőt. Legalább ennyivel legyek beljebb. Még délelőtt beszéltem Valerijjal, és "megállapodtunk" abban, hogy éjfélig kell Arkagyijnak jelenteni, hogy oké minden. A megállapodás persze csak ötven százalékos, a barba egyetért, én nem. De neki mindig van egy plusz szavazata az ötven százalék felett.
Hú, de tele minden hócipőm a helyzettel. Nem baj. Ha Arkagyij azt mondja, hogy nincs kész, de miért mondaná, és akkor fel kell mennem Thamshavenig, hétszentség, hogy nem jövök vissza. Kérek másik hajót. Most aztán irgum-burgumos hangulatban vagyok.
A legnagyobb baj, hogy így csomagolni sem tudok!
Fél kettőkor megérkeztünk a horgonyhelyre, mert csak este 11-kor kötünk ki, addig lemacskáztunk. A horgonyőrségben tovább folytattam a fejtágítást. Közben megjött, hogy egy jegyet lefoglaltak számomra, holnap reggel kilenckor indul a gép La Corunából, hát ezt eleve lekéstem, mert a helyi utaztató ügynökség nem jelentkezett, hogy jönne értem. Aztán van egy gép kora délután, és egy holnapután délelőtt, de azokon csak várólistás vagyok. Amikor mondom Encsinek, hogy várólistás vagyok, csodálkozott:
- Repülőn is lehetsz várólistás?
- Hát persze, de hol máshol?
- Hát a kórházban... - válaszolta, és ez azért nagyon jellemző ám a döglődő egészségügyre, ahogy a várólistáról a kórház jut az egyszerű állampolgár eszébe.
Aztán délutánra Valerij megnyugodott, kikötés után aláírjuk az átadás átvételt, és holnap mehetek, ha van mivel...
Akár gyalog is! De csak a taxiig!
Most gyorsan megírom az írnivalómat, mert még ma van, de öt perc múlva holnap lesz. Előbb kötöttünk ki, már kilenc előtt part mellett voltunk, azonnal megérkezett a draft surveyor, bemutattam neki Arkagyijt, közben a barba és Vova kimentek a városba. Kész volt a survey, akkor kinyomtattam az átadás-átvételi iratot, aláírtam.
Valerijék tíz után jöttek be, leadtam a papírt, aláírta, utána kiírtam magam a hajóról a tengerészkönyvemben, így hivatalosan kihajóztam holnap. Valerij elküldte Ciprusra az ímélt az átadás átvételről, és arról, hogy négy hónap múlva vissza akarok jönni, így kora reggel várhatjuk a PTA számot, ami érvényesíti a jegyet, és azt is megtudhatom, hogy mikorra szól.
Aztán Valerij visszajött a városból, meghívtak egy italra, elbúcsúztunk azzal, hogy januárban visszajövök. Valami spanyol borpárlatot hoztak, nem volt rossz, csak kevés. Így aztán egy pohár után otthagytam őket azzal, hogy megyek csomagolni. Sec-perc alatt végeztek a félliteres üveggel.


Szeptember 23. szerda, La Coruna, Madrid, Frankfurt, BUDAPEST!

Közben rám köszöntött a holnap, azaz a mai nap, így itt folytatom a tegnapot. Tehát lezártam minden naplót (hajónapló, máltai, security, rádiónapló, látogatók naplója, és innen már Arkagyij felügyeli a hajót. Reggel még barátságból besegítek a berakás kezdésébe, aztán isten áldjon Johanne, kedves hajóm, a viszont látásra. Az igazság az, hogy megszerettem ezt a hajót.
Most még nem teszem el a laptopot, de az összes frincfranc külső szerelvényt elteszem, és elkezdek pakolni. Reggelre minden csomagnak készen kell állni, egy melósruhám itt marad, azt veszem fel reggel.
Így most érzékeny búcsút veszek mindenkitől, és megyek pakolni.
Szép az élet gyerekek, hétvégén már Akán lehetek!
Reggel ötkor sms-re riadtam, és aztán már nem tudtam visszaaludni, vagy a hazamenő részemnek már mehetnékje volt, így felkeltem, legalább lesz időm kimosni az ágyneműt és a törölközőket Arkagyijnak. Lesz csomagom bőven, megyek, mint a málhás szamár. Két bőrönd, egy laptop táska, egy hátizsák és egy kameratáska. Ez utóbbi kettő lesz a kézipoggyász, a laptop a hátizsákban, és a laptop táska megy a gépbe a sok elektronikai szerelvénnyel, kábelek, töltők, adapterek…
Haj, de jó lesz otthon! Nem is tudjátok ti, odahaza, milyen jó egy szép őszi napon hazaérkezni!
Csak rohadt hosszú nap elé nézek!
Tegyük fel, hogy a déli géppel mehetek Madridba, akkor ott 3 óra várakozás, majd átugrunk egy kicsit a világ legkreténebbül épített repterén bolyongani, frankfurtin. De sebaj, mert ott lesz három órám, mire a pesti gép felszáll, és rögvest otthon leszek, fél tizenegy tájban. Vagy Csak a fél kettes gépre lesz jegyem, akkor innen Barcelona, majd négy óra várakozás, és át Münchenbe, majd újabb két óra, és indul a pesti gép, és fél tízkor leszek otthon. A harmadik lehetőség, hogy egy harmadik kombinációt találnak, de hogy mit, dunsztom sincs. Este elment az ímél Alinának, ők reggel nyolckor elkezdenek dolgozni ezen, az itt hét óra, így aztán odanövök a hídon a számítógéphez, és figyelem, hogy jön e ímél, vagy se.
Éppen most keltett a mobil, fél hét van. Ideje kinéznem a deckre, mert Arkagyij, úgy látszik, alszik.
Na, megjött reggel fél nyolcra, hogy Frankfurton keresztül megyek, és négy óra ötven perc repülés mellett öt órát fogok várakozni a tranzitokban... De legalább megvan, tudom, megyek! Hurrá!
És Alina azt is megímélte, hogy január végén jövök vissza, az már az ötödik szerződésem lesz ezen a hajón! Akkor most zárom kedves soraim, és folytatom otthon a Naplóm.
Most már itthon vagyok.
De az utazás nem semmi volt. Compostelából repültem Madridba, zsúfolt gépben, de szerencsésen fel és leszálltunk. Madridban három óra várakozás. Aztán a frankfurti gépben egy kövér disznó ült mellettem, aki kitúrt a fél ülésemből, így rettentő fárasztó volt az utazás. De túléltem. Frankfurtban vettem pár italt, majd repülő, és leszállás a Ferihegyen.
És kijöttem, és ott várt az én aranyos kis asszonykám! Amikor átöleltem, megcsókoltam, akkor érkeztem igazán haza!
Itthon senki, Nimród dolgozott, Szabolcs valahol pörgött. Éhes nem voltam, de Encsike húslevest ajánlott, és annak nem lehet ellenállni. És kanalazás közben megjött Szabolcs is. Már csak Nimród hiányzik!
És ami holnap történt, de még hadd tartozzon ide:

A halleves, ahogyan Szergejtől tanultam
A halleves, ahogyan Szergejtől tanultamAz interneten utánanéztem Jókai: A jövő század regényének. Jól sejtettem, indexre tették az elvtársak. Hogyan lehet kideríteni? Hát az antikváriumokban rákerestem. Találtam 1912-es kiadást, 1928-as kiadást, aztán 1981-ben kiadta az Akadémiai kiadó, és a rendszerváltás után kétszer is, 1993-ban és 1997-ben is megjelent. Mondhatnád, hogy hoppá, hiszen 1981-ben megjelent! Jó, jó, de ott van mellette a lesújtó jegyzet: kritikai kiadás. Azaz azok a részek kimaradnak belőle, amiket nem néztek az idióták jó szemmel, helyette a "buta" olvasó "okos" magyarázatot kap arról, hogy Jókai miért nem azt gondolta, amit leírt... mert ugye ez a kritikai kiadás.
Ja, és holnap elkészatettem Szergej hallevesét, mindenki meglepetésére és végül kiderült: örömére, mert ízlett a családnak!
Akkor a kedves viszontlátásra valamikor jövő májusának végén, amikor kiteszem majd a következő naplómat, a Johannén az ötödik behajózásról, ha minden úgy megy, ahogyan elképzelem.


ingyenes webstatisztika
Linkajánló:  A Magyar Huszár honlapja  Viribus Unitis, az Osztrák-Magyar monarchia hadihajója  Hajó.lap.hu  Mexikóikonyhal.lap.hu