Honlapverzió
v11.00
A honlapon található minden anyag szerzői jogvédelem alatt áll. Ezek felhasználása csak a szerző előzetes engedélyével történhet.
© Székely István 1997-2016
Napló a Johanna C-ről - harmadik behajózás

HAJÓABLAK A NAGYVILÁGRA:


M/V JOHANNA C (harmadik behajózás)


2008. OKTÓBER 3. - 28.



M/V JOHANNE


OKTÓBER 28. - 2009. FEBRUÁR 3.



Sajnos a fényképek elég gyatra minőségűek, mert mobiltelefonnal készültek, a miért rögtön az elején kiderül...

TENGERÉSZ-MAGYAR SZÓTÁR

OLYAN KIFEJEZÉSEKKEL, AMIRŐL GONDOLOM, MAGYARÁZNI KELL
barba, kaftán, kaftány, captain - parancsnok
bulkhead - mozgatható válaszfal a raktárban, olyankor állítjuk be, ha két különböző fajta rakományt kell felvenni, ami nem keveredhet
bulk carrier - ömlesztettárú-szállító hajó
deckboy - kezdő matróz, tanulómatróz
draft survey - az eljárás, ahogyan megállapítom a rakomány súlyát a merülés alapján
draft surveyor - az az ellenőr, aki a rakomány súlyát megállapítja a merülés (draft) alapján
forman (foreman) - a dokkmunkások vezetője a hajón
kambúza - a hajó élelmiszer raktára (spájz... :-)
kuki - szakács
lónyál - üdítőital
lópúder - por alakú, vagy őrölt rakomány, amit állati takarmányozásra használnak fel
picó - a hajó orrában levő, fedélzet alatti raktár
pilot - révkalauz
pupa - hajófar, amit a laikus tatnak nevez, de egy tengerész soha
shiftelés - a hajó kötelek általi mozgatása a rakpart mentén
shipi - hajóellátó, vámmentes cég képviselője
stellung - függőállvány, amit kitesznek a hajón kívülre, és azon dolgoznak
stivador (stevedore) - a dokkmunkások vezetője, irodai beosztás
stopa - gépápoló, olajozó, gépházi beosztott
surveyor - ellenőr (van: raktár-, rakomány-, draft-,)
sztór (store) - ellátmány, raktári, hajókészletbe tartozó anyagok, élelmiszerek
teker - kormányoz
VHF rádió - URH rádió
watchman (vacsman) - szolgálatos matróz

Október 3. péntek, Budapest, Ogyessza, Nyikolajev.

A reptérenA taxit pontosan tízre rendeltem, és meg érkezett, ahogyan az egy ismerős taxistól az dukál, még akkor is, ha nem személyesen jött, hanem a kollégájával képviseltette magát. Ezen nem csodálkoztam, mert tegnap mondta, hogy a lányát viszi fogszabályozásra, de megoldja a problémát. Becihelődtem, és az asszonykámmal kimentünk a reptérre. Még megittam egy búcsúsört, és hiába az élet habos oldala, mert közben bevillant: otthon hagytam a fényképezőgép akkujának a töltőjét. És ettől aztán nagyon habtalannak éreztem az életet. Mondjuk ennyi elég, és ahelyett, hogy szentségelnék, elhatároztam, hogy a jövőben készítek egy "behajózási csekklisztet", amin ki tudom majd pipálni, mit nem célszerű otthon hagyni. Mert ugye, ha az ember azért vesz egy jobbfajta fényképezőgépet, hogy a hajón legyen mivel képeket csinálni, akkor azt célszerű figyelemmel kísérni, mit is csinál a töltő, és merre kóricál. Na, ne ragozzuk: hülye vagyok, hogy otthon felejtettem. Ebből egyenesen következik, hogy az internetre kikerülő naplóm eleinte kevés fényképet fog tartalmazni.
Becsekk, beszáll, majdnem meztélláb, mert a szekurity még a cipőmet is levetette, és az urasan, egy kosárban jött át, amíg én egy szál zokniban, nadrágszíj nélkül, milyen jó hogy nem fogytam még tíz kilót...
Be az ogyesszai gépbe, felszáll, és viri a varázslat, piri a parádé, csili-csalamádé, hipp és hopp (van, aki emlékszik erre?), megjöttem a kies ukrán döcögős, dödögős, töredezett, gizes-gazos betonra. Még a gépben félig kitöltöttem a szükséges iratot, amit majd kérnek, amikor belépek az ukrán felségterületre. Előkészítettem minden papírkámat, amit a Marlow elküldött gondosan ímélben, kiteregettem, mire a százados úr azt mondta, hogy írjam rá a hajó nevét, meg a kikötőt, és mehetek isten hírével...
Azannyát! Figyeled? Csak úgy, mehet, nincs ezer kérdés, rubrika, alrubrika, passzport elvitele, meguvfényezése ezerhatszázszor, hanem: mehet... Hát hova jöttem? Na, gondoltam, a papírok majd a kikötői hatóságnál kellenek.
A vám rám se nézett, kimentem, illetve vártam, hogy az önműködő ajtó kinyíljon, de az úgy önműködik, hogy Ön belerúg, a nyílásba teszi a lábát, félfenékkel nekiveselkedik, mivel a két kezében Önnek mindenféle hülye csomag nyele és fogója van, és kihuzakodik. Az önműködőn... Gondolja Ön. De nem így van ám! Mert az ajtó ráadásul befelé nyílik, hogy a rossebb egye meg! Szóval lepakol, meghúzza az ajtót, nyílásba a lábfejet, felveszi a csomagnyeleketpántokatfogókatmegmindent, és kihuzakodik az önműködőn.
Ottan várt egy szimpatikus középkorú férfi, aki a nevemet tartotta egy papíron. Ennél többet nem tudott angolul, ezért nagy kuss volt az úton.
Elvitt egy mikrobuszhoz (nem ám Zsiguli!, japán!), és lazán mutatta, hogy inkább gyújtsak rá, mint a biztonsági övvel bíbelődjek, mert az nem jó. Na, nekem meg a cigi nem jó, így kvittek voltunk.Kiváló minőségű az út Hát kérem, elindultunk, olyan széles utakon mentünk, mintha repülőgép felszállópályán mennénk, kétszer két sáv, az elválasztó festett dupla záróvonal. És az út jó minőségű. Később, jó volt, aztán már csak út, aztán már csak rázott, mint a jó fene, később meg feltartotta a sort egy szénástraktor, aztán meg minden akadály gördült előttünk, így a 150 kilométeres táv eléggé siralmas kilátásúnak tetszett.
Te, azért nem unatkoztam ám! Élveztem! Mert ez egy teljesen más világ. Én még "sose nem" láttam ennyi fürge gyalogost! Lelép a zebrára, mi meg repesztünk ezerrel, a pasi két lépés után észveszejtve rohan vissza a járdára. És ez nem egyszer történt ám!
Aztán láttam, elektromos fekvőrendőrt is! Ez olyan szerzet, hogy a villanyrendőrt elfektetik...
Elektronyos fekvőrendőrElmentünk az ogyesszai nagybani piac mellett is, vagy kisbani, vagy mittomén, milyen "bani"? Volt az út mentén vagy nyolcezer konténer, és azok mind bótok voltak. Elöl árulták a cementet, a műanyag lavórt meg a mindent, hátul meg rakták bele a friss hamis szoftvereket, CD-ket és cigarettát...
Még alig értünk ki Ogyesszából, amikor hívott az asszony, hogy ímél jött, miszerint a hajót mégsem viszik be, hanem csak hatodikán, és Encsike nagyon ideges lett, hogy én most mit fogok csinálni itt az ukrán nagyvilágban? Hát semmi gond nincs, mert az ügynökség buxírt fogadott. Most én fogadok, hogy dunsztod nincs, mi az a buxír? Elárulom: vontatóhajó. Nem engem kellett a hajó mellé vontatni, hanem felszállni rá, és bevitt a horgonyon álló Johanna C-re.
Ami kissé teljesen meghökkentett, hogy a kikötőkapunál nem várt az ukrán navy, se a szekurity, se senki, hanem egy rozzant kapusnak az ügynök megmutatta a nevem a személyzeti listán, erre az intett, hogy mehetek. Most itt hány óra van? És ha tenorista vagyok? Nem néztek bele az cipőmbe, a kalapomba és a kocsit se túrták fel! Nagyon laza itten az éberség!
Aztán jött a meglepetés: Miki már hazautazásra készen, meg Ruszlán is, aki a nyakamba borult, úgy mondta, hogy nagyon örül, hogy találkoztunk. Én is, csak miért megy haza? Na, mindegy.
Miklós negyed óra alatt átadott mindent, aztán a vontató elvitte őket.
Valerij örült nekem, én meg neki. Nem sokat dumáltunk, mert ő már nem volt szomjas, nekem meg jobb, ha lefekszem aludni, korán keltem, és éjféltől szolgálat a hídon, elvégre horgonyőrség van. Annyit azért elmondott, hogy holnap délelőtt várható a kikötés, és ő azonnal veszi majd a cókmókját és rohan haza Kherszonba. Ilyen az, ha valaki hazai kikötőbe jön, közel az otthonhoz.



Október 4. szombat, Nyikolajev, horgonyon.

Hajnali negyed ötkor ébredtem. Dunsztom se volt, hogy mi történt, keltett-e a barba, vagy se? Így aztán én se törtem magam, hogy hatkor keltsem, hiszen minek? Mivel kihajózásomkor sok-sok szép kövér vírus volt a gépben, ezért nekiálltam vírusirtani, ha már felfegyverkeztem hordozható programokkal és köztük volt egy efféle is.
Mit mondjak, rettenetes mennyiségű férget irtottam ki, de volt egy kis bibi: amikor a CalmWin névre hallgató program elkapott egy dögöt, akkor a számítógépre telepített német nyelvű Antivir program közölte, hogy megfogott egy vírust, pedig nem is ő, hanem az én programom. No lám, ilyenek ezek a németek, idegen tollakkal ékeskednek. Osztán feltett négy kérdést, de azt ugyan ki érti? A kvarantíren még csak-csak érthető, de a többi nem. És az is lehet, hogy egyszer kétszer mellényúltam, ki tudja. A vége az lett, hogy amikor lefutott a program, akkor a Globe Wireless, az ímél programunk feldobta a talpát.
A barba kilenc után jött fel a hídra, és rohadt ideges lett. Én nem, mert már szerencsére az voltam, de piszkosul, és dunsztom se volt, mi most a megoldás? Még az USA-ba is írtunk az Inmarsat C segítségével, hogy mit lehet ilyenkor tenni? Válasz nem jött, de végül nem is kellett, mert Aljosa, a matróz, aki egy szimpatikus fiatalember (és két fejjel magasabb nálam) talált valami megoldást. Amikor szaktanácsot kaptunk, azt mondták, hogy az adatállomány sérült, és azért fagyott le a program minden esetben, amikor megpróbált az eddigi tárolt üzenetekhez hozzáférni. Azért elég stresszes nap volt, de háromra minden lecsengett, a barba megnyugodott, én is, és ettől kezdve arról folyt a szó, hogy amikor kikötünk, azonnal veszi a kalapját, és tűz haza. Könnyű annak, aki Kherszonban lakik, ennél jobb csak Ruszlán helyzete volt, aki meg itt, Nyikolajevben, de ugye ő már kiszállt tegnap.
Az a hír járja, hogyha elmegy a hajó, amelyik a rakpartunkon rakodik, akkor kikötünk, és ez délután kettőre várható. Így a főnök félóránként jött a hídra, hogy figyelje, "megy-e már-e a hajó elfelé"?
Hát nem ment.
Ja, napközben, az egyik beszélgetés alkalmával elmondtam, hogy milyen bürokráciamentesen jöttem be a hajóra, és mondtam, hogy valami történt itten, mert már nincs bürokrácia. Erre a barba és Ljosa úgy, de úgy elkezdtek röhögni, hogy az csuda, és szaporán bólogattak, hogy igazam van, ez az ország mentes a bürokráciától, és minden simán megyen.
Vacsorára finom birkasült volt, és amilyen szerencsém van, a legénység nem igazán szereti, így aztán ehettem volna triplán is, ha nem lett volna elég a normál adag.
Utána pedig tűztem aludni, mert ugye délutánra ígérték a kikötést, így ha még csúszik egy picinykét, akkor még alukálni is lehetne.
Lefeküdtem fél hétkor, és egy rövid szunya után felébresztett a kaftán éjfél előtt tíz perccel. A hajó persze még nem ment el, még mindig volt mit időhúznia a kikötőben...


Október 5. vasárnap, Nyikolajev, horgonyon, kikötve.

Hajnali kettőkor végre elette a fene a hajót, és szinte azonnal, fél négy tájban végre megjött a révkalauz, és fél ötre kikötöttünk. Hát ez a péntek délutánhoz képest egy pöttynyi csúszás.
A főnök rettentő gyorsan el tudott menni haza. Remélem, hétfőn meg tudja venni az akkutöltőt a fényképezőgépemhez... És most jöttem rá, milyen jó, hogy nincs töltőm, mert itt nem is használhatnám a gépet, mert fényképezni tilos a kikötőben. (Bár ha lenne töltőm, akkor is tilos lenne, és ez így van, még ha a Google Earth korában élünk is, és annyi légi fényképet készíthetek a kikötőről, amennyit csak akarok, de otthon a karosszékből, ki se kell mennem Ukrajnába.
Most én vagyok a hajórend főnöke...
A rakodást nem engedtem elkezdeni, mert előbb mindenféle surveyornak kell előfordulnia, elfogadni a raktárt, és megcsinálni a kezdeti draft surveyt. Így aztán kikötés után ledőltem aludni, de nem sokáig, mert hétkor megjött az emberem, és fél kilencre végeztünk mindennel. Nem egyedül jött, hanem hozott magával egy kis nagysádot is, aki majd állandóan itt lesz a hajón, és mintát fog venni. Aztán elkezdték a berakást, és most is raknak, bár ez kissé erős kifejezés, a nem raknak meg nem igaz, de az igazság a "nemigazhoz" sokkal közelebb van, mert ezt mindennek lehet nevezni, csak rakodásnak nem. A formannal megegyeztünk, hogy ez nem a harmadik évezred technológiája, hanem valami szovjet őskövület... Frankón... Jön a teherautó, és beleönti egy betonbunkerbe a rakományt, amit aztán a daru vagy ki tud szedni, vagy nem. Ha össze tudják rakni, akkor van esély arra, hogy kiszedje. És aztán várja megint a teherautót. Azért nem írom, hogy a következőt, mert szerintem csak egy hordja. Éjjel nappal raknak, és azt ígérték, hogy 2-3 nap a berakás. Szerintem 4-1573 nap között lesz valahol. Ja, ha jön az eső, akkor csukni kell. Nekünk nagyjából tíz perc kell, ha csak két ponton van nyitva. Ők pedig... a daruról előbb le kell szerelni a markolót, mondjuk felszerelni két órába került, utána felszerelni a "betonbunkertetőemelőszerkezetet", majd hozzávarázsolni a bunkertetőt, és már csak rá kell tenni.
Nem hinném, hogy nekem emellett még késleltetni kellene a rakodást, a főnök úr óhaja szerint. Mert ha attól tart, hogy hétfő estére közel leszünk a befejezéshez, nagyon fog csodálkozni, ha megjön!
Attól, hogy a kaftány elhúzta a csíkját haza, nem jelenti, hogy cin-cin lenne, meg dáridó, meg gyerünk aludni... Háromnegyed tíz felé megjött egy valaki, aki hozott egy papírt, felkeltett a vacsmannal, és azt mondta, hogy ezt a barbának hozta. És ezért kellett engem felébreszteni. Ebéd közben megjött egy másik surveyor, aki mintát fog venni a rakományból. Mondtam neki, hogy van egy hölgy, hasonló célzattal a hajón, de az egy másik cég, kaptam a felvilágosítást. Ja, akkor minden rendben. Vajon hány cég jön még mintáért?
Na, ledűltem, de mielőtt elaludtam volna, jött a Port Security Officer, és kért mindenféle iratot, meg bizonyítványomat, és elment.
Ebédre a sertéssülthöz zabkása volt a köret...
Vacsorázás közben tévéztünk, és nicsak, mit látok? Éppen Szent László ered a besenyő nyomába, aki elrabolta a csanádi püspök lányát (mert ugye azt nem kell mondanom, hogy a váradi püspökséget Szent László alapította, hát nem lehetett a váradi püspök lánya), és aztán az ifjú László jól lekaszabolja az ellent, és megmenti a leányt. Innen, aki látta a filmet, tudja a sztorit. Mert ez azért sztori, nem történelem, mert tele van csúsztatással, és tudatos félrevezetéssel, ami a koronát illeti. Közben megjött az orosz főgépész, pillanatnyilag nem tudom a nevét, de ez csak ideiglenes állapot. Hozott egy három decis konyakot, meg egy kétliteres sört, a konyakot elfogadtam, a sört nem kívántam. Aztán megjött Jurij, aki behozta a feleségét. Aztán megjött Ljosa, aki behozta a barátnőjét (mert ha a felesége lenne, nyilván úgy mutatta volna be). Én meg odaadtam Szásának (a szakács) a körözöttet, amit nekik készítettem. Jól gondoltam, hogy teljesen ismeretlen nekik, és biztos vagyok benne, hogy nem udvariasságból mondták, hogy ízlik, hiszen vajjal és juhtúrúval készült, ahogyan az dukál. Közben hívott a barba is, megnyugtattam, hogy minden rendben, annál is inkább, mert hatkor elkezdett az eső esni, és ez jelentősen hátráltatja a kirakást, sőt, bátran kijelenthetem, hogy leállította...
Remélem, nyugodt éjszakám lesz.


Október 6. hétfő, Nyikolajev


Úgy tűnt, hogy nyugis napunk lesz, mert reggel fél öttől raktak hétig, majd rákezdett az eső. Na, de aztán... Nos, a barba ugye otthon, a rakodás nem megy, mert esik az eső, tegnap és ma beraktak 333 tonnát, és ez érvényes egész napra.
Úgy tíz óra tájban megjelent egy úr, és úgy mutatkozott be, hogy ő a Port State Control Harbour Master Officer, ami egy kicsit sok a jóból. Végül annyiban maradtunk, hogy a Kikötőkapitányságtól jött egy kis ellenőrzésre. Lement a gépházba, és leplombált mindenféle szelepeket és kidobó nyílásokat, hogy ne tudjuk kiballasztolással megzavarni a helyi hatóság nyugalmát, és ne fertőzzük meg az ukrán vizeket az ukrán tengerrel, mert ki kellett cserélni a ballasztvizet érkezés előtt.
Na, ezt megcsinálta, aztán nyilván valamihez hozzányúltak, amihez nem kellett volna, mert éppen állította ki a papírjainkat, hogy minden nagyon rendben van, amikor hív Ljosa:
- Chief, egy pillanatra...
- No, mi történt?
- Csak jöjjön... - mondta a hosszikás matróz, és előrement. Követtem. És amikor a fedélzetre értem, rögtön láttam, hogy miért kellett követnem. Mindenki, aki élt és mozgott, az a nehézolajban járt nyakig, és próbálták a hajón tartani, meg vödrökbe lapátolni, meg minden! Jézus Mária! Mi történt itt?
Hát a tank szellőzőcsövén túlfolyt a nehézolaj, és elárasztotta a fedélzetet, pont a bejárat és a hajójáró közötti szakaszt. Csuda szép ám az efféle fekete trutyi. Sűrű, mint a szilvalekvár, csak nem olyan darabos. Mihail, a főgépész vezérletével terelték, lapátolták, és szórták fűrészporral, meg locsolták Seacare nevű vegyszerrel, ami közömbösíti, és ez a zagyik már nem szennyez (gondolom nagyon, csak kicsit). És Mihail jó példával járt elől, mert egy biztonságos strandpapucsban tapickolta az olajat, és ezért Ruszlán, az olajozó se mert melóscipőt húzni, rajta is gumipapucs volt. Én nem mertek kilépni, mert akkor rossz szokásomhoz híven egyszerre nyolcszor hanyatt esek, és ötször hasra vágódom.
Viszont a csónakfedélzetről készítettem egy-két fotót, aztán vissza az irodába, hogy az officeremnek aláírjam, hogy minden oké a hajón. Közben persze felhívtam a kaftánt, hogy tájékoztassam, mi történt. Nagyon tudott örvendeni, ez tisztára kivehető volt a telefonban.
Eleresztettem a Harbour Master Officert, és azt vártam, hogy mikor ront vissza üvöltve, hogy mi a fene történt, de nem. Úgy látszik megelégedett azzal, hogy az ukrán tengervizet nem tudjuk kinyomni az ukrán csudatiszta folyóba, a nehézolaj nem az ő asztala... az mehet bele. Jurij mondta, hogy átemelték az olajon, és szó nélkül elment. Vártam, hogy jön valaki a Kikötőkapitányságtól, hogy most azonnal menjek, mert lefejeznek, de nem. Senkit nem érdekelt a dolog. Hál' Istennek.
Mire a barba megjött, a deck csuda tiszta volt, felmosva, meg minden. Igaz a raktár végénél vagy tizenkét fekete szemeteszsák tele olajos fűrészporral, ronggyal, meg effélével, de azt úgyis elviszik holnap.
Na, jól van.
Délelőtt megjött Szása felesége és a legkisebb fia, aki egy "főgyig ember", igaz, alig látszik ki belőle, lévén másfél éves. Aranyos kis kölök, látszik rajtra, rettenetesen izgatja, hogy miért nem érti, amit mondok neki (miket gondolhat ez rólam... vén szivar és beszélni se tud rendesen...).
A szakács legkisebb fia, az 5-ből Aztán fél három körül beállított a Port State Control. Az igazsághoz tartozik, hogy a főnök úr intézte az ügynökkel, hogy inkább itt jöjjenek be, mint megint a franciáknál. Ezzel én is egyetértek, mert ezek azért sokkal inkább emberek, mint a gall kokasék. Na de ez nem jelenti azt, hogy ne találtak volna kifogásolni valót, hiszen arra való a Párizsi Memorandum, hogy legyen mivel megfogni a hajókat, és büntetni a tulajdonost. Minden vizsgálatkor van pár pontos hibajegyzék, amit aztán mi szépen korrigálunk.
Most például nem működött a mélységmérő (echosounder). Nem értettem, hogy miért, de ha nem, akkor nem. Pedig minden rendben levőnek látszott. Bekapcsoltam, világított, kerregett, karcogott, csak éppen nem írta a mélységet, pedig ezért tartjuk. Javítani kell.
Most az a helyzet, hogy fenemód veszélyes rakományt veszünk fel: kisajtolt napraforgómagot. (Ha jól tévedek, azt majd megetetik állatokkal, tehát takarmány alapanyag.) Nos, ez a kulimász 4.2 veszélyességi osztályba tartozik (9-es a skála), és a raktár és a gépház között A60-as válaszfalnak kell lenni. Nekünk nincs, ezért fel kell állítani a mozgatható válaszfalat 3 méterre a gépház falától. Semmi baj, este hattól éjfélig megcsinálták a fiúk, azért volt ilyen hosszú, mert az előző személyzet nem gondoskodott a csapszegek védelméről, és újra tele lett cementtel, amit ki kellett bányászni.
Ez viszont azt is hozza magával, hogy új rakodási tervet kell készítenem, új ballasztolási tervet, és perszer kevesebb rakományt tudunk felvenni. Ezeket a felmerülő költségeket majd a feladó fogja fizetni, aki csak a berakás indulása előtti nap informálta a hajót és a hajóbérlőt, hogy veszélyes áru kategóriába tartozik a rakomány.
A bulkhead állítás után kiszámoltam mindent, és elmentem alunni (de az már holnap volt).
Délután a szakács kiment vásárolni, és a barba megbeszélte vele, hogy hoz nekem ásványvizet. Hozott is. Csak buborékosat, pedig megmondtam, hogy anélkül kérem. Aztán a meglepetés:
- Chief, ez a legjobb ásványvíz egész Ukrajnában, nagyon egészséges! - így adta át Szása a hat karton vizet. Nézem, hát... ha ezt édesanyám látta volna! Ő mindig emlegette a poljanai savanyúvizet, hogy az milyen finom és egészséges! És ez pedig az! Hogy biztos legyek benne, megkérdeztem Ljosát, hol van Poljana?
- Közel a magyar határhoz, Csap mellett - jött az egyáltalán nem meglepő válasz.
Hát kérem, így mostan poljanai savanyúvizet iszom, és megmondom az igazat, mint minden, ami egészséges, meglehetősen ocsmány ízű (akárcsak a balatonfüredi savanyúvíz, bár az jóval ihatóbb, csak fürediek ne olvassák a naplóm eme passzusát!), de meg fogom szokni és szeretni, ígérem!


Október 7. kedd, Nyikolajev


Éjfél előtt elkezdtek rakni, és kettőkor elhúztak, mint a vadlibák délre. Egy bárkát raktak meg valami izével, és ezért minket felfüggesztettek... nem baj.
A barba reggel nyolcra ígérte magát, meg is jött.
Közben megjavítottam a mélységmérőt. Valaki megfordította a papírhengert, mert ugye az egyik oldala betelt, hát írjon a hátára. De nem ír ám, mert a gyár rufkós, és csak a papír egyik oldalát kente be hőérzékeny réteggel. Új papírt tettem bele, és működik. Majd kérek echosounderjavítói bizonyítványt is...
A barba panaszkodott Mihailra, a főgépészre. Hazaküldi, mert egyszerűen nem tud leállni, ha egyszer elkezdett inni. Pedig már több figyelmeztetést kapott, van vagy négy utolsója is, hát betelt a pohár. Tegnap kiment fogkefét venni, mert sürgősen elfogyott, és azonnal venni kell, és a nélkül nem lehet meg, hát a barba azzal engedte ki, hogy de nem iszol!
- Én? Egy kortyot se! - fogadkozott az orosz, aztán reggel fél kilenc felé tántorgott be a hajóra, pechjére a főnök már beért, pedig ő ugye Kherszonból jön iránytaxival.
Aztán kérem, van jó hír is, legalább is nekem az: megvan az új charterer: a Lys Line béreli ki a hajót, remélem Sunndalsöra, Karmöy és a többiek lesznek, meg Lisszabon, Gaeta és La Coruna, valamint Thamshaven. Én ennek örülök, mert szerettem oda járni, jobb az alumínium, mint a cement. No, minden kiderül hamarost. Ez az út lesz az utolsó a jelenlegi hajóbérlővel.
Csináltam sok bűnözést, mert körbefényképeztem a kikötőt a mobilommal, és csináltam panorámaképet belőle! Egyet a hídon is, meg kettőt kint.


Október 8. szerda, Nyikolajev.


Fél kilenc körül jött be a kaftán, dolgoztunk a papírkáinkkal, dühöngtünk egy sort a hajóbérlő idétlenségén, aztán közöltem, hogy én ebéd után kimegyek a városba. Titkos célom az volt, hogy vegyek egy töltőt a fényképezőgépemhez. De ezt nem titkoltam nagyon, sőt el is magyaráztattam, hogy hol lehet esetleg venni. Nos, a bolt neve se ígért sok jót, ebben magyar semmi jóra nem számíthat, ez nyilvánvaló. Mert a neve Trianon volt.
Na, a kérdésre, hogy hogyan tudok kimenni, a városba, mivel piszok messze van, azonnal hárman is ugrottak, hogy elmagyarázzák, meg telefonáltak a rádiótaxinak, hogy küldjenek egy angolul beszélő sofőrt. Küldtek is, aki a kérdésre, hogy beszél-e angolul, oxfordi kiejtéssel válaszolt, hogy nyet. Hiába, no, művelt ukrán emigránsok leszármazottja lehetett.
Szóval kimentem. Nem tudom, hogy ki hogyan van a biztonsági övvel az autóban, de él nem indulok, ha nem vagyok bekötve. Itten meg ennek se volt jó az öve, így eléggé majréztam, amíg repesztettünk és cikáztunk a hatalmas lyukak között, meg útkereszteződéseken, ahol semmi burkolati jel, csak egy "Stop" feliratú tábla, és mindenki találjon magának utat, ahogyan tud. Ha idevetne valakit a jó szerencséje, tanácsolom, ne a saját autóját használja. Ezek a népek már rettentően ismernek minden lyukat az úttesten, és biztosan közlekednek közöttük. De elképzeltem, hogy egy öt kilométeres utat megtéve, legalább hat alkalommal törne el a kocsim lengéscsillapítója, meg törne ki a kereke, olyan mérhetetlen mély lyukak vannak, ráadásul mindenféle figyelmeztetés nélkül.
De azért kiértem.
A Trianonban azt mondták, hogy beszélnek angolul, de slowly. Nem baj, van időm, mondtam. Megtárgyaltuk, hogy ne is keressek a városban, legfeljebb Odesszában, vagy Kijevben lehet kapni, szerviznél. Akkor jó, nem keresek, mondtam nekik, de nem fogadtam szót, mert minden üzletben megkérdeztem, és elég sokat találtam. Persze nem volt. Viszont volt piroski. Ez kisebb fajta pirog, zsírban sült kenyértésztából készült kis nyim-nyam. Meg volt töltve krumplival, hogy ne legyen olyan kenyér. Aztán egy élelmiszerboltban vettem Moszkovszka kolbászt, mert amilyen kis ügyes vagyok, reggeli közben egy kolbászgyárból néztem a tévében riport a Persán (ez közel áll a lengyel pierwszához, ami elsőt jelent), és éppen a Moszkovszka kolbász készítésébe avattak be. Így aztán tudtam, hogy mit kapok. No, hát nem véletlen ám, hogy ezt mutatták. Árban ez a kolbász magasan a legdrágább, 59 hrivnya kilója. Az cuzammen 59:7,2= 8,194 eurót kóstál. Az a kis szál, amit megvettem, 18,40-be került. (Előre bocsátom, hogy a kitaxi, meg a betaxi, meg a vásárlás, maradt összesen 10 kopejkám! Így ki tudom számítani, mennyi pénzt kell beváltani!)
Na, a Trianon után átmentem a Szovjetszkajára, ami egy széles, de nagyon széles sétálós utca. Nyilván ez az oka, hogy az úttest olyan szép, de olyan, hogy az csuda. Sima aszfalt, nincs egy lyuk sem, nem így a keresztező utcák. Azok meg fokozottan kátyúzottak, meg lyuk és minden egyéb...
Ott volt a pénzváltó is, beálltam szépen a sorba, az eurót jól váltották, mert 7,40 volt kiírva, hajón 7,2-t mondtak. Na, hárman voltak előttem, kivártam a sorom, adnám a pénzecskémet, amikor a néni szépen lehúzza az ablakot, kijön, megnézi a legfrissebb kurzust a telexkéjén, és az eurót átírta 7,20-ra. Még jó, hogy nem egymilliót váltottam be, mert akkor egy perc késedelem miatt buktam volna kétszázezret, így meg egy fagyira valót se...
A Szovjetszkaja végén taxira kaptam, bejöttem.
Elkészítettem az első Super Greens italomat, hát mit mondjak, szuper ocsmány... Nem magától, ugyanis poljanai savanyúvízzel kevertem (jobb híján), és még nem tudtam nagyon megszeretni a savanyavizet. De ígérem, meg fogom szeretni!
A főnök úr nem ment haza, így aztán meginvitáltam egy kis Aszútörköly pálinkára, meg gyulai kolbászra.
- Oké, István - mondta -, de nálam. Majd felhozatom a vacsoránkat a szakáccsal, és itt eszünk.
Nos, kérem szépen, így is lett. A kajához hozzátett egy kis hazait, az asszony főzött neki kotlettet. Ezeknél a fasírtot hívják kotlettnek, de nem csak sima fasírt volt ám, mert sertéshús és hal keverve. Valami finomfajta hal lehetett, mert nem érződött erősen, finom volt. Ettünk hozzá gombát is, amit a dácsájánál szedtek, az is nagyon ehetős volt. Aztán a felesége savanyított paradicsomát is elővette, de ez nem volt még igazán jó. Ez már érett, piros paradicsom valami sós lében eltéve. Ittunk, ettünk, de láttam Valerij arcán, hogy a törkölypálinka nem igazán gyere be nála. Derekasan leküldött három pohárkával (ezzel elfogyott a félliteres üveg fele), és inkább elővette a maga "Hlibova dar" nevű "Istvánezalegjobbukránvodka" alcímet viselő italát, és abból is kóstolgattunk. Aztán fél nyolc felé eltűztünk aludni, én meg rögtön ezután, hajnali ötkor ébredtem...


Október 9. csütörtök, Nyikolajev.

Tavaly voltunk Máltán, Gózó szigeténNa, mára minden letisztult. A Port State Control hibalistáját lenulláztuk, minden kijavítva, megcsinálva, jaj de ügyesek vagyunk. Elkészítettem az útvonalat Gibraltárig, és küldtem egy szívdobogtató sms-t az asszonykámnak, miszerint Máltán veszünk olajat. Hadd emlékezzen, milyen szép hetet töltöttünk együtt tavaly, sőt! Egy éve ilyenkor pont ott voltunk, és Gozó szigetére mentünk kirándulni. Mert ugye nekem is hevesebben kezdett dobogni, amikor arra gondoltam, hogy most elhajózunk az étterem alatt, ahol leültünk megpihenni, amikor a la vallettai városnézés volt - annak pedig holnap lesz egy éve! De sajnos azért ebből nem sok minden valósul meg, mert Valerij szerint kint, horgonyon fogunk olajozni. Nem baj, akkor is Málta...
buboréktalanítom a savanyúvizemet (nyitva hagyom állni)Reggel kirúgtuk Vovát a kabinból, hogy ne aludjon olyan sokat. Nagyon örültünk a találkozásnak. Megjegyezte, hogy milyen jól nézek ki. Hát az biztos, hogy vagy 8 kilóval vagyok fiatalabb és torzonborz nélkül is jobban mutatok.
Ja, megígérem mindenkinek, hogy szeretni fogom a poljanai savanyúvizet, de ma még nem tudja a szívem melengetni a látványa. Szerintem a Mira víz kimondott üdítőital hozzá képest. És persze iszom, mert az ember mit meg nem tesz az egészségért. (Viszont azt elmondhatom, hogy szép selymes a székletem, és a méhemmel sincs semmi baj.) Azt találtam ki, hogy kinyitom mindet, és kihajtom belőle a szénsavat, mert ugye a zöldporomat csak buborékmentes vízben szabad feloldani.
Jaj de egészséges a poljanai savanyúvíz! (Ha sokat mondom, talán hamarabb megszeretem... majd). Viszont az íze...
Délben kiment a főnök és behozta a nejét és a fiát.
Azt mondja Alekszej, az ügynök, hogy ma este elmegyünk. Na, most jól elkiabálta (remélem). Ott, ahol én állok, azért kissé másképpen néznek ki a dolgok, de ki tudja...
A szakács felesége és fia kiszállnakMennek haza az asszonyok, az imént ment el Szása felesége a kisfiával. Mostanra annyira összebarátkoztunk, hogy megfogta az ujjam, és hagyta, hogy bevezessem a szalonba, a mamájához. És amikor elmentek, hevesen integetett. Aranyos kis kölök. A szakácsnak ez az ötödik gyereke. Mondtam is neki, hogy mologyec (derék).
Délután felkeresett két fontos valaki, akik azon aggódtak, hogy mennyi rakomány fér még belénk. Megnyugtattam, hogy elég sok. Na, ez nem volt számukra örvendetes hír, mert mindössze 3300 tonna poruk van, annál többet nem tudnak adni. Azt gondolom, hogy az aggodalmuk azt is jelenti, hogy ma semmi esetre se megyünk el.
Hát nem is.
Még délelőtt láttam, hogy mögöttünk egy csónak jár fel, s alá, és egy izé lóg ki belőle a vízbe, ami egy laptophoz volt kapcsolva, ami meg egy pasashoz. És rótták a köröket a mögöttünk lévő szabad rakpart mentén, de egyre távolodva a rakparttól.
- Chief, mit csinálnak ezek? - kérdezte Ljosa, aki épp őrségben volt.

- Dunsztom sincs, talán a mélységet mérik...
És hogy telibe trafáltam, mi se mutatja jobban, mint az, hogy késő délután megjött Grönland, és kikötött mögénk. De álcázásból Atlantic Pride-nak hívják, és úgy néz ki, mint egy óriás bulk carrier. Eszméletlen hatalmas, mint egy sziget, főleg innen, az iciri-piciri Johanna C-ről nézve, mert elég közel van hozzánk, és ez még rátesz egy lapáttal.

Megbeszéltem a barbával, hogy korán fekszem, hogy ha esetleg elkezdenék a rakomány felszínének elegyengetését (magyarul a trimmelést), akkor felkelek.


Október 10. péntek, Nyikolajev.

Ma egy éve La Vallettában voltunk, Málta fővárosában kirándultunk.Nos, hiába adtam ki a matrózoknak, hogyha elkezdenék a rakomány trimmelését, akkor keltsenek fel, senki nem szólt. Mivel fél kilenckor már ágyban voltam, és el is aludtam, ezért aztán hajnali négykor már kukorékoltam. Viszont hiába meresztettem a szemem, nem tudtam rájönni, hogy mennyit is rakhattak belénk. Aztán kiderült: két egész teherautóval hoztak este hat és reggel hat között. És ez nyilván hatalmas megelégedéssel töltötte el őket, mert az éjszakai lendületet megfékezendő reggel hétkor darunak még írmagja se maradt a hajó környékén.
Ennek egyenes folyománya, hogy nem is raktak...
A külső hídon vagyok, mögöttem az Atlantic PrideMa egy éve La Vallettában voltunk az asszonykámmal!
Tegnap az ügynök meghozta a Port State Control által kifogásolt Notice-okat, letöltötte az Admiralitás honlapjáról. Nem mondom, hogy rossz dolog lenne, de azért egyelőre több a munka így, mintha füzetben kapnám meg, papíron. Sok a nyomtatnivaló, és végül mindent ugyanúgy kell adminisztrálnom, tehát nem könnyíti nagyon a munkát, legfeljebb az a jó benne, hogy naprakészen tudom tartani a térképeimet és a kiadványaimat.
Este hat körül ette vissza a fene a rakodókat. Folytatták, de nem nagy meggyőződéssel. Volt vagy kilenc óra, amikorra beraktak még száz tonnát. Éppen Ljosa volt szolgálatban, jön és mondja, hogy itt volt három nagyon nagy főnök, és aggodalmukat fejezték ki, hogy belénk fér-e a rakomány, amennyi nekik van. Bennük... a raktárjukban... Mondjuk ezt nem nagyon értettem, mert helyünk az van bőven. Az már messziről üvölt, hogy a stowage factor (rakodási együttható, ami megmutatja, hogy egy tonna rakomány hány köbméter) köszönő viszonyban sincs azzal, amit nekünk rakodás elején megadtak. Szerintük 1,85, azaz jó könnyű. Hát így ránézésre nagyjából 1,5 körül lehet, mert helyünk van bőven.


Október 11. szombat, Nyikolajev

Fél ötkor ébresztett Jurij, azzal, hogy kész az egyes raktár, most mi legyen? Megtekintettem a helyzetet, és mutattam, még hova jöjjön lópúder, és bejöttem naplót írni. Hatkor már tele volt, és a darus becsületére legyen mondva, szépen feltöltötte, és elegyengette a felszínét, olyan munkát végzett, amire a francia nem volt képes La Pallice-ban. Viszont jön megint Jurij, hogy a forman üzeni, hogy beraktak 3140 tonnát, még van két teherautónyi, és nincs több rakomány.
Hát lehet, hogy rakomány nincs több, de probléma annál inkább. Mert a shipping order úgy szól, hogy berakunk "up to full", azaz a teljes rakodókapacitást ki kell használni. Hogy a rakomány súlya több már bennünk, mint amit én megadtam, annak az oka az, hogy a rakodási együttható nem volt igaz, amit kaptam a rakomány feladójától.
A máltai delfináriumban voltunk ma egy éve! Mostan kíváncsian várom a fejleményeket. Mert orra vagyunk bukva (hiszen elől lett befejezve előbb), és még van vagy 350-400 tonnányi rakománynak hely, ami majd kiegyenesíti a hajót.
Ma egy éve a máltai delfináriumban voltunk, ahol delfinek, fókák, és papagájok kunsztoltak az idomárok akarata szerint.
Lassan, lassan ébredezik a hajó. A barba is felkelt, megnézte az íméleket, aztán a szakács is előbukkant, Vovának is volt ma már telefonja (ez tengerész humor, mert amikor a gépházi vészcsengő bejelez, akkor szoktuk mondani, hogy telefonod van, rohanj...) és futott a gépházba.
A főnök szerint csendes hétvégénk lesz, mert hogyan tudnak valahol rakományt szerezni? Vagy ha tudnak is, azt ide kell hozni, meg be kell rakni, szóval nem könnyű az ukrán szotyolapréselmény és -darálmány feladók élete manapság. De hát gond egy szál se, ha eddig is épült a szocializmus magától, akkor ezután is fog, mert nagyon úgy néz ki, itt még azt toldozgatják, foldozgatják, hiszen semmi nem történt, amit korszerűsítésnek lehetne nevezni, a jól megszokott rendszer tovább dolgozik. Kíváncsi vagyok, mikor jönnek rá, hogy ez teljes képtelenség, ahogyan itt a munkához állnak.
Aztán minden gyorsan lecsengett. Hamarosan kijelentették, mivel nem fér a hajóba, ezért nincs több rakomány, de ezt nem gondolta senki komolyan. Aztán mondták, hogy még két teherautóval összesöpörtek valahonnan, de ez is elmaradt, tehát rögtön rájöttem, hogy kész, befejezték a berakást. Szépen elegyengették a rakomány felszínét, per sacc meg tudtam állapítani a szabad raktároldalt, ebből kiszámoltam, hogy mennyit lehetett volna még berakni, mert ezt a kihasználatlan teret is ki kell fizetni a feladónak (deadfeight). Nekünk 65-ös rakodási együtthatót adtak meg, az én számításom szerint 55 körüli a valós érték (a felhasznált hajótér térfogatát elosztottam a draft surveykor megállapított súllyal - fizikatanárok ne figyeljenek most - és ez adja ki a stowage factort. Ezért is kellett elegyengetni a rakomány felszínét).
Raktárcsukás, aztán vizsgálat, ami azt jelentette, hogy ugyanannyi léhűtő jön, mint érkezéskor, mindenki elvisz egy táskányi papírt (meg persze hoz is), és tartják a markukat, a parancsnok meg fizet, ha békében akar távozni. Annyi öröme volt, hogy most valamivel kevesebbért nem kekeckedtek, mint érkezéskor.
Raktárcsukás után a surveyor jól leplombálta a raktár pontonjait és az első és hátsó búvónyílásait. Na, most már mindenki nyugodtan alhat Ukrajnában, hogy nem fogjuk megdézsmálni a lópúdert. Mert gondolj bele, ez a veszély annyira nyilvánvaló, mint a pinty! De már nem kell aggódni. Elmehetnek a francba. Regulákból és bürokráciából nem lehet várat építeni. Szegény Ukrajna...
Manőver, majd gyí! Eljöttünk a kies Nyikolajevből, ahol a hajó 21 napot töltött.


Október 12. vasárnap, úton. Fekete-tenger

Málta, Mdina, a középkori városka
Egy nyugis nap a Fekete-tengeren. Tevés, vevés, meg minden. És persze szép idő van. Kell az ilyen semmilyen nap, amikor ez minden.
Ma egy éve kiránduláson voltunk Málta belsejében, megnéztük Mostát, voltunk Mdinában és megnéztük a Szent Pál barlangot a templom alatt.


Október 13. hétfő, úton, Boszporusz.

Sok hajó közöt sodródtuknkHajnalban érkeztem, ahogyan az már lenni szokott (amióta alagutat építenek a Boszporusz alatt, vagy másfél éve), ki kell várni a sorunkat. A hajókat besorolják, és mindenki megkapja az időpontot, amikor mehet. Nos, hajnali négykor álltam meg, és kezdtünk sodródni. Eszméletlen, mennyi hajó össze tud jönni, a radart sűrűn tele pöttyözték. Estére ígérték az áthaladást. Hajnalban javítottam pár térképet, fabrikáltam az utunkon, és már itt is volt a váltás.
Délben már azt is tudtuk, hogy 18.20-kor mehetünk át.
Ruméli hisar, Isztambul Délután elővettem az orosz könyvem, és vén fejjel, elkezdtem felfrissíteni, amit valaha megtanultam, azzal a hátsó szándékkal, hogy még javítok is rajta! Valerijtől kaptam egy frankó orosz szótárt, tud az mindent, amit csak lehet, több mint két és félmillió a szóállománya, persze a magyar hiányzik belőle.No, de sebaj! Amit angolul tudok, azt ki tudom keresni. Persze beállítottam a laptopomon az orosz billentyűzetet is, és ha lassan is, de azért tudok pötyögni orosz nyelvű szavakat. Ezzel kapcsolatban is volt egy nagyobbacska bosszúságom: installáltam egy programot, ami az orosz billentyűzetet beállítja, és ez olyan jól sikerült, hogy innentől kezdve csak orosz és angol volt, a magyar kitörlődött, és hiába akartam visszaállítani, a Windows készletéből is kitörlődött. Szerencsére már van némi rutinom, és a telepítés előtt rendszer-visszaállítási pontot készítettem, így sikerült megoldanom a magam okozta gondot.
A régebbi Boszporusz híd Isztambulban Este hat húszkor valóban átmehettünk, és ahogy az már ősidők óta itt szokásban van, az egészségügyi vizsgálat csónakjába lementem, elintéztük a formalitásokat, csak éppen nem kértek, és nem kaptak cigit. Pedig ez errefelé szinte az élet alapja...
Nem tudtam megállni, hogy ne videózzam az esti Isztambult, hiába voltam itt sokszor, olyan szép a világnak ez a csücske, hogy muszáj...


Október 14. kedd, úton, Dardanellák, Égei tenger.

Reggel fél hatkor én vettem fel a révkalauzt. Valerij mindig pilottal megy át, hiszen senki nem fizet azért, hogy ne vegyen, hát akkor minek törné magát, nem?
Vitorlás az Égei-tengeren Szép időben megyünk, forgalom alig van, néha egy-egy vitorlást látni.
Éjjel szokás szerint magamba döntöttem két liter zöld italt, hát nem voltam egyáltalán szomjas. A pilóta bácsi megkínált szezámmagos valamivel, hogy meg ne sértsem, törtem egy darabot a péksüteményből. Hát nem az otthoni borzadmány, amit a látványpékségeknél lehet kapni. Ebbe harapni lehetett, mert levegőn és az 59 különböző E adalékanyagon kívül úgy látszik, itt lisztet is tesznek a pékáruba.
Ja, ígértem, meg fogom szeretni a poljanai savanyúvizet, ám eddig még nem sikerült, ezt férfiasan bevallom. Ez a mosószóda ízű gyógyvíz a Super Greensszel igazán említésre méltó moslékot ad ki, de majd csak eljön az idő, amikor már élvezettel iszom! Mert jelenleg még nem. Nagyon nem!
No, a szakácsról még nem nagyon beszéltem, pedig ő fontos ember a hajón. Nem hinném, hogy rosszul főzne, persze más, amit megszoktam. Azt hiszem, ez a jellegzetes ukrán konyha, amit most Szása vezet. Megfőz egy irdatlan fazék borscsot, és esszük, amíg el nem fogy. Na, ez a kaja olyan, mint a töltött káposzta: minél többször melegítik, annál jobb! És nemcsak ebédre, de vacsorára is tálalja. Aztán kérem, amit otthon el nem tudnánk képzelni, az a sok kása! Teljesen hétköznapi zabkása, és ez megy a rántott hús mellé, meg a májhoz, meg mit tudom én, mi mellé. Az állaga kicsit sűrűbb, mint a zabpehelyé (amit otthon készítünk), de ha valaki nem szokta enni, akkor a tejbegrízhez hasonlíthatja, csak ez nyúlósabb, jobban ragad a villához, a tányérhoz. És persze nem rossz, sőt, inkább finom. Csak először volt furcsa, mikor másodszor tette elém Szása, már örömmel vettem. Pedig a kaftán szerint ez a legolcsóbb étel, tehát a leginkább katonakaja...
Na, és ha nem porridge, mert ez a zabkása pontosan az, amit az angolok a hagyomány szerint reggeliznek(tek), akkor főtt tészta a köret mindenféle húshoz. Sajnos, ez nem a legerősebb oldala a mi kukinknak, mert eléggé szétfőzi. Viszont a salátáit is szeretem, ez főtt bab, meg borsó, apró káposzta és cékla, és ez ízesítve. Mert friss zöldség jelenleg nincs a hajón.


Október 15. szerda, úton, Égei-tenger.

Azt hiszem, rajtam kívül most mindenki erősen aggódik a hajón. És ennek az oka Lys Line. Ugyanis ezek az ukrán fiúk itt szeretnek hajózni, a Fekete tengeren, meg a Földközin, ahol, nincsenek nagy hidegek. Most, hogy az új hajóbérlő leírta, hogy Skandináviából lesz a fuvar a Földközire és a Feketére, most rettenetesen félnek, hogy befagy majd az összes lyukuk és eltörik a hajuk meg a bajszuk, olyan kemény télbe viszi őket a norvég. Pedig nem. Az atlanti partokon télen sincs túl hideg, hogy attól ennyire kelljen félni. Mert most kell rendelnem téli overallt, kesztyűket, cipőket, meg fityfenét. Nem baj, majd ha fent, a hegyekben rakodunk jó lesz.
Ami a barba szívét jobban megviseli, az a jéghajózás... mondom, egy nagy rakat aggodalom a hajó (rajtam kívül). Hiába mondom, hogy nincs gond, egy szál se, de ő ismeri a Balti tengert, ott kurva hideg van télidőben, én viszont tudom, hogy a Lys Line körzete Göteborg, Malmö, és Norvégia, ez pedig közel sem a balti vizek.
Aztán az se okozott nagy örömet a főnök esetében, hogy átnevezik a hajót, amint ez már szokás, ha hajóbérlőt váltanak (és a név utal a hajóbérlőre, a mi nevünkben a C az a Carisbrooke-ot jelenti). Az új név persze nem lesz nagy változás, csak a Johanna lesz skandinávosítva, és a C töröltetik belőlünk. Az új név: Johanne. Ez persze elég ahhoz, hogy egy csomó munkát adjon: az összes hajóokmányt át kell íratni. A hajón, a mentőfelszereléseken át kell festeni a nevet, minden iratot újra fejlécezni... Persze, ez se megoldhatatlan feladat. Volt benne részem amikor a Pelcerriert átvettük és Pancon 3 nevet kapott, aztán amikor a Paduából Niklas lett, és végül az RMS Andromeda is hajóbérlő váltás miatt kapta a Hav Andromeda nevet.
Még mindig nem tudjuk, hova megyünk. Ma éjjel már nem Haifát írtam a naplóba, hanem "UK for order" a célállomás, azaz egy "később megnevezendő kikötő az Egyesült Királyságban". Most már nem kell titkolnunk a valódi útirányt, így kérte a hajóbérlő, hogy amíg áthaladunk Törökországon, addig mondjuk azt, hogy Izrael a rendeltetési hely.


Október 16. csütörtök, úton, Földközi-tenger, Málta 2-es horgonyhely.

Nyugis nap, szép idő, minden, ami ilyenkor kell: napsütés, majdnem szélcsend, meleg, ma már 26 fok volt árnyékban!
Ma megkezdtem a harcot a tulajdonossal. Persze ez nem vérre megy, csak pénzre. Nekem azt "mondja" költsem a pénzét, de ha költeném, nem akarja... magyarán összeállítom a rendelést. Ilyenkor az ember azt mondja magában: kell 15 darab rézzel kivert, lapos, szegecselt bizgentyű. Mivel tudom, hogy a parancsnok is szőrös szívű (hivatalból, mert amúgy persze nem), ezért írok 20 darabot, mert öt darabot biztosan levesz a rendelésből. De mivel tudom, hogy a tulaj is levesz belőle, ezért a biztonság kedvéért ráteszek még tízet, ez már harminc. Aztán tudom, hogy ő is tudja, hogy tudom, hogy meghúzza a rendelést, ezért biztosan a felét adja csak, ami a megrendelőn szerepel, ezért még megtoldom egy pöttyet, ez már negyven. Aztán két lehetséges eset van: pro primo, ha megérkezik a rendelés, akkor találunk 10 darabot. Mindenki meg lesz elégedve, a tulaj is, meg mi is, mert valójában csak öt darabra van szükségünk, hát lesz tartalék is, amit a német hajótulajdonosok nagyon rühellnek a hajón. Pro secundo: egy szál se érkezik, viszont van negyven darab alumíniummal borított, domború, hegesztett bizbasz, és megint két eset lehetséges:
- csak ez volt, amit kértünk nem kaptak, ezt küldték, bár semmire nem tudjuk használni, mert ötévente egy darab kell belőle.
- a shipi nem tud angolul, és marhaságot hozott, de azt nagy magabiztossággal, és három napig hajszolta, amíg összejött az igényelt mennyiség, és hiába visz haza mindenki egy darabot, mert a háztartásban még jól jöhet, csak nyolcan vagyunk, 32 a nyakunkon marad.
Szóval írom a rendelést, és csak csodálkozom, hogy ezek az ukrán fiúk milyen magabiztossággal gondolják, hogy az ISSA katalógus azért van, hogy összeírjanak mindent, amit szem-szájuk megkíván.
Az őrségem végére megérkeztünk Málta alá, fél hétre ledobtuk a horgonyt a 2-es olajvételező körzetben - ez egy horgonyzásra kijelölt terület -, és várjuk az olajozós bárkát, hogy megtankoljunk.
Este az akai fotóimat rendezgettem, készítek belőlük tematikus sorozatokat, jó szórakozás. És a máltai képeket is nézegetem, és felidézem a tavalyi októberelésünket a szigeten.

Október 17. péntek, Málta 2-es horgonyhely, úton.

Mellénk kötve az üzemanyagszállító hajóKicsit később keltett a barba, mert pont éjfélkor érkezett a Santa Elena, az olajos hajó. Hát, nem egy 3-ik évezredbeli modernség... úgy kellett a dög nehéz gumitömlőt a raktártetőn végighurcolni, aztán a csatlakoztatás se egy kattintás volt, de Vologya és Ruszlán ügyesek, fél kettőkor már kaptuk a nehézolajt. Egy óra tíz perc alatt nyomták belénk a 85 tonnát, és háromkor már húztuk a horgonyt, és gyerünk! Elhajóztunk La Valletta előtt, alig derengett valami az erődből. Bugibbát jól ki lehetett venni, mert dombra épült, aztán a Mellieha öböl következett, de abból nem sok látszott, és máris Gozó szigetére húztunk rá. Másfél mérföldre mentem el a partok mellett. Aztán a nyílt víz, és irány, na hova is? Még mindig azt írom a naplóba, hogy UK, for order.
Délben megyek fel a hídra, hát kérem, nyakig járunk a kakiban...
Két okból is kifolyólag: 1. A barba fejtágítást tartott a legénységnek az Ukrán Nemzeti Bank intézkedéseiről a lakossági számlákat illetően, és a kérdés az volt, utaljon-e a Marlow, vagy se. Gondolom, világszerte omlik összefelé a szarból épített vár, amit a bankemberek emeltek nekünk csak a hasznot tartották meg maguknak. Biztosat nem tudok, mert híreim nincsenek, mindössze annyi, hogy Izland válságban, a pénz értéke nulla, és mi lehetünk a következők... Ez csak egy fél mondat volt beszélgetés közben...
A másik ok, amiért balhé van, hogy felvettünk 45 tonna LSFO-t, azaz üzemanyagot, a megrendelt 85 tonna helyett. A hajóbérlő tombol, a barba dühöng, és szidja, mint a bokrot, azt a két idiótát, akik már persze hazamentek, de itt hagyták az eszelős ötletük eredményét... Szóval az előző barba, a neve nem érdekes, hajóztam már vele, csinált egy nagyszerű húzást: megspórolt üzemanyagot, több mint huszonöt tonnát! A vadmarhája! Azt hiszi, hogy ugyanazt lehet csinálni, mint a szocializmusban? Akkor szokás volt a "megtakarítás" és ezt el tudták akkoriban adni. Akkor így hívták azt, hogy meglopták a hajó üzemeltetőjét. Nos ez az orosz, most is ezt tette, és felajánlotta a tulajnak, hogy eladja neki, és átadják egy másik hajónak. De hát ez nem szokás a civilizált országokban, hát itt maradt a hajón. És ahogyan az lenni szokott, a hajóbérlő a saját nyilvántartása szerint rendelte az olajt, ami aztán jól nem fért belénk, mert mindenfelé ez az átkozott "megtakarítás" volt bespájzolva. Ja, erről az átadás átvételkor nem tájékoztatta Valerijt, csak később mondta el Misa a gépész, aki közben ki lett rúgva, és hazament.
És persze Valerij nem hajlandó magyarázkodni, elmondta, amit tudott, és megírta, kérdezzék az előző barbát, őt meg hagyják aludni. Hiába is jött két ímél, nem keltettem, majd este hatkor ráér.

Október 18. szombat, úton, Földközi-tenger.

Gyönyörűséges időnk van, hétágra süt a nap, plusz huszonnyolc fok, csak a páratartalom magas, és ezt nem igazán szeretem.
Akkor folytatom, az előző barbát. A legénység teljesen ki volt rá akadva, Valerij megmutatta a levelet, amit elküldtek a tulajdonosnak és a Marlow-nak, Leírták benne, hogy szolgálati időben lent sétafikál a raktártetőn, közben a híd felügyelet nélkül van, és nem öt percre. Aztán arrogáns és durva hangon beszél a legénységgel, és érezteti velük, hogy ez a nemzetiségük miatt van. Ehhez a barba azt is hozzátette, hogy Törökországban elment pecázni az ügynökkel, a hajó motorcsónakját használták. Egyedül jött meg, a csónakot valahol a parton hagyta, a matrózok mentek érte másnap, a motor rossz volt, úgy kellett beevezniük. A csónakmotort azóta se lehet használni, most Vova próbál varázsolni bele valamennyi lelket. Persze az átadás átvételkor mélyen hallgatott a disznóságairól, így Valerij csak később tudott meg mindent, apránként.
Amit nem értek, hogy amikor vele voltam, akkor teljesen normális volt. Ruszlán, a matróz (mert így hívják a mostani olajozót is) mondta is a többieknek, hogy valami történhetett vele, mert teljesen más volt az előző szerződése alkalmával.
Más:
Egy hatalmas konténere hajó a távolbanUgye a személyzet nyolc főből áll, és most van a hajón hat laptop. Első alkalom, hogy a matrózoknál is látok. Persze ez egyre gyakoribb lesz, ahogy az árak csökkennek, és ahogy egyre fiatalabbak lesz a legénység (vagy csak én látom így?). Ljosa, a legfiatalabb matróz, ő akadémiát végzet, immár három éve, de nem tud hajót kapni, mint kezdő tiszt. Értelmes, okos, és fenemód jól beszél angolul. Így ő a tolmács, főleg akkor, amikor Makszimmal kel beszélnem, mert ő aztán csak nézni tud angolul, azt se valami értelmesen. Jurij a kettő között van de közelebb Makszimhoz. Ezért is döntöttem úgy, hogy belevetem magam az orosz tanulásába. Makszim persze intelligens, mert látja, hogy nem értem, és azt is, hogy igyekszem velük minél többet beszélni oroszul, hát amikor velem beszél, nem hadar, lassan mondja, tagoltan beszél, nem esik abba a hibába, ami miatt sose mondtam hajón, hogy tudok egy kicsit, mert akkor azonnal hadarni kezdtek, és meg voltam lőve, mert nem értettem semmit...
Szóval a hat laptopból három a földszinten van, és össze akartak hozni egy helyi hálózatot, hogy tudjanak játszani valami gyönyörűséges, az intelligenciát erősen próbára tevő, lövöldözős játékot. Mivel nem nagyon jött össze, Ljosa tőlem kért segítséget. Igyekeztem a legjobb tudásom szerint segíteni, bár azt tudni kell, hogy szinte semmit se tudok a témáról, mert nem dolgoztam helyi hálózaton. A legnagyobb meglepetésemre, amit mondtam, jó volt, és sikerült összehozniuk. Azóta boldogan játszanak.
Ami most a bajom, hogy a barbával nem megy az orosz beszéd. Mert ha nem tudok valamit, azonnal angolra váltok, és ő is, ha látja, hogy nem értem, amit mond. Viszont a fiúkkal nincs gond, velük lehet gyakorolni. Szása viszonylag pötyög angolul, és kérdez is, ha valamit nem tud. Az volt az aranyos, amikor valamit magyaráztam neki oroszul, Ljosa épp akkor jött be, és meglepve mondta:
- Chief, már annyira megy az orosz, hogy angolt tanít a mi nyelvünkön?
Pedig csak annyit magyaráztam Szásának, hogy az "I have order" nem azt jelenti, hogy ja zakazal (megrendeltem), hanem azt, hogy u minyja zakaz (van rendelésem)...
Még nem tudjuk, hova megyünk.

Október 19. vasárnap, úton, Földközi-tenger.

NapkelteNyugis vasárnap. A kedélyeket csak a rendelés borzolja. Vagyis inkább csak az enyémet, amikor meglátom, hogy mi mindent meg akarnak rendeltetni a matrózok. Nem győzöm beírni, már három teljes oldal az order, de ma lezártuk. Holnap Valerij elküldi, és várjuk, hogy mi valósul meg belőle, azaz, mit küld majd a tulaj, és mire mutat fityiszt.
Javítom a kiadványokat, meg a térképeket, de nem nagy kedvvel, pedig kellene haladni vele, amíg jó idő van, mert ha beköszönt a viharos, akkor nem lehet dolgozni, csak ülni a hídon.
Csináltam egy csomó (na, jó, három-négy) Pover Point bemutatót az akai fényképekből, kiválogatva a legsikerültebbeket, azt hiszem, így már idegen számára is nézhető, nem unalmas.

Október 20. hétfő, úton, Alborán-tenger.

Úgy mentem fel a hídra, hogy na, most mindent megtudunk, de semmi. Nem kaptuk meg a kirakó kikötőt, így továbbra is megyünk bele a vakvilágba. Ennek nyilván az az oka, hogy a hajóbérlő útközben értékesíti a rakományt, és ha jó áron eladta, akkor majd az átvevő megadja a rendeltetési kikötőt. Este, őrségváltás előtt azért kaptunk egy üzenetet, holnap 12 óráig megadják, hogy hova megyünk. Kíváncsi vagyok a holnap déli őrségváltásra.
Kérem, ma olyat kaptunk ebédre, amit a legmerészebb álmaimban sem mertem volna elképzelni egy tányéron: májfasírt, borsó-cékla-kukorica-bab salátával és most figyelj: kalamáris rizottóval! (Most jót nevettem a Word nyelvhelyesség ellenőrző ajánlásán, mert a "kalamáris" helyett a tintatartó szót ajánlotta... aranyos!) Ezért aztán megettem, a rizottót, azután kerítettem sort a májból készült kotlett elfogyasztására (a fasírtot ezek kotlettnek hívják). A vacsora kimaradt, nem azért, mert pizza volt, hanem mert jól esett egy kis kajaszünet. Viszont megittam hat teát az őrségben, és 2,4 liter folyadék, amitől jókat pisiltem.

Október 21. kedd, úton, Cadizi öböl.

Hajnalban hallgattam a világhálóról letöltött dolgokat. Hát jól belenyúltam, mert egy hallatlanul érdekes előadásra akadtam dr. Freund Tamás agykutatótól, az Önzés és az elmagányosodott ember címmel. Valami döbbenetes élmény volt, ahogyan éles logikával megmutatja, hogy a társadalmi viselkedés biológiai kódoknak engedelmeskedik. És most először érzem úgy, hogy veszélyben van a magyarság, és nem valami aljas, világot átszövő összeesküvés áldozata lesz, hanem a saját sírját ássa azzal, hogy nem képes az összefogásra. Érdekesen mutatja meg, hogyan működnek a beidegződések, és hogyan lehet egy népcsoportot, egy társadalmi réteget kiszolgáltatottá tenni a média segítségével. Csak be kell feketíteni mindazt, amire eddig büszkék voltak, és így talajtalan lesz, és ideális fogyasztóvá válik. Ki az ideális fogyasztó? A kapcsolataitól, céljaitól, megfosztott, magányosan szorongó ember. A fogyasztói társadalom ideálja az infantilis személyiség, vagy ahogyan Czakó Gábor nevezte: a konzumidióta, akinek jellemzői a bizalmatlanság, az ellenségesség, unalom, öncélú izgalomkeresés, erőszak vagy agresszivitás a szorongásainak oldásra. És ezt a fajta új embert nevelik a kereskedelmi tévécsatornák, a lehető legnagyobb intenzitással, és soha nem látott hatékonysággal!
Aztán jól beletrafált a kicsi szívembe is, de persze igaza van, amikor azt ecsetelte, hogy ebből az iszonyatos információáradatból egyesek úgy akarnak menekülni, hogy vidékre költöznek, kidobják a tévéjüket és a mobiljukat, de hozzáteszi, hogy ez nem mindenkinél valósítható meg. Szerencsére egy nyugdíjas tengerész számára ideális megoldás, és az is jó tipp, hogy a mobilt is ki lehet dobni. Aki el akar érni, az majd levelet ír! Vagy felhív, amikor bekapcsolom a telefont, mondjuk délután fél öt, és öt között leszek elérhető a vonalason, mobil meg nem kell. Minek, hiszen sokkal drágább, mint a vezetékes, és számomra nem sok olyat nyújt, amiért érdemes megtartani, persze azt nem mondom, hogy semmit! A tengeren kell, persze, ott aranyat ér, de otthon nem igazán.
Na, nem ragozom, érdemes meghallgatni, akinek van világhálója, az guglizza meg magának az előadó nevét, és biztosan megtalálja.
A mai ebéd se nem volt ám kutya, a tegnapival egy sorba állhat: báránysült és ehhez a szokásos saláta, no meg valami izé, amire nem jöttem rá, hogy miből van, csak a szardínia ízt éreztem rajta. Hát persze, hogy előbb megettem ezt, aztán a sültet a salátával, majd kikérdeztem Szását, hogy ez vajon mi is volt? Nos kérem, maradék rizsbe belekevert szardíniát, hagymát, főtt tojást, és elzagyikosította, de úgy, hogy a rizsre rá se lehetett ismerni, olyan pástétom állagú lett (és finom volt), de nem hinném, hogy kifinomult ízlésű kulináris körökben, mint a báránysült ideális köretét jegyeznék...
Aztán délben persze nem volt semmi infó a berakóról, de fél négy felé megjött: New Hollandba megyünk. Ez az Új Hollandia kérem, egészen közel van a régihez, mert a Humber folyón kell felmenni egészen Hullig, és ott van valahol. A pilot majd tudja.
Ott lesz minden, ami szem szájnak ingere: kirakás, élelmiszert kapunk, mert a kambúza meglehetősen üres, aztán a megrendelt fedélzeti és gépészeti anyagokat is várjuk (kíváncsi vagyok, mi mindent húznak ki belőle), aztán átnevezzük a hajót, búcsút mondunk a hajóbérlőnek, üdvözöljük az újat és így tovább...
Vége van a nyárnak, becsuktam az ablakot, éjfélkor már tréningnadrágban megyek szolgálatba. Lehűlt a levegő, már csak 23 fok van, és északi szél, tőlünk másfél-két napi járásra meg dühöng vihar, csak remélni tudom, hogy mire odaérünk kiadja már a méregfogát.

Október 22. szerda, úton, Atlanti-óceán.

Éjfélkor megyek fel, hát kérem, kiderült, hogy a másfél, két nap mindössze öt-hat óra volt, mert beletrafáltunk az északi viharba, de nagyon. És hiába mondta a Lánchíd rádióban Vass István Zoltán a felvezetőjében, hogy:

A viharos tengeren"Akit akár csak egyetlen egyszer is a tenger ringatott álomba, az sose fogja elfelejteni. Némi rosszmájúsággal megjegyezhetnénk, kivált, ha elkapta a tengeribetegséget. Székely István nem kapta el. Vagy ha mégis, nem távolította el a hajózástól..."

Nos, csak azt akarom mondani, hogy de igen, elkapott, és ettől fogok a falnak menni, vén tengerész létemre újra tengeribeteg vagyok... Ezt már leírtam többször is, azt hiszem a legutóbbi, tengeri naplóim mindegyikében benne van, ha jön az első vihar, akkor kész vagyok!
Hát a mai éjjel is... nem tudtam, hova bújjak, nyüszítettem, mint a kiskutya a mamáját keresve, és másfél percenként az órát lestem, abban reménykedve, hogy legalább fél óra eltelt az előző óta. De ilyenkor az idő fenemód megmakacsolja magát, rád telepszik, a másodperceket tízpercekké nyújtja, és a hatórányi őrséget végeláthatatlanná tudja tenni. A hajó meg közben egykedvűen bukdácsol, a híd liftezik, még a barbaszékben sem biztonságos, hát a szegény tengerész bekucorodik a térképasztal mögötti szófa sarkába, a lábát nekifeszíti az asztal sarkának, és radart bámulja, meg az órát... És egyszer csak azt veszi észre, hogy legyőzte az órába zárt időt, és boldogan ébresztheti a váltótársát, két lépéssel a kabinban terem, ahol összerogyja magát az ágyra.
Délben úgy keltem, mint akinek jaj de jó, túl vagyok rajta, de ebéd közben a gyomrom előbb alaposan megizzasztott, majd azt mondta: sztoj, egy falatot se többet a marhavagdaltból, mert kidobom. Én szót fogadtam neki, sőt, hogy a kedvébe járjak, mondtam a szakácsnak: ma se jövök vacsorázni. Nem volt sokkal kellemesebb ez az őrség sem, de gyorsabban telt el. Még videózni is volt kedvem, mert láttam, nagyon szép tengeri vihart lehet majd összevágni. Most nagyon sajnáltam, hogy nincs fényképezőgépem. Illetve van, csak ugye tudjuk... Vacsora semmi, alvás annál több. Hattól tizenegyig egyfolytában húztam a lóbőrt, és arra ébredtem, hogy végre, sokkal jobb. Nem bukdácsolunk. Annyira nem, mint nappal... Egy szelet kenyér belém tudott jönni kevéske bacon szalonnával. És most írom a naplóm, aztán megyek fel, hogy... na, meglátjuk, hogyan...

Október 23. csütörtök, úton, Atlanti-óceán, Vizcaya.

Eső utánA hajón semmi ünnep, persze, miért is lenne? Csak a szívemben van az, emlékezve 56-ra. Meghallgattam Molnár V. József megemlékezését, amit 2006-ban mondott el, összekapcsolva az ünnepet a Nándorfehérvári csata évfordulójával és Hunyadival. Beszélt Bocskairól, akiről annak idején hivatalosan szó se esett (csak édesapám írt róla regényt, ami meg is jelent). És persze megmutatta, mit is várhatunk Európától, ugyanazt, mint Hunyadi, amit Bocskai, amit Rákóczi, amit az 56-os forradalom, azaz semmit, hát miért is gondolja valaki, hogy az EU más lenne? Miért kellenénk nekik most partnerságra, ha ezer esztendőn keresztül nem kellettünk? Csak a piac kell, meg a rabszolgamunka, persze egy behódolt, csúszó-mászó, gerincét vesztett magyarság az, igen, azzal már tudnának mit kezdeni...
Inkább beszéljünk a méhecskék nemi életéről...
A VizcayánMeg arról, hogy elmúlt (időlegesen?) a rossz idő. Jönnek, mennek az ímélek, és kapjuk az ígéreteket, hogy jön a megrendelt anyag, az élelmiszer, megveheti a barba a téli munkásfelszerelést, csak azt mindenkinek a hajón kell hagynia hazamenetelkor. Az átnevezéssel kapcsolatban egyre több iratot hoz a drótposta, és jönnek majd a felügyelők, a Llyods Registertől, aki a hajó új bizonyítványait állítja ki, jön a DNV inspektor, hát fel kell készülni az ISPS ellenőrzésre is. Az is elképzelhető, hogy még arra is lesz időnk, hogy kirakjuk a hajót? Már alig várom, hogy túlessünk ezeken, és akkor egy viszonylag nyugodt időszak elé nézünk, ahol csak a napi feladatokkal kell foglalkozni, és hajózni.

Október 24. péntek, úton, Vizcaya.

Körülöttünk mindenhol süvölt a rádió, hogy jaj de rossz idő tör mindjárt ránk, 9-10 vihar, meg minden. Jó lenne valahogyan kikerülni, de legalább hátulról venni.
Nagy munkában vagyok: a honlapomat rázom gatyába. Igaz, az nem látszik meg rajta, de már nagyon sok sallang lehet a tárhelyen, ezért most átírom az egészet, és amikor feltöltöm, csak az kerül majd ki rá, ami aktuális. Persze, közben, ami hibát találok, azt is kijavítom.


Október 25. szombat, Angol-csatorna.

A csatornára az előrejelzés délnyugati 9-es időt adott, legalább ez hátulról tolja majd a hajót. Mondom, majd, mert eddig semmi. Szép, csendes időben hajózunk, mindössze friss szél van, ami legfeljebb 3-4-es erősségű.
Javítom a honlapom.
Délben még elkaptam annyi térerőt Jobourgnál, hogy egy sms-t tudtam küldeni az asszonynak, és magírtam, hogy hova megyünk. Ez az Új Holland nem egy nagy durranás, a térképről ítélve van egy folyóba nyúló móló, és két és fél ház... Hétfőre hatalmas programot ígértek, majd meglátjuk. Az őrségek alatt sokat jár az eszem Akán (jópofa, hogy a vidéki házunk helyett a falut mondom mindig), most azt tervezem, hogy az új villanyvezetékeket hogyan kell kialakítani?


Október 26. vasárnap, Doveri-szoros, Északi-tenger, Bull horgonyzóhely.

Az átkelés meglehetősen kalandos volt, mert a keresztezés alkalmával igen sok hajó jött jobbról, és sok volt köztük az együttműködésre képtelen filippin, meg mit tudom én, milyen nációhoz tartozó tiszttel. Azért csak átevickéltünk, a barba csak fél kettőkor ment le, viszont ma van az óraállítás, egy fél órával tovább alhat.
Semmi hír, csak annyi, hogy horgonyra állunk, aztán majd egyszer csak jól kikötünk. Már nincs sok hátra a honlapom átfésüléséből.
Aztán a hírből valóság lett: megérkeztünk, horgonyt dobtunk, és itt vagyunk. Állítólag holnap valamikor kiköthetünk, és másfél nap alatt kiraknak majd bennünket. Hiszem, ha látom.
Ebédre grecska volt, ez egy közép oroszországi leves, amire mindenki azt mondta, hogy jó. Hát nem is rossz. Oly annyira nem, hogy egyszer otthon is el fogom készíteni. Van benne kása, meg rizsa, meg krumpli, meg majoránna, afféle vegetáriánus, szegény ember levese. Gondoltam ezt egészen estig, amikor is a levesben találtam egy kis darab husikát. Akkor is szegény ember, vagy tengerész levese...


Október 27. hétfő, Bull horgonyzóhely a Humber folyó torkolatában, New Holland, kikötve.

Éjszaka befejeztem a honlapomat. Mivel minden percet ennek szenteltem, már amikor nem a hírlevél programozását tanultam az Okatóvideók sorozatból. Ez aztán meg is látszhat a naplómon, mert az utóbbi napokban hanyagoltam. Még arra is volt időm, hogy megnézzek két mozit az őrség alatt.
A délutáni őrségem alatt kötöttünk ki. A manőver elég időigényes volt, mert a pilot az áramlattal sodortatott a part mellé, márpedig a magas víz közelében elég lassú, úgy jó közelítéssel 1 km/h a sebessége. Viszont gyönyörű szépen part mellé álltunk. Ez egy magánrakpart, ahol nem kell éjszakai őrség, mert éjjelre bezárják, és nem lehet bejönni (partról, mert ugye víz felől...) Holnap jó sűrű napunk lesz!
Jártam egy kicsit a rakparton, hát elég hideg van! A lábam is megmacskásodott az elmúlt két hétben, hiszen alig kellett használni.


Október 28. kedd, New Holland.

Hogy mekkora is valójában ez a falu, most nem áll módomban beszámolni róla. Ennek ezer az oka, az első, hogy még nem jutottam ki. Reggel fél hétkor kelés, a raktárnyitással vártam, amíg nem jön valami írástudó.
Hétkor megjelent a rakományellenőr. Megjelent, és jelen volt. No nem a hajón, mert ahhoz be kellett volna jönnie, de a járó az éjjel leesett a korlátról, és meg kell várni, amíg jönnek a melósok, akik vissza tudják rakni. Most a partról kapunk hajójárót, és ez egy furmányos szerkezet. A hajóval párhuzamos, egy csuklón billen, és mindegy, milyen az úszáshelyzetünk, mindig ránk támaszkodik. Ha magas víz van, akkor felfelé kell rajta jönni, ha apály akkor lefelé. A korlátra támaszkodik, hát egy kicsit nem kényelmes, de szellemes a megoldás, és jó.
Na, surveyor be, megszemlélte a rakományt, aztán el. Elkezdték a kirakást, hol egy daruval, hol kettővel, de nem volt túlságosan sietős nekik. A fiúk közben elkezdték a hajó átnevezését. El kell mondanom, hogy ez egy nagyon jó kis legénység. Dolgosak, jópofák, rendes emberek, nem kell semmit kétszer mondani, amit meg kell csinálni, azt előbb akarják, mint később. Szóval kiültek stellungozni az orrba, mikor látom ám, jön valaki.


Nagyon hivatalos ember volt, a Lloyd regiszter képviselője, aki az új hajóokmányokat állítja majd ki. Ezzel a barbának elkezdődött a napi elfoglaltsága. Aztán látom, hogy megjött egy furgon a hajó orránál leparkolt, biztosan a sztór. Az is volt, hát ez szép lesz, onnan a fenéből behordani mindent! Mert ez egy épített móló, itt nincs járműközlekedés, csak gyalogjárók vannak. Kocsival a hajó orráig lehet bejönni. Nos, onnan mindenki kellett, a barbát kivéve, hát heten hordtuk a sok mindent. Ezen a járón persze csak egy ember fér el, a fedélzeten meg igazán egy sem, csak oldalazva lehet közlekedni, ha valami van a kezedben, hát nem volt semmi, mert a daru is hátul állt, azt is kerülgetni kellett, meg lehajolni, szóval nem részletezem. És ehhez hozzátartozik, hogy a hajóig egy teherautó nem tud bejönni, ezért e furgon kétszer fordult, a kapunál kellett átrakodnia. Ez arra azért jó volt, hogy a pupáról addig el tudtuk hordani az anyagot. Kaptunk téli munkásruhát is, rögtön fölpróbáltam egyet, nekem abszolút passzentos, hát jó lesz, ha jönnek a hidegek a balti kikötőkben. Cipőt is kaptunk, én egy 46-ost kértem és kaptam, talán kibírom benne a járkálást, amíg szükséges. Ami a marhaság: a Marlow ugyan beleegyezett, hogy téli cuccokat vegyünk, de ezt mindenkinek a hajón kell hagyni, nem viheti magával senki. Hát én ugyan fel nem venném azt a munkáscipőt, amit már valaki hordott, beleizzadt, benne hagyta a lábgombáját... Van nekem sajátom, azzal jól elvagyok, nem kell mástól is. Nem tudom, hogyan gondolja a cég?
Mindenesetre egy overall 55 fontba, egy cipő 35-be került. Legrosszabbul Makszim járt, akinek az overall ujja a csuklójáig se, a lábán meg a vádli középig ért. Nagyon fájintos látvány volt... Ruszlánnak meg a negyvenhatos lábára 44-es cipő jutott. Ez meg úgy lehetett, hogy a Marlow a gépészeknek nem engedélyezte, a barba a saját rizikójára mégis megvette, de őket nem kérdezte meg, hányas cucc kell nekik, mi a méretük, hanem per sacc. Így lett a gépésznek két számmal kisebb a cipője, de mivel felment a lábára, nem tudom, milyen 46-os a lába, talán kínai...
Majd írok egy szép listát, és mindenki aláírja, hogy átvette, és amikor kihajóznak, le kell adniuk, hogy a Marlow nehogy károsodjon...
A legnagyobb sztórhordás közepette befurakodott egy kis nyüzüge manus is a fiúk között, kiderült, a DNV-től jött, és az ISPS és ISM ellenőr. Na, ha ez a pasi nekem elkezdi a srácokat kihallgatni, meg engem a legnagyobb munkában, akkor... akkor... hát elküldeni nem lehet, tehát akkor nagyon csúnyákat fogok gondolni róla. (Ugyanis az ISPS - hajóbiztonsági rendszer - ellenőr a személyzet felkészültségét is ellenőrzi ilyenkor. Szép magyar szóval auditnak hívják, amiről jegyzőkönyv is készül.) Előre bocsátom, hogy ez egy rendes ellenőr volt, mert felmérte, hogy itt mindenre szükség van, csak rá nem, ezért a szükséges papírmunka elvégzése után el is ment. Közben nekem át kellett írnom a hajónevet az AIS készülékben, ami egy baromság, ha a személyzet át tudja írni, akkor ezt bármikor meg lehet tenni, és semmibe nem kerül egy hamis adathalmazt küldeni a partra és a többi hajó felé. De ha lehet, akkor oké, gyerünk, kiolvastam a kezelési utasításból, és át is írtam, az auditor meg volt elégedve.
Közben megjött az élelem hiányzó része is, behordtuk. Hát nekem ekkor már elég volt a mászkálásból, de még nincs vége a napnak. Mindenféle gondok adódtak a rakománypapírokból kifolyólag. Ez számomra annyit jelentett, hogy:
- István állítsd le a rakodást, mert gond van az egyik szállítólevéllel...
Megyek, leállítom.
- István mehet a rakodás...
Megyek, beindítom.
- István kérdezd meg, mennyit raktak ki, mert nem lehet többet, mint 1500-at.
-Megyek, megkérdezem, és leállítom megint.

Közben látom ám a rakományellenőrt, amint a parton mindenféle vasakat fényképez. Honnan a fenéből szerezték ezt? Mindenféle csavarok, törött kulcsok, fúrók, karikák, alátétek, meg mindenféle frinc-franc.
Ja, egy ilyen kérdéshez ki kell menni az irodába, ami nem kétszáz méter...
Aztán amikor elcsendesedett minden, úgy hat óra körül, megjelent egy úr:
- A hajó P&I surveyorja vagyok - mutatkozott be. És kikérdezett mindenről, ugyanis a rakományban sok vasat találtak, és az átvevő tiltakozik.
Na, ezzel a jóemberrel végigjártam a hajót, megmutattam a rakományt, leengedetem a raktárba, aztán amikor elment, elterültem a kabinomban. Ez nem ment egyszerűen, mert az asztalomon tartom a poljanai savanyavizeimet, amit még mindig nem tudtam megszeretni, de azért iszom, hogy a kakas csípje meg, aki ezt hozta nekem ásványvíz gyanánt. Persze a palackok nyitva vannak, időnként felrázom őket, hogy a buborék távozzon. Nos, elterülés közben vagy három nyitott palack letumbázott az asztalról, mehettem felmosórongyért, és gyerünk, takarít!
Még hozott az ügynök nekem pár térképet, vagy húszat kellett rendelnem az új hajózási körzetre. Majd holnap feldolgozom őket, ám már csak arra volt erőm, hogy leellenőriztem, hogy megvan-e minden? Megvolt. Nyolckor úgy elmentem aludni, mint a pinty!


Október 29. szerda, New Holland, úton.

És kérem aludtam hajnali kettőig. Akkor felkeltem, kialudva, kipihenten, és most írom a naplóm. A baj csak az lesz, hogy reggel hét körül már álmos leszek, de akkor már nem mehetek aludni. Na, majd csak lesz valahogy. Elég jól bírom, kimostam az ágyneműmet, elkészítettem egy videót az átnevezésről, elkészült az útvonal egészen Svédországig, szóval jól állok. A rakodási is jól áll, illetve megy, délre kiürült a hajó.

Valami bűzlik Dániában

Ez a Dánia egészen közel van New Hollandhoz, jelesül, itt a hajón. Olyan parancsok érkeznek a hajótulajdonostól, hogy csak nézünk kifelé a fejünkből: ilyenkor mi van? Például, ki kellett kapcsolnunk az AIS-t. Ez azt eredményezte, hogy a környező hajók és minden más AIS vevő számára "láthatatlanná" váltunk, viszont nekünk egész nap ott visongott a hídon, hogy ki van kapcsolva. (Ez egy adóvevő készülék, ami a környező vevőknek a hajó adatait, helyzetét sugározza.) Valami olyasmit is pötyögött a barba, hogy félnek attól, hogy letartóztatják a hajót. Hogy miért arról van halvány sejtésem, de semmi konkrétumot nem tudok, azon kívül, hogy Izraelben még mindig várják a rakományt. Lehet, hogy némi ellentét van a hajóbérlő és a tulaj között, mert igen furcsa időpontban szerette volna megtudni a régi bérlő, hogy hova, milyen útra megyünk kirakás után. A barba okosan elhárította a választ, azzal, hogy semmi közük hozzá, ami pontosan megfelel a valóságnak. Ha most én vagyok a barba, akkor biztosan kipofázom, én képtelen vagyok az ilyen helyzeteket kezelni. Nem beszélve arról, hogy a mellébeszélés, hazudozás kikészítene idegileg. Aztán valamikor délelőtt megkérdezte a tulaj, hogy mennyi a gépházban levő üzemanyagtankok befogadóképessége.
Megadtuk, annak ellenére, hogy a búzát, a zabot, és a madáreledelt kellett közös nevezőre hozni, az eredmény valami 60 tonna körül volt. Késő délután jön az ímél, amit a hajóbérlőnek küldtek - nekünk másolatot -, hogy a hajó 60 tonna üzemanyagot tud a gépházban felfűteni. Ez teljes képtelenség... no comment... Az előzmény az, hogy a barba rákérdezett a Lys Line-nál, hogy merre akarnak hajóztatni minket, ugyanis ezt a hajót nem északi hajózásra tervezték, és nincs az üzemanyagtankoknak fűtésük. Na, hamarosan jött a ledorongolás a tulajtól, hogy tilos bármit kérdezni a hajóbérlőtől, minden kérdés az ő irodáján keresztül mehet csak. Ebből egyenesen látszik, hogy úgy kötötték meg a hajóbérleti szerződést, hogy dunsztjuk nem volt: ezzel a hajóval nem lehet északon hajózni a téli évszakban. Gondold el, milyen legendásan gondosak, alaposak ezek a germánok! Siralmas... de az űbermencs azért korlátlanul buzog bennük! A hajóbérlő nyilván ideges, mert nem szeretne gázolajjal hajóztatni, ezek a cégnél meg ködösítenek. Ha konyítasz valamit a gépházhoz, akkor tudnod kell, hogy a gépházi tankokban a napi, megtisztított, előkészített üzemanyagot, kenőolajokat, szennyezett olajt, szennyvizet tartják, meg van még csomó kisebb tank, amiben ez, meg az van, de nem arra valók, hogy a főgép hajtóanyagát tárolják (és melegítsék). Azt hiszem, lesz itt még botrány. És akkor jókat fogok vigyorogni. Bár majd mindig úgy akarják nyilván beállítani, hogy mi, a hajózók vagyunk a hülyék. Így van ez, amikor valaki azzal foglalkozik, amihez nem ért.
A délután nyugis volt, elkészítettem az utat Hallstavikig, ezzel a legnagyobb munkámmal végeztem, utána elvonultam a kabinba. Lefeküdni nem mertem, mert akkor... Dolgoztam a filmjeimen, meg a honlapomon, fényképeket rendezgettem, aztán délután ötkor lefeküdtem. Biztosan éjfélig húzom a lóbőrt, gondoltam, hiszen eléggé álmos voltam. Ehhez képest most tizenegy óra van, és írom a naplóm. Kilenckor megriadtam, tízkor felkeltem, lementem megvacsoráztam, most várom, hogy eljöjjön az éjfél, és az őrség.


Október 30. csütörtök, úton az Északi-tengeren, Flushing.

Frissen mentem őrségbe, és egész jól elvoltam. Kerülgettem a szembe jövő hajókat, megcsináltam a szolgálati lapokat, tettem vettem, és máris itt volt a barba. Reméltem, hogy az út hátralévő részét megteszi, nekem már csak a révkalauzzal kell bemennem a kikötőbe.
És ez így is lett. Bejöttünk, kikötöttünk, gyönyörű szép holland időben, azaz ködös, nyúlós, szürke, hideg volt. És a kikötés után, gyerünk, állíts mozgatható válaszfalat, megjött a fedélzeti és gépészeti anyag Németországból, megjött az olajos bárka, veszünk némi üzemanyagot, hát nem unatkozunk, hál' Istennek!
Közben nekem draft survey, ez is eltartott egy darabig, később megjött a kikötői rendőrség, a barba elment szunyálni egy sort, így én intéztem a dolgokat. Semmi különös, de a kérdésre, hogy lesz-e váltás, azt feleltem, hogy nem, amivel sikerült Aljosa lelkébe kicsit belelépnem, mert már nagyon menne haza. Kapott is egy sms-t Ruszlántól (aki Nyikolajevben szállt ki, és már jönne vissza), hogy itt lesz a váltás, de ebből addig nem lesz semmi, amíg a barba tudomást nem szerez róla. Szóval egyelőre marad. Nem tudom, mit ugrál, hiszen november 10-én lesz meg a hat hónapja. Aztán itt volt a sunyi rádió képviselője, is, majd holnap visszajön. Ez persze nem így igaz, mert a sunyit nagybetűvel kell írni, így: Sunny Radio, és ő tax free shop, azaz vámmentes üzlet, és a hajóra hozza azt, amit rendelünk. Nem volt a szivarnak szerencséje, mert mindenki dologidőben volt, na, majd holnap visszajön...
És a dologidő egy olyan fránya valami, ami el tud húzódni, de annyira, hogy nem néz se istent, se embert, képes éjfélen át "terjeszkedni". A bulkhead állítás nem egy leányálom. Ráadásul egy csapszegnek letörött minden olyan bütyke, amin keresztül meg lehet fogni, ki lehet ütni, hát a kivarázsolása vagy három órán keresztül tartott. Ugye délután ötkor kezdték el, közben megjött a rendelés, azt behordani, egyeztetni, hát elhúzódott, csak hét után tudták folytatni. A hátsó válaszfal este nyolcra került a helyére, akkor álltak neki az elsőnek. Éjfélig kioldottak 3 csapszeget. Nos, ha éjfél, akkor holnap folytatom.

Október 31. péntek, Flushing, úton.

Na, kérem, éjjel egyre kijött a másik három is, ekkor lehetett volna mozgatni, ha a csapszegek vájatai nem lettek volna félig cementtel, előbb azt ki kellett tisztítani. Egykor elmentem aludni, mert nekem korán kell kelnem.

Beszéltem egy marslakóval

Amíg vetkőztem, addig a helyiekkel fűnyíróztam, hogy minek kell majd nekem reggel ötre kint lennem a fedélzeten? Az elalvásban persze ez nem akadályozott. Annál inkább a mobil. Az a dög, éppen, hogy elaludtam, máris megszólalt. Nézem az órát, mi a baja, hát az, hogy öt perc múlva öt. Kinézek az ablakon, mintha a Terminátor filmben lennék, aki a gépekkel vívott háború közepébe csöppent volna. A hajó mellet gépszörnyek meresztgették reflektorszemüket, rám világítottak, ezért gyorsan ugrottam öltözködni, és siettem ki. A raktár mellett már két hollandus terepszemlélte a hajót.
- Chief, ezt a bulkhedet el lehet valahova vinni? - kérdezte a stivador. Hát majdnem mondtam neki valamit! De visszatartott úri neveltetésem. - Nem kaptunk semmi információt arról, hogy két raktár lenne.
- Pedig megmondtuk az ügynöknek. És senki se kért rakodási tervet. Abban megadtuk volna... - homályosítottam fel az ipsét.
Nagy nehezen belenyugodott, amikor megszólalt egy marslakó, és mondott valamit. Nem értettem. Azt tudni kell, hogy errefelé, aki nem beszél angolul, az olyan ritka, mint a marslakó. Nos ez a fazon csak hollandul beszélt. (Aki most felhördült, hogy az flamand nyelv, te buta, az olvassa el az idevágó passzust az Isartalon írt naplómból, ahol leírtam, hogy flamandul csak Belgiumban beszélnek, itt hollandul.) Nos, a marslakó azt akarta, hogy nyissuk ki teljesen a raktárt. Ugyanis annyi gépet hoztak, hogy na! Két daru fog rakni, két bulldózer dolgozik lent a raktárban, két bulldózer tolja össze a facsipszet a daruknak. És mindegyik tele van a homlokán reflektorokkal, meg lámpákkal, így teljesen ijesztő volt, amikor megszállták a mellettünk levő rakpartot.

Pályázatot hirdetek

Ez a szó, hogy facsipsz...
"Jé, de borzalmas így leírva! Mert ez nem az, amit a magyar faforgácsnak hív, ez egészen picire aprított fa. Az angol neve: woodchips, azaz wood - fa, chips - kicsi, pici, apró darabka (többek között), ezért a woodchips lehet faapróság, de mivel a két "a" betűt nem szíveli a magyar egymás mellett, legyen fapró, vagy fapróság.
Nyelvújítottam..."
Az idézőjel azért, mert ez idézet egy korábbi naplómból. Aki kitalálja, hogy melyik hajón és melyik kikötő kapcsán írtam ezt, az kap egy Gudrunt. Írj egy ímélt, a



címre, és a tárgy mezőbe írd azt, hogy "fapróság", és persze add meg az elérhetőséged.

Azt azért most megmondom, hogy ez nem is igazi fapróság (facsipsz), hanem afféle vicik-vacak, fűrészporral kevert forgács, hulladék, ebből nem bútorlap lesz, hanem egyszerűen eltüzelik valamiféle kazánban. Mondta is az ügynök, hogy ez valami olcsó rakomány.
Kora reggel, úgy negyed kilenc tájban valaki jött, és bezörgetett, mert ugye rajtam kívül mindenki aludt. Kimentem, kikérdeztem, hát a csónakmotort jött egy fiatalember megjavítani. Ő egyáltalán nem volt marslakó, mert úgy beszélt angolul, ahogyan az egy 30 körüli európai férfitől elvárható.Megszakértette a motort, és közölte: két eset lehet, vagy itt javítja meg, vagy beviszi a műhelybe. Hát ez frappáns megoldás, nem is gondoltam, hogy esetleg van más lehetőség is. A szót tett követte, s hamarost a furgonjában volt a motor. Délutánra ígérte a javítást.
Unalmamban nézegettem a Sunny Luxus katalógusát. Ebben csupa olyan dolog van, ami nem szükséges az élethez, de aki ezeket birtokolja, nagy balgán azt hiheti, hogy valamije van... valamije, amitől mások előtt gazdagnak, menőnek, dögösnek, macsónak látszik. Azaz napszemüveg, karóra, ékszer, parfüm, ital és dohányáru. Hát kérem, mit látnak szemeim? Az italoknál két és féloldalnyi magyar bort találtam! Már csak azért is megmutatom, hogy bizonyítva legyen, meg hadd legyen a jó bornak reklám.
Természetesen, most nagyon sajnos, hogy nem tudok fényképezni, csak a mobilommal készítek ilyen csapnivaló minőségű fotókat, ráadásul ezeket a boráras oldalakat hányszor, de hányszor lefényképeztem, hogy úgy, ahogy olvashatóak legyenek! Remélem, ki lehet silabizálni!
Unalmamban nézegettem a Sunny Luxus katalógusát. Hát kérem, mit látnak szemeim? Az italoknál két és féloldalnyi magyar bort találtam! Már csak azért is megmutatom, hogy bizonyítva legyen, meg hadd legyen a m 11 000 forint palackja.) Nem hiszed el, de nem vettem belőle! És a legolcsóbb bor is 4,4 € (1188 forint, lehet, hogy már lejebb tornászták az átváltási kurzust a dübörgő gazdaságot "igazmondók"...)
Ez úgy van, hogy bejön a sunnys, akkor senki nem akar vásárlandjó bornak reklám. A csúcsbor (persze csak ebben a katalógusban) a villányiak közül került ki. A Gere Attila pincéjéből való 2004-es Villányi Kopár Cuvee ára 40,75 €. (Gyors fejszámolás: potoani, aztán amikor elment, nekiesnek a népek a katalógusnak, és kiderül: ez is kell, azt is megvennék, és elkezd mindenki izgulni, hogy összejön-e a hajón az 500 €-s minimum limit, mert ennyit kell rendelni ahhoz, hogy be is hozzák. Ebéd után jöttek, hogy hívjam fel, mert megvan a 420, lehet, hogy ennyiért is kijönnek a hajóra.


Felhívtam, tehát intenzíven vártuk az összekötőt. Egyébként nekem nagyon vegyes érzéseim vannak ezzel a Sunnyval. Ugyanis vásároltam náluk jól, és be is faragtam. A videokamerám már ötödik éves, és teljesen meg vagyok vele elégedve. De vettem náluk egy külső CD írót, hát az nem működött, és nincs rá garancia, mert az, hogy vigyem vissza, és a saját műhelyükben kijavítják, az minden, csak nem nemzetközi jótállás.

Közben beszéltem az asszonykámmal is. Igaz, hogy felébresztett - mert tízkor eldőltem, mint egy hasáb fa -, és elaludtam, de végül is aludtam egy jót, és ebédidő is volt. Holnap jön haza Szabolcs fiam Portugáliából. Azt kérte az anyjától, hogy ne legyen gondja az ebéd, de jó lenne, ha minél több lenne benne a tejfel. Kap egy jó tejfölös csirkepaprikást nokedlivel. Irigylem érte...
- Húsleves ne legyen? - kérdezte az asszony.
- Húúús leveees? - kérdezte Szabolcs. - Három hónapja nem ettem levest! Jöhet!
Jelzem, én is szívesen megenném, mert amilyet az asszony tud, olyat nem sokan ám! Vagy fogalmazzunk röviden: senki!

NOVEMBER

November 1. szombat, úton, Északi-tenger.

Éppen kitettük a révkalauz szűrét, amikor felmentem a hajnali őrségemre. Nem azt mondom, hogy fárasztó, de felfokozott idegállapotban van az ember, mindig, amikor egy forgalmas útvonalat kell keresztezni. Így volt ez, amikor a Rotterdamba vezető hajózóúton kellet átvágni. Persze semmi baj, gond nélkül megoldja az ember, de akkor is.
Délután a német partok előtt, szembeszéllel. Hülye dolog, de volt egy olyan érzésem, mint amikor rég nem látott városba látogat az ember. Újra az Elba felé mentem, valamikor öt éve hajóztam itt utoljára. Gondolnád, na, és. A tenger mindenütt egyforma... Persze, nagyon hasonló, a víz az víz, ám tudom, mennyi időközönként jönnek a bóják, tudom merről várható forgalom, szóval a vidék ismerős. Ma jön haza a kisebbik fiam Lisszabonból, három hónap után.
Ezzel el is telt az őrség, na meg azzal, hogy a matrózok egy fél-fél órás kormányzási gyakorlatot tartottak, mert tudnunk kell, ha a Kieli-csatornában kormányozni kell, kire mennyire lehet számítani. Nos, hozták a papírformát: Jurij a legjobb (erős négyes), Makszim a következő a sorban (négyes), Ljosa közepes. Hol vannak azok az idők, amikor a matrózok fő dolga a kormányzás volt! Egy évet voltam a Székesfehérvár motoroson, és végig kézzel kormányoztunk, ez napi hat órát jelentett, hát nekem aztán van gyakorlatom! Kíváncsi vagyok, hány matróz van ma a tengereken, aki annyit kormányzott, mint én (nem magyar, mert köztünk még vannak a korosztályombeli kollégák között!). Úgy számoltuk, hogy éjfél körül vesszük fel a révkalauzt az Elba 1 bójánál.

November 2. vasárnap, úton, Elba, Kieli-csatorna, Balti-tenger.

Hajnalban az Elba, fél háromtól fél négyig álltunk be a zsilipbe, a révkalauz egy kicsit idegbolond volt, hát Valerijnak tele lehetett a hócipője vele. Négykor indultunk neki a csatornának. Mondtam a kaftánnak, maradok tovább, hadd aludjon egy kicsit. Hétkor volt a révkalauzcsere, addig voltam a hídon.
Délután hóvégéztem, meg térképeket javítottam.
Beszéltem az asszonnyal is, meg Szabolccsal.
Valószínűtlenül szép az idő.

November 3. hétfő, úton, Balti-tenger.

Ma víznapot tartok, ettől mindenki meg van egy kicsit bolydulva, és jönnek kérdezni, hogy teljesen jól vagyok-e? Igen, jól vagyok, csak egy kicsit éhesen...
A hajóbérlő kérdezte, hogy fel tudunk-e venni 3300 tonna búzát Hamburgba. Na, ettől teljesen kiakadtam. Ha ezek itt fönt akarnak jártatni minket jó rövid utakkal, akkor veszem a kalapom, és agyő... Az efféle hajózás nem embernek való.
Idáig tartott az első levél, amit hazaküldtem.
Délután ímél jött, aminek nem igazán tudott örülni sem Valerij, sem Vova. A Lintec laborból küldték, illetve a tulaj továbbította, miszerint az olaj, amit Flusingban kaptunk, nem felel meg a minimális követelményeknek, és nem ajánlják, hogy felhasználjuk. A tulaj, akinek nyilván dunsztja nincs a hajójáról, kérdezte, hogy ugye elkülönítve tartjuk a 80 tonna olajat. Hát hol a rossebbe lenne hely? Természetesen rátöltötték a meglévőre, hiszen van az alacsony kéntartalmú, amit elkülönítve kell amúgy is tárolni, elég gond ez nekünk, nemhogy még azt is külön tároljuk, amit frissen veszünk.

November 4. kedd, Balti-tenger, úton, Hallstavik.

Éjjel kinyomtattam az első levelem. Attól tartok, hogy dupla élvezet lesz, mert amire kitalálják, hogyan következnek az oldalak, már az maga egy sikerélmény lész!
Délután háromra kellett a pilotállomáshoz érnünk, ezért fél egytől drifteltünk, jó ötmérföldnyire a partoktól.
A délután dühöngéssel telt. És megint az előző barba miatt! Ugyanis Flushingban kaptunk egy irat másolatot, amit a Máltai Tengerészeti Hatóság adott ki, miszerint szeptember 9-én a hajó nem jelentkezett be a Doveri Parti Őrségnél. Ez kötelező, a térképekre is be van jelölve, hol kell felhívni az ellenőrző állomást. Ezt mindenkinek be kell tartani. A parti őrség jelentése szerint a hajó szeptember 3-án délelőtt nem jelentkezett a megadott helyen (és persze a hajó AIS készüléke adta a helyzetet, tehát a radarjukon azonosítani tudták a Johanna C-t). A vészcsatornán (16-os) folyamatosan hívta az ügyeletes a hajót, de senki nem válaszolt. Végül hat mérfölddel az előírt pont után végre válaszolt a barba. (Szerintem, szokásához híven, a raktártetőn sétált.) Az ilyen esetek miatt mindig a hajótulajdonost veszik elő (az meg majd továbbítja a vétkes felé, ha tudja), és most nagyon aggódó ímélek érkeztek, nehogy bármi infót adjunk közvetlenül bárkinek, minden az irodán keresztül mehet csak. Fel is hívtak, le kellett a hajónapló aktuális oldalát másolni, és elküldeni a térképet, amin Dover előtt jöttek. Szerencsére, nem radíroztam ki az útvonalat és a helyzetpontokat, így elküldtük a térképet, és mellékeltem egy levelet, hogy azon nincs javítás, minden olyan állapotban van, ahogyan szeptember 9-én volt.
Tudod, hogy ebben mi a rohadt? Az, hogy mi isszuk meg a levét, mert majd jön a Flag State Control, a máltai hatóság képviselője, és jól kekeckedik velünk majd az előírások ismerete kapcsán. És ugyanez várható majd a Port State Control részéről is. A franc aki megette az ilyen nyomorult, hatökör parancsnokot...

És ehhez jön még, a hajótulajdonos. Küldött egy ímélt, amiben aszondja, hogy: a parancsnok küldjön mindent el, amit a hajón talál, és azt is írja meg, hol volt a kérdéses időben? Ezen persze megint kiakadt Valerij:
- Hát mondd meg, István, hol voltam? Otthon, hogy a fene essen bele!
Az igazsághoz tartozik, hogy később kiderítettük, hogy ez a mondat arra vonatkozhatott, hogy a parancsnok hol volt, hogy nem hallotta a vészhívást a 16-os csatornán
Na, de ez még semmi.
Este fél tízkor ellenőrzöm a hidat, újabb távirat a tulajtól. Emlékezz vissza a New Hollandban történtekre. A rakományban vashulladékot találtak, és ezt mi a P&I surveyortól tudtuk meg. Na, a mai ímél azt firtatja, hogy a barba miért írt alá tiszta Bill of Ladinget (szállítólevelet), ha a rakomány ócskavassal volt szennyezett, és most figyelj: ezt a feladó is elismerte! Ez aztán a gyönyörű, nem? Azt nem hiszem, semmi körülmények között sem, hogy van olyan üzletember, aki elismeri, hogy tudott a rakománya szennyezettségéről. Hát hogyan tudott volna a parancsnok erről? Amit tudunk, az annyi, hogy szemre a rakomány tiszta volt. A szennyeződést erős mágnesek szedték ki a rakományból. Kíváncsi leszek, hogy a kaftány mit fog szólni, ha elolvassa az ímélt. Már úgyis tele van a hátizsákja a sok cseszegetéssel, azon gondolkodik, hogy itt hagyja őket, és most jön még egy lapáttal a szarból. Egyre jobban sajnálom, és bár segíteni nem tudok.
Aztán van még egy picinyke nüanc: mi a fenét foglalkozik a hajó tulajdonosa az előző rakománnyal? Azzal neki semmi dolga. Hacsak... és most feltételezések jönnek, amit nagyon nem szeretek, mert nem tényeken alapszanak, és bárki mondhat, amit akar. De tudod mit, nem feltételezek semmit.
Ha baja van az előző rakomány szállítólevelével, az ő baja. Csak a rakomány eladója van ilyenkor szívó ágon, és ez nem azonos a feladóval. Ezt a rakományt valaki eladta valakinek, és aki eladta, azt cseszegetik a rakomány szennyezettsége miatt. És azt se feledjük, hogy egy ímélben megírták, hogy valaki még mindig várja a rakományt Izraelben. Ha várják, akkor ez azt is jelenti, hogy... na, mit is jelent? Nekem erről dunsztom sincs. Szóval ott kellene lennie, de nem ott van. Ezeket tudom elmondani, aki akar, vonjon le következtetést.

November 5. szerda, Hallstavik.

Délután letartóztatott a security, és ki kellett törölnöm az összes fényképet a mobilomról, amit a hajóról készítettem. Jó, gondoltam, hogy tilos fényképezni, mert gyári területen vagyunk, de hát ki gondolta, hogy figyelnek, sőt leskelődnek utánam. Így aztán csak azok a fényképeim vannak, amiket a hajóról készítettem kifelé, a kintről befelé a hatóság áldozatául esett. Nem marhaság manapság ilyen szarsággal törődni, amikor olyan űrfényképeket lehet mindenről készíteni, amilyet csak akarnak? Jó, tudom, első az éberség... "éljen Rákosi!"
Ahogy vonal volt érkezéskor, megbíztam a fiam, hogy keresse meg az Iwiwen Miklós barátomat, akivel együtt kezdtünk hajózni, anno dacumal '74-ben, a Hévízen. Ő a gépbe ment, én a fedélzetre. Nos, ma délután felhívott, ezek szerint otthon megtalálták, sikerült értesíteni, most izgatottan várom, hogy menjünk Stockholmba búzáért, mert ez lehet a rakomány, de még nincs lekötve, tehát nem kaptuk meg a következő utat. Akkor be tudna jönni a hajóra. Egyébként ő a svédeknél is hajózott, aztán abbahagyta.
Jaj Istenem! Este, úgy kilenc körül újabb ímél jött... Most ez igazán betette a kaput. Itt már komoly bajok lehetnek... Nem részletezem, de: várható a Lys Line képviselőjének a látogatása a hajón. A tulajdonos szigorú utasítása, hogy maximálisan udvariasnak kell lennünk, de semmilyen adatot nem adhatunk ki a hajóról, semmilyen rajzot nem mutathatunk meg. Külön felhívta a figyelmet, hogy az első tiszt nem mondhat semmit a mozgatható válaszfalakról. Ha kérdezik, mondjuk azt, hogy van vagy 16 különböző helyzet, ahova fel lehet állítani! A chief engineer (Vova) nem mondhat semmit az üzemanyag tankok fűtését illetően. Általában semmit nem mondhatunk, ami a tulajdonos helyzetét gyengítené a jövő heti tárgyaláson, mert sorra kerül, és nyilván a bérlő majd lesrófolja a bérleti díjat. Ez persze az ő bajuk. Az enyém az, hogy hogyan állhatok oda hatvanéves fejjel egy nyilván nem idióta elé, és mondjam azt, hogy nem tudom, hány bulkhead helyzet van, vagy azt, hogy 16, hiszen éppen ez borította ki a bilit, hogy a Stockholmban felveendő 3300 tonna búzához nincs megfelelő válaszfalhelyzet. Bárhogyan is változtatom, cserélgetem őket, csak 3000-et, vagy legalább 3600-at tudunk berakni úgy, hogy a hajó úszáshelyzete megfelelő legyen. Szóval most, vén fejjel játsszam a hülyét? Az a baj, hogy hazudni nem vagyok képes, azonnal látszik rajtam, zavarban vagyok, hebegek, habogok, minden bajom van. Mindig azt mondtam, hogy az egyenes út az egyedül üdvözítő, azért se bánom, hogy nem vagyok barba, hiszen nekik azért többször van kényes helyzetük. Most meg azt akarják, hogy az én pofám égjen...
Persze ebben az esetben nemcsak a tulaj a bűnös, hanem a hajóbérlő is. Nem először van részem hajóbérlő cserében, de még olyan sose fordult elő, hogy aki ki akarja bérelni, az nem nézi meg, milyen a hajó, milyen az állapota, milyenek az adottságai, a lehetőségei. Hogy egy negyven éves múlttal rendelkező brókercég ilyen slendriánul béreljen hajókat (mert ugyanezek a gondok fennállnak a Janettel is). És ugye mi vagyunk középen, rajtunk csapódik le minden.
Nesze neked, nyugodt hajózás...
Valerij teljesen ki van akadva, azt fontolgatja, hogy hazamegy. Mondtam neki, hívja fel a Janet parancsnokát, és kérdezze meg, ugyanilyen gondjaik vannak-e? Kapott is az ötleten, és meg is tette.
- Az orosz barba ma ment haza, az új lengyel meg semmit nem tud. Azt hiszem, a régi megszökött...
Hát ez könnyen lehet.
Persze a kaftán nyugtázta az utasításokat, és megírta, hogy a kért módon fogunk viselkedni. Azt hiszem, csak egyet tehetek: minden kérdésre az lesz a válaszom, hogy kérdezzék a hajó tulajdonosát.

November 6. csütörtök, Hallstavik, úton.

Reggel meglehetősen búval bélelten, és spontán gyülekeztünk az irodában. Vova is háborgott, hogy mit mondjon majd a bérlőnek, közben a barba lemásolta az ímélt mindkettőnknek, hogy eltehessük szebb napokra. Amint kész van, ideadta az én példányomat. Nézem, nézem, aztán elvigyorodtam:
- Valerij, ez nem nekünk szól! - mondtam nagy megelégedetten.
- Hogyhogy...? - kérdezte a főnök.
- A mi hívójelünk a másolat sorban van... a Janet hívójele van a címzettében!
Nézi a kaftán is, hát látom ám, egyre jobban simulnak a ráncai.
- Így van! Igazad van! - mondta lelkesen. - És az a logikus, hogy őket látogassa meg a hajóbérlő, hiszen ők Norvégiában, Bergenben rakodnak, míg azt, hogy nekünk mi lesz a következő kikötőnk, senki se tudja, hát miért hozzánk jönnének, nem?
A gond azonnal megoldódott, illetve áthelyeződött a Janetra. Csak most már nem kell a fejünknek főni.
A kirakás jól elhúzódott, csak délután négy után lettek készen, indulás fél ötkor. Csak éppen nem tudjuk, hogy hova? Gotland szigetéhez húzunk, ahol aztán megvárjuk az ordert. Gondolom azért oda, mert az "központi" fekvésű, ha Szentpétervárra, Rigába, Helsinkibe, Ventspilsbe, Klaipedára, Gdanskba kellene menni áruért.
Küldtem sms-t Mikinek, hogy nem megyünk Stockholmba, de az asszonykámnak már nem tudtam, mert lemerült a telefonom. Rátettem a töltőre, és elzuhantam az ágyba. Háromnegyed tízkor csöngött, az asszony hívott, szegényke nagyon kétségbeesett, amikor megtudta, hogy felébresztett, pedig nem kellett volna, mert mindig jó hallani a hangját.

November 7. péntek, úton, horgonyon Gotland szigete mellett.

Vége a tükörsima víznek, délkeleti friss szél kelt kicsi hullámokat, de ez elég ahhoz, hogy ballasztban visszafogjon minket mintegy két csomóval. Így nagyjából kilenc csomós sebességgel haladtunk, és délután háromra horgonyra álltunk. Úgy tűnik, itt vagyunk egyedül a nagy svéd tengeren, de amint lehorgonyoztunk, és már radaron is látszik, hogy nem haladunk, azonnal megszólalt az URH rádió és jött a kérdés a svéd haditengerészettől:
- Johanne, mi a szándékuk?
- Utasításra várunk, ledobtuk a horgonyt.
- Rendben, ha indulnak, értesítsenek - mondta a láthatatlan, de éber megfigyelő.
Ettől kezdve figyeltem a Globe Wireless rövidhullámú vevőjét, amivel az íméljeinket vesszük, hogy jön-e utasítás, de semmi. Valerij beszélt a Lys Line-nal, de nincs rakomány. Talán majd Szentpétervárról lesz vas, de eddig nincs kötés. Én elvagyok itt, amíg jó az idő.
Beszéltem az asszonykámmal. Jelentkezett Novum Verlag Könyvkiadó, hogy elfogadták a Lelked rajta című kéziratot. Kiadják 3500 példányban, a bolti ár valami 4250 forint körül lesz, én eladott példányonként 420 forintot kapok, ami még tíz százalék sincs. Mondhatnád, hogy ezer példány után már négyszázezer forint üti a markomat, az nem semmi! Valóban, de mellesleg kérnek tőlem 750 ezer forintnyi nyomtatási "hozzájárulást" is. Magyarán, én fedezem a kiadást, és ha eladnak 1800 példányt, akkor visszakapom, amit befizettem. Ez nagyjából jóval több, mint amennyit egy könyvből manapság megvesznek, tehát nem is számíthatok arra, hogy visszajön a pénzem.
Ez nekem egyáltalán nem megoldás. Az efféle kiadáson nyilván kapva kap az ifjú, ám meg nem értett lángész, meg az elsőkönyves talentum, akit esz a frász azért, hogy egy könyv címlapján lássa viszont a nevét nyomtatásban, s akik hajlandóak a zsebükbe is nyúlni. Nekem családom van, meg Akám, ezekre szívesen költök, de könyvkiadásért nekem ez nem ér meg ennyit. Megmondom, mennyit vagyok hajlandó fizetni: egy fillért se. Ha a kiadó elfogadta, akkor nyilván jót írtam, van olyan jó a kézirat, hogy egy német könyvkiadó a nevét adja hozzá (a Novum Verlag német cég, Bécsben és Sopronban van leányvállalata). De mivel ők egy semmit sem kockáztató vállalkozás lehetnek, ezért a szerzővel fizettetik ki a könyvet, ők szerényen csak a marha nagy profitot teszik zsebre. Szóval átadom a helyem másoknak, fizessen más, akinek fontos a talmi hírnév.
Aztán egy másik, rosszabb hír, hogy az Akadémiai Kiadó visszalépett a tengerész szleng szótár kiadásától, mert a számításuk szerint több mint egymillióba kerülne a kiadás, és ez túl drága, még akkor is, ha viszünk szponzorokat. Akkor más kiadó után kell néznünk, és ez most H. Tamásra hárul, illetve ő elvállalta. Az biztos, hogy a győri Széchenyi Egyetem nyomdájában ki tudjuk nyomtatni, ennek semmi akadálya sincs. Az is lehet, hogy lesz majd másik könyvkiadó is, aki elvállalja. Ez számomra most sokkal fontosabb, mint a regény. Két szponzort már szereztem, ez a nyomtatási költségeket fedezheti nagyjából. Tamás is tud cégeket, és meg is van a pénz. No, meglátjuk, mi lesz...

November 8. szombat, horgonyon Gotland szigete mellett.

Semmi se történt, azaz minden csendes, nyugodt, a szél is alig fúj, elvagyunk, mint a zöld dióbefőtt az akai spájzban (ami történetesen a szobában van, hat falazóblokkra tett zsaludeszka képében...). Sokat jár az eszem rajta, és egyre inkább az a meggyőződésem, hogy jól tettük, hogy megvettük. Már látom, mi mindenre kell majd költeni, mit tudok magam elvégezni, mire kell mestert fogadni. És az is biztos, hogy most gyorsabban lehet majd haladni, mint nyáron, mert azonnal nekiállhatunk, ha hazaértem (és levizsgáztattam a kocsit, de azt is Kisbéren, mert ott olcsóbb).
Sokat gondolkoztam ám, a könyvkiadásokon is. Most nem a tengerész szótárra gondolok, mert az, teljesen más kategória. Az egy - mondjuk kissé fellengzősen - nyelvészeti munka, nem irodalom. A Lelked rajta amiről beszélek. Végül egyáltalán nem esz a fene azért, hogy megjelenjen. Persze minden alkalommal, amikor felfedezek egy kiadót, amelyik annak látszik, mint ez a Novum Verlag is, elküldöm, de pénzt nem adok rá. Lehet, hogy arra tart a könyvkiadás, hogy lassan mindenki fizet azért, hogy megjelenhessen. Persze vannak, és mindig lesznek nagy, tőkeerős kiadók, amelyek mindig kiadnak könyvet úgy, hogy fizetnek is a szerzőnek (valamit). De csak azoknak, akik már nevet szereztek. Akik benne vannak az irodalmi életben.
Azt nem írom, hogy akik tagjai az Írószövetségnek, mert abból politikai szervezetet csináltak azok, akik kiléptek a szövetségből (és talán megalakították a maguk gittegyletét, mert annyira nem érdekelnek, hogy nem is tudom mit csináltak...). Most aztán van két írói politikai tömörülés, amelyikből az uralmon levő kormány kiválaszthatja a maga liblingjeit, akiket díjaznak, akiket megfizethetnek a politizálásért. És ugye, akik az irodalomban szerzett nevüket politikai célokra odadobják, azok hát... tehetnek bármit, csak egyet nem: nem moralizálhatnak, és milyen író az efféle?
Szóval, nem tudom, ilyen körülmények között érdemes-e egyáltalán írnom? Mert egyik csoportból se kérek.
És amikor azt kérdem, hogy érdemes-e írni, akkor azt azért teszem, mert nagyon úgy látom, hogy teljesen megváltozott az irodalom szerepe. Miért érdemes írni? Kinek? Van olvasó? Az irodalom a 19. században és a 20. első kétharmadában virágzott. Akkor voltak olvasók. Akkor mindenki az volt. Az elmúlt harminc-negyven év hozott gyökeres fordulatot. Megváltozott minden körülöttünk, hát miért gondolná valaki is, hogy az irodalom körül minden olyan maradt, mint mondjuk a harmincas években volt?
Van más szórakozás is, mint a könyv. Van más is, ami leköti a volt olvasót. Meg aztán az új nemzedékek nem is tudnak olvasni. A jövő meg ennél is siralmasabb. Ha valaki nem tud olvasni és az olvasott szöveget értelmezni, akkor miért vegyen könyvet? Főleg valami "fajsúlyosabbat"? Hiszen vannak Balázsok, meg Havas Henrikek, akik ellátják a plebszet olvasnivalóval, meg vannak Júlia füzetek, meg Tiffany, és krimi, meg eksön, akkor minek Esterházy és társai? Az a néhányszáz példányban megjelenő irodalom teljes mértékben megfelel a fizetőképes keresletnek. A művészet élvezete úri huncutsággá válik, és egyre szűkebb réteg lesz rá vevő. És ahogyan egyre szorul ki az irodalom a mindennapokból, úgy értékelődik le az "íróság". Író vagy? Na, és? Az is csak egy foglalkozás. Mint az esztergályos (az is ritka szakma, lehet, hogy több író van, mint jó vasas). Gondold el, egy honlappal ma több olvasót lehet szerezni, mint egy tízezer példányban kiadott könyvvel! Nekem a honlapomra napi 250-280 látogató érkezik. Ennek a negyede olvasni jön hozzám, ez egyértelműen kiderül a látogatói statisztikából. És sokan vannak visszatérők. Akkor minek van értelme? Írni egy könyvet, ami szinte senkihez se jut el, mert 3500 példányból hányan vesznek meg? Ha ezerkétszáz elmegy, akkor nagy siker! Akkor inkább kiteszem az írásaimat a honlapomra, ahol egy hónap alatt többen jutnak hozzá, és kevesebbe kerül, mint a könyvkiadás! Ezért aztán nekem hiába jön egy kiadó is azzal, hogy fizessek a megjelenésért... Azt hiszem, megtaláltam a nekem legjobban megfelelő "publikálási" lehetőséget. És ebben az a jó, hogy senki nem szól bele, minden akkor és úgy történik, ahogyan nekem megfelel.
Ebből persze nem kell azt levonni, hogy irodalom, vagy könyvkiadás ellenes lennék. Egyszerűen tudom, hogy akikkel nem versenyezhetek, azokkal nem akarok ringbe szállni. Amit én írok, az nem az, amit modernnek vagy "fennkölt" irodalomnak lehet nevezni, amire a magas irodalmi körökben kereslet van. Akit pedig érdekelnek az írásaim, azok megtalálnak a világhálón, és ez így van jól. Persze mondhatnád, hogy a könyv mindenkihez eljut, honlap olvasásra pedig nincs mindenkinek lehetősége. Erre azt mondom, hogy nagyságrenddel többen olvasnak honlapot, mint valódi irodalmat! Ha nem lenne igazam, akkor ma is többtízezres példányban adnának ki irodalmat, de a valóság... siralmas és nevetséges. Ha azt akarod, hogy sok olvasód legyen, akkor írj szakácskönyvet. Arra van kereslet, pénz, kiadó, vevő. Jobban eszik, mint az irodalmat...

November 9. vasárnap, horgonyon Gotland szigete mellett.

Ha most azt akarnám taglalni, hogy mi is történik ilyenkor, horgonyon velünk, akkor, íme:
Éjfélkor fel a hídra:
- Jó reggelt.
- Jó reggelt, István, semmi hír, a horgony tart. Jó őrséget...
- Jó pihenést, jó éjszakát.
Őrség reggel hatig, majd:
- Jó reggelt István.
- Jó reggelt, Valerij, semmi hír, a horgony tart. Jó őrséget...
- Jó pihenést.
Alvás... Ebéd féltizenkettőkor... fel a hídra.
- Jó reggelt Valerij.
- Jó reggelt, István, semmi hír, a horgony tart. Jó őrséget...
- Jó étvágyat, jó pihenést.
Őrség... este hatkor:
- Jó estét István.
- Jó estét, Valerij, semmi hír, a horgony tart. Jó őrséget...
- Jó étvágyat, jó pihenést.
Vacsora... alvás... majd minden kezdődik elölről.
De szerencsére van más is, de a lényeg ez. Például, olvasok. Vagy térképeket javítok. Most ez utóbbi van soron, nyolcheti Notice-t kell feldolgoznom, és ez eléggé időigényes. De jól haladok, ma délután be is fejeztem. És ez után, jöhet a könyv. Ami persze az apámé. A Ketten az Isten tenyerén című kötetet vettem elsőnek kézbe, Temesi Tamásé lesz a következő.
A kötetben két kisregény van. A címadó és az Ágytól asztaltól című. Mindkettő szerelmi történet. Az első egy újságírónő hegyaljai egy hetét írja le. A történet "banális", mondhatni szokványos, de persze érdekes. Hogy miről szól, nem is igazán fontos, hanem inkább az, hogyan érintett meg? Mert szépen, érdekesen, olvasmányosan van megírva, nem is lehet letenni. A könyv olvasásakor az ember mindig belebújik a főhős bőrébe, és átéli az eseményeket, legyen az nő, vagy férfi. Eszembe jutott, mit írt Tarján Tamás ajánlásul Gerlóczy első kötetének hátlapján. Valami affélét, hogy az ember szeretne olyan lenni, mint a főhős.
Elolvasva ezt a történetet, nem tudtam azt érezni, hogy de jó lenne az efféle élet. Nem találom a báját az efféle "szerelemnek", de hát nem is szerelemről szól, hanem szeretkezésről, és elfuserált életről, csődbe ment házasságról, meg nős ember szeretőről, meg minden afféléről, amit magyarázni kell, amiért magyarázkodni szoktak, mert önigazolás kell, mert mindenki hibás az életem elrontásáért, csak én nem... Minden regény tükrözi az írót. Én ilyet nem tudnék írni, mert homlokegyenest mások az élettapasztalataim, és ez milyen nagyszerű! És az is jó, hogy olvasni kell, és nem egyetérteni. És az is jó, hogy ilyenkor az író páholyban van, elmondja mi a véleménye, hogy mit gondol, és nem kell megbeszélnie az olvasóval. Ám az olvasó leteheti a könyvet, és magában ellentmond. Illetve nem ellentmond, mert nincs mire, és miért, hanem sorra veszi az életét, és boldog, hogy neki más adatott. Hogy nem kell kitörnie a házasságból, hogy nem kell megalkuvó, hazug kapcsolatba belemenni, hiszen a jellemző: nős ember és szerető szereposztás mindig önámítás. Persze van fehér holló, és van olyan is, hogy valaki elválik a szeretője kedvéért, de nem ez általános.
A második részt holnap olvasom. Remélem, nem sietünk el innen.

November 10. hétfő, horgonyon Gotland szigete mellett.

Az ugye teljesen normális, hogy éjfél után nem jött semmi utasítás, de délelőtt már esetleg... de nem. Hiába kérdezte a barba délután négykor, hogy van-e valami, nem volt. Aztán ötkor jött egy ímél, hogy talán holnap.
Akkor olvasom tovább apa könyvét.
A másik regény, az Ágytól asztaltól című az érdekesebb, ha csak a témát nézem. Egy házasság felbomlása a két főszereplő elmondása alapján. Elsőnek Kriszta panaszkodja ki magát, aztán Balázs, a férj meséli a történetet az ő szemszögéből. Na, ez az érdekes ám! Csak az a baj, hogy olvasva a Krisztaféle változatot, egyszerűen nem azt érzem, amit kellene: jelesül, hogy ebben az elbeszélésben az elbeszélőnek lenne igaza. Ahhoz az is kellene, hogy szimpatizálni tudjak vele. De könyörgöm, hogyan lehet, nem rokonszenvessé, hanem csak legalább elviselhetővé tenni, egy önző, egy mindent megszerezni akaró, és mindenáron meg is szerző nőt? Aki dübörög, mint az úthenger, az életében mindenkit irányítani akaró, mindenkit nevelő, mindenkinek a magánügyeibe beavatkozó, túlhatározott, feleségnek egyáltalán nem alkalmas nőstényt? Akinek minden jár, de képtelen adni? Aki mindenki másban azt látja, hogy miként használható ki, miként profitálhat az adott kapcsolatból?
Mert mondja a nő a sirámait, de nem értem, illetve értem, de hogy igazat adjak neki? Hát hogyan lehetne? Nem megy. A férj részéről persze más a helyzet. Ő normális. Az ő változata valóban olyan, amilyet vár az ember. Ezért aztán ő a kevésbé érdekes a regényben. Persze, mert akivel egyetértesz, az nem érdekes. Ezért is szuper jó a történet, mert ilyen. Mert bicskanyitogató, mert háborogsz a más "igazán", mer' látod, hogy miért nem megy a dolog, és tudod, hogy te hiába tudod...
Nagyon jó szórakozás. Jó volt olvasni. Azért kíváncsi lennék, hogy tud-e az apám - mostanában - rokonszenvesen írni nőkről? Mert egyik női hős sem igazán rokonszenves. Egyik se olyan, akiért a kisujjamat is mozdítanám, hogy megkaphassam.
Más:
Kérem, végre elmondhatom, hogy szeretem a poljanai savanyúvizet. Ott szeretem, ahol van. A lefolyóban! Végre van vizem (igaz, ezt leírhattam volna már New Hollandban is), és ezzel a Super Greens már nem moslék. És kérem, az angolok olyan, de olyan vizet adnak, amit még nem láttam: a víz a dugóig ér. Ha levegőben tartod és úgy nyitod ki a palackot, az enyhe nyomástól túlcsordul a víz belőle. Legalább a csapvizet nem sajnálják. Fél fontért adják palackját, hát ennyiért meg is tölthetik (a fene a brit árakba!). De legalább két literes, nem másfél.

November 11. kedd, horgonyon Gotland szigete mellett.

Remélem, itt leszünk egész nap. Jól elvagyok, a nyugati viharos szelet jól elfogja a sziget, hát mi bajunk van? Semmi. És ma is olvasok, most Temesi Tamás könyvét, a 14-et. Hogyan lehet egy könyvnek ezt a címet adni, hogy 14? És így, számmal írva? Na, mindegy, ezzel nem foglalkozom.
Az elején sikerült megríkatnia. Meghalt a felesége, és minden szentimentális érzelgősség nélkül tudja a rettenetes érzést visszaadni. A könyvet neki, vele írja...
Tovább olvasom. És kiderül: szinte nem lehet letenni. De nálam az úgy van, ha jó, letehetetlen könyvet olvasok, akkor azt leteszem, és belekapcsolódom, és tovább fűzöm a gondolatokat, vagy vitatkozom a szerzővel, vagy igazat adok neki, de mindenképpen muszáj dumálni vele. Természetesen, ha az ember a pályafutása végéhez közeledve olvas a tengerészetről, akkor ismerősökkel találkozik, haverokról olvas. Ebben az esetben, amikor a szerző a könyve elején megindokolja, miért nincs a szereplőknek se vezeték, se keresztnevük, akkor ez elfogadható, és egyben jó rejtvény is. Vajon egy-egy ragadványnév kit takar? Nos, az igazi úgy lett volna, ha nem használja a közismert neveket (Maláj, Makonya, Swarc), mert ezek nekünk sokszor az igaziak, és a vezetéknévről szinte rá se ismerünk a másikra.
Jó olvasmány. A cím azért tizennégy, mert tizennégy nap alatt írja meg egy budafoki kölcsönlakásban (ez a belső kerettörténet) a tizennégy hónapos behajózását az Ady tengerjáróra. Nagyon jól ír. Olvasmányos, érdekes, és az unalmas, hosszú menetek helyett írja az "apropó" történeteket, jól mesél a városokról, és igazi tengerész: nem kényeskedik, nem mond "b...sza meg"-et, ahol "bassza meg" hangzik el a valóságban, de nem trágár, és nem hemzsegnek a "tengerészes" kifejezések a könyvben. Jól oldja meg a tengerész szleng magyarázatát is, és csak egy helyen téved (a rollázás meghatározásánál), de ennek semmi jelentősége sincs igazából.
Azt hiszem, ez a könyv nem igazándiból a hajózásról szól. Nézd meg a borítót: lila színű és nem ezért, mert az író Újpest drukker lenne (nem tudom, milyen szurkoló). A lila a gyász színe, és a "külső" kerettörténet... mert két kerete van a tengerész élményeinek: egy "igazi" és egy, ami a könyv megírásának naplója. Az "igazi" kerettörténet más, világoskék papírra van nyomtatva, és ez is különlegessé teszi a könyvet. Az igazi kerettörténet Katika, az "igazi feleség" története.
Én ugye nagyon nem egyezem édesapámmal néhány elvi dologban, és az egyik az, amit ő véletlennek hív, én pedig teljes szívemből tagadok, mert véletlenek nincsenek, mert mindent mi irányítunk, minden úgy történik, ahogyan a magunk építette világot elrendezzük. Minden meg van írva az ember számára, és ebből nem léphet ki. És ha meg van írva, akkor hogyan lehetne véletlen? Amit mi véletlennek gondolunk, az mindössze a szabad akaratunk választása, hogy milyen úton jutunk el a már megtörtént (mert a jelen, a múlt és jövő együtt létezik) eseményhez. Csak azért e közbevetés, mert nyilván azért most találkoztam ezzel a könyvvel, hogy az apámé után olvashassam el, és igazolva lássam az "elméletem". Mert apa könyve természetesen a házasság intézményét azon a szemüvegen keresztül mutatja, amit ő hord: ami szerint nincs jó házasság. És Temesi Tamás könyvét olvasva láthatom, hogy nekem van igazam, amikor azt mondom, hogy olyan az én világom, amilyen én vagyok, amilyennek én építem: mert én találkozom jó házassággal, hiszen itt van Tamásé is: szép és jó volt. Amíg az "igazi feleség" vele volt. De elhagyta, elment oda, ahol időből van a legtöbb (ha ott egyáltalán van idő úgy, ahogyan mi gondoljuk), és várja, hogy egyszer majd találkozik a férjével. És aki elolvassa a könyvet, tudja, hogy találkoznak majd, még akkor is, ha teljes mértékben egyetértek azzal is, amit apa könyvében olvastam: a holtnak a halott, az élőnek élő a párja. Tehát az sincs kizárva, hogy Tamás talál magának másik feleséget, hiszen Katikáját el kell engednie, és az idő a legkegyetlenebb orvos: minden sebet begyógyít, akár tetszik, akár nem. Én azt hiszem, ez a tengerésztörténet is ezért íródott...

November 12. szerda, horgonyon Gotland szigete mellett.

Tovább "vakációzunk". Semmi komoly történés, elvagyunk, mint az a bizonyos befőtt. Azt mondom, amit a szokásos estéli távirat: "sajnos ma nem találtunk rakományt, bízzunk benne, hogy holnap...". Szóval: talán majd holnap.

November 13. csütörtök, horgonyon Gotland szigete mellett.

Igaz, hogy ma holnap van, de azért majdnem minden maradt a régiben. Azért majdnem minden, mert valami azért történt: találkozót tartottak Haren Emsben a tulaj és a hajóbérlő, és ennek az egyik eredménye, hogy megtudtuk: készítenek parkolóhelyet a hátsó válaszfal mellett a másiknak is, valamint megkérdezték, hogy van-e a hajón olyan hordozható melegítő, amivel az üzemanyagtankokat lehet fűteni? Okos, átgondolt kérdés, afféle alapos hajótulajdonosra vall. Mondtam, hogy írjuk meg, van hordozható gázpalack... Később kérdezték az üzemanyagtartályok búvónyílásának a méretét, nyilván azért, hogy akkora melegítő készséget szerezzenek be, ami átfér rajta.
Nekem meg az volt a gyanúm, és mondtam is Valerijnek:
- Meglátod, ma megegyeznek a bérleti díj csökkentésében, és holnap lesz rakományunk. Azért tartanak itt horgonyon, hogy ez is ütőkártya legyen: nem tudnak rakományt szerezni a bulkheadek miatt. Na, meglátjuk.

A pofátlanság teteje

Délután feljött Ljosa, hogy van neki egy füzete a Marlow-tól, amit nekem alá kellene írnom tételenként.
Ez egy afféle "ellenőrző" könyvecske, amiben kérdések vannak, és nekem láttamozni kell, hogy átbeszéltük Ljosával és a tudása megfelel ahhoz, hogy harmadik tiszt lehessen. Nem tudom, miért halogatta eddig, miért nem kezdte el Miklóssal, és ha már nem, akkor miért nem előbb velem? Átnéztem, hát baromi nagy anyag, valójában a teljes főiskolai anyagot tartalmazza. Nekem valami gyakorlati vizsgáztatóként kellene közreműködnöm.
Nos, ez nekem nagyon nem tetszik.
Ebben én a német übermencs nagy pofáját látom: nem fogadja el a főiskola bizonyítványát, hiszen amikor kiadják, pont arról szól a diploma, hogy a jelölt elegendő elméleti tudást szedett magára. Nem, a németjének nem elég, behajózza a szerencsétlen, akadémiát végzettet matróznak, majd a hajón "levizsgáztatják", ingyen. Arra persze van pofájuk, hogy ne tisztjelöltnek hajózzák be, hanem matróznak, és ekkor a szegény tisztjelölt ki van téve hajón a barba (és az első tiszt) kénye kedvének, ha akarják, akkor megengedik, hogy navigáljon, ha nem, mint az előző parancsnok tette, akkor nézhet a jelölt. És akkor, ha nem tudja megszerezni az aláírást ebbe a füzetbe, sose lesz belőle tiszt... Szóval végtelenül tisztességtelen eljárásnak tartom, amit a Marlow alkalmaz. Hogy jön egy cég ahhoz, hogy megkérdőjelezzen egy diplomát? Mert ha az lenne az eljárás, hogy kérnek egy írásbeli véleményt a hajótól, alkalmas-e a jelölt tisztnek, rendben van, de hogy én a teljes főiskolai anyagból levizsgáztassam, az a pofátlanság teteje.
Ezért én minden vizsgáztatás nélkül aláírom neki a füzetet, minden a barbán múlik, hogy ő is ráteszi-e a kézjegyét.

November 14. péntek, horgonyon Gotland szigete mellett, úton.

Hajnalban moziztam, illetve a horgonyon minden hajnalban filmet néztem: hogy el ne felejtsem, megnéztem a Gyűrűk Ura trilógiát, a Tenkes kapitányát és a Tüskevárat. Mindegyiket nagyon szeretem.

Vége a horgonyzásnak

Délelőtt fél tízkor hivat a barba a hídra:
- István, gyere fel!
Tíz perc múlva együtt olvastuk az utasítást: Poriból viszünk műtrágyát St. Malóba. Egyik helyen sem voltam még. Ilyen az élet: új hajóbérlő az ilyen vén tengeri medvéket is tudja új helyekre küldeni. A dolog pikantériája, hogy a Botteni-öbölről egy árva térképünk sincs. Ha nem lenne a Tsunami navigátorunk, akkor nem tudom, hogyan mennénk? Ezt a Tsunamit a Carisbrooke-tól örököltük, csak a tulajdonos nem frissíti (nyilván jó pénzt kérnek érte), így navigálásra nem, csak tájékoztatásra használjuk. Még az a szerencse, hogy az utolsó térkép után csak hatvan mérföldet kell megtenni.
A rakomány 4200 tonna műtrágya, ami azért jó, mert nem kell számolni stabilitást. És ami a legszebb, a menet 24 óra, tehát szombat délben érkezünk, és csak hétfőn kezdik a berakást. Remélem, lesz alkalmam kimenni a tengerészklubba! A kaftán szerint csak egy rakpart van, más semmi. Akkor hozzáteszem, hogy tipikus finn "kikötő". Sajnos ez is csak egy ipari rakpartok, ami az isten háta megett van. Pedig a főnök is készül a tengerészklubba, ahol elmondása szerint még szauna is van, és kérésre (ha előbb odatelefonálnak a hajótól) be is gyújtják. Jó lenne, ha én is ki tudnék menni, de a tapasztalat azt mutatja, hogy az erősebb kutya megy a klubba...

Tinta Kiadó

Egy körül csörgött a mobil. Nem az asszony hívott, ez már a csöngésből is kiderült. Nem akarózott felvennem, mert mobilhívás a hajón csak az asszonynak jár. Na, de amikor megláttam, hogy H. Tamás hív, persze, hogy felkaptam. Jó híre volt:
- Nem akartalak előbb hívni, mert egy visszajelzést vártam, amit ma megkaptam. M. Péter (a karikátor, aki a szótár illusztrációit készíti) szerzett egy kiadót, és ma jelentkeztek, azzal, hogy szívesen megjelentetik. A Tinta Kiadó szótár kiadására szakosodott, és "kapva kaptak" az ötleten, illetve a kéziraton.
Szóval ez jó hír. Az túl jó lett volna, ha megjelenik előbb, mint én hazamegyek. Mert a kiadó szerint karácsonyra sajnos nem tudják megjelentetni, de jövőre egészen biztosan. Na, én is úgy gondoltam, hogy akkor, ha otthon leszek!

November 15. szombat, úton, Pori.

Hajnalban minden csendes, legalább egy órám, ha nem másfél ment el arra, hogy Alekszejnek kitöltsem az "ellenőrző könyvét". Ha ezt valaki lelkiismeretesen végig akarja csinálni, akkor egy teljes behajózás (6 hónap) kell rá, és napi 4-6 órát kellene ezzel foglalkozni. Szóval hangsúlyozom a Marlow lelkiismeretlenségét, és erkölcstelenségét, amikor ezt megköveteli a tisztjelöltektől úgy, hogy nem ad megfelelő alkalmat és keretet rá. Hiszen Ljosa is úgy járt, hogy az előző barba kijelentette, hogy neki matrózra van szüksége és nem kadétra, nos, ebben van persze némi igaza, sőt, teljesen igaza van, de hogy meg se próbált alkalmat teremteni a gyereknek, az mutatja az emberi ócskaságát is. És ugye, ha ezt végig kell az első tisztnek követni, magyarázni kell, ellenőrizni, tanítani, akkor azért jár ám díjazás is, de ezt egy német tulajdonú, EU-s cégtől azt hiszem badarság elvárni. A keleti rabszolga azért van, hogy ingyen dolgozzon. Az anyád!
Szóval másfél óra alatt minden rubrikát aláírtam. Figyelni kellett, hogy a hajó sajátosságait figyelembe véve ne ész nélkül, gépiesen firkantsam alá a szignómat, hanem azt, ami nincs, azt megfelelően jelezzem, pl. a konténerekre, az árurakodó darukra vonatkozó dolgokat, stb.
Fél délben pilot, mire megebédeltem, már a kikötőöbölben manővereztünk. Nem tudom, ki hogy van vele, egyre rosszabbul vagyok a manőverek alatt. Fizikai rosszullét fog el, látva, hogyan kezelik a hajót, mindig szól bennem, a vészcsengő: túl gyorsak vagyunk, nem tudunk idejében megállni, túl nagy lendülettel fordulunk, nekivágódunk a rakpartnak, nem fogja meg a kötél a hajót, és így tovább. És ez mindig így van, ha nem vagyok "befogva" mondjuk kormányozni, mert akkor csak a tájolót nézem, vagy az első árbocot, és nem foglalkozom azzal, hogy mi történik.
Utána ügynök. Holnap este jön a draft surveyor. Ennek nem lenne semmi jelentősége, csak annyi, hogy nyilván az erősebb kutya megy a klubba, én meg addig itt számolgatom a vízkiszorításunkat.
Később megjött a tiszteletes úr a német tengerészmissziótól. Megnyerő fiatalember. A feleségével ketten látják el a feladatot, megosztva a munkát és a bért is. Van két segítőjük: két gyerek, akik nem vállalták a katonai szolgálatot. Nekik szociális munkát kell végezniük (fizetés nélkül), de azt is megmondhatják, hogy külföldön akarnak-e dolgozni, és akkor jöhetnek. Rokonszenves rendszer. A férfi hozott híreket oroszul, külön orosz és külön ukrán híreket. Magyar persze nincsen neki. Ezt már megszoktam, és nem is háborgok, mert ahányan mi vagyunk, magyar tengerészek, ránk sehol nem számítanak... mi vagyunk a tengeri csodabogarak. Holnap nagy könyvcsere is lesz, mert van egy csomó angol nyelvű könyv és videokazetta, amit oroszra cserélhetünk. Ez jó a legénységnek, nekem meg nem igazán számít.
Délután visszaadtam Ljosának a füzetét az aláírásokkal, nagyon örült neki. Ja, meg visszaadtam egy DVD-t, amin egy 26 nyelvet oktató program van. A magyar nincs közte, de van japán, kínai, görög, orosz, brazil (mert portugál nincs, csak brazil!). Hát nyelvet nyilván nem lehet tanulni vele, de arra mindenképpen jó, hogy megtanuljam kínaiul a számokat, meg görögül köszönni, és japánul megmondani, hogy a labda a fiún van (otokonoko no ue ni notte iru booru).

November 16. vasárnap, Tahkoluoto (Pori).

Reggel nyolckor keltem. Megfordult az idő, és a párás, nyirkos déli, délnyugati szellőt felváltotta a friss, északi szél, ami elvitt mindent, párát, ködöt, "meleget (+6 fok)" és hozott nulla fokot, ami szélben jóval hidegebbnek tűnik.
Délben sétáltam egy jót. Ebéd előtt a rakparton ténferegtem, utána pedig a mólón, kimentem a szélkerekekig, lementem a vízpartra, és elcsodálkoztam a növényzeten, hogy ilyen zord körülmények között is milyen dús a vegetáció. Igaz, aprókák a bokrok, a bozótos, de van, és burjánzik, a hatalmas sziklatömbök minden repedésében megfogódzkodnak és kihajtanak. Csudálatos! Persze fényképeztem és videóztam.

Nyelvi kitérő

A hajón elkezdtem feldolgozni a felvételeket, és közben a világhálóról letöltött videót hallgatok, mert nézni nem kell. Egyszer csak hallom ám, hogy a nyelvújítás korából hoz példát: a nyelvújítók közül valaki felvetette, hogy nálunk is be kellene vezetni, ha nem is három, de legalább két személyes névmást az egyes szám harmadik személy esetében, azaz az "ő" helyett. Mert ugye az angolban azt mondom, hogy "he", és tudom, férfiről van szó, a németben azt mondom, hogy "sie" és tudom, hogy nőről van szó. Szóval kitalálták az ő hímnemű személyes névmás mellé a magyar nőnemű alakot, amit így mondtunk volna: "őnő". Ugye milyen szerencsétlenül hangzik? És itt megint csak azt látom igazolva, amit oly sokszor hangoztatok (persze a nyelvészektől tanultam, nem az én okos kis buksim termése), hogy a nyelvbe csak az illeszthető be, ami illeszkedik a magyar nyelvtanhoz és hangtanhoz. Tehát az e-mailből biztosan lesz ímél alakú magyar szó, mert nincs rá hasonlóan frappánsan rövid magyar, ami van, hosszú: drótposta, villámposta, ezek szép szavak, de túl hosszúak. Nem beszélve olyan szörnyűségről, mint a géplevél...
Az biztos, hogy a nyelvbe lehet új szavakat könnyedén behozni, de új nyelvtani elemet szinte lehetetlen. Most eszembe jut egy vitám, amit a nyáron folytattam. Az én álláspontom az volt, hogy hiába tömör nyelv a magyar, más nemzet fiát nem lehet meggyőzni arról, hogy vegyék át a magyar nyelvtani mintát, mert ez nem észérv kérdése. És egy anyanyelv, mindegy, hogy más nemzet fia mit mond róla, mindenre alkalmas, azaz mindent ki lehet rajta fejezni, amit a beszélő akar, és ő csak ezt az egy formát érzi magától értetődőnek, és logikusnak. Minden másban nyakatekertséget lát... Kértem a vitapartnerem, hogy mondjon egy példát arra, hogy nekünk mit lehetne átvennünk egy másik nyelvből, ami ott logikusabb, mint nálunk. Példának az angol may - might alakokat hozta, mint jóval rövidebb formát, de meg se tudta magyarázni, hogy mi helyett kellene használnunk... ugyanis ha meg tudja mondani, akkor be kell látnia, hogy nincs is rá szükség.

Ma Jurij, Ruszlán és én leszünk a hajón maradók, a többiek majd kimennek a tengerészklubba. Összegyűjtöttem az összes angol nyelvű könyvet és videokazettát, hogy kivigyék, és orosz nyelvűre cseréljék. Azért pár könyvet megtartottam, hogyha valaki pallérozni szeretné angol nyelvtudását, legyen valami olvasnivalója. A kabinból is száműztem az összest, Miklós hordta be őket. Nekem nem kell. Én magyarul olvasok, és abból van bőven a laptopban.
Délután draft survey. Megjött az emberem, beszédbe elegyedtünk, hát kiderült, hogy észt. Tallinból jött. Megörültem.
- Akkor maga érti a finnt! - mondtam.
Megrázta a fejét.


- Nem, nem értem. De ha a cégem sokszor fog ide küldeni, akkor csak magamra kell szednem valamit.
Ezen csodálkoztam, hiszen a finnek azt mondják, hogy az észtek jobban értik a finnt, mint a finnek az észt nyelvet. A munka végeztével megkaptam a férfi névjegyét. Mihail Akárkivics... szóval olyan észt a barátunk, mint amilyen szlovák Fekete Feri Komáromból, bár a hasonlat nem jó, mert Feri szépen beszéli a szlovákot is, ez a Misa bácsi meg nem tanulta meg hazája őslakosainak beszédét. Most nem értekezem az észt helyzetről, és az orosz lakosságról, mert már többször megtettem, így aki olvassa a naplóimat, az tudja a véleményem.

November 17. hétfő, Tahkouloto (Pori), úton.

Hajnali fél négykor megriadtam, mert este tízkor már lefeküdtem. A népek bejöttek, bezárkóztunk, és alvás. Nem tartottunk őrséget, hiszen a magánrakpartra nem tudnak bejönni...

Fél hét felé elkezdték a berakást. Ugye az volt az alapállás, hogy óránként hétszáz tonna a rakodó berendezés teljesítménye, tehát 6 x 700 = 4200, hat óra alatt végzünk is, és húzunk délnek, mint a vadlibák. Ám a 700 elmélet, a 250 körüli a gyakorlat, ezért tizenkét órányi rakodás után 3100 tonnát raktak be, és így az éjszaka is a miénk volt. De sajnos, a valódi teljesítményük csak este tízkor derült ki (illetve fél kilenc körül), addig úgy látszott, akár be is fejezhetnek tízre. De maradt ezer tonna holnapra. Csak azért írom ennyire szövevényesen, mert a főnök délben mondta, hogy ha nem raknak be ma, akkor, akik tegnap bent voltak a hajón, azok este mehetnek a tengerészklubba, és én ezek közé tartozom, ugyebár. Szóval maradtam, maradtunk, maradtak... bent.

Hol egy takarítónő???

A kérdés jogos, mert egyszer láttam egy filmet a finnekről, és hogy bemutassák, mennyire nem beszél a magyar nyelvet, azt a példát hozták fel, hogy Finnországban még a takarítónők is tudnak angolul. Nos, én ezt a takarítónőt keresem, mert akkor lenne, aki tolmácsolhatna nekem itt a nagy büdös finn kikötőben. Mert megyek az egyik - harmincéves forma - férfihez, és érdeklődöm a stivadorok hivatala felől, de látom, nagyon nem érti, amit kérdezek. Azért dűlőre tudtam vele jutni, és részben megtudtam, amit akartam. Azt nem tudta megmondani, hol van valami hivatal, ahol érdeklődhetem a rakodással kapcsolatban. Aztán késő este találtam egy másik finnt, aki lakonikus egyszerűséggel közölte: no inglis. Tiszta beszéd.
Szóval hol van az az angolul tudó, akármelyik finn takarítónő?
Mert ugye magyarul hiába próbálkozom. Egy kukkot se értünk a nyelvrokonaink beszédéből. Persze ha nyelvrokonaink... mert ugye ez manapság erősen vitatott.
Nem magyarkodom ám! Nem, legfeljebb olaszkodom, mert egy olasz nyelvészeti munkáról írok! Csak elmondom, amit Angela Marcantonio olasz nyelvészprofesszor ír az Urali nyelvcsalád című munkájában. Tudománytörténeti szempontból megvizsgálta, hogy milyen tételeken nyugszik a finnugor nyelvrokonság elmélete. Nos ő nem talált tényeket, és igazolható tételeket. Tudjuk, akik finnugristák, azok mind Budenzre hivatkoznak, miszerint kimutatta, meg bebizonyította. Nos, az olasz professzorasszony nem talált egyetlen tételt és bizonyítékot, amit Budenz kimondott, vagy leírt volna, csak és kizárólag igazolatlan feltételezései és bizonyítatlan sejtései voltak, amit három nyelvésznemzedék multával már tételként és bizonyított elméletként emlegetnek.
Magyarán az eleink... nem írom, hogy hazudtak, mindenki gondoljon, amit akar. Ami engem érzékenyen érint, hogy a mai napig nem lehet új kutatásokra, eredményekre hivatkozni. Lehet a Puskás féle telefon helyett mobilt használni, kihasználva, hogy a tudomány halad, és tudásunk jelentősen meghaladja eleinkét. De nyelvészetben, történelemben tilos a haladás, tilos a kutatás, tilos bármilyen tény közzététele, ami ellentmond a hivatalosnak. Ráadásul még az se adatik meg a másképp gondolkodóknak, hogy megvitathassák elméleteiket a hivatalos álláspontot képviselőkkel. Azok csak kinyilatkoztatják, hogy nem igaz, hogy délibábos, meg magyarkodó, és mindent a sarokba dobnak.
Szóval csak azt akartam mondani, hogy nem tudta senki megmondani, mikor és mi módon fejeződik be a mai rakodás. Csak akkor derült fény a dologra, amikor már késő volt, mert a tengerészklubba már nem lehetett menni. Egyébként nem egy nagy tragédia, hogy nem jutottam ki.

November 18. kedd, Tahkoluoto.

Nem merem írni, hogy úton, mert ki tudja, mi lesz ma? Mert én kérem felkeltem a rendes időben, azaz hatkor, kimentem, megszemlélni az időjárást, és a hajót, de aztán... aztán jött egy hozzáértő illető, aki közölte:
- Túl erős a szél, nem tudunk dolgozni.
Isten tartsa meg jó szokásukat. Ebben a szél dologban egyetértek, mert valóban olyan erővel fúj, hogy nincs az az erő, amelyik most minket a rakparttól el tudna küldeni. A délnyugati 8-9-es szél, ami akadály nélkül süvít a tengerről, odaprésel a rakparttól eltartó ütközőballonokhoz.
Tegnap megkaptuk a megrendelt térképeket, így most már van a kikötő környékéről is. Nos, ez a Tahkoluoto valóban a pori kikötőhöz tartozik, de egy, a Pori-öböl előtt levő szigeten van. Pori egy hosszú fjord mélyén van, az nyilván zárt és védett kikötő, de mi itt a szigetvilág szélén, egy mólóval vagyunk csak elválasztva a nyílt tengertől. Így ki vagyunk téve az időjárás minden finomságának, a szélnek, a hidegnek, még a móló kövein szétfröccsenő vízpermetből is jut a hajóra - néha.
Kimentem, hogy videózzak. Persze ilyenkor az ember mindenre hajlandó. Még arra is, hogy a mellettünk levő rakodó-berendezésre felmásztam. A szél majd levitt, meg szétfújta a mindenemet, de azt hiszem megérte, mert lett pár jó videofelvételem. Éjjel érkezett egy hajó a szénrakodóra. Azok sokkal rosszabb helyen vannak, mert mi "csendes vízen" vagyunk, a móló öt méterre van a hajófartól, de őket nemcsak a szél veri, de a hullámok is. A mellettük levő darut kikötötték egy kikötőbakhoz jó vaskos lánccal. Szerintem, ha ez a daru megindulna a szélben, mivel meg van kötve, egyenest a szerencsétlen hajóra zuhanna. A mellettünk álló berendezést nem kötötték meg.
Kilenckor felhívta a kaftán a Marlow-t. Az illetékes elvtárs igen csodálkozott, hogy váltás miatt töri magát a főnök.
- Igen? - nyúlt meg az arca, amikor a barba mondta neki, hogy a Marlow rendszeresen vált a Kieli-csatornában - én erről nem tudok - védekezett.
- Hát, ha maga új a cégnél, kérdezze meg az idősebb kartársait - adott écát a barba.
És mit ad isten, amikor visszaértem a videózásból, Ljosa lelkendezve fogad:
- Huszonegyedikén váltanak Holteanuban! - mondta vigyorogva.
Azt hiszem, annak még jobban örül, hogy a következő hajójára, mint junior harmadik tiszt száll be. Jurij április elején jön vissza, ennek én örülnék, mert jó matróz, ő viszont nem nagyon, mert januárban kellene a következő hajó.

November 19. szerda, Tahkoluoto, úton.

Igaz, hogy reggel "hétágra" fútt a szél, de a melósok jöttek, és be szándékoztak fejezni a rakodást. Nos, ez féltizenkettőre meg is történt. Draft survey, és indulás. A rakodás vége, mint mindig, sok mászkálással járt. Az a feneség, hogy a hosszú menetek alatt, vagy mint most, hosszabb horgonyzás után a lábam hozzászokik a papucshoz, és a biztonsági cipő ilyenkor nagyon megnyomorítja. Szóval most is ez van, délután négy órát ültem, és a lábamat pihentettem. Este pedig nem kellett altatni, bezuhantam az ágyba fél hétkor, és éjfélkor ébresztett a barba.


November 20. csütörtök, Balti-tenger, úton.

Borzalmas alacsony a légnyomás. 972 Hpa mindössze, és ez a madárjósok szerint vihart jelent...
Készülődés van hazafelé. Nem nekem, hanem Ljosa, Jurij és Ruszlán a gépész részéről. Az idejövők közül Ruszlánt, a matrózt ismerem. Vele viszont van valami bibi: azt írja az ogyesszai Marlow iroda, hogy napok óta hiába hívják, nem veszi fel a telefont, se ő, se a felesége, kérték a barbát, adja meg a mobil számát, ha tudja. Valerij elküldte, de azzal, hogy a felesége próbálta hívni Ruszlánt, de ő se tudta a maroktelefonon keresztül elérni. Levelet akart küldeni az asszony a hajóra. Istenem, hol vannak a "régi, szép idők", amikor mi is ezért vártuk a váltókat! És lestük, ki hozta a nekünk oly kedves leveleket? Na, remélem, nem történt semmi rossz a matrózzal, mert igen kedvelem azt a "rusnya tatár pofáját"... Mert kiköpött tatár, vagy kazah, hiszen a papa kazah, a mama ukrán.

Mi jöhet még?

Na, eljött a déli őrségváltás ideje, és belecsöppentem a hallatlan nagy rakás izé közepébe. A barba éppen ímélezett, nézem a naplót, beletűzve egy emlékeztető nekem:
"Chief, hajnal 4-re beírni: a főgép üzemanyag ellátás elégtelensége miatt átállva LSFO-ról gázolajra" Az LSFO nem káromkodás, hanem a Low Sulphur Fuel Oil (alacsony kéntartalmú üzemanyag) rövidítése. Ez a kulimájsz 60 C° fokon folyékony, alatta lekvár, már nem pumpálható. Az ülepítő tankba megy a nafta a nagy tankból, innen a szeparátoron keresztül (amelyik megtisztítani hivatott) megy a napi tankba. Nos, a napi tank félóránként adta az "alacsony üzemanyagszint" riasztást. Végül Vlagyimir nem tudott mást tenni, mint átállt gázolajra. Így most aztán jó drágán hajózunk.
El lehet képzelni, miféle táviratváltások voltak, mielőtt feljöttem a hídra. De természetesen utána se az volt a jellemző, hogy Valerij nyugodtan pihenhetett volna a szolgálat után, hiszen nagyjából háromnegyed óránként dudáltam ki a kabinból azzal, hogy újabb ímél jött.
Meg kell, hogy mondjam, számomra ez csak egy jópofa kaland, nem úgy a barbának és Vovának, nekik magyarázkodni kell, és ugye mondanom se kell, hogy miféle kérdések, écák érkeznek a hajóra a német és norvég karosszéktengerészektől. Mondok egyet: A Lys Line azt mondja, hogy vegyünk üzemanyagmintát a tank tetejéből, közepéből, és az aljából, és adjuk ki a Kieli-csatornában. Ha van némi (hajó) gépészeti ismereted, el tudod képzelni ezt? A majdnem szilárd kulimájszból mintát venni. Nem minősítem őket, pedig már az ujjamban van a megfelelő jelző, amivel az elmeállapotukat tudnám jellemezni. De nem teszem, inkább csak háttérfigyelek, és örömködöm, hogy nem nekem kell megválaszolni az íméleket. Ugyanis magam ismerve, biztosan eligazítanám akár a hajóbérlőt, akár a tulajt is, és ez általában nem "folyásolja befelé" kedvezően a további behajózási szerződések megkötését. Most az egyik, a hajótulajdonos a Flushingban kapott olajat kárhoztatja, a másik, a hajóbérlő pedig a hajót, mert nem tudjuk az üzemanyagot a kellő hőmérsékletre felfűteni. Mert ugye ez is az egyik bibi: a gépházban levő tankban az üzemanyag mindössze 31 fokos, és ugye ez a zagyik 60 fokot kíván a begyulladáshoz. De a tankot kívülről hűti a kinti hőmérséklet, és a fűtőszálnak nincs ereje feljebb tornászni. Nem folytatom.
A főnök négyig bírta, aztán feladta:
- István, akármelyik részről jön ímél, nem vagyok a hajón. Elrepültem Magadaszkárra. Majd hatkor megválaszolok mindent. Hat előtt öt perccel ébressz.
Hat után öt perccel ébresztettem, kapott tőlem 10 percet ajándékba.


November 21. péntek, Balti-tenger, úton.

Még a tegnap hajnali őrségben elkezdtem hallgatni édesapám rádiójátékait. A hetvenes évek elején elhangzott a Kossuth rádióban vagy tizenöt hangjátéka. Időrendben megyek, elsőbb a Móra Ferencről szólót, utána az Ezeres kapitányt, és végül az Ezüstkardot első részét. Ma az első őrségben folytattam az Ezüstkard második részével, majd jött a Kaftános fejedelem három részben. Ez annyiban is érdekes volt, hogy amíg az Ezeres kapitányban Petneházy Dávid kapitányt alakítja Kállai Ferenc, addig a Kaftános fejedelemben Thököly Imrét. Azt tudni kell, hogy Petneházy Thököly huszárkapitánya volt, aki később átállt a császáriakhoz (miután Thökölyt a török rabláncra verte Váradon és Belgrádba szállítatta). Egyébként az nem derül ki teljesen (az első rádiójátékban), hogy miért halt mag a kapitány, megétették-e vagy se? Van rá egy utalás, de nincs határozott válasz, és sejtetni se engedi eléggé ahhoz, hogy azt mondjam: megmérgezhették. Érdekes: először tudom úgy hallgatni, ahogyan egy mezei rádiózó tenné, most először hallom úgy, hogy nem az jár a fejemben: apa írta... Kár, nagy kár, hogy a magyar rádió feladta a közszolgálatot, mára már csak MR1, és nincsenek hasonló történelmi rádiójátékok, hangjátékok, ha pedig hébe-korba elhangzik egy, az a hatvanas, hetvenes évek felvétele. Délután már az Erdély köpönyegében címűt is meghallgattam. Ehhez a regényhez nekem egy nagyon "kellemetlen" élményem fűződik. Amikor apa a kezembe adta, akkor persze "kötelességtudóan" elolvastam, de semmit, hangsúlyozom: semmit nem tudtam megjegyezni belőle, szinte nem is értettem, amit olvastam! Nem tudom, minek köszönhetem, a nyelvezetének, vagy annak a rettenetes, szinte elviselhetetlen gátlásnak, hogy ez az apám könyve, és nekem ezt el kell olvasnom... És persze ott volt a tudat: apa meg fogja kérdezni, hogy elolvastam-e, és mit fogok mondani majd? Mert ezt a terhet mindig rám rakta. Pedig a nyelvezete nem az, amit ifjúsági regénynek szoktak nevezni. Ezt egyszer ő is felrótta a kiadóknak, hogy ifjúsági kategóriába skatulyázzák, pedig a könyvei a felnőttekhez szólnak. És milyen igaza volt! Azt hiszem, a következő hajómra lehozom, és újra elolvasom. És ezt teszem majd a Kaftános fejedelemmel is, mert ezekhez ugyanilyen élményeim fűződnek. Meg aztán ma már úgy vagyok, hogy nagyon izgat a kornak a történelme is, hát el kell olvasnom újra, gátlások nélkül, a magam gyönyörűségére.
Délben egy ímélt elküldött a barba, és ettől kezdve csend honolt. A barométer továbbra is rettentően alacsony, de ennyi... Késő este lesz Holtenau, ahol váltás: megy haza Ljosa, Jurij és Ruszlán, és meg kell jönnie Ruszlánnak és Anatolijnak meg Anatolijnak. De ez csak holnap...


November 22. szombat, Balti-tenger, Holtenau, Kieli-csatorna, Brunsbüttel, Elba, Északi-tenger.

Még leírni is sok... Holtenauban beszálltak az érkezők, mindenki megjött, akit vártunk. A kiszállókat átvittük Brunsbüttelbe, ahol olajat is veszünk. Most úgy oldottuk meg az őrséget, hogy a barba volt, amíg be nem álltunk a zsilipbe, fél kettőkor mentem fel a hídra, és egészen negyed nyolcig én adtam az őrséget. A kaftánt nem kellett keltenem, jött, amikor felébredt. Utána én mentem aludni, volt reggel nyolc, amikor ágyba kerültem.
Persze délben nem kellett ébreszteni, működik a beidegződés. Ebéd, aztán fel a hídra. Az irodában hivatalos urak a főnökkel. Kérdem Vovát, kik ezek, bár láttam a karjukon az emblémát, hogy ők a policáj. Aszondja a gépész:
- Port State Control.
Na, még csak ez hiányzott! Hát ezek nem hagynak nyugtot nekünk? Addig fűnyíróztam velük, amíg el nem mentek.
- A Wasserschützpolizei volt - mondta Valerij.
Az persze más. Hogy ez a Vova a frászt tudja hozni rám. Persze már régen itt állunk kikötve Brunsbüttelben, de sehol semmi olaj... Viszont, jönnek a hivatalos emberek, hogy rosszul vagyunk kikötve, addig nem adnak olajat, amíg meg nem kötjük magunk rendesen. Ó, hogy az a jóságos mennybéli... hát miért nem tudtátok érkezéskor kikötni úgy a hajót, hogy jó legyen? A kikötőköteleket meg kellett cserélni, és ebben igazuk volt, mert így biztosan nem fogunk csúszkálni a rakpart mellett, ha elhalad egy hajó. A rakpart persze nagyképű túlzás. A hivatalos neve is: olajozóhíd, ami azt jelenti, hogy van egy 20 méter hosszú móló, és ehhez vagyunk kikötve, vízben levő kikötőbakokra tett kötelekkel. A vége az lett, hogy megkaptuk az olajat, aztán el kellett hagynunk a rakpartot, mert várt a következő hajó, de kimenni nem tudtunk, mert olyan zsúfoltság volt, hogy másfél óra sodródás után tudtunk csak beállni a zsilipbe. De az már nem az én őrségem volt.

November 23. vasárnap, úton, Elba, Északi-tenger.

Szidhatja az ember, ahogyan akarja ezt a randa világot, de tetszik, nem tetszik benne élünk, és ha már muszáj, akkor ki is használom, adottságaimhoz képest a lehetőségeket. Egy ilyen az iPod. Még tavaly vettem egyet behajózáskor, Nizzában, kétgigás, szóval van befogadóképessége. És mint említettem, rátettem apa rádiójátékait, és most azokat hallgatom. Egyszer már végighallgattam mindet, és már a második "kört" csinálom. Aranyosak a mesejátékai, a Tápéi szatyorszentelés, a Legkisebb halász, a Bűvös papucs, vagy akár a Csalikorsó. Ezek vannak nálam, egy lemez otthon maradt, és azon van a Szindbád nyolcadik utazása (ha jól emlékszem a címre). Nagyon szeretem ezeket. Akkor, amikor elhangzottak, csak a Szindbádot hallgattam, hallhattam élőben. És ha többször meghallgatod sorban, akkor felfigyelsz apróságokra: a rádió- és hangjátékok nagy része a török hódoltság korában játszódik, és mivel a darabokat többnyire más és más összetételű rádiós csapat készítette, nyilván véletlen, hogy ugyanaz a kísérőzene (török síp) két hangjátékban is elhangzik.
És így, egyszerre hallgatva tűnik fel igazán, hogy mi az a kapocs, ami az Ezüstkardot, és a Kaftános fejedelmet összekapcsolja: vak Bottyán kardja, amit tőle Ocskai vett el párbaj során, nem sokkal utána lett csak Bottyán apánk kuruc, és Ocskai brigadéros áruló. A felirata mindkettőben elhangzik: "Honestum pro patria morir", azaz a hazáért meghalni dicsőség.
Aztán vannak dolgok, amire az ember önkéntelenül is felkapja a fejét, felfigyel: Lőrinc Ilona a Csalikorsóban, ahol a kutyájuk neve Kócos, vagy a nemzetes Lőrincz família a Legkisebb halászban. De miért hiányoznak a Tápéi szatyorszentelésből? És legalább egyben benne kellett volna, hogy legyen a kispárna, amit az utazó mindig magával visz, légyen a hős Balassi Bálint, vagy Bocskai László...
A mesék nagyon szépek. Ha nem figyelsz rá, észre se veszed, hogy verses elbeszélést hallgatsz. És olyanok, amilyennek egy mesének kell lenni. Mert én azt hiszem, hogy a legnehezebb irodalmi műfaj ez. Majd ha Esterházy letesz egy efféle jó mesét, akkor elhiszem, hogy író... (persze e nélkül is az, de ha írna egyet, még inkább az lehetne). Lilázni könnyű - annak, akinek van hozzá tehetsége, mert ehhez is kell, persze. A mese a legnehezebb, és a legfelelősségteljesebb műfaj! Nincs nagyobb bűnöző annál, aki rossz mesét ad a gyermekeink kezébe. Mert az a lelket gyilkolja, az annyit tud ártani, amit egy életen át nem lehet helyrehozni. Alávaló gazember az, aki az óvodában, a rádióban, az esti mesében "modern, időszerű" mesével "baszogatja" a picinyeket! Igazi mese kell, olyan, mint a népmese, amiben a népünk, nemzetünk lelke, tartása, viselkedése, hitvilága benne van. Nem az Andersen vagy Griff testvérek meséire van szükség, és nem a spanyol - vagy bármely más nép - népmeséjére. Magyar kell, amitől a gyökerek szívósak lesznek, és tartást ad a felnövekvő, égig érő fáknak, mert minden gyermekben benne van a lehetőség. Amiben a jó a legkisebb, amiben a jó győz, amiben a jó igazmondó, és amiben a kicsi mindennel szembeszáll, és győz. (Ezeknek a követelményeknek tökéletesen megfelel a Gyűrűk Ura trilógia, azért is gyönyörű mese és film). Győz az igazság, az igazmondás, az erkölcs, a tartás, amiben ma oly nagy hiány van ott, ahol a példamutatásnak kellene székelni...
Olyan hit és példamutatás kell, mint a legkisebb halászban van, olyan lelemény és furfang, mint a tápéi harangozó fiában, olyan eltökéltség és hit, mint amilyen a szegedi papucsos legénykéé, aki még a szultántól is elragadja kedvesét, és nem azon kesereg, hogy (a magyar) nem képes... (a magyar) ilyen... (a magyar) olyan...
Az idő nem a legjobb. Sőt, mondhatnám, hogy ramaty. Viszont tökéletes arra, hogy gyakoroljuk, hogyan lehet felvenni a túlélőruhát, amikor a hajó billeg, bukdácsol. A drill elég jól sikerült, mindenki beöltözött (én is), de a legszebb a szakács volt, aki majd elveszett a hatalmas méretű ruhában. Persze ugyanakkora az övé, mint Makszimé, neki viszont alig sikerült felerőltetnie... vidám gyakorlat volt.


November 24. hétfő, úton, Angol-csatorna.

Jó viharos időben megyünk, de megyünk. Sorra hagytam le a kisebb hajókat, azok nagyjából 2-4 csomóval araszoltak, mi megtettük a hat és fél, hét csomót. Amikor átadtam az esti őrséget, már viszonylag nyugodt volt a háborgó tenger.
Mindenki be van tojva, hogy jön majd a Port State Control. Ennek az egyik alapja az, hogy ott székel az ördög, ebben a festői városkában, azaz a Port State Control központja és központi számítógépe itt van. Nem tudom igazán, hogy ettől miért kellene, hogy bejöjjenek, de mindegy. Még a cégnél is figyelmeztettek, hogy legyen rendben minden, ha esetleg ellenőrzést kapnánk. Nem attól vannak rendben a dolgok, mert ők figyelmeztetnek, és nem azért, mert ők ennyire szívükön viselik a hajó sorsát...


November 25. kedd, úton, St. Malo.

Hajnali érkezés, ahogyan az a nagykönyvben elő vagyon írva, amikor a tiszttel ki akarnak cseszni. De a barba hatkor elküldött aludni, a draft surveyor érkezéséig van még vagy másfél óra, használjam ki pihenésre, mondta. Kihasználtam. Gyorsan aludtam egy jó órát.
Fél nyolckor érkezett az öreg, mondom, hogy öreg, de nem hinném, hogy nálam idősebb, viszont sokkal vénebbnek nézett ki, alig tudta felvonszolni a hídra a táskáját, amit aztán később megemeltem, hát alig volt súlya. Napközben többször néztem ácsingózva a középkori várost, nagyon jó lett volna kimenni és sétálni benne. De elmegyünk este, mondta az ügynök, hatra kész a kirakás és az utolsó révkalauzzal ki tudunk menni, ami hét tízkor esedékes. (Utána nincs pilotszolgálat, olyan nagy a vízkülönbség, hogy nem lehet kimenni, vagy bejönni, csak négy óra van rá: három órával dagály előtt, és egy órával utána lehet mozogni.) Ez a nem lehet kimenni, persze csak rám vonatkozik, mert a barba azonnal tűzött ki. Aztán kiderült, csak holnap tudunk elmenni, mert hétre tudják csak befejezni a hajót. Fél ötkor szólt a barba, hogy kimehetek hatig.
Az óváros szembe van velünk, de vagy négy kilométer gyaloglás, körös-körül kel kerülni az öblöket. A nagybolt meg itt van húszpercnyi sétára. Így aztán csak oda mentem ki, megvettem a karácsonyi és szilveszteri boraimat. Aztán vissza, vacsora és máris itt az öreg, mehet a draf tsurvey. A berakóban túl sok volt a konstans, 150 tonna, de a kikötőmedence vize túlságosan hullámos volt, nem lehetett pontosan leolvasni. Gondoltam, azért ennyi. De most sima víz, és itt is 160 körül jött ki. (Ez a konstans egy bizonyos nem kalkulálható tömeg, ami mindenféle apróságból, semmiségből jön össze, de ez túl sok. Ezen a hajón, ami elfogadható az a 80-90 tonna körül mozog, de ebben benne vannak a mozgatható válaszfalak is.)
Hát akkor most felvetődik a kérdés, hogy mi van? Mi történt? Miért van 4 méter körüli farmerülésünk a szokásos 3,8 helyett? A berakó kikötőben utána kell nézni. Az pedig spanyol lesz: El Ferrolba megyünk, ott berakunk 10 darab nacelles-t, ami magyarul gondola, de nem hinném, hogy velencei. Inkább valami böhöm izé, aminek darabja 10,4 méter hosszú, 4,4 széles és 4,2 méter magas, és 75 tonna darabja. Szép lesz. Most dunsztunk sincs, hogy mit, és hogyan rakunk be. Csak annyit tudunk, hogy valahogyan párosával rakják, és lehegesztik a raktárfenék lemezekhez. No, ott majd okosabbak leszünk. És mindezt elvisszük a dániai Esbjergbe.
Este egy gin tonik kíséretében megbeszéltük a főnökkel, hogy mivel reggel fél hétkor van révkalauz, nem kellek az induláshoz.



November 26. szerda, St. Malo, úton.


Fél hét, indul a főgép, és persze felébredtem. Akkor már felmentem a hídra, legalább videóztam valamit. Utána visszafeküdtem, és fél tizenkettőig húztam a lóbőrt. Ezzel nagyjából mindent elmondtam, amit érdemes. Ja, szép az idő, nyoma sincs a tegnapi erős szélnek.

November 27. csütörtök, úton, Vizcaya.

Szép az idő, és megyünk. Ennyi. Azt hiszem, látszik a naplómon, hogy megint hanyagolom. És ez olyankor szokott előfordulni, amikor lenne mit írnom, de "nem merem". Nos, most éppen egy ilyen lelki válságban vagyok. Egyelőre nem írok róla, valószínűleg - ha eljön az ideje -, megírom, és akkor majd egybe fogom szerkeszteni, és aki majd akarja az elolvashatja.


November 28. péntek, úton, Vizcaya, El Ferrol, úton.

Sűrű nap, amint az látszik a dátumnál. Reggel hatra érkeztünk, akkor a barba elzavart aludni, jó másfél óra múlva ébresztett. Kiderült, hogy mi az a "nacelle": A szélturbináknak az a gondolája, ami az oszlop csúcsán csücsül, és rajta forog a szélkerék. Tízet viszünk, azt hittem, hogy talán itt töltjük a hét végét is, de érkezéskor azt mondták, hogy 18.00-ra már meg is rendelték a révkalauzt. Kiderült, hogy pesszimisták voltak.
Óránként öt darabot tudnak berakni, ezt hozták is, tehát tízre mind a hajón volt. Csak azt kellett megvárni, hogy a hegesztők lehegesszék őket a raktár aljához, darabonként 22 darab leszorító elemet alkalmaztak. Remélem, nem mozdul el egy sem.
Azért ez nem ilyen egyszerű volt, mert rakodás közben zuhogott az eső, és a hegesztők nagyon nem szerették a vízben való térdelést. Meg azt, hogy nem tudtuk kiszivattyúzni a vizet a fenékkútból, és azt meg kellett várniuk, amíg bejött Ruszlán, aki hipp-hopp elintézte.
Háromkor révkalauz, és úgy elmentünk, mint a sicc!


November 29. szombat, úton, Vizcaya.

Ami idefelé jó volt, az észak-északnyugati szél és hullámzás, az most ellenkezőjére fordult. Billegünk és lityegünk mint, a keljfeljancsi. Nem is lehet a komputerhez ülni, természetesen utólag írom ezt a szakaszt. Tehát lityegés, rollázás, bukdácsolás meg minden.


November 30. vasárnap, úton, Vizcaya, Angol-csatorna.

Éjfélkor megszólalt a mobilom figyelmeztető módban: András névnap. Elszorult a szívem...
Viharos idő, nem lehet semmit csinálni, a kabin szalad, minden a földön, óvatosan lépkedek a holmi között, nehogy valamit eltapossak, összetörjek... Nincs értelme helyére tenni bármit is.

DECEMBER

December 1. hétfő, úton, Angol-csatorna.

Hál istennek alább hagyott a dülöngélés és a billegés. Akkor rajta hó vége, mindenféle kimutatás, meg minden...
Beszéltem Encsikével is. Nálunk van Miha, az asszony szerint is aranyos kislány. Hogy én miért nem tudok otthon lenni ilyenkor? Kérdés a hajóbérlőtől: fel tudunk-e venni 4250 tonna műtrágyát Glomfjordban (Norvégia), úgy, hogy Dordrechtben (Hollandia, város a Rajnán) 6 méteres merülés korlátozás van, és a kijövetelkor legfeljebb 21 méter lehet a legnagyobb magasságunk. Hát ez nem megy, nagyobbat merülünk, és nem tudunk kijönni, mert 26 méter magasak vagyunk üresen (Ez az árboc csúcsa persze, a hajó legmagasabb pontja). Nem siratom, ha elmarad ez a rakomány.

December 2. kedd, úton, Északi-tenger.

Holnap érkezünk. Lágy hullámzás, kellemes billegés, nem vészes. Olvasok. Hogy mit? A Bibliát. Ugyanis az Újszövetséget úgy, ahogy ismerem (illetve a 4 evangéliumot), de az Ószövetségről dunsztom sincs. Most elhatároztam, hogy átrágom magam rajta. És nem is kell nagyon erőlködnöm. Valóban érdekes olvasmány! De még milyen! Csak egyelőre nem merem leírni a véleményem.
Este meglepett a főnök úr:
- István, menj aludni, reggel te kezdesz -, mondta őrségváltáskor. Ehhez tudni kell, hogy éjfél után érkeztünk, igaz, csak negyedórával éjfél utánra állítottuk be a pilot beszállóhelyét. Így urasan voltam, megnéztem némi filmet, aztán tíz körül lefeküdtem. Altatni nem kellett, mert kellemesen ringatott a hajó.


December 3. szerda, úton, Esbjerg.

Kérem, nagy nap ez a mai: ma megfordítottam a lovamat, és elindultam hazafelé. Ma vagyok a szerződésem felénél, mától kifelé tartok...
Küldtem haza leveleket, amiben Kellemes Karácsonyt és Boldog Új Évet kívántam mindenkinek, mert ki tudja, hogy lesz a telefon az ünnepek idején, és a következő levél már az új évben esedékes.
Valamikor megriadtam, arra, hogy megállt a főgép. Aztán háromkor felébredtem, negyed négykor felkeltem. Hétkor kinyitottuk a raktárt, közben megjött Németországból az elektrikus, aki megjavította a kormánylapát szögállás mutatóját. Megjött Jürgen is, hozott mindenfélét, amit rendeltünk. Jött még egy pasi, aki az Inmarsat C készüléket jött megjavítani. Mindenfélét varázsolt, de mindig bíztatott, hogy türelem, mindjárt kész.

Panorámakép a hajó bal oldalán

Közben megérkeztek a melósok, elkezdték levagdosni a leszorító vasakat. Még nem végeztek, amikor jött az ügynök, hogy előre kell shiftelni, mert jön egy konténerszállító, és nem fér be mögénk. Megtettük, csak kissé kitört a frász, mert még nem voltunk kikötve, és ez a dög jön be teljes gőzzel. Ha meghúzza a vizet, és még nem vagyunk megkötve, akkor nagy baj is lehetett volna. De szerencsére nem történt semmi. Viszont ennek az akciónak a stivadorok nem örültek, mert így kimentünk a daru hatókörzetéből. Nos ez semmit nem jelent számunkra, majd ha elmegy a konténeres visszaállunk - gondoltam, és még azt is hozzátettem magamban, hogy legalább nyugodt délutánunk lesz -, és azután befejezik a kirakást. De kiderült, hogy a 80 keréken guruló gigászi önjáró daru képes közelebb jönni, és kirakni a gondolákat. Ahogy haladt az idő, egyre gyanúsabb lett, hogy nem igazán sietős az utunk "elfelé", mert nincs még semmi hír a következőről.
Jürgen elment vacsora körül, de semmi hír az útról. Holnap délig itt állhatunk. Jaj de jó!
Este fél tízkor az Inmarsat C-s szerelő úr közölte, hogy még nincs kész (nyilván a mindjárt még nem következett be reggel nyolctól), de holnap fél nyolckor jön és befejezi a mindjárt kész akciót.


December 4. csütörtök, Esbjerg.


Panorámakép a hajó jobb oldalán

Fél nyolckor keltem, nem sokkal később megjött a barátunk, aki "mingyá kész van", dolgozott még egy-két órácskát, és kész lett. Csak várni kell valami kódra a mit Németországból küldenek az égi ketyerén keresztül. Fél tizenegykor elment a barátunk azzal, hogyha... á, nem érdekes, ez túl szakmai. Ha indulnánk bejön és kiadja a szükséges bizonyítványt a javításról, és a megfelelő működésről, amire igazából szükségünk van.
Délelőtt készítettem két panorámaképet a hajó jobb és bal oldalán levő (csuda izgalmas) látnivalókról... A nap ragyogott, hétágra sütött, csak sajnos egészen más pontján a Földnek.
Közben a hajóbérlőnek volt egy ideája, hogy vinnénk árpát Imminghamból Casablancába, de hál' Istennek töröltetett, így most itt állunk és várunk a jó szerencsére. Mondjuk én a hét végét várom, és azt, hogy még itt talál. Addig, hogy ne legyen unalmas a várakozás, dolgozom a hídon a térképeimmel és a kiadványaimmal.
Jürgen hívott, hogy van rakomány Aalborgból Belfastnak, hatvan méter hosszú hóbelevanc. Hogy hány, és milyen széles, arról hallgat a fáma. Ha van, akkor van, majd hiszem, ha jön az utasítás a hajóbérlőtől, hogy vegyük fel. De hogy van benne valami, az onnan látszik, hogy hoztak négy raklapnyi kötöző anyagot (amik valójában konténerláncok), és amíg a fiúk behordták a hajóra... hát nem panaszkodtak, hogy nincs melegük. Közel két tonna vasat cipeltek be, egyenként, és tették biztonságos helyre.
Na, mivel biztos, hogy éjfél előtt nem indulhatunk (a pilotot 4 órával indulás előtt kell értesíteni), ezért fél nyolckor kimentem a tengerészklubba. A kaftán elmagyarázta, merre kell menni: majd látok egy emeletes épületet, aminek az emeletén van a klub. Na, megyek kifelé a kikötőből, hát látom, hogy az út túloldalán egy emeletes épület, az emeleten társaság ücsörög és isznak, egy szinttel lejjebb nyilván a tévé helyiség van, mert ott meg tévéztek. Visszamentem az éppen elhagyott kapuhoz, ki az utcára, oda a házhoz. A kapualjban keresem a tengerészklub csengőjét, de nincs. Lakóház. Ó, hogy a kakas csípje meg, ez is észak-európai ország, ahol valamikor adót szedtek a függöny után, és ezért a népek leszoktak a függöny használatáról, mindenki beláthat, mint én is... Hát ezt sose tudnám megszokni. Vajon az IKEA függönyosztályán itt mit árulnak?
De meglett a klub, az emeleten valóban, volt internet is, rákattantam, és elintéztem sok jó mindent. Írtam a blogomba, megnéztem a citromailes levelesládám, hogy ne töröljék a címet, mivel háromhavonként be kell lépnem, meg letöltöttem a gmailes leveleimet.
Behajózás előtt a Népszabadság vidék rovatának adtam egy interjút, ami nem jelent meg a lapban (bár a Vidék rovat szerkesztője elfogadta), de átszervezés és lapkurtítás miatt pont ezeknek a cikkeknek, a vidéki színeseknek nem marad hely.
A cikk címe: A tengerészkapitány a Bakonyba költözik, az alcíme pedig: A jó emberek vannak többen, csak halkabb a hangjuk. Jött egy ímél a cikk szerzőjétől, hogy odaadná egy internetes portálnak, ami az Ötvenentúl.hu névre hallgat. Természetesen beleegyeztem, és az internetre kikerülő naplómból ez elérhető lesz (ha el nem felejtem!).

December 5. péntek, Esbjerg, úton.

Reggel első voltam a hídon (bár másodikként már utolsó lettem volna), de semmi változás: az Inmarsat C nem működik, semmi utasítás nem jött az úttal kapcsolatban. Így elkészítettem a reggeli kávémat, dolgoztam a térképeinken, előkészítettem az utat Aalborgból Belfastba. Délelőtt jött a barba, hogy némi gond van, mert nincs kenyér, és azon tépelődött, hogy kit is küldjön ki.
- Megyek én - ajánlkoztam, mert így legalább a városból is láthatok valamit.
Kapott rajta, adott harminc eurót, hogy azon mind vegyek kenyeret, de ne kevesebbet, mint tizenöt darabot. A "mingyá kész" szerelő mutatta meg a bankot és a nagyboltot, ahol vehetek kenyeret, ami itt szerfelett olcsó, hiszen hetven dekát már két euró körül meg lehet venni. A szerelő azért jött, mert kiderült, hogy a hiba még mindig az ön készülékében van. Dolgoznak rajta, bár a révkalauzt 12-re rendelte a főnök és nem sok az esélye annak, hogy kiderülhet, mi a bibi? Nem kötelező a pilot, de ha rendelünk, akkor négy órával előtte kell megtenni, így van indok, mire hivatkozni, miért nem indultunk előbb.
Makszimmal mentem ki.
Bank, pénzváltás, a jutalék 25 korona, több mint 3 euró, hát negyvenet váltottam be. Nagy nehezen találtunk egy boltot, ahol volt kenyér is (csomagolt). Az árak meglehetősen lehangolók.

Egy kilencvendekás csomag 21 korona, ami majd három euró. Volt olcsóbb is (6 koronás, pirítósnak való) ebből az összest megvettem (6 csomag). Választék van, csak bírja a pénztárcád. Sikerült elköltenem a 40 pénzt, és mindössze 18 csomag, plusz egy frissen sütött barna kukoricáskenyeret vettem. Ennek a serclijét (jó vastagon) privatizáltam fuvardíj fejében (és azonnal meg is kóstoltam, csuda finom volt). (A privatizáció a privo latin igéből ered, ami fosztogatást jelent. Ezt csak úgy mondom, emlékeztetőül, hogy tudd, mi történik kis hazánkban a nép, azaz a te és a mi vagyonunkkal, aminek tulajdonosai voltunk a szocializmus alatt és csak minket nem kérdeztek meg, mit és kinek adhatnak el?). Na most, a 70 dekás friss kenyér 26 koronáért is fosztogatásnak tűnhet (3,8 euró, nagyjából 1000 forint), legalább is onnan, ahol én vagyok. Vajh, otthon mennyi a kenyér? Három hatvan?
Behoztuk, kicsit el is fáradt a lábam. A hajó még bent állt, mert az indulást délután kettőre halasztotta a főnök.
Indulás után semmi különös, megyünk.

December 6. szombat, úton, Aalborg.

A Gyed Maroz nem hozott semmit. Elvégre egy orosz nyelvű hajón a Mikulást is oroszul kell megnevezni, nem?

Szása, a szakács

Ejtettem egy-két szót róla, de most egy kicsit bővebben. Nem is róla, hanem a főzésről. Furcsa. Számomra az, de rajtam kívül mindenkinek természetes, ahogyan tálalja. Reggelihez nem terít. Egy fazékban kiteszi (mondjuk) a virslit az asztalra, mellé a kenyeres kosarat, két kést és egy villát, és mindenki ehet, ahogyan tud, és ahogyan akar. Kistányér ismeretlen fogalom, ezt papírszalvéta helyettesíti.
Ebédre, ezt már elmondtam, hogy készít egy halom levest, és azt esszük, amíg el nem fogy, egy-két napig. Hogyan készülnek a levesei?
Itt a generálrecept: tedd fel a vizet forralni, tegyél bele valamilyen húst. Mellé babérlevelet, sózd, esetleg némi vegetával is szórd meg. Tegyél mellé kockára vágott burgonyát, hintsd meg szárított petrezselyem zöldjével, vagy kakukkfűvel, vagy valami szárított zöld levelű lószerszámmal, amit találsz, és tálald. Olyan levesnek hívjad, amilyen húst főztél: ha csirke szárnyat, akkor csirkeleves, ha birkát, akkor birkaleves. Ha tettél bele káposztát is, akkor káposztaleves. A borscs annyiban különbözik, hogy van benne cékla és apróra kockázott zöldpaprika. A nélkül mit se ér, mondta. Már igazán ennék egy Encsike féle húslevest, vagy bármilyent, mert ki vagyok éhezve a hazai ízre.
Aztán az is teljesen más módszer, ahogyan a hússal bánik. Mit szoktam meg? Ha jön csontos hús, a szakács feldolgozza: lefejti róla a húst, elteszi, és a csontot felhasználja leveshez. Ha itt a birkacomb, vagy a sertéscomb kienged, akkor előveszi, és elkezdi farigcsálni. Ezért csak cafatok léteznek a levesben, meg a szaftos apróhúsokban, szeletről szó se lehet. A sült hús mellé (ha nem csirke, mert ahhoz krumplipüré dukál) spagettit készít köretnek, amit bőven megszór reszelt sajttal (és persze van mellé saláta). Végül is nem rossz, csak eleinte volt szokatlan, bár a spagettit a mai napig szétfőzi, nem az, amit az olasz al dentének nevez, és ahogyan én is szeretem.
A hajnali őrség vége felé kaptunk egy ímélt a hajóbérlőtől, csatolva hozzá ez előzetes rakodási tervet. Hát nagyon kíváncsi leszek rá, hogyan fog elférni, mert négy szélturbina oszlopot viszünk, két sor magasan, és ez a "szűk keresztmetszet", mert a raktár 8,45 m. magas, és a két oszlop egymásra téve 8,32 m. Kérdés, hogy ez magába foglalja-e csomagolóanyagot is, mert ha nem, akkor érdekes lesz ez a berakás...
Este hatra kikötöttünk, utána nagy nyugi, illetve csak kevés aggódás, mert a berakás nem hagy nyugtot. Jött egy ímél, valahonnan Németországból, és azt próbálta elmagyarázni, hogy a bulkheadek útban lesznek, hogyan fektessük le a raktár padlójára. De ez nagyon rossz idea, mert ez is elvesz az amúgy is kevés magasságból 25 centit.. Holnap okosabbak leszünk, mert a barba szerint a rakományuk az egyik raktárépület mögött van. Holnap kimegyek és szemrevételezem.
Aztán az ami valahogyan nem teljesen oké, hogy a rakományt nekünk kell megkötözni. Az persze rendben van, hogy fizetnek érte, a bibi mindössze az, hogy a teljes legénység annyit kap a kötözésért, amiért egy dán el se kezdene dolgozni.
Este moziztam egy cseppet. Kaptam Makszimtól angol nyelvű filmeket, azokat nézem.

December 7. vasárnap, Aalborg.



Aalborgban állunk, látható, mennyire "közel" van a város...

Reggel hétkor, kipihenten ébredtem. Beírtam a naplót, aztán napkelte után (kilenc körül) készítettem pár panorámaképet, majd felöltöztem és kimentem sétálandani. Elbandukoltam az előttünk levő hajóig, hát igencsak megdobogtatta a szívem! Öreg volt, mint az országút, ki tudja, mikor épült, de az biztos, hogy derickes hajó, meg bokaportás és ponyvával van lefedve a raktár. Ez természetesen nem ázik be, mint a fémtetős raktárak. És ami a csúcs, hogy az első árboc csúcsán ott volt a "jancsifasza", a széliránymutató kis légzsák. Alaposan megnéztem, levideóztam, fényképet is készítettem, csak hát... a telefon ugye telefonálásra való, a fényképezőgép fotózásra, és ahogyan a fényképezőgéppel lehet telefonálni, annál éppen csak valamivel jobb minőségű képet lehet mobillal készíteni. De mit lehet tenni, szegény ember mobillal főz.
Aztán körbejártam, ahol lehetett, kerestem a rakományt, de nem találtam. Egy régi hajógyár volt itt valamikor, és amikor a hajógyártás bedöglött, akkor elkezdtek szélerőműveket gyártani. De ez csak a propeller üzem lehet, mert mindenütt ezeket lehet látni, de mást nem. Pedig mi most oszlopokat viszünk, mégpedig négyet, darabja hatvan méter magas.
Mivel nincs itt a rakomány, nem tudtunk okosabbak lenni, mint tegnap, hát csak találgatni tudjuk, mit lehet holnap csinálni, hogyan akarják berakni? Csak délben fognak kezdeni, de reggelre várjuk a stivadort, akivel megbeszéljük a berakást.
Délután elkészítettem az utat Belfastig, csak az a baj, hogy az új térképek csak holnap (valamikor) érkeznek meg, hát nem vagyok nagyon boldog, hogy majd a bolondokháza közepén lehet az útvonallal is bíbelődni.
Később kabintakarítás, majd kis mozi.


A Limfjordban állunk, 15 km.-re Aalborgtól


December 9. hétfő, Aalborg.

Most még nem tudom, mit kell írnom, el leszünk-e menendők ma este, vagy sem? Nyolckor kimentem sétafikálni a rakpartra, kerestem valakit, és megkérdeztem, hol vannak a stivadorjaink. Készségesen segített, beszélt valakivel kis kézi rádión, majd bejöttem a hajóra. Fél óra múlva Anatolij (a matróz) hozza az emberem.
- Jó reggelt captain - köszönt a barbának. - Miben tudok segíteni?
- A rakománnyal kapcsolatban lennének kérdéseink.
- Sajnos arról semmit se tudok, majd ha a főnököm bejön, majd idejön.
Ennyiben maradtunk. A gondom csak, hogy a rakodásért felelős cég embere mit gondolt, miért hívjuk? A dán kukoricás rozskenyér receptjét szeretnénk megtudni tőle ily sürgősen?
És valóban 10 óra körül bejött a főnök úr és a fullajtár úr.

Megbeszéltük a rakodást.
Amit rögtön tisztáztunk, hogy nem két sorban lesz a rakomány, hanem egyik sor a raktárban, a másik a raktártetőn. Jó lett volna ráírni a rakodási tervre, hogy deck cargo. Na, mindegy. Az előkészület sok időt vett időbe, mert mire eldöntötték, hogy a raktártetőket mégsem a partra teszik, hanem az összest hátravisszük, majd ha az eleje be van rakva, akkor a tetőket megcseréljük, előre. Elkezdték, beraktuk a raktárat, fél négyre kész volt. Azért ilyen vén tengerésznek is van néha csodálkozni valója, mint most nekem: először láttam, hogy olyan méretes elemeket rakunk, hogy egy daru nem képes megbirkózni vele, és ezért két darus összehangolt munkája kellett, hogy beemeljék a 25 méteres idomokat.
Közben kezdd meg a kötözést, leadni az irdatlan mennyiségű konténerláncot emberes meló volt! Ja, jött egy németországi rokonszenves férfi, aki hegesztőket is hozott, akik mozgatható szemeket hegesztettek a raktárfenékre, amibe a konténerláncokat be lehet akasztani. Ezek a német fiúk nagyon kelet-keletnémetek lehettek, mert jobban beszéltek oroszul, mint németül. A német szuperintendáns, amikor látta, hogy mennyire nehezen beszélek a matrózokkal, mert most Ruszlán az angoltudó (és ugye tudjuk, hogy ő is csak... hagyjuk a francba, ennyire orosz matrózgárdám nem volt még, hogy senkinek nem tudom elmagyarázni, hogy mit is akarok). Szóval a német azt mondja:
- Chief, mondja el nekem, mit akar a matrózoknak mondani, én megmondom németül a hegesztőknek, és ők elmondják oroszul a matrózoknak. Így is volt, igaz, csak egyszer kellett ezt a tolmácsláncot igénybe vennem.
Mivel nekünk mindenben hallatlan gyakorlatunk van, csak a konténerkötözést keveset gyakoroltuk az elmúlt 650 évben, ezért előbb meg kellett tanulni a mesterfogásokat, innen már ment, ha lassan is. Amikor kész volt a raktár, becsukni, és elkezdték a fedélzetre emelni a marha nagy "csöveket". Ezek ugye szélerőművek oszlopai lesznek. Három részből állítják össze: alsó - 12 méter hosszú -, középső, 23 méter, és felső, 25 m. Az átmérő pedig 4,3-tól 2,8 méterig csökken. Na, ezekből a gigantikus szívószálakból 4-4 darabot viszünk, Hatra kész volt a berakás a kikötő részéről, innen már csak a német hegesztők dolgoztak, meg a mieink: a három matróz, a szakács, az olajozó, és Vlagyimir. Én is besegítettem, két hordónyí láncot széthordtam.

Snakeman

Amikor (tíz körül) kész lett a raktárban a rakománykötözés, le kellett mennem, ellenőrizni.
Hát kérem, most derült ki, hogy milyen kígyóember (snakeman) vagyok! A hátsó válaszfaltól mintegy negyven centire volt az első elem, és ebben a résben a 4 konténerlánc, megfeszítve, esély nem volt rá, hogy itt akárhogyan becsússzam. Előrementem, a picóból ereszkedtem le a létrán. Persze az ember előbb szemrevételezi, hogy van-e esély. Az én megállapításom az volt: legalább 8% az esélyem, hogy elférek a láncok és a raktárfala között. Elkezdtem leereszkedni. Nagyjából másfél méterre a talajtól volt egy szakasz, amin elég nehéz volt átférnem, mert annyi hely se volt, hogy behajlítsam a térdem, és lépjek lefelé, itt le kellett csúsznom. Aztán lent már több volt a hely, de az a baj, hogy csak a létra környékén, közép felé szűkült, és itt is volt ugye három konténerlánc, és a feszítő spanner pedig keresztbe állt. Na, nagy nehezen elfordítottam a spannert, át áterőltettem magam. Innen már könnyű volt, mert középen táncolni lehet. Arra persze semmi esély, hogy a fal felőli láncokat leellenőrizzem, csak a belső oldalon levőket lehetett. Azok pedig feszesek voltak, a fiúk valóban jó munkát végeztek! Körbenéztem, majd gyerünk vissza. Becsúszni nem volt könnyű a létrához, nehezebben ment, mint kifelé. A létrán nem volt gond, egészen addig, amíg el nem értem a kritikus másfél méteres szakaszt, ahol le kellett csúsznom mintegy hatvan centit. Mert ha lefelé nem volt hely, hogy a térdemet behajlítsam, akkor fölfelé miért lett volna? Nem? Na, most mi a túrót csinálok? Megpróbáltam, hátha enged a lánc, de az olyan feszes volt, hogy sétálni lehetett volna rajta, esély nincs rá. Akkor meg kell próbálnom kézzel felhúzni magam. De lefelé csúsztam, így akkor nem próbáltam, hogy nincs elég hely arra, hogy tornászkodjam... Hű, azannyát, most mit csinálok? Hát végül azt sikerült elérnem, hogy feltornáztam magam a következő lépcsőfokig, és addig ficánkoltam a cipőmmel, hogy végül sikerült valahogyan elfordítani derékszögben, és felpréselni a következő fokra. Innen már "könnyű" volt. Még egyszer eljátszottam, és kijöttem.
Legközelebb menjen le a sanghaji nagynénje annak, aki kitalálja... Legfeljebb leereszkedem a rakomány tetejéig. És onnan vizuális ellenőrzést tartok. Innen már minden egyszerű volt. Tíz körül meghozták a rakománypapírokat, és ami a fő, a térképeket. Így az útvonalat be tudtam fejezni, éjfél körül már kész is volt. A barba az ügynök után elment aludni:
- István, elmegyek aludni, ne írj a naplóba semmit a munka befejezéséről, mert reggel nyolcra kértem pilotot, és majd én írom be, hogy reggel hétig kötöztük a rakományt.
Erre azért van szükség, mert ha kész a meló, indulni kell, a hajóbérlőt az nem érdekli, hogy hulla a társaság.


December 9. kedd, Aalborg, úton.

Úgy legyen. Háromkor kész volt, mehetett mindenki egy kicsinyke alvásra, mert indulásra csak én nem kellek, más mindenki manőverezik. (Igaz, utána mindenki lazíthat, nincs több munka ma). Viszonylag megúsztam, mert a lábam csak elfáradt, de nem nagyon fáj. Kicsit igen, de ez nem gond, máskor sokkal jobban megnyomorítja a cipő a lábfejem. Otthon megkapták a levelem, amit esbjergből postáztattam az ügynökséggel, hát gyors volt a posta.
Tizenegykor felmentem hírekért a hídra.
- Érkezés péntek este, szombaton kiraknak, délután eljövünk... - mondta a barba, nem túl vidáman. Ebből csak akkor lehetne valami jót összehozni, ha szombatra csúszna az érkezés. Az idő viszont elég jó, a háromnapos előrejelzés se ígér elviselhetetlenül rossz időt. Na, meglátjuk, mert azért Skócia fölött fogunk hajózni.


December 10. szerda, úton, Északi-tenger.

Hát, tegnap este elkiabáltam. Igaz, délután beállítottam a Navtex adókat (hogy melyik adását vegyük), és nagyon gyorsan elkezdtek jönni a rosszabbnál rosszabb előrejelzések. Oly annyira, hogy éjfélkor, amint a hídra érkeztem, így fogad a főnök:
- István, van jó kétórányi munkád. Mégse északon megyünk, hanem délre kerüljük Angliát. Készítsd el az utat.
Oké, megcsináltam. De azt azért meg kell mondanom, egyáltalán nem irigyeltem Valerijt, amíg meghozta a döntést. Mennyit kellet rágnia magát, amíg határozott! Mert ha indulás előtt teszi, akkor rendben van. Déli irányba kerülünk, a parancsnok szíve joga így dönteni (de viselnie kell ekkor is a felelősséget, mert lehet, hogy azt mondják neki, hogy köszönik a vendégszereplést, veheti a kalapját). De indulás után rövidesen megkaptuk Belfastból a menetrendet: péntek este érkezünk, szombaton kiraknak, és délután mehetünk is. Így viszont szombat este érkezünk, és (remélhetőleg) vasárnap nem dolgoznak. Kíváncsi leszek a déli őrségváltásra (mert hajnalban írom a naplót).
Valamikor este, 23:00 óra körül fordult be. Nem mondom, hogy nem lettem nyugodtabb. Az úgy van, hogy ismerős vizeken a legrosszabb vihar sem olyan rossz, mint az ismeretlenbe belefutni, és úgy várni a vihart...
Délben semmi. Mindössze a belfasti ügynök reagált arra, hogy dél felé kerülünk és így csak vasárnap este érkezünk. Ők meg azt mondták, hogy: oké, akkor vasárnap raknak ki. Püff neki.


December 11. csütörtök, úton, Északi-tenger, Angol-csatorna.

Jó időben megyünk. Beszéltem az asszonykámmal, ez volt a nap egyetlen említésre méltó eseménye.
A főnök beszélt a Globe Wireless ügyfélszolgálatával. Erről nem sokat beszéltem, ha igaz, de amióta a hajón vagyunk a kaftánnal, állandóan nyűglődünk a rövidhullámú ímél kapcsolatot biztosító készülékkel. Ez egy meglehetősen drága szolgáltatás, és teljesen ki tudok akadni, amikor négyoldalnyi üzenet érkezik, amiben végig idézik az előzményeket. Na, mindegy, ez nem az én dolgom. De a ketyerével valami gond van. Nem tudunk csatolt állományokat küldeni, és egy ideje csak nappal működik, éjszaka nem vesz, és nem ad. Amit napnyugta után akar a főnök elküldeni, azzal egész éjjel kínlódik (és én hallgatom a sajátos kattogását). Tehát bejelentettük a hibát az amerikai központnak. Megkaptuk a típus üzenetet, miszerint mindent ellenőrizzünk, kapcsoljuk ki meg minden. A főnök nem hagyta annyiban, és nagy nehezen sikerült elérni, hogy az amerikaiak elkezdtek foglalkozni velünk. Távdiagnózist futtattak le, és jött az ímél, hogy valami gond van a készülékkel, adtak néhány jónak tűnő écát, amivel időlegesen sikerült feljavítani a működést, és most figyelj: megígérték, hogy szakértőt küldenek a hajóra. Hát ez frappáns! Akkor jöhet a pasi, és a barba megadta a hajónak a további útját. Ez St. Malo előtt történt. Most fogózz meg: St. Malo, egy világcégnek Londonban működő európai központjának nem "gazdaságos" kikötő. Várjunk, amíg jobb kikötő lesz. Ez volt persze Ferrol esetében is, Esbjerg se volt jó a finnyás londonijának, és persze Aalborg se. Jó, ezt még elviselem, de hogy Belfast se akaródzik a kényelmes multijának lejönnie, ami Nagy Britannia része, ez már sok volt a főnöknek is. Felhívta őket, beszélt velük, aztán egyszerűen lecsapta a telefont, amikor látta, hogy milyen szemetek. (A mobilt nehéz ám "lecsapni", de azt írni, hogy "dühösen megszakította a kapcsolatot" meg nem áll kézre.) Felhívta Jürgent a barba, bepanaszolta. Hogy ennek mi lesz az eredménye, ki tudja? De ez felháborító ám, hogy egy világcég így húzza, halasztja a beígért szolgáltatást - mert ugye a gyors javítás benne van a szerződésben.
Javítom a hajózási könyveimet.


December 12. péntek, úton, Angol-csatorna.

Minden nyugi, minden oké, sajnos ez után szokott a romlás történni. Még nincs rakomány, remélem, nem is lesz a jövő héten semmi. Délutánra bedurrant az idő. Nagyjából szembe jött, de azért tudtuk tartani a 7-8 csomós sebességet, ezzel jó pár kisebb hajót meg is előztünk.

Találós kérdés

Eszembe jutott egy találós kérdés, amivel nemrégen találkoztam, hadd tegyem fel:

Az evőből étek jött ki,
S az erősből édes jött ki.


A kérdés az, hogy mennyit ér a helyes válasz? Van egy nagyjábóli sejtésem: talán senki se tudja a helyes választ azok között, akik a naplómat olvassák. (Ezt senki ne vegye sértésnek, de aki megmondja, azelőtt tisztelettel megemelem a kalapom.)
Annyit azért hadd segítsek, hogy ezt a találós kérdést sok embernek kellene ismerni, főleg azt tudva, hogy mennyien beszélnek róla és hivatkoznak arra a könyvre, amiben található, de sajnos a zöme úgy teszi, hogy nem is ismeri igazán.
Este leadtam az őrséget, és úgy gondoltuk, hogy fél nyolc körül minden jó lesz, mert fél hátulról kapjuk majd a hullámokat, hát így is volt, de olyan rollázásba fogtunk, hogy sokszor alig tudtam az ágyon megmaradni. A számítógépet is el kellett tennem, mert féltettem, hogy letumbázik az asztalról. Nem is aludtam egy szemhunyásnyit se éjfélig.


December 13. szombat, Ír-tenger, Belfast.

Így aztán nem a legkellemesebb volt az őrség, fáradtan mentem fel, sokat kellett mászkálnom, hogy el ne aludjak, és ez igen fárasztó volt. De hajnali négyre, amikor elfordultam jó 15 fokot, megszűnt az eszeveszett billegés, és az őrség után is megmaradt, hát rendesen ki tudtam aludni magam, csak valamikor háromnegyed tizenkettőkor ébredtem fel.
Érkezés előtt lemosattuk a matrózokkal az ablakokat (a klépen Ruszlán dolgozik).
Érkezés este kilenc után, és mivel a matrózok egész nap pihenőben voltak, kikötés után azonnal nekiesek a rakomány elengedésének. Nem mondom, hogy egyszerű meló, a láncokat még csak-csak, gyorsan leoldották és összehordták, így a szakács és a gépész már hajnali ötkor mehetett aludni, de a matrózok a támasztóékek levágásával csak jóval később végeztek.


December 14. vasárnap, Belfast.

De ez már ma, így most mondom el, hogy fél kilenckor végeztek. Fél óra múlva megjöttek a munkások (itt egy órával kevesebb van, tehát helyi idő szerint nyolckor kezdtek). A kirakás szépen, minden gond nélkül ment, a gond nem ez volt, hanem csak este jött. Illetve nem. Haladjunk sorjában. Kész a kirakás, videóztam rendesen, mert ez a rakomány számomra is érdekes volt, még a torony belsejéről is sikerült felvételt készítenem, mert egy biztonsági cég emberei valamilyen készüléket szereltek be, és kibontották a takaróponyvát.
A kirakás befejeztével átálltunk egy másik rakpartra, mert egy hajó horgonyon várta, hogy kiköthessen végre. Na, este kilenc után telefon a barbának: induljunk el Sunndalsörába, Lisszabonba viszünk alumíniumot. Ez az! Ezt szeretem! Csak nem furcsa, hogy vasárnap, késő este hív fel a hajóbérlő? Hiszen ímélt kellene küldeniök a rendelkezéssel. A főnök közölte, rendben, de mint már jelezte, nincsenek norvég térképeink (illetve a norvég vizekről). Akkor rendelje meg az ügynöknél, és induljon azonnal, amint megkapta, mondta a Lys Line illetékes elvtársa.
Pompás! Este még elkészítettem az útvonalat, milyen jó, hogy a Lys Chrisen használt útvonaltervek mind itt vannak, most csak ki kell másolnom, és minden rendben.
Kellemes és nyugodt éjszakám volt. Illetve estém, mert még megnéztem egy filmet. Egy amerikait, magyar felirattal. Hogy mennyire hígul a globalizálódó agyállományunk, arra itt a példa: ami húsz éve elő nem fordulhatott volna, a felirat szinte hemzseg a helyesírási hibáktól (persze túlzok, mert a túlzás mindig jópofa, vagy rátesz egy lapáttal a mondanivalóra, valójában csak két hiba volt, de ez kétszer több mint hajdanán). Az egyik: azt mondja a szereplő: Hadja már! Én viszont ezt nem "hadjhatom" szó nélkül...


December 15. hétfő, Belfast, úton, Hebridák.

A térképeket megkaptuk tizenegy körül, a pilot délre ígérte magát, meg is jött tíz perccel hamarabb. Elindultunk. Beszéltem Encsikével, szegényke beteg, náthalázas, nyomja az ágyat is (ki tudja, hogy az influenza magyar neve náthaláz? Én se tudtam, hanem a Word szóellenőrző programja ajánlotta az idegen helyett a magyar kifejezést). A vonal hamarosan elment, és hagytam, hogy aggódjon az asszonykám, mert északon megyünk - természetesen -, még akkor is, ha az időjárás előrejelzés viharokat mond.
Este öt körül leszakadt az ég!
E szakadás ímél formájában jött ránk: a tulaj retteneteskedett, hogy miért nem értesítettük idejében, hogy nincs térképünk (dehogynem szóltunk, még akkor, amikor átvette a hajót, csak akkor rá se hederítettek), most a rakományról lemaradtunk (a késedelmes indulás miatt), mert vasárnap este helyett csak hétfőn délben engedtük el a köteleket. Most a hajóbérlő őket hibáztatja - a tulajdonost - a rakomány elvesztése miatt, mert nincs a hajónak térképe a kijelölt kereskedelmi területre. És miért nincs, kérdezte. (Hát azért, mert nem jártunk oda, egyszerű. És amikor kérdeztük Jürgent, azt mondta, hogy ugyanaz lesz a hajózási körzet, mint az előző hajóbérlővel.) És most aztán... meg húha, meg hűha... És miért nem a tulajdonoson keresztül rendeltük meg a térképet, miért az ügynökkel hozatjuk be, így sokkal drágább! (Viszont sokkal gyorsabb.)
Nem sokkal később újabb ímél: az út törölve a hajó hibájából - a késedelmes indulás miatt -, menjünk Skaw irányába. (A civileknek: Skaw magyarul Skagent jelent, gondolom, így már mindenki tudja, miről van szó. Ha netán mégse, akkor a dán Skagen fokról, Dánia legészakibb csücske - és az ott levő város - van szó, ami a Skagerrak bejárata.) Gyorsan elkészítettem, illetve csak módosítottam az útvonalat.
Na, a főnök természetesen este hatkor jól kiakadt. Láttam rajta, hogy mellre szívta azt, hogy a hajó hibájából késtük le az utat. Gyorsan magára hagytam, hogy tépelődjön a válaszon, és lementem vacsorázni. Aztán nem aludtam, mert olyan veszettül billegtünk, hogy lehetetlen volt. Még akkor is, ha tizenegy után a barba befordult, és a dülöngélés tűrhetővé enyhült.


December 16. kedd, úton, Északi-Minch, Atlanti-óceán.

Tulajdonképpen semmi nem történt, ha a szalonból nézem. A hajó megy, a főgép dübörög, és készt. Ezt hallja, és tudja a szakács, a matróz, a gépész...
A hídon kissé másképp volt. Este ötig minden rendben. Addigra a Pentland Firthbe érkeztem. (Firth: keskeny tengerrész, tengerág, folyótorkolat, ilyesmi a jelentése), a tengerészek zöme tudja, milyen beszéd ez. Először is, van híre, híres történelme: Scapa Flow a mai napig a brit haditengerészet támaszpontja, a II. Világháború alatt nagy hírre tett szert.
Nos, itt egy szoros van, ahol a tengerár irtózatos erejű (a Pentland sziget nyugati oldalán mértek már 16 csomós - 30 km. sebességű - áramlást is!). Az árapály átpréseli a vizet a szoroson, és annyira felgyorsult, hogy egyszerűen nem tudtam átmenni. Ha szabályos körülmények között (ha pangó víz van, vagy hátulról jön az áramlás) hajózunk, akkor egy óra alatt átmegyünk. Ötkor elkezdtünk lassulni, és hatra, mire a főnök őrségének ideje elérkezett, már 3,1 csomó volt csak a sebességünk. És a hajót irányban tartani se volt könnyű. A víz örvénylik, kavarog, egyszerűen félelmetes! A barba feljött váltani, hát... nem volt vidám... láttam, nagyon ideges.
- István, vacsora után gyere fel, segíteni... - adta a parancsot.
Én is így gondoltam, mert inkább a hídon vagyok, mint a kabinban idegeskedem, mert a helyzet nem volt megnyugtató számomra sem. Nos, fél hétkor megfordultunk.
- Leesett a sebesség egy csomóra, nem kockáztatok - mondta a kaftán, és igazat adtam neki. Megfordultunk. Kiszámoltuk, hogy este tízkor tudunk átmenni, addig a főnök úr tekereg itt egy kicsinység.


December 17. szerda, úton, Északi-tenger.

Éjfélkor vidáman robogtunk, már kint voltunk a nyílt vízen. Most már csak az Isten segítsége kell, hogy átmenjünk baj nélkül az Északi-tengeren és elérjük Dánia északi csücskét. A mai nap hál' Istennek tudtunk menni, pedig mindenütt viharjelzés van érvényben, igaz, a rossz időnek hátulról kell jönnie, de később oldalba kaphat, mert azt jósolják, hogy délire fog fordulni. Szóval a sebességünk jó, 11,5 csomóval robogunk az olajmezők között.


December 18. csütörtök, úton, Északi-tenger, horgonyon.

jócskán dülöngélünkHajnalra következett be a szél délire fordulása, addigra már keletnek mentünk, így aztán a billegés nem csökkent, az őrségem alatt, és a délelőtti pihenőm közben volt néhány csinos billenés, hogy minden röpült, de átértünk.
Őrségváltáskor mutatja a barba a tulaj íméljét, eddig kotlott a barbáén, mostanra sikerült összehoznia, hogy a hajó a hibás, mert nincs norvégiai térképünk. A kaftán természetesen kiakadt ezen megint, egyébként eléggé hirtelen haragú, könnyen felkapja a vizet, és akkor mindenki idióta, aki a környékén van (eddig rám még nem mondta - a szemembe -, és remélem a hátam megett se). A lényeg, hogy a cég bekérte a térképleltárt, ettől persze nem lesz norvég térképünk, bár az is lehet, hogy megrendelik. Meglátjuk. Az én bajom az, hogy nem egyenesek ezek a fiúk. A főnök jelezte, hogy nincsenek térképeink Norvégiára, akkor senki se mozdította, a füle botját se. Azt már lehet, hogy leírtam, amikor kérdeztem Jürgent, hogy merre hajózunk majd az új hajóbérlővel, azt mondta, ugyanaz a hajózási körzet, mint az előzővel, jó a térképállományunk. Most meg persze mi vagyunk a hibásak. Mindegy. Persze azért ugatnak, mert a hajóbérlő őket hibáztatja, hogy nem biztosították a szükséges térképeket.
Délután háromra lehorgonyoztunk egy csokorra való hajó között Skagentől délre, a földnyelv takarásában (a nyugati délnyugati vihartól jól véd, ami most is van). Szerencsések voltunk, mert egy hajó éppen akkor jött ki a "pöttyrengetegből", és gyorsan kihasználtuk a hirtelen adódott ürességet a sok hajó között, beálltunk a helyére. Így most nem vagyunk egyedül.
Este moziztam, Makszim adott angol nyelvű filmeket, már mindet láttam, a végére maradt a Harry Potter gyűjtemény, és mivel csak hírből ismerem, elkezdtem nézni. Valójában aranyos, mai mesefilmek (vagy fantasy, a divatos műfaj meghatározás szerint), de azt hiszem, hogy a gyűrűk Urával nem is lehet egy lapon említeni.


December 19. péntek, horgonyon.

a radar képernyőjén a sok horgonyzó hajó, sikerült egy jó helyet kiválasztanunkHát kérem, most megmondom az igazat: nem emlékszem, hogy mikor horgonyoztam ennyit egy hajóval, mint a mostani behajózásomkor. Ehhez nyilván két dolog is kellett: a hajóbérlő váltás és ez a fene nagy gazdasági válság. Nagyon úgy néz ki, hogy mi a fenének kellett a Lys Line-nak a hajónk, ha nincs rakománya a számunkra. A másik részről, pedig mindenütt látni a leállított hajókat, vesztegelnek, mert nincs rakomány, pang a piac. Nekem persze nincs ellenvetésem, ha itt karácsonyozunk, sőt, akár haza is megyek innen majd február elején :-).
Hogy nagyon rossz a pénzügyi helyzet, azt az is mutatja, hogy az angol font óriásit zuhant: én mindig arra emlékeztem, hogy egy font 400 forint körül kóstált általában, most meg Belfastban 270-ért láttam az újságban. És a rostocki cég, amelyik ellátja a hajót élelmiszerrel, megvette mind, amit megrendelt a barba, mert most a fontért 1,0009 eurót kell adni, hát elképesztően olcsó most minden Angliában! Gondolj bele, mindent majd kétharmad áron lehet kapni! A barba is örült, amikor meglátta, hogy mennyibe került a rendelésünk.
Tegnap elküldte a maga egy hónapos figyelmeztetését a váltásáról a Marlow-nak, Én két hét múlva leszek esedékes.
Délután befejeztem a térképkéim rendezését. Valami nem teljesen gömbölyű ezen a hajón, mert az azért nem normális, hogy több mint 500 térkép legyen egy kis hajón, amelyik Európából ki se megy. Összehasonlításul: az Isartalon 120, a Lys Chrisen 180 térkép volt. És ahogyan a dolgok mostanság állnak, várható, hogy a süket tulaj küld egy rahedli norvégiai térképet is.

Mivel lehet az ember lelkébe beletaposni?

Hát van pár dolog, az biztos, és ezekből ímhol van néhány:
1. A nyelv. Az anyanyelvét mindenki előbbre valónak tekinti a többi nyelvnél, és joggal, hiszen csak azon tudja kifejezni magát, és elképzelni se tudja, hogy más nyelv is alkalmas arra, ha más módon is. Ezért, ha valaki más nyelvét szidja, arról tudni lehet, hogy rossz szándékú ember.
2. Ugyanilyen fontos a vallás is. Vallást se szidunk, mert az, más embernek lelkiismereti és szívügye, tehát aki vallást szid, vagy gúnyol, az gazember, a tisztesség vádjával semmiképp se illethető.
3. És legalább ugyanilyen fontos az étel!
Ne gondold, hogy ezt félvállról el lehet intézni. Ugyanis az étel maga az élet. Az étel az anyától származik a csecsemő számára, tehát ugyanolyan fontos, mint az anyanyelv. Tehát ha más nemzet ételét szidod, vagy a magadét elébe helyezed másénak, akkor ugyancsak a lelkébe tudsz taposni felebarátodnak.
Nos, ezt a kis eszmefuttatást a vacsora váltotta ki belőlem. Ugyanis lőn estebédre pilmenyiki.
- István, ezt én kértem a szakácstól, mert nagyon szeretem, jellegzetes orosz étel... - mondta Valerij, aki nem orosz, de az orosz étel legalább annyira szívügye, mint a nyelv, hiszen olyan ukrán, aki oroszul beszél otthon.
- Chief, ez orosz specialitás, olyan, mint a ravioli, csak nagyobb... - mondta Szása. - Igazából nem orosz, hanem az Ural mellől származik, egy ott lakó nemzetiség étele - fejtegette az töltött tészta származását a szakács.
Ránéztem a kajára.
- Persze, ismerem, ez a piroszki (ejtsd: piroski), a lengyelek így hívják - feleltem ártatlanul.
- Nem piroszki! - mondta a kaftán. - Ez jellegzetes orosz étel.
- Nem piroszki! - szólt közbe Szása - inkább hasonlít a raviolihoz!
Nem vitatkozom. Hiszen nyilvánvaló, hogy el akarok venni tőlük valamit, amit a magukénak éreznek, és büszkék rá. Persze én tudom, mi a félreértés oka, mert igenis piroszkit ettünk vacsorára. Mert mi volt a tányéron? Lágy, burgonyás tésztából készült derelyeféle, aminek a tölteléke fűszeres darált hús. Ezt kifőzik, és tejfellel meglocsolják. Mivel a tészta burgonyás, és lágy, nem is hasonlít a raviolihoz, de azt hiszem, ha már hasonlítani kell, akkor inkább olasz ételhez mérik, mint lengyelhez. Az sokkal "úribb". És bizony én tudom, mert a lengyel szakácsok is ugyanezt készítették, csak náluk sokkal nagyobb a kultusza, és több változatban készítik: káposztás, sajtos, sőt, burgonyás töltelékkel is, nemcsak húsossal.
Hogy valóban az a félreértés oka, amire gondoltam, kiderült, amikor a szakáccsal, a repeta alkalmával beszéltem.
- Nem piroszki, mert nem lekváros a töltelék, és ez főtt... - mondja a főzőmester.
Hát persze. Az orosz pirog, (pirozski) sült tészta. És az édes. Megmondtam, hogy sajnos a lengyel ezt hívja piroszkinak, nem a sültet. Ekkor nyugodott csak bele, hogy máshol is készítik, nemcsak az oroszok. Vajha egy török azt mondaná egynémely honfitársamnak, hogy a töltött káposzta török étel, hogyan néznének rá? Pedig tőlük tanultuk, csak volt ideje magyarrá lenni!
Csak zárójelben jegyzem meg: ez is bicskanyitogató ám, hogy ki kitől vette, tanulta (lopta?) a tudását! Hogy (állítólag) mit tanultunk a szlávtól, azt tanítják, de hogy a környező népek is legalább annyit, ha nem többet vettek át tőlünk, arról kussol mindenki, mert ez legalább kiegyenlítené a nemzeti rossz érzésünket.
És hogy folytassam az eszmefuttatásomat, természetesen az a finom, amire az édesanya azt mondja. Ha flambírozott lócitromot adna eléd cserebogárlekvárral, az is csemege lehetne, mert a gyermek ízlése úgy alakul, ahogyan a szülei és a legszűkebb környezete alakítja. És itt megint van egy bökkenő. Most belelépek a saját magunk lelkébe, a magyar lélekbe: mert hiába mondjuk, hogy a magyar téliszalámi világhírű, meg így a magyar kolbász ez, meg a magyar halászlé az... Ha nem hasonlít a megszokott, az otthoni ízhez, akkor tudod, ki veszi meg külföldön? Az oda szakadt magyar, esetleg a szomszédja, akit rászoktatott. Más nem. Ezt is tapasztalatból mondom, hiszen a lengyelek között nem volt sikere a téliszaláminak, megették, persze de semmi különleges, és amikor a lengyel szalámi mellett volt, a magyar maradt meg. A barbának nem ízlett, mert az ízéhez nem szokott, az aszútörköly pálinkám. Szegény Puskás Öcsi is ebbe a tévhitbe bukott bele, amikor azt hitte, hogy a gyulai meg a csabai kolbász milyen világrengető különlegesség és finomság. Alapított Spanyolországban egy kolbászgyárat, és magyar termékeket gyártott, és a kutya se vette. Mert nem az az íz, amit az édesanyjuktól tanultak! Ezek a nemzeti specialitások arra persze jók, hogy különlegességképpen ott legyenek az üzletek polcain, választékbővítésnek, de sosincs belőle számottevő forgalom! Lásd: a nyáron a CBA üzletekben volt spanyol kolbász, és nem nagyon fogyott, az után se, hogy leárazták, pedig én tudom, hogy igazán ízletesek, bár teljesen másképp, mint a megszokott magyar készítményeké.
Ruszlán mossa a raktártetőtÉs most ez jó alkalom, hogy megkövessem a hollandokat, amiért pár alkalommal a holland fahéjas véres hurkát hoztam fel elrettentésképpen, hogy mit képesek művelni egy sertéssel nyugaton. (A virslit nem vonom vissza, mert azt fűrészporos szójából készítették, pont úgy, mint ma nálunk.) Ha a hollandnak a fahéjas hurkát dicsérte az anyja, akkor neki az íze természetes és finom (persze a fahéjban se vagyok biztos, de valahogyan meg kell nevezni a fel nem ismert, picit édeskés, és a magyar gyomornak nem odaillő ízt). Mint ahogyan a shipi ajánlotta volt, de ő nem tehet róla, hogy a mintának ott hagyott fél szál egy hónap alatt nem fogyott el a Csokonain, és a gazdasági tisztet erősen megfenyegették, ha rendelni mer belőle, kihervasztják...

Este jó hírt kaptunk: sajnos nincs rakomány, majd remélik, hétfőn lesz valami. Én meg azt remélem, hogy csak szilveszter után megyünk innen el. Amerre víz van a környéken, az mind be van durranva, az időjárás jelentésekben csak a 10-es szám szerepel, mint a vihar erőssége.

December 20. szombat, horgonyon, Aelbek Bugt.

A barba csak fél egykor ébresztett. A gépésszel kaszinóztak, sőt, amikor leváltottam, utána is nyomták a süketet fél háromig. Majd jó álmos lesz reggel hatkor, amikor kirúgom az ágyikóból...
Hát... ennyi. Itt vagyunk, és ez jó, mert egyébként dühöng mindenütt az idő.


December 21. vasárnap, horgonyon, Aelbekt Bugt.

Befejeztem a térképeimet, most valójában a napi munkám jó félórányi adminisztráció és passz. El vagyok itt, mint a befőtt. Csak az a rossz, hogy nagyon nem várom ezt a karácsonyt, de annál inkább a jövő évit. Ha lehet kérni valamit a Jézuskától, azt lenne jó kapni, hogy még töltsük itt a karácsonyt. Nincs kedvem az ünnepek alatt kiesni a cipőmből, mert üresen bárhova menni, nagy kaland lenne! És arra is jó ez a nyugi, hogy többet tudok relaxni. Mert amikor rossz az idő, nincs rá mód. Itt meg van kétszer hat óra szabadságom rá, nem kell figyelni a hídon, legfeljebb fülelni, hát nagyon jókat lehet lazulni.

December 22. hétfő, horgonyon, Aelbek Bugt.

Negyed délben hívott a barba. Reméltem, hogy kérdés érkezett a hajóbérlőtől, és nem utasítás az indulásra. Jól éreztem. Megint valamiféle gabonáról érkezett kérdés, de szerencsére nem több.

Elmélkedés a létezőről és a nem létezőről

Utána beszélgettünk a főnökkel. Nem tudom, hogyan került szóba, de a történelem kellős közepén voltunk. Azt mondja - amit teljesen osztok -, hogy ahány ember, annyiféle történelem. És ki tudja, melyik az igaz. Példának Sztálint hozta fel (és az arcán azt láttam, hogy "nosztalog"). A rendszerváltás óta vagonszámra írják a könyveket arról, hogy mi minden rosszat tett, de valójában azok kevesen, akik még élnek az ő idejéből, az öregek, mind nosztalgiáznak, és arról beszélnek, hogy milyen jó volt akkor. (Nem vagyok hivatva dönteni ebben a kérdésben, ezért csak óvatosan teszem hozzá, hogy nyilván azok nosztalognak akik túlélték a hatalmas ukrán éhínséget, amit az atyuska hozott rájuk, és belepusztult hatmillió ukrán.) Ha most megint történne egy váltás, ezek a könyvek eltűnnének, mondja, mert a történelem nézőpont kérdése.
Nos, ez nagyon közel áll ahhoz, amit én tartok e dolgok felől.
Mert azt szoktam mondani, olyan, hogy történelem nem létezik, és ezt a mai napig vallom. Akkor mi az, amit ma történelemként hívunk? Mindennek az alapja, a múltban megtörtént események sorozata. Ezek tények lehetnének, de sajnos semmi, tökéletesen tárgyilagos forrásunk nincs. Mi van e helyett?
Esetleg vannak régészeti leleteink. Meg vannak írott forrásaink. Ezek azonban köszönő viszonyban sincsenek az "igazsággal", mert a múltban történt események vonatkozásában dőreség igazságról beszélni. Mert az események (a valóság) és a mi korunk között egy teljességgel hiteltelen mondjuk így "interfész", azaz adatközlő van: maga a gyarló ember. A krónikás, aki innen nézve hiteltelen, a kódex, ami onnan nézve hazudik, a lemeztarsoly, ami az egyik régésznek avar, a másiknak magyar. Az egyik naplót protestáns írta, hát hogyan lehetne hiteles, a másikat meg katolikus, azt meg más érdekek vezetik... Nem beszélve arról, hogy a német krónikás a hűbérurának írja a történelmet úgy, hogy az örülhessen neki, az itáliai a saját szájíze szerint szubjektív. És akkor ezekből hámozd ki a történelmet! Nem lehet. Amit mi történelemnek hívunk az mindössze szubjektív források szubjektív értelmezésének még szubjektívebb, a legutóbbi időkben pedig a lehető legrosszabb: pártos (azaz a cél szentesíti az eszközt) alkalmazása.
És beszélhet bárki bármit arról, hogy vannak alapvető, megcáfolhatatlan történelmi igazságok. Nincsenek. Mert a leghajmeresztőbb (természetesen csak bizonyos szubjektív szempontból nézve hajmeresztő) történelmi beállításnak (nem írom, hogy hazugságnak, mert ha igazság nincs, akkor hazugság sem lehet) is vannak hívei. Példaként említsük a dák-óromán elméletet. Egy oldalról nézve hülyeség (elnézést a híveitől), onnan nézve a legszebb történelem. És ott ez az alapvető igazság, aki ellene van gonosz, meg minden és hazaáruló. Ott ezt tanítják, és mást el se lehet képzelni, akkor hogyan létezhet más igazság? Lehetne hozni a példákat. Van ahol a leggyönyörűbb igazság Trianon, és van ahol gyalázat. Kinek van igaza? Minden csak megfogalmazás kérdése, és a megfogalmazott tétel besulykolása, s ha az sikeres, minden igaz lehet. Nézd meg, hogy ma mit tesznek baloldalon 56-al! Lassan már ott tartunk, hogy szocialista volt és kommunista eszmékért küzdöttek... Csak propaganda kérdése, és volt nincs, illetve egy másik él attól fogva, hát van igazság?
Nincs igazság, csak különböző nézőpont van. És ahol az egyik uralkodik, ott a másiknak nincs helye. És ahány ember él a földön, annyiféle valóság van, legfeljebb vannak érintkezési felületek, de két azonos történelmi tudat és szemlélet sincs. Akkor meg minek történelemről beszélni? Nekünk hányszor megváltoztatták a történelmünket, és mindig az "igazság" randa jelszavát tartva maguk előtt. Én már ott tartok, hogy azt tudom csak, hogy ártani az akar, aki az igazság álságos pajzsa mögé bújik, mert annak a nevében a legocsmányabb dolgokat is el lehet adni, mondani, terjeszteni, lehet "történelmet", "történelmi tudatot", nemzeti büszkeséget rombolni.
És mégis azt kell, hogy mondjam, szükség van a (nem létező) történelemre.
Nem az abszolút igazságra, nem az abszolút történelmi igazságra van szükség, mivel olyan nincs, hanem egy olyan nemzeti történelmi igazságra, ami képes egy népet egybetartani, ami tartást, mély gyökereket tud neki adni. Amire büszke lehet, amiből merítkezhet. Mert az életet egy borotvapengén táncolva éljük. A borotvapenge élét úgy hívják, hogy MOST. A penge pedig pontosan olyan vastag, mint a most. De ugye a MOST nem létezik, mert a most leütött betű máris a múlté. Akkor pedig a penge sem létezik (azaz az élet), csakis akkor, ha van két oldala, aminek a találkozását - jobb híján - MOST-nak lehet nevezni. És ez a két oldal, a múlt és a jövő. Olyan penge pedig nincs, aminek csak egy oldala van. Tehát azért kell a múlt, és egy igenis stabil, biztos alapokon nyugvó múlt, hogy lehessen másik oldala a pengének, ami a múltnak az ellentéte: a jövő. Mert amilyen a múltad, olyan a jövőd. Ha erős a múltad, van biztos jövőd, ilyen egyszerű. Ha nincs múltad, nincs jövőd se. Múlt nélkül mész bele a vakvilágba, és nem veszed észre, hogy a vesztedbe rohansz.
És van egy nagyon is cáfolhatatlan tény! El ne feledjük már, hol nőtt fel a mi nemzedékünk: ott, ahol a múltat végképp eltörölni volt a büszkén világgá harsogott cél.
Ez a büszke szovjet proletároknak eléggé sikerült a maguk hazájában. Ehhez kapcsolódik egy nem régi élményem: az orosz, illetve az ukrán történelem iránt érdeklődtem volna, és mindenki nézett rám, mint a marslakóra. Itt van hét férfi, és ezeknek a történelem azt jelenti, hogy Lenintől kezdve... Idejuthattunk volna mi is... Bár, nem tudom... Mi lenne az ábra, ha mondjuk hét 30-50 közötti magyar férfit, megkérdeznének a magyar történelemről. Lehet, hogy még siralmasabb lenne a kép? Vagy nem? Ez valóban nagy kérdés, mert igazából fogalmam sincs. Azt tudom, hogy Ljosa, aki főiskolát végzett, tudta a történelmet, és volt benne érdeklődés is.

December 23. kedd, horgonyon, Aelbek Bugt.

Úgy tűnik, hogy az idén lesz valamiféle karácsony. A fiúk feldíszítették a karácsonyfákat, egyet a tiszti, egyet a legénységi szalonba tettek, és minden kabinajtóra is került egy "fenyőkoszorú", három pici piros csengettyűvel.
- Elvégre neked holnap lesz a karácsonyod... - mondta a barba.
- Nemcsak nekem - feleltem. - Szásának is.
Nézett rám, mint a lőtt medve.
- Szása nem pravoszláv, hanem protestáns - mondtam, és láttam, ha nem ülne összeomolandaná magát a meglepetéstől.
- Nekem itt nincs pravoszláv és katolikus, csak tengerész - mondta végül.
Ez persze elfogadható álláspont de ettől a szakács nem fog átkeresztelkedni.
Közben jött egy ímél is. A tulaj küldte, amiben idézte a hajóbérlő utálatos kérdését. Az üzenet így nézett ki: "Van a hajónak végül térképe Sunndalsöráig, vagy se????????????" A kérdőjelek száma fontos, mert ez jelenti az arroganciát a kérdésben.
Itt valami nem teljesen gömbölyű. Valaki itt nagyon hülye. Sőt valakik itt nagyon hülyék. Kétség nem férhet hozzá, a tulaj az egyik. Ugyanis hogyan lehet ez kérdés, amikor Belfastból Sunndalsörába indultunk? Mindkét gittegylet megkapta az indulási táviratot, és mindenki tudja, hogy a bérlő fújta le az utat. Nagyon tisztességtelen banda ez a norvég cég. A Carisbrooke annak ellenére jobb volt, hogy nekik meg a hírük nagyon rossz Európa szerte, míg a Lys Line-é jó. Úgy látszik, nemcsak szerencse, hanem a hírnév is forgandó...
Ami viszont nagyon jó: nincs semmi rakományuk, nem kell sehova mennünk.

December 24. szerda, horgonyon, úton, Szenteste.

Délben boldogan mentem fel a hídra, mert nyilván nincs út, ha nem megyünk. De nem. A barba nagyban olvasta a rendelkezést, ami valóban nem hangzott rosszul. Elmegyünk Sunndalsörába, 30-án kikötünk, berakunk 3000 tonna körül alumíniumot, 2-án átmegyünk Karmöybe, ahol berakunk még ezer tonnát, és irány Lisszabon.
- Majd csak 26-án megyünk át, készítsd el az utat - mondta a főnök, amikor lement ebédelni. Közben megkért egy időjárási térképet a Global Wirelesstől. Az út már kész volt, csak a GPS-be kellett bepötyögnöm.
Közben sms jött az asszonytól, hogy hurrá, mert akkor este gyertyagyújtáskor beszélhetünk. Visszajött a főnök is, megnéztük az időjárás jelentést, és sajnos... be kellett látnom, hogy az a legjobb, ha azonnal indulunk, mert akkor mielőtt újra bedurran a környék, elérjük az északra vezető rottát, és ott már jöhet hátulról az idő. És legyünk igazságosak: jön a hétvége, akkor már Frei szigeténél leszünk horgonyon, és a mai nap és a két következő nekik egyszerű hétköznap. És ha nem az lenne, akkor is mennénk. Mert a tengerész otthon ünnepel, majd ha hazaérkezem lesz karácsony, meg minden, de most hajózunk. Tiszta sor. Tudom. De azért mégis, ezen az estén kellene a család, a békesség, a szeretet, amikor a mobilon hallom a mennyből az angyalt, és együtt mondjuk: boldog karácsonyt.
Na, majd jövőre!
Csak az a baj, hogy túl sok már a "na, majd jövőre!", mert az élet egyre kevesebb karácsonnyal bíztat.
Az indulás után rögtön felhívtam édesapámat.
- Boldog karácsonyt! - mondtam bemutatkozás nélkül, ahogyan ez már hagyomány, ha a tengerről hívom ünnep kapcsán.
- Ki vagy? - jött a meghökkentő kérdés. Nem ismerte meg a hangom. Persze örült a hívásnak.
Vacsora után leültem naplót írni.
Roger Whittaker énekli közben a Csendes éjt jiddisül. Én azt hittem, hogy németül mondja, de az Isartalon az egyik német barba felhomályosított, hogy ez bizony jiddis és nem német. A hangzása pedig a legtisztább hohdajcs.
Közben kimentem a deckre, és összegyűjtöttem némi térerőt, és tudtunk még beszélni az asszonykámmal. Még nem gyújtottak gyertyát, de már egészen közel vannak hozzá. Szegénykém ma is kínlódott a hátával, hát jó, hogy eddig is eljutott. Délután szerteküldtem az ünnepi sms-eimet. És ahogyan végignéztem a címzetteket, közben gondolatban önkéntelenül is osztályoztam őket. Mert amióta édesapám könyve kapcsán elmélkedtem a házasságról, sokat töprengek ám rajta. Mert nehogy azt tessék hinni, hogy én nem találkozom rossz házassággal. Persze, hogy sokkal. De azért látok jókat is. Ahogy figyeltem a címzetteket, hirtelen jött a felismerés.
Hogy ez milyen egyszerű!
Persze, hiszen ahogy végignéztem a barátaimat, kiderült: főleg, és nem kizárólag ott van jó házasság, ahol velük van az Isten. Ilyen egyszerű. Nem csak a vallásosságról van szó, persze hogy nem. És főleg nem a felszínes istenhitről. Mert nem a templomba járás, nem a keresztek vetése jelenti az Úristen jelenlétét, hanem az a szeretet, aminek része az Isten is, és ami nem létezik nélküle. Ha majd olyan országunk lesz, ahol a jóisten az őt megillető helyét újra elfoglalhatja az emberek szívében, akkor a házasságok is egyre jobbak lesznek, és ahogyan egyre jobban kiszorul az emberek kapcsolataiból, úgy romlanak a megkötött házasságok. Sajnos a tendencia ez utóbbit ígéri. Amióta a franciák elvakult gőgjükben kiakólbólitották az Istent a közéletből, és az igazságot talmi árucikké, pénzen megvehetővé tették, azóta, sajnos a remény is elveszettnek látszik.


December 25. csütörtök, úton, Norvég-tenger.

Akkor kérem, megyünk. Ünnepi hangulatom nincs, mint ahogyan senkinek se. Ebben mindössze annyi a jó, hogy nem kell tartani az ünnepi nagy zabálástól. Mert sajnos, hogyan is fogalmazzam finoman: otthon majd fogynom kell. Talán nem is keveset. Este megint afféle fura, háromfogásos vacsora volt: kalamáris rizottó, sült csirke szárnnyal és lángossal. A lángos finom, és érdekesen - csíkokra vágva - tálalja. Holnap dél körül érkezünk, és horgonyra állunk Frei szigetnél. Itt megint lesz három nyugodt napunk. Harmincadikán kikötünk, másodikán indulunk, tehát a szilveszter is nyugodt körülmények telik majd.

December 26. péntek, úton, Norvég-tenger, Frei szigeténél horgonyon.

Éjfél után már tisztán látszott, hogy miért kellett elindulnunk: dühöngött a délnyugati vihar, ha ez félszembe kap, vagy oldalba, jól megnézhettük volna magunkat. Így mindössze egy kevéske csúszkálás a hátulról jövő hullámok tetején, és kész.
Tíz után felkeltem, kinéztem az ablakon, hát majd hanyatt estem a meglepetéstől: egy fúrótorony volt vagy egy mérföldnyire tőlünk. Hát, ez hogy a jó fenébe került ide? Ráadásul közel a Grip világítótoronyhoz, mit is kérdezne Besenyő Pista bácsi? Hát normális? Nem? De. Hát. Nem? De.
Ebéd után kiderült a turpisság: a fúrótorony Kristiansundba igyekezett, a maga észveszejtő 3 csomós sebességével. És nekünk pont itt, a bejáratnál kellett találkoznunk! Persze túléltük, sőt, még videó is készült róla. A révkalauz nagy ügyesen behozott a szokásos horgonyhelyre Frei szigetéhez. A kaftánnak nagyon tetszett, és állandóan bíztatott, hogy videózzam.
- Ezt meg kell mutatnom a kedves feleségemnek. - mondta. Ez aranyos nála, ha az asszonyáról beszél, mindig "my lovely wife"-ról beszél. - Nagyon jó horgonyhelynek tűnik, védett mindenünnen, nyugodt napjaink lesznek itt. - adott hangot megelégedésének.
A horgonydobás után Makszim szívét megdobogtattam, mert lekiabáltam a hídról:
- Ez nagyon jó horgászhely!
Vigyorogva köszönte, és lám, vacsorakor már öt darab méretes hal ficánkolt a mosogatóban, holnapra készíti el Szása.
Sikerült Encsikével is beszélni. A szokásos szép karácsony van otthon. Tegnap Szabolcs fiam készítette az ünnepi ebédet, sült kacsacombot, ma meg Nimród tett ki magért, és valami gombás lazacot alkotott. Az asszony megígérte, ha hazamegyek, megismételjük, ha a karácsonyt nem is, de a menüt. És ehhez hozzáteszem, hogy a borokat is, mert Nimród már igazi szakértő, és csuda jól tudja párosítani az ételt a borral!
Ja, az utolsó palack boromat majd szilveszterkor bontom fel.


December 27. szombat, Frei, horgonyon.


Szép az idő, ez plusz 9-10 fokot jelent, süt a nap, bár nem túl sokáig, mert délben már ráül a hegygerincre, és lassan legurul mögé, kettőkor már nem látszik belőle semmi, és négykor már esti sötétség van. Ami legjobban fénylik az éjszakában, egy melegház, nyilván gazdag farmer, akinek pénze van az egész éves fűtésre.

A srácok levették a hegesztett Carisbrooke betűket a kéménygallérról, lefestették, majd ide kerül a Reederei Held stilizált "H" betűje. Elkezdtem a hó végi adminisztrációmat, a túlóralapokat kinyomtattam, már nem morgolódom azon, hogy dolgozni kell feleslegesen, mert mi értelme van kimutatni, ki hány órát dolgozott, ha egyszer nincs hatással a fizetésre? Mert a kimutatás is hazugság, ugyanis mindenki 103 dolgozik, annál többet nem szabad, ennyire kapnak átalányt. Így nagyjából minden hónap 10.-ig írom a tényleges munkát, utána semmit, higgye el aki hisz az EU igazságosságában.
Makszim egész nap a raktártetőn ácsorog, és hallatlan élvezettel fogja a halakat. Délutánra megfogta a vacsorára valót, Szása meg nagyon finom sült halat készített krumplipürével.
Ma csak sms-t váltottunk az asszonnyal. Itt nincs Voda, így drága a beszélgetés.


December 28. vasárnap. Frei, horgonyon.


Szép az idő, bár a kinti hőmérséklet csökken, csak plusz négy fok volt hajnalban. Nyugi van, és ez mindennél fontosabb. A matrózok elkészítették az új kéménygallért. Ez túlzás, hogy a matrózok, mert úgy megy a dolog, hogy Makszim kötelező jelleggel horgászik, Tolja, mint matróz Ruszlán keze alá dolgozik, afféle hozd ide, vidd oda, meg hórukk munkákat, míg az öreg matróz megszerkesztette és kifestette. Jó lett, nekem legalább is tetszik.
Készül a hó vége.
Vacsora pirozski. Mint ilyen, olajban sült, fűszeres burgonyás töltelékkel készült, az internetes naplóm számára fotót is készítettem.


December 29. hétfő, Frei, horgonyon.

Az utolsó napunk horgonyon. Holnap kikötünk. Ma a matrózok se dolgoznak, csak itt vagyunk, élünk, és holnap, nos ki tudja, mi lesz holnap. A menetrend ugye az, hogy kikötünk, 31-én kezdenek berakni, 2-án befejezik, átmegyünk Karmöybe, és onnan 5-én indulunk Lisszabonba. Hát én azért úgy gondolom, ez túl sok lenne a jóból. Mert halovány emlékeim szerint 1000 tonnát raknak be műszakonként, és mi a csudának kötünk ki itt kedden reggel hétkor, ha nem kezdenének el rakni? Ebben az esetben jöhetnénk délben is, miután mindenki jól kipihente magát. Állítom, holnap ilyenkor okosabbak leszünk.
A főnök úr kicsit aggódik a rakomány miatt, és azon nyüstöl, hogy számítsam ki a stabilitást. De hogyan, ha nincs megfelelő adat? Végül azt ókumláltam ki, hogy vettem a 4000 tonnát, megtöltöttem színültig vele a raktárt, és megmutattam, hogy ebben az esetben is stabilak vagyunk. Sikerült megnyugtatnom, láttam, repes a szíve a boldogságtól.
Ez egy érdekes szó, a repes. Én ezt csak ebben az összefüggésben ismerem, hogy repes a boldogságtól. Ami eszembe juttatta az a Biblia, azon belül is az Újszövetség, s ha elolvasod, amikor Mária meglátogatja Erzsébetet, azt írja Lukács 1. 44. versében: "Mert ímé, mihelyt a te köszöntésednek szava fülembe hatolt, a magzat örvendezéssel kezde repesni az én méhemben."
Ez persze a Károli fordítás, a katolikust nem ismerem, de ennek a nyelvezete egyszerűen csodálatos. Archaikus, és teljességgel érthető. Kíváncsi lennék, hány olyan nyelv van Európában, amelyik ilyen régen megírt szöveget száz százalékban ért! A tót esetében a 150 évvel ezelőtt írt szöveg érthetetlen. Az angol szintúgy egy kukkot se ért a régebbi korok nyelvéből. Ugye mi az első nyelvemlékünket is legalább 50 százalékban tudjuk követni, és ez azt mutatja, nincs régebbi beszélt nyelv Európában a magyarnál, már ami hivatalos nyelvet jelenti egy országban: német, francia, olasz, angol és társai.
És még egy nyelvi nüanc. Gondolom, ismered a magyar népmese-, és mondakincset? Meg a regéinket. Meg a hagyományainkat. Ha igen, akkor mutass ki legalább egy grammnyi rénszarvaspatkót, medve rítust, halászmesét, hogy legyen valami alapja a finnugor nyelvelméletnek. Mert ugye olyan nincs, hogy csak beszélünk, de nem emlékszünk? Ilyet csak a ... tud feltételezni. Oda behelyettesíthetsz, amit csak akarsz.


December 30. kedd, Frei, horgonyon, úton, Sunndalsöra.


Nagyobb térképre váltás
Tegnap este már a változás szele kezdett fújni. Hogy hova fejlődik, ma reggel kiderül. A révkalauz nem 3:30-ra jön, hanem fél hatra, tehát csak reggel kilenckor állunk part mellé. Úgy készülök, hogy holnap befejezik, és elmegyünk, mert minek legyen a szilveszter part mellett, ha a karácsony se volt. És ez azt is magával hozná, hogy a pravoszláv (és spanyol) karácsony se lesz part mellett.
Na, kérem. Egyelőre sok minden tisztázódott, és reméljük, nem bonyolódik.
Azért volt a későbbi indulás, mert egy Wilson hajó foglalta a rakpartot, ráadásul késett, így tizenkettőre álltunk a szokott gyári rakparthoz. Szeretek ide járni. És most felettébb élvezem, mert én vagyok a hajón, aki ide "haza jár", mindenki minden kérdésével hozzám jön, és még nem volt olyan (közérdekű) kérdés, amire nem tudtam volna választ adni. Így a főnököt az izgatta, hogy hogyan tud kimenni, mert a révkalauztól megtudta, hogy a bankok ma háromig vannak nyitva, és kell a pénzváltás, mert a telefonkártyát nem adják pusziért (egyelőre). Ezért kikötés után rohantam az irodába, hogy megkapjam a szükséges kilépő mágneskártyákat. Három van csak, mert egy dög nagy hajó is érkezett tegnap (ők aluminátot raknak ki), és a fele kártyát ők vitték el.
Azt azért megkérdeztem, hogy ugye holnap nem fejezik be a berakást. Meglepetésemre azt mondta a norvég, hogy igyekszenek. No, meglátjuk, mert azt a jó hírt is megkaptuk, hogy holnap délután bezár a karmöyi alumínium raktár (mert gondolom a gyár folyamatosan dolgozik) és csak ötödikén kezdenek. Így oda felesleges előbb érkezni. És állítólag ezen a gyári rakparton maradhatunk szilveszterre. Közben a főnök kiment vala pénzváltót keresendő.
Kettőkor megjöttek, nekicihelődtek, és szépen, ahogyan tőlük megszokott, elkezdték a berakást.
Megjött a barba.
- István, ez egy rohadt drága ország.
- Ez az bizony... - vigyorogtam.
Hamarost megjött az ügynök. A kaftán csak nézett, amikor elmondta, mint új fiúnak, hogyan mennek itt a dolgok a rakománypapírokkal: - Nem adunk szállítólevelet a berakás befejeztekor, hanem elindulnak, és amikor a révkalauzért megjön a pilotcsónak, azzal küldjük a rakománypapírokat. Önnek semmit nem kell aláírnia.
A főnök beleegyezet, mert mást nem tud tenni. Ügynök el.
- István, hányig dolgoznak? - kérdezte.
- Este tízig, és reggel hatkor kezdenek, ez volt a régi munkarend, majd megérdeklődöm most is. - nyugtattam meg a barbát.
- Rendben. Én most nagyon fáradt vagyok, elmegyek és lepihenek. Ha lehet, ne zavarjon senki.
- Oké.
A kaftán el, pihenni, én meg kikérdeztem a melósokat a munkarendről. Semmi se változott, ahogyan jeleztem a captainnek. Csak öt perc múlva robbant a szilveszteri ajándékcsomag, amikor ugyanaz a melós jött, és mondta:
- Chief, este tízkor jön az éjszakás műszak, és reggel hatig dolgoznak.
Ó, hogy a varjak vájják ki az ökreik szemét! Hát ezek el akarnak küldeni szilveszter előtt! Illetve nem a gyár, mert nekik édes mindegy, hanem a hajóbérlő mozgatott meg minden követ. Ha belenézek a szívem legrejtettebb zugába, akkor igazat kell neki adnom, de ha azt nézem, hogy mennyire nincs rakomány, akkor meg mi a túrót ugrálnak? Vagy újévkor már rendben lesz minden? Új szerződések indulnak, és pörögni fogunk, mint a ringlispíl?
Úgy egy óra múlva megjelent a főnök, tájékoztattam az eseményekről.
- Itt maradunk szilveszterre! - jelentette ki.
Na, ezt nem veszem tőle komolyan, mert a pihenés közben már erősen becsiccsentett, és tudom, ez az alapállás nála. Nem azt mondjuk, hogy reméljük, hanem kijelentjük, mert amit kijelentünk, és erősen akarunk, az bekövetkezik, mert a szavaknak teremtő ereje van. Ezen eléggé elcsodálkoztam, amikor régebben kifejtette, mert ezt se nem Lenin, se nem Sztálin nem így gondolá vala.
A barba el, és innentől kezdve úgy másfél óránként megjelent, egyre vidámabban a pihenéstől, később már inkább részegen, mint virágos jókedvvel. De nem veszem rossz néven tőle, mert ma megteheti, ám amikor dolog van, egy korty alkoholt se táplál be a fejébe. - István, majd szerezz alkalmat a pihenésre -, mondta, és ezt én is úgy gondoltam, mert nem úgy terveztem, hogy éjjel vigyázban állok, a decken, a rakodást figyelendő, majd nappal szintúgy, aztán indulás estve tájban, szilveszter, meg őrség, ó, hogy a macska rúgja meg, ez az év vége nem úgy alakul, ahogyan elterveztem, ha az ünnepeket nézem. Más részről, meg nem dohogok, mert volt időnk horgonyon, ott szép nyugi volt, nem hajtott a tatár.

Igazából azért böki a csőröm a dolog, mert azt terveztem, hogy este tíztől reggel hétig jól ki fogom magam aludni. Hát erre még várni kell, mert időközben megjött az ímél a hajóbérlőtől, ha holnap elmegyünk, akkor 2-án túlóráznak Karmöyben, és nem kell 5-ig várni. Milyen jó (nekik)!
Az ímélben megint megmutatta a norvég gittegylet, hogy milyen büdösbogarak: tilos a személyzetnek a rakodókkal az indulásról beszélni, adták ki a rosszindulatú ukázt, ami azt mutatja, hogy nem bíznak bennünk, különben hogyan feltételezhetnék, hogy bárki is késleltetni akarná az indulást.
Este fél nyolckor majd leragadt a szemem, hát persze, mert ideje volt az alvásnak, az elmúlt tizenöt nap alatt hozzászoktam. Eldőltem a szófán, és fél kilenckor felébredtem. Ez elég volt arra, hogy éjjel egyig ne legyek álmos. Így megnéztem a Mennyei királyság című filmet (Jeruzsálem elestéről szól az 1180-a években).


December 31. szerda, Sunndalsöra, úton.

Most még nem merem leírni, hogy úton, mert a főnök úr igazsága szerint akkor elindulunk, bár ha leírnám, akkor az asszonykám igazsága szerint elkiabálnám, és nem következne be, így egyelőre a két véglet között ingadozom, és azt az álláspontot képviselem, hogy azt írom le, ami van, azaz, hogy reggel hétkor, amikor írom e sorokat, még a norvég gyár rakpartjánál állunk.
Egykor lefeküdtem, hatkor keltem. Nem az az irdatlan mennyiségű alvás, amitől hetekre kipihenve érezhetném magam, most valóban szükségét éreztem volna, egy rendesebb pihenésnek. Na, majd otthon, ami egyre közelebb van ám! Éjjel berakták a második sort, de a rakományt nem készítették elő (teljesen) a reggeli műszaknak, így azok csak később kezdik el a berakást.
És ahogyan az lenni szokott: horgonyon gyönyörűségesen szép idő, szél alig, meg szélcsend, ma reggel meg elkezdett veszettül fújni az északnyugati, hát lesz billegés, meg rollázás, de nem szilveszter!
A kakas csípje meg!
Reggeli közben néztem a naptárt, és valami szöget ütött a fejembe. Hogyan alakult ki nálunk a karácsony, ha mi december 24-én tartjuk a gyertyagyújtást, az ajándékozást, míg tőlünk nyugatra, meg keletre csak 25-én kezdődik az ünnep? Ennek semmi köze ahhoz, hogy a honfoglaló magyarok más kereszténységet hoztak magukkal, mint a római, és ez virágzott egészen a 16. század közepéig. Ez a szokás egészen új keletű (szerintem), hiszen a népi hagyományaink mást mutatnak. Angolszász nyelvterületen december 25-ét hívják Boxing Day-nek, azaz az ajándékozás napjának. Hiszen ha ránézel a naptárra, akkor láthatod, hogy 24-e Ádám és Éva napja. Ez pedig a bűnbeesésé, az év legsötétebb napja, és tudjuk, hogy ezen a napon eleink böjtöltek, és nem ünnepeltek! Voltak, akik három szem búzát ettek és egy pohár vizet ittak egész nap! És a karácsony az éjféli mise után kezdődött, amikor megszületett a kicsi Krisztus. Ez a karácsonyi imarend kezdete, amit a családfő, aki ekkor pappá nemesedik, így kezd:
Bejött Jézus a házamba, házam közepében megállott. Ámen Nem a házunkba, hanem kinek-kinek külön a saját házába. És ugye a karácsony éppen erről szól! (Ebben az esetben a TV2 és az RTL Klub véleményének nem tudok jelentőséget tulajdonítani).
Az éjfél utáni étkezés jelképes volt. Ott kellett lenni a rétesnek. A rétest azért készítették, mert igyekeztek minél nagyobbra nyújtani, és közben arra kérték Szent Mártont, hogy terítse rá köpenyét a fagyban didergő Jézusra, azaz a vetésre, hogy el ne fagyjon. (Érdekes, Molnár V. József azt mondja, hogy Tour városában a mai napig tisztelik Szent Mártont, és az általa épített székesegyházban ott van tiszteletére a magyar lobogó, a nagy magyar címerrel a közepében. Én eddig úgy tudtam, hogy Szent Márton hun királyfi volt - származása: az anyja a bizánci császár lánya, apja meg hun király.). Ennyit a karácsonyi rétesről. A mákos a szaporaságot biztosította, a diós az élet rendjét jelentette. A diót csak szétroppantották, nem törték össze, hogy épen maradjon benne a két angyal. És ha megnézed, a dióban ott az ige, az egyenlő szárú kereszt. A dió a szűzanya méhét is jelképezi, ami úgy zárta magába a Kisjézust még ezen az estén, ahogy a magház a dióbelet. A méz Jézus kegyelme, az erős fokhagyma pedig a kígyó csípése, de mézbe mártva elveszti mérgét.
Az alma az élet teljessége volt. Az imarend után a családfő egy almát annyi cikkre szelt, ahányan körülállták a karácsonyi asztalt. És elmondta: bárhova vet is a sors, ne feledjétek: egy almának vagyunk a gerezdjei. Ez az alma a mi családunk. Ez az alma a mi falunk. Ez az alma a mi nemzetünk.
Ezután az almát mézbe mártják, és úgy ették meg. Majd a fokhagymát és a diót is belemártották, megették, és csak ezután következett a vacsora.
Én úgy gondolom, hogy a 24-i karácsonyesti szokás úgy alakult ki, hogy a városból terjedt el (és ha ez is a némettől ered, akkor is igaz), mert a városból ered minden, ami megtöri a hagyományokat. Ami pusztít, de nem alkot. A város létrehozza a proletárt és a polgárt, akik teljes kiszolgáltatottságukban képtelenek eltartani magukat, mindent meg kell venniök, az ételt, az italt, a lélegzetet, az utazást, az igazságot, mindent, tehát ki vannak szolgáltatva a pénznek, a pénz hatalmának, a hitelnek. A városi ember türelmetlen, nem tud várni, neki minden kell, de azonnal (mert megérdemli), hát előre hozta az ajándékozást és a nagy zabálást is. Mondom, én így gondolom. Kíváncsi lennék, hogy a néprajzosok mit mondanak.
Ha nem hiszed, hogy a város bemocskol minden hagyományt, akkor karácsony előtt menj ki az utcára, és mutass nekem egyetlen, igazi adventi koszorút. Szinte biztos vagyok benne, hogy nem találsz. Olyat, ami a népi szokásainkat hordozza. Mert igaz, hogy a szokás nagyon friss, egy német lutheránus pap, a múlt század húszas éveiben készített először koszorút és állított bele gyertyákat, de viharos gyorsasággal elterjedt nálunk, és azért, mert hordozza azokat a jelképeket, ami a nép szívében él. Nálunk hamar kialakult a hagyománya.
Fűzfából készítették, közepén egy egyenlő szárú kereszt, e köré került a kör, ami a világ legősibb jelképe. Számunkra a Boldogasszony ölét, ölelését jelenti. És csak mi, magyarok hívjuk az egyenlő szárú keresztet úgy, hogy ige. És nyilván tudod: "Kezdetben vala az Íge, és az Íge vala az Istennél, és Isten vala az Íge." (Ján.1.1.) Ezt hordozza az adventi koszorú nálunk kialakult jelképrendszere. És a kereszt - az ige - közepében van a pont, ahol népi hitünk szerint Isten belép a világunkba, ezért nem adventi koszorú, amiből hiányzik a kereszt. És a népi hagyomány nem tett bele színes gyertyákat (ahogyan a katolikus egyház meghatározza már a liturgikus színeket: három lila és egy rózsaszín), hanem méhviaszból készülteket szúrt bele, mert a méh ősidőktől fogva Isten bogara. A méh szűz bogár, mert a kaptárban csak egy termékenyíti meg a királynőt, a többi szűzen dolgozik. Készíti a mézet, ami Jézus jóságának jelképe a régiek számára. Ha elkészült a koszorú, akkor a közepébe, ahol Isten belép a világunkba, egy kis csipkebogyó ágat illesztettek, mert a bokra istenfa, hiszen Mózesnek csipkebokorban jelent meg. És a csipkebogyó színe piros, ami az élet jelképe. Ez a piros nem tévesztendő össze a politikusok által preferált vörös színnel, mert az a kommunista-fasiszta eszméket hordozza, lévén mindkét rendszer lobogójának és harsogó drapériáinak alapszíne.
Szóval mutass nekem egy adventi koszorút akármelyik plazában, vagy aluljáróban, mert ott lehet hozzájutni, jelképezve, hogy hova süllyednek a népszokásaink, ha behódolsz a kereskedelmi tévéknek, amelyek a mai kultúra hordozói.
Ennyit a naptárról. Lehet, hogy ezt az eszmefuttatást át kellett volna tennem karácsonyra, de mit tehetek? Most jutott eszembe.
És közben raknak, és nem is mint a megszállottak. Szép nyugiban, és bizony este elmegyünk. Elmegyünk annak ellenére, hogy a karmöyi program teljesen bizonytalan, nem biztos, hogy raknak pénteken, nem biztos, hogy lesz szabad rakpart, semmi sem biztos, csak az, hogy a hajóbérlő élvezettel utasította a barbát, hogy induljunk el este.
Ugyanolyan szép szilvesztert kívánok neki is, mint amilyen a miénk lesz.
Bár az is lehet, hogy szerencsések leszünk: a főnök rendelt időjárási térképet ímélen, megkaptuk, és az északkeleti szelet jelez, tehát hátulról jön a rossz idő, illetve a partok mentén.
12.00: A révkalauz este hatra van rendelve.
17.00: A hajó négyre berakva, háromnegyed ötkor elmentem addigra kiácsolták, hogy ne tudjon elmozdulni.
17.30: vacsora, semmi különös, ebédről maradt borscs (finom!) és utána Makszim fogta sült hal. Közben a révkalauz is megjött, így egyedül maradtam, mert mindenki futott manőverni, én nyugodtan elköltöttem az estebédem. Utána se a deckre, hanem a kabinba, kibontottam az utoljára hagyott palack bort. Elmondhatom, hogy jól választottam. Kétszeresen is, mert a végére maradt a legjobb, és valóban finom kis borocska. Chateau Saint Nabor van a címkén, és ebből csak az utolsó szó értelmes, de csak akkor, ha szótagolom. És még azzal is büszkélkedik, hogy Côtes du Rhône. És még az is rajta van, hogy 2007, azt hiszem, ezt tudom legjobban magyarra fordítani. A nyakán egy picur címke, de ki tudom olvasni: Concours des Grandes Vins de France - Macon 2008 - Médaille de Bronze. Na, ez olyasmi lehet, hogy a nagy francia borok versenyén Maconban bronzérmet érdemelt 2008-ban. Hát nálam, a többi háromhoz képest aranyérmes. Karácsonykor Le Chemin Occitant ittam, de az is rá van írva, hogy Corbiéres. Na, de ennyi elég legyen!
18.00: megyünk, és a bor ízlik. Hamarost megyek feküdni, remélem, a bor besegít az elalvásba, mert azért nem vagyok túlzottan fáradt, hiszen délelőtt aludtam egy órát, délután is kumtam ugyanannyit a szófán.
23.15: tízkor felkeltem, illetve felébredtem, hiszen fél hétkor mentem aludni. Tevés, vevés. Bekapcsoltam a mobilt, jött pár sms, megválaszoltam. Karácsonykor sokat küldtem, de mivel válasz alig jött, ezért most csak válaszolok. Aki üzen, annak írok én is. Tizenegy előtt fel a hídra, mert Ukrajnában ekkor van éjfél, és köszöntöttem a barbát és Ruszlánt, aki azt várta, hogy kiszálljon a révkalauz. Utána le a szalonba. Szása kitett magáért, mindenféle szépséges hideget tett az asztalra. Sült húst, rákot, kalamárit, francia salátát, paradicsomot és uborkát, sült csirkét. És mindehhez ott volt az olajozó Tolja, senki más. A főnök úgy rendelte, hogy tizenegyre legyen megterítve, hogy mindenki a saját éjféle szerint köszönthessen, de a legénységet ez nem túlzottan érdekli. Furcsa, nagyon furcsa. És persze nem értem. Hogyan kell orosz lélekkel ünnepelni? Nekem nagyon más elképzeléseim voltak róluk. Sokkal jobb. Ők valahogyan nem azok, akiket az ember az irodalomból megismert. Se a klasszikus orosz irodalomból, se a szovjet irodalomból. Na, mindegy, én mindenképpen magam ünneplek, és úgy, ahogyan nekem jó. Aztán éjfél után a leültek az ünnepi asztalhoz.
23.55: Valerij Boldog Új Évet kívánt, átvettem az őrséget, és ezzel vége lett 2008-nak.

2009

Január 1. csütörtök, úton, Norvég-tenger.

A hajnali őrség úgy, ahogy letelt. A parton tűzijáték és petárdadurrogás kísért. A városok, falvak fényeit nem is igen lehetett látni, csak az öröm és vidámság tüzeit, amelyek magasra röppentek. Mozogtunk elég jól, így aztán kicsnyikét tengeribeteg is lettem, mert ilyenkor az ember fokozottan érzékeny az illatokra. Őrség előtt ettem a sült kalamáriból, a füstölt lazacból, a főtt rákból, a curryvel ízesített sült csirkéből, na és mindezekhez egy stuca (1/2 gil = 1/16 pint) vodkát is legyűrtem. Mert kérdem én, milyen dolog úgy átmenni a következő évbe, hogy az ember nem is koccint (magával, és a családjával, és a többi, a nagy vizeken hajózó kollégákra gondolatban), mert a legénység nem ivott velem semmit. Valószínűleg várták a barbát, és nem akarták előre leküldeni azt a borzasztó sok két félliteres vodkát, amivel itt ma ünnepelni fog az orosz nyelvű személyzet. Ha ezt otthon a kedves alkoholista ismerőseik látnák, elsírnák magukat az élet kegyetlenségén.
Elképzelhető, hogy nem kellene humorizálnom ezen, de hát őket idézem, mert amikor megkérdeztem, hogyan ünnepelik az újévet, teljesen más irányú választ kaptam, mint amilyet vártam. Én arra gondoltam, hogy meglátogatják egymás, meg kocsonyát esznek, meg újévkor malacot és lencsét, meg körbejárják a barnamedvét és közben regölnek, vagy mit tudom én, és éjfélkor kimennek az utcára, vagy házibuli van meg korhelyleves. A válasz tömör volt és egyszerű:
- Chief, nálunk 29-étől már mindenki részeg, az hogy 31-én mi van, azt senki se tudja, és nem is érdekli, ha van vodka, márpedig van!
Éjfélkor küldtem ímélt a két fiamnak és Attila öcsémnek, és most várom, hogy válaszoljanak.
Ja, hajnali öt körül érkezünk holnap Karmöybe, minden esélyünk megvan, hogy el is mehessünk, mert ezer tonnát sec-perc alatt beraknak.
A szokott időben lementem ebédelni, mert ugye ma Újév ünnepe van, ünnepi asztal meg minden. Hát nem minden. Még ebéd se!
Találtam a fricskóban egy kis szalonnát és franciasalátát, és megebédeltem. Etot bül balsoj prázdnyik...
Ami vígasztal, ha hazamegyek lesz szilveszter, meg újévet is tartok. A tengeren meg szolgálat van, és ha az rendben lezajlott, minden rendben van, másnak semmi jelentősége, így akkor felteszem Kazalnak a kacagós számát és kiröhögöm vele az egész világot!
Délután mobilírtam a családnak. Ezt a mobilírtam szót most találtam ki az sms helyett, mert gyűlölöm azt az angol betűszót, mert nem illeszkedik a nyelvünkhöz, nem lehet ragozni, egyedüli előnye az lehetne, hogy rövid.
Encsike felhívott, beszéltünk, és elpanaszoltam, hogy Attila állandóan ki van kapcsolva, és ha napok múlva megkapja, nem válaszol semmi üzenetemre, talán csak nem haragszik? Encsike "felháborodott" Attila nevében, és beszéd közben említette, hogy olyan egyszerű a szám és mondta is. És akkor bevillant... Beszélgetés után nézem a címjegyzéket és az utolsó két szám 47 helyett 49! Ó, hogy a macska rúgja meg! Azonnal megírtam Attilának, hogyan jártam. A készülék még jelezte, hogy nagyban küldi az üzenetet, amikor megjött a visszajelzés: kézbesítve. És három perc múlva az öcsém válasza. Nagy kő esett le a szívemről.
Na, ki hitte volna: este volt vacsora. Igaz, tegnapi maradék, viszont kiderült, Szása levest is főzött, így azt is ettem. Kicsit furcsa volt, mert a kása és krumpli közé bekeverte az apróra vágott sült kalamárit. Azért ehetős leves volt.
Az asszony mondta, hogy fonott kalácsot készített a zöld dióbefőttel, és nagyon finom lett. Azt is megmobilírta (azért ez így elég idétlenül néz ki, meg ortopédul hangzik...), hogy ha hazamegyek, minden finomságot elkészít, egy hétig hízókúrán leszek, utána jöhet a zöld lé kúra és a zöldségtálak. Hát, mit mondjak, nagyon várom ám!
Akkor most lefekvés előtt iszom egy kis vörösbort, és hallgatok némi szilveszteri nótaestet, mert beszerzettem volt a "jutúbról" (ez se rossz "magyarítás").
Azt nem is mondtam, hogy egész délután hol ilyen, hol olyan idő volt. Az olyan azt jelenti, hogy úgy havazott, hogy az orromig se láttam, az ilyen meg verőfényes és napsütéses.


Január 2. Péntek, úton, Karmöy, horgonyon.

Ahogyan meg volt írva, reggel hatra megérkeztünk. Felvettük a révkalauzt, és én eljöttem aludni. Délben mondja a főnök, hogy egy lidércnyomás volt a horgonyzás, mert közben elromlott a "telegráf". Valójában a hajócsavar lapátjainak a szögállását vezérlő szerkezet, minek következtében, amikor "álljt" kért, "fél erő" volt hátra, meg mindenféle hülyeség. De azért le tudtuk dobni a horgonyt.
Elküldte a menetrendünket a Marlow-nak, és kérte, hogy Lisszabonból váltsák le. Elment kajálni, és utána elküldte az én egy hónapos figyelmeztető üzenetem, miszerint ideje rám is gondolni, mert egy hónap múlva lejár a szerződésem.
Délután a srácok szépen letakarították a hajót a sok hótól. Videóztam, olvastam, el voltam. Közben jöttek a táviratok, a Marlow-tól is. Aszondja, hogy a barba váltója csak 20-a után lesz utazásra kész, nem tudják Portugáliából váltani. Ennek felettébb nem örült a kaftán. És persze az a rohadt az egészben, hogy csak hétfőn tud intézkedni.
- István, küldjenek mást - dohogott.
- Beszélj telefonon a beosztók főnökével, és mond meg, hogy küldjék le Miklóst barbának - adtam az ötletet. Ennek megörült, és ebben maradtunk. Engem is aggaszt a helyzet, mert ha a főnök csúszik, akkor az én váltásom is tolódik. Márpedig nekem most mindenképpen haza kell érnem, legkésőbb február 15-ig, hogy elkészítsem az adóbevallást.
Még Sunndalsörában az ügynök behozott egy táskát, hogy ez egy elkeveredett csomag, vigyük Karmöybe, ott lesz a hajó, aminek a tisztje elvesztette leutazáskor. Nos, az őrségem alatt megjöttek érte, arról a hajóról érkezett a mentőcsónak, aminek a helyére állunk hétfőn.
Késő délután Encsike hívott. A János kórház baleseti sebészetén volt. Kifordult a bokája, nagyon fáj szegénynek. Gyorsan befejeztük a beszélgetést, mert alig volt áram a készülékében.


Január 3. szombat, Karmöy, horgonyon.

Hajnalban a főnök mutatta az ímélt, amit a Marlow-nak küldött, amiben leírta, hogy nagyon elégedetlen a váltásának kilátásaival. Mert ugye időben elküldte az egy hónapos figyelmeztető ímélt, mi az, hogy a váltója csak 20-a után ér rá? Akkor keressenek mást, és igenis Lisszabonból váltsák le, hiszen a helyzet az, hogy új hajóbérlő van és nincs rakománya és sokat állunk horgonyon. Lisszabon lesz az alkalmas kikötő, utána nem lehet tervezni jelenleg. Küldjenek más parancsnokot, ha más nincs, akkor Miklóst, aki kétszer volt már első tiszt, ismeri a hajót, és van parancsnoki múltja is. Ha az ő váltása elcsúszik, akkor az enyém is, tehát mindenképpen ragaszkodik Lisszabonhoz. Akkor most várjuk, hogy mit hoz a hétfő.
Amúgy nyugi van. Encsike esemesezett (borzadály egy szó!), hogy elszakadt az ínszalag, letört egy kicsike csont is, egy hét fekvőgipsz, majd 5 hét járógipsz. Kész katasztrófa, ami a kórházban volt. Vagy öt órát töltött ott, közben a csillagokat látta. Szeretném látni hasonló helyzetben az egészségügyi miniszter urakat és hölgyeket, de azt hiszem, ők sose veszik igénybe azt, amit nekünk szerveztek. Pedig a minimális tisztesség ezt kívánná. Mint ahogyan a művelédésügyiektől is elvárnám, hogy oda járassák a gyermekeiket, ahová a nép.
Kíváncsi vagyok, hány liberális és egyéb miniszter úr gyermekének van roma osztálytársa? Beszéljünk inkább a méhecskék nemi életéről, nem akarok fejtegetésekbe bocsátkozni, mert nem... Van nekem vérnyomásom, aminek az állapota fontosabb...
Akkor ennél több nem is történt a mai napon. Illetve van egy kérdésem: Rákosi Mátyás elvtárs (apánk) Máté vagy Lukács evangéliumát hirdette? Kellemes fejtörést.


Január 4. vasárnap, Karmöy, horgonyon.

Az éjjeli őrségben minden nyugi. Hideg van, néhány mínusz van az ablakban (azért ott, mert a hőmérő ott lakik).
A kajával kissé már tele van a hócipőm... Nagyon "egyenlevesek" vannak, semmi változatosság, mert hiába hívja másképp, azért 80%-ban ugyanazt teszi az asztalra. Istenem, ha hazamegyek, eszem zöldborsó-, zöldbab-, karfiol-, bab-, hagyma-, sajt-, húslevest, édes jó Istenem, de jó is lesz. Meg lesz pörkölt, meg mindenféle apróhús, hétvezér tokány, mert ilyesmi itt aztán nincs. Néha ad piláfot, de abban meg nincsenek zöldségek, hát akkor milyen? Addigra Encsike lábáról is lekerülhet a gipsz, és akkor főz nekem finomakat.
Cserébe elkészítem otthon a tarját á lá lizon, ahogyan Szása készíti, mert az valóban finom, csak unalmas, mert aztán csak á lá lizon van, nincs rántott, nincs sült, nincs semmiféle szaftos, nincs mártás, nincs semmi kirafinéria az "á lá"-ban.
Délután "drill afternoon" volt, azaz mindenféle riadót tartottunk, úgymint "ember a vízben", tűzoltó- és vészkormányzás gyakorlatot. Letettük a csónakot, és tettek egy kört a fiúk a hajó mellett, aztán Tolját a gépápolót beöltöztettük a tűzálló ruhába, eloltotta a képzeletbeli tüzet a kormányszektorban, ahol a kormánygép található. Végül egy vészkormányzás gyakorlatot is tartottunk, ahol a fiúk megnyomhatták a kormánygép kézi vezérléshez szükséges nyomógombját, és mindenki csodálkozott, hogy a kormány, nini, elfordul.
Este hatkor azt mondja a főnök, hogy éjféltől is ő tartja az őrséget, én menjek aludni, mert reggel hatkor kikötünk, nekem lesz dolgom elég nap közben, legyek pihent. Annak ellenére, hogy nyilván nem ő volt fent a hídon, hanem valamelyik matrózt küldte fel, igazán rendes tőle, nem találkoztam ilyen parancsnokkal, aki ennyire figyelmes lett volna az első tiszttel.


Január 5. hétfő, Karmöy, úton.

Fél hétkor ébredtem, csuda finomat aludtam végre! Fél tizenegytől, akárhogyan is számolom, az bizony nyolc óra! Nagyon rám fért ám már egy kiadós alvás! Kikötés után azonnal megjöttek az üzemanyagosok, és közölték, hogy ha bunkerolni akarunk, márpedig igen, akkor meg kell a hajót fordítani. Ebben csak az a furcsa, hogy legalább háromszor elmondtam a főnöknek, hogy az üzemanyag csatlakozók a rakpart északi csücskében vannak, ha venni akarunk, akkor jobb oldallal kell part mellé állni. Ennek ellenére, hogy amikor a pilot a hajón volt, megint megemlítettem, mégis baloldallal kötöttünk ki. Így aztán a főnök azt mondta, hogy akkor, ha kész a berakás, megfordulunk (ehhez megint kell révkalauz), és majd akkor veszünk üzemanyagot.
A stivador szerint legfeljebb nyolc óra kell a 900 tonna berakásához. Ez számomra teljesen korrekt. Akkor kérem dologra, és este elmehetünk.
A főnök - és ez természetes - minden harmadik mondata a váltásával kapcsolatos.
Délben ki lett találva, hogy akkor itt az ideje, hogy megfordítsuk a hajót. Az előttünk álló dög nagy is ezt tette, a révkalauz átszállt hozzánk. Akkor jó, be kell csukni a raktárt. Ez egyszerű... lenne... ha nem lett volna a hajógyárban elcseszve a pontonok tartó bakjainak a kimérése. Így a középső pontonok most felülnek ezekre a bakokra, nem mennek be a helyükre. Ez azért van, mert a nehéz rakomány miatt a hatalmas doboz oldalai kissé behorpadnak, magyarán a felső élek egymáshoz közelítenek pár centit. Ez persze elég ahhoz, hogy a raktártető elemek ne menjenek a helyükre.
Akkor most hurrá! Sőt, Hip, hip hurrá! És mi a fityfenét tegyünk? Egyelőre semmit, a pontonokat letettük, bár nem a helyükre, és elkezdtük a hajót megfordítani. Azaz, kezdtük volna, de jött Vova, hogy a főgép azt mondja, hogy nyet. Bővebben: Nyet igyot, azaz nem megy. A révkalauz csudálkozott, és csudálkozását elhagyni nem tudván megérdeklődte, hogy akkor most fordulunk, vagy nem fordulunk?
- Mindjárt, mindjárt... - idegeskedett a főnök úr.
Jó tíz perc is eltelt, amikor a masina elkezdett éledezni. Először halkan csüsszintett egyet-kettőt, majd már csüszögött, később két-három böffenés után állt le, de ezután halkan elkezdett dohogni, néhány másodperc múltán férfiasabbra váltott, és végül beindult, felpörgött, és az első indítás után jó negyedórával már a megszokott menetzaj töltötte be a hidat. Ennek ellenére nem voltam teljesen nyugodtnak mondható. Mert amikor a révkalauz azt mondta, hogy egész lassan előre, elkezdtünk lassan hátrázni.
- Lassan előre! - adta az újabb parancsot, és szerencsére, erre nem erősebb hátra következett, hanem megálltunk.
- Rossz a CPP! - jelentette a főnök. (Controll of Pitch Properrel, azaz a mozgatható hajócsavarszárny szögállás állítója. Nálunk a hajócsavar állandó fordulatszámmal pörög és a sebesség a szárny szögének a függvénye: minél nagyobb szögben tér el a síktól, annál nagyobb a sebesség.)
Futkározás, nincs mit tenni, nem működik, akkor a vészhelyzeti kapcsolókat kell használnunk, szerencsére azzal sikerült a manővert összehozni.
Azt hiszem, nagyon itt az ideje a hazamenetelnek. És még nem is próbáltuk a raktárt becsukni! Az azért nem teljesen érthető, hogy Miklós miért nem mondta, hogy ez a gond van a raktárcsukással, ha a hajó nehéz rakományt vesz fel. Már kétszer előfordult, amikor acélt vittek.
Nem baj, majd én elmondom neki, csak már mondhatnám! De ha a menetrendet nézem, akkor 28 napom van még hátra.
Velünk volt és van a Jóisten: hét órára be tudtuk csukni a raktárt, és amikorra a révkalauzt a főnök kérte, indulásra készen voltunk. Így most azt néztem, a fürdőből kijövet, hogy már elhagytuk a rakpartot, és most van hét óra egy perc.
Akkor most megyek aludni, vagy nem, mert még nem vagyok álmos, hiszen nagyot aludtam az éjjel.
Akkor nézek valami mozit, mondjuk azt, amit tegnap este tíz után félbeszakítottam, mert álmos voltam.


Január 6. kedd, Vízkereszt, Karácsony (pravoszláv), úton, az Északi tengeren.

Na, kíváncsi leszek, milyen lesz a mai orosz karácsony? Érdekes, hogy Jézus megkeresztelkedésének ünnepére esik, nem tudom az okát, vajon csak véletlen? Mert azt persze a hajón senki se tudja, hogy miért van így? Ez nyilván az én hibám, mert miért akarok tudni olyasmit, amit nem Lenin vagy Sztálin alkotott?
Az ebéden nem látszott semmi ünnepi. Halleves volt friss halból Makszim ügyessége révén, majd kotlett (fasírt) sajtos kagylótésztával (jól szétfőzve), paradicsom és pirospaprika szeletekkel. Előétel pedig Lard sel de couteau. Ez így rohadt rejtélyesen hangzik, bár franciául elég előkelő a név (én magam fordítottam, azzal az ügyes kis fejemmel és a számítógépes szótárral, így csak abban vagyok biztos, hogy ügyes, de hogy helyes-é azt kérdezzétek meg a Francia Intézettől ajánlott, tértivevényes ímélben). Ugyanis amikor Szása az asztalra tette, elmondta, hogy ez sok energiát ad, és ezért a bányászok ezt vitték a tárnába, hogy legyen erejük a nehéz fizikai munkához. Szóval sós szalonnát adott vereshagymával.
Vacsora sült hal. Nem azért, mert karácsony lévén böjtös, hanem mert van, és szeretjük. Valóban finom, szép, félkilós tőkehalak, mindenki kap egyet rizzsel, és paprika, hagyma, paradicsom, uborka vegyes salátával. Sehun egy Merry Christmas, se egy jó szó, csak karácsony, naptárilag... Őszintén megmondom, én ettől teljesen ki vagyok akadva. Na, kíváncsi leszek az orosz "régi újévre", mert azt 13-ról 14-ére virradó éjjel tartják. Szerintem azért nincs a barbának váltója, mert otthon akarja ünnepelni, és azért 20-a után érhető el, mert addigra talán kijózanodik (igazán csúnya, rosszmájú megjegyzés egy ismeretlenről!).
Azt hiszem, hogy egy-egy elejtett szóból, mondatból kitűnik, hogy mostanság a Bibliát olvasom. Nem forgatom, nem olvasgatom, hanem olvasom. Eddig csak Noé családfáját ugrottam át, mint felesleges ismeretet, és rohadt unalmas szakaszt. (Azt hiszem, mindenki más is itt adja fel, mert idáig sokan eljutnak.) A tengerészmissziók, amiket a protestáns egyházak tartanak fenn, gyakorta bejönnek nyugat-európai kikötőkben, és behoznak Bibliát a tengerészek okulására, jobbulására. Így aztán van a hajón orosz, lengyel, angol nyelvű, és mióta mi is itt vagyunk, van magyar is. És mint protestáns Szentírás, ezért a Károli fordítást kapjuk, aminek csodálatosan szép az archaikus a nyelvezete. Ha másért nem, már ezért is érdemes elolvasni. Sok-sok elfeledett igeragozás, régies szóalakok, szóval igazán érdekes. Eddig talán két-három szót találtam, amit nem értek, még a szövegkörnyezetből sem jön ki az értelme, az egyiket legutóbb Pál Rómaiaknak írt I. levelében. Súsárlók, ez valami pejoratív értelmű jelző kell, legyen, mert azok legelején áll. Az angol nyelvű Bibliában az adott helyen backbiters áll, ami intrikusokat, rágalmazókat jelent. A baj csak az, hogy a Károli szöveg második szava a rágalmazók, tehát nem biztos, hogy ezt jelenti. Meg kéne nézni egy katolikus Bibliában, mert azt hiszem, annak mai a nyelvezete.
Na, de nem ezt akarom mondani, hanem egy kérdésen töröm napok óta a fejem, a Bibliával kapcsolatban. Jelesül azon töprengek, hogy Jézus mondott valami "helytelent" is, azaz ne mondjunk ilyent még véletlenül és idézőjelesen se, hanem... szóval inkább idézem:

Márk evangéliumában ez olvasható
7. 2. És látván, hogy az ő tanítványai közül némelyek közönséges, azaz mosdatlan kézzel esznek kenyeret, panaszkodának...

7. 5. Aztán megkérdék őt a farizeusok és írástudók: Mi az oka, hogy a Te tanítványaid nem járnak a régiek rendelkezése szerint, hanem mosdatlan kézzel esznek kenyeret?
És ugyanaz Lukácsnál:
11. 37. Beszéd közben pedig kéré őt egy farizeus, hogy ebédeljen nála. Bemenvén azért, leüle enni.

11. 38. A farizeus pedig mikor ezt látta, elcsodálkozék, hogy ebéd előtt nem mosdott meg.

Természetesen ezután Jézus megadja a méltó és jelképes választ.
Amin pedig töprengek az, hogy vajon mennyire okai e passzusok a középkori Európa (amit nekünk ugye mindig példaképül és utolérendőnek mondanak) penetráns büdösségének? Ezt, tessék szó szerint érteni. Mert tudjuk, hogy kontinensünk művelt és kifinomult fele hétszámra nem mosdott, hogy a fürdésről ne is beszéljünk. Pedig amire építi a kultúráját - a római birodalom romjai - onnan fejlett fürdőkultúrát kapott. És mégis. Úgy bűzlöttek a nemes frankok, germánok, meg főurak és királyok, meg főpapok és hölgyek meg lovagok, mint egy jó adag rohadt kvargli, vagy pálpusztai. Ezt pediglen én bizony ezeknek a bibliai mondatnak (is) tulajdonítom, hiszen abban a korban vagyunk, amikor a Biblia valóban szentírás volt, amit ha tudtak, betűre betartottak. Ez a bűz persze csak innen nézve penetráns, abban a korban nyilván természetes is volt, sőt, ki merem jelenteni, egyenesen szexis, mert minden csak megszokás kérdése. Ahol pedig mindenki büdös, ott csak a tiszta szaga elviselhetetlen! És ugye nem egyenes ember az, aki a mai erkölcsök szerint ítél meg más korokat, hát természetesen nálam is csak humor és nem ítélet. De a kérdés fennáll. Mert azt is tudjuk, hogy II. András királyunk leányával, Szent Erzsébettel aranyozott fürdőkádat küldött a stafírungjában, és a német udvar a csudájára járt, nem tudván, mi a szösz lehet ez? Szegény Erzsébet, mit kellett neki szenvedni, míg megszokhatta a nemes vőlegénye még nemesebb szagát.
Ja, és ide tartozik még egy jelenkori statisztika is, miszerint Európában a legkevesebb (egy főre jutó) szappant, Németországban adják el. Ezt a statisztikát - őszintén bevallom - nem láttam, csak "kritikai" kiadásból ismerem. (A kritikai kiadást akkor adták ki a diktatúrákban, amikor az eredeti művet veszélyes lett volna a művelt olvasó kezébe adni, a kritikai kiadásban viszont azt mondhattak a műről, amit akarnak. Ilyen a mai napig Heinrich Lücken: Az emberiség őshagyománya című műve. Ma is csak a kritikai kiadás kapható - állítólag -, ha esetleg valakinek megvan az eredeti magyar fordításban, szívesen belenéznék.).
Szóval a statisztikát a német szappanfogyasztásról én úgy ismerem, hogy az egyik német parancsnokom mondta elkeseredve, az egyik őszinte pillanatában.


Január 7. szerda, úton, Északi-tenger, Doveri-szoros.

A hajnali őrségben lecsendesedett az idő, megszűnt a billegés. Megy a nagy táviratváltás a hajócsavar vezérlés ügyében. Lisszabonba jön a szakszerviz, mert a Csavarhúzó tudása már nem elég. Ez a csavarhúzó egy szimpatikus német pasi, elektrikus, akit a cég sokszor alkalmaz mindenféle villanyos hiba elhárítására. Megjön, vigyorog egy sort, és a csavarhúzójával ide piszkál, oda bök, és már működik is. Ezért is nevezte el a barba Screwdrivernek, azaz Csavarhúzónak.
Nos, jön a szakszerviz Lisszabonba, jön valaki a Globe Wirelesstől megjavítani az íméles rádió adóvevőt, kapunk kaját, kapunk térképeket, notice-okat. De ehhez előbb bizonyos dolgokat el kell a hajón végezni a CPP-n. Meg is kaptuk a szempontokat, de hát van egy doboz, amiről ki tudja, mi van benne, és passz. Ezért a tulaj elküldte a készülék tervrajzát. Na, ez innen a hajóról ma úgy látszott, hogy délben a barba azzal fogadott:
- István, a Globe Wireless végleg bedöglött. Csak kattog, nem vesz semmit, és állandóan lefagy. Mindent leadtam Inmarsat C-n, és azt is, hogy ne ímélezgessenek, mert nem kapjuk meg.
Ha ez történt, akkor nincs mit tenni. De ez a fránya készülék állandóan úgy tett, mintha venne valami hosszú anyagot. Mikor a főnök visszajött az ebédből, mondtam is neki, hogy jön valami.
- Á, nem vesz semmit, egyszerűen lefagy ilyenkor - mondta, és megszakította a vételt.
Rendben. De ez az engedetlen készülék csak nem hagyta magát, és vette az adást. Egyszer én is megszakítottam, hiszen 40 perc alatt a Bibliát le lehet venni, azt meg csak nem küldik. Ám vagy ötvenpercnyi kattogás után megjött az üzenet a képernyőre: ímél érkezett. Megnyitottam, és majdnem hanyatt estem. Egyszerre tíz ímél volt a beérkezők között, mind a cégtől, és négy közülük pdf csatolmányban, a tervrajzokat tartalmazta. Hát ezért vette olyan hosszan!
Dovernél beszéltem Encsivel. Rábeszéltem, hogy műanyag "járógipszet" kérjen, hiszen az, sokkal jobb, mint a hétköznapi gipsz.


Január 8. csütörtök, úton, Angol-csatorna.

Szép időnk van, csendes a víz, és jól megyünk. Vasárnap érkezhetünk.
Lisszabonban, hogy tele legyen a "haboskosár", Flag State Controlt kapunk. (Magyarán máltai tengerészeti hatósági ellenőrzést.) No, állunk elejbe.
Úgy látszik, mostanában nagyon filozofálgatós kedvemben vagyok, és ebben nyilván erősen benne van a Biblia is. Az Újszövetséget befejeztem, de ezt is úgy kezdtem el, hogy az Ószövetséget a Királyok II. könyvének olvasása közben félretettem. Most folytatom, és a 20. 6. versnél álltam meg, hogy elgondolkozzam azon, amit olvastam. Előtte arról van szó, hogy Ezékiás király kisírta az Istennél (szó szerint, az ágyban fal felé fordulva sírt az Istenhez), hogy élhessen még tovább, és az Úr Ézsaiás prófétával megüzente neki, hogy kap még tizenöt évet. Ez, így első látásra tök király, még tizenöt év, az nem tűnik apróságnak, semmiségnek. De valójában mit is kapott Ezékiás? Mert az ember az egyetlen állat, amelyik tudatában van a saját halálának. És ez a tudat csak úgy viselhető el, hogy nem tudjuk az idejét. Úgy élünk, mintha halhatatlanok lennénk, de tudjuk, bármikor bekövetkezhet, akár hét, vagy kilencvenhárom, de negyvenhat vagy tizenkét évesen is. Nos, ez a király mit is kapott? Az első évek, azok nyilván frankón teltek. Ám, amint közeledik a vége, és ő tudja, hogy az Isten szavatartó, attól kezdve egyre többet foglalkoztatja a halál. Ahogy múlnak a napok, egyre jobban fél az utolsótól. És nyilván úgy gondolta, ha az Isten egyszer megadta, miért ne adná meg másodszor is. De nem kapja meg, és ez kétségbe ejtheti. Azt hiszem, Ezékiás király nem úgy halt meg, ahogyan a fejezet utolsó verse írja, hogy elaludt, hanem rettegésben, félelemben, szűkölve várta az utolsó órát.
Azt hiszem, ebből nem kérnék.
Ha lehet az embernek választása, én úgy szeretnék meghalni, ahogyan András öcsémnek megadatott. No, nem a betegségére vágyom. Tudom, hogy innen nézve a halála korai és rettenetes, de onnan belülről szép volt, ahogyan ő megélte az utolsó pillanatokat. Mert mi a fontos a halálban? Számít, hogy van-e ezer emeletes villád? Érdekes, hány autód van? A bankbetéted boldogít? Egy frászt! Az kell, hogy ne legyünk egyedül. Az, hogy foghassuk annak a kezét, akit szeretünk. És ez a kedves, fiatalon elment öcsémnek, hála a jó istennek, megadatott. Nem tudom, említettem-e már, hogy a város az, ami szétver mindent, ami hagyomány, és szép. Ha nem, akkor most elmondom, hogy a város találta ki a lelketlen halálgyárakat, amiket álszent képmutatással kórháznak neveznek. Oda vitetik az embert utolsó óráiban, hogy egyedül haljon meg, elhagyatva mindentől és mindenkitől. Amíg faluban laktunk, mindenki méltósággal mehetett el. Körötte volt a család, mindenkinek természetes volt, és az élet része, mert hát hogy ne lenne az? Aki elment, elmondhatta utolsó üzenetét, és ez az itt maradottak számára fontos is volt. Mindezt ma megvonják az embertől. Csak az állatnak van joga a méltóságteljes halálra, az embernek nincs. Hol az az állatvédő, aki nekem is kiharcolná?
Ha van, amitől rettegek, az, hogy egyedül kelljen elmennem. Mert a haláltól természetesen nem félek, sőt, van bennem egy (minden sürgetéstől mentes) "egészséges érdeklődés és várakozás", milyen lesz, amikor átlépek a nagy átváltozás kapuján?
András már tudja. Ha onnan, ahova ment, tud segíteni, akkor arra kérem, segítsen, hogy úgy indulhassak el a nagy útra, mint ő. Hogy foghassam valakinek a kezét, akit szeretek. Hogy amikor utoljára felnézek, őt láthassam, utoljára megszoríthassam még a kezét, aztán jöjjön, aminek jönnie kell. Mert az úgy van, hogy ennél több nem adható egy embernek, aki elindul.


Január 9. péntek, úton, Angol-csatorna, Vizcaya.

Ma végre olyasmiben volt részünk, amire hónapok óta csak áhítoztunk: szép, gyönyörűséges napsütéses délutánunk volt! A főnök azt mondja, hogy mostanra nyilvánvaló, hogy nem váltják le Lisszabonból. A Marlow viselkedése teljesen egyértelmű: befogja a pofáját, és egy szót se szól. Mert ez a civilizált viselkedési mód: szóra se érdemesítjük a másikat.
- István, én többet nem kérem tőlük a váltásom, addig leszek, amíg bírom szusszal - mondta a kaftán, és ebben benne van az elkeseredése. Mit mondjak rá? Tipikus EU-s viselkedési mód a keleti rabszolgával szemben.


Január 10. szombat, úton, Vizcaya, Atlanti-óceán.

Mint tegnap, csak egész nap: gyönyörűen süt a nap, a hőmérséklet ennek megfelelően emelkedik, jaj de élvezem! Üzenet az ügynöktől: hátfőn reggel nyolckor kezdenek, és kedden délután mehetünk el. Ehhez szerényen hozzátenném: ha lesz hova. Mert jött egy megkésett BUÉK-os ímél a tulajtól is, amiben ecseteli a rettenetesen rossz piaci helyzetet, mi szerint alig van rakomány, a hajóbérlők egy csomó pénzt veszítenek, a cég jelenleg annyiban van jó helyzetben, hogy az év végéig minden hajója ki van adva. Remélhetőleg addigra elmúlik a krízis.
Annak ellenére, hogy a főnök nem foglalkozik a váltásával, délben megkérdezte:
- István, nem kérdezted Miklóstól, mi a helyzet?
Szóval azért belül rágja magát, és várná a jó hírt, hogy leváltják. Majd hétfőn talán többet tudunk, bár a váltásról biztosan nem, az majd csak 20-a után jöhet ezek szerint szóba. Bár az igazsághoz tartozik, ha aznap érkezne a váltója, akkor csak 4 napnyi késésben lenne. És ugye pár nap ide vagy oda, nem igazán számít.
Egyre többen számolnak azzal, hogy hazamegyek: adják az üres DVD-ket, hogy tegyem rá a filmeket, amiket készítettem a behajózás alatt. Már 3,5 megvágott és megszerkesztett filmem van.
Délelőtt három órát sodródtunk, a főnök nem meri megkockáztatni a reggeli érkezést, mert fél, hogy a hajóbérlő túlórát rendel vasárnapra.


Január 11. vasárnap, úton, Lisszabon.

A szalonban, negyed tizenkettőkor éppen az UFEA Kupa 16 közötti párosítását nézték. Jó az oroszoknak, hiszen a CSK Moszkva és a Metaliszt is bent van, no, meg az ukrán Sahtyor Donyeck. Hiába kerestem a magyar csapatokat, lehet, hogy kiemelték őket?
Fél kettőre part mellett voltunk. Az ügynök azonnal jött, minden a menetrendnek megfelelően lesz, szóval holnap bolondokháza.
Beszéltem az asszonykámmal, újabb két hétre kapott fekvőgipszet, így a járkálás még odébb van. Majd, ha hazamegyek.
Közben a barba rettentő gyorsan és nagyon alaposan kiment a városba, csak a csíkot láttam, amit húzott. Én esetleg, ha majd bejött. Ma nem is igen szándékoztam, mert a Vasco da Gamában a nagybolt bezár egy órakor, inkább holnap, amikor nyitva lesz este tízig.
Este rendezgettem a számítógépen, amikor találtam egy érdekesnek tűnő könyvet, amit a MEK-ről töltöttem le. Ezt:
Richard Dawkins: Folyam az édenkertből
- Darvinista elmélkedés az életről
(Kulturtrade Kiadó, Budapest, 1996.)

Hát ez elég érdekesnek látszik (még akkor is, ha a Darwinistát w-vel írjuk, kedves kiadó!)! Oly annyira, hogy bele is merültem, és az első három fejezetét el is olvastam (mindössze öt fejezet a könyvecske). És sajnos egy picikét berágtam. A tárgy, természetesen a mi gyönyörű anyanyelvünk, ami megint kapott egy "kezet", és hogy ne férjen kétség hozzá, ezért idézetekkel bizonyítok.
"Tévedésük oka, hogy abban az áhítatos tiszteletben nőttek fel, amely az állatok országának minden egyes leágazásában valami mélységesen egyedi eseményt látott; ezt néha a német Bauplan szóval jelölik."
"Korábban már foglalkoztam ezzel a kérdéssel, s a közbenső fokozatok egész skálájával szolgáltam, példaként hozva fel az állatok országának különböző törzseit."
"Nilsson és Pelger eredményei fényében nem csoda, hogy "a" szem legkevesebb negyven független fejlődésmenettel alakult ki az állatok országában."
Nos kérem, a fordító Béresi Csilla, és a fordítást ellenőrizte dr. Molnár István. Kétségtelen, hogy az angol tudásom messze elmarad az övéktől, de azért valamit úgy látszik, jobban tudok. Azt jelesül, hogy a magyarban nincs olyan, hogy az "állatok országa". A mi nyelvünk sokkal találóbb kifejezést használ (számunkra jobb természetesen), és ez az állatvilág. Az állatok országa egyszerű - de elferdített - tükörfordítása az "animal kingdom" kifejezésnek. Nyilván a fordítónak nem tetszett az állatok királysága, de ha nem érzi, hogy itt olyan angol gondolkozással állunk szemben, amit a magyar másképpen fejez ki, akkor kérem szépen, ott van a szótár. Meg szabad ám nézni, ha valamit nem tudunk. És ezen a fordítást ellenőrző szeme is átsiklott.
Ezt a kifejezést a "Weakest link" című, máig is futó angol tévés játékból ismerem. Ha ott az állatvilággal kapcsolatos kérdést tettek fel, akkor mindig az "animal kingdom" volt a kérdésben. A játékot persze mi is átvettük, a címe tükörfordításban: a leggyengébb láncszem. Ma már hála istennek nem megy, nagyot bukott. A bukása persze törvényszerű, és ezt sajnálhatják Világbankék, és a globalizálók, mert ez volt az egyik legígéretesebb műsor arra, hogy az ember erkölcsi érzékét földig rombolják. Mert miről is van szó? Arról, hogy a két legokosabbnak kellene a végére maradni, és megmérkőzni a nyereményért. De természetesen nem erről volt szó, hanem arról, hogy a gyengék kiejtsék (egyszerű szavazással, aminek semmi köze a rangsorhoz) a legjobbakat, jól felfogott egyéni érdekeik szerint. Magyarán dübörög a Káini erkölcs, és modell, miszerint: ha nem vagy a legjobb, akkor, aki jobb nálad, azt mindenáron semmisítsd meg, tipord el, öld meg, mássz fel a hátán, és akkor te maradsz a porondon. És ugye senkinek sincs kétsége a felől, hogy pontosan ezt sulykolják ma az iskolában, erre épül az új oktatási rendszer (a versenyszellemre). Gondolj bele, mi történne, ha olyat hallana a gyanútlan gyermek, hogy jó tett helyébe jót várj, mert ez hogyan illeszthető bele egy amerikai rendszerbe? Vagy esetleg olyat hallana, hogy a legkisebb fiú az önfeláldozása árán, a saját érdekei ellen téve ér célba, mint az például a Legkisebb halász című rádiójátékban is hallható! Ez egyszerűen marhaság ott, ahol csak Káinokra van szükség!
A könyvet érdemes lenne sokaknak forgatni, de e szarvashiba miatt remélem, minél kevesebb olvasóhoz jut el, és ez a kifejezés nem kel párviadalra az állatvilág szavunkkal, mert akkor törvényszerűen kiszorítaná azt. Ugyanis tudjuk, a Grasham törvény szerint, hogy ilyen esetekben mindig a rosszabb győz.
No, ki ellen morgolódjak még?
Most magamat veszem célba. Persze csak óvatosan. Mert most el kell ismernem valamit, ugyanis meggyőzettem. A miben kérdésre a válasz a Lys Chrisen írott naplómban van (első behajózás), ahol a szem kialakulásának mutációs lehetőségéről elmélkedek kételkedve. A naplóból kiderül, milyen forrásaim voltak, nos, az imént említett könyv érdekesen és hihetően levezeti, hogy az élet kezdetlegesebb fokán elég a kezdetlegesebb szem, és ahogyan haladunk, úgy tökéletesedik a szem is... vagy valami ilyesmi... Mindössze négyszázezer év szükséges, és évenként egyszeri mutációval kialakulhat a kameraszerű szem a fényérzékeny sejtből. Ez egy számítógépes szimuláció eredménye.
Ennyit mára, nézzük a holnapot...


Január 12. hétfő, Lisszabon.

Még éjjel egykor is olvastam, mert megjártam: este fél tizenegyig elvoltam, hagytam magam fáradni, hogy tudjak az éjjel aludni. Lefeküdtem, és fél tizenkettőkor éktelen ajtócsapkodásra, székek toszigálására ébredtem. Felkeltem, kinéztem, semmi. De innen már nem tudok elaludni, mert ugye ilyenkor kelek menetben... Hát olvastam egyig.
Negyed nyolckor ébredtem, rendesen aludtam, minden rendben volt. Fel a hídra, megírtam a reggeli írnivalókat, tettem, vettem. Tízkor lementem az irodába, a barba ajtaja nyitva, hát látom ám, hogy már megreggelizett. Befalt egy fél üveg Gordon gint. És azt hiszem, ez nem az indulása volt, hanem csak a szinten tartásra kellett, mert az asztal alatt két üres whiskys üveg... Nem voltam benne biztos, hogy ez a legragyogóbb alkalom, hogy négy hónapi csönd után, így hívja fel a figyelmet magára. Mert ha nem várnánk a Flag State Controlt (FSC a továbbikaban), hát, hagyján. De így...
Na, tízkor megjött az emberünk.
- Port State Control (PSC a későbbiekben) - mutatkozott be. A barbának se kellett más, elmagyarázta az úrnak, hogy ő ki is valójában.
- Nem, maga nem a PSC, hanem a FSC...
- Na, fogadjunk, hogy én a PSC vagyok! - mondtam volna, ha én vagyok, aki a hajóra jött, ehelyett az officer megmutatta, hogy ő valóban PSC, és ettől nem lettünk vidámabbak. Ez annyira hiányzott, mint üveges tótnak a hanyatt esés. Mindegy, másfél óra alatt túl voltunk rajta, ráadásul hibapont nélkül!
Közben kaptunk három csomagot. Megjöttek a térképeim, mindenféle szakmai kiadványok, meg tizenkét darab ejtőernyős kézi rakéta, és két Man Overboard bója. Van dolgom elég. És még nem jött meg a máltai ellenőr.
- István, menj ki a városba! - mondta a főnök egy-egy csókolózás után. No, nem velem, hanem a Gordon gines üveggel smacizott egy csöppet. - Ne várj a FSC-re! Majd én intézkedem!
Nos, megmondom az őszintét, hogy pontosan ettől tartva nem akartam kimenni. De addig erősködött, hogy mégis beadtam a derekam. Irány a Vasco da Gama bevásárlóközpont. És persze internet. Megnéztem az engem érdeklő honlapokat, legnagyobb meglepetésemre a Vasas a csúcs közelében van, no hát, mi történt Angyalföldön? Aztán a Népszava azt írja, hogy a kormány eltapsikált 1150 milliárd forintot, de ez nyilván ocsmány hazugság, még akkor is, ha MSZP-s képviselő írta a cikket, mert ugyan ki feltételez rosszat őfelsége kormányáról? A világhálózás után bementem a nagyboltba, bevásároltam, vettem 3 üveg bort, miolo de pinhao-t, meg tremocot, meg sajtot és kolbászokat, és háromféle salátát. Na és, a kisebbik fiam kért csetelés közben a portugál szakos barátainak kék dobozos Portugues cigarettát. Hát, manapság úgy néz ki egy efféle doboz, mint egy gyászjelentés. Fumar mata, hirdeti a doboz felén az ijesztgetés. Azért kíváncsi lennék, mennyit is ér valójában az efféle ellenreklám. Csak azért van értelme, mert semmibe nem kerül az államnak, hisz ez a dohánygyár költségén tettetik közhírré.
Mire bejöttem, megérkezett a FSC officer is. Fel a hídra, a barba gyorsan felébredt a térképasztalról, és megmondta, hogy akkor ő megy pihenni, majd én megmutatok mindent. Ebbe az ellenőr is örömmel belegyezett. Ismerős volt de nagyon a férfi, végül ő említette, hogy emlékszik rám, amikor klinkert vittünk innen az Azori-szigetekre. Hát a hír igaz, csak nem innen, hanem Setubalból, és teljesen máshova volt a fuvar. Be is ugrott, hogy ő volt a dratf surveyor, és mondta is, hogy ő a máltai hivatal képviselője.
A barba estére egészen jól állt már. Illetve ült. Behívott, adott egy gin tonikot, mialatt kifejtette, hogy holnap már otthon lehetett volna, nos ennyit arról, hogy nem foglalkozik a váltásával! Közben elengedett egy-két fakot, meg bastardot, és az asztalra csapott háromszor-kilencszer-huszonhétszer. Szeretném szíves figyelmedet felhívni, hogy említettem volt, valaha bokszolt. És ilyenkor, ha indulatba jön, akkor milliomod másodperc alatt kivörösödik, és összeszedi az erejét, úgy veri ököllel az asztalt. A következő percben meg teljesen lehiggadva arról beszél, hogy mennyire szeret engem, hogy én vagyok a legjobb chief (ez persze az elvárható minimum tőle), és közben a mutatóujjával kiradírozza a lábujjai közét. Mindezt a dohányzóasztalon a három narancs és négy szelet, száraz barna kenyér között.


Január 13. kedd, Lisszabon, úton.

Hajnalban korán ébredtem, fél hatkor. Átolvastam a naplómat, és kezd tele lenni a hócipőm saját magammal... Túl sokat morgolódom, túl sokat "árnyékbokszolok", talán haza kellene mennem, mert otthon nincs módomban, hogy naponta sokat olvassak. Talán nem kellett volna elkezdenem a Bibliát, mert az Ószövetség nagyon sok (erkölcsi) ellenállást vált ki belőlem, és ilyenkor sokat fűnyírózok, és az ember gondolatai továbbgörögnek, és nincs megállás, "árnyékvitatkozom", dühöngök, és ez talán - nem talán, biztosan - a naplómon is látszik, úgy vagdalkozom, ahogy esetleg nem kéne. Ha nincs valamelyik egyházhoz kötődő mélységes, vallásos hited, jobb, ha nem veszed a kezedbe, mert úgy járhatsz, mint én. Azért kell jelen esetben az egyház is, mert már van kétezer éves rutinjuk abban, hogy kimagyarázzák azt, ami kimagyarázhatatlan. Mindenkinek elég ismerni az Újszövetséget, mert az a valóban keresztényi tanítás. De ha nem olvasod az Ószövetséget, nem fogod megtudni, mi a siserehad eredete... nem tudod meg, miért áll Bálám szamara... és sok mindent még, amit nem idézek, mert felmegy a pumpa.
Unalmamban nézegetem a Word szövegszerkesztő megjelenését a képernyőn, és a jobb felső sarokban egy mező van, ahova írva vagyon: ha kérdése van, írja be ide.
Beírtam: hogy vagy? Arra gondolván, hogy kora reggel nyomott a hangulata. És kárörvendve figyeltem, mit válaszol, mert ez ugye csak egy lüke program. Nos azt mondta, hogy 20 találat. Ebből az első: "Annak megállapítása, HOGY egy kép bitkép VAGY rajzolt kép-e".
Hajnali fél hétkor a barba megjelent a hídon, teljesen oké volt. Amikor mentem le, akkor már be volt zárkózva, sötét volt, nyilván visszafeküdt alukálni kicsinység.
Éjjel zuhogott az eső, de ez meg is hozta a téli meleget, mert délre már 17 fok volt. A kirakással délre végeztek, de még nem volt meg az utunk. Megjött a tegnapi FSC officer a kollégájával, és folytatták a vizsgálódást (amiben a kolléga volt a szakértő). Néha a barba feljött a hídra, hogy kifejtse: nem hajlandó megadni a Marlow-nak a következő utat, mert nem váltották le innen, hát akkor marad, amíg beleőszül. Aztán négy körül megjött a pilot, és még nem volt semmi az útról, illetve annyi, hogy induljunk el La Coruna felé. Gyorsan összehoztam az utat, betápláltam a gépekbe, és mire végeztem, már jött is a pecsétes ímél: az út lekötve: La Coruna - Thamshaven, kvarcot viszünk. Na, ugye! Ezt hangoztatom, mióta Sunndalsörában elkezdtük a berakást, hogy ez lehet a következő út, ami azt is hozza magával, hogy utána megint csak Sunndalsöra lesz, és Lisszabon vagy Gaeta.
Ja, aszondja a főnök:
- István add meg, mennyi az út Corunából Thamshavenbe.
- Most?
- Igen, el kell küldenem a Marlow-nak.
Hát ennyit arról, hogy itt marad, míg megőszül. Nem akarom elkeseríteni, de Norvégiából meg nem fogják leváltani, mert megvárják majd Lisszabont. (Ezzel viszont az enyém is csúszni fog, mert akkor már február 2-3.-a lesz, ezt gyorsan kifejszámoltam magamnak.)


Január 14. szerda, úton, Atlanti óceán.

Viszonylag elviselhető az idő, kissé billegünk, de a szél déli, így aztán hátulról kapjuk. Ami meglepett, hogy délben már ott volt az ímél a főnök váltásáról, Thamshavaenbe jön az ismeretlen ukrán barba.
Este már látszott, ha befordulunk La Coruna felé, akkor igencsak fogunk rollázni, magyarán billegni. Na, ez kilenckor be is következett. Annyira, hogy nem is tudtam aludni, hát felkeltem, leültem az asztalra, és néztem a Tenkes kapitányát. Fél tízkor akkorát billentünk, hogy ilyet még nem éltem! Minden lerepült az asztalról, ha a laptopot nem fogom, akkor az is elszáll! Kiszakadt a hűtőszekrényem ajtaja, minden kivágódott, nem csoda, ha a behűtött fehérborom nagy csattanással törött szét, és minden lezúgott papírt eláztatott. Minden DVD lemez tasakja finom borillatú lett, de teljesen szétmállott. Nehezen visszapakoltam, összeszedtem a cserepet, a laptopot betettem az ágyba (a matrac és a deszka közé szorítom ilyenkor), és lefeküdtem, és tudtam is aludni. Korábban keltem, felmentem a hídra, éppen délnek tartottunk, mert a főnök nem tudott keletre hajózni, így jóval följebb ment, és most közelítettünk a parthoz. Horgonyra fogunk állni, majd délben kötünk ki.


Január 15. csütörtök, úton, La Coruna, úton.



Hajnali fél háromra dobtunk horgonyt a Coruna utáni öbölben. Délben, mire felmentem a hídra, már menetben voltunk, nyolc mérföldes út a kikötőig. A barba elég rosszul néz ki, alaposan megfázhatott Lisszabonban. Így aztán kikötés után ment is feküdni. A menetrend a szokásos: draft survey, és kezdik a berakást, a szokásos észveszejtő iramban, megállás nélkül, négy óra alatt belénk hánytak háromezer hétszáz tonna kavicsot. Közben megjött a Csavarhúzó is, megjavították a tengelygenerátort, ami Lisszabonban az induláskor szenderült jobb létre (és ennek következtében nem volt orrsugárkormány). A baj csak az volt, hogy ehhez időnként be kellett indítani a főgépet, és ez mindig el akarta ilyenkor indítani a hajót. És hogy legyen némi hab is a tortán, a rakpart, ahol állunk rettentően stigós (a hajót a tengerről jövő hullámok emelgetik, táncoltatják). Oly annyira az volt, hogy két kikötőkötelünk is bánta, mert elszakadtak, szerencsére nem egy időben. Rakodás kész, a barba is előbújt, nyolckor révkalauz, és gyía, mehetünk. Nagyjából ez a mai nap sűrített kivonata. Ehhez persze sok rohangálás is tartozik, meg apró-cseprő bosszankodások, de azok nem jellemzőek. A lényeg, hogy megyünk, és annak ellenére, hogy a barba nyugdíjig itt akar maradni, mivel Lisszabonban nem váltották, alaposan kikérdezett, majd megadta a Marlow-nak, hogy rövid kikötői tartózkodásra lehet számítani Thamshavenben.


Január 16. péntek, úton, Vizcaya.

Éjfélkor azzal fogadott:
- István, 95%-os pitch-csel megyünk (a szokott 85-87 helyett), ha visszaesik, azonnal korrigáld, mert most nagyon sietünk.
Ez persze mindig így van, ha a barba hazamenős kikötőjébe igyekszünk. (A pitch a propellerlapát szöge.) Nekem sincs ellenemre, mert úgy számolom, hogy utána egy Sunndalsöra - Lisszabon út lesz, és akkor a portugál fővárosból mehetek haza, amit nagyon szeretek!
Az idő olyan, amilyen. Délnyugati, billegünk, de elviselhető. Viszont nagy vihart jeleznek.


Január 17. szombat, úton, Vizcaya, Angol-csatorna.

Fordulás után jobb lett, kevésbé lityegtünk. Délután partközelbe kerültünk, legalább is annyira, hogy üzentem haza mobililag (na, ez se váltja ki az sms-t), és elküldtem a menetrendet Miklósnak, mert ugye én is készülődöm haza, ha nem is annyira, mint a főnök. Olyan szép az idő, hogy tudom a térképeket javítani, és ugye Lisszabonig mindent rendbe kell tennem, hogy naprakészen adhassam át.


Január 18. vasárnap, úton, Dover, Északi tenger.

Az idő tovább javul, annyira, hogy a térképeimet továbbra is tudom javítani. Viszont megettünk dühöng a 8-9-es déli vihar. Valerij mára feltolta 10-re a távirányító karját, még sose mentünk 100%-al. Teljesen érthető, mert megy haza. Ha lefelé megyünk, akkor az én őrségemben én is ütközésig nyomom majd. Vagy nem, minden attól függ, hova szól a következő fuvar, mert ugye én mindig úgy beszélek, hogy Lisszabon, azaz Sunndalsöra vagy Karmöy lehet a berakó, de mi van, ha Mo i Ranába megyünk vasért, és visszük akárhova, vagy ferroszilikátot (amibe Dariusz belebukott az Isartalon).
Teszem rendbe az adminisztrációmat, mert amit a Valerijnak kell aláírni, azt nem tehetem az új főnök elé. És azt ugye mondanom se kell, hogy ő már teljesen készen minden papírmunkájával, csak az átadás-átvételi jegyzőkönyvet nem tudja egyedül elkészíteni, hát azzal vár.
Csak halkan vigyorgok magamban, amikor eszembe jut, hogy alig pár napja még így beszélt:
- István, nem váltottak le Lisszabonból, akkor már nem is megyek haza, innen megyek nyugdíjba! Nem küldöm el nekik a menetrendünket!


Január 19. hétfő, úton, Északi-tenger.

Este tizenegykor volt egy nagy billenés, ami elég volt ahhoz, hogy ne tudjak tovább aludni. Na, akkor az elkészített filmjeimet lemezre írtam, és felvittem éjfélkor. Mert a barba már kezdte emlegetni, hogy a lemezt, amit adott, már szeretné elpakolni. A szakácstól is kaptam egyet, az övét is elkészítettem. Úgy döntöttem, hogy már nem fogok filmeket a hajón szerkeszteni, csak otthon.
Délután teljesen bedurrant az idő. Nem lehetett a hídon dolgozni, és sajnos este az ágyban se tudtam megmaradni, így aztán éjfélkor alvás nélkül megyek fel a hídra.


Január 20. kedd, úton, Északi- és Norvég-tenger.

Eléggé húzós volt az őrség, mert majd leragadt a szemem három után. De azért csak kibírtam. Délben a barba vigyorogva mondta, hogy a váltója már Oslóban van szállodában. Makszim ismeri az új főnököt, azt mondta, hogy nagyon rendes szivar, no, majd kiderül. Ennyi történt ma, mert az, hogy térképet javítottam, nem bír nagy jelentőséggel.


Január 21. szerda, úton, Thamshavn.

Éjfélre minden elcsendesedett, jöttünk, mint a golyó, kilenckor vette fel a főnök a révkalauzt. Azt őrségemben megjött, hogy a következő út az, amit reméltem: Sunndalsöra - Lisszabon, de bemegyünk Karmöybe olajozni, így aztán az út pontosan hét nap lesz (az előző utat 6 nap, 23 óra és 55 perc alatt tettük meg). És akkor kérem, lehet az első tiszt úrnak hazamenni!
Mire a kikötésre sor került, a barba teljes harci díszbe vágta magát, és mindennel kész volt, becsomagolt, csak a borotválkozást hagyta holnapra. Nagyon ódzkodik azért a hazautazástól, mert Trondheim - Stockholm - Moszkva - Kijev az útvonal, és az orosz főváros ellen úgy kapálózik, hogy az csuda! Azt mondja, hogy nagyon nem szívelik az ukránokat, ahol tudnak, betartanak nekik, úgy szeretett volna menni, ahogyan Szergej, az új barba jegye szólt: London Heathrow-n keresztül. De sajnos arrafelé nincs jegy, csak a Seremetyevón keresztül kaptak jegyet.
- Az a baj, István, hogy át kell vennem a csomagokat, és a kijevi járatra nem lesz érvényes a tengerészkedvezmény, legalább 150 dollár kenőpénzt kell fizetnem majd. Moszkva a világ legkorruptabb és legdrágább városa!
Kikötés, most hátul manővereztem, mert nem bírja idegekkel, hogy sose akarnak elkészülni. Nos, most gyorsan készen voltunk, mert sikerült leállítanom őket, amikor másodszor akarták a köteleket géppel rászedni. Megmutattam, hogyan kell vizet vételezni a matrózoknak, közben megjött Az új főnök. Szimpatikus megjelenésű férfi. (Ő is tüskefrizurás, akárcsak Valerij volt.)
Az ügynök is megjött, meghozta a norvég térképeket. Megrendeltem a Grip sziget környékét, ahol bejövünk, és a sunndalsörait, mert az angol kiadványokat bevonták. Nos, a 36-os számú (Grip) rendben megjött, de a 128-as helyett egy 112-es számút kaptunk, így most ha megkerüljük Európa legészakibb fokát a Nordkappot, van térképünk a következő öbölre.
A kirakás éjfélkor kezdődik, reggel fél tízre vállalták a kirakást, tízkor révkalauz, és gyerünk Sunndalsörába (12 óra az út, végig révkalauzzal).
Azért az nem úgy van, hogy gyerünk, és kész. Valerij este tíz körül megbontott egy üveg whiskyt, és sikerült négyesben: Vova, Ruszlán, Valerij és én, legyűrnünk. Még éjfél előtt elkezdték a kirakást, remélhetőleg korán reggel befejezik.
A whiskyzés szolid keretek között zajlott, csak akkor csapott fel a hangulat, amikor lejátszottam a szovjet himnuszt! Majdhogynem sírva fakadtak... teljesen elérzékenyülve hallgatták, Vova el is kérte, mert neki nincs meg. Mondta is, hogy nem gondolta, hogy egy magyar adja majd neki a kedves himnuszát. Mert nekem a világ himnuszai gyűjteményben ez is megvan!


Január 22. csütörtök, Thamshavn, úton, Sunndalsöra.

Negyed egykor feküdtem, fél ötkor felébredtem, hogy a szomszédban csendesebben vigadjanak, de nem, csak ment a dajdaj. Hatkor fel a hídra, Valerij fent volt, nem tudom, "le-e feküdt-e"? Aztán fél kilenckor elment.
Nem sokkal később kirakták a hajót, és mehetünk. Megmondom őszintén, azt gondoltam, hogy a barba átviszi a hajót, de délben eltűzött a hídról. Így aztán hagytam a révkalauzt, hogy navigáljon, én meg aludtam egy sort a barbaszékben. Na, majd éjszaka jól kialszom magam. Tízkor érkezünk a másik norvég kikötőbe, és holnap reggel hétkor kezdenek.
Manőver előtt felmentem a hídra. Minden rendben ment, csak az volt gyanús, hogy volt vagy nyolc muringmen a parton. Ez kissé sok, még akkor is, ha nagy a szél. Nos, az első kérdésem az volt:
- Azonnal kezdik a berakást?
- Igen! - harsogott a partról a főnökük. Aztán amikor bejött a hajóra, megbeszélni a berakást, kérdeztem, mi ez az új módi, éjszakai rakodás? Túlórát fizet a hajóbérlő?
- Nem, ez már rendes munkaidő, 24 órában dolgozunk.
Na, ennyit az éjszakai jól kialvásról. Legközelebb majd figyelembe kell venni.


Január 23. péntek, Sunndalsöra, úton.

Az a feneség, hogy valójában tudtam volna aludni jó nagyot is, persze így se panaszkodom, hiszen egytől fél hétig hosszabban aludhattam, mint menetben lehet. Később is kelhettem volna, csak az embert nem hagyja nyugton a rakodás. Így aztán öt perccel azelőtt, hogy megszólalt volna a vekker, már fent voltam.
Napközben nyugi, dolgoztam a hídon, némi programcserét hajtottunk végre a barbával. Megkaptam a legújabb avast vírusirtót, rögtön telepítettem, és futtattam. Nos, ezzel sikerült teljesen agyonvágni a laptopom. Egy csomó fájlt automatikusan kitörölt, közöttük rendszerfájlokat (orosz verziójú az avast, és a betűk helyet mindenütt kérdőjel jelenik meg...). Újraindítás után eltűnt az Explorer. Hiába adtam meg az elérési utat, azt mondta, nem találja. Hát akkor mi a teendő? Nyilván lefuttattam a Windows telepítőt, hogy javítsa ki a hibát, hiszen ezt már egyszer sikerrel megcsináltam. Nem sikerült. A telepítőlemez i386-os könyvtárában levő fájlok (vagy egy része) nem volt olvasható, de ez valahogyan nekem gyanús... A lényeg, hogy továbbra sincs explorer, ez azt is jelenti, hogy nincs start menü, nincs desktop, csak egy szép egyszínű háttér, és a feladatkezelővel nyitok meg minden programot. Olyan, mintha Linuxoznék, és mindent a konzolról futtatnék. Kicsit kényelmetlen, de azért tudok dolgozni. És ha belegondolok, így ezt a gépet rajtam kívül nem sokan tudják használni, akik csak felhasználók, tehát mondjuk a családom.
Este kilencre beraktak, elvégeztem a papírmunkát, utána elmehettem aludni. Jellemző, hogy annyira kialvatlan voltam, hogy annak ellenére, hogy hattól fél nyolcig aludtam, mégis sikerült kilenckor elaludni. Csak a barba riasztott éjfél előtt tíz perccel.
Már nagyon mennék haza.


Január 25. szombat, úton, Karmöy, úton.

Két órát késtünk, az előre számítotthoz képest, de ez legyen a legnagyobb baj! Az új főnök úr most mindennek nekiesett és átalakít, átrendez a saját ízlése szerint. Ez teljesen normális és rendjén való, csak én morgolódok olykor, mint a bolhás kutya, mert nem találom, amit keresek. Most a hangszórókat tüntette el valahová, és így éjszaka nem tudtam hallgatni a zenémet. Hát nem skandalum?
Aztán a számítógépen az asztal megjelenését is a saját képére formálta, de ezzel nem tud kifogni rajtam, főleg, mert nem is akar.
Éjjel a rendeléseket készítettem. Ez úgy megy, hogy a fiúk nekem leadják, én meg felviszem a gépre, és közben jókat derülök. Aszondja, hogy: kell 30 darab fali fogas. Hát mi a fenének? Kell 10 darab WC papír (gurigás) tartó, és 50 csomag WC papír (leveles)... Aztán, kell 10 darab sí maszk. Ez igazán aranyos... No, majd a főnökkel átnézzük.
Amikor délelőtt felkeltem, még vettük az olajat, hosszabban elhúzódott, mert hideg van, és a nehézolajnál ez lényeges, mert ugye csak magas hőmérsékleten folyik.
Kettőkor indultunk. Négykor már látszott, hogy igaza lesz az időjárás előrejelzésnek, és megyünk bele a nagyon-nagyon időjárásba. Egy szemhunyásnyit se tudtam aludni, úgy hánykolódott a hajó, de legalább mentünk, ha csak hét és fél csomóval, de mentünk. És ez most mindennél fontosabb.
Na és az, hogy mivel kibírtuk az asszonykámmal, hogy nem beszéltünk, hanem csak sms-t váltottunk, amíg Norvégiában voltunk, ma délután beszéltünk végre. Küldtem sms-t hogy öt percet engedjünk meg, akármilyen drága is. Huszonhárom percnyi beszéd fért bele az ötperces hívásba! Úgy fejeztük be, hogy Dovernél már többet kell tudnunk a hazamenetelemről.


Január 26. vasárnap, úton, Északi-tenger.

Éjjel kettőkor volt a legrosszabb, szerintem akkor tízes vihar tombolt, fél pofáról kaptuk, de mentünk. Hajnalra annyira megnyugodott, hogy az alvás nem jelentett semmi gondot.
Tízkor keltem, mert szokatlanul világos volt: a nap teljes erővel sütött be a kabinba!
A hídon nagy átalakítások vannak, a barba a saját képére alkotja a környezetét, nemcsak a számítógépet. Hadd csinálja. Semmi olyat nem tesz, ami ne javítana az összképen. Én nem ilyen vagyok. Én mindent olyannak hagyok, ahogyan átvettem a hajót.
Délelőtt elment a Marlow-nak a váltási kérelem, és nem értem, hogy miért nem jött meg három perc múlva, hogy igen.
Vacsorára borscs és palacsinta, és nem fogod elhinni: hozzá a videón történelmi film ment! Nem háborús, nem Sztálinisos, nem partizánososos, nem háborús szappanopera, mert kapaszkodj meg: ezeknél a minden délutáni sorozat is a második világháborúból való. Már teljesen az agyamra megy, hogy nem tudnak mást nézni, mint azt, hogyan lövik halomra egymást a németek, szovjetek, partizánok, civilek... egyszerűen rettenetes, hogy még mindig itt tartanak, és azt hiszem, soha az életben nem tudnak szabadulni a "megnyertük a II. Világháborút, mert mi vagyunk a hősőkök" fóbiától. Valahol érthető, ha egyszer minden másban partvonalon kívül érzik magukat. Azt hiszem, ez valamifajta posztkommunista lelki kompenzáció náluk. Nagyon tudom sajnálni őket, hiszen ez azért továbbra is a legmasszívabb és legagresszívabb agymosás.
De ma este, végre, muzsikokat, meg sarat és lovakat, meg verekedést láttam a kocsmában... semmi náci és tovaris... bár, jó lett volna érteni valamit belőle.


Január 27. kedd, úton, Északi tenger, Dover.

Hajnalban nagy nyugi volt, minden papírmunkámmal készen vagyok, jöhet Miklós, csak hát jön-e, mert még semmi hír a váltásról, persze ez a hajnal hat órás híradás, a déli krónikában remélem már többet el lehet mondani...
Hát semmi... amint volt vonal, küldtem sms-t az asszonynak, hogy érdeklődjön a HMS-nél, hogyan is áll a váltás, tudnak-é róla, s aztán négykor hívjon fel. Hát annyit megtudott, hogy megadták, hogy 31-én érkezünk Lisszabonba, de többet nem. Ez azért azt is jelenti, hogy foglalkoznak a dologgal, hát valószínűleg Lisszabon a kihajózó kikötőm.


Január 28. szerda, úton, Angol-csatorna.

Őrség, de semmi... mert ugye hajnalban semmi nem jöhet. Délben reménnyel telve mentem fel.
- Van hír a váltásról? - kérdeztem Szergejt.
Megrázta a fejét:
- Semmi. Küldök egy ímélt, és rákérdezek - mondta, meg is írta, és elküldte. Ettől kezdve ott gubbasztottam a rövidhullámú adóvevőt bűvölve. De hiába. Még a terminál ablakot is megnyitottam, és árgusz szemmel figyeltem, hogyan dolgozik a készülék keresve a szabad frekvenciát... Nos, valamikor 4 körül jött meg az igazi, amit vártam: ahogyan terveztem, és ahogyan logikus, szombaton este érkezik Miklós, és én vasárnap reggel megyek, azaz tizenegykor, és három előtt leszek a Ferihegyen. Ki tudja, hogy elolvasva az ímélt, miért vigyorogtam egész délután? Akkor kedves egészségünkre, felbontottam az utolsó üveg boromat, amit Lisszabonban vettem az elmúlt alkalommal.
Hamarosan elkezdem a kabintakarítást és a csomagolást.


Január 29. csütörtök, úton, Vizcaya.

Az őrség elején visszafogott sebességgel mentünk, nehogy korán érkezzünk szombaton, és esetleg elkezdjék a kirakást. Sajnos a végén mindent rápakoltam, akkor is éppen 10 csomóval mentünk. Az előrejelzés semmi jót nem ígér: 8-as erősségű déli szelet, ami később 10-es viharrá fokozódik. Annyira kell, mint púp a hátamra. És sajnos már kezdődik, már rángat a hajó, ahogy belecsapódik a kisebb hullámokba. No, majd kiderül minden, és tenni semmi mást se tudunk, mint menni előre...
Délután beütött a "krach". Ímél jött a hajóbérlőtől, hogy váltsunk gazdaságos sebességre, de hétfő reggel 5-re legyünk ott. Ajjaj, a váltásom!
Mit lehetett tenni, hívtam a főnök urat. Vakarta a fejét, aztán mi mást tehetett volna, visszaímélt, hogy értve, rendben, de olyan baromi rossz az idő, és a kilátások, hogy a sebességet nem tudjuk csökkenteni, érkezünk, amikor érkezünk, és Cascais előtt horgonyra állunk. Ezt aztán elküldte az összes érdekeltnek, a Marlow-nak, az ügynökségnek és a cégnek. Hamarosan visszajött, hogy rendben, akkor Miklós majd vasárnap jön, én meg hétfőn megyek, de amikor az ügynökséggel beszéltek, még egy nappal kitolták (nyilván nem fejezik be a kirakást hétfőn), így Miklós hétfőn este érkezik, én meg kedden 9.50-kor indulok haza.
Nem szeretnék a kis szerelmetes asszonykám bőrében lenni, amikor megtudja a HMS-től, hogy két napot "kések". Szegénykém, már nagyon vár, a doveri beszélgetés alkalmával el is pityeredett. Remélem ez az utolsó változtatás a hazautazásom körül.


Január 30. péntek, úton, Atlanti-óceán.

Éjjel volt a legrosszabb, hajnali négy táján nagyjából tízes vihar dühöngött körülöttünk, szerencsére azért 6 csomóval így is tudtunk araszolni.
Délre a szél szinte teljesen elmúlt, csak a 3-4 méter magas holthullámokban dülöngéltünk és bukdácsoltunk. Semmi új hír nincs, hát valószínűleg minden úgy lesz, ahogy jött az ímélekben.
Délután olvastam a Bibliából Ezékiel könyvét. Hát fogadok tíz üveggolyóba, hogy a kerekes lelkes állatok űrhajósok. Ez persze Erich von Däniken óta lerágott csont, de akkor is. Érdekes eredetiben olvasni. De nem is emiatt említem. Megint találtam egy régi, elfeledett magyar szót, mégpedig ezt: türet. Ki tudja, mit jelent? Ezékiel 2.9.-ben írja, hogy az Úrtól egy türet könyvet kap. A 3.1.-ben azt, hogy ezt a türetet meg kell ennie. És a 3.2.-ben is ír a türetről. Hogyan tudtam megfejteni? Hát az angol nyelvű Szentírás segítségével. Már a 2.9-ben megadja a megfejtést, mert azt írja a "türet könyv" helyén, hogy "a roll of book". Tehát a "könyv türet" az egy könyvtekercs, a türet e szerint tekercs. És ha már tudod, akkor látod is, hogyan keletkezik a türet, amikor az árkuspapírt megfogod, a szélét betűröd, és utána feltekered.

Január 31. szombat, úton, Lisszabon.

Nos, elérkezett az utolsó nap, ma, ha minden igaz lehorgonyozunk, holnap nyugodtan csomagolhatok, és előkészíthetem a váltáshoz szükséges dolgokat. Éjjel párszor hatalmasat rolláztunk a hülye nyugati döghullámok miatt, már nagyon tele a hócipőm, és a bokaizületem már fáj a sok támaszkodástól és természetellenes egyensúlyozástól.
Délben fel a hídra. A főnök vigyorog, mint akit oda visznek...
- Jó hír, István! - mondja. - Érkezéskor kikötünk. Olyan rossz idő várható, hogy az ügynök beszélt a hajóbérlővel, és elintézte, hogy kiköthessünk.
Azonnal belebokszoltam Vladimir pocakjába, és körbetáncoltam. Utána meg azon drukkoltam, hogy addig csak ne romoljon el az idő, de hatkor már erősen dühöngött, a déli 7-es szél korbácsolta hullámok már oldalba kapták a Johannét Nagyjából negyedóránként próbáltam vonalat facsarni a mobilból, aztán háromnegyed hat felé megjött. Azonnal érkezett az sms az asszonykámtól, és két perc múlva már hívott is. Természetesen tudott mindent a HMS-től, csak azt kérte, hogy igyekezzek haza, minél előbb. Rendben. Csak a repülőjegynél előbb nem nagyon megy...

Már a Tejón hajóztunk, amikor felmentem a hídra. Alig láttam ki az ablakon, olyan felhőszakadás volt, és a szél süvöltött... hát idejében jöttünk be. Este kilenckor part mellett voltunk.



Február


Február 1. vasárnap, Lisszabon.

Korán (háromnegyed hétkor) keltem, ez ahhoz képest, hogy hajnali fél kettőkor feküdtem le, elég korán van, tekintettel arra, hogy senki nem hajt, addig alhatok, ameddig akarok.
Elvégeztem a papírmunkát, befejeztem a hó végét, mindent rendbe tettem, és nekiálltam csomagolni. Már majdnem kész vagyok, mosok is, most Miklósnak mosom az ágycihát.
Amikor láttam, hogy nem igen lesz hely a dzsekinek, felhívattam magam, és megbeszéltem, hogy ne hozzon, itt hagyom, így neki is jobb.
Tíz körül megjött a rescue boat darujának éves ellenőrzésére a kijelölt cég embere, elvan Vlagyimirral szépen, nekem majd csak jelentenek, ha kész minden.
Egész nap csak takarítottam, költöztem a tulajdonoskabinba, mert ha nem csak egy éjszakáról van szó, akkor Miklós aludjon már a helyén, érezze magát otthon, és holnap dolgozzon teljes erőbedobással, hogy én mehessek császkálni a városba. A főnök úr délben kiment a barátaival, jelesül Makszim és Vova a kísérői. Nos, nem tudom, hol lehetnek, de ami ma itt Lisszabonban van, időjárásilag, hát valami elképesztő. Hétágra süt a nap, és öt perc múlva úgy zuhog, mintha három napig el se akarna állni, de aztán negyed óra múlva megint süt a nap. Holnapra változzon meg, azt akarom.
Na, száz szónak is egy a vége, csak eltelt a nap, és a végén, ahogyan az egy jól nevelt váltóhoz illik, megjött Miklós úgy fél kilenc tájban.


Február 2. hétfő, Lisszabon.

Reggel még beindítottam a hajót, aztán az átadás-átvétel, kilenckor aláírtuk, és kész. Szabad voltam. Ki is mentem a Vasco da Gamába, vette, a hajónak 4 üveg Nescafét, 24 darab szappant, magamnak meg vörösbort, sajtot, és internetet, ahol megnéztem a leveleimet. Jött egy körímél, miszerint Parturbányi tiltakozik Sólyom Lászlónál az ellen a terv ellen, hogy a Szent Koronát elzálogosítsák a Világbanknál. Ha ennek a fele is igaz, már hazaárulás. De Parturbányi volt, aki behúzta a csőbe az országot a kettős állampolgárság ügyébeni népszavazással, szóval nem tudom, nem akarom elhinni, hogy ez megtörténhetne.
Délután az ellenkező irányba vettem az irányt. Bementem a központba, az óvárosba. A Camoes teret kerestem, mert annak a közelében volt az ifjúsági hostel, ahol Szabolcs fiam dolgozott három hónapig. Reménytelen volt, hogy valaki is útba tudna igazítani. Mit csináltam? A postán kikerestem a telefonkönyvben a címet, és a GPS-szel odataláltam. Semmi hivalkodás, a kerítésen réztábla: Old Town. Becsengettem. Jó negyvenöt-ötven körüli férfi nyitott ajtót. A tulaj.
- Akkor magának ismernie kell a fiamat - mondtam, mire ő felhúzta a szemöldökét, és kérdőn nézett rám. - Augusztustól október végéig dolgozott itt, ő a Szabi. A magyar fiú.
- Ó, Szabi! Mi van vele, mit csinál? Nagyon kedves fiatalember, mindenki szerette, akik vele dolgoztak! - áradozott, és be nem állt a szája, csak mondta, mondta, kedves volt. Megmutatta a hostelt, emeletes vaságyak, mindenkinek egy vas "öltözőszekrény", közös étkező, mosdó, fiataloknak jó, és nyilván olcsó. Most is van egy négyágyas szobában egy német házaspár két gyerekkel. Ha fiatal lennék, és ide jönnék, nem kellene jobb szállás. Az interneten megtalálható, Lisbon Old Town Hostel a neve.
Még internetet is engedett a férfi, így gyorsan küldtem Szabolcsnak egyet, hadd dobogtassam meg a szívét, aztán elköszöntem.
A fiam írta, hogy ha olcsón és jót akarok enni, akkor a Casa da Indiát keressem meg, ott van a Camoes tér mellett. Nos, kerestem, de nem találtam, ide jövet, de most, visszafelé belebotlottam, hát bementem, hogy lássam hol evett a fiam a barátnőjével. Hangulatos, és valóban olcsó. Egy fél nyulat rendeltem grillen, sült krumplival és rizibizivel, ehhez egy három decis vörösbor, és fizettem 12 eurót borravalóval együtt. Hát igazán nem drága. talpam.
A barba valamikor 9 felé jött Utána bejöttem, se eldőltem, aludtam két órát, mert a hosszú gyaloglástól az elmúlt négy hónapban teljesen elszoktam, még most is sajog abe a városból, nagyon lehangoltan, mert ahol ő sétált, hogy is mondjam, nem a legjobb része Lisszabonnak. Persze, nem szállt buszra, hogy bemenjen a központba, egy külvárosi templomig elgyalogolt, és ott tekergett. Az pedig nem Lisszabon, hanem annyi egy külföldinek, mint mondjuk Pesten Angyalföld. Megittunk egy üveg bort, és jöttem lefeküdni, illetve megírom a mai napot, és aztán elteszem a laptopot, hogy legközelebb csak otthon vegyem elő!
Holnap, hajóidő szerint fél nyolcra jön a taxi értem.
Ennyi a mai nap.


ingyenes webstatisztika
Linkajánló:  A Magyar Huszár honlapja  Viribus Unitis, az Osztrák-Magyar monarchia hadihajója  Hajó.lap.hu  Mexikóikonyhal.lap.hu