Honlapverzió v11.00
A honlapon található minden anyag szerzõi jogvédelem alatt áll. Ezek felhasználása csak a szerzõ elõzetes engedélyével történhet. © Székely István 1997-2022

HAJÓABLAK A NAGYVILÁGRA

M/V ISARTAL

második behajózás 2005. november 24 - 2006. május 30 között.

November 23. szerda, még Budapest, de ezt el kell, hogy meséljem. Annyit kell tudni hozzá, hogy tegnap, 22-én elkezdett a nyelõcsövem fájni két helyen is.
Na, ez volt egy szép nap! Ugye, az indulás elõtti nap, amit illenék a családdal együtt tölteni, kellemes nyugiban, ahogyan az szinte sose jön össze, ezért egyre erõsebb a vágy bennem, bennünk.
Kilencre a Szent Imre kórház. A doktor úr hamar elõkerült, mert szegény rohangál, mint pók a falon, nyilván van lelkiismerete, és ebben a csodálatos magyar egészségügyben akar tenni is valamit a betegekért. Nem kellett sokat várni, két folyamatban levõ beteget "elintézett", aztán gyerünk le az endoszkópiára. A tortúra nem ismeretlen, kellemetlen lesz, de nem számít, mert kíváncsi voltam arra, amit látok majd a monitoron.
Nos, nekem nem tûnt fel semmi az öklendezések közepette, de az asszisztens hölgy és a doktor úr megegyeztek kettõben. Késõbb kiderült, két fekély van a nyelõcsõben, egy fent, egy lent, hogy szimmetrikus legyen. Természetesen a rossz hír is meg tudja az embert nyugtatni, hiszen nem rosszabb, csak rossz. És ki lehet kezelni. Két pirulát kaptam, amit hat hónapon keresztül, egy zacskós undormányt két héten keresztül kell szednem.
- Majd a háziorvos felírja a féléves adagot - mondta a doki.
Na, igen, csak õ délután rendel, 16.00-20.00 között, és utána még be kell szerezni... Hát nem könnyû házi feladatot adott a doktor úr.
Encsike hazament, hogy megpróbáljon pihenni egy picit, mert borzalmas éjszakája volt szegénynek, alig aludt, talán ha két órát, én meg irány a bank, kell az euró az utazáshoz. Otthon elkezdtem csomagolni. Encsi valahogy magához tért, elõkészítette a vacsorát, feltette a kacsaaprólék levest, és a kacsahúst be a sütõbe, utána nyomás az orvoshoz, felíratni a gyógyszereket. Miután megkapta a receptet, felhívott:
- Az van a recepten, hogy külföldre utazik, és a naplószám, ez így jó, ugye?
- Nem! Nem! - üvöltöttem a telefonba. - Írasd rá, hogy hat havi adag. Nem értem, ezt az egyszerû mondatot miért nem tudja az asszisztensnõ megjegyezni, már kétszer jártam úgy, hogy a patikából visszaküldtek! Érthetetlen! Hiszen hivatalból tudnia kellene! Aztán amikor az asszony visszament, a családorvos kapásból mondta, hogy a nélkül nem adják ki.
Legközelebb a patikából hívott Encsi: - Az egyik gyógyszerbõl nincs meg a felírt mennyiség, azt mondják, csak nagy gyógyszertárban lehet ennyit kapni. Elmegyek a Vörösvári útra...
Na, hiszen, szegény... És már este hét óra volt!
Itthon majdnem sírva mesélte:
- A gyógyszerbõl 11 doboz 50 darabos kiszerelésût írtak fel, így jön ki a napi háromszor egy szem hat hónapig. Erre a gyógyszertárban kiderült, hogy nincs ilyen, csak 30 darabos kiszerelésben. És a patikus nem vehette figyelembe azt, hogy fél éves adag, hanem csak 11 dobozzal adhatott ki, mert ennyi dobozt írtak fel. Így kétszázhúsz szemmel kevesebbet vehettem!
Most azon tûnõdöm, hogy a patikus volt ennyire buta, mert nem érti meg, hogy nem lesz elég a gyógyszerem fél évig, vagy az egészségügyi rendeletek ennyire gonoszak, és ennyire bürokratikusak, embertelenek és idióták, mint a megalkotóik, ahol nem számít a beteg, nem számít a gyógyulás, hanem csak az üzlet, és a gyógyszergyárak érdekei. Hiszen azt is megtették, hogy kivonták a jó és olcsó, és hatásos magyar gyógyszert (Ridol), és most nincs helyette alkalmas, amit Encsi szedhetne, ha a borzalmas migrénes fejfájás gyötri.
Én azt hiszem, szegény gyógyszerész értette a helyzetet, de az egészségügyi barom rendeletek megkötik a kezét...

NAPLÓ AZ ISARTALRÓL

November 24. csütörtök. Budapest - Rotterdam. Hajnali kelés. Encsike szegény nagyon kimerült volt, így elég nehezen kelt fel. A taxi megjött a rendes idõben, öt elõtt tíz perccel indultunk a Ferihegyre. Nehéz az indulás, nehéz az elválás, egyre nehezebb, és nincs mit tenni, még két rettentõen hosszú év...
Normális utazás volt. A frankfurti repülõtér továbbra se tudta magát a szívembe lopni, ha a tranzitban vagy és inni akarsz, mondjuk egy ásványvizet, akkor meg is dögölhetsz. Vegyél kaviárt, Dior parfümöt, személyi elektronikát, de inni? Mit képzel a hülye utas? Fél óráig cirkáltam, aztán feladtam. Megkerestem az amszterdami gépet, s közben, mivel már nem a tranzitban voltam, ihattam, volt büfé, bár, kávézó, minden. Ettõl eltekintve minden rendben volt egészen az amszterdami reptérig. Onnan már mindennek lehet mondani, de nem a megszokott kényelmes behajózás.

Máskor, ha jöttem, mindig vártak, illetve mit mondok: Rotterdamban sose úgy hajóztam be, hogy repülõvel jöttem volna. Tehát nem ismerem a Schiphoolt, csak belülrõl. Nos, megtalálni a vasutat nem volt nehéz. A jegyet is meg tudtam könnyedén venni, megtudtam, honnan indul a vonat. Le a lépcsõn már cepekedni kellett a három dög nehéz csomagom, hát fent maradtam a vonat érkezéséig. Tudok egy trükköt Hollandiában. Ha azt mondják, hogy a vonat a 4-es peronról indul 12.40-kor, akkor ez szentírás. Így aztán 12.37-kor lebandukoltam, és mire elhelyezkedtem a vágány mellett, már ott is volt a vonat.
Rotterdam 13.20-kor következett be az életemben, a kalauz tájékoztatásának megfelelõen. Taxit nem volt nehéz találni, hamar a Tengerész Hotelnél voltunk. A recepcionista kikérdezett, és mivel nem volt szoba a számomra foglalva, felhívta az ügynökséget.
- A hajó este kilenckor érkezik, adok szobát, de ha ebédelni akar, akkor siessen, mert csak kettõig van nyitva az étterem!
Siettem. Svédasztal rendszerû az ebéd. Leves volt, azzal semmi baj. Ezen kívül vaj volt és kenyér. Meg egy tányér saláta. Még három orosz is érkezett velem együtt, illetve pont elõttem, azt a kevés sajtot és felvágottat mind a tányérjukra tolták, nekem nem maradt. Viszont én az acélfödõket mind megemeltem, és több üres tál után találtam egy rakat rántott sajtot. Mind kivettem, és kiröhögtem az oroszokat, amikor a nyomomba eredtek, és végignézték az üres tálakat a búrák alatt...

Ebéd után vissza a szobába. Szomorúan konstatáltam, hogy az ablak nyitva, a fûtõtest elzárva, ha nem kellett volna rohannom ebédelni, akkor megnyithattam volna... Így aztán levetkõztem, és bebújtam az ágyba. Hívott az asszony, beszéltünk, és mire befejeztük, alig volt erõm letenni a mobilt, belezuhantam a mély alvásba. Mire fél ötkor felébredtem az ébresztõre, már jó meleg volt. Zuhany, rövid séta a zuhogó esõben az elsõ szupermarketig, mert nincs dezodorom, cipõkrémem, ezeket elfelejtettem, vettem két limonádét, vissza a hotelba. Útközben levideóztam egy színházi plakátot, miszerint a Csárdásfürstin van mûsoron Emmerich Kálmántól.
Vissza a tengerészszállóba, és vacsora.
Az oroszok mellettem étkeztek. Hiába, no, teljesen más kultúra. A csontleveshez két pofára tömték magukba a kenyeret, de még véletlenül se törték volna. Pedig nem látszottak bumburnyákoknak, jól beszéltek angolul, hát csak tisztek lehettek (mivel idõsebb fazonok voltak).
A vacsora "Captain's dinner" volt. Burgonyapüré, babfõzelék, sült szalonna, pörkölt, sült hagyma, nyers hagyma, frissen sült szalonnakockák citromos uborkamártással, mindez szépen elrendezve a tányéron. Finom volt, mindent bedörgöltem. A hozzávalók alapján ilyesféle kaja volt a rabszolgák eledele, amit a brazíliai Salvadorban ettem egy vendéglõben Sao Joaô-kor. Azt mondják, a rabszolgákat este etették fõtt kajával, és akkor mindent egybeöntöttek, amit aznap fõztek és megmaradt. Az étteremben persze nem moslékot tálaltak, de egy réteg babon volt a hús, arra került valami rizs, arra megint valami, szóval ma már rétegezve adták... Vacsora után pihenés a szobában, naplóírás, tévézés - a ZDF-en csodálatos karácsonyi koncert volt -, és vártam az ügynökséget. Húsz perccel kilenc után érkeztek meg, egy gépész egy másik hajóra, és a miénkre egy matróz. Õ is Jose, akárcsak az, aki a hajón van, és váltani fogja.

Ismerõs a hajón!

Eléggé elromlott az idõ, mire a hajóhoz értünk.
A járónál senki, becipeltük a csomagokat, a chief a lépcsõnél várt. A háta mögött megjelent szélesen vigyorogva...
Na ki?
Ki találja ki?
Hát kérem Dariusz. Azt hittem félrenyeltem, és valahova máshova, egy más dimenzióba kerültem...
De nem. Õ volt az, teljes életnagyságában. Még mindig jobb, mint egy ismeretlen német. Mert ezzel a pasival ki lehet jönni, de egy német az egy speciális zsákbamacska: rossz, vagy rosszabb esetleg még rosszabb. Késõbb lehet, hogy kiderül: alapjában véve normális a pasi, de kezdetben mindegyiknek fejlövése van és azt hiszik, hogy õk az ûbermensek, ebben nincs kecmec, nincs apelláta, az a különbség, az egyik elismeri, a másik csak sugallja... De hogy te csak másodosztályú EU állampolgár vagy, arra mindenképpen hamar rájössz!
Éjfélig átadtunk és átvettünk, utána elmentem aludni, hiszen holnap lesz még idõnk délig.
Sajnos elég sokat forgolódtam az ágyban, a betegszobában aludtam egy elfuserált lengõágyon, puha matrac, keskeny, szóval minden, csak nem kényelmes. És többször felébredtem éjszaka is.

November 25. péntek. Moerdijk. Korán keltem, nem tudtam aludni. Megpróbáltam elõvarázsolni a gyógyszereim, meglehetõsen nehéz vállalkozás volt.

Az õrület napja...

Hétkor kellett volna kezdeni a kirakást, de nem lehetett, mert Dariusz elõadta magát:
- Chifi, tilos kinyitni a rakárakat, csak akkor kezdhetik el, ha engedélyt adok. Az esõ zuhog (esett, ez tény), a rakomány tropára ázik, és a felelõsség az enyém. (Ez bizony így van!)
Így aztán hiába jöttek a melósok, elhajtottam õket, mert zuhog az esõ (esett, ez tény). A stivador tíz perc múlva jött a barbához egy levéllel, amiben magukra vállalják az elázásért keletkezõ rakománykárt. Persze a hollandokat se ejtették a fejükre. Azt írja a levél, hogy lehet esõben rakni, amíg nem lesz erõsebb. Ez az, amit jól lehet alakítgatni, hogy a hajó húzza a rövidebbet. Dariusz lazán elküldte a francba az illetõt.
Közben, hogy ne unatkozzunk, megjött egy teherautó, hogy elvigyék a mentõtutajokat ellenõrzésre. Kivarázsoltuk a partra õket, de közben a parti daru ott állt a hajó mögött, és a jó fenébe kívánt minket, mert nem tud beállni rakodáshoz, gondolta a darus, pedig nem volt igaza, mert nem nyitottam ki a raktárt, hát felesleges volt aggódnia, hogy lemarad valamirõl.
A tutajok el, a járót beszedtük, hát most láttam csak, hogy mennyire elhagyatott állapotban van szegény, ahány foka van, annyi a kanyar benne, hullámzik, hogy az ember szeme belefárad... És a murádán levõ lehajtható platform is hiányzott, mindkét oldalon, a helyükön fájintos léckerítés volt, Edmondo kezét dicséri, bár azt hiszem, egy székely kapu jobban mutatott volna. Na, amíg cibáltuk, meg lekötöttük a járót (mennyivel egyszerûbb a Lys Chrisen kezelni!), a matróz elmesélte, hogy a Vizcayán olyan ramaty idõbe kerültek, hogy a víz a platformokat leszakította, és a járót, ami a csónakfedélzet magasságában volt rögzítve, lazán összetekerte.
Mire kész a járó, megjött az elektrikus a Dirks cégtõl, õt már jól ismerem, mindig õ javítja a cég hajóit. Hogy dolgozni tudjon, le kellett tenni az elsõ árbocot, de ezt a két matróz megoldotta.
Ezután raktárnyitás, de Dariusz meghagyta Edmondónak, állandóan figyelje az esõt, és ha szükséges, akkor azonnal csukja a raktárt. A ghánai matróz ezt olyan komolyan vette, hogy húsz perc alatt háromszor csukott és nyitott.
Nekem átadás-átvétel.
Közben megjött az élelmiszer.
Hordjuk be...
Átadás-átvétel, mintegy tíz percig, mert megjött Németországból egy teherautó a fedélzeti és gépészeti anyagokkal.
Hordjuk be...
Átadás-átvétel helyett jött két pasi, és az esõ.
- A radart jöttem megjavítani, mondja az egyik.
- A pörgettyûs tájolót jöttem karbantartani... - így a másik.
- A radar általában a hídon van - mondtam, mire a hollandus egyetértõen bólogatott és vigyorgott - azt könnyen megtalálja, a tájolóhoz leviszem magát a pincébe... - s elõrementem a kontroller térbe.
Na, most átadás-átvétel, húsz perc.
Egy kamion jött, élelmiszert hozott, meg italokat és cigarettát.
Hordjuk be...
Közben esõ...
Átadás-átvétel... illetve nem, tovább nincs, mert megjött az ügynökség, hogy viszi a chiefet és Josét a reptérre.
Hordjuk ki a csomagokat.
És milyen jó, hogy mindenki kint van, mert megjött egy kamion a festékekkel.
Behordtuk.
Ezután olyan is történt, hogy megebédeltünk. És nem is akármit! Mert csirkepörkölt volt, ahogyan az a nagykönyvben le vagyon írva, szép piros, elégséges a szaft, nekem aztán el lehet hinni, hogy finom volt! Hozzá fõtt burgonya, és currys karfiol, mert így népi az eledel Ukrajnában!
Ebéd után Edmondo elkezdte Dariuszt cseszegetni, hogy engedje ki a városba, bringával fél óra ki, fél vissza, pár óra, és jön be, öt elõtt visszaér.
Hadd menjen.
Esõ, raktárcsukás, de most én, aztán nyitás, és mire a felépítményhez értem volna, megint itt az esõ, hát csukhatok. A rossz az volt az egészben, hogy a szél baromira megélénkült, így aztán elég kellemetlen volt. Mire az esõ zuhogni kezdett, a melósok elhúzták a belüket azzal, hogy ma nem dolgoznak többet. Aranyos! Persze, mert ilyen ítéletidõben csak a kutyáknak és a tengerészeknek van kint a helyük!
Na, hogy ne panaszkodhassunk megjött a két mentõtutaj. Mire a hajóra varázsoltuk, olyan csuromvizes lettem, de olyan, hogy csuda!
Be a kabinba, mert meg kell szárítkoznom. Mire levettem, a cipõm Dariusz üvölt, hogy kellek.
Vajon miért? Mi lehet ilyen fontos? Fel a deckre. Kiderült, hogy a tutajok nem voltak biztonságban a fedélzeten (de abban voltak ráadásul teljesen és totálisan), hát a helyükre kell tenni, és rendesen lekötni. Egy ilyen tutaj baromi nehéz tud lenni, két ember kell a megemeléséhez, de akkor még nem lehet különösebben virgonckodni.
Hárman se, de akkor legalább úgy látszik.
Húsz perc alatt befejeztük az akciót.
A szélfelõli oldalon dolgoztunk, a szél csak 600 ezer km/h, és a havat vízszintesen hordta. Negyvenhét másodperc alatt mindenem csurom víz lett, ami száraz maradt elõbb.
Fél ötre bezuhantam a kabinba azzal, hogy nem érdekel, mindenki szívjon gázt, én nem megyek ezzel a hajóval ma sehova, nem készítem el az utat se, én most bizony olyat teszek, amit ma még nem: ülni fogok tíz percet! Azért száraz ruhába öltöztem, lementem vacsorázni.
Vacsora közben mik ki nem derülnek!
Például, rájöttem, hogy a hollandok milyen derék népek! Ugyanis az ügynök felhívta a barbát, hogy szombatra nem tud melósokat szerezni. Hát ilyen rendesek ezek a hollandok!
Viszont vasárnap reggel hétkor kezdenek.
Hát milyen emberek ezek a hollandok? Na, mindegy, tudok aludni, holnap el tudom rendezni magam, kipihenve kelhetek vasárnap reggel, hát mégis szép az élet, gyerekek, csak néha rohadt fárasztó!

November 26. szombat, Moerdijk. Az ilyen napokat nagyon szeretem! Fõleg az olyanok után, mint a tegnapi! Még akkor is, ha reggeli után (májkrémes kenyér bõven megszórva nyers hagymával és a tetején két tükörtojás) manõvereztünk, száz métert elõre shifteltünk. Utána a nap a miénk.
Így aztán szép komótosan berendezkedtem a kabinban. Minden kacatot kiszórtam az elõzõ chief után, kitakarítottam, az összes cuccomnak helyet találtam.
Még a hó végi adminisztrációba is belekezdtem. Itt azért jóval több lesz, mint a Lys Chrisen volt. A hülyeség az, hogy ugyanaz a cég, és teljesen különbözõ a rendszer. Mennyivel egyszerûbb lenne, ha az ISM szellemében alakították volna át az egészet.

November 27. vasárnap, Moerdijk, úton. Délelõtt rakodás, adminisztráció. Jose kint volt a nõvérénél Bredában, fél tízre megjött, nem gyõzött hálálkodni, amiért egy napot hajón kívül tölthetett. A nõvére hivatalosan jött ki Hollandiába, tanár, és jövõre hazamegy a Zöldfoki-szigetekre tanítani, de mint holland külszolgálatos... Ez az igazi szerencse!

Szakács Izmailból

A szakács most nem lengyel, hanem ukrán. Mikolának hívják, és jól beszél németül, meg oroszul, meg ukránul. Az angolt keveri a svábbal, hát meg lehet érteni. Korábban a dunai ukrán személyhajózásnál dolgozott, hát volt többször Pesten (annál a hídnál szoktak kikötni, amelyikrõl egyenesen el lehet jutni a "Kilityi" pályaudvarra. Külföldieknek: az Erzsébet hídról van szó és a Keleti pályaudvarról).
Akkor most ukránul eszünk!
A csirkepörköltet már említettem, mint ukrán népi specialitást, ma reggelire példának okáért mazsolás túrós lepény volt! Hát fájt a szívem, hogy csak egyet ehettem, mert ez azért édes is, meg tészta is, meg finom is. Na, ebédre, vasárnap lévén spenótleves volt. Otthon ki fogom így is próbálni, mert lengyelesen, kemény tojással már fõztem, ez füstölt hússal készült, hát megnyaltam mind a tíz ujjamat, oly annyira, hogy este is kértem belõle egy tányérral. Utána sült csirke, rósejbni, cukkínis lecsó, hát ezek mellett a görög salátát (juhtúróval készült feta helyett) csak utóételnek ettem, a fagyi elõtt.
Ami nem tetszik Dáriusznak (meg nekem se, ha igaz amit a barba mond), hogy a tiszti asztalra több és más kaját ad, mint a matrózoknak.
- Ha jövõ vasárnap este is így csinálja, akkor elkapom a frakkját... - mondta a barba, és ebben abszolút osztom a véleményét.

A mi miniszterünk

Mert nekünk az is van, ez egy ilyen hajó. Mégpedig közlekedésügyi!
Ha hiszed, ha nem, így van. Úgy hívják, hogy Edmondo. (Azaz mi hívjuk Edmondónak, pedig Edmond a rendes neve.) Õ az a matróz, aki harsány üvöltéssel esett a nyakamba behajózáskor miután meglátott a folyosón, és röhögve dicsért meg, hogy mennyit nõttem (széltében).
Szóval ez a miniszterség Dariusztól ered.
Edmond elmesélte neki, hogy Kofi Annan, az ENSZ fõtitkár az ismerõse. Annyira, amennyire egy tanár ismerõse a diákjának. (Messzirõl jött ghánait az tanít, akit akar...)
Na, ezen felbuzdulva Dariusz állandóan ugratja, hogy ezt a kapcsolatot ki kell használni, és ha hazamegy, neveztesse ki magát miniszternek. És azóta Edmond a Minister of Transport a hajón.
Na, most nem tudom, mennyi az igazságtartalma az egésznek, de valamit azért megint tanultam:
- Tudja captain, milyen napon született az ENSZ fõtitkár?
- Hát honnan tudnám? - mondja Dariusz.
- A nevébõl. Nálunk Ghánában a keresztnévbõl tudni lehet, hogy milyen napon született a személy. Akit Kofinak hívnak, az csak pénteken láthatta meg ezt a világot.

November 28. hétfõ, úton. Na, jól beriadóztattam a hajót hajnali kettõ elõtt tíz perccel. Ezen a hajón is bekötötték a Dead Man Alarmot, de ennek egészen halk a figyelmeztetõ jelzése, és alig villog, amit pedig éjszaka jól kellene látni.
Szóval próbálom a BBC-4 tengeri idõjárás-elõrejelzését fogni, de csak recseg, zúg, serceg a készülék, - lehet, hogy ez is azok közé tartozik, amik záros határidõn belül feldobják a talpukat? - ezért aztán nem hallottam az esedékes berregést, és a vézna villogás sem vonta magára a figyelmem.
Arra eszméltem, hogy megjelenik Edmond talpig mentõmellényben és gatyában:
- Szól a tûzriadó jelzés odalent - mondja.
- Ó a fenébe... - eszméltem, és kikapcsoltam a riasztást. A Lys Chrisen, ha megszólalt a riasztócsengõ, a hídon olyan hangzavar volt, hogy az na! Itt meg méla kuss van.

November 29. kedd, úton. Délután megjött a rossz idõ. Nem túl rossz, igazándiból csak döghullámok vannak, de ballasztmenetben ezek is elegendõek, jól visszafognak. És Dariusz nem olyan legény, aki visszavenné a sebességet, õ inkább cikk-cakkozik, magyarul krajcol.
Azt hiszem, eléggé ramaty állapotban van a hajó. Egyre több dolog dobja fel a talpát. A barba meg aggódik. Délután azon tûnõdtünk, hogy mi értelme van itt hajózni. Könnyû nekem, mondta, hiszen én már csak túlélõ vagyok, a nyugdíjig kell kihúznom azt a bõ két évet, és utána vehetem a kalapom. De neki... Itt nincs túl sok jövõ. Aki eltemeti magát a coastereken, az már nehezen léphet tovább.
Engem ez nem érdekel, nyilván, de neki még figyelembe kell venni. Vagy fizetnek többet (bújt ki a szög a zsákból), vagy keres más céget. Persze teljes mértékben igaza van. Szakmailag itt lenni mindenképpen visszalépés. Olyan, mintha egy berepülõpilótát beültetnek egy permetezõ repülõbe... Tudjuk, azokra is szükség van...
Az én bajom az volt, hogy nem tudtam szerezni egy komoly céget, mert a Marlow nem az. Illetve az a részleg, amelyik "megkaparintott" nem ereszt olyanhoz, ahol szívesebben dolgoztam volna.
De Dariusz, ha itt marad, ekkor világ életében kishajós captain lesz, ami nem egy nagy durranás, és arról nem beszélve, hogy mennyi pénzt veszít, mert komolyabb cégek jobban fizetnek, ez természetes!

November 30. szerda, úton. Úgy lityegünk, hogy az õrület. Meg üt a hajó, és alig megyünk 5 csomóval... Némelyik ütésnél a radar GPS-e elhagyja magát, és kikapcsol. Mi a teendõ? Javítani kell, tiszta sor.
Éjjel megcsináltam a rádió heti ellenõrzését.

Javítani kell!

A belsõ teszt eredménye: "alarm unit error", azaz nem mûködik az egység, még azazabb: nem tudunk szükség esetén riasztást leadni. A külsõ tesztre nem jött elismerés parti állomástól, azaz: az alarm unit nem küldte el a tesztadást, így aztán ítéletnapig is várhatjuk, hogy valaki nyugtázza. Mi a teendõ? Javítani kell. Nincs Navtex készülékünk (mert az elõzõ úton abbahagyta a nyomtatást, mi volt a teendõ?), mert most javítják, és Lisszabonban ígérik a visszaszerelést. Így nem tudunk idõjárás-jelentést venni. Nos, akkor lehet rádión fogni, nem? Nos, nem, mert az is rossz. Még a Kossuth se jön, és Varsó se... Mi a teendõ? Javítani kell. Raktártetõ mozgatás közben a hidraulika vezetékekbõl dõl az olaj, mi a teendõ? Javítani kell. Moerdijkban megjavították a folyami radart, mert rossz volt (az új, alig három hónapja beszerelt). Indulás után bekapcsolva, öt perc múlva se kép, csak hang, az is valami sípolás. Mi a teendõ? Javítani kell. Mindezt elküldte a barba a vállalatnak, s mi volt a válasz?
- Nagyon csodálkozunk, mert eddig semmi baj nem volt a hajóval, minden rendben üzemelt.
Dariusz persze nem szereti az ilyen válaszokat, én csak somolygok magamban, hogy nem nekem kell megválaszolni. Mert én ugye azt mondanám, hogy kérem, nem azt írtam, hogy eddig jó volt, hanem azt, hogy most mi a baj... És ugye a hajó 1987-ben épült! Tisztességes tulajdonos már három éve eladta volna, tudván, hogy kezdõdnek az állandó bajok, javítgatások, toldozgatások.
Edmond készül haza. Illetve nem készül, de megy, mert a Marlow megüzente, a váltója 8-án érkezik Rotterdamba. És a matróz azóta minden nap háromszor kiszámolja, hogy mikor lépheti át a ghánai határt, ugyanis 15-én lesz meg az egy év külföldi tartózkodás, és azután mindent vámmentesen vihet haza. És cucca aztán van! Alig fér a kabinba.
- Minden használt holmi jó üzlet odahaza, chief - mondta vigyorogva, amikor megpróbáltam bemenni hozzá, hogy az egyéni mentõfelszereléseket ellenõrizzem.

December

December 1. csütörtök, úton, Sunndalsöra. Kaptunk egy telexet Mr. Heldtõl, miszerint hogyan kell bekapcsolni a rádiót, leírja lépésrõl lépésre. De jó, hogy nem nekem kell megválaszolnom!
Hajnali ötkor vettük fel a pilotot.
- Maga a magyar chief, ugye? - kérdezte a fiatal révkalauz, amikor meglátott. - Nem sokat ismerek a nációjából, nem nehéz megjegyezni! - mondta.
- Biztosan a Lys Chrisrõl emlékezik - válaszoltam.
Tízre ki is kötöttünk.

A (ghánai) Miniszter úr azonnal ment a barbához, hadd mehessen ki, mint ez már szokásos.
A kikötés után azonnal raktárnyitás, mert ahogyan az elõ van írva, a munkások a rakparton vártak. Elöl minden rendben, de hátul! Amint elkezdtem a szelvény emelését, a szelepházhoz csatlakozó csõ illesztésénél ceruzavastagságban ömleni kezdett az olaj.
Állj.
Hívtam a barbát. Szegény feje elsápadt, és csak a bajszát rágta, amíg a nyitás tartott. Utána rohant telefonozni a céghez. És persze mit akartak? Hogy ne törjön el a csõ Lisszabonig... Aranyos! Mintha ez ígéret kérdése lenne!
A melósok rögtön beestek a raktárba, rájuk nem kell felügyelni, tudják a dolgukat, hát én is tehetem az enyémet. Befejeztem a hó végei adminisztráció fénymásolását és átadtam Dariusznak.

Délután kimentem.

Most nagyon szép a városka. Mindent félméteres hó borít, fehérek az utak, a fák, és mivel korán sötétedett, minden csillog-villog a lámpafényben. Az természetes, hogy a karácsonyi lámpafüzérek is szórják a fényt, de nem olyan agresszíven, mint mondjuk Lisszabonban. Van egy karácsonyfa a fõtéren, a kandelábereken csillagfüzér és kész. A vásárlóközpontban megláttam egy jó melegnek tûnõ téli zoknit. Az ára... hát szóval... 199 korona, azaz 33 dollár, azaz hétezer forint. Ha megtalálom benne az aranyszálat, kihúzom, a gyapjút meg vigye más... Azért volt olcsó is, 3 pár 15 dollárért, ez már jobb ár.
Nagyon élveztem a sétát.
Azért, mert ebben az új módi cipõben meg se kottyant! Soha mást nem fogok venni, csak MBT-t.
Este beszéltem az asszonnyal.
Azt mondja, kaptam egy í-mélt a televízióból, hogy szeretnék, ha részt vennék a Nagy vita címû mûsorban, mert egy ilyen "webkapitánynak" ott a helye, amikor a naplóírás, blog lesz a téma.
Ilyen az én szerencsém! Hogy ezt miért nem tudták egy hónappal elõbb megcsinálni! Hiszen, ha hazamegyek, teljességgel tárgytalan lesz.

Ez már több, mint Csicsó!

Vacsora után kérdem Edmondot:
- Ugye három lányod van? Ha jól emlékszem, amikor együtt hajóztunk, akkor vártad, hogy megszülessen a fiad, de lány lett az is.
- Igen is meg nem is - mondta talányosan. - Jól emlékszik, mert akkor született a harmadik lányom, de mára már négy van! A legkisebb 15 hónapos. Ha most hazamegyek, akkor szünetet tartok, nem kell újabb lány. Bár Roman - mutat a gépészünkre -, azt mondta, ha zuhogó esõben csinálom, akkor biztosan fiú lesz... Lehet, hogy megpróbáljuk!
Majd meglátjuk, hogyan válik be a lengyel recept Ghánában, de egy biztos: én ki nem próbálom!

December 2. péntek, Sunndalsöra, úton, Kristiansund. Délelõtt nyugi, leellenõriztem mindent, ami biztonsági felszerelésekhez tartozik, és a fedélzeten van. Menetben lehet belül is... Kezdek emlékezni mindenre. Délután két óra rakodási szünet volt, mert a Norsk Hydro az idén 100 éves, és az összes üzemben most adnak partit a dolgozók részére. A koraesti órákban hatalmas fénycsóvával világították meg a hegyoldalt, mintha diszkóban lennénk.
Nem sokat aludtam indulás után, tizenegykor ébresztett Dariusz, Kristiansundba érkeztünk bunkerolni.

Guiness rekorder a hajón?

Amíg közeledtünk, elmondta, hogy valószínûleg bekerül a Guiness rekordok könyvébe.
Még 1997-ben történt, hogy a Panama-csatornán átkelve egy palackot dobott a vízbe a címével, és egy levéllel: ha valaki kihalássza, akkor írja meg, hol ért partot a palackposta.
Két év múlva, 1999-ben levelet kapott a Fülöp-szigetekrõl, egy ott tanító svéd hölgy írta, hogy "megérkezett" a küldeménye. És nemrég derült csak ki, hogy ez az elsõ palackposta, amelyik átszelte a Csendes-óceánt, hát ezért van jó esélye arra, hogy a rekordok könyvébe bekerülhessen.
Egyébként jellemzõ: a lengyel iroda, csak hümmögött, míg végül Londonba írt, ahonnan küldtek is formanyomtatványt, azzal, hogyha bekerül a Guiness könyvbe, akkor értesítik.

December 3. szombat, Kristiansund, úton. Kettõkor ment le a hídról a barba, még másfél órát tartottam magam, de aztán alig éltem. Olyan dög fáradt voltam, hogy alig tudtam nyitva tartani a szemem. Ilyenkor nagyon hasznos a Dead Man Alarm.
Délután térképjavítás. Úgy látszik, megint sikerült beletenyerelnem... Most nem az a baj, hogy nincs javítva, hanem irtó baromi a rendszer, mire úgy átalakítom, hogy használható legyen, az sok munkámba fog kerülni. Az a baj, hogy nem volt elég lusta az elõzõ chief, és így mindent manuálisan csinált a számítógéppel, és most hiába akarom programozhatóvá tenni, újra rögzíthetek elég sok adatot....

December 4. vasárnap, úton. Reggelre bedurrant az idõ, fél pofáról kapjuk a délkeleti szelet és hullámokat, így billegünk is, meg bukdácsolunk, ihaj-csuhaj, így mulat egy magyar tengerész... Na, meg közben videózik, mert ez is fontos, megmutatni, miben volt részem.
Az ebéd kissé furcsa volt. Kacsasült, ez rendben van, sõt finom is, csak egy embernek két comb kevés, hát még egy... A párolt vöröskáposzta is szokásos, de hozzá krumpligombóc volt derekasan nyakon öntve generálszósszal. Ezzel a szósszal csak az a baj, hogy áll mindenféle egészségkárosító E-adalékból, és semmi köze az élelmiszerekhez. Persze van benne íz fokozó, ha már nem tudod, mit eszel, legalább íze legyen. Az a baj a szakáccsal, hogy úgy használja, mintha élnénk-halnánk ezért a moslékért, és minden húsra ráönti. Persze ha úgy készítené, ahogy a német háziasszony, hogy a sült levét bolondítja meg, az mindjárt más lenne! Nekem nem a generálszósszal, hanem a zacskós szósszal van bajom!
Estebéd hideg, szemre tetszetõs csibe galantin, de ehetetlenül sós. Mikola nagyon sósan fõz, el lehet képzelni milyen valójában, ha én panaszkodom!

December 5. hétfõ, úton. Kezd tele lenni a hócipõm, csak ülni vagy feküdni lehet, és közben ijedezni, mert akkorákat dörrennek a hullámok a kabinom falán és ablakán, hogy az kimondottan ijesztõ... Néha attól félek, hogy a kabinablak nem bírja a víznyomást és betörik! Pedig nem az alsó lakótérben van a kabinom, hanem a fõfedélzeten! Huszonnégy órából hetet fekszem, a többit ülve töltöm, kezd elfáradni a fenekem.
A sült csülökhöz generálszósz volt, természetesen, de legalább ma már nem ehetetlenül sós volt a kaja. Az útirányt nem lehet tartani, mert rettenetesen rollázunk, hát állandóan fél pofáról vesszük a hullámokat, mint azt már egyszer mondottam volt. És ahogy a szél és a hullámok fordulnak, úgy követjük. Már délkeletnek tartottunk, amikor az a rusnya szél tovább fordult, így aztán hagytam az eddigi taktikát, visszaálltam az eredeti irányba, és nem billegünk jobban, bár majdnem oldalról (5/7-ed oldalról 2/7-ed hátulról...) jönnek a hatalmas hullámok, viszont a sebességet rá tudjuk adni, s fel is gyorsultunk egészen 8-8,5 csomóra. Hát milyen sietõsen megyünk? Nem?
Ez viszont nem tetszett a Miniszter Úrnak, mert azért imádkozik, hogy minél jobban késsünk, az okot leírtam már. Jose csodálkozva mondta:
- Ha egyszer nem bírod a rossz idõt, akkor miért kéred az Istent állandóan, hogy vihart adjon?
És Edmond elõadta még egyszer, hogy egy évet ki akar húzni külföldön vámügyi okok miatt.

December 6. kedd, úton, Mikulás, a smucig... Hát milyen Mikulás az, amelyik nem hoz semmit? Jó, a cipõmet nem tettem az ablakba, mert elvitte volna a vihar.
De amivel meglepett, nekem untig elég. Elmúlt a vihar, szépen megyünk.
Ez is azt mutatja, hogy a vihar, a viharos tenger milyen relatív dolog. Most se gyengébb a szél, csak észak-északkeleti, azaz 100%-ban hátulról kapjuk.
Gyorsan készítettem egy háromperces filmet a több mint 15 percnyi anyagból.
Kaptam Romantól két CD-t karácsonyi dalokkal, bemásoltam a laptopba, és majd elkészítem a saját CD-met vegyítve a sok-sok Ave Maria és Stille Nacht felvételemmel.

A szakácsunk

Azt hiszem, Mikolának ma van a névnapja. Kíváncsi vagyok, tartja-e? Valahol hallottam, hogy a volt Szajúz területén élõ népekrõl, (és ebbe ugye Ukrajna, Mikola hazája beletartozik), hogy csak a szakácsnõk fõznek jól, a férfiak nem állnak hivatásuk magaslatán.
Amit fõz, az nem ehetetlen (ha nem sózza el).
De már kezdem unni, és még két hete se vagyok a hajón, a cukkínis lecsót a sültekhez. És olyan irdatlan mennyiséget fõz és ad, hogy képtelen vagyok megbirkózni vele, egy része mindig eltevõdik éjfélre, és hajnalra. Jó lenne, ha tudatosítaná magában, hogy nem attól jó a kaja, hogy sok. Ma ebédre generálleves, afféle mindent bele, sült csirkecomb rizzsel és cukkínis lecsóval, majonézes sárgarépa saláta (de ez nem saláta, hanem elõétel inkább, mert van benne fõtt darált hús is, így nem megy a hús mellé), és végül megint valamilyen majonézes öntettel gyümölcssaláta. És egy színültig töltött bögre grape fruit dzsúsz. Ezt úgy képzeld, hogy le kell szürcsölni belõle ahhoz, hogy ne ömöljön ki, ha felemeled a bögrét.

December 7. szerda, úton. Doveri átkelés, vonal, telefon haza. Attilánál megreklamáltam, az elmúlt két forduló eredményét, erre csak azért is két Vasas vereséggel válaszolt, hát érdemes volt?
Az idõ annyira megjavult, hogy tudtam térképeket javítani. Ötkor viszont Solent Coast Gard viharjelzést adott, na, ez aztán be is jött, hétkor már fújt a szél erõsen.
Fölhívott valaki valahonnan, azzal, hogy jönnek Lisszabonba megjavítani a raktárhidraulikát. Ennek Dariusz nagyon megörült. Igen, mert amikor a tulajjal beszélt, az azt mondta neki, hogy nem áll szándékában új hajót venni, azaz nem akarózik nagyobb összeget invesztálni javításba se. Akkor miért nem adta el két éve a hajót? Tudhatná Mr. Held, hogy a jól karbantartott hajóknál is tizenöt év után már mindenféle hiba elõjön, nem tehet semmit, a hajó kezd elöregedni, és minden nap más és más kezd fájni neki.
Elkezdtem az RMS Andromédán készített videókat megfilmesíteni és DVD-síteni. remélem, nem lesz semmi gond.

December 8. csütörtök, úton. Egész nap csak vánszorgunk... Õrségenként (hat óra) alig húsz mérföldet teszünk meg. Ülök a seggemen, és arra várok, hogy mikor tudok majd egy kicsit állni... Borzadály!

Mikola megint

Mikolának január elején jár le a mandátum, de már várom, mikor megy haza szegény. Hogy lehet egy szakács olyan, hogy a bélszínt megdarálja, és seízû, fûszerezetlen húsgombócot készít belõle, majd jól leönti generálszósszal... Borzalom! És ehhez kapok jól eláztatott spagettit! Ez ma volt vacsorára, de a tegnapi miatt majd sírógörcsöt kaptam: daráltbélszín, sok hagymás zsírban kicsit megsütve, hozzá makaróni és cukkínis lecsó. Arról nem beszélve, hogy úgy fõz ránk, mintha egy nagycsalád lennénk. Mondjuk hat férfi, az már családnak is nagy. Ezt úgy értsd, hogy készít vagy tíz liter levest. Tegyük fel, céklalevest, amit történetesen jól tud, és szeretem is. Ebbõl vacsorára is ad, ezzel nincs semmi bajom. Na, másnap kapunk megint céklalevest, amibe aprít egy kis fõtt húst, amit ki tudja, honnan szerzett. Vacsorára szintén. Aztán két nap múlva újra felüti a fejét a maradék barscs, és ez megy a legtöbb levessel.
Aztán van egy hülye köret: a knödel. Ez igazándiból burgonyagombóc, de saját bevallása szerint porból készíti, hát meg is látszik rajta. (Nem Mikolán, a gombócon...) Ugyanis meglehetõsen semmilyen. Túl lágy ahhoz, hogy jól lehessen vágni, túl nagy ahhoz, hogy egyszerre bekapjam, és túl sokszor van ahhoz, hogy emelt fõvel elviseljem.
- A németek nagyon szeretik! - mondta a szakács, és ezzel a germánoknak szerzett egy fekete pontot, akaratán kívül...
Na, ezért nem látni sehol a világon német éttermet, mert ilyeneket esznek, gondoltam. De nem mondtam ki.

December 9. péntek, úton. A Vizcayára érve elült a vihar, csak enyhén billegünk. Annyira igen, hogy ne lehessen térképet javítani... Vagy inkább csak jó kifogás, mert lusta vagyok? Vagy inkább azért jó kifogás, hogy olvashassak? Ugyanis ma fejeztem be a

Királyhattyú

címû könyvet. Ez is hallatlanul érdekes, mint az elõzõ könyvei apának. Amit a könyv olvasásakor nagyon sajnáltam, hogy nem lehettem ott... na mit gondolsz, hol? A regény Rákóczi Ferencrõl szól. Megmondom, nem a csatáiban szerettem volna részt venni. Hanem kedves barátja, gróf Bercsényi Miklós második házasságkötésekor megtartott lagzin. Hát az valami fantasztikus leírása egy korabeli lakomának! Most ezt nem Mikola hozza ki belõlem, nem!
Érdekesség:
Olvasom, miként választják meg Erdély fejedelmévé, és valami nem stimmel! Nem, mert ezt a szöveget én valahonnan ismerem... Az egész ceremónia ismerõs, a mondatok, minden.
A magyarázat persze kézenfekvõ: reinkarnáció!
Az egyik elõzõ életemben ott voltam az erdélyi fõurak között (talán valamelyik inasa lehettem...), és ezért ismerõs minden, ezért a dejá vu érzés.
Van egy sokkal komplikáltabb magyarázat is, csak azt most nem tudom leellenõrizni, ezért maradok a reinkarnációnál.
De azért elmondom: fel kellene lapoznom a Kék tükör, az utazás csodájáról címû könyvet, ami otthon van, és utánanézni, hogy ott mit is ír apa, amikor Marosvásárhely kerül sorra az utazásai során.
Kár, hogy a két utolsó fejezet felcseréltetett a nyomda ördöge által, de én errõl tudtam, hát velem nem babrált ki, de más vajon mit szól? Ez nemcsak bosszantó, ez sírnivaló, és a nagyon szomorú az, hogy így került a piacra egy ilyen jó könyv!

December 10. szombat, úton a Vizcayán. Finisterre keleti vihart ad, és délre már billegtünk jócskán! Most azon töröm a fejem, hogy kirõl írjak, mert ugye akkor érdekes a napló, ha emberekrõl szól! Megvan, legyen:

Mikola

De most ne fõzzünk, elég, sõt sok is, ha õ teszi. Most annak kapcsán jutott eszembe, hogy arról (is) akarok írni, hogy dolgozom az RMS Andromédán készített videóimmal. Beolvasom a komputerbe a kazettákat, 3-5 perces filmeket készítek, és a program kínálta menürendszerrel készítem el a DVD-t. Hallatlan jó játék, és majd kiteszek belõlük az internetre is, hátha tudok profitálni valamit...
Szóval a szakácsunk, szegény...
Ugyanis magamra ismerek benne, legalább is abban, amit tett.
Nagyon szeret videózni. Elmesélte, hol s merre járt, és miféle helyeket videózott le. De a kamerája felett eljárt az idõ... Hát, amikor Rotterdamban jártak örömmel vett egyet a kereskedõktõl, akik a hajóra jöttek. Nem volt egyedül, a parancsnok is beszerzett egyet.
Sajnos Mikola rosszul járt, mert leejtette, és eltört benne valami, oda a kamera, hogyan fog szegény feje most videózni? Addig-addig fûzte a barba agyát, amíg kötélnek állt, és eladta neki a sajátját. Mikola boldogan videózott, egészen addig, amíg a kihajtható LCD képernyõ le nem konyult. Na, nem nagyon, csak kicsit. Attól még lehet vele dolgozni, csak a fejed kell félrefordítani, mintha fél szemmel az égen húzó vadlibákat kémlelnéd, a másikkal meg a kijelzõt nézheted, amíg mûködik a felvevõ.
Megmutatta nekem is nagy büszkén, hogy milyen jó kis gépe van.
Hát ne tudd meg, mit vett ez a szerencsétlen pasi kétszer 300 euróért, mert ugye ugyanezt az árat kifizette a parancsnoknak is...
Egy kalap sz...
Ha nagyon dicsérni akarom, azt mondom, hogy játékszer...
Az Olimpic márkanévre hallgat, 3 megapixeles fényképezõgép videó funkcióval, szóval, ha megér az egész 80 dollárt, akkor sokat mondtam. És mivel nyilvánvaló, hogy lopott holmi, egy ötvenesnél többet adni érte vétek. Ezek meg... na, jobb is nem beszélni róla. Most szegény szakács arról ábrándozik, hogy vesz hozzá egy laptopot, hogy legyen hova menteni a "filmeket", mert ugye negyedórányi felvétellel tele a memóriakártya, és az nem az igazi, hogy mindig vegyen egyet 30-50 dollárért... Itt már õ is érzi, hogy beletenyerelt valamibe, csak még nem látja, hogy milyen irdatlan nagy kupac tetején csücsül szegény.
Azt érzem rajta, hogy akkor, amikor a közelébe került ennek a vacaknak, elkezdett remegni a mindene érte, és nem érdekelte, hogy mit vesz, csak megvegye. Ezt én is átéltem már, és büszkén mondhatom, hogy egyetlen egyszer se jártam jobban, mint õ.
Ugyanis a szar az szar, teljesen mindegy, hogy ki élvezi...

December 11. vasárnap, úton a portugál partoknál. Hát kérem, örömmel jelenthetem, hogy megszenvedtünk érte, de itt a nyár. Délután 21 fok volt, igaz a napsütéses oldalon, de árnyékban is 19! És szép sima a tenger, lágy szellõ fújdogál, az ég kék, a fû zöld (valószínûleg, valahol, valakinek, aki megérdemli) és megyünk Lisszabonba, s ha minden jól megy, másfél napos késéssel meg is érkezünk hétfõ délután.
Befejeztem az Andromédán készített videók DVD-re írását. Ez azt jelenti, hogy 59 percnyi anyag van az egy órás lemezen! Tizenhárom film fért rá, és mivel maradt még másfél perc, ezért "írtam" egy félperces filmet, amin nincs semmi, csak ez a felirat: "Ez a film azért készült, hogy ne tizenhárom legyen a lemezen...". Mert babonás nem vagyok, de jobb biztosra menni.
Idõnként gondom van a lemezíró programmal. Némely filmet nem hajlandó elfogadni. Nem elõször jártam így vele, és nem tudom, mi lehet az oka. Ma jött egy ötlet, és a "gyanús" zenét kivettem a filmbõl, s így elfogadta. Azt hiszem, ami zenébõl a program ki tudja olvasni a copyrightot, azt nem írja ki lemezre...
Most már várom a második rész elkészültét, hiszen azon lesz a Saimaa tavi jeges kaland, Düsseldorf, Oslo és Izland, mind nagy élmény volt!
Olvasom Müller Pétertõl a Kígyó és kereszt címû könyvét. Egyszerûen nem lehet letenni... Ezzel is úgy jártam, mint a Gyûrûk urával. Elsõ olvasatra hótt unalmas volt, és most mintha teljesen más könyvet olvasnék. Ez a pasas olyasmiket tud, amit kötelezõen kellene az iskolákban tanítani, de legfõképpen a politikusoknak lenne jó, ha ebbõl a nézõpontból átgondolnák az életüket, munkásságukat... persze ez azért nem megy, mert amelyikben van egy szemernyi lelkiismeret, az felhagyna az eddigi tevékenységével.
Azt írtam, nem lehet letenni, pedig nem igaz. Sokszor be kell csukni, és végiggondolni az olvasottakat. Megrendítõ élmény! Évek óta kerestem ilyen olvasmányt, és ki gondolta volna, hogy megvan, csak Encsi elrakta, jó hátra, más könyvek mögé!

December 12. hétfõ, úton, Lisszabon. Szépen megszerveztük az érkezést. Lassítva jöttem, hogy 60 mérföldre legyünk a fervéj bójától reggel hatkor. Így kora délután érkezünk, este hatkor kezdik a kirakást, holnap elmegyünk La Corunába.
Most Edmond vigyorog, mert Vasoulla szokás szerint az utolsó pillanatban intézkedett, és a matróz váltója úgy néz ki, nem tud lejönni, mert nem kaptak helyet a repülõn. Ez rohadt jó ám! Több mint kilenc napja tudja, hogy ma rakodunk Liasszabonban, és ma reggel kezdtek utánanézni a jegynek. És most olyan nincs, szóba se jöhet, hogy akár öt percet is várjunk a váltóra, mert a menterendünk irtó szoros, rohannunk kell, mint egy megveszekedett gyalogkakukknak (és szerintem még így is lekéssük a karácsony elõtti berakást Sunndalsörában), hogy 22-én kirakhassunk Thamshavenben. A Lys Line arról ábrándozik, hogy 23-24-ig berakunk Sunndalsörában, s szenteste elindulhatunk az alumíniummal. Ezek a szerencsétlenek nem veszik sose figyelembe az évszakot, és azt például, hogy ezen az úton 8,1 csomós, az elõzõ, Setubal-Moerdijkon 7,4 csomós átlagsebességet hozott a hajó.

Minõ változás!

Avagy hátra arc, de lehet hogy elõre arc, ez az, ami hallatlan jó érzéssel tölt el, még akkor is, ha nem értem...
Ezt Dariusz hajtotta végre. Egyszerûen nem lehet ráismerni arra a két lábon járó gyomorfekélyes görcsre, aki a Lys Chrisen volt. Kellemes ember, kiderült, lehet vele beszélgetni, nemcsak a munkáról, már nem aggódással telnek a napjai, hanem ha a tulaj ír, vagy mond valamit, ami nem igazán tetszik, vigyorogva intézi el egy "fuck off" kíséretében felmutatott középsõ ujjal.
- Legfeljebb hazamegyünk, chifi... - közli vigyorogva.
Kikötés elõtt megegyeztünk, hogy az a legjobb, hogyha én megyek ki elõször, mert érkezés után sokan jönnek, akik a barbát keresik. Ez jó volt, mert késõbb mindenféle indokot szoktat találni, hogy ne mehessek ki. A

Vasco da Gama bevásárlóközpont

után nem kellett kérdezõsködnöm, mert már voltam valamikor 2003-ban, amikor még teljesen új volt. Azt hiszem, a Lys Carrieren voltam. A busz minden gond nélkül kivitt, de ott aztán láss csudát, alig ismertem ki magam! Vadonatúj, modern pályaudvar a magasban, a földszinten autóbusz végállomás, alant meg óriási aluljáró, ami mindenhez csatlakozik... És a környék kiépülve, modern irodapaloták, lakóházak, ott ahol három éve pusztaság volt!
Viszont pénzváltó... hát lejártam a lábam, mire megtaláltam.
És ugye egy ilyen bevásárlás azzal jár, hogy keresem az üzleteket. Amit nagyon akartam, nem kaptam: zuhanyrózsát, mert letört a csatlakozója, meg Dariusz kért karácsonyi lapokat, hát az nincs. Csak borítékos, három eurótól kezdõdõ árakon.
Vettem egy konnektorba való elosztót, amire nagy szükségem van, mert a laptop CD ROM-ja kezdi feldobni a lábát, és ezért a külsõ meghajtónak (a DVD író) állandóan rá van kötve a laptopra. Aztán egy nadrágot is, mert amit otthonról hoztam, nem bírta ki, hogy lehajoltam benne. Többi a vizuális fantáziádra van bízva.
Befelé jövet nem kerestem semmi buszt, taxiba vágtam magam.
Hát úgy elfáradtam, hogy azt nem tudom elmondani. Hiszen az elmúlt nyolc napban csak ültem, csoda, hogy ilyenkor el nem sorvad a lábam! Szóval most izomlázas még a fülcimpám is a sok mászkálástól. Lefixálták az utunkat: La Coruna - Thamshaven és remélhetõleg: Sunndalsöra - Lisszabon?
Éjfél körül megjött az új matróz, Oliveira Cruz Vincente, szintén a Zöldfoki szigetekrõl, de olyan nagyon, hogy a másik matróznak a szomszédja, azt mondja Jose, nem lakik messzebb, mint kétszáz méter.

Egy Mikola fotói közül. Próbáltam a legjobbat kiválasztani. Indulás után nem videóztam, így kimaradt az életembõl a kivilágított karácsonyfa.

December 13. kedd, Lisszabon, úton. Kilencre jöttek, így annak ellenére ki tudtam aludni magam, hogy csak egy óra után kerültem ágyba. Ja, a foreman állandóan csak hitegetett, hogy tizenegy körül elmennek, de fél egy lett belõle. Majdnem kidolgozták a munkaidõt. Utána zuhanás az ágyba.

Éjszakai látogató

Negyed kettõkor kopognak.
- Nem kelek fel, akárki az... - gondoltam, és falnak fordultam. Még kétszer megzörgették az ajtóm, aztán abbahagyta, akárki is volt. - No, hál Istennek, alhatok - nyújtóztam el kellemesen.
- Captain! - hallom, hogy megzörgetik Dariusz ajtaját, hát erre már fel kellett kelnem, mert a valakinek úgy látszik, mindenképpen tisztre van szüksége, hát kinéztem a folyosóra. A hang alapján már tudtam, hogy Jose az.
- Mi a baj? - kérdeztem álmosan, kócosan.
- Chief, a kapunál valami igazolást kérnek a hajótól, hogy a rokonaim legálisan vannak a hajón.
Ez igen csak elképzelhetõ volt, mert Dariusztól engedélyt kapott, hogy a nõvére, sógora és annak a fia meglátogassa. Oly annyira, hogy aztán itt is ebédeltek. Így aztán megírtam a kért papírt, Jose nagyon hálálkodott, de én már nagyon vártam, hogy tûnjön el, mert csak zokniban volt, és olyan büdös volt a lába, hogy az felért mindenféle altatógázzal, teljesen elkábultam tõle, így aztán nem is emlékszem, hogyan kerültem ágyba, csak arra, hogy reggel hétkor csörög a vekker.
Talán valami ilyesmit kellene felírni az asszonynak is alvászavar ellen
(Jaj, ez csúnya volt!)

Itt állunk miniszter nélkül...

Igen, mert Edmond kihajózott. Szállodába megy, és Rotterdamba repül holnap hajnalban, majd onnan haza Accrába. Nos, egy kész kabaré volt, amikor kicuccolt a partra. Már akkor gyanús volt, amikor elkezdte kérdezni, hogy mennyi a súly, amit magával vihet. Hát nem tudja, hogy negyven kiló? Húsz kiló kedvezményünk van. Aztán amikor elkezdte kihordani a csomagjait, az ügynökségi fullajtár csak nézett!
- Az egész hajó hazamegy? Ennyi csomag hat embernek is sok!
Hát nyilván ezért érdekelte annyira a súlyhatár! Szerintem rendesen megközelíti a 100 kilót a poggyásza. Amikor látta, hogy a taxiba se fér be, annyi holmija van, két ötkilós mosóport itt hagyott. Nem értem, mi a fenének viszi haza? Otthon nincs? Egyszer már hazaküldött holmikat egy rakat euróért. Most fizeti a másik felét, mint túlsúlyt, feltéve, hogy lesz elég pénze.

Teljesen úgy ment haza, mintha magyar tengerész lett volna a szocializmusban...
Ez a fajta hazautazás abszolút jellemzõ azokra a tengerészekre, akik "templom egere" országban laknak. Cipelnek mindent haza.
Hét óra körül megtudtam, hogy ellentétben az egész napi "elõrejelzéssel" csak kilenc körül fejezik be a kirakást, hát Dariusz elküldött aludni. Ledõltem az ágyra, és úgy elaludtam, mintha ezért fizetnének. Nem tudom, mit tud a Lys Line, de nekünk a la corunai ügynökség azt mondta, hogy csak péntek reggel kezdik a berakást, és mi állandóan csütörtök délutáni indulással számoltunk, hát úgy tûnik, megcsípjük a karácsonyt Norvégiában (csak nehogy pofára essünk, és karácsony után érkezzünk rossz idõk miatt!).

December 14. kedd, úton. Azt hiszem, nem nagyon kell számolni, mert minek? Azt se tudjuk, mikor érünk La Corunába, nem tudunk számolni, mert hol 4, hol 7 csomóval megyünk... Északkeleti 6-7-es szél van, mi pedig üresek vagyunk. Nagyon tele a hócipõm a ballasztmenetekkel már!
Arra "ébredtem", hogy nincs WC. Azaz van, csak víz nincs hozzá. Valami szivattyú eltört. Dariusz nagyon ki van akadva, hogy nap, mint nap elromlik valami.
Olvasom a Müller könyvet. Most olyan részhez értem, amit kétkedve fogadok, illetve nagyon nehéz így elfogadnom. De azért érdekes. És van egy megállapítása rögtön a könyv elején, amirõl most látom, mennyire nem igaz! Ugyanis arra kéri az olvasót, hogy mivel tudja, hogy a második rész érdekesebb, azért haladjunk sorban, és elõbb az elsõ könyvön rágjuk át magunk. Engem az elsõ sokkal jobban megfogott! Az elsõ rész a mély tartalom, a második könyv a mese, sztori, történet... Nagyon szívesen elbeszélgetnék az íróval ezekrõl a dolgokról, fõleg úgy, hogy elõbb olvasná el az én könyvem, a Mi lenne, ha... címût, mert ez lett a végleges címe a Mocsárvirágnak. Nagyon sok hasonlóság van a két könyvben, de úgy, hogy még csak nem is rímel az enyém, az övére. Amikor a két könyvet be kell "skatulyázni", mindkettõ azonos címke alá kerülne, a reinkarnációhoz. Roman este belehallgatott a zenémbe, amit CD-re írtam itthon, és nagyon megörült, amikor megígértem, hogy írok neki audió CD-t, ha vesz ürest.

December 15. szerda, úton. Ma délelõtt kilenckor kellett volna érkeznünk, ha rendesen tudtunk volna jönni.
Hajnalban találkoztam egy õrülttel. Onnan tudom, hogy az volt, mert vitorlással jött. Ilyen idõben! Az ember nevû állat még mindig tud meglepetéseket okozni.

Ez egy kurwa hajó

Délután Dariusz magából kikelve jön a hídra:
- Kurwa... kurwa... ezen a hajón minden elromlik! Bármihez hozzáérsz, az tönkremegy! Most mi a fenét csináljak? - üvölti vörös fejjel, és ököllel úgy hátba vágta a kamionülést, hogy beszakadt a hátulja.
- Nyugi, nyugi - próbálom csendesíteni. - Mi történt?
- Nem mûködik a rohadék nyomtató! Most hogyan nyomtatom ki az érkezési papírokat? Hogyan, chifi? - kérdezi vörös fejjel, majdnem sírva.
- Na, lemegyek, megnézem, hátha lehet vele csinálni valamit.
- Oké - kap az alkalmon. - Addig én figyelek - mondja, és beült a lyukas hátú ülésbe.
Ám hiába próbáltam bármit: duguláselhárítás, tesztoldal, tintakazetta csere, semmi se segített.
- Nem megy... - jöttem vissza a hídra.
- Vetetek egy újat az ügynökséggel - mondta mérgesen -, de addig is mi lesz? Négy oldalt ki kéne nyomtatnom! Hogy ezen a rohadt hajón minden elromlik...
- Holnapig kihozom a saját nyomtatóm - mondtam.
- Chifi, megtenné? Ez jó lenne!
Megtettem. Kihoztam. Gyorsan kinyomtattam a szükséges iratokat, és mentem a hídra.
- Na, akkor minden rendben.
- Köszi! - mondta vigyorogva. - Akkor most lehet nyomtatni, ugye?
- Hát persze.
- Akkor megyek és megcsinálom a beszerzési számlaösszesítõt. - vigyorgott.
Tíz perc múlva megjelenik, vörös fejjel:
- Nem a nyomtató a rossz, hanem a komputer. A te nyomtatód se mûködik! - és csapkod, és káromkodik.
Mint a hülye nézek rá:
- De hát nekem mûködött! - aztán kapcsoltam. - Egy pillanat, kijavítom a hibát...
Õ is jött le velem, mert kíváncsi volt, mi a baj.
Gyorsan kiválasztottam, mint alapértelmezett nyomtatót a vezérlõpulton, onnan kezdve minden rendben volt.
A lakótér úgy bûzlik, mintha klotyóban laknánk, de legalább is ennénk, mert a szalon odalent van. Jó lenne, ha a két matróz a WC-t leöntenék vödörbõl használat után...

December 16. csütörtök, úton, La Coruna, úton. Éjfélkor azzal fogadott Dariusz, hogy fél hét után érkezünk csak, holott délután még hajnali kettõt adtam meg Finsiterre forgalomellenõrzésnek.
Ítéletidõ!
De azért csak vánszorogtunk, és ahogyan közeledtünk La Corunához, a takarásban kezdtünk felgyorsulni. Fél hatra ki is kötöttünk.

Amiért (majdnem) puszi járt...

- Chifi, menj aludni, egy óra is sokat ér, nem tudjuk, mikor jön bárki is...
De volt sok apró-cseprõ dolog, és közben nem hagyott nyugodni a nyomtató se. Kinyitottam, megbirizgáltam, a faj kissé csálén állt, igazítottam rajta, rátettem a komputerre, és láss csodát, szebben nyomtatott, mint azelõtt. Így a sajátomat összeszedtem, és viszem a kabinba.
- Mi van, chifi? Nem maradhat a nyomtató? - kérdezi Dariusz megnyúlt arccal.
- Nem kell, megcsináltam a hajóét.
Na, ezért majdnem kaptam egy puszit.

S amiért (majdnem) infarktus jár

Nyolckor lefeküdtem, háromnegyed kilenckor ébreszt Dariusz.
- Itt a draft surveyor!
Föltápászkodtam, kimentem, megcsináltuk a számítást, és elkezdték a berakást.
Tíz körül azt mondja Dariusz:
- Chifi, nem sokat aludt, kettõ körül kész a berakás, akkor elmehet, csak éjfélkor jöjjön váltani. Na, ez rendes tõle!
Persze a rakodás nem megy olyan gyorsan.
Kettõ körül még volt vagy 400 tonna. Gondolom, elõkészítek mindent a draft surveyornak.
Nézem a táblázataimat, valami nagyon nem stimmel. (Na, most hogyan mondjam el érthetõen?) Szóval, a hajót megépítették, és ekkor elkészítettek egy táblázatot, amit a számításainkhoz használunk. Pár év múlva átregisztrálták a hajót, megnövelték a hordképességet, ehhez kellett készíteni egy új táblázatot. Na, a régi megvolt, az új nem. Ez a lényeg.
Azaz, nem fogjuk tudni befejezni a draft surveyt, nem tudjuk kiszámítani, mennyi rakomány van bennünk. Ettõl tud egy barba infarktust kapni (de mindegyik ám, ha ez késõn derül ki!)
Gyerünk, keressük.
Felforgatjuk az irodát, a kabinomat, minden elképzelhetõ helyet. Persze nincs.
És Dariusz csendes, de látni rajta a pánikot...
Közben a szakács odakint van, a barbának meg nincs meg az elõzõ chief telefonszáma.
Mikola bejött a városból, kérdem:
- Megvan Szergej száma?
- Persze! - mondja, és egy kõ esik le a szívemrõl.
Dariusz felhívja. Dumálnak, végül azt mondja:
- Szergej szerint az irodában van a dosszié, és Hydrostatic Tables a felirata.
Keressük.
Nincs.
Ilyen nincs!
Tízszer is végignéztük az összes dossziét a polcon, amikor tizenegyedszer is nekiállok.
- Felesleges - mondja Dariusz rezignáltan.
- Nem baj! - mondom, de most nemcsak megbillentettem a dossziékat, le is veszem a polcról õket, egyenként. És a harmadik mögött ott van, összegyûrve a puhafedelû irattartó, a megfelelõ felirattal ellátva.
Infarktus leküzdve.
A rakodásnak fél ötkor van vége, negyed hatra kész a draft survey. Azt az utasítást kaptuk, hogy 3500 tonnát kel felvennünk. A számítás szerint 3500,001 tonna van bennünk, azaz egy kilóval több!
Fél hatkor visszavonultam a kabinba, zuhany, gyógyszerek, minden, és szunya.
Hát nem kellett altató.
Ja, és a lábam nem fájt, pedig egész nap (éjféltõl) a lábamon az MBT (biztonsági, acélorrú) cipõ!

December 17. szombat, úton, Vizcaya. Alakítom a honlapom. A naplóim oldalát teljesen újjáírtam. Nagyon számolunk mindketten. Dariusz december 24-én 10.30-at mondott érkezésre, én 24-én 14.00-át. Kinek lesz igaza? Meglátjuk. Az enyémhez 8,2 csomós átlagot kell hoznunk, az övéhez 8,3-at! Délben az út megtett részén az átlagsebesség 8,03 csomó volt!

Böske

Mert én csak így hívom magamban a gépészünket, persze néha hangosan is, de Romek ilyenkor csak somolyog. Mivel a vezetékneve Boszke (ejtsd: Boske), azt hiszem kézenfekvõ a dolog.
Csinálom az RMS Andromédán készült videókból a filmjeimet. Romek igényt tart a DVD-re. Ugyanis sokat volt Rohden hajókon, az Andromedán is, sokat járt a Saimaa tavon, hát ismerõs minden.
- István, nagyon jó filmeket készítesz - mondta vigyorogva, de hát õ állandóan mosolyog, vagy nevet. Nagyon jól kijövünk egymással. Egy egész délutánt töltött nálam azzal, hogy zenét hallgattunk, és kiderült, hogy minden zeném (kivéve a mantrákat) ismerõs és szereti is õket, és ami neki van azzal én vagyok ugyanígy. Át is vettem a laptopra a CD-it.
Amikor kiderült róla, hogy Helben lakik, kérdem:
- Ismered Andrzej £ost?
- Hát te? Te honnan ismered a szomszédom? Még halászhajón is voltunk együtt!
Na, ezt meg én nem tudtam a második tisztrõl a Petrán, amikor az elsõ szerzõdésemet töltöttem.

December 18. vasárnap, úton, Vizcaya. Van úgy, hogy az ember anélkül, hogy terhes lenne, kívánós. Napok óta megveszek egy rántottáért! Lisszabon elõtt jött rám, de türtõztettem magam, mert azt mondtam, Lisszabonban az lesz reggelire. Nos, palacsinta volt. Akkor majd La Corunában! Valójában azért nem rohantam a manõver után aludni, hogy reggelizhessem. Naná, hogy nem rántotta volt, hanem vargabéles (szerûség, de finom). Így ma hajnalban, az õrségben alkottam magamnak jó kis hagymás rántottát.
Délután mentõcsónak riadót tartottunk. Dariusz ilyenkor nagyon él, magyaráz, oktat, ez azért jó, mert nem nekem kellett tartani.
A filmjeim készülnek.

December 19. hétfõ, úton az Angol csatornában. Jobourgnál tudtam beszélni az asszonnyal éjfélkor. Délután pedig Dovernél.
Dariusz ki van akadva.
Romek azzal jött, hogy a segédgéphez küldött alkatrészek közül hiányzik valami starter, így nincs ki a három segédgépünk...
Elkészült a DVD, az RMS Andromédán készült filmekbõl, csak az a baj, hogy az Izlandi nem fért már rá, annak egy új lemezt kell feláldoznom, de nem baj. Az öt film jól be lett osztva, az egy órás lemezen maradt 24 másodperc szabad hely!

December 20. kedd, úton, Északi-tenger. Délután beszereltük az új Navtex készüléket. Aztán kiderült, hogy mégsem. Azaz igen, de nem azt. Hanem a fax receivert... Szóval a Navtex vevõ nyomtatója eltört, Moerdijkból elvitte a szerelõ, és hamarosan a tulaj üzent, hogy egy újat küldenek. Meg is kaptuk Lisszabonban.
Ez idáig nem volt érkezésünk beszerelni.
Na, ma összejött, minden rendben. Illetve látszólag. Mert ez egy nagyon drága és szuper készülék, ami tud idõjárási térképeket venni és nyomtatni, de nem beszél navtexül. (A Navtex idõjárást, navigációs figyelmeztetéseket, segélykéréseket vesz.) Ez azt jelenti, hogy nincs benne a navtex modul. Pedig nekünk semmi szükségünk erre a faximile vevõre, csak a hiányzó modul kellene, ami önmagában is kapható, és nem is egy különlegesen drága, míg ez az izé állítólag nagyon drága. Akkor az árát a tulaj kidobta az ablakon, mert nem tudjuk használni. Csak akkor, ha megveszik és elküldik a hiányzó egységet.
Dariusz azt mondta, hogy nem jön vissza többet Held hajóra, és neki igaza van. Nekem, arra a kis idõre mindegy.
Megyünk, mint az olajozott menykõ, persze most, amikor nem sietõs, van sebesség, csak amikor sürgõs az érkezés, akkor nem megyünk!

December 21. szerda, úton, Északi-tenger. Éjszaka megcsináltam az Izlandi filmem. (Ja, olyan egyedül vagyunk itt a víz közepén, hogy egyetlen hajót se láttam 6 óra alatt.)

A Windows csodája

Pár másodperc híján 20 perces lett, persze ebben benne van a skageni érkezés, és a budapesti is. Viszont elfelejtettem "alázenézni". Így, amikor lejöttem a hídról, megzenésítettem, és újra elindítottam a programot. Azt tudni kell, hogy ezt a kis memóriájú (256 MB RAM) laptopot nem videószerkesztésre találták ki, ehhez sokkal nagyobb memória kellene. Nos, a húsz perces filmet jó két és fél óra alatt készíti el. Akkor elindítom, és gyerünk aludni. Majd ha felébredtem, megnézem.
Tízkor felkeltem, látom a laptop kikapcsolva.
Na, a fene essen bele, megint nem bírta a strapát.
Lementem a szalonba, megnéztük az RMS 2 DVD-t. Mindenkinek nagyon tetszett. Romek azt mondta, hogy neki is kell a Saimaa tavon készült film. Vissza a kabinba. Kicsit dühöngtem magamban, hogy újra kezdhetem a film kódolását. Bekapcsoltam a laptopot.
Kép helyett visít: "Critical low battery", azaz az elem ki van merülve!
Na, most én visítottam!
Én lökött! Amikor elindítottam a programot, elfelejtettem a hálózatba dugni a tápegységet, hát a telepet teljesen lemerítette. Mi a megoldás? Be kell dugni, és újra bekapcsolni. Megtettem. És láss csodát: ahogy a laptop feléledt, onnan folytatta a munkát, ahol kikapcsolt, nem kell újraindítani, nem veszett el másfél órai munka!
Ezt nem vártam volna egy Windowstól. Most meg vagyok rendülve, hogy ilyenre képes...
Innen kevesebbet fogom szidni, csak akkor, ha megérdemli, és az is épp elég (bár ég a pír az arcom Linuxos felén, hogy azt kell mondanom, hogy eddig az XP-vel meg vagyok elégedve!).
Délben Ekofisk, de olyan messze ment el mellette a barba, hogy nem volt vonal. Az ügynökség üzente, hogy érkezés után azonnal rakodás, mert egy másik hajót is várnak. Nesze neked karácsony! Bár nem eszik a kását olyan forrón...

December 22. csütörtök, úton, Északi tenger. Késõn jött a rossz idõ. Hiába esett le a sebesség 6 csomóra, ez nem elég ahhoz, hogy 24-én este 5 körül érkezzünk. Hajnalban mindenképpen ott lehetünk (remélem, most jól elkiabáltam, de ha igen, akkor meg ki fogunk esni a cipõnkbõl, olyan rohadt idõnek kell jönnie, bár North Utsira körzetére 10-es északnyugati orkánt ad az elõrejelzés...).

Esmeg Mikola...

Este váltáskor ezzel jött a barba:
- Na, Mikola megint alkotott!
Hát, igazán kíváncsi lettem, vajon mit? Aztán vacsorára valamilyen (amúgy finom) csirke volt, és hozzá délrõl maradt fõtt burgonyát ajánlott, és mivel rosszat gyanítottam, azt kértem heves bólogatások közepette. Így aztán jobban jártam, mint Dariusz, aki szarráfõtt cérnametélt masszával kapta.
Azért tudok ám más rémséget is! Tegnap ebédre nyúl volt! Ilyet se pipáltam még a hajózásom alatt! Azt mondja a szakács, hogy kell a változatosság, és ebben igaza van. Nos a nyúl is változatos volt. Egy szép, pirosra sült combot kaptam, és hozzá párolt vöröskáposztát. Ebben nincs semmi különös, ugye? (Csak zárójelben jegyzem meg, hogy ha valaki otthon párolt káposztát akar adni, azt felnégyelem, és olyan étterembe be se teszem a lábam, ahol ezt kínálnak!) Nos, ehhez nyilván tökéletesen passzol a kapros tormamártás, mert a "kváposzta tormamártással" kimondott gourmand-ság. És, mivel köret is kell, és cérnametéltbõl (0 tojásos, vizenyõs massza) hegyek állhatnak Mikola mögött, hát azt "kelletet" volna ennem, de mondtam neki, hogy az engem hizlal, és ezzel nem is állítottam valótlant!
Egyébként franciásan eszem, mert végül is amit ad, az mind ehetõ (ha nem cérnametéltet alkot). Ugyanis a francia barbák mindent külön ettek. Elõször a salátát, aztán a zöldséget, rizst, és végül a húst.
Így jártam el én is: megettem a finomfõzeléket (zöldborsó, apró, guszta kis sárgarépák tejes habarással, igazán ízletes volt). Ezután a párolt káposztát (ímmel-ámmal), végül a fõtt krumplival (a finomfõzelék habarékát meghagytam, összetörtem a burgonyát, összekevertem, na, milyen jó lett, igaz, így nem franciás módi, viszont otthon így szoktuk, mert együtt mindent, arra nem vitt rá a lélek.

December 23. péntek, úton, érkezés. Délelõtti kávénál, épp az utolsó filmem mutattam a srácoknak, amikor lejött Dariusz, hogy elmondja a "menetrendet". Hát soha rosszabbat, feltéve, hogy igaz, mert ez olyan szép, hogy gyanús, nagyon gyanús!
A szenteste csendes és nyugodt lesz, mert érkezés 24-én hajnalban, azonnal kiraknak, és rakpart mellett maradunk. Csak 26-án megyünk el, akkor is horgonyhelyre, Freie szigeténél két napot várakozunk, 29-30-án berakás Sunndalsörában, majd át Karmöybe. 31-én este ott lehetünk, ha az idõjárás is úgy akarja, s beraknak január másodikán, s este indulás!
Romek elkészítette a karácsonyfánkat

Guiness rekord vagy világcsúcs?

Az a helyzet, hogy valamelyik jár nekünk. Kezdem ott, hogy Edmond hazament. Helyette jött Vincente.
Valamelyik nap a barba - lévén rossz idõ, és a fedélzeten nem lehetett dolgozni -, elküldte, hogy kérjen munkát a gépházban Romektól. Dariusz lement egy óra múlva kávéért, s a szalon ajtóban ott állt a matróz. Dariusz félretolta, s kérdi, mi van?
- Captain, itt állok már egy órája, de nem jön a gépész, hogy munkát kérjek tõle... - mondja, majdnem sírva, s ebbõl azt kellett kiérezni, hogy õ szegény, vele aztán ki lett tolva az ácsorogtatásból kifolyólag.
Lehet ehhez mit hozzátenni?
Ma délelõtt ki kellett cserélni a piros navigációs lámpában az égõt.
- Vigyázzon, le ne ejtse a csavart! - mondta Dariusz. Ez a csavar fogja meg a vízmentes lámpaház tetejét. Vincente tesz-vesz, majd felegyenesedik, és mint a bocika néz a barbára.
- Mi történt?
- Leejtettem a csavart...
Szóval ez a pasi vagy világcsúcsot fog javítani balkezességben, amíg itt leszek a hajón, vagy bekerülünk általa a Guiness rekordok közé...

December 24. Szenteste, úton, Thamshaven. Hajnali negyed négyre kikötöttünk, és rögtön nekünk estek. Délre befejezik, ígérték, és ez nagyon európai hozzáállás a karácsonyi programunkhoz. S nem is sokat tévedtek, mert fél egykor emelték ki a bulldózert a raktárból. Utána a két matróz nekiállt mosni, de nem lesznek elõbb kész, mint öt óra. Mások két óra alatt keresztbe lenyelik ezt a melót. Hiába, egy Vincente-el meg Joséval sokáig tart.
Hajnalban készenlétben voltam, ugyanis valakinek csak fent kell lenni. Negyed nyolckor estem az ágyba, fél tizenegyig húztam a lóbõrt. Tizenegykor ügynök.
Na, mit mondtam, hogy gyanús ez a menetrend! De azért az új se rossz. Karácsony után, 27-én hajnali négykor indulunk Sunndalsörába, azonnal kezdik a berakást, 28-án indulás Karmöybe, 30-án beraknak és mehetünk, és ebben még egy napnyi késés is belefér.
Mindegy. Karácsony nyugiban, szilveszter szeszmentesen, semmi gond. Úgyse otthon vagyok, itt meg nem igazán ünnep, mert ahhoz barátok kellenek, hogy jól érezzük magunkat az év utolsó napján, és nem ital.

Fél háromig takarítás a kabinban, elküldtem vagy tizenöt sms-t, kaptam is vagy hatot. Nyilván karácsonyeste más dolguk is van a barátoknak, rokonoknak, mint a telefont lesni. Nekem meg ez a legjobb szórakozásom... Négykor kimentem telefonálni. Körbebeszéltem a családot. Ötig beszéltem. Határozottan jót tett a lelkemnek! Utána zuhany, hajmosás, és hatkor vacsora.

A barba hozott mindenkinek egy-egy kártyát, elején egy szentkép (Jezu, ufam tobie - Jézus, hiszünk benned) felirattal, a hátoldalán pedig egy imádság. Nem idézem, mert én se értem... csak szavakat, néhol mondattöredékeket.
Romek oplatek wigilijovyt hozott, ami szentelt ostya. Ez is lengyel tradíció, a Petrán töltött karácsonykor már leírtam, de itt is annyit, hogy a plébániáról felkeresik a körzet lakóit, adományokat gyûjtenek, és cserébe szentelt ostyát adnak. Ezzel kínálnak szenteste kellemes karácsonyt. Mindenki tart egy ostyát, a másik tör belõle, és megeszik.

A csoportképet Romek készítette, aztán lefotóztam Romeket, és a két képet egybedolgoztam.

Íme ezt ettük: mivel nálunk a leves nem probléma, ezért volt választék: háromnapos tyúkleves, vagy két napos barscs? A céklaleves mellett döntöttem, a két lengyel is, a matrózok a tyúklevest ették. Utána füstölt hal volt, meg lazac hajában fõtt krumplival. Ezt még a barba és Romek is meghámozta, annyira randa volt, nem ették héjastul, ahogyan ez általában szokás náluk. Utána hagymás, olíva olajas, hagymás pácolt hering volt, de a hagyma és olíva Mikola mûve, a pác a konzervgyáré. Végül káposztás és burgonyás piroskit ettünk hagymás gombával.
Éjfélkor kerültem ágyba, mert két filmet is megnéztünk vacsora után.

December 25. Karácsony, Thamshaven. Ez egy nagyon nyugis nap volt. Mindenki addig aludt, meddig akart, így én is, és megragadva az alkalmat háromnegyed nyolcig húztam a lóbõrt.
Tengés-lengés, telefonálás, kávézás, kis duma, filmkészítés, a mostani videóimat filmesítem. Szegény Mikola, csináltunk pár azonos jellegû felvételt, és most látja igazán, amikor a két felvétel egymás mellett van, hogy milyen ócskaságot sóztak a nyakába a görögök. Mert Szalonikiben vette, ha mást írtam volna, akkor bocs, tévedtem, de most nem keresem meg.
Délután felhívott Martin (Liebe), azt hitte, otthon vagyok. Ezt én nem igazán értettem, mert küldtem sms-t, hogy ide jövök. Márciusban megy vissza, szerintem azt akarta, hogy beszéljük meg, mikor megyek le. Hát nem találkozunk elõbb, mint 2006 õsze, mert most úgy tervezem, hogy május végén hazamegyek, és csak õsszel (nem elõbb, mint szeptember végén) jövök le hajóra.

Encsivel is beszéltem, kétszer is. Máté Judit felhívta, mert nagyon érdekelte, hogy mióta és mennyire, milyen mélységben foglalkozom a lélekvándorlásos dolgokkal. Remélem, tetszeni fog a kézirat.
Este megint moziztunk, a Gyûrûk Ura harmadik részét (négy óra mindössze) néztük meg.

December 26. hétfõ, karácsony, Thamshaven. Jelentem, megjött az elsõ fagy. Reggel kilenckor mínusz 3 fok volt. Ez a nap is nyugis. Déltõl este nyolcig CD-ket írtam Romeknek. Egy csomó 60-as 70-es évekbeli zenét, sok tengerésznótát, olasz népzenét. Örült neki, mint majom a farkának, kapott vagy 150 nótát.
Elõbb kellett lefeküdni, mert elõbb jön majd a révkalauz. Hajnali fél háromkor teszi tiszteletét. A baj csak az, hogy hiába bújtam ágyba nyolckor, a két nap késõi fekvés elég volt, hogy kizökkentsen az alvási ritmusból, és még tizenegykor is forgolódtam. Nem baj, holnap reggel hatkor viszont nem lesz gond az elalvás. (Most Enikõ mondaná, hogy: reméljük!)

December 27. kedd, Thamshaven, úton, Sunndalsöra. Hajnalban mínusz hét fok volt. Ez azt is jelentette, hogy a kötelek jól megfagytak, inkább lehetett tolni õket, mint húzni. Valamilyen marha szerzett és küldött (mindkettõ egy állat, aki kérte, és aki küldte) egy tankerra való combvastagságú kötelet, amit springnek használunk. Azt hittem, belepusztulunk, amíg kézzel beszedtük Joséval. Csörlõvel nem lehetett, mert még nem melegedett be az olaj a hidraulika rendszerben. Õrület volt!

Utána nyugi és menet... Illetve Dariusz kissé nyûgös volt, mert Mikola nem kelt fel manõverre, és senki se ébresztette. Ez persze Vincente sara, mert az õ társa, hát neki kellett volna utána nézni, miért nem jött. Így Romek ugrott be vendégszerepelni. Dariusz szerint legközelebb manõverhez riadóval kelt mindenkit, mert ez nonszensz.
Délután kicsit lehorgonyoztunk a szokott helyen, Frei szigeténél, így aztán este hatra érkeztünk, de ez is korán volt, mert a hajó a helyünkön csak nyolckor ment el. Kikötés, és nyugi.

December 28. szerda, Sunndalsöra. Sikeresen bevásároltam, vettem egy zuhanycsövet, mert a csatlakozónál a régi eltörött, és este végre normálisan tudtam zuhanyozni.
Egész nap a vízvételezéssel nyûglõdtünk, de holnapra maradt, mert a vízvezeték befagyott, így délutántól elkezdték fûteni, hogy holnap vehessünk.

Hajnalban egy nagy bulk carrier érkezett. Több mint kétszáz méter hosszú, a merülése 10 méter, és 35 ezer tonna alumíniumgyártási frincfrancot hozott. Nem is ez az érdekes, hanem reggel, ahogy megyek raktárt nyitni, meglepetten látom, hogy két vontató darál mellette, egy-egy a faránál és az orránál. Hamar kiderítettem, hogy nyilván túl nagy a merülése, és nem tud part mellé állni, és a két vontató eltartja biztonságos távolságban. És így is volt, vagy két méterre a rakparttól volt. Ilyet még nem láttam.

December 29. csütörtök, Sunndalsöra. Valójában nagy nyugi van. Ma sikerült kipróbálnom a norvég tudásom... Azt azért tudni kell, hogy nem tudok norvégül.
Tizenegy körül a rakomány körül ténferegtem a parton. Szép narancsszínû overall, ugyanolyan dzseki, meg sárga munkavédelmi védõsisak, ami kötelezõ a rakparton. Bejön a gyárudvarról egy teherautó, és a sofõr elkezd marhára integetni. Milyen kedves pasi, gondoltam, és visszaintettem. Azt hittem, nekünk hozott vizet, mert tankautóval volt. Kiszáll a fószer, és elkezdi rám zuhintani teljes anyanyelvi szinten a norvégot.
Meghökkentem.
- God nytt år... - mondom neki, hogy boldog új évet, hogy lássa, én is tudok valamit. Ezen nem lepõdött meg túlságosan, mert õ is beszúrta:

- God nytt år... - és folytatta a kinorvégozást a szájából.
- Barna i gata ikke kiosk - mondtam, és ezzel minden tudásom kimerült. A barna szót egy újság címlapján láttam és megtetszett, hogy lám, õk is úgy mondják, mint mi, a barna színt. A gata az utcát jelent, ezt többször kifigyeltem skandináv országokban. Az ikke a kikötõi darura van felírva, és tetszik, csak jó lenne tudni mit jelent. A lengyelek meg azzal szoktak dicsekedni, hogy a kiosk norvég eredetû szó a nyelvükben. Az "i" is "szok" szerepelni helynevek elõtt is... meg mit tudom én. Szóval megmondtam.
A barátom torkára fagyott a mosoly... Csak nézett, mint a rénszarvasbocika.
- A hajó tisztje vagyok - mondtam, persze angolul, és még hozzátettem: - ennyit tudok norvégül, sajnálom...
Erre elkezdett röhögni, mint a hülye, odament a stivadorokhoz, elmesélte, azok is vidultak. Késõbb mondták, hogy elõször a sofõr azt hitte, valami hibbant, falubolondja vagyok...
A rakodás megy, akkor is, ha nem bámulom õket, csak vizet nem nagyon sikerült vennünk, mert a földben levõ vezeték elfagyott, és hiába van körbetekerve fûtõszállal (!), nem melegedett fel eléggé (vagy zárlat miatt nem mûködött), így aztán az épületbõl vezették ki a slagot, vagy kétszáz méter hosszan. Igaz, nem napközben, hanem este hatkor, amikor part mellé álltunk (igen, ugyanis az Emma, egy konténeres hajó megjött, azt kirakták három óra alatt, addig mi kint sodródtunk a fjord vízén).
Így most van minden. Víz, elégedettség, és Meglepetés.
A Meglepetés ma délben jött meg, benne a rólam szóló cikkel. Igaza volt mindenkinek, aki azt mondta, hogy jók a fotók (kettõ ráadásul az én felvételem). Amikor Dariusz meglátta, hogy õ rajta van az egyiken, majdnem elsírta magát...
- Ha ezt tudom, akkor én is kértem volna egy példányt... - hajtogatta szomorúan. Mivel van még otthon, ezért megígértem, hogy kiolvasom a magazint és megkapja. Örvendett, de nagyon!

Mikola

Mivel a szakács január 8-a körül megy haza, elkértem a spenótleves, a céklaleves és a lengyel mártással készült hal receptjét, ezeket nagyon finoman készíti.
Egy sör mellett volt egy sztorija is:
- A volt szovjet államok közül a balti köztáraságok, meg Ukrajna fõznek európai módra, a többi, hát... sajátos nemzeti koszton vannak - kezdte a mondókáját, s aki akar, egyetérthet vele, meg vitázhat is, én egyiket se teszem. - Az orosz konyha, hogy is mondjam, talán nem sértem meg õket, ha azt mondom, hogy szegényes. - (Ez nyilván az õ tapasztalata, õ tartja a hátát érte.)
- Egyszer, még a Szovjetunió idejében egy rokon fiút vissza kellett vinnem a laktanyába, mivel sorkatona volt. Izmailtól 1400 kilométerre, bent Oroszországban szolgált (mondta a város nevét, de "elfelejtém vala"). Megérkeztünk, de már késõ volt, rossz kapuhoz mentem, nem engedtek be, így a közeli kisvárosban megszálltunk. A szállodában egy "szoba" volt mindössze, de hosszú, és afféle állások, beugrók voltak benne, mint egy istállóban. Mi voltunk ketten vendégek. Kérdezzük a "recepciós" hölgyet, hogy van-e étterem a városban.
- Persze, öt perc sétálva - mondta.

Megtaláltuk. Kérdezzük, mi van enni?
- Van káposztaleves, káposztasaláta és hús káposztával.
Egymásra néztünk, aztán bólintottunk. Jöhet. A vodkában nem csalódtunk, de a káposztasaláta erjedt volt, a hús büdös. Így aztán nem ettünk, csak ittunk. Visszamentünk a "szállodába", elõvettük a hazait, kolbászt, füstölt húst, füstölt halat, és nekiláttunk. Az illat becsalta a portásnõt.
- Hát, ami nálatok van, az ötcsillagos étterem, minek kellett akkor nektek a városba menni? - mondta, hatalmasat nyelve.
Megkínáltuk.
- Nem tudom, mikor ettem hasonló finom luxusdolgokat - mondta a nõ.
Szóval, ha jól belegondolok, nem is kell sok a boldogsághoz, mindössze annyi, hogy találjak magamnál egy valaki ágrólszakadtabbat...

December 30. péntek, Sunndalsöra, úton, Kristiansund, úton. Szerencsésnek mondható a mai nap. Hál' Istennek, elõbb indultunk, mint a tervezett délután négy. Egykor dobj el mindent, így aztán hatra meg is érkeztünk az olajvételezõ helyre, manõver után alvás, szóval minden összejött.

T-com, akikkel nem szabad szóba se állni

Még Encsi is hívott, meg is lepõdtem, mert tegnap este lemerült a kártya, eldumáltuk az összes pénzt róla. Befejezte a rémtörténetét a T-commal.
Egyszerûen elképzelhetetlen, mennyire kiszolgáltatott ez ember az efféle lelkiismeretlen szolgáltatóknak, ahol az ügyfélszolgálatnál buta, nemtörõdöm, hozzá nem értõ emberek ülnek, akik nem mernek semmi felelõsséget vállalni, az ügyfelet egymáshoz küldözgetik, képtelenek egy ügy menetét kiolvasni a hülye számítógépükbõl, képtelenek rájönni, hol tart a reklamáció, szóval borzalmas!
És ami egyenesen rettenetes, ez a személytelenség, hogy teljesen ki vagy szolgáltatva, õk a basáskodó urak, az elérhetetlenek, a teljességgel megközelíthetetlenek, csak egy idióta menürendszert érhetsz el, amin alig lehet kiigazodni, és muszáj meghallgatnod az idétlen reklámjaikat, szóval borzalmas egy kupleráj, ami a Matávnál uralkodik. Mert lehet, hogy a profitot elviszi a német, de hogy semmit, de semmit nem tett hozzá abból ami jó a német anyacégnél ehhez a szocializmusból ránk maradt vállalatszörnyhöz, az biztos.
Egész karácsony alatt nem volt internet, és ma sikerült kicsikarni szerelõt, de erre ráment vagy ötven ügyfélszolgálati hívás, reklamálás az alvállalkozónál, kétnapi szerelõre való várakozás, miközben ki se adták neki a munkát, szóval borzalmas.
Miért nincs egy európai szolgáltató nálunk?
Miért nem számít semmit a vevõ, a megrendelõ, akinek a pénzébõl élnek ezek a rohadékok?
Ezek is csak olyanok, mint az ELMÜ...
A családban most egy-egy a kilátástalan harcok aránya. Az ELMÜ ellen fõleg én küzdöttem (de Encsi is benne volt, természetesen), a MATÁV ellen most egyedül Encsike.

December 31. szombat. Hétvége, hónap vége, év vége. Mi meg megyünk, egyelõre még elviselhetõ az idõ, de körülöttünk mindenütt viharjelzés van érvényben, hát elõbb-utóbb beletenyerelünk. Nagyon kíváncsi vagyok, most reggel (11. 00-kor), hogyan búcsúztatjuk el az óévet?

Ma is Vincente

Délben ezzel fogad a barba:
- Majd jön Vincente és kitakarítja a hidat. Reggel mondtam neki, de valamiért nem jött.
Reggel a munkát a következõképpen adja ki a barba: nyolckor a két matróz felmegy a hídra, és megbeszélik a munkát. Ekkor mondta, hogy jöjjön takarítani.
Mivel nem jött délután se, kérdem a barbát (persze gondoltam, hogy délután nem fog jönni, mivel szombat van, és ilyenkor nincs munka):
- Na, mi van Vincente-el?
Rám néz Dariusz és elkezdett röhögni.
- Délben lementem a szalonba. Ott ül az asztalnál, és eszik. Csak ránéztem, nem szóltam. Erre elkezdett a feje vörösödni, nagy ártatlanul rám nézett, és a világ legtermészetesebb hangján mondta: - Elfelejtettem felmenni a hidat takarítani.
Na, ehhez mit tetszik szólni? Nem egészen nyolc másodperc alatt elfelejtette, hogy mi a munkája. Esetleg van egy másik lehetõség is, hogy úgy ver át minket, ahogyan csak akar, mert ennyire hülye embert ötödik generációs számítógéppel se lehet tervezni...

Ma is Mikola

Vacsorára húsgombóc, bélszínbõl, hát majdnem zokogtam, hogy ilyen finom húst, hogyan lehet ennyire, de nagyon elbarmolni? És kagylótésztával, hát borzalom! Csak azt nem értem, Dariusz miért hagyja, hiszen egyszer megbeszéltük, hogy nem engedi, hogy ennyire megcsúfolja a nemes marhahúst. Tûkön ülve várom a lengyel szakácsot, Lisszabonban lesz a váltás.
Ja, az ebédet nem is mondtam. Szerencsétlen flótás. Nekem akart nyilván kedvezni, mert emberileg semmi baj vele (és ukránoknak biztos finom a kajája is). Szóval valamelyik nap arról beszélgettünk, hogy nekünk a gulyás szó levest idéz, hát ma "gulyás zuppe" volt ebédre.
Jaj, istenkém!
Amit gulyásnak ad, az valami pörkölthöz hasonló, csak pirospaprika és hagyma nélkül, szóval ez felengedve egy kicsit vízzel, de azért jó sûrû volt, benne sárgarépa és zöldbab, de krumpli egy szál se, és jó rágós hús. Annyira, de annyira nem volt jó, hogy az már õrület... Azért az ilyet úgy kellene csinálni, hogy megnézi, hogyan fõzöm, és utána õ is elkészíti, nem pedig a saját feje után. Ukrán észjárással, recept és tapasztalat nélkül nem lehet magyar ételt jól elkészíteni!
Nyilván senkinek se ízlett, mert estére most nem ajánlotta senkinek, ez az elsõ alkalom, hogy a déli leves nem került este az asztalra.
Ezek után nincs sok kedvem 23.00-kor felkelni, éjféli partira, bár az ukrán kaját jól tudja (ha nem húsgombóc).
Sok sms-t küldtem, és kaptam.
Fél tizenkettõkor felkeltem, bár öt perccel elõbb, mint az óra megszólalt volna, egy sms ébresztett, Dér Gyuri küldte, nem gondoltam volna, hogy még itt is lesz vonal, de ez valami kósza, leszakadt ág lehetett, mert késõbb semmi, válaszolni se tudtam. Így lementem a szalonba. Mindenki ott volt, a barbát kivéve persze, mert õ a hídon. Ettem egy kis halsalátát (rettentõ finom), kis lazacot, franciasalátát. Koccintottunk pezsgõvel, aztán fel a hídra, ott is koccintás a mi szilveszterünk alkalmából. Ugyanis tizenegykor Mikola ünnepelte az újévet az ukrán otthoniakkal egy idõben, most mi, kettõkor pedig José és Vincente zöldfoki idõ szerint csókolóznak majd össze.
Hiába kiabáltam bele a VHF rádióba, hogy Boldog Új Évet mindenkinek, senki nem válaszolt.
Koccintottunk, a családot, a feleségeket, gyerekeket és az otthoni barátokat is belevéve.
Boldog Új Évet mindenkinek!

Jöhet 2006!

És kérem itt van:

2006

JANUÁR

Január 1. vasárnap, úton a norvég partoknál. Csendes volt a szolgálat, a tenger is simább, sokat gondoltam haza... Remélem, mindenki jól töltötte a szilvesztert. Én a körülményekhez képest, jól.
Délben azt mondja Mikola:
- Chief, gyere le háromkor a szalonba. Lesz torta, meg pezsgõ, ma van a negyvenhatodik születésnapom! Ez igen! Újévi gyerek a szakácsunk!
Hát akkor ott a helyünk! Még a barba is felkelt elõbb, mint szokott. Én is lementem három elõtt három perccel, csak ki hiányzott? Na, ki?
Hát persze, hogy Vincente. Ugyanis õ háromkor ment zuhanyozni, és mire meg méltóztatott jelenni, már lement a kis ünnepség.
Remélem, a Magyar Hagyományõrzõ és Ellenõrzõ Hivatal elnézi, hogy nem fogyasztottam lencsét január elsején, és ennek ellenére engedélyezi, hogy némi pénzhez juthassak a 2006-os esztendõben is. Mert ha kell, igazolást is tudok szerezni Mikolától, hogy nincs a hajón ehetõ lencse. Nem ehetõ van, és az még penészes is, nem tudom, mi a francnak tartogatja.
Dariusz nagyon szurkol a vasárnapi kellemes (azaz legkésõbb délutáni) érkezésért. Ehhez több mint nyolc és fél csomós sebességet kellene hoznunk.

Január 2. hétfõ, úton az Ekofisk olajmezõ mellett. Az Ekofisk, ugye tudjuk, azért érdekes, mert telefonvonalat jelent. Encsike fel is hívott hajnali négykor. Szegény egyedül volt otthon szilveszterkor, annyira fájt a feje, hogy nem tudott elmenni Erzsikéékhez, pedig a tortát, amit szokott vinni, már eljuttatta. Egyedül volt, de nem magányos, mert tudja, hogy én vele vagyok mindig.
Gyönyörû napunk volt, ami az idõjárást illeti. Ám szegény barbának elrontották a napját, láttam, eszi a penész, magában zsörtölõdik, fûnyírózik a hajóbérlõvel, vitatkozik, magyaráz, és közben szomorú.
Reggel leadta a poziciós jelentést, és hamarosan kapott egy nyegle táviratot, hogy mi történt, három nap alatt összeszedtünk egy napos késést? Mi a fenét csinálunk mi? Talán kicserélték a fõgépet egy kisebbre...
Holnap reggel kell válaszolni, hát biztos, hogy Dariusz nem fog aludni. Ha a helyébe lennék, én már biztos elküldtem volna a jó büdös francba a hajóbérlõt.
Délután takarítjuk a hidat. Mit diktál a logika? Hogy felülrõl lefelé haladjunk. Azaz a magasban levõket portalanítom, letörlöm nedves ronggyal, majd az alsókat. Na, igen. A logika azt diktálja, de nem a Vincente-é. Õ felsöpört, aztán letörölte az asztalt, majd a felette levõ polc következett, de nem a felsõ, hanem az alsó része, és legvégül a felsõ. Ezután megmutattam, hogy most fordított sorrendben is törölgessen, mert az alsókra fölülrõl kosz hullott.
- De hát azzal már végeztem, chief... - nézett rám ártatlan szemekkel.
- Addig nem, amíg piszkos! - mondtam, és belátta, vagy nem, de megcsinálta.
Este mozi. Gyorsan befejeztem a DVD-t, amit Mikolának szántam. Megnéztük, sikert aratott, mindenkinek az elsõ kérdése persze ez volt:
- Kaphatok majd egy másolatot?
Ez nem rossz érzés, csak marhára munka és idõigényes.
Megfáztam, kapar a torkom.
Olvasom Müller Pétert, és beugrott egy novellatéma. Holnap elkezdem, ma nem tudom, mert a mozi után Mikolának másoltam még fotókat CD-re.
Éjfélkor, amikor felmentem a hídra, a barba azzal fogadott:
- Azt fogom nekik írni, hogy... - szóval hat órán keresztül fûnyírózott.

Január 3. kedd, úton Északi-tengeren. Délelõtt elküldte a barba a magyarázó táviratot a hajóbérlõnek. Persze, nem ették a kását olyan forrón... Mert egy dolog fûnyírózni, és azt mondani, hogy:
- Megírom nekik, hogy a Lys Chris a Flying Express, mi pedig a Broken Arrow vagyunk.
Azaz a Lys Chris a Suhanó Expressz, mi pedig a Törött Nyíl.

Nem tudom, írtam-e valahol, ha igen elnézést, de jobb kétszer megmagyarázni valamit, mint egyszer se. Szóval, ha valaki nem tudná, hogy mi a fûnyírózás:
A nyuszi elmegy a medvéhez, hogy elkérje a fûnyíróját. Útközben morfondírozik.
- A medve koma egy rendes szomszéd, biztosan odaadja a fûnyírót. De mi van, ha neki is kell? Akkor biztosan azt mondja, hogy nyuszika késõbb odaadom, most nekem is kell a fûnyíró.
Megy tovább, morfondírozik:
- Igen ám, de mi van, ha mégse akarja odaadni, és azt mondja, hogy rossz? Nyuszika, most nem tudom odaadni, gyere a jövõ héten... mert a medve, ha szemétül letagadja is, azért a barátom, egyszer csak odaadja.
Megy tovább, morfondír:
- De mi lesz, ha egyáltalán nem akarja odaadni, és azt találja majd ki, hogy eladta, csak azért, hogy ne kelljen nekem odaadnia? Hát ilyen rohadék ez a medve...
Odaér a medve házához. A bundás a kertben nyírja a füvet.
- Szervusz nyuszika, mi szél hozott?
- Tudod mit, medve? Cseszd meg a fûnyíródat! - mondja a nyuszi és mérgesen odábbáll.
Szóval a fûnyírózás a magadban való morfondír, amikor beolvasol valakinek...

Mivel a tulaj leküldött egy indítómotort Sunndalsörába, azt Romek beszerelte, és az indítás után darabokra tört, most a gyártó cég képviselõje mindenféle kérdést intéz a barbához. Amint megjött a vonal, mindketten ott nyüzsögtek a hídon, így nem is volt alkalmam arra, hogy az sms vétele után nyugodtan beszélhessünk Encsivel. Ehhez még hozzájött, hogy elhagyta magát az AIS, és egy adatot se írt ki a hajókról, de egy ki- és bekapcsolás után minden helyreállt. Utána megvigasztaltam Dariuszt, hogy a Lys Chrisen is így kezdõdött, és végül szerelõt kellett hívni. Ettõl a kifejezéstõl, hogy "szerelõt kell hívni" a barba már úgy irtózik, mint ördög a szenteltvíztõl.
- A tulajdonos azt fogja mondani, hogy a captain nem tud semmit megoldani, minden elromlik nála... - kesergett, és ennek is van némi igazságalapja, ismerve az embereket, hogy sose önvizsgálattal kezdenek, hanem rögtön a másikra mutogatnak.

Mikola baja

Mikolának valami baja van a fülével. Délelõtt jön:
- Chief, ki kellene mosni a fülem.
- A barbának szólj, õ felügyeli a gyógyszerszekrényt.
- De nálad van a fülmosó.
- Hát ezt mibõl gondolod? - kérdeztem, és tátva maradt a szám a csodálkozástól.
- Romek mondta. Amikor a villanyt szerelte nálad, látta fürdõszoba polcodon.
Leesett a tantusz.
- Ja, persze, van ott egy gumiballon, aminek csõre van - mondtam teljes szívembõl röhögve. - Ha akarod, kimosom vele a füled, de ez privát, és ezt én arra használom évek óta, hogyha szorulásom van, beöntést adok magamnak... Hozzam? Mossam? - kérdeztem vigyorogva.
- No! No! - tiltakozott Mikola.
Este, miután a barba nem adott neki semmit, megvizsgáltam a fülét, mivel nyomásra érzékeny, gyulladásra gyanakszom, és elmentem, hogy adjak neki fülcseppet.
Kinyitom a gyógyszerszekrény vasajtaját.
Ha nem vagyok olyan fürge, mint vagyok, akkor most kevesebb lábujjam lehetne, mert az ajtó úgy esett ki a helyérõl, hogy a sarkával landolt a földön.
Kell nekem mindig csak nyitogatnom, nem? Ezt is meg kellene javítani.

Január 4. szerda, úton, Angol csatorna. Az éjszakai õrség nyugiban eltelt, vajon mi lesz délután? Hál' Istennek semmi különös, ha attól eltekintünk, hogy az AIS-ünk csak nem akar mûködni. Egy hajó se látta a közelünkben az adatainkat.
Mikola jobb füle jobb, már nem fáj, igaz, nem is hall vele. A bal rosszabb, az most kezd fájni. Délután írtam, majd elküldöm a JEL-nek jövõ karácsonyra. Persze, át fogom írni, de az alap megvan. Ja, és a mosógép elromlott.

Január 5. csütörtök, úton, Vizcaya. A mosógép megjavítva. Romek azt mondja, hogy egy nagyon hozzáértõ valaki az ékszíjat fordítva tette rá, és csak ledobta magáról a tárcsa.
A hídon Müller Péter könyvét olvasom, és mivel azt írta benne, hogy a Séth könyvét el kell olvasni annak, akit ez a téma érdekel, hát most azt olvasom esténként a komputeren. Egyelõre annyit csak, hogy furcsa olvasmány, de ha belekezdtem, át is rágom magam rajta.
Délutánra totálisan "bedurrantam". Orvosság nincs a hajón, a gyógyszertár teljesen üres, Codeinnek kéne lenni, nincs, antibiotikum Doxyciclin mindössze egy dobozzal. Az meg kellett Mikolának, mert a füle már erõsen fáj. Odaadja neki Dariusz, de köszönte nem kérte. És miért nem? Na, most fogózz meg:
- Chief, akkor este nem ihatok!
Mondjuk ez igaz. És a kurva vodka fontosabb, mint a füle? Így aztán lecsaptam a gyógyszerre, és azonnal bezabáltam az elsõ szemet.
Este írtam neki CD-t. A zenéimbõl kiválogatta a tetszõket, és készítettem neki egy mp3-as CD-t. Közben arról tartott elõadást, hogy ha Jan hazamegy, akkor visszajönne, mert nagyon megszerette ezt a hajót. Elõször volt nemzetközi legénységgel, eddig csak ukránokkal, na persze a barba német ott is. Ennek nem nagyon örülnék. Nem a személye ellen van kifogásom, hanem az ukránul eszünkkel tele a hócipõm.
Az esti sültmáj cérnametélttel se volt igazán gyere be, de megettem.
A váltója Jan lesz, akivel itt hajóztam az Isartalon vagy öt hónapon keresztül. Majd jókat vitatkozunk megint az amerikai politikán, mert õ nagyon szereti õket, én meg ezek szerint nyilván...

Január 6. péntek, úton, Vizcaya. Bedurrant az idõ, északnyugati, így veszettül billegünk, de megyünk, és ez jó hír.
A rossz az, hogy már nagyon tele a hócipõnk Mikola fõztjével. Ebédre tegnapi borsóleves, tele hússal, ami nem is lenne baj, de a levesbe a hulladékhúst fõzi, mindenféle mócsing, borzasztó. Aztán valami szelet hús, generálszósz, dinsztelt káposzta, knödel. Borzalom, már ami a knödelt illeti (krumpli gombóc, de "knödel" porból). És erre fel, mit kapunk vacsorára? Darek (Dariusz) elborzadva mondta váltáskor:
- Chifu, sült hal van knödellel! Ráadásul a lepényhalat már délutáni kávékor (ez három órát jelent) elkészítette, azóta meleg sütõben tartja, teljesen száraz.
Így aztán a knödelhez hozzá se nyúltam, a halat megettem, száraz, a bõre, mint a tapló...
Csoda-e, hogy éjfélkor megettem egy szelet kenyeret (szokásommal ellentétben)?

Január 7. szombat, úton a spanyol-portugál partok elõtt. Viszont a maradék hal arra jó volt, hogy a hajnali szolgálatban megettem (ilyenkor, mivel hûtõbõl eszem, nem gond, hogy hideg, nyúlós a bõre, a fõ, hogy kenyér nélkül is elveri az éhem.) Úgy érzem, kezd bõ lenni a múltkor Lisszabonban vásárolt nadrág.
Viszont a franc egye meg a fõtt virslijét csigatésztával, ezt adta vacsorára. Azt hiszem, a baj az, hogy lusta megtisztítani egy kiló burgonyát.
Most már rettenetesen tele a hócipõm, hogy állandóan a kajával foglalkozom.
Este nem igazán tudtam aludni. Lefeküdtem én nyolckor, de negyed tízkor felkeltem, mert nem ment az alvás. Inkább egy kicsit fabrikáltam a honlapomat. Tíz körül jön Dariusz:
- Chifi, ez nagy bukás lesz!
Dunsztom nem volt, mirõl beszél.
- Hétfõ reggel kilenckor Port State Controll. Setubalban megfogtak, mielõtt beszálltál, novemberben, letelt a két hónap türelmi idõ, most jönnek ellenõrizni, hogy minden ki van-e javítva? De a járó nem készült el, nincs navtex készülékünk, botrány lesz!
És ebben lehet némi igaza. Én azt mondom, majd meglátjuk. Az én dolgaim rendben vannak, jöhet bármilyen ellenõrzés, naprakész minden.

Január 8. vasárnap, úton, Lisszabon. Éjjel lementem a kambúzába, hogy körülnézzek kaja ügyben. Hát rájöttem, hogy miért ad Mikola mindenféle ínyencséget normális köret helyett. Nincs egy szem burgonya, egy szem rizs... Úgy látszik, ügyesen gazdálkodik.
Érkezés a tervek szerint.

Utána megnyiretkeztem (ahogyan Nagyszékelyben a hajvágást mondták), Romek egészen ügyes fodrász. Azt mondta, hogy levágott hajból 100 méternyi futószõnyeget fog készíteni.
Megbeszéltem Dariusszal, hogy lehozom az asszonyt útra, mielõtt hazamegyek, de ehhez a következõ barba engedélye kell, így egyelõre csak a papírokat intézem. Nimródot ráuszítottam az édesanyjára, hogy tanítsa kicsit angolul, hogy a reptereken tudjon boldogulni. A fiam szeme elõször kikerekedett, de aztán elvállalta.

Január 9. hétfõ, Lisszabon. Hát kérem a pánikért felesleges volt, az ellenõrzés megvolt, nem "ett" meg a port state control officer senkit, így aztán déltõl megint csak nagy nyugi volt. Dariusz kiment vásárolni ebéd után, én meg vacsora után.

Internet café

Vettem egy szép dzsekit, de nem is ez a lényeg. Hanem az, hogy Aldo Marzonától megkaptam a szógyûjteményem eredetmagyarázatát. A bevásárlóközpontban bementem egy internet caféba, és megnéztem a guglis leveleimet. Valójában a beérkezett több mint 100 levél közül ez az egy volt érdekes.
Két dolog lepett meg: az elsõ, hogy a fiumano kifejezést abszolút természetességgel használja, azzal a megkötéssel, hogy benne foglaltatik a trieszti, isztriai, dalmát és fiumei tájszólás megkülönböztetés nélkül. Aztán meglepett pár szó, illetve az, hogy valóban jó helyen keresgéltem. Aminek nem tudtam a jelentését, csak kacifántos körmondatban írtam le hozzávetõlegesen, az a kanizsella volt. Nos ez fiumano: canisela - külsõ folyosót jelent, és az én körülírásomnak is ez a lényege.
Nem hittem volna, hogy a straca is fiumano: strazza, és izzadtságtörlõ kendõt jelent. Azt se hittem volna, hogy a stopa szintén ide sorolandó: stoppa, és kócot jelent, miként a pajol is innen származik: pajol. Azt hittem, a matrikula útlevelet jelent, de nem, fiumánó szó és (útlevélül is szolgáló) tengerészkönyv a jelentése.
És egy horvát szót is találtak: mali ez hajósinast jelent a déli szomszédok nyelvén, de mi is használtuk. Hallatlanul örülök a magyarázatnak, és külön meg kell majd köszönni a szótárban Marzona úrnak és két fiumei segítõjének (mert elküldte a szavakat).

Január 10. kedd, Lisszabon, úton. Éjjel megjött Jan. Én ugyan nem vártam meg, kitettem a betegszoba ajtajára egy papírt, hogy: Isten hozott, itt aludj.
Csak reggel találkoztunk. Amiért megemelem a kalapom elõtte, hogy egy éve megszerezte a 3. tiszti képesítést (most 59 éves). Igaz, tisztként nem dolgozott (mert nem nagyon keresnek nyugdíj elõtt álló kezdõ tisztet sehol, meg kis hajón kapitányi vagy elsõ tiszti képesítéssel lehet csak tiszt).
Remélem többet nem kapunk reggelire megégett hagymás, száraz (mert reggel hat óta áll a sparherd szélén) tükörtojást, mint ma is volt, á la Mikola.
Mikola pontosan délben ment el, se a barba, se Romek nem volt bent, kaját vásárolni voltak a hajónak. Így csak én vettem érzékeny búcsút az ukrán szakácstól, aki havernak kiváló, szakácsnak kevésbé (a mi fogalmaink szerint, mert egészen biztosan jó szakácsa a honfitársainak).
Vacsorára már fasola bretonska (bretagne-i bab) volt (Dariusz szerint: fasola po bretonsku, azaz bab bretonul), az egyik kedvenc lengyel kajám. Ez igazából babfõzelék (ahogyan mi készítjük) egybefõzve hússal és kolbásszal. És ebédkor a spárgakrém leveshez volt pirított kocka! És ez még nem minden, mert a levest tálból kaptuk! Áttértünk az európai stílusra. Mert Mikola szegény kimerte a tányérba, azt hozta, s tette elénk az asztalra.
Jan két hónapot volt az elõzõ hajóján, két napot otthon, és ide hat hónapra jött, ez azt jelenti, hogy Encsinek is õ fõzhet. És azt is, hogy Mikola nem tud visszajönni.
Megvan az utunk: Marín - Amszterdam, bálázott cellulózt viszünk.
Az úttal együtt beköltözött egy kis pánik is.

Ugyanis ki és a berakás tetõ alatt történik, és 18 méter a hangár bejáratának a magassága. Na most. Dariusz megnézte a ship's particularsban (hajó adatai), mekkora a legnagyobb magasságunk.
- Hát úgy néz ki, hogy csak az elsõ árbocot kell letennünk, de ezt nem hiszem el, amíg nem ellenõriztem le személyesen.
S így is tett, az 1:100 méretû hajórajzon megmérte, s örömmel mondta:
- Chifu, megmértem, úgy néz ki, hogy elég az elsõ árbocot letenni.
Mit mondjak, ezt én már biztosan tudtam, amikor elment méricskélni.
Aztán pánikocska van, mert Amszterdamban lesz minden, mi szem szájnak ingere, és fõleg bolondokháza. Szerelõ, szerelõ hátán, élelmiszer minden mennyiségben, fedélzeti és gépészeti anyagok. Így most negyvenkilencszer hallottam, hogy a marini indulásra írjam össze a rendelést.
Meglesz.

Január 11. szerda, úton, Marin. Nem vagyok túl vidám, mert az igaz, hogy a köhögésem jelentõs mértékben enyhült, de nem akar elmúlni. Így szóltam Dariusznak, hogy ki akarok menni orvoshoz. Ötre érkeztünk, sima manõver volt, beálltunk a hangárba, így nem lehet akadálya a berakásnak az esõ se, amelyik biztosan nem fog holnap esni.

Január 12. csütörtök, Marin, úton. Tízre ígérte az ügynök, hogy értem jön, így féltizenegykor Dariusz rátelefonált. Háromnegyedkor már az ügynökségen csücsültem, és vártam, hogy jöjjön már valaki kocsival.

Poliklinika Marin

Egy hölgy jött értem kék bõrdzsekiben és fehér Skodában.
- Ugye beszél spanyolul? - kérdezte a világ legtermészetesebb hangján, mintha a hajózás nélkülözhetetlen feltétele lenne a spanyol nyelv alapos ismerete.
- Egy kicsit... - mondtam az igazságnak megfelelõen.
- Az jó - mondta, csak azt nem, hogy kinek. Nekem, vagy az orvosnak.
A poliklinikán is ezzel jöttek.
- Beszélek mediterránul - mondtam magamban vigyorogva.
- Az milyen? - kérdezte nagyot nézve az asszisztens kislány.
- Kicsi spanyol, kicsi portugál, és sok olasz...
- Az olasz jó, akkor tudunk beszélni - válaszolta, természetesen spanyolul. Ezek annyival jobb népek, mint a franciák, hogy itt nem tudnak, a gall kakasék pedig nem tudnak, de ha igen, akkor meg nem akarnak angolul beszélni.
Aztán jól otthon éreztem magam, vagy egy órát kellett várnom, mire bejutottam a doktor kisasszonyhoz. Az elsõ kérdést nem ismétlem, mert unalmas, és azt válaszoltam, hogy kicsit, de ez neki untig elég volt, mert innen ezer kilométer per órás sebességgel mondta és kérdezett spanyolul.
Azért nagyjából megértettem, õ is engem, végül egy bronchitiszben kiegyeztünk. Adott valami tasakos gyógyszert, amit 10 napon keresztül szedjek, és ha nem segít, akkor röntgenre ki kell mennem.
Remélem, nem kell.
Jan spenótlevessel várt. Sokkal jobb, mint Mikoláé, pedig azt is szerettem! És gulyás (pörkölt) volt, tésztával, de semmi currys karfiol, vagy fõtt zöldbab hozzá, csak uborkasaláta!

Január 13. péntek, úton, Vizcaya. Ez egy nagyon szerencsétlen nap, ami a dátumot illeti, de például, elõttünk nem futhat át fekete macska az úton, miként otthon bárkivel megeshet!
Éjjel nagyon meglepõdtem, mert két tasak por bevétele után úgy éreztem, mintha elfújták volna a köhögésem. Aztán befordultam, a szelet hátulról kaptuk, és behozta az összes füstöt a hídra, így onnan kezdve megint köhögtem...
Elkészültek a filmek, hogy elkészíthessem az elsõ DVD-t errõl a behajózásról, de négyszeri nekifutásra se fejezte be a program, mindegyik DVD-t kidobhatom. Dunsztom sincs, miért csinálja?
Most töredezettség-mentesítettem a vincsesztert, kitöröltem a segédfájlokat, nekiugrom ötödszörre is, és ha nem megy, akkor nagyon dühös leszek ám!
A vihar hátulról jön, így laikus elképzelés szerint tol, annyi az igazság, hogy nem fog vissza. Gyenge kilenc csomókat megyünk.

Január 14. szombat, úton a Vizcayán. Jannal beszélgettünk, és elmondta, hogy fõzött már hajón ukránoknak. Azoknak nem az volt a bajuk a szakáccsal, mint nekem Mikolával, mert például, megreklamálták, hogy nem jól készíti a tojást. Mert forrón adja. Biztosan lusta ahhoz, hogy reggeli elõtt két órával elkészítse, hogy mire asztalhoz ülnek, jól kihûljön. Volt, aki kifejezetten azt kérte, hogy tegye hûtõbe. És miként nekem a sok tésztától, úgy nekik a sok krumplitól lett kiütésük.
Nos, ezek igazolják, hogy Mikola jó szakács az ukránoknak, csak az nem passzol a képbe, hogy Jan szerint két liter leves elég volt a tizenkét fõs személyzetnek, mert alig ettek levest. Mikola ezek szerint azért duzzoghatott ránk, hogy megettük három nap alatt a következõ két hétre fõzött levest?
Szombat lévén eintopf volt, régen ettem ilyen finomat.

Január 15. vasárnap, úton, Angol csatorna. Az Istennek se tudok kilábalni a köhögésembõl. Pedig tegnap már azt hittem, hogy hipp-hopp, elfújta a szél. Aztán a motor füst miatt jött rám, ma hajnalban meg nem tudom, mitõl... mintha kaparna is a torkom, pedig állandóan nagykabátban járok, a torkom védve, nem értem, nem tudom...

Jobourgnál megjött a vonal, jött is Encsike sms-e, aztán beszéltünk, aztán pedig volt "pengeváltás", három-három sms-ben megvillantottuk éles eszünk... Teljesen feldobódtam, hiába szomorú az idõ, ilyenkor van min elmélkednem.
Most dolgozom fel Aldo Marzona úr anyagát, nagyon élvezem az egész szótárkészítést, most megint az az érzésem, hogy közel vagyok a végéhez, de már így is összegyûlt vagy tizenöt "új" szó az olasz nyelvész számára, aztán otthon Bajai Árpitól várok még szavakat (azt mondta, összeírt vagy 400-at, de õ akarja kiszemezgetni, a gyûjtésem ismeretében. Aztán Edelényi Iván és Csellei László öreg parancsnokoknak is elküldtem, ha hazamegyek, akkor elmegyek hozzájuk személyesen, hát ott is "csurran-cseppenhet" pár szó... szóval még nagyon nincs itt a vége, remélem! Egyelõre 956 szónál tartok, sajnos dr. Hartványi Tamás anyagát jól meg kellett húzni, mert (ez nagyon is természetes) sok volt az átfedés, ami nekem már megvolt, és sok olyan szót is elküldött, ami semmi esetre se tartozik a "Hogyan mondják tengerészül?" szóhalmazba.
Természetesen a vitorlás szavakra gondolok, és még akkor is kihagyom, ha nagyon "átmenteném" a köztudatba, mint például a "fogás"-t a reffelés helyett, ami a vitorla kurtítását jelenti (a mai vitorlázóknál is), vagy a krajcolás (kreuz) helyett a lavírozni szót.
Azért ezt a vitorlás szótárt is össze kellene állítani, csak a régi-régebbi szavak összegyûjtése szinte lehetetlen.

Január 16. hétfõ, úton Dovernél és az Északi tengeren. Nagyon kell igyekeznünk, hogy ma megérkezzünk. Szerintem a zsilipbõl csak holnap érünk ki.

Bogdan és a teremtés

Éjfélkor Dariusz ezzel búcsúzott:
- István, ha látod a Themesternt, akkor mindenképpen keltsél fel, akarok Boguszsal beszélni! Legkésõbb hajnali ötig meg kell jelenjen az AIS-en a hajó. - Ezzel lement a hídról.
Bogusz (Bogdan) az ottani barba, majdnem telekszomszédja Dariusznak.
Hogy elmenjen öt perc az õrségbõl, kedvtelési célzattal végignéztem a hajókat az AIS képernyõjén. A második oldalon ott a Themestern, mindössze 12 mérföldre tõlünk, mindössze 10 fokos irányban, ez azt jelenti, hogy most megyünk el egymás mellett.
Hívtam a barbát.
Rohant, és azonnal meghívta a hajót a VHF rádión. Az ügyeletes tiszt jelentkezett annak módja szerint.
- Keltse fel a parancsnokot, mondja meg, hogy Gruby Darek akar vele beszélni.
Hosszasan tartott, amíg a fülöp-szigeteki második tiszt elraktározta magában a lengyel nevet, és aztán válaszolt:
- Sajnos nem lehet, egykor kell keltenem, késõn feküdt... majd egykor.
- Akkor fél egykor, de akkor keltse fel! Ne féljen, nem eszi meg magát, a legjobb barátja vagyok.
Dariusz el, én tettem vettem fél egyig. Akkor visszajött a barba, hívja a hajót.
- Azt mondta a captain, nem kel fel, majd egykor... - hazudta nyilvánvalóan a második tiszt. Egyszerûen félt felkelteni, mint késõbb ez ki is derült.
Dariusz egy szívhez szóló "fuck you"-t üvöltött a rádióba, amit a filippínó a szívére vett.
- Nem neked, hanem a helyzetnek szólt... - hazudta Dariusz, amint ez késõbb ki is derült.
Elment a kabinjába, de meghagyta, negyed kettõig hívhatom, ha jelentkezik, a barátja.
- Darek... - hallom egy óra tíz perckor, nagyon diszkréten a 16-os csatornán, mintha nem akart volna "felébreszteni".
Innen sima ügy, több mint fél órát tépték a szájukat. Valamit értettem belõle, ezért megkértem Dariuszt, mondaná el pontosan, mi is volt Bogdannal a varsói reptéren?
- Most szállt be Kielben a hajóra - kezdte. - Amikor a hajón megtörtént az átadás átvétel, elsõnek a papírjait akarta rendezni. Az útlevél, tengerészkönyv és a tiszti patent rendben, de a többit nem találta. Ha valaki most azt gondolja, hogy a lényeg megvolt, minek idegeskedni, az téved. Ugyanis az orvosi papír legalább olyan fontos, mint bármelyik, a GMDSS bizonyítvány is, meg minden más.
- Arra határozottan emlékezett, amikor a varsói reptéren kinyitotta a laptopja táskáját, mind ott volt, mert ezeket ott tartotta. A biztonsági õr megnézte, minden rendben, visszacsukta, és innen nyoma veszett. Bogusz legalább 12 órát telefonált, hogy visszaszerezze a papírjait. A varsói reptérre, aztán felkutatta a taxist, aki a hamburgi reptérrõl elvitte, meg a jó ég tudja, hogy kit nem, de bizony hiába. Teljesen kikészült idegileg.
Ezt, mondjuk, meg tudom érteni!
- Nem tudta, hogy mihez kezdjen... Kétségbeesésében felhívta a feleségét, és elpanaszolta, hogyan járt. Jó sokat beszéltek.
Azt tudjuk, hogy az ilyen kibeszélések megnyugtatóan tudnak az emberre hatni.
- Befejezték a beszélgetést, aztán tíz perc múlva hívta az asszony. Az összes irat ott volt szépen összekészítve a komputerasztalon, nyilván még most is arra vártak, hogy Bogdan betegye a laptop mellé. Erre mit lehet mondani?
A kézenfekvõ válasz az lenne, hogy hülye. De ez azért nem ilyen egyszerû.
Mert a lehülyézés azok fegyvere, akiknek nincsenek érveik, és képtelenek beleélni magukat egy adott helyzetbe, de legfõképp: tökéletesen híjával vannak a fantáziának.
Mert én nem kételkedem abban, hogy Bogdan valóban látta a varsói reptéren a laptop táskájában az iratait. Nem is olyan túl régi olvasmányomnak egy megállapítása, hogy a kvantumfizika egy ága szerint, egy cselekvés hatására számtalan elágazódás következik be, és mindegyik egy-egy független valóságként él tovább. Bogdan is így járhatott. Amikor letette az iratait az asztalra, onnan kezdve olyan valóságot követett, amiben a következõ lépés az volt, hogy az iratait betette a táskába, és ezért ott látta õket a varsói reptéren is, amikor kinyitotta ellenõrzésre. A hajón pedig átkerült abba a valóságba, amelyikben a táskát üresen hozta. Ezért eszébe se jutott, hogy otthon keresse, a feleségét kérdezze errõl.
Ha ezt így nem fogadod el, akkor a legalább gondolat teremtõ erejét ismerd el, és megint ott vagyunk, hogy Bogdán gondolatai által teremtett világban a dokumentum vele utazott.
Ez sokkal közelebb áll hozzám, mint a kvantummechanikai megfogalmazás. Ugyanis a gondolat teremtõ erejét én is megtapasztaltam, hát ez számomra könnyebben elfogadható. Nem kell ezen mosolyogni se, mert ezt mindenki megtapasztalhatta, aki írt már regényt. Nem önéletrajzi ihletésût, amelyik minden emberben benne van - a saját élettörténete -, hanem egy "általa kitalált történetet" vetett papírra. Kénytelen vagyok idézõjelbe tenni, mert nyilvánvaló, hogy nem én találom ki a történetet, én csak a kezdeti szituációt képzelem el, és a képzeletem teremt egy valóságos világot, amibõl én éppen csak annyit látok, ahol az adott regényem éppen játszódik. De ettõl függetlenül az a világ létezik, teljes egészében, különben hogyan létezhetne, hogy belépnek nem tervezett (és teljesen kész karakterû) szereplõk a történetbe, és képesek teljesen elvinni más, sokszor egészen elképesztõ, irányba az eseményeket.
Erre apa azt mondja, hogy ez pontosan így van, és azért, mert ez pontosan így van, és õ is át kellett, hogy élje ezt.
Amikor elkezdtem írni 1995-ben, akkor egy novellát akartam írni, és azt a búcsút megörökíteni a kikötõben, ahogyan Encsi és a három asszony látta a Ceglédet elindulni, és elveszni a trieszti öböl horizontja alatt. Szívfacsaró helyzet.
A valóságban Király Aladár kislánya oldotta fel a feszültséget, azzal, hogy belekotyogott a nagy, fájdalmas csendbe:
- Anya, ha én ezt az iskolában elmesélem!...
Erre tértek magukhoz az asszonyok... nem mesélem tovább a valóságot.
S mi történt abban a világban, amit én teremtettem?
A helyzet nagyjából hasonló, mint a fent vázolt. A feleségek roskadoznak, elérzékenyültek, sírdogálnak, s le akartam írni az adott mondatot: "Anya, ha én ezt az iskolában elmesélem!".
De nem tudtam. Akartam, de nem ment, s azért nem, mert a "regény valóságában" a kislány az anyja elé állt, és azt kérdezte:
- A Marika néni miért nem jön velünk?
S nekem nyilván azt kellett leírnom, hiszen az történt abban a valóságban!
Addig nekem fogalmam se volt, hogy a hajón van egy Marika néni. De amint a kérdés elhangzott, megláttam amint a murádán könyököl és... és innen megindult a regény. Rögtön tudtam, hogy már regényt írok és nem novellát. Rögtön tudtam mindent errõl a világról, hiszen én teremtettem, semmin nem kellett gondolkoznom, csak figyelnem az eseményeket, és leírnom õket.
Ez egy egészen fantasztikus és fõleg hátborzongató érzés!
Lehet, hogy erre a kívülálló azt mondja, hogy ez nem más, mint az ihlet, nem tudom (magammal kapcsolatban nagyon nem szeretem ezt a szót, borsódzik tõle a hátam). Én viszont azt tudom, hogy ez valóban teremtés. Ez - innentõl kezdve -, egy létezõ világ. És hiába fejeztem be az utolsó oldalon, az a világ tovább mûködik, az tovább létezik, a szereplõk, és a többi lakója mind-mind valóságos, és létezõ. A saját szemszögükbõl. Õk nem tudják, hogy én találtam ki õket. S abban a tudatban élik a mindennapjaikat, hogy az övék a legtökéletesebb valóság.
Innen már csak fel kell tenni a kérdést: a mi világunkat ki írja-írta?
Aki kitalálta az Ádám és Éváról szóló "regényt"?
Vagy az, aki elképzelte, hogy mi lenne, ha a semmibõl egy õrült robbanás következtében egy világ keletkezne? Mert ha elképzelte, akkor az meg is történt!
A másik ilyen tapasztalatom akkor szereztem, amikor a Gudrunt írtam. Aki olvasta, az tudja, látszólag egy kalandregény, tele akcióval. Elismerem, ez a látszat. De amiért megírtam, az a mintegy harminc oldal a végén. Ennek írásakor sokkal jobban átéltem a teremtés élményét. Ezt úgy akartam megírni, hogy vázlatot készítettem, s igyekeztem tartani. De nagyon hamar kiderült, hamvába holt ötlet, mert képtelen vagyok tartani magam a vezérvonalhoz. A két szereplõ sose oda ment, ahova akartam, mindig mást mondtak, mint az írás elõtt elterveztem, hát hamarosan feladtam, és írtam, ahogyan történtek az események. S mivel az egész amúgy se a "valóságban" játszódik, hát valójában nem érdekelt, mert látszott, hogy pontosan oda igyekszik a két szereplõ, ahova szerintem is menniük kellett.
S a végén kiderült, aminek ki kell derülnie, s a végén ott lóg a kérdés a levegõben: kié a valóságos világ? Azé, aki játssza a játékot? És mennyire valóságos az, ahol Gudrunnal eltölt egy hosszabb idõt? És vajon az õ valóságosnak vélt világa - mert a gyerek ezt meg is indokolja: mert az enyém a valóságos! - vajon nemcsak egy hasonló játékban létezik?
Ez az én "komputer szindrómám", ami sokkal elõbb kialakult bennem, mint a Mátrix címû mozi megjelent, ugyanis valaki azt írta a Gudrunról, hogy a Mátrix ihletett meg. (Na, most illene ide a "hülye" jelzõ...)
És ha valaki ezek után is azt mondja, hogy ez mese habbal, az üsse fel az orosz (vagy világ-) irodalomtörténetet, és nézzen utána, hogy Tolsztoj két héten keresztül küzdött egy fél oldallal, ugyanis Karenina Anna nem volt hajlandó felmenni a szállodába Vronszkijhoz, s az írónak mindenféle trükköt ki kellett találnia, amíg végre úgy megírhatta, ahogyan elképzelte, s megszülethetett a világirodalom egyik legszebb szerelmi jelente.

Este nyolc körül rohan a barba a szalonba. Éppen filmet néztem.
- Chief, very big problem! Elszúrtad a távolságot. Két órával késõbb érkezünk. Nagy-nagy probléma! - mondja, és ingatja a fejét.
Felmentem a hídra, hát valóban igaza van, elkövettem egy számcsavart, ebbõl adódott a hiba.
- Most mit csinálok? - kérdezte. - Mindenki azt mondja majd, hogy hülye a barba. Most hogyan mászom ki ebbõl? - kérdezi mérgesen.
- Sehogy. Nem kell semmibõl se kimászni, mert senkit nem érdekel.
Meghökkenve nézett rám.
- Ezt hogy érted?
- A munkakezdést nem befolyásolja, ezen kívül senkit nem érdekel.
- Az nem úgy van!
És mégis úgy lett. Senkit nem érdekelt, hogy két órával késõbb érkeztünk.

Január 17. úton, Amszterdam, úton. Egy órára értünk a zsiliphez, egy órát rostokoltunk, fél négyre kötöttünk ki, itt is hangárban, négy után kerültem ágyba.
Fél hétkor kelés, mert hétkor kezdenek.
Reggelizni még normálisan tudtam, de aztán beindult a verkli.
Megjött Michael, a Dirks cég szerelõje. Egy indítómotort, egy kormánymotort kellett megjavítania és a Navtex panelt betenni az idõjárás fakszimilébe.
Hamarost megjött némi kenõanyag, és oldószer, hordjuk be. Megjött a kenõolaj, Romek elkezdte vételezni. Nyomta a teherautó a csövön rendesen. Oly annyira, hogy - életemben elõször ez is megtörtént - túlfolyt a tankból, ki a fedélzetre.
- Stop, sztoj, állj, zárd már el! - kiabáltam.
Romek úgyszintén, de õ megtûzdelte némi kurwával és pierdoléval is (ezt ne fordítsuk le). Csap elzárva, a gépész majdnem sír. Én, meg mint akit puskétából lõttek ki, rohantam fûrészporért, meg rongyokért, hogy dugjuk be a kifolyócsöveket, nehogy kiömöljön a folyóba.
Romeknek innen megvolt a napi programja. Ha nem adódott más, olajtalanította a fedélzetet, bezsákolta az olajos rongyokat, elszórakozgatott.
A legnagyobb olaj közepette megjöttek a Sailorék, a rádiószerelõk. Õk egész nap itt voltak, mert valóban megjavították a készüléket. És hogy legyen hab is a tortán, egy vámcsónak kötött ki mögénk, és szépen belibasorozott a narancsszínû overallos black geng. Ami azt jelenti, hogy õk most az egész hajót átvizsgálják. A kabinvizsgálatot megvártam, semmit se találtak, mert nem is volt mit. A fiatal vámosokat a parancsnok elõreküldte, õk bemásztak a lánckamrába, kinyitották a fore peak tankot, mind a három emeletét átvizsgálták.
- Legalább azt mondja meg, jó állapotban van? - kérdeztem.
- Igen, de lemehet és megnézheti... - mondta vigyorogva a vámos.
- Én ugyan nem! Hogy olyan koszos legyek, mint maga?
- Nem számít! Monden nap új overallt kapunk! - válaszolt a fiatalember, én meg arra gondoltam, hogy nekem a Marlow-tól most sikerült elõször behajózáskor szereznem egyet!
Vesztemre mentem hátra, mert megjött az élelmiszer, amit a tulaj rendelt a hajóra. Négy raklap kaja. Lejártam a lábam, mire beszedtük. Közben megjött a tulaj, õ is hozott kaját, meg fedélzeti és gépész anyagot, azt is szabad volt behordani.
Közben korszakalkotó felfedezést tettem: ahogyan korosodik az ember, egyre magasabb lesz. Ez teljesen nyilvánvaló, mert egyébként miért tartana sokkal hosszabb ideig lehajolni a földig? Nem?
Hordás közben arra gondoltam, hogy meg kéne puszilni a cipõmet, mert nem fájt a menés, csak fárasztott a sok mászkálás, de az piszkosul. És még csak egy óra volt!
A kaja eltevése után gondoltam egy nagyot és merészet, s elmentem ebédelni.
Ebéd közben Mr. Scheepers azt mondja, hogy valahonnan ismerõs vagyok neki.
- Ja, az lehet - mondom - a két utóbbi szerzõdésemkor a Lys Chrisen voltam, négyszer találkoztunk, elõtte meg az Isartalon is.
Így hát elképzelhetõ, hogy most már dereng neki a fizimiskám, persze neki is van némi igaza, mert az Isartalon akkor bozontos szakállam volt. De akkora, hogy Ferihegyen Szabolcs shalommal köszönt, amikor meglátott, és megkérdezte: - Vizet is tudsz fakasztani a sziklából?
A Lys Chrisen is láthatott a tulaj, de ott majdnem kopaszon, hárommilliméteres volt a hajam, most meg Romek megnyírt, ennek tetejébe felvettem a biztonsági sisakot aminek a pántjai barázdákat sajtoltak a hajamba, hát frankón olyan a fejem, mint egy zilált vécékefe. Csoda, hogy rémlettem az öregnek.
Ebéd után a két matróz nagyban ügyködött, hogy a tetõ alá beszorult járódarut kiszabadítsák. Ki is jött, csak éppen a gémtartó kötele szakadt el, baromi nagy durranással.
A rakodásnak negyed négykor lett vége. Jött a révkalauz, de várni kellett három térképre.
Ja, volt a radarszerelõ is, meg a raktár hidraulikát is meg akarták javítani, de nem lehetett, mert a tulaj csõcserét rendelt meg, holott egy szelepdoboz folyik orrán-száján, de ezt már nem mondom el. Ezek csak azért lennének érdekesek, mert ezek a népek sose a szakácsot keresik, hanem a chiefet, s nekem kell velük rohangálnom, és ha valami kérésük van, akkor is én vagyok nekik kéznél...
Manõver, egy óra a hídon, zsilipelés, és ezzel lejárt a szolgálatom. Vacsorázni még volt erõm.
Utána a kabinban ücsörgés és naplóírás.
Most azon gondolkozom, hogy menjek-e zuhanyozni, vagy aludjak-e büdösen?

Január 18. szerda, úton, Flushing. Hajnali kettõre tette Dariusz az érkezést Steenbank pilotállomásra, de nem volt révkalauz, hát várni kellett, fél négy körül szállt be, hatra kikötöttünk, azonnal beájultam az ágyba, s csak fél délben tértem magamhoz.
Mivel rakodni csak holnap reggel kezdenek, ezért szépen beosztottam magamnak a napot. Vacsoráig a térképeimet raktam rendbe, elkészítettem az útvonalat Bordeaux-ba és onnan La Corunába. Vacsora elõtt kabint akartam rendezni, de megjött a stivador, és felvidított azzal, hogy hatkor kezdenek. Az ügynök jól felhúzta Dariuszt, hogy vigyázzunk, mert lehet, hogy szakadt és koszos bálákat is be akarnak rakni, azt feltétlenül utasítsuk el.

- Chifi, valakinek állandóan felügyelni kell a berakást, és kíméletlenül vissza kell utasítani minden szakadt bálát. - Ezt úgy mondta, mintha az élete függne a berakástól.
Aztán amikor elkezdték a rakományt hordani, majdnem röhögõgörcsöt kaptam. Ha minden szakadt bálát visszaküldünk, akkor ítéletnapig is itt állhatnánk, mert mindegyiknek ramaty állapotban volt a csomagolása. Így, jobb híján elkezdtem vadul fényképezni, hogy bizonyíthassuk: így rakták be. A barba meg surveyort hívott.
A rakodás alatt egyfolytában a rohadt nénikéjét szidtam minden sajtfejû stivadornak, meg kikötõi melósnak, hogy így elrontották az estémet.

Január 19. csütörtök, Flushing, úton. Rendes idõben kezdték a melót. Ötre végeztek. Belegondoltam: ha minden az eredeti terv szerint megy, akkor 23.15-re lettek volna kész, mert tegnap ekkor mentek el. És akkor lehettem volna egész nap, és utána a szolgálat. Így mégis jól jártunk, hogy tegnap este jöttek dolgozni. Visszaszívva a sajtfejû, és a melósok rohadt nénikéje, mert ezek elõrelátó rendes népek!
Így manõver után alaposan kialudtam magam.

Január 20. péntek, úton, Angol csatorna. Enyhe mozgás, semmi más. Olvasom Reményik László könyvét, a "Neked könnyû..." címût. Furcsa: mintha két könyv lenne. Egy pergõ, izgalmas, érdekes, és egy unalmas, érdektelen, álmosító...
Végigvezeti az olvasót az életén. A boldog gyermekkortól a megvakuláson át a boldog nem látás állapotáig. Így kell, hogy írjam, mert kiderül a könyvbõl: emberi tartással, akaraterõvel a legmélyebb és legsötétebb gödörbõl is ki lehet mászni, még ha keservesen is, és lehet boldogan élni akkor is, ha tudod: valami olyasmit vesztettél el, ami ki nem fejezhetõ, amit nem lehet értékén megbecsülni, amíg a tied! A könyvet becsukva nem azt mondtam, hogy:
- Hát, igen, azért lehet így is élni... - hanem valami olyasmi motoszkált bennem, hogyha valami tragédia történne velem, akkor csak így szabadna túlélni, ahogyan Reményik László tette.
Olvasás közben sokszor az az érzésem támadt, hogy a szerzõ "úri passziója" az, hogy úgy tesz, mintha nem látna. Amikor a túráiról ír, képtelen vagy elhinni, hogy ez az ember nem lát. Olyan élénk színekkel ecseteli a természetet, olyan élethûen mutatja be a környezetét, hogy kedvet kapsz rá te is: be kell járni ezeket az útvonalakat, hiszen ismered, nem tévedhetsz el a meredek kaptatók közötti hosszú ösvényeken sem, mert tudod "melyik fánál kell befordulnod", hiszen magad elõtt látod a tájat, a kék és zöld jelzéseket, az ezerszínû õszi erdõt, az óvatosan lépdelõ vadakat.
Talán az, hogy olyan hangokra is felfigyel, amit mi, látók elengedünk a fülünk mellett, tanúsítja, hogy mégiscsak van oka annak, hogy az író Kicsi (a vakvezetõ kutyája) hámját tartva, s fehér bottal a kézben halad túratársai között, illetve legtöbbször elõttük.
Szóval a könyv jó.
Érdemes elolvasni. De azért látszik, hogy Reményik most próbálkozik az irodalommal. Amit eddig írt, azok interjúkötetek voltak. (A "Kicsivel könnyebb" címût és a negyedik kötetét nem ismerem.) Ebben a könyvben én új oldalát ismertem meg: csodálatos szép mondatokat tud írni, sokszor túl szépet is, sokszor iskolai dolgozat ízût. De az, hogy így tudja megfogalmazni, hogy a kutyája álmából ébredt - Kicsi kiásította magából az álom utolsó filmkockáit -, bizony "nem semmi"!
Apropó Kicsi. Nagyon jó ötlet, hogy amikor túráznak, akkor sokszor láttatja a tájat és az eseményeket az emberien okos kutya szemével. Amikor a kutya gondolatai következnek elég lett volna annyit írni, hogy Kicsi, és kettõspont. Az író viszont mindig más mondattal jelzi, hogy most majd a kutya beszél, és ez sokszor nyakatekert, egészen a modorosságig. És ha be is vezette a kutya gondolatait, meg kellett volna tenni, hogy le is zárja, mert bizony sokszor zavaró, hogy nem tudom, most az író-narrátor beszél már, vagy még mindig a kutya.
De azt hiszem, ez nem az író "sara", erre a kötet szerkesztõjének kellett volna odafigyelni, miként arra is, hogy a magyar nyelvben az írott párbeszédnek nem azok a szabályai, amit a kötet néha követ. (Nem helytelen, de zavaró a sok párbeszéd, egy bekezdésbe sûrítve.)
És talán szintén a szerkesztõnek, vagy a lektornak kellett volna felhívnia a figyelmet az egységes nyelvezet fontosságára. A narrátor-szövegbe nem kerülhet bele - éppen akkor, amikor "hemzsegnek" a szép mondatok - a "kiskereskedelmi egység" (itt bizony nevetséges) szakkifejezés. És néhány alkalommal másutt is használ nem odaillõ, szleng kifejezéseket.
Sok mindent tud az író, de egy rettentõen fontos dolgot még nem: a boldogságról, arról, hogy minden nagyon szép, minden nagyon jó, arról nem lehet és nem is érdemes írni. Mert egy boldog harmincéves házasság pontos története ez: és boldogan éltek, amíg meg nem haltak. Ez a szükséges és elegendõ szöveg arról, hogy boldogság, jóság, gondtalanság meg minden a világon...
A könyve elején gyermekkoráról mesél. Gyönyörû mondatokkal mondja el a még gyönyörûbb gyermekkori élményeket. A baj csak az, hogy - miután egy elõzõ részben leírt két esetet, ami a szeme világának elvesztését vetíti elénk - állandóan azt várom, hogy történik valami ezzel kapcsolatban. Vagy legalább a sztoriknak legyen valamilyen csattanója...
De sajna nem.
Mindössze annyi, hogy boldog vidéken, hogy remekül érzi magát az osztálykirándulásokon, és hallatlanul jó dolog túrázni.
Vagy hatvan oldalt nyugodtan ki lehet hagyni, és akkor egy fantasztikusan érdekes, izgalmas, letehetetlen könyvet tartana a kezében az olvasó. Ugyanis ezeken a hosszú oldalakon keresztül semmi se történik. Már olyasmi, ami a könyvhöz tartozna, olyasmi, ami elõreviszi az eseményeket. Kétségtelen, hogy ezek szép élmények Reményik Lászlónak, és azoknak, akik részt vettek a leírtakban, de mindenki mást untat. Mert tízmillió honfitársammal együtt én is voltam (vidéken) gyerek, én is voltam turistaúton, hasonlóak az élményeim, tehát állandóan azt vártam, hogy mikor történik valami, ami a vaksággal kapcsolatba hozható esemény. (Mert ugye ez a vezérfonal, és minden, amit ezzel kapcsolatban ír, az tele van feszültséggel, izgalmas, érdekes, mozgalmas, nem lehet letenni.) Így aztán hosszú oldalakon keresztül csak beleolvastam a bekezdésekbe két-három szó erejéig és lapoztam.
És milyen érdekes: amikor újra a túráiról ír, már megint érdekes, pedig egészen hasonló, mint amit középiskolásként átélt. De az, hogy immár nem lát, állandóan ott lebegteti a kérdést: hogyan oldja meg a következõ, maga vállalta feladatot, ami része a nagy elhatározásnak: a 2004-es esztendõben kettõezer kilométert gyalogol, illetve túrázik. És ezt még túl is teljesítette!

Január 21. szombat, úton, Angol csatorna, Vizcaya. Semmi érdemleges. Olvasok, térképet javítok, adminisztrálok.

Január 22. vasárnap, úton, Vizcaya. Semmi érdemleges. Olvasok, térképet javítok, adminisztrálok. Még Lisszabonban vettem két üveg bort, az egyiket ma kinyitottam. Óvatosan kóstoltam meg, mert attól tartottam, hogy portói van benne. Nem is csalódtam. Ezek a portugálok olyan rufkósak, hogyha az üvegre azt írják, hogy Porto, akkor azt is tesznek bele! Szóval miután számítottam rá, nem ért villámcsapásként, hogy édes (de milyen jó) vörösbort iszom. Persze ez inkább vermut (szerûség), szóval azért nem rossz ám!

Január 23. hétfõ, úton, Bordeaux. Ez a Bordeaux kísértetiesen hasonlít bármelyik angol városhoz, vagy némethez, vagy hollandhoz... Ugyanis a folyón levõ ipari rakpartok nem sokban különböznek, akár hol is vagy ezen a kontinensen.
Szóval megjöttünk.

Hajnali fél ötre kérte Dariusz az érkezést a bejárati bójához, és ezt másodperc pontosan hoztam. Ekkor jött õ, hogy most már beviszi a hajót, ha akarok, mehetek aludni.
Akartam.
Délután kettõkor kezdték a kirakást.
Encsi felhívott. Vagy tizenöt percen keresztül vezette be a mondandóját, már el nem tudtam képzelni, hogy mi történhetett, aztán végül kibökte, hogy M. Juditnak, a kiadó fõszerkesztõjének rettentõen tetszik a kézirat (Mocsárvirág - Mi lenne ha...), és azt kérte, hogy ha a saját kiadóját nem érdekelné, akkor másokat is megkereshessen.
Azt azért megmondom õszintén, hogy nagyot csalódtam volna, ha nem tetszett volna a kézirat, de akkor is néznék ám nagyot, ha a kiadó két kézzel kapna utána. Ugyanis minden a tulajtól függ.
Viszont ami valami álomszerû, hogy azt kéri: hadd írjon filmforgatókönyvet a könyvbõl. Írjon, illetve sokkal jobb lenne, ha megvárna vele, és együtt írnánk, mert nem lenne rossz azt is megpróbálni, hiszen Tarján Tamás azt írta levélben, hogy a Gudrunban egy remek film lehetõségét látja.

Január 24. kedd, Bordeaux. Csendesen indult a nap, hogy aztán fél kettõkor beüssön a krach: megjött a Port State Control és természetesen eddig egy lépés se történt járó ügyben. Illetve annyi, hogy Amszterdamban ugyan megkaptuk a csöveket, amibõl ideiglenes korlátot készíthetünk a kitört platform helyére, csak épp idõ nem volt, meg lehetõség.
Na, most azonnal lett idõ is, meg lehetõség is. Ha holnap délig nem készül el Romek, akkor letartóztatják a hajót. Így van program, szinte egész éjszakára.
Engem nem fogtak meg, annyi megjegyzést kaptam, hogy a rescue boat (ami mentõcsónak helyett van) két vékony drótkötelét ki kell cserélni. Azt még ma elintéztem, mert a matrózok a külhéjat festik, hát ne kelljen abbahagyniuk.
Vagy tíz napja beszélgettünk Encsivel, és akkor azt mondta, hogy a Mikola sztorit (a fülmosó pumpával) milyen szemléletesen írtam le a levélben. Akkor ezen átsiklottam, csak valami nem oké, ezt határozottan éreztem. Aztán most Dovernél beugrott, amikor beszéltünk, és rákérdeztem:
- Honnan tudsz a Mikola sztoriról?
- Hát a leveledbõl.
- Az lehetetlen. Hiszen még nem küldtem el.
- Na, ne beszélj badarságokat, olyan jópofán írtad, még apától is kérdezni akartam, hogy mit szól hozzá? - Jó, akkor keresd elõ a levelet, és nézd meg!
Aztán az érkezéskor még nem nézte meg az asszony a levelet, de ma igen, és este fél kilenckor felhívott.
- Nincs meg a sztori. Nincs a leveledben! Ez nem lehet igaz, mert olvastam, határozottan tudom, hogy olvastam!
- Nem is lehet, mert még nem vitte el a levelet az ügynökség, holnap megy el, amiben megírom!
- De én azt már olvastam! - és majdnem szó szerint elmondta, hogy mit írtam az esetrõl.
Akkor most mondja meg valaki, hogy hogyan lehet ebbõl gyöngyöt fûzni?
Hova is tegyem ezt a sztorit?
Lehet, hogy háromszáz éve boszorka lett volna az asszony?

Január 25. szerda Bordeaux, úton. Hideg van. Na, nem annyira, mint otthon, de a plusz 1-2 fok reggel csípõs tud lenni, fõleg akkor, amikor soha az életben nem vigyáztam még magamra ennyire, mint most, hogy ne fázzak meg.
Délelõtt megvizitált a két Port State Controll tiszt úr, meg voltak elégedve mindennel, hiszen Romek hajnali háromig dolgozott a korláton, de nagyon szépen összehozta. A rakodásnak fél háromkor vége, indulás, ennyi. Tegnap kitöröltem, majd újratelepítettem a DVD író programot, és minden gondom megszûnt, megírtam mindenkinek (Dariusz, Romek, Jose és Vincente) a DVD-t.

Január 26. csütörtök, úton. Viszonylag szép idõben mentünk, aztán késõ délutánra bedurrant, igaz hátulról jön, tehát észak-északkeletrõl, de ennek holnap, indulás után ihatjuk meg a levét!

Január 27. péntek, úton, La Coruna, úton. Hajnali érkezés, fél hatra kötöttünk ki. Semmi információnk nincs, a révkalauz szerint reggel nyolckor kezdenek berakni.
- Chifi, menjen el aludni... - küldött feküdni a manõver után Dariusz. - Nem sokra számíthat, de kétórányi lehet.
Igaza volt.
Nyolc elõtt tíz perccel szólt be a kabinba, hogy itt a surveyor.

Egy kis kiabálás...

Feltápászkodtam, nem is próbáltam úgy tenni, mintha kialudtam volna magam, mert nagyon nem lett volna élethû.
Kimentem a deckre, na most innentõl kezdve nem teljesen kristálytiszta, hogyan követték egymást az események. Ami biztos:
1., Romek nyomta ki a ballasztot, a 4-es duplafenék volt soron, a forepeakkel már végzett.
2., A draft surveyoranak volt egy tanulója, ezért tartotta magát a "normális" menethez, nem vette lazán a dolgát.
3., Nem tudtuk elkezdeni a draft surveyt, mert a 4-es tank még nem volt üres.
Na, ekkor jött Dariusz:
- Chif megnézte a merülést a kikötés után?
- Nem, minek? Draft survey lesz...
- Hát épp azért! Ha megnézte volna, akkor most nem kellene a rakodásnak állni, megmondanánk a merülést amit leolvasott, és mehetne a rakodás.
Itt lettem olyan ideges, hogy elborult az agyam. Ez rám akarja kenni azt, hogy késik a berakás. Ez még nem érdekelt volna, de szakmailag akkora baromság, amit mondott, hogy az eget veri! Kérdem én, hol van az az idióta draft surveyor, aki elfogadja a hajó által leolvasott merülést? Hiszen ez a legsarkalatosabb pontja az egész mûveletnek! Ezt mindkét fél (hajó és surveyor) hallatlanul szigorúan veszi!
Csinált ez a pasas egyáltalán draft surveyt az életében?
És kérem kifakadtam!
Úgy elküldtem a francba Dariuszt, hogy az csak nézett! Üvöltöttem vele, mint a fába szorult féreg, hogy ha nem ért hozzá, akkor ne beszéljen hülyeségeket, és csak mondtam, mondtam... (Qrwa és fauck you nem volt...) A hiba valójában az volt, hogy senki nem szólt Romeknek, hogy a 4-es duplafeneket csak a draft survey után kezdje el kiszivattyúzni.
Ilyenkor persze az a célszerû, hogy az ember önvizsgálattal kezdi, hol rontottam el én valamit, mielõtt a másikra mutogat. Mondjuk, tegnap este beszélhettem volna a gépésszel a ballasztolásról. De nem tettem. És azért nem, mert a legritkább esetben az én dolgom, legtöbbször elintézik egymás között, és Dariusz csak az eredményrõl értesít. És ugye ma reggel a barba indította be a gépezetet, õ rendelte el a szivattyúzás indítását.
Isten bizony nem érzem magam semmiben vétkesnek, ezért is borulhattam ki, amikor azt éreztem, hogy valami bûnbakfélét akar belõlem most fabrikálni.
Napközben mosolyszünet egészen 11-ig, akkor azért megmondtam, hogy a kiabálásért elnézést, nem akartam megsérteni, mire õ:
- Már rég elfelejtettem, hosszú munkakapcsolatban elõfordul az ilyesmi...
Ezt most majd akkor hiszem el, ha hosszútávon majd kiderül, hogy sehol nem vágott alám! Ennyire már sikerült elromlanom, hogy vannak fenntartásaim. Bár ki tudja!
A berakás persze eseménytelen, persze a kiballasztolás is megtörtént, minden nagyon szép, minden nagyon jó, csak a kis tanuló nagysádnak nem jött össze a draft survey. Ez a csúnya, idõs, tanító kolléga minden eredményére azt mondta:
- Mal! - azaz - Rossz! - és szegényke számolhatott újra.
Mi a fenének kell egy nõi hölgynek draft surveyorkodni, nem tudom! Ez jó állás egy szökött harmadik tisztnek, vagy kivénhedt chiefnek, de nem egy civil "bagázsnak". Ugyanis nem árt hozzá a tengerész múlt (hogy tudd, hol és hogyan akarnak és tudnak átverni...)
Olyan sûrû volt a nap, hogy igazán beszélni az asszonnyal csak az indulás után tudtam.

Január 28. szombat, úton. Igazam volt, már amit arról írtam, hogy szívó ágon leszünk, ha elindulunk az idõ miatt. Alig (5-6 csomóval) tudunk haladni.

Január 29. vasárnap, úton. Még igazabbam van... Annyira, hogy Dariusz most elkezdett intenzíven aggódni, mégpedig az üzemanyag miatt. Mi lesz, ha nem tart ki Norvégiáig, mert hallottam, amikor megegyezett a hajóbérlõvel, hogy a négynapi tartaléknak elégnek kell lenni, nem kell Spanyolban üzemanyag. Már egy teljes nap késésben vagyunk, ha nem több. Õrségenként 20-22 mérföldet teszünk meg...

Megint olvasok

Mivel én olyan ember vagyok, hogy az olvasnivalót rendszerezem, (elsõ mindig apa könyve, ha van új) és az utolsónak marad a többibõl a legérdekesebbnek ígérkezõ, hát most az van soron. Mikor indulás elõtt szétnéztem a kisebbik fiam könyvei között örömmel fedeztem fel a "Társadalom és a nyelvhasználat" címû kötetet Kiss Jenõtõl. Miután a fülszövegében minden érdeklõdõnek ajánlja a könyvet, elhoztam, mert ebbe a kategóriába tartozom. Késõbb a belsõ címoldalról kiderült, hogy egyetemi tankönyv, de azért remélem, vizsgázni nem kell belõle? Csak irigyelni tudom a fiam, hogy ilyen érdekes dolgokkal (is) foglalkozott az egyetemi évek alatt (holnapután lesz az utolsó egyetemi vizsgája - (remélem) az elsõ diplomája kapcsán).
El kell, hogy mondjam, nagyon korrekt munka. Sok "kényes" kérdést érint - a nyelvhasználat szabályozása sajnos nagyon kényes kérdés Európában -, és mindenütt korrekt és szélsõségektõl mentes megfogalmazású válaszokat ad. És arra is rámutat, - szerintem igen helyesen -, hogy korunk Európájában (és valószínûleg nemcsak ezen a kontinensen) a rasszizmus nem bõrszín, faj vagy vallások vonatkozásában jelentkezik, hanem az anyanyelvi nyelvhasználat korlátozásában (ami ugye tökéletesen alkalmas a népirtásra, csak humánusabbnak látszik, mint a holokauszt, a Gulág vagy az olajháború).

Január 30. hétfõ, úton. Az idõ ramaty, hát az ember olvas õrségben, más úgyse történik, minthogy a hajó húsz mérföldet vánszorog hat óra alatt.
Nos, ma is sok érdekességet tanultam, a pidzsin és a kreol nyelvek kialakulását, érdekes volt gondolatban összevetni mindazzal, amit Gweg, a Clipper Caraibes szimpatikus kadétja mesélt a nyelvükrõl. Aztán a többnyelvûségrõl szóló fejezeteket is élvezettel olvastam. Kiderült az is, ami számomra óriási rejtély volt, hogyan lehet az, hogy egy nép nyelvet cserél. Mert az egyén (és leszármazottai) esetében ez érthetõ: az idegenbe szakadtak negyedik generációja már idegen anyanyelvû magyar (ha vállalja magyarságát). A nép esetén pedig ez egyszerû beolvadás, csak megtartják eredeti népnevüket, mint a bolgárok esetében volt. Átvették a szláv nyelvet az õslakóktól (mivel azok voltak többségben) de a népnevet (bolgár) õk adták a késõbbiekben. Szóval ilyen és ehhez hasonló hallatlanul érdekes dolgokat olvasok. (Bár nem hinném, hogy most mindenki leteszi a Kiskegyedet, a Tiffany füzetet, vagy az aktuális krimit, és rohan nyelvészetet olvasni.) Olvasom, hogy a kétnyelvû emberek imádkozni, számolni, álmodni, magukban beszélni, jegyzetelni és naplót írni az anyanyelvükön szoktak. Ennek kapcsán kidolgoztam egy hallatlanul megbízható, tudományos módszert, amivel megállapítható, hogy melyik az anyanyelv, ha nem akarja megmondani (a két nyelvet egyformán jól birtokoló ember):
Jól tökön kell rúgni.
Ugyanis káromkodni is az anyanyelvén fog!
Viszont ha erre szó nélkül pofán csap, akkor más tudományos módszer után kell néznünk...

Január 31. kedd, úton. Nem unatkoztam az éjszakai õrség alatt. Éjjel egykor teljes erõre tudtam állítani a fõgépet, lecsökkent a szembe vihar ereje.
Negyed háromkor megszólalt a VHF:

Mayday Relay, Mayday Relay, Mayday Relay

MRCC Jobourg adott segélykérés továbbítást (Mayday Relayt). (Az MRCC a felkutatást és mentést irányító parti állomás.) Két hajó összeütközött mögöttünk vagy harminc mérfölddel. Az MRCC csak fokozott figyelést kért a körzetben levõ hajóktól, így aztán be se jelentkeztem, csak naplóztam, és ezután "hallgatóztam". Három perc alatt két hajó is bejelentkezett, az egyik egy a másik három mérföldre volt a baleset színhelyétõl. Az egyik, amelyik nagy hajó volt, és alkalmas helikopter fogadására a helyszínen tartotta az irányító központ, a másik mehetett. Hamarosan hallottuk, hogy egy mentõhajó elindult valahonnan, elég messzirõl, mert csak másfél óra múlva ért a helyszínre.
A mentõhelikopter fél négykor jelentkezett be azzal, hogy három óra negyvennyolckor a helyszínen lesz. Sajnos csak a két parti állomást, Jobourg MRCC-t és Falmouth Coast Gardot hallottam, a hajókat nem. Amit ki tudtam hámozni, azt a kérdések alapján és a megismételt válaszokból tudom. Az egyik egy tanker lehetett, a másik egy General Korolkov szerû-nevû (valószínûnek tartom, hogy orosz) hajó. Ez utóbbi jelentette, hogy nincs komoly sérülése, középen ütközött, a gépe és a kormánylapát nem sérült, azaz ha úszóképes marad, akkor saját "lábán" mehet kikötõbe.
Egészen reggel hatig tartott a forgalmazás.
Délben azzal fogadott Dariusz, hogy amit én orosz hajónak gondoltam, az egy lengyel bulk carrier. Ráadásul novemberben a Mecklenburger Buchtnál (Kiel közelében) volt egy ütközése egy komphajóval. Jó arány, szûk három hónapon belül a második.
Este Dovernél beszéltem az asszonnyal, megérkezett a levelem.

FEBRUÁR

Február 1. szerda, úton. Ahogyan átjöttünk Dovernél a szoroson, az idõ egy csapásra megváltozott. Gyönyörû, sima a víz. Beszéltem is az asszonnyal, igaz nagyon hajnalban.

Lengyel humor?

Már jócskán eltávolodtunk, amikor az AIS képernyõjén látom ám a polyák hajót (amelyik ütközött az Angol-csatornában), az M/V General Grot-Roweckit. És megnéztem, hova tartanak, hát teljesen "elérzékenyültem", hogy az ütközés után viccelni is van kedvük, mert a rendeltetési kikötõnek ez volt írva: POLICE.
Úgy látszik, ezek a fiúk vidáman mennek a sittre...
Mondom is délben Dariusznak, milyen jópofák a honfitárs kollégái.
- Téved, chifi, ez nem vicc, ez valóság. Csak nem "polisz" a rendeltetés, hanem Police, ez egy város Szczecin mellett, nagy vegyi üzeme van.
Úgy látszik, még lengyelesedtem el teljesen a hajón...

Február 2. csütörtök, úton. Továbbra is szép az idõ, és vidáman hajózunk. A délelõtti sztorit a barba szállította. És az alapanyagot természetesen

Vincente

szolgáltatta. Odamegy hozzá a matróz, és kérdezi, hogy ugyan mondaná meg a barba, hogy miért vontak le 500 dollárt a januári fizetésébõl.
- Ezt én meg nem tudom mondani -, válaszolta Dariusz - de megkérdezem a Marlow-tól.
- Chifi, nem fogja elhinni, mit válaszoltak a pénzügyi osztályon. Azt, hogy ezt a mínuszt az elõzõ hajójáról hozta, azaz ott ennyivel túlfizették. Amikor mondom neki, csak néz azzal az ártatlan szemével, és a világ legtermészetesebb hangján mondta: - Pedig azt hittem, hogy azt rég elfelejtették.
Ez aranyos, azt hinni egy nagy cég pénzügyi osztályáról, hogy megfeledkezik arról, hogy egy dolgozója tartozik akár egyetlen centtel is!

Február 3. péntek, úton. Az a helyzet, hogy elfogyott az olvasnivalóm. Így aztán a komputerbõl elõkotortam egy öt éve elkezdett, és azóta lassan-lassan írogatott fantasyt. Átolvastam, hát mit mondjak, nagyon tetszik. Csak az a baja, hogy dunsztom nincs, hogyan folytassam, és mit akartam kihozni belõle? De ettõl eltekintve valóban érdekes!
Tulajdonképpen nem is könyvnek indult. Elõször kitaláltam egy világot, és megírtam a történelmét, ami nagyjából ezernyolcszáz évet ölel át. Ez tizenöt oldal, és inkább egy kronológia, bizonyos évszámokhoz események vannak rendelve. Utána kezdtem el a sztorit, de hiába minden, dunsztom nincs, mit akartam írni, hát hagyom az egészet, majd valamikor lehet, hogy tudok kezdeni vele valamit. Viszont az idõrendet átolvasva találtam egy rendkívül érdekes idõszakot, mindössze tizenkét év, és azt hiszem, hogy ebbõl ki lehet egy könyvet hozni.
Ezzel én igen nagy kedvvel foglalkozom, csak az a baj, hogy azt hiszem, senkinek, magamnak, mert hol tudok ehhez kiadót szerezni majdan?
Persze nem baj, mert igen jó szórakozás az egész, csak kissé fárasztó a nevek gyártása, hiszen nem használhatok semmit, ha egyszer ugye nem a Föld a színhelye a történetnek! Ettõl függetlenül elkezdtem a történetet, mégpedig azzal, hogy leírom a katonai tábort, ami egy folyóparton van. Nos, írom a folyót, hát nem oda pofátlankodik egy kölyök, és elkezdett kacsázni a vízparton? De honnan szedte a kavicsokat, ha egyszer homokos a part? És egyszer elvágtatott egy lovas mellette, és már tudtam, hogy mi történt, honnan szerezte a kavicsokat, és ezzel meg is lett az elsõ fejezet, jobban, mint ahogyan elterveztem...
Hát ez az, amit többek között nagyon élvezek az írásban.

Február 4. szombat, úton, Kristiansund, úton. Délig minden a normális kerékvágásban ment. Fél egykor pilot, utána olajvételezés, mire a kikötõbe értünk ezerrel fújt a szél, hideg volt, mint egy frizsiderben a déli sarkon. A kikötés megvolt, olajozunk. Révkalauz, indulás, és a kilátások: éjjel kettõkor érkezés Thamshavenbe.

Joséról

Amíg az olaj csordogált, kikérdeztem Josét a januári festékfelhasználásról. Kérdezzem Vincente-et, mondta. Lassan-lassan lelibeg nekem a papírtantusz, és le kell vonnom a megfelelõ tanulságokat: ha két embered van, akkor ez egyik mindenképpen okosabb, mint a másik. Nos a baj, hogy úgy látom, Vincente a jobb ebben a tekintetben. Hát így állok, kérem, itt beosztott munkaerõ és kollégák tekintetében.
Az alapvetõ baj az, hogy José nem buta, nagyon jól beszél angolul, sokszor idegesítõen udvarias, de ha bármit mondok, hogy meg kell csinálni, mindig egy grimasz a jutalmam, és látom, nem szívesen indul a dolognak. Ha lehet, elsumákolja a dolgokat, és amikor kiderül, akkor levág egy negyedórás bocsánatkérõ, hallatlan udvarias tirádát, viszont ettõl a dolog megmaradt Vincente-nek. Megmondtam, hogy jegyezze fel, amikor kinyitnak egy festéket. Azért neki mondom a dolgokat, mert sokkal értelmesebbnek látszik, mint a kollégája. De vagy átpasszolja Vincente-nek, vagy valóban magas neki az észmunka, mint tyúknak az ábécé.
Így most kettejük közül Vincente az értelmiség.
Pedig José az, akivel lehet beszélgetni. Olajvételezéskor, amikor az ember csak támasztja a falat, van rá idõ. A Társadalom és nyelvhasználatban olvastam a pidzsin és kreol nyelvekrõl. A kettõ között az a különbség, hogy a pidzsin egy korlátozott lehetõségû kontaktnyelv, ami ha tovább fejlõdik kreol lesz belõle, és ez már alkalmas anyanyelvnek, azaz teljes körben használható nyelv. A pidzsin nyelvek mindig bennszülött nyelvtan alapúak és európai szókincsûek. A kreol nyelvek nem ragozó nyelvek (errõl kikérdezem Josét, addig én úgy képzelem a nem ragozást, mint az eszperantóban: ragozatlan szó párosul a személyes névmással).
A Zöldfoki-szigeteken a portugál a hivatalos és a kreol az anyanyelv. Ha valaki olvasta a Lys Chrisen írt naplómat, emlékezhet, hogy Vitalino azt mondta, hogy 2005. január elsejével be akarták vezetni, mint hivatalos nyelvet. Josét kikérdezve azért ez még távol van, most csak a lokálpatrióták álma. Hiszen nincs írásbelisége, nincsenek újságok, rádió és tévéprogramok anyanyelven.
Viszont ami engem is, meg Josét is meglepte (Kiss Jenõt, a szerzõt nyilván nem, mert írt a könyvben errõl) az volt, hogy a kreol nyelvek nagyon hasonlítanak egymáshoz. José volt a Karib tengeren és nyolcvan százalékban megértette az ott beszélt kreolt, pedig az övé portugál az ottani francia alapú.

Február 5. vasárnap, úton, Thamshaven. Háromra el is felejtettük a manõvert. Éjfél elõtt egy órával hirtelen nyolc fokot esett a hõmérséklet, ezzel mínusz kettõ lett, és mivel addig is esett az esõ, átalakult havazássá. Az egész hajó fehér, a fedélzet nem tudott eléggé áthûlni, így aztán alul latyak van, rajta a vastag hópárna. Na ez az összeállítás úgy tud csúszni a vason, hogy minden képzeletet felülmúl!
Most manõver után írom a naplóm, fél négykor, de hát nem vagyok álmos, mert aludtam kilenctõl majd három órát. Reggelizni nem megy senki, mert az általános délelõtti program az alvás. Még Little Johnt (Jan a szakács, a little a magasságára utal, mert szélesség szerint véve másfélnek kéne hívni, olyan kis gurulós fajta, vigyori manus) is leállította a barba, ne keljen fel a reggeli miatt.
Jaj, de jót aludtam!
Tizenegykor ébredtem, és ezzel én voltam a legfrissebb, a szakácsot nem számítva. Kimentem a fedélzetre, és azonnal átmentem rendkívüli hómunkásba, nappali mûszakért kapok ezerhatszáz "istenfizzesemeget", vagy még azt se. De ha nem akarom kitörni a nyakam, akkor el kell takarítani a rengeteg havat. És amilyen háládatlan az élet, estére mintha nem is dolgoztam volna, mert még nagyobb volt a hó, mint reggel!
Ami rosszul sült el: holnap hajnali ötkor kezdenek dolgozni, így négy negyvenkor le kell takarítani a raktártetõket, hogy ki tudjam nyitni. És kezd tele lenni a hócipõm, hogy amikor mondom Josénak, egy fintor a jutalmam.

Február 6. hétfõ, Thamshaven, úton. Ébresztõ hajnali négy húszkor. Vincente már a szalonban volt. Felkászálódtunk a raktártetõre. És mint meghatalmazott és rendkívüli hómunkások, nekiveselkedtünk a hónak. Az a helyzet, hogy este, amikor még javában zuhogott, megállapítottam, hogy reggel nem lesz nehéz dolgunk, mert könnyû lesz elsöpörni, majdnem porhó hullott.
De reggel arra ébredtünk, hogy esik az esõ! Így a finom kis porzós havacska összeállt, súlyos, vizes matéria lett belõle, amit seperni nem lehetett, fél lapát súlya alatt leszakadt a karom, hát mit lehet tenni, megpróbáltam letolni a tetõrõl. Még ez bizonyult a legszerencsésebb ötletnek, csak dög fárasztó volt. Azt rögvest elfelejtettem, hogy az egész tetõt letisztítjuk. Csak a két elsõ szelvényt, és még azzal se végzünk reggel ötig. Hát öt tízkor megjött a két munkás, akik el akartak kezdeni dolgozni. Megegyeztünk, hogy kapunk még tíz percet, és ha akkor még nem nyitjuk a raktárt, akkor visszajönnek kilenckor. Régi szép Mahartos idõkben azonnal rávágtuk volna, hogy rendben, jöjjenek vissza kilenckor. Most viszont bele kellett húzni, és öt húszkor már mentem nyitni. Aztán be a kabinba, levetettem mindent, mert csurom vizes voltam. Kívülrõl az esõ, belülrõl az izzadtság áztatott el teljesen. Most írom a naplót, és remeg kezem-lábam, mert a kétszer hat óra ücsörgés a hídon nem egy kimondott tréning a fizikai munkára.
Napközben Encsi többször hívott. Kétszer azért, hogy felolvassa azt az í-mélt, amit a honlapomról, illetve annak kapcsán kaptam. Az egyik egy kedves tengerész-unoka hölgy volt, gratulált a honlaphoz. A másik egy nagyon komoly fiatalember, aki saját bevallása szerint két év múlva fejezi be az általános iskolát, és tengerész szeretne lenni, és ennek kapcsán tett fel kérdéseket. Annyira aranyos volt, hogy az csuda! Valami ilyesmikrõl érdeklõdött: amikor a hajón lakom, akkor mi van itthon. Van-e családom? Csak úgy passzióból hajózom, vagy néha kell dolgoznom is? A Dunán vagy a tengeren hajózom?
Nem biztos, hogy pontosan így szóltak a kérdések, de effélék voltak. Viszont volt egy megjegyzése, amitõl eldobtam magam: azért örül, hogy a honlapomra akadt, mert "egy szakmabelivel tud beszélni"... Hát, ha hazamegyek, akkor majd beszélünk í-mélen keresztül.
Ilyenkor az ember azt érzi, hogy érdemes a honlappal foglalkozni.
Pontosan este hatkor fejeztük be az indulási manõvert, így jöhettem rögtön az ólamba. Lezuhanyoztam, kezelgettem a lábamat, befejezem a mai naplót, és tûzök aludni!
Jó éjt!

Február 7. kedd, úton, Mo i Rana. Jót aludtam õrség elõtt, jót aludtam õrség után, így hamar elillant a fáradtságom. Csak az volt a kellemetlen, hogy éjjel amint kiértünk a szigetek takarásából kegyetlenül elkezdtünk billegni, és amíg három után keletnek nem fordultam, lityegtünk, ahogy az a nagykönyvben meg vagyon írva.
Este hétkor fekvés, azt hittem, nem tudok elaludni, de aztán nem volt gond, mert minden további nélkül sikerült. Háromnegyed tízkor keltett a barba:
- Chifi, kelj fel, mert itt vagyunk. Még driftelünk, de mindjárt megyünk be.
Most tizenegy óra van, és írom a naplóm, mert nem megyünk még be. Ez azért rettenetes ennél a szivarnál.

Február 8. szerda, Mo i Rana, úton. Kikötés éjfélkor, fél egykor elkezdtek berakni. Természetesen az enyém a rakodás. Igen ám, de a barba azt mondta:
- Chifu, amikor félig beraktak, ébresszen fel.
Na, milyen rendes, nem? Hiszen mi másért, hogy leváltson. Hát nem. Megnézte, hogyan áll a rakodás, és utána félóránként kijött a fedélzetre fontoskodni. Fél tízig voltam egyhuzamban, akkor elküldött aludni, azzal, hogy kettõkor jövök.
Na, ez azért rendes tõle, nem?
És így is lõn! Bevackoltam az ágyikóba, és marhára nem kellett ringatni. Egykor felébredtem, negyed kettõkor kimásztam, lezuhanyoztam, ebéd, és húsz perccel kettõ elõtt a hídon voltam.

A révkalauz megmutatott három nevezetes hegyet. Az egyik az Elefánt-hegy, kimondottan úgy néz ki, mint egy elefánt, amelyik a földre kushad, maga alá húzott hátsó lábbal. A Lovunda szigetet csak akkor lehet elefántnak látni, ha kifelé megyünk a Nord?sv?rfjordenen. Ha befelé, akkor egy félrecsapott varázslósipkának látszik. A másik egy király (megjegyezhetetlen nevû) feje, és valóban, megdöbbentõ a hasonlóság! És végül a hét nõvér, ez hét egyforma magas hegycsúcs egy vonalban, ilyesmi is ritkaság!
Persze mindegyikrõl készült videó.
Kiértünk a nyílt vízre, azonnal elkezdtünk billegni. És ugye ez a rakomány dög nehéz, alig van két kupac ferroszilikát a raktár alján, így aztán rángat a hajó, mint a rossz nyavalya. És ha "kis szerencsénk" van, így megy majd Livornóig. Elõre borsózik a hátam.

Február 9. csütörtök, úton. Hogy teljes legyen az örömünk, éjjel felmondott a radar. Kép van, de a kezelõgombok nem mûködnek... És történt mindez akkor, amikor vagy negyven halásztól voltam körülvéve! Kicsit futkározott a hideg a hátamon, szerencsére a folyami radart bekapcsoltam, de ezzel meg az a feneség, hogy kilométerben mutatja a távolságot, és egyszerûen bizonytalan vagyok a távolság megítélésében. A mérföldet ismeri a rutin, s ez most nagyon idegen...

Dariusz terített betlije, szóló ásszal...

Ugye mindenki tudja, hogy mi a betli? Mikor mindent az ellenfél visz. De ha a betlizõnek szóló ásza van, akkor az esély nulla, mert azzal õ üt, de akkorát, hogy mindenki feje belesajdul, hát a betli esélye zéró, semmi, nulla, a maga legtökéletesebb nullaságával.
Szóval, amikor megkaptuk a berakási utasítást, az úgy szólt, hogy berakunk kétfajta ferroszilikátot ömlesztve, 1000-1000 tonnát a raktár elejébe és a végébe. A captain két bulkheadet fog állítani. Viszont Dariusz többször is elmondta, hogy mozgatható válaszfalat nem kell állítanunk, viszont jól le kell takarni a rakomány végét, hogy lehessen felvenni még máshol valamit.
Így is tettünk.
Az ügynökhölgy Mo I Ranában csodálkozott, hogy nem lesz bulkhead, azaz mozgatható válaszfal felállítva elõl és hátul (írjuk inkább magyarul), de hát a barba az a barba, õ tudja, mit, miért és hogyan intéz. Viszont átadta a fényképezõgépét, hogy készítsünk róla fotókat. Elmagyarázta szépen, hogy ez digitális fényképezõgép, nem papírképet készít, hanem rá lehet tenni a komputerre, bizony ám! - várt egy sort, hogy emésszük meg ezt a meglepõ információt -, és sokkal több képet lehet vele készíteni, mint a hagyományossal.
Kellõképpen és illedelmesen végighallgattam, és bólogattam is, és amikor megkérdezte, hogy megmutassa-e, hogyan mûködik, még azt is elviseltem röhögés nélkül, hadd lássa, miféle ázsiai barbárok vagyunk a kifinomult digitális technikához. Viszont az európaivá vedlett viking kalcsörbõl (culture) kifolyólag elemet nem hozott, így aztán azonnal le is merült a fene elegáns fotoapparátja, nem lehetett fényképezni vele. Hát mit tehet egy nomád elsõtiszt? A saját gépemmel fotóztam, lemezre írtam, és azt adtam át, amit nagyon köszönt, amikor megkapta, és szabadkozott a gyenge minõségû elemek miatt.
Szóval ma jött a távirat fél ötkor, miszerint a Lys Line elvesztett egy rakományt, mert nem állítottuk fel a válaszfalakat, és ezt elmulasztotta a barba annak ellenére, hogy erre írásbeli utasítást kapott. Erre neki semmi meghatalmazása nem volt, és soha, semmilyen körülmények között nem cselekedhet a hajóbérlõ utasításaival ellentétesen!
Ezután jó utat kívántak Livornóba, aláírás Lys Line A.S.
Na, mostan... ha az aláírás a cégé, és nem a munkatárs írja alá a nevét, akkor az nem baráti, hanem teljesen hivatalos, rideg, a cég részérõl jövõ dörgedelem.
Hogy miért tett így, el nem tudom képzelni. Õ, aki abszolút az utasítások embere, õ, aki attól retteg állandóan, hogy valamit elszúr, õ, aki attól tart, hogy a munkatársai hibáját is rajta kérik számon... Talán éppen ezért. Kiengedett egy pillanatra...
Azt hiszem, ez lehet ama eset, amit Encsike úgy szokott jellemezni, hogy a férfiak idõnként, rajtaütésszerûen és minden átmenet nélkül, megmagyarázhatatlanul, átmennek hülyébe.
Hát, nem mondom, hogy a parancsnokon azt láttam, hogy repes az örömtõl, amikor öt elõtt feljött, és szó nélkül a kezébe adtam a telexet. Valószínûleg többször is átolvasta, s mert a várt dicséret helyett ezt kapta csak annyit mondott: - This is very nice... Ez nagyon szép...
Percekig bámulta, aztán elköszönt és lement. Gondolom, most fûnyírózik, és magyarázatot keres, és addig nem nyugszik, amíg el nem hiteti magával, hogy nem hibás, nem hibázott. Mert az ember ilyen: akar, és tud magának hazudni, bármilyen helyzetbõl ki tud kerülni saját maga elõtt erkölcsi nyertesként, máskülönben nem mûködne a világ, tele lenne erkölcsi hullákkal, öngyilkosjelöltek rohangálnának az utakon...
És ez nem következik be, mert önigazolás mindig van! Ha nem hiszed, nézz körül dicsõ politikusaink között, minden pártban megtalálod õket!

Február 10. péntek, úton. Jaj, de jó, elviselhetõ a lityegés, sõt délutánra szinte megszûnt. Még beszéltem az asszonnyal, kihasználva, hogy a part mentén megyünk.
Viszont apát nem tudtam felhívni (hiszen én nem tudok hívást kezdeményezni Norvégiából mobilon), pedig együtt szerettem volna örülni vele a jó híreknek: kiadják a Bocskai könyvét, két másik kézirattal együtt (ha jól mondta az asszony) gyanítom ez az Irodalmi Múzeum beváltott ígérete. Aztán ötnapos meghívást is kapott Erdélybõl.
Na, majd otthon!
Valamelyik reggel hallgatom a Kossuthot (ezen a vidéken jól jön reggel hatig, akkor ráül egy holland adó, ami feltûnõ szemétség, mert ugyanaz, amelyik a 675 Mhz-en is ad), és hallom - ekkor elég rosszul jött -, hogy meghalt... Péter, 68 éves korában. A vezetéknévbe belesercegett valami. Az a rossz érzésem, hogy Müller Péterrõl lehet szó. Ami ezt az érzést erõsítette, hogy több filmnek volt a forgatókönyvírója. Bár a drámáit is kellett volna említeni, de lehet, hogy meg is tették egy sercegés alatt. Ha igen, akkor õ már tudja, mi az igazság...

Február 11. szombat, úton. Megyünk. Ennyi. Elment mellettünk egy 320 méter hosszú tanker. Dariusz meglehetõsen szótlan, én meg nem forszírozom a dumát.
Jan ma betlizett. Ebédre szombaton a német egytálétel (eintopf) szokott lenni. De ennek egy tartalmas levesnek kell lenni, kolbásszal és hússal. Kaptunk egy káposztalevest, néhány rágós marhahússal. Hát minden volt, csak nem tartalmas. Vacsorára - hogy kárpótolva legyünk -, fõtt krumpli, fõtt tojás tormamártással. Nem csoda, ha ebéd után két szelet vajas kenyeret is megettem, és a vacsi után is tudtam enni a hidegbõl.

Február 12. vasárnap, úton. Megyünk, ennyi. Alkottam egy filmet. Találtam 20 másodpercnyi 8 mm-es mozifilmet Nagyszékelyrõl, ebbõl készítettem egy 3 perces videofilmet.

Február 13. hétfõ, úton. Hajnalban sûrû ködben jöttünk, és persze ilyenkor se maradnak a halászok otthon, hogy a macska rúgja meg õket! Érthetetlen, hol szerzik a jogosítványukat?
Délután élénk telekommunikációs forgalmam volt!
Persze a bekapcsolás után Encsike jelentkezett. Amíg beszéltünk í-mélt kaptam Alextõl, aki a Lys Chrisen váltott. Az iránt érdeklõdött, hogy mi van velem, én váltom-e? Meg azt is jelezte, lehet, hogy Péter Pan váltja Edut, a gépészt.
Válaszoltam, én is kérdeztem, a hajóról, Liebérõl.
Utána sms ment Péternek, hogy a verebek azt csiripelik, hogy visszamegy a Lys Chrisre, tud-e errõl valamit? Hamarost csöngött a telefon, Péter hívott.
- Honnan tudod? - kérdezte. - Holnap indulok Sunndalsörába.
Így a hír igaznak bizonyult.
Ezután felhívott G. Gyula, hogy megtudakolja, mire szavazok: a kocsmára vagy a klubhelyiségre. Úgy látszik most demokratikusan fog eldõlni, hogy hol tartjuk a MATE üléseket. Aztán két részre szakadunk: egy kocsmás és egy klubos frakció alakul.
Utána kitaláltam, hogy sms-t küldök a szemklinikára a doktor nénimnek (ha ezt tudná, vagy húsz évvel fiatalabb!), és kértem egy í-mél címet azzal, hogy elküldök pár fotót a szemem sarkáról (hasonlóan néz ki, mint a másik volt, és onnan a múlt tavasszal ki kellett operálni egy csomót), és utána beszélünk telefonon, hogy mit lehet tenni? Remélem, nem kell hazamennem.
Két perc múlva megkaptam az í-mél címét, így Livornóból küldöm a képeket. Ezt csináld meg húsz évvel ezelõtt! Este még beszéltem Encsivel, elmondtam a forgalmat.
Végül Alex írt újabb sms-t és abban írta, hogy megint engem fog váltani, azaz három és fél hónap múlva itt a helye!

Február 14. kedd, úton. Romlik az idõ elfele. Meg a Kossuth se jön már olyan jól.

Február 15. szerda, úton. Éjfélkor arra mentem fel, hogy ítéletidõ van. Egész Európa körül be van durranva mindenütt, csak Gibraltárnál nincs érvényes viharjelzés. Most másodszor fordult elõ velem a hajózásom során, hogy halálfélelmem volt a hídon. Elõször ugyanitt, Ushantnál 1995 januárjában a Pancon 3 hajón, és most. Ez a mostani köszönhetõ a hülye berakásnak, mert ezer tonna az orrban, ezer tonna a raktár végében hallatlan nagy hajlító nyomatékot eredményez (túl a tûréshatáron eltörik a hajó). És milyen érdekes: akkor szûnt meg a félelem, amikor az orra magasra emelkedett, egy hullám alávágott, és a híd millió darabra akart szétesni, minden vitustáncot járt, az újonnan beszerelt navtex kirepült a helyérõl, csak a kábelek tartották, hogy ne zúgjon le a földre. Ajtók nyíltak, fiókok csúszkáltak, dossziék röpködtek.
Ha ezt kibírtuk, akkor minek majrézni, nem igaz?
Persze Dariusz két perc múlva megjelent a hídon (fél négykor), és végül ötkor följött leküldött, ha egyszer nem tud aludni, minek legyen fent a kabinban. Igaza van.
Délelõtti kávénál beszélgettünk Jannal és Romekkel. Szóba kerültek a lengyel-magyar különbségek, és sajnos mindenben a polyákok járnak jobban, a személyi jövedelemadó alacsonyabb náluk, magasabbak a limitek, alacsonyabb az ÁFA, stb. Jan mondta, hogy a mostani kormány vissza akarja állítani a családi jövedelemadózást.
- Hogyan, nálatok volt? És kinek jó? - kérdeztem.
- A szegények számára feltétlenül jó, ezért is szüntette meg az elõzõ szocialista kormány, a mostani újra be akarja vezetni.
Na, emberek, amelyik párt ezt tûzi a zászlajára, arra kell szavazni, már az ország szegényebb felének. Sajnos ebben mi (az én családom) nem vagyunk érdekeltek, de azért ha ez a jobb, ez nyerjen. Az a sajnos, hogy errõl semmit se hallok a rádióban (abban az idõszakban, amikor hallgathatom, ráadásul mától ez is a múlté, mert már a spanyol és az arab teljesen elnyomja szegény Kossuth Lajost!)

Február 16. csütörtök, úton, Vizcaya. Nincs szerencsénk. 8-9-es vihar dühöng, alig megyünk, és az idõjárás jelentés szerint romlik, 10-est ígérnek. Most van az, amikor abban bízom, hogy nem válik az ígéret valóvá.
Az idõjárás után nem kapcsoltam ki, tovább hallgattam a BBC World Service adását.

Elsõk vagyunk az EU-ban!

Hát kérem, ezt is megértük. Hallgatom az adást, és szó szerint ezt mondja:
- Hungary is the first country in EU... - az én keblem meg dagad, hogy no lám! Szóval a Gyurcsány kormány a csúcsra juttatta az országot...
És ez csak azt jelenti, hogy elsõk vagyunk az EU országok közül! Még akkor is, ha úgy folytatta, hogy: ahol madárinfluenzában megdöglött hattyút találtak a szerb határ mentén Bács-Kiskun megyében.

Február 17. péntek, úton, az Istenverte Vizcaya! Ez egyszerûen rettenetes! Kész, kivagyok. Már nem lehet idegileg se bírni ezt a rohadt vitustáncot ebben az ítéletidõben!
Tegnap este leugrott a kávésbögrém az asztalról (az elefántbõrön semmi se csúszik meg!), feldõlt a kamillateám, és ez még hagyján, magam is feldõltem a karosszékemmel. Ez még nevetséges is lehetne, elképzelni, hogy a (remélem) 110 kilós test hogyan zúg lefelé, csak a baj az volt, hogy a kezem nem tudtam használni az esést enyhítendõ. Az óriási szerencsém, hogy nem tíz centivel közelebb volt a szék a falhoz, mert így csak koppant a fejem, de ha közelebb van, a vágódástól a fej éri a falat, a test meg zuhan tovább, törhet a nyakcsigolya...
Reggel lepakoltam a szófáról, és elhagytam a karosszéket, átültem, így most a billegéssel szembe-háttal vagyok. Az meg (a karosszék) csúszkáljon a kabinban kedvére.
Hajnali egy negyvennyolckor reménykedve vártam a BBC-4 idõjárás-jelentését, de mit mond: Fitzroy W/SW 7-9 azaz a körzetünkben nyugati, délnyugati 7-9 vihar tombol. Valahogyan azt a kellemes hetest nem érzékelem, egyszer, négykor 10-es írtam be a naplóba, amikor egy fürge felhõ vagy 150 km/h sebességgel áthúzott rajtunk, még jobban felkorbácsolta a tengert, heves jégzivatart zúdított ránk, és az egészet kísérteties villámlással, és felhõcsattogtatással kísérte. És persze ez a fránya elõjelzés holnap délig van érvényben.
Az mind marha, aki tengeren van ilyen idõben! Akik itt romantikáznak, hányós vödörrel a kézben... Aki nyugdíj helyett hajóra megy... Itt eszi a rossebb, ahelyett, hogy otthon csendesen elszavazgatna arra a pártra, amelyik jobban veszi az idén a voksot...
Istenem, adj már egy kis nyugodt tengert!

Február 18. szombat, úton, Vizcaya (lásd fentebb a jelzõt), Finisterre, spanyol-portugál partok. Csak nem nyugszik, hogy a kakas csípje meg! Nem tudom, ki az a pihentagyú õrült, aki kitalálta ezt a performanszt, de eltûnhetne a balfenéken. A hajót a Niagara vízesés alá tette, mert ez már nem esõ, hanem egybefüggõ víz, aminek vízesésni kéne, de olyan rettenetes szél van mellette, hogy az összes víz vízszintesen kóricál, vészjóslóan veri a híd ablakát, közben óriás hullámok görögnek, rádurrannak a hajóoldalra, irtózatos csattanás, hát már vége lehetne!
Miközben ez a rohadt színjátékot figyeltem, vízhólyagot kapaszkodtam a tenyeremre. Hogyan kell? Hát így: a hajó veszettül dülöngél, tehát le kell ülni. A középsõ székbe ülök, mert itt a legkisebb az inga kilengése. Igen ám, de amit viszont kileng, azt nagyon gyorsan teszi, úgy mondjuk, hogy a hajó rángat. Nos, amikor a hajó nyugalomban van, jobb kézzel elkapom a mûszerpult elõtt levõ korlátot, és belekapaszkodom. A hajó billen balra, 110 kiló szorozva a gyorsulással (vagy valami hasonló, de lehet, hogy át kell számolni Newtonra vagy Gaussra, mit tudom én, kérdezzetek meg egy általános iskolást...), ennyi erõ hat a tenyeremre húzó irányban. Amikor jobbra billen, ugyanez, csak tolás irányban. A bõr tapad a korláthoz, az izom meg csak mozog picikét, kész a vízhólyag!

Egyszer volt egy konténer...

Aztán közben jönnek a telexek, meg Finsterre rádió kétóránként beolvassa a biztonsági közleményekben, hogy hol és mikor hány konténert vesztett el egy hajó. Az elmúlt három napban Finisterre 100 mérföldes körzetében legalább 150 konténert hagytak el hajók, az egyik egymaga 46 darabot vesztett el! Azt mondod, hogyan lehet? Na, elmondom: építenek egy hajót, valamivel nagyobbat, mint a Csepel-sziget. Csúcstechnológia meg minden a világon. Sebessége 27 csomó, ami testvérek között is 50 km/h (vízen, azannyukat!). Na, most erre a böhömre fel- és belepakolnak 6000 darab konténert. Tessék, lehet képzelõdni, ha nem láttál élõben, ne is erõlködj, valami irdatlan hatalmas szerkezet! Viszont mi történik a viharban, és most az van, napok óta, de olyan, amilyet pályafutásom alatt nem éltem meg egyszer se!
Rohan a böhöm hajó 50 km/h sebességgel. Jön szembe a hullám, jó nyolc méter magas. (Ne tessék feledni: habár felül a csúcstechnika, s alul a víznek árja, azért a víz az úr! - s lesz idõtlen idõkig). Szóval a hullám jön és istenesen orrba csapja a technikai csodát, ami ettõl a másodperc töredékére teljesen leáll, de utána megy ám, mintha semmi se történt volna. De amikor megáll, a konténerek 50 km-es sebességgel akarnak továbbmenni. És persze megy is a sok eszetlen. A kötözõlánc szakad, a twistlock kitörik a helyébõl, s az immár szabad konténer szépen beleballag a vízbe. És innentõl kezdve, amíg el nem süllyed, ott sodródik. Sok-sok mozgékony társával egyetemben.
Na, és... nagy dolog... mondod. A biztosító fizet, az árut hála istennek le kell még egyszer gyártani, szállítani, mindenki jól járt, kész, passz.
Majdnem. Mert most jövünk mi, a kis nyavalyás coasterek, lerakva, alig másfél méteres szabadoldallal, és nekimegyünk az egyik, víz alatt sodródó negyvenlábas konténer sarkának. Az üres orrtank kilyukad, és hipp-hopp megtelik vízzel, és orrnehéz a hajó, az elsõ hullámhegybe merüléskor átmegy tengeralattjáróba, és annyi... De ha mondjuk az egyik szárnytank lyukad ki, akkor annyiból jobb a helyzet, hogy szépen fejre áll, felborul a kis szerencsétlen hajó. Tudom, biztosító fizet, a családtagoknak is, de inkább ne!
Szóval a csúcstechnika így veszélyezteti a hajózást, és az emberi életet! Gyûlölöm a konténeres hajókat, megölik a hagyományos hajózást.

A madiarosch vacsorám

Na, de beszéljünk másról...
Este Jan, amikor megjelent a vacsorámmal, nagyban vigyorgott, úgy tette elém a tányért:
- Ez magyar étel!
- Látom! - mondtam boldogan, mert a bácskai rizses húst nagyon szeretem, és ez meglehetõsen magyarosnak nézett ki. Szép pirosas rizs, benne meg barnállottak a közepes húsok, elég sokan, ahogy azt illik. Nagy örömmel kóstoltam meg.
- A nénikéd! Ó, te hétpróbás gazember, hol tanultad ezt a "magyar" kaját? - gondoltam, de közben vigyorogtam. Hiszen a paradicsomos rizst, jó sok hallal végül is meg lehet enni, nem?
A kedves Jan a tegnapról megmaradt paradicsomos halkonzervet összekeverte a fõtt rizzsel, megspékelte némi csirke szárnnyal, hogy a naiv tengerész azt higgye, repülõhalból készült, és ezt merte "magyar" ételnek hívni.
- Igen, ezt minden tengerparti magyar településen készítik. - mondtam Jannak.
- De Magyarországnak nincs tengere... - kerekedett ki a szeme.
- Na, ez már igaz. Viszont máshol nem készítjük... Mi nem teszünk bele halat - böktem ki. - Csak húst, és paprikával készítjük, nem paradicsommal. Egyébként olyan, mint a magyar, valóban...

Február 19. vasárnap, úton, portugál partok elõtt. Nem akarom ismételni magam. Dühöng még, dühöng. Meg én is. És valami készülõdik, mert tegnap óta azt mondja, hogy átfordul északnyugatira, csak hiába mondja, ha nem fordul...
Na, de amit ennyiszer mondanak, az elõbb-utóbb bekövetkezik.

Február 20. hétfõ, úton, Portugália déli csücske körül. Na, mit mondtam? Ha sokáig mondják, hogy fordul, akkor elõbb vagy utóbb. Hát most utóbb, de végre!
Na, ez persze nem jelenti még azt, hogy nem billegünk, és ne akarnék kiesni a cipõmbõl, de átfordult, és a sebességünk hét és fél csomóra növekedett ( a négyrõl, ami majdnem duplája, de hol van még a kilenc és fél teljes sebességtõl!)
Délben már a billegés is elhanyagolható, befordultam Sagresnél, irány a Gibraltári-szoros!
Újabb telex a Lys Line-tól. Most Hi, Sadlo a megszólítás, ami a viking barátságosság csúcísa (Dariusz szerint). És aláírás Peter, tehát nem céges dörgedelem, hanem csak kérdés jött, mennyi lesz a raktárszáj magassága kirakás után? Ehhez ugyebár ki kell számítani a merülést, majd meg kell mérni, ezért Dariusz elrohant egy hajórajzért. Rajz megvan.
- Chifi, van itt egy hosszú vonalzó?
- Nincs - mondom, és azért, mert nincs. Kétszer kijavítottam már minden térképet, kiürítettem a fiókokat, ki is takarítottam, ha itt lenne, akkor tudnám.
- Nézzük meg - mondja, mert ugye csak az a biztos, amit õ leellenõrzött, lehetõleg kétszer. Akkor nézzük meg. Ehhez a fiókokat ki kell húzni, s a mélyére nyúlni, kitapogatni a semmit.
Kihúzza a legalsó fiókot. Sikerült neki. Ezt csak azért mondom, mert a hajón azért néhány dolog nem úgy mûködik, mint a szárazföldön. A fiókok is ilyenek. Elõbb meg kell emelni õket, majd kihúzni. (Ez azért van, hogy mozgáskor ki ne zuhanjanak.)
Most jön a következõ fiók, és Darusz kapitány megint, teljesen váratlanul átmegy hülyébe. Meghúzza a fiókot emelés nélkül. Nem jön, mert miért is jönne. Vörös lesz a feje.
- Dupe mac... (ezt dupe maty-nak olvasd) - üvölti, és elkezdi rángatni, de olyan vadul, hogy a harmadikra sikerült letépnie a fiók elejét. És apró ráadásnak lenyúzta a bõrt a mutató ujjáról. Persze, hiba próbáltam nyugtatni. Ezért lehajoltam, megemeltem a következõ fiókot, kihúztam.
- Ja, persze, ezt meg kell emelni! - mondja, mint aki soha az életben nem látott ilyen szerkezetet!
Na, szóval megint találtak valami elfuserált rakparton levõ szállítószalagos berakású rakományt. Majd biztosan siftelhetünk.
Sajnos a szorosba reggel hat körül érkezünk, így Encsikémet kiugrasztom kora reggel az ágyból, feltéve, hogy akar velem beszélni.

Február 21. kedd, Gibraltár elõtt és az Alborán tengeren. Encsike felhívott, amikor megkapta az sms-ek visszaigazolását a kézbesítésrõl reggel ötkor. Megnyugtattam, hogy nem vesztem el, csak a dög vihar... Jól kibeszéltük magunkat, én mindenre emlékszem, az asszony részérõl ez nem biztos.
Megjött a következõ utunk. Porto Torresbe megyünk, bentonitot rakunk be Bilbao számára. Na, majd meglátjuk, hogy mekkora a rögzített szállítószalag.
Az a helyzet, hogy az utóbbi napokban kissé elhanyagoltam a naplót, mert most más írnivalóm van. A fantasy felfüggesztve, nem szalad el, most egy novellát írok, tengerész szimfónia címmel. Hallatlanul élvezem, csak nem tudom készre írni, mert elõbb Utassy Ferivel kell konzultálnom zene, zenekar, hangzások és hangszerek ügyében. Ettõl függetlenül meg tudom írni, otthon csak simítások lesznek.
Aztán megvan a következõ novella is a fejemben, kész, csak le kell írni, és az a címe, hogy: Az oroszlánnak mindig igaza van! Ez apáról és rólam szól. És a két novellát az köti össze, hogy mindkettõben van reinkarnáció. Na, most lehet furdalni az oldalakat a kíváncsiságnak!

Február 22. szerda, úton, keleti spanyol partok. Nyugis õrségek, elkészítettem a két útvonalat, fejben írogatom a novelláimat, és este a kabinban meg belekerül a szövegszerkesztõbe.

Farsangi fánk

Délutáni õrségváltás. Jön Dariusz:
- Chifi, a szakács nagyon finom farsangi fánkot készített! Ismerik Magyarországon?
- Persze.
A dolog ezzel el van intézve. Gondoltam, jöhet a hízókúra, jó kis fánk lekvárral az igazán nem rossz vacsora. Erre mit hoz Jan? Go³onkit! Ezt lehetne töltött káposztának fordítani, de nem az. Úgy készül (majdnem) mint a töltött paprika, de nem az. A rizses, húsos töltelék az édeskáposzta levélbe megy, majd sütõben, tepsiben megsütik, paradicsomszószt öntenek rá, és burgonyapürével adják. Hát ez finom, de hogyan tudta ezt Dariusz farsangi fánknak nézni? Rejtély!
A megoldás éjfélkor: ott volt egy tálcán a kész fánk. Persze más mint a magyar, kerek gömbök, megemelve is súlyosabbak, ráadásul az ujjadhoz ragad a cukormáztól - ez az, amitõl a hátam is borsózik, hát van benne valami jó is, mert biztosan nem fogok rájárni nassolgatni - és benne van a lekvár, mint töltelék. Azt már megtanultam, hogy más népek eledelére, ha nem dicséred éppen, akkor lehet kritikát mondani, hogy: köszönöm, nem kérem, vagy nem ízlik, vagy azt is, hogy nem a mi ízlésünknek felel meg. De egyet nem: Magyarországon jobban készítik. Mert ez már a nemzeti önérzet kérdése! Még annyit se lehet, hogy nálunk jobb liszt van...
Ez még a német önérzetét is sértette, mert a német lisztnél nincs jobb (õk persze mindenre mondják, hogy az övék jobb, de hát õk übermenschek).
Így csak a naplómnak mondom el, hogy köszönõviszonyban sincs Jan farsangi fánkja a miénkkel!

Február 23. csütörtök, úton. A hajnali õrség végére megjött a rossz idõ is, úgy látszik, ez már így megy Livornóig!
Még volt vonal, úgy látszik itt Mallorca környékén sokkal jobb a mobilhálózat, mint máshol a partok mentén. Azt is elképzelhetõnek tartom, hogy a magas part menti hegyekre telepítették az antennákat, ezért sokkal nagyobb a hatósugara a rendszernek. Persze nem biztos, csak elmélkedem.
Délelõtt megjött, hogy Dariusz megy haza, jön egy német parancsnok. Csak jót mondanak rá, de ezt majd meglátjuk! Ennek remélem az is lesz a hozadéka, hogy nyugodtan lehet majd minden kikötõbe érkezni, mert mostanában pánik van, ugyanis Dariusz Port State Controll látogatást vizionál mindenhova, és úgy készülünk, mintha hat hónapja nem lettek volna ellenõrök.
Persze arról fogalmam sincs, hogy Dariusz lapáton van-e, vagy D.-nek letelt a szabija, és ezért jön vissza. Az jól jön a lengyel barbának, hogy már akkor, amikor megtudtuk, hogy Livornóba megyünk, úgy beszélgettünk, mint akik biztosak abban, hogy ott lesz a parancsnokváltás. Dariusz még a feleségének is úgy tálalta, hogy letelt a szerzõdése, és hallottam, hogy vitatkozik, mert hat hónapot írt alá, és azt hiszem, az építkezés miatt az asszony cseszegeti, hogy nem errõl volt szó... Na, mindegy, végül is engem különösképpen nem érdekel.

Jose feje

Délelõtt írok, nyitva a kabinom ajtaja, Jose meg elkezdi felmosni a folyosót. Vidáman dolgozik, miért is lenne szomorú, nem igaz? Tillárom haj, meg pim-pam-pam, énekel a matróz, közben keni a padlót a mosószeres vízzel. Újabb tillárom haj, és a hajó megbillen, s José úgy esett a fejére, ahogyan az meg van írva a nagykönyvben! A gumipapucsos lába nyomot hagyott majdnem a plafonon, a feje koppant elõször, a háta másodjára, utolsóként a sarka csattant a padlón. Volt ám puta Madonna, meg minden, és utána sûrû keresztvetések közepette kért az égre tekintve bocsánatot.
Aztán délután takarítják a hidat. Jose a középen levõ ablak elõtti párkányt törölgeti, pam-pa-ram, pam-pa-ram, meg tillárom haj, mondja a zöldfoki csujjogatóst, mert Jose vidám. Ekkor Vincente valamit kérdez.
Jose felemeli a fejét. Egyenesen a busszola periszkópjába, de úgy lefejelte, hogy beleremegett még a szomszédos világítótest is. Nem volt ám káromkodás! Mert azonmód leborult a radarra, és vagy két percig ott zokogott a fájdalomtól. Amikor felemelte a fejét, könnyes volt a szeme, úgy mondta:
- Chief, nagyon fáj...
Erre Vincente-el gyorsan kiröhögtük, amihez szegény végül csatlakozott, gondolom kínjában, mert mi mást tehetett volna?

Február 24. péntek, úton. Jelentem, nagy nap: letelt a szerzõdésem fele! És a másik jó hír: befejeztem a tengerész szimfónia címû novellát. Tulajdonképpen nem hosszú, mert tizenkét oldal, ez huszonnégy egy folyóiratban, vagy egy könyvben. Hallatlanul élveztem írni, és azt hiszem, elég jó lett. Egy hónap múlva elõveszem, javítani, addig pedig jöhet a következõ, aminek a címe: Kinek a fia? Az oroszlánosat majd utána írom meg. Megjavult az idõ, lehet, hogy holnap késõ délután megérkezhetünk.

Február 25. szombat, úton, Livorno. Az utolsó nap volt a kárpótlás, bár igencsak gyengécske. Olajtengeren jöttünk végig. Jobb lett volna 24 nap olajtenger, s egy nap vihar. Na, de legalább kikötöttünk, délután négykor már leléptünk. Mivel Dariusznak van egy rakat papírmunkája, ezért megbeszéltük, hogy õ marad bent, és én kimegyek, holnap viszont én tartom az ügyeletet.
A kimenetel egyre nehezebb. Köszönet ezért az idióta, semmire se jó ISPS rendszernek, csak az a haszna, hogy minden kikötõt teljesen bekerítettek, és sehol se lehet úgy kimenni, mint az ember azt hajdanán megszokta. Jó fél órámba tellett, amíg megtaláltam a kijáratot. Sikerült a lábamat lejárnom. Persze, ehhez figyelembe kell venni, az utóbbi tizenhét napban napi 98 usque 105,4 lépést tettem meg naponta. Fel a hídra, le a hídról kétszer, le a szalonba fel a kabinba háromszor egy nap, kész. És ezután gyerünk neki a távgyaloglásnak... Sikerült mindent elintéznem, amit akartam. Ha nehezen is, de találtam nyilvános internetet, onnan el tudtam küldeni a szemorvosomnak a képeket, amiket készítettem, ugyanis elõjött még Dovernél ugyanolyan valami, amivel márciusban a bal szemem sarkában volt mûtétem. Elküldtem Encsinek is, és most õ intenzíven aggódik. Én nem, de hát én ismerem a szembigyómat, õ csak fotón látja, ami kinagyítva elég ijesztõ.

Megköszöntem Marzona úrnak a munkáját, amit a tengerész szótárhoz adott.
Bûnöztem is: vettem egy négy darabos Ferrero Rochét, és le is toltam azon nyomban mindet.

Február 26. vasárnap, Livorno. Kellemes nap. Nincs rakodás, viszont alig tudok menni. Az elmacskásodott lábaim alig visznek. Délelõtt papírmunka, mindent rendbe kell hozni, mert jön az új captain, és ez Dariusznak nagyon fontos.

Utána lemezre írtam Halász Judit számait - mert hogy néz az ki, hogy egy CD-n egy szám legyen -, ugyanis Dariusz mindig kiakad, ha meghallja az Ákombákom címût. Azt mondja, ennél jobb zenét még nem hallott. Tény, hogy aranyos, ha még a szöveget is értené! Többször hallgatom, és a véletlen sokszor úgy hozta, hogy akkor kezdõdött, amikor a barba belépett a kabinomba, és ilyenkor, amíg nincs vége, ott táncolt a gyermekzenére. Az új barba nem érkezett meg idõben. Már három órás késésben volt, amikor Dariuszra rájött az aggódhatnék, és elkezdett telefonozgatni, jó nagy számlát csinálhatott utolsó nap a tulajnak! Addig-addig próbálkozott, amíg sikerült is kiderítenie, hogy a Frankfurt - Pisa járat gépe a felszállás után kigyulladt a levegõben. Münchenben kényszerleszálltak, egy másik járattal Firenzébe érkezett, és onnan busszal Livornóba. Nem irigylem! Majd tudósítok, ha kitárgyaltam vele az esetet.
Bemelegítésnek, és bemutatkozásnak szidta a német pápát, hogy a lengyel után öt lépés vissza, annyira konzervatív. Ehhez nem tudok hozzászólni, mivel nem nagyon érdekelnek a pápa és az egyház dolgai, meg nem is szerepelnek a híradásokban.
Megírtam az utolsó novellát is, az Egy oroszlánnak mindig igaza van címmel. Nagyon élveztem írni. Miután apával is beszéltem, elmondtam neki is, és megígértem, hogy elküldöm, elvégre róla és rólam szól. Be is tettem a levélbe, holnap postázza az ügynök.

Február 27. hétfõ, Livorno, úton. Fél hétkor ébredtünk, mert Dariusz sikerrel beriadóztatta a hajót. Valami rossz gombot nyomott meg villanykapcsoló helyett, és ez alarmírozott, senki nem tudta, hány óra van, mit és hol kell kinyomni, hogy az átkozott sziréna kussoljon már! Utána már nem volt alvás.

Elment a király, éljen a király!

Dariusz tizenegykor ment el, de a járóról még visszajött, hogy kiadja az ukázt, kinek mikor, miért, hova telefonáljunk, mit és hogyan intézzünk. Érzékeny búcsú.
Utána a captain:
- Jöjjön chief, megmutatom a litvániai birtokaimat.
- De a telefonok... - próbálkoztam.
- Majd! - legyintett.
Megtudtam, hogy vett földeket, egy részét egy híres üdülõhely közelében, meg mittom én merre, de részletes betekintés kaptam a földhivatal által kibocsátott okiratba, ahol légi fotón voltak a telkek berajzolva.
Elmesélte, hogy amikor a volt lengyel családi birtokot látogatta meg, akkor hogy megnyugodott az idõs hölgy, aki a több mint háromszáz éves házukban lakott, hogy nem kérik vissza, nem kell kimennie.
Megtudtam, hogy Berlinben olcsón vettek telkeket (a volt pártüdülõ területeit parcellázták) ma már negyedmillió eurót érnek.
Ezután megmutatta a müncheni reptéren készített fotóit: tûzoltóautó, másik, még egy, egy cica így, egy cica úgy, ugyanaz a macska amúgy, egy kutya, egy kutya így, egy kutya úgy, egy kutya amúgy.
Kérdem, hány gyereke van.
- Egy kutya, egy macska... - jött az egyáltalán nem meglepõ válasz. Ehhez hadd ne fûzzek kommentárt.
Aztán még duma, duma, duma, lehet, hogy társalkodó tisztnek neveztek ki, csak nem tudok róla.
Vacsora közben azt mondja: menjen feküdni, nem kell manõverre se jönni. Ez rendes.
Nyolckor viszont dörömböl azt ajtón:
- Chief, egyik radar se mûködik.
Ez csak neki meglepetés... Felmentem, valahogy sikerült életet lehelni a tengeribe, utána már persze manõver. Megint elátkoztam azt az idiótát, aki ilyen irdatlan vastagságú kötelet vett, mint amilyen az elsõ springünk. Egyszerûen nem tudtuk kézzel beszedni, gépre kellett tenni. Borzalom. Manõver után fel a hídra.
- Háromnegyed éjfélkor keltsen - mondom a barbának.
- Azt bízza rám, hogy mikor keltem. Nem szeretem az ilyen merev dolgokat. Most már alig van három óra éjfélig, nem tudja kialudni magát. Mindkettõnknek az a fontos, hogy tudjunk pihenni, nem az, hogy betartsuk a szolgálati periódusokat.
- Akkor jó õrséget, viszlát pilot! - mentem le a kabinba.

Február 28. Húshagyó kedd, úton, Porto Torres. Háromnegyed kettõkor keltett. Négy és fél órát aludtam, frissen ébredtem. Kávét készítettem, megyek fel a hídra. Azt hittem, a barba bálozik, mert teljes díszkivilágítással várt.
- Jó reggelt! - köszöntem illedelmesen.
- Su pasaporte, por favor! - kéri a barba az útlevelem vigyorogva, és sísapkában.
Azannyát! Ez az azért nem semmi! Kõkemény õrség átadás-átvétel lesz, ha útlevél is kell hozzá. Ennyire azért nem volt szigorú Dariusz se!
- Aquí lo tengo - mondanám, ha nálam lenne, de nincs, ezért szégyenkezve hallgatok. Viszont mondja a barba, helyettem is, azaz mutatja, hogy itt van az övé, pedig nem is volt nála. Ilyen "hazudós pasi".
Ja, akkor meg az olasz-spanyol határon vagyunk, és a határõr elbújt a GMDSS pult alá, azért nem látom. Megyek a kis asztalkához, hogy letegyem a kávét, de nem tudom, mert tele van magnóval, spanyol nyelvkönyvvel, francia szótárral, fejhallgatóval...
Mielõtt elment volna, lekapta a fejérõl a sísapkát, és mutatja a búráját:
- Magam nyírtam meg magam! - dicsekedett, bár nem nagyon volt mivel.
Nos, ez meg is látszott, ennél rondább csak én voltam, miután Romek ollója alól kikerültem. Ezért aztán jó szívvel ajánlottam a gépészt, hogy õ majd megigazítja a lépcsõket...
Nem tudom, emlékszik-e valaki a Niklason írott Naplómra, azon a hajón voltam három hetet Lojzi kapitánnyal, hát kinézetre, megjelenésre D. kísértetiesen hasonlít rá. Na és abban is, hogy reggel nem tudtam lelket verni belé, negyed kilenckor ette fel a fene a hídra, hóna alatt az olasz nyelvkönyvvel és kazettával - így legközelebb az olasz-olasz határon találkozhatunk... -, s ettõl kezdve be nem állt a szája, alig tudtam fél kilenckor elszabadulni azzal, hogy megyek aludni.
- De ne sokat! - búcsúzott.
Persze, délben szokás szerint fent voltam. Ha a dolgok ezentúl is így mennek, ahogyan eddig, akkor az õrségváltásra ezután nem azt mondjuk, hogy hatkor, vagy délben van, hanem hat és hét között, vagy déltájt... Ugyanis tizenkettõtõl fél egyig tépte a száját, és majdnem elrohant egy befejezetlen mondat közben. Alig tudtam rákérdezni, érkezés elõtt hány perccel hívjam fel a hídra.
- Minek?
- Horgonyt dobni.
- Miért, egyedül nem tud?
- De.
- Akkor nem biztos, hogy feljövök.
Azt nem lehet mondani, hogy kimondott Dariusz mentelitású.
Ja, délben azt is elmondta, hogy ez volt Dariusz második parancsnoksága. El is hiszem, és igazándiból nem értem a lengyelt, minek festette magát, mindenféle mellébeszéléssel a témában. Na, mindegy. Megjöttünk. Ledobtam a horgonyt. Lementem vacsorázni.
Vacsora közben végig bizniszelt. Azt magyarázta, hol milyen befektetései vannak, nem biztos, hogy mindenkinek szimpatikus volt.
Hét körül készült fel a hídra.
- Akkor éjfélkor megyek - mondom neki.
- Nem kell, majd ledõlök, és alszom odafent. Maradjon, és ha kell, akkor hívom. Holnap úgyis egész nap rohangálnia kell.
Ezt nem sok barbától kaptam meg eddig!
Este kézzel mostam, mert a mosógép tíz napja összetörte magát, majd Bilbaóban veszünk csak. Utána még egy kis komputer, de nyolckor a fõnök beült a kabinomba, és csak negyedtizenegykor ment el.

MÁRCIUS

Március 1. Hamvazószerda, Porto Torres, úton. Hajnali fél hétkor ébresztett. Horgonyhúzás, manõver, kikötés. Kikötés után azonnal raktárnyitás, majd shiftelés hátra 100 métert. Ez is jellemzõ ám a digókra! A parton egy nagy kupac anyaföld, ezt visszük "nyers agyag bentonit" néven Bilbaóba. Berakás elõtt kérdem az ügynököt:
- Draft survey lesz?
- Nem. Sokkal egyszerûbb a teherautók mérlegelése alapján kiállítani a fuvarlevelet. Itt pontosan 3550 tonna rakomány van. Berakjuk mindet, és mehetnek.
Tiszta sor, nem? Mint késõbb meglátjuk, hogy nem, mert ez is olyan digós fogás volt.
Délelõtt nyomtattam a hó végét. Tizenegykor megjelenik két elegántos, suhanc korabeli, ifjú titán, mint PSC tisztek. Hoppá! Amióta hajón vagyok negyedszer kapunk Port State Controllt, azaz ellenõrzést! Ez volt az, ami minden kikötõi érkezés elõtt megjelent Dariusz rémálmában, és két napig nem csináltunk mást, mint csiszoltunk, írtunk, attól függõen, hogy szegény feje mit álmodott, mit ellenõriztek az ellenõrök. Most érkezés elõtt nem volt pánik, viszont jött a controll-officer.
Mindent megnéztek, de annyira, hogy kiszúrták: a pihenõóra nyilvántartásban két olyan napot találtak, ahol nem volt ki a napi 10 óra kötelezõ pihenõidõ. Ez is jellemzõ erre az amerikai típusú, végtelenül idióta rendszerre, hogy nem az a baj, hogy nem pihentek az emberek, hanem az, hogy ez le van írva. És ezt én minden hajón így csinálom, pont azért, ha ellenõrzést kapunk, akkor mindig meg lehet kérdezni: miért nem baj, hogy a hajón nincs elég ember a munkákhoz?
Szóval a két ifjú tiszt úr kukacoskodott annyit, amennyi egy "jó haditengerésztõl" elvárható. Tiszta lappal mentek el, azaz nem találtak semmi kifogásolni valót (ez azt jelenti, hogy nem is igazán akartak, mert minden hajón bele lehet kötni valamibe, hát nem kell azt gondolni, hogy glóriát akarok a fejünk fölé dumálni a tiszta lappal!).
Encsike felhívott, hogy a Szemklinikán a doktornõ megnézte a fotókat, és azt mondta, valószínûleg röntgennel fogják elhegesíteni a gyulladt részt, mert ez sokkal rosszabb helyen van mûtéti szempontból, mint a másik oldalon volt. Azt is ajánlotta, hogy kenegessem antibiotikumos kenõccsel. Az asszony már szervezte is telefonon keresztül, hogyan menjek ki megvenni egy patikában. Majd, Bilbaóban, állítottam le. De nem lehetett, mert fontos (sajna igaza van), hogy elkezdjem a kezelést.
Így aztán mondom a barbának, megnézem a gyógyszerszekrényt (szegényke nagyon üres), és ha nem találok...
- Akkor Bilbaóban orvoshoz megy és írat dupla adagot, hogy legyen a hajónak is...
Viszont találtam kétfajta szemkenõcsöt, megesemestem a doktornõnek, és hamarosan jött a válasz, melyik a jó. Éjjel belegondoltam: akár tíz éve se lehetett volna ezt véghezvinni, mert kell hozzá egy viszonylag jó minõségû digitális fényképezõgép, amelyik olyan képet tud készíteni, hogy a könnycsatorna azon kb. két milliméter szélesnek látszik, és a záróizmok, mint a kikötõkötelek, élesen látszanak. Ha kész a kép, kell internet, amit széles körben használnak, és legyen természetes, hogy egy egészségügyi intézetben minden orvosnak van hozzáférése és í-mél címe. Kell hozzá mobiltelefon, amivel meg tudom kérdezni címet, és kell hozzá olyan hálózat, hogy a hajón, menet közben is használhassam. És kell hozzá internetcafé, ahonnan elküldhetem (ma ez a szûk keresztmetszet, mert egy külföldi elég nehezen akad rá!). Mindez 1996-ban nem állt még rendelkezésre. Ez tulajdonképpen semmi más, mint információáramlás, és tíz év alatt a sebessége ezerszeressé - ha nem jóval többre - nõtt! Ez is valami fantasztikus ám korunkban!
Innen már csak a rakodás befejezésére kellett várni. Ez valamikor hat körül következett be.
Ez se úgy ment, mint Dariusznál. (Még elég friss az emléke, hát nem véletlen, hogy mindent ahhoz hasonlítok, hogy nála hogyan volt.) Tíz centis fartrimmet akartam beállítani, mert a barba azt mondta, hogy annyi trimmel megyünk, amennyit akarok, csak ne legyünk orron. Nem ám, mint a hülye Fronczaknál, akinek dunsztja nem volt a hajó optimális úszáshelyzetérõl, és gondot csinált belõle, amikor ötven helyett negyven centi volt a rakodás végén (az is sok).
Szóval hátul figyelem a merülést, és közben számolom az átlagot, egyszer csak, hoppá! Rohanok elõre. Elõl hátul öt méter hatvan centi, hát már túl vagyunk rakva a nyári megengedett merüléshez képest is tíz centit, nemhogy a télihez, amihez kiszámoltuk a felvehetõ rakományt. Rakodás állj, rohanás a barbához. Az kijött, megszemlélte a helyzetet, és elkezd röhögni:
- Chief, ezek jól átvágtak minket!
Utána még két markolónyi anyag bejött, hogy a dõlést kiegyenesítsék, és kész.
A parton még maradt százötven tonna.
Ennyit az olasz korrektségrõl, hogy a parton 3550 tonna rakomány volt. A rakományfeladója ott vigyorgott egy kocsiban, a háttérben!
Raktárcsukás, eljövetel. Hát nem kellett altatódal az elalváshoz.

Március 2. csütörtök, úton. Éjjel megyek fel a hídra, hát tök sötétség van. Mi történhetett, kérdem magamtól, aztán megtaláltam a megoldást: tegnap Hamvazószerda volt, tehát kedd volt a farsang vége, a barba se bálozik a hídon. Köszönök.
- Jaj, chief, nincs egy radarunk se! - jajongott. - Ha kell egy matróz, akkor nyugodtan hívhat éjszakára figyelõnek.
Nem kértem. Helyette odaültem varázsolni a radarhoz, kettõ órakor volt kép. Lehet, hogy az segített, hogy a végén jól fejbe vágtam... Reggel teljesen meg volt a barba hatva, és kifejtette, hogy csak a gibraltári átkeléstõl tartott (jelzem én is), de így most már minden oké. Kíváncsi vagyok, újra beindul-e a báli szezon, meg a nyelvkurzus a hídon?
Reggel öt óra körül elhánytam magam, aztán hasmenés, alig vártam, hogy ágyba kerüljek. Még az ébresztõt is negyed tizenkettõre állítottam, hogy kialudjam magam rendesen. De negyed tízkor felébredtem, és a rossz gyomrom már jó volt. Nem tudom, mi lehetett.
Délben, csodák csodája, a barba beírta a naplóba, hogy hány mérföldet tett meg, és azt is észrevettem, hogy kihegyezte a ceruzát. Csak el ne kopjon a sok munkában...
Azzal ment le fél egykor, hogy ne dolgozzak sokat. Szót fogadok, elvégre õ a fõnök.

Március 3. péntek, úton. Na, kérem, ha bál nem is volt, de teljes díszkivilágítás igen, és fél kettõig tépte a száját a barba, ami nem volt ellenemre, mert így jobban telik az idõ.
Délben viszont nagygyûlésre érkeztem. José és Vincente is a hídon volt. A barba valamit magyarázott, ezért rákérdeztem, hogy mit dolgoznak, mert bár a munkát a parancsnok adja ki, de ugye, ezt nekem kell vezetnem.
- Egész délelõtt itt voltunk, chief! - mondta José. - Reggel nyolckor elkezdett beszélni, és nem tudtunk elszabadulni, a captain azóta szóval tartott minket.
Ezt el is hiszem, nem kellett sokáig gyõzködni. Éppen valami enciklopédiában kutakodott, és amikor megtalálta, amit keresett, büszkén mutatta:
- Chief, ez a szarvasfajta rólunk, a családunkról van elnevezve! - és éreztem a hangján, hogy most õ igencsak büszke.
Én viszont arra vagyok büszke, hogy két fiam van rólam elnevezve, mert ez sokkal többet ér!
Megpróbáltam kiszedni belõle, hogy hányszor nõsült, mert ugye a húsz évvel fiatalabb feleség nyilván nem az elsõ lehet.
- Volt egy hét évig tartó kapcsolatom, és a mostani már nyolc éves.
- A feleségével...
- Nem vagyunk megesküdve. Akkor adót kell fizetnem.
Nocsak. Nem is tudtam, hogy a német állam még feudális és a házasságkötést adóztatja. És lehet, hogy a kancellár él az elsõ éjszaka jogával? De aztán kiderült, hogy a barba csak a bevétel és profit, a jövedelem és haszon, meg pénz és euró-dollár-márka oldaláról tudja a világot szemlélni, így aztán most Angliában él (van az állandó lakcíme), elõtte Szentpéterváron volt, elõtte Litvániában, elõtte Lagosban. Ahogy változnak az adózási (személyi jövedelemadó) törvények, úgy vándorol az állandó lakcíme, annak ellenére, hogy mindig Németországban tartózkodik. Angliában a tengerész nem adózik, ha hat hónapot külföldön volt, de ha megnõsülne, akkor a német törvények szerint adóznia kellene a jövedelme után. Ilyen egyszerû a kérdés, hogy házasság vagy együttélés...
Gyerek meg azért nincs, mert nagyon drága a felnevelése.
Máskor meg arra panaszkodik, hogy a macskaeledel is drága, de úgy látom, arra nagyobb szükség van, mint utódra. Ez persze teljesen magánügy.
Viszont jó a humora és szeret marháskodni. Elmesélt egy sztorit: egyszer három-négy napos borostával, melósruhában, a zsebében egy sörösflaskával bement egy elegáns férfiruha üzletbe, levett egy méregdrága inget, és fizetni akart az arany Visa kártyájával.
- Chief, azonnal ott volt mindenki, a rendõrség, az üzlet tulaja, a security, és mindenáron azt akarták kideríteni, hogy hol loptam a hitelkártyát! Aztán amikor kinyomozták, hogy nincs mese, ez bizony az enyém, akkor jöttek a sûrû hajlongások, és bocsánatkérések, ami persze nem nekem, hanem a bankban levõ pénzemnek szólt, mert sosem az ember számít, csak a hitelkártya!
Ez nyilvánvaló. Még egy elsõ osztályú uniós állampolgár esetében is, mint amilyenek a németek. Mert nyilvánvaló, hogy mi, a sárból, koszból, kommunizmusból szalasztott keletiek legfeljebb másodosztályúak vagyunk, de inkább harmad... Nem is magammal hasonlítom össze, hanem, hogy egyértelmû legyen, nézzük mi a különbség egy német és egy lengyel között: Dariusz fizetése kétezer ötszáz euróval kevesebb, mint a mostani parancsnoké. A végzettség, a képesítés azonos, a cég, amelyik a fizetést adja azonos, és a munkaközvetítõ is azonos (Marlow), és uram bocsá', a munkakör is.
Az értékbeli különbséget a nemzetiség, a németség adja. Így aztán az efféle süket, hazug dumával, hogy nemre, fajra, vallásra, bõrszínre való tekintet nélkül... meg demokrácia... meg emberi jogok... meg unió... el lehet ám tolni a biciklit a jó büdös francba!

Március 3. péntek, úton. Ez nem is az Atlanti, oszt mégis olyan szomorkás lett az idõ, hogy nem gyõzzük a fejünket kapkodni a felcsapódó hullámok elõl. Megette a fene ezt a telet!

Március 4. szombat, úton. Megyünk, bár elég ramaty az idõ, hajnalban a sebességet is le kellett csökkentenem. Érdekes: Dariuszhoz képest hatalmas a "lazaság", semmi se párhuzamos, semmi se sarkos, mégis megy a hajó, mindenki jól érzi magát. Lehet így is hajózni. Ki hinné?

Március 5. vasárnap úton, Alboran tenger. Éjfélkor belépek a hídra, hát a magyar himnusz fogad. A parancsnok valamilyen enciklopédiából elõbányászta a magyar ismereteket, és ott van a himnusz is. Ebbõl az enciklopédiából érdemes tanulni a mi történelmünket! Ugye a "Jahrhundert" évszázadot jelent. Nos ezek szerint a magyarok az 5 században jöttek el Etelközbõl, a harmadikban hagyták el Levédiát. És persze az elsõ ismert királyunk Attila volt.
Hiába mondtam, hogy a hivatalos történelem nem ismeri el a magyar-hun azonosságot, a barba csak nézett megrökönyödve. Viszont nem ismeri Heribert Illiget se, így felírattam vele, hogy nézzen a neten utána. Ha eddig volt fogalma a német történelemrõl, akkor most jól össze lesz zavarva...
Délután végre jó lett az idõ, de ez nem annak köszönhetõ, hogy a szél alábbhagyott, hanem behúzódtunk a spanyol partok alá.

Március 6. hétfõ, úton, San Vincente körül. A szoros másik oldalán szép idõ van, nocsak, ilyen is megesik velünk? Ebben csak az a rossz, hogy a tengerész babona azt mondja, hogy a jó idõ azért rossz, mert utána csak rossz jöhet...
Tegnap Romek mutatott két hatalmas szívet. Ezt az iker unokáinak készíti. Egy keményebb borító színes magazinból kivágva, beragasztva írógéppapírból egy betét, amit telerajzolt. A tetejére két mosolygós halat, mivel az ikrek Halak (március 5. állítólag a Halak jegye). Alá egy torta, öt gyertyával, s jókívánság. Körben sok-sok apró szívecske... Mit mondjak, nem viszik majd képzõmûvészeti kiállításra, de a kislányok tudni fogják majd, hogy a nagypapa gondolt rájuk, napokig dolgozott ezzel...
A gépész nagyon ügyes kezû. Amikor Dariusz elment, faragott neki fából egy halat, van róla fényképem is. És emellett állandóan vigyorog, mosolyog, és Istvankunak hív, és mindent megjavít. Sajnos a vállamat nem tudja megreparálni. Elkapta a reuma, nem tudom emelni, még megmozdítani is nagy kín. A barba adott Voltaren kenõcsöt. Még nem próbáltam, remélem, valamicskét azért használ.

Március 7. kedd, úton a portugál partok elõtt. Délben volt vonal, ezért nagyon nem voltam hajlandó a barbával társalogni, mert egyébként fél kettõ körül szokott leereszkedni a hídról, mindegy, éjféli vagy déli õrségváltás van.
Konténeres hajó a portugál partok elõtt

Beszéltem az asszonnyal, nagyon nem tetszett neki, amit a viharokról írtam a levelemben (illetve naplóban), de azt azért nem mondta, hogy intézkedik, hogy ne legyen többet...
Mikola jelentkezett! Esemest írt a barbának, hogy jönne vissza. Ettõl én teljesen berezeltem. De nem kellett aggódni hosszan, mert Jannak esze ágában sincs hazamenni, így a barba visszaírt, hogy nem tud semmit intézni. A parancsnok szerint jól fõz, és jól gazdálkodik, ehhez csak annyit, hogy nem vagyunk egyformák. Azt hiszem, hogy ezzel el is lehet felejteni, mert most majd behajózik valahova, és akkor már nehéz lesz kifognia, hogy ugyanez legyen itt a barba. Azt hiszem, hogy otthon (Ukrajnában) mûködik a korrupció, és ha valahova menni akar, akkor tejelni kellene. Ha viszont kérik a hajóról, akkor minden rendben. Persze ez csak elmélkedés (és az is lehet, hogy kicsit rosszindulatú, elõítéletektõl sem mentes, és így tovább...).

Dariuszról

A barba mutatta a "Confidental report"-ot, amit Dariusz a havi postába tett. Ez afféle "mosolycsekk", a parancsnok véleménye a személyzetrõl, szakmai, emberi, egészségi, meg mindenféle szempontból, és a Marlow ez alapján minõsíti az embereit.
Az a nagy harci helyzet, sikerült mindenbõl "rontanom" az év vége óta. Ami leginkább nevetséges az, hogy az angol kiválóm leromlott másfél hónap alatt a mindössze jó szintre (hiába, ebben a korban az ember már butul, még akkor is, ha minden nap használja a nyelvet), és a személyes kapcsolataim se érdemelnek már kiválót, hanem csak jót. Ugye az természetes, hogy különbözõ emberek a nyelvtudásom különbözõképpen értékelik, de ebben változás csak felfelé képzelhetõ el ugyanannál a parancsnoknál! Mást ne vegyünk, mert ez a két dolog az, amirõl másnak is lehet mérvadó véleménye, az hogy szakmailag is romlottam, azt más nem "láthatja", csak a barba. Lehet, hogy mindez nem tûnik nagy dolognak, de az biztos, hogy alkalmas arra, hogy valakinek jól "alávágjanak", belerondítsanak a karrierjébe. Ha fiatalabb lennék, és lenne parancsnoki ambícióm, akkor most sírnék dühömben.
Most az a kérdés, hogy mit mondjak?
Dühöngjek? Szentségeljek? Szórjak átkot rá?
Talán az a legjobb, ha azt mondom, hogy sajnálom ezt a szerencsétlent. Hiszen engem csak a Marlow elõtt tud lehúzni, és "alám vágni" ám ezzel a saját emberségérõl állított ki bizonyítványt. Amikor január 27-én összezördültünk, akkor azt írtam, hogy hiszem, ha látom, hogy "elfelejtette". Hát most láthatom, hogy csak szembe mosolyog, a hátamba kést kíván.
Én azért vagyok nagyon szomorú, hogy amikor leírtam a kételyem, igazam volt.
Ezután azt tudom tenni, hogy elkerülöm, ha lehet, vagy ha találkozunk, akkor vigyázok arra, hogy a hátam mögé ne kerülhessen.
De azért elgondolkoztam azon, hogy karácsonykor ez az ember szentképet osztogatott imádsággal és kihajózásakor kaptam tõle hármas csókot hátba veregetéssel, ami a szlávoknál a barátság jele.

Március 8. szerda, úton, a Nemzetközi Nõnapon. Isten éltesse a hölgyeket! És ne csak ezen a napon! Semmi hírünk a kirakás menetrendjérõl, így csak megyünk bele a vakvilágba, péntek reggel hatkor érkez(het)ünk.

Március 9. csütörtök, úton. José nagy napja volt a tegnapi: a Benfica kiverte a Liverpoolt a BL-bõl. És Josét nem érdekli más, csak a Benfica. Ez persze nem így igaz, hanem úgy, ahogyan õ maga szokta mondani:
- Chief, ha otthon vagyok, sose nézek tévét, kivéve a híreket, és a labdarúgást. És ha a Benfica játszik, azért minden követ megmozgatok, hogy láthassam.
De a mai nap mindenkinek a napja! Ugyanis az ügynökség értesített, hogy pénteken csak délután mehetünk part mellé a magas vízzel, és így csak hétfõn fejezik be a kirakást. Tehát a hét vége a miénk Bilbaóban! Ennél jobb hír nem is kell! Most majd óvatosan kell kimennem, vigyázva arra a kis 44-es piskóta tappancsaimra.
Mivel a part mellett jövünk, ezért volt vonal, tudtam az asszonnyal beszélni. Szegény érzi a melegfrontot. Mondta, hogy keresett egy hölgy a Rádióból, aki látta a honlapom, és ha hazajövök, hívjam majd fel, és szeretettel várnak a Petõfi Rádióban. Hát, ha várnak, akkor megyek!

Bilbao, függõkocsis 'híd'

Március 10. péntek, úton, Bilbao. (Ez persze úgy Bilbao, ahogyan Kistarcsa Budapest, mert Zorrotzában vagyunk.) Ennek az útnak is vége lett. És ez így megy, monoton egymásutánban, s csak az a lényeges, hogy hány nap van még a hazamenetelig, és egyáltalán nem izgat, melyik lesz a következõ kikötõ. Lehet, hogy ezzel a hajóval nem is jutok el olyan helyre, ahol még nem voltam. Kikötés után elkezdett az esõ zuhogni, és kilátás sincs arra, hogy elálljon. Így aztán nagyon nem bántam, hogy nem kellett kimennem a hajónak kaját vásárolni. Ugyanis a barba ide tartalékolta a pénzt, mondván Spanyolország a mennyország, itt aztán olyan olcsóság, van, hogy na!
Na, szóval nem.
Drágább, mint Olaszország, pedig az se nem piskóta! Ugyanez vár ám ránk is, ha bevezetik az eurót, aztán sírhat a sok vékonypénzû, hogy nem ezt ígérték! Addigra én is nyugdíjas leszek, bõven benne a nyugdíjas években, így aztán... na, ne siránkozzunk, hanem dicsérjük a kormányt, hogy csúszik a bevezetés határideje.
De enni kell, hát muszáj volt megpakolni a kosarakat az egy eurónál is drágább krumplival, meg a sok mindenféle és szükséges kajával.
Addig, amíg õk vásároltak, kimostam. Három eresztésre sikerült is, hiszen Livorno elõtt se lehetett már használni a mosómasinkát, és így aztán feléltem az összes kék-, fekete-, és fehérnemût. A barba holnap akar venni, remélem, itt sikerül, nem úgy, mint Livornóban. A szememhez az ügynök orvost ígért mára, de nem jött össze (mert kórházban ügyel), így holnap tízkor lesz szerencsém megismerni.
Este tizenegyig téptük a szánkat a szalonban. Jan vett "vörösbort", azért az idézõjel, mert a bort csak idézi, valami ocsmány borzadály volt papírdobozban. Vesztemre kértem egy kicsit, hát kaptam egy nagy bögrével... Csak a tisztesség kedvéért ittam meg. Azért ez a spanyol "bor" a nyomába se ér bármelyik magyar asztali bornak!

Március 11. szombat, Zorrotza. Ami spanyolul Zorroza, ugyanis a "tz"-s név az eredeti baszk, lévén itt Baszkföldön vagyunk. Nem húztam fel a mobilon a vekkert, de így is hatkor ébredtem. Gyorsan kisikáltam a fürdõt, hátha a doki tiszteletét akarja tenni benne egy kézmosásra...
Szép ramaty idõnk volt egész nap. Nem hittem, hogy eljön az orvos, de féltizenegykor megjelent. Megnézte a szemem sarkát, elcsodálkozott a fotókon, amiket készítettem, és felírt egy szemkenõcsöt. Közben telefonozott is, és ettõl kezdve erõs elhatározásom kerekedett, hogy a kezére ütök, ha a szememhez nyúlna. Igen, mert duma közben a mutatóujjával szépen letisztogatta az edzõcipõje orrát.
Az, hogy egész nap zuhogott nem zavarta a barbát abban, hogy kimenjen vásárlandani. Vett a hajónak egy mosógépet, egy mikrohullámú sütõt, egy elektronyos vízmelegítõt és egy DVD lejátszót. Este azt hallgattam, hogy melyiken mennyit spórolt a vállalatnak. Utána a szakáccsal és Romekkel még kétszer fordultak, na nem mosógépért, hanem élelmiszert vettek.
Én, meg amíg a frontot tartottam, szépen kipucoltam a kabinomat, kimostam a mindenemet, de még a téli anorákot is (kétszer), hogy a norvég idõjárás ne tudjon meglepni. Ennek a házõrzésnek az lesz a következménye, hogy holnap, amikorra is az idõjárás-jelentésben szép idõt jóslottak, kimegyek Bilbaóba. Az ürügy az, hogy í-mélben fényképet küldjek a szemorvosnak a szeme sarkának az állapotáról, de amúgy videózni akarok, mert két, vagy három éve, amikor itt voltam (úgy, hogy ki tudtam menni), nem volt alkalmam.

Március 12. vasárnap, Zorroza - Bilbao. Tíz körül indultam neki a városnak. Elõbb Zorrozában kerestem internetet, de mindenütt azt a választ kaptam: - Vasárnap zárva... talán Bibaóban. Akkor gyerünk Bilbaóba. Eltökélt szándékom volt, hogy elõbb internet, és csak utána más. A buszon vettem észre, hogy a mobilom a töltõn hagytam. Telefonkártyát kell vennem, mert az asszony biztosan keres, és nem tudja elképzelni, hol lehetek!
Guggenheim múzeum a virágkutyával

A tizennyolcas busz a Guggenheim múzeum elõtt állt meg, hát nem lehetett kihagyni, nem lehetett nem leszállni, és videóra venni. És ami a fõ, a híres posztmodern építészeti remek mellett találtam egy turista információs irodát, nyitva!
Egy kedves kislány volt szolgálatban, de nem sokat tudott segíteni.
- A könyvtárakban van ingyenes internet... - mondta sajnálkozva -, de azok vasárnap zárva vannak.
- Én fizetõst keresek - mondtam.
- Ó, az itt van szemben, a gyorsbüfében.
Már indultam volna, amikor még megkérdezte: - Hova való az úr?
- Magyar vagyok - válaszoltam, és bekerültem egy nagy könyvbe.
Gyerünk át a szendvicsfalóba, hát tele van terminállal, de nincs egyikhez se floppy egység, nem tudom a képeket elküldeni az orvosnak. Hát visszamentem.
- Nem sikerült? - kérdezte a kislány. - Akkor próbálja meg a szomszéd utcában, ajánlotta az egyik kolléganõje, vagy a vasútállomás elsõ emeletén.
Kaptam térképet, bejelöltek rajta mindent.
- Még mindig magyar vagyok... - mondtam búcsúzóul.
Egy fantasztikus autódaru a szûk utcában

Egy fantasztikus autódaru a szûk utcában

A szomszéd utcában az üzlet persze zárva. Gyerünk az állomásra. Közben találtam egy irdatlan magasra nyúló karú autódarut közel az állomáshoz az egyik építkezésen. Bementem a vasút csarnokába, de azt hittem eltévesztettem az épületet, mert táncolók sokaságába botlottam a nagy csarnokban. De nem csalás, nem ámítás, a népek ott lejtették a tangót, meg a spanyol táncokat, szépen keringtek körbe-körbe. Videóra való látvány!
Az internet café persze vasárnap zárva.
Bilbao - Északi Pályaudvar

Feladtam.
Telefonkártya volt, így felhívtam az asszonyt, és sikerült megnyugtatnom, hogy nem vesztem el.
Gyerünk egy kis városnézésre. A környéket ismertem, átmentem a folyón, be az elsõ szálloda recepciójára: - Internetet keresek... - mondtam, mert úgy látszik, mégse adtam fel...
Megmondták, hogy a posta után találok.
Nyilván vasárnap zárva, gondoltam, de azért elbandukoltam. És kérem, láss csodát, nyitva, négy számítógéppel, és az egyik szabad. Rögtön beültem, elküldtem az í-méleket és a fotókat (az asszonynak is küldtem magamról), neteztem egy kicsit.
Óváros központja

Azt hiszem a gmail-es postaládám törölték, ez egyszerûen õrület, hogy nincs elfogadható ingyenes szolgáltatás sehol... Pedig most gondosan ügyeltem arra, hogy legalább minden második hónapban belépjek. És tessék!
Internet után séta, majd vissza az állomásra, próbáltam az asszonyt hívni, de nem sikerült, biztos valami gubanc lehetett a nemzetközi vonalban... Ezután be a hajóra, a hat tízes vonatot értem el, fél hétkor már vacsoráztam.

Keskeny utca az óvárosban

Március 13. hétfõ, Zorroza, úton. Na, ez is egy szép nap volt. Fél tízkor megérkezett a Germanischer Lloyd képviselõje, ettõl kezdve a barbának nem volt gondja, hogyan üsse el az idejét. Én a hidat felügyeltem, mert megjött az új Inmarsat-C készülék, meg a szerelõk, akik valahova megpróbálják beállítani. A szerelõk négyen voltak, azonnal túlzsúfolt lett a híd. De ez nem baj, sok jó spanyol kis helyen is elfér alapon megjött a radarszerelõ, és kipakolt. Így, ha nem nagyon izgett-mozgott valaki, akkor úgy, ahogy elfértünk.
A radaros pasi kikérdezte, mi a baj. Elmondtam, hogy nincs kép.
- Nem jól mondja - vágott a szavamba. - Nem látható céltárgy a képernyõn. Ez a hiba...
- Nem... - mondtam, és kezdtem volna magyarázni, és éreztem, megy fel a pumpa, hiszen én tudom, mi a hiba... Aztán, hirtelen lehiggadtam. Ráhagytam, amit mond. - Az a baj, hogy mi a tulajdonossal voltunk kapcsolatban, és a jó kérdést a szerviz tudta volna feltenni... - mondtam, és ezzel egyet is értett. Teljesen felesleges lett volna kötnöm az ebet a karóhoz, hiszen õ a szakember, én meg azt hiszem csak, hogy értek hozzá valamit.
Így hiába készült arra, hogy a képernyõt kell megjavítania, magnetront kellett hoznia, de az nem volt nála, azért Santanderbe kellett mennie, így legalább egy fõvel kevesebb tolongott a hídon. Délutánra már elég jól álltunk, én is átestem a GL képviselõ kérdésein a biztonsági és tûzoltó berendezések kapcsán. Aztán éppen relaxtam volna egy csöppet, amikor megszólalt az általános riadó.
Hogy miért, azt senki se tudta. Nem találtuk okát, és ezért nem volt mód rá, hogy kikapcsoljuk. Ez jópofa játéknak tûnhet kívülrõl, de amikor ezerötszáz decibellel visít a sziréna, vijjog a duda, villog a sárga és vörös villogó, és csak gépházi fülvédõvel lehet a lakótérben lenni, az meglehetõsen idegesítõ tud ám lenni! A dolog odáig ment, hogy a barba felhívta a tulajt, hogy szól a sziréna, és nem tudjuk kikapcsolni, mert nincs oka. Aztán vagy másfél órányi észveszejtõ, agyborzoló rikács után a barba megtalálta az okot: a szerelõ urak lekapcsolták az általános riasztó biztosítékát! Kedves... Jó játék hülye gyerekeknek...
A kirakással ötre végeztünk. Ekkor már dagály is volt, hát a járó majdnem függõleges volt, lejjebb kellett tenni. Gyerünk, csináld, egy rossz mozdulattal próbáltam a mozgó járót megállítani, és a jobb vállam hatalmast reccsent, éreztem, amint az izületben elcsúszik a csont. Gondolom, meglesz a böjtje. Azért hõs voltam, mert nem sírtam, csak kicsinyt vinnyogtam...
Hétkor vonult el az összes szerelõ banda, én vettem át a munkát. Nemcsak az Inmarsat C-t szerelték be, hanem az SSAS-t is. (SSAS: Ship Security Alert System, azaz hajóbiztonsági riasztó rendszer.) Ez "tenorista" támadás esetén riasztást küld a szárazföldre.
A révkalauzt fél nyolcra ígérte a kikötõ, de a GL képviselõje 19.20-kor még írta az éves ellenõrzés jegyzõkönyvét. Kedves, szimpatikus fiatalember volt, de szigorú, és semmit ki nem hagyott az ellenõrzésbõl.
Nyolc elõtt tíz perccel indultunk. Nem kellett altatni.

Zátonyra futott hajó az avilesi hullámtörõgáton.

Zátonyra futott hajó az avilesi hullámtörõgáton.

Március 14. kedd, úton, Aviles, úton. A hajnali õrség lement, nem gyõztem pihentetni a lábaimat. Délelõtt érkeztünk, hátszélben jöttünk több mint tíz csomóval, elõbb érkeztünk, mint terveztük.
Egykor kezdték a berakást és négyórányi munkát ígértek.
Be is tartották, ötre vége volt, hatkor már mehettünk.
Este távirat a Marlowtól: Romant április elején váltják, ennek örült a gépész. Március végén Jant is leváltják, mert jön vissza Mikola! Na, a szakács ettõl kitért a hitébõl, mert azt tervezte, hogy júliusig lent marad. Mondjuk én se repesek az örömtõl, de csak kibírom azt a gyenge két hónapot, ami hátra lesz. Majd megmondom, hogy nekem semmi tésztát nem adhat, csak burgonyát vagy rizst, és a knödel is kizárt! Amúgy meg jó srác Mikola, jobb kolléga, mint Jan, bár vele sincs semmi bajom.

Március 15. szerda, úton, Vizcaya. Éjfélkor éreztem a vállam, egyre jobban fáj, és egyre kevésbé mozog. Most önhatalmúlag megpróbálom a Voltaren kenõcsöt, hátha használ (valamit).
Jan teljesen ki van akadva, amiért leváltják. A fiának augusztus 5-én lesz az esküvõje, és azon ugye otthon kell lenni. Így viszont májusban akarják az Ultramarra beszállítani, ami nem lesz jó. Délután telexet akart küldeni Kremersnek, de a barba lebeszélte, azzal, hogy holnap beszélhetnek telefonon, és utána menjen a telex.
Délutáni kávénál torta volt, mert a barbának ma van a születésnapja.

Március 16. csütörtök, úton, Vizcaya, Angol csatorna. Kezdõdik a kaki idõ, egyelõre elölrõl jön, nem erõs csak 6-7-es, és még csak lassít.

Beindult a fûnyíró

Azt hiszem, párba állhatnánk Jannal, és négykezest fûnyírózhatnánk... Pedig hülyeség az egész, az én részemrõl. Végül is engem nem igazán érint, Mikola egy jó srác, és a barba szerint megbeszéljük, hogyan fõz, és kész, mindent készségesen megcsinál. Na, majd meglátjuk.
Viszont Jan, azt hiszem, nagyon ki van akadva szegény. Táviratozott a Marlownak, hogy teljesen belerondítottak az eltervezett programjába, csak úgy hajlandó bármibe belemenni, ha augusztusban otthon lesz. Már reggel nyolckor elküldette az üzenetet, azóta óránként jár fel, hogy mi a válasz, persze van minden, csak az nem.
Azt mondja a barba, hogy valószínûleg Karmöy - Gaeta lesz az út. Ehhez csak annyit, hogy ez kiváló lenne, de elõbb Sunndalsöra kell nekem, és utána mehetünk akárhova. Mondjuk két ilyen út, és én is várhatom a váltásom.
Ja, a fûnyírózásomban a Marlow is helyett kapott, mert jól kiosztottam õket magamban, ha le akarnának váltani elõbb. Két oka is van: a nyári program, amit elterveztünk az asszonnyal, és a másik, hogy ezzel a barbával szanatórium Sadlóhoz képest.
Remélem, semmi olyasmi nem jár az eszükben, hogy engem is lerántanak innen elõbb.
Este a barba hozza Jan tengerészkönyvét. Ugye mindenki emlékezik, hogy amikor megjött, az elsõ volt, hogy körbekürtölte a hajót, hogy megvan a harmadik tiszti képesítése. Én meg fûztem az agyát, hogy menjen nagy hajóra, mert itt, coasteren nem kaphat tiszti beosztást. A válasz az volt, hogy a Marlow nem ad nagy hajót, és csak szakácsnak alkalmazza.
Nos a tengerészkönyvében ott van, hogy tavaly nyáron, nyilván a tanfolyam befejeztével, beszállt egy hajóra harmadik tisztnek, és egy hónap múlva már egy másik hajón volt, szakácsként. Így hát megvolt a lehetõsége a tiszti karrierre, de nem tudott élni vele, nyilván csinált valami marhaságot, vagy általában nem alkalmas tisztnek. Nem tudom, mi az igazság, és nem is kérdezek rá, mert minek hozzam lehetetlen és kellemetlen helyzetbe, nem igaz?

Március 17. péntek, úton, Angol csatorna. Este alig tudtam aludni, így az éjszakai õrség nehezen tellett, nagyon álmos voltam. Pedig Encsivel is sikerült beszélnem Jobourgnál. A bejelentkezés a barbára maradt, és nem emlékszem arra, hogy mikor volt olyan, hogy egy õrség alatt nem tudtam kimenni az állomás hatósugarából! Fel is hívtak, úgy három körül, hogy minden rendben van-e, mert feltûnõen lassan megyünk, alig két csomó a sebességünk az utolsó órában.
- Persze, semmi baj - nyugtattam meg az operátort a jó kis meleg kuckójában, ahol minden csendes, nem billeg, nem fúj a szél. - Csak a hullámok szembõl jönnek, a szél szembõl fúj és a 600 KW-os fõgép nem bírja a strapát. - mondtam.
- Ha nincs semmi baj, akkor oké... - mondta a gall kokasos minden különösebb meggyõzõdés nélkül.

Ezt már nem szeretem

Jan beindította a szarkeverést. Ment a barbához, hogy a legénység "fel van háborodva" mert Mikola jön vissza, kérdezze csak meg a chiefet. Meg Romek nem jön vissza a hajóra, ha itt lesz Mikola... (Ezt már csak azért se hiszem, mert Romek a cég többi hajóján csak gépmester (motorman) lehet, itt meg kápó (a hajó fõgépe csak 600 KW és a papírja 750 KW-ig szól), hát miért utasítaná el a kellemesebb beosztást a több fizetéssel, csak azért, hogy Jan maradhasson.
A barba éjfélkor azt mondta, hogy egy kicsit eligazította a szakácsot.
Délelõtt egész kávé alatt azt hallgattam, hogy ki lett vele szúrva (ami persze igaz).
Úgy látom, a barba, annak ellenére, hogy félig lengyel származású, nem szíveli a polyákokat igazán, inkább hajlik az ukrán és orosz legénység felé. Azt mondja, hogy nyíltszívûek, a barátságot nem színlelik, mint sok lengyel (lásd Sadlót). Ebben is lehet igazság, bár több az általánosítás, ami nem jó. Hiszen voltam én remek lengyel barbával is nemcsak Sadlóval és Fronczakkal. A Petrán Maciej volt a fõnököm, aki egy kiváló ember, igaz, a vezetékneve viszont Kraus...
Ami jó hírem van viszont az, hogy megváltozott az út, Sunndalsöra - Höyanger lesz (ha minden jól megy és igaz...). Jó lenne Höyangerben kimenni, hiszen a nyáron nem volt alkalmam, mert mindössze 300 tonna alumíniumot raktunk be másfél óra alatt.
Este nekiláttam, hogy kijavítsam a Tengerész szimfónia címû novellát.
Baj van vele!
Ugyanis hiába olvastam át, nem kellett javítani semmit, úgy jó, ahogy megírtam. És azt hiszem - nagyképûség nélkül -, hogy nem csak jó, hanem nagyon jó! A nem kellett javítani azt persze úgy kell érteni, hogy átírni, hozzátenni, vagy elvenni nem kellett, mert volt persze apróbb javítanivaló, ami mindig akad, minden olvasatra.

Március 18. szombat, Doveri-szoros, Északi-tenger. Reméljük, igaza lesz az elõrejelzésnek, és lecsendesedik a vihar. A legutálatosabb munkával foglalkozom: a kiadványok és térképek javításával. Bilbaóban kaptam hét darab notiszt, most dolgozom fel õket. Egyszerûen olyan lélekölõ és unalmas, de legfõképpen felesleges munka, hogy képtelenség elkezdeni, és amikor kész leállni. (A felesleges jelzõ csak a dolog 80%-ára érvényes, mert vannak valóban fontos információk is közöttük.)

Most hajóvásárlási szakhallgatóság vagyok.

Ugyanis én nagyon szakaszerûen tudok mindenkit meghallgatni, ez onnan is látszik, hogy csak rá kell nézni a parancsnokra, hogy milyen lelkesen és milyen folyamatosan tud nekem mesélni. (Ez most egy kis öndicséret is, mert szerintem ez az ember egy busmannak is képes ugyanilyen lelkesen elmagyarázni a Golf áramlat hatását a norvég partokra.)
Szóval hajót veszünk.
Elõbb eladjuk a litván földeket, de elõbb megvárjuk, hogy felszabaduljanak (jövõre mindenki vehet, aki EU állampolgár), akkor az árak felmennek a csillagos égbe, kapunk érte hárommillió eurót, és kettõbõl lesz egy holland építésû, húsz éves hajó, úgy 4000 DWT körüli. Majd én leszek a chief rajta, a többiek litvánok, mert a Marlow-t is ki kell hagyni, így több fizetés adható a legénységnek. Azért arra rettentõ kíváncsi lennék, hogy hány német vagy más EU-s állampolgár feje lesz átverve, amikor a megvett földjeiket a nevükre akarják íratni a litvánoktól (mert ugye eddig csak így lehetett vásárolni: helyiek nevére íratva).

Március 19. vasárnap, Északi tenger. Megyünk. Az idõ rossz, de mennyivel jobb, és kibírhatóbb a mozgás, mint lefelé volt! Most a Lys Chrisen készült videóimat írom DVD-re, és egyúttal készítek rövidített változatokat, amiket majd kiteszek az internetre. Készítettem egy vadonatúj aloldalt a honlapomhoz, így már a 7.0-ás verziószámnál járok!
A barba délután fél négyig volt fent, és végig volt beszélni valónk!

Március 20. hétfõ, Északi tenger. Benne e legrosszabb idõben, de kibírható, szembõl jön, így aztán csalk reméljük, hogy egy nap késéssel, szerdán bemehetünk a szigetek közé.

Jan nyelvtudásáról

Amikor lemegyek ebédelni, akkor újabban lejön a barba is, addig watchman vigyáz a hídon. Ja, mert így ebéd közben is lehet dumálni...
Ma jól belelépett Jan lelkébe, ugyanis kijelentette, hogyha megveszi a hajóját, akkor lengyelek szóba se jöhetnek, mert nem jó tengerészek, hanem litvánokat (oroszokat) fog alkalmazni (meg engem, de ezt hiszem, ha látom). Ez rettentõ érzékenyen érintette Jant, ugyanis van a lengyeleknek egy tulajdonságuk, ami azt sehol máshol nem létezik: erõsen nacionalisták. És ilyenkor a nemzeti érzésbe erõsen bele vagyon gázolva, amikor azt kell hallja, hogy nem jó tengerészek, ugyanis el van durranva az agyuk maguktól, hogy milyen jók. Ebben persze nincsenek egyedül. A szakmával együtt szívtam én is magamba, hogy a magyar tengerészek a legjobbak közül valók, hogy aztán a nemzetközi munkaversenyben hogyan állják meg a helyüket, arról néhány tengerészközvetítõ tudna mesélni. Azt hiszem, egyik náció se jobb a másiknál, csak más.
Aztán a szakács szemére hányta az angol tudását, na ez a büszkeségének a maradékát is sárba tiporta, mert Jan szerint õ angolból kiváló, szerintem már nem, a barba szerint pedig baja van a mások megértésével, amit az ebédkor be is bizonyított.
A kaftán (parancsnok, most jutott eszembe a szleng szó, rögtön be is írtam a szótáramba) arról beszélt, hogy a volt szajúzban a nyelvekért 15 rubelt kaptak az emberek nyelvpótlékként, mire Jan azt mondta, hogy ez Lengyelországban másként van, ott a kommunista idõszakban nem kellett fizetni a nyelvtanulásért. Aztán ezt még ragozta is egy kicsit, mire a barba nevetve mondta, hogy no lám, mégiscsak baja van az angol értésével, hiszen mi ketten másról beszéltünk, mint ahogyan õ értette.
Aztán van még valami.
Van egy gyarló emberi tulajdonság: ha valaki csak konyít valamihez, gyakran hajlamos az értõket, a szakembereket vizsgáztatni. Van egy szimpatikus hölgyismerõsöm, aki fizika tanár, és egy villanyszerelõ fiatalember elõszeretettel tesz fel neki "ellenõrzõ kérdéseket", különbözõ szakkönyvekbõl.
Nos, tegnap az ebédnél hallgatjuk az egyik CD-t, 60-70-es évek olasz slágereit.
- A che cosa azt jelenti, hogy: hova mész... - mondja Jan.
- Nem, azt jelenti, hogy: mi ez? - mondom, mert ugye én azért beszélem (úgy, ahogy) a nyelvet.
Jan csak néz, aztán elvonult a kabinjába, és kisvártatva jött az újabb tudással:
- Facciamo conoscienza... - mondja.
Erre már az ember nem válaszol, mert ez a könyvbõl kiolvasott vizsgakérdése, hát jobb, meg se hallani, nem kezdeni vele bármiféle nyelvi értekezésbe, ráadásul abszolút értelmezhetetlen a mi viszonyunkban. Azt azért elmondom, hogy ugyanaz a szimpatikus hölgy angolul annyit tud mindössze, hogy: on the two side of the street there are large houses (az utca két oldalán nagy házak vannak), meg azt, hogy: how do you do Gertrude, viszont ezt nem arra használja, hogy másokat vizsgáztasson, hanem ezzel bármit ki tud fejezni, amit csak akar. Amikor tíz napig német vendégei voltak, akkor velük ez alapján csak angolul társalgott, és semmiben nem szenvedtek "kommunikációs hiányt"!

Március 21. kedd, úton. Ha ez tavasz, akkor úgy kell nekünk... Hallom a Kossuthon, hogy havazás várható meg minden.
Nem tudom, miért van, de van egy olyan érzésem, hogy ezt a választást az MSZP nyeri, mégpedig teljesen simán, erõlködés nélkül. Csak a Kossuth alapján mondom, õk pedig igyekeznek pártatlanok lenni. Ha az ellenzéknek van hír értékû megmozdulása, akkor idézi a kormányoldal véleményét, és fordítva.

Március 22. szerda, úton. Hallatlanul élvezem a beszélgetéseinket a barbával. Teljesen mindegy mirõl beszélünk, minden témát körüljárunk, és ezalatt kialakul bennem róla egy elképzelés, hogy milyen ember.

A barbáról

Ami teljesen szokatlan, és elõször találkoztam vele az, hogy nem érzi magát németnek, hanem "európainak" vallja magát. Neki Deutschland nem "Vaterland", mindenütt otthon érzi magát Európában, mindegy, hogy Olaszország, Litvánia, Anglia vagy Finnország. Kérdeztem, hogyan viszonyul a lengyelekhez, hiszen az apja lengyel volt.
- Sehogy - mondta akkor, és ezen meglepõdtem. Most azt látom, hogy egyáltalán nem szereti õket, sõt, kimondottan rossz véleménye van a nemzetrõl, ez is nyilván a gyermekkor hozománya, amikor - szerintem - üldözhették õket (a korábbi földbirtokosság nem volt jó ajánlólevél a Lengyel Egyesült Munkáspártba), aminek az eredménye a Németországba való futás lett.
Viszonylag jó nyelvérzéke van, mindenféle nyelvbe belekap, angolul eddig a legjobban beszélõ tengerész, akivel találkoztam. Írtam már, hogy õ a világot csak az anyagiakon keresztül szemléli. Ez így nem igaz, meg igaz is. Azt hiszem, alapjában véve egy szerencsétlen sorsú pasas, aki az akaraterejével fel tudott vergõdni, viszonylag magasra, de a saját szemében mindenképpen olyan szintre, amivel meg van elégedve. Ez az európaiság a németség helyett egy szerencsétlen és nagyon szomorú gyermekkor által kiváltott dac lehet. Ugye õ Gdanskban született. A nagypapa szerinte: "fucken rich man" volt, azaz hihetetlenül gazdag lengyel földbirtokos, aki mindenét elvesztette a második világháborúban, hiszen a szovjet testvér rátenyerelt fél Lengyelországra, és a birtokaik keleten voltak, így a semmibe tûntek. Így aztán Gdanskban már szegények voltak, a kõmûves papa valamikor 56-57 telén menekítette ki a családját Németországba. A nagyobbik fiú lengyel iskolában kezdett, az beszélt lengyelül, de õ egy kukkot se tud, hiszen otthon német volt a családi nyelv.
Persze ez a kimenekítés sem volt olyan egyszerû, tipikus történet a szocializmusból: a kitelepülõ vonatról a papát a lengyel elhárítás levette azzal, hogy két papírt alá kell írnia, és a család többet nem látta õt. Csak a halálhírét hallották 1974-ben. A mama utolsó idõs terhes volt az ötödik gyerekkel, a kislány már Németországban született. A mama mészárszéken dolgozott, kimondott szegények voltak. Az iskolában a társak utálták a keleti-menekültet, és a tanítójuk se szerette. Azt mondja, hogy a gettóban nevelkedett, az iskola után tengerésznek ment, majd miután pénzt gyûjtött elvégezte az akadémiát. Hamar parancsnok lett, és megmaradt függetlennek, nem kötelezte el magát egy céghez se. Anyagilag hamar egyenesbe jött. (És úgy látom, ért is a pénzhez.) Polgári jólétet teremtett magának, hát természetes, hogy állandó beszédtéma nála a vagyon, a pénz, az üzlet, hiszen mindent magának köszönhet, a felemelkedést onnan, ahol sokaknak a sorsa csak bukás volt.
Én úgy érzem, hogy mivel Lengyelország elüldözte és Németország sem "nevelte", hanem ahol lehetett ott "betartott" a srácnak, ezért lett belõle meglehetõsen liberális felfogású európai polgár. Volt egy beszélgetésünk a rasszizmusról, amikor elmondtam, hogy sose lehet megszüntetni, mert az ember alapvetõ természete a "falkához való tartozás erõsítése", és ennek határozottan ellentmondott, mert minden ember egyenlõ. (Ez persze teoretice igaz is, és könnyfacsaróan gyönyörû, miként a kommunizmus eszméje is az.) Kíváncsi leszek én arra a világra, ahol a liberális, zsidó-keresztény gyökerû európai (és most legyen az amerikai is európai, hogy ne kelljen a csúnya "fehér ember" kifejezést használni), rasszizmustól mentes Új Világát hogyan fogják letiporni a muzulmán és fekete fajgyûlölõk. Ugyanis azokat is meg kellene ám gyõzni arról, hogy minden ember egyforma! Rá kéne venni az arabot, hogy ne nézze le az indiait, ne tekintse semminek a feketét, meg kéne tanítani a feketéket is arra, hogy a "fehérseggû" is ember valahol, bár igaz, hogy az emberiség bölcsõje Afrika. És arrafelé nem lehet a liberális eszméket úgy törvénybe iktatni, mint a mi elaggott Európánkban (és Amerikánkban)!
Ezzel a világpolgársággal nekem általában bajom van, mert aki mindenütt otthon érzi magát, annak sehol sincs hazája. (Afféle "savanyú a szõlõ" önámítás.) A vallással is hadilábon áll, ami ugyancsak érthetõ, ha tudjuk, hogy a mama pálcával a kezében felügyelte, hogy naponta olvassa a Bibliát. Hát ezzel a módszerrel egy értelmes gondolkodású fiatalt ebben a korban csak elriasztani lehet, nem megnyerni. Így aztán érthetõ, hogy úgy nyilatkozik a pápákról, a papságról, a katolicizmusról, ahogyan teszi ezt nap, mint nap. (Érdekes, a protestánsokat sose említi pejoratívan.) Ez a trauma eredménye.
És milyen érdekes: ez a liberális gondolkodású ember, amikor az istenhitrõl volt szó, és azt fejtegette, hogy nem érti, hogyan tudnak mûvelt és értelmes, nagy tudású emberek a Bibliában hinni erre azt találtam mondani, hogy Einstein is hitt istenben, akkor azonnal rávágta: igen, mert zsidó volt. E beszélgetésfordulat magyarországi értelmezése: a barba antiszemita. Na, most hogyan jön össze a kettõ: a liberalizmus és antiszemitizmus?
Ehhez megint van egy megjegyzésem: az esetek kilencvenöt százalékában a Bibliával van baja, azt helyettesíti állandóan a vallás, az istenhit szó helyébe. Ugye nem kell rámutatnom arra, hogy ez annak az eredménye, hogy a mama pálcával állt mögötte gyermekkorában, és olvastatta vele a Szentírást.
Azt hiszem, az elkövetkezõ napok kissé húzósak lesznek. Éjjeli érkezés, kirakás Thamshavenben, éjjeli bunkerolás Kristiansundban, hajnali érkezés Sunndalsörába...
Na, majd meglátjuk.

Útban Sunndalsörába a hajnali fjordban

Március 23. csütörtök, úton, Thamshaven, úton, Kristiansund, úton. Ahogyan az lenni szokott, minden másképpen alakult. Bunker csak a berakás után lesz. Éjfélkor felmegyek, a barba teljes lendületben volt, és a beszédhullám fél egyig tartott. Akkor ment aludni.

Beszélgetés a révkalauzzal

Egy ideig hallgattunk, a csönd jól esett, aztán megeredt a nyelvünk a pilottal.
Ez az a révkalauz, akinek bulgár felesége van. Már írtam róla valamikor.
Most valahogyan a történelem került szóba, és ahogyan az lenni szokott, teljesen kiszámíthatatlan fordulatot vett a beszélgetés. Onnan indultunk, hogy megkérdeztem: a norvég nevet hogyan vette fel az itteni vikingség. Nem tudta. Aztán kiderült, hogy a keresztséget 1020 körül vették fel. Szent Olaf volt, aki megküzdött a pogányokkal. Meghalt a csatában, de a keresztények nyertek. Innen minden egyszerû volt: ha a fogságba esett pogány megkeresztelkedett, mehetett isten hírével, ha nem, akkor mehetett Odinhoz, a fõistenhez, mert helyben lemészárolták. Jelzem ez a legegyszerûbb elintézési módja a politikai nézeteltérések tisztázására, amit széles körben alkalmaznak azóta is, és nyilván elõtte is, ennek a felfedezését nem engedem át a vikingeknek.
- Azt tudja-e chief, hogy Odin, a fõisten valóságos, élõ személy volt? Valahonnan keletrõl érkezett, több ezer évvel ezelõtt...
Hát ezt nem tudtam.
- És ami máig is rejtély a történészek számára az, hogy a viking mitológia hajszálpontosan megegyezik a göröggel, csak az istenek nevei különböznek! Vajon, mi lehet az oka?
Ez is olyasmi, amirõl fogalmam se volt. Nyilván van minden nép történelmében valami megfoghatatlan rejtély, miként a miénkben is.
Innen már könnyû volt áthajózni Amerikába és megalapítani Vinlandot egy magyar segítségével.
- Amikor a vikingek partra szállta azon a területen, amit Vinlandnak hívtak, ott furcsa emberekkel találkoztak: magasak, fehérbõrûek és szõkék voltak. Hogy hova tûntek, kik voltak senki se tudja. Innen Mexikóba ugortunk, ahol a toltékok birodalma volt, ezekkel csak az a baj, hogy négerek voltak, a révkalauz valahol ezt olvasta róluk.
Ehhez nincs hozzáfûzni valóm, se megerõsíteni nem tudom, se cáfolni, olyan vagyok, mint egy kiköpött kormányszóvivõ, nem?
Nyilván az Amerika és Európa közötti közlekedés Atlantiszon keresztül zajlott, ezt én csak cáfolni tudom, mert a geológia mai (és szerintem ismert) álláspontja szerint földtani lehetetlenség, hogy valaha egy sziget létezhetett és elsüllyedt az Atlanti-hátság területén. Viszont hozzátettem, amit nyelvészetbõl tudok, hogy a baszk nyelv - ami egyedülálló Európában - szinte azonos grammatikával és szerkezettel rendelkezik, mint némely észak-amerikai indián nyelv. (Erre is azt mondták, hogy Atlantisz létének a bizonyítéka.)
Tovább mentünk kelet felé, kitárgyaltuk a Gilgames eposzt, és azt, hogy ugyanolyan körülmények között született, mint Mózes, és hogy Ezsajás próféta égi szekere ûrhajó volt, tehát kész tényként vehettük, hogy az ember valahonnan az ûrbõl származik. Mert azt ugye a Berkely tudósai mutatták ki, hogy az emberiség egy asszonyra vezethetõ vissza, úgy 150 ezer évvbel ezelõttrõl.
Közben megtaláltuk azt a mechanikus szerkezetet is, amit egy 4000 évvel ezelõtt elsüllyedt görög gálya roncsai között találtak és szabályos fogaskerekek voltak benne (a fogaskerék gyártásához automata gépre van szükség), valamint az özönvíz elõtti iszapréteg alatt talált galvánelem is szóba került. Így aztán nem csoda, ha észre se vettük, és már Thamshavenben is voltunk.
A hajó, amelyik helyére érkeztünk, még rakodott, így aztán mögé álltunk, és fél hatkor mentem már csicsikálni.
Kirakás, és este ötkor már indultunk is.

Menetben

Március 24. péntek, úton, Sunndalsöra, úton, Kristiansund. Ez egy szép, nagyon szép nap! Ma töltöttem be a negyedik hónapot a hajón!
Most az a révkalauz jött, akinek három gyereke van, és vele tárgyaltuk ki a fiatalok helyzetét és az iskoláztatási nehézségeket. Õt sikerült rávennem arra, hogy jöjjön Magyarországra nyaralni, mert mi vagyunk az Olcsó Jánosék a norvég árakhoz képest! Ennyivel én is hozzájárulok az állami büdzsé finanszírozásához...
Hétre érkeztünk, a berakást majdnem azonnal elkezdték, és este tízre ígérték, hogy végeznek.
Kilenctõl egy kis alvás, egykor kimentem a városba, vettem bõrnyugtató kenõcsöt, írható DVD lemezeket, egy lavórt lábáztatáshoz. Ja, meg egy filmet is beszereztem, a Dûne gyermekei címû sci-fit, a három rész együtt 59 korona, hát ez nekem egy euró ötven centbe került, de én más árfolyamon számolok, de ez legyen az én titkom, hogy hogyan...
Este hétkor végeztek, ennyire nem szavatartóak, viszont nekem ez jobban jött ki, mert korábban mehettem alukálni, és az olajvételezés így éjfélre jön kiA tévedés mindössze fél óra volt, mert fél éjfélkor keltett a barba manõverre.

Menetben a fjordok között

Március 25. szombat, Kristiansund, úton. Fél kettõkor eljöttünk, most egy napnyi pihenés következik, és vasárnap reggel hatkor Höyanger, de csak hétfõn kezdenek dolgozni, a vasárnap nyugis lesz.
Délre ragyogó idõ kerekedett, olajtenger, a víztükör csillog, szellõ nem mozdul, a parton a havas hegyek szikráznak a napsütésben, és élvezem a meleget, egy szál pólóban vagyok. Bent a hídon, ahol ezerrel megy a fûtés, mert odakint mínusz három fok volt, de hamar feladta, és délután négyre már plusz ötre "forrósodott" fel!

Csendes a tenger

Március 26. vasárnap, úton, Höyanger. Kár, hogy sötétben kellett megtenni az utat a legszebb és leghíresebb norvég fjordban, a Sognefjordban. Viszont éles keleti szél fogadott, s bár plusz öt fok volt, de hidegebbnek tûnt, mint a mínusz öt szélcsendben.
Hétre kikötve, utána reggeli, tevés-vevés és alvás.
A fjord bejárata, amerrõl érkeztünk

Nyugis nap, attól eltekintve, hogy az ment az idegeimre, hogy börtönben vagyunk. A hülye biztonsági rendszer miatt zárva a rakpart, se ki, se be. Ez azért valami ám, hogy az USA összecsinálja magát az Al Kaidától, és én ezért nem mehetek ki a hajóról egy norvég kisvárosban. Ha Európában az én mozgási szabadságom megnyirbálható az amerikaiak félelme miatt, akkor valami sokkal rosszabb készülõdik, mint a nácizmus és kommunizmus együttesen.
Szóval, ha az amik csak egy kicsit is tökösebbek, akkor kimentem volna, így viszont kitakarítottam a kabint, mostam, meg tettem-vettem.

Hoyangeri utcakép

Március 27. hétfõ, Hoyanger, úton. Kora reggel átálltunk a berakó rakpartra, hétkor elment az ott álló hajó. Nem tudom, miféle hajóbérlõje, tulajdonosa van, de szerintem pénzmosásra használjál, mert különben elképzelhetetlen, hogy profitot tudna termelni, hiszen itt állt péntek délutántól, és hétfõ reggel berakott 130 tonna alumíniumot (egyébként üres volt), és elment.
Nyolckor jöttek a melósok. Azt ígérték, hogy öt-hat körül kész leszünk. Mi viszont ezerötszáz tonnát raktunk be!

A norvég királyi államról és a királyi szakszervezetrõl

Akárkivel is álltunk szóba a barbával, a második mondat az volt a helyiek részérõl, hogy be akarja a Norsk Hydro zárni a gyárat. Ezt a városkát a gyár élteti. Ha bezárják, akkor hatalmas lesz a munkanélküliség, csökken a vásárlóerõ, bezárhatnak az üzletek, ha nincs gyár, nem kell a két szálloda se, szóval a gyár a motorja az életnek.
Most nyilván azt hiszed, hogy azért történik mindez, mert azt mondja az a racionális gyáros ész, hogy nyilván be kell zárni, ha ráfizetéses, nem termel profitot.
Hoyanger, a fõutca

Csak az a baj, hogy a randa kapitalista, akié a gyár, azt úgy hívják, hogy Norvég Királyság, azaz az állam. A részvények 48%-a az övék. És valami azt súgja nekem, hogy egy államnak az a kötelessége, hogy munkalehetõséget teremtsen az állampolgárainak. Szóljon valaki, ha tévedek. Azt hiszem most otthon a csapból is az folyik, hogy hány munkahelyet fog teremteni aki kormányon lesz a következõ négy évben. Na, most a józan paraszti ész azt mondja, ha az állam nem jó gazda, álljon a sarkára a szakszervezet. Nyilván így kell tenni. És itt, a vikingek õsi földjén jön a szakszervezet és... és... és becsukja a gyárat, merthogy a részvények többségi tulajdonosa a szakszervezet...
Na, kérem, most akkor lehet álmélkodni, hogyan is van itt a jóléti állam, meg az erõs érdekvédelem, meg a minden túró...
A barba felszólította õket, hogy körímélben hívják sztrájkba az összes Hydro dolgozót, hogy vegye észre magát a "tulajdonos". Mondtam is a foremannak, majd mi megoldjuk az õ problémáikat... Jót nevetett.
Nos, mielõtt valaki azt mondaná, hogy jó, jó, de ha egyszer nem gazdaságos üzemeltetni, akkor mégiscsak be kell csukni.
Hát kérem, tessék leülni, és jól megfogódzani az összes karfát a környéken.
Az a helyzet, hogy azért zárják be, mert nem hoz elég profitot. Az évi 150 millió korona (4,8 milliárd forint) nyereség kevés! Több kéne, és ha nem lesz, akkor inkább megszüntetik a gyárat, tönkretesz az állam a szakszervezettel karöltve egy gyönyörû kisvárost!
És ez még nem minden, mert erre a sorsra jut a karmöyi gyár is, ami Európa egyik legmodernebb alumíniumgyára, és még vagy öt másik.
Ettõl függetlenül kávé után kimentem. Egy nagy kanyart tettem meg, valószínûleg körbejártam a kisváros központját. A hoyangeri könyvtár, ahonnan í-mélezni lehet ingyenesen...

A hoyangeri könyvtár, ahonnan í-mélezni lehet ingyenesen...

Bementem a könyvtárba, és mint rutinos norvég-könyvtárlátogató azonnal az iránt érdeklõdtem, hol az internet? A könyvtáros hölgy megmutatta, elküldtem a szememrõl készített fotókat a Szemklinkára, küldtem egy rakat fényképet az asszonykámnak azzal a céllal, hogy megint együtt nézzük õket. Ja, köztünk a mobil hálózat teremt kapcsolatot, és két komputer képernyõjén ugyanazok a fotók. És így olyan az ember érzése, mintha nem is lennék a hajón... De itt vagyok, hogy a fene egye meg, ahelyett, hogy nyugdíjaskodnék. Na, van még két évem.
Körbevideóztam a várost, fotókat is készítettem, majd a tengerparti bejáraton bejöttem, így nem kellett még egyszer megkerülni a várost.
Este beszéltem a családdal, Nimród egészen feldobódott, hogy ugyanott jártam, ahol õ is eltöltött egy napot, így aztán a bennfentesek hozzáértésével mondtuk:
- Tudod, a városkapunál...
- Kore felesége ott árulja az epret...

- A kis folyó hídján...
- Elmentél a templomig?
Hoyanger temploma

És így tovább. Kicsit olyan az ilyen beszélgetés, hogy meg akar az ember gyõzõdni, hogy a másik is ugyanúgy élvezte-e a látványt, mint õ?
Délután négykor eljöttünk. Nimród azt taglalta, hogy Hoyangernek különleges klímája van, ott sokat esik az esõ, amikor a Sognefjordban süt a nap, és ez így is lehet, de most ellentétes volt: a kikötõben száraz, kellemes idõ, a fjordban köd, esõ, szél, ramaty idõ, csak a hóbuckák között csicsergõ jegesmedvék hiányoztak.

Március 28. kedd, Norvég tenger. Én marha! Itt vannak a megírt, beborítékolt leveleim. Nem adtam oda... Valószínûleg a tudat alatt az ügynökre vártam, és nem esett le a tantusz, hogy a gyárban nem jön ügynök, hanem a gyár állítja ki a papírokat.
Na, majd Gaetában.
Befejeztem az elsõ DVD-t a Lys Chrisrõl.
Rohadt módon unom, tele a hócipõm, a macska rúgja meg, a kakas csípje meg, és a Jóisten rogyassza az eget arra, aki felelõs a rossz idõért! Hát már megint viharban megyünk, na jó, vánszorgunk. És ez lesz Olaszországig?

Március 29. szerda, úton, Északi tenger. Úgy számoltam, hogy reggel lesz Ekofisk, de "szerencsére" késtünk. Így aztán tudtam az én asszonykámmal beszélni, hadd legyen valami jó is ebben a szerencsétlen hajózásban. Ezek a pillanatok azok, amelyek segítenek "túlélni" a hónapokat, amit a család nélkül töltök. Amikor meghallom, hogy: - Szia, Isti... - akkor már minden jó. Akkor az a nap jó, azért már érdemes volt élni.
A következõ ilyen csak Dovernél lesz, aztán Jobourgnál, és utána hosszú szünet, amíg elvergõdünk majd Gibraltárig.
Ezt a vergõdést szó szerint kell érteni, mert valami nem teljesen kóser ezzel a hajóval, ugyanis amióta lent vagyok nem sikerült egyetlen út átlagsebességét se nyolc csomó fölé vinni, és a három legutóbbi (Livornóba, Bilbaóba és Thamshavenbe) mindössze hét és fél csomó körül volt. Ez éppen csak valamivel több, mint a semmi.

Március 30. csütörtök, úton, az Északi tengeren. Vánszorgunk. A tenger viharos, az elõrejelzés egész Nyugat Európára hasonlót ad, vihar tombol a teljes partszakasz mentén. Tele a tököm már, de nagyon! Viszont váltáskor továbbra is megy a társalgás, úgy röpke két órácskát ellebzsel még a barba a hídon. És ahogy telik az idõ, úgy nõ a litván földek értéke, és egyre nagyobb a hajó, amit vesz. Most a minimum a 4500 deadweight tonnás hajó, ezzel még nagyobb a profit. Azt is tudom, hogy a hajókat nagyjából egy euró per DWT tonna áron adják bérbe, és ezt kell szorozni 365-el, mert a bérlet éves, és ebbõl az összegbõl kell kalkulálni a béreket, a karbantartást, a javítást, és évi félmillió eurót zsebre tenni. Kíváncsi vagyok, mire kihajózom mekkora hajót veszünk? És fõleg arra, hogy ebbõl mennyi az ábrándozás, és mennyi a realitás, mennyit tud megvalósítani a barba. Kívánom neki, hogy minden úgy sikerüljön, ahogyan eltervezi. Nekem egyelõre nem ez a gondom, hanem az, hogyan kellene valamihez otthon kezdeni, hogy abba tudjam fejezni ezt a rohadt hajózást. Csak azért van valami bökkenõ is, amit ha csak halkan is, de azért muszáj bevallani: mihez kezdek, tenger nélkül? Hogyan tudom majd mondani: soha többet nem szállok hajóra? Na, hagyjuk, mert rohadt dolog...

Március 31. péntek, úton, Doveri szoros. Jövünk, az áramlás hoz. Otthon borús, szeles az idõ, ezt onnan tudom, hogy szegény asszonykámnak nincs bekapcsolva a mobilja, mellétéve a vonalas telefon, így nem tudom elérni, pedig próbáltam délelõtt tíz után keresni.

Egy komputerzseni...

Kávénál jön Romek aggódva:
- Istvanku, valami baj van a programmal, amit adtál tegnap...
Ehhez tudni kell, hogy lemásoltam két telepítõ lemezt neki, illetve a fiának. El nem tudtam képzelni, hogy mi lehet a baj vele.
- Nem hinném, hogy bármi gond lenne - mondom neki nagy álmosan.
- De, meglátod mindjárt - mondja, és elrohan. Amikor visszajött, lobogtatja a két CD-t, és teszi be a DVD lejátszóba. - Látod, nem mûködik... - aggódik a tévé elõtt, én meg nem tudtam, hogy sírjak, vagy röhögjek... Soha nem hallottam, hogy valaki egy számítógépes program telepítõ lemezét így tesztelte volna! Amelyik lemezen volt megjeleníthetõ kép, azt lejátszotta a DVD lejátszó, a másikon nem talált, hát persze, hogy nem tudta!
Azt hiszem, Romek egyhamar nem lesz számítógépes egyéni vállalkozóként billgéc konkurenciája (Bill Gastes, a Microsoft tulajdonosa).
A barba délelõtti kávénál mondja a híreket:
- A Lys Line dolgozik két rakományon, egy olasz-spanyol és egy spanyol-angol úton. Ehhez 10-én meg kell érkezni Gaetába.
Nos ez az, amit egyelõre kétkedve fogadok, látva az idõjárás elõrejelzéseket. No, majd meglátjuk!
- Mr. Held felhívott, csak azért - folytatta a barba -, hogy elmondja: lát minket a számítógépén. Ez egyelõre mobilos szolgáltatás, az elõfizetõ egy program segítségével nyomon követheti a mozgó telefonját. Az a mozgó telefon jelen esetben mi vagyunk, a hajóra telepített és mobilhálózattal mûködõ fax készülék.
- Most mennek át a Doveri szoroson! - közölte a tulaj diadalmasan.
Ezt nem áll módomban cáfolni.
A barba is örült, mint egy gyerek:
- Nagyszerû, otthon majd bekamerázom a házat, és ha nem vagyok otthon, akkor is láthatom, hogy mi történik a házamban. Mennyibe kerülhet egy kamera? Ötven euró? Semmiség, veszek tízet, és mindenhova teszek!
Milyen érdekes. Neki ez jutott eszébe, nekem meg az, hogy milyen hatalmas iramban fejlesztik egy eljövendõ totális diktatúra technikai eszközeit, ahol minden és mindenki szem elõtt lesz, megszûnik majd az egyén magánélete.

ÁPRILIS

Április 1. szombat, úton az Angol csatornában. Haj, de fogynak a napok! Ezt ebben a korban legjobban a gyógyszeres dobozkán látom! Már alig van benne, amit be kell még, itt a hajón szedjek!
Volt egy nap nyugink, ez tegnap történt, éjjel már megint tombolt a vihar. Addig, amíg le nem ment a barba, addig szolidan rasszistáztunk. Ugye õ, aki azt mondja, hogy ellenez mindenféle rasszizmust, mesélte:
A német iskolarendszer nem az, amit bárkinek is követni kellene. Körzetesítve vannak az iskolák, és ebbõl nincs kitörés, mindenkinek az adott körzetben kell járnia suliba. Berlin egyik iskolájában ahol a tanulók 80%-a török és arab bevándorló, verik a tanárokat a diákok.
- Ki kell õket rúgni Afrikába, oda, ahonnan jöttek! - dühöngött a barba, én meg magamban mosolyogtam. Ugyanis számomra ez tipikus liberális gondolkodásmód és viselkedés: én megmondom neked, mi a helyes, és te élj aszerint! A liberális szabadgondolkodókám számára viszont nem kötelezõ. Ha valaki nem venné észre, ez az USA külpolitikájának alapja. Amikor azonban elmondtam a parancsnoknak, hogy a liberalizmus nagyobb veszedelmet hoz az emberiségre, mint a nácizmus és a kommunizmus együttesen, akkor hevesen egyetértett.
Délután az enciklopédiáját nézegettük, és benne a neoromán neuschwansteini kastélyt, aminek az építésébe a bajor király (valamilyen Lajos) anyagilag teljesen belerokkant, tönkrement. Ha az asszonnyal kimegyünk esetleg nyáron, meg kellene nézni.
Közben a térképasztalt támasztottuk, és egy alkalommal, amikor a riasztót mentem megnyomni, a nagy "zsúfoltság" miatt csak úgy tudtam mögötte elmenni, hogy a combom belevágtam az egyik ülés kiálló fémcsonkjába. Hát megtudtam, hogy hol lakik a magyarok istene! A nadrágon keresztül "véres hurkát" vésett a combomra...
Este a honlapomat fabrikáltam, amikor beült mellém a kabinba, így aztán nem tudtam elkerülni, hogy megnézze (a honlapomat). Azt tudni kell, hogy egy (külföldi) parancsnok se tud az írói tevékenységemrõl, ez nem tengerészet, ez a hajón magánügy. Õ az elsõ, és igencsak nézett ki a fejébõl, amikor meglátta a könyveim.
Még Liebe se tudja, pedig a felesége volt a honlapomon, de nyilván annyira nem tud magyarul, hogy az irodalomnál elidõzzön, rögtön a receptekhez ment, és azok között böngészett.

Autószállító a Vizcayán

Április 2. vasárnap, úton, Angol csatorna, Vizcaya. Hajnalban élcelõdtünk. Elõször a barba mondott viccet, de ez igaz történet volt Janról. Azt tudni kell, hogy a parancsnok, ahol csak teheti, bök egyet a szakácson, de ez sose szakmai, hanem a túlzott angol nyelvi önbizalmát akarja "megfékezni". Jan pedig ad alkalmat a csipkelõdésre. Most például a szakács elmondta neki, hogy húsz éve Vietnamban harcolt, és egy "missile" eltalálta az állát, s mutatta, hol ment be, hol jött ki. Ebben az aranyos az, hogy a missile az rakéta, nem pedig lövedék, tehát újabb bizonysága a hiányos angol tudásnak, a másik pedig az, hogy a háború harminc éve befejezõdött (1975-ben).

Egy igazi miniszter "ÚR"

Ezután humoristák kerültek szóba. Én elmondtam Sándor György néhány számomra emlékezetes poénját, és a Kész átverés show néhány adását, õ pedig egy hasonló német komikusról sztorizott:
Egy miniszterrõl van szó, és a környezetében mindenki tudott az átverésrõl. A férfiú minden évben Finnországban nyaralt, lévén az asszony odavalósi. Arról híres volt, hogy utazásai során sose használta a diplomata útlevelet. Szabadságon egyszerû állampolgár vagyok, mondta mindig.
Nos elutaztak Finnországba, az út utolsó szakaszát kompon tették meg.
A kompon mûködésbe lépett a tévés csapat, és teljesen átalakították a kocsiját. Érkezés, beszállnak a kocsiba, gurulnak a vámvizsgálathoz. Tisztelgés, udvariasság felsõfokon.
- Megnézhetjük a csomagtartót? - kérdezte a vámos.
- Természetesen - válaszolta a mit se sejtõ miniszter.
Csomagtartó kinyitva.
- Nyissa ki azt a bõröndöt - mutat az egyikre a finánc.
A férfi készséges, de megdöbben attól, amit lát: a bõrönd, ruhák helyett, színültig tele vodkásüveggel. A vámos ezután minden csomagot kinyittat, mindenütt vodkásüvegek, annyi amennyi csak belefér a csomagba. Még a kávés termoszban is vodka volt.
- Mutassa a tartalék üzemanyagkannát... - mondja a vámos most már vészjóslóan. Kinyitva. - Ön ezzel megy? - kérdezi az egyenruhás maliciózusan.
A miniszter szagmintát vesz, belesápad, mert a kannában pezsgõ volt 95-ös benzin helyett.
- Mennyi idõre jött Finnországba? - kérdezi a hivatalos ember.
- Hat hét szabadságra...
- A hat nagyjából jó, de jobb, ha évben és fegyházban gondolkodik uram, ez már nem szabálysértés, ez bûncselekmény...
A végén persze minden kiderül, a fináncok is be voltak avatva, de még a feleség is! Ami viszont fantasztikus, és hallatlan népszerûséget hozott a késõbbiekben a miniszternek, hogy ezt a tortúrát hihetetlen nyugalommal viselte el, nem kiabált, nem fenyegetõzött, az persze látszott, hogy rettentõen zavarban volt, izzadt, szorongott, feszengett, nem értette a dolgot, de abszolút úriemberként viselkedett.
Én biztosan képtelen lennék ilyesmire.

Április 3. hétfõ, Vizcaya. Viszonylag jó idõben hajózunk, de estére megjött a keleti szél, és elkezdtünk billegni, mint a keljfeljancsi. Ráadásul a fedélzeten elszabadult valami, és veszettül kattog-csattog-zakatol, így aztán nem sok alvás volt éjfélig.

Április 4. kedd, Vizcaya. Még mindig viharos, és nincs kilátás jobb idõre, legfeljebb abban reménykedem, hogy a billegés elmúlik.
Hajnali fél kettõig megbeszéltük a barbával, hogy mi a fenének vegyen hajót? Tegye a pénzét bankba, és a hárommillió kamataiból nyugodtan élvezheti az életet... Így én se megyek hozzá hajózni.
Éjféltõl fél kettõig haldoklott, aztán csendesen kimúlt a tengeri radar. Haldoklása rövid volt, de tökéletes. Abszolút semmi céltárgy nem jön, és a rendszer hibaüzenete: no H/L és no azimuth. Ez utóbbi olyasmit jelent, amit ki-bekapcsolással nem hiszem, hogy meg lehet oldani. Most nincs egy szál radarunk se, a folyamit nem javították meg Bilbaóban, így a nyálas ujjunkat felemelve navigálunk, meg a GPS alapján, csak az nem mondja meg, hogy hol jön a hülye halász!

Április 5. szerda, spanyol, portugál partok. Ami hosszú évek óta nem volt, azt most bevezettük: ketten vagyunk a hídon a watchmannal, hogy jobban tudjunk figyelni. Az enyém Jose, Vincente a barbával van. Ez jó, de azon nem segít, hogy az idõ megjavuljon. Megint egyre-másra jönnek az új és újabb az alacsonynyomású ciklonok és az idõ rossz, vagy rosszabb.
Ma nagy napja van Josénak: Barcelona - Benfica meccs van. Hiába mondtam, hogy nem tudjuk megnézni, csak kötötte az ebet a karóhoz, hogy a SIC (kereskedelmi csatorna) közvetíti. Elmondtam, hogyan jártunk ezzel az adóval a Lys Carrieren: egész délután spannolta az idegeinket a Benfica - Sporting meccsel, és végül nem (õk) közvetítették. Valamelyik olyan csatornán ment, amelyik a tengerrõl nem fogható.
Így aztán arra gondoltam, hogy õ portugál (közelibb), biztosan jobban tudja, hát hétkor lefeküdtem, és háromnegyed kilenckor felkeltem. Mindenki a szalonban (a hídon senki), Jose gyönyörûséges Benfica mezben virított. Aztán ahogyan látszott, hogy nekem van igazam, szegény egyre jobban kétségbeesett, futott, szaladt, intézkedett, antennát állított, csatornát keresett, rádiót hallgatott (volna), fuccs a meccsnek. Hát gyerünk a kabinba.
Leülök, két perc múlva jön a barba. Szokása szerint beveti magát a karosszékbe, dumálunk, majd indul. - Chief, mitõl vizes a szék? - kérdezi ártatlanul.
Nézek rá, mint aki meghibbant. Mit akar? Vizes a szék? Nézem az ülõkét, semmi.
- A támlája... - mutatja, és az valóban, vizes.
Mi a túró lehet? Nézzük, hát a szék fölött a mennyezetbõl csöpög a víz. A szék alatt félkörívben nedves a padlószõnyeg. A fal, a tévé, a frizsider, mind csurom víz. Ahogy billeg a hajó, ha nagyot dõlünk balra, akkor ömlik a mennyezetbõl, ha kicsit, akkor csak csöpög.
Futás Romekért.
Megszakérti, hoz egy rahedli rongyot, szépen körberakta vele a kabinom, megvonta a vállát, és elment.
- Dunsztom nincs, mi lehet... - mondta, de azért visszajött, lámpával, vizsgálódott, aztán kimondta a szentenciát: - Lehet, hogy a zuhanyvezeték, de lehet, hogy csak a mennyezetben összegyûlt víz talált lefolyást. Holnap majd megfoltozom a lyukat, ha megtalálom.
Így aztán most esik az esõ a frizsider körül, a páratartalom hatszáz százalék, izzadok, mint egy ló...
Egyébként minden rendben.

Április 6. csütörtök, úton, portugál partok elõtt, Cabo Sao Vincente. Éjfélkor bejön Romek teljes harci díszben: rongyok, szerszámok, és nekilátott a vízesés megrendszabályozásának. Én fel a hídra, de fél kettõkor lementem, megnézni, hogy mit csinál. Éppen ücsörgött, és várta, hogy a fémragasztó megkössön. Megittunk egy sört, vissza a hídra.
Négytõl valami különleges gyengeség tört rám, alig álltam a lábamon, a gyomrom is rossz volt, hatkor alig vártam, hogy lemehessek a kabinba.
Romek mindent rendbetett, minden szép, nincs vízesés!
Olyan rosszul voltam, hogy még a komputert se kapcsoltam be, bezuhantam az ágyba, miután az ébresztõt tíz helyett tizenegyre állítottam. Elõbb nem tudtam elaludni, nem tudtam eldönteni, hogy felkeljek-e hányni, de belezuhantam a gyógyító álomba és csak háromnegyed tizenegykor tértem magamhoz.
Ebédre nem ettem sokat, Jan valami ehetetlen marhahúst tett az asztalra, mócsingos, rágós, csizmatalp. Úgy döntöttem, a receptjét nem teszem ki az internetre, mert a tegnapi hallevest már beírtam a fõzõcske oldalamba.
A hídról a barba is szokatlanul korán eltûzött, még nem volt egy óra. Zömmel azon humorizáltunk, hogy milyen a sebességünk. Valami gubanc van, mert ez azért nem normális, még a viharok ellenére se, hogy a 7,2 csomó átlagsebességet nem érjük el (7,17 volt ma délben). Ha most meglódulnánk, akkor három napos késéssel érkeznénk. Valószínû, hogy még egy napot összeszedünk.
Azért délután s e voltam teljesen fitt.
Estére viszont magamhoz tértem. Befordultunk Gibraltár felé, a sebességünk 9 csomó fölé emelkedett.

Április 7. péntek, Gibraltári szoros, Alborán tenger. Most kivételesen optimális idõben érkeztünk Gibraltárhoz. Kettõkor megjött a marokkói telefonvonal, háromkor már volt jó spanyol hálózat. Délelõtt elkezdték a radart szerelni, de nem jött rá a barba és Romek se, hogyan lehet kiszedni az elsõ blokkot az antennaházból, hogy a forgatómotorhoz hozzáférjenek.
Így aztán, ahogyan lett vonal, a barba felhívta a német céget, amelyik a GMDSS karbantartási szerzõdést kötötte a céggel. Beszélnek, dumálnak, befejezik, aztán a barba röhögve mondja:
- Ez igen, chief, ilyet még nem hallottam! Kérdezem, hogyan kell a blokkot kiszedni, erre mit válaszol a pasas? Azt, hogy: "Uram az semmiség, igen könnyen megoldható, csak én nem tudom, hogyan..."
Hát igen, ilyen zömmel az élet maga is. Semmiség, könnyen megoldható problémák, csak éppen a hogyanját nem tudjuk.
Újabb telefon, és valóban, négy csavar meglazításával kivehetõ a blokk, aztán Romek kiszerelte a motort, és nosza, rajta, próbáljuk ki. Igen ám, de a hidraulika, amelyik olyan szépen leengedte az antennát, most nem emeli vissza a helyére! Akkor rajta, hidraulikaszereléshez felkészülni. Hogyan oldották meg, nem tudom, pedig nyilván semmiség volt, csak azt, hogy hétkor már jött a barba:
- Chief, van radar, csak nincs kép...
Hát igen. A mûtét sikerült, de a beteg kómában van (és lesz Gaetáig), így aztán marad a watchmanszolgálat a hídon.

Április 8. szombat, Földközi-tenger. Fél tízre beállítottam a csörgõt, de hiába, már nem vonal, amikor felkeltem. Most megyünk, mint az olajozott mennykõ (persze ez csak 10 csomó körüli sebességet jelent).

Kezdem sajnálni Jant.

A barba lassan túlzásba viszi az állandó cseszegetést. Mindennek az oka a harmadik tiszti képesítés. Ugyanis, és ebben van némi igazság, a barba nem tudja elképzelni, hogy mindent megtanítottak a tanfolyamon, ami a tiszti tudás alapját adja. Így aztán állandóan vizsgáztatja a szakácsot, õ meg nyilván védeni akarja a "mundér becsületét" de hát nem tudja, mert lebukik.
Tegnap a morze volt terítéken. A captain a korabeli német elõírásokhoz hasonlít, hát számon kéri a morzetudást is a szakácson. Az meg belesétál az erdõbe:
- Persze, hogy tanultuk - mondja, szinte sértõdötten. - Heti két órában egy hónapon keresztül!
Aztán rájöhet, hogy az mindössze nyolc óra, hát korrigál: - Illetve az elsõ héten napi két órában...
Persze fogalma sincs, hogy ez semmi, nem lehet megtanulni így.
Ami furcsa, hogy a barba élvezi az egyenlõtlen küzdelmet, és mint egy gyerek harsogja a "gyõzelmét" amikor a hídra jöttem. Azt már látom, hogy abszolút nem kell komolyan venni, amit mond, mesél, mert ezek afféle "hangosan gondolkodom és kihallatszik a fejembõl", afféle álmodozások inkább. Most a Zöldfoki-szigeteken vesz halászhajót Joséval karöltve.

Április 9. vasárnap, úton, Földközi-tenger. Itt állok választási eredmények nélkül, holott már este negyed nyolc van, és remény sincs, hogy valahonnan leakasszak egy hírmorzsát. Hiába, amióta nincs rövidhullámú Kossuth, alig van elérhetõ hír. És még a BBC-t se tudom hallgatni, mert nincs adótáblázatom, a 198 kHz-en meg már nem hallani.
Így aztán csak ülök, és semmit se tudok.
Honlapomat javítgatom, a szófámat áthúztam, mert a kárpitja szakadt volt. Más nincs.
Estére lett szatelit, de csak a lengyel híradóban láttam, hogy "vannak" választások.

Lett egy galambunk, Máltáról való a gyûrûje szerint

Lett egy galambunk, Máltáról való a gyûrûje szerint

Április 10. hétfõ, úton, Földközi-tenger. Hajnalban bejött a Kossuth, így teljes körû értesüléseim vannak, már ami a választást illeti. A Fidesz nem szerzett akkora hátrányt, mint vártam. Nem hittem volna, hogy az MDF bekerül a parlamentbe. Ha az ország többsége majd két hét múlva is úgy gondolja, hogy jó minden úgy, ahogyan ez a koalíció vezette az országot, akkor vezessék tovább, de azért az sokkal jobb lenne, ha tudnának javulni... Remélem az euró bevezetését még jobban kitolják...
Madárház vagyunk.
Pár napja valamilyen sárgacsõrû, feketetollú madaraink lettek pár órára, ma egy pár postagalamb használja pihenõhelynek a hajót. Ez a méhecske bejött navigálni egy picit...

Ez a méhecske bejött navigálni egy picit...

Április 11. kedd, úton, Tirrén-tenger. A madárház folytatódik. Két fecskével lettünk gazdagabbak. Felváltva lakták a barba és az én kabinomat. Sikerült lefényképeznem õket, amikor az ágyam fejénél levõ kis lámpán pihentek. Hallatlanul aranyosak. Az egyik galamb elrepült, a másiknak megtetszett a tengerészromantika, és a hajón maradt. Kap rizst meg kölest meg kenyeret (amit azonnal lecsinált), meg vizet. Lehet, hogy ez számára nagy dínomdánom, mert elégedetten gubbaszt a külsõhíd sarkában, néha ránk sandít, de nem akarózik tartani az embertõl. A két fecske az ágylámpám melegét élvezi

A két fecske az ágylámpám melegét élvezi

Valami történt a kamerával, nem tudom, mi az oka, de a felvételeim zöme "csíkos" lett. Remélem, csak idõlegesen... Holnap hajnalban érkezünk, megjön Romek váltója is, és ha képesek leszünk kikötni, akkor be is tud szállni. A feltételes mód azért, mert most éppen viharban megyünk, és ez a kikötõ a tengerre nyitott, nincs hullámtörõgát, ha nyugatira fordul az északnyugati szél, akkor nincs kikötés, nem lehet a part mellett megmaradni, annyira stigózna a hajó.

Április 12. szerda, úton, Gaeta. Reggel nyolcra ígérték a révkalauzt, hát hatkor nem dobtam horgonyt, hanem le és fel sétáltunk a kikötõ elõtt. Két gyenge órát tudtam aludni, aztán beindult a kirakás. A galambunk fogta magát, és elrepült.
Most okosabb voltam, mint a norvég kikötõben: érkezés elõtt betettem a barba kabinjába a leveleimet, így aztán nem is felejtõdött el.
Városháza

Tizenegy után kimentem. A kikötõtõl kétszáz méterre van egy Internet Point, innen el tudtam küldeni nagy kínnal és keservvel egy darab fotót a szememrõl a doktornõnek. Borzadály lassú volt a kapcsolat, többször elszállt minden, így örültem, hogy egy darab képet fel tudtam végül tölteni és elküldeni.

Gaeta, óváros

Kint találkoztam Joséval.
Azért ment ki, hogy pénzt adjon fel a családjának. Megtaláltuk a Western Uniont, én elköszöntem, és tovább mentem. Kacérkodtam a gondolattal, hogy be kellene menni az óvárosba, de nagyon messze volt. De addig-addig kacérkodtam, amíg azt vettem észre, hogy már ott vagyok. Na, majd vissza taxival megyek, döntöttem el. Felmásztam a fellegvárig az óváros egy hallatlanul szûk, lépcsõs sikátorán. Ez egyébként fantasztikus, hogy mind a mai napig használt lakások csak ezen az úton közelíthetõk meg. El nem tudom képzelni, hogyan zajlik manapság itt egy költözködés? Az egyik lakást felújították. A kõmûves az "utcán" vágta a kõlapot, az ablakon adogatta be, a ház másik oldalán is beláttam, mert az ablak ott is nyitva volt, ugyanis malterosládán kellett átmásznom, az "utca" olyan széles volt, hogy a láda (az a két végén nyéllel ellátott malterhordó tekenõrõl van szó) keresztben nem fért el! És ezekben az éppen embernyi széles utcácskák eldugott sarkaiban nagy cserepekben kaktuszok, pálmák, virágok, nem tudom, mikor látnak napfényt! Este visszanéztem a videót, sajnos nem jön ki rajta elég jól az utcák hallatlan zegzugossága.
A város fölé magasodó erõd a mai napig katonai övezet

A város fölé magasodó erõd a mai napig katonai övezet

A várba nem lehet bemenni, a mai napig katonai célra használják. A vár alatt futó keskeny út - jó ha elfér rajta egy autó - egy helyen kikanyarodik a tengerpartra, nem az öbölre néz, hanem a nyílt tengerre, szintén hatalmas élmény, a korlát alatt mintegy százhúsz méternyi függõleges sziklafal, és odalent morajlanak a Tirrén-tenger hullámai, nekicsapódnak a szikláknak, körbemossák az aprócska szirteket, felejthetetlen látvány. A kis öblöt Odüsszeusz Riviérájának hívják. Közben persze állandóan surrogott a videokamera, kattogott a fényképezõgép.
Lementem, taxit sehol nem találtam.
Odüsszeusz Riviérája, természetvédelmi park

Odüsszeusz Riviérája, természetvédelmi park

Egy busz állt a végállomásban, felszálltam.
- Van megállója a kikötõnél? - kérdeztem a tar sofõrt, miután illedelmesen kivártam, hogy befejezze a telefoncsevelyt a barátnéjával.
- Igen...
- Egy jegyet kérek.
- A trafikban kell venni.
Leszálltam, elindulok a trafikhoz, ez az állat meg elmegy a busszal! Ráadásul a trafik zárva volt, és késõbb elmesélte egy melós, hogy jegy a buszon is kapható, csak ott öt euróba kerül. Hát ez ma engem nem érdekelt volna, ha a kopasz mondta volna.
Persze gyalog jöttem be, azt hittem, hogy nem tudok lépni se, mire a hajóra értem, de egy késõbbi lábfürdõ csodát tett! Késõbb lemértem a térképen, összesen valamivel többet, mint kilenc kilométert gyalogoltam.
Négy körül bejött José.
- Eddig voltál kint? - kérdeztem csodálkozva.
Majdnem elsírta magát, úgy mesélte:
- Három hallatlanul elegáns, udvarias, BMW-s fiatalember, akik rendõrként igazolták magukat, megállítottak. Drog ügyben érdeklõdtek, és amikor végül elszabadultam, akarom a pénzt feladni, hát látom, hogy közben ellopták a 400 eurómat és száz dollárt.
Nagyon megsajnáltam szegényt, és most is csak úgy éreztem, hogy az efféle gazembereket helyben kellene felkoncolni, vagy centinként élve felszeletelni, akik a másik embert meglopják.
A barba adott neki újabb négyszázat (persze ez elõleg), és kikísérték Romekkal, nehogy megint átverjék szegény fejét. Így fel tudta adni a kis pénzét a családnak.

Április 13. csütörtök, Gaeta, úton. Korán feküdtem, és hétig húztam a lóbõrt. Reggel korán eltûzött Romek, egy órával korábban jött a taxi (ez nem is igazi taxi, mert nem volt rajta az a kis világító biszbasz a tetején...). Délelõtt a barba bõszen járt ki vásárlani kaját, és még így se tudott mindent megvenni. Egy kanyarra kimentem, mert vettem magamnak rostos gyümölcslevet. Elkísértem a húsboltba, hát az áraktól eldobtuk magunkat mindketten. Egy kiló marhahús (szép és gyönyörû) 18 euró, egy kiló sertéscomb 9 euró, egy kiló tyúk 3 euró, és így tovább.
A galambunk nem hagyott cserben Gaetában.

A galambunk nem hagyott cserben Gaetában.

Délután a galambunk visszajött. A külsõhídon gondosan összeszedte a magokat, amiket elõzõleg a nagy bõségben kiszórt a fedélzetre. Aztán három lépést elõre totyogott, elfordította a fejét, és rám sandított. Mintha azt mondta volna, hogy még jól esne egy kis mag... Szóltam Vincente-nek, az kiszolgálta, vitt vizet is.

Újabb Darek a fedélzeten

Darek Grzenekowicz, az új gépészünk tetszik a barbának. Negyvennégy éves, motorman (gépmester) képesítése van, és mindent egyszer kell megmutatni, és érti, és tudja.
Nekem azért van egy kissé más tapasztalatom is:
Délután lemegyek a gépházba, mert átírtam a kifüggesztett riadóterveken Romeket Grzenekowiczra, ahogyan ez a Dariusz hívja magát. (Jaj, az jó kis szlávos mondat lett nyelvtanilag... "Dariusz sie nazywa - Dariusz hívja magát"). Kérdem tõle:
- Átadás átvételkor beindítottátok a vészüzemi tûzoltószivattyút?
Aszondja ez a derék Darek, hogy:
- Moment! - és eltûzött a gépházba. Kíváncsi lennék, vajh miért? Ott tartja az angol szótárát? Vártam kicsit, nem jött, elmentem az irodába, hogy kinyomtassak néhány dokumentumot. Hamarost megjelent Darek.
- A tûzoltószivattyút beindítottam. - mondja elégedetten.
- Miért? - kérdeztem meghökkenve.
Erre õ is meghökkent, így ketten voltunk hökkenve egymással szemben.
- So... ponyevázs... múviles... (hát, mert mondtad... angol polyák pidzsin).
- Nem, nem mondtam... - és elmondtam újra ékes angolsággal, amit akartam.
Felderül Darek pofija: - Aha! - mondja és elrohan.
Ezt nem értettem miért rohangál, ha kérdezek valamit, mert sehova se küldtem, és ha küldtem volna, azt nem értette volna. Öt perc múlva vissza, jelenti boldogan:
- Pompa pozsarovi... ööö... emergency... ööö... hodzsi... - azaz: vészüzemi (angol) tûzoltószivattyú beindítva (lengyel).
Újra hökkenek.
- Miért?
Õ is meghökken, de már nem meri mondani, hogy mondtam, mert lehet, hogy nem mondtam? Így aztán döntõ elhatározásra jutottam, és jelentettem is a barbának:
- Angol nyelvleckét nem fogok venni az új gépészünktõl...
- Hát nem beszélgetni, hanem dolgozni jött... - mondta a parancsnok, és ebben megegyeztünk. Végül is a barba is azt mondta, hogy egyszer kell neki mutatni, és nem azt, hogy egyszer kell mondani. Lehet, hogy nekem is mutatnom kellett volna a kérdésem?
Manõverkor nem nagyon tetszett a galambunknak, hogy a pilot kiment és kihajolt fölötte, de látva, hogy nincs bántva, megpihent, és azóta is boldogan utazik. Kíváncsi leszek, meddig akar velünk jönni?

Április 14. Nagypéntek, úton a Tirrén tengeren. Éjjel elkészítettem a Gaetában felvett anyagot, azt hiszem elég jól sikerült film lett. Mivel radar még mindig nincs, így José is velem van szolgálatban, õ nyomigálja az alarm gombját, én meg elvagyok...
Felébredek a szokott idõben, hajnali tízkor. Nagy álmosan leülök a komputerhez, hát látom, valami nem smakkol. Az ágyam fejénél az ágytól a szekrényig csurom víz a padlószõnyeg. Rohanok oda rutinosan, azonnal a mennyezetet vizsgálom, hát ömlik a víz. A kimenõs nadrágom tök vizes. A kabátom, a téli nadrág szintúgy, a gyönyörûséges tengerészsapkám (Hansa sityak) is elázva. Rohanás le a szalonba, hátha a gépész kávézik. Ott is volt, hívom, s mutatom, mi a helyzet. Elmondtam gyorsan, hogy Romek hogyan javította meg, hát meglátjuk, mennyit értett meg belõle.
Mindenesetre elment, hogy vissza se jöjjön (pedig semmit se kérdeztem), ez a helyzet a délutáni kávé elõtt fél órával.
Kávéra lementem. Belépek, a plafonra mutatok, megvonom a vállam, a kézfej forgatásával jelzem: ez kérdés. Mindenki tudhatja, hogy Darek bent volt, és hozzá mutattam a kérdésem: mi lesz a plafonnal a kabinomban, mert amióta elment, ázik minden, õ meg sehol.
Erre a padlóra mutat, a kezével teker kettõt, és megvonja a vállát, azaz mondja, hogy a gépházban van dolog, nem tehet róla, ott kell dógoznia.
Mutogat, pedig én tudok angolul...
Este hatkor megyek le, hát a barátunk lezuhanyozva a kabinját rendezgeti. Nem mondom, az is nagyon fontos, de amíg a sürgõs dolog nincs kész, addig nem szokás lelépni... Így aztán meginvitáltam a barbához a hídra, hogy mutogassa el õ, hogy mi a dolga.
Ez még nem az igazi javítás!

Erre, ha nem is nagy kedvvel, de nekilátott a kabinomnak, igaz, Vincente segített neki, meg én is. Gumiszalaggal körbetekerték melegvízvezetéket, ám a folyás nem szûnt meg, de ez a derék Darek fél nyolckor eltûzött a fenébe.
Ez a fószer is csak azért van itt, hogy ne legyen üres a gépészkabin...
Lefeküdtem, de alvásról szó se lehetett. Akinek a feje mellett víz csurog, bele a lavórba, az ha el is alszik, a minimum, hogy bepisil... Így aztán lehurcolkodtam a betegkabinba. Ott meg tömény húgyszag fogadott, mert valami barom kinyitotta a WC ajtót, s miután használhatatlan, a fekáliatank arra szellõzik...
A klotyóajtót becsuktam, s nyitott ajtónál aludtam el kilenc óra felé.

Április 15. Nagyszombat, úton, Földközi-tenger. Éjfélkor mondja ám a barba: - azért ez nem olyan jó kis gépész, mint Romek volt, és meg se közelíti azt, amit elõször gondoltam róla. Afféle orosz stílusban dolgozik.
Nos, nem tudom, ez konkrétan mit jelent a barbának, mert általában el van ájulva az oroszoktól (én egyáltalán nem).
Hajnali kettõig próbáltam szolgáltatót "lehelni" a mobilba, de valami miatt nem sikerült. Pedig még a partot is láttam, de nem "kapta" el a mobil a hálózatot, se automata, se kézi hálózatválasztással. Reggel megint a betegszobában aludtam, de mire felkeltem, tízkor, már kész volt, megjavították, nem csöpög! És kérem ez így ment teljes három órán keresztül! Egykor a barba lejött aludni egy sort, én megnéztem a kabint, és újra zubog a víz a plafonból. Mit lehet tenni? Az ember elmegy, és hívja a gépészt.
Lengõágy a betegszobában

Az jön, megszakérti, és kinyilatkozza: - bullshit.
Ebben speciel teljesen igaza van.
Szegény feje nekiállt, hozott valami plastic steelt, ez asszem kétkomponenses kenyhetõ fém, ami ha megköt, akkor az kérem, meg van kötve.
Igen, de csak akkor, ha száraz felületre hordják fel. Ez a marha meg a nedves csövet kenyegette, hát csoda, ha nem zárta el a likat?
Azt mondja a barba, hogy ezt úgy kell felhordani, hogy elõbb el kell zárni a vizet, és ha száraz, akkor mehet. Nos tíz centirõl úgy látszik nem látta, hogy folyik, ezért felhívtam erre a szíves figyelmét.
- Nincs elzárva a melegvíz... - szólok neki.
- De, el van... - mondja.
- De nincs, mert ha megnyitom, akkor jön a csapból - közöltem vele, és mutatom is. Kinyitottam a mosdó csapját, vígan zubog a forró víz.
- Én elzártam - mondja, és tovább kenyõcsözi a csövet, és teljesen az a látszat, hogy abszolút nem ad a látszatra, azaz nem érdekli, hogy úgy látszik, nem zárta el.
Hát ezt se az eszéért fogják elrabolni...
Hogy lehet valaki ennyire... nem is tudom, mit mondjak... szakmailag nulla, hogy képtelen felfogni, ha folyik a víz, akkor tutira nincs elzárva, nyilván valami hiba van odalent a gépházban is a szelepek körül. Hát nincs más hátra, megvárni a barbát, és konzultálni vele, mert ezzel a lükével nem lehet szót érteni. És ami rettenetes, ezt abszolút nem érdekli, amivel foglalkozik. Jön az öt óra, eldobja a szerszámot, õ kérem, befejezte, hiába nem tudta megjavítani, majd holnap reggel...
Persze holnap reggel is ugyanilyen hülye lesz hozzá, mint ma.
Na, beszéljünk másról.
A féllábon állás mûvészetét eltanulta és visszajött

A féllábon állás mûvészetét eltanulta és visszajött

A galambunkról. Tegnap késõ délután eléggé idegesnek látszott, és körülbelül ugyanott, ahol jött, fogta magát és szárnyrakélt. Nyilván bekapcsolt a GPS-e, és megérezte, hogy hazaérkezett. Szóval elment.
Éjjel figyeltünk, nem jött vissza.
Délben elégedetten mondja a barba: - hazament a galambunk.
Nos, délután egy körül megjelent õkelme, azonnal nekilátott enni, és utána letelepedett a kartondobozkája elé, és félszemmel bámult minket, mi meg õt, és nem értettük, miért jött vissza?
Az is lehet, hogy csak egy gólyánál járt, és eltanulta, hogyan kell fél lábon ácsorogni, mert vagy fél órán keresztül így ácsorgott a napon.
Igazán kíváncsi vagyok, hogy meddig jön velünk?

Április 16. Húsvét vasárnap, úton a Földközi-tengeren. Hallom, hogy csörög az ébresztõ a mobilon. Felveszem, rosszul nyomtam ki, a "szundi"-t kapcsoltam be. Ha már így történt, úgy döntöttem, hogy megvárom, amíg újra ébreszt. Újra csörgött, gondoltam, minek keljek fel mindig olyan korán, ebéd úgyis fél tizenkettõkor van, hát van még idõm, most úr leszek, és szundikálok még. Aztán felébredtem, kialudtam magam, felkelek, és nézek, mint a lõtt medve: ahelyett, hogy verõfényes napsütéses délelõtt lenne, hajnali háromnegyed kettõ, és koromsötét van.
Ajjaj!
Én ezt most nagyon elcsesztem!
Hiszen az éjféli õrségváltást "aludtam el"!.
Kapkodás, öltözés, rohanás a hídra. Na, mit kapok én a barbától!
- Sorry captain... - léptem be a hídra.
- Don't panic, don't panic... - vigyorog rám a parancsnok. - Van úgy, hogy a test megkívánja a pihenést... semmi baj nem történt, legalább jól kialudta magát...
Ilyen hozzáállást még nem tapasztaltam. Nem gondoltam volna, hogy ennyire rendes szivar!
Így aztán reggel hétig maradtam õrségben.
Lefekszem.
Felkelek. Majdnem hasra estem az ágyazás közben. Rá akartam borulni az ágyra. Ez az egy ágy van a hajó hossztengelyével párhuzamosan elhelyezve. Valahogy kivergõdök a folyosóra, úgy meg vagyunk dõlve, azt hittem, menten felborulunk. De Jan vigyorogva terített, hát nagy baj nem lehet. Felméltóztattam vonulni a fürdõmbe - mert ugye csak én lakom több helyiséget a hajón, mint hajdan a kastélytulajdonos fõrendek -, onnan hallom, hogy jár egy szivattyú, nyilván a fekáliatankból varázsolják kifelé a szmötyit.
Ja, hogy el ne feledjem, hiszen e szerzõdés alatt nem igazán megszokott: gyönyörûséges szép idõnk van, sima tenger, süt a napocska, meleg van. Ez a mi tengerünk! Holnap reggel körül érkezünk.
Szóval szó se volt arról, hogy szándékosan meg kell dönteni a hajót, hanem egyszerûen kinyomjuk a 4-es szárnytankokat, és a derék Darek így tud ballasztolni, hogy nem veszi észre a dõlést. Ja, mert ha észrevenné, akkor tíz percre leállna az egyik oldallal, amíg kiegyenesedünk, és kész... A barba viszont még így is örül neki, hogy õ jött Romeket váltani, és nem egy bizonyos Adrian, aki régebben itt v olt vele. Na, látod, mindig van valaki rosszabb is, aki elfogadhatóvá tudja tenni a jelent.

Garrucha, a kisváros, amelyik exportálhatja a hegyeit...

Garrucha, a kisváros, amelyik exportálhatja a hegyeit...

Április 17. Húsvét hétfõ, úton, Garrucha, úton. Ezek az igazán szép napok, amikor az õrségem végén érkezünk, berakom a hajót délelõtt, és a délutáni õrségem már a tengeren fejezõdik be.
Révkalauz fél hétkor, hát le kellett lassítani, úgy érkeztünk. Hétre kikötve.
A barba utasított, hogy csináljam meg a draft surveyt, illetve készítsek ki minden adatot a surveyornak, mert a ballaszttal nem várhatunk. rendben.
Elkezdi Darek a ballasztolást, hát valami nem smakkol, nagyon lassan megy ki a víz. És a szivart egyáltalán nem érdekli, megvonja a vállát, és sétál le fel a gépházban.
Megjön a gázolaj, a matrózok csatlakoztatják a csövet, meg minden, mert õ nem képes, átadja a gépész munkát a fedélzetnek... Mire beraktak vagy háromezer tonnát kinyomott mintegy 150 tonna ballasztot a 600 tonnából.
Közben a barba kint volt a városban élelmiszert vásárolni a hajónak (a szakáccsal), így nem tudtam konzultálni vele. Úgy döntöttem, hogy egyenesre rakatom a hajót, akkor leszondázom a ballasztot, és amennyi van bennünk, annyival túlrakom a hajót, és késõbb a vizet kinyomjuk. Amikor bejött a parancsnok, teljességgel egyetértett. Így 440 tonnával kellett túlrakni, a pilot el is szörnyülködte magát, amikor meglátta, hogy a plimsoll fél méterre a víz alatt van induláskor (remélem, tengerészek nem olvassák...). Ugye a radarszerviz nem jött, ezért a tulaj értesítette a hajót, hogy bemegyünk Rotterdamba, ott megjavítják a radart meg a raktárnyitó hidraulikát.
A berakás irtó talpalással járt, így amikor manõvereztünk, már alig álltam a lábamon. Utána fel a hídra, mert az én õrségem még hatig.
- Menjen chief aludni -, mondta a barba.
- Mikor jöjjek? - kérdeztem, mert ugye ez teljesen felborítja az õrség rendjét.
- Amikor kialudta magát - volt a válasza.
Gyors zuhany, fél négykor már mentem a betegszobába aludni. Nyolckor felébredtem. Nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy elhagyjuk Cabo de Gatát, és elmegy a telefonvonal, így felkeltem, kávé és fel a hídra. Megnyugodva láttam, hogy éppen akkor fordultunk be, még van vonal. Kis beszélgetés, bekapcsoltam a telefont, hamarosan csengett.
- Én megyek aludni... - mondta a barba, és arra gondoltam, hogy amíg mi beszélünk, úgy gondolja, kialussza magát. Éjfélig nem beszéltünk, és addig a barba se jött fel a hídra.

Április 18. kedd, úton, Alborán tenger, Gibraltári szoros. Hajnali fél négykor robbant be a parancsnok a hídra, én már nagyon kókadoztam akkor.
- Fantasztikus jót aludtam! - mondta. - Menjen, és folytassa...
Nem kellett kétszer mondania, tûztem le, még a gyógyszereket se vettem be, nem mértem vérnyomást, hanem zuhanás be az ágyba.
Háromnegyed tízkor ébredtem, a telefon tízkor csengett.
Kávé, fel a hídra. Jól meg voltunk dõlve, a derék gépész Darek még mindig nyomta ki a ballaszttankokat. Ami újság, hogy nem Rotterdamba megyünk, hanem Harlingenbe, északabbra van Rotterdamtól, és jóval alacsonyabbak a kikötõi illetékek.
Csöpög a melegvízvezeték a mennyezetem fölött

Csöpög a melegvízvezeték a mennyezetem fölött

A kabinban áll a víz, sõt a folyosóra is kifolyik. A barba délután lekapartatott mindent a csõrõl, és speciális módon elzárta a víz útját. Most várjuk, hogy megszáradjon a csõ, és akkor mindenféle üveggyapottal(?) (glass-fiber) betekeri, meg plastic-metal izével befasálja, és varázsol, mindegy, hogy mit, csak használhassam a kabinom...
A galambunk elment Garruchában és nem jött vissza. Kicsit hiányzik...

Megnõtt a respektem...

A barba elõtt. Ugyanis adott volt a probléma: volt 55 ezer liter gázolajunk, és vételeztünk 50 ezer litert. Vajon mennyi olajunk van? Õ elõvette a számológépet, én meg mondom, hogy 105 ezer liter. Azért bepötyögi, kiszámolja, és megjegyzi:
- Fantasztikusan jól számol fejben chief...
Meg beszélgetéseink közben is el- elcsodálkozik... Múltkor nézi a fotóimat, amiket a komputerben tárolok. Van egy livornói kép Garibaldiról. Kérdem ugye, tudja ki volt?
Hát halovány dunsztja se nincsen, hát pár percben elmondtam, amit az olasz egyesítésrõl tudni kell, a magyar légióról, meg Türr és Tüköry, stb. stb...

Derék Darek ballasztol

Egész nap próbálta kivarázsolni a ballasztvizet a tankokból. A baloldalról sikerült is, de a jobbról nem. Sõt, az egyiket sikerült kiszivattyúzás közben teletöltenie. Ez azért nem semmi! Aztán öt órakor, mint akinek legjobban sikerült a napja, leállította a szivattyúkat, elment lezuhanyozott, és befejezettnek nyilvánította a mai napot.
Ettõl a barba teljesen kiakadt. Hogyan képzeli, hogy nem végez a ballasztolással, és lelép? De azt is belátta (a parancsnok), hogy sokkal jobban jár, ha maga megy le a gépházba és utánanéz a dolgoknak.
Utána is nézett, és jött föl hahotázva. Még jó, hogy így áll a dolgokhoz, és nem rúgta ki azonnal a gépészt két lábbal saját költségére!
- Chief, egész nap nyomatta a szivattyúkat, csak éppen a szelepeket nem nyitotta ki!
No comment!

Április 19. szerda, úton, spanyol-portugál déli partok. Ha minden igaz, akkor, sikeres akciókkal betekerték a csövemet, és most nem folyik. Még szárad, de már nehezen viselem, hogy a zuhanyzást egyre csak tolom ki, mert, ugye amíg tökéletesen meg nem kötött az anyag, addig jobb, ha nem forrósítom fel a csövet. Így ma még nem lehet... Na, majd holnap!
Óriási munkában vagyok a honlapomat illetõen. Végre rászántam, magam, és az összes naplómat "gatyába rázom" (programozás tekintetében), az egyikben például hiányoztak a hosszú ékezetek (õ és û betûkrõl van szó), a másikban a saját hülyeségem folytán átírtam az összes ö betût õ-re, és igen hülyén festett a "szõveg"...
Most a fájlok mérete jelentõsen csökkent, ami a betöltés idejére van jótékony hatással. A Humberen írt naplómat újra tudtam egyesíteni, mert az eredeti hossza 1,8 Mb volt, most azt lecsökkentettem 670 Kb-ra. Készült a honlaphoz egy teljesen új aloldal is, ahol a videóimat mutatom be.

Billegünk...

Április 20. csütörtök, úton, portugál partok. Eddig tartott a pünkösdi királyság, most már dühöng a tenger, fúj a szél, dülöngélünk, nem lehet a komputer kinyitni.
Ma volt, amikor délelõtt kitakarítottam a kabint és este már "itthon" alukáltam. Azért ez az ágy jobb ám! Hiába no, mindenütt jó, de jobb a kabinomban, és legjobb otthon! Már nagyon készülök haza lélekben!
Tervezgetek, álmodozom, hogy merre megyünk Encsikével, hol töltjük a nyarat? Rettentõen rám fér már egy alapos nyaralás, egy olyan nyár, ami a miénk, amikor semmi gond, csak az, hogy hova menjünk, hogyan és hol kapcsolódjunk ki.
Az elsõ lesz, hogy rendbe hozatom a szemem, addig megveszem a kocsit is, elõbb kinézem, amíg látok, aztán a kismûtét elõtt lefoglalom, és varratszedés elõtt kifizetem, varratszedés után elviszem, és nincs semmi üresjárat... Megint kis Peugeotban gondolkodom, de lehet más is, ha van jó ajánlat.

Április 21. péntek, úton, portugál partok. Dühöngés, nemcsak az idõ részérõl, hanem José is "nyüszít", mert mutatják a tévében, ahogyan a portói Sárkány stadion pénztáránál ölik egymást az emberek a hét végi meccsjegyért. Ugyanis ha nyer a Porto, akkor bajnokavatás. És ugye a mi matrózunk fanatikus Benfica szurkoló (de nem ultra).
A kegyetlen billegés kissé mérséklõdött, most "félpofára" kapjuk a hullámokat, és ez elviselhetõbb mozgást eredményez (ha nem vas van bennünk).
Így aztán már tudok dolgozni a számítógéppel, most videókat készítek, hogy azzal is haladjak.

Április 22. szombat, úton, Finisterre, Vizcaya. Jól beködölt, és mi itt megyünk radar nélkül. Most valóban elkél Jose a hídon.
Nem tudom, hogy Jan miért tesz bizonyos dolgokat, de hogy hülyeség az biztos. Tegnap leadtuk a rendeléseket, Harlingenben jön minden, mi szem-szájnak ingere. A szakács rendelt száz kiló cukrot, százhúsz liter tejet... Gondolj bele, egy hattagú családnak mekkora a cukor igénye? Mert igaz, hogy mi hat férfi vagyunk, de azt hiszem, a férfiak fogyasztják a legkevesebb cukrot a családban. És tejet mikorra iszunk meg ennyit. Nem beszélve arról, hogy hiába UHT tej, azt is be kell hûteni, amikor nyáron a kambúzában 40 fok van és tej tárolásra nincs hûtõkapacitásunk.
Hong-kongi óriás konténeres hajó

És ezekkel a hülyeségekkel Jan lovat a barba alá, mindig van lehetõsége cikizni, és elmondani minden nap, hogy mennyire nem jó szakács. Ebbõl is látható, hogy minden mennyire szubjektív: én teljesen oda vagyok meg vissza, hogy milyen jó parancsnokom van, de ha valaki megkérdezi Jant, biztos be nem áll a szája a panasztól, mert nyilván nem azt fogja sorolni, hogy mennyi hülyeséget csinált, hanem arról panaszkodik majd, hogy a barba minden nap cseszegeti (ami igaz is, és már én sajnálom néha, de akkor jön a pk. és elmondja a legújabb alakítást, és befoghatom a számat, amit éppen nyitni - nem - akartam.
A plafonom továbbra is száraz, de nem akarom elkiabálni.

Április 23. vasárnap, úton, Vizcaya. Ma van a választás második fordulója, a BBC World Service hajnalban csak annyit mondott, hogy az elsõ forduló után vezet a kormánypárt, annak ellenére, hogy gazdaságilag Magyarországot az utolsó helyre sodorták, és nekünk van a legnagyobb deficitünk az EU-ban. No comment, mert egy választási kampány sose az igazmondók világbajnoksága. A lényeg az, hogy az MSZP választói teljesen meg vannak elégedve a helyzettel, a helyzetükkel, mert ma újraválaszthatják a szívüknek oly kedves kormányt.
Délben, ebéd után Derek jön a barbához:
- Kis problem...
Nos a kis "problem" nem oldódott meg éjfélig. Az olajszeparátorból potyogtak néminemû apró golyók... Szóval totálkáros lett. A barba egész délután, és este is lent dolgozott, mert ennek a gépmesternek még az is gondot okozott, hogy egy stiftet meglazítson. A fõnök fejét fogva jött fel minden alkalommal a gépházból:
- Chief, total hopeless... - azaz teljességgel reménytelen a pasas.
Honnan szerezte ez a gépmesteri papírját? Mára odáig jutott a barba, hogy jó példának Mariant állítja (egy másik, korábbi lengyel csoda a hajón...) aki gépápolója volt, és ha szörnyülködni akart egy jót, akkor sztorikat mesélt a tevékenységérõl.
- Marian ezeket mind tudta, egyszer kellett megmutatni, és csinálta... - mondta.
Hát hogy mennyire gépmester a pasas, az is mutatja, hogy mindent a barba csinált, ez oda se tudott semmihez se szagolni! Viszont ami pozitívum, ha megkérdezte a fõnök, hogy meg tudja-e javítani, akkor kerek perec megmondta, hogy nem. Legalább nem festi magát, és nem úgy viszonyul a dolgokhoz, hogy biztosan meg tudja csinálni, bár még sose próbálta. Azért ez szörnyû ám!

Április 24. hétfõ, úton, Angol-csatorna. Éjfélkor, amikor hiába próbáltam befogni a Kossuthot, a barba azzal fogad: a régi parlament az új is. Ez várható is volt. Éjjel kettõkor a BBC World Service csak annyit mondott, hogy 1990 óta a volt kommunista országok közül nálunk választották elõször újjá a kormánypártot. No, valamiben elsõk vagyunk, és ezt sose nem lehet már tõlünk elvenni. Lehet rá büszkének lenni, és lehet rajta jajongani, kinek-kinek ízlése és szíve szerint. Az eredményrõl semmit se mondtak.
Késõbb hangképet adtak a Köztársaság térrõl, amikor Gyurcsány köszönti a híveit. Nem sokat lehetett érteni, valamit a vállairól mondott... (Abban elég nyüzüge...)
Szeretem nap a mai: eltelt öt hónap, elkezdem a szerzõdés szerinti utolsót, tehát visszaszámlálás indul: Még van 30 napom a szerzõdésbõl.

Április 25. kedd, úton, Angol-csatorna, Doveri szoros, Északi tenger. Beszéltem Encsikével. Választások ide, választások oda, azt mondta, hogy nem kell új koalíciós tárgyalás, érvényben van az 1976-ban kötött.
Az ügynök felébredt, és azt mondta, hogy meg kellene érkezni holnap reggel kilenc negyvenig, mert akkor van dagály. Ez nem fog menni.
Még van 29 napom a szerzõdésbõl.

Harlingen a régi vitorlások kikötõje

Április 26. szerda, úton, Északi tenger, horgonyon, Harlingen, úton. Tegnap beszéltem az asszonnyal, és mondta, hogy még nem érkezett meg a gaetai levelem. Ezek szerint igazam volt, amikor nem bíztam se az olasz postában, se az ügynökségben. Így nyilvánvaló, hogy apa nem igazán érthette a második levelem néhány kitételét.
Nagy bolondokháza lehet a mai nap.
A harlingeni kikötõbejárat

Három napja fáztam a kabinban. Odakünn tíz fok volt sötétedés után, és a kabin két oldala a fedélzetre néz, és alulról se fût a gépház, a szellõzés miatt, ha lehet, nyitva tartjuk a folyosó fedélzeti ajtaját is, hát kicsit fáztam a 16-17 fokban. Megkértem a gépészt, ha lehetne egy kis fûtést kapni.
Lehetett.
Harlingen kikötõje

Most 37 fok van idebenn.
Csak ez a két állapot van: megfagyunk, vagy megfövünk a saját levünkben. Romek tudott 22-23 fokot tartani. Vissza kellene hozni, csak az a baj, mire elintézõdne, én már megyek haza (remélem, ha minden jól megy, ha nem jön közbe semmi, ha az Isten is úgy akarja... mit mondjak még, hogy el ne kiabáljam?).
Apropó, hazamenetel. Lehet, hogy a hajóbérlõ belecsinált az elképzelésembe. Ugyanis a barba szerint a berakás valamilyen fjord lesz (ki hinné, itt Norvégiában...) és Glasgow-ba viszünk mûtrágyát. Így aztán teljesen feleslegessé vált minden számítgatás, lesz, ahogy lesz.
Révkalauz délután ötkor, így nekem ez optimális, nyugi lesz a hídon, a barba horgonyra áll, én meg mozizni fogok! Kíváncsi vagyok, hogy kezdés holnap reggel, vagy este a kikötés után? (A nyolcadik érzékem azt súgja, hogy rögtön, és indulás amint az utolsó csavart meghúzták - lenne -, de nem lesz, mert csak magas vízzel mehetünk.)

Csudapók révkalauz

A parton várták a hajót ugrásra készen...

A révkalauz, aki behozott nagy meglepetés volt. Ugyanis úgy ismeri Közép-Európát (amit mi hívunk annak, mert neki Kelet-Európa vagyunk!), hogy senki jobban a széles Németalföldön! Ismeri Munkácsot, tudta, hogy Lvov neve nem Löwenstadt hanem Lemberg németül. Tudta, hogy Hermanstadtot szászok alapították (az erdélyi Brassóról van szó, ha jól emlékszem, majd utána kell néznem). Tudta, hogy a magyar utak rossz minõségûek, (persze mindezt a tudást a szocializmusból hozta magával...), és azzal is tisztában van, hogy a magyar motorosok ész nélkül hajtják a gépeiket, a legveszélyesebben vezetnek Európában, ez már a rendszerváltás utáni idõszakra vonatkozik.
Bejárta motorral a volt szocialista országokat, sajnos a "szíve csücske" országban, a Szovjetunióban ezt nem tehette meg, de ott viszont végigutazott a transzszibériai vasúton, Moszkvától Vlagyivosztokig...
A beszélgetés közben lementem valamiért, és mire visszaértem, bõszen rasszistázott. Hogy így a feketék, meg a karibi gyarmatokról sokan áttelepülnek, meg az idegenek, meg...
Ha egyszer kell a gyarmat, akkor kelljen a lakossága is, nem? Pofa be, volt gyarmattartók (franciák is!), és most, tessék megzabálni, amit fõztek a dicsõ elõdök!
Aztán a volt kommunista országok kerültek sorra, mert mi a francot akarunk mi Európában, onnan az izébõl, keletrõl?
Javítják a tengeri radart

És miért ezt a vidéket turistáskodta végig a marhája?
Nos, gondolom a rasszista énjét legyõzte a fukar és sóher holland, ugyanis olyan olcsón és annyit nem lehetett csajozni máshol, csak az ágrólszakadt kommunista országokban...
Nyolc elõtt tíz perccel part mellett voltunk, megszállta a hajót az összes szerelõ. Csak egy pillantás a raktárnyitó hidraulikára, és a döntés, nem lehet hozzányúlni, ezt csak hajógyárban szabad megbontani. A többi munkára elég volt két óra.
Javítják a folyami radart id

Megjavították: a kettes segédgép indítómotorját, az orrsugárkormány fenékkútjának a riasztóját, elvégezték az EPIRB bója, a hordozható tûzoltó készülékek valamint a CO2 rendszer és a "menekülésre használható légzõkészülékek" éves szemléjét. (Az EEBD - Emergency Escape Breathing Device-ról van szó.) A két radart megreparálták, most mindkettõ mûködik, sõt, a radarárbocemelõ hidraulika is jó már.
Fél tízkor megjött az élelmiszer Rotterdamból, bepakoltuk, és indulás. Hát nem mondom, hogy nem fáradtam el, ugyanis ezek a fránya népek olyanok, hogy mindennel a chiefet keresik, és sose a szakácsot!
A radarárbocemelõ hidraulika javítása

- Chief, hol van a...?
- Chief, merre találom...?
- Chief hozza le a...
- Chief, nézze meg...
És ez ment szinte megállás nélkül. Csak az volt a jó, amikor a barba azt mondta, hogy: - Chief, menjen a hídra, és figyelje, hogy a folyami radart megcsinálják!
Mert ekkor felmentem, és jól leültem, és erõsen figyeltem a szerviz emberét. De aztán megint jött Jose:
- Chief, kellene a sztórkabin kulcsa...
Az EEBD-k szemlére várnak

Indulás után addig voltam a hídon, amíg volt videózásra érdemes látvány. Fél tizenegykor estem le a kabinba, azzal, hogy a barba majd kelt, ha jöjjek szolgálatba.
Még 28 napom van hátra a szerzõdésbõl!

Április 27. csütörtök, úton, Északi-tenger. Három elõtt húsz perccel keltett a fõnök. Összeszedtem magam, feltámolyogtam a hídra. A barba teljesen fel volt dúlva.
- Chief, majdnem kétszer összeütköztem! Hogy milyen idióták tudnak lenni... Balról megelõzött egy hajó, és félkábelnyire elõttem irányt váltott, és teljesen keresztbe fordult a marha harmadik tisztje! Kellett tennem egy teljes fordulót. A másik egy halász volt, persze, hogy az orrom elõtt változtatott irányt...
Valószínûtlen színû a tenger

Hál' Istennel, nem lett semmi baj. Most úgy látszik, rájár a rúd a fõnökre, mert érkezéskor (Harlingenbe) is volt egy marha, aki majdnem nekiment.
Ja, tegnap nem írtam, megjavították a General Alarmot is, de én ezt nem tudtam. Vajon miért a barbának jelentették, ha mindennel engem cseszegettek?
Reggel negyed nyolckor lejöttem a hídról, lehoztam a kávéscsészét, meg ugye odafönn nincs WC se, és ha kell, akkor muszáj, halogatásra igen szûk idõkeretet adott a természet!
Leértem a folyosóra, hát az idióta Dead Man Alarm felverte az egész hajót, mert megszólalt az általános riasztás... Loholás fel a hídra, érdekes, ilyenkor a természet is visszavonul ám, már nem volt olyan sürgõs a WC-t elérnem!
Viszont a barba is felébredt a nagy csörgésre-sivításra, így nem kellett nyolcig lennem, illetve szolidáris voltam vele, mert nem látott ki a résen, még álmos lehetett, így maradtam még, kibeszélgettük az álmot a szemébõl, csak akkor mentem le a kabinomba!
A délutáni õrségben egy kerge halász jön balról ezerrel. Nyilván nem halászik, ekkora sebesség mellett lehetetlenség (11 csomó). És nem akar térni a marhája. Balra nem térhetek, mert ha meggondolja magát, és manõverbe kezd, akkor kész az összeütközés, nincs más hátra, újabb rundó, egy teljes forduló jobbra, és mögötte mentem így el. Ránk jár ma a rúd! Fantasztikus tengerkék minden!

Barba - Jan 1 - 0

Ez a Jan igazán érthetetlenül viselkedik néha... Hacsak nem ugratni akarja a barbát, de nem az a fajta, aki ezt megtenné. Inkább az "überolás" vágya hajtja. Ma azzal rukkolt elõ, hogy...
Illetve lemegyek fél hat felé, és a barba nekem szegezte a kérdést a szalonban:
- Chief, Magyarországon mi volt az útja, hogy egy érettségizett gyerek hosszújáratú kapitány lehessen a magyar hajózási vállalatnál?
- Hát, jó kérdés, na lássuk csak. Ha felvették, elment egy évre katonának, 19 éves. Utána egy évnyi hajózás, bár ez általában 8-9 hónap volt csak, már a huszadikban jár. Három év akadémia, és már huszonhárom éves. Ezután tisztjelölt-matrózként hajózik, amíg nincs meg a 24 hónap hajózása, ez újabb két év, már huszonöt éves. Kinevezik harmadik tisztnek, mindegy, mi a beosztása, elvileg 24 hónap (3 év alatt jön össze) hajózás után mehetett kapitányi tanfolyamra, ami minimum fél éves volt. Ugye most huszonnyolc éves is elmúlt. Ezután kinevezhetõ elsõtisztnek, és ha szerencséje van, akkor egy év után már parancsnok is lehetett kis hajón (hetvenes évek eleje gyakorlata). Kétévi elsõtiszteskedés után, ha megírta és megvédte a hosszújáratú szakdolgozatát lehetett belõle parancsnok, azaz leghamarabb harminc-harmincegy évesen. Szóval kisebb hajón az elsõtiszt már lehetett kaftán, ott megvolt a lehetõség, hogy huszonnyolc évesen barba lehessen, de Deep Sea Master kinevezést harminc éves kora elõtt nemigen kaphatott.
Nagyjából így vezettem le, mire a barba "diadalmasan" a szakácsnak:
- Na, látja, ez volt mindenütt Európában, hát hol a fenébe ismerhetett huszonhárom éves hosszújáratú parancsnokot?
És ebben a fõnöknek tökéletesen igaza van. Nem értem Jant, miért hord össze ekkora marhaságokat? Hiszen itt "szakemberek" vannak, vagyunk, nálunk lebukik, ilyet csak otthon mondhat a bányászkocsmában, de még ott se nagyon hiszik el (a lengyelek).
Még 27 napom van hátra a szerzõdésbõl!

Április 28. péntek, úton, Északi-tenger. A Vizcaya közepétõl olajtengeren jöttünk, mára véget ért a nagy jóság, és olyan 8-as szembeszél van, hogy alig vánszorgunk!
A Lys Line megadta az utat, Glomfjordból megyünk, de nem Glasgow-ba, hanem Ayr lesz a kirakó kikötõ. Ide majdnem eljutottam, de az elõzõ szerzõdésemet nem engedte a Marlow letölteni, és az elõzõ kikötõbõl (Garston) hazamentem. No, lám! Hiába váltottak, mégis csak eljutok ebbe a skót kisvárosba is!
Érdekesség: Garrucháig nem volt egy új kikötõ se amióta behajóztam, és most sorozatban: Harlingen, Kjopsvik, Glomfjord, Ayr.
Még 26 napom van hátra a szerzõdésbõl!

Április 29. szombat, úton, Északi-tenger. Hajnalban megjött a norvég mobilhálózat. Amint lett vonal bezúdultak az asszonykám üzenetei. Már háromnegyed kettõ volt. Éppen a leghosszabb üzenetet olvastam, amiben leírja, hogy milyen nagy hatással volt rá a Tengerész szimfónia címû novellám, amikor csengett a telefon. Így élõszóban is elmondhatta mindazt, amit le akart írni, de erre persze nem igen alkalmas az sms funkció.
Volt egy hasznos megjegyzései is, de az egészrõl hallatlan jó véleménnyel volt. Sikerült - szándékaim ellenére - megríkatni. Jó, ebben nagyban közrejátszottak az õ emlékei is a tengerrõl...
Tegnapelõtt készítettem egy fotósorozatot az olajtengerrõl. Az egyik hallatlanul jól sikerült, nem tudok betelni a szépségével! Egy ködfolt ül a horizonton, és így teljesen elmosódik a határvonal az ég és a tenger ragyogó kékje között...
Még 25 napom van hátra a szerzõdésbõl!

A külsõ hídon, napkeltekor

Április 30. vasárnap, úton, Norvég tenger. Most idézek az 1996-ban írt naplómból, no, nem sokat, csak pár sort. Ezt írtam december elsején, amikor Klaipedában voltunk, a litván kikötõben:
"Az oroszoknak most nem fenékig tejfel! Aki maradt, az gõzerõvel tanulja a litvánt, hogy az állásában maradhasson! Ha jól értettem, kötelezték õket, és állást csak az vállalhat, aki litvánul beszél... Igaz, õk önként jöttek, a litvánok nyakára telepedtek kérés nélkül, miután a nemzet javát kiirtották, tûzzel-vassal harcoltak a négymillió ellenforradalmár ellen, mert nem fogadta el, a legalább "tízezerre tehetõ, bolsevik többség" akaratát. Tehát semmiképpen nem hasonlítható helyzetük a magyarokéhoz a környezõ országokban. De vannak, akik ide születtek, akaratuk ellenére, és ma már õk adják az oroszok többséget. Õket sajnálnám... De nem látok bele a helyzetükbe, tehát: no comment!"
Elöljáróban csak annyit, hogy jól kinevettem a tíz évvel ezelõtti magam, mert akkor feltételeztem, én a marha naiv, hogy az oroszok tanulják a litvánt, mert ugye otthon akarnak érvényesülni... Hogy én milyen hülye voltam-vagyok-leszek! Mert nekem természetes, hogy az emberek felfogják a helyzetüket, és a maguk akaratából és tehetségébõl akarnak javítani rajta.
Hogy miért idéztem ezt a rövid részletet? Mert ugye beszélgetünk a barbával. És ugye õ a földet Klaipedán vette. Persze nem a saját nevén, ehhez kellett egy litván közvetítõ.

Olga

Mondjuk hívják így a hölgyet, aki segített a barbának, és az õ nevén van a föld, amit, ha külföldi majd vehet jog szerint is - jövõre -, a nevére irat. De addig Olga a névleges tulajdonos.
Az ismeretség a fõnök lakóhelyérõl való. A litván németnyelv tanárnõ (nyelvtanárkislány) ott próbált takarítónõi állást találni, hogy dolgozhasson valamit, és segíthesse a szüleit. Összetalálkoztak, összebarátkoztak, és összeüzletelõdtek... Olgát ismeri a feleség is, természetesen.
A bajok ott kezdõdnek, hogy a barba a földbõl bizonyos hasznot, vagy százalékot ígért a nõnek, ami természetes. A baj az, hogy Olgának nagyon kellene a pénz, s mivel nem adhat el a földbõl, így állandóan Napkelte a Norvég tengeren

a barbának panaszkodik.
A fõnök meg fizet...
Mire kell a pénz? Nos e miatt másoltam be a naplórészletet.
Olga litván. Bár anyanyelve orosz, de mivel minden iskolát litvánul végzett, természetesen azt is anyanyelvi szinten beszéli, hát semmi baj az állampolgárságával. Õ teljes jogú litvánnak számít.
De a szülõk bizony nem azok, õk oroszok, no nem betelepültek a tagköztársaságba, õk melldöngetõ szovjetnek születtek, s voltak (a nagypapa volt a betelepülõ rögtön a világháború után), akik, amikor volt lehetõségük, hogy litvánul tanulhassanak, elutasították, mert õk ugye szovjetek, és csak az orosz a nyelv... A papa halászhajón dolgozik, hatvan éves, és mindig attól fél, hogy "ez lesz az utolsó szerzõdése". A mama sose dolgozott világéletében, megelégedett azzal, hogy szovjet, s így az élete biztosítva van.
Így aztán nincs is nyugdíja. Se a mama, se a papa nem tanulta meg a litvánt (annyit beszélnek, mint én: labas vakaras, laba diene, prasau, haciu... talán pár szóval többet.), tehát nincs litván állampolgárság, nincs a litvánoknak járó szociális háló, egészségügyi ellátás, semmi. Van viszont orosz útlevelük, és litván tartózkodási engedélyük. Így bármikor kiebrudalhatóak az országból "vissza" Oroszországba, csak kérdem, hol van a vissza? Ugyanis nincs hova visszamenni. Õk elvesztették a gyökereiket, ami az "orosz anyácskához" kötné õket, ide meg nem tartoznak. Ahogy a német humorizál: no Vaterland, no mother language... azaz: nincs "apaföld" és nincs anyanyelv.
Akkor mi van? Hát infarktus van, meg érszûkület, de nincs pénz a szívmûtétre, márpedig aki nincs biztosítva, annak fizetni kell mindenért. A papa nyugdíja majdan 1200 dollár lesz évente, ezt megkapja az orosz államtól, de ebbõl itt nem lehet semmire se menni... Így aztán az "öreg" dolgozik, a tengeren van, amíg csak lehet, viszont a fizetése hol van, hol nincs... meg a mûtétre sokkal több kellene... szóval a helyzet nem rózsás...
Mit tehet Olga? Oda fordul, ahol van pénz: a német barátjához (és itt most a "jó barát" értelemben használjuk a barát szót!). Csak már a németnek is kezd tele lenni a hócipõje, hogy a túlsúlyos mama mennyit van kórházban, azaz mennyibe kerül... neki!
És most ezt a sztorit hallgatom, mert megint kellene 3000 euró. Amióta behajózott a barba, egyszer küldött 1500-at. A felesége adott is adott vagy 800-at, most megint kellene... Hát csodálkozni való-e, hogy amikor megímélezte az asszonynak, hogy kell az újabb pénzadag a litván nõnek, akkor a felesége teljesen kiakadt, és telefonon veszekedett vele, hogy egy feneketlen zsákba dobálja a pénzét, ez így nem mehet tovább... stb. stb. És ugye senki se mondja, hogy nincs igaza a feleségnek, még akkor is, ha családi büdzséhez egy fillért munkával hozzá nem tett.
Távolodunk a partoktól, kedden reggel érkezünk, így nem tudtam a kisebbik fiammal beszélni, pedig nagyon szerettem volna...
Még 24 napom van hátra a szerzõdésbõl!

MÁJUS

Május 1. hétfõ, úton a Norvég-tengeren. Hát ez a nap még Norvégiában is ünnep, csak mi nem vagyunk képesek rá, mert milyen ünnep az, amikor minden "szalad", a legjobb helye a tárgyaknak a padló, mert onnan nem esik le semmi... Lityegünk, billegünk, mint egy matrjoska baba...
Abban bízom, hogy két õrség múlva elmúlik a tenger baja.
Tévedtem a múltkor, amikor azt írtam, hogy a fûtés következtében 36 fok van. Mert legalább 46! Süt a levegõ! A lityegés miatt nem lehet kinyitni egyik fedélzetre nyíló ajtót se, hát reggel hatkor, amikor lejöttem, majd elsírtam magam, hogyan lehet valaki ennyire gyámoltalan, hogy nem képes ebben az esetben lekapcsolni a fûtést! Úgyis tudod, kirõl van szó!
Ráadásul a fedélzeten egy izé úgy csattog-kattog, hogy nem tudok a kabinomban aludni a zajtól, le kellett vonulnom a betegszobába, na ott volt csak igazán szép klíma! Bezárva, a forró levegõ átizzított mindent, minden süt... azért lefeküdtem. Ha mozdulatlan voltam, akkor csak csurgott rólam a víz, ha forgolódtam, akkor, mint a zuhanyrózsa, megnyílt a bõröm összes csatornája, pillanatok alatt vizes lett a párna, a takaró és a lepedõ. Valamikor nyolc körül aludtam el, amikor levette a barba a fûtést.
Napkelte egy mûnyagcsövön keresztül szemlélve...

Napkelte egy mûnyagcsövön keresztül szemlélve...

Napkeltekor készítettem egy érdekes képet, a Mi ez? kategóriában. A naplóm netes változatában itt látható...
Este nagyon kiakadtam. Most ki kell adnom a mérgemet, mert felrobbanok. Pedig valójában piti a dolog, de a korlátolt emberek nagyon ki tudnak akasztani.

Megint Jan

Vacsorára kalamárit készített elõ, panírozottat, amit csak forró olajba kell dobni, két percig sütni, és csuda finom kaja van belõle.
Erre mit tesz az asztalra ez a hatökör? Kivette délben a fagyasztóból, kiengedte, és úgy nyersen adta az embereknek. Senki nem szólt neki. Én igen.
- Jan, ezt elfelejtetted kisütni...
- Nem kell. Megkóstoltam, így jó...
Na, innen nincs vita tovább, mert süt belõle a korlátolt szakács, aki úgyse fogja beismerni, hogy hülyeséget csinált, ha mind az öten is azt mondjuk, hogy elszúrta ezt.
És konokul csak magyarázza, hogy ez készétel, csak ki kell engedni...
Ja, csak nyers volt a tintahal, a panírja ragacsos tészta! És hidegen tette az asztalra! Förtelmes! Borzalmas!
Az egészben az a rettenetes, hogy át akartam írni a Tengerész szimfóniát, de nem is kezdek hozzá, mert ilyen felzaklatott lelkiállapotban nem tudok írni. (Illetve lehet, de nem ezt!)
Még 23 napom van hátra a szerzõdésbõl!

Május 2. kedd, úton, Kjøpsvik. Éjfélkor kitárgyaltuk a barbával, hogy Jan soha az életben nem készített még kalamárit. Ez számomra egy nagy "trauma", mert nekem a kalamári valami különlegesen finom étel, és csak áhítattal szabad hozzáfogni az elkészítéséhez, ez meg elszúrja, hát szakács az ilyen? A múltkor meg gombás kalamárit készített vacsorára kifõtt tésztával, azon is csak csodálkozni tudtak a népek... hogyan lehet ennyire nem összeillõ ízeket vegyíteni?
Irgum-burgum de mérges vagyok!
Éjjel átírtam a Tengerész szimfóniát, két oldallal kevesebb, de jobb lett, ez biztos.
Hegyek Kjopsvikba menet

Elvesztek a hegyeim

Azokról van szó, amiket Finsnessbe menet láttam, amikor a Kambóval voltam erre. Akkor olyan holdbéli táj vett körül, ami szinte félelmetes volt. Kopár csúcsok, mindkét oldalon. Egy félsziget mellett jöttünk, és mindkét oldalon ugyanaz a látvány fogadott.
De most hiába kerestem.
Illetve láttam hasonló hegyeket, de rossz helyen voltak, mert elõttünk, és nem jobbról. Mondtam is a révkalauznak, hogy elvesztek a hegyeim. Nem hiába okos emberek ezek a pilotok, mert némi töprengés után megtalálta a legvalószínûbb megoldást:
- Tudja, chief, vannak hegyeink északabbra is...
Hát ebben lehet valami.
Viszont a révkalauz azon örvendezett, hogy megjött a tavasz. Én a 10 fokos melegben mondjuk az enyhe télnek örvendenék, de ugye õk másfajta körülményekhez szoktak.
- Képzelje, a hét végén Narvikban 16-17 fok volt!
Hoppá! Ez már számomra is tavaszi hõmérséklet.
Kjopsvikban kikötve

Fel vagyunk bolydulva. Azt mondja a pilot, hogy 95%-os esélyünk van arra, hogy jön a black gang, azaz a vámosok, akik felforgatnak mindent. Én nyugodt szívvel várom õket. Már. Megszabadultam a feleslegtõl, mert a stressz többet árt, és az a pár korona nem éri meg.
Azonnal elkezdték a kirakást, harminchat óra kell nekik, hogy befejezzék, és napi 24 órán keresztül dolgoznak. Másfél napot ezek szerint biztosan itt leszünk.
Kjopsvik.

A black ganag is tiszteletét tette. Nem találtak semmit, elmentek, de minden iratot átkurkásztak, ami csak a rendeléssel kapcsolatos, ki mikor mennyi italt, cigarettát vett ki a kantinból, a hajó mennyit rendelt, hónapokra visszamenõleg, szóval alaposak voltak. Kávékor azt mondta a barba, hogy menjek ki, hát kimentem. Csak azért, hogy ne legyek bent, mert pénzem egy szál se, meg semmit se akarok venni, meg videózni szívesen...
A könyvtár épülete.

Így kimentem. Elõször lementem a tengerpartra, mert a gyár kapuja a dombtetõ közelében van. Ott megtaláltam a kompkikötõt, és a világ legnagyobb nyugalmát. Itt - gondolom - ezerévenként történik említésre méltó esemény. Aztán visszaúton, a dombtetõn meglett a "centrum" is. Van ezeknek mindenük: templom, kocsma, temetõ, bank, községháza, benzinkút és két szupermarketecske, az egyik posta is. Mondjuk a szupermarketre van a legkisebb szükség errefelé, mert a legközelebbi svéd város negyven kilométerre van, s ott minden 40%-al olcsóbb, hát minden épeszû oda jár spórolni.
Úgy egyeztünk meg, hogy - mivel a barba hat óta van fent - õ elmegy este aludni, én leszek éjfélig.
Templom Tysfjordban

Nyolckor shiftelés. Hátrahúztuk a hajót, látom ám a fõnök a fedélzeten, pedig nem is ébresztettük. Ha már ott van, akkor elõre hívtam, jönne már meghallgatni, milyen szépen csörög-zörög-kattog a horgonygép. Meghallgatta, és a gépész füle azonnal rájött, hogy itt most õ nem sokat fog aludni! Kinyitotta Jose az olajellenõrzõ nyílást, azon pálca be, csak iszap és szmötyi.
- Akkor én megyek aludni - mondtam.
- Az a legjobb - mondta -, mert én nem tudom, mikor kerülök ágyba.
Így aztán kilenckor már aludtam.
Még 22 napom van hátra a szerzõdésbõl!

Május 3. szerda, Kjøpsvik. Éjfélkor kezdtem, a barba akkor még horgonygépezett, de egyre befejezte. Így aztán addig voltam fent, amíg Jan felkelt. Megmondtam neki, ha valami van, akkor a barbát keltsék, és mentem aludni.

Kis probléma

Féltizenegykor a derék Derek kabinjában megszólalt a riasztó, tizenegykor nem bírtam tovább, felkeltem.
A barba sehol, illetve ki tudja. Amikor elõkerült, teljesen zilált fejjel, elcsüggedve mondja: chief, nem tudjuk megtölteni az orrtankot, elromlott egy szelep, de aztán négy óra alatt összehoztak valamit, és most mûködik. Na, majd a hajógyárban!
Aztán jött Derek, hogy:
- Captain, egy kis probléma van.
- Nekem ne jöjjön senki "kis problémával"! - kiabált a fõnök. - A középkorban lefejezték a rossz hír hozóját, hát ezt tartsa mindenki szem elõtt, mielõtt "kis problémával" áll elõ!
- Chief, nem akar venni nekem telefonkártyát? - kérdezte nem sokkal késõbb a barba. - A könyvtár délelõtt 10-kor nyit, négyig van nyitva. Az ügynök megérdeklõdte.
- Hát persze, hogy hozok - mondtam, és gyorsan lemezre írtam 15 fényképet (köztük a szemem állapotát megörökítõt is a doktornõ számára).
Meg is találtam a bibliotékát, volt is internet, de képtelenség volt egy képet is feltölteni olyan lassú volt a kapcsolat, hát abbahagytam az erõlködést. Így a mai napra szentelt összes könyvtárlátogató elment (gondolom én...). Elõtte végignéztem az összes irodalmi lapot, de nem találtam a KUIPER-t, amelyik Szabolcs versét megjelentette. Kis séta még, kellemes idõben, aztán vissza a hajóra.
A barba beszélt a Marlow-val, 25-én akarnak leváltani, azaz gondolom, ez azt jelenti, hogy egy nappal se elõbb, mint a szerzõdés vége. Alex jön váltani, ha minden igaz, aki a Lys Chrisen is a váltóm volt.
Én azért remélem, hogy elõbb, mert azt rádiózom (telepatikusan szuggerálom, de a rádiózni szó jobb és rövidebb - és az anyósomat idézi, mert õ "rádiózott" mindenkinek, lévén telefonhiány mindenütt a jó kis szocializmusban) minden nap a tulajdonosnak, hogy Ayr után menjünk hajógyárba, javítani.

A dicséretes válasz

Ma a barba megdicsérte Jant, hogy végre elõször, amióta itt van, a kérdésre teljesen korrekt választ kapott, semmi mellébeszélés, semmi magyarázkodás, egyenesen a lényeget tálalta a szakács.
Így zajlott le a beszélgetés:
Barba: - hányadika van ma?
Jan: - harmadika.
Nem mondom, teljesen igaza volt a barbának, a válasz korrekt, nincs mellébeszélés, kimondta egyenesen az igazságot, mert Jan nem egy kormányszóvivõ.
A hajóbérlõ teljesen ki van akadva. Elõször azon, hogy csak egyre érkeztünk tegnap, aztán azon, hogy csak holnap hajnalban indulhatunk, így minden esélyünk megvan arra, hogy lekéssük a holnap 18.00 órás idõpontot, mert addig meg kellene érkeznünk, hogy mi kezdjük a berakást, ugyanis utána egy másik hajó áll be a rakpartra. Hát kérem, az út 150 mérföld, ha kettõkor indulunk, és 10 csomót megyünk, akkor 17.00-kor ott vagyunk. De nem indulunk akkor, és nem megyünk annyit, viszont ott leszünk akkor, amikor ott leszünk...
Még 21 napom van hátra a szerzõdésbõl!

Május 4. csütörtök, Kjopsvik, úton, Glomfjord. Éjfél elõtt azzal ment el a barba a kabinomból, hogy alszik egy keveset indulás elõtt, és menetben - kettõ után - majd annyit alszom, amennyi belém fér.
- Egykor indítsa a fõgépet a gépmester, nem baj, ha több mint fél óra lesz az indulásig - mondta búcsúzóul.
Mit volt mit tenni, óránként "aggódva" szemléltem, mennyi rakomány van még a hajóban, hogy megsaccoljam "az indulás elõtti egy órás" állapotot. Ez háromnegyed négykor következett be, ekkor kirúgtam a derék Dereket, hogy indítsa a masinát.

Egy jó kis reggel

A révkalauz öt elõtt öt perccel a hajón volt, ötkor indultunk, fél hatkor leküldött a fõnök, hogy aludjak, akkor kelek, ha felébredek.
Ilyen európai pasas.
De nem eszik olyan forrón az európaiságot, ha lengyel gépmestered van. Ugye indulás után a matrózok raktárt mostak, azt a mosóvizet pedig folyamatosan ki kell szivattyúzni.
Ezért reggel hétkor a fõnök kirúgott az ágyból:
- Chief, sorry, fel kell, hogy menjen õrségbe, nem tudjuk a raktárból kiszivattyúzni a mosóvizet, én a gépházban dolgozom.
Alig láttam ki a fejembõl, feltántorgok, a barba büdös, mint a rosseb, jó kis gázolajillata van, a révkalauz csak somolyog, és készülõdik a kiszálláshoz. Nem kellett öt percnél több, hogy felfogjam, mi is a helyzet, már egyedül voltam a hídon.
Kilenckor trappol a fõnök.
- Kétségbeejtõ, ez az ember minden rendszer nélkül nyitogatja, zárogatja a szelepeket, fogalma sincs, melyik milyen állásban van... - aztán egy telefonbeszélgetést mesélt el, ami közte és a tulaj között zajlott, és mutatja, hogy mennyire igaz, hogy modern rabszolgák vagyunk:
- Azt mondja Mr. Held, megkapta az í-mélt a hajó állapotát bemutató fényképekkel. És tudja chief, mit mondott, amikor meglátta a víz alatti részt elalgásodva? Hogy álljunk neki nagynyomású vízsugárral lemosni, azt csinálják a hajógyárban is festés elõtt...
Hamarosan megjött a mi szuperpolyákunk, a barba felhívta Romeket, hogy mondjon valamit ennek, mert ez lengyelen kívül semmit se beszél, csak úgy lehet vele kommunikálni, hogy meg is értse, mit akarnak tõle. Romek elmagyarázta, a lengyel bólogatott, és eltûzött.
A barba a fejét fogva áradozott róla, közben megjegyeztem:
- Captain, ez most lemegy a gépházba, csinál valamit, és két hétig nem jönnek majd rá, hogy mi a baj...
- Igaz, chief, rohanok, nem hagyhatom egyedül...
Fõhõs ziláltan el.
Tíz elõtt öt perccel jön vissza a barba.
- Most már mehet aludni chief. Megvan a hiba. Ez a "gépész" kinyitott egy szelepet, ami levegõt szívott a rendszerbe, és fogalma se volt, hogy mikor, miért, minek... Õrület! Õrület!
Azzal a reménnyel mentem le aludni, hogy legalább másfél órát pihenhetek. De nem! Fél háromkor ébredtem, kialudva magam! No, ki hiszi el? Komótosan megebédeltem, amíg a kávé csurog - most - írom a naplóm, majd felmegyek a hídra, leváltom a barbát, mert neki is régen volt a hajnali négy, és azelõtt is csak három órát aludt.
Majd innen folytatom...
Úton Glomfjordba

Akkor folytatom. Nem sok újság volt a hídon, este surveyor, rakodás holnap délután kezdõdik. Így minden jó, a táj fantasztikus, sokat videóztam.
Közben a barba dumált, én meg egyszer csak leültem, és azonmód elaludtam... Amikor megriadtam, mondta, hogy menjek le aludni, de elhárítottam, majd vacsora után.
Aztán fél nyolc körül felébredtem, mert hatkor csak eldõltem a szófán, és felmentem a hídra. A világ egyik legszebb vidéke ez, fantasztikus hegyek, nem gyõztem videózni.
Glomfjordba menet

Fél tíz felé kikötöttünk. Egy sziklafalak övezte világvégi sarokban vagyunk, még a falu is fent van egy szikla tetején, mert a partra semmi más nem fért, csak a gyár, igaz, még az se, mert félig minden cölöpökön áll. Egy patak "vízesik" a rakpart végén, le kellett videóznom.
Valakik jöttek, hogy a raktár surveyor negyed éjfélkor jön.
A barba negyedkor elment aludni, azzal, hogy ki tudja, mikor érkeznek. Hát negyedóra múlva itt voltak. A raktár tisztaságával nem volt baj, azt elfogadták. De a vízhatlanságon megbuktunk. Az ultrahang kimutatta, hogy középen, mindkét oldalon beáznánk.
- Ha kijavították, chief, hívjanak, és még egyszer mérünk... - búcsúztak.
A vízesés a pataknál

Ekkor éjfél volt, így holnap folytatom, hogy ne legyen olyan sok mára. De azért annyit elmondok, hogy mielõtt elmentek, ébresztettem a barbát, hogy nem fogadták el a raktárt.
Még 20 napom van hátra a szerzõdésbõl!

Május 5. péntek, Glomfjord, úton. A fõnök riadtan kijött, de addigra a két szivar eltûzött. Mondom, mi van, mit lehet tenni? Kirúgtuk a két matrózt, kinyitni a raktárt. Középen mindkét összeeresztésnél a gumi elengedte magát. Visszaragasztani, és ahol "folyik" oda mindenhova felnyomtunk egy csomó szilikont. Fél háromra végeztünk is. Raktárcsukás, elmentem megkeresni az ellenõrünket.
Megvan az iroda.
- Hahlihóka, valaki...!
Tök csend. Végigjártuk az összes irodát, senki. Végül az ebédlõbõl kijött a surveyor, hogy miért kiabálunk annyit? Elmondtuk, merthogy a barba is jött. Persze, mert közben beszélhet nekem...
- Fél négyig kajaszünet, utána megyünk...
Na, most ki hiszi el, hogy azt válaszoltam neki:
- A kurva nénikéteket! - és dühösen otthagytuk, hogy zabáljanak, mert itt az ideje. Az persze marhára nem érdekli õket, hogy éjfél után az alvás ideje lenne, és ha másért nem, ezért érkezéskor kellett volna, hogy a hajóra dugják a norvég királyi viking pofájukat.
Visszamenve, teáztunk, de elõbb a srácokat elküldtük aludni. Fél négykor megjön a két ellenõr. Fel a raktártetõre, bekapcsolja a vevõt, meg se nyikkan (az adó a raktárban). El kell mennie elemér, pedig nem is Elemér a neve (jó szóvicc mi?).
Visszajön, mér.
-Rendben van.
Egy kõ esett le a szívünkrõl, mert ha nincs rendben, akkor fogalmunk sincs, mit lehet tenni.
- Csak a raktárban sok a víz a ballaszttankok fedele alatt, ha rálépek, fröcsög belõle... - mondja a pasas, és erre már igazán rosszul lettem. Hát miért nem mondta a marhája, az elsõ alkalommal?
Bejöttünk a lakótérbe.
- Chief, menjen aludni, látom, majd összeesik. - mondta a barba, és ez is bizonyítja, hogy milyen jó megfigyelõ! - Én sokkal frissebb vagyok. - folytatja.
Hát persze, hiszen fél tizenkettõtõl éjfélig összealudta magát, ahogy csak tudta...
Fél nyolcra beállítottam az órát, mert nyolc órára mondták, hogy a Wilson hajó végez, és akkor manõver.
Ébredés, kinéztem a kabinból, senkit nem találtam, minden csendes. Kimentem a deckre, fel a hídra. Hihetetlen volt, nem akartam a szememnek hinni, ezért mindkét oldalon megnéztem a hõmérõt, tizenkilenc fok van! A Wilson rakodik, ezt megelégedetten láttam, visszajövet belebotlok egy pasiba, aki valami irkát nyújtogat felém. Még jó, hogy rajta volt a Shell embléma, így aztán rájöttem, hogy most másfél óra nyugalom köszönt ránk, mert amíg üzemanyagot veszünk, nem lehet manõver.
Addig le a szalonba reggelizni.
A reggelihez Jan adja a mérgelõdnivalót:

Észt vagy litván?

Ez a kérdés a Wilson hajót illetõen merült fel. Ugyanis az elsõtiszten kívül mindenki lengyel rajta.
- A chief litván, de valószínû, hogy orosz nemzetiségû - mondja Jan.
- Nem, Észtországbeli orosz - mondom Jannak -, mert érkezés után a barbával a rakparti séta alkalmával kikérdeztük, és õ így mondta.
- Nem, a lengyel gépész azt mondta, hogy a chief litván, nem észt... - mondja Jan.
Mit tegyek hozzá?
- A hülyéje... - mondom Jannak.
- Miért? - kérdezi megütközve.
- Mert fingja nincs arról, hogy hol lakik, és milyen útlevele van... - mondom, de a szakács egyáltalán nem vette a lapot.
- Litván az útlevele, ezt mondta a gépész - így Jan, és befejezettnek nyilvánítottam a diskurzust az észt elsõtiszt állampolgársága felett.
Kilenckor megjött az ügynök, így a barbát, bármily édesdeden aludt a szófán, fel kellett ébresztenem. Gyorsan végzett, beült hozzám egy kis diskurzusra, amíg felébred. Közben csöng a mobil. Kivonul, aztán hamarosan jön vissza röhögve.
- Chief, a tulaj volt, és azt akarta tudni, hogy lemostuk-e éjjel a hajóoldalt a nagynyomású vízzel?
Na, ehhez nincs mit hozzátenni, illetve lenne, de az valamilyen alkatrész, ami nincs, és ezért hál' Istennek nem is lehet beindítani a masinát.
Fél tízkor beült hozzám, és én azonnal elkezdtem a jó fenébe kívánni, hiszen inkább aludni kellene, mint hallatlanul fontos dolgokról beszélgetni. Többször felszólítottam magamban, hogy tûnés, de nem használt.
- Édes Istenem, vidd már el... - mondom magamban, erre feláll, és elment aludni.
Három perc múlva a szófán hortyogtam.
Délben ébredtem, ebéd, vissza a szófára...

Május 6. szombat, Glomfjord, úton. Valójában semmi különös nem volt, rendben beraktak, csak az éjjel kettõ helyett négykor végeztek, így aztán megint nem alvásra használtam az éjszakát.

Mit mondott a néma viking?

Becsukom a raktárt, és jön egy néma norvég. Azt kérdi:
- Chief, miért csukta be a raktárt?
- Mert vége a berakásnak.
- De hát Angliába megy a rakomány (most Skócia is angol), mindig le kell fedni plasztik fóliával.
Mondom, hogy néma a viking melós, mert ugye néma gyereknek az anyja se érti a szavát, hát miért nem mondták idejében? Raktárnyitás, kirúgtam a matrózokat, mire befedték a rakományt én újra becsuktam a raktárt, és elõl megcsináltam a manõvert. Fel a hídra fél öt után.
- Chief, menjen aludni, de nehogy bekapcsolja a telefont csörgõre. Felébred, amikor felébred.
Zutty! Máris az ágyban voltam. Még jó, hogy este tízkor lezuhanyoztam, mert már nem bírtam a szagom a sok ruhástól szundikálás miatt...
Felébredtem, teljesen kialudtam magam. Mondom magamban, biztos van már dél is. Nézem az órát, fél kettõ is elmúlt! Több mint kilenc órát aludtam egyhuzamban! Édes jó istenem, nem tudom, mikor esett ennyire jól alvás az utóbbi kétszáz évben!
Az egyedüli baj csak az, hogy manõver után roppant valami a combom tájékán, és most alig tudok lépni, bal lábam csak húzni tudom, úgy kell lendíteni, ha át akarok valamit lépni. A fenékizom csúcsában érzem a fájdalmat, idegi eredetû lehet, mert ha van, akkor mozdulni se lehet, ha rosszul fordulok, akkor nyilall. Azt hiszem, ez a combizület, és oda sugározza ki a fájdalmat.
Szóval ennyi az üröm, a napi örömben.
Kettõkor híd, sms az asszonynak, Nimród bõszen tanul, hétfõn vizsgázik matekból.
A barba háromkor ment le, addig kitárgyaltuk a vadmacskákat, a hiúzokat (lux), a kócsag, gém, és gólyákat, a jávorszarvast, a rénszarvast, és a barba vesz egy holland hajót másfél millióért. Mondtam neki, hogy nem keltem vacsorára, aludja ki magát õ is. Nagyon elégedett volt a hír hallatán.
A barba után én is lementem kávéért, hát mindenki csak aluszik, és a munka frontján szerzett sebeiket nyaldossák.
A térerõ utolsó nyúlványaival megesemestem Encsinek, hogy csütörtökön hajnalban érkezhetünk Ayrbe.
A Lys Line már megint álmodozik, mert õk szerdán már ki akarják rakni a hajót, és pénteken berakni valahol a környéken, de szerintem jobb lesz valahol megülni a hét végén, és csak hétfõn berakni.
No, meglátjuk.
Végül is este kilencig voltam a hídon. Nyolc körül feljött Jan. Beszélgettünk egy sort. Látja, hogy a radaron nem a szokott kép van. Mondja is:
- Most nem "course up" üzemmódban használod a radart, ugye?
- Nem, én nem szeretem. Én északállandósított módban használom. (Ez azt jelenti, hogy a térképnek megfelelõen látom a képernyõt, aza észak mindig fent van.)
- Ez nem az. Ez a valódi mozgást mutatja (True Motion üzemmódról beszél, olyan, amit ezen a radaron soha nem használok.)
Ugye belátható, hogy nem vitatkozom? Mit lehet ilyen embernek mondani? És még ennek van tiszti bizonyítványa?
Még 18 napom van hátra a szerzõdésbõl!

Május 7. vasárnap, Anyák napja, úton a Norvég tengeren. Tegnap köszöntöttem az asszonykát anyák napján, tudván, hogy ma nem lesz vonal, megint megköszöntem a fiaim. De nemcsak neki van Anyák Napja, ezért tisztelet és köszöntés minden édesanyának, aki ezt a naplót olvassa.
Néha elnézem a barbát, és azon gondolkodom, hogy miért a nõket mondják bõbeszédûnek? Hiszen ha Encsivel összehasonlítom, akkor az asszony egy szófukar, szótlan teremtés. Tulajdonképpen mindegy a fõnöknek, hogy kivel beszél, õ mindig kibeszéli a világnak a gondolatait, egy félmondatnyit nem hagy magában. Soha az életben nem fogok ennyi dumát hallani!
A másik, amiben verhetetlen, az a melegigénye.
A fõnök magát fényképezte Glomjordba jövet

A fõnök magát fényképezte Glomjordba jövet

Ha megint csak az asszonnyal hasonlítom össze, akkor Encsike egy hidegtûrõ, fagykedvelõ, télen lengén öltözködõ valaki.
A fõnök az alábbi módon szeret megjelenni: egy rövid ujjú póló, rajta egy hosszú ujjú, egy flaneling, egy ujjatlan mellény, egy dzseki. Az alján visel egy darab jégeralsót, egy suhogós melegítõnadrágot, és igazán akkor tudok benne gyönyörködni, amikor a deckre kimegy, mert ennek a hegyibe akkor felhúz még egy rövidnadrágot is. Kötött sapka, és torokmelegítõ, és kész.
A hídon a dzsekit leveszi, az ajtókat bezárja, és hármasra kapcsol minden fûtõtestet! Én feljövök õrségváltásra, levetkõzöm egy szál pólóra, és három perc múlva elkezdek a melegtõl haldoklani.
És még valami vele kapcsolatban, hogy ne csak az asszonyt hasonlítsam hozzá, hanem legyen valami velem kapcsolatban is. Ugyanis sokszor rám szólnak, hogy ne üvöltözzek, mert csak beszélgetünk, nem vitatkozunk...
Nos, ha a barba bejön a szalonba, és elkezd viccelõdni, akkor mindenki füldugót vesz magához, minden nyílást gondosan elzár a fején, mert másképp nem lehet elviselni, ahogyan a fõnök társalog.
A madárkánk a haídon

Ezeket "csak úgy" elmondtam, mert persze semmit nem jelent, csak ez is hozzá tartozik.
Tegnap este, miután lementem a hídról, a barba trappol a kabinba, vizet hoz, meg a konyhából egy szelet magos kenyeret.
- Utasunk van chief, egy pici madárka... - mondja.
Éjfélkor egy doboz volt a térképasztalon.
- Benne van a kismadár, leviszem a kabinba magammal.
Reggel a dobozzal a hóna alatt jön a hídra. Kiengedte, a madár azonnal elkezdett repdesni. Örömmel figyelte.
- Remélem, megmarad - mondta.
De délben azzal fogad: - Meghalt a kismadár.
A sólyom a külsõ hídon, de bentrõl, ablakon keresztül fényképezve

A sólyom a külsõ hídon, de bentrõl, ablakon keresztül fényképezve

Érdekes, a sólymot nem pátyolgatja ilyen szeretettel. Mert az is van, csak az sokkal félénkebb, és nem tudtam lefényképezni se, mert mindig huss... A barba egyszer elkapta, el kellett a képet kérnem tõle.
Viszont beszélgetünk, és az Al Kaida kerül szóba, meg az arabok fanatizmusa. A barba neveltetésénél fogva, mindig a szegények pártján áll, hát védi az arab terroristákat is, bár az eszközeiket mindketten elítéljük.
És ekkor egy meglepõ fordulat:
- Tudja, chief, ha tudnám, hogy rákos vagyok, gyógyíthatatlan beteg, akkor fognék egy géppisztolyt, és szívfájdalom nélkül kiirtanék vagy száz ügyvédet, akik bûnözõket felmentetnek, legalább "hõs" leszek, és egyszer az életben belekerülök az újságokba. (A cél "nemes" voltát itt is látom.)
Még 17 napom van hátra a szerzõdésbõl!

Csillog az olajtenger

Május 8. hétfõ, úton, a Norvég-tengeren. A fõnök dögrováson van. Influenzás, de annyira, hogy meg se várta, hogy éjfélkor felmenjek, hanem elõbb lejött és zuhant az ágyikóba.
Ha jól összeszámolom, amióta elhagytuk a Vizcayát, volt három viharos napunk, és azon kívül olajtengeren hajózunk. Sose értem meg ilyen hosszan "élõ" sima tengert. Nem panaszképp mondom ám! Csak azért jutott eszembe, mert hallgattam a brit idõjárást, és ahova tartunk ott mindenféle szelek fújnak. Hallatlan!
Éjjel belementünk egy tengeralattjáró hadgyakorlatba, 22.00 - 08.00 között folyamatosan jöttek. Távolról tökéletes visszhangot adtak a radaron, ahogyan másfél mérföldön belülre értek, eltûnt mindegyik. Nem lehetett más, csak tengeralattjáró konvoj. Ahogyan jövünk délre, úgy hûl a levegõ. A sarkkörön túl 20 fok volt, most délben csak 12-õt mutatott a hõmérõ.
Még 16 napom van hátra a szerzõdésbõl!

Május 9. kedd, úton, Észak Atlanti Óceán. Semmi különös. Megyünk, sûrû köd ülte meg a Shetland-szigetek környékét. Éjszaka érkeztünk a szigetekhez, a barba teljesen "ráhúzott", mert faxot kellett küldeni az ügynökségnek Ayrbe, jó telefonvonal volt egészen reggelig, de az asszony nem kapcsolta be a mobilját, így nem tudott arról, hogy beszélhetnénk.
Egyre inkább ideiglenesebb érzés uralkodik el rajtam: már csak félig vagyok a hajón, ideiglenes állapotnak tekintem, viszont jó lenne tudni, hogy honnan és mikor mehetek már haza... A barba pötyögött valamit, hogy Alexnek valami miatt minél késõbb, annál jobb, hát nem tudom.
Hajnalban lefekvés elõtt fél órát fûtöttem a kabint, olyan hideg van. Már tíz fokkal hidegebb van (11 fok), mint Glomfjordban.
Érkezés nem a legjobb lesz, mert pont lekéssük a hajnali magas vizet, és mivel horgonyt nem tudunk dobni (a barba nem mer, mert nem biztos, hogy fel tudjuk húzni a halódó horgonygéppel).
Még 15 napom van hátra a szerzõdésbõl!

Május 10. szerda, Sea of Hebrides. Gondban vagyok, nem tudom, hogy minek fordítsam a tengert, ahol hajózunk, mert a Hebridák-tenger elég röhejesen hangzik (a számomra), pedig nagy valószínûséggel ez a helyes. Ez a Hebridák és Skócia közötti tenger.
Délben a barba teljesen ki volt akadva, és meg tudom érteni. Most nem Jan a "bûnös", most a tulajra prüszköl teljes joggal. Ugyanis az egész úton a telexeiben állandóan magyarázkodott, hogy azért nincs sebesség, mert áramlással szemben megyünk, meg minden, szóval próbálta védeni a tulajdonos érdekeit, az a marha meg pénteken értesítette a hajóbérlõt, hogy el vagyunk algásodva, és ezért június elején hajógyárba viszik a hajót. Ebben az a dühítõ, hogy errõl a parancsnokot is illett volna értesíteni. Napok óta tart a csendes idõ

Remélem, nem kell megvárnom a hajógyárat. Elképzelhetõ, hogy Ayrból Sunndalsöra és Lisszabon lesz, akkor Portugáliából
mindenképpen haza akarok menni. Ez nagyjából május 27.-28. körül lehetséges, de ugye semmi se biztos, hát csak találgatok.
Fantasztikus olajtengeren hajózunk a világnak ebben az egyébként igencsak viharos sarkában!
Délután négy óra: telex érkezik. Lisszabon után a hajó valószínûleg Setubalba megy és onnan Németországba visz cellulózt.
Püff neki.
Nem hinném, hogy Portugáliából váltanának. Akkor nézzük úgy a helyzetet, hogy több pénz jut a nyaralásra, és örüljünk neki, hogy a két utolsó szerzõdés után (amikor nem tudtam a hat hónapot kitölteni) most legalább van egy kis anyagi kárpótlás, és fõleg annak örüljünk, hogy bírom fizikailag ezzel a parancsnokkal.
A recept alapján otthon is elkészítem

Ja, a barba. Mutatom a fotóimat, és közben elõkerül az a három fénykép, amit éjszaka készítettem az olajos fokhagymáról, amit az õ útmutatása alapján készített el Jan (és nekem is nagyon ízlik).
- Minek ez a kép? - kérdezi meghökkenve.
- Kiteszem az internetre a recepttel...
- Hogyan?
Erre gyorsan megmutattam a honlapot, mert már azt is elkészítettem, mégpedig úgy, hogy ott az õ fényképe is. Ránézek, hát meg kell zabálni a pasit. Úgy vigyorgott, mint egy gyerek. Az arckifejezése valami olyasmi (kicsit zavart) volt, hogy "jé, kint leszek az interneten!".
Még 14 napom van hátra a szerzõdésbõl! (De ez ugye már nem nagyon számít...)

A folyó túloldalán a város

Május 11. csütörtök, úton, Ayr. Minden a lehetõ legjobban alakult. A barba tizenegy elõtt húsz perccel hívott a hídra, addigra már felöltöztem, teljesen kialudtam magam. Kikötés, raktárnyitás, és az ebéddel csak negyedórát csúsztunk.
Ebéd után azt kérdi a parancsnok:
- Chief, tudja-e, hogy a skótok mennyire jártasak a hajók kirakásában?
- Nagyon... - mondtam, mert fogalmam se volt, hogy mire akar kilyukadni.
- És képesek kirakni a mûtrágyát?
- Képesek.
William Wallace emlékére emelt torony

- Akkor miért nem megy ki videózni?
- Már megyek is! - mondtam, pedig nem is volt igaz, elõbb zuhany, és csak utána mentem ki.
Szeretem azt a kisvárost. Árad belõle a brit nyugalom. A modernizálásnak a falakon belül van helye, kívül minden õrzi a régi hangulatot. Ami fantasztikus, és igazából csak most tûnt fel, hogy a fõutcán három képeslap áruházat találtam. És ezek nyilván hasznot hajtó vállalkozások. Egyetlen ekkora bolt otthon egy városban se lehetne nyereséges... Nyilván grafománok a britek, és minden adódó alkalomra képeslapot írnak mindenkinek.
Az egyik üzletben megszólított egy idõs hölgy:
A középkori templom

- Ön amerikai turista?
- Magyar vagyok, magyar turista vagyok - válaszoltam. Nyilván a kezemben levõ videó miatt gondolta.
- Menjen át az úttesten, és a szemközti kis keskeny utca végében egy nagyon régi templom van, valamikor az 1650-es évekbõl, igazán érdemes megnézni. Videózza le.
A világítótorony a kikötõben

- Ó, nagyon köszönöm, igazán kedves, egész biztos megnézem - köszöntem a hölgy kedves ajánlatát. Még sétáltam elõbb, végül megleltem a nekem való boltot, és vettem borítékot, hogy el tudjam küldeni a levelem. Utoljára az Isartallal voltam Newportban, és akkor vettem 100 darabot, az most fogyott el. Megtaláltam a kis templomot, 1656-ból való, és körülötte a régi temetõ... A sírok legfiatalabbja is az 1900-as évek elejébõl való. Egy tengerészkapitányt találtam 1795-ben hunyt el. És véletlenül megálltam négy mártír emlékére emelt sírkõnél is, õket 1666-ban végezték ki. Nem mondom, hogy nem fáradtam el. A kikötõben van egy világítótorony. Nem a szokott helyen, a tengerparton, hanem az épületek között. Már nem használják. Nyilván amikor feltöltötték a jelenlegi területet, akkor a tengert kiszorították innen, hát hasznavehetetlenné vált. A régi kikötõmedence sarkánál strázsál. Valahogyan fel kéne menni, sose láttam világítótorony lámpát közelrõl. Talán még megvan...

Ayr - Öreg híd

Ayr, öreg híd

Este kis tévézés. A Ch4 adását néztük.

Deal or no deal

Még nem láttam a briteknél, de otthon "Áll az alku?" címmel fut. A kicsit más, ez természetes. A "táskahordozók" kiválasztása nem program, a játékosé se, viszont 22 táska van.
A játékosnak ki kell választani a kis pénzeket tartalmazó dobozokat, a legkisebb 1 penny. A legnagyobb nyeremény 250 ezer font! Nos a játékvezetõ, illetve a bankár (itt nem igazgató úr van, csak egyszerûen egy bankár) felajánlott egyszer 7 ezer, kétszer 14 ezer és egyszer 21 ezer fontot. Ez utóbbit akkor, amikor a 100 ezres és a 250 ezres doboz még játékban volt, plusz a 3000-es és több kis értékû.
Nem állt az alku, azaz:
- No deal! - mondta a játékos. És ezután a két következõ a 100 és 250 ezres doboz volt, tehát elszállt minden remény a nagy pénzre! Viszont az összes kis pénzt sikerült ezután kilõnie, maradt a végére két doboz: egy az övé, egy az utolsó doboznyitogatónál.
És most jön a brit mûsor "kegyetlensége"!
A játékosnak választani kell, melyiket viszi! A saját dobozát, vagy kicseréli a másikra. Ekkor lehetõség van telefonálni.
Az asszonyt hívta tegnap este a férfi, aki azt mondta: csere!
Kicserélték, és a játékos 1 fontot nyert, mert nála volt a 3000 fontos táska...
Izgalmas játék volt.
Most, hogy ezt a játékot is láttam (a Milliomost több országban is), van alapom az összehasonlításra: a magyar játékvezetõk jobbak, mint általában bárhol... (Bár ez nyilván egy szubjektív "magyar" vélemény.)
Még 13 napom van hátra a szerzõdésbõl!

Május 12. péntek, Ayr, úton. Az úgy van, hogy az ember a kis zsebpénzét "megcsinálja". Olyan országban, ahol egy doboz cigaretta 5 fontba kerül (2200 forint) nem nagy gond eladni egy karton LM-et, és van pénz egy sörre, telefonálásra, borítékra, képeslapra, hogy ne legyen a zsebed üres, ha kimész.
Na, tegnap, amikor mentem kifelé, egy kisfõnök jött, hogy venne cigit, de csak holnap reggel tud átjönni a hajóra, amikor még a nagyfõnökök nincsenek bent.
- Rendben, majd megkérdem a srácokat is - mondom, és ezzel tegnap az ügy lezárva.
Ma reggel a barbával a decken iszom a kávét, és persze õ éppen beszél, nem tudom, de ma valahogy így hozta a sors, hogy én hallgattam, õ meg mondta, mondta, mondta...
Jön egy nagyfõnök valaki, megszemléli a rakományt, jön az én kis fõnököm, int, hogy ha a nagyfõnök elment, akkor "beszélünk"... Igen ám, de a nagyfõnök szólt valamit a duma-automatánkhoz, mire abból elkezdett ömleni az angol, és öt perc múlva a nagyfõnök tisztában volt Oldenburggal, a hajók eladási áraival, a telekárakkal Klaipedán és hogy egy használt bulldózerrel mennyi idõ alatt ássa ki az alapokat a berlini házhoz...
Jose és én ott szenvedtünk a háta mögött, hogy mikor engedi már el a nagyfõnököt, mert addig nincs zsebpénz...
Nos a zsebpénz mintegy másfél óra múltán állt házhoz, addigra a meggondolatlan britnek sikerült valahogyan megszöknie.
Rakodásnak vége, indulás kora délután. A manõver szerencsés. Illetve én.

Hétujjú vagyok

A Jóisten vigyáz a hülyékre és a részegekre, szokták volt mondani. Esküszöm, nem voltam részeg, hát akkor csak egy választás maradt.
Olyat tettem, amiért a kéthetes kezdõ tengerész fenekét szétrúgtam volna!
A horgonycsörlõ dobján levõ kötélnek a végét röviden fogtam meg, úgy lazítottam rajta. A kirakás miatt a laza kötelek - ahogyan a hajó egyre jobban kiemelkedett a vízbõl - feszesek lettek, és a lazításkor a kötél megugrott. Odarántotta a kezem a dob pereméhez, az ütést éreztem, az elsõ megkönnyebbülés akkor volt, amikor ki tudtam venni a kezem a kötél alól, a második, amikor azonnal lerántottam a kesztyûm, és láttam, hogy nincs összeroncsolva, a harmadik, amikor a "sokcsillagos" fájdalom ellenére láttam, hogy mozog. Az, hogy kezdett színesedni éppen nem érdekelt.
Most van két extra ujjam, aminek tulajdonképpen nem nagyon muszájna lenni... Tehát volt öt a jobb kezemen, ehhez jön a két ajándék, hát akkor van hét ujjam, nem?
A barba a hídon, mert hatalmasat aludt az éjszaka, hát engem szórakoztat. Illetve van más is.
- Chief, nem halogathatom tovább, meg kell tanulnom, hogyan kell használni az új Inmarsat-C készüléket.
Ezt már hetek óta hallom, de még sose vette komolyan. Na, ma elmagyaráztam, és "próbaképp" megadta a Marlow-nak a következõ utat.
Egy óra múlva válaszolnak: Lisszabonba jön Alex, aki a Lys Chrisen is váltott, én meg mehetek haza. Remélem, nem másítják meg a szándékukat, ha közben a tudomásukra jut, hogy utána Setubalban rakunk be holland vagy német kikötõnek.
Most még nem merem komolyra venni, majd ha jön értem a taxi, akkor elhiszem...
Még 12 napom van hátra a szerzõdésbõl!

Május 13. szombat, úton. Évforduló a mai nap: 30 éve ismertem meg az asszonykámat, igaz, akkor még nem volt a feleségem, de három hónap múlva az lett!
Ébredés után elsõ, hogy az ember beszerzi a felébredéshez szükséges kávémennyiséget.
- A parancsnok várja a hídon - mondta Jose, amikor beléptem a szalonba.
Nagyon nem akartam érteni, hogy miért várna, hát vagy háromszor elmondtattam vele, és mire felébredtem, megértettem, hogy "kis probléma" esete van...
- A tengeri szelepek eresztik a vizet a gépházba - fogad a fõnök nem túlságosan lelkendezve. - Le kell mennem, egy ideiglenes pakolást teszek bele. Ki volt az az idióta, aki a ballasztrendszerbe pillangószelepek tett? És miért fogadta el a Germanischer Lloyd! - dühöngött magában.
Így aztán kicsit megnyúlik a mai szolgálatom.
Még 11 napom van hátra a szerzõdésbõl!

Még mindig csendes a tenger

Május 14. vasárnap, úton, Atlanti Óceán. Semmi különös, megyünk, igaz, megfontoltan. Igyekszünk megszökni a vihart elõl, amit a hét végére adott a parti õrség.
Még 10 napom van hátra a szerzõdésbõl!

Május 15. hétfõ, úton, Norvég-tenger. Hát nem ért utol a vihar. Csak lityegünk, mint a keljfeljancsi, pedig alig vannak holthullámok.
Ha azt számolom, hogy Lisszabonból megyek haza, akkor megkezdtem az "utolsózást"
Ez az utolsó ballasztút.
Még 9 napom van hátra a szerzõdésbõl!

Május 16. kedd, úton, Norvég-tenger, Kristiansund, úton, Sunndalsöra. Az a helyzet, hogy jobban örülnék egy kis unalomnak, nagy-nagy tespedésnek, nem pedig a történéseknek, amelyek kétségtelenül érdekessé teszik az életet, de egyúttal a gépházi alarmtól nem tudtam reggel elaludni. Ugyanis a szennyvíztank megtelt a gépházban, ez nem lenne valami nagy ügy, de az igazság az, hogy üzemanyaggal, és ezért egész délelõtt rohangálás, javítás, szerelés, szóval unom már a kalandjainkat... Még jó, hogy befelé menet vettünk üzemanyagot Kristiansundban.
Fúrótorony, ellátóhajók

Az olajat egy javításon levõ fúrótorony mellett kaptuk. A szivattyúmester szerint állandó verekedések tarkítják az életet a platformon. Ugyanis a személyzet fele olasz, a másik fele angol. És ugye a tavasz folyamán több angol-olasz párharc volt az európai kupákban, és egyik nemzetet se kell félteni egy kis fanatikus szó és ökölcsatától labdarúgásból kifolyólag!
Persze az se volt piskóta, mert a rakpart nem volt szabad, fél egytõl fél négyig tartott, amíg part mellé keveredtünk, ötkor indultunk. Jól elfáradtam a végére.
Este tízkor Sunndalsöra.
Még 8 napom van hátra a szerzõdésbõl!

Május 17. szerda, Sunndalsöra. Nemzeti ünnep, de itt, Norvégiában. Az ünnep tárgya: az alkotmány. Egész nap jó reggelt volt. Azaz: Jó reggelt Norvégia. Azaz: ez a reggeli tévémûsor címe, ami egész nap ment, a stúdió egy oslói ház tetején volt, onnan köszöntött mindenkit a népviseletbe öltözött két mûsorvezetõ. Persze kapcsoltak sok-sok más helyszínt is.
Itt is volt (lehetett) mûsor, de ami otthon ilyenkor szokásos, hogy a pártok szócsatát vívnak a szónoki emelvényekrõl, teljességgel hiányzott. Nincs ünnepi gyûlés, szónok és egyéb, a szocializmusból átmentett baromság. Nincs megemlékezés, nincs duma, csak mosolygós emberek és gyerekek, mindenki tetõtõl talpig kokárdában, a népiek is, meg az urbánusok is, zászlólengetés, meg ünneplés, és délután Oslóban valamiféle felvonulás.
Mutatták a hercegi családot is, aranyos a két pici, az egyik karonülõ kisfiú, és egy kétévesforma kislány. A német hercegné elsõ házasságából származó kisfiú nagyon öntudatosan lengette a norvég zászlóját és kezet fogott az õket köszöntõ mindhárom gyerekkel. Közben a hercegné állandóan vadászott a kislányára, aki minduntalan elszaladgált... Csoda-e, ha öt órán keresztül kellett szegényeknek ácsorogni és vidám képet vágni az alattvalókra!
Ebéd után kimentünk a barbával. A kultúrházban egy tárlat nyílt.
- Ilyet én is tudok festeni! - mondta a fõnök, amint meglátta a képeket. Ebbõl nyilván kiderül, hogy a legtöbb mûalkotás non figuratív volt.
Sétáltunk, körbejártuk a kisvárost, és a végén leültünk egy cukrászdába.
- Kér fagylaltot az almás lepényhez? - kérdezte legnagyobb meglepetésemre a pultos kisasszony. Csudálkoztam egy darabig, aztán igent mondtam. Biztosan nem lehet rossz, és nyilván így eszik a helyiek, ha már megajánlotta. Hát valóban finom volt. És valóban így eszik, mert láttam mást is fagyival enni. És mivel a többi sütikét magába fogyasztották, azt hiszem, csak ehhez dukál. Otthon is ki lehet próbálni! Az olasz gépi fagyival jó, nem a gombócost adják hozzá, bár megkérdezték.
Befelé jövet egy benzinkútnál megvettem a Spartacus címû filmet.
Beszéltem Encsivel is, meg a barbával is, akit nem akart kienni a fene a kabinomból, csak negyed éjfélkor távozott, amikor már marhára ásítoztam.
Még 7 napom van hátra a szerzõdésbõl!

Panorámakép a Sunndalfjordról

Május 18. csütörtök, Sunndalsöra. Reggel menetrendszerûen elkezdték a berakást. A stivador "jó" hírrel szolgált: egy konténeres hajót várnak, s ha megjön, akkor ki kell mennünk az öbölbe, driftelni. A legjobb az egészben, hogy hajnali háromra várják.
Legalább nem kell sokat aludnunk!

Jose

A fõnök panaszkodik a matrózokra, és teljes mértékben igaza van. Eddig tél volt, rossz idõk jártak, csak azért, hogy ne üljenek, sose zavarta õket fölöslegesen munkára. Most, amikor eljött a munka ideje, viszont elvárná, hogy teljes erõbedobással dolgozzanak.
A raktárkeretet kell rendbe hozni. Hiába van két flexünk, és hozzá drótkefe korongok, a matrózok csak a raskétával kapargatnak. A barba kiment, és megmondta, hogy használják a flexet, azzal sokkal jobban haladnak.
Következõ reggel megint csak raskétáznak.
A fõnök ki a deckre és szól, hogy a gépet használják.
Másnap reggel szól az egyik gép, Jose meg raskétáz.
A fõnök kiakadt, kiment, és megmondta, hogy nem akarja még egyszer látni, hogy nem géppel dolgoznak.
Erre Jose megsértõdött, és azóta úgy jár-kel, mint akinek belemásztak az öntudatába.
José viselkedése még érthetõ is lenne, ha azon csattana, akire haragszik. Mert összeakasztotta a bajszát a Marserv beosztójával (a Marlow rotterdami leányvállalata), aki azóta nem hajlandó AB-ként behajózni, csak OS-ként, ami ugye fizetési fokozatot is jelent, s így Jose azóta kevesebbet keres. Süt a viselkedésébõl, hogy én "csak OS vagyok", nem vagyok hajlandó AB-skedni. Azaz, ha bármivel mentem hozzá, Vincenthez küldött. Nem hajlandó használni az "eszét" a hajó érdekében.
- Kell valamit rendelni a fedélzetre? - kérdezem tõle.
- Kérdezze, chief, Vincentet - válaszolja unottan.
Még 6 napom van hátra a szerzõdésbõl!

Május 19. péntek, Sunndalsöra, úton. Hát, hogy is mondjam. Nem az ilyen típusú éjszaka a kedvencem, amikor az embernek nem kell hülyére aludnia a fejét, hanem éjjel egykor fel is kelhet, mert manõver, jön a Tina, kirak négy konténert, berak párat, itt van három órát part mellett, és elmegy, s ez pontosan annyi idõt vesz igénybe, amennyit a normális ember alvásra szán (ebbõl adódik a nyilvánvaló: a tengerész nem normális...).
Tegnap kiszámoltam, hogy sajna csak hétfõhöz egy hétre érhetünk Lisszabonba, mert most miért lenne nagyobb az átlagsebességünk 8 csomónál, ha eddig sose volt, nem igaz?
Szóval csak 29-én érkezhetünk (jó idõ esetén), és 30.-nál elõbb nem fogok repülõre ülni. Ez egy sajnos, de kivédhetetlen.
Reggel fél nyolckor eligazítottam a melósokat, elrendeltem a matrózainknak, hogy vegyenek vizet, és eldõltem a szófán. Tizenegyig voltam dõlve és aludva, amennyire aludni lehet egy nálam 40 centivel rövidebb alkalmatosságon.
Berakás közben kikérdeztem az egyik rakodómunkást a 17.-i ünneprõl. Azért siralmas, hogy felnõtt emberek nem tudják elmondani, hogy mit ünnepeltek szerda, annak ellenére, hogy a legnagyobb ünnepüknek tartják. Még jó hogy volt nála naptár, és abban utánanézhettünk mindegyik norvég ünnepnek.
Az indulás után még lenyomtam másfél óra õrséget, aztán vacsora, majd alvás. A fáradtság ellenére nem tudtam elaludni, olyan meleg volt. A fedélzetre nyíló ajtót zárva kell éjszakára tartani, amikor le van a hajó rakva, így aztán levegõ semmi...
Eljöttünk az "utolsó" berakó kikötõbõl.
Megcsináltam az "utolsó" indulási manõvert is.
Még 5 napom van hátra a szerzõdésbõl!

Május 20. szombat, úton, Norvég tenger. Délelõtt jót aludtam, reggel a barba kikapcsoltatta a fûtést. Délelõtt lemegyek kávézni, hát a barba megjelenik "talpig" komputerben. Joséval érdeklõdve néztük, amíg kigubancolódott a sok zsinórból, elhelyezte az asztalon, de amikor elkezdte mutogatni Josénak a fotókat arról, hogy az elõzõ matrózgárda hogyan festette le a hajót, és milyen jól dolgoztak, a matróz érdeklõdése azonnal lelohadt. És a barba hiába magyarázta, és mutatta neki nagy lelkesen a fotókat, a kávéidõ végeztével felállt és szó nélkül otthagyta a fõnököt.
Ez is nyilván olyan amit nem lehet felróni neki, mert mit? Azt hogy szó nélkül elment?
- Vége a kávéidõnek, muszáj mennem... - mondhatja, és igaza lenne. De ha tisztességesen akarna eljárni, akkor mondania kellett volna valamit, hogy elnézést, mennie kell.
A fõnök másra is panaszkodott. A litván kislány kezd begörcsölni, és attól fél, hogy mi történik, ha a földek átírása után a barba hátat fordít neki? Ha az egyezség ellenére nem kap semmit?
Erre csak azt tudom mondani, hogy ha valóban ettõl fél, akkor nem ismeri a barbát. Ugyanis ez az ember tisztességes és jó. Ha valakitõl egy kiskanál szeretet kap, arra egy dézsával zúdít. Ez az ember képtelen becstelenül viselkedni, nem tudna senkit átvágni (sokkal inkább alkalmas õ arra). A "vérengzõ énje" egyfajta sündisznóállás a világ sok-sok becstelenségével és pofonjával szemben.
Még 4 napom van hátra a szerzõdésbõl!

Május 21. vasárnap, úton, Északi-tenger. Jót aludtam. Álmodtam valami "kis marhaságot" is: egy "folyami villamoson" utaztam, valamiféle tengerész megemlékezésrõl jöttünk haza egyenruhásan, és ott találkoztam a következõ (magyar) hajóm parancsnokával. A pasi - az egyik kikötéskor - átszállt a vízi villamos elsõ kocsijába, én is utána mentem, és összeszámoltam: tizenhét tengerészbõl kettõt ismertem, a többit nem. Az egyik ismeretlen kolléga megrótt, mert nincs a szleng szótáramban a "kambúza íz" amit a szagosodni kezdõ húsnál érez a tengerész, és a "csencs manus" is hiányzik, aki bejön a hajóra pénzt váltani. Hát kérem, amint felkeltem, pótoltam a szótáram hiányosságát, és még találtam lazán három kifejezést, így ma öt szóval gyarapodtam!
Az álomnak van egy rejtett értelme is: a tizenhét tengerész közül tizenöt "nagyhajós" volt, nyilván kábeles, protekciós, ezért nem ismertem õket, mert nem hajóztam velük együtt, ugyanis én kis hajós voltam világéletemben a Mahartnál. (Hoppá: nagyhajós, kis hajós, új szavak!) Ezekkel együtt már tizennégy szóval gyarapodtam itt a hajón az elmúlt hat hónap alatt.
Még 3 napom van hátra a szerzõdésbõl, és rettenetesen tele a hócipõm mindennel, haza akarok menni!!!

Május 22. hétfõ, úton, Északi-tenger. Na, kérem, eddig tartott a jó idõ. Ma hajnalban belementem a szembe viharba, még nem elviselhetetlen, és a sebességünkbõl is csak másfél csomót vett le.

Zene és filmbutik lettem

Most éppen médiagyártó lettem, mindenki jön a kéréseivel. A barbának készítettem egy DVD-t a filmjeimmel, de folytatnom kell, mert nem elég egy lemez.
Aztán Jose adott egy üres DVD-t, hogy másoljam rá a harmadik részt az Isartal videókból. Hát több mint háromórányi filmet készítettem a hat hónap alatt! Aztán kérte, hogy készítsek egy olasz zenei összeállítást, mert a felesége nagyon szereti a talján muzsikát, és nagyon örülni majd, ha a hatvanas és hetvenes évek nagy olasz sztárjai számait megkapja (Gigliola Cinquetti, Rita Pavone, Caterina Caselli, Bobby Solo, Toto Cotugno, Adriano Celentano...).

Aztán jön..., illetve ez a sztori kissé elõbbre nyúlik:
Valamikor egy hónapja jön Vincent és ad egy CD-t.
- Chief, kérem, készítsen nekem egy Julio Iglesias CD-t.
- Nincs egy dalom se tõle - mondom teljesen természetesen.
Vincent szeme kikerekedik, és látom rajta az erõs felindulást.
- De chief! Annyi jó zenéje van, lehetetlen, hogy ne legyen Julio Iglesias!
Márpedig ilyen lehetetlenség állott elõ velem. Szégyellem, de mit tehetek, ha egyszer nincs (mert nem szeretem a dalait). Így aztán Vincent vett Sunndalsörában egy dupla albumot, és azt kell átmásolnom az egyik barátja számára. És így most már van Julio Iglesias zeném is... bár nem hinném, hogy agyonhallgatom a közeljövõben.
Annál inkább Bob Marleyt. Õ egy nagy meglepetés volt (Vincente vásárolta meg két lemezét, és kért másolatot róla), mert eddig azt hittem, hogy nem ismertem, és tessék, kiderült, hogy ismerem a számai egy részét, és az is, hogy szeretem a nótáit, csak eddig nem tudtam kihez kapcsolni õket, mert számomra minden fontosabb egy nóta esetén, mint az, hogy ki, kik éneklik, milyen CD-n van meg efféle jelentéktelen adatok. Persze, az ember tudja, hogy egy gyapjas, loboncos fejû jamaikai srácról van szó, de valahogy a megjelenése alapján nem nagyon kapkodtam utána. Oszt tessék: kiderül, hogy tök jól zenél az ipse.
Meg van egy reggae albumom is Vincent jóvoltából, hát az is szuper. Ilyen meglepetések tudnak érni a hajón mostanság, hazamenetel elõtt.
Délután leromlott a láthatóság, viszont az ígért rossz idõ nem tört ránk.
Viszont a barba úgy elsunnyogott az Ekofisk mellett, hogy nekem egy szál vonal se jutott.
Még 2 napom van hátra a szerzõdésbõl!
Május 23. kedd, úton, Északi-tenger. Hú, azannyát, holnap lejár a szerzõdésem... hát nem igaz, hogy mennyire mennék már haza, olyan vagyok, mint zsenge gyermekkoromban, hogy ha utaztunk Békéscsabára Mária néniékhez, akkor napokkal elõtte be voltam sózva.
Délután a hajóbérlõ a jó frászt hozta rám.
Ugyanis megadta a következõ utat: Marinból cellulóz Amszterdamba. Ha ezt a Marlow megtudja, akár el is halaszthatja a váltást, de azért bízom abban, hogy nem. És hogy ez biztosabb legyen, meg is mondtam a barbának, hogy ne adja meg a ciprusiaknak a következõ utat, csak ha kérdezik, azt meg minek tennék? Részükrõl itt a váltás le lesz tudva, egyelõre szükségtelen információ, hogy mi lesz Lisszabon után!
Még 1 napom van hátra a szerzõdésbõl!

Május 24. szerda, úton az Angol-csatornában. Kérem: letelt a szerzõdésem! Holnaptól zsebpénzt keresek! Hajnali háromnegyed egykor arra ébredtem, hogy a barba ébreszt! Azt a hét meg a nyolcát, hát nem elaludtam? Nem állítottam be a telefont csörgõre, így aztán édesdeden átaludtam az éjfélt. Viszont majd hat órát aludtam így, ezért egy jó félórát visszaadtam a barbának, csak fél hétkor keltettem. Egyébként nem ment le késõbb, mint szokott, mert ma csak bõ fél órát tépte a száját, és a szokott fél kettõkor eltûzött aludni.
A Doveri szorosban beszélt többekkel, így Teichgraeberrel is (ex barba az Isartalról), meg Szergejjel is a volt elsõtiszttel, akit novemberben váltottam. Szergej litván alattvaló, így aztán otthon van a telekárakban, és azt mondta, hogy mennek azok bizony fel, ettõl a barba bezsongott, és nem lehet mást se hallani tõle, mint hogy hány hajót fog venni készpénzért, és ha kell vár egy évet is az eladással, hogy minél több profitot zsebelhessen be.
Ettõl viszont Jan van kiakadva, látszik, hogy eszi a sárga irigység, sõt a barba szerint ma kimondottan dühös volt, hogy neki miért nincs ilyen "véletlen" szerencséje? Erre persze van kézenfekvõ magyarázat: mert nem német. Mert nem tanult, mert nem volt harmincéves korában német hajón parancsnok, mert nem alapoz(hat)ta meg a jövõjét anyagilag, stb. stb. Egyszerûen érthetetlen, hogy valaki ennyire foglalkozzon más anyagi helyzetével! Mintha a pénz, a vagyon az élet meghatározó eleme lenne! Lehet, hogy csak én vagyok ilyen, hogy engem nem lehet elkápráztatni azzal, ha valakinek teniszpályával borított fürdõmedence van a szupermodern palotája végéhez illesztve? Hogy egyáltalán nem tudok felnézni arra, akinek három jachtja, öt kocsija van, olyan, aminek a kerekére se lesz soha pénzem? Nagyon nehéz megérteni az embereket. Még akkor is, ha tudom, hogy a többség ilyen...
Sajnos igaza volt az idõjárás-jelentésnek, a Doveri szoros óta viharban megyünk. Pedig most tolni kéne a hajót, és nem visszafogni, hát nem?
A barba sms-t kapott Mikolától, hogy nem érzi jól magát, mert "a Lys Chris nem az Isartal". Nem részletezte, és ezért el nem tudom képzelni, hogy mi baja lehet. Azt hiszem, hogy a probléma gyökere ott van, hogy ez a barba szerette õt már azért is, mert nem lengyel, ott meg semmi ilyesmi szóba se jöhet, csak az, hogy hogyan dolgozik.
Beszéltem az asszonykámmal, meg Nimróddal is. Szegény fiamnak megint benõtt a körme, így a másik lábán is kivágatta, most otthon van táppénzen. Valami gond van az internettel, kérdezte, mit csináljon?
- Semmit, hiszen már egy hét se kell, és otthon leszek, majd megnézem, mit lehet tenni - mondtam, és bizony hallatlanul jó érzés volt mondani, hogy "már egy hét se kell, és otthon leszek"!
Már unok, utálok mindent, semmi se érdekel, csak a hazautazás.

Nehézáruszállító hajó az Angol csatornában - a barba felvétele

Nehézáruszállító hajó az Angol csatornában - a barba felvétele

Május 25. csütörtök, úton, Angol-csatorna. Nagyon ravaszul alakulnak az árapályáramlások mostanában. Azaz, ha ár ellen megyünk, akkor 2,7-3 csomó a sebességünk, tehát jócskán dolgozik ellenünk, azonban, ha az "árral" haladunk, akkor csak tíz csomót tudunk menni, tehát nem igen visz... Ez csak azért dühítõ, mert ugye most siet a hajó, mert hazamegyek...
A tulaj azon gondolkozik, hogy Harlingenbe viszi a hajót hajógyárba, ugyanis az Amszterdam - Norvégia ballasztmenetbe útba esik, és amúgy is olcsó, és már van tapasztalat is, mert a Lys Chris javított itt.

Megint beletenyereltem valamibe

Milyen igaza van Kiss Jenõnek a Társadalom és nyelvhasználat címû könyv szerzõjének, amikor azt írja, illetve idéz (249 old.): "Az újabb kor diszkriminációinak sorában van az anyanyelv alapján történõ hátrányos megkülönböztetés is, szaknyelven szólva a lingvicizmus, amely olyan ideológiát és gyakorlatot jelent, amelyet a hatalom az anyagi erõforrások egyenlõtlen elosztásának a legitimitására, megvalósítására és újratermelésére használ a nyelv alapján meghatározott csoportok között (Skutnababb-Kangas meghatározása, l. Kontra: Regio 1992/1:214).
Ez szerintem a rasszizmusnak egy "nyelvészi szemüvegen" való megfogalmazása.
Ugyancsak Kiss Jenõ írja (248.old): "Korunk nyelvi háborúi, konfliktusai a vallásháborúkra emlékeztetnek az irracionális elemekkel, az érzelmi túlfûtöttséggel, az erõszakossággal és manipulációkkal."
Azért írtam le ezen idézeteket, mert találtam a letöltött szövegeim között egyet, amitõl kinyílt a bicska a zsebemben. A fenti összefüggések ismeretében ez válasz egy "nyelvi háborús uszító" pamfletjére. Nem idézem, mert a szöveg túl hosszú. Ehelyett a honlapom nyitólapján meg lehet találni a linket, amin keresztül a teljes szöveg elolvasható: Kosztolányi Dezsõ: A MAGYAR NYELV HELYE A FÖLDGOLYÓN. Nyílt levél Antoine Meillet úrhoz, a College de France tanárjához.
Kosztolányit szeretem és tisztelem, de nem szeretem a túlzásokat, és bizony indokolatlan és megmagyarázhatatlan túlzásba esik, amikor "úrnak" nevezi ezt az Antoine Meillet nevû patkányt.

Május 26. péntek, úton, Vizcaya. Szép, gyönyörûséges nap a mai. Megjött az utazási utasítás a Marlow-tól. Ezek szerint Alex hétfõn késõ este érkezik, én meg kedden délelõtt indulok. Ezt megíméleztem az asszonykámnak, gondolom, nem érti, hogyan tudtam elküldeni. Az Inmarsat-C-vel í-mél is küldhetõ, persze normál áron, azaz ez az 550 bájtos í-mél ára 1 euró 80 cent. Most aztán hajrá van, mindent rendbe kell raknom hétfõig, és nagyjából be is kell csomagolnom valamint kitakarítanom, mert semmire nem lesz idõm az átadás-átvétel miatt. És kedd este fél hátkor Pesten lehetek, ha minden jól megy!
Szép az élet, gyerekek!

Május 27. szombat, úton, Vizcaya. Elkészítettem a hó végét, Alexnak csak a két utolsó napot kell leadminisztrálnia a rádió-elszámolásban.
Délelõtt kisikáltam a fürdõt. Ennyi sok minden tud történni egy ilyen hét végén.
Illetve Jose szomorú, mert este hétkor játssza a zöldfoki válogatott az elsõ hivatalos mérkõzését Portugália ellen. És ezt úgy tervezte, hogy Lisszabonban nézi. Nos itt, még hallgatni se tudja.
Este jött Vincent, riheg-röhög, kedvesen mosolyog, látszik, nagy zavarban van.
- Chief nem tudna egy DVD-t készíteni?
- Persze, hogy tudok.
- Csak hát nincs üres DVD lemezem.
- Megnézem, maradt-e még.
Újabb rihegés-röhögés, nadrággyûrögetés, és nagy nehezen kiböki, mintha a fogát húznák:
- Majd kifizetem...
Legyintek, mert mit kérjek érte? Egy eurót? Attól nekem jobb lesz? Hiszen a 25 üres lemez nekem két eurómba került, akkor most kérjem el 10 árát?
- Ugyan már, ha van, elkészítem ingyen is.
Vincent boldogan el.
Este Jan azt mondja vacsoránál:
- A barba mesélte, hogy capt. Król sms-t küldött neki, mi szerint Mikola nem érzi jól magát a Lys Chrisen.
- Az nem lehet, Jan! - mondom neki.
- Dehogynem, a captain így mondta! King George üzente, hogy nem érzi jól magát Mikola!
- Jan, gondolkozz: miért küldene egy parancsnok a másiknak egy sms-t a magántelefonjára, akit nem is ismer, azért mert a szakács nem érzi jól magát a hajóján? Egyszerûen félreértetted, amit a barba mondott.
- Nem, én értettem, amit mondott, így mondta!
És még mondja valaki, hogy nincs igaza a barbának, amikor azt mondja, hogy Jan nem sokat ért angolul! És a gyengeelméjû Sadlo kiválót adott neki!

Május 28. vasárnap, úton, a spanyol-portugál partok elõtt. Volt üres lemezem, hát Vincent megkapta az áhított DVD lemezét.
Delfinek kísérték a hajót délután

Éjjel kérdem a kaftánt, miért mondta Jannak, hogy King George írta az sms-t? Hiszen mi tudjuk, hogy Mikolától jött (ugyanis én is olvastam).
- Ez az ember nem ért semmit angolul! Azt mondtam, hogy Mikola küldte, és kérdeztem, ismeri-e Król captaint, mert gondoltam, õ lehet az oka, hogy Mikola rosszul érzi magát. Azt se tudjuk, ki a parancsnok most a Lys Chrisen!
Hát ez a helyzet Jan angol tudásával.
Ja, és capt. Królt mindenki King George-nak hívja, mert a Jerzy Król lefordítva angolra György Király.
És kérem, már azt is elmondhatom, hogy ha minden jól megy, és nem jön közbe semmi, akkor holnapután hazamegyek! Így, lazán: holnapután, nem "még 12 napom van hátra"...
Ezt sikerült 'elkapnom'

Dühöng a vihar, ami azért felháborító nyár elején, május végén. Egy a hallatlan szerencséje, hogy hátulról jön, és nem tart vissza, mert ha fordítva lenne, akkor... akkor... akkor azt mondanám, hogy a kiskésit neki, és szomorú lennék.
Délelõtt utoljára kiáztattam a lábam, hogy délután elkezdhessem a csomagolást, mert a négyszögletes lavórom vinni akarom haza, mert pontosan belepasszol a bõröndbe, és bele tudok pakolni.
Azt mondja a portugál hírek, hogy Lisszabonban 37 fok van. Ilyenek ezek a hírek, errefelé, a hazafelé úton. A vihart elfújta a szél, olajtengeren megyünk, ami igen ildomos az út végén. És végre felgyorsultunk, 9 csomó felett "repülünk"!
Adminisztrálok, takarítok, mosok, készülök...
Este beállatosodtunk.
Elõször delfinek vettek körül, csak úgy pezsgett a víz. Sok videót és fényképet készítettem! Aztán vacsora után, úgy hét óra után galambok jöttek, és beköltöztek a kéménybe. Illetve a kéményt körülvevõ lezárt részbe.

Lisszabon - híd a Tejo felettg

Május 29. hétfõ, úton, Lisszabon. Hát ez a nap is eljött! Utolsó éjszakai õrség, utolsó délutáni õrség, utolsó érkezés és kikötés. Mindezt leírhatom, mert délelõtt megjött, hogy kifizették a jegyet, az ügynökséget felkérték, hogy intézzék a be- és kihajózást.
Éjszakai pillangó

Hajnalban megszállt egy csomó bogár, lepke, mindenféle repülõ szerkezet. A pillangóról sikerült készítenem pár képet.
Sokkal jobban jöttünk, a tegnapi nap átlaga 9,1 csomó, és ma is száguldottunk, így aztán nyolcra kikötöttünk.
Tegnap este egy vontatmányt utolértünk, de nem az én õrségemben. Még fél kilenckor feljöttem, hogy megnézzem, esetleg lefényképezzem, de messze voltak. Viszont látszott, hogy érdekes, mert a bárkán két hatalmas daru ágaskodott.
- Chief, ha megmutatja, hogyan kell kezelni a kamerát, készítek felvételt. Otthon van vagy négy készülékem, az elsõ még a vállra helyezendõ Grundig, VHS kazettával mûködött. Én jól tudok videózni, nagy gyakorlatom van. Ezen a feleségemmel mindig vitázunk, mert õ túl gyorsan mozgatja, nem hallgat rám, amikor tanítom, hogy három másodpercnél rövidebb snittet ne készítsen, és a többi... Így aztán örültem, hogy hozzáértõ kezekbe kerül a kamera, és lesz a vontatmányról jó felvételem.
Hát nem lett.
Érthetetlen, hogy a "hozzáértõk" is mennyire ugatják a videózást. Remélem a három percbõl tíz másodpercet ki tudok vágni, mert ugye több nem is kell.
Délután beszéltem az asszonnyal.
Nem kapta meg az í-mélt. Illetve megkapta, de nem nyitotta ki, így nem tudta, hogy tudhatná, mikor utazom.
Ugyanis a tárgy mezõbe azt írtam, hogy "hazamegyek". Pár hete kapott valami í-mélt egy hülye szektától, aminek a tárgya szintén ilyesmi v olt ("hazamegyek hozzád" vagy mi). Így aztán azt gondolta, hogy a folytatása érkezett, ezért nem nyitotta meg, és még nem is orrolhatok rá.
Idáig írtam a Naplóm a hajón, ezt a részt már a budapesti gépen verem a szövegszerkesztõbe.
Úgy terveztem, hogy érkezés után kimegyek a városba, mert akartam venni Portóit ajándékba az otthoniaknak, de ép ésszel beláttam, hogy hamvába holt ötlet. Így aztán csomagoltam, takarítottam, és mire feleszméltem tíz óra volt, hát ha kimegyek, akkor vagy nem készülök el, vagy nem alszom az éjszaka.
Néha kinéztem, Alexet lesni, de csak nem jött. Végül éjfél után érkezett meg. Hallatlan örömmel köszöntöttem!
Éjjel fél kettõig téptük a szánkat, a barbától nem lehetett átadni és átvenni, mert állandóan a hajóival volt elfoglalva, meg a litvániai földjeivel, hát hamar otthagytam õket, és elmentem aludni.

Május 30. kedd, Lisszabon, London, Budapest. Az alvást csak próbáltam, mert olyan irdatlan hõség volt, hogy nem lehetett elszundítani se! Valamikor három körül köszöntött rám az álom, de hatkor már keltem. Fél hétkor találkoztam Alexszel, kilencre befejeztük az átadás átvételt.
A taxi, illetve az ügynökségi kocsi tízre jött, nagyon pontosan érkezett.
Lisszabonban pontos indulás, de elõtte azért

Lefegyvereztek

Na, ezt megmagyarázom.
Amikor át kellett menni a biztonsági vizsgálaton, számomra újdonság volt, hogy a számítógépet ki kellett vennem a táskájából, és külön ment át a vizsgálaton. Értem, és persze elfogadom, hiszen bele lehet építeni egy bombát.
Tehát aszondja a szekurity:
- Vegye ki a laptopot.
Táska kinyit, hát a laptop tetején az összes hajózási bizonyítványom, és azok hegyibe ott gubbasztott egy, nem is tudom, elsõ látásra mit gondoltak róla, mert azonnal lecsaptak rá. Egy rozsdamentes acélból készült, mintegy harminc centiméter hosszú tárgy volt nálam, amivel robbantani nehezen tudtam volna, és legfeljebb nyolc napon belül gyógyuló sérülést lehet vele okozni, ha mondjuk a pilóta fenekébe dugom.
Ugyanis amire lecsaptak, és elvitték, hogy alapos vizsgálatnak vessék alá, az rendõrileg szólva egy "harminc centi hosszú, rozsdamentes acélból készült, cipõkanálnak látszó tárgy" volt.
Nos, én ezt cipõkanálnak is használtam a hajón, és azért került a laptop tetejébe, mert elõbb elpakoltam a számítógépem, és csak utána öltöztem, és amikor felhúztam a cipõcskémet, ez a táska volt csak nyitva, hát ide tettem.
Szóval a szekurity döntõbizottság úgy határozott, hogy nálam lehet.
Cserébe nem dugom a pilóta fenekébe.
A tranzitban vettem két üveg Portóit. Egy az apámé lesz, egyet mi iszunk meg.
Londonban izgalom.
Ugyanis ez a Heathrow olyan hatalmas és olyan marhán van megszervezve az átszállás, hogy attól tartottam, lekésem a csatlakozást Pestre. De kitaláltam, hogy a "fast track" használatával idõben átjuthatok az irdatlan, sok emberbõl álló, csomagellenõrzésre várakozó tömeg megkerülésével.
Sikerült.
Akkor most becsukom a laptopot, mert indulunk.
Közben olyan irdatlan álmos vagyok, hogy alig tudom a szemem nyitva tartani.

Linkaj�nl�: A Magyar Husz�r honlapja Viribus Unitis, az Osztr�k-Magyar monarchia hadihaj�ja Haj�.lap.hu Mexik�ikonyhal.lap.hu

HAJÓABLAK A NAGYVILÁGRA

M/V ISARTAL második behajózás 2005. november 24 - 2006. május 30 között.

NAPLÓ AZ ISARTALRÓL

Ismerõs a hajón!

Az õrület napja...

Szakács Izmailból

A mi miniszterünk

Javítani kell!

December

Délután kimentem.

Ez már több, mint Csicsó!

Guiness rekorder a hajón?

A szakácsunk

Mikola megint

Királyhattyú

Mikola

Minõ változás!

Vasco da Gama bevásárlóközpont

Éjszakai látogató

Itt állunk miniszter nélkül...

Ez egy kurwa hajó

Amiért (majdnem) puszi járt...

S amiért (majdnem) infarktus jár

Böske

A Windows csodája

Esmeg Mikola...

Guiness rekord vagy világcsúcs?

Mikola

T-com, akikkel nem szabad szóba se állni

Ma is Vincente

Ma is Mikola

Jöhet 2006!

2006

JANUÁR

Mikola baja

Internet café

Poliklinika Marin

Bogdan és a teremtés

Egy kis kiabálás...

Megint olvasok

Mayday Relay, Mayday Relay, Mayday Relay

FEBRUÁR

Lengyel humor?

Vincente

Joséról

Dariusz terített betlije, szóló ásszal...

Elsõk vagyunk az EU-ban!

Egyszer volt egy konténer...

A madiarosch vacsorám

Farsangi fánk

Jose feje

Elment a király, éljen a király!

MÁRCIUS

Dariuszról

Beindult a fûnyíró

Ezt már nem szeretem

Most hajóvásárlási szakhallgatóság vagyok.

Jan nyelvtudásáról

A barbáról

Beszélgetés a révkalauzzal

A norvég királyi államról és a királyi szakszervezetrõl

Egy komputerzseni...

ÁPRILIS

Egy igazi miniszter "ÚR"

Kezdem sajnálni Jant.

Gaeta, óváros

Újabb Darek a fedélzeten

Megnõtt a respektem...

Derék Darek ballasztol

Csudapók révkalauz

Barba - Jan 1 - 0

Olga

MÁJUS

Megint Jan

Elvesztek a hegyeim

Kis probléma

A dicséretes válasz

Egy jó kis reggel

Észt vagy litván?

Mit mondott a néma viking?

M/V ISARTAL

második behajózás 2005. november 24 - 2006. május 30 között.