 Honlapverzióv11.00 |
||
© Székely István 1997-2022 |
||
| Gyengénlátóknak | Nyitó oldal | Gondolatok... | Irodalomkodásom | Naplóim | Történelmem | Tengerészkedésem | Aka, a falum | Szakácskodásom | Rádióm | Humor | Kapcsolat |
HAJÓABLAK A NAGYVILÁGRAM/V CLAVIGO1998. január 11. - március 16. Január 10. Szombat. Délelõtt csomagoltam, este vendégek jöttek. Kálmán sokat mesélt izraeli útjáról. Fõleg a biztonsági rendszabályok voltak érdekesek, amiken átestek a repülõtereken. Elintéztem az utolsó telefonokat. Taxit rendeltem vasárnap reggel háromnegyed négyre, és ágyba zuhantam. Szerencsére el tudtam aludni. Január 11. Vasárnap. Kelés hajnali négykor, telefonébresztésre, a taxi idõben érkezett, s irány a Ferihegy 2 Encsike elpityeredett, szegény egyre nehezebben viseli az elmeneteleimet, pedig most csak bõ két hónapról van szó, ha minden igaz (miatta írom így, mert nem tudja elviselni, ha valamit kijelentek, és nem a következõképpen: ha minden jól megy, akkor nagy a valószínûsége, hogy két hónap múlva, esetleg hazajöhetek.) Vártam, hogy a csomagjaimat majd szigorúan ellenõrzik, mert Izraelbe utazom. A biztonsági szolgálat szerint ez Frankfurt gondja. Kálmán is mondta, hogy bár Tel Avivba megy a csomag, az átszálló helyen kiadják, és újra ellenõrzik. Tehát igaza volt. Indulásra várva néha begazoltam, mert kétszer is - hogy tengerész kifejezéssel éljek -, black out, azaz teljes áramkimaradás volt a gépen. Lehet, hogy ennek tudtam be azt is, hogy úgy tûnt: a pilóta késõn emelte fel a röpülõt... Frankfurtban egy jókora távgyaloglás után lerogytam az izraeli járat várójában. Vártam, hogy miféle különleges rendszabályok lesznek, de semmi érdekes. Egy átlagos biztonsági eljárás volt, mondjuk olyan, mintha kommunista országból jöttem volna. A táska és a kabát átment az átvilágító készüléken, engem fémdetektorral végignéztek, még a gatyámat se kellett letolni... Kellemes repülõutam volt. Milyen érdekes, ha az ember felülrõl nézi a földet! Amikor az Alpok felett repültünk, a magas lánchegység csúcsai közötti völgyek megmutatták, hogyan keletkezett valamikor hajdanán, a termõföld. A lezúduló víz lemosta a talajt, megállt a völgyekben és feltöltötte. Pontosan olyan volt, mint amikor a M/V Humber raktárában a cukrot lemosta a beömlõ víz. Fentrõl simának tûnik a talaj, mint a megfolyt cukor felszíne. és ott vannak a falvak, a völgy közepén országút kanyarog. A hegyi folyók befagyva, opálos a felszínük. Nimród most nem tudna vadvízi - white water - túrát tenni! Végigrepültünk az Adria partjánál, azt hiszem Rijekát láttam is. Gyönyörû napsütéses idõben szeltük át a Kelet-mediterrántt. Rodosz szigete élesen kirajzolódott a kék vízben, még a halászhajókat is ki tudtam venni! Amint közeledtünk a parthoz, úgy láttam, hogy a tenger fodrozódik, apró, fehértarajos hullámok borították. S mit ad Isten? Tel Avivban borús idõ fogadott, a gépet egy kicsit megdobálta a fel-feltámadó szél. Mire az érkezési csarnokba értünk, már dörgött. villámlott, s hamarosan megeredt, mintha dézsából öntötték volna... Megérkeztem Izraelbe Az elsõ, amit nagyon rossz néven vettem, az az volt, hogy hosszú sort kellett kivárnom, amíg az útlevélellenõrzésen átestem. Az is dühített, hogy még soha nem tolakodott ennyi ember elém. Egy francia házaspár volt a legszemtelenebb. (újabb rossz pont a franciáknak!) A férfi majdnem fellökött amint elém tolakodott, de a szó legszorosabb értelmében... Szóhoz se tudtam jutni! Legalább ötven percbe tellett, mire kijutottam a váróba. Egy pasas várt, magasra tartott egy táblát: Azt mondja, déltõl vár, megkérte a vízumot is számomra, de errõl a hivatalnokok persze semmit se tudtak. Nem volt különösebb baj, mert öt perc alatt megkaptam. A parkolóban egy bódénál veszekednie kellett, s tolakodott is egy sort, mire megkapta a parkolócéduláját, aztán kocsiba ültünk, és irány Haifa Welcome in Israel, mondta, s útközben be nem állt a szája. észre se vettem, s megtettük az utat a kikötõvárosba. Mint egy vérbeli idegenvezetõ, magyarázott, lelkesedett, szimpatikus ember volt. Közben az ég egyre sötétebb lett, nagyokat villámlott. - A hajó még nincs a kikötõben! - mondta, és ezt egyáltalán nem bántam! Többszöri sikertelen próbálkozás után felhívta a Carmel Shipping Co.-t, s örömmel hallottam, hogy szállodába kell mennem, Clavigóék nem tudnak bejönni a kikötõbe. Lehet, hogy azok a fodrozódó hullámok, amiket hatezer méter magasból láttam, nem is olyan kicsik voltak? Haifa egy dombra épült, a tengerpartig húzódig a Carmel hegy - innen a Karmelita rend neve is (?) -, s a városban amit csak lehet, Carmelnek hívnak. Állítólag igen finom a Carmel nevû fehér bor is. (Lehet, hogy Jézus is azt itta? Késõbb Carmel Merlot-ot is láttam). Fantasztikus érzés volt, hogy A Biblia földjén autózunk Sokat dolgozik a taxis az ügynökségnek, így többször hozott magyar tengerészeket a kikötõbe. Azt mondja, nem találkozott még egy olyan nemzettel, aminek az "átlagpolgára" annyit tudna a bibliai történetekbõl, mint a magyarok. Még az olaszok, spanyolok és a filippinek tájékozottak ennyire. Az amerikaiak seggfejek, ez volt a legenyhébb kifejezése rájuk... Mesélt Jeruzsálemrõl, Betlehemrõl, Názáretrõl, sorra vette a Krisztushoz kapcsolódó történeteket. Megbeszéltük, hogy "én" askenázi vagyok - az lennék, ha zsidó volnék -, mert a Földközi-tenger mellõl származó zsidók a szefárdok, s a többiek az askenázik. Csodálkozott, hogy tudtam. Román mama és osztrák apa gyereke, beszéli is mindkét nyelvet, ezen kívül az olaszt és a spanyolt is, az itt kötelezõ három nyelven kívül: héber, arab és angol. így sofõröm hét nyelven beszélt. Elmondta, hogy volt Budapesten, ami egy "very beautiful city", azaz gyönyörû város. Evett gulyást, és halászlét, ami valami csodálatos volt. Témánál voltunk. Kérdeztem ismeri-e a mamaligát (puliszka, románul). Vigyorogva bólogatott, és sajnálkozva mondta, hogy csak az édesanyja csinált, a felesége - aki libanoni - nem tud. Aztán, hogy zsidó szívét megmelengessem, a sóletet dicsértem. Eleinte azt hittem, nem tudja mirõl beszélek, de kiderült, hogy szereti, csak túl nehéz kaja. Haifában elhozott a Shulamit Hotelba. - Tudja-e, honnan a neve? - kérdezte. - Heródes királynak táncolt egy bizonyos Shalome nevû hölgy. A királynak megtetszett a tánc, és amikor a nõ befejezte, azt mondta, hogy egy kívánságát teljesíti. Na, tudja-e mit kért? - nézett rám. - Keresztelõ Szent János fejét - mondtam, és elismerõen bólintott. Ezután zsidó viccel traktált. Sajnos csak angolul érthetõ, és mindössze szójáték, de a barátom nagyot röhögött rajta, hogy ez aztán a jó vicc! Szóval: - Izraelben három nagy város van. Jeruzsálem, Tel Aviv és Haifa. Melyikben mit csinál a zsidó? - Haifában lakik, Tel Avivban játszik, Jeruzsálemben imádkozik. Angolul, hogy a szójáték érthetõ legyen: In Haifa stay, In Tel Aviv play, In Jerusalem pray. Valóban, marha jó vicc... Megmutatta a Morav bevásárlóközpontot, s megjegyezte, hogy a gyerekei szeretnek az ilyenekben hamburgert meg pizzát enni, de õ nem igazán kultiválja. - Szintetikus kaják, még végszükség eseten se megyek be szívesen... - súgtam meg a véleményemet. - Hát ez fantasztikus, ilyet még nem hallottam! Méghogy szintetikus étel! - hahotázott, és azt mondta, hogy ezt mindenkinek elmeséli! Jobb mint egy vicc! A három városnál biztosan kacagtatóbb! Aztán azzal traktált, hogy a kikötõ mellett van egy irdatlan nagy épület. Az a világ legdrágább épülete. Gyémántüzem. A nyers gyémántot felvásárolják szerte a világon, majd feldolgozzák, csiszolják. A világ csiszolt gyémántjainak 70%-a itt készül! Nesze neked Amszterdam, holland - zsidó - gyémántcsiszolók. A haifai taxihiradó szerint évi hárommilliárd dollár a termelése. Hotel Shulamit Nem egy kimondott Hilton. A szobában hideg volt. Még jó, hogy van elektromos fûtés. Lepakoltam, majd elsõ dolgom volt, hogy elmentem, a Morav bevásárlóközpontba. Az ajtóban egy security - de nem kopasz -, belenézett a kis táskámba. Látta, hogy nincs nálam bomba, beengedett. Kerestem egy számítástechnikai üzletet, s vettem a nyomtatóhoz tintakazettát. Megkerestem a polcon, megnéztem, 117 sékelbe került. Ma egy dollár 3,5 sékel. Ez harminckét dollár körüli ár, nem olcsó, mert otthon 4300 forint, azaz huszonkettõ dollár. Viszem a pénztárhoz. A pasas beüti, aztán zavartan fordul hozzám: - Elnézést, uram, rosszul áraztuk, csak 72 sékelbe kerül (húsz dollár hatvan cent, azaz a nemzetközi ár)... Ezt hívják úgy, hogy becsületes kereskedõ. õ volt az elsõ, akivel "üzleti" kapcsolatba kerültem Izraelben. Ide kellett jönnöm, hogy ilyet lássak! Egyébként a pénzük neve "új sékel", mert régi teljesen inflálódott. Ha jól emlékszem, a hetvenes évek végén beszéltek tíz és százezrekben. Míg a bevásárlóközpontba mentem, esett az esõ. Amikor visszaindultam, zuhogott a jég! A sofõröm szerint a Kálvária hegyen ma havazott! Akkor most mondja meg valaki, hol vagyok? Skandináviában, vagy a Közel-Keleten? Vacsora: Csontleves, húsgombóc kapri mártással, csirke provance-i módra sárga vajbabbal és szezámmagos rizzsel, káposztasaláta, kávétorta. (Az ügynökség fizet mindent...) Encsit felhívtam, röviden beszéltünk, inkább holnap is hívom a kártyával. Január 12. Hétfõ, Haifa. Kellemes éjszaka után reggeli elõtt a hallban tébláboltam, amikor telefonon kerestek. Kútba esett Názáret - Hello, chief! - köszöntött a tegnapi taxisofõr. - A kikötésrõl nem tudnak semmit, elmegyünk Názáretbe? - kérdezte. - Sajnos nem tudok. Tegnap teljesen elázott minden ruhám, és nem száradt meg - kellett szomorúan válaszolnom. - Jó, ha ki tudok menni a szállodából a megfázás veszélye nélkül, ha ma délelõtt bejön a hajó. - Tizenegykor hívja az ügynökséget - tette le a kagylót. A reggeli svédasztal volt. Csipegettem: edami és trappista sajtot, brinzát, kapros-, szezámmagos- és natúr túrókrémet, kétféle füstölt halat, kétféle tojássalátát, kávét és narancslevet ittam, s narancs, ananász és grapefruit szeletekkel fejeztem be. Egy kis papírboltban Reggeli után kimentem neszkávét venni, mert amit a szállodában adnak, az gyenge, és kevés. Két képeslapot is vásároltam. Amikor kiderült, hogy külföldi vagyok, a tulaj nem azt kérdezte, hogy hova való vagyok, hanem azt, hogy milyen nyelvet beszélek. - Magyar az anyanyelvem. - Köszönöm - mondta magyarul, s átvette a három sékelt, mert a képeslap itt se olcsó. Majd angolul folytatta: - Nézi a szállodában a magyar tévét? - kérdezte legnagyobb meglepetésemre. - Azt tudjuk fogni, aminek három kék hullám az emblémája. (Nem a logója, ahogy azt ma Magyarországon "mûvelten" mondani kell!) én nézem, bár nem értem. Tegnap is nagyon jó cigányzenét adtak. A zenei mûsorokat mindig megnézem. Látja, itt a program... - mutatta a héber nyelvû újságot. - Az itteni magyarok nagyon szeretik! - mosolygott. A felesége megkérdezte, hogyan mondjuk, hogy kérem, tessék, és akcentus nélkül visszamondta. Hiába, a sémi népeknek kiváló a nyelvérzékük. - Majd kérje meg a portán, hogy állítsák be magának az adót - ajánlotta, amikor elpanaszoltam, hogy nálam nem jön. Carmel center Tizenegy órakor felhívtam az ügynököt. Sajnos nem tudnak a kikötésrõl, mondta, és ezt egyáltalán nem sajnáltam. Délután háromkor kellett újra hívnom. így más program nem lévén, nyakamba vettem a várost. Gyalogoltam egy nagyot. Csodálkoztam magamon, amikor nem a fõutat követtem, hanem egy gyér forgalmú utcába mentem be, de a "tengerész-centrum ösztönöm" nem hagyott cserben. Egyenesen a városközpontba, illetve a Carmel hegyre vitt az út. Onnan lebandukolhattam volna az óvárosba, a tengerpartra, de nem tettem meg. Már fáradt a lábam, így beültem egy sörre, de elõtte kisétáltam a Panoráma center nevû bevásárlóközpont kilátójához, és megtekintettem az M/V Clavigót. Ott áll a horgonyzóhelyen, többedmagával. Lefotóztam a kikötõt, és sajnáltam, hogy nincs itt a kamerám. (Biztosan tudom, ha elhoztam volna, akkor a reptérrõl egyenesen a hajóra mentem volna, s nem lett volna alkalmam városnézésre...) A sör kilenc sékel volt, a busz oda-vissza ugyanannyi, így pénz az ablakban, és edzettem egy kicsit, mert otthon már igen eltunyultam, ellustultam, szükség volt a mozgásra, a sétára. Laza délután Ebéd: tojássaláta, ha reggelrõl is maradt, jó volt. Teljesen vegyes zöldségleves, még olyan izé is volt benne, amit nem ismertem. Utána rántott csirkemell, citromkarikával és petrezselyemmel díszítve, fõtt burgonya, párolt karotta - hogy Szabolcs fiam is értse: sárgarépa - és a reggel megmaradt zöldségekbõl saláta. Desszertnek friss gyümölcs: egy alma, egy mandarinn, és egy paradicsom. Ez utóbbi nem teljesen volt biztos, mindenesetre felhoztam a szobámba, és eltettem délutánra. A színe, formája paradicsom, de a szára nagyon gyanús! A kávét a szobámban szervíroztam, langymeleg csapvízbõl és neszkávéból. Kenyeret nem ettem, és mégis jóllaktam. Ebéd után egy kis pihenés direkt jót tett... Délután háromkor újra telefonáltam az ügynökségre. Este lehet, hogy behozzák a hajót, fél hét felé újra hívjam, volt az ukáz. Ezért egy kicsit belenéztem a fejembe, alvást színleltem, és mivel senki nem ébresztett fel, hogy horkolnék, valószínûleg egészen fél hétig csak úgy tettem, mintha aludnék. De hiába az ukáz, ha a hajó nem kötött ki. így ébredés után, félálmosnak látszva, hiába magyaráztam telefonon egy öreg zsidónak, hogy én vagyok az M/V Clavigo új elsõ tisztje, õt ez a tény marhára nem érdekelte... Nem volt más hátra, hogy újra tárcsázzam a Carmel Shipping Co. számát, s ekkor nem is tévesztettem el. Megtudtam, hogy az éjszaka folyamán lehet, hogy bejön a hajó, de engem minek akkor, késõ éjszaka felébreszteni - nahát, hogy milyen kedves, szimpatikus ez a zsidó fiatalember! - aludjak, s csak reggel megyünk be a kikötõbe. Össze is tegezõdtünk, mert délelõtt megkérdezte a nevem, hogy ne kelljen chiefnek szólítani. Székely István vagyok, mutatkoztam be. Most így köszönt: - Hi, Székely -, azaz: Szevasz Székely. (így legfeljebb a fiamnak köszönnek az osztálytársai, ha olyanjuk van, de nem tettem szóvá...) Vacsora Ezentúl, ha valakinél a reggeli tojássaláta túléli az ebédet is, akkor azt este Nelson salátaként kell elõételnek adni a kedves vendégnek, mint tették ma a Shulamit hotelben. (Ezt hívják házikosztnak: nincs maradék, tessék mindent szépen felzabálni!) Utána minestronét adtak, remélem a déli leves nem éli túl a mai vacsorát. Ezért tûnt délben olyan tökmindentbele levesnek. Miután a mellettem levõ asztalhoz csirkemellet Wien módra hoztak, már tudtam, hogy így hívják étlapilag, amit délben ettem, ezért marhaszeletet kértem. Tuti, hogy mindenki kitalálta, mi volt a köret. Az! Fõtt burgonya petrezselyemmel, és Vichy carrots. Azaz Szabolcs kedvenc, déli maradék sárgarépája. De azért nem olyan szegények ezek a népek, hogy ne tettek volna a tányérra két fõtt, aszalt szilvának látszó, fõtt, aszalt szilvát. Délben az összes salátát felzabáltuk, ezért kénytelenek voltak frisset hozni. Sok volt. Nem tudtam mind megenni. Ezért egy picit gonosz voltam: a maradékra rászórtam egy fél tartónyi fehér borsot. Ha ezt másnak feltálalják...! A desszert reggelirõl maradt, de a hûtõben jól elállt. Gyümölcssalátát kaptam. Vacsora közben érkezett egy tipikus amerikai házaspár. õk is leültek, de elõbb a férfi körbevideózta a helyiséget. Közben elismerõen bólogatott. Kezében a kamerával. Gyönyörû, hullámzós, ingó-lengõ felvételek lesznek. Lefilmezte a pincért, amint az asszonnyal beszélt. A pasas feltette a kérdést, hogy hozzon-e levest. - Yes, please - kérte a termetes hölgyike. - És rántott csirkétkét kér? - Miért, csirkeleves van? Azt hiszem, elég diszkréten röhögtem. Aztán az úr bállította a fényképezõgépét, és megkért, hogy fotózzam le õket. Lehet, hogy több dolguk már nincs is Haifában... Vacsora után telefon Enikõnek. "R" beszélgetést kértem, és õk vállalták. Minõ rendes feleségem van! Azt mondja, hogy ne haragudjak, de nem tudja idejét, mikor aludt ilyen jól! Senki se horkolt a szobában (kapna is, ha másként lenne...!), kényelmesen elfért (ahol én elférek kényelmesen, ott nyilvánvaló, hogy õ se lóg le az ágyról), és szeret. Én is. Esti séta Haifában A beszélgetés után séta... Nagyváros, jó közlekedéssel, jó tájékoztatással. Háromnyelvû feliratok igazítnak útba: héber, arab és angol. és minden táblán rajta: tartsuk tisztán városunkat. Igaz, az üzleteken többnyire héber a felirat, a tulajdonos tetszésére van bízva, kiírja-e angolul? Azt hiszem, kevesebb az angol üzleti felirat, mint Pesten. és láss csudát: mégse akartam a Pierre Cardin üzletben venni a tintakazettát a nyomtatóhoz... Lehet, hogy csak én vagyok ilyen hallatlanul okos, ezt a külföldirõl otthon nem tételezik "felfelé"... Elõször mérges voltam, mert a buszmegállókon csak héber feliratok vannak, így ki tudja, hogy melyik buszra kellene szállnom, ha akarnék? De aztán észrevettem, hogy bizony kétnyelvûek. Mindegyik hátulján ott az angol nyelvû felirat. De ebbe egy kis rufkót vittek: a buszmegállóban levõ esõvédõ tetejére tették. Menetiránnyal szemben, hogy aki érkezik jól láthassa a hébert. A hátoldalán az angol. Tehát ha felmásznék a bódé tetejére, akkor rendesen el tudnám olvasni az angol szöveget is, mert azt lentrõl takarja a tetõ. De mit tegyek, ha a köszvényem nem engedi, hogy felkapaszkodjak? Nem õk a hibásak. Errõl jutott az eszembe (és nem "jut eszembe", szép antimagyarul), hogy mit tartanak (magukról): ha egy zsidó eszes, akkor nagyon okos, de ha buta, akkor borzasztó seggfej. Ezeket a buszmegállós táblákat az utóbbiak találták ki. Ami kóser: mindenki beszéli az angolt (az arabot is, de errõl nem tudok meggyõzõdni). Bárkihez fordulhatok, biztosan jó angolsággal válaszol. Tehát nem úgy, ahogy a született angolok teszik, mert azokat nehezen értem. Még a koldus is beszélte. Tartotta a markát, hiába mondtam, hogy nem értem. - Jó a dollár is - mondta kiváló angolsággal, mert nem tesz faji megkülönböztetést a pénzek között. A portán (jó, tudom, hogy recepció, de a portás a portán dolgozik, ha magyarul beszélünk...) üzenet várt az ügynöktõl: holnap reggel 8-kor itt a taxi értem, bevisznek a hajóra. Január 13. Kedd. Haifa. Ahogy ígérték, reggel 7.30-kor ébresztett a taxis. Alig volt idõm a reggelire, mert most is, vagy tíz percet imádkoztam a tusolónak, de nem sikerült vizet facsarnom belõle. Fürödni meg nem volt kedvem. Behajóztam Gyorsan beértünk, annak ellenére, hogy a kikötõkapunál igen éber volt a rendõr, és nem akart beengedni. A taxisom szerint itt se mindenki okos... Igyekeznünk kellett, mert a hajó tízkor indul, sürgetett a sofõr. A kikötõben már rendben ment minden. Egy csinos hölgy pillanatok alatt kiállította a partralépési engedélyt, és máris mehettem a hajóra. A rakodás éppen állt, mert elromlott a konténerdaru. Az elsõ tiszt, Jan Zych már nagyon várt. Holland állampolgár, egyébként lengyel (valamikori) disszidens. Fél óránk volt az átadás-átvételre, s már ment is. Kicsit kelekótyának látszott, pattanásig feszült idegekkel. A parancsnok, Karel Stambera keresztet vetett, és a homlokára bökve mutatta, hogy Jan semmihez se értett. Karácsony elõtt hazazavarta volna, de nem kapott embert. (Az az ember, akit nem kapott, az én voltam...) Volt tíz percünk, hogy egy kávét együtt megigyunk. Közben azt magyarázta, hogy mekkora tankereken szolgált eddig. Amikor Karel megszabadult tõle, nevetve mondta, hogy amikor behajózott, még ömlesztettáruszállító specialista volt. A rakodással fél egyre végeztek, és kettõkor indultunk. Irány Alexandria, álmaim városa! A szolgálatot 8+4 órában adjuk, azaz én fél kettõtõl fél ötig vagyok délután, és este fél tíztõl reggel fél hatig. így legalább van nyugodt bõ hét órám az alvásra. Az embereket ennyi idõ alatt nem lehet megismerni, de az biztos, hogy a parancsnokra mindenki csak jót mond, és eddig igazolja ezt. Abszolút nyugodt pasas. Prágában lakik, ötvenöt éves, és kevesebb jó foga van mint nekem gyerekem... A hajó majdnem olyan mint a M/V President volt, tehát az a nem szeretem fajta. De azt hiszem, jóval kevésbé lesz fizikailag fárasztó. Nincs raktártakarítás, a két matróz: Fejérváry Gyula és Gracza Károly mindent tudnak, õk intézik a rakodást. Nincs mit ellenõrizni, mert berakás elõtt a zsidók nem adják meg a kontérek súlyát, csak a darabszámot, s rakják, ahogy akarják, csak a kirakási sorrendre ügyelnek. Dávid Pali a gépészünk, Békéscsabán lakik, immáron 15 éve. Elõtte pesti, zuglói lakos volt. Tudja, hol van Jaminaország! A szakács, Tadek (Tadeusz Wardak) jó ember, nagyon tiszta, pedáns, halk szavú, csak a fõzéssel áll egy kicsit hadilábon, de nem lehet mindenki tökéletes, mint pl.: éN. Délben bableves volt vaníliás pudinggal. Slussz... minek második fogás? Azzal csak dolog van, nem? Vacsorára hajszálvékonyra felszeletelte az oldalast, s megsütötte. ízre nem volt rossz, csak túl zsíros lett. Alig ettem. Indulás után azonnal leadtam az elsõ szolgálatomat, a tenger gyenge volt, de döghullámok voltak, meg egy kicsi élõ, majdnem rosszul lettem! Hiába no, a rövid hajó és magas híd kombinációt még most se szeretem! Január 14. Szerda. úton. éjszaka azzal fogadott a barba, hogy E-mail üzenetet kapott a fiától! A hídon levõ Inmarsat-C komputert a tulajdonos bejelntette az Internetre. Majd alkalomadtán használom. Egész éjjel a komputerben barangoltam. Találtam egy jó kártyajátékot, sajnos csak Windows 95 alatt fut. Elég hosszú volt a szolgálat de letelt. Közben kimostam az ágynemûmet is... A kabinom sokkal jobb, mint a M/V Presidenten volt, van egy külön iroda is, igaz, hogy nem a kabinból nyílik. A szófa kényelmes, napközben eldõlésre is alkalmas, nem úgy mint a M/V Humberen volt, vagy a kis német hajón. Este nyolckor érkeztünk Alex elé. Horgonyt dobtunk. Nem tudni, meddig állunk. Tele a rakpart két böhöm nagy hajóval, és vagy hárman várnak elõttünk is. A mai kaja nem volt rossz, ebédre krumplileves, és rizses húss, vacsora rántott löncshús krumplival és egy joghurt(?) Január 15. Csütörtök. Alexandria, horgonyon. éjszaka számítógéppel elkészítettem a rakodási tervet. Jó játék, az elõzõ chief abszolút nem értett hozzá. Azt mondják, hogy a magyar tisztek (az öregek, mint én is vagyok) alig-alig értenek a gépekhez, és ezt elég rossz néven veszik a parancsnokok. Délelõtt, amíg aludtam, bejöttünk a belsõ kikötõbe. Karel egész délután morgolódott, hogy a sok léhûtõ csak cigarettát akar. A M/V Humberen edzett lelkem ezen csak mosolyog. Vacsorakor jött egy telex a Marlowtól (a menedzser cég), és kikérték a parancsnok véleményét az elõzõ elsõ tisztrõl. Ha kérték, hát megkapták. Azt válaszolta, hogy nem alkalmas semmire, nem tud horgonyt dobni, nem ért a stabilitáshoz, nem tudja a hajót ki- és berakni, fogalma sincs semmirõl (ezért is vagyok itt, mert könyörgött, hogy váltsák le). Pedig már meglenne a hajója, a M/V Dutch Sky, olyan, mint a miénk. Éjfélkor kezdtük a kikötést. Nem nagyon változnak, mert háromnegyed tizenegykor szóltak, hogy tíz perc múlva itt a pilot, s háromnegyed éjfélre meg is jött... Január 16. Péntek. Alexandria. A COSCO a hajóbérlõ cég, vörös kínaiak, meg is látszik, hála Istennek, mert többet áll a hajó horgonyon, mint az konténeresnél szokásos. Az ügynökük, egy bizonyos Mohamed. fél éve jött el a Memphistõl. így hallotta hírét kedvenc elõzõ hajómnak, a M/V Humbernek. Valóban igaz a hír, hogy jobban dolgoznak, mint Haifában. Nem kell velük szórakozni, tudják a dolgukat, megy minden, mint a karikacsapás. A két matróz is érti a dolgát. úgy látom, kibírható lesz a két hónap. Ráadásul úgy indultunk el Alexandriából, hogy nem keltettek fel. Mindenki pihenjen annyit, amennyit lehet. Feleslegesen ne dolgozzon senki, ez a parancsnok jelszava. Most a két matróz is pihen. Vacsorára pizza volt, nem is rossz, bár más, mint amit én csinálok. Január 17. Szombat. úton. Késõ délután elromlott az idõ. Az iskenderuni öbölbõl fújt a szél, eléggé szeles zuga ez a Kelet-Földközi-tengernek. Lelassultunk, így csak éjfél után érünk Mersinbe. Január 18. Vasárnap. úton, Mersin. Hajnali négyre fejeztük be a kikötést. A parancsnok kettõkor kelt, és négykor elküldött aludni, majd korábban kezdek. Igaz, hogy nem volt dolgom, mert az ügynökséget várta, a kirakást csak reggel nyolckor kezdték. Fejérváry Gyula mondott egy viccet: Két kalóz találkozik - Hogy érzed magad? - kérdezi az egyik. - Nagyon jól - a válasz. - Hogy lehet, hiszen a fél lábad hiányzik! - Egy csatában ellõtték, de elsõ osztályú falábat csináltak a fiúk, begyakoroltam, szinte nem is hiányzik. Mondom, jól vagyok. - De hát a fél kezed is hiányzik! - Persze, elvesztettem egy csetepatéban. De a fiúk csináltak egy fémkampót, begyakoroltam, és már jobban használom, mint más a kezét. Szóval remekül érzem magam... - De a fél szemed is hiányzik. - Az úgy történt, hogy láttam egy sirályt, felnéztem, és az a dög leszarta a szemem... - De attól nem kellett volna fél szemedre megvakulnod... - Akkor még nem gyakoroltam be a kampót... Karel megnyugodott Ugyanis mint már említettem, eddig nem volt egy nyugodt perce se, mert állandóan aggódott az elõzõ chief miatt. Nemes egyszerûséggel "Admiral"-nak hívja. Délután egykor ébredtem, Karel kint volt Juszuffal, a Megaship emberével. Ebédelni mentek, na ez az, amit nemigen tehetek meg ezen a hajón. (Majd ha parancsnok leszek!) A rakodással délelõtt volt egy kis gond, ugyanis a konténereket a kikötõ legkülönbözõbb részeirõl kellett összeszedni, de délután már ment minden, mint a karikacsapás. Bejött a barba is, és hozott mindenkinek egy adag kebabot. Eltettem vacsorára, és akkor ettem meg. Ilyet még nem láttam, hogy hártyavékony tásztába göngyölték volna. Kaptunk hozzá salátát is, fenséges volt. Egy kicsit nyomás alatt volt, amikor visszajött. Idõnként hóna alá kapta Juszufot, és elmondta, hogy az Admiral hazament, most már nyugi van, most kipihenheti magát, mert van egy új chefje. Ennek örömére mindig megbontott egy Efes sört, megkínált, és mindig beleivott az enyémbe is. Indulás után tudtuk, hogy merre kóborolt a hajón, mert mindenütt otthagyott egy-egy bontott doboz sört. Manõverezünk Annak ellenére, hogy a lába idõnként meg-megrogyott, ötkor felhívta a pilotállomást, hogy elmegy egyedül. Igaz, hogy nem kapott engedélyt, így vártunk vagy fél órát, de aztán a pilot a partról nézte a manõvert, de nem szállt fel. Látszik, hogy a vérében van a szakma, lazán, de tökéletesen megcsinálta, igaz, a helyzet nem is volt különösebben nehéz. Amint megfordult, átadta a hajót, hogy innen vigyem ki a kikötõbõl. - Elvégre megvan a parancsnoki papírod, István! Gyakorolj, mielõtt hajót kapsz - mondta. Istvánnak hív, az elsõ pillanattól kezdve, és ez azt mutatta, hogy normális pasas. Indulás után bekaptam a vacsorát, majd felmentem, hogy leváltsam. Hajnali kettõ óta volt fent. Elmagyarázta, hogy milyen táviratot adjak le, majd boldogan elvonult. - Most már nyugodtan alhatok! - vigyorgott a két szem fogával (mindkettõ lötyög). Január 19. Hétfõ. úton. Négyig voltam szolgálatban (hattól). Délután az én szolgálatom alatt érkeztünk meg Haifába. öt nap kellett hozzá, hogy megcsináljuk a három kikötõs kanyart. Ha így megy, akkor még van legalább tizenkettõ utam... Horgonydobás után beszélgettünk Karellal. Arról, hogy mikor hagyta abba a szocialista típusú hajózást, az én hajóimról, meg minden... Közben vártuk, hogy jelentkezzen az olajos bárka, mert veszünk 100 tonna gázolajat. Meddig tudnék belõle autózni! éjfélkor hívott a kikötõ, hogy sikerült az éjszakai mûszakba besuvasztani a hajót. Hát nem a legjobb hír, fent lehetek egész éjjel... Igaz nemcsak én, hanem a srácok is. Kapnak kötözési pénzt, így õk készítik elõ a konténer kötözõanyagokat. Indulás után majd alszanak. Nem könnyû nekik se... Január 20. Kedd. Haifa. Egykor kezdtünk kirakni. Megkaptuk a menetrendet, a következõ úton minden kikötõ lesz, tehát Port Saidba is megyünk. Lev Tolsztoj Nem a nagy íróról van szó, hanem csak a róla elnevezett személyhajóról. Valamikor szovjet lobogó lengett az árbocán, ma ukrán. Ma kikötött. Nem érkezett messzirõl, csak a horgonyzóhelyrõl. Minden két héten egyszer kikötik, visznek a hajóra egy kis gázolajat, néhány zsák krumplit, aztán mehet vissza kikötõ elé. A személyzet várja a következõ kikötést, vagy azt, hogy megkapják a pénzüket. Ugyanis az ukrán társaság nem tud fizetni. Hat hónapja senki se kapott vasat se a legénységbõl. Nem volt szerencséje a hajóstársaságnak, mert amikor ideérkeztek turistákkal, bejött az ITF - a Nemzetközi Tengerész Szakszervezet - helyi képviselõje, és letartóztatták a hajót. Valaki a legénységbõl panaszt emelt az elmaradt fizetés miatt, és ez lett a következménye. Amíg meg nem kapják a bérüket, a hajót lefoglalta a hatóság. Ez a szokásos nemzetközi eljárás, ha a tulajdonos nem fizet. Immár fél éve itt a hajó, mert az ukránok fizetésképtelenek. Kíváncsi vagyok, meddig látjuk a hajót Haifa elõtt? Sakal Zuhogó esõben kezdték reggel a berakást. Soha nem gondoltam, hogy ennyi víz képes esni a földre. Délben elõbújtam, és a barba azonnal ment Judithoz. Megnyugodtak a matrózok is, mert megjött a Sakal, és elnézést kért a múlt vasárnap miatt. Történt ugyanis, hogy a beszállásomkor Karcsi kiment a Free Shopba - ez hallgat a szépencsengõ Sakal névre -, és vett némi cigarettát és italt. Vásárláskor nem adják ki, hanem indulás elõtt fél órával behozzák a hajóra. (Hogy ne lehessen üzletelni vele - pedig lehet, ezt ma hajnalban tudtam meg). Tehát múlt kedden nem érkezett meg az árú. Szentségeltek, sopánkodtak, de mit lehetett tenni? Elmentünk cigi és pia nélkül. Ma délelõtt aztán Karcsi kiment, és nagy elnézéseket kértek tõle, s behozták a holmit. A barba egy kissé túlzottan elengedte magát. Délben kiment a szakáccsal, és fél ötkor kissé illuminált állapotban jött be. Illetve tántorgott. Ha még számba vesszük, hogy a járónál hanyatt esett, és egy kicsit összetörte a kezét, akkor elmondhatjuk, hogy sikeresen kiengedett. Csak azért jött be, hogy megnézze, hogyan áll a rakodás. Még fél óra kellett, hogy befejezzük. Azzal ment vissza Judit kocsmájába, hogy legfeljebb húsz percig marad. Naná, hogy háromnegyed hatkor Shai, az ügynök ment érte kocsival, s behozta, mert hatra vártuk a pilotot. Megjött, kihozta a hajót, az indulási telexet leadta háromszor, mert összevissza verte a billentyûket, aztán elment csicsikálni. Még az a jó, hogy ilyenkor állatira vigyorog, s nem agresszív. és ami a fõ, ha mondok valamit, azt fel tudja dolgozni, és késõbb is emlékszik rá... Január 21. Szerda. Haifa, úton. Eléggé hosszú szolgálatot adtam, mert tegnap déltõl ma hajnali háromig voltam egyfolytában. úgy búcsúztunk a hídon Karellal, hogy viszlát Port Saidban. Ez itt így megy: egyik városból a másikba átalusszuk az utat... Haifában vettek három üveg Smirnoff vodkát, a szakács jócskán megkóstolta, s az lett az eredménye, hogy kinevezte vacsorakészítõ mesternek Gyulát. Aki szintén megkóstolt legalább egy üveggel az imént említett italból. így estére körömpörkölt lesz. A vacsora fél hatkor van, s amikor háromnegyed háromkor lejöttem a hídról egy kávéra, még azzal küszködött, hogy szõrtelenítse a körmöket. Kérdeztem, minek kínlódott, miért nem használt depilátort? Elküldött a francba. Segítettem felvágni az anyagot, és nekiállt fõzni. Január 22. Csütörtök. Port Said, horgonyon. Most fordult elõ elõször, hogy a pihenõidõmben volt a kikötési manõver, így fél tizenegykor ébresztettek. A rakodással fél kettõkor végeztünk, s elmehettem pihenni, mert fél hatkor jönnék, s a barbának úgyis fent kell lennie fél négyig. Vettem egy papucsot, mert a hajón az a szokás, ha valaki bejön a deckrõl, az leveszi a cipõjét - szõnyegpadló van mindenütt. Tadek az alkusz A szakács kabinja olyan, mint egy bazár. Mindenütt vásárol, van szfinxfeje, réztányérja, hétágú gyertyatartója, vízipipája, bronz vázája... Ma is elemében volt. Négy árus rakta ki a bazárját kikötés után a fedélzeten. Egyik, aki trikót, gatyát, papucsot árult, a másik originált lopott mûszaki cikkeket: kézi fúrógépeket, számológépet, elemlámpát, konyhai késkészletet, vekkert - aki volt otthon kínai piacon tudja, hogy milyen márkás cikkeket árulnak. Tadek nagy alkuba kezdett. Elõször késekre hajtott, aztán két réztányért megvett, de a késõbb érkezõ bõrösnél is felpróbált egy övtáskát, megnézett egy retikült. Nem költött sokat, száz márkával megúszta. Két konténer kell a csomagjainak, majd ha hazamegy... Azt mondja, otthon mindent elad, mert a szomszédja keleti dísztárgyakat árul, s vevõ a holmijaira. Legyen... Az ebédre már nem maradt elég ideje, így a pörköltet odakozmálta. Január 23. Péntek. úton, Alexandria. Tizenegykor kikötöttünk, és utána a barba elküldött pihenni. A rakodást jó sokáig elhúzták, éjfél elõtt lettünk kész. Vártuk a pilotot, de csak nem érkezett meg. Mohamed, az ügynök jött helyette, és azzal örvendeztetett meg, hogy reggelnél elõbb nem mehetünk. A kikötõt lezárták két okból is: az elsõ a viharos idõ, a másik, hogy a bejáratnál két hajó összeütközött. így nekünk békés éjszaka jutott, csak aludni nem lehetett, mert figyelni kellett rádión a Port Controlt, ha hívnak, indulhassunk. De ez csak reggel lehet legkorábban, ám ez nekem teljes éjszakai fentlétet jelent. Január 24. Szombat. Alexandria. Dühöng a vihar, így továbbra is a kikötõben állunk. Az összeütközött hajók biztonságban vannak, nem esett komoly kár. Kaptunk egy telexet, hogy Mersinbe nem megyünk, a következõ kikötõk: Alexandria - Haifa - Mersin - Haifa - Alexandria - Haifa. Amit ma csináltam, azért már érdemes volt lejönnöm. Végigkurkásztam a komputert, és kimásoltam egy csomó dolgot, fõleg olyanokat, amire minden hajón szükség van. ûrlapok, listák, jelentések, stb. Január 26. Hétfõ. úton, Haifa. Rendben megérkeztünk. Kezdenek itt is olyanok lenni mint az arabok. A mooringman (aki kikötéskor a kötelet a parton bakra helyezi), cigit kunyerál, a vontatós is. éjszaka elrendeztem az elsõ levelet, ma odaadtam a barbának, akinek így ki kellett mennie Judithoz. Azt mondja, a Carmelhez címzett levelek nem mindig érkeznek meg. Jól nézek akkor ki! Bombariadó Na nem olyan, mint a Móriczban, a fiam sulijában szokott lenni. Szokásos eljárás. Megjönnek a búvárok, aláírom a papírjukat, és lemerülnek, végignézik a hajót a víz alatt, nincs-e rajtunk bomba. Ezt itt minden kikötéskor megteszik, amióta arabok fel akartak robbantani egy hajót, és az izraeli hadsereg megtalálta, majd hatástalanította a fenékre szerelt pokolgépet ... érkezéskor megjött a shipi, behozta a cigarettát, és kaptunk egy-egy apró reklám elemlámpát. Legalább nem kell vennem, mert régóta fájt a fogam egyre. éjszaka a hídon jó szolgálatot tesz. Nini, szalámi! Este tízkor egy taxi állt meg a járónál. Biztos voltam benne, hogy a parancsnok jött meg. Behúzódtam a felépítmény mögé, hogy ne lássam, ha megint felbukik. De most egyenes tartással jött, csak a korlát szélét súrolta, mindkét oldalon. Kezében egy pohár whisky szódával - az ereje rég elment -, és megérdeklõdte, hogy meddig maradhat kint. - Két hónapig nem tudtam kijárni Haifában, Pista! De még menetben is sokszor fent kellett lennem az Admirallal, mert teljesen megbízhatatlan volt - mondta, szélesen vigyorogva. Beszélgettünk, és egyszer váratlanul kihúzott a nadrágzsebébõl egy apró csomagot. Nylonba volt csomagolva. Csodálkozva forgatja. - Vajon mi lehet? - vigyorgott. Belõle egy papírba tekert valami esett ki. Kibontotta, vagy negyed kiló szeletelt szalámi volt benne. Meghökkent, megvonta a vállát, aztán megkínált. Nem az igazi, de meg lehetett enni. Viszont a szalámi gonosz volt. Beletörött a barba foga... Szó szerint. Három, eléggé vézna metszõfoga már lötyögött, és egy szelet szalámi után mind a hármat kikotorta a szájából. Most csoda szépen mosolyog. Mint a vénasszonyok... és eltakarja száját, mint a szégyenlõs bakfisok... Január 27. Kedd. úton, Mersin. Szokás szerint az Iskenderuni-öbölbõl erõs szél fújt, így egy kicsit késõbb érkeztünk, mint számítottuk. Azonnal elkezdtük a kirakást. A parancsnok éjfél körül ment el feküdni. Nem gyõzte kivárni, hogy Juszuf visszajöjjön a beígért kebabbal és rakival (ánizspálinka). Január 28. Szerda. Mersin, úton. én viszont azonnal magamba toltam, amint megérkezett. Hajnalban vettem észre, hogy egy táviratom jött Balogh Zsolttól. Encsike üzent, hogy András öcsém többször próbált már hívni, de nem sikerült. Otthon megbeszéltük, hogy a szombat déli élelmiszer magazinba csinál velem egy riportot, valószínûleg ezért keres. Megadtam a számot, de nem tudtam mit kitalálni, hogy mikor hívjon. Korai vendég éjjel háromkor kedves vendégünk volt: bejött a kikötõparancsnokságról egy szépen dekorált figura - nem beszélt angolul! - és ellenõrzést tartott. Karel kimondhatatlanul örült, hogy két órai alvás után felkelhetett. A török belekötött a Tûzvédelmi tervbe, mert nem volt rajta a Clavigo név. - Sebaj - mondta a barba -, két perc és ráírom. - Nem úgy van az captain! - ellenkezett. - Ezt hivatalos ellenõrnek kell egyeztetnie a hajó terveivel, és csak õ írhatja rá. Nem is bürokratikus eljárás. Elrendelte, hogy az összes mentõgyûrût ki kell cserélni, mert a kapaszkodó kötelek foszladoznak (igaza van). Ezután a személyzeti listába kötött bele, mert a gépészünk nem matrózként van feltüntetve. Ugyanis a hajóokmányok szerint négy matróz kell a hajóra, és nekünk csak három van, a szakácsot is beleértve (minõ borzalom!). A rakodás reggel tízre lett csak kész, pedig hajnali háromra ígérték. Délutánra elromlott az idõ, természetesen mindig szembõl jönnek a hullámok, akármerre is megyünk. Huszonnégy órája is szembõl kaptuk, mostanra megfordult, hogy megint elõlrõl jöhessen. Január 29. Csütörtök. úton, Haifa. Kimondott vihar lett hajnalra. Visszafogta a hajót, és csak délre érkeztünk. Egész délután a horgonyzóhelyen lityegtünk, a szél idõnként viharossá fokozódott, egyszer õrült felhõszakadás is volt. ötkor kötöttünk ki. Parttól elfújó szél van, így állandóan "stigózunk", azaz a hajó elõre-hátra csúszkál, hol eljön a rakparttól, hol nekiütõdik, s idõnként felemelkedik, majd lesüllyed, ahogy a hullámok jönnek. Nem biztonságos rakpart, ilyen rossz idõben. Amennyi kötelet tudtunk, azt mind kiadtuk. Hátul öt, elõl négy tartja hajót. Reméljük nem szakadnak el. Megpróbáltak rakodni, de a darus nem tudta megfogni a konténert jó negyed óráig. Akkor abbahagyták, és elmentek. Talán holnap reggel jobbra fordul az idõ... Január 31. Szombat, úton. Megjavult az idõ, szépen süt a nap, kellemes az utunk, holnap hajnalban érkezhetünk. FEBRUÁR Február 1. Vasárnap, úton, Alexandria. Hajnali kettõkor érkeztünk, a külsõ horgonyzóhelyen álltunk meg. Délután bejöttünk a belsõre. Azt tudtuk, hogy Alexandriában, és egész Egyiptomban dühöng a korrupció, de ilyennel még nem találkoztam: Az, hogy mindenkinek cigarettát kell adni, az megszokott. Kap a két pilot, a pilotcsónakok, a vontatósok, a katonaság, a rendõrség, a vám, az egészségügyiek, a darus, a munkavezetõ. ám ma, amikor bejöttünk a Port Control toronyból így búcsúzott a diszpécser: - Captain, ha van valami ajándék a számomra, adja a pilotnak. Az ajándékon természetesen legalább egy karton Marlborót kell érteni. Gudrun, a katona Elkezdtem valamit írni, a fenti címmel. Fogalmam sincs, milyen terjedelmû lesz, eddig tíz oldallal vagyok kész. Azt hiszem az alapötlet nagyon jó. Játszottam a komputeren, és akkor jutott az eszembe a téma. Egy kommandós egy Feladat teljesítésére indul, s váratlanul egy kisfiú kerül a közelébe. A katona már többször megkísérelte a Feladat végrehajtását, de eddig sikertelenül. Most a gyerek segítségével sikerül teljesíteni a küldetést. A poént nem lövöm le... Február 3. Kedd, úton, Haifa. Estére megérkeztünk. Azonnal kimentem telefonálni. Encsike már nagyon várta a hívásomat. Elmondtam, hogy nagyon jól érzem magam a hajón, ennek valóban szívbõl örült. Otthon minden rendben, Szabolcs egyedül adott be drámapályázatot, de mindenki "el volt ájulva", hogy milyen teljesítmény volt egy tizennégy és fél éves gyerektõl! Február 4. Szerda, Haifa, úton, Este tizenegykor bekapcsoltam a Kossuth Rádiót. Szörnyû híreket mondott. Valamit hallottam már Haifában is... Háborús veszély Irak újra háborúra készül. Vegyi és biológiai fegyverekkel fenyegeti az Egyesült államokat és a szövetségeseit. Bill Clinton kijelentette, hogy van elég hatékony fegyvere, s nem vet be nukleáris fegyvert Irak ellen. Nagy nemzetközi diplomáciai akció kezdõdött. Tony Blair tárgyalt Jelcinnel, mielõtt Clintonnal beszélne. Jézusom, mi lesz Izraelben? Ez az õrült vadállat, Szaddam Husszein elsõ célpontja Izrael lesz! és ha vegyi, vagy biológiai fegyvert vet be, akkor nem tudom, hogy mi lesz velünk, ha akkor Haifában leszünk. Február 5. Csütörtök, úton, Alexandria. Jöttünk, megjöttünk, horgonyra álltunk. írom a könyvet. úgy látom, regény lesz belõle. Már harminc oldal körül járok. Február 8. Vasárnap, úton, Haifa. Hajnalban érkeztünk, 11-kor kikötöttünk. A barba kiment Judithoz, így tíztõl folyamatosan fent voltam. Shai, az ügynök megadta a rakományt, 2000 tonnát veszünk fel. Megcsináltam a rakodási tervet, és beraktuk a hajót. Akkor derült ki, hogy hetven centit orra bukunk. A ballasztolás után! Kinyomtam a Fore Peak (orr) tankot, a kettest, a hármas szárnytankokat, és megtöltöttem a hatos magastankokat, és ezzel se tudtam kiegyenesíteni. Ez jellemzõ rájuk, hogy a megadott súlyok nem mérvadóak, illetve úgy rakják a hajót, ahogyan akarják. Február 9. Hétfõ, Haifa, úton. Indulás elõtt jött Shai, hogy baj van: a rakományszámláló komputere elromlott, így nem tudják megadni a konténerek elhelyezkedését. Amikor berakják a hajót, egy pasas a hajó mellett lebzsel, és beüti egy kis adatgyûjtõ, hordozható komputerbe a konténer számát, és elhelyezkedését. Amint kész a berakás, ezt csatlakoztatják a nagy géphez, és azonnal ki tudják nyomtatni a rakodási adatokat. Kérdezzem meg a barbát, vállalja-e a papírok nélkül az indulást, mert egyébként csak délelõtt indulhatunk. Karelba alig lehetett lelket verni. Reggel hattól fent volt, délután alvás helyett Juditozott, háromnegyed éjfélkor elaludt. Háromszor nyomtam neki a riasztót, aztán tíz percig üvöltöttem a kabinajtóban, végül Shai bement, és lelket vert belé. Természetesen elvállalta az indulást, a stabilitás oké, mondta. Shai a kezébe nyomta a konténerek jegyzékét. Elindultunk. Javított GM: 39 cm... Biztonság kedvéért megcsináltam a stabilitási számítást. Kiderült, hogy nem kettõezer tonna, hanem 2803 van bennünk. Ehhez a rakománysúlyhoz szükség lenne azokra a tankokra is, amiket ki kellett üríteni, hogy ne legyünk annyira orra bukva. (A plusz súlyt elõre rakhatták). Erre a barba azonnal felébredt, magához tért, és elkezdett "aggódni". Ugyanis a stabilitásunk igen gyenge lábakon állt. A javított GM 39 cm, a kötelezõ minimum: 37. Ez azt jelenti, hogy a stabilitás határán vagyunk. A szélnyomásra megengedett dõlésszög 12,3°, ha a dinamikus dõlés összeadódik a szélnyomással, felborulunk. Karel felhívta Shait, és úgy leteremtette, hogy csak hápogni tudott. Egyszerûen átvert a ravasz askenázi, valószínûleg egyáltalán nincs tisztában azzal, hogy hat ember életét kockáztatja...Vagy másfél órán keresztül dühöngött a parancsnok, aztán elment aludni. Nem mondom, bennem volt, és van még most is a frász... Ha Isten segítségével megérkezünk Alexba, csak akkor tudunk mindketten megnyugodni. Zárójelben: ha Karel jobban odafigyel (mondjuk nem Juditoz), akkor indulás elõtt észbe kaphatott volna, s akkor a Carmel viszi el a balhét, mert kirakhattunk volna vagy tíz konténert a fedélzetrõl a második sorból, s nincs semmi baj... Február 10. Kedd, úton, Alexandria. Isten segítségével szerencsésen megérkeztünk. Ugyanis ha elkapjuk a vihart, ami a kikötés után kitört, akkor nem tudom, mi történt volna a hajóval... Kiraktunk, beraktunk, és nem jöttünk el. Ugyanis a kikötõt lezárták a rossz idõ miatt. így volt egy nyugodt éjszakánk. Beszélgettünk Karellal Mi másról, mint a kajákról? Nem volt még nálunk, de a magyar ételeket imádja. Amikor a paprikás krumpliról beszélt, elborult a tekintete, és csak úgy cuppogott. Sajnos nem tudok csinálni, mert leginkább az igazi jó magyar kolbászt hiányolja belõle, és azzal itt senki se szolgálhat. Ismeri a kolozsvári káposztát, és él-hal a jó magyar pörköltért. A halászlét is szereti. Elmeséltem, milyen krumplis tarhonyát tud csinálni Sári néni, és kijelentette, hogy szereti. - Ettél már? - kérdeztem csodálkozva. - Nem, de érzem az ízét a számban, ahogy elmondtad, csak jó lehet...! Azt hittem, a kocsonyával újat mondok, de kiderült, hogy a csehek is készítik... Arra gondoltam, meg kéne hívni, és megtanítanám ezekre a finomságokra, de mintegy megelõzendõ, elmondta, hogy két hónapot lesz csak otthon, és fogsort kell csináltatnia - rá is fér! -, aztán ki kell mennie Lengyelországba, és különbözõ bizonyítványokat megszerezni - amiket a cseheknél nem kértek, de a Marlow megköveteli: tûzoltó, egészségügyi, túlélési jármûvezetõi, biztonságtechnikai bizonyítványok. Hát, lesz vagy ezer dollár... Február 14. Szombat, úton, Alexandria. Megérkeztünk, kiraktak, beraktak, elmentünk... Nem jött üzenet Csabától... Hallgattam a 22.00 órás híreket a Kossuthon. Döbrentei Kornél kapta az idén a Balassi emlékkardot. A költõ nevét viselõ társaság ítéli oda minden évben annak, aki XIIV. századi poéta eszmeiségének folytatója. Február 16. Hétfõ, úton, Mersin. Délután ötkor álltunk rakpart mellé. A Megaship helyett most új ügynökségünk van, a Barko Shipping Cpt. Barud volt az izmiri székhelyû Megaship helyi kirendeltségének vezetõje, és most csinált egy új ügynökséget. A Cosco hajókat magával hozta, késõbb biztosan dolgozik majd más társaságnak is. Ali neki dolgozik, de Juszuf helyett egy ismeretlen fiatalember, bizonyos Metim jött. Mivel Alitól nem vált meg, ezért érkezéskor megkaptuk az "ekmek"-et, a friss, ropogós török kenyeret, aminél nincs jobb sehol a világon. Mindenféle ócska, francia kenyér elbújhat mellette! Hamarosan megjött a kebabunk is, mert Ali egy igen lelkiismeretes fiatalember. Amíg a vizsgálat tartott Metim szerényen meghúzta magát. Utána figyelmesen hallgatta Cpt. Barud magyarázatát, s kijött hozzám beszélgetni a fedélzetre. Szegény nagyon be volt tojva, most végzett az Izmiri Tengerészeti Fõiskolán tengeri szállítás szakon, mindent tud elméletben, de semmit nem látott még a gyakorlatban. Tele volt kérdésekkel, olyanokkal, amiért nem kellene aggódnia, de egyszer mindenki volt kezdõ, és én mindig jóindulattal viseltettem irántuk. Talán azért is, mert én nem mertem kérdezni, bíztattam, hogy hozzám nyugodtan jöhet, ha valamire kíváncsi. Az elsõ kérdése ez volt: - Az iskolában tanultuk, hogy a Sailing Reportban (indulási jelentés) be kell írnom a hajó merülését, de honnan a fenébõl tudom majd? - én mondom meg, ha befejeztük a berakást - nyugtattam meg. Irtó lelkiismeretesen csinálta a dolgát, egész este kint didergett a raktár mellett (plusz tíz fok van, ami itt kemény télnek számít), pedig vagy egy órát kellett várni, mire az öt darab konténert a kikötõ összeszedte! Középkori baksisrendszer Cpt. Barud - szimpatikus, negyven körüli férfi - mesélte, hogyan alapította az ügynökséget: - Százezer dollár kenõpénzt kellett kifizetnem, mire az összes hivatalos iratot be tudtam szerezni. Ez nálunk, Törökországban, teljesen legális, az élet minden területén ezt csinálják. Egy példa: a kikötõkapitányi beosztásért 100-120 ezer dollárt kell letenni az illetékes hivatalban. Ezért két évig harácsolhat. - De mit tud bezsebelni, és kitõl? Barud efendi csak mosolygott. - Uram, bejön egy hajó, a kikötésért a nagyságtól függõen 50-200 dollár baksist ad az ügynökség. Ezután a hajóról elviszik az okmányokat, ez megint ötven dollár. Persze csak akkor, ha minden rendben van. Ha valami hiányosság adódik, akkor 50-tõl akár 10 ezer dollárig is felmehet a kenõpénz, attól függõen, mit kell elintézni. Ha nem fizetek, akkor a hajó nem mehet el... Aztán itt vannak az arab hajók. Régebben velük dolgoztam. Kicsik, és mindenféle papír nélkül járnak. A tiszteknek nincs semmi képesítõ bizonyítványuk, még a parancsnoknak se. így aztán ezekért elég jelentõs összegeket kell letennem. - De akkor miért szállítanak ezekkel a hajókkal? - kérdezte Karel teli szájjal nevetve, mert ezt nem lehet röhögés nélkül kibírni. - Nézze captain. Ha elszállítok egy tonna árut Tunéziába, az kb. negyven dollár tonnánként egy legális hajóval. Egy ilyen kis trabakuli elviszi 12-14 dollárét tonnáját! Hát persze, hogy ezt rakom meg, mert még így is megéri. Aztán ott van a Vámhivatal (Büyük Gümrük Müdürlügü a török neve). Egy vámhivatalnok kb. 50 ezer dollárnak megfelelõ összegért kapja meg a hivatalt. Persze, hogy kemények, és szigorúak, ahol tudnak büntetnek, és persze minden elintézéséért baksis jár nekik is. Láttam is, amikor Ali elõvett vagy fél kiló török pénzt, és kivette a vámosoknak járó baksist, amit azért kaptak, mert "minden oké". Szemléltetõ oktatást is kaptunk a rendszerrõl. A berakás az Istennek se akart haladni. öczan Barud mindenáron el akart küldeni minket éjfél elõtt. Ugyanis éjfélkor van váltás a pilot állomáson (értünk ötven dollárt kap a pilot személyesen, amiért behoz!), a Kikötõkapitányságon is ekkor kezd az éjszakai mûszak, és az új melósok is akkor érkeznek. - Ha nem akarok mindenkit újra megkenni, akkor éjfél elõtt el kell a hajónak indulni! - magyarázta az ügynök. - így most elmegyek, és megkenem a konténereket összegyûjtõ darust, hogy tizenegyre fejezze be a munkát. Kis idõ múlva megjött az öt konténer. - Hatmillió lírát adtam, ez mindössze harminc dollár, és megcsinálták - dörzsölte a kezét elégedetten. - Pilot nem jön, így azonnal indulhatnak. - Kétszáz dollár, ha már itt ez a rendszer... - tartotta Karel a markát nevetve. Indulás után küldtem faxot a Rádióba, András öcsémnek. Február 17. Kedd, úton. Mentünk, 21.10-kor megérkeztünk, horgonyra álltunk. Az M/V Emili Borchard, egy német konténeres hajó megelõzött, negyed órával elõttünk érkezett, így õk bementek, mi kint maradtunk. Egyébként ezzel a hajóval hol Alexandriában, hol Mersinben találkozunk. Csõtörés... Este néztem az izraeli híradót mert a Kossuth most nem fogható, és az iraki hírek mindenkit izgatnak. A belföldi hírekben mondták, hogy eltört egy olajvezeték, és több mint hetvenezer liter gázolaj ömlött a tengerbe. A hajón is éreztük a szagát, mert itt, Haifa mellett, Quishon kikötõjénél történt. Egy jó kétszáz milliméteres csõ tört el. Mutatták, teljesen szét volt rohadva, egy jó méteres szakaszon teljesen szétrobbant a nyomástól. A szokásos képek következtek: habanyaggal tisztítják a vizet, olajos madarak, halak... Február 18. Szerda, Haifa. Este hatkor álltunk part mellé. Nem értettük, hogy mi történt, mert az M/V Borchard már egykor befejezte a berakást, és indulásra készen volt. Otthoni hívás Fél kettõkor csörgött a telefon. Bejelentkeztem, s a legnagyobb meglepetésemre egy hölgy magyarul szólt hozzám. - A Magyar Rádiótól beszélek, kapcsolom Takács Andrást. Megörültem, már azt hittem, hogy nem hív, de fél órával a beszélgetés elõtt kapta meg a faxot, amit a Rádióba küldtem. Addig felhívtam a kikötõt, de nem tudtak semmit mondani a kikötésrõl. Nem értettem, hogy mi történt, mert a Borchard már régen indulásra kész, és csak nem jött ki... András újra hívott, és mintegy hat nyolc percet beszélgettünk. A hajóról, a kosztról, lévén a mûsora élelmiszer Magazin. Március elsõ szombatján kerül adásba. Természetesen faxot küldtem Kalicz Andrisnak, hogy mondja be az Ortmann Rádióba, adja hírül akit érdekelhet. Encsinek is üzentem, hogy hívjon fel. A kikötéskor természetesen nem az ügynök várt, hanem áron, a Layam Shipschandler embere. Na, ja! Ha üzletrõl van szó... Áron híre Még messze voltunk, amikor kiabálni kezdett: - Hallották mi történt a kikötõben? Hát honnan hallottuk volna. Amint kikötöttünk, a partról újságolta: - Azért volt a kikötõ lezárva 13.00 órától, mert baleset történt. A M/V ZIM Adriához búvárok érkeztek. (A ZIM az Izraeli állami Hajózási Társaság, sok óriási konténeres hajója van, ez is ilyen.) A szokásos rutinellenõrzést tartották. A parancsnok aláírta a papírt, ám a beosztottaknak nem szólt. A gépészek nem tudtak a dologról, és miután a hajó turbinás, nem értették, miért áll a hajócsavar. Elindították. Az egyik búvár, amelyik távolabb volt, az megmenekült, de a társát szétaprította a propeller. A tv is mutatta a híradóban a hajót, akkor érkeztek, amikor a rendõrség elvitte megbilincselve a parancsnokot. Azt mondják a srácok, hogy még mosolygott is... Annyit tudni kell, hogy a turbinás hajóknál a hajócsavar állandóan jár, még akkor is ha ki van kötve. Útravaló az apámtól... Miután a barba indulásig fent volt, ezért felajánlottam, hogy nyolcig maradok. és milyen szerencse, hogy elvállaltam a hosszúra nyúlt szolgálatot. Reggel fél hét után öt perccel - otthon egy órával kevesebb van - , ha recsegve is, ha alig hallhatóan is, hallottam apa útravalóját amit a félévi bizonyítványok kapcsán írt! Kemény, viharos idõnk van. Február 21. Szombat, Mersin, úton, Hajnalban behozott capt. Barud tizenkét kiló báránycombot, és tizenöt kiló faszenet. így jó párszor rendezhetünk ökörsütést, faszénen sütjük meg a pácolt husikát... Tizenöt dollár volt kilója, nem mondom, szép ár, még akkor is, ha kicsontozott combokat hoztak, felszeletelve. Szép az idõ, megyünk Haifába. Február 23. Hétfõ, Haifa, úton. Fél egykor nem akartam hinni a szememnek: Karel fehér ingben, nyakkendõben jött meg, szélesen vigyorgott, és kicsit se tántorgott. - Koncerten voltam, Pista! - mondta. - Juditot és három barátnõjét kísértem el, volt egy felesleges jegyük. A Haifai szimfonikusok játszottak, mit mondjak, csodálatos volt! Délben leváltottam, mert négykor indultunk, és manõver elõtt elküldött aludni. Egy kicsit napoztam, igaz csak percekrõl volt szó, de akkor is, szép az idõ. Február 24. Kedd, úton, Alexandria. éjfél után egészen jól jött a Kossuth. Reméljük, hogy megússza a világ egy újabb háború nélkül ezt a konfliktust is. (Nem az irakiak jóvoltából...!) Február 25. Szerda, úton. Gyönyörû napos idõre ébredtem (fél egykor). Gyuszi sürgetett, amikor meglátott, hogy a papucsommal bíbelõdöm. - Gyere, kihûl a rablóhús. Kint eszünk a pupán! Grill party Clavigo módra Nem úgy megy, mint más hajókon. Délben kezdtük, és este fejeztük be! Egész délután a pupán beszélgettünk. A barba, Pali és Gyuszi. Tadek kilógott a sorból, mert állandóan egy emelettel feljebb lebzselt, és napozott. Nem tudom, mi ütött Karcsiba, mert õ öntevékenyen egész délután festett. Karel le akarta állítani, de nem lehetett, hogy miért jött rá a munkamánia ki tudja...? Vacsora elõtt egy üveg Carmel vörösbort bontottunk. Finom, mélytüzû. testes bor, az árán is meglátszott, húsz dollárba került egy palack. Judit ajándéka volt a hajónak. Karel csak nézett, amikor a koncert utáni kávézás és borozgatás közben átadta. Vacsorára bárányt sütöttünk faszénen. Pali bepácolta, majd csinált egy "kencét" - citromlé, cukor, ketchup, bors, olaj keverékét -, és ezzel kenegette Gyula a húsokat. Félretettem a diétámat, és jól belaktam. Tadeknak nem volt jó: azt mondta túl erõs, és hozott magának egy szelet szalonnát, meg vagy három szelet felvágottat, s azt sütötte meg. A barbának kezd tele lenni a hócipõje a szakáccsal, túl sok hóbortja van már. Kezdve onnan, hogy állandóan vásárol az egyiptomi bazárosoktól, és mindenkit azzal hülyít, hogy csak régiségeket vásárol, mert amit neki hoznak, azok mind antik darabok. Egész nap a köcsögjeit, rézkancsóit suvikszolja, szidolozza, a fõzést hanyagolja. Ja, volt még sör, és kávé meg tea is. Február 26. Csütörtök, Haifa. Kikötés után Shai átadott egy levelet. Apa írt. Nem hittem, hogy megkapom, így kétszeres volt az örömöm. Enikõ reménykedve kérdezte: - Tudtad ma reggel fogni a magyar rádiót? Nagyon sajnáltam, hogy nem hallgattam reggel a Kossuthot. Apa az útravalóban arról beszélt, hogy a múlt héten, valahol a Kelet-mediterránon, hallottam a hajnali jegyzetét... Felemelõ érzés volt, még így visszaemlékezve is. Lekönyököltem a rádió elé, és a recsegés sípolás alatt felismertem a hangját, megfejtettem a mondatokat. Jól vannak, várnak haza. 16-án utazom, ha minden igaz. Február 28. Szombat, Port Said, úton. Hajnali egyre lettünk kész, csak reggel hatra ígérték a pilotot. Ez így jó, végre egy nyugodt éjszaka. Le is feküdtem háromkor, aztán fél ötkor felkeltem, mert nem tudtam elaludni. Hiába, megszoktam az éjszakázást. Hajnali ötkor megjött a karantén doktor (az eü. vizsgálat). Ha kicsit késnek, akkor már nem vagyunk itt... A cigijüket megkapták. MÁRCIUS Március 1. Vasárnap, Alexandria. Jöttünk, kiraktunk, elmentünk. Este pupabulit tartottunk, mititei-t is sütöttünk. Egy kicsit megfeküdte a gyomromat. Március 4. Szerda, Mersin. Délelõtt bejöttünk. Az hagyján, hogy én elõször voltam nappal itt, de Karel is a teljes hat hónap alatt csak az éjszakát töltötte part mellett! A térdem miatt meg vagyok egy kicsit ijedve. Egyre nagyobb az ömleny. Nem színezõdött el, tehát nem véres (remélem) Mi lehet Ankarában? A hat órai hírekben, és elõtte is állandóan Ankarából mutattak élõ képeket, ahol egy teret elözönlött a tömeg, s hiába lõtték vízágyúval, nem sikerült a rendõrségnek feloszlatni. Késõbb könnygázt és rohamrendõröket vetettek be, azok aztán szétoszlatták a tüntetõket. De nagyon sokáig tartott, még páncélozott jármûveket is láttunk. A Kossuthon nem szóltak róla... Március 5. Csütörtök, úton, Haifa. érkezéskor bevittek, azonnal megüzentem Enikõnek, hogy este hívjon. Shai behozta a rakodási tervet, azonnal láttam, hogy orra akar megint buktatni. Kiszámoltam, másfél méterrel nagyobb lett volna az elsõ merülés, mint a hátsó. átdolgoztam, odaadtam. Karel is belekotort egy kicsit, elvégre õ a parancsnok, övé az utolsó szó. Március 6. Péntek, úton. Egész napos menet. éjszaka stabilitási számítást csináltam. Minden rendben van. 9 nap múlva hazamehetek! Írom a könyvet Egy hoszabb kihagyás után újra nekiültem. Nem volt hajlandóságom hozzá, megakadtam, mert rájöttem, hogy alig ismerem a fegyvereket, s Gudrun ugyebár kommandós. De aztán rájöttem, hogyan hidalhatom át az egészet. Nem ez a lényeg! Nagyon vegyes érzelmekkel írom, nem tudom, milyen lesz, nem tudom mit szólnak majd hozzá. Azt tudom, hogy Szabolcsnak és Ninónak tetszene... Március 7. Szombat, úton, Alexandria. A legfontosabb: 8 napom van a hajón. Kikötés után lefeküdtem, és délután, amikor felkeltem, már hárman vártak rám. Mohammed a rakodási terv miatt, Mahmoud és egy fiatalember pedig komputer ügyben. Mahmoudnak segítség kellett az IMO veszélyes áruk programjával kapcsolatban, A fiatalember pedig különbözõ játékprogramokat hozott. Mára vártuk Dalia Ragabot (25 éves hölgy), az ügynökség tulajdonosát. Sajnos nem tudott bejönni, mert megfázott, és ágyban fekszik. Azt táviratozta, hogy majd legközelebb... Legközelebbre kebab partit ígért Mohammed. Megmutatják, hogy milyen finom az egyiptomi, magasan fölözi a törököt (szerintük). Mohammed Kettõ is van belõlük. Azt hiszem õk ketten, és Mahmoud a három legrendesebb egyiptomi. Jópofák, fiatalok, sokat dolgoznak, számukra nincs szünnap (amíg Shait nem lehet elérni péntek délutántól vasánap reggelig, a sabbat szent dolog Izraelben). Mohammed (I) fiatal házas, mutatta a 11 hónapos kislánya fényképét. (Ha szakálla lenne a kis csajnak, kiköpött apja lenne!) Két hét múlva várják a kis Juszufot. Mohammed vakbuzgó muzulmán. Karel jókat vitatkozik vele, és állandóan ugratja. Persze, ezek mindig politikai viták, mi védjük Izraelt, szidjuk a muszlimokat. Mohammed pedig vitatkozik, érvel, és néha elõbukik belõle a fanatikus mohamedán. (Ilyenkor valóban félelmetes!) Izraelt el kell pusztítani, a Próféta is megmondta, tehát õ, akár fegyverrel is elmenne harcolni. (A család se fontosabb ám, mint az "arab" ügy!) Persze biztosan veszi a lapot, mert vita közben állandóan vigyorog, de azért látni rajta, hogy az a fajta, akinek az észérvek semmit se számítanak, csak a Korán... Tadek búbánata... nagyon szomorú volt Tadek egész délután. árusok jöttek be, és "valódi" régiségeket raktak ki: ikonokat, templomi (pravoszláv) tárgyakat, volt egy templomi zászló is, tele voltak patinás kancsókkal, vázákkal, szobrokkal. és neki egy árva fillérje se maradt! Ezt a borzalmat! Még Karel is vett volna, egy nõi bronz szobrot, egy ikont, és egy valami edényt. Hát..., nem tudom. Az ikonokat szerintem horganyzott bádogra kapargatták, illetve csavarhúzóval vésték rá a motívumokat, mögötte papundeklinek tetszõ anyagon randa "madonna" kesergett. Ha egy réz, vagy bronzedényt egy hétre beásnak a trágyadombba, akkor az rögvest ezer évet "öregszik". Nem akarom elhinni, hogy ezek a tárgyak érnének is valamit. Illetve tévedek. Ha lenne pénzem, akkor mondjuk tíz dollárt adnék egy ilyen tárgyért, és úgy mutogatnám: XXII. Ramzesz számomra hamisíttatta Musztafával, a szemfüles boltossal. Nargilé Azt hiszem, így hívják a vízipipát... Még Gyuszi is bevásárolt. Vett egy óriásit. Egy méter húsz centi magas (Gyula maximum egy ötven), három csutorája is van - nem Gyulának! -, és istentelenül "gyönyörû", szines, csillogó flitterekkel teleragasztott csõ csatlakozik a szopókához. Dohányt is kapott hozzá, vagy három kilót... Egyébként ekkora méretû vízipipát a kávézókban, teázókban adnak a kedves vendégnek. Azt hiszem dõreség lenne azt hinni, hogy Tadeknak nincs vízipipája. Természetesn van. Gyula adott neki egy csomag dohányt, azóta az egész felépítmény dohányfüsttõl büdös. Jó illata lenne, almával ízesített, de Tadek egy rakás faszenet tesz rá, és fújja egész nap. Emlékeimben úgy él, hogy a vízipipa akkor jó, ha a füstöt megszûri a víz. Sose láttam, hogy füstfelhõbe burkolóznának az igazhitûek egy-egy kávézó teraszán. Nem úgy Tadek. Olyan a kabinja, hogy nem lehet belátni. Az illata pedig, mint amikor egy almát szállító négyhuszonnégyes gõzmozdony kigyullad. Március 9. Hétfõ, Haifa. Reggel kikötöttünk, felhívtam Encsit. Azt mondja, hogy jól sikerült a rádiómûsor. Közben felhívta Miklós, az unokatestvére, hogy hallgatja-e, mert "benne vagyok a rádióban". Nagyon vár már haza, s mi tagadás, mennék is, akár tegnap. Gyula is azzal jött vissza a telefon után, hogy hallották a mûsorban. Ilyen híressé tettem a hajót (és magunkat) Valami rossz hírt is kaphatott Gyula, mert estére úgy berúgott, hogy attól tartottunk, hogy kiesik a hajóból. De aztán kiderült, hogy nem mûködik a lába, ezért állt másfél órát a korlátnál, és nem merte elengedni... Március 10. Kedd, úton, Haifa . Hogy én milyen hülyeségeket tudok álmodni! Shmone Karellal vitatkoztam álmomban. Tõle tudom (a valóságban), hogy a "shmone" nyolcat jelent héberül. én meg állítottam, hogy nem, az tizenhét, mert nézze meg, itt van nálam a "walkie-talkie", és most is a 17-es csatornán van, és az elõbb is azt mondták, hogy shmone, tehát azt jelenti, hogy 17... úgy volt, hogy horgonyra állunk, fél tizenegykor lassítottam, aztán éjfélig drifteltünk (gép nélkül hagytuk magunkat sodorni). Még 5 nap és... Március 11. Szerda, Alexandria, úton. Kiraktunk, beraktunk, délben elindultunk. Hajnalban sokat beszélgettem Mohammed II-vel. Elbúcsúztam tõlük, címet cseréltünk, egy képeslapot feltétlenül küldök nekik. Ha valaha visszajutok Alexandriaba, akkor feltétlenül megkeresem õket, és bevasalom rajtuk a beígért egyiptomi kebabot! Akkor kipróbálom a "sisát", ahogy itt a vízipipát hívják. Mohammed II nagy barátja ennek a fajta idõtöltésnek. Délután grill party, de már nem maradt bárány, így rablóhúst csinálunk, meg sütöttünk pár virslit is.... újra elmondom: olyan virslit, mint otthon, sehol a világon nem kapni! Az itteni egy krémszerû, szójanudli... De az egyiptomi kenyér finom volt. Keletlen lepényt hoztak ajándékba Mohammedék, feltettem a faszén füstjére, egyszerûen fantasztikus! Március 13. Péntek, úton, Mersin. Röviddel éjfél után elhagytuk az Andreasz-fokot, Ciprus északkeleti csücskét. Befordultam északra, de olyan veszett dülöngélésbe kezdett a hajó, hogy vagy húsz fokot el kellett térnem az eredeti iránytól. Ennek nem lenne semmi jelentõsége, ha nem jött volna egy olyan billenés, hogy minden lezúdult a földre a hídon. Sajnos a komputerem is! Remélem, nincs komolyabb baja... (Hát lett... és csak most, 2006. januárjában vettem észre, hogy nem véletlen baleset volt, hiszen SIZE="" COLOR="#FF0000">péntek 13-án történt!!!) Megyünk haza... Délután, amikor Karelt váltottam, a kabinjában volt, és két csomagot is készen láttam. - á, Pista, ez csak a látszat. Harminc éve mindig jó elõre össze akarok csomagolni, és mindig a legutolsó pillanatra marad. Ezek a táskák még nincsenek készen... Délután telexet kaptunk Ciprusról: A jegyeket 16-ára telepítették. Március 14. Szombat, Mersin, úton. Hajnalban capt. Barud behozatott böreket, rétestésztába göngyölt fûszeres marhahúst. Igen finom volt. Tízkor indultunk, holnap reggel az utolsó haifai érkezés... Hál istennek, már csak 1 nap... Március 15. Vasárnap, úton, Haifa. Nem a legjobban alakulnak a dolgok... Egész nap azzal hitegettek, hogy bevisznek, és most, este tízkor is kint állunk horgonyon. Ugyanúgy, mint amikor érkeztem. A baj csak az, hogy ugyanúgy rossz idõ van. Délután gale-warningot, azaz viharjelzést adott Haifa Rádió, negyven csomós délnyugati szelet. Attól fél Karel, hogy nem tudunk kikötni. Shai se tud semmit csinálni. A barba már egészen ideges, én még bírom. A váltók már a Shulamit hotelben vannak. Sokat nyavalygok a lábammal. A bal térdemen, ahol valamilyen ömleny keletkezett, most kezd keményedni, de a térdkalács nyomásra érzékeny. Ma este meg a jobb vádlim húzódik, azt hiszem az inak húzódtak meg. Várom az asszonyka telefonját, de nem hív. Pedig tudja, hogy itt vagyunk... Csak nekem volt kokárdám a hajón... Visszatekintés... Igazságtalan lennék, ha csak azt mondanám, hogy "nem volt rossz". Kimondottan jól éreztem magam, ez elsõsorban Karelnak köszönhetõ, akitõl sokat tanultam, fõleg manõverezni. Másodsorban a srácoknak, mert semmi dolgom nem volt velük: mindenki értette a dolgát. Pali nyomába se jöhet a M/V President gépésze. Nem szabad megfeledkezni az ügynökségekrõl sem! Haifában a Carmeltõl Shai normális pasas, egy affértõl eltekintve nem volt vele semmi gond. Mersinben két ügynökség is volt, de az emberek majdnem ugyanazok. Velük: Alival, Juszuffal, késõbb capt. Baruddal és Metimmel nagyon jól kijöttünk. Kellemes partnerek voltak, készségesek, és jól is csinálták a dolgukat. Na és a kebabok, amiket behoztak! Az alexandriai ügynökség volt a legjobb! Sose gondoltam, hogy ilyet mondok valaha, hogy arabok a legjobbak valamiben. A két Mohammed és Mahmoud valóban elsõ osztályúan csinálták a dolgukat, ezen kívül készségesek, alkalmazkodóak, és emberileg se hagytak kívánni valót maguk után (a törökök is ilyenek voltak!) Március 16. Hétfõ, Haifa. Szemétség: a M/V Schulau (német konténeres hajó, ugyanezt a környéket járja, és sokszor találkozunk) most érkezik, és lehet, hogy elõttünk beviszik. Bár a kikötõ minket is hívott, és állítólag 1:30-kor part mellé állunk... (írom 00:40-kor...) Ezután azt hiszem, csak otthon folytatom a Naplómat... Sosem látott idõjárás... éjjel fél kettõkor kötöttünk ki. Hajnal négykor feljöttem a hídra, és olyat láttam, amit még soha: mintha sûrû köd borított volna mindent. Alig lehetett ellátni húsz méterre. De nem köd, hanem homok volt. A sivatagból fúj a szél, és az eget elborítja a homokfelhõ. Egyszerûen fantasztikus. Délután a barométer 998 Hpa-ról 982-re esett. Azt hittem, hogy ennél alacsonyabb már nem lehet. Most 970 Hpa! Remélem, nem befolyásolja a repülõgépek indulását. Még az kellene, hogy késsünk! Beszéltem az asszonnyal. Kissé nehezen fogta fel, hogy az izraeli 18:50 és a magyar 17:50 azonos idõpont. Mindenesetre megtudtam, hogy 21:20-kor leszek Pesten. Szabolcs bejutott az Országos Petõfi Szavalóverseny döntõjébe. Eddig írtam Haifán, most 08:00-van, ki kell kapcsolnom, és elcsomagolni a komputert. Március 17. Kedd. Bekapcsolás után látom, hogy a képernyõvel valami komoly baj van, a leesés eredménye... Hazautazás A hazautazás eseménytelen volt, hacsak azt nem számolom, hogy Gyuszit teljesen szétkapták a haifai repülõtéren a biztonságiak. Kellett neki réz vízipipát venni, meg kancsókat, kõszobrokat... Engem békén hagytak. A biztonsági intézkedések itt valóban meg voltak, amit Frankfurtban hiányoltam: a biztonsági ellenõrzésnél alaposan kikérdeztek mindenkit, a csomagokra vonatkozólag. Az érdekelte õket, hogy a csomagok hogyan készültek, nincs-e valami küldemény nálam, aminek a gazdája nem utazik. Szekrényhátú biztonsági õrök cirkáltak, nem lehetett egy csomagot se õrizetlenül hagyni, azonnal jöttek, kérdezték, hogy kié. A szeméttárolókat minden öt percben szétkotorták, hogy nem rakott-e bele valaki egy bombát. Ami a lényeg: szerencsésen hazaértem. A Naplóban szereplõ Gudrun a katona címû kéziratból 2002-ben lett könyv. |