Honlapverzió
v11.00
A honlapon található minden anyag szerzői jogvédelem alatt áll. Ezek felhasználása csak a szerző előzetes engedélyével történhet.
© Székely István 1997-2016
Irodalmi folyóirat

Kaláka, kanadai internetes folyóirat

Programajánló:


NA, GYERE IDE, ÉDES FIAM...




Itt megveheted
A kötet kétszer is megjelent, de előbb az interneten, s csak utána papírkiadásban. Ezért a két címlap, a két különböző borító. Ez, a Bába és Társa Könyvkiadó által tervezett borító (bár csak a terv színes, nyomtatásban egyszínű...) Szegeden 2002-ben jelent meg.

Koppány Zsolt írt a kötetről a JEL-ben:
Kinek mi jut eszébe a cím hallatán? Nekem például óriási nyaklevesek, mert a szólításra ellenőrzőt mutattam, melyben egyszerű intőn át a megrovásig és elégtelenek halmaza tódult apámra, akinek pedig "csak" az lett volna a dolga, hogy aláírja és kész. Nagyszékely István nem ilyen apa. És az ő apja aztán végképp nem volt ilyen

folytatás...

Vélemény a könyvről
Legeza Ilona könyvismertetője:

...Nos minderről remek humorral, jellemző életképek kacagtató sorával mesél a szerző, akinek kötete, - a kamaszoknak és szüleiknek egyaránt tartalmas időtöltést kínál...

folytatás...

Az internetes kiadás kapcsán írta Katona Béla Sándor
, a kötet lektora:

Mit mondjak? Nagyszerű! Az úr vagy elképesztő méretű empátiával rendelkezik, vagy csalt. Ez utóbbi esetben legfeljebb stilizálta a művet, de az eredeti valóban egy "fél tizenhat éves" fiatalembertől származik. Az eredmény szempontjából ez mindegy is, a szöveg abszolút hiteles, rendkívül szórakoztató; ha nem a képernyőn olvastam volna, azt mondanám: nem lehet letenni... A mostani tizenévesek el fogják fogadni kortársuknak Oszkárt, az idősebbek pedig a világrend változatlanságának izonyságaként győződhetnek meg róla, hogy fiaik (lányaik), unokáik épp olyanok, mint hajdan ők. Miközben kissé szorongva, esetlenül igyekeznek eligazodni a világban, szorongásukat, félszegségüket "nagypofájúsággal", "menő szöveggel" palástolják. Fölénnyel, majdnem cinikus mindentudással nyilatkoznak családjukról, a másik nem tagjairól - miközben nincs az a hatalmas érzelemmennyiség, amellyel ki lehetne elégíteni szeretetéhségüket. Külön ki kell emelnem az alkalmazott nyelvi leleményeket - amelyek jóval többek, mint az ifjúsági rétegnyelv reprodukciói, bizonyos, hogy a szerző egyéni ötletei. A téma láttán kissé tartottam tőle, hogy Janikovszky Éva vagy Adrian Mole utánérzést kaptunk, de nem. Utólag nyugodtan kijelenthetem, sem egyikre sem másikra a könyv olvasása során nem kellett asszociálnom. Gratulálok a szerzőnek.

NAGYSZÉKELY ISTVÁN:


NA, GYERE IDE, ÉDES FIAM!
KETTESKE


Mint azt mindannyian tudjuk, az életben vannak igazságtalanságok. A fokozatok különbözőek. Pl.: a Pufi ugye engem feleltetett bioszból, amikor a Klébernek még csak két jegye volt. Ez a kisebb igazságtalanság kategóriájába tartozik. Eleredt az eső, amikor a Vakarccsal megépítettük életünk első sátrát, ez már sokkal nagyobb igazságtalanság, mert megzavarta a felhőtlen nyaralást, ugyanis az eső mégiscsak a felhőből jő... Azonban az élet legnagyobb igazságtalanságai közé az tartozik, hogy én vagyok a ketteske, így a nyár vége felé, amikor vészesen közeleg az iskolakezdés. Ebben az a legfőbb sajnos, hogy a hármaska az ablak mellett van, és ki tudja dugni a fejét, s bámulhat, amikor az égen a madarak repkednek a szabadság csalóka látszatát keltve, mert én itten be vagyok zárva egy középső ágyba. Ráadásul az egyeske az ajtó mellett fekszik, és amikor a Jutka nővér bejön, akkor mindig látja, hogy mit visel a köpeny alatt (sokszor semmit), mert a kintről jövő fény átvilágítja. Az egyeske eredetileg én voltam, de amikor elvittek röntgenre az eredeti ketteske átköltözött az eredeti ágyamra, így belőle lett az egyeske, és én lettem a ketteske, mert az új egyeske azt mondta, hogy nem érdemlem meg a jó helyet, mert sose nézem meg a Jutka nővér bugyiját, amikor lehajol, hogy megigazítsa a lepedőt a hármaska ágyán, és különben is ő az idősebb.
El tudnék képzelni jobb nyári foglalkozást is, mint a kórházi ágyat nyomni. Ha valaki azt hiszi, hogy jószántamból vagyok itt, akkor az téved. Hármat lehet találni, hogy ki miatt? Oké, nyerni tetszettek... A Liszkai miatt, naná, hogy ő a hunyó. Viszont, mint minden rosszban, ebben is van valami jó. Kiderült, hogy kik a barátaim. Vegyük sorba, hogy ki látogatott meg. Kinek hiányzom, miközben odakinn rekken a hőség, süt a nap, csalogat a Balcsi, bicajozni lehet a természetben meg a bringautakon, és kapálni a Vakarcs nagypapájánál a végtelen kukoricasorokat, mert a terméktőzsdét el kell látni áruval...
Tutira vettem, hogy mindenki eljön, csak a Liszkai nem. Pontosan tudja, hogy most nem kerülhet a szemem elé annak veszélye nélkül, hogy keresztben le ne nyelném. Mert a Liszkai nem egy gerinces alak. Arra volt esze, hogy a pofon elől elugorjon, s utána cserben, illetve a szökőkútban hagyjon. Még akkor is, ha később azzal mentegette magát, hogy mentőkért telefonált, és ezért szaladt el. Ha nem hajol el, hanem férfiasan állja a pofont, akkor nem zúgtam volna el mellette, egyenesen bele a szökőkút medencéjébe, s mint később kiderült, eltörtem két bordámat, mert ráestem a csőcsonkra, amiből spriccel a vízszökés, és ráadásként a lábam a víz alatt beszorult két cső közé, s bokában eltört, abban a minutában, amint eldőltem... Ütnöm muszáj volt, mert nem vette el a botot előlem. Sőt! Szerintem ő dobta oda, de ezt férfiasan tagadja a mai napig.
Akkor most elmesélem:
Azt találtuk ki, hogy könnyed délutáni szórakozás gyanánt a szökőkút körül görkorizunk egyet. Most kaptam a szülinapomra, egysoros, csuda klassz, ráadásul zöld-fehér színű, ami egy fradista szurkolónál nem elhanyagolható előny. A szökőkút körül mindenki tud görkorizni, ez nem egy nagy durranás. De a medence körül körbefut egy tizenöt centi széles perem, ami arra hivatott, hogy a vizet elválassza az olyan hülyéktől, mint mi vagyunk. Nos azt találtuk ki, hogy azon megyünk körbe-körbe. Üldözéses versenyt találtunk ki. Adtam a Liszkainak fél kör előnyt, de ezen egy kicsit összevesztünk, mert azt mondta, hogy nem én adom az előnyt, hanem ő, mert én vagyok előtte fél körrel, és nem ő énelőttem. Aztán amikor majdnem utolértem, akkor eldobta a kezében levő faágat, és én marha rámentem, amitől a perem eltűnt a kori alól, és zúgva szálltam, egyenesen a vízbe. Pedig már majdnem elkaptam a haver gatyáját. Amint zúgtam befele a körkörös medencébe, nem átallott röhögni, és elhajolni a pofon elől, amit a levegőből szándékoztam a pofájára ültetni, s később azt mondtam, hogy csak segélykérőn nyújtám felé a karom, mert bele akartam kapaszkodni, de ő letagadta, hogy nem is, mert pofon akartam vágni, amiből azért látszik, hogy van bűntudata a hapsinak, és engem is ismer.
Nos, azt gondoltam, hogy elsőként a Vakarcs jön meglátogatni a kórházban, és megbeszéljük, hogy milyen jól eltöltöttük azt a két hetet a nagypapájánál. Utána a Selesztyákot vártam, majd a Zebegényit és a Sóst. Az igazat megvallva, a csajok közül senkit se, mert a hírek csatornái feléjük be vannak dugulva, ilyenkor, szünidőtájt, mert ki olyan marha, hogy velük foglalkozzon, amikor itt a nyár.
Hát ki jött be hozzám elsőként? Nem, ne is tessék találgatni! A Tari Zsuzsi, bizony ám! Nem tudtam magamhoz térni a meglepetéstől! Ott állt az ágyam mellett, talpig miniben, fél méterrel megemelte a vízszintjét a durungklumpával, és vigyorgott, miközben én csak ocsúdtam a lepedő közepén. Az egyeske meg meresztgette a szemét, és reméltem, hogy nem kezdi macerálni a legkedvesebb osztálytársnémat.
- Na, hogy vagy, Zümzümbogár? - kérdezte a Zsuzsi, s én kezdtem olvadozni a gyönyörűségtől. Csak annyi üröm volt az olvadozásban, hogy az egyeske felröhögött, amint a Zümzümbogarat meghallotta, de még ezt se bántam. Ezek szerint a második lesz a Vakarcs, majd jönnek sorban a Selesztyák, a Zebegényi és a Sós. De nem teljesen jött be a sorrend, mert a Zsuzsi mellett hamarosan feltűnt a Kléber Dóri, aki az egyik kezében egy dobozt, a másikban egy hordozható színes tévét szorongatott, ami teljesen váratlanul ért, de az egyeske és a hármaska szerint ez a figyelmesség már-már a kedvesség határát súrolja. Ez már sokkal több volt, mint amit várhattam. Valami hallatlan nagy baj történhetett velem, ha az egész osztály itt van, ráadásul ennyire felszerelkezve... Óvatosan körbelestem a Kléberen, de nem láttam nála koszorút, s ez azért megnyugtató volt.
- Már csak a Liszkai hiányzik... - sóhajtottam, de nem hiába, mert ahogy meghallotta a nevét, előbújt az ajtó mellől.
- Na, Zümzümbogár, ki a barátod... - kérdezte, és a Zsuzsira mutatott, de úgy hogy az érintett fél észre ne vegye. Árulást szimatoltam. Attól kezdtem komolyan félni, hogy hamarosan megjelenik a Kopasz doki és közli, hogy amputálni kell a fejemet, és a barátaim már tudják a rossz hírt, ezért utoljára bemutatják az osztály tagjait, mint a miniszterelnök az új kormányt a parlamentben. Milyen szépen hangzana: dr. Liszkai, packaügyi miniszter, Kléber Dórika miniszter asszony, Nemzetvédelmi és Súgásügyi Hivatal. Tari Zsuzsanna frakcióvezető, Tizedik-bé Osztályszövetségi Párt. De az orvos és a rossz hír helyett csak a Jutka nővér jött. Belém dugta a lázmérőt, az egyeskének megigazította a lepedőjét, a hármaskát meg cserbenhagyta, mert az hiába dobta le a gyógyszeres dobozát, nem ment oda felvenni, s megmutatni, hogy mi domborodik a köpenye alatt. Amikor kiment, a Liszkai megjegyezte, hogy nem hord melltartót az ápoló néni. Ezek szerint a titkosszolgálatokat felügyelő miniszteri tárcára pályázik a szemét.
A Tari Zsuzsi hozott egy dobozka sütikét, úgy másfél tepsinyit. A Kléber egy rahedli gyümölcsöt tárt elém, pedig a tanyasi golfpályán még nem szökött termőbe az ültetvény. A Liszkainál csak a pofája volt, ezért nekiállt zabálni, mert én úgyse tudom megenni mindet, mert holnap reggel műtenek, és előtte úgyse nem szabad falnom. A hír hallatán kiszaladt a vér a fejemből. Hóttfehér lettem... Micsoda? Megműtenek? És ezt a Liszkaitól kell megtudnom, miközben zabálja a sütikémet? Hát milyen dolog ez, kérem? Ilyen súlyos az állapotom, és senki nem világosított fel erről? Még a mama se, aki pedig épp az imént ment el... Apucimókus szerint ebcsont beforr, a mama szerint: gyógyulj meg drága, aranyos, szép kicsi-kisfiam amilyen gyorsan csak lehet, a Liszkai szerint meg nem érem meg a holnapot, és a zserbó ne menjen kárba... Amire beüvöltöztem a Jutka nővért, és kiderült, hogy aljas átverés áldozata vagyok, addigra a zserbó elfogyott, és a szerelmeslevélből alig maradt vagy három darab, pedig azt nagyon szeretem, mert alig tészta, és sok diós töltelék van benne. Erre lerúgtam az ágyam széléről a Liszkait, és meginvitáltam a helyére a Tari Zsuzsit. A Selesztyákot a másik oldalra ültettem, mert őszibarackot hozott, és az úgy jobban kézre esett. A Sós krémesét a szekrényem aljára suvasztottam, hogy észre ne vegyék a többiek, és a párnám mellé ültettem a Klébert, mert akkor őt bámulja a Liszkai, s nem a számból nézi ki a Vakarcs által beszállított falusi pipike frissen kirántott combját uborkasalátával, ami nagyon jólesett a Gál körtéje és képviselőfánkja után. A Gál közben összehaverkodott a hármaskával, és nagyokat nyerítettek, az egyeske meg a Kléberrel szemezett, mire a Liszkai felelősségre vonta, és összevesztek.
A lármának a Mamika nővérke vetett végett, mert meghozta a vacsorát. Nekem valahogy nem volt étvágyam, ezért élvezettel néztem és hallgattam, amint a nővérke néni szétcsapott az osztálytársaim között, és átfurakodott a hármaskához. Majdnem ráöntötte az irdatlan mennyiségű bögre üres teát, mert a kórház kitesz magáért, csak cukrot tessék otthonról hozni, és hízókúrán tartja a büdös kölyköket, hogy a fél zsömléről és a negyed parizerről már ne is beszéljünk. A hármaska nem is bánta volna, ha ebek harmincadjára kerül a hivatalos vacsora, mert ő is telefalta a bendőjét sütikével. Ám mire a Mamika nővérke visszaverekedte magát a jelenlevő osztálytömegen át a folyosóra, addigra a Liszkai, a Gál és az egyeske eltolták a kajás kocsit, és a másik kórteremben kezdték osztani az estebédet, mert már elég éhes volt a beteges ifjúság a negyed parizeres, vajatlan fél zsömlére a szomszéd szobában. A Mamika nővérke eszeveszetten kezdte keresni a kajás kocsiját, s ebből egy kis galiba kerekedett, mert az üvöltözésre a Kopasz doktor bácsi kijött az ügyeletes szobából és haza akarta zavarni a srácokat és a csajokat, mert ez nem dizsi, hanem állítólag egy direkt csendes hely, de ezt ma este valahogy nem lehet érzékelni az ügyeletes orvos szobájában. Erre a Kléber és a Tari karon fogta, és megnyugtatták, hogy ne tessék aggódni, mert mostan a mi osztályunkból a Kovács nincs is itt, de holnap bejön, és akkor nézze meg, hogy mi lesz a doktor bácsi osztályán! Közben a Zebegényi meg a Sós kirohant a kórteremből, s majdnem fellökték a dokit. De balhé nem lett belőle, csak egy kicsit pipa lett a Kopasz, amikor az után érdeklődtek, hogy tud-e dobolni, mert holnap behozzák a gitárjukat, és eljátsszák az új számokat, de dobos nélkül nem olyan jó. Motyogott nekik valamit arról, hogy abból nem esznek, de látszott, hogy ebben nem olyan biztos.
Ekkor a doki is, és a kedves barátaim is visszavonultak. Az orvos az ügyeletes szobában nézett tévét, az osztálytársaim az ágyamra telepedtek, s onnan élvezték az esti betevő sorozatot. Az senkit se érdekelt túlzottan, hogy ki ül a törött lábamon, mert demokrácia van, és az telepszik oda, aki akar, ebben a kérdésben nincs közöttünk pozitív diszkrimináció. Egyébiránt se szeretjük, ha pozitíve diszkriminálnak valakit, mert az azzal jár, hogy valamely más irányában negatívvá válik, hátrányokat okozva, ott, ahol senki se várná, és a mi gimnáziumunkban ilyen nem lehet, bárki is tartana igényt rá... Amíg a film szünetelt, és tömték a fejünket a hasznosabbnál hasznosabb reklámokkal, a Liszkai buzgón jegyzetelt. Ugyanis az elveiből kifolyólag soha nem vesz olyan árucikket, ami miatt megszakítják a kedvenc sorozatainak folyamatos nézhetőségét. Csak akkor szokott bajban lenni, ha olyasmit akar vásárolni, amit mindenki reklámoz. De kitalálta, hogyan jöhet hátulról mellbe a kereskedelem útvesztőiben. Rendszerint nekem adja a pénzt, hogy vásároljam meg magamnak, s eltáncolja, hogy milyen fogyasztási cikket szeretne. Ezután meg kell ajándékoznom a kiválasztott, és hőn áhított automata rágógumival, s így nem sérülnek az elvei. De egyre nagyobb bajban van, mert egyre többször kell megajándékoznom azzal, ami úgyis az övé...
Szerencsére a filmnek vége lett, a záró reklám alatt a Vakarcs leszállt a lábamról, a Tari Zsuzsi a takarómról, a Selesztyák visszaadta a párnámat, a Zebegényi bedobta a szennyes közé a törülközőmet, mert dög meleg van a kórteremben, és azzal törölgette az izzadságot a nyakáról meg a hátáról és az edzőcipőjéről a ragacsot, amikor a Kléber ráöntötte a narancslét. A Liszkai a széket szolgáltatta vissza az ágy alá, és a Sós behívta a Jutka nővért, mert lehet, hogy rosszul lettem, ugyanis már alig mozogtam...
A Jutka padlót fogott, amikor meglátta, hogy hányan vagyunk a szobában, és elzavart mindenkit, de ez tök felesleges szájtépés volt, mert már mindenki indulni akart, akkor most minek hőbörög, amikor olyan csendben és szép egyetértésben voltunk egész délután, és sose gondoltam volna, hogy ennyi krapeknak hiányoztam a szünidőben, ráadásul nyáron...
Honnan érkeznek a látogatóim? Mérés kezdete: 2007. január 29.
Locations of visitors to this page



Az oldal frissítve: 2012. április 17.
Itt az internetes blogom. Természetesen Hajóka konyhája a címe, és fő témája a főzés, de van egyéb is, ami a blogba való és a blogot bloggá teszi...

Ez a másik blogom. Ennek Tengeri saláta a címe, és mindenféléről szól...

Óra Katolikus és ősmagyar hónapnevek



Egy barátom angol fordítást vállal. Ő fordítja a MATE honlapjának angol nyelvű részét. Itt a szakmai önéletrajza (pardon: CV)
AJÁNLOTT OLDALAK
Székely Szabolcs haikui (a Haiku.hu honlapon)
Olcsó honlapok készítése!

Ha szeretnél te is csatlakozni, kattints az ikonra