Honlapverzió
v11.00
A honlapon található minden anyag szerzői jogvédelem alatt áll. Ezek felhasználása csak a szerző előzetes engedélyével történhet.
© Székely István 1997-2016
Irodalmi folyóirat

Kaláka, kanadai internetes folyóirat

Programajánló:

BONZSÚR INDONÉZIA




Itt megveheted

A Bonzsúr Indonézia 1998-ban jelent meg. Ez a kötet is Biró Endre nyomdájából került ki

A kötet 2001-ben megjelent az internetes Vikk.net kiadónál is, e-könyv formátumban.
Ámuldozva olvastam - én, az úszni sem tudó - azokat az érzékletesen és lírai eleganciával előadott cselekmény-fordulatokat, amelyek mögött mind tényhűség, mind fantáziamunka körvonalazódott. Elevenek a jellemek, hiteles a világ, s a tengerészélethez (okkal vagy ok nélkül) a köztudatban hozzákapcsolt nyersesség - a szexuális szabadosság, a beszédmód keménysége stb. - is megfelelő: mert elemelt, megformált irodalommá tett ábrázolást kap. (Bár éppen nyelvi, stiláris értelemben néha gondolkodóba ejt a szöveg.) Ezt a semmiséget csak azért teszem szóvá, mert a pallérozott, választékos szép textus (melyből nem hiányzik a föntebb jellemzett elementáris erő és monumentális környezet univerzális rajza) néha éppen gördülékenységével állít meg.

Tarján Tamás
író, irodalomtörténész

Az egyszerűség, és a reklám kedvéért ide másolom a kötet hátoldalán lévő fülszöveget:

Tudja-e az olvasó, hogyan élnek egy tengerjáró hajón?
Hogyan ünneplik a tengeren a karácsonyt és a szilvesztert?
Mi a teendő, ha súlyos sérült van a hajón?
És egy hajót miért lehet letartóztatni?
Kíváncsi arra, hogyan keresztelik meg a nyílt vízen a "pogányokat"?
Mit tenne ön, ha vízbe esett tengerészt kellene megkeresnie?
Mit csinál a feleség egy tengeri úton?
Mit tesz a pánikba esett asszony, hogy elkerüljék az összeütközést?
Találkozhat-e egy tengerész valódi szerelemmel a kikötővárosokban?
Elképzelhető, hogy valaki a feleségét egy zsaroló ágyába küldje?
Hogyan csajoznak a partra szabadult tengerészek?
Ha szeretné tudni a válaszokat, olvassa el a könyvet!
Vélemények a könyvről:


Magyar Hajózás (1999 május)
Könyvajánló

Nem kenyerem az írás. Ezért nem is vállalkozhatok arra, hogy Nagyszékely István, Bonzsúr Indonézia című kötetéről úgy beszéljek, mint azt a hivatásos kritikusok tennék. Azt persze nyugodtan elmondhatom, hogy élvezettel olvastam, mert jó stílusban megírt könyv. Az események gyorsan követik egymást, nem hagy időt a szerző az elmélázásra, jó szívvel ajánlom bárkinek, egy biztos: nem unatkozik, aki kézbeveszi.
    Magam is tengerész voltam, akárcsak az író. Ezért bátran ki merem jelenteni, hogy akit érdekel a tengerészek élete, az nyugodtan olvassa el a kötetet. Persze ezt nem "nekünk, tengerészeknek" írta a szerző, ezért mindent elmagyaráz (szerencsére olyan röviden, ahogyan csak lehet) amire a laikusoknak van igazán szükségük.
    Amikor kinyitottam, és elkezdtem, hirtelen abban a régi világban találtam magam. Kártyás hasonlattal élve, olyan volt ez egy kicsit, mint az ulti. Amikor a negyedik játékos az osztóval együtt "sír-nevet". Nem irányíthatja a partit, de érzelmileg benne van, mert maga is izgul. Nekem se volt befolyásom a regény cselekményére, de végig közibük valónak éreztem magam, "sírtam-nevettem" a szereplőkkel...
    Kicsit furcsa volt. Együtt vártam a behajózókkal, hogy megpillantsam a hajót, ahol legalább fél évet töltenek. Újra átkeltem a Szuezi-csatornán, magam körül láttam a szemtelen árusokat, szinte éreztem, ahogyan meg- megrángatják az ember karját, amikor vásárlásra akarják rábírni. Újra pizzát ettem Olaszban, és éreztem a sós levegőt, amikor viharba kerülnek. Benne van a könyvben az örömünk, bánatunk. Aki nem élt át karácsonyt távol a családtól az most megtudhatja, hogyan ünneplünk a hajón...
    Másnak érzem ezt a kötetet, mint amiket megszoktunk, amikor azt mondják: tengerészregény. Most érzem először: ez egy kicsit rólad is, rólam is szól, mindazokról, akik ezt a hivatást választottuk.

Betz István

NAGYSZÉKELY ISTVÁN:

BONZSÚR INDONÉZIA

(RÉSZLET)

KERESZTELŐ A TENGEREN


Hajnalodott. Már a Vörös-tengeren hajóztak, elhagyták a Brothers-szigeteket. Valamikor régen, amikor az elsőtiszt még kezdő tengerész volt, ezeket a szigeteket kutatták távcsővel a Szuezi-öbölbe tartó hajók ügyeletes tisztjei. Mint két fivér, hisz az elnevezésük is az, őrködnek a Vörös-tenger északi bejáratánál. Már nem látszik a két kis pont a radaron se. A chief nagyon szeretett a napfelkeltében gyönyörködni. Hogyne, hiszen minden nap új csodát hoz. Mint ez a mai is...
    Szeghy leszaladt a harmadik tiszt kabinjához. Erőteljesen kopogott. Semmi. Még egyszer megzörgette az ajtót. Kölesdi kócos feje bukkant fel a résnyire nyitott ajtóban. Amint meglátta az elsőtisztet, azonnal kiröppent az álom a szeméből.
    - Valami baj van? - kérdezte.
    - Baj nincs, hála Istennek - válaszolta Szeghy. - De ha valami szépet akarsz a feleségednek mutatni, akkor gyertek fel a kormányállásba. De ne sokat vacakoljatok!
    Az ügyeletes tiszt visszaballagott a hídra. Klára és férje, amint felértek, kimentek melléje, és csak ámultak.
    A természet olyan színeket kever ki palettáján, hogy a festők nem is álmodnak róla. De a ma hajnali színorgiát nem lehetett volna vászonra vinni. Minden lila volt. Elképesztő, hogy hányféle árnyalata van ennek a színnek. És akárhova néztek, csak abban gyönyörködhettek. Keleten, ahol a szaud-arábiai sivatag találkozik a tengerrel, mélyen a horizont alatt, világos volt az ég. Felhőt nem láttak, az éjszaka feketéjét most nem a kék, hanem a püspöklila uralta. És mindezt, az óriási kerek tükör, a tenger visszaverte. A víz mozdulatlan és sima volt. Olajtenger, ahogy a tengerészek mondják. A felszín azért alig észrevehetően mozog... Nem is mozgás ez, inkább csak apró remegések siklanak végig a felszínen. Ahol megrezdül, egy buborék szétpattan, s gyuruzni kezd, és vadul sziporkázik a lila minden árnyalata.
    - Ilyen nincs...! Ugye most álmodunk, Peti? - suttogta Klára, mert szólni dehogyis mert volna, nehogy megszűnjön a varázs. Férje nem is válaszolt. Szeghy is csendben volt, kezében kamera. Éppen körbefordult, hogy rögzítse, és hazavihesse ezt a fantasztikus színjátékot.
    A hajócsavar mögött a máskor fehérhabos szegélyű, kék országút most mesebeli színekben pompázott. De csak a lila ezernyi árnyalatát volt hajlandó mutatni. Hirtelen apró, pici, sötét pontok jelentek meg. Előbb tíz, aztán száz, és percek múlva, ezer meg ezer. Parányi vitorlák, vízből kiemelkedő háromszögek jelentek meg. Az egyik, melyiket Klára figyelte, hirtelen életre kelt, megmozdult. Észrevehetetlenül gyorsult fel, és kivágódott a vízből egy delfin. Karcsú teste püspöklila, fénylő úszódresszként csillogott. A csőrre emlékeztető, szépívu szája szinte átszúrta a levegőt, és egy lágy ív mentén visszazuhant a vízbe. Bíborszínu tengervíz-gyöngyök vágódtak a magasba körülötte. A becsapódás helyén kráter keletkezett, s milliónyi, táguló körrel jelezte, hol tünt el a kecses állat. Ez, mintha jeladás lett volna a többinek is. Hol itt, hol távolabb ugrott egy játékos kedvű, hogy aztán nagyot csobbanjon, és összetörje az olajsima víztükröt. Nem csapatosan jártak, mint ahogyan szokták: egymás mögött, vagy oldalra pillantva, hogy egyik se rohanjon előre. Most egyéni trükköket mutattak be. Olyan volt az egész, mintha egy láthatatlan, égi karmester kozmikus szimfóniát vezényelne. A különböző hangok hallatán egy-egy delfint ugrásra késztet, hogy elfoglalja helyét a végtelen kottafüzetben.
    A videokamera egyfolytában dolgozott.
    - Fantasztikus - suttogott Szeghy. - Régen hajózom, de ilyet még nem láttam! Mintha a világ összes delfinje ide jött volna. Nézzétek! Az a furcsa, hogy sose úsznak a felszínen... Ha lebuknak, akkor várni kell, követni a víz alatt, mert csak a következő ugrásnál jönnek fel. Ezek meg, mintha aludnának a felszín alatt. Már amelyik nem ugrál...
    - Megkaphatjuk a felvételt...? - kérdezte Klára allig hallhatóan, nehogy megzavarja színjátékot.
    Az elsőtiszt bólintott. Keleten egyre világosabb lett. A varázslatos víztükör átvette a halványabb árnyalatokat. S egy pillanat múlva minden átváltozott. Az égi piktor gondolt egyet, átfestett mindent rózsaszínre. Valahol az istengyerekek kaleidoszkópjukkal játszanak, és ők az eredményét látják, gondolta Klára. Ahol a napnak fel kellett kelnie, most már sárgább lett az égbolt. A delfinek pedig egyre szürkébbek, egyre valószerűbbek... És ahogy a nap első sugarait visszaverte az immár kék tenger, köddé foszlott a nagyszeru varázslat. Minden visszanyerte természetes színét.
    ők még percekig álltak, szótlanul.
    - Köszönjük, hogy felébresztett, Attila - mondta Klára.
    Az asszony délelőtt hiába akart téblábolni a hajón, férje nem engedte. - Tessék itt lenni velem a hídon - mondta határozott hangon. Pedig ott is unalmas volt. Nem történt semmi érdekes, és rettenetesen meleg volt. Amíg a Földközi-tengeren haladtak még csak-csak, de amióta a Vörösön hajóznak szinte kibírhatatlan. Nem tud a kabinban maradni, állandóan izzad, a levegő meg se mozdult. A fedélzeten lenne jó, talán a menetszél enyhíti a hőséget. Persze a férjének igaza van abban, hogyha a hídon nem jár a szél, akkor a fedélzeten még melegebb van, nem érdemes oda lemenni. De akkor is, ott legalább emberek között lenne. Jaj istenem, mit is gondol, hiszen itt van Peti! Lent kifürkészhetné, mi ez a titokzatosság... Mintha valamit dugdosnának előle. De mit? Petitől hiába kérdezné, most nem lehet vele normálisan beszélni. Ha mond valamit, akkor olyan hülyén vigyorog! Ha azt kérdezi, hogy mi a baja, nem válaszol... Különös...
    Még az a jó, hogy este klassz program lesz. Pupabulit szervezett Meggyesi. Hátul, a farfedélzeten faszenes sütőt állítanak össze a gépészek, Náci bácsi pedig már napokkal ezelőtt bepácolta a húst. Tarja lesz, bélszín és sonka. Még sose evett faszénen sült sonkát. Azt mondta a szakács, mindegyikre tesznek egy szelet ananászt is!
    Ebéd után napozni akart. Péter nem engedte. Nem értette. Máskor mindig együtt fekszenek ki a raktártetőre, most meg ott akar kuksolni a fülledt meleg kabinban.
    - Legalább hadd menjek ki, szeretnék lezuhanyozni - kérte férjét, aki nagy kegyesen beleegyezett. Az se esett jól. A hidegvíz csövéből forró jött, annyira áthevült a vezetékrendszer. Majdnem duzzogva ment vissza. Ám férje titokzatos mosollyal fogadta.
    - Na, Csibe, megyünk napozni?
    - Hát ez meg mi? - kérdezte bosszúsan. Peti ma nyilván a bolondját járatja vele. Eddig nem akart, most meg igen...! Mi van itt ma délután? Örömmel vette elő a fürdőruháját. Olaszországban vették, nagyon jól állt az alig egy tenyérnyi bikini. De Peti újfent akadékoskodott.
    - Miért ezt veszed fel? - kérdezte vigyorogva. - Jó lesz a régi is...!
    - Az már olyan fakó - ellenkezett duzzogva. - Nem akarod, hogy csinos legyek?
    - Nekem a régiben is csinos vagy. Hagyd meg Indonéziára, ott vedd fel először...
    - Azt mondtad, hogy milyen klassz lesz majd a hajón, hadd nézzenek a srácok...!
    - Akkor is, tessék a régit felvenni! Mára az éppen megfelel... - mondta ellentmondást nem tűrő hangon.
    - Mi ütött beléd, Peti? - akarta kérdezni, de férje már nyitotta az ajtót, és a válla fölött szólt vissza. - Mindjárt jövök, csak egy pillanatra kimegyek.
    Klára várt, de csak nem tért vissza. Eltelt vagy tíz perc, és sehol. Mérges lett. Ha nem jön, akkor ő se megy! Csak azért se! Beül a szalonba, és ott duzzog. Így is tett. A konyhában töltött magának forró vizet, kávét tett bele, és mérgesen kavargatta. Valami furcsa volt körülötte. Nem tudta mi az. Hirtelen rájött. Kihalt volt a lakótér. Senkit se talált. Náci bácsi se sürgölődött a konyhában. Senki nem beszélgetett a pupán. Hol lehetnek a többiek? Na, majd megkérdi Jóskát, gondolta, és elindult a fürdőt egyedül festő deck-boyhoz. Kilépett a folyósóra. Egy pillanatig megkövülten állt, mint aki rémeket lát, majd felvisított. A kávéscsészét leejtette, a forró kávé a falra freccsent.
    Két néger állt előtte. Amint az első ijedtsége elmúlt, és jobban szemügyre vette őket, hirtelen más megvilágításban látta a helyzetet. Szőke néger az egyik...? A másik szakasztott olyan pólóban volt, amilyet Vasutas szokott viselni. És miért vannak szarvaik? És minek csörgetik a láncot a kezükben, miközben veszettül röhögtek? Mire végiggondolta, addigra a két fekete megfogta a karját, és ellentmondást nem tűrve kezdték kivonszolni a fedélzetre. Az éles fény bántotta szemét a lakótéri félhomály után. A két fiatalember meg csak vihogott, mint akik eszüket vesztették. Amint a felépítmény elé értek, s körülnézett, mindent megértett.
    A raktártetőn, egy kisebb dobogón álló karosszékben, fehér lepellel letakarva, egy torzonborz alak ült. Hatalmas, szőke szakáll keretezte arcát, ami kísértetiesen emlékeztetett arra a kócra, amivel Vasutas ügyködött az elmúlt napokban. A láncot, amit a négerek csörgettek, Francia Róbertnél látta. A fehér leples, kócszakállú férfi egy háromágú szigonyt szorongatott. Aha, ő lesz Neptun, és őt most minden bizonnyal megkeresztelik. Egy kicsit inába szállt a bátorsága. Szemével férjét kereste, de nem találta. Szeghy kamerája őt nézte, a fekete lencse feletti kis piros jelzőlámpa mintha gúnyolódva kacsintott volna rá. Kiöltötte a nyelvét... - Beee...!
    Neptun széke mellett egy csúcsos sapkájú, fekete lepelbe öltözött, fehér szakállas férfi ácsorgott. A leplet és a sapkát ezüst csillagok díszítették. A vattaszakáll fehér pihéket hagyott mellén, és válla környékén... Kezében vastag könyvet szorongatott. A fedélzeten ott volt az a két pad is, amit Csóka készített. Mellette egy ponyvából varrt hosszú cső, drótkarikákkal merevítve, mindkét végén valami vastag hálóféle. A fedélzetmester félmeztelen volt, és ő is fényes-feketére volt suvickolva. Még hogy a chief fekete cipőt akar venni...! Nahát! Csóka mellett egy másik, fehér ruhás alak állt, mellére óriási vöröskeresztet pingáltak, és kezében egy vécépumpát tartott. Mit szól majd Náci bácsi, ha összekoszolódik a mindig tiszta és vasalt szakácsruha? És vajon mire kell a pumpa? És az a hatalmas fakalapács? Ekkor ismerte fel Gerzsont a maskara alatt. Megfenyegette volna ujjával, de erős karok szorították... A gépész megigazította a lábánál heverő szerszámosládát.
    Mögötte a két nevető néger időnként megcsörgette a láncokat. Illetve nem is négerek voltak, mert ugye azoknak nincsenek szarvaik. Ekkor a csillagásznak öltözött férfi megszólalt.
    - Úgy hallottuk, hogy pogányok vannak a hajón. Megkérdem a két ördögfajzatot, hogy találtak-e olyan személyt, aki nincs megkeresztelve, régi jó tengerész szokás szerint? Hallgatom a válaszokat, kérlek szépen.
    - Nahát, a Meggyesi! - ismerte fel Klára a csillagászt.
    A két ördögfajzat alig tudott szólni a röhögéstől. Végre Nagy István kinyögte.
    - Eddig egyet sikerült megfognunk...
    - De úgy hírlik van még másik is, aki ezidáig még nem részesült az izé..., a keresztség hogyhívjákjában... - dörögte a csillagász.
    - Azonnal megkeressük, és színetek elé hozzuk! - mondta két vihogás között Ördögfajzat-Vasutas.
    A foglyot átadták Csókának megőrzésre, aki láncot tekert a csuklójára, és kezében tartotta a végét. A két feketére kent matróz elcsörtetett. Biztosan Kőrösit hozzák, gondolta Klára. Úgy tűnt, senki se hederít rá. Halkan beszélgettek. Jósika kezében fényképezőgép, Cserepes is egy masinát szorongatott. Tatai a fedélzeten állt, és egy lábas tartalmát kavargatta hatalmas fakanállal. A két pad mellett kötelek kikészítve, néhány festékes doboz, ecsetek... Ha ezek be akarják kenni, akkor védekezni kell, döntötte el magában. Hát ezért nem akarta Peti, hogy az új fürdőruhát vegye fel. Meg van bocsátva...!
    A felépítményből dühös hangokat, veszekedést hallottak.
    - Na, gyerünk! Eredj már...! Mire vársz?
    - Mit löködsz, te...? Ne szurkálj, hallod...!
    Megjelent Kőrösi, és a két ördögfióka. A deck-boy teljesen be volt tekerve a lánccal, nyakától combközépig, hogy alig tudott jönni. Mindhárman nevettek. A csillagász felkiáltott: - Á, minő pogány szagot érzek, kérlek szépen...
    A két cerberus Klára mellé vezette Kőrösit. Ekkor megszólalt Neptun. Tisztára olyan hangja volt, mint Barabásnak.
    - Mint tudós, és tanult kollégám az imént jelezte, a hírek szerint pogányokat találtak a Sea Falcon tengerjáró fedélzetén. Az istenteleneket meg kell keresztelni, hogy a hajó élvezze a tengeri hatalmak bizalmát. - Mindenki bólogatott, csak Klára és Kőrösi nem. - Tehát felkérem a körünkben megjelent doktor urat, hogy vizsgálja meg a delikvenseket, alkalmasak-é a keresztség felvételére.
    Gerzson melléjük lépett. Körbejárta őket, és vizsla szemekkel kutatta, hogy minden rendben van-e? Klára úgy érezte magát, mintha lókupec előtt állna. A gépész felkapta a vécépumpát és a nő hátára szorította. Fülét a nyeléhez tette, és mintha fonendoszkóppal vizsgálná, figyelmesen végighallgatta.
    - Valamit hallok. Sajnos így nem tudok kielégítő szakvéleményt mondani. Fektessék le! - rendelkezett, és Klára érezte, hogy erős karok megragadják, és lefektetik a padra. Gerzson ezután a fiatalemberhez lépett. A kalapáccsal fejbevágta, majd kinyilatkoztatta a diagnózisát. - Súlyos reflexhiányt tapasztalok. Alapos kivizsgálásra van szükség. - ő a másik padra került. Mire feleszméltek, addigra mindketten gúzsba kötve hevertek a kényelmetlen fekhelyeken. Eközben Meggyesi, az orra hegyére csúszott szemüvege mögül, időnként felnézve, szorgalmasan irogatott a könyvbe.
    - ...reflexhiány - jegyezte be, és komoly arccal csóválta fejét. Gerzson lelkesen folytatta az orvosi vizsgálatot. Klára lábát meghallgatta újfent a pumpával. - Izomsorvadás... - jelentette a csillagásznak. - Kalapáccsal óvatosan a hasára ütött. - Gyomorfekély - állapította meg. A szerszámosládából harapófogót vett ki. Megcsipkedte vele a karját, lábát. - Skorbut - volt a következő vizsgálati eredmény.
    Kőrösihez lépett. - Szőrös, mondta. - Majd Neptunhoz fordult. - Sajnálom, de a páciensen nem tudom végrehajtani a vizsgálatot, túl gyapjas a mellkasa.
    - Borotválják meg... - rendelkezett a szigonyos istenség.
    - Nem...! - kiabálta a deck-boy. - Nem engedem!
    De tenni semmit se tudott, mert a kötelek erősen tartották. Amikor meglátta, hogy Francia Róbert egy hatalmas, fából készült borotvával jön, megnyugodott. Már azt hitte...
    Francia bekente egy marokecsettel tetőtől talpig, csak a fejét hagyta ki. Aztán a borotvát a raktár szélén élesítette, majd amikor a borotválásra került sor, időnként lehúzta a faszerszám éléről a habot. Közben fecsegett, mint egy igazi figaróhoz illik...
    - Mit tetszik szólni a vasárnapi meccshez...? Mekkora gólt rúgott a Fradi, az valami fantasztikus, nem gondolja a kedves vendég? A nagysasszony hogy méltóztatik lenni...?
    - Az arca kimaradt - jelentette a doktor.
    - Oppardon - emelte fel borotváját a borbély. - De nincs már szappanhab... - körbenézett, aztán felderült a képe. Felkapott egy tubus ragasztót, rányomta Kőrösi arcára, majd tenyérrel szétkente. - Nem baj, majd ez lehozza. A nagymamám is ezzel szokta szőrteleníteni a lábát...
    A deck-boy megijedt. Mi lesz a szakállával. Igaz, még nem nagy, de két hete növeszti. Tiltakozni nem tudott, mert Francia keze a száján volt, és kente a ragacsot. A borotvával újra mímelte, hogy lehúzza. Szomorú szemmel, de röhögve mondta: - Nem jön le...!
    - Nem baj, kérlek szépen... - vigasztalta meg a csillagász. Az orvos most már megvizsgálhatta a delikvenst. Belenézett a szájába, és lúdtalpat állapított meg. Megfogta a pulzusát, és hajhullásra gyanakodott. Megnyomkodta a hasát, és kijelentette, hogy Kőrösi hamarosan maga alá csinál hasmenésből kifolyólag... Lyukas fogat állapított meg a szemfenék vizsgálatnál.
    A csillagász Neptunhoz fordult. Kezében a magasra tartott ceruza.
    - Nos, kérlek szépen, megállapítottuk, hogy ezek a pogányok itten ni, igen laza egészséggel bírnak. Netán javasolhatok egynehány praktikus gyógymódot...?
    A tengerek istene bólintani méltóztatott. Meggyesi lapozgatott a könyvben. - Reflexhiány..., izomsorvadás, gyomorfekély - olvasta Klára bajait. - Itt azt írja az álmoskönyv, hogy reflexhiányra és a lúdtalpra tojáspakolás a legjobb. Izomsorvadásra és hajhullásra pedig talpmasszázst javasol. A gyomorfekélyt és a hasmenést zöld pakolással lehet gyógyítani. A skorbutra és fogfájásra hidegvizes zuhanyt írok elő. És, mint mindig, a különféle gyógyfüvek csodát tehetnek, akár tea, akár eszencia formájában.
    Neptun a doktorhoz fordult.
    - Orvos! Rendelkezésére bocsátom segédeknek az ördögfiókákat, de ha fél órán belül nem gyógyítják meg a pogányokat, elmarad a keresztelő...!
    Erre kitört a pokol. Vasutas és Nagy István visítva hahotáztak. Gerzson komoly arccal rendelkezett:
    - Tojáspakolást kérek!
    A két feketére mázolt matróz egymás után csapta a betegek homlokához a tojásokat. Nem maradt ki a mókából Csóka se, és a borbély is ott sürgött-forgott közöttük. Amikor az első csattant Klára homlokán, megértette, hogy Náci bácsi miért sündörgött a tojásos tálcával. Borzalmasan büdös volt mindegyik. Hagyták megzápulni, és most azt kenik rájuk!
    - Vigyétek a francba ezt az okádékot! - üvöltötte Kőrösi. De senki nem hallgatott rá. Mindketten tetőtől talpig bűzlöttek.
    - Talpmasszázs! - adta az orvos az utasítást.
    Erre mindenki ecsetet vett elő, és a talpukat kenték mindenféle festékkel.
    - Az nem a talpam... - mondta volna Klára, amikor érezte, hogy a lábszára és a combja is festékes már, de nem merte kinyitni a száját a bűzlő tojásoktól.
    - Zöldpakolás! - mondta Gerzson, és a fiatalasszony rettegve nézte, mit csinálnak. Egy nagy lábas került elő. Amikor egy merőkanállal belenyúltak és a hasára öntötték a spenótot, majdnem elnevette magát. Közben Kőrösi különszámot adott elő, mindenhez volt megjegyzése: - Ezt megkeserülitek...! Na, várjatok csak...!
    Klára megkönnyebbülve vette észre, hogy most leoldják a kötelékeket, és még a láncot is leveszik mindkettőjükről. Amikor meglátta Kőrösit, hahotába tört ki.
    - Ha volna egy tükröd, nem kacagnál... - mondta nevetve a deck-boy.
    - Csendet! - hallották Neptun hangját. Az őrök, lándzsájuk végével, elétuszkolták a két tarkabarka, csupa mocsok delikvenst. - Csillagász! Kérdezze meg, mivel járulnak hozzá a keresztelőhöz, hogy a megfelelő hangulat kialakulhasson?
    Meggyesi Klárához fordult. - A keresztelői hozzájárulásról lenne szó... Mit tud a jelenlevőknek felajánlani, mellyel megválthatja bűneit? Igen megharagudott Neptun, hogy pogányokat vitt a hajó, ezért ki kell engesztelni...
    - De hát mit ajánlhatok fel én...? - kérdezte Klára tanácstalanul.
    - Sört! De minél többet! - közölte rögvest Csóka.
    - Ja, erre megy ki a játék? - mondta magában. Csak azt nem tudta, hogy mennyit mondjon. Hirtelen meglátta, hogy Peti két ujját mutatja.
    - Két üveg... - mondta bizonytalanul.
    Lett erre hahota! Még hogy két üveg! Ki hallott még ilyet? Peti hadonászott, kezével valamit mutatott.
    - Két karton - jutott eszébe a szokásos tengerész sörmértékegység.
    - Mintha kicsit süket lennék... - mondta Neptun. - Vagy talán rosszul mondja? Lehet, hogy emlékezet-kihagyásom van... Doktor, tud valamit ajánlani emlékezet-kiesésre?
    - Gin! - közölte az orvosságot Gerzson.
    Csáki azonnal egy tálcát hordott körbe, és mindenkinek egy pohár színtelen ital jutott. Nekik természetesen nem...
    - Nos...? - kérdezte a csillagász. - Mennyi a...
    - Tíz karton...! - mondta Klára. Nem értette, hogy Peti miért kap a fejéhez.
    Kőrösivel is végigjátszották a tortúrát... Amikor vallatóra fogták sörügyben, három kartonnal ajánlott fel.
    - Kérlek szépen, csak nem akarsz elmaradni Klárika mellett? - nézett rá megrovóan a Csillagász.
    - Mit csináltál Klárika? - mondta keservesen fintorogva a deck-boy. - Nekem ez sok, én nem vagyok tiszt...
    - Miért, ezt ki fizeti? - kérdezte Klára.
    - Hát ki más, mint Péter - mondta Csóka hasát fogva.
    - Jaj, akkor csak négyet adok...
    - Arról szó sem lehet! - emelte fel az ujját Meggyesi. - Hiba lenne a könyvelésben. Amit mondtál, megmondtad! Tudod, keresztben is, hosszában is egyezni kell... És belejavítani szigorúan tilos! Olyan ez, mint az édes anyakönyvünk...!
    Kőrösitől elfogadták a négyet.
    - Megadom az engedélyt a tengervízzel való megkeresztelésre! - állt fel Neptun. Az őrök odatuszkolták őket a fedélzeten levő hálóhoz. Csóka elmagyarázta a teendőt.
    - Alábujtok - mutatott a hálóra -, majd végigmentek a ponyvából készült csövön, és a másik háló alól kibújtok.
    - Csak ennyi? - nézett rá csodálkozva Kőrösi.
    - Ennyi... Klárika kezdi - rendelkezett a fedélzetmester.
    Klára négykézlábra állt, bebújt a háló alá. Felemelte, s amikor alatta volt, hirtelen víz zubogott rá. A két matróz felcserélte a lándzsát a tűzoltóvíz tömlőjére, és előlről is, hátulról is verették az erős vízsugárral. A sós víz belement az orrába, szájába. Be kellett csuknia a szemét. Így már nem is volt olyan könnyű. Nem látta, hol a háló kötele, hova kell nyúlni, belegubancolódott.
    - Csak a ponyvacsövet érjem el... - gondolta, ott már nem olyan nehéz. Küszködött, erőlködött, a fiúk meg röhögtek. Végre! Bebújt a csőbe. De ekkor egy sugár előlről egy meg hátulról jött. Se ki, se be...! Hason csúszva igyekezett leküzdeni a vízsugár erejét.
    - Jesszusom! - hirtelen megmerevedett. A fenekét tapogatta. A közönség várta, hogy mikor bukkan elő, ám Klára nem mozdult. A nevetés elhalt. Várták, hogy kibújjon, de csak nem jött. Percek teltek el, majd leállították a vízsugarat. Erre Klára kidugta fejét a cső végén.
    - Valami baj van...? - kérdezte Neptun.
    - Hát, izé... - dadogta -, a bugyim... levitte a víz.
    - Hurrá! Gyere ki...! Kijönni! - üvöltöttek nevetve a srácok.
    - Uraim, uraim! - harsogta túl a többieket Meggyesi. - Meg kell konzultálnunk, mi tévők legyünk, hogy ezt a kis málőrt kiküszöböljük... Azt proponálom, hogy...
    - Tegyük fel a kérdést szavazásra! - rikoltotta Tatai. - Én ellene vagyok.
    - Én is! Én is! - hallatszott mindenhonnan.
    - Kérlek szépen, a nép akarata, de mondhatnám úgy is, hogy a hevenyészett, ámde annál sikeresebb véleménynyilvánító népszavazás azt az eredményt hozta, hogy a továbbiakban tekintsünk el e tenyérnyi ruhadarab alkalmazásától - fogalmazta meg világosan a közkívánatot a csillagász.
    De Neptun úgy látszik Klárika mellett volt. - Nem! Úgy döntöttem, hogy meg kell keresni...
    Gerzson találta meg, az egyik fedélzeti vízlevezető lyukban. Egy kalapácsnyélen lógva hozta Klárának.
    - Ezért voltál úgy oda? Hisz ez alig takar valamit...
    - Csak a lényeget - nevetett megkönnyebbülve a fiatalasszony. Nehezen felügyeskedte magára, és megküzdve az erős vízsugárral, a háló alól kievickélt.
    - Íme, egy megkeresztelt szárazföldi patkány...! Illetve patkánynő! - mutatta a tengerészeknek Neptun Klárát.
    Nagy ovációval megtapsolták. Kőrösi került sorra. Neki némileg nehezebb volt a dolga, mert amíg küzdött a vízsugárral lándzsákkal, szigonyokkal bökdösték, majd Tatai ráült a ponyvacső végére is... Végül ő is megkereszteltetett.
    - Akkor már csak az áldomás van hátra!
    Csáki egy tálcán négy pohár gint hozott. A csillagász elővett egy nagy papírtekercset. A tengerek istene magához rendelte a két ázott, de immár nem pogányt. Mindkettejükről csurgott a víz, de a rájuk kent mocskot úgy, ahogy lemosta. Kőrösi az arcát simogatta, arról nem oldódott le a ragasztó. Barabás és Meggyesi elvették a poharat.
    - Tengerésszé fogadlak benneteket! - mondta a parancsnok. - Egy hajtásra fenékig! - emelte meg poharát. Mindketten elvették és koccintottak. Klára kissé megijedt, hogy mi lesz, mert utálta a gint. Azért meg kell próbálni, gondolta, és a többiekkel együtt felhajtotta az italt. Borzalmas volt. Kőrösi nagyot köpött utána.
    - Fúj, ez tengervíz... - mondta utálkozva.
    - Most már belülről is meg vagytok keresztelve - nevetett Neptun. - Klárikának valami édeset, Kőrösinek pedig valódi gint! - rendelkezett.
    Kőrösi óvatosan nyalt bele, majd vigyorogva felhajtotta. - Na, ez már igen!
    - Íme az oklevél, mely tanúsítja, hogy átestetek a keresztségen - nyújtotta át Meggyesi a két kibontott tekercset.
    Klára hangosan olvasta:

    "Én, Neptun, Minden Tengerek Ura és Istene, tanúsítom, hogy
    Kölesdi Péterné Jani Klára,
    aki a magyarok országában született, a tengerész keresztelő minden
kínján által esett, a Gin nevű, minden testi és lelki bajra hasznos
Medicinával és az Tengernek Vizével a
Vörös-tenger kellős közepén
a mai napon, a szokásokhoz híven megkereszteltetett.

Ezért őt tengerésszé fogadom, és szabad utat biztosítok számára a Föld minden tengerén és Óceánján.
Aláírás:

Neptun, mint parancsnok és Csillagász"

Honnan érkeznek a látogatóim? Mérés kezdete: 2007. január 29.
Locations of visitors to this page



Az oldal frissítve: 2012. április 17.
Itt az internetes blogom. Természetesen Hajóka konyhája a címe, és fő témája a főzés, de van egyéb is, ami a blogba való és a blogot bloggá teszi...

Ez a másik blogom. Ennek Tengeri saláta a címe, és mindenféléről szól...

Óra Katolikus és ősmagyar hónapnevek



Egy barátom angol fordítást vállal. Ő fordítja a MATE honlapjának angol nyelvű részét. Itt a szakmai önéletrajza (pardon: CV)
AJÁNLOTT OLDALAK
Székely Szabolcs haikui (a Haiku.hu honlapon)
Olcsó honlapok készítése!

Ha szeretnél te is csatlakozni, kattints az ikonra