NAGYSZÉKELY ISTVÁN:

A tökéletes cáfolat



Az előadó magabiztos léptekkel haladt az emelvényhez. Hóna alatt vaskos dossziét szorongatott. Az összegyűlt közönség csak suttogni mert. A feszültség kézzel fogható volt a teremben. Egy hangos szó nem hallatszott, csak halk mormolás törte meg az ünnepélyes csendet. A mai napon dr. Silvio Sousa, a híres tudós egyszer s mindenkorra véget vet annak a sok áltudományos, szenzációhajhász beszámolónak, amivel az UFO hívők árasztják el a világot.
    Dr. Silvio Souza hivatásos UFO cáfoló volt. Töviről hegyire ismerte az UFO-kkal kapcsolatos irodalmat, minden cikket, beszámolót elolvasott, naprakész volt a témában, ami nem kis energiáját emésztette fel. De ennek köszönhetően minden légből kapott állítást kapásból tudott cáfolni. Minden UFO észlelésnek azonnal megadta a tudományos magyarázatát. Nem volt olyan természeti jelenség a földön, amiről még nem bizonyította volna be, hogy azok tévesztik meg a sokszor valóban jóindulatú, de teljességgel elvetendő beszámolókat előterjesztő szemtanúkat.
    A mai előadásra különös gonddal készült. Felhasználta az Internetet, a fizikai-kémiai tudományos lapok idevágó cikkeinek másolatát is elhozta, s még egy diavetítőt is magával cipelt, aminek segítségével képekkel is meggyőzheti a hallgatóságát. Nem tudta, mekkora erőfeszítésébe kerül, hogy ezeket meggyőzze, mert még nem ismerte az érvrendszerüket. Na, majd a vita során, ha kérdéseket tesznek fel, akkor lehengerel mindenkit!
    A gondolatra, hogy most végső győzelmet arathat, a torka teljesen kiszáradt. Az emelvényen levő palackból töltött magának egy kis frissítőt. Az italnak ibolya illata volt, az íze a poshadt füstölt lazacra emlékeztette, s az utóíze, mint a fokhagymáé. Ettől böfögnie kellett, és a hangot felerősítette az előtte álló hangszóró. A közönség tapsolni kezdett.
    - Halljuk… Halljuk! - hangzott mindenfelől, és a professzor úgy érezte, hogy nem lesz nehéz dolga. A hallgatóság soraiból felhangzó tapsot az előadás tárgyával kapcsolatban érzett szimpátiának tulajdonította. Kissé megkönnyebbült, mert sokkal jobb ilyen hallgatóságnak bizonyítani az UFO-k nem létezését, mint azoknak, akik minden fenntartás nélkül bután hisznek benne.
    Megnyugodva, érces hangon kezdett a mondókájába. Kifejtette, hogy miért nem lehet az, hogy idegen űrhajók látogassák a Földet. Rámutatott, hogy ha léteznének más civilizációk is, a közöttünk levő áthidalhatatlan távolság miatt soha nem kerülhetne sor a kapcsolat felvételére.
    A hallgatóság lelkes tapssal köszönte a felvilágosítást. - Hogy mi erre soha nem is gondoltunk… - hallotta az első sorból, és mosolyogva meghajolt lelkes hallgatója előtt.
    Ezután a lehetséges civilizációk és a Földi közötti élettani, evolúciós fejlődés miatti ellentétekre világított rá, és meggyőzött minden kételkedőt, hogy egy adott bolygón kifejlődő élőlény számára minden valószínűség szerint az életfeltételek egy másik bolygón kedvezőtlenek, sőt teljességgel alkalmatlanok lennének az életben maradáshoz.
    Boldogan vette tudomásul, hogy az az okos tekintetű újságíró a harmadik sorban izgatottan felugrott, és kérte, hogy erről bővebben beszéljen, mert a későbbiekben mindenképpen előadást akar tartani ebben a speciális témakörben. Dr. Silvio Souza ekkor belelapozott a feljegyzéseibe, és részletesen kitért a bizonyítékokra, különös tekintettel a DNS és a fehérjék különbözőségére, melyek tökéletesen alátámasztották elméletét.
    A sajtótudósító mély meghajlással köszönte meg az információt, de amint visszaült a helyére tovább folytatta a jegyzetelést, amiből a professzor láthatta, hogy milyen meggyőző is volt az érvelése.
    Ezután bebizonyította, hogy a különböző központi égitestek - ami a Föld esetében ugyebár a Nap - sugárzása mindenképpen másfajta életet eredményez, s ami az egyik bolygón az élet kialakulását segíti, az a másikon halálos veszélyt rejthet az űrutazóra. Hát hogyan képzelheti épeszű ember, hogy az egyik bolygó lakója a másikon megfelelő életfeltételeket találna?
    - Úgy van! Igaza van… - hallatszott a sorok közül, és dr. Silvio Souza elégedetten nyugtázta, hogy hallgatósága veszi a lapot, tudatában van mondanivalójának meggyőző voltáról.
    Végül felsorakoztatta érveit a különböző gravitációs körülmények között fejlődő élőlények testi adottságainak a különbségére, és kifejtette, hogy már emiatt se lehetséges, hogy egy ufonauta csak úgy, közöttünk sétafikáljon…
    - Valóban képtelenség… - mondta az első sor közepén ülő, bőszen jegyzetelő hallgatója.
    Dr. Silvio Souza befejezte az előadást. A hallgatóság lelkesen megtapsolta.
    Megköszönték a híres tudósnak, hogy elfáradt hozzájuk, s búcsúzóul egy csokor virágot is kapott. A professzor megszagolta a pepita mintás szirmokat, és ijedten elkapta az orrát, amikor egy tejfölös-töltöttkáposzta illatú virág belekapott kissé húsos orrába. Zavart mosollyal engedte le a csokrot, de arra vigyázott, hogy a mérges virág ne tudjon a lábába harapni. Összeszedte az asztalon szétterített iratait, a dossziét a hóna alá csapta, és a lelkes hallgatóság az ajtóig kísérte.
    A professzor lement a lépcsőn, megállt a mező közepén, és megvárta, amíg a rámpát felhúzzák.
    Aztán az UFO villámgyorsan a levegőbe emelkedett és eltűnt a csillagos égbolton, valahol az Orion csillagképben a tudományos érvekkel meggyőzött legénységével együtt…
 


Földközi tenger, 1998. november 23.