Honlapverzió
v11.00
A honlapon található minden anyag szerzői jogvédelem alatt áll. Ezek felhasználása csak a szerző előzetes engedélyével történhet.
© Székely István 1997-2016

MÓRI BORNAPOK 2009

A legegyszerűbb az lesz, ha ide másolom, amit a Naplómban írtam a két napról, mert számomra sajnos csak két napig tartott: pénteken és szombaton, vasárnap dolog volt...

Péntek
Délután négy után mentem be Mórra. Miután borzani volt kedvem, nem lehet vezetni. Így, bár csak tizenöt kilométer a távolság Mórig, egy panzióban szobát foglalt a fiam mindkettőnknek. A panzió háziasszonya kínálását elfogadtam, két pohárka fehérbort kaptam a barátság jeleként. Legyen neki jó reklám: a CORVINUS házban, a Nemes utca 21-ben kaptunk szobát, és kedves házigazdát. Aztán kocsiba ültetett, és bementünk a parkba. A színpadnál tett ki. Finomakat boroztunk a fiammal, vettem egy Mór feliratú poharat, Nimródnak már természetesen volt. Ott voltak a híres móri borászok pavilonjai: Frey, Bozóky, Maurus, Miklós Csabi, Lincz, Geszler Családi Pincészet és a többi. Meghallgattuk a Muzsikás együttes műsorát, aztán a Miklós Csabi pincészetébe mentünk, mert Nimródnak fontos volt egy pincekóstoló. Tizenkét féle bort kínáltak, de az nekem sok lett volna, maradtunk a felénél. Finom borokat kaptunk, de senki ne adja fel azt a nehéz kérdést, hogy miféléket. Ilyenkor az ember komoly arccal kóstol, kortyolgat, a vedelésnek a látszatát is kerüli, tehát szép csendesen, kulturáltan rúgnak be – mások. Én nem. Kicsit nehéz volt a fejem, jó volt a kedvem is, de nem volt tántorgás, hülyeségek összehordása. Persze közben ettünk is. Egy kenyérlángost még a bazársoron, a pincében egy zsíros kenyér tálat kaptunk, aminek fele lila hagymás zsíros kenyér, fele tepertőkrémes volt. Ez utóbbi kimondottan semmilyen ízű nem volt, legkevésbé tepertő. Borozás közben Nimródnak elmeséltem a borászkodásom élményeit (1970-72 Mecsekvidéki Pincegazdaság - Pécs - borászati előadó), szakmailag is sikerült meglepnem, amikor mondtam, hogy szüretkor a szőlőt kénezni kell. Hitetlenkedett, ekkor megkérdeztem a borászt, ők hogyan kénezik, és amikor ő is ugyanúgy mondta, akkor elhitte, de csudálkozott módfelett.

Hallgattunk mindenféle modern muzsikát, énekeseket, aztán elmentünk a diszkóba, ahol vurstli is volt, mindenféle technikás kunsztokkal: toronykörhinta, ez afféle körjáték, hogy egy rohadt magas oszlop tetejére felviszik a forgó részt, és ott fenn, vagy húsz méter magasban pörög az egész. Hát, ha valamit utálnék, akkor az ebbe való beülést biztosan. A diszkóban egy együttes az István, a király dalait nyomta, de észveszejtő hangerővel, így aztán Nimród maradt, és visszajöttem.

Szombat
Reggel bejöttünk Akára, reggeli és utána a fiam úgy elaludt, mint akit agyonütöttek.
Délben ébredtünk, mert én is besegítettem neki. Utána bevittük Mórra, jött a feleségem is. Persze mindannyian kiszálltunk, és Nimród útjára indult a pincékhez, mi meg bele a vásári forgatagba. Körbejártuk a posta épületét, mert a környező utcákban meg a parkban mindenütt sátrasok voltak a járda két oldalán. Vett az asszonykám - ajándékozási szándékkal - kézzel gyártott szappant. Elképesztő, hogy miféle illatokban lehet kapni, az embernek arra támad kedve, hogy beleharapjon, nem pedig mosdásra használja a mákos meggyes illatút, vagy a fahéjas szilvát. Aztán vett palacsintaforgató falapátkát, mert a faárus sátra mellett se lehet csak úgy elmenni és a palacsintát bizony forgatni kell, és hogyan élhettünk eddig eme nélkülözhetetlen konyha segédeszköz nélkül, ami potom 150 forint! Később langallót ettünk, finom, kemencében sültet, de nem kenyértésztából készítette az őrségből érkezett mester, hanem árpával keverte a búzalisztet, és kapros ordást meg káposztás hajdinást tett elénk. Én egy meggyes túrós rétest is megettem, mert nagyon ínycsiklandozó volt. A főszínpadnál néptánc fesztivál volt, belenéztünk előbb a St. Oswald bei Plankenwart osztrák és később az Ercsi Zorica Tánccsoport műsorába, de végignéztük a móri Rozmaring Táncegyüttes, a sváb táncosok műsorát. A helyiek egyszerűen fantasztikusak voltak! Én még soha nem láttam ilyen csoportot! Minden kislány kimondottan szép, és a legtöbb fiú is jó kiállású, jóképű legény. És a műsor is jó volt, a tánc is, amiben keveredtek a magyar elemek a svábbal, de milyen táncot mutasson be egy magyar sváb csoport, ha nem effélét? Egyébként az egész napos Néptánc Fesztiválon tizenöt, köztük olasz, osztrák, török és egy erdélyi együttes vett részt.

Miklós Csaba fogadja a gratulációt a borverseny első helyéért
Miklós Csaba fogadja a gratulációt a bnorverseny első helyéért A műsor után a borversenyt értékelték és eredményhirdetés volt. Mindkét kategóriát, az Ezerjó és az egyéb borok versenyét a Miklós Csabi pincészet nyerte, de nyilván csak azért, mert Nimróddal tegnap náluk kóstoltuk végig a boraikat, és a zsűri rájött, hogy azért, mert az övéi a legjobbak. Egyszerű verseny volt, mert csak "minket kellett figyelni..."

Szépségverseny szépséghibákkal

Utána lementünk Encsivel a Fogadó az Öregpréshez rendezvénysátorhoz, ahol a Móri Bornapok Szépe választásra került sor. Most már lehiggadtam, de a program után végtelenül dühös voltam. Egy dilettáns módon megrendezett verseny volt, ahol a szép lányok csak kellékek, hogy a helyi ez, meg az, a cég vezetője és alvezetője és az egyéb kicsi, kisebb és mégisebb helyi nagyságok fontosságukat hangsúlyozhassák, mint zsűritagok. Másfélszer annyi zsűritag volt, mint versenyző, így aztán nem csoda, ha lehetetlenség volt összeszámolni és kihozni a végeredményt. A beígért hét óra helyett jóval nyolc után volt eredményhirdetés. Ennek egy "pozitív" hozadéka volt: akik hétre jöttek countryt hallgatni, azok kénytelenek voltak végigszenvedni az utolsó órát, amikor már dunsztjuk nem volt a rendezőknek, hogyan töltsék ki az időt, amíg a monstre zsűri eredményét összegzik. És a sok-sok köztes időt, amikor a lányok átöltöztek, egy nagyon gyenge, alsó tagozatos iskolás tánc és majorett csoport műsora adta. Az efféle, még a tanulmányai legelején járó gyerekeknek nem lett volna szabad az egész estét végig szerepelni. Belőlük tíz perc untig elég, tizenöt elviselhető, akkor azt gondoltam volna, hogy aranyosak, de így... Egyszerűen borzalmas volt! Látni, hogy ezek a pici lányok milyen modorosak már, és mennyire sztároknak képzelik magukat... elképesztő a felnőttek ostobasága, akik effélére tanítják őket! Persze én a hasonló produkciókat száműzném Magyarországról, vissza Amerikába, mert nálunk semmi hagyománya, egy totálisan más kultúra hozadéka, ami nálunk szánalmas látvány. Mert tetszik, nem tetszik, ez a fajta bohóckodás mondjuk így, az amerikai gyermeteg lelkület terméke, az ízléstelen újgazdagok csicsás környezetébe, baseball, kosár, rugbymeccsek elé, július 4.-i felvonuláshoz illik, nem egy olyan rohamosan szegényedő és lepukkanó országba, mint a miénk. Ez álságos csillogás. Mennyivel jobban állna ezeknek a gyerekeknek, ha néptáncot tanulnának! Ez a fajta szereplés, a szülőket, rokonokat érdekli, engem nem!
És amikor végre eredményhirdetésre került a sor...

A szépségverseny résztvevői. Nyertes a fehér ruhás kislány.
A szépségverseny résztvevői. Nyertes a fehér ruhás kislány.

Egyszerűen tapintatlanul csinálták! A kislányok között nem volt olyan, akire azt mondtam volna: "hát ez mit keres itt, melyik pártvezér csúnyácska pereputtya?". Csinosak, kedvesek, mosolygósak, megilletődöttek és aranyosak voltak. Köztük csak elsők, nyertesek voltak, de nem utolsók. És akkor azzal kezdi, hogy a kilenc közül ki a kilencedik, ki kapta a legkevesebb szavazatot! Felháborító. Itt lehet különdíjas, amennyi csak belefér, de ezen kívül csak harmadik, második és első van! A többi mind "negyedik", és nem nyolcadik, meg kilencedik! Miért kell egy kedves kislánynak meg nem érdemelt keserűséget okozni?
És még egy nüansz: nem tudom megmondani, hogy hívták a győztest, mert csak annyit mondtak be: a 9-es nyert. Olyan dühös voltam, hogy elrohantunk, ezért nem tudom, később korrigálták-e a hibát.

Nyugodt szívvel írom le ezeket, mert senkit nem ismertem közülük.
Utána tűzés haza, és filmet néztünk! Megvettem az egyik könyvsátornál a Gerald Durrel: Családom és egyéb állatfajták című könyvéből készült filmet DVD-n. Apropó könyvek... könyveket lehetett kapni! Bizony! Ez jó. De abban a könyvsátorban irodalom nem volt (vagy jól eldugták)... hát... ez van ma, Magyarországon.


Vissza
Linkajánló:  Limba.com  Bakonyalja blog  Tengerisaláta blog  Kisbér.lap.hu  Bakonyalja.hu  Kisbér város honlapja  Mór város honlapja

Ha szeretnél te is csatlakozni, kattints az ikonra